1996. február 20.
(VIII. évfolyam, 42 szám)

Miért nem jár C.V.T. a szenátusba?

(1. old.)

Hét végi nyilatkozata szerint C. V. Tudor azért nem jár a szenátusba február 5-e óta, mert nem akarja látni, mint szavazzák meg kollégái román katonák biztos halálba küldetését a puskaporos Boszniába. Továbbá nem hajlandó folytatni a szélmalomharcot, és nem akarja szagolni a parízer-szagot, amely a néhai Ceausescu irodájából száll felhôkben.

Nemsokára rendôrállam lesz Románia

(1. old.)

Az államtitkokra vonatkozó törvénnyel kapcsolatban nyilatkozta Niculae Cerveni, a Demokratikus Konvencióban részt vevô Liberális Párt elnöke, hogy: — Minden kormánypárti törvény tartalmaz olyan részeket, amelyek alapján biztosan megállapítható, Románia rendôrállamiság felé halad. Ezt bizonyítja a rendôrök számának növekedése, az elnökségnek közvetlenül alárendelt rendôrség, több titkosszolgálati szervezet létezése. Iliescu bizonyára egy új mandátum megszervezésére törekszik írja az A. M. Press hírügynökség.

Tudor Mohora is elnökjelölt

(1. old.)

A Szocialista Párt rendkívüli hét végi kongresszusa a párt elnökét, Tudor Mohorát egyöntetûen az államfôjelöltek sorába emelte. Az egyéves párt beszámolója drámainak minôsítette Románia jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetét, és azzal vádolja az 1990 óta hatalmon lévô országvezetôket, hogy súlyosan visszaéltek pozíciójukkal, katasztrofális, kalandor politikát folytattak, az országot megfosztották minden emberi, anyagi és pénzügyi erôforrástól.

Tudor Mohora ugyanakkor kijelentette, hogy a kormánypárt csupán mímeli a demokráciát és veszélyezteti a reformfolyamatot, egyetlen célja kapitalista réteggé válni és mindenképpen hatalmon maradni.

A szocialisták programját pedig a beszámoló a következôképpen fogalmazta meg: szabad piacot és a reformok folytatását, az európai struktúrákba való integrációt, de csakis referendum alapján, a magántulajdon megszilárdítását, de csak úgy, ha a nemzetgazdaságot az állam koordinálja.

Tiszta víz a keserû pohárba
A dési kibeszélés

(1, 4. old.)

Szerkesztôségünkbe érkezett Csapó Ferenc: Választási közgyûlés RMDSZ módra címû levele, melyben igen kritikus hangnemben ír — többek között — a dési RMDSZ választmányáról, elnökérôl és ennek munkájáról, az RMDSZ jelöltlista összeállításáról. Mivel Csapó Ferenc dési tanácsos cikkében olyan súlyos vádak hangzanak el, mint például az, hogy "a dési RMDSZ egységének a sikeres bomlasztásában fô szerepet játszott Kalapáti Jolán (a dési RMDSZ-elnök) és Kerekes L. alelnök", a szerkesztôség várakozó álláspontra helyezkedett az említett írással kapcsolatban, és eldöntötte, hogy megkérdezi a másik felet is. Felhívtuk telefonon a dési RMDSZ-szervezetet, információkat kértünk a dési szervezet különbözô képviselôitôl. A dési RMDSZ végül is úgy határozott, hogy az ügyet sajtónyilvánosság elé viszi: a Szabadság elvállalta a közvetítô szerepét. Íme a Csapó Ferenc-cikkben foglalt bírálatok summája:

1. A dési szervezet beszámoló és tanácsosjelölô gyûlését csak a két templomban, a Szabadságban és egy kerítésre helyezett papíron hirdették meg. A cikkíró szerint ez azért történt így, mert" a választmány nem óhajtott népes részvételt".

2. Ezen a fontos gyûlésen beszámoló helyett Kalapáti Jolán elnök a honfoglalásról beszélt, és "majdnem semmit sem mondott az 1995-ös évrôl, amit nagyjából »Kalapáti évének« lehet elkönyvelni".

3. A jelölôgyûlésen a jelenlegi tanácsosok közül senkit sem jelöltek újra; egy déscichegyi lakost sem, "pedig ôk hozzák az RMDSZ-re leadott szavazatok 20 százalékát".

4. A névjegyzék sorrendjének megállapítását a választmány kisajátította ("A lista felolvasása után közölték, hogy a listán a sorrendet a választmány fogja meghatározni.").

5. A gyûlésen elhangzottakról nem készült jegyzôkönyv.

6. A fontos gyûlésen nem volt jelen a megyei szervezet képviselôje.

Tágítsuk a megbeszélés körét — határozták el közösen az RMDSZ dési, illetve megyei szervezetének vezetôi, így a találkozón megjelent Molnos Lajos megyei elnök, Buchwald Péter szenátor és Neményi József képviselô is. Az elsô felszólalás a vendégek részérôl hangzott el: Neményi József javasolta, hogy a vita ne tartson többet két óránál.

Akkor még nem mindenki tudta, mirôl is fognak vitatkozni.

Balogh Zoltán gyûlésvezetô felolvasta Csapó Ferenc sajtólevelét, majd átadta a szót Kalapáti Jolánnak, a dési szervezet elnökének, aki a vádpontokra próbált válaszolni. Visszatekintésére a rég- és közelmúltba — bár annak is szerepe volt helytakarékossági okokból nem térünk ki, egyenesen a közepébe vágunk.

• A jelölôgyûlés mozgósításának hiányosságain hamar túlestünk. A város 11 pontján kifüggesztették az értesítést, kihirdették két templomban, a szomszédok egymást értesítették... Sajtólevelében a bíráló is megjegyezte, hogy a terem szûknek bizonyult. Tehát a helyhatósági tanácsosjelölés nem szûk körben zajlott le.

• Ami a beszámoló irodalmi jellegét illeti, az elnök ezt hízelgô túlzásnak tartja, a valóságban Verecke elô sem fordul benne. Hogy nincs mirôl beszámolni? Az elnök felsorolt néhány tevékenységet. Ekkor tûnt ki, hogy sokan nem ismerik az összejövetel célját, és belevágtak volna az elmúlt év elemzésébe. Aminek bármikor szerepe lenne, például nem ártott volna választ keresni Neményi kérdésére, hogy a dési szervezet vezetôsége miért nem látogatja sûrûbben a bálványosváraljai szervezetet, azt a magyar többségû települést, ahol az RMDSZ-színekben megválasztott polgármester nem áll a helyzet magaslatán. De nem ez volt az összejövetel célja.

• Tisztogatott-e a tavaly márciusban megválasztott elnök? A választmánynak mindössze négy új tagja van, a testület túlnyomó többsége maradt a régi. A bíráló sajtólevélben megnevezett fiatalt senki sem üldözte el, sôt, fájlalják, hogy elmaradt a szervezeti élettôl. Kerekes László alelnök is bekapcsolódott az ellenérvelésbe, mondván, hogy a MADISZ szétverésében a korábbi vezetôség a bûnös. Hôskori ügyek kerültek elô, abból az idôszakból, amikor újdonság volt a másológép, és mindenki úgy vigyázott rá, ahogy jónak látta, egyesek például elzárták a fiatalok elôl, nehogy elrontsák. Csapó Ferenc is közbeszólt, hogy emellett nem akarták felvenni a választmányba a "kiskorúakat", meg hogy a fiatalokkal különben is problémák voltak, a házigazda többször reklamált a székházi bulik miatt... Mindez szintén nem tartozik a tárgyhoz, de ennek is szerepe volt, majd meglátjuk.

• És elérkeztünk a lényeghez: hogyan állt össze a jelöltlista a helyhatósági választásokhoz? Miért nem szerepelnek rajta a jelenlegi tanácsosok? Az RMDSZ-nek három embere van a jelenlegi városi tanácsban. Az egyik jó ideje külföldön dolgozik, és, sajnos, elmenetelekor nem is értesítette a szervezetet, hogy a listáról léptessék a helyébe a következôt. Az ô esetében tárgytalan a vita. A másik tanácsos, Máthé Kálmán, jelezte, hogy ô szívesen biztosítaná a folytonosságot, de azt is megmondta, hogy ha nem kerül bejutó helyre, listatöltô szerepre nem vállalkozik. Akkor már inkább felvigyázó lenne valamelyik szavazóközpontban. A harmadik tanácsos, Csapó Ferenc, a közgyûlésen nem került a jelöltlistára. Történt-e szabálysértés, részrehajlás a jelölôlista összeállításában? Van-e hatalmi harc a déscichegyiek és a Magyardécsérôl elszármazottak között — mint azt Csapó Ferenc állította? Elôbb a szabályszerûség tisztázódott. Molnos Lajos elmagyarázta, hogy a megye szervezeteinek a kolozsvári formulát ajánlották. A körzetek jelölteket javasolnak, azokat a küldöttgyûlés szavazatára bocsátják — Désen nincsenek körzeti szervezetek, akkor hát a közgyûlés közvetlenül javasol és szavaz. A szavazatszámláláskor is kialakul egy sorrend, de ezt a választmány bizonyos elveknek megfelelôen módosíthatja. Például Désen nincs értelme a tanácsba juttatni három tanárt, vagy három mérnököt, esetleg három közgadászt (egy sem akad a láthatáron — jegyezték meg a jelen lévô választmányi tagok), mert akkor nem tudnak különbözô szakbizottságokban tevékenykedni. Errôl nem volt tudomása — vallotta be Csapó Ferenc —, sajnálja, hogy gyûlésen nem ismer tették (morgolódás a teremben), illetve nem hallotta, amikor a gyûlésen ismertették a jelölés módszertanát. Buchwald Péter kért ekkor szót, hogy mindenki számára a legvilágosabb legyen: mi ez az összejövetel? Kik vannak jelen? Mi a cél? Jelen a dési szervezet választmánya, három kivétellel. Akkor hát a választmány döntsön, mintha a vendégek itt sem lennének. Választások elôtt a feszültségek felfokozódnak — lám ez a jelöltlista nem is végleges, hiszen a választási törvény elfogadása után teljesen felborulhat, és mégis, mennyire felbolygatja a szervezetet.

Csapó Ferenc ugyanis nemcsak a Szabadságban próbálta vádolni a jelenlegi vezetôséget, fôként Kalapáti Jolán elnököt, hanem levelet küldött Tôkés Lászlónak és magának a dési szervezet elnökségének is, felszólítva, hogy állítsa meg a rombolást.

Ezeknek a leveleknek elôéletük van — mondotta az utolsó elôtti szó jogán Csapó Ferenc. Öt évig volt a szervezet alelnöke, egy ideig ügyvezetô elnöke is, dolgozott, amennyire tôle tellett, de letolták, mire beadta a lemondását, és csendesen félrevonult volna, de lépten-nyomon állították meg az utcán, hogy miért akarja szétverni az RMDSZ-t. Ezek a pletykák kihozták a sodrából, ráadásul az újságban jöttek a cikkek, hogy a dési szervezet most már ilyen meg olyan jól dolgozik. Hát mi az ördög, eddig nem volt semmi?! Ezért írta a levelet Tôkésnek, amiben segítségét kérte a székház ügyének rendezéséhez is (nem kérte — zugolódtak többen a terembôl).

Nem vállaltuk a döntôbíró szerepét — és jól tettük. Ennek az esetnek egyetlen igazsága van: alkalmat kell teremteni, hogy az emberek korlátozás nélkül kibeszélhessék sérelmeiket. Nem lehet következmények nélkül lebecsülni több évi közösségi munkát és elismerô szó nélkül félreállítani valakit. Ebbôl újabb sérelmek származnak, és szinte lehetetlen eldönteni, melyik az igaztalanabb.

Egyébként maga a "felettes hatóság", a megyei szervezet elnöke sem vállalhatja a békebíróságot. A tanácsosjelölô közgyûlésen éppen azért nem volt senki Kolozsvárról, mert a szabályzat ezt nem teszi kötelezôvé. Ilyen a szervezeti autonómia.

Ui.: Özv. Márton Ilona titkárnô az összejövetel végén bejelentette, hogy a székház minden másfajta híresztelés ellenére naponta 10-13 óra között várja az RMDSZ-tagokat, és délutánonként még sohasem tett ki senkit azért, mert eljött volna a záróra ideje.

Nits Árpád

"Magyarország vezetése nem veszi figyelembe Tôkés javaslatait"

(1. old.)

A bukaresti Adevãrul hétfôn beszámolt a Fidesz külpolitikai klubjának a román-magyar kapcsolatokról tartott pénteki vitájáról, amelyen részt vett Tôkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is.

"Magyarország vezetése nem veszi figyelembe Tôkés javaslatait" cím alatt idézte a lap Németh Zsolt bírálatát a magyar kormány e téren folytatott külpolitikáját illetôen, illetve Tôkés Lászlót, aki azt vetette Göncz Árpád elnök szemére, hogy ô sem adott érdemi választ elgondolására, miután a román államvezetés visszautasította a román-magyar megbékéléssel kapcsolatos javaslatait, Horn Gyula miniszterelnök pedig "csak formális figyelmet fordít ránk".

Szükség lenne egy hatpárti kerekasztal-konferenciára, amelyen a hat magyarországi parlamenti párt és a határon túli magyarság képviselôi konszenzusra jutnak az autonómia fogalmát illetôen — javasolta Tôkés László pénteken, amikor megbeszélést folytatott Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével. Tôkés László a találkozót követô sajtótájékoztatón hangsúlyozta: a román-magyar megbékélésnek nem két állam, hanem két nemzet közeledésének kell lennie. — Éppen ezért — tette hozzá —, nagyon fontos az, amit a Fidesz memorandumában javasolt, hogy a dokumentumokat csak az RMDSZ egyetértésével írja alá a magyar kabinet. Leszögezte azt is, hogy az alapszerzôdésnek nem a német-francia, hanem az olasz-osztrák megbékélési dokumentumhoz kell hasonlítania. A két változat között egyébként az a legfontosabb különbség, hogy ez utóbbi a kisebbségek beleegyezésével született. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke hangoztatta, hogy nagyon gyors fordulatra van szükség a magyar kabinet kisebbségi politikájában.

Orbán Viktor a megbeszélés utáni sajtóértekezleten leszögezte, hogy a Fidesz támogatja Tôkés László hatpárti egyeztetésre vonatkozó indítványát. Orbán úgy vélte: egyedül a magyar kabineten múlik, hogy az RMDSZ-nek milyen jogai lesznek a megbékélési dokumentumokkal kapcsolatban.

"Nevek és terek"

(2. old.)

A Cipariu teret nevezzék el Egyesülés térnek, az Engels teret pedig Cipariu térnek. Így az Egyesülés név is a központban marad, Avram Iancu közelében, s akkor a jelenlegi Egyesülés tér Római térré keresztelése ellen sem emelhetô objektív kifogás. Mindezt megtárgyaltam a különbözô szakterületen tevékenykedô kollégáimmal" — írja Gheorghe Funarnak dr. Gheorghe Lazarovici, az Erdélyi Történelmi Múzeum igazgatója január 26-i, 92-es iktatószámmal ellátott hivatalos beadványában. A polgármester január 29-én írásban utasítja beosztottját, hogy a februári tanácsülésre készítsen a témával kapcsolatban egy referátumot. A mû elkészült. Alexandru Vaida, a városháza oktatási és mûvelôdési osztályának igazgatója a következôképpen indokolja a változtatások szükségességét: "A jelenlegi Egyesülés téri ásatások kiderítették latin eredetünket, kontinuitásunkat és egységünket ezen a területen. A leletek feldolgozása és tárolása indokolja egy szabadtéri múzeum létesítését, amely egyben eredetünk történelmi bizonyítéka is lesz. A Lupa Cappitolina (sic!) visszaállítása ôsi helyére indokolja a római megnevezést. Ezért figyelmükbe ajánlom a jelenlegi Egyesülés tér nevének Római térré változtatását. Az Avram Iancu-szobor és a hasonló nevet viselô tér körül egy igazi szoborcsoport van, amely népünknek a szabadságért és egyesülésért vívott évszázados harcát bizonyítja, ezért javasoljuk, hogy a jelenlegi Cipariu teret nevezzék el Egyesülés térnek, figyelembe véve az ott épülô templomot is. A nagy tudós, T. Cipariu, Erdély mûvelôdési életének kimagasló személyisége nevével ezután az Engels teret jelöljük, amelyik így T. Cipariu térré alakulna."

No comment.

N. J.

Buchwald Péter szenátusi naplója
Alkotmányellenes megszorításokkal

(3. old.)

Érdekes, hogy a 96-os költségvetésrôl senki nem akar tárgyalni. Elég ha ezt majd március-áprilisban tûzzük napirendre, addig sokkal fontosabb kérdések is vannak. Például a pártokra vonatkozó törvény, mert ha ez életbe lép, akkor hat hónapon belül újra be kell jegyezni minden pártot, vagy pártként is mûködô szövetséget-szervezetet, és ha ezek nem felelnek meg az igencsak magas szintre emelt követelményeknek, akkor már az ôszi választásokon nem indulhatnak. Ellenben beolvadhatnak az úgymond nagyobb pártokba! Mondanom sem kell, hogy erre természetesen a "legalkalmasabb" a jelenlegi kormánypárt.

Ennek értelmében heti szenátusi munkánkat pont ott kellett folytatnunk, ahol az elôzô héten abbahagytuk: a pártokra vonatkozó törvénytervezet cikkelyenkénti vitájának elsô paragrafusánál. Illetve csak majdnem pontosan ott, mert a szólásra feliratkozottak listájának Dumitrascuval kellett volna kezdôdnie, de a konstancai szenátort jelenleg az Elias kórházban kezelik. Preinfarktus tüneteivel utalták be az elmúlt hét végén. A tôle megszokott érvrendszer és hangnem viszont még így is bôségesen jelen volt a három napig tartó vitában.

E törvénytervezet elôterjesztôje ezúttal nem a kormány volt, hanem egy külön erre a célra kijelölt parlamenti bizottság, amelyben mind a tizenegy parlamenti párt, vagy a választásokon részt vett szervezet (így az RMDSZ és a nem magyar nemzeti kisebbségek is) egy-egy taggal képviseltette magát. Tehát a tervezet, mondhatni, pártok közti egyeztetô tárgyalások eredményeként született, s így alapvetô módosítása nemcsak hogy nem volt indokolt, hanem egyenesen ellentmondott az elôzetes megegyezéseknek. Ennek ellenére a koránypárt, többségi szavazással, a maga képére formálta a törvényt, és jó adag magyar- és RMDSZ-ellenes érv hangoztatásával sikerült erre rávennie az ellenzéki pártok egy részét is. Ki a megmondhatója annak, hogy ez a nagyon hatékony fegyver hányadszor bizonyul eredményesnek?! Vajon mikor fognak rájönni a kisebb pártok arra, hogy ez is csak egy olyan csapda, amibe ôk könnyen besétálnak, de nem biztos, hogy ki is tudnak bújni belôle? Ha ez a törvény az egyeztetô tárgyalások után is megôrzi a szenátusban elfogadott változatát, akkor hat hónap alatt hogyan fogják tudni elvégezni azokat a mérhetetlenül nehéz feladatokat, amelyeket az újrabejegyzés elôír (minimum 10 000 alapító tag, de úgy, hogy legalább 21 megyében legkevesebb 300 aláírással és pontos címmel igazolt személy jelzi pártbeli részvételét). A kormánypártnak erre a célra ott van az egész jelenlegi államapparátus, de egy kisebb pártnak hol van erre pénze és energiája? Ami minket illet, ez nekünk sem lesz könnyû, de megoldható. A 16 erdélyi megyén kívül ott van Bukarest, Iasi, a csángók, Galac és Konstanca. Innen be tudjuk gyûjteni a kért adatokat. Nehezebb helyzetben lesz a kisgazda és a kereszténydemokrata párt, de számukra is marad az RMDSZ-en belüli platform lehetôsége.

Mindezek egyelôre nem végleges tények. Ahogyan azt frakciónk nevében Frunda György a szavazás elôtt elmondta, a halmozott megszorító intézkedések következtében ez a törvény ellentmond a politikai pluralizmusnak, gátolja az egyesülési szabadságot, és nem biztosítja az alkotmányban elôírt jogokat. Ezért mi nemmel szavaztunk. A 87 szavazattal elfogadott törvényt, ha a képviselôházi egyeztetés után is így marad, megtámadjuk az Alkotmánybíróságon. A 22 ellenszavazat és 7 tartózkodás reményt ad a szükséges 25 aláírás megszerzésére. A kikért szavazási listáról kiderült, hogy mint annyiszor eddig, a Demokrata Párt most is együtt szavazott a kormánypárti koalícióval.

Úgy látszik akkor is kell írnom Vadimról, ha egész héten még a színét sem láttam. A leváltott szenátusi titkár egyszerûen nem hajlandó irodáját utódjának átadni. Otiman szenátor, az új titkár, hétfôi politikai nyilatkozatában patétikusan ecsetelte, hogy titkári rezidenciáját kénytelen lesz a folyosón felállítani, mert nagyromániás elôdje megtagadta a kiköltözést. Az elképesztô arcátlansággal bármit mondható, jövôbeni elnökjelölt erre azt nyilatkozta a sajtónak, hogy mivel ô biztosan tudja, hogy szobája tele van lehallgatókkal és rejtett kamerákkal, nem szeretné az új titkárt is kitenni az ezzel járó kellemetlenkedéseknek. Hihetô hírforrások szerint: — "és mondta mindezt rezzenéstelen arccal".

A többszöri magyar honfoglalásról

(3. old.)

(Nemrég dr. Ferenczi István régész-történész Új elméletek a magyarság kárpát-medencei honfoglalásának kérdéseivel kapcsolatban címmel tartott elôadást a Donát negyedi érdeklôdôk elôtt.)

A múlt századi millenniumi évforduló körül a honfoglalás történetét egyetlen változatban, az Anonymus-féle Gesta Hungarorum állításai alapján írták meg. De az elsô világháború utántól napjainkig a magyar történelemírásban ezzel a korszakkal kapcsolatban jelentôs változás jelentkezett. Teret hódított az a gondolat, hogy Árpád népének bejövetele elôtt egy másik honfoglalásra is sor került. Erre ma már régészeti, sôt nyelvészeti bizonyítékok is rendelkezésre állnak. Számos neves szakember, köztük Ferenczi István, meggyôzôdése, hogy az elsô honfoglalásra a Kárpát-medencében valamikor 670-680. között került sor. Amikor a Volga-menti onogur-bolgár birodalom felbomlott, és egyik águk Küver vezetésével ezekre a tájakra vonult. "Szinte teljes bizonyossággal mondható, és én teljesen biztos vagyok benne, hogy az onogur-bolgár vezetôkkel nagy tömegben ôsmagyarok jöttek be, akiket nagyjából a Duna-Tisza közti terület közé telepítettek. Ôk, és ezt akár tetszik, akár nem, el kell fogadnunk, az ínek , vagyis a szolgák kategóriáját alkották. Mellesleg, innen származik az ínség szavunk" — vallja Ferenczi professzor. "A 670-680. között bejött népességrôl tudjuk, hogy megélte a 896-ban érkezetteket. A magyarság zömének megjelenése a Kárpát-medencében tehát legkevesebb 200-225 esztendôvel hamarabbra tehetô."

Az Árpád vezette "utó"-honfoglalás körülményei, okai, idôpontja és egyéb adatai már közismertek. A millecentenárium évében viszont illô tudatosítani a fent említett elôzményeket.

Ördög I. Béla

Tudor Octavian
Egy nacionalista gyermekkora

(1. old.)

Egy még gyerekkorában Kolozsvárra került oltyán, aki már nem érzi magát oltyánnak, de erdélyinek sem sikerül lennie, elmondotta nekem, hogy az apja sok történetet tudott Horeáról, Avram Iancuról meg Jézus Krisztusról, és hogy ezeket összekavarva mesélt neki. Ezért, kamasz koráig abban a hitben élt, hogy Jézus román volt. Idôvel a becsapottság érzése eltompult, de azért valahol a lelke mélyén haragudott Krisztus urunk szenvedéseiért, de nem a zsidókra, hanem a magyarokra. "Nézd mondotta —, bár öregszem és bölcsebbnek kellene lennem, nem tudok egészen ésszerûen gondolkozni. Mintha hallanám mesélni apámat. Magam elôtt látom, hogy emészti magát Horea, Avram Iancu és Jézus szenvedései miatt. Tanult ember vagyok, az egyetemen tanítok, amikor a zsidókról meg a palesztinokról hallok beszélni, felteszem magamban a kérdést, vajon antiszemita vagyok-e, és határozott nem a válaszom. De akaratom ellenére Krisztus megfeszíttetésére gondolok, s nem értem miért, de errôl a magyarok jutnak eszembe. Olvastam valahol, hogy a szkunkok bûzös folyadékot bocsátanak ki magukból, ami ha hozzáért az ember bôréhez, nem semlegesíthetô. Smirgli-papírral is dörzsölheti magát, a bôre egész életében bûzleni fog a szkunk áporodott húgyszagától.

Fantasztikus legendák keringenek a szkunkok által szétfröcskölt lé ôrjítô bûzérôl. Egy autós, aki elütött egy szkunkot, napokig mosta a kocsiját, de csak akkor szabadult meg a bûztôl, amikor kicserélte a kerekeit és acetilénlámpával leégette a festéket a sárhányójáról. Nevelés és edzés által, a felraktározódott irracionalizmustól csak úgy lehet szabadulni, ha a megüresedett helyet ugyancsak irracionalizmus tölti fel. Mint egy algebrai egyenletben: megváltoztat valamit az ember az egyenlôségjel egyik oldalán, változik valami a másik oldalon is. Azon kapom magam, hogy így elmélkedem: hát jó, nem a magyarok a bûnösök abban a kínzási ügyben. Aztán jön az egyenlet másik fele: ez azt jelenti, hogy valami másban bûnösök! Ami az ember fejébe bekerült gyerekkorában, az ott marad." Mindabból, amit a nacionalista megvallott nekem, megértettem, hogy azért a tudás és az elmélkedés racionálissá tette, és önkontrollra készteti: "Ezek a gondolatok mondja ô — bennem rejlenek. De idônként azért beleborzongok egy kérdésbe: S hátha Krisztus mégis csak román volt? S hátha mások elrabolják tôlünk?"

(România liberã , 1996. febr. 10.,
Kántor Erzsébet fordítása)

Képviselôházi palackposta
Gyanakvással védelemre kész

(4. old.)

A képviselôházi munkahét mégsem tért el a szokásos menettôl, mindössze a helyhatósági szakbizottság dolgozott naponta a helyhatósági adminisztráció 1991/69. sz. törvényének módosításán, de ugrásokkal is csak a 42. cikkely vitáját fejezték be.

A jogi szakbizottság viszont szerdán letette a plénum asztalára a helyhatósági választások 1991/70. számú törvénymódosító tervezetrôl szóló jelentését. Eszerint a szenátusból érkezô törvénytervezeten lényeges és javító módosításokat eszközölt a szabályozó tartalmat és a törvényhozási módozatot illetôen, éspedig: az alpolgármestert mégis közvetett módon (a tanácsosok maguk közül) választják; az ideiglenes lakóhellyel rendelkezô választó esetében az érvényes tartózkodási idôtartam, melynek alapján az illetô választókerületben szavazhat, egy évrôl 6 hónapra csökken; bôvült az összeférhetetlenségi keret a megválaszthatóságot illetôen; a jelölések módszerének javítása: a jelölési listákat a helyi pártszervezetek állítják össze, a megyei vezetôség csak jegyzi; a megyei tanács tagjait helyi tanácsosok és kívülállók soraiból is választhatják, arányosan a helyi választások során összegyûlt pártonkénti szavazatszámmal; hazai és külföldi újságírók akkreditálását pedig a megyei választási irodáktól és nem a központitól lehet igényelni stb.

Bár a törvénytervezet vitára kész, a vita plénumi sorrendjén változtatni sem jogi, sem logikai megfontolásból nem lehet.

Hétfôn, a napirendre tûzött 1994/70. számú kormányrendelet vitájának halasztását kérte a pénzügyminisztérium szóvivôje, jóllehet ideje volna már feloldani azt a lehetetlen helyzetet, melyben fôleg felekezeti kiadóink és kegyszereket elôállító vállalkozóink találtatnak az illetô kormányrendelet által elôírt jövedelemadózási eljárás miatt, s az immár 1995. január elsejétôl tart.

Vitára és elfogadásra került viszont az Országos Levéltár létét és mûködését szabályozó törvénytervezet, mely jelenlegi formájában és tartalmával az egyházi autonómia és a magántulajdon elveit sérti, sôt, a szellemi javak államosítását is eredményezheti. Az RMDSZ-frakció ellene szavazott.

Ugyancsak vitára és elfogadásra került az idegenrendészeti törvény is, bár az RMDSZ-frakció és az ellenzék következetesebb része (PL '93) ennek is ellene szavazott. Hiszen a törvény kitétele maga a törvényes keretben érvényesíthetô xenofóbia. Miután az emberi szabadság és jog egyes normáit is sérti, és korlátozza a mozgásszabadságot (az Emberi Jogok Európai Konvenciója Protokolluma 2. cikkelyének 3. bekezdése), a törvény normatív szándéka a román alkotmány garanciát vállaló elôírásainak is ellentmond (18. cikkely 1. bekezdés). Ami egyértelmû, az a gyanúra alapozó diszkriminatív szándék, mely feltételezi, hogy Nyugatról Romániába csakis gyilkos, rabló, kém és rosszakaró, meg hasonló státusú, persze megfelelô turista és küldött álcázattal ellátott személy vagy csoport érkezhet. Vajon, ha csak politikai megfontolásból is, de Románia feltételes bizalmatlanságával újra nehezíteni szeretné határainak átlépését?!

Az RMDSZ-frakció mindkét törvénytervezet esetében élni kíván az Alkotmánybíróságnál bejelenthetô óvási jogával.

Kedden a javak és tulajdonok ôrzését elôíró és az azt ellátó testületek mûködését szabályozó törvénytervezet került terítékre, mely viszont csak a jogi személyek vagyonának biztonságára vonatkozik, és nem a fizikai személyekére is. A munkavédelmi törvény alkalmazása és értelmezése pedig, sok pozitív és nemzetközileg is elfogadható megállapításán túl, lehetetlen, sôt, elfogadhatatlan helyzetbe hozhatja kisvállalkozóinkat, ha majd a munkavédelmi ügynökök kényükre-kedvükre ítélkezhetnek pontosan e törvényre hivatkozva. Az RMDSZ-frakció mindkét esetben megtette észrevételeit, és fenntartásokkal fogadta a törvény mellett hadakozók érvelését.

A védelemre való fölkészítését a román nemzetnek, s egyben az ország lakosságának, és a Nugati Érchegység móc lakóinak privilégiumait megalapozó törvények (kezdeményezô az RNEP-frakció) vitái csütörtökön is folytatódtak, de végsô megszavazásukra csak a jövô kedden kerülhet sor. Az RMDSZ-frakció megfelelô következetességgel és a maga módján szavaz majd.

Kónya-Hamar Sándor

Statisztika és valóság

(4. old.)

A statisztikai bizottság hivatalos jelentése szerint az elmúlt évben 32,3 százalékos volt az infláció Romániában, mert az év végén meglódultak az árak. Az elsô háromnegyed évben a havi átlagos áremelkedés 1,5 százalékos volt, ám az utolsó három hónap pénzhígulása már átlagosan 2,1 százalékos volt havonta, és ez lökte a 20 százalék körül várt inflációs indexet 30 százalék fölé.

Mindamellett ez az eredmény is jónak számít az 1994. évi mintegy 60 százalékos áremelkedéshez képest, nem is szólva az 1993-as katasztrofális 300 százalékról. A statisztikusok azzal is édesítették a keserû pirulát, hogy kimutatásaik szerint az átlagbér viszont tavaly 53,9 százalékkal haladta meg az 1994. évit, tehát a vásárlóerô még nôtt is.

A statisztikai hivatal jelentése azonban erôs kételyeket támasztott, nemcsak a közvéleményben, amely egészen más realitást észlel, hanem a sajtóban is. Az Adevãrul címû bukaresti lap statisztikákkal igazolta, hogy ha az élelmiszerárak átlagban csak 25,6 százalékkal nôttek is 1994 decemberéhez képest, számos alapvetô élelmicikk drágulása messze meghaladta ezt, például a tej 33,4, az édesáruk 42,5, a tojás 55,8, a burgonya 80 százalékkal került többe. A szolgáltatások ára átlagban 40,4 százalékkal nôtt, viszont például a városi közlekedés 60,6, az orvosi kezelés 61,6 százalékkal lett drágább. A dollár lejkurzusa szintén jóval gyorsabban nôtt, mint a statisztikusok által kimutatott inflációs ütem: mintegy 60 százalékkal lett drágább, márpedig a románok ezt tekintik a legmegbízhatóbb inflációs hômérônek.

Félmillió kereskedelmi társaság

(4. old.)

Közel félmillió gazdasági társaság alakult Romániában 1990 decembere óta, közülük több mint negyvenezer külföldi tôke részvételével — derül ki a Rompres hétfôi jelentésébôl.

A Rompres a román cégjegyzék alapján számolt be róla: 1990 decembere óta 499 288 vállalat alakult az országban, közülük 43 487 külföldi tôke részvételével. A devizában jegyzett alaptôke eléri az 1,4 milliárd dollárt.

A befektetésekben részt vevô 148 ország közül Dél-Korea áll az elsô helyen, s Olaszország, az Egyesült Államok, Németország, Franciaország, Luxembourg és Nagy-Britannia követi a rangsorban. A külföldi befektetések területi megoszlását tekintve 24 305 új cég a fôvárosban, Bukarestben alakult meg: Temes, Konstanca és Kolozs megyékben a cégek száma meghaladja a kétezret, Bihar és Brassó megyében pedig az ezret. A devizában jegyzett alaptôke szempontjából Dolj megye áll az elsô helyen 160 millió 568,2 ezer dollárral — írja a Rompres.

Iliescu elnök törvényt bírál

(4. old.)

Krajovai látogatása során Ion Iliescu bírálta a földtörvényt, mondván, hogy hibát követtek el, amikor a sík- és dombvidékeken erdôterületeket adtak vissza egykori tulajdonosoknak. Az elnök véleménye szerint a hegyvidéki erdôkre kellett volna szûkíteni a visszaadást. Dolj megyében számos gazda pereli az erdô miatt a hatóságokat.

Kényszermunka

(4. old.)

Odateszem a barnákat, mossák fel az utcákat — jelentette be Stefan Frãtilã, Buzãu egységpártos polgármestere. Az elôzmény: a város romái tüntetéssel fenyegetôznek, mert november óta nem kapják a társadalmi segélyt. Nem is fogják kapni, ha nem dolgoznak — mondotta a polgármester, egyben jelezte, hogy a háta mögött érzi a törvény támogatását.

BESZTERCE

A római katolikus egyház hírei

(5. old.)

• Beszterce városában jelenleg 1822 római katolikus hívô él. Nemzetiségi megoszlás szerint 90 százaléka magyar nemzetiségû, 9 százaléka román, vagy csak románul beszélô "félmagyar", 1 százaléka német és lengyel. Ünnepekkor a templom színültig megtelik.

• A plébánia területén jótékonysági központot építettek; a Máltai Segélyszolgálat besztercei kirendeltsége mûködik itt, gyógyszertár, orvosi rendelô és szegények konyhája épül ide.

Szentmiséink hét közben és vasárnap magyar nyelven folynak. Hetente egyszer a magyar szentmisén román nyelven prédikálnak.

Geréb Péter plébános szerint a közösen végzett munka összefogó erôként hatott. A hitoktatás két nyelven folyik — ha igény mutatkozik rá, akkor németül is.

Gyermekünnepségeink — mint a legutolsó karácsonyi is — három-nyelvûek: magyarul, románul, németül szavalnak, énekelnek.

• Nagy esemény lesz az idén a bérmálás: az idén közel 100 bérmálónk lesz.

Svoboda Gyöngyi (Beszterce)A zilahi Wesselényi-szobor a negyvenes években. Azt beszélik, annyi volt akkoriban a koszorú, hogy még a fejekre is került alkalomadtán. Verespatak. Magyar temetô a mai Mócvidéken.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1998 - All rights reserved -