 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1996. június 18.
(VIII. évfolyam, 139. szám)
Lapzártánkig befutott részeredmények szerint, a helyhatósági választások második fordulójában Kolozs megyében a következôképpen alakult a helyzet: Désen a magyarság által is támogatott Manu Alexandru (CDR) közgazdász, tanár nyerte el a polgármesteri tisztséget az RNEP-jelölt ellenében. Tordán és Szamosújváron vereséget szenvedett a konvenció: az Aranyos menti város polgármestere Blasiu Virgil, a kormánypárt képviselôje lett, míg Szamosújváron Pop Nicolae, a Román Nemzeti Egységpárt jelöltje gyôzött. Aranyosgyéresen szintén RNEP-es polgármestert választottak, vesztett a Szocialista Munkapárt jelöltje. Bánffyhunyadon az RNEP minden erôfeszítése ellenére viszont Chis Nicolae, a Demokratikus Konvenció jelöltje nyert 58 százalékkal. Magyarszováton RMDSZ-gyôzelem született, a választások nyertese Domokos László, aki — mint ismeretes — a DK színeiben induló Manaszes Sándorral került a második fordulóba. Magyarkapuson, Egeresen, Harasztoson, Magyargorbón viszont vesztett az RMDSZ jelöltje. Magyarkapuson független román, Egeresen és Harasztoson kormánypárti, Magyargorbón pedig az RNEP-jelöltje fogja betölteni az elkövetkezô négy évben a polgármesteri tisztséget. Buzán vesztett az RMDSZ, a gyôztes az Szociáldemokrata Szövetség és a Szociáldemokrata Párt közös jelöltje. Az 50 megyei választási körzetben a második fordulón 56,3 százalékos volt a részvétel. A Megyei Választási Iroda adatai szerint hétfô délig 35 választókörzettôl érkeztek meg az eredmények, miszerint a megválasztott polgármesterek eloszlása a következô: RNEP — 11, RTDP — 8, RDK — 5, függetlenek — 5, SZDU — 4, SZMP és RMDSZ 1-1.
Fehér megyében, Nagyenyeden a második fordulóban kiütéses gyôzelmet aratott a Demokratikus Konvenció jelöltje, Josan Horatiu, aki közel háromszor annyi szavazatot (9020) kapott, mint az egykori kormánypárti polgármester, Crisan Vasile. A tanács nagyrészt ellenzéki összetételû lett. Az RMDSZ tanácsosai: Brendus Gyula, Fari Palkó Ilona, Köble Csaba és Krecsák Albert. Molnár Feri Márton személyében magyar polgármestere lett Magyarlapád nagyközségnek.
Szilágy megye : Zilahon megbukott az eddigi egységpárti polgármester, Chichinas Vasile. A gyôztes 13 907 szavazattal Petre Durcãu, a Demokratikus Konvenció jelöltje. A zilahi városi tanács ellenzéki színezetûvé vált, így minden esély megvan arra, hogy magyar alpolgármestere legyen a városnak. Az RMDSZ zilahi tanácsosai a következôk: Popovici Tibor, Papp Anna Mária, Fekete Károly, Fodor István. Váralmáson az RMDSZ-RNEP jelöltjei közül az Egységpárt indította polgármesterjelölt kapta a legtöbb voksot, Benedekfalván pedig a vezetô kormánypárt, az RTDP jelöltje gyôzte le az RMDSZ jelöltjét.
Besztercén is konvenciós gyôzelmet könyveltek el Pavel Popescu személyében.
Az RMDSZ lapzártáig ugyan 15 új polgármesteri tisztséget szerzett meg, de 65 jelöltjének nagy többsége — különbözô okokból — vereséget szenvedett a második fordulóban. (Mint ismeretes, Segesváron a második fordulóba továbbjutó RMDSZ-jelölt lemondott a konvenció javára.) A négy évvel korábbi 124 polgármesterrel szemben a még nem végleges, illetve nem hivatalos adatok szerint az RMDSZ a június 2-16-i helyhatósági választásokon összesen 136 polgármesteri tisztséget szerzett meg. Ugyanakkor számos — különösen székelyföldi — településen, városokban és községekben egyaránt, függetlenként indult magyar polgármesterre esett a magyar lakosság választása, s ezek közül a legtöbben maradéktalanul felvállalják az RMDSZ önkormányzati programját, és a települések általános érdekei mellett, azokkal együtt a magyarság sajátos kisebbségi érdekeit is képviselik — állítja az RMDSZ-tájékoztató.
Csíkszeredában Csedô Csaba független jelölt nyerte meg a polgármesteri választásokat 78,35 százalékkal, míg RMDSZ-jelölt ellenfele, Buzás László csak 21,65 százalékát kapta a szavazatoknak.
Kézdivásárhelyen Szigeti István független jelölt 6517 szavazattal egyértelmûen maga mögött hagyta az RMDSZ-es Tubák Ervint, aki alig 1828 szavazatot kapott.
Aradon a Demokratikus Konvenció-Szociáldemokrata Szövetség finisben a konvenció jelöltje nyert.
Szászrégenben alul maradt az RMDSZ-jelölt, az új polgármester a vezetô kormánypárt jelöltje lett. Dicsôszentmártonban a Román Nemzeti Egységpárt és a Nagyrománia Párt jelöltje került a második fordulóba, a verseny az utóbbi javára dôlt el. Mind Nagybányán , mind Szatmárnémetiben DK-RMDSZ második fordulóra került sor, a választók többsége mindkét esetben a konvenciós jelöltre szavazott. (Ez utóbbi esetben csupán 3913 szavazattal kapott többet a konvenciós jelölt, Riedl Rudolf, az RMDSZ jelöltje majd az alpogármesteri széket fogja elfoglalni.) Nagykárolyban Kovács Jenô, a Társadalmi Igazság Új Demokrácia Északnyugati Pártjának jelöltje javára — és az RMDSZ-jelölt vesztére dôlt el a második forduló. Kovács Jenô, akit ugyanakkor az RNEP, az NRP, az RDK, az Autósok Pártja, az LP '93 és a Vatra Româneascã Szövetség is támogatott, 775 szavazattal szerzett többet az RMDSZ jelöltjénél.
Nagyváradon dr. Csapó József szenátor a szavazatoknak alig 30 százalékát szerezte meg a második fordulóban, a konvenciós jelölt biztos gyôzelmet aratott. Vigaszként: a szavazás eredménye következtében valószínûleg magyar alpolgármestere lesz a városnak. Margitán viszont a független Veres Zoltán szorította háttérbe az RMDSZ jelöltjét.
A fôpolgármesteri szék mellett a hat kerület közül öt irányítását is megszerezte a román fôvárosban az ellenzék vezetô formációja, a Demokratikus Konvenció a kormány vezetô erejét alkotó RTDP jelöltjeivel szemben. A konvenció embere csak a belvárosi I. kerületben maradt alul egy független üzletemberrel szemben. Victor Ciorbea, az új fôpolgármester a hivatalos végeredmény szerint a voksok 57 százalékát, Ilie Nãstase 43 százalékát nyerte el.
A még nem hivatalos részeredmények a nagyobb helységekben általában a konvenció és más ellenzéki pártok jelöltjeinek sikerét mutatják, a vezetô kormánypárt, az RTDP kisebb településeken ért el sikert számos megyében. Továbbra is jól szerepelt a Petre Roman Demokrata Pártjából és a Sergiu Cunescu vezette szociáldemokrata formációból létrejött Szociáldemokrata Unió.
A helyhatósági választások vasárnapi második fordulójára is a szavazás iránti mérsékelt érdeklôdés nyomta rá a bélyegét. A fôvárosban, ahol igen éles politikai küzdelmet vívott egymással a két forduló között az ellenzéki konvenció és a kormánypárt, valamivel nagyobb, de általában visszafogott volt a részvétel. A legnagyobb érdektelenség a fiatal választók körében mutatkozik.
Az országos választási bizottság vasárnap este ugyancsak a "nem megfelelô részvételre" való tekintettel felhívta a választási bizottságokat, hogy 21 óra helyett éjfélig tartsák nyitva a szavazóhelyiségeket. Az indokolásban ugyan nem szerepelt, de a románok nagy része az angliai labdarúgó Európa-bajnokság mérkôzéseit követte délután és kora este.
Országos átlagban reggel 6-tól este 6-ig a szavazók 37,6 százaléka, Bukarestben 39,9 százaléka adta le voksát.
A külügyminisztérium hétfôi közlése szerint kedden és szerdán kerül sor Bukarestben a két ország közötti alapszerzôdésrôl, illetve a történelmi megbékélési dokumentumokról folyó szakértôi tárgyalások újabb menetére. Legutóbb márciusban találkoztak a két fél diplomatái e kérdéskörök áttekintésére.
Ezúttal is két külön csoportban tárgyalnak majd a szakértôk: az egyikben az alapszerzôdésrôl és a két ország közötti megbékélési nyilatkozatról, a másikban a megbékélési és partnerségi egyezményrôl és a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos "magatartási kódexrôl" lesz szó.
A magyar szakértôi küldöttség hétfô este érkezett Bukarestbe.
Több választópolgár becsületesen jelentkezett: igen, ô volt az egyik, aki hibázott azzal, hogy nem ment el szavazni, mert más elfoglaltsága volt, vagy azt hitte, a második forduló a döntô, illetve elment, de elszúrta a pecsételést stb. A kudarc okainak általános, elvi szintû találgatásából is közöltünk ízelítôt, de a Választópolgári névsorolvasásban azok voltak a leghitelesebb, legmeggyôzôbb jelzések, amelyek a saját fejen olvadozó vajra mutattak rá.
Most azok jelentkezését kérjük, akik a kolozsvári választási csalódásban mint politikusok, szervezôk, propagandafelelôsök stb. érzik magukat hibásnak. A lelkiismeret könnyítésén kívül ennek rendkívüli gyakorlati haszna lesz ôsszel, a parlamenti választáskor: a melléfogások ôszinte feltárása és azok elkerülésének szándéka mozgósító erôvel hat majd a választópolgárokra.
De, sajnos, közelebbi kihívások kivédéséhez is szükséges volna a tanulságok összegezése. A helyhatósági kudarcsorozat nem ért véget június 2-án. Az alpolgármesterek megválasztására tanácsosaink olyan ütôfelületet hagytak fedetlenül, hogy egycsapásra megfosztották ôket egy szavazattól. Megint olyan döntésben következett be hiba, amely nemcsak Kolozsvár ügye, hiszen a romániai magyarság nyíltan felesküdt ellensége, a Román Nemzeti Egységpárt térnyeréséhez vezetett. Még mûködött az országos kampánystáb, és továbbra is Kolozsváron mûködött. Nem volt egy szava sem? Vagy volt, csak nem hallgatták meg?
Mielôtt találgatásokba bocsátkozunk, átadjuk a szót az illetékeseknek. Választott vagy megbízott felelôsök jelentkezését egyaránt elvárjuk.
Fax- és telefonszolgálatot tartunk, mint a Választópolgári névsorolvasás idején, minden délután 2-6 óra között.
Eredményhirdetés elôfizetôink nyereménysorsolásáról, valamint a Corvina útitárs és a Szabadság gyermeknapi rejtvénypályázatáról (2. oldal). A napokban 60. születésnapját ünneplô Virgil Tomulet karikatúrája
Kolozsvár polgármestere díszfaxban köszöntötte bukaresti kollégáját, Victor Ciorbea fôpolgármestert. Mint írja, reméli, hogy sikerrel tölti be felelôsség- és nehézségteljes tisztségét, amelyben nem lesz könnyû dolga, tekintve az elôzô négy év súlyos örökségét. Funar teszi magát, hogy nem tudja: azt a nehézséget Ciorbea konvenciós városvezetéstôl veszi át. Azt is mellékesnek tekinti, hogy Victor Ciorbea szintén konvenciós színekben lett polgármester, márpedig a Demokratikus Konvenció és az RNEP között csak akkor lehet szó együttmûködésrôl, ha valamelyik részrôl árulás történik. Funar mégis felajánlja a bukaresti kollégának a szoros együttmûködést. Kíváncsian várjuk a válaszdíszfaxot.
kerül sor 1996. június 20-án. Csütörtökön 10 órakor ünnepélyes közgyûlés keretében, magyarországi és nyugati egyházi képviselôk jelenlétében több mint 40 fiatal lelkipásztort szentelnek fel az ôsi Farkas utcai templomban. Ez alkalommal adják át a Magister Ecclesiae Reformatae Transsylvaniensis címet, díszérmet és oklevelet azoknak a külföldi személyiségeknek, testületeknek, akik, illetve amelyek az egyház újraépítésében érdemeket szereztek.
Ugyanezen a napon 16 órakor kerül sor Kolozsváron, a Ponorului utca 1-3. szám alatt (a Hárompüspök térrôl a Békás kert felé vezetô úton) az újonnan épült Bethlen Kata Diakóniai Központ felavatására.
Az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsa mindkét alkalomra szeretettel meghívja lelkipásztorait, híveit, a testvéregyházak vezetôségét és tagjait.
felvételit hirdet 25 helyre, humán szakra.
Beiratkozás június 17. és 30-a között a kolozsvári Báthory-líceum titkárságán. A katolikus tanulók júl. 2-án de. 10 órakor, a felvételi vizsga elôtt, hittanból is vizsgáznak a Római Katolikjus Plébánián (Kolozsvár, Fôtér 16. szám, tel.: 192-089).
A hittanvizsgára írásba foglalt, hivatalos plébánosi ajánlás szükséges, amelyet a lakhelye szerinti plébánostól kell kérni. A líceumba más felekezetû tanulók is beiratkozhatnak, akik a lakóhely szerinti lelkészüktôl hoznak hivatalos ajánlást, amely a VIII. osztályos hittanismeret osztályzatát is tartalmazza.
Minden beiratkozott köteles júl. 2-án de. 10 órára a Római Katolikus Plébánián megjelenni. A katolikusok a hittanvizsgára, más felekezetûek ismerkedés céljából.
A plébánosi, illetve a lelkészi ajánlást hozzák magukkal.
Kitûnô ötlet volt a Szabadság részérôl a Szavazópolgári névsorolvasás rovat, amelyben a kolozsvári polgárok elmondják, ki miért nem szavazott. A jelentkezés önkéntes lévén, nem kaphatunk számszerûen értékelhetô reprezentatív mintát, de a vallomások számos jellemzô jelenségre hívják fel a figyelmet.
Ne beszéljünk az olyan esetekrôl, mikor az illetôt objektív okok akadályozták, csak azokra térjünk ki, ahol lett volna valamilyen megoldás.
Sok idôs emberhez, beteghez nem vitték ki a mozgóurnát. Nem vonjuk kétségbe, hogy sokszor ez lett volna az egyetlen lehetôség a szavazásra, de bizonyára akadt olyan személy is, aki — ha nehezen is -, de el tudott volna menni, esetleg egy családtag, ismerôs elvihette volna kocsival, de ô a kényelmesebb megoldást várta. Elképzelhetô, hogy a mozgóurna azért nem jutott el minden mozgásképtelen személyhez, mert olyanokhoz is hívták, akik egy kis erôfeszítéssel el tudtak volna sétálni a szavazóhelyiségig. A mentôkkel is elôfordul, hogy késve érkeznek súlyos vagy sürgôs esetekhez, mivel indokolatlanul hívják ôket más helyekre.
Még nem jelentkezett senki, aki bevallotta volna, hogy inkább kirándulni, strandolni ment, esetleg a hétvégi házában üdült, a kertjében dolgozgatott. ôk valószínûleg nem is fognak jelentkezni, mert ez már társadalmi aktivitás volna, ami pedig tôlük teljesen idegen.
A legérdekesebb esetek azok, mikor az illetô tiltakozásképpen nem ment szavazni. Egyesek "haragszom rád"-ot játszottak: mert a Szabadság és az RMDSZ nem közölte az eladó házak listáját, mert az RMDSZ nem állított saját polgármesterjelöltet, mert nincs megelégedve az RMDSZ tevékenységével általában vagy valamelyik tisztségviselôjével stb. Függetlenül attól, hogy igaza van-e az illetônek vagy sem, joga van elégedetlenkedni, haragudni. De kin áll bosszút azáltal, hogy nem szavaz? Mit old meg vele? Semmit! Ellenkezôleg, ezáltal a helyzet csak rosszabbodhat. Öngól ez a javából!
A legnagyobb öngólt az a névtelen olvasó követte el, aki azért nem ment el szavazni, mert — szerinte — a tanácsosjelöltek listáján "a kereszténydemokrata értékek képviselôi reménytelen helyre szorultak". Ehhez a szûkkeblûen szektás állásponthoz több kérdést és észrevételt is fûzhetünk:
1. Mi a fontos: a legmegfelelôbb személyeket juttatni be a tanácsba, vagy az, hogy a "mieink" legyenek ott?
2. Milyen különleges kereszténydemokrata értékrendet kell képviselni a városgazdálkodási (útjavítás, víz-villany-fûtés, szemételhordás stb.) tevékenység során?
3. Úgy gondolja, hogy egy liberális, szociáldemokrata vagy csak egyszerûen magyar képviselô ellenezné egy magyar templom vagy egyházi óvoda, iskola, gyermekotthon, öregek otthona, kórház támogatását, létesítését?
4. Az általános magyar érdekeket csak a kereszténydemokrata értékrend képviseli?
5. A lista 7., 8. és 9. helyén éppen kereszténydemokraták álltak. A 7. hely nemcsak hogy nem volt reménytelen, hanem éppenséggel befutó helynek számított, mert az elôzô tanácsban is 7 RMDSZ-képviselô volt. Remélve, hogy nem marad távol a 25 000 magyar szavazó, és nem lesz annyi téves pecsételés, mint a múltkor, 9 RMDSZ képviselôre számíthattunk, így mindhárom kereszténydemokrata jelölt bejuthatott volna. Ha viszont "támogatóik" csak lélekben támogatták ôket, és sértôdötten távol maradtak az urnáktól, éppen ezek miatt maradtak le. Ezt nevezik a társadalomlélektanban önmagát beteljesítô jóslatnak.
Ám fogadjuk el, hogy valaki nem bízott az RMDSZ listáján szereplô személyekben. Akkor még mindig megvolt a lehetôsége, hogy szavazatát más demokratikus pártokra adja. Ha már eggyel kevesebb magyar tanácsosunk van, nagyon jól fogna még egy-két konvenciós, liberális, demokrata párti tag; ezzel megszilárdult volna a Funar önkényeskedéseit fékezô erô. Ez egyik vallomást tevônek sem jutott eszébe; erre — sajnos — sem az RMDSZ, sem a sajtó nem tanította meg a választókat; nem tudatosodott eléggé a román demokratikus erôkkel való együttmûködés fontossága. Hogy ebben a tekintetben milyen nagy az értetlenség, arra példa egy magát egyetemi tanárként bemutató olvasó, aki nem akarván az RMDSZ jelöltjeit támogatni, szándékosan érvénytelenül szavazott, de nem gondolt arra, hogy voksát egy másik demokratikus pártra adja.
Ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni. De aki így vagy úgy nem támogatta az RMDSZ-t, illetve a demokratikus erôket általában, annak a következô 4 évben nincs erkölcsi alapja panaszkodni, siránkozni, de még csak bírálni sem.
Célegyenesbe jutottak a parlamenti munkálatok. Még két hét és négyéves mandátumunk utolsó hivatalos szessziója is véget ér. Azt hihetnôk, hogy a finis, a parlamenti hajrá még számos, nélkülözhetetlen törvény vitáját és elfogadását fogja eredményezni. Nem valószínû. A kánikulai hôség, az ömlesztett fociközvetítések és az elkövetkezô mandátumra már nem számító honatyák hiányzásai miatt foghíjasak a szenátusi széksorok, lagymatag a hangulat. Egyeztetô tárgyalások mellé nem éppen a legfontosabb törvénytervezetek kerülnek napirendre.
A nem gazdaságos termelô egységek aktívumainak és részvényeinek részletre történô kiárusítása Florin Georgescu pénzügyminiszter szerint szerves része a magánosításnak és így a gazdasági reformnak. Az errôl intézkedô törvénytervezetet viszont egyelôre visszautaltuk a szakbizottságokba, elsôsorban két RMDSZ-es szenátor jogosan feltett kérdésének megválaszolása végett. Kik és mire fogják felhasználni a befolyó összegeket — hangzott Szabó Károly kérdése -, és miért nem vásárolhat a külföldi is — firtatta Frunda György.
A mindig érdeklôdéssel várt politikai nyilatkozatok most sem okoztak csalódást. Pãunescu — hangsúlyozva azt, hogy most mint író és nem szenátor nyilatkozik — kifogásolta, hogy olyan arra érdemes írók, mint Ana Blandiana, Nicolae Manolescu, Ion Coja és Dinu Zamfirescu miért nem tagjai az Akadémiának. Az utána következô parasztpárti Vasile Vetisanu számon kérte szenátor kollégájától, hogy miért emlegeti a többivel együtt Dinu Zamfirescut, aki Egy ember az örökkévalóságnak címû kötetében Ceausescut dicsôítette. A válasz nem késett: a következô közgyûlésre legalább tíz olyan kötetet fog felmutatni, amelyekben Vetisanu számtalanszor hivatkozik az egykori diktátorra. Miközben a felállva vitatkozókat az ülésvezetô csendesíteni próbálta, a terembôl félhangosan elhangzott a malíciózus ítélet: a kevesebb klienst fogadó rosszleányt is közönségesen kurvának kell nevezni.
Az eredmény ismeretében Vãcaru felszólalását sem lehet éppen szerencsésnek tartani. A román-francia mérkôzés elôestéjén a kormánypárt frakcióvezetôje imigyen szólott: — "Az én politikai nyilatkozatom az, hogy sok sikert kívánok labdarúgócsapatunknak". Ha nyertek volna a fiúk, talán jó választási propaganda lett volna. Így?!? Túlvagyunk a kolozsvári alpolgármesterek választásán. Az eredmény lehangoló. Négy nagyon kemény, beláthatatlan következményekkel is járható év elé nézünk. A mérleget el kell készíteni, a tanulságokat le kell vonni, a várható küzdelemre fel kell készülni. Ez nem istencsapás, hanem helyzet, aminek kialakulásában nekünk is szerepünk volt. Hosszú távra — legalább négy évre — érvényes stratégiát és taktikát kell kidolgoznunk. Minden más mellett ez kell hogy legyen egy már nagyon esedékes megyei közgyûlés legfontosabb feladata. A sajtóban zajló vitákra, fórumokra, nyílt találkozókra is nagy szükség van ilyenkor, mert egész városunk magyarságának, becsületes állampolgárainak eljövendô sorsa a tét. Nem szorítkozhatunk csupán az érdekvédelmi szervezetünkben aktívan tevékenykedôk véleményére, mert a szavazatokat nem csak tôlük várjuk. A közvéleményt irányítani is kell, de a döntések elôtt meg is kell hallgatni. Hol hibáztunk? — Keressük és találjuk meg együtt a választ!
Kevesen mentek el szavazni, ez igaz — de nem kevesebben, mint a 92-es helyhatósági választásokra. Vásárhelyen most kevesebben szavaztak az RMDSZ jelöltjére, mégis nyert a polgármester. Miért nem állítottunk mi is jelöltet? Ha állítottunk volna, akkor holtbiztos, hogy a konvenciósok kizárólag minket hibáztatnának, hogy Funar már elsô fordulóban nyert. Így egészen más volt az a tárgyalási alap, amit az alpolgármesterek választásánál alkalmazni tudtunk. Nem konvenciós partnereinken múlott, hogy nem jöttek be számításaink. ôk betartották az egyezséget. Az RTDP, PSZP és liberális tanácstag közül legalább kettô nem játszott nyílt kártyákkal. Erre már akkor felfigyelhettünk volna, amikor a bizalmasnak szánt tárgyalások kikerültek a sajtóba. Az egész forgatókönyvet profi módon készítették el. A választás napján — ki tudja hányadszor, de még mindig eredményesen — újra bedobták a magyar titkosszolgálat szerepét. Minden azért sikerült, mert városunkban ilyen a hangulat. Ezen változtatni nagyon nehéz lesz, de meg kell próbálni. Ahol biztosan hibáztunk, az a negatív kampány. Pedig tudtuk, hangoztattuk is, hogy a választóknak pozitív célokat kell kitûzni. "Funar ellen az ördöggel is cimborálunk", "aki nem megy el szavazni, az a RNEP-re szavaz maga is." Még ha mindez így igaz, akkor sem kellett volna fôleg csak ezt hangoztatni — ezzel talán csak jobban összekovácsoltuk a régi polgármester híveit. Funárra sokkal többen szavaztak most, mint 92-ben. Abban a városban, ahol a románság kétharmada újraválaszt egy négy év alatt hírhedtté vált polgármestert, ott nagyon nehéz az RMDSZ dolga. Ezért ott próbáljunk javítani, ahol az eredmény jobbára csak rajtunk múlik.
Öt hónappal a helyhatósági választások után, 1992 szeptemberében, kilencezer szavazattal kapott többet az RMDSZ. Csak azért, mert a fiatalokat is bevonva sokkal jobb kampányt folytattunk. Ha ezt most is megtesszük, akkor a jelenlegi ellenzék talán kormányt alakíthat. A prefektusokat a kormány nevezi ki. Egy számunkra kedvezôbb prefektus pedig Zanc úrnál sokkal jobban ellenôrizheti az egész városházát.
Minden szavazat számít! — szoktuk mondani választások elôtt, de annak lehetôségét, hogy valóban egyetlen szavazaton múljon valami, nem nagyon tudjuk elképzelni. Zsibón ez történt: egyetlen szavazaton múlt a harmadik magyar tanácsos bejuttatása! Siker lett volna ez a javából, már csak azért is, mert eddig csak ketten képviselték a magyarság érdekeit egy olyan kisvárosban, ahol még mindig élô seb a Wesselényi-kastély letarolt környékének ügye. Mint ismeretes, az utóbbi húsz évben egy szupermodern botanikus kertet telepítettek az egykori kastélykertbe, s a vidéket holdbéli tájjá alakították át, amelybôl evilágbeli látomásként csak a Wesselényi-kripta romjai emelkednek ki.
— Nem tekinthetjük teljesen sikeresnek a helyhatósági választásokat — mondta Mátyus Éva, a zsibói RMDSZ elnöke -, mivel közel négyszáz zsibói magyar nem vette a fáradtságot ahhoz, hogy elmenjen szavazni. Mivel magyarázhatnánk ezt? A válasz egyszerû: nemtörôdömség... Különben 1992-ben is ugyanez a jelenség nyomta rá bélyegét a választásokra.
Az RMDSZ mindent megtett a mozgósítás érdekében: minden családhoz bekopogtunk, mindenkit számba vett. Mégis a lehetséges ezerbôl csak hatszáz szavazatot kaptunk. S ez csak két tanácsosra futotta: mint mondtam, a harmadik hely sorsa egyetlen szavazaton múlott. De beszéljünk sikereinkrôl is. Sikerült megrendezni a Vörösmarty-szavalóversenyt, ahol 38 zsibói gyerek vett részt. Élményszámba ment az a tény, hogy végre, végre a kastély nagytermében sikerült lebonyolítanunk ezt a versenyt, ott, ahol Wesselényi Miklós, Vörösmarty Mihály és Deák Ferenc oly kellemesen beszélgettek egykoron.
Négy évvel ezelôtt Szilágycseh városának Baksai Károly volt a polgármesterjelöltje. Akkor néhány szavazaton múlott a polgármesterség sorsa. Most, amikor már tudjuk, hogy sikerült Bálint Géza személyében magyar polgármestert állítani a tízezres, többségében magyarok lakta kisváros élére, nem tûnt érdektelennek megszólaltatni az egykori nagy vesztest.
— Milyen érzéssel fogadtad a hírt, hogy most sikerült mindaz, amitôl négy évvel ezelôtt elestél?
— Ha jól meggondoljuk, négy évvel ezelôtt nem én , hanem a szilágycsehi magyarság volt a vesztes. Mindenesetre tanultunk az akkori sikertelenségbôl. A nagy baj négy évvel ezelôtt az volt, hogy nem tudtunk megegyezésre jutni mindenkivel Szilágycsehben, és így velem párhuzamosan egy független magyar jelölt is indult. Sôt, még egy független tanácsosjelölttel is meg kellett hogy küzdjön az RMDSZ. Akkor a 17 tanácsosi helyre az RMDSZ-nek csak 8 tanácsosa jutott be, és így a kilencedik ember, akinek szavával a mi oldalunkra billenhetett volna a mérleg, nagyon hiányzott. Bizony sokszor kellett "lobbyzni" annak érdekében, hogy a plusz egy szavazatot megszerezzük a tanácsban. Négy évvel ezelôtt tehát 30 szavazaton múlt a polgármesteri szék sorsa. Természetesen egyetlen független jelölt sem jutott be. Szó volt arról, hogy újra induljak polgármesterjelöltként, de én ezt nem tartottam jó ötletnek. Megtaláltuk viszont azt az embert, aki ezt elvállalta, sôt — mivel a román lakosság egy részének is bizalmát is élvezte -, igen komoly esélyekkel indulhatott. Ez lett Bálint Géza, az eddigi alpolgármester. Mi járult még hozzá e választási sikerhez? Elsôsorban természetesen az, hogy most nem oszlottak meg a magyar szavazatok. Különben annyi kritikát kaptunk a négy évvel ezelôtti választási kudarcért, hogy jól összerázódtunk. Még Tôkés László püspök úr is szomorúan, bánkódva gondolt erre. Nem volt véletlen például az sem, hogy az utóbbi idôben annyi jeles személyiség megfordult városunkban: minden ilyen látogatásnak az volt a célja, hogy felrázzon bennünket! Volt nálunk a püspök úr, Szûrös Mátyás, Markó Béla kétszer is... Jó is, hogy Bálint Gézára esett a választás, hiszen fennállt a lehetôsége annak, hogy a négy évvel ezelôtti "Baksai-kudarc" emléke rossz hatással lesz a választókra. A sikert különben több hónapos szervezôi munka elôzte meg: felmértük a lakosságot, minden házba bekopogtattunk... A választmány nagy lelkesedéssel és boldogan végezte szervezôi munkáját. Az egyházak is nagyon kitettek magukért! Annyian álltunk be a csapatba, hogy csak húsz ház jutott egy RMDSZ-szervezôre! Az öregeket autókkal vittük szavazni! Elintéztük a kérvényüket, valamint a mozgó urna kiküldését.
— Hogyan sikerült a fiatalokat mozgósítani?
— "MADISZ választási bált" szerveztünk a fiataloknak, sôt, külön meghívót kaptak azok, akik az idén elôször szavaztak. A végén már mindent tudtak, még az oldalt is, ahol a tulipán volt.
— Mit üzen a gyôztes Szilágycseh a vesztes Kolozsvárnak, ahol mint ismeretes, tíz-húszezer magyar nem ment el szavazni?
— Szilágyot, ezt a kis "ismeretlen" megyét szerény, de rendkívüli módon kitartó magyarság lakja. A kolozsváriaknak azt üzenném, hogy nagyon aktívan vegyenek részt az ôszi választásokon. Kívánom azt, hogy az RMDSZ kitartó munkával álljon a lakosság mellé, mert ha ez nem történik meg, a lakosság passzivitásba süllyed. Nálunk nem számított, milyen erôfeszítéseket kellett megtennünk a cél érdekében.
— Szóba került, hogy a Szabadságban közölt cikkeidért kapott tiszteletdíjat nemes célra fordítod. Mi lenne ez?
— A Zilahi Wesselényi Kollégium iskolaszéki elöljáró tagjaként az egykor Ady Endre által alapított ifjúsági lap, az IFJÚSÁG újraélesztett változatát szeretném támogatni. Az idén a kollégium megalakulásának 355. évfordulóját ünnepli: egy külön számmal szeretnénk elôrukkolni.
***
Varga D. István , a Szilágycsehi Általános Iskola aligazgatója örömmel fogadta érdeklôdésünket. Megtudtuk, hogy a kisváros iskolai életének múltja az ezerhatszázas évekre nyúlik vissza. A jelenlegi általános iskola három régi épületben mûködik.
A magyar tagozat "székhelye" egy százéves épületben van. Összesen 39 osztály mûködik az 1-8. osztályban, ebbôl 19 magyar osztály.
— Két váltásban tanítunk, ez is jelzi azt a tényt, hogy helyhiánnyal küzdünk — mondta az aligazgató. — Három elsô osztályunk van, és remélhetôleg három ötödik osztállyal indulunk neki az új tanévnek. Az 1-4. osztályba csak szilágycsehiek járnak, a nagyobb osztályokba viszont már Völcsök , Szilágyszeg , Szilágyszentkirály fiataljai is bejárnak. Igen örvendetes tény az, hogy 1990 óta megszûnt a magyar diákoknak román tagozatra való iratkozása. A fordulat elôtt tömegesen iratkoztak át magyar diákok román tagozatra. Egy ilyen esetünk volt tavaly, akkor is egy jehovistáról volt szó.
— Csökken-e a magyar gyerekek száma?
— Csökken, de nem vészjóslóan...
Annak ellenére, hogy az RMDSZ-kampánystáb mindent megtett annak érdekében, hogy a magyarság számarányának megfelelôen kerüljön be a helyi és megyei tanácsokba (egyes helyeken alpolgármesteri szék elnyerése sem tûnt lehetetlennek), a magyarság nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Magyarlakta településeinkre eljuttattuk a kampánybizottság kiadványát, a helyhatósági választásokat szabályozó törvény kivonatát, az RMDSZ polgármester- és tanácsosjelöltjeinek listáját. Ahhoz, hogy a szavazóirodák mûködését a lehetô legjobban szervezzék meg, mindenhova idôben eljuttattuk a helyhatósági választásokról szóló kivonatot is. Mindez nem volt elegendô ahhoz, hogy a helyi hatóságok a szavazóirodák helyiségét, a bizottságok személyi összetételét a törvénynek megfelelôen szervezzék meg. Beszterce városában a szavazóirodák számozása megváltozott az elôzô választásokhoz képest, így sok szavazópolgár gyakorlatilag nem tudta, melyik választóirodánál kell jelentkeznie. Nem kis feladatot vállaltak azok a tagjaink, akik a szavazókörzetek választási bizottságaiban tevékenykedtek. A választás napján beérkezett tudósítások már jelezték a gyenge részvételt. A Központi Választási Iroda utasítása alapján az urnák lezárásának idôpontját három órával meghosszabbították, így a választási eredmények összesítése is eltolódott. Megyénk részvételi aránya valahol 55 százalék körül mozgott: tény, amelyet érdemes lenne alapos elemzés tárgyává tenni. Oka nevezetesen a magyarság politikai éretlenségének és nemtörôdömségének tudható be.
Például Besztercén, ahol 4500 szavazatra számítottunk, 1654-en szavaztak a városi, és 1800-an megyei jelöltjeinkre. Ennek az lett az eredménye, hogy három potenciális jelölt helyett meg kell elégednünk egyetlenegy városi tanácsossal. Bethlenben a város 18 százalékát kitevô magyarság meg kell hogy elégedjen két tanácsosi hellyel, bár négyet is bejuttathattak volna. Árpástón, ahol a lakosság kétharmada magyar, hat RMDSZ-tanácsos jutott be. Kékesen elestünk az alpolgármesteri tisztségtôl. A húsz százalékos magyarság gyengén bizonyított. Galacfalva : a 12 százalékot kitevô magyarság testületileg az urnákhoz járult és ez két tanácsosi helyhez volt elegendô.
Szentmáté maradt minden a régiben, azaz három tanácsos.
Szászlekence : egy tanácsosi helyet sikerült megszerezni.
Sajónagyfaluban ezúttal nem jutott be magyar tanácsos. A zselykiek 110 szavazatot adtak le a megyei RMDSZ-listára és 48-at a helyire.
Mezôkecseden a Liberális Párt '93-al kötött választási egyezség értelmében három ellenzéki jelöltet sikerült bejuttatni a tanácsba; közülük egy magyar. Nagynyulason a 7 százalékot kitevô magyarságnak sikerült egy tanácsost bejuttatnia. Apanagyfalu : a 30 százalékot kitevô magyarság négy helyett csak két tanácsost tudott bejuttatni. Magyarnemegye : valamennyi helység közül itt keletkezett a legnagyobb bonyodalom. Egyeztetési kísérleteink elbuktak. Eredmény: három helyett meg kell elégednünk egyetlen tanácsosi hellyel.
Rettegen maradt két tanácsos, pedig...
Óradna : ha Borberek nem úgy szavaz, ahogyan szavazott, akkor itt is két tanácsosi helyet nyertünk volna.
Nagysajó : a független jelölt "megtette a magáét", nem jutott be magyar tanácsos.
Sajóudvarhely és Somkerék megtartotta egy-egy tanácsosát.
Teke : az RMDSZ-nek egy tanácsosa került be, mellé pedig egy magyar független.
Felôrön a 28 százalékot kitevô magyar lakosság két RMDSZ- és egy független jelöltet juttatott be.
Mérleg: 1990-ben a megye magyarsága 12 ezer szavazatot adott le, 1992-ben már csak 9500-at, míg 1996-ban 6600-at. A fenti számok tükrében jogosan állíthatjuk, hogy a címben jelzett "leszerepeltünk" helytálló.
Koszorus Zoltán
(Beszterce)
Vezércikkben kommentálja a bukaresti Adevãrul címû lap a NATO vezetôinek legutóbbi megnyilatkozásait, abból kiindulva, hogy Románia körül "olyan tervek szövôdnek, amelyek célja kirekeszteni az országot az európai játékból". Gheorghe Tinca nemzetvédelmi miniszter Dumitru Tinu fôszerkesztô szerint éppen ezért tartotta szükségesnek, hogy egy vészjelzésnek tekinthetô interjúban felhívja a figyelmet arra a veszélyre, amelyet az jelentene, "ha Románia mellett elrobogna a NATO vonata".
Tinu okfejtése szerint a Nyugat Jelcin orvosi közleményei és Zjuganov, vagy Zsirinovszkij nacionalista kirohanásai függvényében szüntelenül váltogatja véleményét a NATO kiterjesztését illetôen, de végül legutóbb a Jelcinnek nyújtott leplezetlen segítséggel elnyerték Moszkva feltételes hozzájárulását. "Nyilvánvalóan bizonyos feltételek mellett, amelyeket a Kreml urai diktálnak. Valakit feltehetôen fel kell áldozni, hogy kielégítsék a Kreml vezetôit. Tincát az indította a nyilatkozatra, hogy ez az ország Románia lehet."
Románia magára hagyása és elszigetelése jóvátehetetlen hiba lenne a NATO részérôl, egyrészt mivel ismeretes, hogy itt a lakosság 95 százaléka híve a csatlakozásnak, és egy ilyen döntésnek csak a szélsôséges erôk lennének a haszonélvezôi. Másrészt ily módon Románia kénytelen lenne felülvizsgálni katonai doktrínáját és védelmi politikáját. A NATO-ba való felvétel kizárólag politikai döntés — írja az Adevãrul -, és figyelembe véve az egyes amerikai katonai személyiségek által tett nyilatkozatokat a Romániával való kiváló katonai együttmûködésrôl, "teljesen érthetetlennek tûnik, miért hagynák ki Romániát Csehország, Szlovákia, Lengyelország vagy Magyarország javára".
"Bármilyen megnyugtató nyilatkozatokat is tegyenek a NATO-országok, lehetetlen enyhíteni azt a benyomást, hogy egy országunkkal szembeni diszkriminatív döntés olyan körök nyomásának eredménye lenne, amelyeknek érdeke a Románia és Magyarország közötti feszültség fenntartása" — vélekedik az Adevãrul. "A két ország közötti fegyverkezési verseny nem puszta képzelgés." Magyarország preferenciális felvétele a magyar szélsôségesség malmára hajtaná a vizet, Romániát védelmi képességének növelésére kényszerítve... És nem lenne különös, hogy Románia esetleges felvétele egy késôbbi szakaszban Magyarország kézjegyétôl függene? — kérdezi többek között Dumitru Tinu.
*
Romániának és Magyarországnak együtt kell belépnie a NATO-ba — jelentette ki vasárnap a Rompres közlése szerint Nicolae Vãcãroiu kormányfô. A miniszterelnök szerint "semmi sem igazolja, hogy Magyarország Románia elôtt lépjen be".
A hírügynökség jelentésébôl nem derül ki, milyen alkalomból fejtette ki errôl a kérdésrôl véleményét Nicolae Vãcãroiu. A miniszterelnök déltájt szavazott a helyhatósági választásokon.
A Rompres idézi a kormányfôtôl azt a megjegyzést, hogy az ország célja betagolódni az euroatlanti struktúrákba. "Kétségtelen: erôsen foglalkoztat bennünket az, hogy kiküszöböljenek bármiféle megkülönböztetést a jövendô tagok kiválogatásában" — fûzte hozzá a miniszterelnök.
Romániának nemcsak fogyasztania kell a biztonságot, hanem szolgáltatnia is, és világszerte egyre inkább elismerik azt, hogy milyen erôt képvisel ebben a tekintetben is — fejtette ki a kormányzat álláspontját Nicolae Vãcãroiu.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |