 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1996. január 10.
(VIII. évfolyam, 7. szám)
Gheorghe Funar polgármesterkedése óta a kolozsvári városháza megsokszorozta alkalmazottainak számát, mégsem akad senki az illetékesek közül, aki a magyar sajtót is tájékoztatná a polgármesteri hivatal döntéseirôl. Dican igazgató, a protokoll osztály vezetôje szerint a hivatal csak írásos közlemények alapján értekezik a sajtóval, maga is csak kikapcsolt magnó elôtt volt hajlandó a Mátyás király szülôházára kerülô új emléktábláról egyáltalán szót ejteni. Majd bôvebb felvilágosításokért Mirela Vasiuhoz, a köztéri szobrokkal foglalkozó részleg vezetôjéhez küldött. Akitôl megtudtuk: a régi emléktábla mellé egy azzal azonos nagyságú, kétnyelvû tábla kerül, amely románul és angolul hirdeti majd a király román eredetét. Szerinte egészen jó szövegrôl van szó: "A történelmi hagyománynak megfelelôen ebben a házban született Matei Corvin, a nagy hadvezérnek, Erdély vajdájának és Magyarország kormányzójának a fia. A román Matei Corvint az uralkodásához (1458-1490) fûzôdô vívmányok alapján Magyarország legnagyobb királyának tekintik." A bronztábla a Metalul öntödében készül. Az ötlet természetesen Gheorghe Funartól származik, s a mû január 24-én kerül fel az 1888-as, Ferenc József császár adományából készült patinás emléktábla mellé. Feltehetôen fájdalomdíjként amiatt, hogy az anyafarkas szobra végleges formájában, a várakozással ellentétben, az egyesülés évfordulójára még nem kerül a Fôtérre. Mirela Vasiu szerint a kétnyelvû emléktábla elhelyezésének ötlete nem új keletû, a munkálatok hónapokkal ezelôtt megkezdôdtek. Már szinte szabályszerûen, a városi tanácsban, akárcsak a fôtéri átalakítások legújabb változatáról, úgy errôl sem tárgyaltak. A polgármester ismét kész tények elé akarja állítani a tanácsosokat.
Mint korábbi híradásainkból kitûnt, az RMDSZ parlamenti frakciói beadványban szorgalmazták a vakáció felfüggesztését és az idei költségvetés gyorsított eljárású megvitatását rendkívüli ülésszak keretében. A képviselôház elnöke, Adrian Nãstase hevesen elutasította, a szenátus Állandó Bürója pedig elnapolta a beadvánnyal kapcsolatos döntést. Mi a két eljárás közötti különbség háttere? — kérdeztük Verestóy Attila szenátortól.
— A szenátus Állandó Bürója megvitatta az RMDSZ-frakció beadványát, ellentétben a képviselôházi testülettel, ugyanis Adrian Nãstase házelnök Tokay Györgyhöz intézett magánlevélben utasította el a rendkívüli ülésszak összehívását. Olyan formai okokra hivatkozott, amelyekbôl kitûnik, hogy el sem olvasta figyelmesen a beadványt. Az RMDSZ-frakció nagyon jól tudja, hogy nem hívhatja össze a rendkívüli ülésszakot, éppen ezért kérte az állandó bürókat, járjanak el a helyzet súlyosságának megfelelôen.
A szenátus Állandó Bürója elvben egyetértett beadványunkkal, de érdemi döntést még nem hozott. Pozitív viszont, hogy beadványunk hatására átiratot küldött a képviselôházhoz, hogy az sürgesse szakbizottságának munkáját a költségvetés tervezetének elemzését illetôen. Átiratban sürgeti saját szakbizottságánál is a költségvetési jelentés elkészítését, és ami a legfontosabb, a kormányhoz is átiratot intézett, amelyben felhívja a figyelmet, hogy megnehezítheti vagy akár meg is akadályozhatja a költségvetési tervezet parlamenti vitáját, ha késlekedik a módosítási javaslatok, vagy ha szükséges, az új költségvetési tervezet benyújtásával.
A szenátusi Állandó Büró komoly reagálásának ismeretében nyugodtan állíthatjuk, hogy a politikai körök és az érdeklôdô közvélemény pozitívan értékeli az RMDSZ-frakciók kezdeményezését.
Összefogásra hívták fel az összes román párt helyi szervezeteit Marosvásárhelyen az 1992-es szavazások idejére, azzal a bevallott céllal, hogy megakadályozzák magyar polgármester és magyar tanácsi többség megválasztását. Kezdetben minden kisebbségellenes megnyilvánulás egyszínû vörös volt, csak a szekértábor osztódásakor öltöttek egyesek fehérterrorista vagy zöldlegionárius árnyalatokat. Corneliu Coposuról az óvodások is tudták, hogy kommunista talajból sarjadó vadhajtásokkal nem vállal nézetazonosságot, ugyanakkor a legnaivabb csodálója sem tételezte fel róla, hogy nem akarna parasztpárti vagy legalább román polgármestert és tanácsi többséget mindenhol az országban. Hiszen politikus és román politikus. Hogyan oldotta fel a dilemmát a román ellenzék nagy öregje?
Újságírói kérdésre, tehát a nyilvánosság számára, kertelés nélkül kifejtette, hogy a parasztpárt marosvásárhelyi vagy bármelyik fiókszervezetét azonnal kirúgná, ha az lepaktálna a frontosokkal, a vatrásokkal, az egységpártosokkal, nagyromániásokkal.
El ne hamarkodjuk a kijelentés értékelését. A pártfegyelem nem a diktatúra találmánya. Megvolt az régen, megvan ma is a fejlett demokráciákban, és abban nyilvánul meg, hogy a jól meghatározott érdekek szolgálatára összeverôdött néhány ezer politikus bizonyos szellôcskék hatására ne váltogathassa a köpönyegét, ne váljon az illetô párttól idegen érdekek szekértolójává.
Ha értelmes pártfegyelem nem volna, többpártrendszer sem létezne, mert az ellenzék a "közösíthetô" érdekek alapján pártszövetségre lépne a hatalommal. Ezt a tételt napjainkban nem szükséges elméleti levezetésekkel bizonyítani. A Damoklész kardját még helyére sem emelték, vagyis a magas parlamenti küszöböt meg sem szavazták, máris bizarr koalíciók létrehozására hangzanak el felhívások.
Ioan Gavra kimerítô beadványban arra szólítja fel pártjának Központi Végrehajtó Büróját, személyesen Gheorghe Funar elnököt, hogy szorgalmazza más pártok, egyelôre a Polgári Szövetség Pártja, a 93-as Liberális Párt és a Demokrata Párt bevonását a már létezô pártszövetségbe, amelyet a Román Nemzeti Egységpárt, a Román Demokrata Agrárpárt és a Román Ökologista Párt alkot.
Az elsô reagálások nem várattak magukra. Iuliu Pãcurariu, a DP Kolozs megyei szervezetének elnöke szerint a javaslat "a józan ítélôképességét elvesztô sarokba szorított ember kétségbeesésére" enged következtetni, hiszen hogyan várhat szövetkezést azoktól, "akikre három évig ujjal mutogatott, mint legnagyobb banditákra". Horia Rusu, a 93-as Liberális Párt elnöke így nyilatkozott: "Szeretném, ha Ioan Gavra többé soha, semmilyen körülmények között nem állítaná egymás mellé az RNEP-et és a 93-as LP-t. ...Tekintettel arra, hogy két párhuzamos csak a végtelenben találkozik, Ioan Gavra képezi a román politikában a végtelent." Petre Litiu, a 93-as LP kolozsvári képviselôje sokkal megfontoltabban vélekedett. Szerinte egyelôre csak azért nem lehet szó a szövetkezésrôl, mert az RNEP a kormánykoalíció tagja, amely katasztrófába sodorta az országot. Ha szakítana mostani szövetségesével, szóba jöhetne a középbal liberális-nemzeti egység. Persze csak a képviselôválasztások idejére, a helyhatóságiakra nem — tette hozzá Petre Litiu. Mert egy választási tömbnek nem lehet két polgármesterjelöltje.
Gavra ötlete nyomán tehát érdekes dolgok derülnek ki. Például az, hogy karakánság tekintetében Coposunak vannak követôi. És lám, bármilyen szövetkezési felhívás is lehet vízválasztó.
Kedden tíz órakor a fôtéri ásatási telepen megkezdôdtek az anyafarkas helyét kijelölô munkálatok. A helyszíni tanácskozáson részt vett Dorin Alicu, az Erdélyi Történelmi Múzeum igazgatója, az Ipari Építkezési Tröszt képviselôje, mérnökök, régészek, sôt, még két magas rangú rendôrtiszt is. A vita alapja az építészek térképe volt, melyen a jövendôbeli múzeum tengelye merôleges a Mátyás szoborcsoportra. A régészek szerint ezt a tengelyt néhány fokkal arrébb kellene tolni, hogy a római falmaradványokat óvják. A bejáratot a Nemzeti Bank elé tervezik. A térkép szerint a négy betonlábon álló anyafarkas-szobrot pontosan a Mátyás szoborcsoporttal szemben, a már említett tengely mentén akarják felállítani. Délben még folytak a kijelölési munkálatok.
Az Evenimentul Zilei keddi száma részletesen ismerteti a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának (NKT) törvénytervezetét a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteitôl elkobzott javak visszaszolgáltatásáról.
A tervezet kidolgozását még Iliescu elnök sürgette amerikai útja elôtt, és kiterjed a romániai zsidó, magyar, lipován stb. kisebbségek szervezeteitôl államosítások révén elkobzott ingó és ingatlan javakra.
Az Evenimentul Zilei értesülése szerint a tervezet igen elônyös visszaszolgáltatási, illetve kárpótlási feltételeket tartalmaz. A törvényjavaslatot a kormánynak is támogatnia kell ahhoz, hogy a parlament elé terjeszthessék jóváhagyásra.
Noha e tanács koordinátora Viorel Hrebenciuc, a kormány fôtitkára, az NKT több, az RMDSZ támogatását is élvezô javaslatát, kezdeményezését a kormány nem karolta fel. Ezért az RMDSZ már az NKT mûködésének elsô évében kivonta képviselôit ebbôl a testületbôl. A tanács új törvényjavaslatát néhány nappal Max van der Stoëlnak, az EBESZ kisebbségi fôbiztosának romániai látogatása elôtt ismertette a legnagyobb példányszámú napilap.
Mãgureanu 1962-1963-as káderjellemzése azt példázza, hogy a legutolsók válhatnak legelsôkké. Valakit szekusügynöki karrierjének kezdetén, kétévi inaskodás után, eltanácsolnak a pályáról, mert párt- és szakmai feladatai mellett elhanyagolta a besúgói munkát, majd három évtized múltán ô lesz a neo-szeku igazgatója.
Ilyenszerû karriertörténetek más intézmények irattárából is elôkerülhetnek. Készüljünk fel rájuk, ne kapkodjunk majd levegôért. A tanügyminiszter például kirukkolhat egy olyan jellemzéssel, amelybôl kiderül, hogy ô bizony óvodás korában következetesen elbliccelte a félévi és az évzáró ünnepségeket, elônyben részesítve más jellegû elfoglaltságát. Halaszthatatlan feladatának tekintette ugyanis a homokban való játszadozást bizonyos eszközzel, emiatt két évfolyam után kizárták a kiscsoportból. Ebbôl a jellemzésbôl is természetszerûen kimaradhat az a megmagyarázhatatlan törés, amely elôidézte az alany késôbbi féktelen vonzalmát a tanügyhöz. Az egészségügy-miniszter önfeljelentésébôl az derülhetne ki, hogy egész életében irtózott a betegektôl, azért csapódott az 1-es kabinet munkacsoportjába fogyókúrás konyhai receptírónak. Mint a 2-es kabinet (aki nem tudná, az volt a káderosztály) jellemzésébôl kitûnne, munkáját jól végezte, annak köszönhetôen a távlati tervek szerint 2050-ig Romániában a stupid többség csak kétféle tünetegyüttestôl szenvedhetett volna ki: csont- és bôrbetegségektôl. Hogy a konyhabûvész érdeklôdése mikor váltott át arra a szakmára, amelyben most miniszterként minden nap elevenbe vág, annak feltárása szintén állambiztonsági érdeket sértene.
A hadügyminiszter dossziéja akkor illeszkedne ebbe a vonulatba, ha kiderülne, hogy tornából már ötödiktôl fel volt mentve, a sorozóbizottság elnöke pedig azt mondta, le se vetkôzzön. Ez az önleleplezés egyébként nem okozna közéleti meglepetést. Magasabb tisztségek viselôi között gyakori a dicsekvés a hátrányos fizikumot bizonyító orvosi látlelettel. Minél nagyobb az adókulcs, annál élvezetesebb az elvesztése. Minek terhelje a zsebet.
A cotroceni-i hivatal személyzeti osztályáról is kibocsáthatnak közlésre pikáns titokzatosságokat. Például hogy 1971 és 1972 között a jelenlegi elnök annyira nem szerette az elnöki intézményt, hogy az akkori életfogytiglani megtestesítôjének ellentmondott. Konkrétabban is jelezni lehetne az összeszólalkozás hevességét. Mondjuk egy idézettel: "...mire az elvtárs azt mondta, hogy Kínában nem nagy kulturális forradalom, hanem óriási forradalmi kultúra van." E kijelentés következményei ismeretesek: húszévi távollét az elnöki intézmény hivatalaitól. Hogy mi lehetett az a törés, amely 1989-ben elôidézte a világ egyik legfurcsább pályamódosítását, az szintén közismert, de ilyesmivel egy intim káderdossziénak nem illik foglalkozni.
Tudom: nem az én dolgom. Nem a mi dolgunk, romániai magyaroké, hogy beleszóljunk Magyarország kül- és belpolitikájába: elég nekünk a magunk gondja. Mégis: nem tudjuk megállni, hogy bár fél szemmel át ne pillantsunk a határon. És Magyarország állampolgáraival együtt örvendünk minden jó jelnek, minden sikeres politikai vagy gazdasági lépésnek, minden jó eredménynek, ami elôbbre viszi azt az országot, ahol a rendôr is magyarul beszél — mint Illyés mondta. És mitagadás — nekünk is fáj minden odaáti sikertelenség, elszomorít például az ország lassú, folyamatos tekintélyvesztése, amelynek a rendszerváltás óta vagyunk tanúi a (mindenkori) kormánypártok és ellenzék együttes iparkodásának eredményeképpen. De — nem folytatom. Nem hallgathatom el azonban, hogy legutóbb igencsak mellbevágott az utólagos parlamenti vita a magyar mûszaki zászlóalj részvételérôl Bosznia újjáépítésében. Ôszinén szólva már a kormánypártok és ellenzék által csaknem egyhangúan megszavazott részvétel híre is meglepett.
Vegyük sorra.
Furcsállottam és azóta is egyfolytában furcsállom, hogy a NATO-val békepartneri viszonyban lévô Magyarország katonai egységet küld Boszniába. Akár mûszaki alakulatot is. Az ottani béke megteremtésére és megvédelmezésére ugyanis a NATO vállalkozott, igen helyesen, hiszen a mostani NATO-országok nagy része kreálta a jugoszláv tûzfészket az elsô világháborút követôen. Ha ebben az akcióban — békepartneri alapon és jogcímen — Oroszország is segít, érthetô. Meggyôzôdésem, hogy nem annyira a békepartnerség kedvéért teszi, hanem mert nagyhatalmi érdekei fûzik a balkáni rendezéshez. Az én békeperspektívámból szemlélve azonban, Magyarország — amelynek nincsenek érdekei Boszniában — bôségesen eleget tesz békepartneri kötelezettségének azzal, hogy a területén támaszpontokat (repülôteret, kaszárnyákat) bocsát a felvonuló NATO-hadak rendelkezésére, hogy lehetôvé teszi légi úton, gépkocsin és vasúton a NATO-csapatok átvonulását az ország területén. De csapatokat — akár egy nem túlságosan nagy egységet is — küldeni? Addig, amíg Magyarország nem NATO-tag? Talán fölösleges túlbuzgóság — véltem és vélem ma is. Bár ilyen veszély közvetlenül nem fenyegeti Magyarországot, de vajon, ha valamelyik — akár több — szomszédja megtámadná, a NATO-seregek megindulnának, hogy megvédjék? Aligha.
Immár ezen kár töprengeni. Roma locuta : a magyar országgyûlés megszavazta a honvédség egy mûszaki zászlóaljának a csatlakozását a NATO-erôkhöz. Ehhez a hírhez azonban szinte nap mint nap kapunk újabb, tél-túl igencsak elgondolkoztató információkat:
1. A magyar mûszaki zászlóalj, Bosznia szerbek lakta területén végez helyreállítási munkálatokat.
A három, Boszniában élô népcsoport közül véletlenül éppen a szerb az, amelyik — finoman szólva — legkevésbé kedveli a magyarokat. A pszichológiára, tömegpszichológiára olyannyira odafigyelô NATO-hadvezetés nem számolt ezzel? Vagy ha épp elromlott a megfelelô számítógépe, a magyar vezérkar miért nem érdeklôdött: jó-e provokálni vajon a boszniai szerbeket magyar katonák jelenlétével?
2. Magyarország honvédelmi minisztere többször is hangsúlyosan kijelentette: a honvédzászlóaljnak csak önvédelmi fegyverei lesznek. Az ôket kísérô páncélozott jármûvekrôl a nehézgéppuskákat is leszerelik.
Mindenekelôtt: mit jelent az "önvédelmi fegyver"? Szolgálati pisztolyt? Gázpisztolyt? És miért küldenek a mûszaki zászlóaljjal fegyvertelen páncélozott jármûveket? A kóbor kutyák ellen? Vagy azért, hadd zsákmányolják el a védtelen harckocsikat a derék "hazafiak"? (Ennek technikáját kitanulták az ENSZ-csapatok jelenléte idején: a kéksisakosok páncélos jármûvein volt ugyan nehézgéppuska, sôt egyéb is, de tilos volt használni.) Majd szerelnek rá a zsákmányolók géppuskát, sôt, ha kell, kiskaliberû gépágyút is — miért ne?
De miért kell ezt felkínálni nekik?
3. Magyarország honvédelmi minisztere szerint a Boszniába küldendô magyar katonák biztonságáért nem kell aggódni. Megvédik ôket a térséget megszállva tartó brit alakulatok.
Ebben kételkedem.
Külföldi (nyugat-európai) mûholdas tv-adásokat figyelve, számos, Boszniába induló, különféle nációhoz tartozó katonát láttam, de arról nem esett szó, hogy kicsoda védi meg ôket. A franciákat például. Vagy a finneket. Olyan hírre se bukkantam, miszerint a brit csapatok megvédenék a magyar mûszaki zászlóaljat. Csupán Brüsszelbôl, a NATO-parancsnokságról szivárgott ki (a Kossuth rádió szerint) egy idevonatkozó tájékoztatás: szükség esetén az angol csapatok a magyar alakulat segítségére sietnek, de a katonai egységeknek gondoskodniuk kell önvédelmükrôl.
Ez már — világos beszéd. Tehát a magyar zászlóaljnak (is) gondoskodnia kell önvédelmérôl. De — elnézést: pisztollyal, könnyû kézi fegyverekkel? Lefegyverzett páncélozott jármûvekkel? Arról nem is szólva: ha a magyar alakulat tényleg olyan ágrólszakadtan védtelen, miért küldik Boszniába? Hogy gondot okozzon a NATO-seregnek? És ha a brit katonáknak kell megvédeniük a magyar zászlóaljat — ki védi meg ôket?
Hagyjuk a kötekedést. És ne fessük az ördögöt a falra, ha már úgy is ott van. Inkább bízzunk benne, hogy a magyar zászlóalj katonái a többi ország vitézeivel együtt hiánytalanul, jó egészségben térnek majd vissza hazájukba, feladatuk elvégzése után.
De addig is... a katonákat talán úgy kellene ellátni fegyverzettel, hogy el tudjanak hárítani minden rajtaütô támadást. A nagyobbik testvér segítségére nem szabad ám számítani, hiszen erre Magyarország népe már '56-ban is ráfázott. Hátha egy esetleges rajtaütés során a brit parancsnok éppen grippés lesz, teázik, vagy arra gondol, hogy neki is kímélnie kell a katonáit? Egy zászlóalj mindössze 4-500 ember. Nem sok. De ha életükrôl van szó — egy is sok. Ha saját erôvel nem lehet gondoskodni biztonságukról — nem kell hadmûveleti területre küldeni ôket. De illô fegyverzet nélkül, csalétekként odakínálni egy magyar zászlóaljat az — esetleg — nehézfegyverekkel is felszerelt szabadcsapatoknak, talán mégis könnyelmûség.
A lapunkban november 9-én megjelent Nem válasz Dáné úrnak címû, Katona Ádám által aláírt vitacikk élénk reagálást váltott ki. Az írásokat közöltük. A helyi román sajtó keddi lapszámjaiban egyöntetûen Buchwald Péter szenátor nyilatkozatára támaszkodik, amely szerint a hét végén esedékes székelyudvarhelyi SZKT-n vita alá bocsátják Katona Ádám állásfoglalását, és amennyiben az EMK nem határolja el magát ettôl, a szervezetet és szóvivôjét kizárják az RMDSZ-bôl. A következôkben közöljük Markó Béla szövetségi elnök és az EMK Ügyvezetô Testülete által hozzánk eljuttatott leveleket és közleményt.
Markó Béla 1996. január 6-án Csíkszeredában találkozott az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform tagjaival, és többek közt a szövetségi elnöknek a platformhoz intézett december 13-i levelét, illetve az erre a levélre közvetlenül a találkozó elôtt megfogalmazott választ is megvitatták.
A szövetségi elnök elmondta, hogy a választ nem tartja kielégítônek, mert a platform-szóvivô nyilatkozatát továbbra is másképpen értelmezi, mint ahogyan azt a platform tagjai értelmezni próbálják.
Mivel a szóban forgó választ a platform Ügyvezetô Testülete nyilvánosságra hozta, szükségesnek tartjuk közreadni az eddig csak az RMDSZ belsô nyilvánossága (országos tisztségviselôk, pártjaink, platformjaink, területi szervezeteink vezetôsége) által ismert december 13-i levelet.
Bukarest, 1996. január 9.
Az RMDSZ Sajtóirodája
Tisztelt Ügyvezetô Testület!Nagyon sajnálom, hogy platformotok szóvivôjének a kolozsvári Szabadság 1995. november 9-i számában közzétett írása csak néhány nappal ezelôtt jutott el hozzám, és így az abban kifejtett eszmék rendkívüli veszélyességére csak most tudom fölhívni a figyelmeteket.
Az írást a szerzô, Katona Ádám "az EMK szóvivôjeként" jegyzi, tehát kénytelen vagyok nyomatékosan megkérdezni a platform vezetôségétôl, hogy ezek az eszmék testületi állásfoglalást jelentenek-e. A platform közös álláspontja-e az, amit a cikk szerzôje ironikusan, idézôjelben "szélsôséges" etnikai kirekesztésként határoz meg? Ebben ugyanis, sajnos, igaza van: idézôjel nélkül.
Bízom abban, hogy platformotok ezekkel a gondolatokkal nem ért egyet, és továbbra is az RMDSZ programján belül képvisel egy markáns, határozott irányvonalat. Amit ugyanis cikke befejezô passzusaiban az "elrománosodásról", "elnémetesedésrôl", "elfranciásodásról" szóvivôtök elmond, az olyan szélsôjobboldali gondolatvilágot idéz, aminek szövetségünkben nincs helye.
Mi annak a nemzetnek a hagyományait és szellemiségét kívánjuk továbbvinni, amely a nem magyar szülôktôl származó Petôfit legnagyobb költôjeként tiszteli, és minden évben fejet hajtunk ama tizenhárom aradi vértanú emléke elôtt, akik közül többen nem is tudtak magyarul. Ugyanakkor fájdalommal gondolunk arra, hogy legnagyobb zeneszerzônknek, Bartók Bélának felesége származása okán — felesége védelmében — kellett elhagynia hazáját.
Nekünk semmi közünk nem lehet a hozzátartozók származását firtató ordas eszmékhez.
De nem folytatom, hiszen nem kioktatni akarlak titeket. Meggyôzôdésem, hogy platformotok továbbra is az RMDSZ céljainak érvényesítéséért — egy jogfosztott magyar közösség jogaiért, többek közt a szabad identitásválasztás jogáért — kíván küzdeni, ehhez a küzdelemhez kíván a maga keresztény és nemzeti ideológiájával jelentôsen hozzájárulni. Viszont minden félreértés elkerülése végett, a kérdés rendkívüli súlyára való tekintettel sürgôs választ várok tôletek.
Az RMDSZ elnökeként nem engedhetem meg — és amíg ezt a tisztséget viselem, nem is fogom megengedni —, hogy a fent jelzett eszmeiség bármilyen formában, akár még nyomaiban is helyet kapjon ebben a szövetségben.
Levelemet egyelôre nem a széles nyilvánosságnak szántam, de eljuttatom az RMDSZ néhány országos tisztségviselôjéhez és a területi szervezetek elnökeihez.
Bukarest, 1995. december 13.
Baráti üdvözlettel:
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja két teljes ülésén — december 23-án és január 6-án — foglalkozott Katona Ádámnak, a platform szóvivôjének a kolozsvári Szabadságban november 9-én közreadott "Nem válasz Dáné úrnak" (sic! — tkp. "Nem Dáné úrnak válasz" — szerk. megj.) címû vitacikkével és erre a cikkre december 13-án reagáló Markó Béla szövetségi elnök körlevelével, illetve az ügyre vonatkozó háttérdokumentumokkal.
1. Katona Ádám szóban forgó vitacikkének végén azokról a "disszimilált" személyekrôl esik szó, akik magyar etnikumúakból más etnikumúakká váltak.
Tehát nem az ún. asszimilációról, nem a magyarrá asszimilálódott, más etnikumúakból magyarokká vált személyekrôl beszél.
Különösen egyértelmûvé teszi szövegét a szóban forgó személyeknek minôsítése — az "elrománosodás" —, amely három mondatában szerepel.
2. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a disszimilánsok esetében sem a romániai magyar nemzeti közösségbe, nem is az RMDSZ-be tartozás kritériumáról van szó a vitacikkben, amely egyébként nem sérti senki személyi szabadságjogát vagy szabad identitásválasztásának jogát.
A platform szóvivôje mindössze az elrománosodott személyeknek az RMDSZ vezetô testületeibôl való "kirekesztését" tartja szükségesnek.
3. A platform teljesen egyetért Markó Béla szövetségi elnök úr körlevelében kifejtett — az ún. szélsôjobboldali magatartást és rasszista nézeteket elutasító — véleményével, és ugyanúgy minôsíti ezeket, mint a kommunista "ordas eszméket".
Ugyanis ezek a szélsôséges nézetek, eszmék, magatartásformák idegenek a platformtól, az Ügyvezetô Testülettôl és a szóvivôtôl.
4. Nem tartjuk demokratikus szövetségünk eddigi gyakorlatához méltónak Markó Béla szövetségi elnök úr körlevelét, azt az egész eljárást, ahogyan Katona Ádámnak, a platform szóvivôjének véleményét félreértette és minôsítette.
5. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform valamennyi tagja a romániai magyar nemzeti közösség sorskérdései iránti felelôsségtudatát ország-világ elôtt bizonyította belsô önrendelkezésünk megvalósításáért és közösségi jogsérelmeink orvoslásáért folytatott küzdelmével.
A platform október-december hónapban folytatott éhségsztrájk-akciójával nemzetközi érdeklôdést, rokonszenvet keltett közösségi jogsérelmeink iránt.
Az EMK sajnálatosnak tartja, hogy éhségsztrájk-akcióját az RMDSZ országos vezetôi — Tôkés László tiszteletbeli elnök kivételével — idejében és megfelelô módon nem méltányolták, nem támogatták.
6. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés jelen teljes ülésén a fenti választ Markó Béla szövetségi elnök úrral megvitatta.
7. Az EMK következô ülése január 27-én Kolozsváron lesz.
Csíkszereda, 1996. január 6.
Sorin Ducaru, a külügyminisztérium szóvivôje keddeni sajtónyilatkozatában kijelentette: orosz részrôl mindeddig nem érkezett semmiféle megkeresés a román hatóságokhoz azzal a lehetôséggel kapcsolatban, hogy a boszniai béketeremtô mûveletben részt vevô orosz csapatok Románián át vonuljanak állomáshelyükre.
Mihail Gyemurin, az orosz külügyminisztérium tájékoztatási igazgatójának helyettese pénteken azt mondta a Mediafax hírügynökségnek, hogy Románia az egyik lehetséges útvonal, és ennek tisztázása érdekében Moszkva diplomáciai úton tájékozódik majd.
Az Evenimentul Zilei címû napilap keddi számában tudni véli, hogy amennyiben az orosz hatóságok kérnék csapataik átvonulását, a román hatóságok visszautasítanák az engedély megadását. A döntés Iliescu elnöktôl függ, írja a lap.
A lap szerint ,,Moszkva Gheorghiu Dej akkori pártvezér kérésére még 1958-ban kivonta erôit Romániából, és így Románia volt az egykori Varsói Szerzôdés egyetlen olyan állama, amelynek területén nem tartózkodtak szovjet csapatok". 1968-ban Nicolae Ceausescu akkori pártvezetô éppen azzal tett szert népszerûségre, hogy nem volt hajlandó részt venni a Varsói Szerzôdés csehszlovákiai beavatkozásában, és mozgósított annak megakadályozására, hogy a szovjet csapatok bevonuljanak Romániába.
Bár a helyzet azóta számos tekintetben megváltozott, az orosz csapatok romániai átvonulásának lehetôsége ma is kényes téma. Bár a szóban forgó erôk a NATO boszniai akciójában vennének részt, az Evenimentul Zilei úgy veti fel a kérdést, hogy az elnöknek arról kell döntenie, a NATO-t vagy Oroszországot választja.
Az oroszok a lap szerint több átvonulási útvonalat is számításba vettek. ,,Nagyon valószínû — vélekedik Radu Tudor, a cikk szerzôje —, hogy az oroszok azokhoz a régebbi budapesti barátaikhoz fordulnak majd, akik most hatalmon vannak."
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |