1996. december 17.
(VII. évfolyam, 294.szám)
Szatmárnémetiben nem fogadták kitörô örömmel a hírt, hogy az RMDSZ-é a prefektusi tisztség. Különösen hevesen reagáltak a Szociáldemokrata Unió, a Román Nemzeti Egységpárt, a '93-as Liberális Párt és a Nemzeti Liberális Párt helyi vezetôi. Sorin Cristea, a Demokrata Párt Szatmár megyei elnöke szerint a döntés igazságtalan az SZDU-val szemben, és érvelését egy korábbi megállapodással támasztja alá, amelyben a konvenció nekik ígérte a prefektusi széket. Az RNEP „ideológiájához" híven felhívja a „román erôket", fogjanak össze akaratuk érvényesítésében, annál is inkább, mivel Szatmárnémeti határváros. Ioan Chis, helyi '93-as LP-vezér szerint fennáll a veszély, hogy az RMDSZ-es prefektus nem helyezi elôtérbe a megye érdekeit. A legvisszafogottabban Stelian Pop liberális szenátor nyilatkozott: reméli, hogy az új prefektus nem lépi túl hatáskörét.
Teljes a területi-közigazgatási elpolitizálás címmel közli a prefektusi tisztségek leosztásának térképét a bukaresti Adevãrul. Amikor a „vörös négyszög" osztogatta embereinek a megyei vadászterületeket, köztük a székely megyéket, ahova elôszeretettel neveztek ki Vatra-barát prefektusokat, bezzeg a Scânteia utódlapja nem sóhajtozott fájdalmasan. Most azt is a Ciorbea-kormány szemére veti, hogy eggyel több alprefektusi tisztséget létesített Bukarest számára, zárójelben megjegyezve, hogy jusson az RMDSZ-nek, az SZDU-nak és a Cerveni-féle NLP-nek. Az Adevãrul kiemeli: a prefektusi hivatalok elosztásának tárgyalásán részt vett Ion Diaconescu, Viorel Cataramã, Alexandru Popovici, Petre Roman, Sergiu Cunescu és Markó Béla.
Riedl Rudolf mérnököt javasolja a Szatmár megyei RMDSZ a prefektusi tisztségre. Mint ismeretes, az RMDSZ-nek három prefektusi, öt alprefektusi és hat prefektusi fôigazgatói posztot sikerült kialkudnia a szombat délutáni egyeztetések alkalmával, köztük a Szatmár megyei prefektusi tisztséget. A Mediafax hírügynökség szerint a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete hétfôn keltezett közleményében egyet nem értésének adott hangot, amiért Ciorbea miniszterelnök és a parasztpárt bukaresti vezetôsége ígéretük ellenére jóváhagyták, hogy a megye élére RMDSZ-prefektus kerüljön.
Mindez — áll a közleményben — a szatmári választópolgárok opciójának a semmibevételét jelenti, hiszen a tavaszi helyhatósági választásokon a megyében a parasztpárt nyerte a választásokat. (A polgármesteri, illetve megyei tanácselnöki tisztség mellett különben az alprefektus és a prefektusi fôigazgató is parasztpárti.) A KDNPP szatmári szervezetének hétfôi tiltakozását a Szociáldemokrata Szövetség, a Román Nemzeti Egységpárt, a '93-as Liberális Párt és a Nemzeti Liberális Párt hasonló hangvételû tiltakozása elôzte meg.
A Kolozs megyei RMDSZ Megyei Ügyvezetô Testülete (MÜT) ma délután tárgyal a leendô prefektusi vezérigazgató személyérôl. A tervek szerint ugyanis az ügyvezetô elnökség valamennyi megyei szervezet képviselôje, illetve az általuk javasolt jelöltek jelenlétében csütörtökön kíván dönteni a személyi kérdésekben. Mint ismeretes, a végsô döntés az RMDSZ Operatív Tanácsáé, amely várhatóan a hét végén ülésezik majd az ügyvezetô elnökség javaslatainak a megvitatására.
Temesváron hétfôn nagygyûlésen emlékeztek meg a városban kirobbant forradalomról, amely hét évvel ezelôtt napok alatt átterjedt Románia más városaira, és a Ceaus,escu-rezsim bukására vezetett. Az Opera téren összegyûlt többezres tömeg elôtt Emil Constantinescu államfô, továbbá többek között Gabriel T,epelea, az új kormánykoalíció vezetô erejét alkotó Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alelnöke, Adrian Severin külügyminiszter, aki egyben a Szociáldemokrata Unió nevében is beszélt, Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Nicolae Cerveni liberális politikus, a megye és a város vezetôi, továbbá számos forradalmár szervezet elnökei méltatták az 1989 decemberében kirobbant felkelést, amelynek a városban 149 hôsi halottja és csaknem félezer sebesültje volt.
Az RMDSZ elnöke beszédében Temesvár máig is érvényes üzeneteként az akkori forradalmi napokban megvalósult összefogás és szolidaritás eszméjét nevezte meg. ,,Ezt nem szabad feladnunk akkor sem, ha a szabadság és a demokrácia ellenségei megpróbálják, mint ahogy megpróbálták az elmúlt hét esztendô alatt, összeugrasztani a többséget a nemzeti és vallási kisebbségekkel". Markó emlékeztetett arra, hogy a forradalom temesvári szikráját a Tôkés László református lelkésznek a kommunista önkény elleni bátor kiállásával közösséget vállaló románok, magyarok, németek és szerbek egysége lobbantotta lángra. Az RMDSZ elnöke befejezésül magyarul is szólt a temesváriakhoz, és beszédét az Opera elôtti teret zsúfolásig megtöltô tömeg ,,Egység! Egység!" kiáltásokkal és nagy tapssal fogadta.
Az évfordulós ünnepségek már reggel megkezdôdtek a Városházán rendezett ünnepi üléssel — amelyen beszédet mondott az államfô -, és egész nap folytak.
Délben új emlékmûvet, Jecza Péter szobrász alkotását avatták fel a városközpontban. A szónoklatok vezérgondolata az volt, hogy a hét évvel ezelôtti forradalom által meghirdetett demokratikus célok az 1996. novemberi választások eredményével válhatnak valóra, mivel az elôzô hét év, az ,,Iliescu-rezsim" egyfajta restaurációt jelentett.
Ezt hangsúlyozta Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is abban a beszédben, amelyet a Mária téri református templom elôtt az egykori menet kiindulópontján összegyûlt forradalmárok elôtt mondott. Hozzáfûzte: akárcsak ,,a szabadság 1989 decemberi karácsonyán, újjászületik a remény, hogy végre gyökeresen meg tudjuk változtatni sorsunkat és hogy az ország életében a demokratikus társadalmi változások új fejezete kezdôdik". Tôkés hozzáfûzte, hogy ezek a remények kiterjednek a román nemzet, a romániai nemzeti közösségek és az egyházak közötti kapcsolatokra is. A magyar kisebbségi közösség úgy akar integrálódni a román társadalomba, hogy ugyanakkor meg akarja ôrizni nemzeti önazonosságát — mutatott rá a püspök.
Mindazonáltal a temesvári megemlékezések alkalmából nem került sor találkozóra Tôkés, illetve a városban tartózkodó Emil Constantinescu államelnök és kormánytagok között, a forradalmárok Mária téri gyülekezésére ôk nem mentek el — maga Constantinescu csak a görögkeleti katedrálisnál csatlakozott az emlékmenethez. A püspök nem kapott névre szóló meghívót, csak a forradalmárok küldöttségének tagjaként vehetett volna részt az Opera téren rendezett gyûlésen ám mivel az új kormányzat képviselôi nem jöttek el a Mária térre, ô sem ment el az Operához. Akárcsak az elôzô években, a különbözô forradalmár szervezetek idén is párhuzamos rendezvényekkel ünneplik egész héten az évfordulót — kedden a gyásznapra, a halottakról való megemlékezésre kerül sor.
Az utóbbi idôben talán legtöbbször elhangzó szó: konvenció. Vagyis: megegyezés. És megszerettük ezt a fogalmat, mert valami jót jelent mindenkinek, még nekünk is. És már nagyon vágyunk valamennyien a falcs nélküli jó bekövetkeztére. Szóval, ami már nem lesz színház, amiben hihetünk. Ez a karácsony elôtti idôszak, az advent, vagyis az Úrjövet úgy köszöntött ránk, hogy valósággal kifényesedett bennünk a remény! Ez az új hatalom Istennel akar indulni a kormányzásban. Célja a nép javát szolgálni: „Nihil sine Deo"! Szászváros hozta magával ezt a jelszót Gyulafehérvárra. Semmit Isten nélkül. Ez megtölti értelemmel a konvenció fogalmát, mert Isten nélkül lehetetlen emberséges megegyezésre jutnunk, amelyen pedig áll vagy bukik jövô társadalmunk léte. Ez az egymás megbecsülését jelentô szó nem más, mint a szeretet elsô lépcsôfoka. Magunkba nézünk, lelkünkben emberek arca jelenik meg, akik miatt szenvedések szakadtak ránk, akik belénk haraptak irigységbôl, féltékenységbôl, és elönt bennünket az indulat. Nincs béke bennünk, mert saját magunkkal képtelenek vagyunk megegyezésre jutni, vagyis megbocsátani és felejteni. Mert nagyon nehéz kimondani Dsida Jenô testamentumát: „Elengedem mindenki tartozását". Ô ezt nem szavalta, hanem megélte. Adventben a gyermek születésének megünneplésére készülünk, akirôl késôbb 30 éves korában azt mondja a keresztelô: „Íme, aki elveszi a világ bûneit". Ez a gyermek hozza a teljes kiengesztelôdést magunkkal, egymással, Istennel. És mindezt vérével pecsételi meg a keresztfán. Ezért van joga megkövetelni tôlünk, hogy az általa adott példának ne nézôi, hanem követôi legyünk.
A családban, a szomszéddal, a munkahelyen konvencióra kell lépnünk a másik emberrel, aki talán azért nem képes szeretni, mert soha nem kapott önzetlen szeretetet. Egy kézfogás, egy kérés nélkül megtett szívesség képes évtizedek valós vagy vélt sértéseit eltörölni. Mennyi feszültségnek kell feloldódnia, hogy megértsük a Jordánnál elhangzott parancsot: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek egy sincs, és akinek ennivalója van, tegyen hasonlóképpen". Az életét minden értelmes embernek alakítania kell. Nem csodavárással. Amint konvencióra lépünk egymással, felfedezzük a másikban önmagunkat, és megkönnyebbedik a kereszt valamennyiünk vállán. Másképp minden ájtatoskodás farizeusi szintre zuhan. A szeretetcsomagokban lehet alma, tészta, sôt cukorka is, minden csak hitvány külsôség marad, ha nincs benne a melegen dobogó emberi szív is.
1989-tôl, attól a véres karácsonytól hét évnek kellett eltelnie, hogy végre kihúzzák a neokommunizmus méregfogát, és merjünk hinni az igazságban. Ne kételkedjünk benne! Cseresznyés Pál a törvénytelenség, az igazságtalanság áldozata. Börtönének ajtaját a távozó hatalom zárva hagyta, azt bizonyítandó, hogy képtelen Isten nélkül jót tenni és kegyelmet gyakorolni. Amit elmulasztott, azt egy demokratikus kormány helyrehozhatja azért, hogy a nép igazságba vetett hite gyalázatot ne szenvedjen.
Ez az advent más, mint a többi volt. Nihil sine Deo! — olvastuk a jelszót. A nyüszítve hátráló gonoszságnak még van ereje ugyan, de már nem viszi a vezérszólamot. És ez a legfontosabb.
A mi feladatunk, adventi programunk, legigazibb karácsonyra készülôdésünk csak az lehet, hogy egyenként és együtt valamennyien próbáljuk megélni a családban és a hazában a szeretet konvencióját.
A Szabadság 1996. december 5-i száma Vélemény címû oldala tele van felháborodással:
1. Erôs László szidja Szabó Csaba interjúját és annak hobbis alanyát, mint dilettáns repülôgép- szakértôt, nagyrészt azért, mert a második világháború légi elitjeiként a német gépeket mutatják be, kihagyva az angol sikereket a légicsaták terén.
Az egyoldalúság a replikában is megmutatkozik: mindkét fél kifelejti az akkori repülôgépgyártás magyar vonatkozásait, közelebbrôl: az amerikai hadiiparban kimagasló érdemeket szerzett Kármán Tódor (1881-1963) magyar származású fizikust, akinek a második világháború idején az USA légiereje altábornagyaként döntô szerepe volt a repülôgépgyártásban (és a ballisztikus raketákkal kapcsolatos kutatási munkákban).
2. Tompa Gábor megszokott maró gúnnyal támadja Nagy Lászlót javaslatáért, mondva (vagy divatosabban: „úgy fogalmazva"), hogy a színházi szakmában nincs szükség laikus tanácsadókra (mintha Gh. Funart hallanánk), a mûsorpolitikát hagyja a szakmabeliekre. Azonban: a színház „kínálata" is áru, tehát a „vevônek" is kell(ene) legyen beleszólási joga e politikába is. Hisz ha laikus is, de „fogyasztó", fizet, és sokszor idegekkel is. T. G. úr ne háborodjon fel tehát, ha a nézôknek is vannak javaslataik, tanácsaik. Vagy: ha pl. a frissen vásárolt kenyerének a bele mézgás, ne káromkodja ki véleményét, gondoljon arra, ebben ô laikus, a pék a szakember, az jobban tudja, hogyan kell sütni (esetleg elsütni) a kenyeret.
3. Mikulásra Kolozsváron rengeteg virgácsot dobtak „piacra". Kínálgatták szinte minden utcasarkon. A „mérges" vitatkozók vehettek volna egymásnak a „kínálatból" — a romák (és egymás) örömére (cigánykodás nélkül).
Külsô munkatársunk nyíltan arra uszította olvasóinkat, hogy ne támogassák a Szabadságot, mert a lap egyik belsô munkatársa gorombán vitatkozik vele. Példálózásaiból részben magamra ismertem, ezért tisztázni szeretnék egy félremagyarázást. Az illetô külsô munkatárssal sohasem vitatkoztam. Az állítólag pragmatikus jelenségekkel szállok szembe, amelyeket idônként megtestesít.
Jelenség volt például a pécsi székhelyû Magyar-Román Baráti Társaság rózsaszínûsítése éppen akkor, amikor a jobb sorsra érdemes szervezet tiszteletbeli tagnak felvette Ion Iliescut, aki az alkalmat megragadva székfoglaló beszédében a sárga földig lehordta a magyarokat. Érdemes lett volna errôl a témáról vitát nyitni? Aki nyilvánvaló ostobaságra nem akar rájönni magától, annak magyarázgassuk, hogy a Holdon nincsenek sajtkukacok? Vagy most kezdjük találgatni, hogyan viszonyulna az új államelnök a felkérésre, hogy legyen ô is tiszteletbeli társtag?
Szintén az illetô külsô munkatárs által képviselt jelenség volt annak szorgalmazása, hogy a kolozsvári magyarok szavazzanak demokratikus román pártokra, ha nem tetszik nekik az RMDSZ jelöltlistája. Ötletét az idén kétszer is elsütötte lapunkban, egyszer a helyhatósági választások után, másodszor a parlamenti választások elôtt. Ebben az esetben is a zsákutcamutatás jellegére mutattam volna rá, a külsô munkatárs nevét csak az olvasókat idézve említettem, akik korán reggel betelefonáltak néhány keresetlen szót: milyen cikkeket közlünk, elment a szép eszünk?
Legutóbb Eva Maria Barki pontokba szedett kicsinálását próbáltam meg ellensúlyozni, a probléma történetiségébe nyúlva vissza, hogy mennyire nem használt a romániai magyarságnak a meghunyászkodó elhatárolódás a tájainkon kissé szokatlan hangvételtôl. 1990 márciusában, miután nyíltan is megpróbálták kiverni belôlünk az álmodozást az egyenjogúságról, egyes vezetôink rásziszegtek Barkira: meg ne sértse baráti társaságaink leendô tiszteletbeli tagjait. Csupán erre igyekeztem emlékeztetni, és arra figyelmeztetni, hogy ne essünk ciklikusan ugyanazokba a csapdákba. Úgy látszik, a Barki-jelenség különösen fájó pont, rátapintására fakadt ki a leszámolásízû kirohanás.
Külsô munkatársunk szerint az olvasó nem szereti az olyan „mocskolódásokat", amelyek betojást, meg politikapiaci káromlást tartalmaznak. Ha ez igaz volna, akkor az Academia CaT,avencu, amelyben a popópuszi a legszalonképesebb kifejezés, olvasói nyomásra rég profilt váltott volna. A politikai esszé szótárát nem apácazárdából kölcsönzik. Mocskolódáson olvasóink inkább a lejáratást értik, amelyet külsô munkatársunk is mûvelt a választási kampányban, hogy a jelöltlistán feljebb tolja saját platformjának emberét.
Mondhatnám én is, hogy nem érdemes olyan újságot támogatni, amelynek egyik külsô munkatársa sorozatosan félre akarja vezetni az olvasót. De nem fúrom a lapot, annyira meggondolatlan nem vagyok, hiszen hol szállnék síkra bizonyos jelenségek ellen, ha elôfizetô híján a Szabadság többé nem jelenhetne meg. Az illetô külsô munkatársat sem fúrom saját eszközével. Írja a magáét, amíg meg nem unja. Úgyis mindig akad valaki, aki helyrerázza a dolgokat. Vitára azonban részemrôl továbbra se számítson. Vitatkozni olyannal lehet, aki jóhiszemûen téved. Aki az esetek többségében világosan lát és láttat, de könnyen áttekinthetô ügyekben következetesen, célratörôen téved, az beszélgessen saját magával.
Mint már hírt adtunk róla tegnapi lapszámunkban, Tôkés László kapta a barcelónai székhelyû Kisebbségi Etnikumok és Nemzetek Nemzetközi Központja (CIEMEN) nagydíját. Ezt Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke és Tôkés László közös sajtótájékoztatón jelentette be Budapesten.
Csoóri Sándor — az ellenreformáció korának „küzdô papjaihoz" hasonlítva Tôkés Lászlót — leszögezte: a vallásháborúk szülték meg a vallási toleranciát, a most folyó nemzetiségi küzdelmek a nemzetiségi türelmet fogják eredményezni. Ebben a harcban felbecsülhetetlen szerepe van Tôkés Lászlónak. Tôkés László kifejtette: azért is örül a nyugat-európai díjnak, mert a kollektív jogokért, a kisebbségi autonómiáért folyó küzdelemben eddig a magyar kormány részérôl is inkább elmarasztalást, mint elismerést kapott.
Tôkés László a sajtó munkatársainak kérdéseire válaszolva bírálta a magyar-román alapszerzôdést. Kritikával illette a magyar kormányt, amely véleménye szerint az RMDSZ mérsékeltnek mondott szárnyát favorizálja, és háttértámogatást nyújt az autonómia következetes híveinek perifériára szorításához. Felhívta a figyelmet arra, hogy az új román kormány féléves cselekvési programjának célkitûzései között egyetlen kisebbségi vonatkozású passzus sem szerepel. Tôkés László megfogalmazása szerint joggal várták volna el mind az alapszerzôdéstôl, mind a román kormányprogramtól, hogy konkrétan foglalkozzon például az egyházi javak visszaadásával, illetve a magyar nyelvû oktatás kérdésével. Szorgalmazta egy román-romániai magyar kerekasztal összehívását, amely tárgyalást kezd az autonómia ügyérôl. Tôkés László cinikusnak és felháborítónak nevezte a magyar kormány magatartását — az általa Horn-Iliescu paktumként emlegetett — magyar-román alapszerzôdéssel kapcsolatban. Véleménye szerint a magyar kormány képviselôi a tárgyalások során ugyan meghallgatták, de nem vették figyelembe az RMDSZ álláspontját. A magyarországi médiát illetôen úgy vélekedett, hogy az nem érzi magáénak a határon túli magyarok sorsát, és az elszakadt nemzetrészekhez nem a közösségvállalás, az együvé tartozás érzésével viszonyul.
Misi, a Marci drótszôrû vizslája nem bír magával: hol a lovak elôtt aprítva csahol, mintegy az utat mutatva, mintha a két kanca nem tudná merre kaptat az út az erdô felé. A lovak, ha beszélni tudnának, bizonyára mondanák, hogy félre, te kis pondró, s mintha hallott volna is ilyen figyelmeztetést, Misi megkerüli a szekeret, s hátulról rajtol — be nem áll a szája. Ennek az elsô látványos eredménye, hogy az erdôt szegô ciheresbôl felriaszt egy szép, már téli tollaiban pompázó fácánkakast. A látványtól, a zsákmányszerzés lehetôségétôl egészen megvadul, s árkon-bokron át követi a repülô vadat: a fácán a levegôben, alatta az égre meredten bukdácsol Misi. S bár a fácán vadmadaraink közül a leggyengébb repülô, úgy faképnél hagyja a drótszôrût, hogy az, ha tudna, sírna is. Valamelyest vigasztalódik azzal, hogy amikor az erdôben a facsomó mellé állítjuk a szekeret s a lovakat is letakarjuk, komótosan kezdünk reggelizni. A tarisznyából kenyér, hagyma és disznóhús kerül elô, zsírban sült oldalas. A csontok csak úgy pottyannak Misi elé...
Ezt követi jókora csendszünet: a kutya, se szó, se beszéd, otthagy minket. Összerámoljuk a tarisznyát, s a facsomóból rakni kezdjük a szekeret.
Ha a munka nem csupán nyûg, kötelesség, de öröm forrása is lehet, akkor a napokkal, hetekkel azelôtt kivágott, nyílból háton összehordott facsomó hazavitele mindig öröm és elégtétel. Mindenki úgy ügyeskedik, hogy a csomó ne látszódjon nagynak, hiszen azt az erdészek az árazáskor colstokkal mérik, s annak alapján mondják, hogy ennyi, meg annyi ezer lejt kell ott helyben lepengetni. A nyereség: úgy eldugva, a csomó aljába-közepébe minél több vastag fa kerüljön! Vagyis: szeplencékkel, ágakkal álcázni azt, ami érték, ami bükk-törzse, tölgyfa-dereka, gyertyán-tuskója. Egy keményfa felér szekérnyi ággal.
Az erdôjárás nem csupán azért izgalmas és eseménydús, mert vele jár a többetszerzés lehetôsége. Az erdôjárás legnagyobb adománya az, hogy az erdô mindig szép — Misi errôl ugyancsak vallhatna. Ugyanis amikor már csaknem rakva a szekerünk, a drótszôrû odasündörög a szekér mellé. Sáros, csatakos, úgy néz ki, mint egy kenkas. Odasündörgésével éppen csak azt nem mondja, hogy „segítsetek rajtam".
Barátom is, én is értünk a ki nem mondott szóból: valami történt az erdôben... Még néhány szálat dobunk fel a szekérre, csaptatófával szorítjuk meg az átkötô láncot, még teszünk maréknyi szénát a lovak elébe, aztán indulunk a lihegô drótszôrû után. Hamar kiderül, hogy rókalyukat talált — egyenesen a tett színhelyéhez igazít. És jelenlétünktôl felbátorodva, rögtön beveti magát a rókalyukba. Mi a fejszével a kézben ott álltunk a vészkijáratnál, s amikor ott mozgást észlelünk, emeljük is a fejszéket. Mit ad Isten, Misi jelenik meg a hátsó kijáratnál. Bánatosan, letörten. Könnyen megfejtjük a rejtélyt: nem bírt a rókával, s amíg segítségért rohant, az odújában háborgatott vad elmenekült.
...Hazafelé menet Misit engedjük felkuporodni a rakomány tetejébe. Ott ül, és vigasztalhatatlanul bánatos.
A Református Teológia Bethlen Termében Csávossy György mutatta be Sándor Judit Ölelés címû válogatott verseskötetét, Bajusz Katalin elôadómûvész idézett belôle. A kiadvány borítólapját egy ôsi székely áldozópohár ornamentikája díszíti. Egy gyermekleány Én csak a szívemet adhatom címû 1936-os kötetét Reményik Sándor indította útjára. 1942-ben Amint vagyok címû újabb versgyûjteménye jelenik meg Ravasz László beajánlásával. Az Ölelés Sándor Judit harmadik kötete, elôszavát Csávossy György írta.
Sándor Judit jelenleg Szegeden él. Kolozsváron született, Ajton községben nevelkedett. Az ô életébe is, mint annyi máséba, beleszólt a háború. 1942 nyarán házasságot kötött dr. Sövényházy Ferenc egyetemi tanárral. 1948 ôszén Szegeden telepedtek le. „Gazdag életem szerény tarsolyában lelkem gyermekeiként lapulnak írásaim — olvassuk a kötet végén az Önéletrajz címû fejezetben. — Ki tudja, sikerül-e ôket még valaha életre kelteni, hogy legalább hírmondóként itt maradjanak családom, kis népem körében, miután magam lassan búcsút intek. Miattuk és bennük lehetett szép, gazdag és boldog az életem."
A kötetet az Erdélyi Református Egyházkerület adta ki.
Immár hagyománnyá vált a római katolikus Caritas karácsonyi szeretetvendégsége. Idén harmadszorra sikerült Múzsi Jolán igazgatónak és szociális csoportjának bensôséges, szép ünnepséget rendeznie azok számára, akik magányosan vagy nagyon szûkös körülmények között élnek. Egész évi önzetlen munkálkodásuk csúcspontja mindig a karácsonyi szeretetvendégség, amelyet nagyon nagy mértékben segít a hollandiai Paulus Mission . Ennek is köszönhetô, hogy a szent ünnepre értékes, gazdag ajándékcsomaggal is boldogabbá tehették gyámolítottjaik karácsonyát. Szám szerint ötven emberrôl próbálnak egész éven át gondoskodni, a vendégségre azonban csak harmincan jöhettek el. A betegek vagy mozgásképtelenek számára Neagui Anetta szállította haza az ajándékcsomagot, ízletes, ünnepi ebédet.
A szombat déli ünnepséget Múzsi Jolán nyitotta meg, és adta át a szót dr. Czirják Árpád érseki helynök úrnak, aki köszöntötte a vendégeket és ünnepi beszédet mondott, majd Balla Árpád tisztelendô úr karácsony jelentôségérôl szólt. Kerekes Józsika, Vekov Géza és Kovács Enikô szavalt, Kostyák Imre nyugalmazott tanár karácsonyi dalokat énekelt, a Kostyák fivérek furulyáztak. Az egész vendégsereg együttes Mennybôl az angyal éneke után kezdôdött jó hangulatban, békésen a közös ebéd, amelynek egyik meghívottja meghatottan mondott köszönetet mindnyájuk nevében a gyámolítóknak.
A Mecsek-kórus meghívására nagyon tartalmas magyarországi kiránduláson vett részt a Guttman Mihály vezette tordaszentlászlói énekkar. Többszörös nagy sikernek örvendô fellépésük után a vendéglátók körültekintô kedvességének köszönhetôen megtekinthették Pécsnek és környékének nevezetességeit, a dzsámit, a Zsolnai-, a Vasarelly-, a Várostörténeti Múzeumot, az Amerigo Tot kiállítást, az 1995-ben befejezett Pécs külvárosi új református templomot, a siklósi várat, végül pedig az ópusztaszeri nemzeti történelmi parkot.
Vasárnap múlott egy hete, hogy elôször vehették kézbe a római katolikus hívek a Szent Mihály üzenete címû plébániaia értesítôt, amely nyolcoldalas havilapként lépett az újságpiacra. Mint azt a címlap is hirdeti, a Szent Mihály-plébánia értesítôje, tehát a római katolikus egyház életének eseményeivel foglalkozik, a hívek számára díjtalan.
A hétfôi bukaresti lapok beszámolói szerint a prefektusi posztok elosztása számos helyen váltott ki helyi vitákat a parasztpártiak, a szociáldemokraták és a liberálisok között, különbözô nacionalista körök pedig az RMDSZ-nek juttatott posztok ellen tiltakoztak.
Ami az utóbbiakat illeti, Szatmár megyében a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) megyei elnöke román prefektust sürgetett, „tekintettel arra, hogy határmegyérôl van szó". Más megyei pártvezetôk is kifogásolták az RMDSZ-es prefektus kinevezését. A Szilágy megyei Ördögkút község egységpárti polgármestere a jelenlegi kormánytöbbség pártjaihoz tartozó alpolgármesterrel és jegyzôvel együtt közös nyilatkozatot juttatott el a Rompres hírügynökséghez. Eszerint a megye élére magyar nemzetiségû prefektust kinevezni azt jelenti, hogy „gúnyt ûznek a község halottaiból". „Ördögkúton a horthysták 1940 szeptemberében 86 embert öltek meg pusztán azért, mert románok voltak" — hangoztatták a nyilatkozók. A Rompres alapján számos rádiós és tévés híradás, lap vette át az állásfoglalást.
A Jurnalul naT,ional címû napilap elsôoldalas szalagcíme így hangzik: „Miközben bizonyos megyékben a románokat elnemzettelenítik, az RMDSZ prefektusi funkciókat kapott Hargita, Szilágy és Szatmár megyékben". Az elnemzettelenítést, vagyis a Kovászna megyében élô románok „elmagyarosítását" a lap egy október 22-i cikkének egyszerû megismétlésével kívánja bizonyítani. A cikk a volt kormánypárti prefektust idézi, aki szerint „az RMDSZ vezetôi gondolataikban és érzéseikben az etnikai szeparatizmus képviselôi".
A DimineaT,a, amely a volt kormánypárt szócsövének tekinthetô, a prefektusok kinevezését úgy kommentálja elsôoldalas cikkének címében, hogy „a Demokratikus Konvenció és a Szociáldemokrata Unió folyosót nyitott Magyarország felé". A lap a szélsôséges nacionalista propagandára jellemzô hangnemben kifejti: „Aminek bekövetkeztére számítani kellett, bekövetkezett: az RMDSZ legnagyobb részben megvalósította kominternista álmát, mivel ha felvázoljuk azokat a megyéket a térképen, amelyeknek élére magyar prefektus kerül, akkor veszélyesen ki fog rajzolódni a bécsi diktátum által megcsonkított Románia körvonala!"
A többi lapokban nem váltott ki különösebb visszhangot az RMDSZ-nek juttatott prefektúrák kérdése.
Adrian Vilãu demokrata párti szóvivô a kormányalakítás közben felmerült személyi kételyekkel szemben kifejtette, hogy pártja megvádolt személyiségei, élen Petre Roman elnökkel, többször kérvényezték az ügyészségen ügyeik kivizsgálását. Mint ismeretes, Traian Bãsescu ezért mondott le képviselôi mandátumáról, hogy a bírákat ne zavarja mentelmi joga. Az ügyészek azonban egyetlen alkalommal sem vették a bátorságot, hogy megindítsák az eljárást, vagy nyíltan ejtsék a vádakat. A Demokrata Párt megérti, hogy a rájuk nehezedô nyomás alatt talán nem is járhattak el másként. De azt már furcsállja a szóvivô, hogy közvetlenül az idei parlamenti választások eredményének kihirdetése után több tekercs faxpapír fogyott el a DP-vezérek ártatlanságát bizonyító ügyészségi átiratok, valamint a párthoz való csatlakozási kérvények vételezése során.
December elsején fennállásának elsô évét ünnepelte a zilahi Transilvania LBM rádió — mondta Fejér László, a rádió munkatársa. — A születésnapot a Szakszervezetek Kultúrházában ünnepeltük meg, elôadássorozattal, karnevállal és tombolával. A rádiónak napi 24 órás mûsora van. Kereskedelmi adóról lévén szó, nagyon sok zenét sugárzunk. Ezenkívül helyi és általános hírszolgálat is mûködik itt. Kétszer kapcsolja naponta a bukaresti nemzeti adót, négyszer a BBC román nyelvû híradóját. A magyar nyelvû mûsor idén, január 22-én indult be. Munkanapokon negyed öttôl öt óráig hallható a magyar mûsor. A magyar nyelvû adás keretében a hírmûsorokon kívül lapszemlét is végzünk: szemlézzük a magyar és román nyelvû lapokat: a Magyar Szót, Adevãrult, Evenimentul zilei-t... A heti, havi és idôszaki lapokat is szemlézzük: A Hét, Helikon, Erdélyi Gazda, Gyopár, Keresztény Magvetô... A Szabadságot is szoktam szemlézni, amikor megkapom. Kedden hallható a tudomány világa, szerdán nemzetközi hírmagazin, csütörtökön „pénz, piac, autósvilág", pénteken szórakoztató magazinmûsor.
- Munkatársak?
- Szabó Mária bemondó, verskedvelô fiatalok... Sajnos, a jelenkori költészettel bajban vagyunk, mert amióta érvényben van a szerzôi jogvédelem törvénye, és a szerzôk beleegyezését kellene minden vershez kérni, kénytelen vagyok „felfüggeszteni" egyelôre a jelenkori költészetet. És, persze, nem tudok honoráriumot adni a versek szerzôinek.
- Nem nehéz egyedül megszerkeszteni ennyiféle mûsort?
- Ki nem esik a kezembôl a riportermagnó... Fôállásban a Romániai Magyar Szó munkatársa vagyok, mellékállásom tehát ez a rádió. Ha valaki neves vendég érkezik Zilahra, akkor abban a pillanatban rohanok „lecsapni rá"... Ez a kettôs munka állandó készenlétet igényel! Az utóbbi hónapokban segítség érkezett Katona Sándor személyében, aki hétfôn sportösszeállítással jelentkezik.
- Mekkora a sugárzási övezete a rádiónak?
- Tizenöt kilométeres körzetben fogható adásunk. Visszajelzéseket kaptunk távolabbról is, Sarmaságból, Szilágynagyfaluból...
- Mik a terveik a jövôben?
- A rádiónak stúdiói vannak Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Tordán, Besztercén. A Transilvania LBM jövôje fôleg a nagyváradi tulajdonosok elképzeléseitôl függ.
Szabó Csaba