1996. december 25.
(VII. évfolyam, 301.szám)
Már ébredés elôtti félálomban érezni a fenyôszagot, a karácsonyfa illatát — talán mindig is ez tette igazán mássá, ünnepivé a karácsonyi hangulatot.
Sosem felejtem el, ahogy gonosz — de lehet, hogy csak érdekesnek tûnni akaró — osztálytársnôm az iskolaudvaron felsorakoztunkban a fülemhez hajol: „Nincs is angyal..." Azt hiszem, akkor tört meg elôször bennem valami. Addig hittem, hogy létezik Mikulás, komolyan továbbgondoltam apám magyarázatát, hogy az angyalt azért nem ismerem fel karácsony elôtt a játékboltokban, mert nagy kabátot vett magára... És úgy tudtam, emberölés csak az óceánon túl fordul elô, s a halál is csak hozzátartozóim körén kívül. Elképzelhetetlenek voltak számomra a válások, az öregedés, és hittem, hogy mindenkinek kerül a fa alá ajándék. Hogy mindenkinek van karácsonyfája. Hogy mindenkinek van karácsonya.
Sok karácsony este telt el ebben a tudatban, konyhába szorult várakozással, szobaajtó mögötti neszezésre figyeléssel, csillagszóró szikrázással, fojtott sugdolózással a gyertyák fényében derengô szobában, rácsodálkozással Nagymamára, hogy ô mennyi éneket tud, osztozkodással az ajándékok felbontásának sorrendjérôl, a kétféle családi hagyományt összebékítô egyezséggel: délben töltött káposzta, este sült kolbász.
Már dolgoztam, amikor nálam is fiatalabb kollégám az ünnepi utóhangulat örök kérdésére — „mit hozott neked az angyal?" — szemlesütve válaszolta: „Nálunk nem volt angyaljárás. Nem volt pénz".
Azóta tudom, ô még mindig a szerencsésebbek közé tartozott. Legalább családjával összeülhetett a szerényen feldíszített fa társaságában, és aznapi vacsorájukra ráfoghatták: karácsonyi.
Ennél rosszabb már csak ott lehet, ahol nincs fa, nincs hol összeülni, vagy nincs kivel.
Téved, aki azt hiszi, ilyen kevés akad.
Lacit mindenki csak így ismeri: Laci. A bérház szinte minden lakásában lakott már. Örök bohém volt, jóval idôsebb feleségének csak azokat az ingóságait nem adta el, amiket nem tudott a szeme alól kilopni a házból. Munkahelyén egy ideig elnézték alkoholizmusát, hónapos kieséseit, olyan jó szakmunkás volt, hogy szemet hunytak afölött is, hogy három-négy heteket aztán átdolgozott (olyankor bent is aludt a gyárban). A lakásokról is a lelépési összegek kedvéért mondott le sorra. Aztán utolsó lakhelyén tûz ütött ki egy éjszaka, felesége, akinek a nevén volt a lakás, benne égett... Azóta Laci hajléktalan. Ismerôsei jóindulatából él, néha alkalmi munkát vállal. Volt, hogy a szomszéd orvos beutalta egy idôre a kórházba, ott legalább ágya volt, meleg, tetô a feje fölött, és enni is kapott. A telet, már a tavaly mondta, nem fogja kibírni. Aztán mégis túlélte, csak ô tudja, hogyan. Jelenleg az udvar egyik fûtetlen vécéfülkéjében alszik. Hallgatólagos egyezség: éjszakára a négyzetméternyi birodalom a Lacié, s hajnalig a szomszéd is kibírja valahogy...
Hányan lehetnek hozzá hasonlók? Mi lesz a Lacik karácsonyával? Sorsukat a hozzá hasonlók lehet, hogy megérdemlik, de ne ítélkezzünk elhamarkodottan, mert nem ismerjük egész élettörténetüket. És mi lesz azokkal, akik aztán végképp önhibájukon kívül váltak földönfutókká, maradtak egyedül?
Régebb csak jópofaságnak tartottam azt a mondást az „örüljön ô is" helyett, hogy „legyen neki is karácsonya".
Azóta egész más, az eredetihez visszatérô tartalommal tudom kívánni a Laciknak, a nélkülözôknek: legyen nektek is karácsonyotok!
Legyen nekünk is, mindannyiunknak boldog karácsonyunk.
Balló Áron
A gyertya kerek fénykörén
kívül minden szögletes már, lapos.
Hol lehet a fin-de-siècle -
glóriás Angyal, a szolgálatos?
Hozhatna kis szeretetet
újabb kétezer évre.
(Na jól van; hogyha nem lehet,
legalább egy estére.)
Öreg kövek, elkobzott iskola;
a Bartha Miklós utcában ki jár? -
Mint buborék (ahová már soha,
ahonnan senki már)
felszáll a mélybôl az utolsó
üzenet — a fulladozóé!
Úszó jégtáblán fakult csillogás.
Dérfoltos delelô. Csend. Hólé.
Kifulladt hang, félig írt kotta -
lap hangjegyei -: lehet-e tanú
valami még ott, ahol a
sok konok rokon mind hamu?
Föltornyosuló ködkép
olykor még, és dühök dobálnak -
de a hegek, az elhalt részek
vesztésre állnak.
Legbelül (pokolmélyen)
már csak alig-
alig parázslik
valami. Hajnalig.
Néma (árnyék)kékké fagyott
az elveszett,
a sose volt.
Fönt karácsonyi glória
a hold.
Mennyei múltra mész pereg -----
A zúzdából csak egy
nádszál.
Megtöretett.
Arra hívja fel a figyelmet a megyei állategészségügyi felügyelôség, hogy csakis körzeti állatorvosok, központi laboratóriumok állategészségügyi szakemberei által megvizsgált húst fogyasszanak. Fôként a sertés húsa fertôzôdhet meg, ha ahhoz patkányok, egerek férkôzhetnek.
Az embert is megtámadó betegség tünetei: emésztési zavarok, hányinger, hasmenés, gyomortáji fájdalmak, bôrkiütés a hastájékon és az arcon, láz és egyensúlyzavar. Nyilván a betegségokozó maga a hús. A baj megelôzéséhez mindössze 30-50 gramm húsra van szükség, s azt a sertés nemesebb részeibôl metsszék ki: a rövidkarajból, tarjából, vagy a bordás részekbôl. A felügyelôség állandó ügyelete vigyáz arra, hogy közfogyasztásra (mészárszékekben, vendéglôkben stb.) ne forgalmazzanak olyan húst, amit állategészségügyi szakemberek nem ellenôriztek. De a házilag vágott sertéshúst is ajánlatos megvizsgáltatni. Arra mindenképpen vigyázni kell, hogy az említett rágcsálók ne férkôzhessenek a levágott sertés húsához, szalonnájához.
Tisztelt Alapító Tagjaink!
Az Erdélyi Szépmíves Céh soron következô, harmadik és negyedik könyve: Tar Károly : Bög Viola társaság , illetve Bánffy Miklós : Erdélyi történet (trilógia).
A könyveket, melyeknek nyomdai munkálatai most
fejezôdnek be, elôreláthatólag az 1997. év elsô harmadában fogjuk eljuttatni Önökhöz.
Az Erdélyi Szépmíves Céh boldog karácsonyi ünnepeket és békés új évet kíván minden kedves tagjának!
Lapunk már foglalkozott a nemrég életbe lépett 1996/107-es új vízügyi törvénnyel. Most ennek néhány konkrét részletével igyekszünk megismertetni az olvasót.
Úgy a felszíni, mint a talajvizek használati jogát a vízgazdálkodási engedély adja meg. Ez tartalmazza a használatból kikerülô víz tisztításának kötelezettségét is. Az engedély bevonásának következménye a tevékenység beszüntetése és a törvény adta jogok elvesztése. Tilos olyan vízparti vagy vízzel kapcsolatban álló kitermelô tevékenységet folytatni, amelyre nincs engedély. A felszíni és a talajvizek szabadon használhatók gazdálkodásra és háztartási célokra, ha ezekre 0,2/l másodperc teljesítményt meg nem haladó készülékeket használnak. A lakosság ivóvízkészletének csökkentése tilos, ha az más tevékenységek javára történik. Ugyanúgy tilos az ivóvíz szennyezése is.
A vízkészlet tisztaságának megôrzése érdekében a törvény szerint a következôk tilosak:
- új gazdasági egységek üzembe helyezését, illetve a meglévôk bôvítését nem hagyják jóvá, ha ezzel párhuzamban nincs csatornázás és víztisztító berendezés;
- új ivó- és ipari víz bevezetését szolgáló munkálatok elvégzése nélkül nem helyezhetôk üzembe, ha nem gondoskodtak a csatornázásról és a víztisztításról;
- tilos hulladék raktározása és eldobása a folyóvizek medrében;
- tilos a használt víz levezetése;
- tilos gépkocsik, más jármûvek, berendezések, valamint gyomirtó szereket és egyéb veszélyes anyagokat tartalmazó csomagolóanyagok és tárgyak mosása folyóvizekben, tavakban vagy azok partján;
- tilos mérgezô anyagokkal fertôtlenített háziállatok mosása arra nem engedélyezett helyeken;
- tilos kôolajipari termékmaradékot vagy más veszélyes anyagot egészségügyi berendezésekbe vagy a szennyvízcsatornába bedobni;
- tilos háztartási tárgyak vegyszeres mosása folyóvízben, tavakban, azok partján és gátjain;
- tilos a len, kender és hárs áztatása.
A vállalkozóknak ismerniük kell a törvény minden elôírását, hiszen vízszennyezésért az eddigi látszatbüntetések helyébe drasztikus intézkedések léptek. A vízpartokon élôk kötelessége együttmûködni a Román Vizek Önálló Gazdálkodás szakembereivel a vízi közlekedés, az árvízvédelem és a vízügyi kutató és megfigyelô munkában. Románia területét 11 vízgyûjtô medencére osztották, és ezek vízgadálkodását egy-egy szakbizottság ellenôrzi. A bizottságok 15 tagja közül 7-et kineveznek, de 8-at beválasztanak, hogy a leginkább érintett helyi lakosság is kivehesse részét a döntéshozatalból. Az új vízügyi törvény egyértelmûen büntetést szab ki minden olyan berendezés megrongálásáért vagy megsemmisítéséért, amely a vízgazdálkodást szolgálja.
A szakemberek szerint a jövô évezredben a legnagyobb kihívás az emberiség számára éppen a vízkészletek biztosítása és megôrzése lesz. Ehhez elsôsorban a romboló közszemléleten vagy érdektelenségen kell változtatni. Mindnyájunk, így a közömbösek és az értetlenkedôk érdekében is.
Pattanásig feszült a hangulat a kolozsvári bábszínház munkaközösségében. Az ok a régóta dúló és egyre jobban elmérgesedô konfliktus Tudor Chirilã menedzser és rendezô, illetve Mariana Monos,tori gazdasági igazgató között. Kölcsönösen és nyilvánosan anyagi javak hûtlen kezelésével, nemtörôdömséggel, inkompetenciával vádolják egymást. Egy, a Mesagerul transilvanban december 18-án megjelent, különben mindkét oldal véleményét bemutató terjedelmes cikk nyomán az igazgató sajtótájékoztatót hívott össze hétfôn a helyzet tisztázására.
Chirilã igazgató szerint jól szervezett maffióta struktúrával áll szemben. Két éve került funkciójába, és azóta napirenden a botrány, a mûvészi munka szabotázsa. A gazdasági tevékenységért felelôs vezetô személy túllépi hatáskörét, az ô megkerülésével intézkedik, mitöbb, ellenôröket küld a fejére, és félretájékoztatja a közvéleményt, mérgezi a két tagozat közötti munkakapcsolatot. Chirilã úr úgy értékeli, az ô megfélemlítési kísérletérôl van szó, hogy elhallgasson bizonyos gyanús pénzügyeket. Ami az inkriminált cikket illeti, annak „megjelenése óta zuhant a látogatottságuk". (Csak azóta? — szerk. megj.) Pedig a benne felsorolt vádak kitalációk. Nem igaz, hogy a most náluk folyó (és valószínûleg jövô szeptemberig elhúzódó) teremátalakítási munkálatokra a 65 millió lejes kiutalás tavalyi lenne; nem igaz, hogy a nyári olaszországi „miniévadjuk" indokoltsága, lebonyolítási módja és elszámolása körül gondok lennének stb., de állandó a munkaerôhiányuk (egy kezdô színész gázsija 120 ezer lej), rengeteg az intézmény tevékenységét gátló külsô tényezô (a hatóságok ellenségeit támogatják). Hogy jelen pillanatban ki a bábszínház felettes szerve, aki intézkedhetne a konfliktus megoldásában? „Nem tudom" — volt a menedzser válasza. Aki még ünnepélyesen kijelentette: január 1-jétôl igazgatói sztrájkba kezd, és semmiben sem hajlandó együttmûködni az ellene kapálózókkal. Tegnaptól különben egyik ellenlábasát, a román tagozat vezetôjét, a társulat titkos szavazással lecserélte.
A meglehetôsen egyoldalúra és hangosra sikerült tájékoztató után várható a belháború folytatása. Vajon meddig? És milyen eredménnyel?
1996 karácsonyán
Az év fordulólán, Megváltónk születése ünnepén és új év alkalmából szeretettel köszöntöm magyar református testvéreimet, és minden istenfélô, Jézus Krisztust ünneplô igazlelkû embertársamat.
Köszöntöm templomôrzô és templomépítô gyülekezeteinket, lelkipásztor, gondnok és presbiter testvéreimet, és minden egyházi munkásunkat. Az édesanyákat, akik imádkozni tanítják gyermekeiket, a jó példát mutató apákat, akik nem hoznak szégyent református egyházunkra, azokat a férfiakat, asszonyokat és ifjakat, akik nem csak önmagukért élnek, akikre számítanunk lehet egyházunk szolgálatában. Köszöntöm a családokat, akik gyermeket vállaltak ebben az esztendôben. A mosolygó, kicsi új életeket, akik szívmelegítô örömöt hoztak.
Szeretettel köszöntöm azokat is, akiknek fájdalmat, gyászt hozott az eltelt év. Az egyedül maradókat, akiknek az életükbôl nagyon hiányzik valaki. És üdvözlöm azokat, akik a betegágyban töltik az ünnepet.
Az örvendezôknek izenem: ne felejtsenek el hálát adni. Köszönjünk meg minden napot, amiben együtt lehetünk. A betegeknek, gyászolóknak, hogy a szenvedés mindig próba is, amelyben jobban meg lehet találni Isten kezét. Izenem, hogy az Úr Jézus a kórházakban is ott jár a betegágyak között, s akik Benne bíznak, megújuló erôt kapnak. A gyászolóknak üzenem, hogy tudom, az elszakadás fájdalmát kívülrôl igazán nem tudja átérezni senki sem, de minden egyedülmaradásunkban mégsem vagyunk egyedül: Krisztus azért jött a világra, hogy mindig velünk legyen.
Izenem, hogy Krisztusban biztos az örök élet, s ezt a karácsonyt úgy kell ünnepelnünk, hogy lélekben együtt legyünk a mi Nála élô szeretteinkkel.
Gondoljunk ezen az ünnepen a 43 országba szétszórt többi magyar református testvérünkre is. Most, karácsony és új év jöttén hegyeken, határokon és óceánokon túl nyújtsuk ki feléjük is a kezünket, és imádkozzunk érettük is. Még a csillagok is mások sok helyen felettük, de Jézus Krisztus mindenütt ugyanaz, s karácsonykor, lehet, eszükbe jut egy régi erdélyi falu vagy város, s harangjaink szavára dobban a szívük is.
Kívánok Nektek áldott boldog karácsonyt és szép új esztendôt, benne mindnyájunknak szabadságot, békességet, mennybôl jövô szeretetet és megtartatást. Az, Aki káténk szerint „világ kezdetétôl fogva világ végezetéig az egész emberi nemzetségbôl Igéje és Szentlelke által magának az igaz hitben megegyezô, örök életre elválasztott sereget gyûjt", oltalmazzon és tartson meg bennünket, s cselekedje, hogy az ô seregének az új esztendôben is élô tagjai legyünk, és mindörökké azok is maradjunk.
Szeretettel:
D. dr. Csiha Kálmán
püspök
Két ünnep fényében szemlélhetjük leginkább a titkokat: megérkezett és megjelent az Úr. Egyszer szegényes istállót látunk, benne a síró gyermeket, akit körülvesznek az egyszerû pásztorok és szelíd állatok, másszor a gyermek dicsôsége világít ránk. Messzi földrôl bölcsek jönnek, akiket a próféták már korábban megjövendôltek, és az emberiség nevében leteszik ajándékaikat.
A názáreti Jézus személyében Isten eljött és Isten megjelent világunkban. Beteljesült az ember ôsi vágya: Istennel együtt élhet a Földön. Meglepô viszont, hogy másként jött, mint akartuk, „gyöngeségben szállt közénk". Mi fénysugarában akartunk sütkérezni, de Ô „megalázta magát, fölvette a szolga alakját és hasonló lett hozzánk. Megalázta magát és engedelmes lett a halálig..."
Az evangélista idôs korában viszszapillantva életére így szól: „Láttuk az ô dicsôségét, az Atya egyszülöttének dicsôségét, telve kegyelemmel és igazsággal". Elrejtve és mégis láthatóan, láthatóan és mégis elrejtve. Íme, Isten dicsôsége a szolga alakjában!
Kellemetlen, ha a sötétbôl hirtelen fénybe nézünk. Ugyanazt érezzük, amit Péter apostol — „Uram, menj el tôlem, mert bûnös ember vagyok" -, aki tudja, Ô gyöngeségünk ellenére kiragad a sötétség hatalmából, sôt, meghív, hogy a világ világossága legyünk.
Nincs reményteljesebb óra, mint amikor a reggeli világosság legyôzi az éjszakát. Nincs nagyobb öröm ezen a világon, mint amikor Krisztus világossága felragyog szívünkben, és tudatosul bennünk, hogy nem a sötétség, hanem a fény gyermekei vagyunk.
Dr. Czirják Árpád,
római katolikus érseki helynök
Az amerikai naptár piros pettyes az ünnepektôl. Egy részük egyszerû szabadnap, aminek senki az ég világán nem tudja az eredetét, mint október elején a „Labor day", másokat viszont nagy pucc-parádéval ünnepelnek meg, mint október 31-én a Halloweent, amikor a házakat körberakják töklámpásokkal, és mumusnak öltözött gyerekek cukorkáért házalnak körbe.
A téli szezon viszont a Thanksgivinggel kezdôdik november 28-án. A Thanksgiving egy vallásosnak tartott ünnep, az elsô angol telepesek, a Mayflower „zarándok atyái" ezen a napon ünnepelték meg azt, hogy sikerült az éhezéstôl megszabadulni. A mai amerikai családnak ez a nagy családi összejövetelek ünnepe. A karácsonyt mindenki otthon ünnepli, de a Thanksgivinget minél nagyobb családi társaságban ülik meg, s a Thanksgivingnél egyedül lenni a legszomorúbb dolognak számít. Olyan hagyományôrzô helyeken mint Indiana a tanárok meghívnak külföldi diákokat Thanksgivinget ünnepelni. Engem egy nyugdíjas professzor hívott meg három másik diákkal együtt. Nagy családi összejövetelbe cseppentünk be, kilenc unoka cikázott körbe a vidéki kúriához hasonlatos házban. Európában a belvárosi házakért fizetnek nagy pénzeket az emberek, Amerikában a város peremén lakni az igazán elegáns. Egyik kollégám mondása szerintaz ideális távolság a legközelebbi szomszédtól: egy mérföld.
Az amerikai ünnep központja az étkezés, s ilyenkor az egész ország azt eszi, amit a zarándok atyák ettek háromszázötven évvel ezelôtt: egybesült pulykát, édesburgonyát és döblecbôl készült süteményt. A családfô rövid imát mond, aminek lényege: megköszönni Istennek, milyen jól ment soruk ebben az évben, és hasonlókat kér a jövô évre is. Ezután nekilátnak a pulykának, és talán ez az egyetlen napja az évnek, amikor az amerikaiak nem törôdnek a diétás elôírásokkal: degeszre eszik magukat.
Állítólg a pulykahúsnak álmosító hatása van — de talán nem is kell olyan bonyolult magyarázatot találni arra, hogy mindenki elhajlik utána. Lanyhuló beszélgetés a kényelmes fotelekben, néhányan kártyáznak... A házigazda fiaival kempingtörténeteket mesélünk. Elmondom a „hargitai medve" történetét, vagyis azt, ahogyan egy bokorban málnáztunk a macival, aztán ôk is mondanak egy hasonló igazságtartalmú történetet arról, hogyan tévedtek el a floridai Everglades mocsarakban sötétedéskor, és szaladtak a krokodilok elôl. Mivel nem hagyhatom az erdélyi veszélyeket lebecsülni, elmondom a másikat is arról, hogyan jött éjszaka a medve, és hogyan riasztottuk el a serpenyôt kalapálva. Ôk sem hagyták magukat, és elmesélték egy közeli barátjuk esetét, aki a kaliforniai hegyekben stopolva egy éhes pumával találkozott... Ilyen kellemes beszélgetésben erôt gyûjtve aztán megint nekilátunk az evésnek, és ez így megy estig.
Másnap aztán a család kivonul vásárolni. Ez még mindig szabadnap, és a legalkalmasabb pillanat arra, hogy a nagy karácsonyi bevásárlási hajcihôt megkezdjék. A szupermarketek jól tudják ezt a hagyományt, és hatalmas reklámkampánnyal és állítólagos árleszállításokkal készülnek rá. (Az árleszállítások természetesen látszólagosak. Karácsony után ugyanis meg lehet majd venni a mackót félárért is, de ugyan mit ér egy mackó karácsony után?)
A karácsonyi bevásárlás Amerikában mást jelent, mint nálunk. Ha egy átlagjövedelmû amerikai család kivonul vásárolni, akkor nem egy játékot keres, hanem tömegével dobálja a kosárba a mackót, a babát, a kisvasutat, kesztyût, sapkát, pulóvert. No, persze, a hitelkártya is közrejátszik abban, hogy esetleg a család többhónapi fizetését kidobják ilyen alkalmakkor. Még mindig meglepôdöm, amikor azt a vásárlási dühöt meglátom, amivel az amerikai család nekiesik egy szupermarketnek. Lafayette kisvárosnak számít, körülbelül akkora, mint Torda. Több mint tíz szupermarket van, ezek egy része kilométeres hosszúságú épület, egyesekben a bevásárlókosarat kis villamos meghajtású szekér helyettesíti, amivel a bevásárló körbecikázhat a pultok körül. S aztán persze ott van a karácsonyfa, amelyik lehet mû, félmû vagy pedig valódi, de aki igazán hagyományôrzô akar lenni, az kiautózik az egyik farmra, ahol a „vágd ki a saját karácsonyfádat" stílusban árusítanak, és így a családfô egy kissé a vadorzói ösztöneit is kiélheti. Szerencsére, Amerikában a Santa Claus csak az ajándékokat rakja a karácsonyfa alá, így aztán nem kell a fadíszítés alatt az egyik családtagnak hosszú, fagyos sétákra vinni a gyerekeket. A túlméretezett piros zoknikat kiakasztják a kályhára, s aztán jöhet a fülelés a kémény zörejei, vagy a leselkedés a repülô rénszarvasok után...
Bölöni László