1996. május 24.
(VIII. évfolyam, 118. szám)

Ütött az óra
A Szociáldemokrata Unió sajtóértekezlete

(1, 6. old.)

Itt az ideje annak, hogy Kolozsvár népe megébredjen, visszaszerezze európai város identitását, és levesse az intolerancia, az etnikumközi feszültségek és a maffióta üzérkedések okozta rossz hírnevét volt a kicsengése annak a sajtótájékoztatónak, amelyet a Szociáldemokrata Unió országos és helyi vezetôi tartottak csütörtökön délelôtt a Demokrata Párt székhelyén. Ennek a célnak elérése érdekében vonta vissza az SZDU polgármesterjelöltjét, bízván abban, hogy az ellenzéki erôk összefogásával eltávolíthatja székébôl a világszerte hírhedt Gheorghe Funart, aki minden szempontból csak ártott a városnak.

Ezen üzenet kinyilvánítása után azonban a sajtó képviselôinek kérdései mégis nem a választások, hanem az általános belpolitika kérdéseire irányultak a román-magyar alapszerzôdés és az 1201-es ajánlás körüli huzavona, az oroszországi választások kihatásai térségünkre , kihasználva az alkalmat, hogy a válaszokat elsôsorban az európai gondolkodásáról közismert Adrian Severintôl várhatták. A válaszok pedig azt tükrözték, hogy az 1201-es ajánlás egyértelmûen a személyi jogok garantálását szentesíti, akik pedig aláírták a kisebbségi keretegyezményt, azokra nézve kötelezô, tehát fölösleges azt alapszerzôdésbe foglalni. Az oroszországi választások természetesen hatással vannak országunkra, mert a szólás szerint "ha Oroszországban kinyitják az ablakot, attól Bukarestben is tüszkölnek". Kérdésünkre, hogy ha ilyen destabilizálási veszélyt jelent rossz hírnevû polgármesterünk, akkor miért nem váltották le hivatalosan, azt a választ kaptuk, miszerint választott szervként és a kormány támogatójaként jobban kímélték, mint a száznál több ellenzéki polgármestert, akiknek ennél szomorúbb sors jutott. Végül arra a kérdésre, hogy igaz-e az RMDSZ és RTDP választási összefogása, a felelet rövid volt, miszerint ahova az RTDP lép, ott nem nô többet zöld fû, és hogy a Demokrata Párt listáin több magyar nô szerepel, mint az RMDSZ-én, mert a magyarok is azzal szavazhatnak, akivel akarnak. Jótékony hatásúnak minôsítette Severin úr a választási küszöb megemelését, mivel ez megakadályozza a parlamenti szóródást.

Sz. P.

Ötven évre
megszabadulunk
polgármesterünktôl

(1. old.)

Csütörtöki sajtóértekezletén Romulus Zamfir , a Polgári Szövetség Pártjának kolozsvári polgármesterjelöltje bejelentette, hogy a nagyobbik kormánypárt által végzett közvélemény-kutatás alapján a jelenlegi polgármester 34, Radu Sârbu 11,5, Romulus Zamfir és Ioan Rus 8,5-8,5, Petru Litiu pedig 6,5 százalékát kapná meg a szavazatoknak. A PSZP polgármesterjelöltje szerint a Demokratikus Konvenció esélyei egyre kisebbek, mivel a Pãcurariu-Sârbu szövetség nem tett jót a pártnak. Litiu esélyei többek között azért csökkennek továbbra is, mert a magyarok nem nagyon kedvelik az 1992-es kolozsvári helyhatósági választások vesztesét. Romulus Zamfir szerint Gheorghe Funar többek között azért kemény dió számára, mert ahol az elôbbieknek megnyílnak egyes gyárkapuk és üzletek, addig elôtte és ellenzéki polgármesterjelölt társai elôtt bezárulnak ezek az ajtók. A sajtóértekezleten az is elhangzott, hogy a második fordulóban a nagyobbik kormánypárt nem fogja Funart támogatni. Zamfir szerint, ha most megbukik Funar, akkor legalább ötven évre megszabadulunk tôle. Erre jött a ravasz újságírói kérdés, hogy mi lesz akkor az RMDSZ-szel, ha eltûnik az RNEP? Zamfirék kiütéses választ adtak: szerintük az RMDSZ létének semmi köze az RNEP-hez. A polgármesterjelöltet Athén városának polgármestere külön üdvözölte, annak a reményének adva hangot, hogy reméli, sikerül majd a jövendôbeli polgármesterrel Romulus Zamfirral létrehozni a Kolozsvár-Athén testvérvárosi kapcsolatot.

Szabó Csaba

Litiu szerint
Akit az RMDSZ támogat,
biztosan bekerül a második fordulóba

(1,6. old.)

Heves tiltakozással kezdték e heti sajtóértekezletüket a '93-as Liberális Párt helyi képviselôi. Felháborodásukat az a Mesagerul Transilvan tegnapi számában közölt írás váltotta ki, amelyben a cikk egyébként magyar nevû szerzôje úgy véli, a kolozsvári magyarság tudatában Petru Litiu még mindig úgy él, mint a 1992-es helyhatósági választások nagy demokrata vesztese. Ami még szomorúbb véli a szerzô , a magyarok teljesen elfelejteni látszanak a konvenciósoktól a '93-as Liberális Párthoz átült Litiu képviselô magyarellenes megnyilvánulásait, lásd csak a tanügyi vagy a veteránok kárpótlásáról szóló törvényekkel kapcsolatban kifejtett véleményét. Petru Litiu határozottan tiltakozott e vádak ellen. Mint mondotta, bár a háborús veteránok törvényének vitatásakor, mint katonatiszt, tiltakozott azok kárpótlása ellen, akik a románok ellen harcoltak, a késôbbiekben meggyôzôdött álláspontjának téves volta felôl, és a törvény mellett a veteránok kárpótlásáért szavazott. A tanügyi törvényt pedig ô maga sem szavazta meg, amiért aztán nem egy alkalommal RMDSZ-bérencnek titulálták. Ami a fôtéri ásatásokat illeti: mindenféle téves értesülés ellenére csak annyit mondott: ha egyszer megvan rá az engedély, hadd kezdjenek hozzá, de egy percig sem kívánná veszélyben látni Mátyás király szobrát. Litiu biztosított afelôl, hogy a továbbiakban is jó demokratához illôen, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül egyforma bánásmódban kívánja részesíteni Kolozsvár összes lakosát.

Maga Claudiu Mãrginean, az LP '93 Kolozs megyei szervezetének elnöke is sietett pontosítani: a legutóbbi sajtóértekezletükrôl lapunkban közölt beszámolóban tévesen, sôt "tendenciózusan" idézték ôt, aki soha nem állított olyasmit, hogy "csak azokat a magyarokat szereti, akik velük vannak". Mãrgineanu sok magyar baráttal dicsekedhet, sôt, mi több, Budapesten például sokkal jobban érzi magát, mint Bukarestben.

Az LP '93 különben fel fogja szólítani az RMDSZ-t, foglaljon állást a Dénes Gyula Mesagerulban közölt cikke ellen.

Újabb heves kitörés következett Radu Sârbu, a Demokratikus Konvenció jelöltje ellen is, akit a liberálisok azzal vádolnak, hogy ígérete ellenére nagyon is elítélendô kampányt folytat. Míg Litiu a választók megnyerésére fekteti a hangsúlyt, Radu Sârbu afféle ellenkampánnyal, Litiu lejáratásával próbál új híveket szerezni, pedig jobban tenné, ha a maga becsületét védené mondotta Petru Litiu, tagadva, hogy a kolozsvári ellenzék megosztottsága az ô lelkén száradna. A négy párt közti egyezményt különben is a Polgári Szövetség Pártja kezdeményezte, ahonnan aztán mind a PSZP-t, mind az LP '93-at kitúrták a konvenciósok.

Nyilvánvaló, hogy az a polgármesterjelölt, akit az RMDSZ támogatásáról biztosít, bekerül a második fordulóba. Petru Litiu reméli, hogy az RMDSZ állja szavát, és valóban azt a jelöltet támogatja, aki a legesélyesebb. Amennyiben viszont Rust vagy történetesen Sârbut támogatja, Funar máris hûtheti a pezsgôt, ugyanis sem az RTDP, sem a konvenció jelöltje nem tud Funar fölé kerekedni a második fordulóban, olyan kevés a szavazótáboruk vélte. Egy Funar-Rus második fordulóban például az ellenzék kiábrándult szimpatizánsai el sem mennének szavazni, semhogy Rusra adják voksukat, ha pedig Sârbuval kell Funarnak megmérkôznie, a vezetô kormánypártiak úgyis Funarra szavaznak. Az RTDP és az RNEP közötti mindenféle ellenségeskedés ugyanis csak látszat! Íme, a Funarhoz intézett 15 kérdés esete: Rus minden további kommentár nélkül beletörôdött, hogy lejár a kampány, és a polgármester ejti a válaszadást.

Az RMDSZ-t az RTDP-vezetés megerôsítésének a felelôssége fogja terhelni, amennyiben Ioan Rust kívánja támogatni! vélik a liberálisok. A konvenció pedig semmivel sem jobb a többinél: biztos forrásokból tudni, létezik egy kiegyezés a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a vezetô kormánypárt között hangoztatták a közben szétszéledô újságíró elôtt.

Sz. K.

Szomorú epilógus Kádár Ferenc ügyében

(1. old.)

Csütörtök reggel, fertôzéses sokk következtében elhunyt ifjabb Kádár Ferenc, a május 13-i Munka sugárúti gyilkosság tettese. A súlyos égési sebek esetében 7-10 nap a kritikus idôszak, amelyben a sérült megküzdhet a végzetes fertôzésveszéllyel, s a 29 esztendôs fiatalember szervezete a 9. napon felmondta a szolgálatot tudtuk meg tegnap délben Octavian Buttól, a 3-as számú sebészeti klinika orvosától.

Május 13-án, a gyors orvosi beavatkozással sikerült ugyan megállítani a belsô vérzést mint már beszámoltunk róla, a fiatal férfi öngyilkosságot kísérelt meg , a gázrobbanás okozta égési sebek azonban ennél is súlyosabbnak bizonyultak.

Idôsebb Kádár Ferenccel, aki a tragédia csak kevesek által ismert hátterét tárta fel két kolozsvári napilapnak, nem sikerült kapcsolatba lépnünk. Így is elszorult szívvel jutott eszünkbe a családi tragédia legártatlanabb szenvedô alanya, az 1 éves és 8 hónapos Melinda, aki rövid idôn belül édesanyját és édesapját is elvesztette.

Turós-Jakab László

Szabédi-napok 1996

(1, 6. old.)

Hatodik alkalommal rendezi meg az EMKE, az Anyanyelvi Konferencia és a Korunk Stúdió a Szabédi-napokat Kolozsváron. A rangos nemzetközi részvétellel zajló kétnapos rendezvénysorozat megnyitójára tegnap reggel 10 órakor került sor az Unitárius Püspökség tanácstermében. A rendezvényen jelen volt Bálint Pataki József és Sagyebó László, a Határon Túli Magyarok Hivatalának fôosztályvezetôje, illetve osztályvezetôje, valamint Balázs Ádám, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének sajtóattaséja. Kötô József , az EMKE fôjegyzôje, az RMDSZ mûvelôdési és vallásügyi alelnöke köszöntötte az egybegyûlteket, és méltatta az esemény jelentôségét. Majd Kántor Lajosnak, a Korunk fôszerkesztôjének elnökletével tudományos ülésszak kezdôdött. Az ülésvezetô elmondta: az idei tanácskozás a 70 éves Korunk jegyében zajlik, tematikája pedig a világkitekintés, a világirodalom, az egyetemesség témakörét öleli fel. Szabédi László több mint két évig szerkesztôtanácsi tagja is volt a Korunknak, és gondolkodásmódjától sem volt idegen a folyóirat szelleme, a világra figyelés. Ugyanakkor munkásságának ez a vetülete még eléggé ismeretlen a kutatók elôtt. Errôl szóltak a délelôtti ülésszak elôadói is. Horváth Andor , a Korunk fôszerkesztô-helyettese Szabédi világirodalom-történeti jegyzeteinek filológiai feldolgozására, értelmezésére és értékelésére tett kísérletet. Szabédi a magyar irodalomtörténeti tanszék vezetôjeként 1952-ben Benedek Marcell örökébe lépett, világirodalmi jegyzetei viszont a marxista ideológia jegyében születtek. Mi az, ami belôlük mégis maradandó, lehetnek-e elméletileg elhibázott dolgozatoknak használható részei ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ az elôadó. Poszler György akadémikus, budapesti irodalomtörténész a magyar irodalom és a világirodalom kapcsolatáról tartott nagy érdeklôdéssel kísért elôadást. Arról, hogy egy kis nép irodalmának milyen esélyei lehetnek a világirodalomban. Az érvényesülés lehetôségeit latolgatva többek között a Babits-Szerb Antal, illetve a Szabó Dezsô-Németh László-féle urbánus-népies koncepció idôszerûségét elemezte. Láng Gusztáv , a kolozsvári egyetem vendégtanára hasonló témakörben fejtette ki véleményét az irodalomtörténeti és elméleti kutatások legkorszerûbb módszereinek a felhasználásával.

A Szabédi-napok rendezvényei délután 3 órakor folytatódtak. A résztvevôk koszorút helyeztek el a Szabédi-emlékház homlokzatára.

Délután 5 órakor folytatódott a tudományos ülésszak.

Németh Júlia

Ellenzéki többségû városi tanács

(1, 6. old.)

Bizakodón tekint az RMDSZ a helyhatósági választások elé, derült ki Takács Csaba ügyvezetô elnöknek az RMDSZ tegnapi sajtóértekezletén tartott beszámolójából. A felmérések szerint Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben és Segesváron is nagy eséllyel indulnak a magyar polgármesterjelöltek, és remélik, Székelyföld is az RMDSZ jelöltjeire voksol a függetlenekkel szemben. Ugyanezen felmérések szerint a lakosok viszont elég nagy apátiával viseltetnek a kampány iránt, a választásokon való részvétel ennek ellenére elég nagynak ígérkezik. E közömbösség, sajnos, oda vezethet mondotta Takács Csaba , hogy az 1992-es "választási tapasztalatoktól" irányítottan, és nem az egyes pártok programjait, esélyeit latolgatva választanak majd a szavazópolgárok.

A forró kolozsvári helyzetrôl a XXI. Század Alapítvány készítette és nagy részben még féltett titokként kezelt hét végi felmérésébôl "tallózva" egyelôre csak annyit árultak el: a kolozsváriak 82 százaléka egészen biztosan, 10 százaléka pedig lehet, hogy elmegy szavazni. 2 százalék nem, 3 százalék biztosan nem vesz részt a szavazáson, a még bizonytalankodók számaránya pedig szintén 3 százalék. A magyarok körében 78 százalék biztosan, 9 százalék pedig valószínûleg részt vesz a választásokon.

Ami a második fordulót illeti: 61 százalék nem hagyja majd magát döntésében befolyásolni, pártjára 6, az elsô fordulóban támogatott jelöltre pedig szintén 6 százalék hallgat. 14 százalék bizonytalan, 10 százalék pedig nem szavaz a második fordulóban, ha nem az a jelölt kerül be, akire az elsô fordulóban szavazott.

Az elsô fordulóhoz viszonyítva a másodikban egészen más elbírálás alá esnek a jelöltek: elsôsorban a jelölt által képviselt párt, utána a program, és csak harmadsorban a személy iránt táplált rokonszenv szerint történik a szavazás.

A Demokratikus Konvencióval a magyarok 56 százaléka rokonszenvez, 32 százalékuknak a DK közömbös. A bizonytalanok, illetve ellenérzéseket táplálók számaránya ez esetben nagyon kicsi. A vezetô kormánypárttal, az RTDP-vel való viszonyt illetôen a magyarok 56 százaléka közömbös iránta, és kevesebb, mint 5 százalékuk viszonyul pozitívan hozzá.

Az adatokból kiderül: ha lett volna közös ellenzéki jelölt, biztosan megnyerte volna a polgármesteri tisztséget még az elsô fordulóban. Egyértelmû az is, hogy a városi tanács nagy többsége ellenzéki lesz, ami lényegesen kiegyensúlyozhatja az erôviszonyokat abban az esetben, ha mégis Gheorghe Funar nyeri meg a választásokat. Az ellenzéki és ezen belül az RMDSZ-tanácsosok számának növelése szempontjából viszont döntô, hogy milyen arányban vesznek részt az RMDSZ-t és a többi ellenzéki pártot támogatók a helyhatósági választásokon.

A teljes felmérést majd csak a második forduló után hozzák nyilvánosságra ígérték.

Az ügyvezetô elnökségen tartott sajtóértekezlettel egy idôben a megyei szervezetnél újból ülésezett az RMDSZ Megyei Ügyvezetô Tanácsa. Döntésérôl az RMDSZ által támogatandó polgármesterjelölt személyének megnevezésérôl lapzártáig ezúttal sem kaptunk hírt.

Sz. K.

Tôkés László örömmel fogadta a meghívást
Ki szívbôl, ki színbôl

(1, 6. old.)

Egymásnak adják a város kilincsét a pártvezérek, az országszerte ismert személyiségek. Ez is jelzi, hogy a kolozsvári helyhatósági választások jelentôsége túlnô a település határain, amelyet a jelenlegi polgármester kétségbeesetten próbál tágítani, hátha így eltakarhatja egyik törvényszegését, az illegális építkezést.

Egyáltalán nem véletlen, hogy a kolozsvári jelöltjeik támogatásáért ide utazó pártvezérek akár hatalmiak, akár ellenzékiek szónoklataikat azzal kezdik és végzik, hogy a jelenlegi rossz városvezetést fel kell váltani egy sokkal jobbal, azzal a polgármesterrel és tanácsosi többséggel, amelyet az illetô párt jelölt ki, illetve támogat.

Az RMDSZ választási nagygyûlésén szombat délután 3 órakor a Farkas utcai Egyetemiek Háza nagytermében szintén legmagasabb rangú vezetôk elnökök képviselik a szervezetet. TÔKÉS LÁSZLÓ tiszteletbeli elnöktôl érdeklôdtünk, milyen gondolatokkal jön a kolozsvári összejövetelre.

Szüntelenül törekedtem és törekszem arra, hogy jobban ki-

(Folytatás az 1. oldalról)vegyem részemet Kolozsvár, szülôvárosom közügyeibôl, fôleg annak láttán, milyen rossz irányt vett városunk sorsának alakulása. Sajnos, az utóbbi években ebben a városban nem valamiért, hanem valami ellen kellett fellépnünk. Állandóan védekezô pozícióba kényszerítették, a provokációkkal ellehetetlenítették a kolozsvári magyarság, az RMDSZ helyzetét. Alig nyílt alkalom építô módon, valamely pozitív program kivitelezésére törekedni, mindig valami ellen kellett felsorakozni, gondolok elsôsorban a Mátyás-szobor körül kialakult botránysorozat idôszakára. Úgy vélem, eljött az idô a zsákutcás kényszerhelyzet változtatására, és ehhez én is szeretnék hozzájárulni, ezért fogadtam örömmel a szombati fórumra szóló meghívást.

Melyik kolozsvári polgármesterjelölt mellett érvelne szíve szerint, és melyiket részesítené elônyben, ha a józan számítást veszi alapul?

Nem adatik meg nekünk az öröm, hogy a szerintünk legjobbra adhassuk szavazatunkat. Mire gondolok? Számunkra ideális polgármester az lenne, aki nem zárkózik el a magyarság jogos kéréseitôl, sôt bátran védelmezné a kisebbségi jogokat, nem esne pánikba kollektív jogoktól sem. Ilyen kínálat azonban nincs, ezért abban a fonák helyzetben vagyunk, hogy csak a kisebbik rosszra szavazhatunk. Ez határozza meg az én választási opciómat is: találjuk meg azt a polgármesterjelöltet, aki a legkevésbé tartja távol magát magyarságunktól, másfelôl pedig ezt a szempontot egyeztessük azzal a követelménnyel, hogy a román demokratikus erôk számára legesélyesebb jelölt mellé sorakozzunk fel szavazatainkkal. Nem alapozhatunk érzelmekre, hanem az RMDSZ felmérése és elôzetes számításai szerint legesélyesebbnek mutatkozó jelölt támogatása az érdekünk. Természetszerûen a támogatásunkra érdemesített jelölt nem lehet szélsôséges, nem tartozhat szélsôséges párthoz, hiszen az RMDSZ a választási kampány legelején kijelentette, hogy mindenkivel hajlandó együttmûködni a választások idején, kivéve a szélsôségeseket.

Milyen következményei lehetnek annak, ha Kolozsvár magyarjai közül néhányan nem mennek el szavazni, mert nekik esetleg nem tetszik a kiválasztott jelölt?

Nem nehéz kitalálni, annál is inkább, hogy erre nézve vannak tapasztalataink. Négy évvel ezelôtt a szélsôséges erôk térnyerésében nem kis része volt a magyarság egy része távolmaradásának a második fordulóban. Ezt etikai kérdésnek tartom, és ezt senki se vegye lelkipásztori elfogultságnak. Abban a esetben, amikor valamely cselekedetünk vagy mulasztásunk súlyos következményei egy egész közösséget sújtanak, a jelenség etikai dimenziókat ölt. Tehát erkölcsi, lelkiismereti parancsoló kényszer mindenki számára a részvétel. Még ha a választás kimenetele nem is alakulna kedvünk szerint, legalább majd elmondhatjuk, hogy nem rajtunk múlott.

Hogyan értékeli a kormánypárt újabb alakváltozását? Például távolodását a szélsôséges partnereitôl és azokat az apró jelzéseket, amelyekbôl merész megfigyelôk a Demokratikus Konvencióhoz, sôt az RMDSZ-hez való közeledésére következtetnek.

Sokszor jobban haragszom az RTDP-re, mint a szélsôségesekre, mert ezek legalább azt nyújtják, amit mondanak és ígérnek. Az RTDP azonban a gyakori alakváltoztatásával a kommunizmusra emlékeztet, amely a legnemesebb eszmények jegyében nyomta el a megígért boldog jövôben reménykedôket. A szélsôségesek garázdálkodásaiért legalább annyira felelôsnek tartom a hatalmi pártot, mint magukat a szélsôségeseket. Ugyanis a macska hátán normális körülmények között az egér nem táncolhat. Az RTDP-nek szüksége volt a szélsôségesekre, nem egy esetben kiosztotta rájuk szerepüket, hogy hozzájuk képest jó színben tûnjön fel, és a szélsôbalhoz meg a szélsôjobbhoz képest középszárnyúnak látszodjék. Nos, ezt a történelmi felelôsséget a jelenlegi helyes irányvételével sem tudja feledtetni. De van egy olyan bibliai mondás, hogy ki szívbôl, ki színbôl prédikálja az igazságot... Nem szabad maximalistáknak lennünk, mi akkor is megelégszünk az RTDP javuló politikájával, jobb színben feltûnô lépéseivel, ha azok csupán színbôl és nem szívbôl valók. Magyarságunknak ezekben a kérdésekben érzelemmentesen kell mérlegelnie. Még nem tudjuk, ki lesz a magyarság által is támogatott polgármesterjelölt, de akkor is támogassuk testületileg, minden kolozsvári magyar nemzetiségû választópolgár szavazatával, ha nem korábbi szövetségeink jelöltje az illetô, hanem a mostani választási kampányban rokonszenvesebb irányt váltó kormánypártot képviseli. Helyzetünk arra késztet, hogy adott esetben Ioan Rusnak is megelôlegezhetjük a bizalmat, arra gondolva, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül azokat, akiknek a szavazata nélkül semmi esélye sem lett volna.

Nits Árpád

VÉLEMÉNY

A laptulajdonos fôszerkesztô nem mond le
Felmondott a munkatársak egy része

(3. old.)

Az Erdélyi Napló munkatársai és Szôcs Géza között kirobbant válság legújabb fejleményeként a lapkiadó fôszerkesztô május 22-én, Budapesten kelt levelében a következôt írja Kovács Gézának, a folyóirat ügyvezetô igazgatójának: "Kérem, közölje az Erdélyi Napló munkatársaival, hogy nincs szándékomban megválni sem a kiadási jogtól, sem a fôszerkesztôi státustól". Erre a közlés re több munkatárs Simon Judit, Matekovics János, Papp Sándor Zsigmond, T. Szabó Edit, Ferencz Zsuzsanna, Kinde Annamária, Szôke Mária, Varga Eleonóra és Telegdi Gyula kérte munkaviszonya azonnali megszüntetését, mivel "lehetetlen továbbra is együttmûködnünk az Erdélyi Napló szakmai és erkölcsi szempontból egyaránt diszkreditáló laptulajdonos fôszerkesztôvel". Ugyanakkor tíz szerkesztô (ezúttal is pontosan számoltunk: a fentieken kívül még Sorbán Attila is) közli az Erdélyi Napló vezetésével megbízott Barabás Zoltánnal: nem járulnak hozzá, hogy nevük az elkövetkezendôkben az Erdélyi Napló impresszumában szerepeljen.

NAPIRENDEN

Emil Constantinescu Kolozsváron

(6. old.)

A Demokratikus Konvenció sajtóirodája a kolozsváriak tudomására hozza, hogy május 24. és 26. között városunkba látogat a DK küldöttsége, élén Emil Constantinescuval, aki ez alkalommal külön levéllel fordul Kolozsvár lakosságához. Mint a levélben megemlíti, sohasem felejtette el, hogy 1992-ben egy kolozsvári jelölttel szemben városunk lakói mellette voksoltak, hogy szeretettel és örömmel fogadták mindahányszor itt tartózkodott. Kolozsvárt ugyanakkor igazán európai városnak minôsíti, a mûvelôdési, egyetemi és munkáselit erdélyi fôvárosának, amely a túlzások és szélsôségek ellenére is megôrizte egyensúlyát. Mint mondja, Kolozsvár az ô lelkének fôvárosa, ahol arról kíván beszélni, hogyan építhetünk együtt olyan országot, mint amilyent kívánunk magunknak. Ígéri, sohasem fog kiábrándulást okozni a kolozsváriaknak.

Törvénytelen trikolór

(6. old.)

Funar Funar ellen címmel kelt az a levél, amelyet a Ioan Rus választási irodája szerkesztôségünknek elküldött. Ebben a választási iroda azt nehezményezi, hogy a többi polgármesterjelölt bírságolásának hevében Gheorghe Funarnak saját magával kell felvennie ezúttal a harcot. A Cuza Vodã utcában ugyanis olyan feliratát függesztették ki, amely ellentmond az 1991/70-es törvény, VII. rész, II. fejezet, 6. bekezdés, 58. cikkelyének, miszerint tilos Románia vagy más ország nemzeti szimbólumainak használata a választási feliratokon. A levélíró hivatkozik a polgármester pártatlanságára, és reméli, az majd a legszigorúbban eljár az RNEP-es jelölt ellen, s ezzel halhatatlanná teszi magát a polgári perrendtartás történetében.

A legnagyobb kedvezmény állandósítása

(kimaradt a lapszámból)

A szenátus szerdán 86 szavazattal 2 ellenszavazat és 3 tartózkodás mellett nyilatkozatot fogadott el az amerikai kongresszusban a Romániának szóló legnagyobb kedvezmény állandó alapon történô biztosításáról benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban.

A lépésre azt követôen került sor, hogy a kongresszus késôbbre halasztotta a javaslat megvitatását.

A szenátus üdvözli a törvényjavaslat benyújtását, és hangsúlyozza, hogy a kezdeményezés különösen fontos a román-amerikai kapcsolatok fejlesztése és a romániai reformfolyamatok és átmenet támogatásában. A nyilatkozat rámutat, hogy a román politikai erôk többsége amellett foglalt állást, hogy Románia minél gyorsabban tagolódjék be az euroatlanti struktúrákba, elsôsorban a NATO-ba és az Európai Unióba.

Az RMDSZ szerda este kiadott tájékoztatója közli a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátusi frakciójának nyilatkozatát, amely arra emlékeztet, hogy a legnagyobb kereskedelmi egyezményt Románia 1993-ban feltételesen kapta meg, s e kedvezménynek pozitív hatása volt a kétoldalú cserekapcsolatok fejlôdésére, Romániának a piacgazdaságra való áttérésére. Ugyanakkor a hatóságoknak tudatában kell lenniük annak, milyen következményekkel jár az ezzel kapcsolatos követelmények teljesítése vagy nem teljesítése. Az RMDSZ hangsúlyozza, hogy a legnagyobb kedvezmény állandósításának alapját a Románia által vállalt politikai kötelezettségek teljesítésének kell képeznie, beleértve az emberi jogok, illetve a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását.

Egy idôben vagy külön-külön?
Gondok a választások körül

(kimaradt a lapszámból)

A politikai erôk megoszlanak az ôszi parlamenti és elnökválasztások megszervezésének különbözô gyakorlati kérdéseit illetôen, nézeteik eltérnek a két választás egyidejûségét vagy különválasztását, idôpontját, a parlamenti képviselethez szükséges szavazati arány nagyságát illetôen tûnt ki azon a találkozón, amelyre szerdán este a Cotroceni palotában került sor Ion Iliescu államfô és a pártok vezetôi között. A megbeszélésrôl távol maradt a Nagy-Románia Párt, amelynek vezetôje, Corneliu Vadim Tudor folytatja Iliescu elnök elleni sajtóhadjáratát.

Iliescu elnök álláspontja szerint a választásokat egyszerre kellene megtartani, mert különválasztásuk egyfordulós parlamenti és étfordulós elnökválasztási rendszerrôl lévén szó azt jelentené, hogy a szavazókat háromszor szólítják az urnákhoz a tavaszi két helyhatósági választási forduló után, ami azzal a kockázattal járna, hogy igen alacsony lenne a részvételi arány. A javaslat ellenzôi szerint az egyidejûség elônyhöz juttatná az államfôt és a politikai bázisát alkotó Társadalmi Demokrácia Romániai Pártját. A különválasztást eredetileg a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt javasolta, de szerdán visszavonta javaslatát, ami arra indított számos kommentátort, hogy a fô kormánypárt és az ellenzék legnagyobb pártja közötti megegyezést feltételezzen az ügyben.

Az államfô szeptember 29-ét tartotta megfelelônek a választások megszervezésére, más javaslatok késôbbi dátumokat jelöltek meg, egészen decemberig. A parlamenti képviselethez jelenleg 3 százalékos szavazati arány szükséges, ezt a küszöböt több párt fel szeretné emelni, 4, 5 vagy akár 7 százalékra.

A kormányt megbízták az egyes pártok javaslatainak összegyûjtésével és egy, a választási törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat kidolgozásával. Mivel nem alakult ki egyetértés, a témáról heves vita várható a továbbiakban is.

Ugyancsak szerda este ülésezett a Gheorghe Funar vezette RNEP vezetôsége, és elfogadta a kormány vezetô pártja által adott csütörtöki határidôt a két párt vegyes bizottságának ülésére. Ezen az RTDP a két párt szövetségének ,,szabályos" felbontásáról kíván tárgyalni partnerével Funar szerint viszont a két párt együttmûködésének fejlesztésérôl kellene beszélni, no meg arról, hogy miért az RNEP-t támadja az RTDP, amellyel közösen kormányoz, s miért nem az ellenzéki Konvenciót, Szociáldemokrata Szövetséget vagy RMDSZ-t?

CAMPUSZ

VII évfolyam 21. szám

(Szabadság, 4, 5. old)

Diákszervezetünk és a helyhatósági választások

A Kolozsvári Magyar Diákszövetség nonprofit, civil szervezet. Fel próbálja ugyan vállalni a Kolozsváron tanuló magyar diákok érdekvédelmét, de ugyanakkor igyekszik a lehetô legjobban távol maradni a politikai csatározásoktól. Ez, sajnos (vagy természetesen?), nem minden esetben sikerül(t). Lásd a Mátyás király szobra körüli herce-hurcát, valamint a tavaly novemberben lezajlott egyetemista tüntetéseket. Matyi-ügyben a KMDSZ határozottan állást foglalt, a diáksztrájk alkalmával a hozzáállás egészen más dimenzióba ment át. Támogattuk a román diákokat, ám nem mint KMDSZ, hanem minden magyar diák egyénileg, ha akarta. A fôtéri ásatásokkal kapcsolatban nem tudok semmiféle reagálásról, kinyilvánított álláspontról. A lényeg az, hogy a KMDSZ felismerte tulajdonképpeni szerepét: a diákok érdekképviseletének biztosítását, távol maradva a politikai szférától. Ez egyfajta kényszerpályára helyezi diákszervezetünket. A KMDSZ sokkal nagyobb figyelmet szentel a különbözô programok, rendezvények, konferenciák szervezésére, mint a politikai porondon történô eseményekre és ezek lereagálására. És ez így jó. Ha úgy vesszük, a szoborállítás, egyéb funári agyrémek ugyanúgy sértik a Kolozsváron tanuló magyar diákok érdekeit, mint a tanügyi törvény vagy más egyéb. Sértik érdekünket, hisz pesszimista, negatív közérzetet, frusztrációt, érdektelenséget eredményeznek... Ezen túlmenôen: az a vélemény kezd egyre jobban teret nyerni, hogy bármit is tennénk, a dolgok ugyanúgy alakulnának. Ezekre az eseményekre azonban fölösleges lenne minden egyes alkalommal reagálni, mert a KMDSZ tevékenysége a nonstop nyilatkozgatásokban ki is merülne.

Gondolom, a KMDSZ-nek is ugyanúgy érdeke a jelenlegi polgármester megbuktatása a közelgô helyhatósági választásokon, mint a kolozsvári magyarságnak. Diákszövetségünk mozgástere kiszélesedne, a magyar diákok fellélegezhetnének, más lenne az egész levegô...

Kali Zoltán elnök a jómúltkoriban úgy fogalmazott, hogy a KMDSZ "civil politikát folytat", ami egészen más, mint a hagyományos, ideológiákra alapozott politika. A kettô között azonban igen nehéz különbséget tenni, nehéz meghúzni a pontos határvonalalat. Nem egy esetben a két dolog egymásra csúszik, fedi egymást. A tanügyi törvényt a parlament szavazta meg. Ez pedig igenis politizál. Ezen törvény minden kétséget kizárva sérti a magyarság és ezenbelül a magyar diákság érdekeit. Hogy ilyen téren mit tett a KMDSZ? Biciklitúrát szervezett Strasbourgba. A túrának politikai színezetet adtak. Talán joggal, hisz induláskor jelen volt több RMDSZ-vezetô is. Mindezeken túl az akció lágy sikernek minôsíthetô, a KMDSZ "kitett magáért" egy érdekvédelmileg politikai és politikailag érdekvédelminek minôsíthetô kérdésben...

***

Kali Zoltánt, a KMDSZ elnökét arról kérdeztük, milyen formában vesz részt a diákszövetség a helyhatósági választásokban.

Baráti beszélgetés folyt ugyan azokkal, akik "kampányközelben" vannak, de hivatalos megkeresés nem történt. Megbeszéltük, hogy bármilyen szervezési kérdésben segíteni fogunk az RMDSZ-nek. Gondolok itt adminisztratív dolgokra. Mint szervezet, jogi személy a KMDSZ nem vesz részt a kampányban. Volt ugyan egy tanácsos, akit mi támogattunk, de, sajnos, valamilyen személyes konfliktus miatt háttérbe szorították.

Szóval nem KMDSZ-RMDSZ konfliktusról volt szó?

Nem. Az illetôvel nem azért történt, ami történt, mert a KMDSZ ôt támogatta. Az okok mások. Visszatérve a választásokra, elmondanám, hogy az ideiglenes lakhellyel rendelkezô diákok Kolozsváron szavazhatnak! Közülük is a magyar hallgatók száma ezer körül mozog. Felszólítanám a diákokat, hogy azért az egy szabadnapért ne menjenek haza, mert ha egy udvarhelyi, csíki, sepsiszentgyörgyi diákról van szó, akkor az a szavazat sokkal többet nyom a latban itt, mintha otthon adná le voksát. Ez egyértelmû.

Ha a KMDSZ nem vesz részt a kampányban, akkor ki fogja azt mondani a magyar diákoknak: szavazzatok erre vagy arra a pártra?

Egyszerû: az RMDSZ Ifjúsági Fôosztálya. Van olyan plakát is, amelyik formájában, tartalmában az ifjúságot célozza meg.

Kiss Olivér

Pályaválasztás elôtt vagy után
a távoktatásról mint oktatási alternatíváról

A fejlett világ mai embere információs társadalomban él. Az információs társadalom gyakorlati életében való eligazításához mindenki számára szükséges néhány új ismert elsajátítása.

Ma már közhely, hogy a mostani világ legfôbb jellemzôje az, hogy globális, nyitott, és hogy ebben a világban az információnak mindenféle vonatkozásban kiemelt, rendkívül lényeges szerepe van. Tehát nem véletlen, hogy az információközlés, információ-fogadás írásban és szóban az egyik legfontosabb ismeret, amit szinte kivétel nélkül mindenkinek el kellene sajátítania. Ehhez szorosan kötôdik az információ-rendszerezés, az információhalmazban való keresés módszerei. Az információ mennyiségi és minôségi növekedésével párhuzamosan kialakultak az információtárolás, -feldolgozás, -rendezés, -nyilvántartás új eszközei, módszerei. Ezek ismerete egyre fontosabbá válik mindenki számára, hiszen az a nyilvánvaló irányzat, hogy mindenki sajátmaga legyen képes eligazodni a rendelkezésre álló információhalmazokban. Így például könyvtárakban magunk keressük ki a nekünk szükséges mûvek adatait, érdekes cikkeket, hivatkozásokat. Fontos tehát ismerni a korszerû információkeresés, rendezés módszereit, eszközeit.

A fejlett világ országainak mindegyike szervezetten foglalkozik és próbál megoldást találni ezekre a kérdésekre.

Az információs technológia forradalma átalakítja az oktatást. Az oktatási folyamatban egyre kisebb hangsúlyt kap az ismeretek memorizálása, és egyre nagyobb teret nyernek az információ megtalálásának technikái. Diákok elektronikus adatbázisokból kérhetnek le adatokat, programokat. A passzív tanulás helyett az aktív tanulás kerül a középpontba. A tanár már nem tudhatja mindazt, amit diákjai tanulnak és tudnak. A számonkérés formája is szükségképpen megváltozik.

Az oktatás formája nem marad meg a hagyományos keretek között. Az alap-, közép- és felsôfokú oktatás mellett és után megjelenik az egyéni igényeket követô, akár egy életen át tartó permanens tanulási forma is (life time study, life time learning). A jövô posztindusztriálisnak nevezett társadalmában az oktatás terén új eljárások jelennek meg: az informatika: az információ gyûjtése és kezelése, a telekommunikáció: az információ szórása és befogadása, lépést téve a távoktatás új korszaka felé.

A távoktatás jövôjét a társadalmi, kulturális és mûszaki technikai változások fogják meghatározni, ezek már folyamatban vannak, és biztos, hogy a következô évtizedekben kiteljesednek.

A távoktatásra lehetôség csak akkor van, ha van olyan tananyag, ami azt egyáltalán lehetôvé teszi.

Egy jól technologizált oktatás, illetve távoktatás tananyagrendszerének eszköztára a következôket tartalmazza: témakörökként elméleti moduláris rendszerben felépített szakkönyvsorozat az egyéni felkészüléshez, kérdésfelvetéssel, példákkal, levezetésekkel, ellenôrzô kérdésekkel; a rendelkezésre álló eszközök, berendezések, rendszerek tanulmányozását, mérését segítô részletes mérési útmutatók, a modern oktatástechnológiához tartozó eszközök, médiák, videoszalagok, hangszalagok, tanuló-kittek, oktatásprogramokat tartalmazó floppy-lemezek.

Követelmény, hogy olyan tananyagok készüljenek, amelyek felépítése élvezetessé teszi egy-egy tantárgy megtanulását.

A távoktatás nemcsak formai tekintetben hoz újat, hanem didaktikai szempontból is: a súlypontot a tanításról a tanulásra helyezi át .

A távoktatás döntô módon változtatja meg a tanítás hagyományos jellegét, mely során ez az oktatási forma nem az ismeretátadásban és az ismeretek magyarázatában látja a fô feladatát, hanem a tananyagot feldolgozó tanulók teljesítményének javításában, segítésében, a tudásszint fejlesztésében. A tanulás eredményességét segíti a hagyományos tanfolyami oktatás bizonyos fokú beépítése a távoktatásba. Nélkülözhetetlen feltétele az eredményességnek a jól szervezett konzultációs szolgálat. Ezért ezt az oktatástechnológiát nappali tagozatos módszerekkel kombinált távoktatásnak nevezzük.

A Gábor Dénes Mûszaki Informatikai Fôiskolát (GDMIF) mint magánfôiskolát 1992-ben a budapesti SZÁMALK RT. és az LSI Oktatóközpont alapította.

A fôiskola modern oktatási formák és módszerek megvalósítását tûzte ki célul a hagyományos oktatás hagyományaira alapozva. Ennek megfelelôen az iparilag fejlett európai országok mintájára a korszerû távoktatási módszerek alkalmazását, a nyitott képzési formák megvalósítását és a gyorsan fejlôdô tudományágak ismeretanyagának naprakész követését tekinti fô feladatának.

A követelmények megfelelnek a fôiskolai szintnek. A teljes képzés idôtartama során a tantermi konzultációk, gyakorlatok óraszáma megegyezik a nappali képzés óraszámával. Az egyes tantárgyak intenzív szakaszos oktatása folyamán a hallgatók hetente házi feladatokat, szaktárgyi zárthelyi teszteket kapnak. A vizsgák minden tárgyból az intenzív képzési szakaszokat követôen zajlanak. A hallgatók tanulmányaik során közismereti tárgyakat, gazdasági és marketing alapismereteket, mûvelôdéstörténetet, természettudományi és a képzés céljának megfelelôen mûszaki informatikai tárgykörök ismeretanyagát sajátítják el.

Erdélyben a GDMIF a kolozsvári székhelyû Gábor Dénes Alapítvány szervezésében mûködik az 1994/95-ös tanévvel kezdôdôen Kolozsváron, Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön, ahol az oktatók nagy része egyetemi tanár, tudományos fômunkatárs, magasan képzett szakember, illetve I. fokozatú középiskolai tanár.

A fôiskolára eredményes érettségi bizonyítvánnyal lehet bekerülni, felvételi vizsga nincs, és felsô korhatár se. A tandíj magába foglalja az oktatócsomagot, tankönyveket, oktatási segédleteket, konzulens órákat, számítógépes gyakorlatokat, vizsgáztatásokat, az adminisztratív kezelést stb.

A fôiskola sikeres elvégzése után a hallgatók két szakiránynak megfelelôen a rendszer-, illetve alkalmazástechnikai és a mûszaki menedzser szakirányokban kapnak diplomát.

dr. Selinger Sándor,
a Gábor Dénes Alapítvány
kuratóriumának elnöke

Miért?

A magyarság nagy része fel van háborodva, ha arról értesül, hogy egy magyar diák román tagozaton tanul, amikor magyar tagozat is létezik.

A "miért?" kérdés elhangzik ugyan, de a választ sokan már nem kívánják meghallgatni. Forrnak magukban: "Kinek kell akkor magyar tagozat, ha a magyar diákok román tagozatra jelentkeznek?" Ítélkeznek. Pedig a kérdésre elhangzó egyik választ legalább érdemes lenne meghallgatni és csak azután ítélkezni:

Abban az évben, amikor felvételiztem magyarázza egy harmadéves matematika szakos diák román tagozaton 100 hely, a magyaron pedig 20 hely volt. Úgy éreztem, hogy nagyobb a valószínûsége annak, hogy román tagozatra bekerüljek. Mindamellett ott volt az is, hogy egy év várakozás során az ember kiesik a tanulásból.

Utolsó pillanatban döntöttem, hogy felvételizek meséli egy másodéves filozófia szakos hallgató. Ezért az elsô dolog, ami arra késztetett, hogy román tagozatra jelentkezzek, az a tankönyvprobléma volt. A felvételihez szükséges tankönyvet nem tudtam beszerezni csak románul, így kénytelen voltam román nyelven felkészülni a vizsgára. A második dolog pedig a helyek száma volt.

Utolsó pillanatig mérlegeltem a helyzetet mondja egy elsô éves szociológus hallgató , be akartam kerülni az egyetemre, ez volt számomra a leglényegesebb. Román tagozaton több volt a helyek száma, valamint a helyekhez mérten kevesebben jelentkeztek, mint a magyar tagozaton. Így hát román tagozat mellett döntöttem.

Jogos lenne a méltatlankodás, ha a magyar tagozatokon betöltetlen helyekre bukkanhatnánk. Ilyesmivel azonban nem találkozunk. Mindenhol túljelentkezés van, és a betöltendô helyek száma nagyon kevés. Az eredményhirdetô íveken szép számmal találhatunk nagy jeggyel kiesett magyar diákokat. Mi lesz velük? A kitartóbbak egy kerek évet várhatnak, míg újra próbálkozhatnak, de sokan vannak olyanok is, akik végleg lemondanak az egyetemi tanulmányokról.

A kiesettek többségének ilyenkor megfordul a fejében, hogy az elért eredményével román tagozatra fölvették volna.

Mit is szeretnénk mi tulajdonképpen? Nem azt, hogy minél több magyar diák tanulhasson egyetemen?

Fritsch Erika

Bentlakás-szabályzat botrány

A Mûszaki Egyetem szenátusa nekifogott a bentlakások szabályzatának kidolgozásához. Ennek félreértése és egy másodéves újságíró cikke hozta össze a május 22-i sajtótájékoztatót. A szenátus bizottsága elhatározta, hogy európai minôségûvé teszi a bentlakásokat a szabályzat segítségével. Egy hétig járták az egyetem bentlakásait, hogy tudják, mit hogyan szabályozzanak. Az elsô dolog, ami szemükbe ötlött, az a magas szintû alkoholfogyasztás volt. Ugyanakkor nagymértékben jelen van a bûnözés, prostitúciótól elkezdve a kábítószer-csempészetig. Példának egy besszarábiai diák esetét hozták fel, aki bizonyíthatóan illegális kocsikereskedelemmel foglalkozott, esetlegesen pedig fegyvercsempészettel is. Az állandó bulizással, meg a kidobigált szeméthalmokkal még nem tudnak, mit kezdeni. Elmondták azt az incidenst is, mikor valaki a kilencedik emeletrôl kidobott mûanyagtasaknyi vízzel behorpasztotta egy taxi tetejét. A rádión keresztül hívott kollégák segítségével a taxisok aztán a kilencedik emeleten koponyákat horpasztottak...

A vezetôség számításai szerint 500 millió lej semmiségekre megy el. Nagyon magas bentlakási villanyszámlát fizet az egyetem. Kiszámították, hogy egy szoba naponta átlagosan 12,8 kWh áramot emészt meg. Ez részben annak tulajdonítható, hogy a diákok rezsókat használnak fûtésre, részben pedig, hogy sokan a szobában fôznek. Eredmény: ki akarnak tiltani mindenféle villamos tákolmányt és a kotyvasztást a szobákból. A gyomorbetegségek is gyakoriak a bentlakási diákok körében, ez az egészségtelen táplálkozás következménye. Sokan naponta háromszor szalmakrumplit ebédelnek. Ezt a szenátus úgy próbálja orvosolni, hogy napi egyszeri étkezdei kaját akar kötelezôvé tenni. E határozat mellett szól az is, hogy nagyon olcsón lehet ott táplálkozni, s nem akarják a kantint magánkézre adni. A 2100 lejes havi szobabér nagyon elônyös a diákok számára, és nem drágíthatják tovább.

A Mãrãsti negyedi bentlakási látogatás eredményeképpen 24 diákot kidobtak onnan. A diákotthonok rossz helyzete azzal is magyarázható, hogy a mûszaki egyetemre sokan csak az egyetemista státus kedvéért járnak. Ezért a bentlakási helyeket a tanulmányi átlag szerint szeretnék osztogatni, úgy, hogy a hallgatók a Babes-Bolyai Tudományegyetem diákjaival fognak versenyezni.

Vass Enikô


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1998 - All rights reserved -