1996. augusztus 9.
(VIII. évfolyam, 188. szám)
A tömegprivatizációs program keretében, tanácstalanságból és (vagy) kényelembôl, igen sokan bízták a cégválasztást az általuk felhatalmazott RMDSZ Megyei Privatizációs Irodára. Amelynek vezetôje, Mátis Jenô, a lezárult idôszakkal kapcsolatban a következôket nyilatkozta a Szabadság olvasóinak:
- Körülbelül tízezer értékpapírt sikerült kezelnie a Megyei Privatizációs Irodának. A határidô március 31-ig tartott. Utána az adatokat számítógépre vittük, és rendszereztük a kiválasztott vállalatok, illetve helységek szerint. Majd megkezdtük a privatizációs értékpapírok elhelyezését igazoló szelvények kiosztását azoknak, akik ebben a kérdésben hozzánk fordultak. Sajnos, ez az akció már nem volt olyan sikeres, mint a jelentkezéseké: a 10 ezer általunk kezelt értékpapír gazdái közül legfennebb kétezren vették a fáradságot, hogy eljöjjenek hozzánk a szelvényeikért. Augusztusban a szabadságidény miatt ez a tevékenység szünetel, de szeptembertôl újraindítjuk. Azok számára, akiknek a postás már ebben a hónapban ki akarja kézbesíteni a részvényesi bizonyítványt, és nem áll rendelkezésükre a kis igazoló szelvény, még van egy azonnali lehetôség: a lakhely szerinti postahivatalban személyazonossági igazolvány felmutatásával kiadják neki a bizonyítványt. Ellenkezô esetben szeptemberben nálunk megkapják a szelvényüket.
- Itt csak személyesen lehet jelentkezni?
- Nem kötelezô, de jó, ha, mondjuk, a család valamelyik tagja behozza a többiek személyazonossági igazolványainak adatait, hogy mi is tudjunk pontosan elszámolni ezekkel a tulajdonjogi papírokkal.
- Más idevonatkozó hírek?
- Számomra a legérdekesebb, hogy a kormány most már lassan-lassan kezdi közölni azokat az adatokat, hogy milyen arányban történik a különféle, privatizálásra meghirdetett cégek lefedése a tulajdonrészvényekkel, illetve hogy milyen mértékben van túljegyzés. Jelen pillanatban már ismeretes, hogy néhány népszerû kolozsvári vállalatnál többszörös a túljelentkezés. Ilyenek: Napolact, Terapia stb., ahol 40-50-szeres túljegyzés is elôfordult... Más fontos idevágó dolog: én várom, hogy a kormány mikor könnyít azokon a rendelkezéseken, amelyek jelen pillanatban szabályozzák a részvényesi gyûléseken való részvételt. Ez azért fontos, mert még nem született döntés arról, hogy miképpen rendezzék meg a nagy vállalatoknál hét-nyolcezer részvényes elsô közgyûlését, hogyan lehet ott szavazatot számlálni stb.
- A Kolozs megyei RMDSZ Privatizációs Irodája milyen sikerrel irányította az eredményesség irányába a jegyzési kedvet?
- A megyei RMDSZ privatizációs segítôakciója öt megyei vállalatra és egy más megyében található cégre irányult. Ezek közül csupán az egyiknél alakult ki egy kisebb mértékû, néhány százalékos túljegyzés.
Augusztus 1-jén hatályba lépett Romániának az Európai Közösségekhez való társulásáról 1995. június 30-án aláírt egyezményt kiegészítô jegyzôkönyv - közölte Sorin Ducaru külügyi szóvivô. A Románia EU-csatlakozását elôkészítô nemzeti stratégia és a társulási egyezmény mellett a járulékos jegyzôkönyv egyike az Európai Unióba való integrálódás fô eszközének. Ez lehetôvé teszi hazánk hozzájutását a közösségi programokhoz, pontosabban intézmények, gazdasági szereplôk, érdekelt személyek részvételét technológiai kutatási és fejlesztési, információs szolgáltatási, környezetvédelmi, kereskedelmi, turisztikai, energetikai és szállítási, kulturális, nevelési és szakmai továbbképzési, polgári védelmi, szociális és egészségügyi tervekben.
Az Európai Unió többi társult államához hasonlóan Románia is átadta a válaszdossziét az Európai Unió brüsszeli bizottságának kérdôívére - közölte szerdán Sorin Ducaru, külügyi szóvivô.
A válaszok arra szolgálnak - mondta -, hogy megítéljék az egyes jelöltek felkészültségét az EU-hoz történô csatlakozási tárgyalások megkezdése szempontjából.
Ducaru azt is tudatta, hogy a román külképviseletek vezetôivel tartott szokásos évi tanácskozáson Ion Iliescu elnöknek javasolták: nevezzen ki különleges képviselôket az EU- és a NATO-államokkal fenntartott diplomáciai viszony ápolására, nevezetesen azért, hogy megnyerjék ezeknek az államoknak a támogatását Románia euroatlanti integrálódásához, ösztönözzék a román tárcaközi szervezetet újabb erôfeszítésekre a NATO-ba történô integrálódás érdekében, népszerûsítsék a román diplomácia törekvéseit a politikai, a parlamenti, az akadémiai és a sajtókörökben, és folyamatos kapcsolatot tartsanak fenn a külföldön élô románokkal - írta a Rompres.
A nemzeti kisebbségek autonómiájának kérdését a helyi közigazgatás decentralizálásával lehet megoldani - jelentette ki a România liberã szerdai száma által idézett nyilatkozatában Emil Constantinescu, a Demokratikus Konvenció elnöke és jelöltje az államfôi posztra.
Leszögezte: semmiféle kompromiszszumra nem hajlandó az egységes nemzetállamra vonatkozó koncepcióját illetôen csak azért, hogy megnyerje a magyar választókat, de a helyi költségvetésre és a helyi testületek vagyonára vonatkozó törvények elfogadása révén kialakulhat olyan decentralizáció, amely megoldást nyújt az autonómia kérdésében. Emil Constantinescu szerint azonban nem szükséges külön intézkedések elfogadása a más nemzetiségû román állampolgárok személyi jogaival kapcsolatban, és csak ezen az alapon lehetséges együttmûködés az RMDSZ-szel az ôszi választásokon.
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke a III. református világtalálkozó kolozsvári rendezvényét megzavaró incidenst kommentálva, a BBC kérdésére elmondta: olyan volt a légkör, hogy a református rendfenntartó szolgálat a fiatalember gesztusát rendzavarásnak tekintette. Frunda György szenátor pedig nyíltan törvényellenesnek nevezte a magyar zászló kitûzési kísérlete miatt a "közrend megzavarásával" vádolt fiatalember ôrizetbevételét, hiszen — mutatott rá a szenátor - nem tilos a zászló kitûzése, példaként a stadionokat említve meg.
Csütörtök délután 4 órakor a kolozsvári alsóvárosi református templomban ünnepi istentisztelettel emlékeztek meg a Kétágú templom építésének 145. évfordulójára. Adorjáni Albert lelkész elôfohászát követôen D. Dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, aki prédikációjában elmondta, hogy a száznegyvenöt évvel ezelôtt épített templom "menedéket" jelent mindazok számára, akik elhozzák fájdalmukat, örömüket, bûneiket, a gyász okozta bánatukat, imádságukat, reményüket, hogy az Úr a továbbiakban megsegíti ôket. A püspök megköszönte a lelkipásztoroknak, a presbitereknek, a hûséges egyházfiaknak, hogy a "nagy szélvihar, tûz" idején nem hagyták el a templomot. Minden erdélyi templom ajándéka, hogy hívei számára jövôt biztosít, és azt a hitet, hogy semminek sincs vége soha. Száznegyvenöt év leforgása után leborulunk, és megköszönjük ôseinknek, hogy építettek nekünk templomot, ahol meghallhatjuk Isten szelíd szavát - fejezte be igehirdetését a püspök.
Az istentiszteletet követôen Sípos Gábor történész ismertette az alsóvárosi templom történetét, majd a debreceni rokon Nagytemplom képviselôje szólt a gyülekezethez, a törökbálinti reformátusok nevében pedig Vermesi Sándor gondnok beszélt. Ezek után felolvasták az erfurti Sankt Martin Evangélikus Gyülekezet levelét, amelyben üdvözölték a világ reformátusait. A külföldi vendégek köszöntése után a Pata utcai, a Bulgária-telepi vegyes kórusnak, az alsóvárosi ifjúsági énekkarnak, a törökbálinti Lendvay Károly férfikórusnak, a váci református gyülekezet Szenczi Molnár Albert kórusának, a marosvásárhelyi Nagy István énekkarnak és a Protestáns Teológia "Septuálé" kamarakórusának a hangversenye következett. Az alsóvárosi református egyház részérôl a hangverseny végén a fellépô dalköröknek emléklapot, valamint Adorjáni Endre szekszárdi képzômûvész által készített, a Kétágú templomot és a Magyar Református Világszövetség címerét ábrázoló plakettet adtak át.
Kormányátalakításról tanácskozott Ion Iliescu államelnök, Nicolae Vãcãroiu miniszterelnök és Adrian Nãstase, a nagyobbik kormánypárt ügyvezetô elnöke. A kiszivárgott hírek szerint elmozdítják tisztségébôl Iulian Mincu egészségügy-minisztert. Ha Teodor Meles,canu elfogadja a kampányfônöki tisztséget, új külügyminiszterrôl kell gondoskodni — legalábbis a Mediafaxnak nyilatkozó kormánypárti megfigyelôk szerint. Ion Iliescu meghívottjaival tárgyalt az esetleges személycserérôl a munkaügyi és társadalombiztosítási, a mezôgazdasági, a távközlési, valamint az ifjúsági és turisztikai tárca élén. A kormányátalakítás idôpontjáról és az új miniszterek kinevezésérôl a jövô héten hoznak végleges döntést. Annyi azonban már bizonyosnak tûnik, hogy csak Iulian Mincut és a két egységpártos minisztert mozdítják el elégtelen tevékenység miatt: a mezôgazdasági kudarcokért Valeriu Tabãrã minisztert hibáztatják, a GSM mobil telefonrendszer licitálásának rossz megszervezését pedig Ovidiu Muntean miniszternek róják fel. Más leköszönô minisztereknek megvan a kiszemelt karosszékük. Többek között a bonni nagykövetségen Dan Mircea Popescu munkaügyi miniszter, illetve a közszolgálati televízió igazgatótanácsában Alexandru Mironov ifjúsági miniszter esetében.
A bukaresti törvényszék nem fogadta el a Demokratikus Konvenciónak mint politikai szövetségnek a bejegyzési kérelmét, mivel az nem tett eleget a párttörvény elôírásainak. A visszautasítás egyik fô oka az lenne — jelenti a MEDIAFAX -, hogy több konvencióbeli párt - köztük a Román Ökologista Mozgalom, Kereszténydemokrata Szövetség, Románia Alternatívája Párt és a Demokratikus Unió Pártja - sem jegyeztette be magát a törvényszéken. A bukaresti törvényszék csütörtöki döntésének megóvására öt nap áll a Konvenció rendelkezésére.
A terjedô rühjárvány miatt fertôtlenítés céljából hétfôig bezárják a kolozsvári Clujana gyárat. Szerda este több mint ezer munkás hagyta félbe a munkát a vezetôségnek a kialakult helyzettel szemben tanúsított tehetetlensége ellen tiltakozva. Csütörtök reggel pedig valamennyi alkalmazott sztrájkba lépett, és arra kényszerítette a vállalat igazgatóját, hogy a rühvel fertôzött munkások társaságában töltsön közel két órát a gyár udvarán - mindaddig, amíg az ôrök egy csoportjának sikerült végül kimentenie igazgatójukat a tömegbôl.
A Kínából a SIMOD olasz cég által importált rühes bôrök feldolgozását különben alig csütörtökön szüntették be, a munkásnôk nyilatkozata szerint a vezetôség - kesztyû és álarc használata mellett ugyan -, de kényszerítette ôket a munka folytatására.
A vállalat vezetôsége tart attól, hogy e kellemetlen incidens miatt több külföldi partner is visszautasíthatja a szerzôdéskötést a Clujanával, mi több, a meglévôket is semmisnek nyilváníthatnák, ami könnyen csôd szélére sodorhatja a vállalatot.
Az Egészségügyi Felügyelôség 500 000 lejjel büntette meg a Clujanát, amiért mindeddig elmulasztotta fertôtleníteni az üzemcsarnokokat.
A Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának kolozsvári eseményeirôl szóló csütörtökön megjelent tudósításunkban a meghívottak és résztvevôk felsorolása alkalmával sajnálatos módon kimaradt Kötô József mûvelôdési és egyházügyi alelnök, az RMDSZ ügyvezetô elnökének helyettese, Neményi Nándor József Kolozs megyei parlamenti képviselô és Molnos Lajos, megyei RMDSZ-elnök neve. Az érintettek elnézését kérjük.
csupán 64 százaléka kapta meg a birtokíveket — közli a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium.
A birtokívek kiállítása 2-3 évig kellett volna tartson, de végül a folyamat nagyon nehéznek bizonyult - állítják a minisztériumi szakemberek.
A tulajdonba helyezés aránya 92 százalékos.
Az említett forrás szerint nyolc megyében a birtokívek kiállítása 40 százalék alatt van, míg más 10 övezetben, köztük Bukarestben, az átlag 50-60 százalékos.
Az Országos Statisztikai Bizottság nemrég adta ki a Románia társadalmi és gazdasági helyzete 1995-ben címû kötetet, amelybôl közlünk néhány adatot:
1995-ös megvalósítások 1994-hez képest (százalék)
GDP milliárd lej 72248,9 106,9
Ipari termelés milliárd lej 60500,0 109,4
Mezôgazdasági termelés milliárd lej 23571,1 104,5
Beruházások volumene milliárd lej 12800,0 110,5
Árueladás milliárd lej 20850,3 120,4
Szolgáltatások milliárd lej 6314,0 104,7
Árak százalék 148,9
Az RMDSZ Ifjúsági Fôosztálya, valamint a PAX CHRISTI INTERNATIONAL erdélyi csoportja szervezésében Kolozsváron, augusztus 5. és 9. között egy nemzetközi ifjúsági találkozót tartottak. A háromnapos program keretében a résztvevôk megismerkedtek a romániai történelmi egyházakkal, találkoztak kolozsvári tanácsosokkal és fiatal politikusokkal, s ellátogattak a kalotaszentkirályi népi táncháztáborba is.
A Pax Christi Ifjúsági Fóruma minden évben megrendezi a Nemzetközi Utat, melynek ez évi színhelye a Kárpát-medence. A külföldi vendégeken kívül a kolozsvári találkozón részt vettek a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius ifjúsági szervezetek tagjai. Az RMDSZ Ifjúsági Fôosztályát Nagy Zsolt ügyvezetô alelnök képviselte.
hanem egyszerûen, de eléggé el nem ítélhetô módon, mindössze a szerkesztôi figyelmetlenség okozta, hogy csütörtöki lapszámunkban megjelent, a Gy. Szabó Béla Galériában rendezett gyûjteményes kiállítás megnyitójáról szóló beszámolónkból kimaradt Zoltán Caty neve. A Beethoven sorozatával is sikert aratott mûvésznô szíves elnézését kérjük.
Borisz Jelcin súlyos betegen rockzenére illegette magát, mert így találta jónak amerikai importból származó kampánytudora. S a cél szentesítette eszköz a tengeren innen is bevált: elnök lett. Még akkor is, ha a nevezetes kiruccanás után hetekig eltûnt a képernyôrôl. Hogy az ugrabugrálás, a csinos lányok, avagy egyszerûen csak a választási stressz viselte meg amúgy is beteg szívét, ki tudja? A méregdrága ötlet mindenesetre sikeresnek bizonyult.
A napokban Emil Constantinescu tánctudását csodálhattuk meg a képernyôrôl, aki a fôvárosi diszkókban bizonygatta: az ôsz haj nem akadály, attól még lehet egy elnökjelölt fiatalos, sôt akár a fiatal hölgyek kedvence. S ha ráadásul a szíve is helyén van, na meg az esze és minden egyéb hozzá, akár Románia elnöke. Talán még a méregdrága amerikai kampányszakértôt is megspórolhatja. Mert más hasznán is tanulhat az okos. Márpedig a bukaresti egyetemi tanárnak ezt a kvalitását nemigen kérdôjelezhetjük meg. Okosan tette, legalábbis a saját és politikai alakulata szempontjából, amikor nemkívánatos partnereitôl megszabadította a Demokratikus Konvenciót, ha az akcióhoz az érintettek, köztük az RMDSZ is, természetesen, nem tapsoltak. Constantinescu az a pragmatikus reálpolitikus, aki a Demokratikus Konvenció vezetôjeként négy év alatt alaposan beletanult az alapmesterségétôl, a geológiától ugyancsak távol álló politizálásba. És még valami: képes volt ráérezni a közhangulatra. Arra a nagyon fontos tényezôre, amire egynémely, elefántcsonttornyába zárkózott politikusunk, sajnos, képtelen. Egy kis nyitás Nyugat felé, de úgy, hogy az még a román átlaggyomornak is emészthetô legyen, megfûszerezve egy csöppnyi hazai populizmussal, de persze csak annyival, amennyi a felvilágosultabb elméknek sem okoz táplálkozási zavarokat. A szellemi táplálék szintjén sem. Az eredmény: komoly elôrelépés a népszerûségi listán. A legújabb, IMAS közvélemény-kutatási adatok fényében Constantinescu jócskán megugrott. Olyannyira, hogy 31,6%-ával már veszélyesen megközelítette a 37,1%-os népszerûségi szintet élvezô, elsôhelyes Iliescut. Ami pedig a lista éllovasává elôlépett Demokratikus Konvenció potenciális szövetségeseit illeti, a megkérdezettek a legnépszerûtlenebbnek az RMDSZ-szel való kollaborálást tartják, a legkifizetôdôbbnek pedig a Szociáldemokrata Unióval való közös frontot. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a felmérést a DK rendelte és pénzelte, július 16-23. között készült, s Frunda elnökjelöltségérôl még a tizedszázalékok szintjén sem tesz említést.
A jelenlegi vezetô kormánypárttal, az RTDP-vel kötendô szövetség, állítólag, már sokkal kevésbé irritálná a közvéleményt, mint a magyarok bevonása, de népszerûség tekintetében alulmarad a szociáldemokratákhoz képest.
A közvélemény-kutatás adatainak tükrében korántsem véletlen, hogy a reálpolitikus Constantinescu, számunkra nem éppen hízelgô módon azt nyilatkozta a minap: az egységes nemzetállam vonatkozásában semminemû engedményt nem tesz. Ilyen kompromisszumokra nem hajlandó csupáncsak azért, hogy magához édesgesse a magyar választókat. Szerinte az autonómiát a központosítás megszüntetésével, a helyi közigazgatás anyagi alapjainak biztosításával kell megteremteni. A nemzetiségek személyi jogainak a védelmét célzó intézkedéseket pedig fölöslegesnek tartja. Kizárólag ilyen feltételek mellett hajlandó kollaborálni az RMDSZ-szel a következô választásokon.
A honfoglaló harcos fegyverei a lovasnomád népek tipikus keleti fegyverzetét követték. Legismertebb és legrettegettebb fegyverük az íj volt, amely jóval hatásosabb lôfegyvernek bizonyult a nyugati népek íjainál. Összetett vagy visszacsapó (reflex) íjnak nevezik, s a névadás a szerkezetére, illetve mûködésére utal. A fegyver ívét állati enyvvel összeragasztott, lecsiszolt fa és szarurétegek alkották. Az ív közepét és két végét csontlapok merevítették. Külsejét nyírfahánccsal vagy nemes bôrrel vonták be, a legelôkelôbbeket aranyozással díszítették.
Az íj mint csodafegyver
Az ívvégeket merevítô csontlemezekbe mélyítették az állati inakból készített ideg beakasztására szolgáló csatornákat. Felajzáskor a félkör alakú ív két szárnyát az ellenkezô oldalra feszítették, s így akasztották be az ideget. Ezzel az íj feszítôerejét hallatlanul megnövelték, s több száz méter távolságba lehetett kilôni a fából faragott, vasheggyel és kormánytollakkal ellátott nyílvesszôt. Bár ezeknek az íjaknak a kezelése nagy erôt kívánt (felhúzásához 26-30 kg húzóerôt kellett kifejteni), a megnövekedett lôtávolság lehetôvé tette, hogy a nyugati lovasseregek hatásos lôtávolságán kívülrôl adják le a pusztító nyílzáporaikat honfoglaló elôdeink. Ezek a nyílzáporok zavarták meg, szerencsés esetben meg is bontották az ellenfél hadrendjét, s így a siker nagyobb esélyével rohanták meg a magyar lovasok a lovagi seregeket. Ennek az akkori idôben csodafegyver számba menô hadeszköznek is volt azonban hiányossága. Nedvesség hatására elveszítette rugalmasságát, így esôs idôben használhatatlan volt. Hátukra vetett, bôrbôl készült tegezben tartották eleink. A 70-80 cm hosszú, az egyes harcfeladatoknak megfelelôen nehezebb, könnyebb heggyel ellátott nyílvesszôket puzdrában helyezték el.
A közelharc során a szablyát használták a magyar lovasok. Bár mint fegyver kevésbé volt hatásos, mint a nehéz kétélû lovagi kard, ez a könnyû, egyélû ívelt szablya félelmetes hadieszköze volt a gyors lerohanásokat alkalmazó magyar taktikának. A magyar harcos nem is az egyes párviadalok eredményeként gyôzte le lovag ellenfelét, hanem a hallatlan fegyelmet megkövetelô, az egyes csoportok tevékenységét pontosan összehangoló, hadiesetekkel, hirtelen megrohanásokkal, lesvetésekkel, színlelt megfutamodásokkal tarkított taktikájának köszönhetôen. Igazi csapatmunka volt ez, ahogy ma mondanánk.
Attila kardja
Ez a szablya türk eredetû fegyver volt, sajátossága, hogy a markolata a keskeny penge síkjából az él felé megtörik, s a keresztvas gombban végzôdô szárai gyengén a penge felé hajlanak. A honfoglaláskori szablya általános jellemzôje a könnyûség és a kis méretek. A rövid, enyhén ívelt penge végén fokél található, ezzel az elsôsorban vágásra használt szablya szórásra is alkalmassá vált. A penge anyaga a vizsgálatok szerint alacsony széntartalmú, jó minôségû acél volt. A fából készült fogantyút bôrrel borították, a markolatot fémkupak zárta le. A szablya hüvelye szintén fából készült, amelyet fémveretek erôsítették, s bôr borította.
A honfoglaláskori szablya legszebb és épen maradt példánya a Bécsben ôrzött Attila kardjaként vagy Lehel-szablya néven ismert fejedelmi szablya, amely már ékszer számba menô igazi rangjelzô díszfegyver.
Kevésbé ismert, de a magyar haditaktikában nagyon fontos szerepet betöltô fegyver volt a kopja. Ez a rövid, nagyjából embernagyságú nyéllel ellátott, keskeny, levél alakú csúccsal felszerelt szúrófegyver a nyeregben ülô lovas háta mögött volt elhelyezve, s a harci helyzet alakulása szerint közelharcban döfésre használták, vagy rövid távolságra elhajították. Bölcs Leó leírása szerint a magyar sereg egyik része az íj mellett kopjával, másik része szablyával volt felszerelve. A kopjacsúcs alatt apró zászlócskákat erôsítettek a nyélre, ami a csatát irányító vezér számára volt fontos. Zászlójelekkel irányították ugyanis az egyes csapatrészek pontosan összehangolt mozgását, ami a magyar hadi sikerek egyik igen fontos tényezôje volt.
A honfoglaló magyar harcos fegyverzetét - mint védôeszköz — egészítette ki a keleti jellegû csúcsos sisak, amely csak a fejtetôt védte, s nyakvédô sodronnyal volt ellátva. Pereme prémmel díszített, amit bôrözéssel erôsítettek a fémhez.
A kolozsvári egyházközségekben csütörtökön folytatódtak a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója keretében zajló elôzô napi rendezvények.
A Belvárosi Egyházközségben a reggeli áhítatot Szôke Zoltán tordaszentlászlói református lelkipásztor tartotta. Ezt követôen a gyülekezet a lelkészi hivatal konferenciatermében a Kincses Kolozsvár címû filmet tekintette meg, majd Palkó Attila történész vezetésével városi sétán vett részt. Múzeumlátogatás helyett meglepetésként tartogatták a szervezôk a Farkas utcai református templom kerengôjében elhelyezett kegyszerek kiállítását. Ezenkívül megnézhették Kós András Bethlen Gáborról alkotott szobormodelljét, amellyel 1941-ben pályázatot nyert, valamint I. Rákóczi György feleségének, Lorántffy Zsuzsannának adományát, a XVII. századbeli, arannyal és selyemmel kivarrt úrasztali terítôt, amelyen maga a fejedelemasszony is dolgozott. A délutáni áhítaton dr. Tôkés István nyugalmazott teológiai tanár szolgált, amelyet Teleki Miklós orgonahangversenye követett.
Az Alsóvárosi Egyházközségben dr. Vitéz Ferenc, az amerikai Krisztus Egyesült Egyháza Kálvin Egyházkerületének püspöke tartott áhítatot. Ezek után Vetési László lelkipásztor Hóstát - kultúra a város falain kívül , Török József jegyzô A 110 éves földész kórus monográfiája címmel tartott elôadást. Ezt tette színesebbé a Bethlen Gábor Földész Dalkör hangversenye. A déli órákban Én vagyok az ajtó (János 10:9) feliratú, Jakab György fôgondnok emlékére felállított hóstáti kapu felavatására került sor. Bányai Ferenc, a Bethlen Gábor Földész Dalkör vezetôje, valamint Adorjáni László lelkipásztor mondott ünnepi beszédet. A templomban a gyülekezet megtekinthette a Hóstát múltját felidézô, valamint a templomszentelés 145. évfordulójára szervezett kiállítást.
A Kerekdombi Egyházközségben is folytatódott a szerdán elkezdôdött magyar öregcserkészek világtalálkozója. Az egyházi vezetôk erre a napra kirándulást szerveztek a Tordai-hasadékhoz és Torockóra. Az idegenvezetôk ismertették az öregcserkész turistákkal a Tordai-hasadék keletkezésének történetét, az ehhez fûzôdô mondákat, mint a Balika-várhoz és a Szent László királyhoz fûzôdô történeteket. Torockón felkeresték a helyi múzeumot, a torockószentgyörgyi vár romjait, és megtekintették az építészeti jellegzetességeket.
A Kolozsvári Református Teológia konferenciatermében a tudományos szimpózium keretében a budapesti dr. Szûcs Ferenc "Egyház és egyházak. A Magyar Református Egyház Tanácskozó Zsinata és a Magyar Református Világszövetség kérdései", a wallingfordi dr. Medgyesy László "Missziói feladatunk a diaszpórában: helyzetünk és reménységünk Észak- és Dél-Amerikában", a komáromi dr. Erdélyi Géza "Helyzetünk és reménységünk a Felvidéken", a kolozsvári dr. Juhász Tamás "Helyzetünk és reménységünk Erdélyben" címmel tartott elôadást. Közben dr. Geréb Zsolt rektor bemutatta a külföldi résztvevôknek a teológia épületét, és sor került az elhangzott elôadások megbeszélésére.
Az Új-alsóvárosi Egyházközségben Hodosy Imre vajdasági püspök, az Irisz-telepi Egyházközségben dr. Márkus Mihály püspök hirdetett igét. Az utóbbi egyházközségben az istentiszteletet követôen dr. Gálfy Zoltán teológiai professzor beszélt Kolozsvár egyháztörténetérôl.
A Törökvágási Egyházközségben este nyolc órakor került sor dr. Mikó Jenô, a Szlovákiai Református Egyház tiszteletbeli püspökének búcsú-istentiszteletére, majd tábortûz rakásával és baráti beszélgetésekkel ért véget a nap.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetében is elkezdôdött a parlamenti jelöltállítás, amelynek befejezési ideje 1996. augusztus 21 . Eddig kell a körzeteknek, kerületeknek, társult szervezeteknek leadniuk jelöltjeik listáját a megyei elnökségnek . Két külön listát kérünk: egyik a szenátor-, másik a képviselôjelöltekkel.
Egyéni jelentkezés is lehetséges. Ez esetben a képviselôi jelöltségre pályázónak 150 , a szenátorságot óhajtónak 300 támogató aláírást is le kell adnia.
Minden pályázóra nézve kötelezô kritérium:
1) RMDSZ-tagság; 2) állandó Kolozs megyei lakhely.
A jelöltség csak akkor fogadható el, ha az illetô augusztus 21-ig leadja a megyei elnökséghez a pályázati szándékát megfogalmazó írást, valamint részletes önéletrajzát. E két okmány bármelyikének hiánya kizáró jellegû .
Kolozsvár, 1996. augusztus. 8.
Az RMDSZ Kolozs megyei elnöksége
Molnos Lajos
A határokon túli magyarság mintegy félezer képviselôje vesz részt a Budapesten augusztus 16-án kezdôdô Régiók találkozása - kárpát-medencei napok elnevezésû kulturális seregszemlén - hangzott el az eseményt szervezô Magyar Kultúra Alapítvány szerdán tartott sajtótájékoztatóján. Az ötnapos millecentenáriumi rendezvényen Erdély, a Vajdaság, Kárpátalja, Muraköz és Szlavónia kultúrájából kapnak ízelítôt az érdeklôdôk.
Mint Koncz Gábor, az alapítvány vezetôje elmondta: az immár másodízben megrendezett találkozó szervesen illeszkedik az alapítvány célkitûzései közé, amellyel a magyar-magyar párbeszédet, a kárpát-medencei népek jobb megértését kívánja szolgálni. A Régiók találkozása augusztus 16-án kezdôdik meg a Magyarok Világszövetségének székházában. A tájegységek külön-külön mutatkoznak be: 17-én Szlavónia és Muraköz, 18-án Felvidék és Kárpátalja, 19-én pedig Erdély és Vajdaság napja lesz. Augusztus 20-án az alapítvány budavári épületében Magyarország lesz az esemény házigazdája. A rendezvény közös gálamûsorral ér véget.
A folklór- és zenei programok mellett kiállításokkal, filmvetítésekkel, lap- és könyvbemutatókkal mutatkoznak be a különbözô régiók. A programot Irodalmi Kávéház - Identitás Klub címmel kerekasztal-beszélgetéssorozat egészíti ki.
A határon túli magyar közmûvelôdési szervezetek sajtótájékoztatón megjelent képviselôi szóltak arról is, milyen a magyarság helyzete hazájukban. Elhangzott, hogy az utóbbi idôben - a nacionalista szervezetek nyomására - az eddig "a béke szigeteként" számon tartott Kárpátalján is jelentkeztek a feszültségek.
Hazánkban az idén eddig 2,91 millió tonna búzát, a várt termés 87 százalékát takarították be, de az igen súlyossá vált üzemanyaghiány késleltetheti a nyári munkálatokat a mezôgazdaság más területein.
Búzából az idei hektáronkénti átlaghozam 1880 kilogramm, valamivel kevesebb a tavalyi 1900 kilogrammnál. A mezôgazdasági minisztérium illetékese azt mondta, hogy az idén 3,35 millió tonna búzát takarítanak be. A szélsôséges téli idôjárás miatt ez megközelítôleg a fele a múlt évi 7,8 millió tonnának. A szakminisztérium a gyenge termés ellenére nem tervez búzaimportot, s arra hivatkozik, hogy a learatott mennyiség elegendô lesz a kereslet kielégítésére, illetve a stratégiai tartalékok feltöltésére. Tavaly 1,3 millió tonna búzát exportáltak.
Még teljes hétig tart a búzabetakarítás. A mezôgazdasági minisztérium képviselôje szerint a súlyos benzinhiány miatt várhatóan teljesen leáll a nyári munka a mezôgazdaság más területein. A minisztérium becslése szerint a mezôgazdaságnak augusztus elsô hat napjában 15 700 tonna dízelüzemanyagra lett volna szüksége, ehelyett viszont 7300 tonnányit kapott, a szükséges mennyiség 47 százalékát. A România liberã szerint az ország több mezôgazdaságilag fontos térsége nem jutott hozzá augusztusi üzemanyag-kvótájához.
Mint ismeretes, a keményvaluta-hiány miatt az elmúlt hetekben felére csökkentették a kôolajimportot. Olajfinomítóink kapacitását pedig mindössze 30 százalékban használják ki.
Az erdélyi magyar képzômûvészet sajátosságairól tartottak megbeszélést a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója alkalmából a Kolozsvár-Külsô Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának Gy. Szabó Béla Galériájában tegnap délben rendezett képzômûvész-találkozón. A résztvevôk, Balázs Péter, Forró Ágnes, Lészai Bordi Margit, Lôrinc Lehel, Póka Zsombori Erzsébet, Starmüller Katalin, Vass Sándor és Zoltán Caty az erdélyiség és európaiság mûvészi vonatkozásairól tárgyaltak Kántor Lajosnak, a Korunk fôszerkesztôjének az irányításával. Az egybegyûlteket, köztük az Amerikai Egyesült Államokból érkezett Szûcs Zoltán püspököt a házigazda, Ferenczi Miklós esperes köszöntötte, aki a mûvészeti-filozófiai vitának is aktív részese volt.
A vitában felmerült kérdések bôvebb ismertetésére visszatérünk.
A bukaresti rádió csütörtök délutáni adásában romániai magyar és román egyházi személyiségek arra vonatkozó egybehangzó nyilatkozatait idézte, hogy az Erdélyben zajló magyar református világtalálkozó nem ösztönöz "interetnikai" - azaz románok és magyarok közötti - konfliktust.
Mózes Árpád evangélikus püspök a magyar reformátusok világtalálkozójának kolozsvári rendezvényeivel kapcsolatban kifejtette: nem gondolja, hogy a szervezôk azzal számoltak volna, hogy azok konfliktusokra vezethetnek. Hangsúlyozta, hogy az evangélikus és református egyház közötti kapcsolat testvéri jellegû, a feszültség légkörét Kolozsváron mesterségesen teremtették a város vezetôi.
Bartolomeu Ananie, Kolozsvár és Felek görögkeleti püspöke a maga részérôl azt hangsúlyozta: nem hiszi, hogy a kolozsvári rendezvények nyomán interetnikai vagy felekezetek közötti konfliktusok támadhatnak. Rámutatott, hogy a reformátusok egyháza hosszú hagyományra tekint vissza, párbeszédet lehet vele folytatni, és jogában áll az, hogy anyanyelven tartsa istentiszteleteit.
A rádió beszámolt arról is, hogy a marosvásárhelyi Vártemplomban csütörtökön Kádár Zsolt egri lelkész szolgált az istentiszteleten, majd tudományos elôadásokra került sor a református oktatási hagyományokról.
A Mediafax hírügynökség beszámolt arról, hogy a kolozsvári rendôrség szerdán éjfélkor szabadon engedte Kiss Csabát, azt a fiatalembert, aki a világtalálkozó délutáni rendezvényén magyar zászlót akart kitûzni a Farkas utcai templomban. A 31 éves munkanélküli férfit 140 ezer lejes bírsággal sújtották azon a címen, hogy meg akarta zavarni a közrendet, és hogy nem voltak nála személyi iratok. A férfi a rendôrség épületét elhagyva egy nejlonzacskóban magával vitte a zászlót is. Az újságírók kérdésére közölte, hogy a zászlót Magyarországról hozta, és kitûzését saját kezdeményezésének nevezte, amiben senki sem befolyásolta. Mint mondta, természetesnek tartotta a zászló kitûzését. Az újságírók kérésére Kiss az utcán kibontotta a zászlót, hogy azt lefilmezhessék.
Az Adevãrul, visszatérve arra a vitára, amely Lorántffy Zsuzsanna nagyváradi szobrának a világtalálkozó alkalmából történt leleplezésével kapcsolatban pattant ki, Mihai Sturza polgármester nyilatkozatát közli. Eszerint az "enyhe törvénysértést" nem kell büntetni, mivel a püspökség a még hiányzó engedély beszerzését ígérte. Erre a polgármester még tíz napig hajlandó várni, azután azonban "helyt ad a törvényes elôírásoknak".
Az énektanár és koncerténekes
A negyvenes évek elején, a bécsi döntés után többen jöttek az anyaországból Kolozsvárra munkát vállalni. Az akkori kolozsvári Nemzeti Színház zeneigazgatójának, Vaszy Viktornak a hívására érkezett Kolozsvárra Jakoby Antal . Az akkor már elismert koncerténekes és zenepedagógus a két világháború között jó nevû magán-énekiskolát tartott fenn Budapesten. Családja apai ágon bánáti sváboktól ered. Az ôsi családi fészek a Temesvár melletti Újbesenyô (Dudes,tii Noi) volt. Apja Jakoby Fülöp, állomásfônök volt a Déli Vasúti Társaságnál. A horvát nemzetiségû feleségével Zágrábban ismerkedett meg. Jakoby Fülöp sváb származása ellenére magyarnak tartotta magát. E magyar-sváb-horvát keverékbôl öt gyermek született, három fiú és két lány. Az apa a fiúkkal magyarul beszélt, az anya a lányokkal horvátul, és amikor együtt volt a család, akkor németül folyt a társalgás.
Jakoby Antal Zágrábban, majd pedig Nagykanizsán, a piarista gimnáziumban tanult. 1908 és 1912 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen földrajzot és természettudományokat hallgat. Eközben magánúton énekelni tanul. Mivel születésétôl fogva mozgássérült (egyik lába rövidebb), ezért nem lehetett operaénekes, csak koncerténekes. 1917-ben magán-énekiskolát nyit Budapesten. Sok, késôbben híressé vált énekes tanul a keze alatt. Csak egynéhány a sok közül: Anday Piroska, Grozãvescu Traian, Pataky Kálmán, Thisenberg Valentina, Nagy Margit, Kôszegi Teréz, Palló Imre, Laurisin Lajos, Szende Ferenc, Neményi Lili stb. Modern énektanítás címmel pedagógiai mûvet ad ki. Tanári munkássága mellett mint koncerténekes Magyarország, Csehszlovákia, Németország, Ausztria, valamint Jugoszlávia különbözô városaiban hangversenyezik. 1941-ben, máig kiderítetlen okok miatt, elvállalja a kolozsvári konzervatórium tanári és az Állami Opera énekmesteri állását. Itt éri az 1944-es szovjet megszállás. Az opera társulatával elmehetett volna Magyarországra, de feltehetôen családi okok miatt Kolozsváron marad. Ebbôl késôbb komoly hátránya származik; több esetben is sajnálatát fejezi ki az akkori hibás döntése miatt. Kolozsváron ismerkedik meg második feleségével, Varró Margittal, aki az opera kórusának a tagja. Házasságukból 1945-ben gyermekük születik, ifj. Jakoby Antal. 1945 és 1948 között Jakoby Antal a Magyar Magánkonzervatóriumban dolgozik. Mivel még mindig magyar állampolgár, 1948 után nem kap munkahelyet. A számtalan kérelem ellenére is csak 1950-ben kapja meg a román állampolgárságot. Idôközben átesik a "purifikáló bizottság" szûrôjén is. 1950-ben, állampolgársága megszerzése után, újra a zenekonzervatóriumban tanít. Innen egy-két év után az akkori alapító igazgató, Guttman Mihály hívására átmegy a zenei középiskolába tanítani. Itt 1956-ig, nyugdíjaztatásáig dolgozott. A román hatóságok a két világháború között kifejtett mûvészi tevékenységét nem ismerték el. Nyugdíja így nagyon kevés volt, mivel csak az Erdélyben eltöltött éveket számították be. Magánórákból pótolta kevés jövedelmüket. Közben egyszer-kétszer fellépett a zenei középiskolában is, ahol németül, oroszul és magyarul énekelt.
A Ion Vidu utcai házba 1945-ben költöztek. Akkor még több lakásból is válogathattak, mert a ház nagy része üres volt. Ôk a négyes számú lakást választották. Itt született meg gyermekük is, ifj. Jakoby Antal. Fiuk a kolozsvári református, késôbb Ady Endre, majd Ady-S,incai középiskolában tanult és itt érettségizett 1963-ban. Lévén egyke és ráadásul késôi gyerek, nagyon kevés barátja volt. Játszópajtásai, a környék román és magyar gyerekei nem jártak fel hozzájuk a lakásba. A középiskolás diáktársaiból alakult ki az a baráti kör, amely egészen az egyetem elvégzéséig tanulásban, szórakozásban, vitatkozásban stb. egy jól összeforrt csoportot alkotott. A konyha szolgált nappaliként, tanulószobaként. Sokszor több diák is ott volt. Bármennyire szûkös volt a hely, a légkör odacsábította az embereket. Az édesanyja 1965-ben meghalt, és a két férfi magára maradt. Tóni bácsi (így hívták az idôs Jakoby Antalt ismerôsei és az odajáró tanulók) nagyon visszafogott és rendszeres életet élt. Reggel hajnalban kelt és este nyolckor akkor is lefeküdt, ha még világosság volt. Esténként légzôgyakorlatokat végzett. Vacsorája nagyon szerény, egy darab kenyérbôl és néhány szem gyümölcsbôl állt. Soha nem volt beteg. Édesanyja halálakor Anti másodéves egyetemi hallgató a magyar-orosz szakon. Náluk több egyetemi hallgató gyûlt össze tanulni és szórakozni is. Ide járt Spaller Árpád és Ambrus Zoltán gyógypedagógia szakos hallgató, Deák Ferenc román-orosz szakos hallgató, Istvándi Attila, aki a levelezôin végezte a filozófia szakot, Egyed Pál Dániel, aki az akkor még létezô tiszta magyar szakra járt. A rendszeresen ott tanulók mellett mások is feljártak ide. Ezeknek az embereknek a nagy része 1968 és 1970-ben végezte el az egyetemet. Mind kolozsvári lakosok voltak. A román politika már akkor gondoskodott arról, hogy az egyetemet végzettek lehetôleg szülôhelyüktôl távol helyezkedhessenek el. Ezt a politikát a kolozsváriakkal szemben hatványozottabban érvényesítették, mivel Kolozsvár a románosítás egyik fô célpontja volt. 1970 után ezeknek az embereknek a lakhelye a következô volt: Jakoby Antal, aki tiszta jelessel végezte el az egyetemet, egy elzárt kis faluba, a Torda melletti Sütmegre (románul: S,utu) került, ahonnan csak hétvégeken jöhetett haza, hogy meglátogassa idôs édes apját. Most Szatmárnémetiben tanít. Déák Ferenc Szilágycsehben kapott katedrát. Most Kolozsváron egy gyárban fordító. Ambrus Zoltán Bilborra (Hargita megye) került. Jelenleg Sepsiszentgyörgyön dolgozik. Istvándi Attila Segesváron dolgozik, de nem a szakmájában. Egyed Pál Dániel sokáig munkanélküli volt. Most Nyíregyházán tanár. Spaller Árpádot Szilágysomlyóra nevezték ki. Most Budapesten gyógypedagógus. Ahogyan a kiöregedett magyar értelmiség elhagyta a házat, úgy szórták szét ebbôl a házból is a magyar fiatalokat. E ház szelleme számukra mégis megmaradt. "Nem lehet nem emlékezni - vallja az egyik tanú - azokra az esti tarokkpartikra, az ott szövôdött szerelmekre, egy-egy olvasmány körül kibontakozó vitákra, magára az ifjúságra."
1970 után szétszéledt ez a kis csapat. Ifj. Jakoby Antal kétévi ingázás után megnôsült és Tasnádra költözött. A nyolcvankét éves Tóni bácsi mellé egy bejárónôt fogadott, majd néhány hónapra egyetemisták költöztek a lakásba, akik nagyon mostohán bántak az idôs emberrel. Ezt látva az ifjú Jakoby úgy határozott, hogy felkéri a lakásszûkében lévô Spaller Károlyt és családját, hogy költözzenek édesapjához és lássák el rendesen. A költözés 1971 novemberében megtörtént. Abban az idôben Tóni bácsi már nagyon rossz szellemi állapotban volt. Az új család bármennyire is igyekezett megfelelô feltételeket biztosítani az idôs embernek, a rohamosan közeledô véget már nem tudták megakadályozni. Jakoby Antal 1972-ben elhunyt. Felesége mellett nyugszik a Házsongárdi temetôben.
A lakásban a Spaller család maradt. Idôs Spaller Károly kályhás-mester, felesége, született Rózsa Margit, idôsebb fiuk, Spaller Károly, aki szintén kályhás, és kisebbik fiuk, Spaller Árpád, aki akkor Szilágysomlyón tanár, de állandó lakhelye Kolozsváron volt. A család elmagyarosodott szászok utóda emberemlékezet óta, és a fennmaradt gyér dokumentumok szerint is mindig kályhások voltak. (E hagyományt Spaller Árpád törte meg, aki tanár lett.) Az 1700-as években telepedtek le Kolozsváron. Amirôl írásos dokumentum van, hogy volt a családban két férfitag, Spaller Károly és Spaller József, akik részt vettek az 1848-49-es szabadságharcban. Meg is lakoltak érette, mert a szabadságharc leverése után, büntetésbôl, tizenkét évig a császár seregében kellett szolgálniuk. Nem tudni, hogy a 48-as Károlynak maradt-e fenn utóda. A család a József utódaiból származik. Józsefnek az unokája költözik a Ion Vidu 13. szám alá. Ôk négyen voltak testvérek, és mind a négyen a kályhás mesterséget gyakorolták. A fiúk között Spaller Károly (1911-1988) volt a legidôsebb. Tanulni szeretett volna, de az apja nem engedte, így ô is a családi mesterségnél maradt. De mindemellett nagyon sokat olvasott, hatalmas újsággyûjteménye és nagyon sok könyve volt. A negyvenes évek végén könyveibôl nagyon sokat elégetett, mert tiltott könyvek voltak. Sikerült elkerülnie a frontot és a nyilaskeresztes pártot. Hívták a pártba, valószínû neve miatt is, de soha nem lépett be, mint ahogyan késôbb a kommunista pártba sem. Házasságából két fia született. Egyedül tartotta el családját, mert felesége nem dolgozhatott. A család sok nélkülözésen ment keresztül az ötvenes években. Egy külvárosi kicsi házban laktak a Méhes (rom.: Albinii) utcában. Ezért is vállalták Jakoby Antal gondozását, hogy egy nagyobb lakáshoz jussanak. Egy idôre, a hetvenes évek elején, az Árpád fiuk is visszaköltözött Kolozsvárra. Két évig dolgozott Kolozsváron, de nem a szakmájában, hanem mint mûanyagfröccsentô. Ezután megnôsült és Nagyváradra költözött. A nagyobbik fiú, Károly nem hagyta el a családi fészket, hanem amikor megnôsült, oda vitte feleségét is. Házassága nem sikerült, ezért hat év után szétváltak. Az idôs kályhásmester 1982-ben agyvérzést kapott és hat évig tengette életét bénán. Nehéz idôszak volt, fôleg a feleségének. Kis nyugdíjukból nehezen tudtak kijönni. A kályhásmester 1988 májusában hunyt el. Ô is a Házsongárdi temetôben nyugszik.
Idôközben, 1987-ben a kisebbik fiú családjával Magyarországra költözött, és az özvegy édesanyát is magukhoz vették. A nagyobbik fiú, Károly, aki a lakásban maradt, 1992-ben, lelépési díj ellenében, elcserélte a lakást egy román fiatal házaspárral, és a ház alagsorába költözött. Ebben a lakásban lakik mind a mai napig. A négyes számú lakásban most Oprea Radu és neje lakik.
A testôr operaénekes
Közvetlenül Kômíves Nagy Lajosék felett, az ötös számú lakásban egy orosz család lakott. Neve Iarotchi Alexandru . Barátai, munkatársai Surának hívták. Ô Szentpéterváron a cári gárda tisztje volt. A bolsevik terror elôl menekült, elôbb Besszarábiába, majd Erdélybe. Kolozsváron telepedett le. Az elején nagyon nehéz volt számára, amíg megtanult románul. Feleségével mindig oroszul beszélt. Ô egyike volt azoknak, akik 1920-ban ott voltak a román opera megalapításánál. Volt kellékes, ügyelô, kórustag, segédrendezô és szólóénekes. Énekesi pályafutását az opera híres igazgatójának, Popovici Beuraythnak a keze alatt kezdte. A kolozsvári zenekonzervatóriumban tanult énekelni. Nagyon szép basszus hangja volt. Barátja és karmestere, Rónai Antal szerint a legmuzikálisabb énekesek egyike és ugyanakkor nagyon jó színész is volt. Fôbb szerepei: a Faustból Wagner szerepét játszotta a híres román énekes, Ujeicu Constantin oldalán, aki a Mefisztót énekelte akkor. A Denevérbôl dr. Blind, a Traviatából Douphol báró, a Bohéméletbôl Alcindor, a Rigolettóból Marullo, a Trubadurból Ferrando szerepét énekelte. A felsorolás természetesen nem teljes, hiszen csak Rónai Antal vezénylete alatt 284-szer lépett fel. Saját bevallása szerint 2738-szor lépett színpadra.
A bécsi döntés után a Román Opera, és velük Iarotchi is, Temesvárra költözik. 1945-ben a társulat visszajön Kolozsvárra. Iarotchi és családja ekkor költözik a Ion Vidu 13. szám alatti ház második emeleti lakásába. Felesége, Zoe, a kolozsvári erdészeti vállalatnál dolgozott. Gyermekük soha nem volt. Velük lakott felesége unokahúga, Braier Natalia is, aki orosztanárnô volt. Az unokahúg a hetvenes évek végén férjhez ment és Bukarestbe költözött.
Lakásuk tele volt Iarotchi bácsit különbözô szerepekben ábrázoló képpel. A szomszédokkal nem volt szorosabb kapcsolatuk. Ezt a kapcsolatot úgy lehetne jellemezni, hogy szívélyes és hivatalos, mivel a házkönyv mindig náluk volt. A háború után nyugdíjba vonulásáig Iarotchi aktív tagja volt az operának. Felesége 1982-ben halt meg. Az öreg operaénekes egyedül maradt. Mivel szíve nem bírta a második emeletet (a házban nincs lift), 1985-ben lakását elcserélte egy Zola utcai földszintes lakással. Innen járt ki nagy sétáira a temetôbe és a Sétatérre. 1987-ben, 91 éves korában halt meg. Feleségével együtt a Házsongárdi temetôben nyugszanak. Sírjuk a Brassai síremlékéhez közel fekszik.
A második emeleti lakásba egy volt megyei párttitkár, Groza Gavril költözött feleségével és mind a mai napig ott lakik. Nekik sincs gyermekük.
Szerény megjegyzésem volna a Szabadság augusztus 3-án megjelent Ház a tisztviselôtelepen címû cikkére.
Az írás megemlíti a Kerényi László családját mint a ház lakóit, és Kerényinét cigány származású úrinônek nevezi.
Tisztelt uram! Elsô fokú rokona voltam Kerényinének, és mint ilyen, tisztázni szeretném nagynéném származását. Kerényi Lászlóné, született Palkó Margitot, Mancinak becéztük. Édesanyja a nagy és híres Engelbrecht család elsô gyermeke, neve, Engelbrecht Irma. Palkó Lajos jegenyei földbirtokos közgazdászhoz ment feleségül, aki hosszú idôn keresztül Kolozsvár polgármesteri hivatalának tanácsosa-jegyzôje volt.
A fentiekbôl kitûnik, hogy a drága Mancinknak semminemû cigány származása nem volt sem anyai, sem apai ágon. A félreértés onnan ered, hogy férjének nôvére, ifj. Palkó Irma, a család elsô gyermeke, házasságra lépett Kôrösy Dudás Zoltánnal, aki Kolozsvár és Erdély nagy részének híres cigányprímása volt. Az akkori felsô társadalom szeretett Dudusa az 1940-es bevonulás alkalmával 100 tagú kokárdás bandával fogadta a bevonulókat. 1945-ben el kellett menekülnie Kolozsvárról, mert a visszaszállingózók az ô és családja életére törtek a fentiekért.
Kérem az elnézését, de kb. 50 évvel halála után, tisztáznom kellett Kerényiné származását, mert meggondolatlan volt megjegyzése, és a sajtóban megjelentetése.
Drága Manci néném, nyugodj békében!
A család leszármazottjainak nevében
Az Európai Unió három lépcsôben jött létre. Elsô volt a Római Szerzôdés, majd az Acta Unica (az Egységes Európai Okmány), legvégül a Maastrichti Szerzôdés, amely létrehozta magát az EU-t.
Az elsô szervezetet 1952. augusztus 10-én hozza létre Franciaország, NSZK, Olaszország és a Benelux államok. Ezt nevezték az Európai Szén- és Acélközösség, más néven a Montánuniónak. Ugyancsak a hatok írják alá 1957. március 25-én a Római Szerzôdéseket, amellyel létrehozzák az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia Közösséget (EURATOM). Így születik meg az a három európai közösség, amely majd az EU alapját képezi. 1967-ben összevonják a Montánunió fôhatóságát és az EGK Bizottságát, így alakul ki az Európai Közösség (EK) intézményének rendszere. De Gaulle politikája egy évtizedre meggátolta Nagy-Britannia felvételi kérelmének megtárgyalását, így a szigetország csak 1973-ban lehetett az EK tagja. Az 1987-ben aláírt Acta Unica 1992 végére tûzte ki azt az idôpontot, amelyre be kellett fejezni a nagypiac kiteljesítését, lehetôvé téve az áruk, szolgáltatások, a tôke és a személyek szabad mozgását a közösség belsô határain keresztül, a négy integrációs szabadság megvalósítását. Az 1991-es Maastrichti Szerzôdés következtében az EGK-t létrehozó szerzôdést 1993. január 1-jével felváltotta az EU-ról szóló szerzôdés. Ez az okmány tartalmazza az unió állampolgárságát, a gazdasági és pénzügyi uniót és a politikai uniót. Az EU-hoz ma már 15 ország tartozik, összesen mintegy 345 millió lakossal, és a világ legnagyobb kereskedelmi tömbjét alkotja. A közösség, majd késôbb az unió szerzôdéseiben meghatározott célok azzal jártak és járnak együtt, hogy a tagállamok szuverenitásuk bizonyos részét fokozatosan közösségi intézményekre ruházzák át.
Az EK és az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) létrehozta az Európai Gazdasági Teret (EGT) és ezzel kialakították a világ legnagyobb integrált piacát.
Az Európai Unió jogalkotásában érdekes és fontos tényre figyelhetünk fel. A közösségi jog kötelezô, az országok belsô joga fölött áll, és rendelkezései közvetlenül alkalmazandók. Az elsôdleges jogforrások a szerzôdések és az ôket módosító szerzôdések, de jogszabályokat hoz létre az Európa Tanács és a Bizottság.
A NYEU (Nyugat-Európai Unió), amelynek eredeti célja Németország fegyvertartásának a vizsgálata volt, mára már a Maastrichti szerzôdés alapján, az unió közös kül- és védelmi politikájának részévé vált. Az 1948-ban alapított szervezetnek a közép-kelet-európai országok és a három balti ország társult tagja. Az Öböl-háború idején a NYEU koordinálta az Irak elleni zárlatot fenntartó európai tengeri haderôt. Ugyanakkor ô ellenôrizte a Dunán a Szerbia elleni embargó betartását. Hozzátartozik az Eurocorp - Európai Hadtest -, amely 1994-ben Franciaország nemzeti ünnepén felvonult a Champs Élyséen. A hadtestnek és a felvonulásnak német egységek is tagjai voltak, amelyek elôször mutatkoztak a II. világháború befejezése óta Párizsban.
*
A G7 államokról, más néven a Hetek Csoportjáról szintén sokat hallhatunk mostanában. Az 1975 óta minden évben találkozó állam- és kormányfôk nem hoznak határozatokat, csak a világ gazdasági és politikai problémáit beszélik meg. Ôk a világ hét legjobban iparosodott, leggazdagabb országa: Németország, Kanada, Franciaország, Nagy-Britannia, Japán, Olaszország és az USA.
Sorozatunk következô részében az Arab Ligával, az Iszlám Konferenciával, a Párizsi Klubbal és az OECD-vel ismerkedhet meg a tisztelt olvasó.
Augusztus 17-én, szombaton Tusnádon tüntetést szerveznek a háztulajdonosok, akiknek ingatlanját félig-meddig suttyomban árverezik és csodálatos módon Hargita megye régi-új nómenklatúrájának birtokába juttatják: oda helyezett katonatisztek, hírszerzô-fônökök, prefektúrahivatalnokok kaparintják meg az úgymond vissza nem ígényelhetô házakat, lakásokat.
Mint a tusnádi akció szervezôje, Augustin Zeriu elmondotta, azért tartják a tiltakozássorozat elsô rendezvényét Tusnádon, mert a kis tömeg kisvárosban jobban mutat. Egyébként a késôbb Konstancán, Temesváron, Bukarestben és másutt megrendezésre kerülô tüntetéseken sem a méreteken lesz a hangsúly, hanem a nyugati típusú panaszelôterjesztésen. Felkérik más vidékek kisemmizett ház- és telektujadonosait, hogy esetüket röviden vázolják levélben és azt juttassák el az esedékes tüntetés színhelyére. A tusnádi tüntetésre a kolozsváriak panaszát az Egyetem utca 8. sz. 21-es lakásának postaládájában gyûjtik, vagy a következô címre várják: 4111 Tus,nad Bãi, Post restant.