"Teljesen helytelen politikai döntés lenne", ha a NATO elõször csak néhány kelet-közép-európai országot venne fel tagjai sorába, így Magyarországot, Csehországot, Lengyelországot és Szlovéniát, de Romániát és más államokat kihagyna az elsõ körbõl - mondta Ion Iliescu elnök a Die Presse osztrák konzervatív lap munkatársának.
A pénteken utcára kerülõ nyilatkozatban Iliescu elnök azt is határozottan kijelentette, hogy Magyarország és Románia csak egyszerre léphet be az észak-atlanti szervezetbe, vagy pedig mindkettõnek egyszerre kell kimaradnia. Ugyanakkor úgy vélte, nem szerencsés, hogy a NATO diszkrimináló hozzáállással lát hozzá a bõvítéséhez. Megítélése szerint az összes közép-európai ország a saját és az általános biztonság miatt érdekelt a bõvítésben, s a békepartnerségi programban mindnyájan egyenjogúan mûködnek együtt a NATO-val, így nem tartja értelmét annak a kérdésnek, hogy ki lesz az elsõ, a második vagy a harmadik. Iliescu attól tart, hogy a felvétel különbözõ idõpontja miatt a "versengés, a bizalmatlanság és az instabilitás légköre" alakulhat ki.
A készülõ magyar-román alapszerzõdéssel kapcsolatban Iliescu elmondta: "a tárgyalások már nagyon elõrehaladott stádiumban vannak. Csak néhány pontról folynak tovább a viták, elsõsorban a kisebbségi kérdésrõl. Mi nagyon nyitottak vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy az egyetlen feltétel az általános európai kisebbségi szabályozás lesz. Úgy gondoljuk, hogy mi Romániában ezeknek a kritériumoknak mindegyikét teljesítettük - az alkotmányban, az összes törvényben és a gyakorlatban. Mi ezeket a jogokat megvalósítottuk a gyakorlatban. Nálunk a kisebbségek képviselete biztosított a parlamentben és minden regionális tanácsban. Lehetõségük van az anyanyelvük használatára, vannak iskoláik, kulturális intézményeik, anyanyelvi újságaik, rádióállomásaik. Magyarországon nem találni a nemzeti kisebbségek számára ilyen intézményeket. Pedig Magyarországon is vannak románok. A II. világháború után 250 ezren voltak, most már csak 10 ezren" — fejtette ki Iliescu.
"Magyarország egész történelme folyamán a kisebbségek asszimilálásának politikáját folytatta" - tette hozzá Iliescu az interjúban, s a Die Presse ezt a kijelentést emelte ki a cikk címében. Mint mondta: ,,A románok számára (Magyarországon) csak egy iskola van, és abban idegen nyelvként tanítják a románt. Nem tanulhatnak (a románok) az anyanyelvükön. Magyarországon csak beszélnek, de nem tesznek semmit. Mi ellenben teszünk is valamit. De csak nagyon kevés szélsõséges politikai erõ van, amely ezt a problémát bolygatja." A Die Presse feltette a kérdést, hogy nincsenek-e ilyen erõk mindkét oldalon. A román elnök válasza: ,,Igen, ez mindig akció és reakció. Az egyszerû emberek ellenben normális körülmények között élnek. És állami szinten normális kapcsolatokat fejlesztettünk ki a két állam között."
Arra a kérdésre, hogy Románia számára miért nem fogadhatók el a sok más országban a kisebbségeknek megadott kollektív jogok, az autonómia, Iliescu közölte: Ausztriában sincs nemzeti autonómia. Az újságíró ellenvetésére, hogy Ausztriában ellenben a kisebbségeknek sok joga van, a román politikus közölte: ,,Ezen jogaik Romániában is megvannak a kisebbségeknek". Kijelentette: vannak az egész országban olyan települések, ahol a magyarok alkotják a többséget, és ott a helyi közigazgatásban a magyar nyelvet használják.
Az interjú további részében a Die Presse arról kérdezte Iliescut, hogy milyen Románia viszonya Moldovához, milyen hatással volt a román gazdaságra a volt Jugoszlávia elleni embargó, milyen módon alakítják át a gazdaságot, miért voltak olyan hosszú ideig tartózkodók Romániával szemben a külföldi beruházók, s milyen lépéseket terveznek az egyre nagyobb méreteket öltõ és külföldre is kiterjedõ bûnözés visszaszorítására.
A kolozsvári törvényszék polgári és közigazgatási részlege helyet adott Molnos Lajos RMDSZ-tanácsos által, a június 15-én tartott tanácsüléskor történt be nem iktatása miatt emelt panasznak és az 1996. június 20-án kelt, 1996/1123-as iktatószámú végleges és megfellebbezhetetlen határozata által arra kötelezi a kolozsvári helyi tanácsot, hogy kártérítésként 102 705 lejt fizessen. Ehhez természetesen hozzáadódnak a perköltségek is. Ha Gheorghe Funar polgármester megnyeri a Molnos Lajos ellen indított pert, akkor tanácsosunk már csak 1 999 897 250 lejjel bánhatja tévedését.
Választási kampánnyal kapcsolatos problémák szerepeltek elsõsorban a Román Társadalmi Demokrácia Pártja Kolozs megyei tanácsának tegnapi ülésén, amelyen részt vett Oliviu Gherman, az RTDP országos elnöke is. Kolozs megyében a júniusi helyhatósági választásokon leszereplõ RTDP, levonva az eredményekbõl a megfelelõ tanulságot, leváltotta kampányfõnökét, és az imázs további javításának érdekében megvált a korábban megyei alelnöki tisztséget betöltõ Ioan Simatól, a Dacia Felix Bank volt elnökétõl is, akinek az utóbbi idõbeni "közszereplése" igen sokat ártott a párt megítélésének. Döntés született arról is, hogy megyei szinten a Nemzeti Liberális Párt (Câmpeanu szárny) az RTDP-vel egy listán induljon az õszi választásokon.
Kolozsvári látogatása alkalmával tartott sajtóértekezletén Oliviu Gherman elmondta, addig amíg az RTDP meg van még vele elégedve, a párt nem szándékszik Ion Iliescun kívül mást is jelölni az államelnöki tisztségre. Arra a kérdésre, hogy miféle állami költségvetése van Romániának, ha abból olyan románellenes akciókat finanszíroznak, mint amilyen az RMDSZ által meghirdetett személyi elvû autonómia, Oliviu Gherman megnyugtatta az újságírót. A költségvetés valóban fedezi a nemzeti kisebbségeknek identitásuk megõrzésére irányuló kezdeményezéseit, de aggodalomra semmi ok, az RTDP igencsak fenntartásokkal kezeli ezt az egész autonómia-kérdést, és mindenkit biztosíthat afelõl, hogy a költségvetésbõl semmiféle akció nem részesül támogatásban, amely Románia érdekeivel ellenkezne. Az olyan kérdésekre viszont, hogy miképpen is értékeli a pártelnök a vezetõ kormánypártnak az elmúlt négy évben kifejtett tevékenységét, tekintettel arra, hogy a román állampolgár átlagfizetése még mindig valahol a siralmas havi 100 márka körül mozog, illetve hogy véleménye szerint a bérek indexálása mennyire arányos az árdrágítással, a pártvezér és a sajtóértekezleten szintén jelen levõ prefektus gyenge viccekkel kerülték el az értelmes válaszadást.
A demokrácia alaptétele a lelkiismereti és gondolkodásbeli szabadság. A magyar reformátusok sorozatos világtalálkozója - amelyre 3. alkalommal, ezúttal a Partiumban és Erdélyben kerül sor - éppen ennek az alapvetõ emberi jognak a jelképe: az egy hiten levõk gyülekezete együtt imádkozik a Zsoltárok tanítása szerint az egész régió sorsa jobbra fordításának reményében: "Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet." Aki vagy akik személy szerint, illetve testületileg megkérdõjelezik bárkinek a szabad lelkiismereti megnyilvánulását, azok antidemokraták, intoleránsak. Sajnos, az oly gyakran szélsõséges és demokráciaellenes megnyilvánulásokat eltûrõ romániai politikai közéletben ismét egy olyan hang jelentkezett - az RNEP-é -, amely tiltani kíván egy keresztény eszmeiség nevében szervezõdõ találkozót, a hitbeli gyülekezést hamis napi politikai diverzióval próbál megzavarni, és igyekszik a román közvéleményt feszültségteremtés szándékával félrevezetni. A megnyilatkozás nem meglepõ, amennyiben az RNEP-nek közismert az elfogult nacionalista ideológiája, amely, sajnos, saját hívei számára sem kínál konstruktív ideológiát, de mint a kormánykoalíció egyik tagját, a hatalomgyakorlás egyik részesét kénytelenek vagyunk cáfolni, megszólítva a hazai és nemzetközi politikai és hatalomgyakorló tényezõket.
1. A kormány tisztelje meg jelenlétével a rendezvényt, eleget téve a meghívásnak. Úgy véljük, a meghívás ténye eleve cáfolata a rendezvény jellegét tévesen értelmezõk szándékának. A kormány képviselõjének jelenléte pedig cáfolná azt a látszatot, hogy a végrehajtó hatalom felvállalja a koalíciós partner szélsõséges nacionalista álláspontját.
2. Felkérjük Románia demokratikus érzelmû személyeit, szervezõdéseit, tegyenek hitet amellett, hogy országunkban a demokrácia alapelvei mûködõképesek
3. Kijelentjük, hogy a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója éppen a népek közötti megbékélés és egyetértés eszméjét szolgálja, ezért tegyük az eseményt a Partium és Erdély közös ünnepévé, a másságtûrés demokratikus jelképévé.
4. A közös Európa Ház eseményeként a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozóját támogatólag karolja fel a nemzetközi közvélemény.
Olyan esetekben, ha valamely jogilag sérelmes panaszt a hazai törvényadta lehetõségek teljes kimerítése után sem rendezték, minden román állampolgárnak, akár a Tanács bármelyik tagországában élõknek megadatik az esély, hogy ügyükkel az Európa Tanácshoz forduljanak. Ide tartozik hét, nálunk nagy érdeklõdésre számító kérdéscsoport is: a kommunista rezsimben elállamosított ingatlanok visszaigénylése, és a más államokba áttelepültek nyugdíjjogosultságának az elismerése. Strasbourg-ba küldhetõk továbbá a hatóságok törvénytelenségeit leleplezõ, emberi jogokat sértõ esetek kivizsgálását célzó kérések. Az alapvetõ emberi jog és szabadság védelmére 1952-ben elfogadott konvenció elsõ szakasza kimondja, hogy "bármilyen fizikai vagy jogi személynek joga van anyagi javainak a tiszteletben tartásához. Senki nem fosztható meg jogos tulajdonától, csak ha a kisajátítás megfelel a törvényes feltételeknek és a nemzetközi jog elveinek, és a közérdek kívánja meg".
Az Európa Tanácshoz magyar, vagy román nyelven írt levéllel is lehet fordulni. Ennek a következõket kell tartalmaznia: A vitás kérdés rövid bemutatása; azok a konvenciókban felsorolt emberi jogok, amelyeket megsértettek; nyilatkozat a jogorvoslásnak szánt lépésekrõl; a törvényszék vagy a hatóságok hivatalos döntése a konkrét esettel kapcsolatban.
A cím: The Secretary European Comission of Human Rights Council of Europe F-67075 Strasbourg CEDEX.
Július 19. és 21. között Kolozsváron a központi stadionban rendezik meg az ország északi és északnyugati részében élõ jehovisták számára azt a nemzetközi kongresszust, amelynek az eredeti tervek szerint Bukarest adott volna otthont, ha ezt az ortodox egyház és az államhatalom által keltett hisztérikus tömeghangulat nem hiúsította volna meg.
A zsúfolásig megtelt stadionban román és magyar nyelven folyik a rendezvény, melynek békéjére népes szervezõ gárda ügyel. Elõvigyázatosságuk, figyelembe véve az ellenük felcsigázott hangulatot, érthetõ. A rendezõk különben nem kívánják értékelni a román hatóságok és az ortodox egyház magatartását, mert õk elsõsorban önmaguk nevelésére összpontosítanak. A Bukarestben elszaporodott plakátokon fanatikus, veszélyes szektaként tüntetik fel õket. A vádlottak válaszként csupán annyit kérdeznek: milyen konkrét bizonyítékok szólnak ellenük? Az is érdekes, hogy a fõvárosban más alkalmakkor még rendeztek összejöveteleket, és akkor nem merültek fel ilyen agresszíven megrendezett akadályozó tényezõk.
Most Kolozsvárral párhuzamban Brassóban is tartanak egy hasonló körzeti kongresszust. A múlt héten Budapesten tizenegy nemzetbeli hívek hét nyelven tartottak kongresszust, és Prágában is volt hasonló esemény. Nyugat-Európában pedig szinte minden hét végén van ilyen méretû találkozójuk Zürichben, Drezdában, Filachban stb.
Úgy tûnik, Erdélyben, a vallásszabadság szülõföldjén, a funari (ki)tolerancia fellegvárában most rövid idõre megvalósult a nyugati integráció.
Románia nem monarchia, de...
Van egy belsõ királysága, netalántán császársága, a hatalom által (egységes nemzetállam) hallgatólagosan elismert etnikai autonómia, saját fejedelemmel, közigazgatással: vajdaságok, bulibasaságok. Úgy néz ki, hogy a cigánytábor autonómiai kisegység: Valeriu Stãnescu, az argeni romák vajdája (vagy bulibasája) megalkotta a cigánytábor törvényét - mondják, amolyan roma Btk. Mondhatja valaki, hogy e jogállam nem ismeri el az ET 1201. számú ajánlatát?
Július a királyi látogatások hónapja. Haza(?)látogatott Anna exkirályné Margit hercegnõvel. Utazgatnak az országban: az elvesztett Paradicsom nosztalgiájával. A monarchisták éljeneznek, hajlonganak Mihály exkirály portréja elõtt. Hát ez nem államellenes? Hisz az alkotmány szerint köztársaságban élünk. Figyelmet érdemel Paul herceg látogatása is, aki Mircea, a trónkövetelõ fia, II. Károly király elsõszülöttjéé Ioane Zoe "Zizi" Lambrinóval kötött házasságából, amelyet ha érvénytelenítettek is, kékvérû (?) királyi sarj, s mint elsõszülött, õt illette volna a trón és nem Mihályt. Paul herceget nem éljenezte tömeg, nem szerveztek monarchista tüntetést, de megvigasztalódhat egy kolozsvári díszpolgársággal — az is valami, ha nem is bársonyszék, de ki tudja...
Királyi látogatás volt a Hillary Clinton first ladyé is. Nem kékvérû, de bizonyította, nem csak trónvesztettek, trónkövetelõk élhetnek, viselkedhetnek királyilag.
Az utóbbi idõben nem hallat magáról, de kószál valahol még õsibb nosztalgiával a valamikori kun tájakon Eugen Caraghiol - a kunok királya. Õfelsége a Román szellemiség kongresszusán jelentkezett e minõségben, 1993-ban, Herkulesfürdõn. Lehet, hogy a Basarab család valamelyik ágából jövend, tehát...
Vannak jócskán trónsóvárgók, és nem csak. Diktátorunk már nincs, de nyüzsögnek a kiskirályok, hatalmaskodó, önkényeskedõ vezetõk, tisztségviselõk, mint... De hagyjuk, példálózni veszélyes; van ugyan szólásszabadság meg miegymás, lehet pofázni, de csak óvatosan, mert más az, amit a hatalom a kerítésre ír, és más, ami bent van. Lám, a virtuskodó kiskirályokat bírálni merészelõ, korrupciót, visszaéléseket leleplezõ újságírókat már kezdték bedutyizni. Ott pedig nem éppen királyi az élet - vagy ott is csak a kiskirályoknak...
Az Egyesült Államok hivatalos népszámlálási statisztikájában másfél milliónyi megkérdezett vallotta, hogy magyar háttere van, illetve az is van. Bár kis számban jóval korábban is éltek magyarok Amerikában, sorsukkal részletesebben csak 1880-tól foglalkoznak a történészek (Puskás Juliana: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880-1940, Budapest, 1982). Ruzsa Jenõ 1940-ben megjelent könyvébõl azt is megtudhatjuk, hogy a Kanadába kivándorolt magyarságot 1886 óta, az elsõ kanadai magyar telep megalapítása évétõl lehet számítani (ez a Whitewoodtól 25 mérföldre északra fekvõ helység ma is Kaposvár névvel szerepel a térképen). Legalább öt, de inkább hat nemzedéknyinek tekinthetõ tehát az Észak-Amerikában letelepedett magyarság. Az önmagukat tudatosan magyarnak vallók száma természetesen jóval kisebb másfél milliónál, de jellemzõ, hogy nagyon sok magyarul már nem, vagy csak alig beszélõ második, vagy harmadik generációs is büszkén vállalja magyarságát. Százötvennél is több azoknak az észak-amerikai kontinensen mûködõ magyar szervezeteknek a száma, melyek általában helyi jellegûek, de országos, vagy országhatárokat is átlépõ koalíciókba tömörülnek. Ott-tartózkodásom alatt a már említett Minnesotai Magyarok Egyesülete mellett az Oregon államban bejegyzett Magyar Baráti Közösséggel, ennek Detroit-Windsor-i csoportjával, valamint a Magyar Hagyományokat Ápoló Körrel kerültem szorosabb kapcsolatba. Õk voltak körutam fõszervezõi. "A megmaradás vágyának ébrentartása, a gyökerek ápolása, itt sok tízezer kilométerre az óhazától, kötelességünk. Ennek a hitnek a jegyében hoztuk létre csoportunkat, és büszkék vagyunk arra, hogy az Allen Parki Magyar Református Egyház, Amerika legnagyobb magyar református egyházának keretein belül, ebben a hitben mûködhetünk" - idézet a Magyar Hagyományokat Ápoló Kör 1992. augusztus 9-én megfogalmazott hitvallásából. Ennek a Miklós Erzsébet elnökasszony által aláírt szándéknyilatkozatnak a szövegébõl még az is kiderül, hogy "a kapcsolattartás érdekében erõnkhöz mérten arra törekszünk, hogy idõrõl idõre óhazai vendégelõadókat hívjunk meg, ezzel is biztosítva a Kárpát-medencében, valamint az itt élõ magyarság közti párbeszédet".
Elõttem a Detroit-Windsor csoport Aranykönyvébõl kimásolt meghívók és mûsorok garmadája. Kronologikus sorrendben ezekbõl szemelgetek. Markó Béla, akkor még "csak" marosvásárhelyi költõ, 1991. április 6-án Kisebbségi kérdés és demokrácia a mai Romániában címmel tartott elõadást; ugyanaz év és hónap 29-én a Magyar Református Egyház templomában Ft. Dr. Csiha Kálmánnak, az Erdélyi Református Egyházkerület újonnan választott püspökének igehirdetésére szólít a díszes meghívó; 1992 aprilisában Tokay György parlamenti képviselõ tart elõadást Magyarok a román politikai életben, avagy egy születõ demokrácia címmel, és a 48 tagú kolozsvári Református Kollégium Kórusa ad jótékony célú hangversenyt; majd az év szeptemberében Sütõ András Erdélyi sors és irodalom címû elõadása következik; Király Károly beszélgetésére már 93 februárjában kerül sor, amit szeptemberben Kántor Lajos Irodalmi és közéleti változások Erdélyben a 80-as, 90-es évek fordulójánelõadása követ. Szerepel még a mûsorban hálaadó ebéd utáni magyarországi citerazenekar fellépése, videovetítéssel egybekötött népmûvészeti elõadás (Tarján Gábor néprajzos, az Iparmûvészeti Fõiskola tanára), és 1996-ban a magyar szabadságharc 148. évfordulójának emlékezete - mármint a millecentenáriumi rendezvények bevezetõje.
Igazán rangos névsor! Szerencsémre mindezeket csak utólag tudom meg, így elõadásaimon nem kerít túlságosan hatalmába a lámpaláz.
A St. Paul-i unitárius templomban sorra kerülõ Erdélyi magyar egyházak, iskolák és a magyar kisebbség mostani helyzete címmel meghirdetett elõadásom elõtt azonban még úgynevezett partyn, vacsorán ismerkedem minnesotai vendéglátóimmal. Habár házigazdám tehetõs, és a vacsoravendégek sem - hogy finoman fogalmazzak — küszködnek anyagi gondokkal, az összejövetel batyus. Mindenki hoz magával valami sajátost, egyénit, ínyencséget. Olga asszony körözöttje és az ukrán mészárostól beszerzett pick-szalámi jelentik a hazai ízeket, melyekre mindenki azonnal lecsap. Érdekes, hogy az évtizedekkel ezelõtt kivándoroltak is mennyire ragaszkodnak a valamikor, talán csak gyermekkorukban megszokott ételekhez. Magam is tapasztaltam, hogy a számos, vendéglõkben elfogyasztott, egyébként ízletes, de magyar gyomornak szokatlan olyan ételek után, mint a lazac, a legkülönfélébb tengeri herkentyük, vagy az ananászos, esetleg földiepres szószokkal leöntött húsok után milyen jólesik a cérnametéltes, vagy grízgaluskás húsleves, a pörkölt, a paprikás, a jól fûszerezett fatányéros. A hazai kenyér íze ott hiánycikk. Van köménymagos, rozmaringos és szezámmagos, de igazi jó barnakenyeret nem lehet találni. Magyar ital viszont van bõven mindenütt. Egy közepesnek számító italüzletben — az élelmiszerüzletekben ugyanis szeszesital nem árusítható - minimum tizenötféle magyar bor kapható, és minden valamirevaló magyar család házi bárjában, vagy gördülõ asztalkáján ott az Unicum, a tokaji aszú. Lehet, hogy a magyar konyha nem a legegészségesebb, de jó és sikeres. Tudják ezt a minnesotai magyarok is. Ottlétemkor éppen zajlott az évenkénti Nemzetek Fesztiválja. A sportcsarnokban rendezett háromnapos népünnepélynek százezernél is több látogatója volt. Miközben egy középre helyezett dobogón zajlik a népviselet- és táncbemutató, körbe-körbe, bérelhetõ kis helyiségekben, árulják a nemzeti eledeleket. Indonézektõl eszkimókig, legalább száz nemzetinek mondott részlegen, ahol 5-10 dollár ellenében megkóstolhatsz bármit. A magyar pult elõtt mindig óriási volt a sor, pedig csak babgulyást árultak kovászos uborkával. Az éppen felszolgáló Saari Dénes huncut mosoly kíséretében elmondta, hogy miután hazai kovászos tartalékaik kimerültek, készleteiket a szemben lévõ nagyáruházból töltötték fel. Mindez persze semmi ahhoz képest, hogy a szomszédos iraki standon 7 upot narancslével hígítva árusítottak, mint eredeti nemzeti italt. Így megy ez! - mondhatnám én is a sikeres amerikai írót parafrazálva -, de a lényeg az, hogy a több ember társadalmi munkája következtében begyûjtött pénz az egyesület kasszáját gyarapítja.
A partyn hamar oldódott a hangulat, mert a huszonnégy tagú vendégsereg fele jól összeszokott társaság. Hetenként egyszer, más-más családnál összegyûlve, két asztalnál rabló-ultit játszanak. Egy cent a parti, kettõ a kontra, öt az ulti. Tudom, mert egy este engem is bevontak - vesztettem is vagy hatvan centet. Ha valaki elhamarkodottan, ajkat lebiggyesztve ítélkezne, kérem, gondoljon arra, hogy a kártya jószerével csak ürügy, hogy nyolc amerikás magyar rendszeresen találkozzon és meghányja-vesse saját és a világ sorsát.
Új ismerõseim két pohár után már elmondták, hogy "lekádereztek", és nagyjából elégedettek a begyûjtött információkkal. Elképesztõ, hogy mennyire figyelemmel kísérik a történelmi Magyarország utódállamaiban zajló eseményeket. Kiderült, hogy naprakész értesülésekkel rendelkeznek, s bár kérdéseikre igyekeztem már itt kimerítõ válaszokat adni, jó elõjelnek könyveltem el, hogy másnapi elõadásomra mind bejelentkeztek.
Az unitárius templom modern épületének tanácstermében 38-an gyûltek össze. Átlag jelenlét - vigasztaltak vendéglátóim. Zoltai professzor bemutat, elõbb a templomi elöljáróknak, majd a hallgatóságnak is. Rövid, angolul megtartott beköszöntõm után, egyezségünkhöz híven áttérek a magyarra, mert a három magyarul nem tudónak szinkronban fordítanak. Rutinos elõadóként tudom, hogy negyvenöt percnyi beszéd után már lankad a figyelem, ezért így osztom be a kiszabott idõt. Téma: az áldatlan és egyre csak romló tanügyi helyzetünk, a felekezeti törvény hiánya és az egyházi javak eddig még meg nem történt visszaszolgáltatása. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy mindezekért szövetségünk nem a román népet, hanem a jelenlegi, nemzeti-kommunista vonalat képviselõ hatalmat tekinti felelõsnek, majd várom a kérdéseket. Csaknem kétórányira sikeredett a baráti beszélgetéssé alakuló második felvonás. Mit teszünk az ellenünk folytatott rágalomhadjárat és történelemhamisítás ellen? Egyben, egységben marad-e az RMDSZ? Van-e politikai vagy generációs ellentét a szövetségen belül? Kik a lehetséges román partnereink? Milyenek a közelgõ választások esélyei, de mindenekelõtt, a késõbbi elõadásaimon is vissza-visszatérõ kérdés: hogyan segíthetnek nekünk? Egyesületük már küldött Homoródszentpéter testvérfalunak egy traktorravalót. Járható út ez, vagy találjanak ki valami mást, vagy másat is?
Nagyon jólesett, hogy elsõ amerikai szereplésem után sokan, s remélem õszintén gratuláltak. A meleg kézfogások mellé még férfiölelés és újabb meghívások lehetõsége is kijutott számomra. Logikus, jól felépített, õszinte, nem elkendõzõ, földön járó, reményt is keltõ — gyûjtöm be az elhangzott értékelõ jelzõket. Annyi ellenségesen fogadott parlamenti beszéd és nyilatkozat után végre egy kis sikerélmény! Már csak ezért érdemes volt megtenni a több mint tízezer kilométert.
(Folytatjuk)
Kolozsvár város helyi tanácsa az érdekeltek tudomására hozza, hogy az 1995-ös évi 112-es törvény 9-es szakasza értelmében, azoknak az államosított házak lakásainak a bérlõi, amelyeket nem adnak vissza a volt tulajdonosoknak, augusztus 1-jétõl kérhetik a lakás készpénzben vagy részletre való megvásárlását.
Abban az esetben, ha a lakásokat részletre vásárolják meg, a lakás árának legkevesebb 30 százalékát elõlegként kell befizetni, a részleteket legtöbb 15 évre osztják fel.
A 30 év alatti fiatal házasok és a 60 év feletti személyek az ár 10 százalékát fizetik elõlegként, és a részleteket 20 évre osztják el.
Azok, akik érvényes lakásszerzõdéssel rendelkeznek és meg szeretnék vásárolni a lakást, az Állami Ingatlankezelõ Igazgatósághoz (DAIS) fordulhatnak, December 21. út 108. szám, az alábbi iratokkal:
- típuskérvény, két példányban,
- lakásszerzõdés, eredetiben,
- boríték típusú irattartó (dosszié). Ellenõrzés végett be kell mutatni a lakásszerzõdésben szereplõ családtagok személyazonossági igazolványát.
A kéréseket az alábbi munkaprogram szerint fogadják el:
- hétfõn, kedden és szerdán 8-10 óra között, csütörtökön pedig 14-17 óra között.
Típuskérvény a lakáshivatalnál igényelhetõ.
A típuskérvényhez szükséges adatok: a lakásszerzõdés száma és a fõbérlõ személyazonossági igazolványának adatai. A kérvény egyben nyilatkozat is arról, hogy a fõbérlõ és a család tagjai 1990. január 1. után nem adtak el személyi tulajdonú lakást, illetve kötelezvény arra nézve, hogy az illetõ lakás 10 éven belül nem adható el.
Szokásos heti sajtóértekezletét tartotta pénteken délelõtt Petre Liþiu, a '93-as Liberális Párt parlamenti képviselõje. A jelenlegi romániai politikai helyzetrõl szólva Liþiu kifejtette: hazánkban kialakulóban vannak a különbözõ pólusok. Ilyen a Cunescu és a Petre Roman pártjából összeállt Szociáldemokrata Szövetség és a nemrégiben magalakult Nemzeti Liberális Szövetség, amely a Horia Rusu vezette '93-as Liberális Pártot és a Nicolae Manolescu-féle Polgári Szövetség Pártját tömöríti. A liberális politikus szerint a Demokratikus Konvenció olyan mint egy lecsó, és a konvención belüli liberálisok a parasztpártiak befolyása alatt vannak.
Szó esett az amerikai képviselõház által megadott legnagyobb kereskedelmi kedvezményrõl is. "A legnagyobb kereskedelmi kedvezményt nem a jelenlegi román kormány, nem Iliescu elnök, hanem a román nép kapta meg" - hangsúlyozta Liþiu.
A budapesti nyilatkozattal kapcsolatban Petre Liþiu elmondta: "Kételkedem abban, hogy a budapesti nyilatkozat hatása pozitív lesz Romániában és más, Magyarországgal szomszédos országban. Természetes, hogy Magyarország felelõsséget érez a más országokban élõ magyarok iránt, és figyelemmel kíséri, hogy ezekben az országokban betartják-e vagy sem az emberi és a kisebbségi jogokat. A kisebbségek kérdésében Románia alkotmánya európai szintû. Helytelen azonban, hogy valamely kormány közvetlenül beavatkozzon Románia kisebbségpolitikájába. Annál is inkább, mivel Budapest az etnikai alapú autonómiát tûzi ki célul. Ezzel nem érthetek egyet. Ha az autonómia Hargita és Kovászna megyékben létrejönne, mi történne a nem ott élõ magyarokkal? A kulturális identitást elkülönülés nélkül is meg lehet õrizni. Frunda György szerintem körülbelül a szavazatok 6%-ára számíthat" - mondta Petre Liþiu.
A sajtóértekezlet végén a képviselõ megdicsérte Brassó és Kolozsvár polgármesterét, amiért megengedték a Jehova tanúi regionális kongresszusának megtartását, felismerték milyen anyagi lehetõség ez városuknak.
Kiss Olivé