1996. május 15.
(VIII. évfolyam, 110. szám)

Tegnap országos forgalmazói hálózata, a bukaresti Grey reklám- ügynökség, a Novis Nyomda és a sajtó képviselôi elôtt tartott fogadáson mutatta be az Ursus Rt. termékeinek új csomagolását. Ezentúl piros színû címkékkel jelentkezik a két termék, a 60 napos szavatosságú, 4,5%-os alkoholtartalmú Pils, illetve a hat hónapra szavatolt, 5,1%-os alkoholtartalmú, pasztôrözött Premium Pils. Ugyanezek természetesen ömlesztve, modern hordókban is kaphatók. Az év második felében a gyár még más meglepetéseket is ígér a fogyasztóknak.

Amint azt Octavian Buzoianu vezérigazgató elmondta, az Ursus jó úton halad merész terveinek a megvalósításában. A beruházási munkálatok idei befejezésével a gyár a hazai söripar elsô számú sztárjává válik, nemcsak a mennyiség, de a nyugati sörkultúra igényeit is kielégítô minôség tekintetében. Egyelôre a hazai igények a jelenlegi termelés háromszorosát teszik ki. Ami az új csomagolást illeti, azt igen alapos, a támogató német fél elvárásainak eleget tevô marketing-akció elôzte meg. Romániában az Ursus-söröket nagyon alaposan kiépített hálózat forgalmazza, állandó jelleggel 30 megyében, alkalomszerû megrendelésekkel pedig mindenütt. A közönség pedig már rászokott a sajátos ízre, keresi azt. A hazai sör- iparban, mondhatni, már nincs is komoly vetélytársuk. Leszámítva a román államnak a nyersanyag-behozatalra vonatkozó nagyon hátrányos vámpolitikáját. De a hírek szerint itt is várható javulás.

A német támogatócég kereskedelmi igazgatója, dr. Brenscheidt úr kiemelte együttmûködésük mintaszerû alakulását: az utóbbi három évben az Ursus valóban nemzetközi hírnévre jogosult termelôvé nôtte ki magát. A korszerûsítési munkálatok befejeztével több mint 800 ezer hektolitert állít majd elô. Az eddigi romániai kapcsolatokkal a német fél igen elégedett.

A fogadáson bemutatták a gyár új reklámklipjeit. Az Ursus-sörök, új címkével, de immár hagyományos minôséggel folytatják hódításukat. Jövôre a vezérigazgató már "félénk kiviteli kísérletet" ígér, hiszen érdeklôdnek irántuk Olaszországból, Angliából, az Egyesült Államokból és a volt Jugoszlávia utódállamaiból. Márcsak ezért is szükségesek az új címkék.

A közleményt, amelyet a párt Kolozs megyei alelnöke írt alá, kivonatosan közöljük, és az alábbiakat tartalmazza: a Polgári Szövetség Pártjának feltett szándéka, hogy jelöltjének Kolozsvár polgármesterévé választása esetén a polgári liberalizmust, az erkölcsi értéket és az autentikus demokráciát valósítja meg. A választási kampány során csakis ellenôrizhetô módszerekhez és eszközökhöz folyamodnak, amelyek jelöltjüket is, Romulus Zamfir építészt tisztességes körülmények közepette juttathatják Kolozsvár polgármesteri székébe.

A közlemény nehezményezi, hogy egyes pártok a sajtó révén lépéselônybe kerültek, holott a választási kampány írott és íratlan szabályai szerint minden jelöltnek egyenlô esélyt kell biztosítani. Sajnos, nem ez történt, hiszen egyes konkurens pártok már két héttel ezelôtt végeztek közvélemény-kutatást, s azt most úgy adják közre, mintha friss lenne.

Így is nehéz végigküzdeni a választási "hadjáratot", hiszen Kolozsvár polgármesteri székére 22-en jelöltették magukat.

Tegnap, 1996. május 14-én lejárt a jelöléstôl történô visszalépési határidô. Mivel a közvéleménykutatások szerint a 2. és 3. helyen is ellenzéki jelölt vezet a népszerûségi listán, Romulus Zamfir nem lép vissza a jelöléstôl az elsô fordulóban. Az egyezséget, amely szerint az ellenzék egyetlen közös jelöltet támogat, a PSZP helyi szervezete csupán a második fordulóban tekinti indokoltnak tiszteletben tartani.

Grigore Zanc megyei prefektus úr feliratban közölte, hogy nem ért egyet Kolozsvár városi tanácsával, miszerint a településhatárt változtatnák. A megyefônök hivatkozik az 1991/69-es törvény 101. cikkelyére, amely megszabja a határozathozatal törvényességének a módozatát.

A prefektus közli, hogy a városi tanács 1996/64-es számú határozatát csupán 17-en szavazták meg, vagyis kevesebb, mint kétharmados többséggel. Az elfogadása tehát törvényellenes. Az ülést, illetve szavazást vezetô elnöknek kötelessége lett volna visszautasítani a határozattervezetet, illetve a szavazást semmisnek nyilvánítani, mivel a procedúra nem a törvények szerint zajlott le. Érve alapjául szolgál, hogy érvényben van az 1991/18-as törvény, miszerint a lakott helységek belterülete változatlan marad, úgy ahogy az 1990. január 1-jén volt, a telekkönyvi kivonatok szerint.

A prefektus utasítása szerint az ügyet a legközelebbi városi tanácsülésen érvénytelennek kell nyilvánítani.

Iuliu Pãcurariu, a Szociáldemokrata Szövetség polgármesterjelöltje visszavonta jelölését, és arra szólítja fel szimpatizánsait, hogy Radu Sârbut, a konvenció polgármesterjelöltjét támogassák szavazatukkal — jelentette be tegnap délben maga Iuliu Pãcurariu a Radu Sârbuval tartott közös sajtótájékoztatón. A Demokrata Pártból és Szociáldemokrata Pártból álló Szociáldemokrata Szövetség vezetôtestülete hétfôn, késô estébe nyúló hosszas fontolgatások után hozta meg ebbéli döntését — mondotta Pãcurariu, aki — bevallása szerint — nem lép könnyû szívvel vissza.

Az SZDSZ és a Demokratikus Konvenció közötti egyezmény értelmében a konvenció a majdani városi tanácsban a Szociáldemokrata Szövetség jelöltjét fogja támogatni az egyik alpolgármesteri tisztség elnyerésére. A közlemény szerint a két politikai alakulat további együttmûködésrôl és kölcsönös támogatásról biztosítja egymást a megyei tanácsban is, a tanácselnöki és alelnöki tisztségeknek a megszerzése érdekében.

Mind Pãcurariu, mind Sârbu sajnálatát fejezték ki, amiért a másik két párttal, a Polgári Szövetség Pártjával és a '93-as Liberális Párttal semmiféle megegyezésre nem sikerült jutniuk. De ez is csak azt bizonyítja, hogy érett politikai döntések meghozatalára az ellenzéki erôk közül csak a konvenció és az SZDSZ képes. A másik kettô magatartása teljesen érthetetlen, hiszen egyre inkább világossá válik, hogy sem a PSZP-nek, sem a '93-as LP-nek külön-külön semmi reális esélye nincs a választásokon. Ezzel különben maga Nicolae Maier is tisztában lehet — mondották —, hiszen miközben a konvención kívüli pártok közös jelölt állítását tárgyalták, a PSZP kolozsvári elnöke — alpolgármesteri tisztség ellenében — a konvencióval is egyezkedett. Konkrét egyezségkötésre — személyes ambíciók miatt — ezzel a párttal azonban nem kerülhetett sor. Ez annál is meglepôbb, mert a PSZP programja szerint e párt fô feladata az ellenzéki erôk koncentrálása lenne. Nicolae Manolescu, a PSZP országos elnökének a számlájára írandó, hogy ehelyett pártja teljesen elszigetelôdött — nem csak kolozsvári szinten.

Petru Litiu, a '93-as LP polgármesterjelöltje is hiába ringatja magát az esélyes álmában, mert a felmérések világosan kimutatták: a rá esô szavazatoknak nagy részét a magyarok adják, akiknek tudatában Litiu még mindig úgy él, mint a konvenció jelöltje. (Kolozsvár polgármesterének pedig úgy illene, hogy legkevesebb 30 százalékban románok támogassák.)

Radu Sârbu elmondta, Pãcurariu jelölésének a visszavonása egyáltalán nem jelenti azt, hogy lelép a pástról. Sârbu és Pãcurariu az egységes ellenzék erejét képviselve együtt kívánják meggyôzni a továbbiakban Kolozsvár választópolgárait, kire érdemes szavazniuk. Sârbu és Pãcurariu különben már korábban is "összedolgozott" az Izotóp és Molekuláris Kutató Intézetben, a kollegiális viszony pedig továbbra is megmaradt. Radu Sârbu nagyon szeretné, ha Pãcurariut választanák meg alpolgármesternek. Arra a kérdésre viszont, hogy a másik alpolgármesteri székben kit képzelnének el, netalán az RMDSZ jelöltjét, a válasz — udvariasan — kitérô volt. Ami a kolozsvári magyarságot illeti, Sârbu úgy tartja, az RMDSZ-nek nincs más választása, mint csakis a konvenció jelöltjére — a békés együttélés biztosítékára — szavazni.

Végezetül lesújtó kritika hangzott el a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja és a Román Nemzeti Egységpárt szégyenteljes, balkáni egymást becsmérlésérôl. Pãcurariu egyenesen arcátlanságnak tartja Adrian Nãstase fenyegetését, aki Funar lecsukatását helyezte kilátásba ennek visszaélései miatt. A legfôbb bizonyítéka annak, hogy Romániában az igazságszolgáltatás milyen elkeserítô mértékben alárendeltje a politikának az, hogy a prefektus — ha a vezetô kormánypárt érdeke épp úgy kívánta meg — Funar polgármester legnagyobb gazemberségeit is képes volt szentesíteni ezekben az években.

Túllépte a tûrôképesség határát, nem viseljük el tovább a támadásait — mondta keddi sajtóértekezletén Grigore Zanc megyefônök Gheorghe Funar utóbbi akcióiról. Csütörtökön Bukarestben összeül a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának Végrehajtó Bürója, amely a prefektus jóslata szerint végre talán kimondja a kormánykoalíciós jegyzôkönyv felbontását.

Újabban naponta hangzanak el ilyen kijelentések. Mint jeleztük, hétfôn az RTDP polgármesterjelöltjének sajtóértekezletén Alexandru Lãpusan államtitkár is sürgette a politikai válást a Román Nemzeti Egységpárttól. A prefektus szintén célzott arra, hogy a Végrehajtó Büróban korántsem ô lesz az egyedüli, aki elképzelhetetlennek tartja a további együttmûködést.

A prefektus bevallása szerint, a megyei pártszervezetnek mindvégig csak kára származott az RNEP társaságából, de országos érdekek miatt nyelniük kellett. Az RTDP-RNEP együttmûködésnek különben az egész párt itta a levét, ezt a politikai házasságot mindvégig a zsarolási viszony jellemezte. Befogadták Funarékat a kormányba, hogy segítsenek a parlamentben a törvények elfogadtatásában, de minden szavazatukért nyújtották a markukat, követelôztek.

Úgyszintén országos érdekekre hivatkozott Grigore Zanc, amikor arra a kérdésre adott választ, miért nem indított eljárást a kolozsvári polgármester egyetlen visszaélése ellen sem. Meg volt kötve a keze... Aztán mintha megbánta volna túlhajtott ôszinteségét, magyarázkodni kezdett, hogy a kormány által menesztett ellenzéki polgármesterek súlyos visszaéléseket követtek el, míg Funar nem éppen olyan nyilvánvalóan sértette meg a törvényeket. Példának a gépkocsik másodlagos adózását és a polgármesteri hivatal létszámának felduzzasztását hozta fel. Hát ezek valóban csirkeperek lettek volna, a Bunã Ziua építési engedélyéhez képest...

A sajtóértekezleten a prefektus a nyugdíjasok tiltakozó menetével kapcsolatban elmondta, hogy a kormányra tartozó problémákat továbbította Bukarestbe, másokra helyben próbálnak megoldást keresni. A Rákóczi úti Albina élelmiszerüzletben (a Törökvágás közelében) nemsokára megnyitják a népboltot, ahol az elsô szakaszban nyugdíjasokat szolgálnak ki, a beszerzési lehetôségek bôvítése után más kisjövedelmû személyek is beléphetnek. Szegénységi bizonyítvánnyal. Nem kell szégyellni. Gazdag országokban is vannak népboltok — vigasztalt a prefektus.

* Lehallgatott telefonbeszélgetések

* Gheorghe Funar nyílt levele Ion Iliescuhoz

Politikai földindulásként hatott a szélsôségesen nacionalista Nagyrománia Párt hét eleji sajtótájékoztatóján elhangzott bejelentés, miszerint a román titkosszolgálat egy kapitánya, aki bevallása szerint a lehallgatási szakma egyik kulcsembere, kazettát mutatott be egy sor román politikus és közéleti személyiség telefonbeszélgetésérôl.

A párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor szenátor és lapigazgató szerint ez csak "kóstoló" abból a tíz kazettát kitevô anyagból, amivel egy idô óta rendelkezik, s ami azt bizonyítja, hogy a román hírszerzô szolgálat (RHSZ) politikai rendôrségként mûködik.

A bejelentés után a titkosszolgálatot felügyelô román parlamenti bizottság azonnal riadóztatta magát, és elrendelte az állítások hitelességének vizsgálatát. A RHSZ szóvivôje visszafogott, talányos magyarázatot adott: ellenôrizni kell, hogy a hangkazetta valóságos bomba vagy csak egy "léggömb". Ennek ellenére éreztette: a lehallgatási botrányról szóló hír sok ellentmondást tartalmazhat.

Doru Viorel Ursu, az RHSZ-t felügyelô parlamenti bizottság egyik tagja, korábban belügyminiszter furcsállta ugyan, hogy az ügyben tanúságot tevô titkosszolgálati tiszt nem hierarchikus úton próbálta szóvátenni az intézmény esetleges törvényszegését, de valószínûnek tartotta, hogy a leleplezéssel román Watergate-rôl beszélhetünk, amelynek hátterét minél hamarabb fel kell deríteni.

A keddi sajtó vezetô témájaként bemutatott leleplezés olyan politikusok lehallgatását próbálta bizonyítani, mint Corneliu Vadim Tudor, a Nagyrománia Párt vezetôje, Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke, Florin Georgescu, illetve az Academia Catavencu szatirikus hetilap riportere, a demokrata párt ügyvezetô titkára, a titkosszolgálat nyugalmazott helyettes vezetôje.

Szakértôk véleménye szerint ügyes trükkfelvételekrôl is szó lehet, annak ellenére, hogy több érintett elismerte: a lejátszott bizonyítékokban ráismertek saját egykori telefonbeszélgetéseikre. Amennyiben kiderül, hogy a kazetták valóságosak, a legfôbb ügyészség pedig nem adott engedélyt az illetô lehallgatásokra, az utóbbi évek egyik legnagyobb romániai politikai botránya robbanhat ki a választások elôtt — jelentette az MTI.

Gheorghe Funar, RNEP-elnöki minôségében, nyílt levélben szólította fel Ion Iliescut, hogy az Alkotmány 88. cikkelyének értelmében, a parlamenthez intézett államelnöki üzenet által foglaljon állást a Nagyrománia Párt (NRP) május 13-i sajtótájékoztatóján ismertetett tényekkel kapcsolatban.

Mint ismeretes, az NRP keddi bukaresti rendkívüli sajtóértekezletén felhozott bizonyítékok szerint a Román Hírszerzô Szolgálat (RHSZ) több politikus és magánszemély telefonbeszélgetését hallgatta le, megsértve ezáltal mind Románia Alkotmányát, mind pedig a nemzetbiztonsági törvényt és a jogállamiságot. Államelnöki esküje arra kötelezi Ion Iliescut — áll a nyílt levélben —, hogy sürgôsen fellépjen az alapvetô emberi jogok megsértése ellen, és hogy elrendelje az RHSZ igazgatóját ért vádak azonnali kivizsgálását.

Adrian Nãstase, a kormánypárt ügyvezetô elnöke szerint, ha megszûnt a kormány RNEP általi támogatása, a két alakulat közti szövetségnek megszûnt a tárgya. Funar a kormányzási jegyzôkönyvet konjunkturális érdekek miatt támogatta — mondotta Nãstase tegnapi sajtóértekezletén. Ugyanakkor felrótta az RNEP-nek, hogy a szövetkezés erkölcsével összeegyeztethetetlen magatartást tanúsít. Bár közölte, hogy az RTDP-vezetôk ezidáig nem nyilatkoztak az RNEP-pel való együttmûködés megszakítása vagy folytatása tekintetében, Nãstase feltette a kérdést: nem lenne helyesebb, ha megszakítanánk a mindinkább romló viszonyunkat?

Sylvester Lajos, a könyv szerzôje és a Buglya Sándorral közösen rendezett film forgató- könyv írója és riportere vallja:

Az Úz-völgyével, ahol 1944. augusztus 26-án a szovjet csapatok elôször érték el és bravúros hadicsellel törték át a Keleti-Kárpátokban az akkori magyar határt, négy évvel ezelôtt kerültem kapcsolatba. Az egykori székely határôrök — akkor kölyökkatonák — és ezek maradékai megkértek, vennék részt vélük egy évfordulós kiránduláson. Ezek egy népes csoportja ugyanis kirándulás ürügyén már negyed százada járta be minden év augusztus elsô szombat-vasárnapján az egykori csaták színhelyeit és tette ki magát a szekuritátés zaklatásoknak. Mások titokban keresték fel az úzi tájakat. Az elsô Úz-völgyi út során olyan élményanyaggal találkoztam, ami elôször lapba kívánkozott. Negyvenrészes riportsorozatot közöltem a Háromszékben. Közben a veteránokkal elhatároztuk, hogy az ötvenéves évfordulóra emlékmûvet állítunk hôsi halált halt bajtársaik emlékére. A dokumentálódás, az újságírás és az emlékmûállítás hatalmas emlékanyagot görgetett elô a fél évszázadon át itthon is, Magyarországon is tilalom alá fogott eseményekrôl, amirôl a Magyar Hadtörténeti Múzeumban alig található dokumentum. Ezek egy-egy mozzanatát magyarországi lapokban is közöltem. A filmesek ennek kapcsán figyeltek fel a témára, és ajánlották, hogy pályázzak a Magyar Történelmi Dokumentumfilm Alapítványnál egy hatvanperces film elkészítésére. A gyártásra és a forgatócsoport összeállítására a Dunatáj Alapítvány vállalkozott. A film elkészítése kétévi munka, ez év március végén fejeztük be. Majdnem egy idôben került ki a nyomdából az azonos címû riportkönyv is. És az emlékmûállítás, a könyv és film mellé még egy negyedik mozzanat is társult: megalakult a Háborús Veteránok Háromszéki Szövetsége.

SYLVESTER LAJOS-BUGLYA SÁNDOR: ÚZ-VÖLGYI HEGYOMLÁS címû dokumentumfilmjét és azonos címû riportkönyvét mutatják be május 16-án, csütörtökön du. 6 órakor a Heltai Gáspár Alapítvány Mikó (Clinicilor) utca 18. szám alatti székházában. A Kaláka Könyvek sorozatában megjelent könyv az Egyetemi Könyvesboltban és a rendezvény színhelyén megvásárolható, dedikáltatható.

Most már nyugodtan szívhatom, hiszen rajta a bélyeg: România Tabac. Azt nem tudom, hogy a bélyeges Snagov mennyire óv meg a tüdôbajtól és más nyavalyáktól. De hallom, hogy az 1995/23-as kormányrendelet alapján a Kolozs megyei Pénzügyôrség 40 kereskedelmi egységnél végzett ellenôrzést, aminek következményeképpen 7 (nem tévedés, hét!) millió lej értékû cigarettát konfiskált el.

Nézem a napi adagom borítóját — vajon mivel lehet ártalmatlanabb, mint a múlt napi, amelyen még nem volt bélyeg. Biznisz az egész!

A dologban a bökkenô, hogy az illetékes hatóság a milliókat érô cigarettát majd újra forgalomba hozza. Állítólag hatalmon lévô nagymuftik pöfékelik el. Egészségükre!

Esély — ezzel a címmel jelentette meg a közelmúltban a Pallas-Akadémia Könyvkiadó Domokos Géza emlékiratainak elsô kötetét, amelynek híre a csíkszeredai bemutató után megelôzte a román fôvárosban is a tényleges érkezést. A héten azonban erre is sor került: a bukaresti Magyar Kulturális Központban a szerzô a metropolis magyar értelmiségével és az RMDSZ parlamenti frakcióinak jónéhány tagjával — egykori politikai harcostársakkal, de vitapartnerekkel is — rendezett találkozón ismertette és dedikálta a kötetet.

Az "Esély" a Kriterion nemzetiségi könyvkiadó egykori igazgatójából, az irodalmárból egy idôre — három évre — a történelem által a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elsô elnökévé katapultált Domokos Géza politikai pályájának krónikája. A bemutatkozó kötet az elsô, mozgalmas, nagy reményekben és még nagyobb csalódásokban gazdag év történetét dolgozza fel. Az esélyrôl szól, amely kínálkozott, amely alighanem elveszett már: arról, hogy mi, hogyan és miért is történt a történelmi kavargásban. Események, emberek, helyzetek, dokumentumok, epizódok, kulisszatitkok, személyes vallomások: mindez együtt válik lebilincselô olvasmánnyá mindazok számára, akik be akarnak tekinteni az 1989 decemberétôl 1993 januárjáig tartó idôszak romániai eseményeibe, és azon belül az RMDSZ születésének és formálódásának, megrázkódtatásainak, válságainak és azok áthidalásának történetébe.

Miután a krónikát a fordulat utáni elsô három év egyik vezetô politikusa írja, aki mind a romániai magyarság és románság közötti viszony alakulásának, mind az elôbbin belül hamar megformálódó irányzatok jelentkezésének nemcsak központi, kivételezett tanúja, hanem számos esetben fôszereplôje, alakítója és nemegyszer célpontja volt, sokan tekintik majd vitairatnak a visszaemlékezést — amely természetesen részben az is. Nem kétséges, hogy látószöge személyes, memoárjában ugyanúgy kiáll az általa vallott igazság mellett, mint politikusként tette. A történészeknek mindenképpen gazdag "esélyt" nyújt, s ha választ csihol ki itt vagy ott, az is csak gazdagítani fogja az olvasók ismereteit.

A bukaresti találkozó, amelyet Domokos Géza szándéka szerint hamarosan több más követ majd, többek között Magyarországon is, a szerzô számára alkalmat adott mindannak kiemelésére, amit — sok tekintetben ma is kritikus éllel — a legfontosabb tanulságnak tart.

Sok mindent figyelembe vesznek az RMDSZ-politika formálásában — mondja — csak egyrôl feledkeznek meg, nevezetesen a politikai gondolkodás legértékesebb erdélyi hagyományáról, a józanságról és a realizmusról. Véleménye szerint a "sérelmi politika" — a szüntelen tiltakozás, feszült lelkiállapot — sem a két világháború között nem vezetett, sem most nem vezet eredményre, még ha igaz is, hogy ezt a "körülöttünk lévô helyzet", az ország hivatalos politikája, vezetôi váltják ki. "Vigyázni kellene, hogy ez a beteges hajlam ne uralkodjék el rajtunk" — üzeni Domokos.

Az RMDSZ egykori elnöke úgy értékeli: nem tudott "profi" politikussá válni, s megjegyzi, hogy a kisebbségi politikus helyzete még nehezebb, mivel hatalma alig van. A "bukaresti" gondolkodására vonatkozó szemrehányásra válasza az, hogy "itt jobban megérthettem nemzetem erényeit és hibáit". Az utóbbit illetôen sokszor kérdezték, miért nem válaszol olyan éles hangnemben a román nacionalistáknak, mint ahogy azok támadták, de számára elfogadhatatlan ugyanaz a hang egy romániai magyar politikus szájából egy romániai magyar lapban: nem felel meg "sem szellemiségünknek, sem örökségünknek". Sokszor vádolták azzal, hogy "tájba simuló" politikát folytatott: nos, fejti ki, ô éppen e "tájba" nem akart "belesimulni".

Domokos Géza könyvében sem tagadja, hogy korábban jó kapcsolata volt Ion Iliescuval: éppen ezért hat még keményebbnek az a saját illúzióival is leszámoló kép, amelyet az államfô politikai útjáról, a magyarsággal kapcsolatos magatartásának alakulásáról rajzol. Azt viszont ma sem tartja hibának, hogy személyes téren meg tudta ôrizni a szívélyességet — noha ezt más romániai magyar politikusok gyanakodva figyelték.

Egyet azért elismer, éppen Székelyföldre való hazaköltözése, az ottani emberekkel való mindennapi kapcsolata gyümölcseként, hogy ugyanis ha érzelmi politizálást nem is kell folytatni, nem szabad lebecsülni az érzelmek szerepét. Bukarestben élve ezt talán nem tapasztalta eléggé, pedig figyelembe kell venni mindent, még a rossz beidegzôdésekkel is számolni kell. Viszont bukaresti évei nagy nyereségének érzi számos kiváló román értelmiségivel kialakult kapcsolatait — még ha néhányuk vitathatóan is változtatta nézeteit, mások pedig számára éppenséggel érthetetlenül váltak szélsôséges nacionalista nézetek hirdetôivé a 89-es fordulat után. Mi történt velük? — kérdezi már nem az író, nem a politikus, hanem az ember.

Felelet nincs. De az asztalnál, ahol Domokos Géza dedikál, hosszú sorban állnak a bukaresti barátok, a feltétlen tisztelôk és azok is, akik mindmáig vitatkoznak vele — köztük néhány román is. Türelmesen várnak az esélyre, hogy Domokos Géza nekik is dedikálja az "Esély"-t

Országunk miniszterelnökét hollandiai látogatása során a nemzeti kisebbségek romániai jogairól is kérdezték. A miniszterelnök úr válasza elsô felével csak egyetérthetünk: "Nincsenek igazi feszültségek a magyarság és a román lakosság között" — mondta Vãcãroiu miniszterelnök úr, majd: "Más kérdés, hogy vannak szélsôséges csoportok, amelyek hamis feszültséget tartanak fenn". Ez is szó szerint igaz, bár én azért a kormánykoalíció egyik-másik pártját is ide sorolnám. A nyilatkozat következô része Ion Iliescu elnök úr egyik kedvenc gondolatát ismétli: "Örülnék, ha a magyarországi román kisebbség legalább felével rendelkezne azoknak a jogoknak, amelyekkel a romániai magyar kisebbség bír".

Nos, ne vitatkozzunk a miniszterelnök állításával, ne igyekezzünk meggyôzni a világot — mi, romániai, vagy nem romániai magyarok — arról, hogy Magyarországon a nemzetiségek, nemzeti kisebbségek jogait példásan biztosítják. Ha ugyanis ezt tennôk, ugyanabba a hibába esnénk, mint — rangjuktól, társadalmi pozíciójuktól függetlenül — azok a román polgártársaink, akik szerint ebben az országban, Romániában példamutatóan rendezték a nemzetiségi kérdést, sôt, a romániai magyarok több jogot élveznek, mint Európában bármelyik nemzeti kisebbség (ami egyébként tény szerint nem igaz). Hogy Magyarországon mennyire elégedettek helyzetükkel vagy érzik jogfosztottaknak magukat az ott élô románok, azt ne mi , romániai magyarok mondjuk meg. Még csak a magyarországi magyarok, vagy éppenséggel a magyar kormány se . Ebben a kérdésben a magyarországi románok illetékesek.

Nyomban hitelt adnék akár köztársaságunk, akár minisztertanácsunk elnöke — az idézetthez hasonló — nyilatkozatának, ha a magyarországi románok visszautasított, nem teljesített követeléseire hivatkoznának. Ha a magyarországi románok szervezetének valamelyik nyilatkozatára, nemzetközi fórumhoz intézett panaszára utalnának. Ha hírét venném például, hogy Méhkerék községbe tömegesen telepítenek be magyar lakosokat, hogy a falu demográfiai összetételét "megjavítsák", vagy egyéb intézkedéssel törnének az — optimistán számított — harmincezernyi magyarországi román elnemzetlenítésére, elmagyarosítására. Lelkesen támogatnám (szóban és írásban) azokat a román politikusokat, akik a magyarországi románságot — a román nemzet részét — védelmezni kívánják. Csak tudnám, kicsoda tör a magyarországi románok egyéni és közösségi jogaira, vannak-e a kommunizmus alatt, vagy akár elôtte is — elrabolt, "államosított" román egyházi vagy más közösségi vagyontárgyak Magyarországon, esetleg ingatlanok, amelyeket az ádáz magyar kormány nem hajlandó visszaadni a román egyházak valamelyikének, a románok közösségének. Szívvel-lélekkel a magyarországi románság követelései mellé állnék, ha tudnék ilyenekrôl, ha ismerném ezeket. Egyáltalán, ha tudnám, hogy vannak olyan követeléseik, amelyek teljesítését a magyar hatóságok halogatják vagy kereken megtagadják. Hálás lennék, ha a kiváló román államférfiak segítenének ebben és utalnának arra — de konkrétan —, hogy a magyarországi románoknak itt és itt, kinyilvánított óhajuk ellenére megtagadják az anyanyelvi képzés-oktatás lehetôségét, vagy más joguktól fosztják meg ôket. Ha jeleznék: egészen pontosan, hol és miben jogfosztottak a magyarországi románok? Ha ezt elsôsorban tôlük , a magyarországi románoktól tudnók, ha az ô kívánságukra emelne szót a román kormány — egyébként teljes joggal — érdekükben!

És jó lenne, ha a mi panaszaink kapcsán bennünket is meghallgatnának. Óhajaink, követeléseink ugyanis nem általános jellegûek, amelyeket a fent idézett általános szentenciával lehetne cáfolni. Igencsak konkrétak ezek a gondok-kívánságok: a (közel) kétmilliós romániai magyarság anyanyelvi oktatásának a biztosítása óvodától egyetemig. Az anyanyelv használatának biztosítása hivatalos fórumok elôtt is ott, ahol a magyar lakosság száma elér, illetôleg meghalad egy bizonyos számarányt. Elorzott egyházi javaink — illetôleg azok nagy részének — visszaszolgáltatása — és nem sorolom tovább. Ha mindez megvolna, nyilván, nem követelnôk. Ha pedig ezek az igényeink (egyebekkel együtt) túlzottak lennének, ezt nyíltan, tételek szerint, nemzetközi fórumok elôtt is tisztázhatnák az illetékes román hatóságok.

Általánosságok puffogtatásával azonban, a romániai magyarság fölösen biztosított jogairól, aligha gyôznek meg bárkit, bárhol. Az ilyen típusú háziáldásoknak ugyanis már régóta lejárt.

A központi választási iroda adatai szerint összesen 287 051 román állampolgár jelöltette magát a helyi közigazgatás polgármesteri, megyei és helyi tanácsosi tisztségeire. Ezzel gyakorlatilag — az összlakossághoz viszonyítva — minden 75. romániai lakos valamilyen módon jelölt a helyhatósági választásokon.

A rendkívüli jelöltinváziót a nemrég elfogadott, az eddiginél jóval szigorúbb párttörvény elôírásaival magyarázzák, amely tekintélyes létszámhoz és szervezetek létéhez kötötte a pártok mûködésére szóló engedély kiadását. Az eltûnésre ítélt kis pártok a helyhatósági választásokkal "hattyúdalukat" adják elô.

Az elmúlt héten a hír- és távközlési hálózat és intézmények mûködését és hatáskörét rendszabályozó törvénytervezet vitája, valamint a Nemzeti Parasztpárt frakciója által kezdeményezett és benyújtott egyszerû bizalmatlansági indítvány híre korbácsolta fel leginkább a képviselôházi kedélyeket. Elôbbi különösen az említett törvénytervezet 4. cikkelye második bekezdésének tartalma körül gyûrûzött; az pedig a telefonbeszélgetések lehallgatásának módozatát és indokoltságát írja körül. Ellenzéki képviselôk — beleértve az RMDSZ képviselôit is — kérésére, az ülésvezetô Dan Martian visszautalta a vitatott szövegrészt a szakbizottság asztalára, hangsúlyozva annak alkotmányellenes jellegét és emberjogi hiányosságait is. Az egyszerû bizalmatlansági indítvány tárgya pedig az a gazdaságpolitikai memorandum, melyet a román kormány a Nemzetközi Valutaalapnak nyújtott be 1994 februárjában, az ország 1994-1995-ös évekre szóló beruházási és gazdaságfejlesztési elképzelésére vonatkozóan, természetesen az NVA feltételeinek megfelelôen. Az ellenzék nem kellôképpen összehangolt politikai kezdeményezésének voltunk újra csupán szemlélôi, hiszen az RMDSZ képviselôit ez alkalommal is kihagyták belôle. S bár a politikai aktus indokolt — hiszen a kormány távolról sem arra költötte és fordította a nemzetközi kölcsönt, mint amire igényelte —, úgy tûnik, ismét nagynemzeti megfontolással kerültek meg bennünket, hiszen kívánatosabbnak találták akár a nagyromániás pártképviselôk kézjegyét a beadványon, mint a miénket. Annak ellenére, hogy az RMDSZ-csoport köztudott gazdaságpolitikai, illetve pénzügyi szakértelmére mindig számítani lehet.

És úgy tûnik, hogy nem csak nemzeti szempontok osztják meg ismét a román demokratikus ellenzéket. A helyhatósági választások vidéki feszültségei is begyûrûznek a parlament kupolája alá, és így a kölcsönös vádaskodások nemcsak a mikrofon elôtt, de a széksorok között is mindegyre hangot kapnak, és megnyilvánulnak törvényviták, egyéb felszólalások és szavazás közben is.

"Ki falja fel a román ellenzéket?" — kérdezte a minap Teodor Vintilescu független, de ellenzéki és temesvári képviselô. "Mert akinek a fél fogára sem elég, az bizonyos, hogy nem!" — adta is meg helyben a lakonikus választ. És ez majd kiderülhet az indítvány vitájának során is.

De addig is érdemes átvenni és újra föltenni Vintilescu képviselô kérdését: ki fal(hatja) föl a román ellenzéket? Mert úgy tûnik, hogy — mielôtt hatalomra kerülhetne — ô saját magát. Ahogy a mindegyre megnyilvánuló, és indokolatlan politikai nagyotakarásban és illúzióápolásban, céltalan lendületével önmagát siklatja ki az áhított pályáról. Ahogy hat év dumakrácia és kirakatpolitika után is képes áldozata maradni a kormánykoalíció megtévesztô stratégiájának. Ahogyan, ahelyett, hogy eredményesen összefogna, mindegyre a kormánypárt kacsintásaira és biccentéseire vár. Különben mivégre dôlne be újra és újra olyan politikai taktikáknak, mint amelyek a legutóbb is a kormánypárt két vezéralakjának a látszatvitáját is eredményezték?!

Ha sem ideológia, sem elvek és dogmák, akkor milyen politikai megfontolás egyesíthetné a demokratikus ellenzéket, ha nem az a közös érdek, mely akár a mindenáron való hatalomra jutást célozza, helyi és országos szinten?! Politikai ösztönének politikai tudattá válása vajon mikor következik be, ha nem most, a választások és lehetôségek évében?!

Molnos Lajos megyei RMDSZ-elnök is sajnálja, hogy a négy ellenzéki pártnak mégsem sikerült közös polgármesterjelölt indításában megállapodnia. A Polgári Szövetség Pártjának és a '93-as Liberális Pártnak visszautasító magatartását Molnos elsôsorban azzal magyarázta, hogy e két pártnak korántsem Kolozsvár sorsa, Gheorghe Funar háttérbeszorítása az elsôdleges célja. E két párt, amely közül egyiknek sincs a legcsekélyebb esélye arra, hogy a második fordulóba kerüljön, ilyen nagyon erôlteti a külön szereplést, tulajdonképpen az ôszi parlamenti választások "elôkampányának" használja fel a júniusi helyhatósági választásokat. A közös jelölt hiánya annál is szomorúbb, mert az egységes ellenzéki jelölt még az elsô fordulóban kiszoríthatta volna Gheorghe Funart.

Bár az RMDSZ még nem döntött, hogy melyik polgármesterjelöltet fogja támogatni, a magát igen esélyesnek tartó Petru Litiut, a Demokratikus Konvencióból nemrég kivált '93-as Liberális Párt jelöltjét illetôen csak nehezen felejtené el, hogy parlamenti képviselôként hogyan szavazott mind a tanügyi törvény esetén, mind a veteránok ügyében. Az RMDSZ legfôbb célja továbbra is a Gheorghe Funárral szembeni legesélyesebb jelölt támogatása. Hogy ez ki lesz, azt a hét végén megejtendô közvélemény-kutatás eredményei fogják végre elárulni.

"Közép-Európa két legnagyobb országa, Lengyelország és Románia azonos álláspontot foglal el az euroatlanti integráció szükségességének kérdésében" — szögezte le kedden, a Bukarestben folytatott megbeszélések során Aleksander Kwasniewski lengyel és Ion Iliescu román elnök.

Az Iliescu államfô meghívására kétnapos hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezett Kwasniewski, a vele tartó küldöttséggel együtt — amelyben a miniszterelnök-helyettes mellett ott van a külügyi és a mezôgazdasági tárca vezetôje — további megbeszéléseket folytatott Nicolae Vãcãroiu miniszterelnökkel, majd a parlament házelnökeivel, és találkozott az ellenzéki pártok vezetôivel is.

A lengyel államfô látogatása további részében elôadást tart a parlament két háza elôtt, illetve a bukaresti közgazdasági akadémián, majd a vele érkezett népes vállalkozói csoporttal együtt részt vesz a Bukarestben megrendezett román-lengyel üzletemberi fórumon.

A hivatalos látogatás másnapján Aleksander Kwasniewski elnök pár órára Suceava megyébe utazik, hogy személyes tapasztalatokat gyûjtsön az ott jelentôs számban élô lengyel kisebbség életérôl. A látogatás végén kereskedelmi, tudományos és technológiai együttmûködési egyezményeket, dokumentumokat írnak alá.

"Hatástalan és elavult intézménynek" minôsítette az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezetet (EBESZ) Oliviu Gherman, a parlament felsôházának elnöke.

A Rompres hírügynökségnek adott nyilatkozatában Gherman úgy vélekedett, hogy csökken az egymással vetélkedô európai és páneurópai biztonsági szervezetek befolyása. "Az EBESZ-nek nincs hatalma, és nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy ténylegesen garantálja a biztonságot Európában."

A szenátus elnöke azután nyilatkozott, hogy az EBESZ közgyûlésében részt vevô moldovai küldöttekkel tárgyalt.

Május 11-12-én a marosvásárhelyi Bernády György Kulturális Központban tartottak szemináriumot az interetnikai, interkulturális és felekezeti kapcsolatokról.

A rendezvényt az Outward Bound Romania ifjúsági társaság szervezte a Soros-alapítvány, a Pro Europa Liga, az Ifjúság- és Sport- ügyi Minisztérium támogatásával az Interetnikai kapcsolatok fejlesztése program keretében, s új megoldásokat és alkalmazásokat próbált felkutatni e kapcsolatok terén.

A Székelyföldrôl elûzött románok egyesületének vezetôje, Vodã Valer tanár jószántából, önkéntesen hagyta ott annak idején székelyudvarhelyi állását — jelentette ki és támasztotta alá dokumentumokkal állítását Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselô a képviselôház keddi ülésén.

Politikai nyilatkozatával a képviselô azokra az egy héttel korábban, szintén a képviselôházban elhangzott vádakra válaszolt, amelyek megpróbáltak mindenáron etnikai jelleget tulajdonítani egy székelyudvarhelyi román rendôr húsvéti meggyilkolásának, illetve bizonyos román szakemberek Székelyföldrôl való elköltözésének az 1989-es decemberi események nyomán.

Asztalos Ferenc, aki tanárkollégája volt az illetônek, rámutatott: Vodã Valer maga kérte áthelyezését Székelyudvarhelyrôl Maroshévízre, ahová — a szülôk és diákok tiltakozása ellenére — megkísérelte áthelyeztetni az udvarhelyi tanítóképzô román tagozatát, ahol románt tanított. Hasonlóképpen a Hargita megyei rendôrség román parancsnokának állásfoglalását idézte az RMDSZ-képviselô a rendôrgyilkosság megítélésérôl, amely kimondja, hogy az ügy minden etnikai jelleg nélküli bûnesetnek minôsül.

A Romániai Emberi Jogvédô Liga (LADO) Kovászna megyei fiókja e napokban nyílt levélben szólította fel az "elûzöttek" egyesületét és annak elnökét, Valer Vodát, juttassák el mihamarabb ligájukhoz az elüldözöttek pontos névsorát, egykori munkahelyét és beosztását, hogy a kérdést a helyi prefektúra, a helyhatóságok, politikai pártok, a rendôrség, munkahelyi vezetôk bevonásával a nyilvánosság elôtt kivizsgálhassák — annak ellenére, hogy az említett "ezrek" elûzésének vádjáról az említett szervek mind a mai napig nem tudnak.

Május 11-én, a Pécskán és Kisiratoson megrendezett kampánygyûléseken, Szabó Károly frakcióvezetô szenátor, Markó Béla szenátor, szövetségi elnök, dr. Csapó József, Incze Tibor, Magyari Lajos és Hosszú Zoltán szenátorok találkoztak a választókkal. A gyûléseken úgyszintén részt vett Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke.

Az RMDSZ Arad megyei szervezete részérôl Tokay György képviselô, Cziszter Kálmán elnök, Király András, a kampánystáb elnöke, valamint Bognár Levente ügyvezetô elnök kísérte a vendégeket.

Pécska nagyközségben az RMDSZ helyi szervezete Nagy István jelenlegi alpolgármestert indítja polgármesterjelöltként a helyhatósági választásokon. A 45%-ban magyarlakta nagyközségben fontos probléma a magyarság számára az arányos képviselet megszerzése a helyi tanácsban.

A kisiratosiak a falu határában várták az RMDSZ vezetô tisztségviselôit, és lovas fogatokkal vitték be a vendégeket a település központjába. Ezután megtekintették a termálfürdôt, a Máltai Szolgálat révén épülô mozgássérült-otthont, az üvegházat. Este a kultúrotthonban gyermekek köszöntötték szavalatokkal és énekszámokkal az RMDSZ-politikusokat. Utóbb került sor a kampánygyûlésre. A 97%-ban magyarlakta nagyfalu 1968-ban elvesztette községi státusát, s így a kürtösi tanácsba kell bejuttatnia tanácsosjelöltjeit. A kisiratosi magyarság úgy döntött, hogy polgármesterjelöltet is indít a soron következô helyhatósági választásokon.

Vasárnap az RMDSZ Arad megyei székházában politikai fórumra került sor Markó Béla, Takács Csaba, Magyari Lajos és Hosszú Zoltán részvételével. Déli 12 órakor az Arad Gáj kerületi katolikus templombúcsún jelen volt Takács Csaba és Magyari Lajos. A Szent Gizella-napi búcsú az aradi millecentenáriumi rendezvények közé tartozik. A szentmisét Kovács József, gyulai plébános tartotta.

Délután Nagyiratoson került sor kampánygyûlésre Magyari Lajos és Hosszú Zoltán szenátorok, valamint az RMDSZ Arad megyei szervezetének vezetô tisztségviselôi részvételével.

A román országos médiatanács elnapolta a döntést Adrian Nãstase panasza ügyében, aki azt nehezményezte, hogy a BBC román nyelvû rádióadása ,,meg nem engedett módon beleártja magát,, a román belpolitikába, nevezetesen a választási küzdelembe, az ellenzéket pártolva.

A médiatanács, amelyet a politikus korábban arra szólított fel, hogy kísérje figyelemmel a BBC mûsorát, illetve tiltsa be annak átjátszását a vidéki URH-adókon, hétfô délutánra meghívta az angol rádió képviselôit, a döntés elnapolását pedig azzal magyarázta, hogy a bizonyítékok áttanulmányozása idôigényes. Többórás eszmecsere után a médiatanács felkérte a BBC illetékeseit, hogy a jövôben legyenek "körültekintôbbek" az információk értelmezésében. A tárgyaláson jelen lévô brit sajtóattasé is egyetértett azzal, hogy vizsgálat induljon az adót ért vádakat illetôen.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]