1996. április 30.
(VIII. évfolyam, 98. szám)

Vasárnap délben befejezte négynapos tanácskozását a fekete-tengeri gazdasági együttmûködési övezet üzletember-fóruma, amelyen több mint ezerötszáz gazdasági és politikai vezetô vett részt a szorosan vett régión kívülrôl is. A svájci Crans-Montana Fórum részvételével rendezett konferencián számos vendég Nyugat-Európából érkezett, jelen voltak az ENSZ szakosított szervei, továbbá az Európai Unió, az Európa Tanács, a nemzetközi gazdasági szervezetek, bankok, alapítványok reprezentánsai. Több tucat szeminárium, vita, workshop, vitacsoport nyújtott módot a plenáris ülések mellett is a széles körû eszmecserékre nemzeti és nemzetközi programokról, témákról. A tanácskozással párhuzamosan rendezték meg a fekete-tengeri gazdasági együttmûködés 11 országának külügyminiszteri értekezletét is szombaton.

Iliescu elnök, Vãcãroiu miniszterelnök, Melescanu külügyminiszter és a kormány más tagjai aktív szerepet vállaltak a politikai és gazdasági témák megvitatásában, több plenáris ülésen elnököltek. A szervezôk elsôsorban a romániai privatizálásban a külföldi tôke számára nyíló lehetôségekre igyekeztek felhívni a figyelmet. Vãcãroiu miniszterelnök bejelentette: a kormány csökkenteni szándékozik azt a túl magasnak bizonyult, 50 millió dolláros alsó határt, amelyen felül a külföldi beruházások meghatározott idôre adókedvezményeket élveznek.

A márciusban bekövetkezett pánik után a bécsi Creditanstalt Invest 9 millió dollárral sietett megsegíteni a CIRO-t. Márciusban ugyanis a nettó aktívák kiszámítási módszerének szabályozása után a CIRO részvételi jegyeinek értéke majdnem 40 százalékkal csökkent. Megemlítendô ugyanis, hogy 1995 októberében a bécsi Creditanstalt Invest átvette a Román Befektetési Alap adminisztrálását, és a Dacia Felix Bank okozta botrány nyomán átvállalt 93 milliárd lej terhet a saját számlájára. A jelenleg nyújtott 9 millió dollár a CIRO likviditásának biztosítására és a befektetôk kárpótlására szolgál. Március 29-én a Román Befektetési Alap kártételi részvételi jegyeket bocsátott ki a befektetôknek — írja a Mesagerul transilvan.

A Caritas, a SIGO, a Dacia Felix Bank és ki tudja, még mi minden után tört ki a SAFI-botrány Kolozsváron is. Már vasárnap többen összegyûltek a befektetési alap közvetítô irodája elôtt, és keservesen tapasztalták: befektetett pénzük szinte felére csökkent. A pánik elôidézôje az Országos Értékpapír Felügyelôség április 14-én kelt D/593-as határozata, amely az aktívák nettóértéke kiszámításának egy új módszerét állapította meg. A határozat kizárólag a SAFI-ra vonatkozik, és ez meg is fellebbezte azt, de mind ez ideig nem kapott levelére választ. A SAFI szerint az a 207 milliárd lej differencia, amely a régi és új számítási módszer között adódik, állítólag nem veszett el, hanem megtérül az eddig eszközölt befektetésekbôl. Egyelôre névjegyzék készül azokról, akik pénzüket vissza kívánják vonni, és a bejelentés szerint azt 10 nap múlva kifizetik.

A bukaresti Adevãrul címû napilap hétfôi, rövid információja szerint Javier Solana NATO-fôtitkár jelenlegi körútjának bukaresti állomásán "pótmegoldásokat" javasol majd Romániának.

A lap szerint Csehországot, Bulgáriát, Albániát és Romániát érintô körútja során — mint azt a Reuter illetékes diplomáciai forrásokra hivatkozva írja — a fôtitkár megerôsíti majd Csehország felvételét Magyarország és Lengyelország mellett a NATO-bôvítés elsô hullámában. Ezzel szemben, írja a lap, Romániában, Bulgáriában és Albániában, "amelyeknek az elkövetkezô években nincs esélyük a NATO-csatlakozásra", Solana olyan megoldásokat javasol majd, amelyek "lehetôvé teszik, hogy ezek az államok ne kerüljenek veszélyes biztonsági vákuumba".

Helyhatóságba — polgármesternek, helyi tanácsosnak — választható az a választójoggal rendelkezô személy, aki betöltötte 23. életévét, és ha az alkotmány 37. szakasza nem tiltja politikai pártban való részvételét. Vagyis, ha nem tagja az Alkotmánybíróságnak, nem népi ügyvéd, törvényszéki bíró, aktív katonatiszt, rendôr, illetve olyan közhivatalnok, akinek politikai szereplése más alaptörvénybe ütközik.

Csak azok a személyek jelölhetôk, akik állandó lakhellyel tartózkodnak az illetô helységben.

A független jelölteket támogató aláírások számát úgy határozzák meg, hogy a listákon szereplô választók 1 százalékát osztják a helységben, illetve a megyében megválasztható tanácsosok számával. A támogatók száma a legkisebb községben sem lehet 50-nél kevesebb. A független polgármesterjelölt a választókerület szavazópolgárainak 1 százalékát kell hogy megnyerje támogatónak. Egy választópolgár csak egy jelöltet támogathat. Vigyázat: a csalást szempillantás alatt felfedezi a számítógép!

Óvást a jelölés ellen a kifüggesztés utáni 5 napon belül lehet tenni. A kerületi választási iroda jelölt-elutasítási döntését 3 napon belül lehet megfellebbezni.

Május 4-ig lehet megtenni a jelöléseket, a jelöltek május 14-ig visszaléphetnek, azután jelölésük végleges és visszavonhatatlan marad.

A helyhatósági választáskor a szavazópolgár három szavazólapot kap. Egyiken a polgármesterjelöltek, a másikon a helyi tanácsosjelöltek, a harmadikon a megyei tanácsosjelöltek szerepelnek.

Sajtóértekezlet keretében számolt be tegnap Molnos Lajos megyei RMDSZ-elnök a megyei képviselôk szombati tanácskozásának döntéseirôl, nevezetesen a saját polgármesterjelölt-állítás lehetôségének elvetésérôl. Pálfy Zoltán, a megyei kampánystáb elnöke és Boros János alelnök adatai szerint Kolozs megyében az RMDSZ 45 helységben állított össze tanácsosi listákat, 14 helyen (többek közt Bánffyhunyadon, Désen és Tordán is) saját polgármesterjelöltet indít. Míg 1992-ben Kolozs megyében 171 helyhatósági testületi tagja volt az RMDSZ-nek (ezek közül 9 megyei tanácsos, 8 polgármester, 13 alpolgármester, a többi pedig városi tanácsos), az idei helyhatósági választásokon az RMDSZ nemcsak a polgármesterek, hanem a városi tanácsosok számának is legalább 20 százalékos növekedésére számít.

Bár az egyeztetések javában tartanak, a megye több településén elképzelhetô megegyezés az ellenzéki pártok mellett a Román Társadalmi Demokrácia Pártjával is. (A román sajtó pedig bizonyára finom csemegeként taglalja majd azt a szélsôséges helyzetet, amikor egy kis településen a magyarok ôszinte meggyôzôdéssel és elismeréssel a Román Nemzeti Egységpárt jelöltjét biztosították egy adott pillanatban támogatásukról.) Ami Kolozsvárt illeti, Molnos Lajos elmondta, a szélsôségeseket leszámítva valamennyi polgármesterjelölt megkereste az RMDSZ-t, amely azonban még tétovázik, amíg bármelyiküket is biztosítják támogatásukról. Az RMDSZ tovább kíván alkudozni mindenekelôtt egy eljövendô magyar alpolgármester, illetve magyar városházi alkalmazottak érdekében.

Az értekezleten jelen volt Takács Gyula megyei, illetve Mikó Lôrinc és Eckstein-Kovács Péter városi tanácsosok is, akik az újságíróknak az RMDSZ választási programjával kapcsolatos kérdéseikre válaszoltak.

Sz. K.

Petru Litiu , a '93-as Liberális Párt polgármesterjelöltje javasolja a többi helyi ellenzéki (Demokratikus Konvenció, Polgári Szövetség Pártja, Szociáldemokrata Szövetség, Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja) polgármesterjelöltnek, hogy közös sajtóértekezletek keretében vitassák meg és keressenek megoldást a közérdekû problémákra.

Nem szabad elfelejteni — áll a sajtóközleményben -, hogy túl a pillanatnyi érdekeken, amelyek megosztják jelenleg a kolozsvári ellenzéket, Kolozsvárnak modern, európai színvonalú várossá változtatása közös érdek.

A '93-as Liberális Párt tordai szervezetének a Demokratikus Konvenció, Demokrata Párt, Polgári Szövetség Pártja helyi szervezeteivel folytatott megbeszélései egy közös polgármesterjelölt állítását illetôen kudarcba fúltak. A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, a Polgári Szövetség Pártja és a Demokrata Párt ugyanis kategorikusan elutasította az ellenzék egységes fellépésének a lehetôségét a helyhatósági választásokon, saját jelöltjeik háttérbe szorulásától tartva. A '93-as LP javaslata szerint ugyanis a jelöltek közös megmérettetésében kellett volna az egységes ellenzéki jelöltet kiválasztani, és a felkészültséget tartva elsôdleges szempontnak. A '93-as LP tordai szervezete hiábavalónak tartja minden igyekezetét az ellenzék összetartására, s ezért úgy döntött, Ovidiu Adace személyében saját jelöltjét fogja támogatni a választásokon, aki a közvélemény-kutatások szerint a legesélyesebb a polgármesteri tisztség elnyerésére.

1954 ôszén kezdô tanárként kerültem az általános iskolához. Csakhamar kiderült, hogy legégetôbb gond a továbbtanulás lehetôsége. Az iskola vezetôsége évrôl évre azzal hitegette a szülôket, hogy majd a következô tanévben lesz magyar tagozat is. Így vált az iskola ügye az én ügyemmé is. Külön szülôi bizottságot szerveztünk, amelynek fô feladata az iskola kibôvítése, a magyar tagozat engedélyezése érdekében kérvények és aláírásgyûjtô akciók megszervezése. Bizottsági tagok voltak: Lakatos Gyula, Buzás Márton, Juhász Ferenc, Böndi Ferenc, Dézsi István. Lakatos Gyula, a bizottság titkára intézte az úgynevezett "papírmunkát". Sajnos, az akkori szülôi bizottsági tagok közül egy sincs már az élôk sorában.

Az elsô kérvényt a szülôk aláírásával a megyei tanfelügyelôségre küldtük, ahonnan elég hamar meg is jött az elutasító válasz: hátrányosan érintené a kolozsvári iskolákat, amelyek bentlakással rendelkeznek, a hunyadi diákoknak tehát van lehetôségük a továbbtanulásra. Ezután a megyei pártbizottságnál kerestünk igazságot, de a válasz hasonló volt. A tanügyi minisztériumba a szülôi bizottsági tagok személyesen vitték el a kérést. A válasz: nincs elég magyar gyerek a tagozat beindításához. Elmentek a központi bizottsághoz is, ahol nem is fogadták, mondván, menjenek a tanügyi minisztériumhoz. A kör — úgy látszott — bezárult.

De megkezdôdött az ellentámadás is. Segítségünkre jött a véletlen. Egyik távoli rokonom megkérdezte, mi bánt, miért lógatom az orromat? Elmondtam neki. A válasza az volt: "Itt ez a cím, az utolsó kérvényt küldd el a fôvárosba, Varga János nevére". Bevallom, mosolyogtam. "Az illetôt te nem ismered, pedig kalotaszegi, almási származású, jelenleg Mihail Sadoveanu személyi titkára, több nyelvet ismer, jó érzésû, igazságszeretô stb. Ha ô nem, akkor senki sem tud segíteni." Elküldtem Varga János címére az utolsó kérvényt. Nem telt el két hét, és a tanügyi minisztérium értesítette a megyei tanfelügyelôséget, hogy Hunyadon létesítsenek magyar tannyelvû kezdô líceumi osztályt.

Így jött létre a bánffyhunyadi középiskola magyar tagozata, amely ma is mûködik.

Varga János az év decemberében meghalt. E sorok állítsanak emléket Varga Jánosnak és mindazoknak a hunyadi szülôknek, akik fáradságos, kitartó munkájukkal végül is megvalósították — sok nemzedék számára — a továbbtanulás lehetôségét.

Valahányszor az iskola tájékára visz utam, elégtételt érzek, hogy valami kis részem nekem is volt a középiskola magyar tagozatának létrejöttében.

Czucza István
nyugdíjas. történelemtanár
(Bánffyhunyad)

Most tehát Weinberger igazolja Sorbant, Sorban pedig Weinbergert. S mindketten azt, ami a filmnek igazi mondanivalója és végkövetkeztetése volt: a románok humanizmusából még a magyarok által elfoglalt észak-erdélyi részen élô zsidók megmentésére is telt, miközben a magyarok deportálták és kiirtatták a zsidókat. Igaz, Romániában is voltak áldozatok — vonja le Manase Radnev a végkövetkeztetést, de azok száma messze alulmaradt más európai országok zsidó áldozatainál. Radnev úgy vélte, ennyit érdemel az a 300 ezer zsidó, akiket a románok legyilkoltak.

A Raoul Sorban által szerkesztôségünkbe küldött levél ékes bizonyítéka a ferdítésnek. A Jean Ancel, Randolph Braham, Victor Eskenasy, Radu Ioanid és Michael Shofir által Alexandru Safran volt romániai fôrabbinak írt — ez utóbbi bukaresti szenátusi beszéde ellen — tiltakozó levélben eredetileg szereplô 270 ezer romániai zsidó áldozatot Sorban "véletlenül" 210 ezerre fordítja. S ezzel el is árulja tulajdonképpeni szándékát. És ismét ellentmond igazolójának, hiszen a témában nemrég Kolozsvárt megjelent Weinberger-cikk azt állítja, hogy a jászvásári, dorohoi-i, bukaresti pogromokban, valamint a román hadsereg által Besszarábiában és a transzdnyeszteri régióban véghezvitt tömeggyilkosságok során mintegy 300 ezer zsidót irtottak ki (Vö. Moshe Carmilly-Weinberger: The Help Extended by the Romanian-Jewish Leaders to the Hungarian Jews in the Time of the Holocaust . In: Studia Judaica, IV., Editor: dr. Ladislau Gyémánt, Editura Sincron, Cluj, 1995.) Antonescu parancsára, állampolitikai rangra emelve, s mielôtt még Hitlernek eszébe jutott volna a "végleges megoldás". Nem kellett volna elôbb legalább egymás között egyeztetniük a számokat, uraim? Hiszen, amint említeni bátorkodtam már az elején, emberek életérôl, s nem a burgonyatermesztésben elért eredményekrôl tárgyalunk!

Nem kellett volna a filmbôl kifelejteni — mondjuk, egy mondatot mindenképp megérdemeltek volna! — azt a további 41 romániai románt és magyart, akiket a Yad Vashem Intézet Raoul Sorbanon kívül zsidómentôkként elismert. Csakhogy akkor kiderült volna az is, hogy itt nem románokról és magyarokról volt szó, de még csak nem is zsidókról, hanem emberekrôl , akik érzékenyen viszonyultak embertársaik sorsához. Nem úgy, mint Weinberger Mózes a saját szüleiéhez, hanem egészen másképp: saját életüket kockáztatták azért, hogy nem családtagjaikat, de számukra ismeretlen embereket megmentsenek. Tévednék, uraim, amikor a két magatartástípusban némi különbséget vélek felfedezni?

Hogy miért küldte el Raoul Sorban éppen nekünk angolra fordított cikkét tavaly decemberben? Mert tudja, hogy Kolozsváron még azok sem hisznek meséiben, akik nem éltek abban az idôben, de tevékenységét jól ismerik. S tudnak olvasni. Olvasták például Gheorghe Dãncun 1945-ben Kolozsváron megjelent În contra ticãlonilor (A gazemberek ellenében) címû könyvének "Raoul Sorbanról és más demokratákról" szóló fejezetét. És más forrásokból is tudomást szereztek a történtekrôl. Ismerik például gr. Bethlen Béla könyvét ( Észak-Erdély kormánybiztosa voltam , Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1989.) Raoul Sorbanra vonatkozó részét, vagy tudomásuk van az "igaz ember" 1940-1944 közötti kolozsvári tevékenységérôl. Ajánlom a kolozsvári mentôakciók önigazolt "hôseinek", hogy vegyék kezükbe az 1947-ben Bukarestben kiadott Matatias Carp: Cartea Neagrã (Fekete Könyv) címû munkáját, amelyben eredeti dokumentumok során tisztázhatják magukban és a Román Televízió nézôi elôtt magánérdekbôl világgá kürtölt hazugságaikat. Beleolvashatnak a 12 kötetes Jean Ancel: Documents Concerning the Fate of Romanian Jewry during the Holocaust , The Beate Klarsfeld Foundation, New York, 1986-1987, igencsak jól dokumentált, hatalmas munkába is, esetleg a Moses Rosen által szerkesztett, 1991-ben Bukarestben kiadott Martiriul evreilor din România 1940-1944. Documente ni mãrturii (A romániai zsidóság mártíriuma 1940-1944. Dokumentumok és tanúbizonyságok.) címû kötetbe.

Carmilly-Weinberger volt kolozsvári neológ fôrabbi saját nevét viselô judaisztikai intézetet létesített a kolozsvári egyetemen, ahol "érdemeiért" meg is ünnepeltette magát. Ide jutott városunk a XX. század végére, hogy ilyen "hôsöket" ünnepeljen. Mintha kollektív tudathasadásban élnénk... S a kollektív jogok helyett a kollektív bûnösség princípiumát hangoztatva.

De, hogy hogyan került bele a filmbe Krenner Miklós (Spectator) is, azt egyáltalán nem értettem.

Tibori Szabó Zoltán

Dicsekednek egyes pártok, hogy magyar nemzetiségû jelölteket nyertek meg maguknak a helyhatósági választásokra.

Örvendeznünk kellene. Hiszen a nem anyanyelvi közegben befutott karrier különleges képességekre utalhat, és miért ne töltene el boldogsággal, ha nemzetiségtársaink kimagasló teljesítményre képesek. Ám képtelenek vagyunk elrejteni meghökkenésünket, amikor Jenei Imre áradozását olvassuk pártvezérérôl, Petre Romanról. Jó, Petrika sokat változott, amióta az élet (és a bányászkommandó) kipofozta a hatalomból, az érdekek érintôleges találkozásából adódóan szövetkezni lehet pártjával. De teljesen azonosulni vele? Azzal, aki a Vatra-kórust vezényelte?

Tájainkon a Romániai Demokrata Agrárpárt is állítólag toborozza híveit a magyarok soraiból. Elhisszük. Ennek egyik jele, hogy Ioan Coja midenfelé tiltakozik, mert az RMDSZ betart neki ebben a tevékenységében. Tehát van ilyen tevékenysége... Másrészt azért is elhisszük, mert minden településen akadhatnak hatalomra vágyó emberek, akiknek nem jut hely az RMDSZ-listákon. Vagy azokra a listákra olyanok kerültek fel, akikkel nem mindenki óhajt egy medvetalpból falatozni. Vagy olyanok állítják össze a listákat... Be kell látnunk, hogy az RMDSZ nem a teremtés csúcstechnológiájának világszínvonalú terméke. De vigasztalódásból az agrárpártosokhoz menekülni? Oda, ahol Ioan Coja is menedéket talált, miután észbe kapott, hogy Bukarestben a Vatrának nincs élettere?

Sajnos, erre is van magyarázat. Az egykori (?) szocialista mezôgazdaság nómenklatúrája átmentett magának kellô anyagi hatalmat ahhoz, hogy legalább ígérni tudjon négy-öt traktort, egy-két vetôgépet stb. annak a polgármesterjelöltnek, aki a színeiben beül a helyhatóság trónjába. És a jelenlegi általános nyomorban mit mond a választó? Annak adja a szavazatát, akitôl kaphat valamit cserébe.

Mert az RMDSZ-es polgármester mit adott?

Ezen a kérdésen hosszasan elvitatkozhatnánk, és talán nem is ártana, ha mielôbb elkészülne a leltár: a szövetség színeiben a helyhatóságba bejutott polgármesterek és tanácsosok ennyit meg annyit szereztek a falunak ilyen meg olyan alapítványoktól. Lehet, sôt biztos, hogy többet is szerezhettek volna, de ennek a cikknek nem a mérlegkészítés a témája.

Most inkább azon gondolkozzunk el, mit várhatunk távlatilag a karrierpolitikusoktól.

Sajnos, erre történelmi tapasztalatunk van: asszimilációt. A román pártokban karriert befutó politikusok elôbb csak maguk felejtették el nyelvüket és gyökereiket, majd elnézték a diktatúrák legdurvább elnemzetlenítési kitalálmányait. A Magyar Népi Szövetségnek a Román Kommunista Pártba való beiratkozásától egyenes út vezetett a nyolcvanas évek legsötétebb közepéig, amikor a romániai magyar helyesírás szabályait közös pártunk állapította meg (ennek eredményeként nem volt szabad leírni többek között azt a magyar szót, hogy Kolozsvár).

Sokan azt mondhatják: a tavalyi hó elolvadt, vagyis azok az idôk nem jöhetnek vissza. Reméljük. Mert hinni kell. De hitünk még erôsebb lehet, ha legalább mi magunk nem segítjük elô szavazatunkkal a visszarendezôdést.

Utószóként, de korántsem utolsó szóként, mindehhez hozzáfûzhetjük, hogy az RMDSZ választói azért megkövetelhetnék, ne lagymatag vagy csak a maguk hasznát követô jelöltek kerüljenek fel azokra a listákra.

Nits Árpád

Magyarlapád egyike azon kevés magyar településeknek, amelynek olyan mûködô falusi könyvtára van, hogy egyes kisvárosok is megirigyelhetnék. Egykoron a Szabadság ôszinte csodálattal figyelte a rendezett polcsorok között tevékenykedô fiatal képesített könyvtáros, Rácz Emese munkáját. Most, két évvel találkozásunk után hiába kerestük a fiatal könyvtárosnôt. Azóta anyuka lett, s elkerült a Nagyenyedi Dokumentációs Központba — tudtuk meg Molnár Feri Mártontól, Magyarlapád polgármesterétôl, aki függetlenként indult az 1992-es helyhatósági választásokon. A fiatal, harmincöt éves polgármester a községhez tartozó két színmagyar falu, Magyarlapád és Bece, a húsz százalékban magyarok által lakott Bagó, a színromán Kisakna, Vadverem és Fugad, valamint az egy százalékban magyarok által lakott Asszonynépe sorsát irányítja.

— Tudják, miért hívják pont Asszonynépének? — kérdezte hamiskás mosollyal szája szögletében a polgármester.

— Nem? Hát Gizella királyné tulajdona volt egykoron, ezt bizonyítják a dokumentumok is, amelyeken az 1037-es évszám olvasható. A területet Gizella királynô ajándékozta egy bizonyos apátságnak. Ezért a beszédes településnév.

Arra a kérdésemre, hogy milyen a kultúrélet Magyarlapádon, a polgármester a Rapó Tánccsoportot és a Pirospántlikás együttest emelte ki. A lapádiak a gyulai nemzetközi versenyen 1994-ben aranyfokozatot nyertek. Nagyot lendítene a kulturális életen az, hogyha sikerülne egy lelkes, hozzáértô kultúrház-igazgatót találni. A környezô magyarlakta településekkel ellentétben Magyarlapádon ritka a vegyesházasság: nagyon sokan helyben házasodnak.

A nagy falusi könyvtáron kívül más is kellemesen meglepi azt, aki elôször jár Magyarlapádon: a két társulás, a Ceres és az Egyes — egyelôre — jól, jövedelmezôen mûködik.

— Hogyan tekintek vissza a polgármesteri évekre? — ismételte tûnôdve kérdésemet Molnár Feri Márton . — A legnagyobb, a visszatérô gond az volt, hogy az emberek nem bíznak meg egymásban... Azt nem mondhatom, hogy a falu nem támogatott... Még nem jelöltettem magam a helyhatósági választásokon. Néha úgy érzem, hogy két ellentétes erô tép: az ember akaratlanul is arra gondol, hogy megéri-e az egész? A fizetés kevés... A gondok nagyok... Azon kevés községek közé tartozunk, ahol nincs alpolgármester! Nincs bizony: a román félnek felajánltuk az alpolgármesteri széket, de nem éltek a lehetôséggel. Aztán itt vannak a földtörvénnyel kapcsolatos gondok. Nem tudom, melyik erô fog gyôzedelmeskedni bennem. Rányomta-e a bélyegét a családi életemre a polgármesteri évek stressze? Bizony igen... Nehéz volt alpolgármester nélkül. Csodálkoztak is, amikor kijöttek a megyétôl az eskütételre, hogy senki nem vállalja el. A hét RMDSZ-tanácsoson kívül egy konvenciós és öt kormánypárti kollégánk van. Majd meglátjuk, hogyan lesz tovább. A kisfiam? Gellértnek hívják. Micsoda? Dehogy lesz polgármester, ha nagy lesz...

Köble Csaba személyében nemcsak Nagyenyed városának új RMDSZ-elnökét, hanem a város polgármesterjelöltjét is tisztelhetjük. Az új elnök — aki Maxim Botondot váltotta fel — tervei között elôkelô helyet kapott a székház bôvítése, új Magyar Ház építése (amelyet majd hozzákapcsolnak a régihez), a közösség felrázása, az RMDSZ és a választók közötti kapcsolat erôsítése. Az építkezéshez szükséges anyagiak jó része segélyekbôl, valamint a tagsági díjakból származik. Az új elnök nagyon szeretné a Bethlen-kollégium és az RMDSZ közötti viszonyt "felmelegíteni". Nem tûnik érdektelennek a polgármesterjelöltség sem: egyes számítások szerint Köble Csaba a nagyenyediek harminc százalékának bizalmát élvezné a választások során... Nem titkolt vágya az egyre erôsödô nagyenyedi szervezetnek az sem, hogy a helyhatósági választásokon legalább az alpolgármesteri széket megszerezze.

Sz. Cs

A világ számos országában tevékenykedô International Republican Institute amerikai intézet célja az, hogy rávegye a fiatalokat arra, menjenek el szavazni. Ennek érdekében rendhagyó módon próbálnak hatni a fiatalokra: koncerteket szerveznek majd, többek között, Nagyenyeden is, melynek szünetében feltûnô módon fogják felhívni a fiatalok figyelmét a szavazás fontosságára. Plakátokat helyeznek majd el, amelyeken ilyen meghökkentô szövegek lesznek: Pofa be, menj szavazni!

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]