1996. július 4.
(VIII. évfolyam, 153. szám)

Az RMDSZ négy legfôbb vezetôjével képviselteti magát a "Magyarország és a határon túli magyarság" címmel Budapesten csütörtökön és pénteken sorra kerülô tanácskozáson — közölte kedd este az RMDSZ tájékoztatója. Jelen lesz Markó Béla szövetségi elnök, Tôkés László tiszteletbeli és Takács Csaba ügyvezetô elnök, és Dézsi Zoltán, az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanács (SZKT) állandó bizottságának elnöke.

A budapesti tanácskozás volt a témája az RMDSZ külpolitikai tanácsadó testületének hétfôi kolozsvári ülésén is, amelyen Markó Béla és Takács Csaba mellett jelen voltak a parlament külügyi szakbizottságaiban részt vevô szenátorok és képviselôk közül Verestóy Attila szenátor, Borbély László, Pécsi Ferenc és Tokay György képviselôk és mások. Tôkés László levélben hozta a testület tudomására álláspontját.

A kormány 20 ezer lejben — mintegy 6,5 dollárban — jelölte meg azt az összeget, amellyel az áremelések "kompenzálására" növelni kívánja az állami alkalmazottak fizetését, de a keddi tárgyalásokon a szakszervezetek képviselôi nem tartották kielégítônek és elutasították ezt a javaslatot. Különösen azt kifogásolták, hogy a kormány képviselôi nem közölték, milyen számításokra alapozzák elképzelésüket.

Húszezer lej mintegy 6,5 dollárt jelent, az átlagfizetés 90-100 dollárnak felelnek meg. A két fél képviselôi a hét során újabb megbeszélést tartanak.

Számos politikus bírálta kedden a kormány áremelési csomagját. Petre Roman volt miniszterelnök hazugnak nevezte azt az állítást, hogy az inflációs hatás csak 7 százalék lesz, és rámutatott, hogy a román családok kétharmadánál a kenyér, a világítás, a fûtés és a víz emészti fel a jövedelem háromnegyedét, tehát ôket mindenképpen nagyobb arányban sújtja a változás.

A Romániai Demokratikus Szakszervezetek Szövetsége szerint az alkalmazottakkal szembeni kihívást jelentenek azon összegek, amelyeket a kormány kompenzációként (9340 lej bruttó) és indexelésként (14 500 lej bruttó) szándékszik nyújtani — mutat rá a szakszervezet közleménye.

Az RDSZSZ rámutat egyben, hogy nem vesz részt e kirakat-konzultálásokon, mivel nem óhajt a lakosság újabb elszegényítési szakaszának a részese lenni.

A kormány július 1-jétôl 6350 lejt javasolt a nyugdíjak kompenzálására, amit október 1-jétôl 9316 lejre emelnek. A mezôgazdasági nyugdíjasok esetében a kompenzáció alacsonyabb, mivel nem veszik figyelembe a kenyér árának növekedését, s így ezeknek 3768 lejt javasolnak július 1-jétôl és 6734 lejt október 1-jétôl.

A kormány vezetôsége és a nyugdíjasok képviselôi közti csaknem ötórás tárgyalást követôen ez utóbbiak elégedetlenségüket fejezték ki a javasolt összegekkel kapcsolatosan. A nyugdíjasok képviselôi 18-20 ezer lejt javasoltak — mondotta Anton Cristica, a Romániai Nyugdíjasok Kölcsönös Segélypénztárainak elnöke.

Az Országos Szakszervezeti Tömb alkalmazottanként mintegy 46 500 lejes kompenzálást és indexelést követel — mondotta Dumitru Costin elnök szerdai sajtóértekezletén.

Az OSZT kéri a kormánytól, hogy a július 2-tól havonta nyújtandó indexelések és kompenzálások 100 százalékosan fedezzék a villamos és hôenergia, a kenyér és fûtôanyagok árnövekedését, s az összeg 21 500 lej legyen.

Ugyanakkor az OSZT a gazdaságbeli átlagbér 10 százalékos indexelését kéri a többi termékek és szolgáltatások árainak láncreakcióként történô növekedése nyomán, amely a szakszervezet számításai szerint el fogja érni a 15-25 százalékot. Ez az emelkedés jelentôsebb lesz a család mindennapi életét biztosító termékeknél.

Az OSZT szerint az országos átlagbér 10 százalékos indexelése mintegy 25 000 lejt jelent.

1996. július 2-3. között a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Bethlen Gábor Termében rendezte meg az RMDSZ Mûvelôdési és Egyházügyi Fôosztálya, az Erdélyi Református Egyházkerület, valamint a hollandiai Államismereti Református Párt (SGP) V. erdélyi konferenciáját. Az elsô négy értekezleten szó volt a keresztyén orvoslásról, a keresztyén tanításról, természetvédelemrôl, keresztyén politikáról, valamint a kisebbségi helyzetrôl. A mostani konferencia fô témája a helyi önkormányzatok kérdése volt. Számunkra ez azért volt fontos — mondotta Dáné Tibor Kálmán fôszervezô -, mivel betekintést nyerhettünk a holland civil társadalom felépítésébe, a holland életbe, a hollandiai meghívottak pedig az ittenibe. Dr. Kötô József, az RMDSZ mûvelôdési és egyházügyi ügyvezetô alelnöke hangsúlyozta, hogy a holland református párttal való együttmûködés esetén a folyamatosság a legfontosabb. A kiválasztott témák nem esetlegesek és nem véletlenszerûek, hanem azok egy azonosan gondolkodó szerzôpáros mentalitásának a tükrözései. Az alap a keresztyén etika, és ennek jegyében vitatták meg azt, hogyan viselkedik a keresztyén ember a politikai életben, hogyan viselkedik a természetvédelem, az egészségügy, az oktatás terén, hogyan próbálja meg a legkonfliktusosabb helyzetekben (pl. kisebbség-többség viszonya) a keresztyén eszmét érvényesíteni úgy, hogy megôrizze méltóságát, és a keresztyén etika nevében megvédje emberi jogait. "Egy ilyen cselekvési program valóra váltása tele van konfliktusokkal és feszültséggel, mint a posztkommunista országokban mindenütt, de, mint ahogy az az igehirdetésben is elhangzott, bízunk abban, hogy ezek az elvetett magvak kikelnek, és egy demokratikus, az emberi méltóságot tisztelô társadalom fog felépülni Európa e csücskében is" — mondta dr. Kötô József.

A konferenciát követô sajtótájékoztatón is felmerült néhány kényes téma, ugyanis az ortodox egyház megtiltotta a Jehova tanúi gyülekezetnek, hogy az idén júliusban Romániában szervezzék meg viágkonferenciájukat. Gerrit Holdijk SGP-szenátor szerint a román államnak semmilyen alapja nincs arra, hogy egy ilyen jellegû konferencia megszervezését megtiltsa. Mivel a Jehova tanúi szekta Romániában jogilag bejegyzett felekezet, a világkonferencia betiltása sérti a demokráciát, és a magát államegyháznak kikiáltani akaró vallás intoleranciáját jelenti.

Felmerült még a keresztyén, illetve nem keresztyén (iszlám) egyháznak a keveredése, és az ebbôl fakadó problémák, amelyek Kelet- és Nyugat-Európát egyaránt érintik. C. S. L. Janse, a Reformatorisch Dagblad fôszerkesztôjének véleménye szerint Európa szellemiségét, lelkiségét tekintve elbizonytalanodóban van, vagyis Európának nincs egy közös szellemi, hitbeli bázisa. Emiatt jelent problémát és vezet konfliktusokhoz az iszlám vallású vendégmunkások vagy egyetemisták egyre növekvô számú jelenléte.

Gerrit Holdijk SGP-szenátor a mostani konferenciáról az alábbiakat nyilatkozta: "Az itt töltött idô során számomra világossá vált az, hogy bizonyos állami feladatoknak a decentralizálása borzasztóan nehéz lenne. Azt nem tudom, hogy mennyire van köze ennek egy centralista gondolkodáshoz. Mintha Bukarest nem bízna eléggé a városokban, falvakban mûködô helyi önkormányzatokban. Mint külföldrôl idelátogató turista, szerintem helyénvaló lenne, ha a feladatok decentralizálása a helyi önkormányzatok felé megtörténne."

Tamás Kinga

Ion Iliescu államfô július 5-6-án, Mircea Snegur elnök meghívására, hivatalos látogatást tesz a Moldovai Köztársaságban — közölte szerdán a külügyminisztérium szóvivôje. Az államfôt elkíséri Teodor Melescanu külügyminiszter, valamint a román politikai és szellemi élet számos képviselôje. Iliescu elnök beszédet mond a moldovai parlamentben.

Teodor Melescanu július 8-9-én Görögországban tesz hivatalos látogatást.

A külügyi szóvivô, Sorin Ducaru az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva kijelentette, nincs tudomása arról, hogy Románia külképviseleteire kiküldték volna azt az "Integráció vagy elszigetelôdés" címû többnyelvû videokazettát, amelyet a FUEV nemzetközi kisebbségvédelmi szervezet temesvári kongresszusán terjesztettek. A román kormány tömegtájékoztatási osztálya által készített magyarellenes kazetta teljes szövegét a napokban "Kormánypropaganda exportra" cím alatt közölte a nagyváradi Erdélyi Napló, illetve a Romániai Magyar Szó.

A Külügyminisztériumnak nincs tudomása a Jehova tanúi kongresszusának megrendezésérôl — mondotta a MEDIAFAX hírügynökségnek Sorin Ducaru külügyminisztériumi szóvivô. A kongresszus külföldi részvevôi turista útlevéllel érkeznek, így nincs szükségük diplomáciai vízumra.

Mint ismeretes, az ortodox egyház indította kampány hatására, rendre felbontották a már megkötött szerzôdéseket a szállítók, szállásadók és étkeztetôk, ami kétségessé teszi magának a kongresszusnak a megrendezését. A vallásos szervezet képviselôi kijelentették, hogy panasszal fordulnak Iliescu elnökhöz. Ô az utolsó reményük.

A 89-es Decemberi Forradalmárok Országos Uniója (UNORD) szombaton tartja országos konferenciáját Tîrgovisteban, ahol arról is döntenek — jelentette ki Mihai Babitchi szóvivô -, hogy az ôszi választásokon az ellenzéket támogassák. Ebben az értelemben a legnagyobb szimpátiának a Szociáldemokrata Unió (USD) örvend a forradalmárok soraiban. Az együttmûködési protokoll elkészítéséért július végén találkoznak az UNORD és az USD képviselôi.

Ha nem a szociáldemokraták mellett dönt a szombati konferencia, akkor a választásokon a Demokratikus Konvenciót támogatják szavazataikkal a forradalmárok — mondotta a szóvivô. A határozatlanság azonban ennél nagyobb. Ezelôtt két héttel még a fô kormánypárttal készültek egyezséget kötni, és azt a három UNORD-tagot, akik megmaradtak ezen elôbbi álláspont mellett, destabilizáló tevékenység címén megfosztották tisztségeiktôl.

Az árkosi újságíró táborban 1996. június 29-én 11 órakor megtartott audiovizuális tanácskozás témája: "Stratégiai elképzelések a romániai magyar nyelvû elektronikus média továbbfejlôdésére" , három napirendi ponttal:

1. Magyar nyelvû rádiózás azonos hullámhosszon. A közszolgálati rádió magyar nyelvû mûsorai pillanatnyilag a következô órarend szerint sugároznak magyarul:

Hétköznap: 8-10: Kolozsvár 1197, 1593 KHz, 11-14: Marosvásárhely 1197, 1323, 1593 KHz, 14-15: Temesvár 630 KHz, 15-16: Bukarest 909, 1197, 1314, 1323, 1593 KHz, 70,4 MHz, 16-18: (!) Marosvásárhely 1197, 1323, 1593 KHz, 16-18: (!) Kolozsvár 1197, 1593 KHz.

Vasárnap: 8-10: Kolozsvár 1197, 1593 KHz, 11-18: Marosvásárhely 1197, 1323, 1593 KHz, 10-10.20: Bukarest 909, 1197, 1314, 1323, 1593 KHz, 14-15: Temesvár 630 KHz.

Igaz ugyan, hogy hétköznap napi 11 óra magyar nyelvû mûsor van, de a kolozsvári és a marosvásárhelyi stúdiók mûsorai délután 16-18 óra között, 1995 júliusa óta, fedik egymást, így a valóságban csak 9 óra mûsorról beszélhetünk. Ugyanakkor a besugárzott terület is változó. A legerôsebb a temesvári adó, amely Erdély nagy részén és Magyarország keleti felén hallható. A bukaresti mûsort átveszi a marosvásárhelyi, a kolozsvári és a hargitai adótorony, de a kolozsvárit és a marosvásárhelyit csak belsô Erdélyben lehet hallani.

A közszolgálati rádióstúdiók jelen levô munkatársai szerint a MÚRE Audiovizuális Kollégiuma meg kellene hogy fogalmazza a Román Rádió vezetôsége felé az alábbi igényeket:

a) A magyar nyelvû rádiómûsorok egymás után, azonos hullámhosszon és a jelenleginél lényegesebben nagyobb hatósugárral következzenek egymás után, átfedés nélkül.

b) A Román Rádió Társaság gondoskodjon az eddiginél jobban a magyar szerkesztôségek mûszaki ellátottságáról, hisz ezek mindegyike közöl hírmûsorokat, foglalkoztat tudósítókat, akárcsak a román híradó-szerkesztôségek.

c) A területi stúdiók körkapcsolásos román nyelvû mûsorainak mintájára teremtsék meg a lehetôségét annak, hogy a magyar nyelven sugárzó területi stúdiókat is összekössék közös mûsorok (elsôsorban híradó) sugárzására.

2. Kárpát-medencei körkapcsolás (televízió). A MÚRE Igazgató Tanácsa 1996 áprilisában elfogadta az Audiovizuális Kollégium "Magyar média-galaxis" címû stratégiai javaslatát. A javaslat lényege: a magyar médiatörvény elfogadása után elôállt helyzetben, a Duna Televízió közszolgálati mûsorszolgáltató intézményként való elismerésével szorosabb együttmûködésre nyílik lehetôség a határon túli televízió-stúdiókkal. Amennyiben a Duna tv új vezetôsége egy regionális magyar nyelvû televízió modell irányába akarja fejleszteni az intézményt, a határon túli magyarság élete, problémái akkor jelentkeznének a leghitelesebben, a leggyorsabban, ha — rendszeres mûsoregyeztetéssel — átvennének élô körkapcsolással a határon túl mûködô televízió-stúdiók mûsoraiból.

Boros Zoltán audiovizuális alelnök tájékoztatta a jelenlevôket, hogy a javaslat a legilletékesebb magyarországi intézményekben pozitív fogadtatásban részesült. Ismertette Lábody László államtitkár (HTMH) válaszlevelét, aki "szükségesnek és technikailag kivitelezhetônek" tartja a javaslatot. Sára Sándor, a Duna Televízió Rt. elnöke elvileg egyetért az ötlettel, és elrendelte a gazdasági és jogi feltételek tanulmányozását.

3. Jogtiszta mûsorok, mûsorcsere (televízió). A magyar nyelven (is) sugárzó televízió-stúdiók, a szerzôi jogi törvény elfogadása után csak jogtiszta mûsorokat sugározhatnak. A tévéstúdiók jelen levô képviselôi kifejtették, hogy szívesen átvesznek egymástól mûsorokat. A Román Televízió magyar szerkesztôsége szolgáltatások (kamera, vágó kapacitás, tudósítások stb.) ellenében átad sugárzásra az elmúlt hat és fél év mûsoraiból dokumentumfilmeket, szórakoztató és ifjúsági mûsorokat, talk show-kat a kettes csatornáról, ankétokat stb.

Az Audiovizuális Kollégium javasolja a MÚRE Igazgató Tanácsának, hogy bízzon meg egy jogászt az összes hazai, írott és elektronikus sajtóra vonatkozó törvénykezés tanulmányozásával, és hozzon létre pénzügyi alapot egy állandó jogtanácsos javadalmazására.

Röviden. A helyi televíziókat az Országos Audiovizuális Tanács a mûsorok román nyelvû feliratozására kötelezi. Ez a rendelkezés több szempontból hátrányos helyzetbe juttatja a magyar nyelvû mûsorokat sugárzó stúdiókat. Az Audiovizuális Kollégium ezzel kapcsolatos állásfoglalását eljuttatja Magyari Lajoshoz, akit beválasztottak az Audiovizuális Tanácsba.

A MÚRE Audiovizuális Kollégiuma javasolja, hogy rendezzék meg ôsszel a magyar nyelvû rádió- és televízió-szerkesztôségek vezetôinek tanácskozását.

1996. június 29.

Audiovizuális Kollégium
Boros Zoltán
audiovizuális alelnök

Szívesebben kérdezném: kinek a büszkesége? Mert az elmúlt években, évtizedekben annyiszor akartak minket megszégyeníteni, a szégyenérzetet tartósítani bennünk, szégyenpadra hurcolni el sem követett bûnökért vagy mások bûneiért, hogy ideje volna már arról beszélni inkább, mire lehetünk büszkék. Kerek évfordulókon, mint amilyen például a millecentenárium — de a rövidebb távú emlékezések is, így a Márton Áron, Erdély püspöke születésének századik évfordulója, az 1958-ban kivégzett Nagy Imre centenáriuma, vagy az 1956-os, októberben esedékes emlékidézés — a magyar történelem nagy pillanatai, dicsôséges fejezetei jutnak természetesen elôtérbe, s ezekbôl táplálkozni nem csupán lehet, hanem éppenséggel kell. Építeni önmagunkat, egy közösséget, közösségi tudatot a múlt ismerete, megbecsülése nélkül aligha lehetséges. A Duna-tájon, melyet Ady nevezett "félemberek, félnemzetecskék számára készült szégyen-kalodá"-nak, talán még inkább így van, mint boldogabb, napfényesebb vidékeken, szerte a világban. Büszkeség és szégyen dialektikájának megértéséhez egyébként nemigen lehet jobb tanárt választani a XX. században, mint Ady Endrét. Akit életében (és halálában), nem szûnô harcaiban sokat bántottak, és aki "korcsoknak és cifrálkodóknak, félig-élôknek, habzó szájúaknak, magyarkodóknak, köd-evôknek" válaszolt keserûen a kérdéssel: "Én nem vagyok magyar?"

Adyt idézni fontoskodó háziasszonyok, indulattól elhomályosuló szemû, sem írni, sem olvasni nem tudó, tájékozatlan újságírócskák fejére tulajdonképpen nem érdemes. Ha mégsem tudok ellenállni a kísértésnek, annak mélyebb oka van. Az olvasó iránti tisztelet és féltés nem hagy nyugodni, belenyugodni (akár egy hétig is) abba, hogy a szelíd vagy keményebb kritikai hang nemzetárulásnak, "erdélyi magyarságunk kiábrándításának", "reménytôl való megfosztásának", "a tiszteletet érdemlô közéleti személyiségek, a példaképek lejáratásának" minôsíttessék. A dühödt kirohanásra állítólag én is okot adtam Közelkép és totál plán címû jegyzetemmel ( Szabadság, 1996. június 27.), velem szemben is meg kellett védeni (Csokonai Dorottyájából ismert), amazoni elszántsággal, a Magyarok Világszövetségét, sôt az Anyanyelvi Konferenciát (!) is. Hogy ez utóbbi problémáit — erdélyi társelnöki minôségemben — összekapcsolandóknak vélem a Magyarok Világtalálkozóján vitatott kérdésekkel, azt éppen az említett jegyzetbe foglalt, a budapesti kongresszushoz címzett nyílt levél mondotta el; s ha sikerül minimális anyagi fedezet biztosítása esetén (idén augusztusban) Egerben megtartani az Anyanyelvi Konferencia, azaz a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága esedékes (ugyancsak millecentenáriumi!) tanácskozását, remélhetôleg e szándék valósággá válik. Nem úgy, ahogy "Mondják", hanem az ünnepi alkalmat munkaalkalomként, az érdemi tervezés (másképpen: a nemzetstratégia) kibontásának alkalmaként fogva fel. Abban a szellemben, amit a két világháború közötti kiváló erdélyi publicista, Krenner Miklós így fejezett ki: "A mi kisebbségi hitünkben a múltnak van ugyan jelentôsége, de csak a jövendônek lehet szerepe".

Egyébként mostanság (az 1996-os helyhatósági választások után még inkább) sûrûn gondolok Krenner-, illetve Spectator-szövegekre. Ezt igyekeztem elmondani a napokban, a SZET (a Szövetségi Egyeztetô Tanács), az RMDSZ állítólagos "felsôháza" kolozsvári ülésén. Tömören, krenneri fogalmazásban, ez így volna összefoglalható: "...a tények logikájával való pontos számolás hiánya s a munkaterv készületlensége bizonyos ferde magatartásra szoktatott". Mármint minket, kisebbségben élôket, függetlenül attól, hogy nemzetrészként határozzuk meg magunkat mostanában.

Kántor Lajos

1996. július 1-jén "egyéves korában" elhallgatott a Sonic rádió magyar nyelvû adása. Azaz, elhallgattatták. Ez ugyanis két különbözô fogalom! A beszélô ember elhallgat magától, vagy betepasztják a száját: ez történt a Sonic rádióval is. De persze csak a magyar adás szûnt meg. Gazdasági okokból! Csak úgy "radikálisan megváltoztatták a mûsorszerkezetet" — ahogyan Gheorghe Cârlig úr mondotta. Egy év óta arra esküdtem, hogy nincs a világon még egy olyan román-magyar barátság, egy olyan szépen megvalósított élô demokrácia, mint a Sonic rádiónál. A tények, sajnos, azt bizonyítják, hogy becsaptak! Ez is csak "fából vaskarika volt". Ebben a vészhelyzetben is — mikor oly csúnyán kizsuppolták a magyar adás szerkesztôit, a józan ész ellenére is — képes vagyok kimondani, hogy: "Itt valami tévedés van!" Cârlig urat olyan erôs jellemû embernek tudtam eddig, aki keményen fog harcolni a magyar adás folytatásáért. Nem csupán a hoppon maradt részvényesekért — akik ezt a békát úgyse nyelik le -, hanem azért a kis csapatért is, akikkel dolgozott, akik szerették, és akiket állítólag ô is szeretett. Ez valahol már becsületbeli kérdés lenne. A magyarságnak, és a magyarul tudó, vagy értô románoknak is annyi tiszta örömet szereztek zenében, dalban, versben, prózában a magyar adáson keresztül. Öregeket, fiatalokat szólaltattak meg életrôl, halálról, boldogságról, szerelemrôl, bánatról. Szeretetszolgálattá nemesedett a szerkesztôk munkája! A Donát úti rádió mellett úgy kellett a Sonic rádió nekünk, mint az illatos kenyér a család asztalára. Vak barátnôm egyetlen öröme a rádiózás. Ma meglátogattam, sírt. "Nagyon szerettem ezt a rádiót" — mondta. Vajon nem szólal meg a lelkiismeretük, a kisbíró azokban, akiknek közük van a magyar adás megszüntetéséhez? A kizárólag rádióra utalt, minden mástól megfosztott embertársak sokasága nem okoz bennük valami kellemetlen érzést? Akkor nagy baj van az emberségükkel! Ne magyarázza senki a bizonyítványát gazdasági helyzettel, mert nagyonis átlátszó a Sonic ügye. Másképp mit kerestek az úgynevezett "bodyguardok" a rádió épületében? Ezek az erôszak emberei! Valami jó kis bunyóra gondoltak azok, akik odahívták ôket? Tévedtek! Hála Istennek, vérünkben van a civilizált viselkedés a megaláztatás óráiban is. Kicsiben ismétlôdött meg az, amit a szobor-tüntetés alkalmából tett a hatalom. A fegyvertelenekkel szemben reggeltôl estig ott álltak akkor a fegyveresek. Szégyen! A demokrácia arcul csapása akkor is és most is. Pedig Romániának Európa felé most tényekben kell bizonyítania teljes színeváltozását. Akkor tehát a Sonic helyzete rosszul vágott be! Ez immár közügy. A te, az én, a mi ügyünk. Nem marad más hátra, mint az, hogy hegyeket mozgató hittel közösen esedezzünk a jó gyôzelméért. Ettôl retteg az erôszak... Márton Áron mondotta: "Istenben bízom, nem félek. Mit árthat nekem az ember?" Addig mondjuk ezt, mígnem megszázszorozódik lelkünk ereje! Elhallgatott ugyan a Sonic rádió magyar hangja, de nem halt meg. Hallani akarjuk újból a beköszöntést: "Jó reggelt, Kolozsvár!" Ezért nem búcsúzunk...

Plesa Vass Magda

Most már akár Dárius kincsét is felkínálhatná az állam a román mezôgazdaságnak. Fôként azoknak, akik a földet mûvelve megtermelik azt az élelmiszernyersanyagot, amibôl hús, kenyér, tej stb. kerül az asztalunkra. Adhatna bármit is a pénzszféra, mivel még nem találták fel a csodálatos technológiát, amellyel meg lehetne hazudtolni a ki tudja mikor élt földmûvesnemzedékektôl eredeztethetô mondást: egy évben csak egyszer aratunk!

A most rendelkezésre álló 1100 milliárd lejes póthitel éppen annyi, mint amennyit az egész 1996-os költségvetési évre eredetileg elôirányoztak a mezôgazdaságnak, így ez összesen 2200 milliárd lejes hitelkeretre bûvült. Kevés, vagy pedig annyi, amennyivel talán már boldogulhat a mezôgazdaság?

A "döglött lovon patkó" arra utal, hogy most már adhatnak akármennyit, ha nem adták akkor, amikor igazán szükség, égetôen szükség lett volna pénzre, hitelekre, támogatásra. Amin ugyancsak el lehet gondolkodni: most sem a termelôi szféra, tehát nem a földmûves jut direkt kölcsönhöz. Fôként az állami gabonafelvásárlót és forgalmazót támogatják, amelyik egy machinációval próbálja visszaszerezni azt a monopolhelyzetét, amely a "maszekok", kisvállalkozók megjelenése elôtt még államilag védett volt. Íme: "A pénz egyebek között búza és árpa, valamint takarmány vásárlására, illetve az állami gabonafelvásárlások finanszírozására fordítható". Valami nagyon sántikál ebben az egész patkolásban. (Tudunk még ehhez hasonlítható példát, lásd gyapjúbotrány stb.) Mégpedig az sántikál, hogy a Mezôgazdasági Bank megkerülésével most egyszeriben a Román Nemzeti Bank, a kormány utasítására nyit 1100 milliárd lejes póthitelkeretet. Ez pedig állami garancia, nem a Mezôgazdasági Bank, vagy kis bankocskák "csepp a tengerben"-méretû kölcsönjuttatása.

A mezôgazdasági termények megtermelése, pénz híján ma is jószerével csak kínlódás — annál inkább prosperál a felvásárlás, feldolgozás és értékesítés!

A földmûves, legyen az törpegazdálkodó, farmer, vagy társult parasztcsoport, csak vergôdik. Ha az elmúlt ôsz-tél-tavasz periódusban maguk a termelôk jutottak volna a most nyitott, meglehetôsen jelentôs hitelkeretnek bár egy kis hányadához, akkor most nem kellene félreverni a harangokat, hogy tudniillik válságban van a román mezôgazdaság.

A mostani pénzügyi döntés csak taktikázás: az adott helyzetbôl való kilábalás lehetôségének a keresése. A baj, mármint az, hogy "válságban a román mezôgazdaság", örökletes. Több mint négy évtizede gyakorolt stratégiából gyökerezik: adjunk a mezôgazdasági termelônek valamicskét, illetve hagyjunk meg neki annyit, hogy éppen éhen ne haljon, a tejfölt pedig leszedjük. Leszedték, mert a világpiacon alig versenyképes ipar, de fôként a grandomán nehézipar, nemzedékeken át rostával hordta a vizet. (Nem pletyka az, hogy a hazai nehézipar termékeinek egyikét-másikát a nyugati piac azért vásárolta fel, hogy beolvasztva, magas színvonalú termékek gyártásához nyersanyagként felhasználja.)

Adtuk a búzát, húst potom áron, csak jöjjön a dollár, az nem számított, hogy Románia állampolgárai, kicsitôl nagyig, ehetetlen kenyeret ettek, húshoz, hústermékhez még hosszas sorállással is csak ritkán jutottak hozzá.

Ezt nem lehet egykönnyen elfelejteni, már csak azért sem, mert a mai gazdasági vezetés következetesen gondoskodik arról, hogy ne felejtsünk. Például azzal, hogy a termelôtôl felvásárolt gabonát, s minden más egyebet, amit a föld megterem, átlagban az alapár háromszorosával értékesíti.

Háborgunk, hogy a mostani mentôövet sem a termelôknek, hanem a felvásárlóknak, feldolgozóknak és értékesítôknek nyújtják. (A termelô csak közvetve részesül az "adományból".)

Úgy igaz, hogy 1995-ben gabonából a hazai szükségletnek nagyjából a háromszorosát teremte meg a föld. Hol van a fölös kétharmad?!

Az ország évi belsô fogyasztása búzából 3,4-3,5 millió tonna körül van. És mit ad isten, az idei termés "csak" 3,3 millió tonnára becsülhetô. A különbség elenyészô, vagy legalábbis nem indokolja azt, hogy máris emeljék a kenyér és más élelmiszeripari termék árát. Vagyis: támogatás hiányában béklyózottan araszol a termelés, hogy a végén a fogyasztón csattanjon az ostor.

Az bizonyos, hogy a zsák, amelyikben a múlt évi termést tárolták, kilyukadt. Következtethetünk erre abból is, hogy azért az 1-2 tizedmillió tonnányi hiány (a várható termés és szükséglet közötti különbözet) láttán, infláció ide, infláció oda, nem kellene máris hozzányúlni az alapvetô élelmiszerek árához.

Ha már az ôsszel, majd pedig tavasszal támogatáshoz juttatták volna a termelôket, ingyen vagy akár jutányos áron üzemanyaghoz, gépekhez, gépalkatrészekhez segítették volna, földjüket idejében és jó körülmények között mûvelhették volna meg. Most nem kellene arra hivatkozni, hogy hosszú volt a tél, majd az aszály sújtotta a földet. Ami igaz. Ám mai technológiákkal még ennél súlyosabb csapások esetén is számottevôen lehet enyhíteni a bajokon. Csakhogy ehhez nem voltak adottak a feltételek. A már említettekhez soroljuk: az idén a szalmásgabonát jószerével vegyszerezés nélkül termelték — nem volt pénz vegyszerre! Most pedig gyomos és csökött kalászosokat aratunk.

Akkor és "oda" kellett volna a hitel és más anyagi támogatás. Közvetve ugyan így is bár morzsához hozzájuthat a termelô: felvásárolják a gabonát. A potom árból viszont csak a sebeire vehet gyógyírt, jó ha egyenlíteni tudja az idei termelés költségeit. De mivel vágjon neki az ôszi búzavetéssel kezdôdô jövô mezôgazdasági évnek?

Bazsó Zsigmond

Negyedik alkalommal rendezték meg a Budapesti Mûszaki Egyetemen a GIS/LIS Central Europe nevû konferenciát és kiállítást, a térség legrangosabb szakmai eseményét városrendezés és településfejlesztés témában.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az informatika és a hírközlés a modern gazdaság alapja. A globális információs társadalomba való integrálódás létfontosságú elôfeltétele egy olyan Európának, melynek végsô célja az állampolgárok életminôségének javítása sikeres gazdasági fejlesztés révén.

Az informatika és hírközlés hatása már ma is az ipari forradalmakhoz hasonlítható.

Az információs rendszerek között általában megkülönböztetik azokat, amelyekben a tárgyaknak, jelenségeknek a helyzete is szerepet játszik. Az ilyen célra alkalmas rendszerek megkülönböztetése már az elnevezésükben is tükrözôdik. A hellyel kapcsolatos információk gyûjtésére, feldolgozására és közlésére alkalmas információs rendszereket térinformációs rendszereknek, vagy (miután a tárgyak, jelenségek helyzete a Föld felszínén adott, égitestünk görög nevébôl kiindulva) geoinformációs rendszereknek (GIS) nevezik.

A térinformatikai technológia elterjesztésének vonatkozásában Kelet- és Közép-Európa országaiban is jelentôs eredmények születtek. Ez a konferencia mintegy felmérte e terület eredményeit. Sajnos, nem minden ország képviseltette magát. Romániából is csak egyedül vettem részt az értekezleten.

A konferencia ráirányította a figyelmet a GIS/LIS-technológiára mint eszközre a privatizáció és a fejlôdés minden területén. Ez a technológia államigazgatásban és a magánszektorokban kiemelt programok megvalósításában jól kiaknázható. A szakterület néhány vezetô képviselôjétôl sokat lehetett tanulni.

Ismeretes, hogy települések vagy településcsoportoknak hasonló gondjaik vannak a helyi közvagyon-kataszter, közmûirányítás, szociális rendszer, településrendezés, területfejlesztés stb. terén. Világossá vált, hogy az informatikai rendszereknek döntést elôkészítô, támogató eszköznek kell lenniük. A térinformatika, mint alkalmazott informatikai rendszer kiemelkedô jelentôségû piacát a közigazgatás — ennek keretében az államigazgatás és a településigazgatás — jelenti.

A településrendezés térinformatikai rendszerek telepítése szempontjából kiemelkedô jelentôségû. A településrendezés keretei között a térbeli helyek összehangolt rendszerét, az alapadatgyûjtés és -rendszerezés, térbeli rendbe illesztését, a közigazgatási adatokkal való szinkronizálását kell létrehozni. A térinformatika a települési — önkormányzati — informatika telepítési kerete. A településrendezési terv önkormányzati és hatósági döntési információs rendszer adatállományává válik, és folyamattervezés formáját veszi fel. Alapvetôen rendszerteremtô és szinkronizáló feladatot lát el, köznyilvánossága hihetetlen módon megnô.

A konferencián nyilvánvalóvá vált, hogy a digitális térképek megjelenésével, elterjedésével párhuzamosan az önkormányzatoknak jelentôs összegeket kell szánniuk a térbeli gondolkodás kialakítására, megteremtésére, és nem utolsósorban a térinformatika oktatására. Az oktatóközpontok nemzetközi hálózat tagjaként mûködnek, az önkormányzat informatikai szakembereit, térinformatikai szakmérnökeit képezik ki.

Számunkra is lehetôség adatik egy ilyen regionális központ létrehozására. A Gábor Dénes Mûszaki Informatikai Fôiskola erdélyi tagozatain a harmadéven most is folyik a térinformatika oktatása, de egy ilyen nemzetközi hálózatnak a tagjaként magyar és román nyelven kezdi meg az oktatást, hozzájárulva az önkormányzati informatikai rendszerek hazai bevezetéséhez és fejlesztéséhez.

A konferencián olyan jeles kiállítók is jelen voltak, mint az INTERGRAPH, mely ez év januárjában az Intergraph WEBserve elnevezéssel piacra bocsátotta napjaink legkorszerûbb Internet kiszolgálóját, az IDRISI, az amerikai Clark Universityrôl a Bentley Systems Europe, mely térképezési és területi elemzési eszközök széles választékát mutatta be. A SOKKIA Ltd., TRIMBLE, SIEMENS NIXDORF INFORMATION SYSTEMS AG vagy a GEOMETRIA TÉRINFORMATIKA Rt., mely közmûnyilvántartási kulcsrakész rendszereket mutatott be.

Külön jelentôséggel bírt az IDRISI Workshop, illetve az önkormányzati fórum.

Dr. Selinger Sándor

Kedves Barátunk!

Hároméves a Duna Televízió. Az elsô magyar mûholdas televízió kezdettôl fogva igen nehéz anyagi körülmények között mûködik. Az országgyûlés által 1995-re megszavazott költségvetési támogatás teljes összege is csak egy csökkentett program megvalósítására volt elegendô. Ezért és elért eredményeink védelme érdekében 1995. október 5-én 200 komoly anyagi áldozatot hozó alapító létrehozta a Duna Televízióért Alapítványt. Az alapítók és a támogatók csatlakozásra hívják Önt is, és a segítségét kérik.

Az alapítvány célja a Duna Televízió támogatása abból a célból, hogy a világban és különösen a Kárpát-medencében élô magyarok számára segítse • a Duna Televízió sugárzását, a magyar és az egyetemes kultúra értékeinek közvetítését, • a különbözô országokban szervezôdô Duna Televízió Baráti Körök mûködését, • a Duna Televízió népszerûsítését, nézettségének növelését.

Bízunk abban, hogy Ön is az adományozók sorába lép, és pénzbeli támogatásával — legyen az bármilyen szerény is — hozzájárul a magyarsághoz szóló Duna Televízió fejlesztéséhez és mûködtetéséhez. Az adományozók nevét kívánságukra a Duna Televízió képernyôjén is feltüntetjük. Támogatását, hozzájárulását tisztelettel köszönjük!

Sára Sándor, Dr. Szöllôsy Árpád, a Duna Televízióa Duna Televízióért fôigazgatója Alapítvány elnöke. Az alapítvány kuratóriumának tagjai: Dr. Szöllôsy Árpád elnök, jogász, közgazdász, dr. Czeglédi László ügyvéd, Dobos László író, dr. Gerold László egyetemi tanár, Habsburg György, a Páneurópai Unió magyarországi megbízottja, Hámos László, a HHRF elnöke, dr. Horváth József ügyvéd, Kovács Andor közgazdász, Kozma Imre, a Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Makovecz Imre építész, dr. Marton Zoltán, az Interkoncert Rt. elnöke, dr. Medgyessy Péter, az MBF Bank elnök-vezérigazgatója, Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke, Széles Gábor, a VIDEOTON Holding elnök-vezérigazgatója, dr. Tempfli József nagyváradi megyéspüspök, Verestóy Attila szenátor.

Tiszteletbeli alapítók: Farkas Ferenc zeneszerzô, Fejtô Ferenc író, történész, dr. Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke, Lukács Margit színmûvész, Marton Éva operaénekes, dr. Nemeskürty István író, történész, Szôts István filmrendezô, dr. Újhelyi Szilárd jogász, nagykövet.

DUNA TELEVÍZIÓÉRT ALAPÍTVÁNY H-1016 Budapest, Mészáros u. 48. T.: 36-1-457-1226, fax: 156-6772, Ordódy Judit titkár.

Számlavezetô: Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. H-1051 Budapest, Szent István tér 15.

Számlaszám: 10300002-20380500-00003285

USD: 501-00400-2100-4010, DEM: 501-00400-2100-4072, CHF: 501-00400-2100-4027, LEI: Fundatia Culturalã Dr. Bernády György Târgu-Mures, 45-96-86-26-01, Banca Agricolã S.A. Târgu-Mures, "Sprijinirea Fundatiei pentru televiziunea DUNA".

Igen váltakozóan szerepeltek a keddi kereskedési napon a részvények a bukaresti tôzsdén, ahol gyengült a két fô papír, az Azomures és a Foraj Sonde árfolyama.

Kedden — az elôzô kereskedési naphoz képest — mintegy duplájára, több mint 12 ezer részvényre növekedett a gazdát cserélt részvények száma. A tranzakciók száma 184-rôl 302-re bôvült; a tranzakciók összértéke 65 millió lejrôl 96 millióra emelkedett. (1 dollár = 3041 lej.)

Kereskedôk szerint a bukaresti tôzsdén hónapok óta tart a bessz, s ezt a Dacia Felix Bank és a Credit Bank fizetôképességével kapcsolatos aggodalmak váltották ki. Ennek hatására megrendült a pénzügyi intézetek iránti bizalom.

Kedden az Azomures papírokból volt a legnagyobb forgalom; árfolyama 1300 lejjel 10 300-ra esett. A másik fô papír, a Foraj Sonde árfolyama 200 lejjel 6400-ra gyengült.

Az Artrom részvénye 150 lejjel 2100-ra erôsödött. A Sanevit árfolyama nem változott, s 12 000 lejen zárt.

A négy papíron kívül további három részvény árfolyama gyengült, négyé emelkedett, s kettôé változatlan maradt.

Az európai Szövetséges Erôk Fôparancsnoksága közölte, hogy hét NATO-tagország — Franciaország, Görögország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Törökország és az USA — három partnerországgal — Bulgária, Románia és Ukrajna — együtt a Fekete-tengeren, a román felségvizeken hadgyakorlatot végeznek — közli a Nemzetvédelmi Minisztérium.

A Cooperative Partner '96 hadgyakorlat célja a békefenntartó mûveletek és a tengerészeti erôk közti mûködésösszekapcsolás együttes megértése.

A vendéglátó ország Románia és a román Tengerészet Vezérkara felel a Cooperative Partner '96 hadgyakorlat koordinálásáért. Konstancán, a hadgyakorlatok övezetében, július 21-28. között tájékoztatási és sajtóközpont mûködik.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]