1996. június 7.
(VIII. évfolyam, 130. szám)

Nicolae Vãcãroiu miniszterelnök és a parlamenti pártok vezetôinek szerdai bukaresti megbeszélésén olyan értelmû politikai egyetértés alakult ki, hogy a parlamenti választások mielôbbi lebonyolítása érdekében a kormányzat lemond az 1992. évi választási törvény lényegi módosításáról, azaz a bejutási küszöb felemelésérôl (3%), és rövidíti a pártok bejegyzésének hathónapos idôtartamát. Ebben az esetben feltehetôleg november 3-án kerülhet sor a parlamenti és elnökválasztásra.

Elôreláthatólag marad az az elôírás is, hogy elnökjelöltet százezer ajánló aláírásával lehet állítani, bár voltak olyan törekvések, hogy a jelöltek számának csökkentése érdekében emeljék az ajánlók számát 250 ezerre.

Ion Iliescu államfô és maga Vãcãroiu miniszterelnök szeptember 29-ét javasolta korábban a választások dátumául, de a szakértôk rámutattak, hogy a nemrég elfogadott párttörvény értelmében a pártokat hat hónapon belül kell újra bejegyeztetni, s ha erre a választásokig kell sort keríteni, ez az idôpont semmiképpen sem tartható. Ezért felmerült, hogy a kormány kezdeményezni fogja a hathónapos határidô rövidítését. Bár a bejutási küszöb emelését elvben sokan helyeselték, a számítások azt mutatták, hogy a parlamenti ülésszak július 1-jei befejezése elôtt már nem valósítható meg a törvénymódosítás.

Vida Gyula, az RMDSZ képviselôcsoportjának vezetôje, aki Szabó Károly szenátusi frakcióvezetôvel együtt képviselte a szövetséget a tanácskozáson, elmondta: a szövetség jelezte, hogy a maga részérôl készen áll a választások szeptemberi dátumára is, és az 5 százalékos bejutási küszöböt is helyesli. A megbeszélésen nagy súllyal esett latba, hogy a kormányra ôsszel fontos tárgyalások várnak az Európai Unióval és a NATO-val, ehhez megerôsített mandátumra van szükség, és a késôi választás hátráltatná a jövô évi költségvetés kidolgozását, illetve a télre való felkészülést is.

A belsô és a nemzetközi naptár nyomására így — az alacsony bejutási küszöb fenntartásában nyilvánvalóan érdekelt kisebb pártok megelégedésére — a résztvevôk az eddigi gyakorlat fenntartása mellett szálltak síkra, legalább az ôszi választásokon. Megfigyelôk szerint így várhatólag megmaradnak az eddigi pártok a következô parlamentben, csökken annak esélye, hogy egyik vagy másik szélsôséges formáció kihulljon a politikai életbôl, illetve hogy az ellenzék szétforgácsoltsága ilyen módon enyhüljön.

Az elsô fordulóban 24 község polgármesteri széke akadt gazdára Szilágy megyében. A 24-bôl tizenhármat nyert el az RMDSZ, négyet az RNEP, hármat a DK, kettôt az RTDP, egyet-egyet az Új Románia Párt és a Szocialista Párt. 35 községben várják a második fordulót. A Szilágy megyei tanácsban is az RMDSZ vezeti a listát 10 tanácsossal, míg a DK 6, az RNEP és az RTDP csak 5-5 tanácsossal képviselteti magát. Az RMDSZ megyei tanácsosi listájára 27 985-en szavaztak.

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete köszönetet mond annak a több mint 58 500 Kolozs megyei magyarnak, akik 1996. június 2-án elmentek szavazni.

Külön köszönet annak a 30 961-nél több kolozsvárinak — különösen az idôsebbeknek —, akiknek, ezrekkel ellentétben, elegük volt a négyéves "funarióta" uralomból, és leadott szavazataikkal ennek megszüntetéséért cselekedtek.

Köszönjük a körzetek és kerületek választmányainak, annak a néhány tucat embernek Kolozs megyében, akik hónapokon át önzetlenül, fáradtságot nem ismerve, egyetlen lejnyi fizetség nélkül! megtettek minden tôlük telhetôt a siker érdekében.

Egyszersmind köszönjük a hosszú és fárasztó munkát, amelyet a választási bizottságokban tagjaink közül több százan vállaltak.

Megkülönböztetett köszönet illeti egyházaink lelkipásztorait, akik a választások elôkészítése, valamint a kampány idején, mind a szervezésben, mind pedig a mozgósításban segítségünkre voltak.

Újraválasztott polgármesterünk elfogadja Molnos Lajos egy nappal korábbi nyilvános "bocsánatkérését", amiért az RNEP-vezért — többek közt — középszerû hülyének nevezte egy tévéinterjú alkalmával. Mint ismeretes Gheorghe Funar a Pro tv-ben tett kijelentései miatt 20 milliárd lej kártérítést követel Molnostól, amelyrôl viszont az RMDSZ Kolozs megyei elnökének mindenféle "szánom-bánom"-a ellenére sem hajlandó lemondani. A polgármester panaszt emelt az ügyészségen, és reméli, az igazságszolgáltatás nem húzza majd sokáig az idôt. Hiszen ilyen infláció mellett maholnap az a 20 milliárd mit sem ér, a pénz pedig nagyon jól fogna mindenekelôtt a parlamenti választásokat megelôzô kampányban. Gheorghe Funar úgy véli, mind az RMDSZ, mind Budapest csak örülni fog, ha hozzájárulhat az RNEP államelnök-jelöltje kampányának finanszírozásához. Reméli, Molnos nyilvános "bocsánatkérése" jó példa az RMDSZ országos vezetôi, parlamenti képviselôi számára is. Hogy megint miért esik az "etnikai diszkrimináció" hibájába, és csak Molnost vádolja becsületsértéssel, amikor koalíciós partnerei kígyót-békát összehordtak rá a kampány során? Funar nagylelkûen legyintett: szegény nagyobbik kormánypártnak úgyis annyi baja van mostanában, minek még rugdosni azt, aki amúgy is a földön hever? — vélte.

Ami a két alpolgármesteri tisztségért folytatott egyezkedéseket illeti, természetesen az RNEP is megkörnyékezte a leendô városi tanácsosokat. A polgármester különben feltétlenül számít mind a 31 tanácsos támogatására, politikai hovatartozásuktól függetlenül, és egy percig sem hiszi, hogy az elmúlt négy évhez hasonlóan polarizálódott tanáccsal lesz ismét dolga. Funar bárkit hajlandó támogatni, amennyiben az illetô bizonyítottan rátermett az alpolgármesteri tisztség betöltésére. Még akkor is, ha a konvenció jelöltjérôl van szó, bár kötve hiszi, hogy a Demokratikus Konvenció vagy az RMDSZ az alpolgármesteri szék megpályázásával feltétlenül együtt kívánna mûködni az RNEP-vel programjának életbeültetésében. Bár ki tudja?! Molnos bölcs tette után most már bármire számítani lehet — vélte.

A választások második fordulójában azokban a helységekben, ahol továbbjutott RTDP-jelölt verseng, az RNEP a vezetô kormánypártot támogatja. Noha — intett lekicsinylôen — nem sok támogatni-való van ezen az egész vezetô kormánypárton, amelytôl az utóbbi idôben saját hívei tömegesen elpártoltak, pontosan az RNEP-hez csatlakozva. (Lásd csak Kolozsvár esetét.)

A fárasztó választási kampány, úgy látszik, felmorzsolhatta az RNEP-vezér minden maradék eredetiségét: a polgármester csak igen vérszegényen reagált a bôven elhangzott provokatív kérdésekre, pedig a román római katolikusok kisemmizettségétôl a magyarországi Trianon Szövetség Kolozsváron nyitandó képviseletéig minden labdát feladtak neki. Gheorghe Funar villámgyors, határozott gyôzelmén még inkább felbátorodva magabiztosan tekint az eljövendô négy év elé. Örömét csak fokozza, hogy nemcsak az ország, de a nagyvilág is idefigyel. Hogyne, amikor maga a CNN még hétfôn közzétette újraválasztásának örömhírét! — mondotta.

— 2467 választókerületben érvényesek voltak a választások;

— 324 (36 megye) választókerületben új választásokat szerveznek;

— 1431 (36 megye) választókerületben esedékes a választások második fordulóját megszervezni;

— a megválasztott polgármesterek száma 595;

— a megválasztott tanácsosok száma 22 723;

— polgármesteri mandátumok megoszlása: RTDP — 243; RMDSZ — 79; SZDU — 77; RDK — 48; függetlenek — 47; RNEP — 30; RDAP — 22; SZMP — 16; NRP — 9; SZP — 5; LP '93 — 4; ROM — 4; PSZP — 3; Romániai Horvátok Szövetsége — 2; NLP(C) — 2; a Szlovákok és Csehek Demokratikus Szövetsége — 1; RHP — 1; Nyugdíjasok Pártja — 1; Új Románia Párt — 1;

— tanácsosi mandátumok megoszlása: RTDP — 5288; RDK — 3692; SZDU — 3428; RMDSZ — 1578; SZMP — 1417; RNEP — 1261; RDAP — 1245; független jelöltek — 1021; a többi pártok ezer alatti tanácsosi mandátumot szereztek.

Oliviu Gherman, a szenátus elnöke csütörtök délelôtt Budapestre utazott, ahol részt vesz az Európa Tanács tagállamainak Parlamenti Értekezletén.

Az értekezlet célja idôszakosan elemezni a parlamentek tevékenységét és szerepét az európai civil társadalmak fejlesztésében. Az egyik ülésszakon Oliviu Gherman elôadást tart a demokrácia fejlôdésérôl a piacgazdaság körülményei közepette.

Találkozik a magyar parlament elnökével is, akivel véleménycserét folytat a Románia és Magyarország közti történelmi megbékélésrôl.

A fôvárosi Nemzeti Színházban szerdán hivatalosan megnyitották a Bukarest '96 Nemzetközi Könyvvásárt, amelyben többek között részt vett Viorel Mãrginean mûvelôdési miniszter is. 4000 négyzetméteren 150 romániai állami és magánkiadó, könyvintézmények, külföldi kiadók és szállítók mutatják be munkáikat.

A meghívottak között szerepel a Brit Tanács, az Amerikai Kulturális Központ, a Goethe Intézet és a France Edition.

Idôs néni alkuszik krumplira, megegyezik az eladóval kilencszázban, kiszámolja a pénzt, átadja, és kér két kilót. A mérleg nyelve billeg a súly határértékén, az eladó venné a mérlegtányért, hogy a néni szatyrába ürítse az árut, de az visszatartja:

— De kérem, egy kis nyugdíjpótlékot nem kapok?

Az eladó csodálkozva néz rá, majd elmosolyodik, s rátesz egy nagy krumplit a többire (lehet vagy húszdekás):

— Egészségére váljék!

A néni mosolyogva megköszöni és eltipeg. Az eladó rám néz:

— Vicces a néni. De hát néha ez is segít.

A városi tanács legutolsó, még választások elôtti ülésén is elhangzott: a megye szûkmarkú a kolozsváriakkal. A megyei tanács szerdai összejövetelén, amelyen az idei költségvetést vitatták meg, Gheorghe Funar kétmilliárd lejes pótjuttatást igényelt a Monostori és az Aurel Vlaicu utak megjavítására. A tetemes összeget a megye többi tanácsaitól akarta megszerezni. A Tordának juttatott összegbôl 500, az Aranyosgyéresnek, Apahidának, Bonchidának, Gyalunak és Tordaszentlászlónak juttatottból pedig 2-200 milliót óhajtott lecsípetni. Torda polgármestere a kolozsvári javaslatot diverziónak minôsítette. Köztudott, hogy a vidéki város súlyos vízhiánnyal küszködik, s a kiutalt pénz sem elegendô a helyzet orvoslására, nemhogy abból még le is faragjanak. Funar fenyegetôzött, hogy ha nem teljesítik kérését, bepanaszolja a megyei tanácsot a prefektusnál, és közigazgatási bíróság elé viszi az ügyet, mert elôzôleg nem tájékoztatták a tanácsokat az elosztásról. Ezt a megyei vezetôség cáfolta, de a vélemények — a hozzászólók pártállásának függvényében — megoszlottak arról: teljesítsék-e a kolozsvári kérést vagy sem. Végül is kompromisszumos megoldás született: a következô gyûlésen az ügyet újra megtárgyalják. A jelenlevôk megszavazták a megye 1996-ra szóló, 29,5 milliárd lejes költségvetését.

Gheorghe Funar június 10-én délután 5 órára összehívta a városi tanácsot. Napirenden a megyei tanács költségvetéssel kapcsolatos 3. határozatának megtárgyalása, és az ügy közigazgatási bíróság elé terjesztése, valamint különfélék.

Tegnap osztották ki Bukarestben az 1995-ös írószövetségi díjakat. A kisebbségi díjakat egytôl egyig kolozsvári elsôkötetes szerzôk kapták. Kelemen Hunort a Kriterionnál megjelent Mínuszévek címû kötetéért, Fekete Vincét a Parázskönyv, László Noémit a Nono, Orbán János Dénest a Hümeriáda címû , az Elôretolt Helyôrség Kiadónál megjelent versesköteteiért díjazták.

Azok után kellett föltennem magamnak ezt a kérdést, miután többen is azzal állítottak meg az utcán, hogy azért veszítettük el a helyhatósági választást Kolozsváron, mert nem jól politizálunk. Mármint, hogy az RMDSZ nem politizál jól. Nem lett volna ugyanis szabad az elsô fordulóban letennünk a garast, odaállni egyik jelölt mellé sem, mert ezzel mi hajtottuk a románság jó részét funárék karjaiba. Mi tagadás, magam is úgy éltem meg a polgármester újraválasztását, mint saját vereségemet, akárha az RMDSZ-szel együtt én is oka lennék ennek az egésznek. Hol vétettem? Hol vétett az RMDSZ? Mert tegyük fel, hogy nem tette volna le a garast az RMDSZ az elsô fordulóban. A polgármester megválasztása még akkor sem rajtunk múlott, ha feltételezések szerint tízezer magyar nem élt választási jogával. Ezt az urat nem mi, hanem a románság választotta meg. S ha nem az elsô, de a második fordulóban is pontosan így tett volna. És akkor, nyilván, ugyanazok, akik most háborognak, a semlegességet és a vétkes távolságtartást ítélnék rossz politikának. Ám, ha józanul végiggondoljuk, akkor nagyon hamar rájöhetünk, hogy ebben a xenofóbiával átitatott országban mi nem politizálhatunk jól! Ismétlem: a polgármester-választás sem rajtunk múlott! Sajnos. És nem csupán azért, mert nem volt saját jelöltünk, hanem azért is, mert ebben a városban többszörösen is kisebbségben vagyunk. Emellett, a lapot sem mi osztjuk!

Dühünk és csalódottságunk ennek ellenére érthetô. Túlságosan bíztunk abban — áltattuk magunkat vele —, hogy a város román polgárainak is dugig elegük van ennek a férfiúnak az "áldásos" tevékenységébôl. Az eredmény azt látszik igazolni, hogy tragikusan tévedtünk, még ha a románság döntô többsége sem annyira érte, hanem inkább ellenünk szavazott. A beléjük szuggerált ellenségkép szellemében. Ám azt sem szabad elfeledni, hogy ez a kolozsvári lakosság nem az a kolozsvári lakosság, amely valamikor polgári öntudatból, jó értelemben vett lokálpatriotizmusból és annyi minden másból vizsgázott jelesre kritikus pillanatokban. Mindez — úgy tûnik — belepusztult a Hóstáttal kezdôdô tulajdonképpeni falurombolás omladékába, a mérhetetlenül és esztelenül felduzzasztott városnegyedek falanszterébe. A sajátos kultúrát, hagyományt és szokásokat behömpölygetô újsütetû telepesek kerültek itt többségbe, s a normálissal ellentétben nem a város emelte, szoktatta magához ôket, hanem a jövevények süllyesztették, züllesztették a maguk szintjére teljes egészében. Nem véletlen tehát, hogy az egykor minden éjszaka kisepert utcákon most hónapokig gyûl a szemét, hogy robogó autók verik-seprik szét a port, hogy patkányok tanyáznak mindenütt, s csak javítgatják, taknyolják az utak mérhetetlenül felszaporodott gödreit. Az elmúlt négy év aztán jó sok lapáttal rátett még erre, szinte tökéletesen szétvert mindent, ami még úgy-ahogy megmaradni látszott a régi városból. Mindez együtt menti és magyarázza iszonyú csalódottságunkat, amikor úgy érezzük, mintha érdekvédelmi szervezetünk, a mi tehetetlenségünk az oka, hogy újabb négy évre városunk legnagyobb ellenségének tartott polgárára bízták annak vezetését. Pedig — ismétlem — ezt a polgármestert sem az elôzô alkalommal, sem most nem mi választottuk! Azokra kellene haragudnunk, akik képtelenek voltak felfogni, mekkora kárt okoznak a városnak, de önmaguknak is, ezzel az opciójukkal. Ám szabad-e, lehet-e félrevezetettekre, megszédítettekre haragudni? Aligha. S magunkra is csak annyiban, ha nem tettünk meg mindent, amit tennünk kellett, lehetett volna. Tény, hogy itt veszítettünk, de ha jól odafigyelünk, országos összesítésben egészen más a képlet! Meglehet, hogy a kolozsvári RMDSZ "rosszul politizált", de az országos eredmények jó politizálásról szólnak. Hangsúlyoznám: ebben a városban sem mi veszítettünk. Az összefogásra alkalmatlan ellenzék veszített, mert képtelen volt felmérni saját vesztésre álló helyzetét, s kicsinyes pártérdekbôl, ostoba széthúzással szinte tálcán kínálta fel az újraválasztás lehetôségét.

Ki a vesztes tehát? Mi, kolozsvári magyarok mindenképpen. De az ország nálunknál is vesztesebb! Mert a nagyvilágban kialakult és továbbra is kialakuló képét az ilyen szélsôséges hírhedtek után rajzolják meg.

A magyarság érdekében kifejtett politikai tevékenységéért a kisvárdai Tôkés László Alapítvány egyéni díjával tüntették ki Duray Miklóst, a szlovákiai Együttélésért Mozgalom elnökét. A díjat Tôkés László, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspöke, az alapítvány névadója adta át szerdán, Kisvárdán.

Az alapítvány kuratóriumának kitüntetési ünnepségén Duray Miklós munkásságát Németh Zsolt, a Fidesz-Magyar Polgári Párt alelnöke méltatta. Egyebek között kiemelte: a szlovákiai politikus, s az általa irányított mozgalom bátran, határozottan és következetesen kiáll a Felvidéken élô magyarok sorsának jobbra fordításáért. Igyekszik felhívni Európa, a világ figyelmét a kisebbség nehéz helyzetére, az ôket ért diszkriminációkra, megakadályozva ezzel a további sérelmes helyzetek esetleges kialakulását.

A Tôkés László Alapítvány egyéni díját eddig négyen érdemelték ki a magyarság érdekében kifejtett tevékenységükért: Gelu Pãteanu román író és mûfordító, Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, Sára Sándor, a Duna tv elnöke és most Duray Miklós.

Teljes az RMDSZ-siker a helyhatósági választásokon. Ennél nagyobb nem is lehetne, mert nincs több magyar fôre esô polgármesteri és tanácsosi szék. A szavazók a négy évvel ezelôttinél szélesebb képviseletet biztosítottak a magyar érdekszövetségnek, és ez nagy szó. Pláne, ha számításba vesszük a függetlenek és az átpártolók mezônytágító ügyködését.

Az egyik legszebb példát Marosvásárhely szolgáltatta. Négy évvel ezelôtt, amikor végre létrejöhetett a helyi tanács, az RNEP-esek hosszú bojkottját, alpolgármesteri helyet kicsikaró zsarolását látva, azon sóhajtoztunk, mi lesz majd akkor, ha a város elveszti minimális magyar többségét. Nemcsak a magyar polgármesterrôl mondanak le a vásárhelyiek, hanem képtelenek lesznek olyan hercehurcára, hogy legalább másodhegedûsként beleszólást biztosítsanak a városvezetésbe. Ennek elôjeleit akkor élesen láttatták az 1990-es események utórengései. Az emberek kifelé kacsingattak az országból, a városba mozgósított kommandósok közül pedig soknak megtetszettek az akkor még nem annyira gödrös utcák... A tervszerû szocialista betelepítés megszakadt ugyan, de háztömbökben akadt zugocska a kevésbé igényes rokonoknak.

És a borúlátók nem is gondolhatták, mekkora csalódást okoz a négy évvel ezelôtt megválasztott magyar polgármester. Alig telt el egy év, és választói arra döbbentek, hogy több idôt tölt Budapesten, mint odahaza. Aztán következtek a cirkuszok. Az RMDSZ-tanácsosok az RMDSZ-polgármester ellen szavaztak — az egységpártosok hahotája közepette. Majd az RMDSZ-polgármester beperelte az RMDSZ-tanácsosokat stb.

És mindennek ellenére az idén az RMDSZ polgármesterjelöltje nagyobb szavazataránnyal nyert, mint elôdje négy évvel ezelôtt.

Mi ennek a titka? Zonda Attila Maros megyei RMDSZ-elnök szerint téves volt a négy évvel ezelôtti jóslat. A magyarok elvándorlása lecsillapodott, a bevándorlás pedig nem öltött vészes méreteket. A többi a megyei szervezet tevékenységén múlott.

Hosszasan részletezhetnénk azt a tevékenységet, amelyet épp a választási kampány elôtt elnehezített a székház kiköltöztetése. A polgármesterjelölt kiszemeléséhez azonban nem szükséges tágas gyûlésterem. Az ötlet, hogy azt a Fodor Imrét jelöljék, aki négy éven keresztül egyik legtevékenyebb, legismertebb megyei tanácsos volt, egymagában megérdemli a bizalmat a szövetség helyi szervezete iránt.

Több "titokra" nem is vagyunk kíváncsiak. Egy jól megválasztott személyiség önmagában is elég lehet a sikerhez. Mint amilyen Csapó József szenátor Nagyváradnak, ahol az elsô helyre befutott jelölt most megválogathatja, kinek engedi át a helyét.

És tovább sorolhatnánk a sikeres szerepléseket, szívesen is tennénk, ha nem sajogna a kérdés: miért éppen Kolozsváron maradt el a várt eredmény? Nem abból a megfontolásból, mert saját bôrünkre érzékenyebbek vagyunk, hanem általános érdekbôl is — az egész erdélyi magyarság javára, sôt a nagyotmondás veszélye nélkül: országos és európai érdekbôl — megelégedtünk volna hajszálnyival gyengébb összeredménnyel, mondjuk a politikai pártok közötti nem hivatalos ötödik hellyel, csak Kolozsváron teljesüljön a kitûzött cél. Vagyis Funar félreállítása.

Az RMDSZ országos vezetôségének minden helyi szervezet egyformán kedves kell hogy legyen, de Kolozsvár mégiscsak stratégiai fontosságú objektum volt a helyhatósági választásokon. Az amerikai nagykövet által tolmácsolt elvárás a szélsôségesek kiszorításáról itt hangzott el... És bár minden szervezet döntési önállóságát tiszteletben kell tartani, azért tapintatosan lehetett volna irányítani a mozdulatokat. Pláne, hogy éppen itt volt a választási kampánystáb székhelye.

Nagyon elkelt volna például a szakértôk által megalapozott politikai döntés a polgármesterjelölt személye tekintetében. Ha úgy vélték, hogy a saját jelölt nem töltené be a villámhárító szerepét, hanem ellenkezôleg, radikalizálná a Funar-pártot — bár a nagyváradi példa ezt nem igazolja —, a támogatott jelölt kiléte is roppant fontos volt. A parasztpártnak is vannak olyan személyiségei, mint Fodor Imre. Kapásból: Bogdan Cerghizan, aki a városi tanácsban négy évet kitartóan harcolt a funari diktátum és törvénytelenség ellen. Ebben a küzdelemben népszerûségre tett szert, nevét ismerték ellenzéki körökben, újságolvasó szavazók sem a választási plakátokon találkoztak volna elôször vele. Sajnos, pártjában nem lehetett próféta, kiutálták, a tanácsosi jelöltlistán csúfságból a lapaljra szorították. Hogy miért, az belsô pártügy. De abba az RMDSZ-nek is lehetett volna beleszólása, hogy ha a magyar szavazók támogatására igényt tartanak, akkor a konvencióban legalább egy ilyen kaliberû személyiséget szemeljenek ki polgármesterjelöltnek. Akár a városi tanácsból, akár a megyei tanácsból — vagy miért ne: a szenátusból. Ahogy Csapó József "bedobta magát", parasztpárti kollégája, Matei Boilã is bevethette volna közéleti, parlamenti, és korántsem utolsósorban, egyházfôi tekintélyét.

Ha pedig valahol, valamilyen szinten nem fogadták meg a szakértôi tanácsot, érzelmekre hallgatva, bizottsági tagok magánvéleményének számtani középarányosára alapozva döntöttek, és körvonalazódott a kudarc — pardon, a félsiker —, akkor semmilyen kényszernek sem kellett volna engedni. Most semmivel sem vagyunk boldogabbak, hogy Radu Sârbu 38 százalékkal és nem 18 százalékkal maradt alul, míg ha kimaradunk a buliból, és a román választótestületre bízzuk az elsô fordulóban a polgármesterválasztást, valószínûleg lenne esetleg csodateremtô második forduló, vagy égbekiáltó, eltussolhatatlan méreteket öltene a szavazateltérítés.

Háború után könnyû hôsnek és okosnak lenni. Mégsem hallgathatunk. Azt tettük ütközet közben, hogy a nagyobb veszteség elkerülése érdekében ne nyomjuk el hangzavarral a vezérszólamot. De most keserûen sóhajtunk fel: az miért nem lehetett Kolozsváron is olyan értelmes, mint Erdély-szerte?

Természetesen sok múlott az RMDSZ vezetôin, de a legnagyobb balfogásokat a román pártok követték el, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag a hatalmon való osztozkodásban a barikádnak melyik oldalán harcolnak. A szélsôség többi — Kolozsváron jelentéktelen — pártjának kivételével, mindegyik politikai erô komolyan, de nem elég okosan rájátszott Funar leváltására. A hírhedt polgármester további rombolásának megakadályozásában nekik kell döntô szerepet vállalniuk. Reméljük, a helyhatóságban a magyar tanácsosokat nem fogják annyiszor magukra hagyni, mint az eltelt négy évben, reméljük, mégsem volt teljesen hiábavaló a nyíltan vagy hallgatólagosan minden normálisabb pártnak megadott erkölcsi támogatás. Mert elvben az RMDSZ az utolsó pillanatig senkitôl sem tagadta meg a szövetséget, aki a várost megszabadíthatná Funartól. Attól sem, akinek a pártja rendelkezik a megyefônök személyérôl — a parlamenti választásokig, novemberig, biztosan, aztán majd meglátjuk.

Mi, a Szabadság hasábjain kissé tovább is mentünk az összes Funar-ellenes jelölt erkölcsi támogatásában. Talán mi voltunk az utolsók, akikhez eljutott az információ, hogy kinek kell hivatalból drukkolni. Azokból a szupertitkos felmérésekbôl részeredményekhez is csak úgy fértünk hozzá, ha más pártoknál, ahova a másodpéldányok kerülôúton, de szinte egyidejûleg eljutottak, kikotyogtak valamit. Ezért is merjük remélni, hogy mi nem bántottunk meg egyetlen potenciális harcostársat, az RMDSZ-döntés bejelentésééig hûségesen rohangáltunk és gyûjtöttük a különbözô jelöltek nyilatkozatait.

Persze, nem szeretnénk, ha hülyének néznének. Tudtuk mi már akkor, hogy a legtöbbjüknek a parlamenti küszöbhöz, vagy legalább a tanácsosi listához kell a választási tôke. Fôleg azért nem tudtak megegyezni a közös ellenjelölt személyében. De ez is megbocsátható, ha akár a parlamentben, akár a helyi tanácsban segítnek megfékezni a századvégi Arturo Uit.

Jóformán be sem fejezôdött a helyhatósági választás, máris özönlenek a következtetések, az összefüggések és a tanulságok.

Az Antena 1 megfigyelôi szerint a nagyobbik kormánypárt gyôzelme falvakon és tanyákon, valamint siralmas leszereplése nagyvárosokban annak tulajdonítható, hogy a nagyobb központokban a propaganda vezérszólamát a független tévéállomások fújják, míg a falusiak leragadtak az RTV 1-nél.

Ebben lehet valami. Van azonban egy bökkenô. Kisebb településeken a kisebbik kormánypárt is visszakozott. Sôt, közepesebb városokban sem jeleskedett, és helyét többnyire az ellenzék vette át. Felütötte volna a fejét egy földalatti tévéadó, amely csak vidéken és kizárólag a kormány eme kisebbik fele ellen propagandázik? Ha létezik egy ilyen titokzatos média, amely a falusi médiumoknak szelektíven táncoltatja az urnát, bizonyára más a mûsorszerkezete, mint a "független" PRO TV-nek, amely ezekben a hetekben Funarral kelt és feküdt. Fôleg kolozsvári különhíradójában.

Ha megfigyeltük, mintha a PRO TV-nek fûzôdne érdeke a kolozsvári újraválasztáshoz. No nem azért, amit az RMDSZ-re fognának, vagyis hogy legyen mire panaszkodni Nyugaton. Hanem többek között az állandó zaftos téma kedvéért, amellyel a finanszírozáshoz szükséges nézettségi színvonalat emelni lehet. Kétes ügyek "objektív" felkarolásának országos szaktekintélye, a Pãunescut rehabilitáló, Funar és Stoica Caritasát felfuttató Tatulici talán nem véletlenül alapembere a PRO TV-nek.

" Campusnak ebben (és a jövô heti) számában a Babes-Bolyai Tudományegyetem elsô éves újságíró szakos hallgatói mutatkoznak be. Néhányan már írtak a Campusba, mostani írásaik az Erdélyi Fiatalok címû egykori lapról, az 1930-as évek diákönszervezôdéseirôl szólnak, úgy is, mint a mostani diákélet elôzményeirôl.

Ha erôsen gondolkodom, akkor sem tudom elképzelni azt, hogyan lehettek régen fiatalok az emberek. Többen felmordulnak: "hát észnél vagy te, fiam?", de én megátalkodott módon akkor sem tudom elhinni, hogy alulírott idôszámítása elôtt is számolták már az idôt. Meglehet, betegesen komolyan vettem latin testvéreink jelszavát, miszerint a mulandót meg kell ragadni, meg hogy carpe diem. Nem, nem a "Holt Költôk Társaságá"-nak a szemlézésére készülök, sem a nyolcadik osztályos tananyag felelevenítésére, mégcsak nem is az egyetemi év elmúlása felett kesergek. Csak ülök és hitetlenkedem. Mert állítólag a legszebb koromat élem, és illendô is, hogy hasonló bugyuta gondolataim támadjanak (havi hetvenöt ficcsbôl nem is telik jobbakra), és kit is érdekel? Június és meleg és kánikula, és lassan elmerül a szesszió is a megolvadt aszfaltba, és minden szép meg jó. A családi fotóalbumok lapozgatása a kályharopogásos téli napokra való, a hosszan tartó beszélgetések is, meg a tanulás, úgyhogy carpe diem. És ilyenkor nehéz és fárasztó arra gondolni, hogy tavaly nyáron is fullasztó volt a napsütés, és tavalyelôtt meg azelôtt és azelôtt és mindig. Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy ebben mi az elkeserítô, hogy milyen disznóság, hogy nem értünk van most nyár. Ha már egyszer itt vagyunk, akkor elvárható, hogy megszólaljanak a fanfárok, és minden szebb és másabb legyen, mint valaha is volt. Azonban bebizonyított tény a folytonosság, hogy ugyanazok vagyunk, akik ezer éve meg ötven éve voltunk. És ugyanazok is leszünk.

Nos, e rövid bevezetô után gondolom, egybôl rájöttetek, hogy az Erdélyi Fiatalokról lesz szó, mint ahogy ez az egész oldal ezzel foglalkozik. Mondhatnám Campus-ôsnek ezt az ôs-Campust, mert egyetemisták írtak benne egyetemistáknak, és keze munkájukat ôrzi valamennyi száma. Huszonévesek huszonéveseknek, hasonló helyzetben, hasonló körülmények között. De irigyelnivalóan összekötötte ôket a közös eszme, meg a cél. A mindenhonnan összeverbuválódott szerkesztôség (és érts a "mindenhonnan" szó alatt életkort, foglalkozást, tájat, családot és vallást) tizenegy éven keresztül tartottak életben egy olyan lapot, amit sokszor és sokan halálra ítéltek. Tették ezt saját szabadidejükbôl, pénzükbôl, inkább ráfizetéssel mint haszonnal, ellenszenvvel és értetlenséggel szembekerülve. Tették mindezt húszévesen, amikor ugyebár az idô sürget, hiszen onnan már csak egy ugrás a harminc, és egy lépés a negyven, és ez a tudat még szebbé teszi a nyarakat, a reggeleket és az estéket. Carpe Diem — mondja az új idôszámítás. Szóval semmiképpen nem ódát akarok róluk énekelni (ehhez túlságosan elhangolódott a lantom), sem másképpen dicsôséges magasba emelni ôket. Csak arra gondoltam, hogy valamikor — egyszer — mi is múlttá leszünk. És addig csak jó volna tenni valamit. Valami jelentéktelent.

Gondold meg: majdan egy idióta elsô éves rólad is fog írni egy cikket.

Mottó: "Az erdélyi magyarság sorsa társadalmi megszervezettségén fordul életre vagy halálra." Makkai Sándor Kisebbségi helyzetben diákszervezetet létrehozni, de legfôképpen fenntartani, nem könnyû feladat. A fennmaradásért folytatott harcot megnehezíti a hatalom ellenállása, a minden áron történô gáncsoskodás. Ez nem csak most van így, a két világháború között szervezkedni próbáló diáktársaknak is hasonló nehézségekkel kellett megküzdeniük.

1931-ben a magyar anyanyelvû egyetemi hallgatók számbeli növekedése, a közös sors és a közös problémák hozták létre megszervezôdésük, illetve egyesületbe való tömörülésük gondolatát. Szilárd meggyôzôdésük az volt, hogy a nemzetiségi alapon való szervezôdés nem sérti a román állam érdekeit, hiszen nemzeti mivoltuk csorbíthatatlan megtartását az állam keretén belül mind a nemzetközi szerzôdések, mind a román állam alkotmánya és törvényei egyaránt elismerik. Ha ezt a manapság használatos terminológiával kéne helyettesítenünk, akkor a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartájára, az 1201-es ajánlásra, az Európa Tanács döntéseire és más európai intézmények dokumentumaira hivatkoznánk.

A két világháború közötti kolozsvári magyar egyetemi hallgatók szervezkedésében fordulópontot jelentett az akkoriban még I. Ferdinánd király Tudományegyetemnek nevezett felsôfokú oktatási intézmény rektori hivatala által 1930. november 13-án kelt levele. Ebben az áll, hogy a KMEHE (Kolozsvári Magyar Egyetemi Hallgatók Egyesülete) "nem ismerhetô el egyetemi szervnek", ugyanis "a tagfelvétel kritériumnak a faji származást veszi". Mindezek ellenére tovább szervezkedtek. Kihasználták azt, hogy az egyetemi szabályzat értelmében fennáll a lehetôsége egy olyan egyesületi forma létrehozására, amely kulturális és regionális alapon valamelyik magyar tudós neve alatt futna, a diákok létrehozzák az "Erdélyi egyetemi hallgatók »Bolyai« mûvelôdési körét". Röviden: "Bolyaikör".

Az 1932-ben megszavazott fôiskolai törvény sem engedélyezô, sem tiltó rendelkezést nem tartalmaz a diákszervezetek létrehozására vonatkozóan. "...diákegyesületeket csak az Egyetemi Tanács engedélyezésével lehet alakítani. Ez az engedély visszavonható." (Erdélyi Fiatalok 1932. november, 6. szám, 108. oldal.)

Az 1989-es eseményeket követôen megalakult a kolozsvári magyar diákok érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezete, a KMDSZ. A diákszervezet alapelve, hogy a nemzeti kisebbség és többség viszonyát a kölcsönös megértésnek és bizalomnak, a nemzeti hagyományok és kultúra tiszteletben tartásának, a teljes jogegyenlôségnek kell jellemeznie. A KMDSZ tevékenységének céljai a következôk: a) a magyar diákok érdekeinek képviselete és védelme; b) a magyar nyelvû felsôoktatási hálózat létrehozásának és mûködtetésének támogatása; c) a magyar nemzeti hagyományok és kultúra ápolása, fejlesztése és az ehhez való jognak az érvényesítése; d) a kolozsvári magyar diákok szakmai tevékenységének ösztönzése és támogatása; e) kapcsolatok teremtése hazai és külföldi ifjúsági és diákszervezetekkel.

A KMDSZ nonprofit, kormánytól független, civil szervezet. Nem a Babes-Bolyai Tudományegyetem keretén belül mûködik, tehát nem kellett megvívni az elismerés harcát. A diákszervezet által nyújtott lehetôségek, a különbözô programok hathatósan szolgálják a célkitûzésben megfogalmazottakat.

A KMDSZ fel próbálja ugyan vállalni a Kolozsváron tanuló magyar diákok érdekvédelmét és érdekképviseletét, de ugyanakkor igyekszik a lehetô legjobban távol maradni a politikai csatározásoktól. Ez, sajnos, nem minden esetben sikerült. A lényeg az, hogy a KMDSZ felismerte tulajdonképpeni szerepét: a diákok érdekképviseletének biztosítását, távol maradva a politikai szférától.

1933 ôszén Debreczeni László a következôképpen mutatta be saját nemzedékét az Erdélyi Fiatalok címû fôiskolás lapban:

"Nem tudunk ünnepelni igazában — talán el is felejtettünk (...). Mert amikor ünnepelnünk kellene, akkor is az egész élet gondja aggaszt; remegve-kémlelve nézzük az utat, és várakozva nézünk arra, aki elôttünk immár a jelzôhöz ért. (...) Önzés ez, de az élet törvénye. Éppen azért bizalom. És ez a legtöbb." Idézetem mondanivalója maradéktalanul idôszerûsíthetô. Többszörös útelágazásnál toporgó, értékeket keresô (de valljuk be: közben nagyon sokszor értékeket romboló) generáció vagyunk.

László Dezsô szerint a világháború legborzalmasabb gyümölcse az volt, hogy eltûnt a harmincasok korosztálya. Az akkori fiatalok és felnôttek közötti bizalmatlanság fô oka éppen ennek az összekötô osztálynak a hiánya volt. Ezért (is) kellett "történelmet csináló" nemzedéküknek hamarabb kiforrania, megérlelôdnie.

A mai, megritkult erdélyi magyar értelmiségbôl ugyan hány korosztály hiányzik? Hol van az egységes értékrend, a követendô példa, a minta értékû közös világszemlélet, a közös célok, a közös felelôsség tudata? Mi felé tartunk? Mi nyújthat biztos fogódzót — a történelmi tapasztalatok vagy a forrófejûen új elképzelések?

Felelôtlenség-e itt és most a jobbat ígérni?

Egyre hangosabban hallatja hangját az az általános vélemény, mely szerint érték nélküli generáció vagyunk. Válasz? Megoldás? — Csakis az értékteremtés lehet.

Hazug az irodalom? — Írj ôszinte verset! Értelmetlen a mûvészet? — Teremts rendet a formák között! Megfojtják a gyermekmeséket? — Szülj új királyfiakat! Elcsúfítják a hétköznapokat? — Burkold rózsaszínû takaróba álmaid! Menekülj! Menekülj az álnok aktuálpolitikától, a képmutató — érdekhajhászó csoportoktól, a kommersz irodalomtól, a felszínes ("emberismerô") véleményektôl, a távolságtartó és — értelemtagadó magatartástól, a tömegbutító álvallásoktól, a magukat forradalmiként reklámozó életfelfogásoktól. Hová? Talán a csöppet sem hivalkodón nyugalmat susogó erdôhöz, a bölcsesség érzetét keltô remeteszakállhoz, a régmúlt igazságokhoz.

Szûrj új gondolatot a régiek tapasztalataiból!

Lehajtanám a fejem, de nincs, ki megnyugtatóan hûvös kézzel csukná le szemeim.

SEGÍTSETEK ÁTTÖRNI A KORLÁTOKAT!

Manapság mindenki tudna mondani pár szót a KMDSZ-rôl. Jót vagy rosszat, ki-ki saját tapasztalata szerint. Kevesen hallottak azonban a két világháború között mûködô diákszervezetrôl, a Székelyek Kolozsvári Társaságának (SZKT) Ifjúsági Bizottságáról.

Az Erdélyi Fiatalok címû kolozsvári fôiskolás lap 1930. májusi száma szerint: "Amikor a kolozsvári magyar fôiskolás ifjúság megérezte annak szükségét, hogy a felekezeti ifjúsági egyletek mellett olyan keretek közé is álljon, melyek egyetemes erdélyi magyar szempontból elégíti ki a kultúrérdeklôdését, nagyobb számmal lépett be a Székelyek Kolozsvári Társaságába.

A társaság kulturális tevékenységének irányítására egy Ifjúsági Bizottságot nevezett ki (...). A bizottság elnökének Jancsó Béla orvostanhallgatót választották meg.

Az IB fô törekvése volt a kolozsvári magyar fôiskolás ifjúságnak felekezetek, fakultások felett egyetlen egységbe tömörítése. Ezt a lelki egységet úgy akarta kiépíteni, hogy a fôiskolásokat elôadások által ráébressze arra, hogy:

1) saját problémáin maga gondolkozzék, azok megoldásán maga dolgozzék;

2) ôrá, mint új magyar vezetôosztályra várnak az erdélyi magyarság problémái is. (...)

Ezeket a gondolatokat heti ismeretterjesztô elôadásokon, kisebbségi, jogi és közgazdasági szemináriumain, és gyakorlatilag a tanoncmunka által kísérelte megvalósítani. A szemináriumok elôadói inkább felkért szakemberek, az ismeretterjesztô elôadásokéi pedig fôiskolások voltak. A rendezés alapelve a teljesen szabad véleménynyilvánítás volt, hogy így az ifjúság maga tanulja meg az értékeket bárhol megbecsülni s a hibát bárhol megtanulni."

Az SZKT Ifjúsági Bizottsága jól megszervezett, demokratikus elvek alapján mûködô diákérdekképviselet volt. Mûködésének elsô 5-6 évében majd félezer kulturális és tudományos tevékenységet rendezett, a gazdasági világválság idején hathatósan támogatta a fôiskolásokat. A diáklányok külön alosztályba tömörülve vettek részt a tevékenységben, fôleg sajátos ügyeikkel foglalkoztak.

1935 után azonban rohamosan hanyatlani kezd a szervezet. Az anyagi nehézségek, belsô harcok, fásultság miatt egyre gyakrabban maradoznak el a közgazdasági és jogi szemináriumok, kevesebb az irodalmi est, csak a tanévkezdô ismerkedési bálokra gyûlnek össze a diákok.

Az SZKT IB megszüntével az erdélyi magyar fôiskolás hallgatók elveszítették azt a biztos támaszt, melyet ez a szervezet jelentett a Kolozsváron töltött tanulmányi évek alatt és késôbb...

Az SZKT IB a múlté. A jelen kérdése, hogy a napjainkban Kolozsváron mûködô diákszervezet képes-e legalább oly mértékben ellátni feladatát, mint a két világháború közti, nehéz idôket átélô elôde...

Csodálom azokat az embereket, akik egy eszméért képesek mindent feláldozni. Képesek mindent félretenni, képesek mindenrôl lemondani csak azért, hogy eszméiket kellôképpen szolgálják. Balázs Ferenc az Erdélyi Fiatalok eszméjét szolgálta. A lapnak az érdekeit úgy, hogy alapító fômunkatársa volt, és annak a kisebbségi sorsba került diákságét, amelyik itt maradt — tanulni. Ôk voltak, akik megtanultak kisebbségként élni széles hazájukban, Erdélyben. Ôk voltak, akik megszervezték életüket, fejlesztették az erdélyi magyar kultúra értékeit, és szolgálták a transzilvanizmus eszméjét. Tôlük tanulunk mi is, s akarva-akaratlanul hasonló módon szervezzük meg életünket. Lapokat alapítunk, szervezetekbe tömörülünk, hangosan kiabálunk, ha fáj — mindezt magyarságunk érdekében.

Balázs Ferenc nemcsak a városi diákságé volt, hanem a falusi parasztságé is. Hosszasan hangoztatta elôadásaiban a falu újjáépítésének szükségességét, s a Erdélyi Fiatalok hasábjain is szolgálta a falu érdekeit. Ma is meg kell szervezni a falut, ha meg akarjuk ôrizni fiatalságát, gyermekeit és vonzóerejét.

Balázs Ferenc elindult világot látni. Nem szórakozással töltötte idejét, hanem az erdélyi fiatalokról beszélt, énekelt, békekaravánokat szervezett, és csodálta, elemezte a látottakat. Azért, hogy élményekkel és tapasztalatokkal megrakodva hazajöjjön, s szolgálja az erdélyi fiatalság eszméit. A mai nap kevés olyan elkötelezett ember létezik, aki anyagi érdek nélkül fogna neki valaminek. Kevés az olyan ember, aki hisz az eszmében. Mégis ez a kevés próbálja az európaiságot cseppenként elhozni onnan, ahonnan lehet...

Ezek vagyunk és ezek voltunk mi, az erdélyi fiatalok. Történelmi korszakot jellemzô létünk, s politikai játékból születtünk. Ne engedjük ezt elhervadni...

Mátis Jenô Kolozs megyei RMDSZ-képviselô a két ház együttes ülésén felszólalt az 1990. és 1991. évi költségvetési végrehajtásról szóló törvény vitájában. Mint bevezetôjében hangsúlyozta, a törvénytervezet új fejezetet nyit a '89-es fordulat utáni parlamenti életben, hisz elsô ízben vitatja meg a törvényhozás a költségvetés végrehajtását, azt, hogy mire költötték a közpénzeket. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az 1991/10-es számú törvény 39-es szakasza arra kötelezte a kormányt, hogy a következô év június 1-jéig számoljon el az állami költségvetéssel, a parlamentet meg arra, hogy november 30-ig hagyja jóvá az elszámolást, ennek ellenére az 1990-es évi költségvetés végrehajtását 1992 februárjában nyújtották be, az 1991. évit pedig 1992 augusztusában. A parlamenti vitára mégis négyéves késéssel került sor. A megkésett vita így csupán szemfényvesztés. Szükséges szemfényvesztés. Ha idejében, tehát 1993-ban vitatják meg a költségvetés végrehajtását, talán gyakorlati haszna is lett volna. Így a Számvevôszék jelentésében ismertetett kihágásokat senkin sem lehet már számon kérni, mert az elévülési idô három év.

A képviselô szerint mégsem lehet szó nélkül hagyni olyan túlkapásokat, mint az 1990-91-ben 5 önálló gazdálkodásnak nyújtott 2300 milliós szubvenció, sem azt, hogy az export drasztikus csökkenése és az import rohamos növekedése miatt, az 1989. december 31-i 2 millió dolláros valutatartalékból 1991-re 879 millió dolláros államadósság lett. Az ipari termelés 1990-ben 23,7%-kal, 1991-ben pedig újabb 22,8%-kal csökkent. Nagy veszteséget jelentett az is, hogy mélyen alulértékelték egyes állami vállalatok társadalmi tôkéjét, amikor azokat az 1990. évi 31-es és az 1991. évi 35-ös törvény alapján átszervezték, illetve átalakították. A jelenségek elemzésére mégis szükség van, állapította meg az RMDSZ-képviselô, mert úgy tûnik, hogy az átmeneti korszaknak sehogy sem akar vége szakadni, fôleg azért, mert egyesek hasznot húznak belôle. Lehet, hogy a költségvetési végrehajtás elszámoltatása véget vethet ennek a huzavonának. Az RMDSZ-képviselôcsoport nevében ugyanakkor kifejezte reményét, hogy rövidesen napirendre kerül a következô évek költségvetése végrehajtásának a vitája is.

A békepartneri kapcsolatok keretében június 8-17. között Konstancán tartózkodik az USS GRASP (ARS-51) amerikai tengeralattjáró, W. P. Orr parancsnoksága alatt. A 7 tisztbôl és 104 tengerészbôl álló alakulat a Mil-to-Mil katonai együttmûködési program keretében közös gyakorlatokat végez a román katonai tengerészet képviselôivel.

Június-július idôszakban ugyancsak Konstancán tartózkodik a román nemzetôrség és az Európában állomásozó amerikai szárazföldi csapatok képviselete is, amely a Cornerstone-96 nevû katonai gyakorlatokban vesz részt. Célja a katonai segítséggel végrehajtható humanitárius tervek összehangolása. A román részvevôkkel közösen a konstancai katonai kórház és az AIDS-beteg gyermekek Reménység Házának felújításában vesznek részt.

BB mínusz minôsítéssel tervezi ellátni a nemzetközi hitelminôsítô iparág európai fellegvára, a londoni IBCA a küszöbönálló 150 millió dolláros elsô román eurokötvény-kibocsátást — közölte csütörtökön a cég az MTI-vel Londonban.

Az IBCA-nál elmondták: a kilátásba helyezett osztályzat megfelel annak, amelyet a román állam garancia nélküli kötelezettségeire állapítottak meg korábban, s tükrözi a román jegybank egyedüli valutakészlet-kezelôi státusát.

Három héttel ezelôtt a hitelminôsítô ágazat amerikai központja, a Standard and Poor's ennél jobb, BB plusz befektetôi fokozatba sorolta az azóta már kibocsátott, 52 milliárd jen összértékû román szamurájkötvényeket. Az S-and-P akkori véleménye szerint a nettó külsô román adósság, amely az éves export 35 százaléka, kedvezôbb, mint más, ugyanezen osztályzattal illetett szuverén adósoké, s az országban úgymond visszafordíthatatlanná és megbízhatóvá vált a piacgazdasági átalakulás.

A londoni IBCA áprilisban BBB plusz befektetôi minôsítést adott 8,9 milliárd dollárnyi magyar állampapírra, s a nemzetközi hitelminôsítôk közül elsôként sorolta vissza — BBB mínusszal — befektetôi fokozatba a mintegy 22,1 milliárd dollárnyi állami küladósságot.

A 3 százalékos parlamenti küszöbrôl nyilatkozva Adrian Severin, a Demokrata Párt alvezére kijelentette: ez a fô kormánypárt kicsinyes politikai manôverének köszönhetô, mivel ez kénytelen apró pártokat bevonni a kormányzásba a többségi státus megtartása érdekében. Ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy Gheorghe Funar újraválasztása a kolozsvári polgármesteri székbe, a román demokrácia arculcsapását jelenti — közli az A. M. Press.

A fô kormánypárt Állandó Bizottságának kedd esti ülése után a párt legfrissebb alelnöke, Nicolae Vãcãroiu miniszterelnök a nyilvánosság elôtt kijelentette: a cigarettára ragasztott bélyeg csupán hét lejbe kerül. Indokolatlan ezért a dohánytermékek árának hatalmas növekedése. De tárgyalt a Dohányipari Önálló Ügyvitelû Vállalattal, és megállapodtak, hogy azok újabb árigazítást végeznek, ezúttal a fogyasztók érdekében. Az új áraknak a helyhatósági választások második menete elôtt életbe kell lépniük. Ugyanakkor a miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy egyes élelmiszerek ára is hasonlóképpen alakul a közeljövôben. Bukaresti lapok a nyilatkozatot annak tulajdonítják, hogy az alacsony részvételi arány a választásokon a cigaretta drágulásának tulajdonítható. Avagy ilyen kevés dohánya van a kormánynak?

Kozsokár Gábor Kovászna megyei szenátor június 4-én a szenátusban a képviselôházi RMDSZ-frakcióval egyeztetett Nyilatkozatot terjesztett elô, amelyben tiltakozott az ellen, hogy az RTDP megyei elnöki tisztét is betöltô Kovászna megyei prefektus teljesen illetéktelenül beavatkozott a sepsiszentgyörgyi ISAMA Rt.-ben zajló munkaviszályba, politikai és etnikai színezetet adván egy tisztán személyes jellegû ügynek, azon az alapon, hogy a menedzseri versenyvizsgára jelentkezett alkalmazottak közül nem a román jelöltre esett a választás. A prefektus közbenjárására az Állami Tulajdon Alap bukaresti képviselôje keresztülvitte, hogy a Részvényesek Közgyûlése megsemmisítse a versenyvizsgát, és kinevezze vezérigazgatónak azt a személyt, akit az RTDP ugyanakkor a saját listáján indított megyei tanácsosi jelöltként.

A Nyilatkozat külön tiltakozik az ellen, hogy a megyei rendôrfelügyelôség parancsnoka passzívan hallgatta végig, hogy az illetô a prefektúrán megrágalmazta a Kovászna megyei tanács elnökét, és egy második Boszniával fenyegette meg a megye magyar lakosságát.

Az ukrán nép méltóságát sértônek és elfogadhatatlannak tartja a magyar honfoglalás millecentenáriuma alkalmából állítandó vereckei emlékmûvet és a Kárpátaljára tervezett "fényûzô" évfordulós rendezvényeket — írja az Ungváron megjelenô Szribna Zemlja Feszt címû népszerû ukrán nyelvû hetilap csütörtökön megjelent számának terjedelmes cikke.

A "Kiszínezett történelem" címû írás szerzôje nemtetszésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a budapesti Magyar Nemzeti Galéria elôterében — szerinte — népszerûsítés céljából árusítják tömegével azokat a képeslapokat, amelyeken Vágó István festômûvész ugyanott kiállított festménye látható arról, hogy mint hódolnak be a magyaroknak Kijev kapuja elôtt a város alázatos ukrán lakói. A magyarokénál is furcsábbnak tartja a cikk a jelenlegi ukrán politika "mûvészeinek" a hozzáállását a kárpátaljai honfoglalási ünnepségekkel kapcsolatban, amelyek megrendezésére millecentenáriumi szervezôbizottság is alakult a megyei állami adminisztráció második emberével az élen. A lap úgy véli, hogy a jubileumi színjátékban a kárpátaljai ukrán embereknek a Vágó-festményen ábrázolt behódoló szerepet szánják mai miliôben.

A szervezôk ehhez partnerekre találtak Hennagyij Udovenko ukrán külügyminiszter és a Nemzetiségi Minisztérium személyében. Ôk ugyanis levélben közölték, hogy támogatják a magyar emlékmû felállítását és a rendezvények megtartását — írja a lap. Még pénzt is találtak útépítésre, jóllehet az emlékmûvet a magyarok finanszírozzák. Az augusztusi ünnepségeken részt vesznek majd magyarországi államférfiak is, fôként azoknak a megyéknek a vezetôi, amelyek az úgynevezett Kárpátok Eurorégió kialakításában közremûködnek — jósolja az újság. Nyilvánvaló a szándék — véli a sajtóorgánum —, hogy itt az említett államközi formációnak a mûködéséhez akarnak történelmi és etnopolitikai alapot kreálni. Az írás szerint a kárpátaljai magyar cserkészek tervezett tábortûzgyújtása a Galíciát Kárpátaljától elválasztó Vereckei-hágón az Árpád-vonal visszaállítását jelképezi.

A hetilap fontosnak tartja ugyan a honfoglalás megünneplését, de nem olyan formában, ahogy abba az ukrán hatalom beleegyezett. Miért nem Csapnál vagy Záhonynál állítják fel az emlékmûvet? Talán azért, hogy az utazó a Vereckei-hágón átkelve azt gondolja, hogy Magyarországon jár? — teszi fel a kérdést az újság. Majd rámutat: örvendetes, hogy az ukrán kormány ebben a nehéz helyzetben pénzt ad a kisebbségi megemlékezésekre, ugyanakkor a helyi hatalom semmit nem tesz, hogy Kárpátalján emlékmûvek örökítsék meg az ukrán nép nagyjait is.

Vagy a jelenlegi ukrán vezetés tovább akarja folytatni a Vágó-festmény ábrázolta ukrán nemzeti mazochizmust? Emlékezniük kellene, hogy a galíciai ukrán értelmiség már 100 évvel ezelôtt, a millenniumi megemlékezések alkalmából kiáltványban tiltakozott a kárpátaljai ruszinság magyar soviniszta elnyomása ellen. Kétségtelen, hogy tisztelni kell a nemzetiségeket, mert ez egyben önbecsülés. Mindazonáltal húsbavágó dolog ma látni a nagyhatalmi sovinizmus megnyilvánulásait, amelyek, mint a múlt kísértetei, rémisztgetnek bennünket — írja befejezésül a Szribna Zemlja Feszt.

A vereckei emlékmû tervezett megépítését és az ukrajnai honfoglalási rendezvényeket élesen támadó cikk megjelenése egybeesett Tóth Lorándnak, a Magyar Köztársaság kijevi nagykövetének kárpátaljai látogatásával. Mint a megyei állami közigazgatás sajtóközpontja által a látogatásról csütörtökön kiadott közleménybôl kitûnik, a magyar diplomata és a kíséretében lévô személyek leginkább a honfoglalás millecentenáriumával kapcsolatos rendezvények iránt érdeklôdtek. A tájékoztató szerint a megbeszélések során Volodimir Prihogyko, a megyei közigazgatás helyettes elnöke, aki egyben a millecentenáriumi szervezôbizottság feje, rámutatott, hogy "továbbra is rendezetlen a Vereckei-hágón 100 évvel ezelôtt felállított emlékmû megújításának, illetve építésének a kérdése". Szerinte az elképzelés negatív fogadtatásának több tucat sajtócikk adott hangot. Prihogyko megjegyezte, hogy a kérdés eldöntése nem a helyi önkormányzatra tartozik, azt államközi szinten kell rendezni. Czurkó János, a megyei tanács elnökhelyettese a magyar diplomatákkal folytatott eszmecsere során szintén emlékeztetett rá, hogy "a magyar lakosság érdekvédelmi szervezetei anélkül láttak hozzá a rendezvények elôkészítéséhez, hogy azokat egyeztették volna a helyi hatóságokkal, s csak késôbb jött létre a közös szervezôbizottság. A helyzetet azonban nem kell dramatizálni, a kérdést az eljárási rendnek megfelelôen kell rendezni" — áll a közleményben.

Csíkszeredában mindkét vetélytárs visszalépett a függetlenként induló eddigi polgármesterrel, a helyhatósági választás vasárnapi elsô fordulójában 39 százalékos eredménnyel élre került Csedô Csaba javára.

Rákosi Zoltán, aki vasárnap 28 százalékot ért el, szerdán este a Csíki TV híradómûsorában, egyenes adásban jelentette be, hogy visszalép, mert úgy érzi: programját csak a lakosság többségének a támogatásával tudná véghezvinni. A választási törvény értelmében ezzel a 19 százalékot elért Búzás László, az RMDSZ jelöltje nyert volna jogot a második forduló párviadalára — ô azonban csütörtökön közzétett levelében közölte: nem kíván élni ezzel a jogával, és gratulált az eddigi polgármesternek a vasárnap elért eredményhez. Búzás levelében megjegyezte, hogy a csíkszeredai választási harc az erdélyi magyar közéletben szinte páratlanul éles volt, és hangot adott abbeli meggyôzôdésének, hogy az így megtapasztalt pluralizmus hasznára lesz a városnak.

Csedô Csaba, aki két és fél éve, elôdje lemondása nyomán, az RMDSZ felkérésére vállalta a polgármesterséget, eredetileg az RMDSZ jelöltjeként is szóba jött, de kétfordulós, heves küzdelemben végül alulmaradt a szervezeten belül a polgármesterjelöltségért folyó vetélkedésben. Ekkor döntött úgy, hogy függetlenként indul az RMDSZ hivatalos jelöltjével szemben.

A Romániai Magyar Szó hasábjain Székedi Ferenc csütörtökön azzal kommentálta a vasárnapi eredményt, hogy az nem jelentett meglepetést annak, aki ismerte Hargita megye székhelyének életét, közösségi mozgásait, az RMDSZ helyi vezetôségének "félresikerült jelöltválasztásában is következetes politikáját". Az újságíró emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ négy esztendôvel ezelôtt a Független Csík Platform elnevezésû mozgalommal szemben fölényes gyôzelmet aratott, most kétszeresen alulmaradt a függetlenekkel szemben.

Hasonló a helyzet a csíki régió üdülôvárosában, Tusnádfürdôn: itt szintén két független elôzte meg az RMDSZ-jelöltet. Balánbányán, a vidék harmadik városában az alacsony részvételi arány miatt megismétlik a választásokat.

Székedi Ferenc megjegyzi: Nyilvánvaló, hogy Csíkban a lakosság nem magyarsága és nem az RMDSZ alapelvei ellen szavazott, hanem a személyiségi összetevôket állította mérlegre, és így utasította el a területi szervezet vezetôségének jelöltjét. Erre utalt az is, ahogy az RMDSZ tanácsosi lista befutott: a 21 tanácsos közül 13-at ad az RMDSZ. Csíkszéken különben számos városban, községben igen sikeresen szerepelt az RMDSZ.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]