1996. január 9.
(VIII. évfolyam, 6. szám)

Mint ismeretes, január 11-én a Ziua napilap kezdeményezésére újratárgyalják a Ceauºescu-házaspár perét. Ezzel a kapcsolatban az A.M. Press tudósítójának Radu Vasile parasztpárti szóvivô így nyilatkozott: "Parányi annak a valószínûsége, hogy bizonyos jogi eljárások tiszteletben tartásán túl, elôrelépés valósuljon meg a valóság feltárásban is. Úgy vélem, hogy a kezdeményezés Ion Iliescu ellen irányul."

Mircea Ionescu Quintus egykori igazságügy-miniszter szakszerûen mondott véleményt az újratárgyalásról: "Jogi szempontból nincs szó újratárgyalásról, mert senki sem fellebbezett. Színjáték-perrôl, a hat évvel ezelôtti állásfoglalások felülvizsgálatáról van szó. Nem lehet több nyilvános vitánál."

Ennek ellenére a kezdeményezô szüntelenül forrón tartja a pikáns témát. Nem kisebb embereket, mint "forradalomkutató" szakbizottsági tagokat vesz rá arra, hogy beavatottakként közöljék értesüléseiket arról, mi foroghatott az 1989 decemberében összeverôdött rögtönítélô bizottság tagjainak fejében. Serban Sãndulescu szenátor cikkében többek között az olvasható, hogy a szakbizottság számára nem újdonság, amit nemrégiben a PRO TV szenzációként közvetített a per hátterérôl. A meghallgatások során a bizottság tudomására jutott, hogy Ceuºescuék halálos ítéletét Moszkvából közölték és azt elfogadta Iliescu, Brucan, Gelu Voican Voiculescu, Petre Roman, Militaru és Stãnculescu, párosával vonulva félre véleményegyeztetésre a honvédelmi minisztérium egyik mellékhelyiségébe. A per lebonyolítása elôtt egy nappal kiadták a parancsot bizonyos Stoica századosnak, hogy végezzen az ôrizetére bízott diktátor házaspárral, de az nem teljesítette feladatát. Meg is maradt kapitánynak, míg a parancsot hozzá továbbító ezredest elôléptették tábornokká.

Ilyen és ehhez hasonló nyalánkságokra készülhetünk fel, amelyekbôl kikerekedik egy államcsíny valósághû forgatókönyve. De hogy ez pontosan fedi-e az 1989 decemberi eseményeket, arra ne vegyünk mérget. A Ziua január 8-i számának karikatúrája is mintha ezt sugallná: Ion Iliescu látható rajta, amint kifejti óhaját, hogy a december '89 fedônevû szakbizottság foglalkozzon Kennedy gyilkosának kilétével.

Kolozsvár katonai ügyészségének volt fônöke, Liviu T. Domºa — a România liberã napilap szerint — az akkor elhallgatott eseményekrôl azt nyilatkozta, hogy nem ismeretlen tettesek lövettek 1989-ben a kivonult emberekre. Miután a szekuritáté fônökét, I. Serbãnoiu tábornokot, a megyei rendôrség fônökét, R. Stoiant és az egyik tûzparancsot kiadó tisztet letartóztatták és még két tiszt letartóztatása következett, egy katonatiszti csoport a fenesi kaszárnyából bejelentette, hogy amennyiben nem bocsátják szabadon a letartóztatottakat, megostromolják a várost. Mint mondották, a motorokat már bemelegítették.

Az esetnek bukarestbe való továbbítása után, onnan az a parancs érkezett, hogy bocsássák szabadon a letartóztatottakat és a dossziét küldjék át a Fôügyészségre, amely folytatta a felderítést, és közölte, hogy szüntessék be az addig vétkesnek tartottak elleni eljárást. Ugyanakkor indítsanak eljárást ismeretlen elkövetô ellen. Amikor a volt katonai ügyész, L. T. Domsa folytatta a kivizsgálást, egyértelmûen nem jeleztek semmilyen ismeretlen elkövetôre vonatkozó nyomot sem. Minden kolozsvári 1989-es áldozat a kirendelt katonai alakulatok elôtt esett el. Errôl számtalan, akkor készült fényképfelvétel tanúskodik.

Idei elsô ülésén a kormány meghatározta tevékenységének fontossági sorrendjét. Minderrôl Florin Georgescu pénzügyminiszter és Octav Cosmâncã, a helyi adminisztrációk igazgatóságának fônöke számolt be a kormány székhelyén, pénteken tartott sajtóértekezleten.

Pénzügyi vonalon legsürgôsebbnek ítéltetett az 1996-os beruházási program törvényes kereteinek és a Romcereal átszervezésének kérdése, továbbá az állami és társadalombiztosítási költségvetés, a privatizációs folyamat felgyorsítása. Februárban a román társadalom fejlesztésének 2000-ig terjedô stratégiája, valamint az 1995/112-es törvény (amely az államosított ingatlanokra vonatkozik) következne. Gyorsított eljárással kérik a pártokra vonatkozó törvény, a helyi adminisztrációra és a helyi választásokra vonatkozó törvény parlamenti megvitatását.

A villamos energia 45%-os drágulása a gazdasági szakemberek szerint 20%-os általános áremelkedéshez fog vezetni. A kormányhoz közel álló körökbôl származó információ szerint az árdrágulás lavinája már az év elején megindul, többek között azért, hogy a népszerûtlen intézkedés ne befolyásolhassa negatívan az idei általános választásokat. Az árdrágítás különösen súlyosan érinti az ország 1,8-2 millió munkanélkülijét.

A Caritas pilótajáték elkötelezett propagandistája, majd megveszekedett ellensége, Ana Potcoavã jelöltetni akarja magát Kolozsvár polgármesteri tisztségébe. Választási szlogenje szintén a Caritasból ihletôdött: ha Funar helyébe választja ôt városunk lakossága, újjászervezi az "önsegélyzô láncolatot", de nem Stoica módszerével, hanem becsületesen, senkinek sem engedi meg, hogy könyökig nyúljon a pénzes zsákokba, a legnagyobb nyilvánosság elôtt vezetteti a bevétel és a kiadás nyilvántartását. Az újabb Caritas fôhadiszállásnak Ana Potcoavã a polgármesteri hivatalban biztosítana helyet.

Az elsô Caritas is az akkori polgármesteri hivatalból, a városházából indult országbolondító útjára. Amikor kinôtte magát, mindkét intézmény elköltözött. Az egyik a sportcsarnokba, a másik a megyeházába. Vajon a következô állomás mi lehetne? Csak nem a parlament háza?

A december 22. és január 4. közti áradások 220 helységben ez idáig 7224 gazdaságot és 128 szociális-gazdasági létesítményt sújtottak — mutatnak rá a vízügyi, erdôgazdálkodási és környezetvédelmi minisztérium legutóbbi adatai. A víz 69 970 hektárnyi mezôgazdasági területet fedett el. A legkárosultabb megyék: Bihar, Máramaros, Arad, Hunyad, Maros.

Az áradás több mint 600 kilométer országutat, 439 hidat rongált meg. Mindenhol kitartó munka folyik a károk felmérésére és a helyzet normalizálására. Január 5-re megjavították a Szilágy megyei villamos és telefonhálózatot, a Fehér megyei Topánfalván és Abrudbányán normalizálódott az ivóvízellátás. A Neajlov folyónak az Argenbe ömlésénél megszüntették a hatalmas jégtorlaszt, ami a normális folyást gátolta. Botonani és Iani megyékben behavazódtak egyes megyei és helyi utak.

A választások közeledtével a sajtó-, rádió- és tévényilatkozatokból úgy tûnik, a legtöbb politikai párt bizonytalansággal, rossz közérzettel küszködik, s feltehetôleg a parlamenti vakáció után megkezdôdnek a látványos, hatásvadász kijelentések, figyelemkeltô botrányok a Tisztelt Házban. Minden párt megpróbálja majd a maga oldalára édesgetni a túlságosan elfásult, de nagyon könnyen léprecsalható választópolgárokat. Mert a polgárnak remélnie kell, s bár a legékesebben beszélô mutató, a népesség szaporulata, csökken — ezzel is igazolva az életkedv hanyatlását —, minden szalmaszálba belekapaszkodik, hogy bizakodással tekinthessen a jövôbe.

Nehéz lenne megjósolni, ki milyen mézesmadzagot kínál majd fel, annál is inkább, mert a népimádó hazafias szólamokat sokan lejáratták az utóbbi idôben, s a más pártok ócsárlása sem járt különösebb sikerrel. A kormánypárt, amely jelenleg is a legnagyobb támogatottságot élvezi és amely a kecsegtetés mûvészetében a legszemérmetlenebb, bizonyára most is az életszint emelését dobja be csalinak, s annak ellenére, hogy mindnyájan fokozottan érezzük ennek ellenkezôjét, újból szaporítja választóinak táborát. Addig feledésbe merül a tömegprivatizáció csôdje, meggyógyulnak az árvíz ütötte sebek, s a nyugdíjak minimális emelésével újból övé lesz a dicsôség. Ugyanaz a dicsôség, amely négy éve egyre nyomorultabbá teszi az állampolgárokat.

A kormánypárt csatlósait ért sorozatos kudarcok, amelyek a koalícióból való kirekesztést eredményezték, nem tették ésszerûbbé, nyíltabbá vagy európaibbá ezek gondolkodását, s továbbra is a nagy csinnadrattával keltett botrányokra fogják építeni korteshadjáratukat. Sajnos az is bebizonyosodott, hogy a hirtelen gerjesztett cirkuszoknak sok kedvelôje van az országban, s ezek a hecc kedvéért mindig hajlandóak elfeledni, hogy a cirkusz mellé nem kaptak kenyeret is.

De nehéz lenne olyan eseményt vagy eredményt elôhalászni, amely az ellenzéknek jelentett sikerélményt az utóbbi idôben. Sorait annyira szétzilálták — és ehhez ô maga is nagy mértékben hozzájárult —, hogy azt semmilyen késôbb összetákolt szövetséggel sem bírta helyreállítani. Pedig többször is próbálkoztak egyezséget kötni a demokraták, szociáldemokraták, liberálisok és nem liberálisok, de egyik kézszorítás sem látszik tartósabbnak, mint elôdjének, a Demokrata Konvenciónak, a létrehozásakor tett ígéretek. A DK heterogén mivoltánál talán még nagyobb nehézséget jelentett az, hogy nevét megtagadva csupán áldemokrata volt, amely a másságot pont annyira nem szenvedhette, akár a kormánypártiak. S ha a monarchia- és köztársaságpártiság helyett inkább a kommunista visszarendezôdés elleni kiállást tekintik fô céljuknak, valamint egyeztetik liberális és nem liberális eszméiket, ugyanakkor támogatják a kisebbségi törekvéseket, a kormánypártnak sem sikerül mindent megszavaztatnia a parlamentben. Így azonban szétesett, sikereket nem ért el és a választási összképet sokkal siralmasabbá tette, mint négy évvel ezelôtt. A magyarság számára kiváltképpen, hiszen az elmúlt hat év rávilágított arra, hogy a román pártok színes palettáján az egyetlen összekötô kapocs az irántunk megnyilvánuló intolerancia.

Az RMDSZ pedig egymagában áll, és ha a parlamentbe jutás küszöbét — ahogyan ezt már rebesgetik — 7-8 százalékra emelik, megtörténhet a katasztrófa. Mert, ha érdekvédelmi szervezetünknek nem sikerül a Tisztelt Házban helyeket szereznie, igen sötét felhôk borítják majd amúgy sem verôfényes egünket. Hiába gyötri ugyanis pillanatnyilag a sikertelenség rémálma az RMDSZ honatyáit, mégis tudtuk, hogy ott vannak és szorongatott, támogatás nélküli helyzetükben megpróbálják törekvéseinket érvényre juttatni, vagy ha ez nem sikerül, legalább megértetni céljainkat azzal az ellenséges fallal, amely ôket körülveszi. Mert fölösleges a dolgot szépítgetnünk, nem közönnyel, hanem a legnyilvánvalóbb rosszindulattal állunk szemben, amelynek határozott célja az erdélyi magyarságnak a történelem színpadáról való teljes leseprése, amelyhez remekül párosul a nyugati, úgymond demokrata világ tökéletes passzivitása. Ilyen közegben aligha tudott volna bárki más sikereket elérni. Ezért merem remélni, hogy az RMDSZ a helyzet súlyosságát nem kívánja törzsi háborúkkal és hatalmi harcokkal nehezíteni, és megteremti azt az egységet, amelyet a magyar választópolgár méltán elvár tôle ahhoz, hogy mindnyájan az ô javára voksoljanak. Mert ez alkalommal még halottaink szavazatára is szükség lesz.

Szabó Piroska

Több román lap is foglalkozott hétfôn tudósítói jelentések alapján a Göncz Árpád elnök újévi üzenetével kapcsolatos magyarországi vitával, illetve Kovács László külügyminiszternek a román-magyar tárgyalásokra és a határon túli magyar szervezetek szerepére vonatkozó pénteki megjegyzéseivel.

Az Adevãrul elsôoldalas jelentésének címe: "Kovács László külügyminiszter károsnak tekinti a külföldi magyar szervezetek beavatkozását a diplomáciai tárgyalásokba." Dorin Suciu, a lap budapesti tudósítója részletesen ismerteti a magyar külügyminiszter által pénteken az MTI számára adott nyilatkozatot, kiemelve abból, hogy a román-magyar alapszerzôdésnek tartalmaznia kell azokat a kisebbségi jogokat, amelyeket az ide vonatkozó nemzetközi szerzôdések rögzítenek, s amelyeket belefoglaltak a magyar-szlovák alapszerzôdésbe is.

Ezzel kapcsolatban az Adevãrul azt írja, hogy a Horn Gyula magyar és Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök által aláírt dokumentum folytonos nézeteltéréseket váltott ki azoknak az értelmezéseknek a következtében, amelyeket a felek adtak annak, hogy a szerzôdésbe belefoglalták az Európa Tanács 1201-es ajánlását. Az ajánlás ama cikkelyei, amelyek bizonyos autonómiaformák lehetôségét tartalmazzák, heves vitára vezettek a szlovák parlamentben, s ennek során még a szerzôdés újratárgyalását is javasolták.

Dorin Suciu megfogalmazása szerint annak ellenére, hogy a magyar kormány magatartása "a hajthatatlanság határán jár" a határon túli magyar kisebbségek kérdésében, az ellenzék pártjai újból azzal vádolják, hogy folytonosan leértékeli ezzel kapcsolatos politikáját — itt idézi a tudósító a magyar külügyminiszter megjegyzését, amely károsnak minôsíti, ha a határon túli szervezetek egyes vezetôi csatlakoznak a magyar külpolitika belpolitikai indíttatású bírálatához. Suciu idézi a szlovákiai Együttélés mozgalom vezetôjének, Duray Miklósnak a megjegyzését, miszerint a határon túli magyar kisebbségek kérdését a magyar kormányzatnak belpolitikai kérdésként kellene kezelnie, illetve Markó Béla megfogalmazását, miszerint ez egyszerre bel- és külpolitikai kérdés.

A Vocea României kormánylap "Magyarország elnökét bírálják újévi üzenete miatt" címmel ad hírt arról, hogy több magyar szervezet bírálta Göncz Árpád elnököt azért, mert újévi üzenetében nem szólt külön a határon túli magyarokhoz.

A tudósítás részletesen idézi Molnos Lajost, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökét, aki — mint arról Sorin Petrescu beszámol — kifejtette: az a benyomása, hogy a hivatalos Magyarország, beleértve az államfôt is, nem tanúsít szilárd magatartást minden esetben, nem találja meg a hatékony tiltakozási formákat a kisebbségek kérdésében... "Az új oktatási törvény életbelépésekor nem tapasztaltunk semmiféle komolyabb lépést. Csalódást keltett, hogy az anyaország ebben az esetben is hallgatásba burkolódzott, noha tudnia kellene, hogy a kisantant mûködik." Molnos Lajos azt is nyugtalanítónak ítélte a kormánylap által idézett nyilatkozatában, hogy Horn Gyula csak tízmillió magyar miniszterelnökének tekinti magát.

Sorin Petrescu ismerteti Göncz Árpád hivatalának közleményét is, amely emlékeztet arra, hogy az államfô üzenetében eleve a határon inneni és azon túli magyarokat szólította meg.

— Jó évet zárt a zilahi RMDSZ -mondta Katona Sándor , a zilahi RMDSZ elnöke —, de mivel választások elôtt állunk, létfontosságú számunkra az 1996-os év. Ezek a választások nagy kihatással lesznek a Szilágy megyei magyarság életére. Gondolok itt a helyhatósági választásokra, az RMDSZ belsô választásaira, valamint az országos választásokra. A zilahi RMDSZ-nek 4752 tagja van. Ez azt jelenti, hogy minden második zilahi felnôtt magyar RMDSZ-tag... (Az 1992-es népszámláláskor Zilahon 13 636 magyart írtak össze.) Az 1992-es helyhatósági választásokon az RMDSZ nem állított polgármesterjelöltet. Mint ismeretes, mi a Demokratikus Konvenció képviselôjét támogattuk, aki a második fordulóban elvérzett. A félrepecsételések miatt nyolc tanácsos helyett csak ötöt tudtunk bejuttatni a város vezetôségébe. (Mintegy háromezer félrepecsételés történt Zilahon.) Ezt mindenesetre szeretnénk elkerülni az idén. A zilahi RMDSZ már novemberben megkezdte a választási elôkészületeket. Városi tanácsosaink beszámoltak tevékenységükrôl. A helyi küldöttek decemberi ülése elhatározta, hogy Zilah magyar polgármesterjelöltet állít az idei helyhatósági választásokon. A jelöltség elvállalására már fel is kértek valakit... Húsz tanácsost szeretnénk jelölni a helyi választásra. Nagyon sajnáljuk, hogy a parlament nem véglegesítette a választási törvényt. Nem titkolt reményünk, hogy legalább az alpolgármesteri széket megszerezzük. Azt, hogy név szerint kit jelölünk a két tisztségre, még nem mondhatom el. Legfeljebb annyit, hogy egy mérnököt és egy tanárt... Az RMDSZ szervezettsége és fegyelmezettsége bátorított fel bennünket erre a választási stratégiára. És a város lakosságának egynegyede magyar... Mivel a választások során sokan hiányozhatnak, ez a 25 százalék sokkal többet jelenthet.

— Mik a tervei?

— Ha sikerül megnövelni tanácsosaink számát, valóban bele-szólhatunk a város életébe (iskolaigazgatók, gyárigazgatók kinevezése stb.). Szilágy megyében — a Református Kollégium igazgatóján kívül — nincs egyetlen magyar igazgató sem! Jó volna csökkenteni a magyar munkanélküliek számát is, hiszen köztudott, hogy ez a kisebbséget sújtja a legjobban.

— Kik lennének a megye szenátorai, képviselôi?

— Választóink véleménye szerint Vida Gyula képviselônk, és Seres Dénes szenátorunk derekasan helytállt a parlamenti küzdelmekben, de — ugyancsak választóink szerint — egy kis "vérátömlesztésre", fiatalításra is szükség lenne.

— Milyen volt a viszony a megyei és a városi RMDSZ között?

— 1992-ben lettem városi RMDSZ-elnök; közel másfél évig dolgoztunk ugyanabban az irodában, és bizony nagy volt a feszültség a városi és a megyei RMDSZ, pontosabban az elnökök között. Most azonban enyhült a légkör: rájöttünk arra, hogy egységben az erô.

Sz. Cs.

— A szilágysomlyói RMDSZ számára az 1995-ös esztendô a tiltakozások éve volt — mondta Acsádi Elek elnök.

— Január 8-án ünnepeltük tisztújító nagygyûlés keretében szervezetünk ötéves fennállását. Reményekkel és bizakodással próbáltuk szervezetünk életét megpezsdíteni, s ez részben sikerült is: megrendeztük többek között a március 15-i ünnepségünket is. Részt vettünk a debreceni tiltakozó nagygyûlésen — egy autóbusznyian voltunk —, majd a megye szervezésében a székelyudvarhelyi tiltakozáson. Megrendeztük és támogattuk a Báthory-napokat. Jelentôs esemény volt Szilágysomlyó életében a dr. Mártonfi István érdemes orvos születésének 100. évfordulójára rendezett ünnepség, valamint a róla elnevezett utca névtábla avatása.

Testvérvárosi kapcsolatok erôsítése céljából Nyírbátorban a városi vezetéssel orgonaavatáson vettünk részt. Az RMDSZ tanácsosai tevékenyen részt vállaltak a város gazdasági, szociális gondjainak rendezésében. Sikerült visszahelyezni tisztségébe azt a jogtalanul leváltott iskolaaligazgatót, akit a tanügyminisztérium koholmánya alapján állítottak félre. A város demokratikus hagyományaihoz még ragaszkodó lakosok megértik, hogy sem ôk nélkülünk, sem mi nélkülük nem létezhetünk.

Nemzetiségi gondjaink nem voltak. 1996 gazdagnak ígérkezik, márcsak azért is, mert közelednek a választások. A helyhatósági választásokon, reményeink szerint, újra sikerül RMDSZ-alpolgármestert választani. Szeretnénk megismételni az 1992-es választási eredményeket.

— Milyen esélyekkel indul az RMDSZ alpolgármester-jelöltje?

— A város lakosságának 34 százaléka magyar. Ebbôl 1800 tagdíjfizetô RMDSZ-tag. Eddig hat tanácsosunk volt a vezetôségben. Alpolgármesterünk Fekete András volt, és reméljük, marad a jövôben is. 2600 RMDSZ-szavazatra számítunk; ez a szám elég lenne nemcsak ahhoz, hogy RMDSZ alpolgármestert juttassunk be a városi vezetôségbe, hanem arra is, hogy eldöntsük, melyik párt képviselôje legyen a polgármester. Van is nagy udvarlás az RMDSZ körül... A 2600 szavazatra minden román polgármesterjelöltnek szüksége van. Már a választási listák is elkészültek: mi 15 nevet írtunk a névsorba. Mindenesetre még nem játszottuk ki minden kártyánkat.

— Mit terveznek jövôre?

— Elôttünk a Reformátusok Világtalálkozója, a Millecentenárium megünneplése, majd ôsszel a Báthory-napok. Ez alkalommal lengyel nyelvû emléktáblát szeretnénk elhelyezni a Báthory-templom falára...

Kérdezett:
Szabó Csaba

A szeretet ünnepe küszöbén, üdvözleteket küldünk-kapunk, melyek jókívánságainkat tolmácsolják.

Nem így a tordai polgármesteri hivatal! 1995. december 12-i keltezéssel kihágási jegyzôkönyvet küldött az ótordai református parókia címére. Indíték: az 1995. október 29-én a II. világháború áldozatai emlékére állított és felavatott kopjafás emlékoszlop építkezési engedély nélküli kivitelezése.

Bembea Ioan polgármester (amint azt nekem elmondta — külsô nyomásra) 2 millió lejes pénzbüntetést rótt ki, valamint az emlékoszlop 1995. december 31-ig való eltávolítását. Meglepett! Hiszen pedagógus létére, annyi jóérzés lehetett volna benne, hogy karácsony elôtt nem ír alá ilyet. De hát így látta jónak pontot tenni a tolerancia évének végére!

Elôrebocsátom, hogy az emlékmûvet nem az Ótordai Református Egyház állíttatta, tehát a büntetést téves címre küldték. Így az egyház 1995. december 28-án visszautasította; ezt a polgármesteri hivatal titkársága 28. 12. 1995./12875-ös iktatószámmal vette át.

A díszhelyre, valamint az építkezésre a történelmi egyházak temetôbizottságától kaptunk írásos engedélyt még 1994 tavaszán. Az érvényben lévô 1948/177-es mûködési szabályzat (statútum) értelmében csak a temetôbizottság adhat ki erre engedélyt — hisz telekkönyvileg is az egyházak birtokát képezi a központi temetô. Ebben a temetôben számos építkezést, sírkeretet, kriptát, sôt nem egy kopjafás fejfát is állítottak. Ezekre sosem adott — nem is adhatott — a polgármesteri hivatal építkezési engedélyt. Mielôtt nekifogtunk az építkezésnek — igaz, szóban — két illetékes személyt is megkérdeztem, hogy szoktak-e kiadni engedélyt a temetôi építkezéshez? A válasz: ilyesmi sosem történt.

No de a szél nem innen fúj!

Az avatás csodálatos, méltóságteljes keretek között zajlott, több mint ezer ember részvételével. Az ökumenikus beszédek alatt Aranyospolyántól Újtordáig szóltak templomaink harangjai. Virágkoszorúk, csokrok, égô gyertyák borították az emlékoszlop talapzatát. Avatóünnepségünket a sajtó is méltatta, így érthetô, hogy nem maradhatott visszhang nélkül. Az avatási ünnepséget követô tanácsülésen Bembea Ioan polgármester tudatta velünk, hogy Grigore Zanc prefektus érdeklôdôtt, hogy október 29-én mit csinált Tordán az "UDMR?"

Én nyugodtan megmagyaráztam, hogy olyan dolgot cselekedtünk, ami erkölcsi kötelességünk volt a több mint 400 deportált-elhurcolt vagy elesett katonával szemben. Ismertettem, kik és milyen körülmények között hurcolták el az ártatlan gyerekek, felnôttek százait, akiknek egyetlen bûnük az volt, hogy magyarnak születtek. Részleteztem az oszlop feliratának demokratikus voltát. "A II. világháború áldozatai emlékére" feliratba beleértettünk minden áldozatot nemzeti és faji megkülönböztetés nélkül. Érvelésemre a teremben síri csend lett, ellenérvet nem tudtak felhozni.

Nem így a Román Nemzeti Egységpárt! A központban lévô székházuk ablakára nyilatkozatot tettek, amelyben többek közt:

— felszólítják a polgármestert, hivatalát, tisztázza a kopjafás emlékoszlop felállításának jogosságát;

— szerintük az emlékmû válasz a "BIG" üzlethálózat elôtt, a Harkányi tanyán "horthysta" tisztek által meggyilkolt 18 román gyerek és felnôtt emlékére állított emlékoszlopra. (Mintha Harkányban nem lenne temetô! De hát ez érthetô: közelednek a helyhatósági választások, és szavazatokat csak így tudnak nyerni.)

Az egységpártiak kétségbe vonják, hogy Tordáról magyarokat deportáltak!

Az elsô avatóünnepségi felszólaló (aki éppen én voltam) — mondották — "a Tordán harcoló honvéd ezredet dicsôítette, méltatta, s ez uszításként könyvelhetô el".

Hát ilyesmirôl szó sem volt!

Hogy valóban mi hangzott el az avatóünnepségen, erre bizonyíték a videokazetta anyaga, valamint a leírt beszédek.

A tisztelt olvasóra bízom az elôállt helyzet megítélését! Szerintem kötelességünket teljesítettük!

Szilárd meggyôzôdésem, hogy elôbb-utóbb sikerül majd valóban békében egymás mellett élni. Békességes boldog új évet kívánok minden jóakaratú embernek!

Pataky József
tordai tanácsos

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]