1996. november 21.
(VIII. évfolyam, 273 szám)

Tegnap délben ünnepélyes külsôségek közepette adták át a Kolozs megyei Választási Iroda igazolásait a megválasztott szenátoroknak és képviselôknek. Mindenkinek két igazolvány jutott — az egyikkel Bukarestben, a parlamentben jelentkeznek, a másikat, a színesebbiket itthon, magánirataik között ôrizhetik, ha akarják, rámába tehetik.

Az alkalomhoz illôen beszédet mondott Vasile Grunea, a választási iroda vezetôje, Pop T. Ioan, a megyei törvényszék elnöke, Ioan Rus még hivatalban lévô megyefônök, Romulus Constantinescu, a megyei tanács elnöke. Kolozs megye parlamenti tagjai közül szólásra emelkedett Ioan Vida Simiti, Eckstein-Kovács Péter, Alexandru Lãpus,an, Costicã Ciurtin.

Az emelkedett hangulatban dicséretben részesültek a választási kampány lebonyolítói, a törvényszéki bírák, a prefektúra alkalmazottai és nem utolsósorban a sajtósok. Eckstein-Kovács Péter kiemelte, hogy a választási kampányt megszervezô párt, bár alulmaradt, nem szolgáltatott különösebb okot az óvásokra. Ezt a gondolatot, enyhén félremagyarázva, Alexandru Lãpus,an továbbfejlesztette, hogy ilyen még nem volt a térségben, majd a konvenció Romániával megkötött szerzôdésén próbált élcelôdni, mondván, hogy annak lehet kétszáz, háromszáz, akár négyszáz napja. Vagyis ízelítôt kaptunk a kormánypárti miniszterbôl ellenzéki képviselôvé vált politikus retorikájából. A parlamenti hangulat elôrevetítéséhez tartozott az is, hogy pezsgôbontáskor elhangzott a megszokott tréfálkozás: héj, ti, RMDSZ-esek, gyertek közelebb, ne alkossatok külön köztársaságot.

(nits)

Victor Ciorbea a BBC román szerkesztôségének értesülése szerint elsôsorban Emil Contantinescu és Ion Diaconescu KDNPP-elnök támogatásának köszönhette kormányfôi megbízását. A konvencióval régóta szoros kapcsolatot ápoló szakszervezeti vezetô, az új bukaresti fôpolgármester csak az év elején lépett be a parasztpártba; most viszont annak vezetése szerint az 1946-ban megszakadt politikai vonulat folytatója lehet. Amennyiben az akkori választások eredményét nem hamisította volna meg a hatalom, véleményük szerint pártjuk nyert volna, és Iuliu Maniu lett volna a miniszterelnök. (Maniut a kommunisták késôbb bebörtönözték, és fogságban halt meg.)

Noha a KDNPP vezetô testületének ülése elôtt az a hír járta, hogy a különbözô jelöltek között programjuk alapján választanak majd, Diaconescu a döntés után elmondta: errôl nem volt szó, hiszen a miniszterelnök a KDNPP, a konvenció, illetve a konvenció és az SZDU november 7-i megállapodásában foglaltakat fogja végrehajtani. Maga Ciorbea kifejezte meggyôzôdését, hogy az új államfô és az új parlamenti többség hatékony segítséget nyújt majd a megalakítandó kormánynak, amelyre nehéz feladat vár a súlyos gazdasági helyzetben. Kérdésekre válaszolva kifejtette, kormánya elsô intézkedései a bürokrácia és a korrupció ellen irányulnak majd.

Diaconescu elmondta: azt tartották szem elôtt, ki a legmegfelelôbb személy az adott helyzetben, ki alkalmas a leginkább arra, hogy fenntartsa az egyensúlyt a kormányban részt vevô erôk, pártok között, amelyek már kidolgozták a kormány programját. Ciorbea feladata e program végrehajtása lesz.

A KDNPP vezetése öttagú bizottságot nevezett ki a kormányalakítási tárgyalásokra. Ebben Ciorbea mellett részt vesz Ion Diaconescu, Gabriel T,epelea , a párt elsô alelnöke és a pártvezetés három további tagja, Remus Opris,, Ulm Spineanu és Nicolae Ionescu-Galben.

A politikai menetrend további eleme, hogy pénteken összeül az új parlament két háza. Ezek érdemi munkájukat a következô héten kezdhetik meg, létrehozva vezetô szerveiket. Az új államfô a két ház együttes ülése elôtt tesz esküt, feltehetôen november 29-én vagy 30-án, s ezután ad hivatalos megbízást az új miniszterelnöknek a kormányalakításra. Constantinescu Gyulafehérváron kíván esküt tenni, de a helyszínrôl még nem született végleges döntés.

Nemrég a parlament által elfogadott törvény értelmében a Román Nemzeti Bank utasítást kapott, hogy a Dacia Felix és a Credit Bank letéteseinek kifizesse a fenti bankokba elhelyezett pénzét. Jelenleg folyik a két banknál a kisbetétesek összeírása, majd ha a névjegyzékek elkészültek, a végleges bírói ítélet kíséretében a Takarék- és Letéti Pénztárhoz kerülnek és megkezdôdik a kifizetés.

November 26-ra Ioan Georgiu, a DFB átszervezésével megbízott bíró összehívta a bank közgyûlését, amelyen a pénzügyi helyzetrôl tartanak beszámolót, majd néhány nappal ezután döntenek a bank átszervezését illetôen. A pénzügyi helyzetrôl hatalmas, 700 oldalas beszámolót készítettek híres svájci szakemberek, és állítólag Sever Mures,ant vádolják leginkább a mostani csôdért. Amíg nem születik döntés arról, hogy a bankot átszervezik vagy csôdeljárást indítanak ügyében, a külföldi befektetôknek azt ajánlották, ne utalják át ide tôkéjüket.

A Credit Banknál ugyancsak készül a hitelezôk névjegyzéke, és napok kérdése, hogy ott is végsô ítéletet mondjanak az átszervezés vagy csôdeljárás javára. A csôd bejelentése elôtt azonban Steriu Popescu, a bank egyik volt fôrészvényese 5 milliárd dollár segítséget ajánlott fel New Yorkból, ahova annak idején a banknak okozott kár miatti körözése ellen menekült. Személyesen 10 milliárd lejjel tartozik a banknak és 240 milliárd lej veszteségért vonható felelôsségre.

Az RMDSZ bukaresti elnöki hivatala szerda délután közleményben jelentette be, hogy a nap során Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezetô elnök megbeszélést folytatott Ion Diaconescuval, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnökével és Victor Ciorbea kijelölt miniszterelnökkel.

A találkozó beilleszkedik az elnökválasztás második fordulója utánra bejelentett kormánykoalíciós tárgyalások elôkészítô szakaszába, szögezte le tájékoztatásában az RMDSZ.

"A megbeszélésen a résztvevôk egyetértettek abban, hogy indokolt az RMDSZ részvétele a kormányban. Ennek megfelelôen az RMDSZ a következô napokban részt vesz a koalíciós tárgyalásokon, szakértôit pedig bevonják a programkérdésekkel kapcsolatos munkába" — tartalmazza az RMDSZ közleménye.

(Lásd még Markó Béla interjúját a 4. oldalon)

Románia szerdán megállapodást írt alá Bukarestben az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) 85,9 millió dollár kölcsön felvételérôl a közúthálózat korszerûsítése céljából — jelentette a Rompres.

A hitelügylet része annak az 553 millió dolláros programnak, amelyet az Európai Beruházási Bank, az EBRD és a PHARE hozzájárulásával valósítanak meg Romániában az infrastruktúra fejlesztésére.

Az 1993-ban elkezdôdött korszerûsítési program keretében ezer kilométernyi országutat hoznak rendbe. A program 70 százalékban már megvalósult.

A szerdai kormányalakítási trágyalások után a Mediafax értesülése szerint Markó Béla úgy nyilatkozott, hogy az RMDSZ nem igényelte a tanügyi és mûvelôdésügyi tárcát, de államtitkári szinten hangsúlyozott módon jelen szeretne lenni mindkét említett minisztériumban. A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárttól származó értesülések arra engednek következteni, hogy egy miniszteri tisztség betöltését az RMDSZ-re bízzák.

A KDNPP alelnöke, Ulm Spineanu szerint pártja kilenc tárca vezetésére jogosult, ezenkívül a parasztpárté kellene hogy legyen a miniszterelnök-helyettesi és két államtitkári tisztség is. Az eljövendô kormányban a Nemzeti Liberális Párt Viorel Cataramã és Cãlin Popescu Tãriceanu személyében el szeretné nyerni a pénzügyi és kereskedelmi miniszteri bársonyszéket, ellenkezô esetben az NLP nem vesz részt a kormányban. A Nemzeti Liberális Párt-Demokratikus Konvenció (NLP-DK) két miniszteri állásra tart igényt, közöttük az igazságügyire, amelyet a párt vezetôje, Niculae Cerveni töltene be, és esetleg a turisztikaira is. A kormányalakítási tárgyalásokat ma folytatják.

címmel november 22-én, pénteken délután 5 órai kezdettel ünnepi rendezvényre kerül sor a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár Ioan Mus,lea Termében. Elôadók Cristina Pãus,an, a bukaresti egyetem történelem fakultásáról, Aurel Baghiu, a Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetsége részérôl és Dávid Gyula irodalomtörténész. Az egykori politikai elítélteket és minden érdeklôdôt ezúton is meghív az ünnepi megemlékezést szervezô Memoria Kulturális Alapítvány kolozsvári fiókja.

Az új miniszterelnök mindent renbehoz?

- Nem eszik olyan forrón a Ciorbeát sem.

-fi

• A nap híre Bukarestbôl érkezett , ahol a katonai ügyészség még november 8-án elôzetes letartóztatási parancsot állított ki Constantin Mircea Dan Dinu, a kolozsvári közlekedésrendészet ôrmestere nevére. A vád: közhivatalnok által elkövetett közokirathamisításra való felbujtás, közokirat meghamisítás és befolyással való üzérkedés. A nyomozás eddigi adatai szerint a rendôr arra bujtatta fel Cristian Traian Heteát, a Román Autótörzskönyv (Registrul Auto Român) kolozsvári kirendeltségének volt mérnökét, hogy hamisítson meg két, 8 évnél "öregebb" személygépkocsi forgalomba íratásához szükséges iratot, s így törvénytelenül "törzskönyveztette" a két jármûvet.

Dan 1968-ban született, nôs és gyermektelen, 1990-ben szakaszvezetôként alkalmazták a rendôrségen.

Még meg sem kezdôdtek a tárgyalások az RMDSZ esetleges kormányzati szerepérôl, s máris megjelentek egy felelôsséghárító prókátor intelmei. A részvétel ellen fellépô Kocsis István véleményével ( Szabadság , 1996. nov. 19., Részt vegyünk-e a kormányban? ) bizonyára nincs egyedül, de remélem kisebbségben van. Nem is írására "válaszolnék", hanem azokat az érveket próbálnám meg — hirtelenjében — felsorakoztatni, melyek homlokegyenest ellentmondanak írásában érvként feltüntetett intelmeinek.

Hadd fogalmazzak a kibic nyelvén és kérdezzem meg újra: Érdeke-e az RMDSZ-nek és rajta keresztül a romániai magyarságnak, részt venni az új kormányban? Válaszom a határozott igen ! Lássuk, miért?

Mindenekelôtt, mert a választói ezt várják . A részvétel nem mások, nem a konvenció és még csak nem is az új elnök személyének "szólna", hanem a saját választóink elvárásának. (Mellesleg a választásokat megelôzô felmérés, melynek egyes adatai már nyilvánosságra kerültek, azt mutatta, hogy a romániai magyarság mintegy 76%-a kívánatosnak tartja ezt és csupán 9% osztja K. I. vélekedését a kérdésrôl.)

Aztán a szervezet nem a konvenció, nem a leendô elnök, hanem saját programjának megvalósítása érdekében kell hogy részt vállaljon a kormányzásban! Aligha kell emlékeztetnem, hogy Frunda György elnökjelölt és az RMDSZ választási programja csupa olyan célkitûzéseket tartalmaz, melyek az egész román társadalom, államháztartás, intézményrendszer, gazdaság, oktatáspolitika, szociálpolitika stb. radikális reformját célozzák. (Kétségtelen, hogy ez felelôsséggel jár, de ha most — ti. a kormányprogram kidolgozásakor — nem kerülnek napirendre és kormányprogramba elképzeléseink/elvárásaink, akkor mikor? A kérdés nyilván költôi, no persze nem a felelôtlen kibicek, hanem a felelôs politikusok számára.)

Fontos leszögezni azt is: az RMDSZ a novemberi választások egyik gyôztese , és ezt a gyôzelmet, melyet szavazói bizalmának elnyerésével szerzett csakis a következô lépés — a kormányzási felelôsség felvállalása — teheti teljessé, illetve valósíthatja meg. A meghátrálás a választói elvárások ellenében történne! A gyôzelem "keserû" ízét meg kell ízlelni, a nyereséggel járó kockázatot vállalni kell. (Egyébként meggyôzôdésem, hogy az RMDSZ-politikusokat nem a felelôsség elôli menekülés "kocsisi" magatartása, hanem a bátor kiállás jellemzi, ezért minden bizonnyal mernek, adott esetben, kormányozni. A nevetségesség határát súrolja az is, hogy a szervezet kormányfelelôsséget vállalva, idézem: "anyagi alapot teremt azon gazdasági, pénzügyi, kulturális, egészségügyi stb. kérdések megoldásához, melyeket a választási kampány során Constantinescu úr felsorolt". Meglehet, a letûnt mandarin-korszak azt sugallta, hogy az apparátus termelô erô, a valóságban anyagi alapot nem a kormány és nem az RMDSZ, hanem Románia lakossága teremthet, beleértve az itteni magyarságot is. Tehát ebbôl kormányon kívül is kivesszük részünket, mint ahogy az elmúlt idôszakban egy elhibázott kormánypolitika mellett is tettük.)

Szó sem lehet arról, hogy ne vállaljunk kormányzati felelôsséget, illetve ne kezdenénk tárgyalásokba a kormányalakításról. A jogos kérdés az, hogy mit "kérjünk", illetve hogyan viselkedjen a szervezet a megváltozott helyzetben? Elôször is kezdjünk nyilvános és széles körû vitát a kérdésrôl. (Enélkül ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy mint már nemegyszer kisebbségi történetünk során, egy szûk vezetô csoport "egyezkedésbe" kezdjen a jelenlegi hatalommal és ez kétségtelen hiba lenne!) Aztán a választási program alapján határozzuk meg a lehetô legpontosabban, mi a teendô , hogyan politizáljunk immár kormányzati helyzetbôl. (Ha csupán pillanatnyi engedményekre, kormányzati posztokra törekszünk és nem stratégiai célokat követünk, könnyen eltéveszthetjük hosszú távú céljainkat, melyek a mindenre kiterjedô alapvetô reformokat, a teljes átalakítást követelik! Tévedési lehetôség igen sok van, hiszen ha kishitûen, olyan típusú kliensrendszeren és állami paternalizmuson alapuló dolgokat célzunk meg, melyeket a leváltott rezsim saját embereinek juttatott — pl. költségvetési "kiegészítés" a helyiek lojalitásának biztosítása érdekében -, akkor csapdába kerülünk. A romániai magyarság számára nem egy-két iskola, vagy egy esetleg idôszakosan engedélyezett saját egyetem, nem néhány kétnyelvû felirat, egy-két visszaadott épület stb. kell, hanem törvényes és intézményes garanciák a kisebbségi önazonosság megôrzéséhez szükséges széles körû eszközök és lehetôségek megszerzésére/megtartására/fejlesztésére. Ez pedig tanügyi reformot, igazi kártalanítást és a tulajdon alkotmányos garantálását, helyi költségvetési reformot, decentralizációt, a nyugdíjalapok és társadalombiztosítás önkormányzati újjáépítését stb. jelenti. Az új helyzetben nem követelnünk kell — ugyan kitôl és mit -, hanem konkrét cselekvési programokat kell elfogadtatnunk, melyek a politikai váltógazdálkodás szélfúvásaitól függetlenül biztosítani fogják mindazt, ami közös és sajátos érdekünk. A mindent átfogó demokratizálódás és reform a tétje az új kormányzati munkának és az RMDSZ-nek is, ez az, amin munkálkodnunk kell.) Részt kell vállalni az átalakítás megtervezésében és kivitelezésében, garanciát kell nyújtanunk a romániai magyarság számára, hogy a dolgok lépésrôl lépésre a lefektetett elvek és programok alapján történnek. (Ja, hogy nem könnyû, hogy hallatlan felelôsséggel, látható és elôre nem látott akadályokkal, veszélyekkel, népszerûtlenedéssel jár a dolog, hát ezen búsuljanak a K. I.-hez hasonlók!)

Magyari Nándor László

Több ismerôsömtôl hallottam az elmúlt napokban, hogy "hátha Constantinescuval nem járunk úgy, mint 1990-ben Câmpeanuval". Tényleg, mit érdemes várni tôle és az új kormánykoalíciótól, hogy ne csalódjunk ismét?

1990 májusában eleve nem szavaztunk RaT,iura, aki az angol demokráciából jött haza és kijelentette: a kisebbségeknek nincs szükségük különleges jogokra. Câmpeanut választottuk, de nem kaptunk semmit tôle sem, annak ellenére, hogy pártja késôbb bekerült a kormányba. Sôt, 1992-ben pont azért hagyta el a konvenciót, mert az RMDSZ nem ismerte el Románia nemzetállam jellegét. Az európai gondolkodásúnak tûnô Petre Roman nem értette meg a vásárhelyi eseményeket, és fél évvel késôbb éppen Iliescu kellett ôt mérsékelje a Vatra Româneascã által szervezett december elsejei nagygyûlésen. 1992-ben Constantinescura szavaztunk, de szomorúan tapasztaltuk, hogy az ôt jelölô politikai alakulat sem támogatta minden alkalommal parlamenti kezdeményezéseinket, vagy álláspontjainkat. Ráadásul 1995-ben pont Constantinescu szólított fel arra, ismerjük el Románia nemzetállam jellegét, amit az RMDSZ természetesen nem tett meg, és elhagyta a konvenciót. Újra csalódtunk. De vajon nem a saját reményeink ítéltek csalódásra?

'89-ben azt vártuk az új hatalomtól, hogy azt adja nekünk, amire igényünk van, és nem számoltunk azzal, hogy mit hajlandó nyújtani az akkori román társadalom, mely nyitottság szempontjából talán csak az albániait elôzte meg. Hiába volt megértô, vagy éppen nyitott a román politikai elit, a december utáni események során kiderült: az tud hatalmon maradni, aki csak olyan lassan nyit a világ felé, mint az egész társadalom. Talán ez volt az RTDP hatalmon maradásának nagy titka. Petre Roman csak egy kicsit volt liberálisabb mint az átlag, s ezt a román nép mindössze másfél évig viselte el. 1992-ben a demokrata ellenzék egy sokkal haladóbb programmal lépett fel, mint Iliescu, és talán emiatt volt esélytelen a parlamenti választásokon. Sôt még 1996 novemberében sem nyert, csak az volt a szerencséje, hogy az emberek Iliescu ellen szavaztak, amit az is mutat, hogy a választóknak nincs még ideológiai opciójuk. A kormányban jelen vannak a kereszténydemokraták, a liberálisok, a szociáldemokraták és a zöldek is, de a román parlamentbe csak Iliescu- és RTDP-ellenes szövetségként lehetett bejutni; az egyértelmûen jobboldali Liberális Szövetség vagy a nyíltan baloldali Szocialista Párt nem tudta elérni a 3%-ot. A hazai társadalom csak most, 1996-ban utasította el a totalitarista államot és a kommunista gondolkodású köztisztviselôket. Ez Közép-Kelet-Európában már 1990-ben megtörtént, a volt Szovjetunió területén még mindig nem. Az új román hatalom most kell megtegye azokat a népszerûtlen intézkedéseket, amelyeket Iliescuék elnapoltak. Ezért nem számíthatunk az életszínvonal emelkedésére, csak arra, hogy az új hatalom igazságosabb, korrektebb lesz, mint a régi, és megteremti a gazdasági felemelkedés feltételeit és a jobb élet esélyét.

Az új kormány tudja, hogy szinte minden poszttotalitarista országban a reformokat kezdeményezô és véghez vivô kormányokat nem választották újra. Az új hatalom ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy a román társadalmat nemcsak az etnikai törésvonal osztja meg, ezért nem valószínû, hogy a magyarság felé tett látványos engedményekkel új támadási felületet hagy az ellenzéknek. Ilyen szempontból amúgy is nagyon nehéz helyzetben van az elsô demokrata román kormány más közép-európai országokhoz képest, mert az ellenzék kizárólag olyan nacionalista pártokból áll, amelyek hét éven keresztül hivatkoztak a magyar veszélyre, és amelyeket a kormányzat felelôssége most már egy cseppet sem késztet önmérsékletre. Nagymértékben ezen pártok "érdeme", hogy az RMDSZ visszautasítottsági indexe egyike a legnagyobbaknak Romániában, annak ellenére, hogy a negyedik lett a választásokon. Nagy a visszautasítottsága a magyarságnak is, noha nem akkora, mint az ôt képviselô politikai elitnek. A román-magyar kapcsolatokat tekintve talán most vagyunk ott mint a németek és a franciák a '60-as évek elején, amikor mindkét ország politikai elitje szükségét érzi a közeledésnek, de figyelembe véve a beidegzôdött elôítéleteket, még sok évig eltarthat a magyarok hazai szerepének a román társadalom általi újraértékelése. Egy nagy lépést mi is tettünk azzal, hogy szavazatainknak (a Constantinescura leadott szavazatok 11,5%-a) köszönhetôen nyert a demokraták jelöltje, hiszen úgy a részvételi arány (75-85%), mind a Constantinescura leadott szavazatok aránya (75-91%) a magyar többségû megyékben volt a legnagyobb. Összehasonlításképpen az elsô körben Romanra szavazóknak csak fele járult hozzá a tényleges változáshoz.

A fentieket figyelembe véve nem várhatjuk helyzetünk hirtelen javulását, de azt mindenképpen remélhetjük, hogy megszûnnek a magyarellenes intézkedések, kevesebb lesz az ellenünk irányuló manipuláció, megkezdôdik egy tényleges román-magyar párbeszéd, és a román társadalom tûrôképességének lassú növekedésével együtt sor kerülhet a nekünk szükséges jogok vissza-, illetve megszerzésére.

Szatmári Tibor

Ha nem volnának a hazug, hivalkodó fények Kolozsvár belvárosában, a polgármesteri villanykörte-girlandokban kifejezôdô provinciális (vásári) fesztivál-hangulat a fôutcákon és központi tereken s a semmivel sem nagyvilágibb fényáradat az Avram Iancu-szobor körül (ami csak hangsúlyozza ezt a kierôszakolt, a városra kényszerített plasztikai melléfogást) — talán már eszünkbe sem jutna a nyolcvanas évek legabszurdabb romániai szlogenje, a Ceaus,escu-korszak önjellemzése: "fénykorszak". Az általános sötétség éveit magunk mögött hagyva, örülünk persze a fényreklámoknak, és még inkább annak, ha az úttestek és járdák gödreit este is idejében észrevehetjük. Ám a régi és az új "fénykorszaknak" — Kolozsvárról nézve — alighanem közös a gyökere, amit egyszerûen a normalitás hiányaként lehet megnevezni.

Akinek szerencséje van Szlovénián végigautózni (mint nekem, egy héttel a választások második fordulója elôtt), nappal és éjszaka az országutakon, városokban és falvakban, kellemes élményekkel töltôdhet fel. Az alig pár éve függetlenné vált kis ország — Kelet Svájca, ahogy elôszeretettel emlegetik — úthálózatát most modernizálja; az autópályák még csak szakaszosan mûködnek, de így is a viaduktok és alagutak látványnak meg közhasználatú eszköznek már ma gyönyörködtetôk, az utasnak idôt és energiát megtakarítók. (Nem mondható el ugyanez a turista pénztárcájáról, minthogy az autósztrádát választónak a kijáratnál fizetnie kell, mégpedig tollárban; ami nem tévesztendô össze a dollárral, a lejhez viszonyítva azonban igencsak értékes valuta, valamivel jobb a forintnál.) Településeken áthaladva, a gondosan tatarozott s az újonnan épült házak, elôttük a virágoskertek arról a gazdaszellemrôl vallanak, amit mi a leginkább hiányolunk — és amit nem igazán ellensúlyoznak a gyorsan emelkedô banképületek (például Kolozsvárt). De a nagy különbséget a romániai, illetve a szlovéniai utakon sötétedés után tapasztaljuk: az éjszakai fényekben. Akár számolni lehet, hány falun halad keresztül az ember: mesésen kivilágított templomtornyok követik egymást, helységek szerint, még csak nem is mind mûemlékek. Egy-egy vár (kolostor) a hegytetôn persze szintén megkapja a fény-kitüntetést (ahogy más normális országokban is szokás). Ilyenkor lehetetlen nem gondolni haza, Erdélyre. Szlovéniában amúgy is gyakran asszociáltam itthoni dolgokra — már csak azért is, mert ôk ott (az alig pár ezernyi-tízezernyi nemzetiségivel, magyarral, olasszal és hivatalos, választási statisztikákból ki nem olvasható horváttal stb.-vel együtt) nem sokkal többen élnek, mint mi itt, romániai magyarok.

S ha már a sötétségre és a fényekre asszociálunk, ugorjunk egy nagyot, keletre, el egészen Bukarestig, az 1996. november 17-rôl 18-ra virradó éjszakáig, az Egyetem teréig. Tanúi lehettünk — ha másképp nem, a képernyô és leírások útján -, hányszor próbáltak az elmúlt években fényt gyújtani innen, amely bevilágítaná Románia fôvárosát s az egész országot. Pár órára, néhány napra elegendô fények voltak ezek — Kolozsvárig alig látszottak el. Mármint jelképesen. Jelképként és hézköznapi valóságként élhettük meg, hogy a funari girlandok és reflektorok felfalták, magukba olvasztották a bukaresti fiatalok fáklyáit — feledtették a változás lehetôségét, irtották bennünk a reményt. Most újra kigyúltak a fények az Egyetem terén, az eddigi ellenzék teljes választási gyôzelmét ünneplendô — és személyesen is köszönteni a gyôztest. Ma, amikor a statisztikákból és grafikonokból könnyen kiolvasható, hogy a mi szavazataink igencsak hozzájárultak a gyôzelem ünnepelhetôségéhez, talán indokolt, hogy a sötétség európai mércéjû megtörésérôl szólva, a szlovéniai templomtornyok mellett a bukaresti diákok fáklyáit is regisztráljuk. Hátha végre felénk is sugárzik belôle valami. És végre arra irányul a fény, ami megérdemli, hogy felnézzünk rá.

Kántor Lajos

Új szelek, új emberek? A városházi illetékesek tagadják, hogy a választások utáni hirtelen átszervezésnek vajmi köze is lenne az országos szintû változásokhoz. A sietség azonban, amellyel a polgármester még a választási eredmények hivatalos közlése elôtt sebtiben elkezdte a nagytakarítást, és tizenhat alkalmazottat, köztük három igazgatót egyszeribôl méltatlannak talált funkciója betöltésére, mégicsak gondolkodóba ejti az átlagpolgárt. Hát még az újságírót, akinek, ha nem is túl gyakran, de olykor-olykor alkalma nyílott bepillantani az egységpárti manipulációkba. A jól bevált haladó hagyományok szerint Gheorghe Funar természetesen nem az okot akarja megszüntetni, a bonyolult pénzügyi manipulációkat egyértelmûvé és áttekinthetôvé tenni az ellenôrzô szervek számára, hanem gyorsan leváltja — állítólag saját kérésére — azoknak legjobb ismerôjét, a minden titkok tudóját, Maria Hurducas, gazdasági igazgatót. És állítólag ugyancsak kérésre meneszti Aurel PanT,ârt, a privatizációs ügyek igazgatóját, valamint Doina Moldovant, a városgazdálkodási részleg vezetôjét. Helyükbe Iulia Ardus,t, Liviu Moceat és Mihai Mures,ant nevezi ki. Egészséges, tiszta új embereket, akiket ki lehet tenni a kirakatba, és akikkel folytatni lehet a régiekkel megkezdett kényes és még kényesebb ügyeket. Üzleti társbérletek, potom áron koncesszionált belvárosi telkek, törvénytelen építkezések legalizálása és sorolhatnánk tovább a tematikát, amelynek titkait immár a polgármesteri triász ôrzi, és feltehetôen igyekszik majd a maga szája íze szerint továbbadni a még tudatlan új embereknek. Akik, persze, szintén nem most szálltak le a falvédôrôl, hiszen ott forogtak ôk is a húsosfazék körül, csak nem éppen a legelôkelôbb helyen.

Új szelek, régi-új emberek és egészen régi polgármester.

( németh )

Göncz Árpád köztársasági elnök levélben fejezte ki jókívánságait Emil Constantinescunak, Románia elnökévé történt megválasztása alkalmából:

"Örömmel és bizakodással tölt el, hogy Románia népe olyan személy elnökké választása mellett döntött, aki eddigi politikai pályafutásában és választási programjaiban elkötelezetten tett hitet Románia demokratikus átalakításának következetes megvalósítása, a társadalmi és etnikai béke megteremtése, valamint a regionális és európai együttmûködés mellett.

Önnel egyetértésben mi is azt valljuk, hogy az országaink közötti igazi és tartós jószomszédi kapcsolatoknak elengedhetetlen feltétele a kölcsönös bizalom, továbbá a fenntartások és elôítéletek nélküli együttmûködési akarat. Úgy vélem, hogy a Magyar Köztársaság és Románia együttmûködésében az elmúlt hat év gyakorlata, s különösen a közelmúltban aláírt alapszerzôdés egyértelmûen tanúsítják a jószándék meglétét, közösen vallott céljaink megvalósíthatóságát. Remélem, hogy e célok eléréséhez való hozzájárulás jegyében mielôbb alkalom nyílik személyes eszmecserére és folytatódik kormányaink párbeszéde is.

Meggyôzôdésünk, hogy országaink felemelkedése, térségünk békéje, stabilitása, továbbá az euroatlanti integrációs szervezetekhez történô csatlakozás csak mindkét fél erôfeszítéseivel, célirányos munkálkodással, a megértés és a bizalom légkörében valósítható meg. De ehhez nem elegendô pusztán az akarat. Olyan társadalmi, politikai körülményeket kell teremtenünk, amelyek lehetôvé teszik a demokrácia kiteljesedését és elmélyülését, továbbá azt, hogy európai normák szerint mindenki számára elfogadható és kielégítô módon rendezôdjék a romániai többségi nemzet és a magyar nemzeti kisebbség viszonya. Hisszük, hogy az etnikai harmóniában identitásukat ôrzô nemzeti kisebbségek fontos szerepet játszhatnak az anyagi és szellemi kultúra gazdagításában, továbbá együttmûködésre ösztönzô, erôsítô kötelékei a jószomszédi kapcsolatoknak" — írja egyebek között üzenetében Göncz Árpád.

A magyar államfô végezetül rámutat: "tudatában vagyunk az Önre, Románia kormányára és népére háruló feladatok nagyságának. Biztosítom, hogy a magyar népben, a Magyar Köztársaságban mindenkor biztos, kiszámítható partnert talál."

A Központi Választási Iroda végleges adatai szerint a demokratikus erôk közös jelöltje, Emil Constantinescu a szavazatok 54,41%-át szerezte meg Ion Iliescu volt elnök 45,59%-ával szemben. A mintegy 10%-os különbséghez jelentôs mértékben járult hozzá az RMDSZ szavazótábora, amely a szövetség felhívására csaknem egyöntetûen szavazott a változásra, a demokratikus erôk közös jelöltjére, Emil Constantinescu professzorra.

Az Emil Constantinescura leadott szavazatok ranglistáján magasan a Hargita megyeieké az elsôség: itt a szavazatok 91,59%-át kapta a demokratikus erôk jelöltje. Második helyen áll Kovászna megye, ahol a szavazók 86,81 százaléka voksolt a változásra. A 3. helyre pedig ugyancsak jelentôs számú magyar lakossággal rendelkezô megye, Szatmár került 77,70%-os eredménnyel. Következik Szeben (73,82%), Temes (72,72%), Brassó (69,61%), Kolozs (69,03%), Maros (68,82%), Arad (66,96%), Beszterce-Naszód (65,63%), Bihar (65,42%) megye és ugyancsak 60% fölött Fehér (62,95%), illetve Krassó-Szörény megye (62,34%). Máramaros megye a szavazatok 55,03%-ával szintén Emil Constantinescu mellett voksolt. Az egyetlen erdélyi megye, ahol végül is Ion Iliescu gyôzött — igen csekély különbséggel -, Hunyad megye, ahol a volt elnöknek sikerült megszereznie a szavazatok 50,06%-át. Az ország fôvárosa, Bukarest ugyancsak Emil Constantinescut részesítette elônyben az érvényes szavazatok 62,82%-ával.

(Térképen) A Kárpátok vonalán elhelyezkedô "törésvonal" elméletébe sehogy sem illeszkedik Prahova, Galac, Konstanca megye és Bukarest

Victor Ciorbeát jól ismerjük szakszervezeti vezetô korából. Nagyon felkészült jogász, szakszervezeti vezetôként bizonyította: párbeszédre nagyon is kész ember, aki a szociális és gazdasági kérdéseket közelrôl, nemcsak a politika, hanem a társadalom szemszögébôl is ismeri — mondta a kijelölt új miniszterelnökrôl nyilatkozva Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

Arra a kérdésre, hogy hogyan értékeli Ciorbea személyét a várható tárgyalások szempontjából, Markó így felelt: "Néhány hónap alatt Bukarest fôpolgármestereként Ciorbea bebizonyította politikusi és vezetôi képességeit is. Nagyon racionális, jól érvelô és a megfelelô érvekre odafigyelô emberként ismertem meg."

Az RTDP aggódik, hogy Ion Iliescu szenátor sem lesz. A szenátusi házszabály szerint a szenátori mandátumot csak akkor erôsítik meg, ha a jelölt igazolni tudja politikai hovatartozását. Ion Iliescu államelnökként nem lehetett egyetlen pártnak sem a tagja, és az RTDP-be is csak elnöki mandátumának átadása után léphet be. Az átadás pedig akkor válik idôszerûvé, ha Emil Constantinescu letette az államfôi esküt a parlament elôtt. Az eskütételre az újonnan választott parlamenti tagok mandátumának megerôsítése után kerül sor. Egyszóval ördögi kör.

Adrian Nãstase szerint a dolgot megértéssel kell kezelni és megoldani, s ha ez nem következik be, akkor az RTDP kivonul a parlamentbôl. Ugyanakkor Oliviu Gherman kinyilvánította hajlandóságát, hogy az RTDP elnöki tisztét Iliescunak adja át. A KDNPP elnöke, Ion Diaconescu szerdán kijelentette, hogy pártja nem ért egyet Iliescu mandátuma megerôsítésének megakadályozásával.

A forgalom ugyan némileg növekedett kedden a bukaresti tôzsdén, de még így is az elmúlt hónapokra jellemzô alacsony szinten maradt. Kereskedôk azt mondták, hogy a bukaresti tôzsde túlságosan fiatal és a forgalom túl kicsi, semhogy bármilyen befolyása lett volna a vasárnapi elnökválasztás eredményének. A bukaresti tôzsdén a csütörtöki 31,3 millió lejrôl kedden 53,3 millióra növekedett a forgalom. A tôzsde — ahol 14 cég részvényével lehet kereskedni — hetente kétszer, kedden és csütörtökön tart nyitva.

A tôzsde nemhivatalos indexe kedden 0,2 százalékkal 298,33-ra esett a múlt csütörtöki 298,94-rôl.

Hétfô után kedden is erôsödött a lej a dollárhoz képest. A valutaváltók bezártak, mert az alacsonyabb árfolyamon nem hajlandók megválni jelentôs dollártartalékaiktól. A múlt héten egy dollár 5200 lejt ért; az árfolyam hétfôn 4900 lejre, kedden 4400 lejre esett.

Szakértôk azzal számolnak, hogy a román valuta szerdán is tovább erôsödik. Számos pénzváltó iroda szerint 4500 lej/dollár lenne a reális árfolyam, de úgy vélik, még tovább esik a dollár, mielôtt stabilizálódnék.

Románia valutatartaléka a szeptemberi 703,6 millió dollárról októberben 1 milliárdra növekedett. A román jegybank az elmúlt két hónapban 270 millió dollárnyi szamurájkötvényt bocsátott ki és 175 millió dollárnyi szindikátusi hitelt vett fel.

A külügyminisztérium szokásos szerdai sajtóértekezletét maga a leköszönô miniszter, Teodor Meles,canu tartotta. Megköszönte az újságíróknak az eddigi sikeres együttmûködést és kérte, támogassák hasonlóképpen az új minisztériumi veztést is. Majd felidézte minisztersége legkellemesebb epizódjait: a békepartnerség és a román-magyar alapszerzôdés aláírását, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozási kérvény benyújtását. De nem feledkezett meg a kellemetlen percekrôl sem, amelyek jóval gyakoribbak voltak. Ezek között megemlítette a NATO-hoz való csatlakozás nehézségeit, azt, hogy Románia a szomszédaihoz képest kevésbé elônyös elbírálásban részesült, valamint a Párizsi Konferenciát, ahol Magyarország és Szlovákia aláírhatta a Stabilitási Egyezményt, "országunkat viszont a sarokba állították". Újságírói kérdésre válaszolva Meles,canu tréfásan megjegyezte: mindezek dacára szívesen feláldozná magát külügyminiszterként újabb négy évre.

Másfél órát tartott a KDNPP székházában az RMDSZ szövetségi és ügyvezetô elnökének megbeszélése — közölte az MTI tudósítójának kérdésére Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, aki "elôtárgyalásként" jellemezte a találkozót.

- Felvázoltuk az együttmûködés kereteit, azt, hogy amennyiben az RMDSZ részt venne a kormányban, akkor ebbe beleértôdnek miniszteri tárcák, államtitkári és prefektusi tisztségek, bizonyos programkérdések, de ezekkel kapcsolatban most még konkrét megegyezés nem születhetett. Elvi egyetértés született meg arról, hogy indokolt az RMDSZ részvétele a kormányban. Ehhez tartozik az is, hogy az RMDSZ is részt vesz a következô napokban a közös koalíciós tárgyalásokon, amelyeken az összes érdekelt jelen lesz. A feltételeket ott kell majd véglegesíteni — mondta.

Arra a kérdésre, hogy a konvenció részét alkotó liberális pártok egyes politikusainak ellenvetései az RMDSZ kormányzati szerepét illetôen tisztázódtak-e, Markó Béla rámutatott: nem pártálláspontokról, hanem egyéni megnyilatkozásokról volt szó, amelyeket utólag szintén módosítottak. "Végül is nem tudok visszautasító liberális álláspontról" — jegyezte meg.

Arra vonatkozólag, hogy mennyi idô áll rendelkezésre a koalícióról folytatandó politikai, illetve az azzal párhuzamosan az RMDSZ szakértôinek részvételével sorra kerülô programkészítô tárgyalásokra, a politikus elmondta, hogy errôl nem volt szó a szerdai megbeszélésen, de több tényezô ismeretes. Elôreláthatólag a jövô héten kerül sor az új államfô beiktatására, illetve arra, hogy hivatalosan kijelölje a miniszterelnököt. Ezt követôen tíz napon belül kell bemutatni a kormányt és a kormányprogramot — ez határolja be a tárgyalásokat.

Az MTI tudósítója a szövetségi elnök véleményét kérdezte Gheorghe Funar szerdai levelérôl és az eddigi kormánypártnak arról az állításáról, hogy már elôzetesen "titkos megállapodást" kötött az RMDSZ és a konvenció. Az elôbbivel kapcsolatban Markó rámutatott: "Funar részérôl ezek a megnyilatkozások természetesek, és már megválaszolták ôket az erdélyi román választók azzal a nagy szavazati aránnyal, amellyel Emil Constantinescura szavaztak most vasárnap, és azzal a kis szavazati aránnyal, amellyel Funarra és az ilyesfajta retorikával fellépô pártokra voksoltak". Cáfolta a szövetségi elnök az elôzetes ,,titkos megállapodásra, vonatkozó állításokat is.

Hangsúlyozta, hogy természetesen voltak találkozói a többi párt vezetôivel, de ezekrôl tudott a nyilvánosság, tehát csak a volt kormánypárt "ötletsorozatához" tartoztak ezek az állítások, akárcsak az "Erdély elszakítását" bizonyítani hivatott térképek és más hasonló vádak.

Az RMDSZ részvétele, mutatott rá ismét a szövetségi elnök, a kölcsönös érdekeken alapul. "Az RMDSZ támogatására szükség van a stabil parlamenti többséghez, ahhoz, hogy azokat a változásokat, amelyeknek feltételei megszülettek a választásokon, valóban megvalósítsuk és kivitelezzük."

Ezzel a címmel tette közzé több mint egy évtizedes kutatásait Dávid István orgonamûvész (a könyv a kolozsvári Polis és a budapesti Balassi Könyvkiadónál jelent meg kitûnô kivitelezésben, a Magyar Mûvelôdési és Közoktatásügyi Minisztérium, valamint a romániai Soros-alapítvány támogatásával).

A kötet szerzôje jelenleg a nagykôrösi református egyház orgonamûvésze és a Károli Gáspár Egyetem Tanítóképzô fôiskolai karának tanszékvezetô tanára. Székelyudvarhelyi születésû, Kolozsvárt szerzett zenetanári oklevelet s ezzel párhuzamosan végezte orgonatanulmányait, melyeket külföldi mesterkurzusokon mélyített el. Erdélyben és Európa számos országában hangversenyezve szívügyének tekintette és tekinti szülôföldje orgonáinak megmentését az utókor számára, ezért 1991-ben a mûvelôdési élet számos jeles képviselôjével létrehozta az Organa Transsylvanica Alapítvány t. Mindezek mellett a harmadik évfolyamában járó Magyar Egyházzene címû folyóirat szerkesztôinek is egyike.

Kötetének megjelenését elôkészítette 1984 óta közölt orgonatörténeti dolgozatainak sora; ezek anyagát könyvében is gyümölcsöztette. Munkájában hasznosította mindazt, amit az eddigi kutatások és szakirodalom rendelkezésére bocsáthatott, elsôsorban Binder Hermann, Geréd Vilmos, Kovács László és saját összeírásait, hazai magyar és német szerzôk dolgozatait. Az elsô rész tartalmazza többek között az erdélyi orgonák történetét, melyet korábban két változatban is közölt. A könyv törzsanyaga az erdélyi mûemlék orgonák repertóriuma , melyben 1046 hangszert vett számba a helységek ábécé-rendjében. Ezt követi 17 (kolozsvári, marosvásárhelyi és nagyborosnyói) orgona története, valamint az orgonaépítôk jegyzéke az általuk készített hangszerek feltüntetésével. Kiderül e jegyzékbôl, hogy legtöbb orgonánkat a kézdivásárhelyi Kolonics István készítette (114), ôt követi a sorban a pécsi Angster József és fia (88), majd a temesvári Wegenstein család (63). Mellettük találunk itt marosvásárhelyi, nagyszebeni, brassói, nagyváradi, csíki, segesvári orgonaépítôket is; Bodor Péter ezermesternek három orgonája is szerepel a kimutatásban.

A harmadik rész voltaképpen tájékoztató , mely a kötetben elôforduló nevek, helységek sokaságában kalauzolja az olvasót. A román, német és angol nyelvû kivonat azoknak nyújt segítséget, akik nem ismerik a magyar nyelvet. A kötet lezáró része a másfél száz fekete-fehér és színes fényképpel hozza közelebb a témát; a mûvészi értékû felvételek legtöbbjét Binder Hermann és dr. Buzogány Dezsô készítette.

Dávid István kötete komoly nyeresége hangszertörténeti irodalmunknak, jelentôsége abban áll, hogy elsô ízben összegezi a témára vonatkozó anyagot, s egyben további kutatások kiindulópontjául is szolgálhat. Mûvelôdés- és mûvészettörténeti szempontból figyelmeztet meglévô, európai viszonylatban is számottevô orgonaállományunkra, ennek megôrzésére; erkölcsi kötelességünkké teszi ennek az örökségnek értékesítését hangversenyek, -lemezek stb. formájában, és nagy vonalakban kitölti azt az ûrt, mely az erdélyi fejedelemség korában már meglévô orgonakultúránk folytonosságában érezhetô volt.

Benkô András

Érettségizô fiatalember kérdezte a minap, hogy milyen volt az idôjárás 1989 decemberében. Döbbenet: hát nem emlékszik?! Aztán a fejszámolás után gyors megbocsátás: bizony, az illetô 11 éves volt akkoriban, ki tudja, hol járt az esze.

Közhasznú ötlet volt tehát a ZIUA napilap részérôl "vádiratban" emlékeztetni a történtekre. Ha abból nem is lesz vádemelés, a megélt történelem felfrissítésére szükség van.

1989. december 22. — Ion Iliescu, a Mûszaki Könyvkiadó igazgatója televíziós beszédében elítéli Nicolae Ceaus,escu diktatórikus rendszerének túlkapásait, amelyekkel bemocskolta a szocialista eszméket. Aznap az Iliescu-Bârlãdeanu csoport megakadályozta Corneliu Coposu behatolását a televízió épületébe. Petre Roman szemtanú késôbbi értékelése: "Abban a pillanatban a román forradalom téves fordulatot vett, amelynek a levét ma is isszuk."

December 23. — Ion Iliescu terroristákról nyilatkozik, akik bármilyen pozícióból lônek, fanatikusak, kegyetlenek, kábítószert fogyasztanak, a legkorszerûbb fegyverekkel harcolnak, amelyek ellen hívja "a népet, hogy védje meg a televíziót és a honvédelmi minisztériumot". A december 22-29. közötti mérleg: több mint 1000 halott.

December 25. — A Ceaus,escu-házaspár kivégzése. A rendkívüli katonai törvényszék megalakításáról a rendeletet Iliescu, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnökeként írta alá, beiktatása elôtt.

1990. január 12. — Utcai forrongások, szónoklatok a tankon. Ion Iliescu a tömegnyomásra három rendeletet ír alá: törvényen kívül helyezi a Román Kommunista Pártot, népszavazást rendel el a halálbüntetés visszaállításáról és országos bizottság létrehozásáról az állampolgári kérések megoldására. Öt nap múlva ezeket visszavonja.

Január 28. — Bukarestiek tízezrei tüntetnek az NMF döntése ellen, hogy ígérete ellenére részt vesz a választásokon. A frontosok ellentüntetést szerveznek. Teherautókkal hozzák az embereket és az eszközöket az esetleges utcai harcokhoz.

Január 29. — Az NMF és Iliescu hívei ellentüntetésének folytatása — az elsô bányászjárás. Feldúlják az ellenzéki pártszékházakat, a falumúzeumot is, mert azt hiszik, hogy az a parasztpárthoz tartozik. Corneliu Coposut harckocsiba tuszkolva "mentik" ki a parasztpárt ostromlott székházából.

Március 19-20. — A marosvásárhelyi diverzió. A románságot a magyarok ellen uszítják, ezzel a Nyugat szemében olyan képet alkotnak róla, mintha vad, türelmetlen nép lenne, amely heves utcai összecsapásokkal próbálja megoldani problémáit.

Március 24. — Létrehozzák a Román Hírszerzô Szolgálatot, élén Virgil Mãgureanuval.

Április 24. — Megkezdôdik a bukaresti Egyetem téri tüntetés, amelyen elfogadják a Temesvári Kiáltványt. Annak 8. pontja eltiltaná a köztisztségektôl a régi vezetô réteg tagjait. Iliescu tekergôknek nevezi a tüntetés részvevôit.

Május 20. — Ion Iliescu elnökké választásának napja.

Június 13-15. — Ion Iliescu bányászokat hív Bukarestbe, mondván, hogy legionáriusokra valló lázadás tört ki.

December 25. — A királyi családot fegyverekkel fenyegetve térítik el szándékától, hogy az országba látogasson.

1991. árpilis 4-6. — Iliescu aláírja az alapszerzôdést a Szovjetunióval, amely még abban az évben feloszlik. Abban az idôben Adrian Nãstase a külügyminiszter.

Szeptember 24-27. — Államcsínnyel egybekötött bányászjárás, Petre Roman eltávolítása a hatalomból.

November 26. — Petre Roman bejelenti, hogy a Nemzeti Megmentési Front megvonja támogatását Ion Iliescutól.

1992. március 12. — Az NMF kettéválása.

Április 14. — Az NMF Iliescu-szárnya megalakítja saját pártját: a Demokratikus Nemzeti Megmentési Frontot.

Szeptember 29. — Iliescu elnök újraválasztása.

November 4. — Ion Iliescu bejelenti az új miniszterelnök nevét. Nicolae Vãcãroiu, a tervhivatal könyvelôje a teljes ismeretlenségbôl lép elô kormányfônek. Magyarázat talán az, hogy ô is vasutascsaládból származik, mint az elnök.

1994. május 23. — Ellenzéki tiltakozás amiatt, hogy Ion Iliescu Nagyváradon és Szatmárnémetiben az utóbbi négy év legnagyobb tévedésének nevezi a földtörvényt és arra uszít, hogy ne tartsák tiszteletben a magánházak visszaszolgáltatására vonatkozó bírósági határozatokat.

Július 7. — A parlamenti többség leszavazza a parasztpárti indítványt, hogy függesszék fel Ion Iliescu elnöki tisztségének gyakorlását az igazságügyi szervek függetlenségének megsértése miatt.

1995. aprilis 26. — Iliescu elutasítja az Európa Tanács nemzeti kisebbségekre vonatkozó 1201-es ajánlását

Május 10. — A csecsenföldi vérengzések miatt több államfô távol marad a második világháború befejezése 50. évfordulójának szentelt moszkvai ünnepségtôl. Ion Iliescu megjelenik a ceremónián.

Október 19. — A vörös négyszög bomlásának kezdete. Az RTDP megszakítja az együtmûködést a Nagyrománia Párttal.

1996 júniusa — Ion Iliescu támogatja Ilie Nãstase jelölését a fôvárosi polgármesterválasztáson és Ion Rus indulását a kolozsvári városvezetésért folyó vetélkedésben. Egyik kolozsvári helytartója kommandósokat szervez azok elverésére, akik kifejezik ellenszenvüket az államfô iránt.

Július 4. — Ion Iliescu feltételhez köti elnökjelölését: az RTDP-ben számolják fel a korrupciót.

Szeptember 16. — Iliescu jelenlétében aláírják Temesváron a román-magyar alapszerzôdést.

November 3. — Az általános választások eredményei láttán Ion Iliescu úgy nyilatkozik, hogy az RTDP kormányzása az ô tekintélyét is megviselte.

Ui. Természetesen a kronológiát végigkísérik a Ziua szerkesztôségének valóban jelentôs tettei. Ezeket nem részleteztük, ellenben szükségesnek tartjuk saját lapunk állásfoglalásának kivonatát közölni: 1989. december 22 — 1996. november 17. — Kitartóan írtuk: ennek nem lesz jó vége!

(Németországi tudósítás)A román alvilág Németországban is mûködô képviselôjétôl hallottuk, hogy Fane Spoitoru Kanadában van, ahol politikai menedéket kapott. Ugyanaz a hírforrás állítja, hogy Fane Spoitoru Paula Iacob (Nicu Ceaus,escu ügyvédje) segítségével, hamis magyar útlevéllel utazott Olaszországig, ahol felszállt a kanadai repülôre. Ezt az állítást alátámasztotta a romák egyik vezére, Mãdãlin Voicu is.

A hír megerôsítése érdekében a kanadai hatóságokhoz, illetve a montreali Luceafãrul românesc folyóirat igazgatójához, Dan Fornadéhoz fordultunk. A hatósági jelentés úgy szól, hogy semmilyen adatuk sincs Ion Titinorról, vagyis Fane Spoitoruról, és sértônek tartják az állítást, hogy a körözött személy politikai menedéket kapott volna náluk. Kanada az Interpol tagja, nem adhat menedéket az Interpol által körözött bûnözônek. Ezzel szemben Dan Fornade azt állítja, hogy személyesen látta Spoitorut 4-5 hónappal ezelôtt egy román templomban. A bukaresti alvilági vezér nem árulta el kilétét, de mögötte az emberek összesúgtak: ô az. Amikor távozni készült, négy megtermett alak egyszerre ugrott talpra. Azóta senki sem látta Kanadában. Dan Fornade valószínûnek tartja, hogy mivel Kanadában kevés az esélye a politikai menedékjoghoz, Fane Spoitoru elhatározta visszatérését Európába.

Egyre hitelesebbnek tûnik hát Alin Alexandru információja: Fane Spoitoru Berlinben bujkál, továbbra is magyar útlevéllel, és a nôvérénél húzta meg magát. A hír a Németországban mûködô cigány maffiától szûrôdött ki. A kanadai politikai menedék meséjével valószínûleg az Interpolt akarták tévútra vezetni.

Liviu Vãles,an

A mûvelôdési cserekapcsolat jegyében harmadik alkalommal rendezi meg Békés és Arad megye a polgármesterek, népmûvelôk s polgári szervezeti vezetôk közös képzését. Az idei tapasztalatcsere szerdán kezdôdött Kétegyházán, a mezôgazdasági szakiskolának helyet adó Almásy-kastélyban. A háromnapos továbbképzésen elôadások hangzanak el az Európai Uniónak a határ menti településeket várhatóan segítô Phare-támogatásáról, az önkormányzatok mûködésének magyarországi tapasztalatairól, a mûvelôdés pénzügyi vonzatairól, s a haszonelvûséget mellôzô szervezetek hazai szerepérôl. Az öt békési település (Kétegyháza, Körösladány, Füzesgyarmat, Békésszentandrás, Vésztô) és nyolc Arad megyei falu s város (köztük a megyeszékhely, Arad, valamint Köröskisjenô, Lippa, Mácsa, Menyháza) vezetô önkormányzati és mûvelôdési szakemberei csütörtökön kétnapos közös tapasztalatszerzô megyejárásra indulnak; aznap Vésztô, Füzesgyarmat és Békés életével, pénteken pedig a szakmai fórumnak helyet adó településsel, Kétegyházával ismerkednek.

Az év hátralévô idôszakában kerül sor az aradiak békési látogatásának a viszonzására, amikor is a Békés megyei polgármesterek és helyi mûvelôdési vezetôk, Arad önkormányzatiságával és kultúraszervezésével ismerkedhetnek majd.