1996. december 11.
(VII. évfolyam, 289.szám)
Az új kormány miniszterjelöltjeinek szakbizottsági meghallgatása kedden délben kezdôdött, a kormány szerdán délután 4-kor mutatkozik majd be a parlamentnek. Ekkor Victor Ciorbea miniszterelnök 45 perces beszédben ismerteti kormányának programját a szenátus és a képviselôház egybegyûlt tagjai elôtt, majd mintegy háromórás vita után titkos szavazásra kerül sor a kormánylistáról.
A konvenció, a Szociáldemokrata Unió és az RMDSZ koalíciója mintegy háromötödös többséggel rendelkezik a törvényhozásban.
Lehetséges és reális az a politika, amely a jószomszédi viszony kialakítását, valamint a romániai magyarok érdekvédelmét együttesen, s nem egymás rovására kívánja megvalósítani — mondta Horn Gyula magyar miniszterelnök, amikor kedden megnyitotta a magyar-román alapszerzôdés ratifikálásának parlamenti vitáját. A kormányfô hangsúlyozta: vállalja a felelôsséget azért, hogy a kormány augusztus közepén az ellenzéki nyomás ellenére is cselekvésre szánta el magát, és megkötötte a szerzôdést. Azóta beigazolódott, hogy helyesen döntöttek, és Románia demokratikus fejlôdésével össze lehet kapcsolni a területén élô magyar kisebbség pozícióinak erôsítését. Az RMDSZ a választásokból megerôsödve került ki: egy demokratikus voksolás eredményeként kormányba került, amelyre korábban nem volt példa. Ehhez az eredményhez Horn Gyula szerint az alapszerzôdés is kedvezô impulzust adott. Megjegyezte azt is, hogy a román választási kampány során a korábbinál gyengébbek voltak a magyarellenes megnyilvánulások. A miniszterelnök sajnálatosnak ítélte, de nem tartotta tragikusnak, hogy — álhazafias pártérdekek képviselete miatt — az ellenzék elmulasztotta a nemzeti egyetértés kialakításának lehetôségét az alapszerzôdés kérdésében. Idézett azokból az üdvözletekbôl, amelyeket vezetô nyugati politikusoktól kapott a dokumentum aláírása után. Ezek értékelése szerint a magyar-román alapszerzôdés aláírása erôsíti a térség demokráciáját és Magyarország csatlakozási esélyeit az euroatlanti szervezetekhez. A kormányfô kérte a vita résztvevôit: adjanak hiteles képet a magyar nemzet törekvéseirôl, hogy meggondolatlan kijelentések ne szolgálhassanak ürügyül szomszédos országok szélsôséges erôinek. Hivatkozott arra, hogy reményei szerint a ratifikációs vitában a képviselôk érezni fogják döntésük felelôsségét, és mindenekelôtt az összmagyarság érdekeit tartják szem elôtt.
Négy ellenzéki párt közös ügyrendi javaslatot terjesztett elô a magyarországi törvényhozás kedd délutáni ülésén, a magyar-román alapszerzôdés ratifikációs vitájának folytatása elôtt. A javaslat értelmében a magyar-román megállapodás megerôsítésérôl még napirenden lévô általános vitát elhalasztanák, s azt akkor fejeznék be, amikor — várhatóan még idén — a nyári magyar-magyar csúcstalálkozó végén elfogadott dokumentumot jogforrási rangra emeli a Ház. Az ügyrendi javaslat megvitatására a Fidesz-frakció kérte a Házbizottság rendkívüli ülésének megtartását.
Az SZDSZ-frakció nem támogatja a javaslatot, mert megítélése szerint nincs tárgyi összefüggés a magyar-magyar csúcs dokumentuma és egy szomszédos országgal kötött alapszerzôdés között. Az MSZP szószólója a politikai szatócskodás kategóriájába sorolta a négypárti ellenzéki javaslatot. Az FKGP „nem alkuszik", mindenképpen nemet mond az alapszerzôdésre. A Fidesz által tolmácsolt közös javaslatot a KDNP, az MDF és az MDNP támogatja.
Nem sokkal negyed hat után az elnöklô Kóródi Mária szünetet rendelt el, és összehívta a házbizottság rendkívüli ülését.
Szinte történelmi fordulatot jelent az erdélyi magyarság bevonása a román kormányba — mondta Horn Gyula, aki biztatónak nevezte a romániai választások eredményét. A miniszterelnök ez évi utolsó televíziós sajtókonferenciáján, kedden a MÚOSZ-ban elmondta, hogy még ebben a hónapban Budapestre látogat az új román külügyminiszter. További elôrelépésre lehet számítani, hiszen egy sor szerzôdés elkészült, ezekre csak a pecsétet kell ráütni. Hozzátette ugyanakkor, hogy a várakozásokat az életnek, a gyakorlatnak kell igazolnia.
Hétfôn lemondott tisztségérôl a Dacia Felix Bank elnök-igazgatója, Vasile Dumitru. Lépését — az Adevãrul bukaresti napilap szerint — a bank alapítótagjainak szombati Kolozsváron tartott gyûlése nyomására tette, ahol az egybegyûltek megtagadták Vasile Dumitru további támogatását. Az alapítótagok ugyanis úgy vélik, Vasile Dumitru hozzájárult ahhoz, hogy a sajtóban rossz hírét keltették a banknak, és Mugur Isãrescuval, a Nemzeti Bank kormányzójával való rossz kapcsolata kárt okozott a DFB-nek.
Mint ismeretes, V. D. 1995 januárjában vette át a bank igazgatását Ioan Sima után, akit a bank csôdös helyzete miatt távolítottak el. A részvényesek januári közgyûlése után nyilvánosságra kerül, ki követi majd ôt az irigylésre nem méltó tisztségben.
Victor Ciorbea kormányfô megerôsítette, hogy az energia árát 1998-ig nem liberalizálják, de fel kell sorakoztatni a hajdani kormány által aláírt nemzetközi egyezményekhez. Ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy az említett egyezmények megkövetelte kötelességeket tiszteletben kell tartani, mert ellenkezô esetben az NVA-t és a VB-t nehéz lesz meggyôzni, hogy Románia igazán valóra akarja váltani a reformot.
A miniszterelnök javaslatára a kormány 4,5 milliárd lejt utalt ki a télifaünnepélyek megszervezésére a speciális oktatási intézményekben, az árvaházakban, az ifjúsági központokban és az aggmenházakban — közli a kormány sajtóirodája.
A Román Környezetvédô Mozgalom kolozsvári fiókja december 9-i ülésén úgy döntött, hogy kiválik az Országos Centrista Mozgalomból, és ösztönzi a környezetvédôk országos egységének megteremtését. Az Országos Környezetvédô Mozgalom központi tanácsának ülésére 1997 januárjában kerül sor — tájékoztat Grigore Dejeu mérnök, a Kolozs megyei szervezet elnöke.
Az új román miniszterelnök gesztusa, azaz magyar nemzetiségû politikusok bevétele a bukaresti kabinetbe újabb lépést jelent a román és a magyar közösség kapcsolatainak normalizálásában. Ezekben a kapcsolatokban egyébként a korábbi kormányzat tartotta fenn a feszültséget, méghozzá mesterségesen — szögezi le keddi számában a Le Monde címû francia napilap, beszámolva a bukaresti kormányalakításról.
A kormány összetételét elemezve a Le Monde úgy véli, hogy a miniszterelnöknek, Victor Ciorbeának egy hónapnyi alkudozás révén sikerült megerôsítenie a választásokon gyôztes, de elég sokszínû koalíció egységét. A Nemzeti Parasztpárt — amelynek Ciorbea is tagja — megôrizte magának a tárcák túlnyomó többségét, ám a miniszterelnök elég szélesre tárta kormányának kapuit a szövetségesek elôtt is: így kapott miniszteri tisztséget az RMDSZ két politikusa, míg hat tárca a korábbi kormányfô, Petre Roman pártjáé lett. Petre Romant ezzel jutalmazták azért a döntô támogatásért, amellyel az ellenzék gyôzelmét segítette — írja a francia lap.
Victor Ciorbea, jelenleg még Bukarest fôpolgármestere, azt nyilatkozta a hivatal keddi ülésén, hogy lemond a tisztségérôl a fôvárosi tanács egyik következô közgyûlésén, amely — a nyilatkozó szerint — „ünnepi ülés" lesz. A keddi ülésnek csupán a megnyitóján vett részt a jelenlegi fôpolgármester, majd elnézést kért a városatyáktól, mondván, hogy külföldi küldöttséggel kell találkoznia. Miután a parlament bizalmat szavaz a miniszterelnök-jelöltnek, Victor Ciorbeának döntenie kell, hogy lemond a fôpolgármesterségrôl, vagy kérni fogja felfüggesztését a kormányfôi mandátum lejártáig. Ezzel kapcsolatosan a kormányfô-jelölt azt nyilatkozta, hogy nem szándékszik „tartalékban" megôrizni a fôpolgármesteri széket. Egyesek attól tartanak, hogy a jövô év elejére esedékes választásokon elenyészô lenne a részvétel, mivel az idei választási maraton kimerítette a választói testületet. Az alkotmány elôírása szerint viszont egy kormánytag nem tölthet be más közéleti funkciót, s egy polgármester lemondása esetén 55 napon belül új választást kell kiírni.
Károly Gusztáv svéd király kedden kora este Stockholmban átadta az irodalmi Nobel-díjat és a tudományos Nobel-díjakat: a fizikai, kémiai, orvosi, illetve közgazdasági kitüntetéseket. Bengt Samuelsson, a Nobel Alapítvány igazgatási tanácsának elnöke a svéd uralkodó, Szilvia királyné és az 1800 meghívott elôtt mondott beszédében megemlékezett az alapítványtevô Alfred Nobelrôl, aki 1896. december 10-én — 100 évvel ezelôtt — halt meg.
A Krakkóban élô Wislawa Szymborska lengyel költô a díjazottak között egyedüli nôként vehette át kitüntetését. A Svéd Akadémia Szymborska költészeti munkásságát jutalmazta, amely „ironikus pontossággal emeli ki az emberi valóság szilánkjaiban meglévô történelmi és biológiai összefüggést". A fizikai Nobel-díj az Egyesült Államokba került: David M. Lee, Douglas D. Osheroff és Robert C. Richardson kapta az alacsony hômérsékletû anyagok fizikájában végzett úttörômunkájáért. A kémiai Nobel-díjat Robert F. Curl és Richard E. Smalley amerikai kutatóknak ítélték oda, megosztva Harold W. Kroto brit vegyésszel a karbon új formájának (fullerene) felfedezéséért. Az orvosi Nobel-díjat a svájci Rolf M. Zinkernagel és az ausztráliai Peter C. Doherty kapta az immunrendszer kutatásában elért eredményeikért. A svéd nemzeti bank által 1969-ben alapított közgazdasági Nobel-díjat a kanadai William Vickrey-nek és a brit James Mirrleesnek ítélték: a kanadai közgazdászt posztumusz tüntették ki, miután a díjazottak nevének ismertetése után két nappal, októberben meghalt. A közgazdászokat a gazdasági döntések elôtti, különbözô tudásszint teoretikus elemzésében kifejtett munkásságáért tüntették ki — írta az AFP.
Oslóban az idei Nobel-békedíj átadásakor a kitüntetettek, Carlos Felipe Ximenes Belo kelet-timori római katolikus püspök és José Ramos Horta, a kelet-timori ellenállási mozgalom emigrációban élô vezetôje felszólították a nemzetközi közösséget, hogy készítsenek béketervet az Indonézia által megszállt volt portugál gyarmaton 20 éve dúló véres válság megszüntetésére.
Most, hogy a román-magyar megbékélés új vágányokon fut tovább, jó lenne a kolozsvári televíziók munkatársai figyelmét felhívni arra, hogy a magyar nevek viszonylag helyes kiejtésével megnövelhetnék nézôik számát. Az a televízió ugyanis, ahol a Nagy Attila nevet Nogj Otilának ejtik, önmagát minôsíti. Nem hallott a kolozsvári mûsorvezetô Budai Nagy Antalról, akinek nevét évekig viselte a Honvéd utca? Lehet nem, hiszen akkoriban „Béné Ántál"-nak rövidítették a bábolnai vezér nevét. Attiláról viszont hallhatott a mûsorvezetô, már csak azért is, mert már a kisiskolások is tanulnak a hun királyról. Persze, azt feltételezni, hogy ez a mûsorvezetô az Attila útról is hallott (ma Andrei Mures,anu utca), naivság. Talán jobb így: hogyan hangzana ugyanis az, hogy „sztrádá Otilo"?
Egyszerûen felháborító, hogy itt, Kolozsvárt az RMDSZ-en belül is sok olyan érdeket képviselnek, amely nem az erdélyi magyarság valós érdeke.
Szerény véleményem szerint még mindig Tôkés László képviseli érdekeinket a legpragmatikusabban. Amit Ô mond és kér, az az erdélyi magyarság minimális elvárása a többségi hatalommal szemben. Tôkés püspök úr szereti, félti s aggódik az erdélyi magyarság jövôjéért.
Mi kikérjük magunknak, hogy többé a mi nevünkben olyan emberek mint Fey László úr nyilatkozzanak...
Ne sértegessenek olyan személyeket, mint Eva Maria Barki, a kisebbségi jogok bécsi szakértôjét, akit azért tiltottak ki országunkból, mert kiállt évezredes jogaink mellett.
A közmondás úgy mondja: nyugtával dicsérd a napot. Hát igen, ha hét éven belül az RMDSZ mostani országos vezetôi nem tudják visszaállítani azokat a minimális jogokat, amelyet a román hatalom 1918-ban Gyulafehérvárt írásban garantált, akkor, sajnos, Eva Maria Barki bécsi emberjogi szakértônek s Tôkés László püspök úrnak volt igaza.
Isten legyen velünk, mert az erdélyi magyar nép reméli a békés megújhodást.
Tisztelettel:
Kún József
Hagyjuk egy kicsit a spekulálgatást afölött, vajon mit hoz nekünk az RMDSZ kormánykoalícióba való lépése. Meglátjuk. Egyelôre bizakodó vagyok. Nem foglalkozom, pedig eredetileg szerettem volna, a tiszteletre méltó Eva Maria Barki asszony intelmeivel se. Épp elég szó esett errôl már a sajtóban. Sokkal fontosabbnak vélem jövônk szempontjából azt, ami az országunk határain messze túl zajlik, a nagyhatalmak portáján, amelyek (ki nem mondottan ugyan) ismét dönteni készülnek rólunk, sorsunkról — a fejünk fölött.
Nem tulságosan hangos, nem is tulságosan éles, de annál makacsabbul kitartó a nyugati hatalmak és Oroszország között támadt vita a NATO-bôvítésérôl. Az utóbbi szerint ez fenyegetné a hatalmas keleti ország biztonságát, az elôbbiek pedig egyenkint és kórusban bizonygatják, hogy errôl szó sincsen. Különben is, a NATO nem támadásra berendezkedett katonai szövetség. Árnyalatok is vannak: Idônkint egyes orosz politikusok szerint egyik-másik kelet-európai állam csatlakozása a NATO-hoz még elviselhetô lenne Oroszország szempontjából. Mások se részleges, se nagymérvû bôvítésrôl nem akarnak hallani. Hát a felvételre jelentkezô országok? Az Európai Unió és a NATO felé a legjobban nevelt szegény rokont játszó Csehország miniszterelnöke már jelezte: Országában atomfegyvereket is lehetne tárolni csatlakozás esetén. Magyarország külügyminisztere óvatosabb: ezt a kérdést majd a felvételi tárgyalások során tisztázzák, egyelôre ilyesmirôl nincs szó. Új kormányunk álláspontja a kérdésben nem ismeretes, csupán a szándék változatlan, miszerint Románia is — igen helyesen — csatlakozni kíván az euroatlanti integrációhoz.
A legilletékesebbek, az Amerikai Egyesült Államok és általában a nyugati demokráciák, a NATO-tagországok politikusai egy emberként vallják, hogy a katonai szövetséget igenis ki kell bôvíteni. Aszerint, hogy melyik kelet-európai ország vezetô politikusával-diplomatájával beszélnek, elmondják neki, hogy az ô országát okvetlenül az elsôk között veszik be a biztos védelmet kínáló katonai szövetségbe, majd, amikor... szóval meglátjuk. Elnézést, megint Molière halhatatlan Fösvény ének címszereplôje, Harpagon jut eszembe. Amikor egy inas borravalóért nyújtaná neki a markát, ezt mondja: „Ígérem, majd ha idôm lesz, esetleg gondolok rád!"
Hol pontosan, keményen, vagy homályosabban, engedékenyebben megfogalmazott, sértett tiltakozás az orosz oldalról, hol pedig határozott, de igencsak hiányosan megfogalmazott ígéret, biztatás a másik felôl.
Bevallom, szorongva figyelem a vitát.
A NATO bôvítése ugyanis egyetlen ország biztonságát se fenyegetné. Oroszországét se. Akár tárolnának az új tagországok területén nukleáris fegyvert, akár nem. És ezt Oroszország is jól tudja, csendes magányunkban az orosz államférfiak se vélik másképp.
Csakhogy.
A NATO biztos védelmet ígér és nyújt tagjainak. Ezért a szövetséghez való csatlakozás lehetetlenné tenné, hogy Oroszország döntô befolyást gyakoroljon az újonnan felvett tagországokra. A NATO bôvítését tudomásul venni Oroszország számára azt jelentené, hogy lemond a Nagy Péter-i, azóta is folyamatosan dédelgetett, terjeszkedô álmairól. Csehország semmiképp sincs útjában a Dardanellák felé, talán Magyarország se nagyon, Románia azonban döntô módon. (Azt hiszem, éppen ezért ragaszkodik országunk is a NATO-felvételhez, függetlenül attól, hogy milyen színezetû kormány van uralmon.) Ha Románia felvételét — mondjuk — halogatnák a nyugati hatalmak, ez nyilvánvalóan az orosz diplomácia nyomására történnék. Ám egyes országokat felvenni a szövetségbe, mások befogadását pedig elhalasztani — kellemetlen feszültségeket támasztana a térségben. Íme, miért nyilatkoznak a felvételrôl csak „elvi szinten" az illetékesek. Hogy miképpen lépnek majd a jövô évben, azt még ôk se tudják. Ez igen nagy részben függ az orosz belpolitikai viszonyok, az orosz külpolitika alakulásától is. Ennek az iránya pedig még mindig nem világos: jellemzô, hogy a csecsen problémát se oldották meg, csupán a szônyeg alá seperték — egy idôre.
Mindaddig, amíg Oroszország határozottan el nem indul az európai demokrácia felé haladás útján, amíg végérvényesen el nem foglalja helyét Európa országai között, tiszteletben tartva mind a szomszéd népek, mind pedig (miért ne?) a területén élô nemzetek jogát az önállósághoz, amíg (bevallottan vagy hallgatólagosan) le nem mond a Nagy Péter-i álomról, egyáltalán minden, országgyarapító törekvésérôl — aligha lesz békesség, nyugalom, feszültségmentes és félelem nélküli élet Európának ezen a részén.
Amennyiben ez mégis bekövetkeznék, talán fölöslegessé is válnék az Észak-atlanti Szövetség katonai szervezete.
A Szovjetunió örökébe lépett Oroszország azonban a maga Komszomol-hazafiságban nevelt politikusaival-marsalljaival-tábornokaival egyelôre a legjelentôsebb bizonytalansági tényezô (hogy veszélyforrást ne mondjak) Európa keleti felén.
Amikor 1989. december 22-én délelôtt egyik barátommal a kolozsvári görögkeleti templom elôtt összegyûlt tömegben álltam, nem jött hogy higgyek a szememnek, a fülemnek. „Gazsi, fordultam a barátomhoz, létezik, hogy annyi uszítás, gyûlöletszítás után itt most magyarokat is beválasztunk az ideiglenes városi vezetôségbe?" Hamarosan kiderült, hogy kételkedésem, sajnos, nem volt alaptalan. Nem sokkal késôbb, az eszelôs sátánfajzat kinyírása után, valamikor 1990 januárjában, talán Sütô András jellemezte legkifejezôbben a helyzetet: ezzel a sárkánynak csak az egyik feje hullt le.
Négy évvel ezelôtt, amikor a Demokratikus Konvenció alulmaradt a választásokon, az akkor még létezô Punteában meg az Erdélyi Híradó ban arról írtam, hogy elôbb a fejekben kell bekövetkeznie a változásnak, csak azután következhet a politikai változás. Az 1989. és 1992. között eltelt mintegy három, majd az 1992. óta eltelt négy év alatt, most már elmondhatjuk, megindult a fejekben a változás, a sárkányfejek pedig, bár egyre okádják a tüzet, rendre lehullnak. Az idô az, amelyik úgymond lecsapja ôket. Mert a múló idôvel a fejek, ha lassan is, de könyörtelenül kitisztulnak a beléjük vert nagynemzeti mákonytól. A legtöbb sárkányfej, úgy néz ki, talán most, a novemberi választások nyomán került a porba.
Csakhogy...
...Hallom, hogy azok a románok is, akik a Demokratikus Konvenció jelöltjeire és Emil Constantinescura szavaztak, a választások után alakuló kormányszövetség láttán fölteszik a kérdést: jó, jó, de mit keres ott az RMDSZ? Mármint az új kormányban.
...Fiatal katalán, eszperantista barátom a napokban érkezett Kolozsvárra. Mint mondta, Segesvárt román eszperantistákkal találkozott. Errôl-arról beszélgettek, s amikor a választások nyomán elôállt új helyzet, a kormánytárgyalások is szóba kerültek, egyiküktôl meglepôdve hallotta, hogy a magyarok milyen gonoszak. Odahaza is hallott már egyet s mást a rádióban az itteni dolgokról, olvasott is efféléket a katalán lapokban, de azért nem gondolta, hogy egy eszperantista, akinek az eszperantó nemzetköziség szellemében, elsôsorban a mások, a más nemzetiségûek, nyelvûek iránti türelmességgel kellene jeleskednie, effélékkel hozakodik elô. Hiszen az eszperantó nemzetközi nyelv, s mint ilyen, egyik célja éppen a különbözô nyelvûek közti megértés. Amikor megkérdezte az illetôtôl, hogy valóban így van, mármint hogy a magyarok gonoszak, s ha igen, akkor mind azok, akkor az észbe kaphatott, mert hebegve mondta, hogy hát azért vannak jók is... mint ahogy a románok között is rosszak.
Másnap az utcán sétálgattunk, ha már Ibériából idáig jött, lásson is valamit a városból. Éppen bekanyarodtunk a Farkas utcába, amikor beszédünket meghallva, ifjú hölgy fordult hozzánk, s tette föl a kérdést: spanyolok vagyunk-e. Bemutatkoztunk, aztán szó szót hozott ki, s kölcsönösen örvendtünk egymásnak. Utoljára búcsúzkodáshoz láttunk. Ekkor katalán barátom száján valami afféle csúszott ki, hogy azt mondja „Nagyon örülök, hogy alkalmam van Kolozsvárt megismerni". De hozzátette a város román nevét is. Erre a hölgyemény tüstént és nyomatékosan kiigazította: „Csak (kluzs)!" Mire én: „Bocsánat, a magyar neve mégiscsak Kolozsvár".
Ez azonban mind semmi ahhoz képest, amit az újságokban olvashattunk: a napokban Bukaresttôl nem messze ejtôernyôs hadgyakorlatot tartottak olyan forgatókönyv alapján, amelyik szerint egyes térségbeli államok meg akarnak védeni bizonyos, Romániában élô együttélô kisebbségeket (be gyönyörû ez a kommunista tolvajnyelv!), ráadásul területi követelésekkel lépnek föl (aki sokat eszik, éjjel lidérceset álmodik!). Ugyanakkor nyomást gyakorolnak az országra, hogy etnikai alapú területi önkormányzatot hozzanak létre (a zannyukat!). Ráadásul olyan törvények sorát fogadják el, amelyek ellentmondanak Románia alkotmányának (aha, nem megmondtuk mi, hogy izéjékkel ne kössenek szövetséget, ne vegyék be ôket a kormányba?). Továbbá csapatokat vontak össze a határon (mint 1989-ben), lôszert akarnak bejuttatni az országba (fegyvert nem?), s miután a lakosság egy részét megdolgozták, megkezdôdtek az erôszakos utcai cselekmények (hol is? ja, mint Temesvárt!). Na, van még, aki nem találta ki, kiknek a részérôl leselkedik a szörnyû veszedelem e honra?
Sütô Andrást idézve tegyük föl a kérdést: vajon hány feje van még a sárkánynak?
A Ciorbea-kormány hétfô délután közzétette kormányzati programjának elsô, az elkövetkezô hat hónapra vonatkozó részét, amely a legsürgôsebb szociális lépésekre, a téli idôszakban a lakosság megfelelô életfeltételeinek biztosításához szükséges intézkedésekre, a gazdasági reform megvalósítását, a makroökonómiai egyensúly helyreállítását elôkészítô határozatokra, és a parlament elé terjesztendô törvényekre vonatkozik. Az utóbbi részben több olyan tervezet szerepel, amely a decentralizálásra, a helyi közigazgatás reformjára vonatkozik. A parlament kedden kezdte meg a kormányprogram megvitatását.
A terjedelmes dokumentum értelmében a kormány teljesíteni fogja a családi pótlék gyermekenként havi 50 ezer lejes szintig való emelésére tett választási ígéretet, ám erre ,,fokozatosan és a családok anyagi nehézségeinek függvényében" kerül sor. Kezdetét veszi a földmûveseknek járó nyugdíjemelés folyamata is, minimum 50 ezer lejes szintig. A kormány kötelezi magát arra, hogy rendszert dolgoz ki a nyugdíjak inflációs kiegészítésére, és tanulmányozza a munkanélküliség csökkentésére irányuló programok kiterjesztésének lehetôségét, felülvizsgálja és kiterjeszti a fiataloknak szóló lakásépítési programot.
A kormány energiaprogramja tartalmazza, hogy az energiahordozók árát 1998-ig nem szabadítják fel, de az energia árát fokozatosan közelítik a világpiaci szinthez. Ezt már az elôzô kormány is vállalta, de az ezzel járó népszerûtlen intézkedéseket nem hozta meg, és ez így az új kormányra marad. Az áremeléseket ellensúlyozni fogják a legszegényebb rétegek, de nem a többiek számára. A program része a fizetési hátralékok csökkentése az energiaiparban, és a fajlagos fogyasztás csökkentése.
A kormányprogram részletes intézkedési programot tartalmaz a mezôgazdaság számára. A 10 százalék körüli várható költségvetési hiányra való tekintettel a kormány különleges erôfeszítést tesz annak érdekében, hogy inflációt nem gerjesztô módszerekkel biztosítsa a gazdasági tevékenységet, a költségvetés bevételeinek és kiadásainak garantálását decemberre és 1997 elsô negyedévére. A kincstárjegyekre vonzó kamatokat állapítanak meg.
A GDP 17 százalékát elérô körbetartozás csökkentésére a kormány elemezni fogja a nagy szolgáltató társaságok tevékenységét a pénzügyi fegyelem javítása szempontjából. A külföldi befektetések ösztönzésére a kormány különbözô törvényhozási intézkedéseket tervez, a korrupció elleni küzdelemre a miniszterelnöknek közvetlenül alárendelt külön hivatalt hoznak létre, a szociális partnerség fejlesztésére a kormány párbeszédet kezdeményez egy szociális paktum megkötése végett a társadalmi partnerekkel.
A külkapcsolatok terén a kormány fokozni fogja az erôfeszítéseket annak érdekében, hogy Románia betagolódjék az unióba és a NATO-ba, különös tekintettel arra, hogy azok döntéshozó testületei jövôre hoznak ezzel kapcsolatban az országot érintô nagy fontosságú határozatokat. A kormány felújítja a tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal új készenlétihitel-egyezmény megkötésére és a FESAL-egyezmény felújítására. A kormány fel fogja gyorsítani a tárgyalásokat annak érdekében, hogy a lehetô leghamarabb megkösse az alapszerzôdéseket a szomszédos országokkal, és meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek az aláírt és ratifikált megállapodások korrekt végrehajtásához.
Az új kormánynak az elsô hat hónapra szóló törvényhozási terve elsôsorban gazdasági és közigazgatási törvények sürgôs meghozatalát irányozza elô a mezôgazdaság, a gazdasági-pénzügyi szféra, a közigazgatás, a külföldi tôkeberuházások területén és néhány sürgôs kormányprogram vonatkozásában. A közigazgatási törvénytervezetek között szerepel az új területi felosztás, a helyi közigazgatási törvény módosítása, a helyi költségvetésre vonatkozó törvény módosítása, az állami és a helyi közösségi vagyonra vonatkozó törvénytervezet. A külföldi tôkeberuházások tekintetében megszüntetik a profit hazautalását illetô korlátozásokat, és kiküszöbölnek bizonyos bürokratikus akadályokat.
A kormány programokat dolgoz ki olyan témákban, mint a birtoklevelek kiadása júniusig mindazoknak, akiknek földjével kapcsolatban nincsenek jogviták, a fiatalok bekapcsolódása a gazdasági életbe, a minimális szociális követelmények meghatározása az életszínvonal tekintetében a szociális partnerekkel együtt, a falusi utak rendbehozatala, világítása, a falvak vízellátása, diákotthonok építése 10 ezer hellyel, a minisztériumok átalakítása a decentralizálásnak megfelelôen, Románia szövetségi rendszere, a gazdasági-társadalmi szerkezetátalakítás gyorsítása az EU-integráció tekintetében stb.
Keddi bukaresti sajtójelentések szerint, amelyeket az MTI tudósítójának helyi forrásból is megerôsítettek, hétfôn bombariadó volt az egyik legnagyobb székelyföldi líceumban, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban.
A reggeli órákban az iskola igazgatóhelyettesnôjét telefonon felhívták, s egy férfihang románul ezt mondta: ,,Meghaltok mind, magyarok: bomba van az iskolában". Bíró Béla igazgató azonnal értesítette a rendôrséget, amely szakértôket küldött a helyszínre. Az iskolát kiürítették és átvizsgálták: bombát nem találtak.
Mint Keresztes László igazgató-helyettes elmondta, az 1700 diák közül mintegy 1300 tartózkodott az épületben a bombariadó pillanatában. A rendôrség a forgalmat is elterelte egészen a koradélutáni órákig a városközpontban lévô épület környékérôl. A tanítás hétfôn már nem folytatódott.
Bíró Béla igazgató kedden elmondta az MTI tudósítójának: reggel ismét rendben megkezdôdött a tanítás. Ô maga a 9 órai szünetben iskolagyûlést tartott, tájékoztatást adott az eseményrôl, és rendre, fegyelemre, nyugalomra szólította fel az iskola diákjait, ugyanakkor arra kérte ôket, figyeljenek, könnyítsék meg az iskola ôrzését.
Az igazgató elmondta: a rendôrség nyomoz az ügyben, de egyelôre nem ismeretes, ki a felelôs a bombariadóért, amely, mint mondta, önmagában is súlyos provokáció a közösség ellen. Különösen elítélendônek nevezte a telefonáló által alkalmazott etnikai megfélemlítést.
Kovászna megyében és térségében nem volt példa eddig ilyen fenyegetésre — mondta Bíró Béla. A fôvárosban, illetve az ország más városaiban az elôzô években elôfordult iskolai bombariadó: mint kitûnt, ott diákok voltak a telefonálók. Ezt a lehetôséget most sem zárják ki. Mindenképpen komolynak tekintik az ügyet, és várják a rendôrségi vizsgálat eredményét. A tanítás ugyanakkor rendben tovább folyik a december 20-án kezdôdô karácsonyi szünetig — közölte az igazgató.
A keddi bukaresti lapok nagy terjedelemben foglalkoztak az új kormány összetételével és rövid távú programjával.
Számos statisztikai elemzés jelent meg. A kormánynak a miniszterelnökkel együtt 28 tagja van: négy államminiszter és 16 miniszter áll a különbözô minisztériumok élén, a miniszterelnök mellé rendelt négy megbízott miniszter és három államtitkár teszi teljessé a minisztertanácson felszólalási joggal rendelkezô kormánytagok listáját. A korábbi kormányhoz képest összevonták az ipari és kereskedelmi minisztériumot, illetve a kormány fôtitkárának hivatalát a helyi közigazgatási hivatallal, viszont több megbízott miniszteri és államtitkári rangú kormánytagot neveztek ki. Az elôzô kormánytól eltérôen minden kormánytag politikai pártot képvisel.
A pártok szerinti összetétel azt mutatja, hogy a konvenciót alkotó pártok ,,vitték el" a tárcák legnagyobb részét. A konvenció vezetô pártja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt a kormányfô mellett két államminisztert, öt minisztert, két megbízott minisztert és két államtitkárt ad, a Nemzeti Liberális Pártnak jutott egy államminiszteri, két miniszteri, egy megbízott miniszteri és egy államtitkári tisztség, a Nemzeti Liberális Párt-Demokratikus Konvenció egy miniszteri tárcát szerzett, akárcsak Románia Alternatívájának Pártja. A másik pártszövetségbôl, a Szociáldemokrata Unióból a Demokrata Párt egy államminiszteri és öt miniszteri posztot kapott, míg a Szociáldemokrata Párt, az SZDU másik tagja egy minisztert jelölt, aki nem szociáldemokrata párttag, és ezért a kormánylistán SZDU jelöléssel szerepel. Az RMDSZ, mint ismeretes, egy miniszteri és egy megbízott miniszteri poszttal szerepel.
Mint arról a lapok beszámolnak, Victor Ciorbea több kérdést kapott két SZDU-jelölt, Adrian Severin és Traian Bãsescu külügyminiszteri, illetve közlekedési miniszteri jelölésével kapcsolatban. Ciorbea hangsúlyozta, hogy errôl már a választások két fordulója között megállapodás született a konvenció és az SZDU között, ami pedig a különbözô vádakat illeti, azoknak nem volt alapjuk. Egyébként Traian Bãsescu, aki már Petre Roman kormányában is közlekedési miniszter volt, késôbb pedig képviselô, lemondott mentelmi jogáról az elôzô törvényhozás idején, hogy megfelelhessen az úgynevezett Petromin-botrányban ellene felhozott vádakra. Véletlen egybeesés: éppen hétfôn a konstancai bíróság felmentette a Petromin hajózási társaság volt igazgatóit, akik mellett Bãsescu ismételten kiállt. A régi-új miniszter a Vãcãroiu-kormányzat több illetékesét vádolta azzal, hogy koholt vádakkal indítottak eljárást.
A Maros megyei RMDSZ-szervezet alapító tagjainak egy csoportja, köztük számos vezetô értelmiségi — orvos, író, színész — a Maros megyei Népújság keddi számában nyílt levélben fordult a megye magyar közösségéhez, nyílt vitát sürgetve a szervezet életének legutóbbi eseményeirôl.
Mint ismeretes, a megyei RMDSZ-szervezetben heves vita folyt a képviselô-jelölésekrôl, és ennek során ismert megyei RMDSZ-vezetôk, volt képviselôk kimaradtak a ,,befutó" helyekrôl a jelöltlistán. Sütô András író, a megyei RMDSZ-szervezet tiszteletbeli elnöke tiltakozásul lemondott errôl a tisztségérôl.
Az aláírók szerint a megyei RMDSZ-szervezet jelenlegi vezetése ,,nem áll a helyzet, illetve vállalt felelôssége magaslatán, nem töltötte be a megye legnagyobb politikai szervezetétôl elvárható közéleti szerepet". A nyílt levél szerzôi úgy vélekednek, hogy pusztán a választási sikerek nem a vezetés eredményességét igazolják, hanem a Maros megyei magyarság politikai érettségét, elkötelezettségét minôsítik — viszont a szervezet vezetése ,,kirekesztô elfogultsága" révén többször juttatta válsághelyzetbe a szervezetet. Az aláírók, többek között, tisztázandónak tartják, mi kényszerítette lemondásra Sütô Andrást.
A 26 aláíró között megtalálható a marosvásárhelyi magyar közélet számos ismert személyisége, de maga Sütô András, vagy Borbély László volt képviselô, akiknek személye körül összecsaptak az indulatok, nincs közöttük. A képviselôjelölés idôszakában kialakult heves sajtóvita után a választások idején ,,fegyverszünet" állt be a megyei vezetés és a bírálók között: ez most, a nyílt levél közzétételével, alighanem véget ért.
A Süddeutsche Zeitung címû német lap keddi kommentárjában „valóságos adventi csodának" minôsíti, hogy a magyar kisebbség képviselôi helyet kapnak az új bukaresti kormányban.
A legnagyobb példányszámú országos politikai napilap rámutat, hogy Románia 59 év után élte meg az elsô demokratikus hatalomváltást, amely a magyar kisebbség bevonása révén egy korszakos lélektani fordulatot eredményezhet az egész térségben.
Ha a választások liberális-konzervatív gyôztese, Emil Constantinescu elnök és Victor Ciorbea miniszterelnök ezután a rendkívüli gesztus után is meg tudja ôrizni a bátorságát, Délkelet-Európa e térségének végre esélye lesz arra, hogy kigyógyuljon az elsô világháború máig ártó következményeibôl — állapítja meg a liberális lap. Majd emlékeztet rá, hogy „az elsô világháború óta jelentôs magyar népcsoportok élnek »idegen« szomszédos országokban. Ennek következményeként az államok bizalmatlanok egymással szemben, és állandóan határmódosítási szándékkal gyanúsítgatják egymást".
„A közelmúltban Magyarország beleegyezett egy Románia számára kedvezô alapszerzôdés megkötésébe. A bukaresti demokratikus többség a jelek szerint eltökélt arra, hogy ellenszolgáltatásként magyar honfitársait bevonja a szükséges új reformkorszakba. Ennél több jószándék jelenleg egyik féltôl sem várható" — véli a müncheni újság.
A továbbiakban arról ír, hogy mindkét oldal nacionalistái sápítoznak és jajveszékelnek, de a két ország törvényhozásában nincs hatásuk, mert az utóbbi idôben mindkét országban ôk voltak a nagy vesztesek. Belátó politikusok ki akarják használni az eddig példátlan lehetôséget, s a bizalmon alapuló visszafordíthatatlan viszonyt akarnak kialakítani, amely ellenáll majd az esetleg újra megerôsödô sovinisztáknak — fejezôdik be a Süddeutsche Zeitung írása.
Liviu Vãles,annak, a Deutsche Welle munkatársának interjúja Wilfried H. Lang német kutatóval
IV.
- Közvetve Iliescu elnök számtalanszor elégedetlenkedett amiatt, mert a német beruházók „Romániát szándékosan és alaptalanul mellôzik". Milyennek találja ezt az álláspontot?
- Németországnak éppen elég gondja van saját szocialista örökségével, a volt NDK miatt. Az 1500 milliárd márkát meghaladó beruházások és támogatások ellenére a gazdasági és társadalmi körülmények nem javultak érezhetôen, sôt, száz meg száz más milliárdra lenne szükség a lebegési szint fenntartására. Ilyen feltételek között egyetlen komoly vállalkozó sem bocsátkozhat távoli, kétezer kilométeres távolságban lévô kalandokba.
- Mivel magyarázza ezt az úgynevezett „szándékos mellôzést", fôleg, hogy 7 év telt el Románia '89 decembere óta?
- Ez elôbbiekhez kapcsolódik, hogy mostanig az idegenek tulajdonhelyzetét, de fôleg az ipari javak visszaszolgáltatását még mindig nem rendezték megnyugtatóan. Lehetséges, hogy nem is vették fel a kapcsolatot azokkal, akik esetleg hajlandóak lettek volna vállalkozni és beruházni Délkelet-Európában.
- Mit ért Ön a megnyugtató fogalma alatt?
- Semmi esetre sem azt, amit a hét év alatt Iliescu és tanácsosai errôl elképzeltek, és amelyrôl bebizonyosodott, hogy nem elég Románia gazdasági egyensúlyának, és a reális virágzás eléréséhez. Hiányzott a tapasztalat, a pragmatizmus, és nem épült ki a kapcsolat az Egyesült Államokkal, illetve Nyugat-Európával. Sem Amerikában, sem Németországban nem azokkal tárgyaltak, akikkel kellett volna.
- Melyek lennének az okok?
- Az okok összetettek. A legfontosabb akadály, hogy nem ismerik a kapitalista piaci realitásokat és sajátosságokat. Az a közgazdász, aki 40 évig a Kereskedelmi Minisztériumban vagy a Központi Tervhivatalban dolgozott, nehezen érti meg, változtatja meg felfogását, hogy nem a kormány, hanem az ipari, mezôgazdasági, kisipari egységek és a piac feltételei, fôleg a nagy bankok diktálják a gazdasági döntéseket. Az állami költségvetés ugyanis nem éri el a nemzetgazdaság összkereskedelmének egy tizedét sem.
- Gondolja, hogy Romániában nincsenek szakemberek, akik ezzel tisztában vannak?
- Más az elmélet, és más a gyakorlatba ültetés. Mindig a valós eredményekhez és nem az elmélethez kell igazodni. Románia eddigi eredményei minden kommentárt fölöslegessé tesznek. Különben sem ismerek olyan román szakembert, aki évekig valamelyik nyugati nagy konszernnél dolgozott volna, és utána, most (a november 3-i választások elôtt, szerk. megj.) Románia elnökét vagy kormányát támogatná tanácsaival.
- Románia belépési esélyei az Európa Unióba most nagyobbak, mint hat hónappal ezelôtt?
- Románia mielôbbi vagy távolabbi belépése mindenkor az ország gazdasági-pénzügyi feltételeitôl fog függeni, és nem valamelyik miniszter vagy kormányfô diplomáciai tehetségétôl. Romániának mindenképpen ki kell lépnie jelenlegi szürkeségébôl, ami nagy akadályt jelent az ország gazdasági-társadalmi fejlôdésében.
- Tekintettel Románia gazdasági struktúrájára, az új klánokra és érdekcsoportokra, a hatalmas korrupciós botrányokra, a bankkrachokra, nem gondolja, hogy a romániai gazdaságot az oroszországihoz hasonló maffióta struktúrák kaparintották kézbe?
- Ilyen események minden kommunista blokkba tartozó országban voltak és még lesznek. Úgy tûnik, ezek elkerülhetetlenek, és nem iktathatók ki máról holnapra. El fognak tûnni maguktól, mihelyt a szabadpiac hatékonyan mûködni kezd. Egyesek átalakulnak kereskedelmi társasággá vagy komolynak tûnô intézménnyé, vezetôik intelligenciája függvényében. Ez a kapitalista rendszer egyik negatív vonása, és a nyugati demokrácia egyik gyengéje.
(Folytatjuk)