1996. augusztus 2.
(VIII. évfolyam, 178. szám)
Tegnap reggel nyitáskor kilós követ talált az RMDSZ dési szervezetének székházában Nagy Csaba titkár. A leltárban nem szereplô eszköz a két ablakszemet átütve került a helyiségbe, de a rendôrséget hiába riasztották. Elôbb azt a választ kapták, hogy fáradjanak el az ôrsre és írjanak egy kérvényt, majd tekintettel az eset sürgôsségére, ígéretet kaptak a kiszállásra és terepszemlére egy órán belül. Délig azonban hiába várták a nyomozókat. Pedig a tettes szaga rajta volt a kövön, közepesen fejlett titkosrendôr-kutya is sikerélményhez juttatta volna a rendôrséget — természetesen, ha az szakmailag kellôen kíváncsi és pártsemleges.
Annak ellenére, hogy a hét elején több román ellenzéki politikus is felszólította Teodor Meles,canu külügyminisztert, amennyiben szándékában áll Ion Iliescu elnök választási kampányfônökségét elvállalni, akkor - összeférhetetlenség miatt - azonnal váljon meg a külügyminiszteri beosztástól, a román diplomácia vezetôje szerdán Párizsba utazása elôtt kijelentette: "létezik más megoldás is, mint a lemondás" - tájékoztat a Mediafax. Meles,canu egyetértett azzal, hogy bizonyos átfedéseket el kell hárítani, de külügyminisztersége szerinte nincs ellentétben esetleges kampányfônöki megbízatásával.
Alain Juppé francia miniszterelnök fogadta szerdán Teodor Meles,canu külügyminisztert. Az egynapos párizsi látogatáson tartózkodó miniszter szerint francia tárgyalópartnerei megerôsítették, hogy támogatják Románia felvételét az Európai Unióba és a NATO-ba, s hogy "Párizs ellenez minden diszkriminációt az integrációs folyamatban".
Meles,canut - szavai szerint — kollégája, Hervé de Charette arról is biztosította: "nem múlik úgy el tanácskozás a NATO bôvítésérôl, hogy a franciák ne említenék meg Románia nevét".
Mint mondta, Juppé megerôsítette, hogy még ebben az évben vagy legkésôbb a jövô év elején Romániába utazik Jacques Chirac francia elnök.
Hétfôtôl nincs villany Járabányán, ahol Iuliu Pãcurariu városi és megyei tanácsos, a Demokrata Párt Kolozs megyei elnöke tölti pihenôszabadságát, emiatt kiesett az utóbbi napok politikai eseményeibôl. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a csütörtökre bejelentett sajtóértekezletére készülve megpróbált visszailleszkedni. Az újságokat átnézve, mindjárt megakadt a szeme Grigore Zanc prefektus sajtónyilatkozatán, amelyben azt állítja, hogy a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja az egyetlen szociáldemokrata párt. Iuliu Pãcurariu felsorolt néhány kormányintézkedést, amely egyáltalán nem szolgálja a bérbôl és kistermelésbôl tengôdôk érdekeit.
Miután kifejezte kételkedését a legutóbbi közvélemény-kutatásban, mondván, hogy nem lehet reális a felmérés, amely szerint a 33% szavazna egy olyan pártra, amelyben csak 10% bízik, rátért annak szükségességére, hogy tisztázzák a városi és a megyei tanácsban egyes ellenzéki tanácsosok hovatartozását. A '93-as Liberális Párt és a Polgári Szövetség Pártja tanácsosait nevezte meg ezzel kapcsolatban, kifejezve döbbenetét amiatt, hogy Sorin Cocis,t igazgatóvá választásában milyen lelkesen támogatták az egységpártosok, pedig annak idején hevesen tiltakozott pártja, a '93-as LP állítólagos központi parancsa ellen, hogy a titkos szavazáson Funar alpolgármester-jelöltjeit támogassa.
A hírrel kapcsolatban, hogy nemsokára megkezdôdik az alagút építése a Feleki-hegy alatt, Pãcurariu megjegyezte, hogy a tanácsban még nem került napirendre, és a korszakalkotó objektumra csak akkor adja szavazatát, ha a felekieknek felvonót építenek benne. A református világtalálkozó elleni prefektusi kirohanásról pedig úgy nyilatkozott, hogy mint minden nacionalista megnyilvánulás, ez is Funar malmára hajtja a vizet, és nagy balfogás a világ szeme láttára ekkora cirkuszt csinálni egy vallási rendezvény körül.
Mint azt a MEDIAFAX jelenti, augusztus 7-11. között Bukarestben sor kerül a Romániai Katolikus Ifjúság III. találkozójára. A találkozót a bukaresti katolikus érsekség szervezi és 2300, 18 és 30 év közötti római és görög katolikus fiatal részvételére számítanak, akiket a Nicolae Bãlcescu Agrártudomány Intézet otthonaiban szállásolnak el. A rendezvényre várják a bukaresti és a gyulafehérvári katolikus érseket, Ioan Robut és Jakubinyi Györgyöt, Petru Gherghel ias,i-i püspököt és a görög katolikus püspököt is, akinek a nevét nem említi a hírügynökség.
A találkozó augusztus 11-én szabadtéri misével zárul, amelyet az agrártudományi intézet parkjában rendeznek meg.
Ilie Fonta államtitkár a hírügynökségnek kijelentette, hogy nem ismeri a találkozó részleteit, de amennyiben a rendezvények nem sértik Románia alkotmányát és az állambiztonság törvényének elôírásait, az államtitkárság dicséretesnek nevezi a találkozót és támogatásáról biztosítja.
A katolikus fiatalok elsô találkozóját 1994-ben Balázsfalván, a másodikat 1995-ben Ias,iban tartották.
Victor Surdu, a Romániai Demokratikus Agrárpárt elnöke visszavonta azt a kijelentését, hogy a választások második fordulójában az ellenzék elnökjelöltjét támogatja az újonnan alakult Nemzeti Centrum Szövetség. Az ilyen döntést csak a szövetségben részt vevô három politikai alakulat közösen hozhatja. Surdu azt sem volt hajlandó elárulni, hogy választások után kivel mûködne együtt a szövetség, csupán annyit jelentett ki, hogy saját pártja hajlandó lenne kormánykoalícióba lépni olyan alakulattal, amely jobb eredményt érne el, mint a Nemzeti Centrum Szövetség.
Az agrárpárti vezetô azt is elmondta a hírügynökségi szerkesztônek, hogy a megyékben már megkezdték a filiálék szervezését, és reméli, hogy a jelöltállítás a legkorrektebb módon megy majd végbe.
1,2 millió határkilépést jegyeztek az év elsô negyedében a román állampolgárok körében. Döntô többségük, 87 százalékuk pihenô turisztikára utazott külföldre. A kedvenc országok élén Magyarország áll kb. félmillió kilépéssel, majd Jugoszlávia következik 350 ezer kilépéssel, Bulgária pedig 120 ezerrel.
Mindhárom eddigi magyar református világtalálkozó a magyarság, a magyar reformátusság és az egyház jeles évfordulóihoz kötôdött. Az elsôre Debrecenben került sor 1938-ban, amikor a világ minden tájáról nagyon sok külföldi magyart hívtak meg és vártak haza az anyaországba I. István király halálának 900. évfordulójára. Ugyancsak abban az évben, a nemzeti évvé nyilvánított 1938-as esztendôben ünnepelte a Debreceni Református Kollégium fennállásának 400. évfordulóját. Az akkori egynapos találkozón a magyar reformátusság képviselôi az egyház- és nemzetépítés igényét akarták megjeleníteni.
Az 1989-es társadalmi és politikai változások, a magyarországi, az erdélyi és királyhágómelléki református egyházkerületen elkezdôdött újraépülés és újjászületés munkáját követôen rendezték meg 1991-ben Budapesten a II. Világtalálkozót, több mint 40 országból érkezett résztvevôkkel. Ez az öt évvel ezelôtti, "Tebenned bíztunk eleitôl fogva" zsoltármotívummal induló találkozó azt juttatta kifejezésre, hogy a magyar református ember nem élhet úgy, mint aki véletlenül született, kénytelenségbôl él és gyengeségbôl hal meg, hanem csak úgy, mint aki a magyar nép cselekvô tagjaként hitbôl él.
A III. Magyar Református Világtalálkozóra az "Uram, Te voltál hajlékunk nemzedékrôl, nemzedékre" bibliai ige fényében kerül sor augusztus 3-tól 10-ig a Partiumban és Erdélyben. A fô rendezvények között szerepel a nagyváradi megnyitó ünnepség, a szatmárnémeti templom- és iskolanap, valamint templomszentelési ünnepély, temesvári ökumenikus rendezvény, Nagyváradon szoboravatással egybekötött megemlékezés Lórántffy Zsuzsannáról. Kolozsváron és Marosvásárhelyen gyülekezeti rendezvények képezik a világtalálkozó fô eseményeit, amelyeket szerte a Partiumban és Erdélyben számos egyéb alkalom és találkozó egészít ki. Homoródfürdôn például magyar református ifjúsági világtalálkozót tartanak.
A fô rendezvényeket Kárpátalján, a Felvidéken, a Délvidéken és Magyarországon elô- és utórendezvények fogják közre.
A szervezô Magyar Reformátusok Világszövetsége több elôzetes kiadványában is hangsúlyozta: a világtalálkozó felekezeti és világnézeti hovatartozás nélkül az egész magyarságnak és a vele együtt élô népeknek is szól, jó alkalmat teremtve a népek és nemzetek közötti, megalkuvás nélküli megbékélés keresésére.
Varga Alexandru utcaseprô a Majális (Republicii) utca 7. szám alatt lakik és konyhája lerobbant állapotának meg nem javítása miatt döntött úgy, hogy éhségsztrájkba kezd hat gyermekével együtt. "Az épület, amelyben lakom, nagyon régi, állítólag mûemlékké nyilvánították — mondja Varga Alexandru. - A konyhám tönkrement, és Funartól azt a választ kaptam, hogy helyzetem rendezôdik. A polgármesteri hivatal illetékeseit mit sem érdekelte mi történik velünk. Az ingatlankezelô hivataltól azt a választ kaptam, hogy nem tudnak segíteni, nincs pénzük, alacsonyak a házbérek. Szerintem bôröm színe miatt bánnak így velem. Ma reggel kijött a rendôrség, el akartak vinni. Éhségsztrájkomat addig folytatom, míg megjavítják a konyhát. Hogy a gyermekekkel mi lesz? Kibírják-e vagy sem, ôk tehetnek róla..."
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Kolozs megyei szervezete Cãtãlin Baba, Lucian Cordis, és Dorin Trifnek (az utóbbi kettô a tordai szervezet tagjai) a pártból való kizárása mellett döntött. Bogdan Cerghizan volt - és a parasztpárti listákról a júniusi helyhatósági választásokon furcsa módon már hiányzó - városi tanácsos, illetve Victor Marian párttagságát pedig "ellenséges magatartás, bujtogatás, rágalom, a párt lejáratásának" vádjával 18 hónapra felfüggesztették.
Mint ismeretes, a parasztpárt Kolozs megyei szervezetének 33 tagja a júniusi helyhatósági választások kudarcára, az ellenzéki erôk háttérbe szorulásának a veszélyére hívták fel az országos vezetôség figyelmét márciusban keltezett levelükben. Aggodalmaikra a Kolozs megyei vezetôségnek a diktatórikus, demokratikusnak semmiképpen sem nevezhetô intézkedései, a "dialógusnak, a demokratikus elveknek a hiánya, a bolsevista módszerek" adtak okot - áll a levélben. Bogdan Cerghizan lapunknak tegnap elmondta, a vezetést néhány család, Boilã szenátor és "bizánci udvara" - Fãrcas,ék, Langaék, GoT,eaék, Manék — monopolizálják 1993 óta. Az efféle "családi érdekegyeztetések" és nem a demokrácia szellemében történô helyi pártvezetés ellen tiltakoztak azok a kételyeiket levélben is vállalók, akik - hangsúlyozta Cerghizan dr. - távolról sem egy hasonló "logika" alapján szervezôdô "RaT,iu-szárny" tagjai, mint ahogy azt említeni szokták, hanem olyan csoport, amely a demokrácia játékszabályait kéri számon a jelenlegi vezetéstôl.
A helyhatósági választások szomorú eredményei egyértelmûen igazolják is a parasztpárt Kolozs megyei szervezete vezetôségének kompetenciájában kételkedôk aggodalmait. Bogdan Cerghizan szerint a helyi szervezet vezetôségének a hibájára, tárgyalásra való képtelenségére, gôgjének számlájára írandó nagyrészt az ellenzéki erôk közti összefogás, az egységes fellépés elmaradása. Arról nem is beszélve, hogy a Demokratikus Konvenció jelöltjét milyen késôn nevezték meg, mégpedig egy ismeretlen személyében, akinek így alig lehetett valami esélye Gheorghe Funarral szemben - véli. Az elmondottak értelmében Bogdan Cerghizan rágalmazás vádjával törvényes eljárást kíván indítani Fãrcas, ellen, aki egy korábbi tévényilatkozata alkalmával aláírások meghamisításával vádolta a volt parasztpárti városi tanácsost.
A MEDIAFAX hírügynökség szerint Radu Vasile, a KDNPP országos fôtitkára személyesen látogatott el Kolozsvárra a helyi szervezetet megosztó konfliktusok kivizsgálása végett, de annak ellenére, hogy a tiltakozók néhány kifogását igenis megalapozottnak találta, a kolozsvári vezetôséget nem találta "diktatórikusnak".
Bogdan Cerghizan elmondta, maga Ioan RaT,iu is felháborítónak és önkényesnek tartja a Kolozs megyei vezetôség döntését. Kérdésünkre, hogy milyen esélyét látja az ellenzéki erôk elôretörésének az ôszi parlamenti választásokon, Bogdan Cerghizan igen szkeptikusan nyilatkozott. Véleménye szerint az emberekben igenis megérett a változás, a váltás gondolata. Az ellenzéki politikai csoportosulásoknak, a Demokratikus Konvenciónak ezért - figyelmeztetett ismét - olyan alternatívát kell felmutatniuk, amely nem okoz csalódást. Ezt pedig klikkérdekek szolgálatában nem lehet.
A Magyar Reformátusok Világszövetségének (MRVSZ) szerdán és csütörtökön megtartott tisztújító közgyûlése határozatairól, valamint az augusztus 3-a és 10-e között ilyen rendezvények történetében elôször határon túli területen megrendezésre kerülô Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójáról tartott csütörtökön nemzetközi sajtótájékoztatót a debreceni Református Kollégiumban az MRVSZ.
Az MRVSZ ötévenként megtartott tisztújító közgyûlése Tôkés Lászlót, a királyhágómelléki egyházkerület püspökét választotta a szövetség elnökévé. Alelnökök Erdélyi Géza, Felvidék újonnan választott püspöke, Márkus Mihály dunántúli püspök, Szabó Dániel tiszáninneni fôgondnok, valamint Vitéz Ferenc, az amerikai Krisztus Egyesült Egyháza Kálvin egyházkerületének püspöke; az MRVSZ új fôtitkára Bodnár Ákos, a tiszántúli egyházkerület fôgondnoka lett.
A debreceni kollégium dísztermében Tôkés László, Márkus Mihály és Erdélyi Géza mellett Bütösi János püspök, az MRVSZ eddigi elnöke, Csiha Kálmán, az erdélyi egyházkerület püspöke, Hegedûs Lóránt, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Duna-melléki egyházkerület püspöke és Gulácsy Lajos, kárpátaljai püspök várták az újságírók kérdéseit, amelyek elsôsorban az MRVSZ új elnöke, Tôkés László e minôségbeli terveire, célkitûzéseire, valamint a hamarosan kezdôdô világtalálkozó romániai feltételeire vonatkoztak. Tôkés László terveirôl, az MRVSZ feladatairól szólva polemizált Bütösi János eddigi elnökkel, aki nemrégiben úgy fogalmazott, hogy a magyar reformátusság szíve Debrecenben lüktet. Általánosságban úgy vélte, hogy sehol sem lüktet eléggé, és feladatul tûzte ki a református identitás erôsítését. Megítélése szerint erre egy olyan társadalmi-egyházi szervezôdés, mint az MRVSZ, igen alkalmas. Az új elnök szükségesnek tartja, hogy minél inkább laikusokat is vonjanak be a "sajátosság méltóságát" erôsítô munkába. "Olyan köveket szeretnénk az állóvízbe dobni, amelyek hullámokat vernek; szeretnénk eljutni mindenkihez, megszólítani ôket" - mondta Tôkés László. Bejelentette: a hatékonyság növelés érdekében - egy csütörtökön született határozat alapján - az MRVSZ elnöki hivatalt hoz létre Nagyvárodon.
A szombaton kezdôdô világtalálkozóval kapcsolatos kérdésekre válaszolva mind Tôkés László, mind pedig Csiha Kálmán elmondta: a helyi szervezôk mindent megtettek annak érdekében, hogy rendet tartsanak és a rendezvények provokációktól mentesen folyjanak. A román kormánypártok kilátásba helyezett ellenlépéseiket nem pontosították, így valószínû, hogy azok elsôdleges célja a részt venni szándékozók megfélemlítése volt. E kérdéskör kapcsán hangzott el, hogy a sajtótájékoztató elôtt mintegy két órával bombariadó volt a debreceni nagy hírû kollégium épületében, az MRVSZ-közgyûlés azonban - miután a rendôrségnél megtette a szükséges bejelentést - folytatta munkáját. Az épületben robbanószerkezetet nem találtak.
Méltatlankodó kolozsvári olvasónk közli velünk, hogy az Önálló Víz- és Csatornagazdálkodás emberei, se szó, se beszéd, napokra víz nélkül hagyták Széchenyi téri házát, illetve annak környékét. Nem maga a tény háborította fel, hanem az eljárás: elôzetesen tudatni kellett volna az érintettekkel, hogy többszörös hálózatjavítási munkálatokat végeznek ott.
Nos, azóta helyreállt a rend, ismét folyik a víz a csapokból. De ettôl eltekintve, csak igazat adhatunk L. É.-nak: mindaddig, amíg ebben az országban a kisember a hivatal kénye-kedvének kiszolgáltatottja és nem a hivatal szolgálja a lakosság igényeit, addig hiú ábránd az Európába való bevonulásunk. Pontosabban: Európa kiterjesztése Balkániára.
A Kolozs megyei RMDSZ július 27-i nyílt küldöttgyûlésén a napirend harmadik pontjaként javasoltam a megyei tisztújítást. Hosszú vita során többen is elmarasztalták a jelenlegi megyei vezetést, de mint ahogy a július 29-i Szabadságból megtudhatjuk, a küldöttek tizenkét ellenszavazattal elutasították javaslatomat. Azt szeretném, hogy az olvasók és az RMDSZ-tagok, akik nem voltak a gyûlésen, ne szóbeszédbôl és elferdítve ismerjék meg a tényeket, ezért elmondott és el nem mondott álláspontomat közzéteszem.
Elöljáróban két dolgot tisztáznék:
1. Nem akarok önjelölt lenni sem a megyei elnöki, sem parlamenti tisztségre, márcsak azért sem, mert nem ismerek annyi világnyelvet, mint a mostaniak.
2. Nem a körzeti elnökök ellen irányult a "puccs" (ahogy azt a szenátor úr értelmezte), ugyanis ôk becsületesen megteszik a magukét, arról nem tehetnek, hogy manipulálják ôket.
Vehemens támadásom Molnos Lajos és szûkebb környezete ellen irányult.
Mert a tisztújításra már az év elején sor kellett volna hogy kerüljön. De mivel Molnos Lajos tudhatja, hogy a tagság még egyszer nem választaná meg, mindig talál okot a halasztásra. A már év elején esedékes tisztújítást elôször a helyhatósági választások közeledtére hivatkozva sikerült elodázni.
A Megyei Ügyvezetô Tanács (MÜT) helyi választások utáni elsô, június 18-i gyûlésén (én a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, RMGE, képviseletében vettem részt rajta) a két szerencsétlen nyilatkozata miatt, amibôl fôleg a bocsánatkérésért háborodott fel a tagság -felszólítottam a lemondásra.
Azt mondtam, hogy "minden demokratikus szervezetben hasonló helyzetben - ilyen súlyos politikai hibáért - illik lemondani. Ez nem szégyen, hanem tartás kérdése. Esetleg visszaválasztják. Ezelôtt hét évvel Orbán Viktor, a Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) elnöke, is úgy látta helyesnek, hogy lemondjon."
Véleményemmel többek között Donogán Péter, Vekov Károly, Szôcs Judit is egyetértett. Molnos Lajos meg sem akarta hallani. Akkor felvetôdött az a kérdés, hogy ha lemond, ki lesz szolgáltatva ellenfeleinek, fôleg a Román Nemzeti Egységpártnak (RNEP). A többség úgy határozott, hogy ne mondjon le most, hanem hamarosan megtartjuk az esedékes tisztújító közgyûlést. Alávetettem magam a demokrácia szabályainak, az ügyet nem tettem szóvá (zárt gyûlésrôl lévén szó, indítványomat sem közöltem senkivel), vártam a közgyûlés vagy küldöttgyûlés összehívását.
Nagyon meglepôdtem, amikor a július 25-i Szabadságban megjelent a megyei küldöttgyûlésre szóló meghívás és a napirend.
Tehát nyilvánvaló volt, hogy addig késleltetjük a küldöttgyûlést, amíg megint lehet hivatkozni arra, hogy már nincs idô, a nyakunkon az ôszi választás. Az alapszabály két héttel hamarabbi meghívást ír elô, ezt nem tartották be, két nappal elôbb hirdették csak meg, hogy az elégedetlen tagság ne tudjon felkészülni. (Én is lemondtam egy külföldi meghívást.)
Hasonlóképpen jártak el a gyûlésen is. Ha Takács Csaba ügyvezetô elnök nem figyelmezteti az elnökséget, hogy így nem lehet átugrani az ügyet, akkor áttértek volna a következô napirendi pontra. Fél kettô órakor azonban kiderült, hogy csak két óráig bérelték ki a termet. Ez a taktika mindig bevált, kifárasztani, kiéheztetni a részvevôket, és a kényes dolgok felett átsiklani.
Már nem volt idô érvelni, a tagság a kényelmesebb megoldást választotta. Nem kellett két hét múlva újra gyûlésre jönnie. Így sikerült a tisztújítás elhalasztása.
A gyûléseket úgy szervezik meg, hogy a vezetôk elmondhassák terjedelmes mondanivalóikat, a tagság véleményére nem kíváncsiak, nem szánnak rá idôt (lásd a 3 perces javaslatokat). Állandóan csúsztatnak, félremagyaráznak, és áthárítják a felelôsséget - ez történt a tordaszentmihályi helyhatósági jelölô lista esetében is. Nem a kampánystáb feje adta a választ, elôráncigálták a tordai elnököt, Dáné Tibor egyik javaslatát más alkalomra helyezték át stb.
De miért van szükség tisztújításra?
1. Mert a jelenlegi vezetôség mandátuma lejárt, hitelét vesztette.
2. Mert Molnos Lajos alkalmatlan az elnöki tisztség betöltésére:
Hibái: Modortalan - még köszönni sem tud (akar?), barátságtalan, mogorva. Mindenkivel szemben gyanakvó, és ingerült hangnemben válaszol. Nem tárgyalóképes, nem tud jól románul. Politikai dilettáns - a döntéseket elhamarkodja, minden provokálásra ugrik. Állandóan nyilatkozik. A fentebb ismertetett tisztújítási és tanácsosi jelölési manôverei magukért beszélnek.
A megyei jelöltek névsorának megváltoztatása is nagyon gyanús körülmények között történt. Az egeresi jelölt, Szegedi Ferenc visszaléptetését lehetett volna elegánsabban is megoldani. Hiszen ha, mondjuk, három tanácsgyûlésrôl hiányzik Szegedi Ferenc, automatikusan úgyis Pálffy Zoltán következett volna utána a listán.
Amióta Molnos Lajos az elnök, a népszerû, nagyon látogatott székház átalakult kimondott protokoll épületté. A jelenlegi vezetés befeléforduló, zárt. Kirekesztették a potenciális ellenfeleket és a kellemetlenkedôket. Másságot, ellenvéleményt nem tûrnek, rögtön idegesek lesznek, mint a küldöttgyûlésen.
A kirekesztés még az elôd idejében megkezdôdött, Kapcza Imre, Nagy Károly, utána Balázs Sándor, Dáné Tibor, Herédi Gusztáv, Kántor Lajos, Dávid Gyula, Bucur Ildikó, Minier Csaba, Csortán Márton, Somai József, Katona Miklós, Horák József, Patrubány Miklós, Tôkés Elek, Schwartz Róbert, Rácz Sándor, Bunea Olga, Mogos Margit és még nagyon sokan már nem járnak a székházba. Még Eckstein-Kovács Pétert sem hívták vissza, miután hosszabb idei külföldi tartózkodása után hazajött. A vezetôség az ifjúsággal sem tud együttmûködni. Pedig megszívlelendô kellene hogy legyen az, amit Gálfalvi György a nagyváradi kongresszuson mondott: "az RMDSZ vezetését legszívesebben a MADISZ-ra bíznám". (Akkor még az volt az egyetlen hiteles ifjúsági szervezet.) A mai megyei vezetés módszerei közé tartozik: a suttogó elmarasztalás, hírbehozás, a megsértés, hogy a célzott a székházba ne kívánkozzék többet.
Maradnak a kevesek, egy követ fújók és egymást támogatók. A tevékenység minimális és alkalomszerû.
A székházban a vagyonjegyek begyûjtésén és a MÜT-gyûléseken kívül, még a jogtanácsadás is akadozik. Néhányszor vártak hiába az emberek. Ha valakire egyszer ráförmednek (tisztelet a kivételnek), többet nem mer benyitni. Így sikerült eltávolodni a tömegtôl, és még kérdik, hogy a magyarok miért nem mennek el szavazni? Jól mondta Eckstein-Kovács Péter, hogy fel kell húzni a redônyöket. Én hozzátenném: és ki kell tárni az ajtókat. Minden napra közérdekû programot kell szervezni. A tagság érezze, hogy oda mehet akármilyen gondjával, meghallgatják, és útbaigazítják, megvédik az érdekét.
Én mint RMDSZ-tag jogot tartok arra, hogy naponta bemehessek a székházba, és fogok is élni a jogommal.
A megyei vezetôk legfontosabb tevékenysége az, hogy a Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) tisztségeit, a tanácsosi, parlamenti pozíciókat egymás közt elosszák. A képviselôk voltak a hangadók a tanácsosok jelölésénél, most viszontszolgáltatásként talán a tanácsosok fogják jelölni a szenátort és képviselôket. Csak legyen ki rájuk szavazzon. Mert Molnos Lajos nem akarja meghallani azokat a kijelentéseket, amiket nekem is mondanak, hogy amíg ô az elnök, sem tagsági díjat nem fizetnek, sem szavazni nem fognak. Ennyire nincs hitele!
Képesek vagyunk ambícióból egy újabb fiaskót kiváltani az ôszi választásokon! Nagy felelôsség a kolozsvári magyarsággal szemben!
Eddig a hibákról. Erényeirôl nem tudok.
Végezetül nyilvánosan felteszem Molnos Lajosnak a kérdést. Miért nem mond le? Miért ragaszkodik körömszakadtáig elnökségéhez? Azt képzeli magáról, hogy ô az egyetlen, aki a kolozsváriakat a legjobban képviseli? Nála jobb elnök nem lenne senki?
Még egyszer tisztelettel megkérem, térjen vissza alapfoglalkozásához, vagy legyen vállalkozó, csak elnök itt nem.
Tisztelet és elismerés azoknak az RMDSZ-tisztségviselôknek, akik lelkiismeretesen végzik a feladatukat. Munkájuk nem könnyû: bármikor hívja ôket a kötelesség, helyt kell állniuk. Mikor sürgôs ügyet kell elintézniük, egész nap tartó, néha az éjszakába is nyúló üléseken kell részt venniük, nem mondhatják, hogy letelt a munkanap. Munkaszüneti napjuk sincs; az összejövetelek nagy része szombatra, vasárnapra esik, ilyenkor van ideje a falujárásnak is. Százféle gond, elintézendô probléma mellett sohasem mondhatják, hogy befejezték a munkát; talán még álmukban is tovább foglalkoznak a napközben felmerült kérdésekkel. Mindezért kevés köszönetet, viszont sok bírálatot kapnak. Ha valami nem oldódik meg, vagy nem úgy sikerül, ahogy a tagság szerette volna, ôket hibáztatják, még akkor is, ha minden tôlük telhetôt megtettek.
A mindig sürgôs tennivalókkal zsúfolt program következtében állandó idôzavarral küzdenek, ezért nem nagyon marad idejük olvasni, magukat képezni. Pedig szükségük volna rá, mert többnyire "muszájherkulesek", akik nem politikai pályára készültek, nincsenek rendszeresen elsajátított ismereteik ezen a téren. Ahhoz a nem iskolázott zenészhez hasonlítanak, aki nem kottából, hanem fül után játszik. Mûkedvelô voltukért nem tehetünk nekik szemrehányást, mert ezt a körülmények hozták magukkal; a diktatúra alatt nem alakulhatott ki egy profi politikus gárdánk. Ilyen csak a mostani fiatal generációból nôhet ki; addig olyan emberekkel kell dolgoznunk, amilyenek vannak.
A kérdés csak munkamegosztással, csapatmunkával oldható meg. Vannak társadalomtudományban jártas, képzett kutatóink, egyetemi tanáraink, akik nem vesznek - nem is vehetnek - részt az RMDSZ mindennapi munkájában, de elméleti tudásukkal sokat tudnának segíteni. Ezt a tudást nem volna szabad kihasználatlanul hagyni. A szakembereket jobban be kellene vonni a szövetség stratégiájának és taktikájának a kidolgozásába, tanácsukat ki kellene kérni a döntések elôkészítése során. Nem arra gondolok, hogy most újabb testületet hozzunk létre, amely gyûléseket tart, és azokról jegyzôkönyv készül. Inkább személyes, emberi kapcsolatra volna szükség, amely során egy vagy néhány szakembert vonnának be az együttgondolkodásba, valahányszor erre szükség mutatkozik. Másrészt pedig ôk is tudnák, hogy ötleteiket, javaslataikat szívesen meghallgatják és megszívlelik a gyakorlati munka végzôi.
Az ilyen együttmûködésnek akadálya lehet, ha egyik vagy mindkét részrôl bizalmatlanság, hiúság, a másik lebecsülése következtében elutasító magatartás nyilvánul meg.
A szakember esetleg lekicsinyli azt, aki a mindennapi aprómunkát végzi. Nincs türelme ahhoz, hogy vele vitatkozzék, tudását neki átadja. Elefántcsont-torony magasából lenézi a gyakorlati munkát és az azt végzôket; kifogásolni tud, de sajnálja az idôt, fáradságot arra, hogy segítsen is.
A másik oldal hibája az önteltség lehet. Aki még azt sem tudja, hogy mi mindent kellene még tudnia, az nélkülözhetônek véli az elméleti tudást, meg van elégedve magával és munkájával. Sérti a hiúságát, ha egy "kívülálló" "beleszól" az ô dolgába: "mit jön nekem tanácsot adni az, aki a kisujját sem mozgatja a szervezetben?! Jöjjön ô is kulizni, és akkor beszéljen!"
Azt kellene megérteni mindkét félnek, hogy mindkettôjük közremûködésére és összefogására szükség van; csak így lehet hatékony tevékenységet folytatni, eredményeket elérni.
1996. július 31-én Kolozsváron tartotta elsô ülését az RMDSZ kampányelnöksége. A testület meghallgatta Takács Csaba kampányigazgató tájékoztatóját a parlamenti és az elnökválasztási kampány eddigi elôkészületeirôl, majd kidolgozta és elfogadta az országos kampánystáb hatáskörérôl és feladatairól szóló szabályzatot. Eszerint az országos kampánystáb megszervezi és irányítja az országos kampányt; javaslatot tesz a választási stratégiára és jóváhagyásra elôterjeszti a kampányelnökségnek; kidolgozza az országos kampány munkatervét, véleményezi a területi munkaterveket; az SZKT július 14-i az 1996-os parlamenti jelölések módszerérôl szóló határozatának megfelelôen elkészíti a jelöltállítás naptári tervét, megállapítja a kötelezô határidôket; figyelemmel kíséri és összehangolja az SZKT fenti határozatának végrehajtását. Amennyiben rendellenességet tapasztal, eljár a határozat betartása érdekében; elkészíti a kampányköltségvetést, és jóváhagyás végett elôterjeszti a szövetségi elnöknek és az ügyvezetô elnökségnek; tájékoztatás és konzultáció végett, illetve a kampány összehangolása érdekében tanácskozásra hívja össze a területi kampánystáb-vezetôket; felügyeli, országos és helyi szinten, a választási stratégia hatékony érvényesítését a kampányban; felel a választással kapcsolatos információk begyûjtéséért és továbbításáért; felügyeli a választási törvénybôl a szövetségre háruló kötelezettségek teljesítését, illetve a törvény által biztosított jogok érvényesítését; biztosítja a kampányelnökség rendszeres tájékoztatását; szükség esetén kéri a szövetségi elnöktôl a kampányelnökség összehívását.
A Polgári Szövetség Pártja és a Liberális Párt '93 nem fogadta el a Câmpeanu Liberális Párt csatlakozását a Nemzeti Liberális Szövetséghez. Horia Rusu, az LP '93 elnöke szerint az NLSZ nem konjunktúra szövetség, ahol csak a szavazatok gyarapítására van szükség, ha pedig a Câmpeanu liberális pártja csatlakozik hozzá, komoly hátrányra számíthat a választásokon. Az NLSZ legesélyesebb elnökjelöltjének egyébiránt a PSZP elnökét, Nicolae Manolescut tartja.
A brassói repülôgépgyárban már ebben az évben Cobra-típusú harci helikopterek összeszerelését tervezik román-amerikai együttmûködésben. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint a román nemzetvédelmi minisztérium vezetôi és az amerikai Bell cég képviselôi erre vonatkozó szándéknyilatkozatot írtak alá kedden Bukarestben.
A sajtó szerint egymilliárd dolláros üzleti megállapodásról van szó, amely 96 helikopter romániai összeszerelését irányozza elô. Az európai hagyományos fegyverzetek csökkentésérôl szóló megállapodás értelmében a román légierô 120 harci helikopterrel rendelkezhet. A Cobrák idejétmúlt gépeket váltanának föl.
Ion Iliescu elnök kedden fogadta Louis Campbellt, a Bell elnökét, aki ismertette az amerikai cég és a brassói gépgyár vegyes vállalat alakításának tervét.
Az ukrajnai román kisebbség helyzetét mérte fel négynapos kárpátaljai látogatása során a román külügyminisztérium és a Határon Túli Románok Hivatalának szakértôibôl álló bukaresti küldöttség.
A küldöttség tagjai Kárpátalja Romániával határos rahói és técsôi járását keresték fel, ahol a harmincezer kárpátaljai román többsége él. A vendégek találkoztak a Kárpátaljai Román Kulturális Szövetség elnökségével, és megbeszéléseket folytattak a románok által is lakott két járás közigazgatásának a vezetésével.
A felek mindenekelôtt az ukrán-román határ kárpátaljai szakaszán létesítendô kishatár-átkelôhelyek megnyitásának a lehetôségérôl tárgyaltak. Ezeknek a hiánya ugyanis egyre jobban érezhetô, miután nemrég lezárták a megyében mûködô két átkelôhely egyikét. Szó volt a Kárpátalja és Máramaros közötti - meglehetôsen lanyha - határ menti együttmûködés élénkítésének a szükségességérôl is. A megbeszéléseken felvetôdött, hogy célszerû lenne egy, az egymás országaiban élô nemzeti kisebbségek problémáinak a kölcsönös rendezésével foglalkozó ukrán-román kormányközi vegyesbizottság felállítása.
A bukaresti küldöttség hazautazásakor anyaországi könyvekbôl álló szállítmányt adományozott a kárpátaljai románok érdekvédelmi szervezetének.
Mint olvashattuk a Szabadság június 20-i számában, Andrei Marga, a Babes,-Bolyai Tudományegyetem rektora, felhívással fordult a kolozsvári és Kolozs megyei bankokhoz, vállalkozókhoz és cégekhez, hogy adományaikkal támogassák a kolozsvári botanikus kertet. Ezt alátámasztotta azzal, hogy az egyetem költségvetésébôl alig csak a személyzet fizetését tudják biztosítani. De az infrastruktúra fejlesztéséhez és megszilárdításához, eredeti tekintélyének megôrzéséhez nem tudnak pénzügyi alapokat biztosítani.
A botanikus kert vezetôsége szervezésében június 25-én megrendezték a "Kolozsvári botanikus kert napját" abból az alkalomból, hogy 76 évvel ezelôtt (1920 júniusában) alakult meg a mostani létesítmény. Az avató, és egyben a hivatalos megnyitása 1925. június 25-én volt. Számos meghívott és érdeklôdô jelent meg ez alkalomból. Kellemes meglepetéssel fogadtak már a kapunál, mivel e nap tiszteletére ingyenesen látogathatja bárki a kertet. Ezt a kedvezményt a jövôben szeretnék állandósítani minden június 25-én. A másik meglepetés volt az új, színes botanikus kerti kalauz, amelyet nagyon hiányoltunk az utóbbi idôben.
A japánkerti teázóban virágrendezési kiállításban gyönyörködhettünk. Itt a japán ikebana virágrendezési alapelveket alkalmazva az európaiasodott változataiban gyönyörködhettünk. E kiállítás erénye az is volt, hogy a keleties stílus mellett igyekeztek egy-egy élményt, tulajdonságot a virágok rendezésével költôies megfogalmazásban sugallni. Ezért alkotóikat - Adriana Florincescu lektor, Alina S,uteu asszisztens, mindketten a Mezôgazdasági Fôiskola kertészeti szakáról; valamint Elena Rîmba, a botanikus kert technikus kertésze — külön dicséret illeti.
Késôbb ünnepi kerekasztal-megbeszélésen vehettünk részt, amelyen meghívottak voltak jelen, a helyi és megyei gazdasági intézmények képviselôi, vezetôi: a Babes,-Bolyai Egyetem rektora, Andrei Marga; Kolozsvár polgármestere; a Kolozs megyei prefektúra részérôl Litan tanácsos; valamint a felelôs tisztségeket betöltô személyek a víz- és csatornagazdálkodástól, az urbanizációs, az erdészeti és a környezetvédelmi hivataltól.
A botanikus kert új igazgatója, Gheorghe Groza botanikus, megnyitó beszédében üdvözölte az ünnepélyen megjelenteket, majd körvonalazta az ünnepi összejövetel lényegét, fontosságát, mint az egyetem élô laboratóriumát és mint Kolozsvár idegenforgalmi nevezetességét.
A kert történetérôl Felician Micle fôbotanikus tartott nagyon részletes és lebilincselô beszédet a kezdetektôl napjainkig. Ebben kihangsúlyozta az idôk, korok és igazgatók idejében végzett fontosabb munkálatokat, létesítményeket. Így a Richter Aladár által vásárolt (1910-14) parcellákon az elsô világháború után Alexandru Borza egyetemi tanár és Gürtler Kornél fôkertész vezetésével, a botanika-tudomány akkori állása szerint készült tervek alapján valósították meg. Elsôrendû feltételként tûzték ki "a telepített növények mikroklímájának biztosítását, és majd csak azután a látogatók kényelmét". A romániai botanikatudomány megalapozása és továbbfejlesztése volt elsôrangú feladatuk a soron következô igazgatóknak is: Emil Popnak, Eugen Ghis,ának, Emilian Topának, Onoriu RaT,iunak, Ioan Hodis,annak. A beszámoló megemlékezik mindazokról, akik tudásukkal és kétkezi munkájukkal, odaadásukkal hozzájárultak a kert értékének emeléséhez. Munkájuk eredményeit láthatjuk ma, amelyért tiszteletet érdemelnek. Kérte azokat a régi munkatársakat, akik még alkotni képesek, vagy tanácsaikkal segíteni tudnak a régi alkotó szellem megteremtésében, ne kerüljék ezt gyümölcsöztetni a kertben. Erre annál is inkább szükségünk van ma, mivel az ökológiai nevelésnek egyik nagyon fontos kiinduló állomása lettünk. Az ifjúságnak jövôt formáló, életfeltételt biztosító képének kialakításában van erre nagy szükség. További célja a botanikus kert vezetôségének, hogy visszanyerje tudományos, nevelô jellegét, ami nem azonos a közpark értelmezésével. Erre annál is inkább szükség van, mivel napjaink egyik híres tudósa szerint a huszonegyedik század jelszava:
"ÖKOLÓGIA? VAGY SEMMI!" lesz.
A továbbiakban a botanikus kert igazgatója ismertette a kert mai helyzetét, hangsúlyozta annak hiányosságait. Elsôsorban a kerten áthaladó Cigány-pataknak a Hajnal negyed általi szennycsatornává degradálását, a botanikai intézet épületének siralmas állapotát, a kertbeli természetes forrás szennyezettségét. (Azok a rákban szenvedô betegek, akiket az Onkológián kezeltek, és nem tudták inni a csapból klóros vizünket, innen vittek fogyasztani. Laboratóriumi vizsgálat eredménye szerint késôbb kiderült: háromszor több kólibacilust tartalmaz a megengedett szintnél, aminek következtében betiltották fogyasztását.) A város illetékesei engedélyezték a botanikus kert felett egy autójavító mûhely mûködtetését, amelynek csatornája szintén a kertet szennyezné. Az igazgató javasolta a kert terjeszkedésének lehetôségét, amellyel egy biztonsági zónát lehetne kialakítani a külsô negatív hatások csökkentésére. Tervbe vették egy, az Erdélyi Szigethegység növényvilágát bemutató részleg megépítését, amely e terület megismerését és védelmét szolgálná. Ezt a "Transilvania" ökoklubbal közösen oldanák meg.
A polgármester ismertette az egyetem vezetôségének kérelmét a botanikus kert jövôjét illetôen, valamint a városi tanács erre vonatkozó határozatait. Ezek szerint 31 millió lejt szavaztak meg a botanikai intézet javítására, és egyéb sürgôs munkálatokra. A szennyvizek kanalizálását a megfelelô intézmény külföldi támogatással fogja megoldani.
Litan megyei képviselô úr vázolta, mennyire fontos ezt a sajátos leromlott állapotot helyrehozni, valamint biztosított a megyei vezetôség ilyen irányú messzemenô támogatásáról.
A továbbiakban a kert igazgatója kérdésekkel ostromolta a helyi illetékesek felelôs képviselôit (urbanizációs, víz- és csatornagazdálkodás, környezetvédelem, erdészeti hivatal), hogy a felvetett égetô kérdéseket hogyan és mikor gondolják megvalósítani. Minden felszólaló ígérte, hogy mindent megtesz ezen intézmény helyreállítása érdekében.
Hozzászólásában Mitrea tervezômérnök (az urbanisztikai hivatal részérôl) szigorú bírálattal illette a városrendezés múltbeli balfogásait. Véleménye szerint Kolozsvár rengeteg középkori építményének elbagatellizálása történt. Kolozsvár mûveltségi szintje megkívánná, hogy nem katonazenekari fesztivált rendezzenek, hanem mûvészeti, tudományos, országos és nemzetközi rendezvényeket. Ide illene az évente megrendezhetô EXPO-FLORA, festészeti, szobrászati, komoly zenemûvészeti rendezvények, kiállítások. Egy város kellemes meghittségéhez, atmoszférájához nagyon fontosak a nyílt, tiszta vízfelületek. Ezért a nálunk átfolyó Kis-Szamos szennyezettségének csökkentése lenne elsôrendû feladatunk. Szerinte a Malomárok befedése is helytelen döntés eredménye. Befejezésül szorgalmazta a botanikus kert területének növelését, mivel valamelyest enyhítene a túlzsufolt városlakók oxigénhiányán.
Cristian Pop, a "Transilvania" ökoklub elnöke röviden ismertette törekvéseiket a környezet- és természetvédelem terén. Így az Erdélyi Szigethegység bizonyos területeinek nemzeti parkká való nyilvánításának ügyében. Ezzel akarják bizonyítani az ifjúság hozzáállását a modern élet alkotta negatív következmények ellensúlyozásában.
Groza igazgató úr kérte a polgármesteri hivatal képviselôit még számos más hiányosság felszámolásában: kerítés javítása, padok rendbetétele, a kert ôrizetével kapcsolatos megoldatlan kérdések, munkaruhák kérdése, valamint a szeméttel kapcsolatos feladatok.
A polgármester mindezeket további kapcsolatok, tárgyalások után megvalósíthatóknak véli.
Véleményem szerint nagyon helyénvaló volt ennek az ünnepélyes keretbe foglalt tanácskozásnak a megszervezése, az évtizedes minôségi hanyatlást megállítva új, modernebb, emberségesebb munkakörülményt biztosítva dolgozóinak, a kert újjáéledne. Ha az ígéretek és tervek valóra válnak, a kolozsvári botanikus kert visszanyeri eredeti varázsát és funkcióját. Ezen Kolozsvár is nyerne egy tudományos intézményt, idegenforgalmi nevezetességet, és pihenési övezetet városunknak.
Spanyolországban, Dél-Franciaországban találjuk azokat a barlangokat, amelyek falfestményeikkel a felsô-pleisztocén barlanglakó emberének a mûvészetét ôrzik. Talán nem is sikerül felsorolnunk azoknak a frankohiszpán barlangoknak a számát, amelyeknek a falán festmények, sok esetben dombormûvek, de ritkábban szobrok is találhatók. Olyan állatokat örökítettek meg itt, legtöbb esetben eredeti nagyságban, amelyek ma nem élnek ezen a tájon. Így pl. a spanyolországi Altamira-barlangban bölények, bikák, tulokfélék festményeit találjuk, alkotója a fekete, vörösbarna, sárga színben állított emléket azoknak az állatoknak, amelyek rég eltûntek Spanyolország földjérôl. A franciaországi Vézère-völgyi Les Combarelles barlangban több mint 300 állatrajz került napvilágra. Ezek közül egyesek rénszarvast ábrázolnak, amely ma a sarkkör területén élt, de a pleisztocén végén a jégtakaró délre nyomulása miatt ezeken a területeken talált menedéket. Sok esetben az emberi alakokat is eléggé valósághûen ábrázolták, minden részlet hangsúlyozásával, de irreális emberábrázolással is találkozunk. Gyakran megörökítették az ember harci eszközeit (nyilak, lándzsák, bumerángok), sôt, egyes rajzokon még a lasszó is kivehetô. Ezek a mûvészek a felsô-pleisztocénben alkottak 25 000-30 000 évvel ezelôtt. Egyes esetekben álcázott figurák is kivehetôk, nagy varázslót ábrázoló rajzok, ezeknek nagysága eléri a 4 m magasságot.
A franko-hiszpán területre ennek a kultúrának kb. 80% esik. Ezeken kívül Olaszországban 4, Németországban 1, Romániában 1 és az Uralban még néhány barlangban hasonló rajzokat találunk.
A közép- és kelet-európai barlangrajzok abban térnek el a franko-hiszpán festményektôl, hogy ezek mind miniatürizált formákat ábrázolnak.
Zsibótól északkeletre 18 km-re fekszik Kocsoládfalva (Cuciulat), ahol a Kecskés (Cozla) mészköveket már régi idôk óta bányászták. A mészkô bányászata során itt egy barlangra találtak. Benne idôszakosan víz folyik. A 6 m széles és 5 m magassággal kezdôdô barlang beljebb lealacsonyodik, elszûkül, s 60 m-nyi távolságra egy 5 m hosszú szifon után kétfelé ágazva járhatatlanná zsugorodik. Végsô részén, ahol a barlang szép, száraz, cseppkôképzôdmény is van. A szifon utáni rész a tudomány számára a legértékesebb. A barlang bejáratától mintegy 70 m-re egy 4 m hosszú és 3 m széles barlangterem 2 m magas mennyezetének közepén egy sor téglavörös színû, többé-kevésbé épségben megôrzôdött festmény s számos furcsa jel zsúfolódott össze. Sikerült elkülöníteni a terem nyílásához a legközelebb esô, téglavörös színû, 25 cm hosszú és 13 cm magas lóábrázolást. A közelében levô, jól kivehetô és hasonló színû festmény egy macskaszerû állatot, valószínûleg barlangi párducot örökít meg, támadó vagy futó helyzetben. Egy másik rajz emberszerû lényt ábrázol, karok nélkül és vázlatos rajzú lábakkal. A számos jellegzetes elem - szín, technika, elhelyezkedés és az alakok ábrázolásának realizmusa - a barlang festményeit az úgynevezett frankokatanbriai stílushoz kapcsolja. Más jellegzetességek alapján e festményeket az Uralban, a Kapovo-barlangban felfedezett festményekkel rokonítják.
Szerencsére megfelelô védelmet biztosítottak ennek a Közép- és Délkelet-Európa elsô kôkori falfestményének.
A közelben húzódik még egy barlang, Kisnyíresen (Mesteacãn), de rajzok, festmények nélkül. Hasonló felsô-eocén képzôdményekben található ez a képzôdmény is. A mészkôbe kis patak fut be, mely csak 3 km-nyi távolságra jut ismét a felszínre, Hosszúrév község mellett. A barlang még átkutatásra vár, mert jelenleg csak kezdeti kis része ismeretes, ahol 25 m-nyi széles és tekintélyes nagyságú termét nagy cseppkövek díszítik.
Dr. Mészáros Miklós
egyetemi tanár
Aggodalommal, de csöppet sem meglepôdve figyelem a "Képmutatók cselszövése" újabb felvonását, amely ezúttal Ön ellen irányul. Felidézôdnek bennem Charron érsek vagy Bartholomé atya replikái, mellyel az egyház minden becsületes fia nevében Molière és mûvei nyilvános elégetését követelik. Mindez azért rémiszt, mert az erdélyi magyarság szellemi önfelszámoláshoz vezetô útjának újabb állomását látom benne. Sötét erôk mûködnek, hogy ezt a közösséget a kezdetleges, de engedelmes törzsek szintjére süllyesszék. Úgy tûnik, sikerül: hisz már-már meghonosodott a kontraszelekció, középszer és nyájszellem diktatúrája, s a kiemelkedô értékek és objektív pártatlanság elleni agresszió. Aki másként gondolkodik, annak levágjuk a fejét! Nem ismeretlen jelszó. Magyar átok is egyben.
Biztosítani szeretném szolidaritásomról, s ha kérésem lehetne, az csupán az: ne engedjen semmiféle nyomásnak! Az elvadult nemzeti érzeményeknél sokkal többet ér a Muszáj-Herkulesség is.
Tompa Gábor