1996. május 14.
(VIII. évfolyam, 109. szám)

Varadinum 1996

(1, 6. old)

A nagyváradi magyarság a múlt héten immár ötödik alkalommal ülte meg májusi ünnepét a Festum Varadinum ezúttal természetesen a millecentenárium jegyében. A római katolikus és a református püspökség, valamint a Bihar megyei RMDSZ szervezésében számos egyházi, kulturális és politikai rendezvényre került sor a Szent László király által alapított városban. A varadinum hagyományos ünnepi szentmisével és körmenettel kezdôdött és egy Szabó Magda-darab premierjével (Az a szép fényes nap...) zárult.

A két fontos politikai jellegû esemény közül az elsô a "Megbûnhôdte már e nép" címet viselte, témája pedig az emlékezés volt a romániai kommunizmus magyar áldozatai, különös tekintettel az erdélyi '56-ra, annak következményeire. A fórumot megnyitó beszédében Tôkés László püspök elmondta: szégyen, hogy sokszor nem merjük vagy nem akarjuk a múlttat bevallani, ha saját valós veszteségeinkrôl van szó, míg mások még valótlan veszteségeiket is lépten-nyomon emlegetik. Ezért szükséges ismételten megemlékezni a század magyar áldozatairól: a két világháború okozta emberi veszteségekrôl csakúgy, mint a kommunizmus áldozatairól, üldözötteirôl. Az oly kevéssé ismert határon túli, elsôsorban erdélyi '56-ról Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi újságíró beszélt érdemi elôadása arra a komoly dokumentációs munkára épült, melynek eredményeképpen errôl a történelmi kérdéskörrôl hamarosan könyvet is kezünkbe ad a szerzô. Fülöp G. Dénes, a vásárhelyi Vártemplom lelkipásztora saját meghurcoltatására, börtönéveire emlékezett. Az ellenállásról, a nagyváradi Ellenpontok szamizdat kiadványról Szôcs Géza költô beszélt; a rendezvényre, sajnos, nem érkezett meg a '80-as évek elején mûködött csoport több vezéregyénisége, Tóth Antal Károly, Ara Kovács Attila és Molnár János, de a szintén ünnepi meghívott Duray Miklós sem.

Vasárnap délután az RMDSZ Bihar megyei szervezetének az Otthont a hazában közéleti polgári fórumon Markó Béla szövetségi, Tôkés László tiszteletbeli és Takács Csaba ügyvezetô elnököt sikerült a hallgatóság elé, illetve egymás mellé ültetnie. Varga Gábor , az RMDSZ megyei elnöke vitaindítójában arra kérte a meghívottakat, hogy az erdélyi magyarság, az RMDSZ jövôjérôl, az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos elképzeléseikrôl szóljanak. A szövetségi elnök elmondta: van jövônk, mert ebben az országban, Erdélyben él kétmillió magyar, s nemcsak kétmillió egyén, de egy közösség, amelynek erôs kultúrája, hagyománya van, és emellett erôs akarata is a megmaradáshoz. Szerinte nemzeti közösségünk jövôje egyfajta különlét az együttlétben, politikai kifejezéssel élve: autonómia. Erre pedig azért van szükség, mert ez jelenti az eszközét ennek a különlétnek, s annak a közösségi létnek, amely másképpen még a legdemokratikusabb, legliberálisabb környezetben sem biztosítja a megmaradást, legfeljebb fájdalommentessé teszi az asszimiláció folyamatát. Az ügyvezetô elnök azt taglalta, hogy az RMDSZ jövôképe egy száraz, politikailag jól behatárolt mûfajban, a szövetség programjában van megfogalmazva. Takács szerint jövôképünknek egyik fontos tényezôje az egyesek által anyaországnak nevezett Magyarország hozzánk való viszonyulása. Ha errôl a kérdésrôl beszélünk, akkor egyszerre kerül szóba a román államba és a magyar kultúrkörnyezetbe való integrációnk. Tôkés László úgy vélte, még mindig van esélyünk a megmaradásra mondta , de hogy valóban megmaradunk-e, az elsôsorban tôlünk függ. Természetesen másak az esélyei a székelyföldi tömbmagyarságnak. Ám, ha saját jövônkhöz való hozzáállásunk nem változik meg gyökeresen, nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy szórványvilágunkat meg tudjuk menteni. Azt a kérdést is felvetette: van-e jövôje Romániának? Szerinte az ország esik szét, csôdbe megy. Tôkés ezt a kijelentését nem részletezte. Takács késôbb az európai integráció kérdéskörének taglalása kapcsán úgy vélte, a szétesés arra vonatkozik, hogy a bukaresti hatalom nem mutat koherens, minden síkon megnyilvánuló tudatos politikai törekvést, ami aggodalommal tölti el az erdélyi magyarságot, mert ha Románia kimarad a folyamatból, akkor vele együtt mi is kimaradunk. Tôkés kijelentette: tragédiát jelentene számunkra, ha Magyarország bekerülne az integrációs szervezetekbe, Románia pedig nem ez a változat bennünket kétszeresen sújtana a hazai románsághoz viszonyítva. A magyar kormány külpolitikai törekvéseiben prioritást nyert az európai integráció ügye, a határon túli magyarság háttérbe szorult. Markó Béla elmondta: nem lenne jó, ha a "közös mosópor" a jövôben közös kultúrát is jelentene, és az sem igaz, hogy az integráció megoldaná a kisebbségi kérdést. Jelenleg a Nyugat sem tudja, mit kezdjen az ilyen jellegû problémákkal.

A fórumon szóba került még a román-magyar történelmi megbékélés kérdése, Tom Lantos "pálfordulása" is. Tôkés László abbéli aggályára, hogy az RMDSZ az idén "kisiklik", Markó Béla véleménye szerint kisiklástól nem kell tartani: a szövetség szívós munkával és határozott vonalvezetéssel továbbra is megállja majd a helyét. Hogy a kisikláson tulajdonképpen mit is kellene érteni, az nem derült ki.

Wagner István

Marcel Lãzãreanu, a Románia Alternatívája polgármesterjelöltje:
"Aki megnyeri a monostoriak voksát, az megnyeri a választásokat"

(1. old.)

Marcel Lãzãreanu polgármesterjelölt úgy véli, egyre népszerûbb, mert sokan megállítják az utcán és támogatásukról biztosítják mondta a hétfô délelôtt tartott sajtóértekezleten. Van közöttük román, magyar és más nemzetiségû polgár is. Lãzãreanu nem ígér semmi különösebbet a magyar választópolgároknak, hisz nekik csak normalitásra van szükségük, ahhoz, hogy a várost sajátjuknak érezzék. Ha ô lesz a polgármester, mindez rövid idôn belül valóra válik.

Figyelmeztetett, hogy a jelenlegi polgármester a polgárok pénzébôl finanszírozza választási kampányát. Erre konkrét példa az Avram Iancu téri diszkó.

A nyugdíjasok tegnapi tiltakozó menetével kapcsolatban a Románia Alternatívája Párt polgármesterjelöltje, Lãzãreanu kifejtette, hogy a gazdasági nehézségeket leginkább a fiatalok és a nyugdíjasok sínylik meg, éppen ezért az elôbbiek számára elônyös lakásvásárlási lehetôséget kell biztosítani, utóbbiak számára pedig egy bank szerepét betöltô helyi beruházási alapot kell mielôbb létesíteni. Egy másik kivitelezhetô ötlet: a nyugdíjasok számára kiutalandó kincstárjegyek. A városközpontban levô mûemlékeket meg kell védeni, hisz a nyugati turistákat ez vonzza leginkább. A nehézgépjármû-forgalmat a városon kívülre kell terelni, ahol szupermarketeket kell létrehozni, miáltal tehermentesíthetô a központ fejtette ki az ellenzéki jelölt.

Szokás szerint a meglepetés a találkozó végére maradt, mikor is Marcel Lãzãreanu kijelentette: aki megnyeri a monostoriak voksát, az megnyeri a választásokat.

Kiss Olivér

A történtek után
15 kérdés a polgármesterhez

(1. old.)

Gyûrûzik a választási kampány központi botránya. A jelenlegi polgármester már Adrian Nãstasénak is feljelentette Ioan Rust, hogy villában lakik, ellenlábasát felszólította, hagyja el lakását, továbbá felhívással fordult sokgyermekes családokhoz, hogy költözzenek be a Voltaire utca 16. szám alatti házba.

Ezeknek a fogalmazványoknak a stílusából kiolvashatók a kétségbeesés jelei értékelte Ioan Rus hétfôi sajtóértekezletén, és sajnálattal jelentette be, hogy nem ragaszkodhat a kampány elején tett fogadalmához. Szeretett volna csak a városgazdálkodásra szorítkozni, vetélytársaira nem tett megjegyzéseket, de a történtek után...

Egyelôre 15 kérdést fogalmazott meg Funarnak, azzal a megjegyzéssel, hogy ha ezekre nem kapnak választ a címzettôl, akkor maguk tárnak a nyilvánosság elé bizonyos információkat. Íme néhány a kérdések közül: Miért Kolozsvárról és nem Szatmárnémetirôl vagy Nagyváradról alakult ki az interetnikai szembenállás képe a nagyvilágban? Mennyibe kerültek a polgármesteri hivatal ceremóniái? Hát a szobrok és az emléktáblák? Miért nem mentették fel az anyagi felelôsség alól a városvezetést a Számvevôszék három ellenôrzése után; hányas számú az RNEP-igazolványa a hivatalnoknak, aki ezeket az iratcsomókat ôrzi? Hány törvénytelen építési engedélyt adtak ki? A polgármester és családtagjai vagyoni helyzetében milyen változás következett be? 1992-1996 között politikai-gazdasági partnereinek hány olyan lakást utalt ki, amelynek felülete meghaladja a személyenkénti 10 négyzetmétert; ezek közül hány tagja az RNEP-nek? Hány pere van folyamatban?

A sajtó több képviselôje a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja számára kényelmetlen kérdéseket tett fel: ha ennyire kellemetlen az a bizonyos személy, miért hagyták megnôni? Miért nem lépett fel erélyesen ellene prefektusán keresztül a nagyobbik kormányzó párt? Míg az ellenzék 113 polgármesterét gyorsított eljárással mozdították el tisztségébôl, Funar ellen meg sem kezdôdött a felfüggesztési eljárás, pedig többször szolgáltatott rá okot. Miért van az, hogy amikor megjelent Funar hírhedt feketelistája a 10 négyzetméternél nagyobb lakfelületet bérlôk kilakoltatásáról, a prefektus tétlenül elnézte a bérlôk zaklatását? Ez már magas politika, nem a polgármesterjelölt asztala jelezte Ioan Rus, és hagyta, hogy a jelen lévô Alexandru Lãpusan államtitkár, az RTDP alelnöke válaszoljon az ilyen jellegû kérdésekre. A központi vezetés véleményére is utaló érvelés szerint Grigore Zanc túl finom ember ahhoz, hogy leereszkedjen ilyen problémák szintjére (de hivatalnokait odatehette volna hangzott szinte kórusban az ellenvetés az újság- írók részérôl). A Román Nemzeti Egységpárttal a házasélet egyébként sokat ártott az országnak és az RTDP-nek, ezért Alexandru Lãpusan minden alkalmat megragadva gyôzködi az országos vezetôséget, hogy mielôbb jelentse be a válást. Az RNEP-rôl és szerinte tükörképérôl, az RMDSZ-rôl azt állította az RTDP alelnöke, hogy eddig mindkettô fölött érvényesült valamilyen fajta ellenôrzés, Funar pártja azonban igyekszik ettôl szabadulni. Ennek kifejtését egy késôbbi idôpontra halasztotta, talán tudományos ülésszakot sem ártana erre a témára összehívni. Addig csak annyit árult el az ellenôrzés természetérôl, hogy valakiknek érdeke mindkét szervezetben egységben tartani a különbözô politikai áramlatokat.

A nem mindennapi nyilatkozat után a kampánystáb tagjainak többször figyelmeztetniük kellett az újságírókat, hogy térjenek vissza a polgármester-választás problematikájára.

N. Á.

Méltányosságot a nyugdíjasoknak

(1, 4. old.)

A hétfô délelôtti esôs idô ellenére többen jöttek el a nyugdíjasok menetére, mint amennyire számítottak. A méltóság és csend menetében a szervezôk kérésüket a prefektúrára és a polgármesteri hivatalba is benyújtották, utána pedig a székhelyen sajtóértekezletet tartottak.

A tájékoztatás szerint a menet célja az volt, hogy felhívják a hivatalos fórumok figyelmét azokra a méltánytalanságokra, amelyek a társadalom legidôsebb rétegét érték az utóbbi években. Elsôsorban vonatkozik ez a rendkívül alacsony nyugdíjszintre. (Az országos átlag 102 ezer lej.) Kérésük ennek alapján az alapnyugdíjak 30, a pótnyugdíjak 50 százalékos emelése, olyanformán, hogy a jövedelem vásárlóértéke érje el legalább az 1990-es nyugdíjak vásárlóértékének a 65-67 százalékát. Annál is inkább, mivel a nyugdíjbiztosítási költségvetés tavaly 700 milliárd lejes felhasználatlan alappal zárult. Mindez elôtt azonban legfontosabb lenne újraszámítani a nyugdíjakat a munkában letöltött évek és funkciók szerint, hiszen a jelenlegi jövedelmeket az évek során minden indexelés alkalmával a közepes átlag felé terelték, amelynek eredményeképpen a szakképesítés nélküliek szinte ugyanazt a nyugdíjat kapják, mint a 40-50 év szolgálat után nyugdíjazott magasfokú képzettséggel rendelkezôk. Továbbá olyan kedvezményeket szeretnének elérni országos szinten, mint a közszállítási díjak 50 százalékos, az egyéb díjak és adók, valamint a villamos energia 50 százalékos, a tévé- és rádiódíjak 25 százalékos csökkentése, az ingyenes és 75 százalékban kompenzált gyógyszerek jegyzékének bôvítése, ingyenes szemüvegek, fogászati és hallóprotézisek. Létesítsenek a nyugdíjasok problémáival foglalkozó államtitkárságot, és biztosítsák a társadalombiztosítási autonómiát. Kérik a kormány közbelépését annak az 1000 milliárd lej adósságnak a behajtására, amellyel az állami tôkével rendelkezô társaságok tartoznak a társadalombiztosítási költségvetésnek, valamint az új nyugdíjtörvény mielôbbi megalkotására. Nem kevésbé érdektelen a beutalójegyek kérdése sem. Idén, az elôbbi évekhez viszonyítva, sokkal kevesebb jegyhez jutottak, s ezek drágábbak mint eddig, annak ellenére, hogy már nem tartalmazzák az utazójegyet se. Ennek alapján kérik a nyugdíjszervezetek vagyonának visszaszolgáltatását és ezeknek közös adminisztrálását a szakszervezetekkel.

Kolozs megyei szinten kívánságuk elérni a helyi közszállítási jegyek 50 százalékos csökkentését minden 65 évet betöltött nô és minden 70 évet betöltött férfi számára, az állami támogatással és hozzáférhetô árakkal mûködô kantin létesítését, öregotthont a hozzátartozó nélkülieknek, képviseletet azokra a helyhatósági gyûlésekre, amelyeken társadalmi kérdéseket tárgyalnak, a temetkezési helyek díjának 50 százalékos csökkentését, ingyenes bérleteket a közmûvelôdési intézmények elô- adásaira.

A fentiek csupán a folyamodványban közölt kérések, a valóságban sokkal szomorúbbak a panaszok és keményebb az ítélet. Amint az a tájékoztatón elhangzott: valóságos tömeggyilkosság történik az idôsebb nemzedékkel. Pedig a társadalom egynegyedét, a választópolgárok felét jelentik.

Szabó Piroska

VÉLEMÉNY

Ne robbantgassuk a hidakat

(3. old.)

Szigorúan titkos közvélemény-kutatás adatai szerint a kolozsvári magyarság 35 százaléka nem megy el szavazni, ha a második menetben Ioan Rus mérkôzik Funarral, és akkor mi döntôen hozzájárulunk a balkáni világ leghírhedtebb polgármesterének az újraválasztásához.

A hátborzongató hírhez némi magyarázat tartozik. Ha szigorúan titkos, tehát nem propaganda-, hanem belsô, taktikai célokra készült a felmérés, hogyan szûrôdött ki a részeredménye? Vajon nincs benne valamilyen hátsó szándék? Ettôl ne féljünk. Hátsó szándék bármiben elôfordulhat, de annak semmi köze az információ-szivárgáshoz. Itt és most a legszigorúbb titok is rövidebb életû, mint a legparányibb ellenanyag-részecske. Mintha ebben az országban találták volna ki a világ leghatékonyabb hírszerzô szolgálatait. (Nem csak azt a hetet.) Eddig legalább három taktikai felmérés készült, amelynek az adatait még nem is összesítették, amikor az ellenlábasok már idéztek belôle.

Érdemes tehát körüljárni, mi rejtôzhet a szavazástól való távolmaradási szándék mögött.

Kétségkívül elsônek a következetességet kell kiemelni. Politikai karakánságunkhoz tartozik, hogy az ellenzéki polgármesterjelöltek kibukását olyan megrázkódtatásként éljük át elôrevetítve, hogy megelôlegezzük magunknak a mérhetetlen világfájdalom okozta közömbösséget. Mert mi kitartunk , ugye. Most ne idôzzünk a kitartás történelmi példáinál, elég ha csak a közeliekre emlékeztetünk. Ami ellenzéki, az szép, romantikus és konvenciós, ezért növeltük meg Petre Litiu népszerûségi mutatóját az eddigi felmérésekben, pedig már nem is konvenciós. És mérget vehetünk rá, hogy ha holnap tartanának elnökválasztásokat, közülünk sokan Câmpeanura ütnék a pecsétet.

De ez már más kategória, és tájékozatlanságnak nevezik. Klasszikus példája a szibériai partizán, aki Gorbacsov idején is robbantgatta a hidakat, mert nem olvasta el az újságban, hogy októberben gyôzött a nagy novemberi forradalom.

Hazabeszélésnek tûnik, de meg kell mondanunk, hogy szélesebb körben kellene olvasni lapunkat...

Csakhogy a rendszeres újságolvasók között is akadhat, aki úgy válaszolt a kérdôívezôknek, hogy neki Rus vagy Funar egykutya.

Bûnbánást tanúsítva be kell ismernünk: ezért mi is hibásak vagyunk. Nem kapcsoltunk rá idejében a demokrácia játékszabályainak tanítására (helyesebben: tanulására, együtt az olvasóval). A demokrácia egyik legnagyobb haszna az állandó változás, annak a lehetôsége, hogy ha véletlenül nem a legalkalmasabb egyén kerül magas pozícióba, a választótestület négy év múltán menesztheti, megelôzve, hogy további ocsmányságokkal károsítsa a várost. Most fel sem merül az illetô alkalmassága, hiszen elképzelhetetlen, hogy valaki azért nem megy el szavazni, mert meg van elégedve a négy év vívmányaival. A tartózkodók bizalmatlanok. Azt hiszik, hogy Ioan Rus sem lesz majd jobb, és akkor minek fáradjanak.

Pedig aki változást óhajt, tehát élni akar a változtatás demokratikus lehetôségével, akkor is elmegy szavazni, ha ezzel Funar ikertestvérének fekteti le a polgármesteri hivatalhoz vezetô bársonyszônyeget. Még az sem egykutya. Ennél rosszabb az sem lehet. Dehogynem mondja a borúlátó, de csak azért, mert nem számol azzal a gátlással, amit elôdjének bukása idéz elô az új polgármesterben. Funar ikertestvére akár Gavra vagy Medrea vigyázna, hogy ne legyen ennyire primitíven agresszív, mert akkor kiváltja a többfrontos ellenszegülést: nemcsak a magyarokét, hanem azokét is, akik szalonképesebb nacionalizmust szeretnének érvényesíteni.

Természetesen Ioan Rust pillanatig sem emlegethetjük egy napon Funar utánpótlásaival. A megjelenése is sokkal európaibb. Márpedig ha logikusan méricskélve érdekeinket, Medreának vagy Gavrának oda kellene adnunk szavazataink 100 százalékát Funar ellenében, akkor egy sokkal szimpatikusabb jelöltért miért csak 65 százalékunk fáradna el a szavazókörzetig?

Ebben része van annak is, hogy Ioan Rus népszerûsége nem éppen pozitív. És most megint fel kell öltenünk a bûnbánatra tartogatott arculatot. Bennünk, újságírókban is mûködik a kitartás. Bár törekedtünk a tárgyilagosságra, az ellenzék választási kampányáról paraszthajszálnyira megnyerôbben tájékoztattunk. És talán az ördög incselkedett velünk, amikor Funar egyik ellenlábasának nevét fejléc alatti címben együtt említettük a Ceausescuéval. Olcsó szenzáció volt, ahhoz képest, milyen drágán fizetjük meg, ha a magyar szavazók akár 0,5 százalékát tartjuk távol az urnáktól, és ezzel bekövetkezik a rémálom.

De lelkiismeretünket más is terheli. Meg sem próbáltunk utánanézni annak, hogy milyen ember Ioan Rus. Cinikus összemosolygással megállapítottuk, hogy nómenklaturista. Közben a temesvári kiáltványtól eltelt hat év, és másokkal kapcsolatban hallgatólagosan elfogadtuk, hogy mindegy, mi volt "augusztus 23" elôtt. Sôt, bizonyos "elvtársainknak" hajlandóak volnánk elfeledni, hogy halált követeltek Márton Áronra, ha napjainkban nem tartják szükségesnek a halálbüntetést. Akkor pedig Ioan Rusról miért titkolnánk el, hogy egészen más eszményeket követ, mint diákszövetségi vezetô korában? Puszta véletlen segített hozzá, hogy megtudjuk: azzal a bizonyos szakmai továbbképzô tanfolyamával, amelyet a Mercedes-kirendeltség keretében nyitott meg munkanélküliek számára, megkülönböztetés nélkül segített mindenkin, aki hozzá fordult. Talpig úriember módjára viselkedett többek között Györfi Györggyel (címe a szerkesztôségben), aki most minden érdek nélkül nyilatkozik elismeréssel Ioan Rusról. Egyáltalán nem mellékes körülmény: a Mercedes szervíztanfolyamok megszervezésekor Ioan Rus álmában sem gondolt arra, hogy egyszer majd igényt tart Györfi György szavazatára...

Tévedés ne essék, egyelôre nem akarunk Ioan Rus mellett korteskedni. A polgármester-választás kimenetele még teljesen kétséges. Bár az ellenzékiek megállapodása egyre valószínûtlenebb, az utolsó pillanatig bíznunk kell benne. Abban is, hogy az ellenzéki jelölt elég erôs lesz a változás kieszközlésére. Ha nem, akkor azt kell számításba vegyük, hogy Ioan Rus is Funar ellenzéke...

Köztünk legyen mondva, megnyugtatásként: annak a bizonyos szupertitkos felmérésnek egy másik adata szerint az ellenzéki polgármesterjelölt döntôbeli viadalát a magyar szavazóknak csak 85 százaléka támogatná. Ez nem lehet igaz. Nem lehetünk annyira ostobák, hogy 15 százalékunk "félrepecsételéssel" másodszor is besegít ennek a megválasztásához. Tehát az egész felmérés pontossága megkérdôjelezhetô. Cáfoljunk is rá a szavazáskor!

Nits Árpád

Napnyugta felé

(3. old.)

Tegnap elég sokat meneteltem. Némán és méltóságteljesen, már ahogy ez a jogait követelô nyugdíjashoz illik, ha sokadmagával, karhatalmi segédlettel, innen-amonnan vigyázó videokamerák kereszttüzében vagy a (még) fiatal járókelôk közömbösségétôl övezve az utcára vonul... Bizakodva abban, hogy Nagy Menetelésének csendje méltó visszhangot kelt az illetékes helyen.

Ebben a hitben hazatérve, tagjaimban az egészséges testmozgás kellemes fáradtságával ültem le a képernyô elé, de szinte azonnal vendégeim érkeztek. Ketten jöttek az efbiájtól, ha jól értettem, láttak a tüntetésen, mondták, milyen jól nézek ki, persze, azért nem árt az elôvigyázatosság, ilyen hosszú gyalogtúra az én koromban... Különben érdeklôdéssel olvasnak tôlem, ámbár a hangvétel... néha nem egészen világos! Például, hogy értem azt, miszerint "...mélyül a szakadék a gazdaságpolitika és a nyugdíjas tûréshatára között...", és lényegében mire, de fôleg kire is célzok, amikor ilyesmivel etetem a közvéleményt, hogyaszongya: "... nyilván változik a látásmód, a realitás megítélése, ha az ilyenfajta jelenségeket felülrôl, vagy pedig alulnézetbôl vesszük szemügyre".

Elég sokáig beszélgettek velem. Utalva többek között szakképzetlenségemre is, amelynek birtokában nyilvánvalóan illetéktelenül avatkozom az ôk tréfás fogalmazásuk szerint: beleverem az orromat a világgazdaság különben normális menetének az értelmezésébe... És türelmetlenkedek. Felvonulgatok! Ilyenformán közérthetô, hogy kihívhatom magam ellen a társadalom aktív részének, de még magának a nemzetközi pénzvilágnak is az ellenszenvét..., aminek következtében kilátásaim beláthatatlanok!

A hangulat ekkorra már érezhetôen elhidegült. Látogatóim egyike, a 007-es ügynök a cipôsarkából sebtében elôvont, összecsukható dzsungelkéssel némán, de jelentôségteljesen piszkálgatta a körmeit, és miközben szúrós pillantásokkal méregetett, a másik, a 008-as, arról panaszkodott, hogy az ôserdôbôl csak késve, de holnapra biztosan megérkeznek azok a kobrakígyók, amelyeknek néhány példányát egyesek megtaláltak ugyan az ágyukban, de megrázó élményeikrôl érthetô okokból már nem számolhattak be senkinek...

Ezzel aztán már szedelôzködtek is hívatlan látogatóim. A 008-as, miután barátságosan megpaskolta az arcomat, az ajtóból még visszaszólt:

- Csak semmi vonakodás, tata! Az élet egyre drágább! Ellenkezô esetekben pedig... mindig számíthatnak reánk!

Az energikus ajtócsapódásra kicsit verejtékezve, de megkönnyebbülve... felébredtem. Csak rossz álom volt az egész. Az unokám zavart fel délutáni szendergésembôl, hitványka pénzügyei miatt zaklatott: a tolltartó 19 százalékkal drágult, az irka szintén, ne habozzak, nyúljak mélyebben a zsebembe...

Belenyúltam. Átadtam legutóbbi nyugdíjkiegészítésem teljes összegét, és azonnal megértve a harcot, amelyet a Világbank, valamint a kormányok feletti és alatti szervek a kisember boldogulásáért folytatnak, máris körmöltem az objektív törvényszerûségeken alapuló cikkemet, amelyik imigyen kezdôdött: "Köztudott, hogy számos országban, de különösen Abesszíniában, Libériában, illetve Albániában mily sokat szeretnének tenni a nyugdíjasokért. A leköszönôk után rendszeresen beköszönô politikusok választási nyilatkozataikban szakadatlanul ígérik az eredeti fizetés összegét messze meghaladó juttatást, az ingyenes utaztatást és gyógykezelést, valamint a nyugdíjkorhatár leszállítását az eddigi 65 évrôl a 25. életévre! Tehát csupán türelem és idô kérdése, hogy a mai fiatalok ne csak öreg korukra reméljenek tisztességes megélhetést. Immár sokkal korábban is reménykedhetnek!"

És így tovább. Ha megérem, hogy befejezzem, így szeretném zárni, Julius Fucik után szabadon: Emberek, legyetek éberek! Ha mind elalszunk, a kétnullások és megbízók még a nyugdíjas álmainkat is világrendezik...

Kalinovszky Dezsô

Körösfôi faültetôk

(4. old.)

Ahol tisztelik a múltat, ott optimistán tekintenek a jövôbe. A honfoglalás ezerszázadik évfordulója minden magyarnak jelent valamit.

Az RMDSZ felhívására számos helységben megemlékezésképpen fákat ültettek. Körösfôn, a helyi RMDSZ szervezésében 200 fenyôcsemetét és tizenegy háromágú diófát ültetett egy lelkes csoport. Az ültetésnél minden generáció képviseltette magát: az öregebbek irányítása mellett a fiatalabbak ásták a gödröket, gyermekek öntözték a fiatal fákat. A tizenegy háromágú diófa, melyet a templom köré ültettek, az ezerszázadik évet jelképezi. Új fákat helyeztek el Vasvári Pál sok viszontagságot megélt kopjafája körül is, mert bizony a régiek nem fogamzottak meg. Az ültetôk azt hangoztatták, hogy akárhányszor kiszáradnak, ôk mindig újakat ültetnek. Ahol még nem gondoltak arra, hogy elültessék a maguk fáit, ne feledjék, hogy ôsszel is lehet ültetni!

Péntek Attila

Csökkent a munkanélküliek száma Kolozs megyében

(4. old.)

Kolozs megye lakosságának 8,5 százaléka volt munkanélküli március végén tudtuk meg a munkaelosztó hivatal beszámolójából, amelyet a megyei tanács állandó bizottságának legutóbbi ülésén ismertetett. A múlt év végi adatokhoz képest a munkanélküliség megyénkben csökkenô tendenciát mutat. Ennek ellenére vannak olyan vidékek, ahol ez a szám az átlagnál jóval magasabb. Hunyadon és környékén például eléri a 29,1 százalékot. A leghátrányosabb helyzetben a 30 év alatti fiatalok és az 50 év fölötti nôk vannak. A munkaelosztó hivatal év elejétôl 7524 munkanélküli helyzetét oldotta meg.

Szamosújvári
kampányhírek

(4. old.)

Május közepén Szamosújváron hivatalosan is megkezdôdött a választási kampány, amely nagymértékben meghatározza majd a júniusi helyhatósági választások eredményeit. Más pártokhoz hasonlóan a helyi RMDSZ-re is igen fontos feladatok várnak. Mindenekelôtt városi tanácsosainak számát szeretné növelni, az eddigi három helyett négy-öt befutó helyet remél. A lista élén továbbra is a jelenlegi tanácsosok állnak, név szerint Esztegár János (57 éves, faipari mérnök, jelenleg egy faipari magáncég igazgatója), Debreczeni János (50 éves, fogorvos), Kolcsár István (mérnök faipari magánvállalatnál). Ôket követi Lénárt Ferenc (64 éves, nyugdíjas könyvelô), Major Melinda (40 éves, tanítónô, a szamosújvári RMDSZ elnöke). Megyei tanácsosnak Török Bálint tanárt jelölték a biztosan befutó helyre. A listán szerepel még Tarisnyás Csilla tanárnô és Kolcsár Éva tanítónô is.

Szamosújváron az RMDSZ nem indít polgármesterjelöltet. A polgármesteri szék betöltésére azonban itt is sok a jelentkezô, szám szerint tizenöten, köztük kettô független, a többiek Szociáldemokrata Szövetség, a Román Társadalmi Demokrácia Pártjának, a Román Nemzeti Egységpártnak, a Demokratikus Konvenciónak, a Szocialista Munkapártnak, az új Románia Pártnak, a Polgári Szövetség Pártjának, a Nemzeti Liberális Pártnak és a Román Ökológus Pártnak a jelöltjei.

Hogy az RMDSZ kit támogat a polgármesterjelöltek közül, az a következô gyûléseken, más pártokkal való további egyeztetések után dôl el Szamosújváron is.

Miklósi Ildikó
(Szamosújvár)

Menteni a még menthetôt
Adrian Nãstase válaszlevele Gheorghe Funárnak

(4. old.)

Kolozsvár polgármesterének aggódó levelére, amelyben a fô kormánypárt Kolozs megyei polgármesterjelöltjét, Ioan Rust próbálja a nyilvánosság elôtt lejáratni, megérkezett az RTDP ügyvezetô elnökének, Adrian Nãstasénak nyílt válasza. Ebben rámutat arra, hogy polgármesterünk a fô kormánypárt jó hírnevét féltve megfeledkezett saját helyzetérôl, saját tanácsosainak ellene indított keresetérôl, amelyben csalással és szolgálati visszaéléssel vádolják. A pert ugyan elsô fokon elvesztették, de fellebbezési lehetôség is van mondja. Márpedig jelenlegi helyzetében polgármesterünk személyéhez még a gyanú árnyéka sem vetôdhetne. És különben is az dobja az elsô követ, aki vétlennek gondolja magát. S mint polgármesterjelölt ismernie kellene a helyhatósági választásokra vonatkozó 1991/70-es törvény 5. szakaszát, amely szerint Ioan Rus tökéletesen megfelel a követelményeknek. A többit Kolozsvár polgárai döntik el, akik amúgy is tudják, ki az, aki saját pártját kompromittálja.

Az RTDP ügyvezetô elnöke szerint inkább arról van szó, hogy a polgármester szeretné gyalázkodásával lerázni egyik választási vetélytársát, akinek kényelmetlen a jelenléte, amikor a várost magántulajdonként kezeli. Sajnos írja a képviselôház elnöke , ezt a magatartást a szélsôséges RMDSZ-esektôl tanulta, akiket mindig is ellenfeleinek nyilvánított, de akiknek autonómia-álmai nagyon is táplálják polgármesterünk politikai ambícióit. Ezúttal Adrian Nãstase is csak azt tudja ajánlani az RNEP vezetôségének, vonja vissza Gh. Funar jelölését, annak érdekében, hogy a párt menthesse, ami hírnevébôl még menthetô.

Profi közvélemény-kutatás amerikai pénzzel
Kolozsvár a politikai higanyszál

(4. old.)

A hazánkban nemsokára sorra kerülô helyhatósági választásokra és az ezt megelôzô választási kampányra Európa-szerte odafigyelnek. Minden valószínûséggel Kolozsvár a legnagyobb tét, hisz az itteni helyzet, valamely párt térvesztése, elôretörése jelzésértékû, és minden valószínûséggel kihat az általános politikai helyzetre, valamint a parlamenti választásokra is. A kolozsvári politikai légkört hivatott felmérni az a közvélemény-kutatás is, amelyet a Babes-Bolyai Tudományegyetem Politikai Tudományok és Közigazgatás Karának egyetemi hallgatói végeznek május 16-19. között hangzott el a kar vezetôsége és a kutatók által hétfôn délután tartott sajtóértekezleten. A karon mûködô politikai elemzô központ 53 000 dollárral rendelkezik, ebbôl 20000-et utaltak ki a különbözô kutatásokra, az említett közvélemény-kutatásra pedig 2100 dollárt fordítanak. Az összegek nagysága is egyértelmûen bizonyítja a fokozott érdeklôdést.

A közvélemény-kutatás célja nem a különbözô politikai alakulatok, polgármesterjelöltek esélyének felmérése, hanem a választási kampány tanulmányozása, ennek lefolyása, a kolozsvári választópolgárok változás iránti hajlandósága, a változás dinamizmusának felmérése. Peter Wagner és Gabriel Bãdescu programvezetôk azt is elmondták, hogy valamennyi párt rendelhet különbözô közvélemény-kutatásokat, azonban ennek árára vonatkozó újság- írói kérdésekre kitérô választ adtak.

A kutatást erre a célra toborzott egyetemi hallgatók fogják végezni, az adatokat pedig nem hozzák a közvélemény tudomására a helyhatósági választások elsô fordulója elôtt. A szerzett információk mindaddig titkosak maradnak csakúgy, mint a kolozsvári politikai, gazdasági elit képviselôivel készített, a várossal kapcsolatos kérdéseket magába foglaló interjúk.

Mint ismeretes, a politikai tudományok szakon sok olyan egyetemi hallgató tanul, aki tevékenyen részt vesz valamely politikai párt választási hadjáratában, netán egyik jelölt kampányfônöke. Mindezek ellenére a programvezetôk arról biztosították az újságírókat, hogy pártoknak nem szivárogtatnak ki semmiféle információt.

Kiss Olivér

Közeledik Gyulafehérvár
Csintalan László igazgató: Egy népet, egy nyelvet akarunk szolgálni

(5. old.)

Április második harmadában a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium XI. osztályos tanulói Józsa Miklós osztályfônök vezetésével meglátogatták a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium XI. osztályát. Ez alkalommal beszélgettem el Csintalan László igazgatóval, az egykori igen népszerû kolozsvári lelkésszel, aki egyben a gyulafehérvári tizenegyedikesek osztályfônöke is.

Már a két iskola történetében is van kapcsolat mondja Csintalan László igazgató , hiszen Bethlen Gábor fejedelem alapította Gyulafehérváron az akadémia jellegû kollégiumot, ami 1662-ig mûködött. Ezt aztán Nagyenyedre költöztették. A gyulafehérvári idôszak alatt olyan jeles tanárok tanítottak benne, mint Opitz Márton vagy Apáczai Csere János, aki az "oskolák felettébb szükséges voltáról" írta egyik sajátos tanulmányát. Gyulafehérvárnak Majláth Gusztáv Károly püspök egyházvezetéséig, a század elejéig is volt iskolai élete, de ez csak a papképzést érintette. Ô alapította a róla elnevezett fôgimnáziumot, ami Dél-Erdély magyar ifjúságának nyújtott tanulási lehetôséget. E mellett mûködött Enyeden a Bethlen Gábor alapította kollégium, ami késôbb akadémiai rangot kapott. Itt papneveléssel is foglalkoztak, amíg Kolozsváron fel nem épült a Teológiai Intézet. A két iskola között a diktatúra idejében sok kapcsolat nem volt. Arra emlékszem, hogy régebben az enyedi óvó- és tanítóképzôs lányok egy nagyon szép tornamûsort állítottak össze a tanév végén, amire meghívták a katolikus diákokat is. Sajnos, a diákok között személyes kapcsolat nem volt. A fordulat után Letanovszky István , a Bethlen Gábor Kollégium akkori igazgatója rögtön "jelentkezett", habár ô katolikus vallású lévén addig is tartotta Fehérvárral a kapcsolatot. A lánya is ide járt hit- tanórákra. 1990-ben lettünk mindketten igazgatók, és elhatároztuk, hogy a kapcsolatot ápolni fogjuk. A teológia rozoga autóbuszával mentünk el Enyedre az akkori kilencedikesekkel. Még nem létezett református tagozat, hanem a tanítóképzôt kerestük fel. A találkozók elég gyakorivá váltak, sportból (általában labdarúgó-mérkôzésekbôl) és irodalmi-zenés összeállításokból álltak. A mostani XII. osztályunk alakította ki a legszorosabb baráti kapcsolatot az enyedi párhuzamos osztállyal. A két osztályfônök Turzai Melán és Baróti László igen szépen ápolták ezt a kapcsolatot: közös kirándulásokat, erdei szalonnasütéseket szerveztek. A diákok mindig nagyon jól érezték magukat. A jelenlegi XI. osztály ennek a barátságnak a hagyományát követi. Különben a két X. osztály is részt vett már egy ilyen közös kiránduláson.

Mivel a megyében két magyar nyelvû líceum létezik (Fehérváron és Enyeden), igen fontos, hogy ez a két iskola tudjon egymásról. Hasonlóság is van köztünk, hiszen az országnak nagyobb területérôl érkeznek hozzánk diákok, fôleg a Székelyföldrôl. Így a kapcsolatfelvétel is könnyebb, mert a diákjaink nem egy zárt környezetbôl vagy egy városból vannak, hanem vidékrôl, és ez a sokszínûség közelebb hozza ôket egymáshoz. A mi osztályaink fiúosztályok, mert kisszeminárium jellegünk van; az ide érkezô diákok a papság gondolatával foglalkoznak, még ha nem is lesz mindegyikbôl pap. Enyeden ezzel szemben vegyes nevelés folyik, lányok- fiúk együtt. A mi diákjainknak jó alkalom ez arra, hogy hasonló korú diáklányokkal találkozzanak, és próbálják meg tisztázni magukban, hogy tudják-e érettségi után a cölibátust vállalni, vagy sem. A két iskola kapcsolattartásának másik vetületét a barátságápolás képezi. Az ô korukban erre igencsak szükség van. Közös kultúrkörökbôl származunk, egy nyelvet, egy népet akarunk szolgálni, akár református papként, akár tanárként... A közös szolgálatra való készülôdés is közelebb hozza ôket egymáshoz. Jónak, hasznosnak látom az összetartozás szellemét ápolni, és a közös hivatásra, az egyház szolgálatára is egymást biztatva készülni.

A Majláth Gusztáv Károly Líceumban különben hagyományossá vált, hogy a végzôs osztály a város magyarsága, a teológia, a szeminárium és az érsekség számára farsangi mûsort készít. Elôször ugyancsak Letanovszky István igazgató idejében hívtak meg ezzel a mûsorral Enyedre, ahol sikerünk volt. A fiúk szívvel-lélekkel készültek rá. Az idén is voltunk, és ameddig Isten erôt ad, szeretnénk ezt a hagyományt tovább vinni!

Bajusz Tünde
(Nagyenyed)

Szeméttelep lesz a Meszes?

(5. old.)

A zilahiaknak azt jelenti a Meszes mint a kolozsváriaknak a Bükk, vagy a somlyóiaknak a Magura.

Évszázadok óta a várost körülölelô erdô és az emberek sorsa szorosan összefüggött. Tatárdúlás, tûzvész idején oda menekültek a lakosok, az erdô adta a tüzelôfát és az építôanyagot a zilahiaknak. Idegenbôl hazalátogatók nem érzik magukat igazán itthon addig, ameddig fel nem "szaladnak" a hegyre. Gyermekkori emlék: vasárnap reggel hátizsákokkal, flekkensütôvel felszerelve vándorol a nép kirándulni.

A '89-es változások utáni idôkre várt turisztikai fellendülés nem következett be. A sebtiben felépített "vendéglôk" már alig nyitnak, hét végén az emberek már nem kirándulnak, hanem a földeken dolgoznak. A gyér látogatottság ellenére az erdô állapota siralmas. Már nem csupán a hanyagságból szétdobált konzervdobozok és zacskók csúfítják, hanem a teher- autószámra odahordott szemét is. A fenyves aljában kôkorszaki körülmények között, vályogkunyhóban cigánycsalád él. A másik oldalon viszont szebbnél szebb villák épülnek, de lakói a szemetet éppúgy az erdôbe hordják, mint kevésbé tehetôs polgártársaik.

Az elmúlt években a cserkészeknek volt néhány erdôtakarítási akciójuk, de lehet-e egy ilyen komoly probléma megoldását egy maroknyi gyerektôl elvárni? Hol vannak a környezetvédôk, a városrendészek, az erdészek, hogy megakadályozzák például a lopásokat?

Ilyen ütemben néhány év alatt szemétteleppé válik az erdô, s nem lesz kedve még annak a néhány embernek sem oda menni, aki eddig a szabadban kereste a hétvégi pihenést.

Bekô N. Ildikó
(Zilah)

Nem tulipánnal fogadták az elnököt

(5. old.)

Május elsejét ki munkával, ki ünnepléssel töltötte, de a nap csúcspontja kétségtelenül Ion Iliescu zilahi látogatása volt. A felhajtás meg sem közelítette az egykorit, amikor Ceausescu érkezését várták, ám azért az útvonalat, ahol az elnöki autósor elhaladni szándékozott, ha felületesen is, de felnyalták. Sôt, itt-ott még a gödröket is befoldozták.

Az elnök egy általános iskolát is meglátogatott, a Fenyves-negyedit, ahol egy színes tévét meg számos könyvet adott ajándékba az egybegyûlteknek. Zilahon ez az iskola a legújabb és legkorszerûbb. Igaz viszont az is, hogy a tornaterem már évek óta épül, és pénz- hiány miatt még sokáig kell várni befejezésére.

Az elnököt fogadó gyerekeknek azt tanácsolták, hogy ne tulipánnal fogadják a vendéget, nehogy ez a virág félreértésekre adjon majd okot.

B. N. I
(Zilah)

Zilahi korteshírek

(5. old.)

Polgármesterjelöltek: Barna Laurentiu RTDP, Chichinas Miron RNEP, Durcãu Petre DK, Haiduc Alexandru Új Románia Párt, Lehene Eusebiu Szociáldemokrata Szövetség, Puscas Gheorghe PSZP, Man Valentin LP '93, Pop Ioan NLP, Cornea Vasile SZMP, Rodina Emil Szocialista Párt, Ardelean Gavril Gépkocsivezetôk Pártja.

Az RMDSZ városi tanácsosjelöltjei

1. Fekete Károly mérnök, 2. Popovici Tibor almérnök, 3. Papp Annamária tanár, 4. Fodor István közgazdász, 5. Sándor József orvos, 6. Csóka Tibor közgazdász, 7. Szilágyi Sándor mérnök, 8. Mitruly Miklós mérnök, 9. Majdik Erzsébet orvos, 10. Kiss Gyula tanár, 11. Józsa László szerkesztô, 12. Csepei János mérnök, 13. Czondi István könyvelô, 14. Kovács Zoltán közgazdász, Koós Zoltán almérnök, 16. Molnár István nyugdíjas, 17. Moldován Lajos mérnök, 18. Kádár Klára orvos, 19. Ötvös Lóránt tanár, 20. László András mérnök, 21. Felföldi Péter nyugdíjas, 22. László B. László tanár, 23. Pálfi Lôrincz edzô, 24. Váradi Károly technikus, 25. Galvácsy László mérnök, 26. Hosszú István tisztviselô, 27. Ôsz Erzsébet tanár, 28. Veres Péter tisztviselô, 29. Haraszy Gábor mérnök.

A megyei RMDSZ-névsor elsô tíz helyezettje

1. László D. Jászló tanár, 2. Kozma Sándor tervezô, technikus, 3. Nagy István Lajos nyugdíjas, 4. Széman Péter orvos, 5. Baksai Károly banktisztviselô, 6. Csepei János almérnök, 7. Végh Sándor mérnök, 8. Keresztes Zoltán almérnök, 9. Bakó András mérnök, 10. Kiss Gyula tanár.

Katona Sándor
(Zilah)

Megalakult a Szabadság nagyenyedi fiókszerkesztôsége

(5. old.)

A Nagyenyedrôl érkezô hírek, tudósítások, riportok nagy száma, valamint a Szabadság iránt való növekvô érdeklôdés folytán a napokban megalakult a Szabadság nagyenyedi fiókszerkesztôsége. Vezetôje Szász Csaba külsô fômunkatárs . A társadalmi kérdésekkel Bajusz Tünde, az ifjúsági ügyekkel Kováts Zsuzsánna foglalkozik. Mindhárman a Kapocs oldalain mutatkoztak be írásaikkal. A fiatal(os) fiókszerkesztôség hivatása a Fehér megyei hírek begyûjtése, a szórványmagyarság gondjainak felmérése. Remélhetôleg így együtt sikerül majd újabb híreket szereznünk a mócvidéki magyarság mindennapjairól is. Szeretnénk folytatni demográfia-felméréseinket is, fel szeretnénk keresni minden olyan Fehér megyei települést, ahol magyarok élnek. Természetesen ahhoz, hogy terveinket meg tudjuk valósítani, segítségre van szükségünk. Fiatal értelmiségiekre, tanárokra, tollforgatókra, akik vállalnák, hogy hetente, kéthetente megírják nekünk mindazt, ami településük környékén történt. A cikkekért természetesen tiszteletdíjat biztosítunk, sôt, kisgyerekes magyar családok számára ha ezzel segíthetünk abban, hogy magyarságukat megtarthassák ingyen is elôfizetünk lapunkra. Tudósítókat, írásokat, híreket várunk tehát minden Fehér, Szilágy, Beszterce-Naszód megyei magyarlakta településrôl! Sok sikert kívánunk a nagyenyedieknek, köszönjük, hogy a Kapocs mozgalmát s a Szabadság szellemét támogatják. A nagyenyedi fiókszerkesztôség címe: Subredactia Szabadság, (UDMR Aiud) str. Morii nr. 24., telefon/fax: 058/861-258.

Szabó Csaba

A Kolozsvári Rádió
Fehér megyében

Telefonvonalban Rostás István és Bárdos Mária

(5. old.)

Örömmel értesültünk arról, hogy a Kolozsvári Rádiónak végre lehetôsége nyílt arra, hogy személyesen látogasson el "külmegyei" hallga- tóihoz. Mint azt Rostás István szerkesztôtôl megtudtuk, e Fehér megyei kiruccanás nem a véletlen számlájára írható, ugyanis a rádió az utóbbi idôben egymás után kereste fel mindazokat a megyéket, ahol a Donát úti stúdió adásait hallgatják. Máramaros, Szeben és más megyék után került sor a Fehér megyei útra. Nagyenyeden meglátogatták a helyi érdekképviseletet, elbeszélgettek a pébános úrral, fogadta ôket a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója.

Milyennek tûnt Nagyenyed?

Nem volt olyan érzésem, hogy szórvány, meg szorongatottság, meg ilyesmi mondta Rostás István. Az az érzésem, hogy itt mindenki kezdeményez, megpróbál valamit csinálni... Ez egy kicsit árnyalta azt, amit én elképzeltem. Milyennek tûnik az enyedi RMDSZ, ahonnan most beszélünk? Összehasonlítási alapom nincs, de az "átjárhatósága", a hajlékonysága nyilvánvaló. Itt például ha nem egyéb, az információszerzés terén sokkal gyorsabban mennek a dolgok, mint a kincses városban.

Mikor hallhatjuk felméréseitek eredményét?

Egy részét Németh Attila "Vidékrôl vidékre" címû rovatában, valószínûleg a gyermekmûsorban is, hiszen a Máltai Segélyszolgálat nagy- enyedi kirendeltségénél gyermekmûsort is rögzítettünk. Gazdasági mûsorainkba kerülnek majd be a vállalkozókkal készített anyagok.

Bárdos Marika, milyennek tûnt Magyarlapád?

Nem tudom kimondottan kolozsvári szemmel nézni Magyarlapádot, így megpróbálok viszonyítani. Például Magyarfeneshez... A nagy almafeldolgozó vállalkozás, valamint a Pántlikás együttes léte sokat jelent Magyarlapádnak. Mindkettô jócskán hozzájárul ahhoz, hogy ne kelljen félni az elvándorlástól. Tudod, mit éreztem itt Lapádon? A megtartó erôt. Az viszont, hogy a helyi GOLDEN vállalkozásnak máshonnan kell "vendégmunkásokat" hoznia, azon egy kicsit elgondolkoztam... De mondom: ez csak az én szubjektív véleményem.

Sz. Cs.

Döntsük le a hazugság falát

(6. old.)

Páratlan alkalomnak érzem, hogy a mai délutánon, a nagyváradi Varadinum-ünnepségek keretében olyan ökumenikus találkozóra gyûlhettünk össze az olaszi református templomban, mely országunk valamennyi számottevô egyházának vezetô személyiségeit egyesíti. Ez a közös istentisztelet beleillik az évente sorra kerülô Varadinum-rendezvények nemzeti és vallási közeledést keresô szellemébe, másfelôl pedig példás alakban folytatja az erdélyi etnikai és vallási türelem és békés együttélés múltba gyökerezô, haladó hagyományait. Evangéliumi értelemben lényegében azt a krisztusi meghagyást teljesítjük, melyet Mesterünk a hegyi beszédben kötött a lelkünkre, s mely így szól: "Azért ha a te ajándékodat az oltárra viszed, és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott, az oltár elôtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat" (Mt. 5, 23-24). Méltó, hogy Románia egyházai, mi, istennek ezen a földön együtt élô gyermekei, akik egyként az Urat dicsérjük és szolgáljuk mielôtt az Ô színe elé járulnánk, a szeretet és megértés ôszinte közösségében testvéri békességre jussunk.

Erdélyi hagyományaink szellemét és az Evangélium tanításának lelkületét különösképpen kiemeli és megerôsíti az a rendhagyó körülmény, hogy Királyhágómelléki Református Egyházkerületünk, valamint nagyváradi testvéregyházaink a mai napon Körös-parti templomunkban vendégeikként köszönhetik a bánsági egyházak jeles képviselôit. Temesvár jelen lévô egyházi vezetôi saját személyükben testesítik meg nem csupán a városukra és Temesköz vidékére jellemzô példamutató ökumenikus szellemiséget , hanem ugyanakkor arról az etnikumközi cselekvô összefogásról is tanúságot tesznek, mely éppen hitbeli közösségünk ereje által, 1989 decemberében a kommunista diktatúra bukásához vezetett.

Pál apostol az Efézusiakhoz intézett levelében azt írja, hogy mi egykor "Krisztus nélkül valók voltunk, Izráel társaságától idegenek és az ígéret szövetségétôl távolvalók akiknek , reménységünk sem volt, és Isten nélkül valók voltunk". Az 1989-es csodálatos fordulatra visszagondolva, ezen alkalommal szintén Pál apostol szavaival adunk hálát Istennek azért, hogy most, "Krisztus Jézusban mi, akik egykor távol voltunk, közelvalókká lettünk az Ô vére által. Mert Ô a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat , hogy az ellenségeskedést az Ô testében ... eltörölvén, ama kettôt új emberré teremtse Ô magában" (2, 12-15). Szélesebb teológiai értelemben ez az evangéliumi átalakulás mindannyiunkra érvényes zsidókra, németekre, szerbekre, románokra és magyarokra.

Krisztusban szeretett testvéreim!

Fôtiszteletû szolgatársaim!

Amint az annak idején közkeletû formában megfogalmazódott: az Úr 1989. esztendejében, a berlini fallal együtt a "hallgatás fala" is végleg összeomlott. Az Ige által megfogalmazott értelemben a bennünket elválasztó "közbevetett választófal" is ledôlt. Ennek köszönhetôen lehetünk a mai napon, Krisztus Urunk békéltetô közösségében együtt.

Mindazáltal mindannyiunknak fájdalmas közös érzésünk és tapasztalatunk, hogy több mint hat évvel a korszakos változások után is mintha még mindig áthatolhatatlan falak választanának el egymástól, és lépten-nyomon a visszahúzó régi rezsim romjaiba ütközünk. Románia társadalma végletesen megosztott és ez alól egyházaink sem képeznek kivételt. Kiváltképpen a nemzeti megosztottság akadályozza közeledésünket és azt, hogy valóban "új emberekké", új társadalommá formáljon bennünket az Isten.

Egyetlen olyan akadályra szeretnék végezetül rámutatni, mely további közeledésünket, de éppúgy egész társadalmunk és egyházi viszonyaink gyökeres átalakulását gátolja ez pedig nem más, mint: a hazugság .

A múltból örökölt társadalmi "hazugság falát" is közös erôvel le kell döntenünk! Nem elég a hallgatásnak véget vetni. Aki szól, annak igazat is kell mondania. Kimondania az igazat és a valót.

"Legyen a ti beszédetek: igen, igen; nem, nem . Ami pedig ezeken felül vagyon, az a gonosztól vagyon" tanítja a mi Urunk, Jézus Krisztus (Mt. 5, 37). És ugyanô mondja: "Távozz tôlem, Sátán!" Vagyis, ami "a gonosztól vagyon", azt el kell távoztatnunk. Társadalmunknak olyan erkölcsi megújuláson kell átmennie, mely végleg kiiktatja viszonyainkból a társadalmi szinten és mértékben kultivált hazugságot. Azoknak a készakarva gerjesztett és a közvélemény megtévesztése céljából alkalmazott hazugságait, akik "eltérítették" vagy éppen el akarják "lopni" Románia egész népének forradalmát, akiknek legfôbb politikai eszközei és módszerei: a hamis propaganda, a diverziókeltés és a tömegmanipuláció.

Úgy érzem, hogy jelenlegi nehéz helyzetünkben, ebben a mindnyájunkat keményen próbára tevô átmeneti idôszakban egyházaink egyik legfôbb feladata, hogy hivatásukhoz híven és önös érdek nélkül az igazság mellé álljanak. Szavuk legyen: igen, igen és nem, nem. Igehirdetésükben, általános magatartásukban, valamennyi megnyilatkozásukban híven kövessék Jézus igazságra szóló tanítását.

Nem kevés, hogy mai találkozónkon ez a krisztusi igazmondás és testvéri ôszinteség maradéktalanul megvalósul.

Isten áldása legyen együttlétünkön!

1996. május 9.

Tôkés László
püspök

Elhangzott a nagyvárad-olaszi református templomban tartott román-magyar ökumenikus találkozón.

Király Károly Tôkés Lászlót javasolta
elnökjelöltnek

(6. old.)

Tôkés Lászlót javasolta romániai elnökjelöltnek Király Károly azon a csernátoni (Háromszék) civil fórumon, amelyet a sajtó kizárásával tartott május elsô napjaiban a frissen alakult Székelyföldi Civil Társadalomért Csoport jelentette a Mediafax nevû bukaresti magán hírügynökség.

A hírrel kapcsolatban az azt azonnal felkapó, hétfôn megjelent bukaresti román lapok, illetve a rádió- és tévéadások megjegyezték, hogy a civil fórumon a székelyföldi területi autonómia megteremtésére történt egyelôre elméleti kísérlet. A civil szervezôdést foglalkoztatja jogi személlyé válásának gondolata, és a fórumon elhangzott egyik javaslat szerint "ô a Székelyföld igazi képviselôje".

Fogat fogért iskolát iskoláért?

(6. old.)

Az eleki iskola bezárása miatt egy romániai magyar iskolát is be kellene zárni jelentette ki hét végi sajtóértekezletén Liviu Medrea, Kolozs megye helyettes kormánymegbízottja, a Funar vezette Román Nemzeti Egységpárt egyik vezetôje.

Szerinte a magyarországi Elek román iskolájának bezárása bizonyítéka annak, hogy "a magyarországi románságot felszámolták", amit a politikus szerint a román külügyminisztériumnak és tanügyi minisztériumnak minden úton-módon meg kell akadályoznia.

Csôdben a SAFI?

(6. old.)

A PRO TV vasárnap délutáni, Szemtôl szemben címû mûsorának meghívottja, Viorel Cataramã üzletember burkolt formában kimondta a SAFI Invest Rt. ügykezelésében levô Üzletemberek Önsegélyzô Alapjának (FMOA) csôdjét. Ilie Serbãnescu mûsorvezetô kérdésére az Elvila-birodalom feje kijelentette, hogy az ÜÖA likviditása jelenleg 47 milliárd lej, azaz sokkal kevesebb, mint a befektetôk visszaigényléseinek összege. Ezért a SAFI a lehetô legrövidebb idôn belül, s jóval értékük alatt eladni kényszerül a befektetési jegyeket, amelyekért tulajdonosaik csak jelképes térítést várhatnak.

Chebeleu elnöki szóvivô szerint
Magyarországon múlik az alapszerzôdés aláírása

(6. old.)

Traian Chebeleu elnöki szóvivô hétfôi sajtóértekezletén úgy fogalmazott, hogy Magyarországnak ôsszel sem lesz nagyobb esélye megkötni Romániával az alapszerzôdést úgy, ahogy ô óhajtja, mivel bármilyen színezetû kormány kerül is hatalomra a választásokat követôen, ennek álláspontja nem fog különbözni a mostaniétól.

Horn Gyula miniszterelnök nemrégi kijelentését kommentálva, miszerint az alapszerzôdés aláírása elnapolódik a romániai választások miatt, Chebeleu nagykövet hangsúlyozta, az eddigi késés oka Budapest ragaszkodása az 1201-es ajánlásnak a szerzôdésbe történô beépítéséhez. Holott immár jól ismertek egyes politikusok fôként RMDSZ-esek szélsôséges felfogása, akik az etnikai alapú autonómia engedélyezéseként, a magyar kisebbség kollektív jogainak vagy különleges státusának elismeréseként értelmezték az ajánlást. Magyarország hasonló elvárásai nélkül a szerzôdés azonnal aláírható összegezett végül a szóvivô.

Hazánkba látogat a lengyel államfô

(6. old.)

Traian Chebeleu elnöki szóvivô bejelentette, hogy Románia elnökének meghívására május 14-én és 15-én Aleksander Kwasniewski, Lengyelország elnöke hivatalos látogatást tesz hazánkban. Örömmel és érdeklôdéssel várt látogatás lesz, hiszen tudott dolog, hogy Románia és Lengyelország a két legnagyobb közép-európai állam, és semmilyen akadály nem állja a kölcsönösen elônyös együttmûködés fejlesztésének útját közöttük mondta a szóvivô.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1998 - All rights reserved -