1996. február 24.
(VIII. évfolyam, 46 szám)

A szenátus megkezdte a lakástörvény tervezetének érdembeni vitáját.

A tervezet elôírja, hogy valamennyi állampolgár szabadon és korlátlanul hozzájuthat a lakáshoz, és a lakásépítés nemzeti érdek, a központi és helyi közigazgatás hosszú távú célkitûzése.

A szociális és szolgálati lakások építésébe befektetô román jogi személyek az illetô pénzügyi évben adócsökkentést élveznek.

A lakásépítésre fordított profit adóját 75 százalékkal csökkentik.

A tulajdonszerzést az alábbi kategóriáknak könnyítik meg: fiatal házasok, akik a lakás leszerzôdésekor nem töltötték be a 35. életévüket; azon személyek, akik 1990/42. számú törvény értelmében a lakás építésekor vagy megvásárlásakor kedvezményben részesülnek; a mezôgazdaságban, tanügyben és egészségügyben dolgozó szakképzett személyek, akik városi lakhelyüket falusira cserélik. E kategóriák állami szubvencióban részesülnek, az évi költségvetési elôírások és jövedelmeik függvényében, a leszerzôdött lakás értékének 30 százalékában.

Ugyanakkor 20 éven át havi részletben fizethetik ki a lakás végsô árával szembeni különbséget, miután kivonták a szubvenciót és a kötelezô tízszázalékos elôleget.

Az új tulajdonosok tíz évre szólóan mentesülnek az épületadótól.

Az Ziua pénteki számának elsôoldalas jelentése szerint Iliescu elnök Nicolae Vãcãroiu miniszterelnök lecserélését fontolgatja, hogy ezzel javítsa a kormány vezetô pártjának választási esélyeit.

A lap az elnök környezetébôl való forrásokra hivatkozva azt írja, hogy Iliescu a Társadalmi Demokrácia Pártjának vezetôségével és a kormány egyes tagjaival tanácskozott a kérdésrôl. A miniszterelnök utóda a lap meg nem nevezett forrása szerint a négy államminiszter (miniszterelnök-helyettes) egyike lenne. A Ziua tudni véli, hogy Dan Mircea Popescu munkaügyi miniszter egészségi okokra hivatkozva egyelôre visszautasította a felkínált posztot. Amennyiben nem vállalja, a következô jelölt Teodor Melescanu külügyminiszter lehet.

Iliescu elnök tervének megvalósítása a parlament hétfôi ülése után kerülhet napirendre. Ezen az ülésen a képviselôház azt a Demokratikus Konvenció által elôterjesztett "egyszerû indítványt" vitatja meg, amelyben a vezetô ellenzéki erô a kormánynak az energiaválságban viselt felelôsségét veti fel.

Nicolae Vãcãroiunak, írja a lap, az Állami Tulajdonalap igazgatói tisztségét ígérték.

Egyetlen más lap nem közölt hasonló találgatást — sôt, arról számolnak be, hogy a kormány lázasan dolgozik, Nicolae Vãcãroiu miniszterelnök csütörtökön az ország pénzügyi politikáját tekintette át Florin Georgescu pénzügyi államminiszterrel és Mugur Isãrescuval, a Nemzeti Bank kormányzójával.

Pénteken 11 és 13 óra között figyelmeztetô sztrájkot tartottak a vasutasok, akik olyan új kollektív szerzôdés megkötését követelik, amely 110 dolláros minimálbért biztosítana az alkalmazottaknak. Ez az országos átlagbérnek felel meg.

Aurel Novac közlekedési miniszter ezúttal is hiába kísérelte meg leszerelni a sztrájkot. Akárcsak a TAROM mûszaki személyzetét, amely csütörtök délelôtt szüntette be két órára a munkát, a vasutasokat sem tudta rávenni az akció lefújására. A vasútigazgatóság képviselôivel együtt éjszaka és péntek délelôtt is folytatott tárgyalásokon a dolgozók küldöttei nem fogadták el a február 15-i hatályú 20 százalékos béremelési ajánlatot.

A kollektív szerzôdés február 15-én lejárt. Mivel a parlament még nem szavazta meg az 1996. évi költségvetést, a miniszter a figyelmeztetô sztrájk március 15-ig való elnapolását javasolta — eredménytelenül. A tárgyalások folytatódnak a munkabeszüntetés után is.

Az államvasutak igazgatósága pénteken közleményben jelentette be, hogy a szakszervezetek által szervezett délelôtti kétórás figyelmeztetô munkabeszüntetést törvényellenesnek tekinti.

A sztrájk nagy anyagi kárt okozott a vasutaknak, kényelmetlenséget az utazóközönségnek, veszélyeztette az utazás biztonságát, fennakadást váltott ki a nemzetközi forgalomban, 6-12 órába telik, amíg helyreáll a normális üzemelés. A vasúti igazgatóság lépéseket tett a sztrájk szervezôinek és résztvevôinek felelôsségre vonására, anyagi, fegyelmi, polgári vagy büntetôjogi síkon — tartalmazza az igazgatóság közleménye.

• Az idén Funar a Frata községi polgármesteri székre pályázik az SZDSZ színeiben. Feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy az SZDSZ jelen esetben nem a Szabad Demokraták Szövetsége, hanem a Szociáldemokrata Szövetség (Roman—Cunescu) és Funar nem Gheorghe, hanem Ioan, Iuliu Pãcuraru megyei PD-elnök felfedezettje.

• Radu Sârbu, a parasztpárt polgármesterjelölt-jelöltje ellen többfrontos hadjáratot indított Valerian Rãileanu építési vállalkozó, akivel a politikus benzinkutat építtetett Szatmárnémetiben. Miután bírósági úton kezdeményezte 51 millió lej behajtását, levelekben tudatta a Demokratikus Konvencióval és a sajtóval, miféle züllött, iszákos, szoknyabolond, családbomlasztó alak próbál Kolozsvár polgármestere lenni. Nana! Nem árt Radu Sârbu kegyeibe férkôzni. Galac szocialista-munkapárti polgármesterének attól ívelt fel a népszerûsége, hogy a választási kampány idején beperelték.

• A héten Petre Roman, a DP elnökjelöltje az Aranyos völgyében járt egy gépkocsioszlop élén: segélyt hozott az árvízkárosultaknak. Nagyváradon a Demokrata Párt labdarúgó körjátszmát szervezett. Az ország nagyobb városaiban "demokrata érzelmû" hölgyek kidolgozták a Petreroman-sütemény receptjét. Ha vasárnap arra ébredünk, hogy lakótelepünk parkolóktól zsúfolt sétányain csákós, piciszoknyás üdvhadseregek masíroznak dobolva és trombitálva, meg ne lepôdjünk. Ha egyébben soha, választási cécóban elôbb-utóbb utolérjük Amerikát.

Adrian Nãstase pénteki kolozsvári találkozóját a sajtóval — legalábbis kezdetben — meghatározta az amerikai nagykövet egy nappal korábbi látogatása. Az újságírók fokozottan érdeklôdtek a párt- és képviselôházi elnök véleményérôl a diplomatának azzal a reményével kapcsolatban, hogy a román kormány hamarosan megszabadul utolsó szélsôséges támaszától, az RNEP-tôl is. Adrian Nãstase nem nagyon keresgélte a szavakat: szerinte a nagykövet jobban tenné, ha az USA-beli választótestület szándékainak jobb ismeretében az ottani állapotokról mondana véleményt — ezt az amerikai nagykövet iránti legnagyobb tisztelete és baráti érzelme ellenére állítja.

Sokkal visszafogottabbá vált a nagykövet másik figyelemre méltó megjegyzésével kapcsolatban. Antonescu ügyében nehéz felülbírálni bizonyos helyi határozatokat — mondotta Adrian Nãstase, majd hozzáfûzte: az RNEP, mivel nincs stratégiája, szobrokkal próbál szavazatokat gyûjteni. Hogy Antonescunak miért éppen Kolozsváron és nem Iasi-ban állítanának szobrot? Ott inkább megértené, Kolozsváron pedig folytathatnák az ásatásokat — jegyezte meg, halk derültséget kiváltva. Antonescuról egyébként az a véleménye, hogy ha 50 évig csend volt körülötte, szerepének felülvizsgálatával nyugodtan várni lehetne pár évet. Most nem ez és nem a szoborállítás az ország legfontosabb dolga.

A választási szövetségekkel kapcsolatban kifejtette: a jelenlegi választási mechanizmus körülményei között nehéz koalíciókat létrehozni. Ugye a Demokrata Pártnak és a Román Szociáldemokrata Pártnak is idejében meg kellett alakítania a Szociáldemokrata Szövetséget, hogy az új választási jelvényt elfogadtassák nemcsak a bírósággal, hanem a szimpatizánsokkal is. Az elnökválasztás második fordulójára, ha valami véletlen folytán a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának az elnökjelöltje nem nyer dobbantásból, akkor megpróbálnak több szavazatot gyûjteni más pártok szavazói közül is.

Ballaszt-e az RNEP az ország európai integrációjában? Erre a kérdésre nem adott egyértelmû választ. Az integráció 4-5 évvel ezelôtt megkezdôdött, és kezdetben sem haladt gyorsabban, amikor az RNEP nem volt a kormányban. Ezután Adrian Nãstase rátért arra, hogy az RNEP akadályozhatja-e a román-magyar alapszerzôdés megkötését. Véleménye szerint Magyarországon nincs elég politikai akarat ilyen tekintetben. A magyar diplomácia indokolatlanul tart attól, hogy a romániai választások éve hátrányt jelent. A magyar politikusoknak nem kell akkora jelentôséget tulajdonítaniuk a szélsôséges nyilatkozatoknak, ellenkezôleg... És ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy négy évvel ezelôtt Für Lajos akkori honvédelmi miniszter a román választási kampány teljében jelentette ki, hogy a magyar hadsereg megvédelmezi a szomszédos országokban élô magyar kisebbségeket. Funart ez a mondat választatta meg polgármesternek.

Porba hullnak-e politikus fôk a Pitulescu-botrány kapcsán? Válaszában részletesen ismertette a személyét érintô vádakat, megmagyarázta azokat a sajtófotókat, amelyek most az egyik lebukott illetékcsaló, Zaher Iskandarani sógorának közelében mutatják, akirôl, ha a Crans Montana-i összejövetel alkalmával észreveszi, azt hitte volna, hogy Jasszer Arafat tolmácsa. Egyébként amikor Iliescu elnökkel azt kérdezték Pitulescu tábornoktól, hogy kik azok a magas polcon lévô politikusok, akikre céloz, azt válaszolta, hogy Adrian Nãstase semmiképpen sincs köztük. Ami a legfurcsább, mégis egy héten át egyfolytában nyilatkoznia kellett Zaherrôl, egy olyan emberrôl, akit nem is ismer. Miron Cosmával más a helyzet. Ôt ismeri, úgy, ahogy ismeri minden vezetô politikus. Nem tehet máskén t, ha Hunyad megyében jár, nem tekinthet levegônek egy olyan személyiséget, akinek tekintélye van a választók körében. Adrian Nãstase a Pitulescu-ügy tanulságára visszatérve elmondta, hogy meglátása szerint a rendôrség jobban végzi dolgát, amióta lemondott a fônöke. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden intézmény élérôl el kell távolítani a vezért... Mellesleg az igazságszolgáltatás is jobban mozog, ôt örömmel tölti el, hogy újravizsgálnak korábban elfektetett ügyeket.

Az elsô választól eltekintve Adrian Nãstase az érett politikus higgadtságával, magabiztosságával válaszolt a kérdésekre, még a Ziua riportere sem tudta kihozni a sodrából, annak nem is rejtett szándéka és az elôzmény ellenére, hogy a képviselôház elnöke joggal neheztelhetne a maffia-sógorságot bizonygató képért és kommentárért.

N. Á.

Ui.: Nem árt, hogy Adrian Nãstase emlékeztetett a négy évvel ezelôtti balszerencsés kijelentésre. De nekünk is kötelességünk emlékeztetni arra, hogy az a mondat önmagában nem választatta volna meg Funart polgármesternek. Ahhoz jócskán besegített a televízió fômûsorának esti híradója, amely hetekig konzervben tartotta a nyilatkozatot és a döntô menet elôtti legmélyebb kampánycsendben szirénázott bele Kolozsvár nyugalmába — büntetlenül.

Lelkészismerôsöm fogadott minap azzal, hogy hétvégén RMDSZ-képviselôk, vezetôségi tagok tartanak templomozás utáni falugyûlést, amolyan kortesbeszédet, a közelgô választásokra készülôdve.

A tömör hírt azonban elgondolkoztató kifakadások követték: újból csak arra jó a falu népe, hogy a pecsétet arra a bizonyos helyre bökje a szavazócédulán, s ha majd lesz szerencséje, négy év múlva ismét láthatja szemtôl szembe az újabb voksokért kilincselô képviselôket.

A panasz és a panaszos távolról sem egyedülálló. A panasztevô az az értelmiségi, akinek a forradalom utáni magyar falu úgy szakadt a nyakába megannyi gondjával-bajával, hogy egymaga képtelen megbirkózni a nehéz feladattal. A négy évvel ezelôtt megválasztott "helyhatósági" stáb jobbára önhibáján kívül csúfosan megbukott, szinte semmit nem sikerült megvalósítania. Az emberek az eredmények alapján ítélnek. Ôk azt látják, hogy a falu változatlanul sártenger, a földosztás körüli cirkusz nem ért véget, a falusi közintézmények az összeomlás szélén állnak: nincs kultúrotthon, könyvtár, orvosi rendelô, gyógyszertár, van ellenben tízszer annyi kocsma... Úgy mutat a mai falu, mintha az utóbbi hat esztendôben a polgármesteri hivatalokat beszegezték volna. Közben a "helyi önkormányzat" azon rágódik, hogy a hónap végén mibôl fogja kifizetni a közvilágításnak nevezett négy-öt utcai égô villanyszámláját.

A lelkészi kifakadás fölöttébb elgondolkoztató. Nem azért, mert az "úgy is ránk szavaznak" elve csorbát szenvedhet, hanem ennél súlyosabb okok miatt. A falu elszigeteltségébe rekedt ember tehetetlennek érzi magát a sûrûsödô gazdasági és szociális gondok elôtt. Falvaink magukra maradtak, hiányzik az értelmiség. Nincs magyar orvos, a tanárok ingáznak, vagy helyettesítôk tanítanak, az agrárszakemberek úgy tesznek, mintha soha nem is léteztek volna. A gazdák és a mérnökök közötti kapcsolat a legtöbb helyen megszakadt. Lehet megdöbbentô a kérdés, de mégis fölteszem: nem tudom, miért fizeti az állam az agrárkamarák alkalmazottait, ha szaktanácsadás nem létezik? Ez a szomorú tény elsôsorban az agrárszakembereket kellene hogy elgondolkoztassa. Egy esetrôl tudok: a Hargita megyei Zetelaka község agronómusa bement a vezérigazgatóságra, és visszamondta az állást. Ha semmit nem tud segíteni az embereken, nincs értelme, hogy fizetést vegyen föl...

Helyi segítség híján bizonyára jól jött volna, ha az RMDSZ valamilyen formában közvetlenebb kapcsolatot alakít ki a faluval, illetve olyanok foglalkoznak a vidék gondjaival, akik érdemben tudnának segíteni az embereknek. Az eddigi próbálkozások — gazdakör, legjobb esetben évi egyszeri közös megbeszélés stb. — csôdöt mondtak. Elsôsorban azért, mert nem a megfelelô emberek, nem a témában jártas, a faluért valamiféle felelôsséget érzôk próbáltak mozdítani a helyzeten.

Ha elfogadjuk a tényt, hogy a romániai magyarság több mint fele él falun, és errôl a hatalmas rétegrôl a közvélemény hiányosan tájékoztatott, nem ismeri reális gondjait, akkor nagy baj van. Súlyos gond, hogy a negatív szelekció alig változott az utóbbi években: a valamire való fiatal továbbra is elhagyja a falut, fôleg külföldre megy, s aki marad, legjobb esetben is a nyolc osztályt fejezi be... El kellene gondolkoztasson, hogy vajon miért csökkent a minimálisra rangos városi középiskoláinkban a falusi gyerekek jelenléte? Az otthonmaradottak ma még elboldogulhatnak a kapálás "tudományával", de mi lesz akkor, ha majd új szelek fújnak?

Az ország nyomasztó légkörébôl, persze, nem lehet kibújni. Idehaza legalábbis nem. "Újjászületést", hatásos gyógyírt érdekvédelmi szervezetünk sem ajánlhat addig, amíg nem változik az ország politikai erôvonala. Szavazatra váró, vágyó korteskedônek azonban kötelessége gyakrabban visszatérni oda, ahhoz a közösséghez, amelyik bizalmával ruházta föl. Ha mással nem is, de jó tanáccsal, élô kapcsolattartással elviselhetôbbé lehet tenni a számkivetettséget, reményt lehet ébreszteni az emberekben az állandó újrakezdéshez.

Makkay József

1100 éve itt vagyunk, és mégis egy felmérésbôl igencsak lehangoló következtetéseket kellett levonnunk. A megkérdezett középiskolásoknak (kb. 160 magyar diák) csupán 35%-a tudta, hogy igenis "Verecke híres útján" jöttünk ide. Ugyancsak nagyon kevesen, a kérdezett diákok 38%-a tudja, hogy 1100 éve vezetett minket ide Árpád atyánk, akirôl a megkérdezettek 85%-a hallott. A diákok kb. fele tud valamit a honfoglalásról. A magyar elméleti líceumokba járó diákok fele. Mit várhatnánk akkor a román líceumok, szakiskolák magyar diákjaitól? A sokat átkozott tanügyi törvény lehetôséget ad a magyar történelem tanítására, de eddig nem tudunk róla, hogy van-e iskola, ahol élnek a törvény adta lehetôséggel. Abban a reményben, hogy hamarosan tényleg lesz magyar történelem oktatás, azt is megpróbáltuk felmérni, hogy a diákok hogyan viszonyulnának hozzá. A megkérdezettek 88%-a örömmel tanulna történelmi múltunkról. "- De semmi esetre sem úgy kellene tanítani, mint más tantárgyakat: most megtanítom, holnapra megtanulod, és rögtönzést írsz belôle. Úgy csak azt érik el, hogy mindenki megutálja, és oda jutunk, hogy nem akarunk tanulni, minek egy plusz tantárgy?" — mondta az egyik megkérdezett diák.

A magyar tannyelvû iskolákban még megoldhatónak látszik a helyzet, de mi lesz ott, ahol a legnagyobb szükség van a magyarságtudat megôrzésére, a román tannyelvû iskolákban, ahol igencsak sok magyar fiatal koptatja a padot?

A kérdésre nemcsak a pedagógusok hivatottak válaszolni, hanem az érdekvédelmi szervezetek is.

Horváth & Albert Székely & Pásztor

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]