1996. november 9
(VIII. évfolyam, 263 szám)
A Román Demokrata Konvenció és a Szociáldemokrata Unió pártjai a parlamenti mandátumok 53 százalékát szerezték meg — jelentette a szavazatok összesítését követô "leosztás" eredményét ismertetve pénteken a bukaresti Adevãrul.
A képviselôházban a konvenció 122, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja 91, a Szociáldemokrata Unió 53, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség 25, a Nagyrománia Párt 19, a Román Nemzeti Egységpárt 18 mandátumot szerzett.
A szenátus erôviszonyai: a konvenció 53, az RTDP 41, az SZDU 23, az RMDSZ 11, az NRP 8, az RNEP 7 mandátummal rendelkezik.
Az ellenzék csütörtöki megállapodásával szövetséget kötött konvenció és SZDU így 175 mandátummal bír a képviselôházban a 328-ból, ami 53,35 százaléknak felel meg.
A szenátus 143 helyébôl a két pártszövetség 76-tal rendelkezik, ez 53,15 százalékot jelent.
Mindamellett megfigyelôk szerint az így kialakult többség önmagában törékeny, tekintettel arra, hogy a konvenció öt, az SZDU két párt szövetsége. Amennyiben az RMDSZ is a többség részét alkotná, az a képviselôházban 200, a szenátusban 87 mandátummal rendelkezne — ez 64, illetve 61 százalékos, biztos többséget jelentene az ellenzéknek, és megakadályozná, hogy a koalícióra egy-egy pártszövetség valamelyik tagja gyakoroljon belülrôl saját tényleges súlyát meghaladó befolyást.
Befagyasztanak mindenféle vitát a kormánytisztségek betöltésérôl — határozta el a Román Demokrata Konvenció szerdai országos értekezlete. _erban Rãdulescu, a konvenció Kolozs megyei elnöke ennek a határozatnak az ismertetésével kezdte a tegnapi sajtóértekezletet, és ebbôl az alapállásból a legbeszédesebb kedvû pártvezéreket sem lehetett kimozdítani. Radu Sârbu kampányigazgatóról leperegtek a célozgatások a megyefônöki hivatalról, Ioan Vida Simiti képviselô is azt hangsúlyozta, hogy november 17-ig az elnökválasztási döntôn kívül semmivel sem foglalkoznak.
Tabun kívüli téma volt viszont a Román Nemzeti Egységpárt és a Nagyrománia Párt elnökeinek hirtelen szolgálatkészsége, hogy ôk bizony Emil Constantinescura szavaztatják híveiket. Mint kiderült, a konvenciós választási matematikából ôk sem maradnak ki. "Semmi sem túl kicsi", amikor százalékokon múlhat az ország sorsa, márpedig a konvenció szerint csakis Constantinescu megválasztása biztosítana stabilitást és fellendülést, mivel Ion Iliescu szabotálná a konvenciós kormányprogram teljesítését. Elhangzott: az RNEP különben is ellenzéki pártként indult, csak egyes vezetôi térítették el, most pedig Funar jó politikai döntéseket hoz.
Persze az is elhangzott, hogy kormányzási együttmûködésrôl a pártok országos vezetôi döntenek.
Radu Sârbu ismertette a parlamentbe be nem jutott pártok szavazatainak elosztásából származó mandátumokat. A Szociáldemokrata Unió általános meglepetésre szenátori helyet is szerzett. Az RMDSZ-nek pedig egy szenátora és két képviselôje van Kolozs megyébôl. Újságírói kérdésre, hogy honnan származnak az értesülései, hiszen a másodlagos elosztás eredményeit a a sajtóértekezlet idején még nem ismerték, azt mondta, hogy az új hatalom a hírszerzés terén is jobban mûködik.
*Az RMDSZ székházában Mátis Jenô megerôsítette: bár Kolozs megyében az RMDSZ-listák ugyanannyi szavazatot kaptak, mint 1992-ben, nem jön ki a harmadik parlamenti mandátum, mert növekedett más pártok híveinek részvétele. A töredékszavazatok elosztásából sem remélhettek még egy képviselôi mandátumot, a maradék túl kevés, azt más megyének juttatta a bonyolult számítógépes algoritmus.
A Compact, a Pasãrea Colibri és a Cargo együttes közös koncertet tart november 11-én, hétfôn 18 órakor a Sportpalotában. Belépés díjtalan.
A Romániai Ökologista Mozgalom kolozsvári fiókja bejelentette, hogy az elnökválasztás második menetében a Demokratikus Konvenció jelöltjét, Emil Constantinescut támogatja.
Markó Béla szövetségi elnök 1996. november 10-re, vasárnap de. 11 órára a marosvásárhelyi Bernády-alapítvány székházába (Horea utca 6. szám) konzultációs tanácskozásra meghívja az RMDSZ november 3-án megválasztott szenátorait és képviselôit.
1996. november 6-án, szerdán ülésezett Strasbourgban az ET Parlamenti Közgyûlésének Jogi Bizottsága. Az ülésen, amelyen részt vett Frunda György szenátor, az RMDSZ állandó ET-képviselôje, a bizottság tagja, napirenden szerepelt a Romániáról készített memorandum, az ún. Jansson-jelentés megvitatása.
Az ülésen az ET romániai raportôre, Gunnar Jansson a Romániában lezajlott választásokat némi iróniával és a visszaélésekre célozva "túlságosan is szabadnak, rezonábilisan tisztességesnek és viszonylag átlátszónak" minôsítette.
A Romániáról szóló jelentésre vonatkozóan három lehetséges változat vetôdött fel: 1. még aznap letárgyalni, 2. a bizottság ne tárgyalja le, de hozza nyilvánosságra a Jansson-memorandumot, a román kormány válaszát és az RMDSZ válaszát, és 3. elhalasztani a memorandum megvitatását egy következô ülésre.
Frunda György felszólalásában elmondotta, hogy a memorandum — bár titkos volt — a sajtó "jóvoltából" már ismert Romániában. Javasolta, hogy az ET raportôrei az új kormány beiktatása után látogassanak Romániába, és egy új jelentést tegyenek le a kormány asztalára, amelyben az ET felkéri az új kormányt, hogy azokat az ajánlásokat és kötelezettségeket, amelyeket Románia 1993-ban vállalt, de még nem teljesített, záros határidôn belül teljesítse, ami elengedhetetlen Románia kedvezô külföldi megítéléséhez.
A Jogi Bizottság úgy döntött, hogy november végi ülésén nyilvánosságra hozza a három említett dokumentumot, utasítja a jelentéstevôket, hogy dolgozzanak ki egy új jelentést, amelynek megvitatására 1997 áprilisában kerül sor, továbbá javasolta, hogy a raportôrök röviddel az új kormány beiktatása után tegyenek újabb látogatást Romániában.
A Központi Választási Iroda végleges adatai szerint az RMDSZ a következô eredményeket érte el a november 3-i választásokon:
Frunda György államelnökjelölt: 761 411 szavazat (6,02%);
Szenátus: 837 760 szavazat (6,81%);
Képviselôház: 812 628 (6,64%).
Az összesített eredmények alapján az RMDSZ minden tekintetben az ország negyedik politikai erejeként került ki a választási küzdelembôl, 25 képviselôi és 11 szenátori mandátumot szerzett. Említésre méltó, hogy bár ez a mandátumok számában nem mutatkozik meg, országos viszonylatban az RMDSZ-re többen szavaztak, mint 1992-ben, ami az RMDSZ szavazótáborának fokozott érdeklôdésérôl, érdekvédelmi szövetségünk iránti elkötelezettségérôl, nem utolsósorban a jobb mozgósításról tanúskodik.
A Magyarok Világszövetsége budapesti székházában kedden, november 5-én, ünnepélyes keretek között átadták a Bethlen Gábor Alapítvány idei díjait. Az Illyés Gyula egykori elképzelése alapján létrejött alapítvány minden évben olyan politikusokat, írókat, történészeket és pedagógusokat díjaz, akik a közép-európai népek együttmûködése jegyében, a régió jövôjéért tevékenykednek. Az idei kitüntetettek között volt Markó Béla költô, az RMDSZ szövetségi elnöke is, aki itthoni kötelezettségei miatt nem tudott személyesen megjelenni az ünnepségen, helyette felesége, Markó Enikô vette át a megtisztelô díjat.
A Központi Választási Irodában tegnap tartott sajtóértekezletén Emil Constantinescu üzenetet intézett Románia polgáraihoz, amelyben többek között köszönetet mondott az ellenzéki erôk támogatóinak, akik változást akarnak, lehetôvé téve a Román Demokrata Konvenció választási gyôzelmét.
A konvenció elnökjelöltje kifejtette, hogy a Szociáldemokrata Unióval létrehozott kormány csak úgy tudja gyorsan végrehajtani a szükséges változtatásokat, ha az országnak olyan elnöke lesz, aki a változások híve. Az RDK-SZDU-kormány csak úgy valósíthatja meg a reformot és Románia euroatlanti beilleszkedését, ha dolgozni hagyják. Ion Iliescu, aki már hónapok óta támadja a konvenció programját, nem hagyná dolgozni a kormányt — jelentette ki Emil Constantinescu, a jelenlegi államelnök kijelentésére hivatkozva, aki ellenôrzése alá akarja vonni a kormányt, és máris azt jósolgatja, hogy az nem lesz hosszú életû. Bár az össznépi megbékélés bajnokának kiáltja ki magát, Ion Iliescu uszítja a románokat a nemzeti kisebbségek ellen, a lakásbérlôket a háztulajdonosok ellen, a falusiakat a városiak ellen — hangsúlyozta Emil Constantinescu, úgy értékelve, hogy ez az utolsó csata, amelyet a kormánypárt bármilyen eszközzel meg akar nyerni.
Végezetül Emil Constantinescu azt ígérte, hogy ha még szükség lesz áldozatra, az nem a népre hárul, hanem a politikusokra, amennyiben a polgárok az elnökválasztáson is a konvenciót segítik gyôzelemre.
Pénteken elosztották az új parlamenti mandátumokat. A választási törvény matematikai visszásságai miatt a töredékszavazatok kosarából történt mandátumkiegészítéskor Kolozs megye elvesztette harmadik RMDSZ-es képviselôi mandátumát, és teljesen magyar képviselô nélkül maradt Beszterce-Naszód és Hunyad megye. Ezzel szemben RMDSZ-es képviselôje lesz Tulcea (!) megyének. Hasonló okból nem lesz magyar szenátora Fehér és Arad megyének, de RMDSZ-es szenátorral büszkélkedhet Giurgiu megye (!). Az alábbiakban közöljük az RMDSZ új országgyûlési küldötteinek névsorát:
Képviselôk
Arad Tokay György
Bihar Szilágyi Zsolt
Rákóczi Lajos
Székely Ervin Zoltán
Brassó Kovács Csaba Tibor
Kolozs Kónya-Hamar Sándor
Mátis Jenô
Kovászna Birtalan Ákos
Tamás Sándor
Márton Árpád Ferenc
Hargita Nagy István
Ráduly Róbert Kálmán
Asztalos Ferenc
Antal István
Garda-Becsek Dezsô
Máramaros Böndi Gyöngyike
Maros Kelemen Attila Béla
Kerekes Károly
Kakasi Sándor
Elek M. Barna
Szatmár Varga Attila
Pécsi Ferenc
Szilágy Vida Gyula
Temes Dr. Bárányi Ferenc
Tulcea Vajda Ferenc*
Összesen 25
*) Született Kolozsvárt 1953-ban, Bukarestben lakik, fényképész.
Szenátorok
Bihar Dr. Csapó József
Kolozs Eckstein-Kovács Péter
Kovászna Kozsokár Gábor
Puskás Bálint Zoltán
Hargita Hajdu Menyhért Gábor
Verestóy Attila
Maros Markó Béla
Frunda György
Szatmár Szabó Károly Ferenc
Szilágy Seres Dénes
Giurgiu Lôrinczi Gyula*
Összesen 11
*) Született Zsibón (Szilágy megye) 1929-ben, Bukarestben lakik, matematikus, tudományos kutató.
Ion Iliescu elnök késedelem nélkül reagált Emil Constantinescu sajtóértekezletére, mondván, hogy az agyonvádolt Iliescu-rezsimben egy volt egyetemi párttitkár hetet-havat összehordhat az államfôrôl. Egyébként nem áll szándékában gáncsoskodóan ellenôrizni a leendô kormányt — mondotta galaci látogatása során.
A látogatás nem zajlott le incidens nélkül. A kohászati kombinát közelében mintegy 2000 személybôl álló tömeg útját állta az elnöknek. A spontán tüntetôk között egyaránt voltak csodálói és olyanok, akik elnökellenes jelszavakat kiáltoztak. Ion Iliescu végül erôs rendôrségi bevetés után folytathatta galaci látogatását.
1938. november 9-én a borzalmas kristályéjszakával kezdôdött el a náci Németországban a zsidópogrom. A 24 órás öldöklésnek 91 azonnali áldozata volt, a több mint 30 000 letartóztatottat pedig koncentrációs táborokba deportálták. A kristályéjszaka 50 éves évfordulója, 1988 óta Európa-szerte megemlékezéseket tartanak ezen a napon. Ennek a keretébe illeszkedik az a háromnapos rendezvénysorozat is, amelyet a Fiatalok Békemozgalma szervezett Kolozsváron. Csütörtökön a Horea úti zsinagógát látogatták meg az érdeklôdôk, pénteken zenés zsidóesten vehettek részt, ma délután 5 órakor pedig kerekasztal-megbeszélést tartanak az Emil Isac utca 8. szám alatt.
A Pro Iuventute (Mócok útja 75.) a városi RMDSZ egyik körzeti székháza. De a politikai tevékenység mellett rendszeresen nyújt otthont különbözô kulturális rendezvényeknek is. Egyik ilyen a Magányosok (M) klubja hétvégi zenés-táncos összejövetele. Öt éve zavartalanul "állt a bál", délután 5-6 órától este 10-ig.
A bonyodalom a hét végén keletkezett. Az M-klub újítási szándékkal állt elô: szüreti bált akartak, sörrel, belépési díjjal, reggel 6-ig. Amikor az RMDSZ-tôl ehhez nem kaptak támogatást, beütött a baj. Egyik hangosabb fél felkereste szerkesztôségünket, hogy panaszát világgá kürtöltesse. Ám dühösen távozott ebbôl a "cenzúra-fészekbôl".
Rollinger Ágnes, az M-klub elnöke kérdésünkre elmondta, hogy a hangadók, akik különben az italt sem vetik meg, az ô tudta nélkül jutottak el követelésükkel az RMDSZ megyei vezetôségéig, ahol azzal utasították el ôket, hogy egy intézmény javával és tekintélyével, fôként választási kampány idején, nem szabad visszaélni. Bitay Csaba kerületi elnök szerint is az M-klub javarészt idôs, kispénzû nyugdíjasokból áll, akik nemhogy az italozást, de az éjszakázást sem bírják. A felesleges konfliktushelyzet néhány felelôtlen nagyhangú miatt keletkezett, amelynek ismét a szerényebbek innák meg a levét. Ha hagyják.
A legutóbbi helyhatósági választások kiértékelése alkalmából egyes elemzôk a sikertelenség egyik okát az ún. negatív kampány ban jelölték meg. "Menjünk szavazni Funar ellen." "Akár az ördöggel is cimborálunk Funar ellenében." Az eredmény ismeretes. A váltig lobogtatott Funar rémkép — amint azt a számok bizonyítják — nem az RMDSZ szavazóit hajtotta feltétlenül az urnák elé, hanem a románság jó részét tömörítette Funar köré. Persze, a képlet egészében sokkal bonyolultabb, megérne egy szakszerû vizsgálatot. Abban azonban a szakemberek (pszichológusok, szociológusok) megegyeznek, hogy a negatív kampány, azaz a mások ellen irányuló, folyamatos negatív propaganda nem igazán szerencsés eszköz. Szavazásra buzdítani valaki ellen már csak azért sem ésszerû, mert a szavazási eljárás ezt nem teszi lehetôvé. Ha csupán valaki ellen kell szavaznom, és nem valaki mellett, akkor inkább (esetleg) el sem megyek.
Bob Dole is Clinton lejáratását célzó, negatív kampánnyal próbált érvényesülni, és belebukott. Így járt a mai ellenzéki pártok jó része a legutóbbi magyarországi választásokon. Ebbe (és nem csak ebbe) sántult bele legutóbb a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja is. Ilyen módszerhez csak végsô, kilátástalan helyzetben szoktak folyamodni. És akkor sem sok reménnyel. Az RMDSZ pedig, jelen pillanatban, egyáltalán nincs ilyen helyzetben.
Ezért nem tudok egyetérteni a Szabadság 1996. november 6-i számában megjelent buzdítással: "Igazából most nem Emil Constantinescura kell szavaznunk, hanem Ion Iliescu ellen (!)". Nocsak. Nemrégiben szavaztunk a konvenciós polgármesterjelöltre, a számunkra legelfogadhatóbb alternatívaként. És most ódzkodunk kimondani nyíltan: Szavazzunk Emil Constantinescura! A változás, sorsunk jobbra fordulása reményében.
A Romániába Menekült Szabad Dákok Pártja (RMSZDP) egy teljesen normális megnyilvánulás, és a nyelvészeti azonosság megnyilvánulása. A Nyelvészeti Azonosság nem más, mint édes anyanyelvészetünk, és ez meg is nyilvánul a polgároknak elôtt. Azoknak a polgároknak elôtt megnyilvánul, akik hisznek Románia illeszkedése bele Európa szerkezeteibe. És a sok-sok euroatlanti szervezeteibe bele. És van a biztonság és a társadalmi összhang Teremtése. És még vannak etnikai polgárok, úgyhogy meg lehet nyilvánulni azoknak elôtt. Megtartva a polgári tisztelet megtartását, május és december elsejét, az etnikai polgárok örömünnepét. Összehangolva a román állampolgáriasságot. (Helyesen: az állampolgáriasosiasságot — szerk.) Mert az euroatlanti szervezeteibe való bekerülésébe nyilatkozunk összehangolva az állampolgárisságot a magyar és más nemzeti kisebbségek részvételével. Ez nem vicc. Doktrínájában jól kihangsúlyozott párt, máshol, például csípôben, derékban normális. És most pedig 22 megyében körözik, mert feltörte. Nem lévén más alternatíva: feltörte az anyanyelvi azonosság megnyilvánulását. A Feltört Romániai Egyedüli Magyarságot Képviselô Hagyomány jobb jövôjének érdekében. Mert: ijjen lessz a lyôvönk!
Ufó Iozsef
okl. építészkedéses mérnök
Utószó: Utószót nem írók ide bele, mert azt a könyvek végére szoktak bele írni. És kérem a nevem írják rövidebb U-val, mert a cédulámra úgy szerepel benne, az alkotmány tiszteletben tartásával. Másik két cédulás, Kónya-Hamar Alexandru és Mátis Eugen céduláján is mindent rövid betûkkel írtak. Nekik a demokrácia szelleme nevében gratulálok.
Az RMDSZ konvenciós tagsága az európai normalitás gyakorlati megnyilvánulása volt. Az akkori ellenzéki egység hátterében ott munkált a nyugati elvárásokhoz való felzárkózás szándéka. Hiszen a kisebbség helyzetének rendezése jó néhány, Románia által aláírt, de javarészt a mai napig be nem tartott dokumentumban szerepelt. A szigetnyi normalitás viszont az abnormitás tengerében maga válik képtelenséggé egy idô után. Ahogyan a román politikában felerôsödött a soviniszta retorika, a konvenciósok buzgón felzárkóztak a szélsôségesek jelszavai mögé. Olyannyira, hogy néhányan, menet közben, éppen az RMDSZ konvenciós részvételét használták föl ürügyül látványos kilépésükre. Más kérdés, hogy ez késôbb politikai öngyilkosságnak bizonyult.
Többedmagammal egy idô után politikai szempontból elônytelennek tartottam a magyar érdekvédelmi szervezet részvételét a konvencióban. Esetleges kilépését pedig politikai hibának. Valójában patthelyzet alakult ki. Olyan sem kint, sem bent állapot, amelynek a pártszövetség bomlása szerencsés véget vetett. A magyarok távozása nemhogy gyöngítette volna politikai pozíciójukat, hanem egyenesen megnövelte mozgásterüket. A megfogyatkozott konvenció pedig megszabadult egy tehertételtôl.
Azóta a politika sokat mozdult a normalitás irányába. Kétségtelen viszont, hogy ez még csak a kezdet. Frunda György sikeres korteskedésének fô haszna pontosan ebben az elmozdulásban keresendô. Sajnos, az sem kétséges, hogy a romló gazdasági helyzet termékeny talaját képezi a xenofób nacionalizmusnak.
Egy kormány, amelyben az RMDSZ koalíciós partner, és amely mindenképpen számos népszerûtlen intézkedés meghozatalára kényszerül, a magyar partnerség folytán széles támadási felületet nyit a szélsôjobb-szélsôbal propagandának. Alig kezdôdtek meg a koalíciós latolgatások, s a mindig is a szélsôségesek levesét fôzô központi televízió máris feltûnôen nagy érdeklôdést tanúsít az RMDSZ esetleges kormánybeli szerepvállalása körüli ellenzéki kétségeknek. Maga az RTDP, amely tartaléklángra állította magyarellenes retorikáját — az alapszerzôdés aláírása ezt idôlegesen megkövetelte -, kétségtelenül újra elôrukkol majd vele, ha ezzel fô politikai ellenfelén üthet.
A konvencióbeli vonakodás a magyar partnerségtôl a kis politikai alakulatok pozícióféltésébôl származik ugyan, de indoklásuk meggondolandó elemeket is tartalmaz. Az RMDSZ kormánybeli részvétele újrateremthetné a pártkoalícióban a konvención belüli pár évvel ezelôtti áldatlan állapotokat.
Ami a fejleményekben valóban érdekes, az nem a Cataramã-Cerveni-féle elzárkózás a magyar együttmûködéstôl, hanem a nemzeti liberális vezér, Quintus gyors cáfolata. Amely lehet ugyan politikai manôverezés, de annak a felismerése is, hogy a magyar részvétel egy román kormányban nemcsak a hatalom, de az ország külföldi megítélésén is változtatna. Az alkalom elmulasztása viszont fordított hatással járhat.
S jóformán be sem fejeztem a mondatot, miközben hallom, hogy az RTDP alelnöke, a volt szakszervezeti vezér, Miron Mitrea már csatlakozott is Funarék országféltéséhez, és a területi integritást veszélyeztetô tényezônek nevezte az RMDSZ esetleges részvételét a kormányban. A tét most, természetesen, az elnökválasztás második fordulója. A leköszönô kormánypárt kétségbeesve kapkod az utolsó szalmaszál, az elnöki pozíció után. A magyar kérdés valószínûleg a kampány egyik leglényegesebb tényezôjévé növi ki magát. Nagy taktikai csatározás folyik, amelyben nem csupán a magyar szavazók voksa, de politikusaink állásfoglalása is befolyásolási tényezô. A hangos kiállás valamelyik jelölt mellett kockázatokkal is járhat. Hiszen a román közélet még távolról sem jutott el a normalitásnak abba az állapotába, hogy a kisebbség egyértelmû döntését ne lehetne nacionalista hisztéria keltésére felhasználni. Még akkor is, ha a külföldi megfigyelôk az elsô fordulóval kapcsolatban éppen azt hangsúlyozták: a magyar kérdés lekerült a terítékrôl.
Másfelôl a már koalíciós partner konvenció és Szociáldemokrata Unió, ugyancsak az elnökválasztásra való tekintettel, nem tette le a garast véglegesen a "más politikai erôk" csatlakozása kérdésében.
Az esetleges felkínálkozó lehetôségek közül az RMDSZ koalíciós részvétele erkölcsi elégtételt jelentene az egész romániai magyar kisebbségnek. De vajon minisztériumi beosztásokon kívül ennél még többet is? Hiszen a kormány védelmében ez számos pozíció kényszerû feladásával járna együtt. Maradna esetleg a remény, hogy a keveset, amit még lehet, kormányon belül könnyebb elérni, mint a másik lehetôség, a külsô politikai partnerség esetén.
Harmadik lehetôség pedig nincs.
Ennek ellenére az RMDSZ olyan stabil politikai erôvé nôtte ki magát a román közéletben, amellyel a mindenkori hatalomnak számolnia kell. Az a bizonyos mérleg nyelve pozíció pedig, ha más kontextusban is, de megmarad. Politikusaink pedig megtanultak sáfárkodni vele. Tôlünk, magyar választóktól függ, hogy mennyire támogatjuk szándékaikat azzal, hogy a kényelmesebb otthonülés és a nem a mi ügyünk mentalitás helyett elmegyünk szavazni a második fordulóban is.
A demokratikus erôk — közöttük az RMDSZ — sikere esélyt teremtett, a történelemben elôször, arra, hogy a romániai magyarság legitim képviselôje a parlamenti többség része legyen. Ezért mi magyarok erôsebbek lehetünk, mint eddig bármikor, s valós esélyünk van arra, hogy a román demokratikus pártok oldalán ténylegesen beleszóljunk sorsunk alakításába, hozzájáruljunk az egész romániai társadalom demokratikus átalakításához, az életkörülmények javításához, és az egész ország európai integrációjához. Mindez biztosítéka annak, hogy ne csupán megmaradjunk szülôföldünkön, hanem gyarapodjunk is, s olyan helyzetet tudjunk teremteni, hogy ne csak jogegyenlôségben, hanem esélyegyenlôségben is éljünk.
Reményeink azért megalapozottak, mert érdekvédelmi szövetségünk nélkül a román demokratáknak nagyon törékeny többségük van. Ezért meglepetést, s a magyar közösségen belül visszatetszést váltott ki Viorel Cataramã nyilatkozata arról, hogy az NLP kizártnak tartja az RMDSZ részvételét a kormánykoalícióban.
Elsô pillanatban azt hittük, hogy azon nacionalista szavazókhoz szólt, akikre szüksége van a konvenció jelöltjének a második fordulóban. Ezt a feltevést látszik megerôsíteni az is, hogy Vadim Tudor nem támogatja nyíltan Iliescu elnököt, Funar pedig éppenséggel kijelentette: Constantinescu felé irányítja szavazóit, ha az RMDSZ nem vesz részt a kormányban. Ezért annak tudatában, hogy mi, magyarok a kisebbik rossz elve alapján úgyis a DK jelöltjére szavazunk, a román demokraták a magyarellenességet is bevetik a teljes gyôzelem elérése érdekében.
Már-már beletörôdtünk, hogy ismét felhasználnak — úgymond a mi érdekünkben -, amikor Mircea Ionescu Quintus, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke cáfolta Cataramã kijelentéseit, amelyeket személyes véleménynek minôsített. Mégis szükség van ránk? — tehettük fel jogosan a kérdést, amikor ugyanabban a hírmûsorban Niculae Cerveni, a konvencióban részt vevô másik liberális alakulat elnöke kifejtette: a jelen politikai helyzetben nem érdemes bevenni a magyarokat a kormányba.
Persze, kampány van, s Constantinescunak nyernie kell a második fordulóban — mondhatnánk, s igazunk is van, nincs más választásunk. Az országot megosztó és elszigetelô Iliescura nem szavazhatunk, hiszen a vásárhelyi véres tavaszon kívül két államcsíny zajlott le a tudtával, és minduntalan bányászokkal fenyegette az országot, melyet korrupt pártja a csôd szélére vitt. Ennek ellenére érdekes megvizsgálni a román liberálisok kisebbségi politikáját, illetve az RMDSZ-hez való viszonyulását.
A világháború elôtt többnyire kormányon lévô Nemzeti Liberális Pártra (NLP) nem éppen az ígéretek betartása volt jellemzô. Kiemelkedô teljesítmény volt az, hogy a liberális többségû törvényhozás által megszavazott 1923-as alkotmány nem tartalmazta a gyulafehérvári ígéreteket. Már ekkor lényegesen különböztek a magyarbarátnak egyáltalán nem mondható Parasztpárttól, amely következetesebb, korrektebb volt és közép-európai szellemiséget vitt be a bukaresti törvényhozásba.
Ugyanezek az eltérések jelentek meg az 1990-ben újjáalakult "történelmi" pártok között. Az elmúlt hét évben a Parasztpárt soha nem támadta a magyarokat és csak ritkán kritizálta az RMDSZ-t, de nem is ígért jelentôs dolgokat. Ez nem volt jellemzô a liberálisokra, hiszen Radu Câmpeanu 1990-ben fût-fát ígért, s emiatt több magyar szavazott rá, mint román. Rövid idôre ezután alábbhagyott demokratikus lendülete, és az általa vezetett NLP kormánykoalícióba lépett Iliescu Nemzeti Megmentés Frontjával. Miután az ugyancsak Iliescu vezette bányászok megbuktatták a koalíciós kormányt, az NLP belépett a Demokratikus Konvencióba. 1992-ben következett az addig balkáni módon opportunista NLP legérthetetlenebb lépése: tiltakozásul amiatt, hogy az RMDSZ részt vett az ellenzéki tömörülésben, teljesen esélytelenül külön listákon indult a parlamenti választásokon. Ezt a fajta értelmetlen magyarellenességet lehet felfedezni a liberálisok mostani nyilatkozataiban, melyek a demokrata erôk gyôzelmét veszélyeztetik. Ha emiatt felbomlik a DK, az RTDP marad a legerôsebb párt, s ha a liberálisok másodszor is koalícióra lépnek vele, akkor a két nacionalista párt támogatásával kisebbségi kormányt tud létrehozni. Ez nem is olyan lehetetlen, hiszen a sebeit nyalogató RTDP sokkal több vezetô pozíciót ajánlana a liberálisoknak, mint Petre Roman szociáldemokratái és a Parasztpárt. Ez az összeállítás ugyanakkor megfelelne az amerikaiak ízlésének is, mert szerintük nem szabad kihagyni a demokratikus koalícióból az RTDP-t, amely az állami adminisztrációban és vállalatokban, valamint a médiában vezetô pozícióban lévô emberein keresztül sikeresen meg tudja gátolni az új kormány sikerét.
Minket némileg megnyugtat az, hogy Radu Vasile parasztpárti vezetô csütörtökön ismét kijelentette, kívánatos a magyarok részvétele a végrehajtó testületben, ha nem is miniszteri szinten, az államapparátusban mindenképpen, mivel az RMDSZ nagyon jó szakemberekkel rendelkezik. Vasile szerint ennek üzenet jellege lenne külföld felé is. A beszélgetésen részt vevô liberális vezetôk azonban nem reagáltak erre a kijelentésre.
Magyarellenesség, vagy tényleges változás? — erre a kérdésre kell válaszoljon az elkövetkezô napokban a román politikai elit.
A spanyol sajtóban újabban több írás jelent meg arról, hogy román maffiák gyerekeket adnak el az országban, örökbefogadásnak tüntetve azt fel. Az El País — egy érdekelt madridi házaspártól kapott információ alapján, akik végül visszaléptek az "üzlettôl" — utána járt a dolognak, és pénteki számában jelentette meg riportját: "Szôke vagy barna, gyerekenként kettôtôl négymillióig" címmel.
A cikkbôl kiderül, hogy azok közt a spanyol házaspárok közt, akik gyermeket szeretnének örökbefogadni, kézen-közön forog egy bukaresti telefonszám. Akik felhívják, és hajlandóak a román fôvárosba néhányszor oda is utazni, azoknak komoly esélyük van, hogy hónapokon belül hazahozhassák az örökbefogadott gyermeket. A cikk arról is beszámol, hogy már mintegy ötven spanyol házaspár fogadott örökbe így román gyermekeket.
A riporter kérdésére a bukaresti spanyol követség nevében Antonio Ortíz nagykövet megerôsítette a hírt, és kifejtette, hogy nem örökbefogadásról, hanem egyértelmûen törvénytelen gyermekkereskedelemrôl van szó.
A riportban szereplô házaspár — akik nem kívánják nevüket felfedni — elmondta, hogy néhány hónappal ezelôtt elfogadták egy hasonló helyzetben lévô madridi házaspár tanácsát, akik szerint Romániában vannak "kiskapuk", amelyeken keresztül meggyorsítható az eljárás, és felhívták a tôlük kapott bukaresti számot, azon is egy Eliana nevû ügyvédnôt.
Az asszony spanyolul jelentkezett és elôször is azt kérdezte, hogy kitôl kapták meg a telefonszámot, és csak azután bocsátkozott tárgyalásba. A madridi házaspárnak csak a következô papírokat kellett elküldenie Bukarestbe: kereseti kimutatások és az ingó és ingatlan tulajdonokat igazoló írások. (Törvényes eljárás esetén szükségesek például a születési és házassági anyakönyvi kivonatok, az orvosi igazolások és a környezettanulmány, illetve pszichológiai jelentés is, arról nem beszélve, hogy az egész eljárást a helyi hatóságon keresztül, hivatalos úton kell lefolytatni.)
A madridi házaspár ezek után beszerezte a papírokat, és három napra Bukarestbe utazott, ahol kitöltettek velük egy kérdôívet arra vonatkozóan, hogy milyen korú, nemû és származású, illetve fajú gyermeket kívánnak. Más külföldi házaspárokkal együtt elvitték ôket egy árvaház-féleségbe, ahol megmutattak nekik több szóbajöhetô gyermeket. Az "örökbefogadás" ára az életkor és a külsô szerint két- és négymillió pesetas közt változott.
Az ajánlat szerint a házaspárnak néhány hét múlva kellett volna visszatérnie Bukarestbe a kiválasztott gyermek átvételére, akinek eközben megszerezték volna a születési anyakönyvi kivonatát és az érvényes útlevelét, valamint az örökbefogadás tényét igazoló iratot. Mindezt a megállapított összeg kifizetése fejében. Az árat szigorúan dollárban, készpénzben a helyszínen kellett volna kifizetni. Az akció sikere érdekében minden esetben ajánlatos, hogy a házaspár ne vegye fel a kapcsolatot országa bukaresti képviseletével.
A bukaresti spanyol nagykövetség nevében Antonio Ortíz nagykövet elmondta az El Paísnak, hogy az eset valóban nem egyedülálló, és Románia és Spanyolország közt valóban létezik gyermekkereskedelem, amely egyértelmûen törvénytelen, hiszen mindkét ország aláírta azt a Hágai Megállapodást, amely a gyermekvédelemre vonatkozik, és szigorúan meghatározza a nemzetközi örökbefogadási eljárások mikéntjét.