1996. május 31.
(VIII. évfolyam, 124. szám)

Lassult a törvények európai szellemû reformja
Az EU és Románia társulási vegyesbizottságának ülése

(Nem került be a lapszámba)

Az Európai Unió és Románia társulási vegyes bizottsága javasolja a román-magyar történelmi megbékélés megvalósítását és az alapszerzôdés mihamarabbi megkötését Magyarországgal jelentette ki a csütörtöki sajtótudósítások szerint Giuseppe de Michelis di Slongello, Olaszország bukaresti nagykövete, aki az Európai Unió soros elnökének képviseletében szólalt fel az EU és Románia társulási parlamenti vegyesbizottságának ülésén.

A vegyes bizottság, amelynek szerdán kezdôdött háromnapos ülésén 11 tagú reprezentatív küldöttséggel képviselteti magát az Európai Parlament, félévente tanácskozik. Karen Fogg asszony, az EU bukaresti képviseletének vezetôje örvendetesnek nevezte, hogy a közvélemény támogatja a román kormány EU-csatlakozási szándékát, ugyanakkor megjegyezte, hogy "a román törvények európai szellemû reformja lelassult a választási kampány közeledtével".

Oliviu Gherman, a szenátus elnöke maga is elismerte, hogy a közösségi normák érvényesítése a román törvényhozásban ma még elmarad a cannes-i Fehér Könyvben megfogalmazott várakozásoktól, ezt a folyamat "bonyolultságával" magyarázta.

Ghiorghi Prisecaru államtitkár felolvasta Nicolae Vãcãroiu miniszterelnök üzenetét, amelyben a kormányfô "stratégiai célnak" nevezte Románia számára az euroatlanti betagolódást, és hangsúlyozta, hogy ebben a folyamatban Bukarest számít az Unió tagállamainak politikai támogatására és anyagi segítségére, valamint az Európai Parlament megértésére. A kormányfô biztatónak nevezte a gazdaság tavalyi eredményét, a GDP 6,9 százalékos növekedését az elôzô évihez képest.

Az ülésen csütörtökön az RMDSZ nevében felszólal Borbély László képviselô.

Román-magyar katonai kapcsolatok
Gheorghe Tinca interjúi

(1. old.)

Keleti György olyan emberi hiba miatt nyújtotta be lemondását a magyar miniszterelnöknek (aki azt nem fogadta el), amely bárkivel megtörténhet. Magam is mindennap attól tartok, hogy esetleg nem jut tudomásomra valamilyen betartandó elôírás mondotta az Evenimentul zilei címû bukaresti lap szerdai számának nyilatkozva Gheorghe Tinca honvédelmi miniszter. Véleménye szerint a békepartnerség keretében zajló tevékenység és általában a közép-európai hadseregek külkapcsolata rendkívül változatossá vált, és a térség védelmi miniszterei mind hasonló helyzetben vannak.

A lap egyik kérdése azt firtatta, milyen hatással lehet az ügy a román-magyar katonai kapcsolatokra. A miniszter megjegyezte, hogy nem óhajt olyan választ adni, amellyel beavatkozna nem rá tartozó ügyekbe, de hangsúlyozta, hogy mindenki láthatja: párbeszéde magyar partnerével hozzájárult a román és a magyar hadsereg közötti jó kapcsolatokhoz. Hozzáfûzte: ide nem lehetett volna eljutni, ha Keleti György nem védelmezte volna mindig szívósan, de tisztességesen saját országa érdekeit.

Gheorghe Tinca szerdán egy másik, a Ziua hasábjain megjelent interjúban is méltatta a magyar-román katonai kapcsolatokat, megjegyezve, hogy ez a kommunikációs csatorna ,,nyugodtabb" (mint a diplomáciai), és ezt azzal magyarázta, hogy katonai vonalon nagyon kevés olyan politikai interferencia adódik, amely hathat a párbeszédre, míg ,,Melescanu külügyminiszter esetében egy rosszul elhelyezett vesszô azonnal diplomáciai botrányt válthat ki".

A Ziua elsôsorban a román hadsereg fegyverzetérôl, felkészültségérôl faggatta a minisztert. Tinca elmondta, hogy a hadsereg ma jobban felkészült, mert jut idô a kiképzésre, nem viszik a katonákat aratni vagy bányákba. A román hadsereg fegyverzetének alapját az orosz fegyverek képezik, amelyeket román részrôl önállóan fejlesztettek ez azonban elmarad attól, amit az orosz fél azóta korszerûsített. Románia azonban megkezdte az együttmûködést bizonyos nyugati cégekkel. Korszerûsíti a MIG-21-eseket, amelyek kitûnô aerodinamikai tulajdonságokkal rendelkeznek. Ez 300 millió dolláros beruházás, és lehetôvé teszi alkalmazásukat 2015-2020-ig. Románia a saját harckocsiját a németekkel együtt korszerûsíti közölte egyebek között a miniszter.

A CIRO is búcsút mond a Dacia Felix Banknak

(1. old.)

A CIRO megkezdte tárgyalásait a Dacia Felix Bankkal annak érdekében, hogy kivonja onnan letétbe helyezett pénztartalékait. A közös megállapodás értelmében május 30-tól a DFB kasszáinál a következôképpen alakul a kifizetések menete: május 31-ig minden május 21-ig benyújtott visszaváltási kérvényt kifizetnek; az ez után keltezett kérésekre a befektetôknek abban a bankban nyitnak folyószámlát, amelyet a befektetô igényel, és errôl értesítik a CIRO-t; sürgôs visszaváltás esetén a befektetôk a következô címre írhatnak: CIRO SA, O.P.1, CP 473, 3400 Cluj-Napoca.

Minden más banknál, ahol CIRO részvételi jegyeket forgalmaznak, a letétek és visszaváltások ugyanúgy folynak, mint eddig. A CIRO nem kérte az Állami Értékpapír Felügyeletet a mûveletek felfüggesztésére, mert a tevékenység normális folytatásához megfelelô likviditással rendelkezik.

60 napra felfüggesztették a Credit Fond ügyleteit

(1. old.)

Május 28-án az Állami Értékpapír Felügyelet 60 napra felfüggesztette a részvételi jegyek vásárlását és visszaváltását a Credit Fond befektetési társaságnál, és jóváhagyta a Credit Fond és adminisztrátora, a Cerinvest közötti szerzôdés felbontását. A lépést azzal magyarázzák, hogy a Cerinvest más banknál kívánja elhelyezni a Credit Fond befektetôinek pénzét, mivel a Credit Banknál tapasztalt mûködési zavarok a befektetôk tôkéjét is veszélyeztethetik. A 60 nap szünet arra szolgál, hogy a Cerinvest más bankokkal kössön szerzôdést.

Fontos kormányülési határozatok

(1. old.)

A kabinet szabályozó rendelkezéssel állapította meg azon összegeket, amelyeket a nyugdíjasok, háborús veteránok és rokkantak, valamint a költségvetési alkalmazottak fizetni fognak az üdülési és kezelési jegyek költségeinek fedezésére, amelyben részesülnek a társadalomvédelmi törvénykezésnek megfelelôen. Ilyen jegyekre jogosultak a nyugdíjasok, akiknek nyugdíja nem haladja meg a 200 ezer lejt, valamint azon költségvetési alkalmazottak, akik fizetése 350 ezer lej alatti. A kifizetendô összeg a nyugdíj vagy bér minimum 50 százalékát teszi ki arányosan számítva.

Véglegesítették az elôzô ülésen elvben jóváhagyott határozatot, miszerint a helyi tanácsok és önálló ügyvitelû vállalatok igazgatása alatt álló egyes kereskedelmi helyiségeket eladják jelenlegi bérlôiknek, ha ezek beruháztak az illetô üzletek berendezésébe és modernizálásába.

Újjáéledt a Románia iránti érdeklôdés
Az amerikai román nagykövet véleménye

(1. old.)

Románia méltán remélheti, hogy még ebben az amerikai törvényhozási ciklusban állandósítják számára a legnagyobb kedvezményt nyilatkozta a Rompresnek a rövid itthoni látogatáson tartózkodó amerikai nagykövet, Mircea Geoanã, hozzáfûzve, hogy minden az idei rendkívül zsúfolt amerikai politikai napirend egyeztetésen múlik. A legnagyobb kedvezmény állandósítása jelentené a normalitást, tükrözve egyben a haladást, amit hazánk elért húzta alá a nagykövet.

Románia NATO-tagságának esélyeirôl szólva Geoanã rámutatott, hogy Washingtonban és általában az USA-ban jó szemmel nézik hazánk integrációs erôfeszítéseit. Elmondható, hogy valósággal újjáéledt a Románia iránti érdeklôdés, tekintettel földrajzi elhelyezkedésére. Továbbítani kívánom azt a jelzést, amit politikai, katonai, akadémiai körökbôl kaptunk, miszerint Románia igenis kvalifikálódik a NATO-csatlakozásra. Reméljük, hogy Románia maximálisan kihasználja azt a csaknem egy évet, ami a tárgyalások megkezdésére vonatkozó NATO-döntéstôl elválaszt még, és jövôre, a többi közép-európai országgal együtt megkezdheti a folyamatot, ami eltarthat egy-két évig is a felvételig. Én azt hiszem, hogy Romániának van esélye bejutni az elsô körben a NATO-ba fogalmazott Geoanã.

Ellentét a nyilatkozatok és gyakorlat között
Borbély László hozzászólása az EU-Románia vegyes bizottság ülésén

(1. old.)

Látható különbség áll fenn Romániában a felelôs tényezôk nyilatkozatai és aközött, ami ténylegesen történik mutatott rá az EU-Románia parlamenti vegyes bizottság ülésén tegnap Borbély László, aki az RMDSZ-t képviseli a testületben.

Példaként említette, hogy bár Románia aláírta a helyi hatalomra, illetve a regionális és kisebbségi nyelvekre vonatkozó európai chartákat, az elôbbit még nem ratifikálta, az utóbbi elôírásait a kormány arra hivatkozva nem alkalmazza, hogy azt még nem ratifikálta 12 aláíró. A büntetô törvénykönyv esetében a parlament két módosítási javaslatot visszautasított, de a szenátus harmadszorra is megszavazott egy diszkriminatív tervezetet, amelyben szerepel az idegen országok zászlajának kitûzésére, himnuszának eléneklésére vonatkozó tilalom.

A kisebbségek jogaival kapcsolatban Borbély László megemlítette, hogy az RMDSZ kisebbségi törvényjavaslatának megvizsgálására 1994 februárjában létrehozott parlamenti bizottság mind a mai napig nem készítette el jelentését, a kormány pedig ismételt ígéretei ellenére sem nyújtotta be saját tervezetét, s az ötszázezer aláírással támogatott RMDSZ oktatási törvénytervezet sem került mindmáig a parlament elé. A helyhatósági törvény módosítása után sincs mód az anyanyelv használatára azokban a tanácsokban, ahol minden tanácsos kisebbségi etnikumhoz tartozik, illetve érti annak nyelvét. Bár a kisebbségi keretegyezmény lehetôvé teszi kétnyelvû feliratok alkalmazását, több megyében a prefektusok a kormány képviselôi utasítására azokat eltávolították, és az 1593 államosított felekezeti iskolát mindeddig nem adták vissza jogos tulajdonosaiknak.

Említést tett a képviselô az 1990 márciusi marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatban 10 évi börtönre ítélt Cseresznyés Pál ügyérôl is, illetve azokról a zetelaki fiatalemberekrôl, akik számûzetésbe kényszerültek az ellenük hozott igazságtalan ítéletek következtében.

A kisebbségek kérdését szóvá tette a bukaresti ülésen részt vevô finn és brit képviselô is, viszont a román küldöttség más tagjai ,,egyoldalúnak" minôsítették az RMDSZ képviselôjének hozzászólását, azt hangoztatva, hogy Borbélynak "az eredményekrôl kellett volna szólnia".

Energia-áremelés várható

(1. old.)

Június végére, amikor már túl lesznek a helyhatósági választásokon, újabb energia-áremeléseket helyezett kilátásba Nicolae Vãcãroiu kormányfô.

Csütörtöki lapjelentések szerint a miniszterelnök azt ígérte, hogy a kormány 100 százalékosan kompenzálni fogja az áremelést, hozzáfûzte azonban, hogy a bérnövekedés nem haladhatja meg a termelékenység növekedésének 50 százalékát.

Dumitru Chirita, a Nemzeti Szakszervezeti Tömb (BNS) nevû szakszervezet vezetôje sajtónyilatkozatában azt mondta, hogy a villamos energia áremelése 80 százalékos lesz, mert a villamos energia szektor korszerûsítésére szóló 110 millió dolláros hitele ellenében a Világbank az áram árának sürgôs "korszerûsítését" sürgeti.

A tavaly augusztusban felvett kölcsön feltételei között szerepelt a világpiaci ár bevezetése és a háztartási fogyasztók közvetett szubvencionálásának megszüntetése.

Apáczai-napok

(1. old.)

Május 30-án vette kezdetét az Apáczai Csere János Líceum diákjai és tanárai szervezte rendezvénysorozat, melynek kezdô mûsorszáma, a Fele sem igaz címû vetélkedô, a líceum névadójának életét és munkásságát ismertette játékos, humoros feladatokkal. A június 1-jéig tartó Apáczai-napok változatos programjában elôadások, pl. Tejforrás és arany búzakalász címû bábelôadás, Jelentem versben mesémet, Balassi-énekek és reneszánsz táncok bemutatása, F. Dürrenmatt: A fizikusok címû színdarabja; földrajz-, kémia-, matematika-, mûvelôdéstörténeti, mûveltségi és idegennyelv-vetélkedôk, sport- és rajzversenyek váltják majd egymást, mint ahogy az már hagyomány az iskola történetében.

VÉLEMÉNY

Az Erdélyi Napló-ügyhöz

(3. old.)

Ismert: az Erdélyi Napló szerkesztôségében dolgozók egy része elvi és szakmai okokból elhagyta a lapot. A lap kiadója magyarán tulajdonosa jó két éve Szôcs Géza, fôszerkesztôje a tavaly ôsz óta szintén ô. Az Erdélyi Naplót 1991-ben alapították. Szerkesztôségébôl most azok távoznak, akiknek nevéhez fûzôdik a lap indítása, felfuttatása. Döntésük nyilatkozatháborút robbantott ki köztük és Szôcs Géza felelôs kiadó között. Távolabbról nézve: ez csak a mindenkori kiadók és szerkesztôségük közötti konfliktusok egyike. Két fejleménynek kellett volna hiányoznia az Erdélyi Napló-ügybôl: annak, hogy az egészet vélt és valós politikai ellenfelek Szôcs Géza lejáratására használják fel, és annak, hogy Szôcs mindent az ellene szövetkezô, jól kigondolt tervvel ügyködô láthatóknak és láthatatlanoknak tulajdonítsa. A hanglemez megakadt. Szôcs mindenféle helyzetértékeléséhez egyetlen elemet képes használni: azt, hogy ôt és azt, ami hozzá kapcsolódik, meg akarják semmisíteni. Ennek a gondolatnak az ismétlésében és sekélyes megfogalmazásában semmitmondásában nem lehet felismerni a jó költôt, a töprengôt, a maga köré tanítványokat gyûjtôt. Ahogy ôt ismertük és tiszteljük. A közéletünknek milyen furcsasága, a kisebbségi közösség mely neurózisa tette azt, hogy Szôcs Géza (akit fiatal költôk úgy emlegetnek maguk között, hogy "A Mester") ne csak a jó költô, gondolkodó legyen, hanem a rossz lapszerkesztô, hozzá nem értô lapmenedzser? Az Erdélyi Napló sikeresen indult annak idején, és egy-két év alatt, a romániai magyar sajtó viszonyai között a szakszerûségnek aránylag sok jegyét mutatta. Ennek egyik nagyon valószínû oka a magyarországi sajtószakmai modell hatása, amely fôleg a nem váradiak szemével nézve kezdettôl látszott a lapon. Mások oka: az EN pályakezdôk lapja, olyanoké, akik elég jó érzékkel alkalmazták a szakmai fogásokat másoktól a jót, professzionálisat "lesték el". Ebbe a szerkesztôségbe érkezett az új lapgazda, késôbb az új fôszerkesztô kisegítônek tûnô tôkével, igen jó presztízzsel, de csapnivaló szakmai "ajánlólevéllel". Ez az ajánlólevél az Orient Expressz címû amatôr kiadványt, melyet a sajtómûfaji és szerkesztôségi alapismeretek, az olvasóközönség-ismeretek hiánya, a gondolati sekélyesség, a tartalmatlan "jegyzetirodalomnak" a hazai sajtóviszonyok közt is magas hányada, a témaválasztás beszûkülése jellemzett. A literátorok azt mondanák rá: provinciális. Egy más kiadvány, az Új Ezred címû napilap csak próbaszámaiban készült el. Majd semmit sem mutatott a napilapnak azokból a jegyeibôl, amit az újságírótanfolyam elsô évében tanítanak. Magyarországi szakemberek a felelôs kiadó megsemmisítésének szándékával vagy anélkül "napi tudálékoskodónak" csúfolták a halva született RMDSZ-lapot (RMDSZ-lap?) Az Elôretolt Helyôrséget, a jobb sorsa érdemes irodalmi lapot összecsomagolták az Erdélyi Naplóval. Nagyvonalúan két balkézadta csôd között ingyen osztogatták. Az irodalmi lap-próbálkozásnak ártott, hogy mint sajátos összetételû közönségû kiadványt az egészen más tábort jelentô Erdélyi Napló-közönségnek szánták. A médiaközönség többféleségét rétegzôdését , az abból adódó lapterjesztési koncepciókat is a médiavállalkozások óvodáiban tanítják. Újabban színes képekkel jelenik meg az Erdélyi Napló, miközben ára ötszáz lejjel emelkedett. Kívülállók talán nem tudhatják: a színes képek az egyik legnagyobb kiadási tételt jelentik a kiadónak. A képeken zöldek és sárgák az emberek, a színek egymásba folynak. Maga a használt papír sem alkalmas jó minôségû képek kinyomtatására. Vállalkozói naivitás? Az amatôr nagyvonalúsága és pazarlása? Kétségbeesett presztízshajhászás? Nem lehet sokáig a Nagy Ügyre és a Nagy Mumus fenyegetésére mutogatni, ha valamire nem vagyunk képesek, és, ha valami egyszerûen más okból nem mûködik, mint a Mumus miatt. Hogy lehet azt mondani egy (média) vállalkozónak, hogy elzárták elôtte a pénzcsapot? (lásd: az E. N. legutóbbi vezércikke!) Ki az, aki köteles éppen az ô médiakoncepcióját támogatni? Hogy lehet független az Erdélyi Napló, amikor kisiskolás szövegekkel (lásd az a bizonyos Szôcs Géza-féle "kérdôív") személyes propagandát folytat? Hogy lehet eljutni a kicsinyességben odáig, hogy a munkatársak fizetését közreadják? A négyhavi együtt, hogy az összeg milliósnak tûnjék. Hogy lehet a demagógiában odáig jutni, hogy azt sugallják az olvasónak, hogy a "függetlenség ára" a lapdrágítás? (Az olvasó nem hülye: tudja, hogy infláció van.) Mikor fogja a lap mellett kitartó olvasó, aki egy felmérés során kedvenceként nevezte meg Simon Juditot, Szôke Máriát, Sorbán Attilát, Vajnovszki Kázmért, Ferencz Zsuzsannát és másokat, elhinni, hogy a mostan távozók kívülrôl akartak a már kész "struktúrába" beülni? "A független magyar szó", amire a csömörítô összefüggésekben hivatkozik Szôcs nem áll éppen olyan nehéz helyen mifelénk. Semmiképpen sem Szôcs Géza zsebében csörög.

Magyari Tivadar
volt Erdélyi Napló-tudósító

CAMPUS

VII évfolyam 22. szám

A süllyedô hajóról elôször a patkányok távoznak

(5. old.)

A ,Romániai Magyar Szó május 24-i számában Kozma Szilárd Hogyan törölték belém Szôcs Gézáék a lábukat? címû terjedelmes cikkében gyalázza az Elôretolt Helyôrség szerkesztôségét és fôképpen a lap felelôs kiadóját, Szôcs Gézát. A támadást a lap január-februári számában megjelent Ambrus Tibor-kritika, a Necâstigãtor: Kozma Szilárd indokolja.

K. Sz. Szôcs Gézát vádolja az írás megjelenéséért, "sötét pszichológiai hátteret", "alantas indítékokat" feltételezvén. A Helyôrség szerkesztôségének tagjait bértollnokokként kezeli, "pályakezdô irodalmároknak", "diákszerkesztôknek", "falkában támadó sivatagi csicskásoknak" titulálja, megfeledkezvén arról, hogy a hat szerkesztô közül hárman egyetemi elôadók, egy középiskolai tanár, továbbá egyesek Helikon-, Korunk- és Echinox-szerkesztôk, s hogy eme "pályakezdô irodalmárok" Sziveri-díjak, Látó-nívódíjak és írószövetségi díjak birtokosai.

A szóban forgó kritika nyilvánvalóan csak ürügy K. Sz. számára, hogy Szôcs Gézát polemizálja. Szôcs ugyanis soha nem szólt bele a Helyôrség szerkesztésébe, és szó sincs arról, hogy Ambrus írása azért jelent meg, mert Szôcsnek elintéznivalói vannak Kozma Szilárddal. A lapban megjelenô írásokért a fôszerkesztô és a szerzôk vállalják a felelôsséget. A másfél éves együttmûködés alatt Szôcs Géza egyetlen sort sem cenzúrázott, sem a könyvekben, sem a lapban, már csak azért sem, mert mindig megjelenés után kapta kézhez a kiadványokat. A lap indításakor leszögezték, hogy a szerkesztôség munkája autonóm, a felelôsség pedig az egyetlen vétójoggal rendelkezô emberé: a fôszerkesztôé.

Kozma Szilárd személyeskedô, alantas írása tehát eleve érvényességét veszti ezen tény által. "Mártíromsága" egyenesen undorító: mi lehet visszatetszôbb annál, mint amikor egy íróember nem bírja lenyelni a róla írott kritikát, és saját maga válaszolja meg? Ha az írás valóban annyira igazságtalan, akkor bizonyára akad, aki megvédje. Ám Kozma Szilárd, úgy tûnik, nem veszi észre, hogy egyetlen elismert szakember sem legitimizálja a poétika nullfokán álló irományait, kritikára sem méltatják. Utóbbi kötetei magánkiadások, egyetlen komoly kiadó sem adta nevét a könyvekhez. A szerkesztôségekben rossz kéziratai miatt megvetik, és persze nem felejtették el a Cosma Silard néven román lapokban közölt dicsôítô verseit sem.

Ambrus Tibor pamfletje nem annyira a kötetet, mint inkább Kozma Szilárd "prófétizmusát" pellengérezi ki. Egy idô óta ugyanis K. Sz. Kolozsvárt boldogítja általa metafizikának nevezett elméleteivel, melyek valójában a dilettáns módon megközelített okkultizmust propagálják. Köteteit saját "grandiózus" fényképei díszítik, furcsa címû elôadásait (a Szabad-ság is meg szokta hirdetni) belépti díj fejében hallgathatja meg a kíváncsi kolozsvári polgár, akinek három-négy tízezresért a személyi horoszkópját is elkészíti a jószívû mester. Ezek ismeretében jogosult Ambrus megjegyzése: "Mindig, mikor egy olyan évszámhoz közeledünk, amely végén túl sok a nulla, a gyengébb idegzetû emberek hôbörögni kezdenek, mintha ebben a mi kis tízes alapú számrendszerünkben volna valami borzasztó nagy különbség a többihez képest. Próféták és próféciák burjánzanak el, szaporodnak és sokasodnak, mint a penészgomba. Még az autók rendszámtábláján is apokaliptikus figyelmeztetéseket vélnek fölfedezni a hét egyetemes törvényrôl meg mindenféle más metafizikai sületlenségrôl." K. Sz. kötete (melynek leggyakrabban elôforduló szava az ÉN) a minden logikát és rendszert nélkülôzô messianisztikus exhibicionizmus fárasztó ismételgetése, s mindez a legelemibb poétika ismerete nélkül. Olyannyira, hogy nem csoda, ha az ember elveszíti a türelmét, és kifakad eme maszlag (Ambrus szerint: ghiveci) olvastán.

K. Sz. gondosan elhallgatja, hogy Domokos Johanna ugyanazon Bretter-körön elhangzott, pozitív kicsengésû írását is bekérte a szerkesztôség, eredetileg tehát nem csak az Ambrus "blaszfémiáját" akartuk közölni, hiszen a szabad véleménynyilvánítás jegyében a másik írás is megjelenhetett volna, még ha a szerkesztôség az Ambrus pártján volt is. Ám K. Sz. rábeszélte az illetô írás szerzôjét, hogy ne adja ide a kritikát, mert hogy jelenjen meg az egy olyan mellett, melynek elkövetôjét "a sötét hatalmak küldték, hogy ôt küldetésében megakadályozzák"?! Ráadásul a helyôrség elôkészületben lévô számában helyet adtunk Bíró Zoltán írásának is, amelyben Ambrus Tibor kritikai módszereit bírálja. Ezen tények még inkább megvilágítják azt, hogy Kozma Szilárd elfogult és megmásítja a dolgokat.

Mert Kozma Szilárdnak csak kisebbik célja a Helyôrség lejáratása, hiszen akkor a Szôcs Gézát polemizáló részeket nekem szánta volna, elvégre tudhatja, hogy egy lapért a fôszerkesztô vállalja a felelôsséget. Máson van a hangsúly írásában. Mint azt maga is hangoztatja, Szôcs Géza baráti köréhez tartozott. Ám egy idô óta ez már nem divat, sôt, egyes körökben kifejezetten rossznéven veszik. S mint az szokásos, a bajba jutott baráti körének egy része szépen elpárolog. Kozma Szilárd úgy érzi, hogy a Szôcs Géza hajója süllyed, és, mint régebben írott, a kommunista rendszert dicsôítô versei is bizonyítják, Kozma Szilárd alkalmazkodó típus. Mikor az éhségsztrájkkal lehetett presztízst (és persze reklámot) szerezni, a nemzeti hôs szerepében próbált tetszelegni. Hôsünk most a minduntalan támadott Szôcs Géza ellen fordul, és büszkén hirdeti, hogy legutóbbi találkozásukkor már nem nyújtotta kézfogása baráti jobbját az erkölcsi halott Szôcs Géza felé, akinek milliós és milliárdos ügyei ôt ugyebár nem érdeklik esticsillagos fenséges magányában, de azért féltucatszor megemlíti azokat, és ott rúg a szemtelenül volt barátnak nevezett Szôcsbe, ahol csak tud. Mert hát az elsüllyesztette K. Sz. értékes kéziratait, eldugta a K. Sz-nak címzett faxokat, és fôképpen idegenlégiót, pontosabban: falkában támadó sivatagi csicskásokat bérelt föl, hogy az irigyelt közéleti személyiséget, önzetlen és nagylelkû prófétát, és legelsôsorban kiemelkedô költôt, Kozma Szilárdot irracionális okokból, sötét pszichológiai háttérrel és alantas indítékok miatt leseperje az egyetemes magyar kultúra színpadáról. Ha Kozma Szilárd olyan fontosnak érzi magát, és üldözési mániában szenved, jó volna, ha százszor leírná magának, hogy "Aquila non capit muscam". Minket pedig az ég óvjon az ilyen barátoktól, akik úgy távoznak tôlünk nehéz perceinkben, mint a hajótörést szimatoló patkányok a hajóról!

Orbán János Dénes

*

A Campusban közölt cikkek nem minden esetben tükrözik a szerkesztôség véleményét.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1998 - All rights reserved -