1997. október 14.
(VIII. évfolyam, 240. szám)

Pénteken délután tartotta közgyûlését az Interetnikai Párbeszéd Egyesülete. Dana Prelipceanu megtartotta beszámolóját a vezetôség tevékenységérôl, illetve az egyesület pénzügyi helyzetérôl. Az elnöknô ismertette a vezetôség szándékát egy programsorozat megszervezésének megpályázására a PHARE-program keretében, majd a jelenlévôk javaslatot fogadtak el, miszerint a vezetôséget ezentúl 2 évre választják, az eddigi egy helyett.

Tisztújításkor, a vezetôségi tagokra tett javaslatoknál robbant ki a botrány, mivel Butiu Ioan, a szövetségben a romákat képviselô alelnök kifogásolta, hogy a múlt évi közgyûlésen részt vevô majdnem száz romával szemben a jelenlegin csak alig tíz-tizenöt vesz részt. A vezetôséget azzal vádolta, hogy nem küldte ki a többieknek a meghívókat. A "felszólaló" szerint a romákat marginalizálják a szervezetben, és fennhangon kérte a közgyûlést, ne döntsön a romák kérdésében azok hiányában. Ezután néhány hívével együtt távozott.

A hangoskodók távoztával Iosif Viehmann agressziónak minôsítette Butiu és néhány híve megnyilvánulását, noha szerinte a jelenlegi rendzavarás nem hasonlítható a vezetôségi gyûlési szerepléseihez, melyekbôl az asztalcsapkodás és egyebek sem maradnak ki. Dandos Albert a teremben maradt romák nevében a résztvevôk elnézését kérte. Szerinte a múlt évi közgyûlésen, amikor a százhúsz személybôl 96 roma volt, azok nagy részét Butiu úr 5000 lejjel lefizette, hogy megválasszák alelnöknek. Egyes hangok szerint magát Butiut is megfizették a pénteki botránykeltésért.

Végül sor került a tisztújításra is. Tiszteletbeli elnök Doina Cornea lett. A végrehajtó tanács elnöke Dana Prelipceanu maradt, alelnök pedig Kerekes Sándor magyar, Schreiber Wielfried német és Sipos Cornelia roma részrôl lett. Végrehajtó titkárnak Florian Popot választották.

Varga Zoltán

Az RMDSZ tájékoztatása szerint az országos Audiovizuális Tanács helyt adott a szövetség tiltakozásának, amely azzal volt kapcsolatos, hogy a televízió választási mûsora a múlt héten megtagadta Frunda György kampányfilmjének sugárzását, mivel azon az RMDSZ elnökjelöltje magyarul beszélt — noha a feliratokban olvasható volt a szöveg román nyelvû fordítása.

Az Audiovizuális Tanács leszögezte, hogy továbbra is érvényben van az a rendelet, amelynek értelmében a törvényesen bejegyzett nemzeti kisebbségi szervezetek mûsorai, ha az illetô kisebbségek anyanyelvén szólnak, román feliratozással sugározhatóak.

Elôzôleg az RTV választási adásának szerkesztôje megtagadta Frunda György egyik ötperces klipjének sugárzását, arra hivatkozva, hogy azon magyarul beszél az RMDSZ elnökjelöltje, viszont Romániában román az államnyelv. A kisfilmet eleve román nyelvû feliratozással juttatták el az RTV-hez, de a mûsorszerkesztônek ez nem volt elég.

Frunda György és az RMDSZ más vezetôi a magyar érdekképviselettel szemben érvényesülô politikai diszkrimináció jeleként értékelték az RTV eljárását, akárcsak azt, hogy az RMDSZ-t politikai képviseletként megilletô támogatást még mindig visszatartja a kormány. Az utóbbi ügyben is érintkezésekre került sor az elmúlt héten a szövetség és Vãcãroiu miniszterelnök, Oliviu Gherman, a szenátus elnöke és az intézkedések tekintetében közvetlenül illetékes kormányfunkcionáriusok között. A szövetség részérôl Bukarestben fôleg Verestóy Attila szenátor tárgyalt a kormányilletékesekkel, akik azt ígérték, hogy a héten megoldják a kérdést.

Az IMAS nevû hazai közvélemény-kutató intézet szombaton közölt felmérése szerint továbbra is Ion Iliescu elnök vezet a november 3-i megmérettetésen részt vevô elnökjelöltek közül, ôt Emil Constantinescu, majd Petre Roman követi. Egy másik felmérés szerint viszont Constantinescu áll az élen, ôt Petre Roman követi és Iliescu csak a harmadik.

Az IMAS 1036 fôs országos reprezentatív minta alapján szeptember 28. és október 5. között készült közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 72,4 százaléka vette biztosra, s 17,1 százaléka tekintette valószínûnek, hogy élni fog szavazati jogával. Ion Iliescu államfôre a megkérdezettek 33, Emil Constantinescura 27, Petre Romanra 24, Frunda Györgyre és Gheorghe Funarra 4-4 százalék voksolt volna az adott idôpontban.

A pártok között viszont a konvenció vezet 30 százalékkal, utána a kormánypárt, az RTDP következik 29 százalékkal, majd a Szociáldemokrata Unió 21, az RMDSZ 8, az RNEP 4 százalékkal.

Az IMAS felmérésétôl gyökeresen eltérô eredményt hozott az Antena 1 tévéállomásé, amely több ezer járókelô alkalomszerû megkérdezésébôl állt. A folyamatosan sugárzott mûsort az Audiovizuális Tanács letiltotta azzal az indoklással, hogy félrevezeti a nézôket, de pénteken a tévéállomás közzétette a 4000 megkérdezett válaszainak összesítésén alapuló, a felmérés készítôje szerint tudományos kritériumokat szem elôtt tartó vizsgálat eredményét.

Itt Constantinescu 31,6 százalékkal vezet, ôt Petre Roman 28,2 százalékkal, Iliescu 24,2 százalékkal követi. Corneliu Vadim Tudor 5, Funar 3 százalékkal következik. A pártok között a konvenció 40 százalékkal a kormánypárt eredményének csaknem a kétszeresét érte el (21 százalék), a harmadik helyen a Szociáldemokrata Unió következik 20 százalékkal, negyediken a Nagyrománia Párt áll, közvetlenül mögötte pedig az RNEP, majdnem azonos, 4 százalék körüli eredménnyel.

A választási kampány hírei között feltûnést keltett, hogy kilépett a Funar vezette Román Nemzeti Egységpártból Valer Suian szenátor, a szenátus alelnöke, aki tavaly alulmaradt Funarral szemben a párt kongresszusán az elnökségért folyó versengésben, és most olyan helyre került a párt jelöltlistáján, amelyrôl nem juthat be a parlamentbe.

A viták közül figyelmet érdemel, hogy szombaton a Dimineata címû bukaresti napilap élesen támadta a Szociáldemokrata Uniót azzal kapcsolatban, hogy a héten Petre Roman és Frunda György kampánystábjai megbeszélést tartottak és megállapodtak abban, hogy egymással kapcsolatban pozitív kampányt folytat majd az SZDU, illetve az RMDSZ elnökjelöltje. Az Iliescu elnökhöz közel álló napilap indulóanyagában ezt a bejelentést úgy magyarázza, hogy a két párt megállapodott Emil Constantinescu szavazatainak csökkentésében Petre Roman javára, majd ezt a feltevést azzal egészíti ki, hogy ennek ára "nem más, mint a területi autonómia, amelyrôl az RMDSZ régóta álmodik". Innen továbblépve Mihai Vlad, a cikk szerzôje olyan hírekre utal, amelyek szerint Petre Roman pártjának egyes vezetôi külföldi titkosszolgálatokkal mûködnének együtt "Románia nemzeti érdekei ellen". Az írás szerzôje szerint a joghatóságoknak "hivatalból kellene kivizsgálniuk az ilyesfajta (az RMDSZ és az SZDU közötti) választási megállapodások hátterét.

A trikolórba "öltözött" Ruja alpolgármester nyitotta meg szombaton délelôtt, húszperces késéssel, Norbert Burgernek, Köln város fôpolgármestere díszpolgárrá avatásának ünnepségét. Megnyitó beszédében az alpolgármester köszöntötte Köln város küldöttségét, emlékeztetett a huszonegyedik évébe lépett testvérvárosi kapcsolat szerepére, majd sajnálatát fejezte ki, hogy Funar polgármester, a választási kampány okozta elfoglaltságai miatt, nem lehetett jelen az eseményen.

Múltkori látogatása alkalmával Norbert Burger, Funar jelenlétében Clujt is emlegetett, most azonban mindvégig Klausenburgról és Kölnrôl beszélt. "A városok testvérkapcsolata az országok közeledését jelenti, az egységes Európa felé vezetô út építését" — mondta Norbert Burger. Köln fôpolgármestere ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a "túlzott nacionalizmus" nem tesz jót az emberek közötti és az államközi kapcsolatoknak. Harry Maiorovici díszpolgár németül mondott beszédet, ôt Vida Simiti parasztpárti tanácsos követte. Az RMDSZ részérôl senki sem szólalt fel.

A ceremónia után a vendég a George Cosbuc Líceum tanulóival, a Babes-Bolyai Tudományegyetem hallgatóival találkozott, majd ellátogatott a népmûvészeti múzeumba.

Kiss Olivér

járt utat járatlanért el ne hagyj!

Beköszöntött az ôsz, a begyûjtés, betakarítás ideje, amikor aszerint mérettetik meg a gazda, hogy megtelik-e vagy sem a hambár. A mi magtáraink pedig sohasem kongottak jobban az ürességtôl, mint most, amikor nagy, országos számvetésre készülôdünk. A kétségekkel fogadott román-magyar alapszerzôdésen és a halovány NATO-integrációs ígéreten kívül nem lapul ott semmi, hacsak a korrupciós botrányokat oda nem soroljuk a négyéves mandátum gyümölcsei közé.

Az állami költségvetés deficittel zárul, s az éhesen tátongó szájat a Nemzetközi Valutaalap sem igyekszik betömni. Már nincs hitelünk a világszervezet elôtt, hiszen várakozásainak nem tettünk eleget. Az inflációt nem sikerült megzabolázni, idén a feltételként megszabott 20 százalékos infláció helyett legalább ennek kétszeresét teljesítjük; a költségvetés deficitje meghaladja a nemzeti össztermék 2,2 százalékát; az idei államadósság pedig több mint egymilliárd dollárra emelkedik. A társadalomvédelmi alap, amely önálló költségvetéssel kellene hogy mûködjön, semmilyen fölösleget sem tud felmutatni, pedig a hatalmas, 27 százalékos adóból eddig mindig tetemes, el nem használt összegek maradtak. Ezek az alapok azonban nem a nyugdíjasok és betegek jövôjét alapozták meg, hanem a kormány jóvoltából az állami költségvetés hiányainak kiegyenlítésére szivárogtak át és váltak füstté a hatalmas állami vállalatok mindent elemésztô olvasztótégelyében. Kong tehát a kincstár, s a kormánypárt mégis mindent elkövet a hatalom további birtoklásáért. Választási szlogenjei pedig érthetô módon nem az eddigi gazdasági sikertelenségre, hanem újabb ígéretekre támaszkodnak. S bár az elektronikus média legnézettebb, leghallgatottabb részére rátette a kezét, népszerûsége egyre csökken. Sajnos, csakis városon, ahol az emberek többet olvasnak és látnak, mint falun. Gondolom, ezért helyeztek nagyobb hangsúlyt az ellenzékiek — a liberális szövetség, a demokratikus konvenció és a szociáldemokrata unió — a falvak népének meggyôzésére és saját táborukba terelésére. Ha ez sikerül és az ellenzék többséget alkothat a parlamentben, esetleg kormányt alakíthat, akkor is csak reményekkel telhet meg a hambár.

Reményt pedig a kormánypárt is igyekszik csöpögtetni a választók lelkébe, s az ígérgetési vetélkedésben legfôként az a kérdés, mennyire képes a lakosság a járt és éppen eléggé kompromittált utat az ellenzék által ajánlott járatlannal felváltani.

A magunk portáján, az RMDSZ háza táján is új helyzet adódott. Frunda György államelnöki tisztségért folytatott hadjáratát élénk érdeklôdéssel figyeli a közvélemény, s ha kampányát ugyanilyen sikerrel folytatja, bizonyára sokat lendít az érdekvédelmi szervezet kerekén. Ami bizony alaposan rá is fér az RMDSZ-re, hiszen ha a kormánypárt olyan gazdasági sikerekkel dicsekedhetne, mint amilyeneket diverzióival ért el, akkor a Nemzetközi Valutaalap hozzánk fordulna hitelért, és nem fordítva. Elérte ugyanis nem csupán az RMDSZ elszigetelését az ellenzéktôl, hanem még ellenlábast is létrehozott számára a Magyar Szabaddemokrata Párt által, sôt a választások elôtt egy hónappal tetô alá hozott az érdekvédelmi szervezet feje fölött és annak elképzeléseivel ellentétesen egy alapszerzôdést, amely nemcsak a tartalma miatt káros, hanem azért is, mert az RMDSZ sikertelenségeként is magyarázható. Ugyanakkor az a magyar kormány, amelyik az alapszerzôdések oltárára nem a saját, hanem az erdélyi, a szlovákiai és az ukrajnai magyarok asztaláról hozott áldozatot, ugyanazzal az általunk ismert szöveggel támasztotta alá álláspontját, miszerint az RMDSZ nem az egész erdélyi magyarság képviselôje. (Ha nem lennénk választási kampányban, a fenti megállapítást nyilvánosságra hozó RMDSZ-vezetôt is megnevezném, így azonban be kell érnem annyival, hogy jól informált vezetôtôl hallottam.)

A fentieket csak tetézik azok a belsô feszültségek, amelyekrôl többször is szó került a napokban: a Maros megyei jelöltlista kérdései, a Székely Ifjak Fóruma, Borbély Imre független jelöltként való indulása. Széthúzás mindig is volt — mondotta a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának közgyûlésén dr. Czirják Árpád kanonok — s ezekkel szembe kell nézniük a vezetôknek. De van-e értelme a feszültségeket addig fokozni, amíg azok a szervezetek kettészakadását okozzák? — tehetnék fel a kérdést az RMDSZ-tagok. Hiszen minden politikai tömörülés az együvétartozásunkat irigyelte legjobban, s talán ez volt az, ami a szervezet rangját, komolyságát adta mindeddig. Az egységet megtörô széthúzók vajon végiggondolták-e azt az eddig járatlan utat, amely egy kettészakított érdekvédelmi szervezetnek adatik? Latolgatták-e azt, hogy egyik frakció sem kerülne be a parlamentbe, s így minden esélyt elveszítenének arra, hogy az érdekeket védelmezzék? Hogy még az ép szervezetnek sem adták meg az ôt megilletô választási kormánytámogatást, az utódszervezetek pedig kizárólag tagdíjból kellene megéljenek? És gondoltak-e arra, hogy a bomlasztásért egyszer a közösség elôtt is felelni kell? Megéri-e a határtalan becsvágy mindezt? Mert egyáltalán nem a nyájszellem érvényesítésérôl van szó akkor, amikor az egység fontosságát hangsúlyozzák, hanem kizárólag a közös érdek, az erdélyi magyar közösség megmaradása a tét. És ha még a minden erôt összefogó küzdelem is nehezen érhet el eredményt, elindulunk azon az úton, amelyen — a tapasztalat is bizonyítja — a szlovákiai és vajdasági magyarok felaprózott erôi kínlódnak?

Szabó Piroska

Nem tudom, hogy kezdjem el. Az utolsó beszélgetésünk kapcsán szóljak, kezdjem az ismeretségünkkel vagy az utolsó ugratásnak szánt tréfámmal. A tréfára úgy került sor, hogy Mikiék leánykérni készültek, s én kifejtettem kópés alázattal az egyik ismerôsömnek: a Szászok most kétféleképpen járhatnak rosszul. Kidobják ôket, s jöhetnek haza, vagy megszánták ôket, jöhetnek haza. Részemrôl a népmesei hôs parafrazálása ez: a rossz is elnyeri méltó jutalmát, csakis pórul járhat, hála az égnek. Most, hogy megszánják ôket, azaz megejtôdött a ceremónia, neki s a feleségének csak a poén második felével hozakodom elô:

— Na, lelkeim, megszántak benneteket? — Tudja Miki, hogy erre az évôdésre illik megfelelô replikával elôhozakodni, míg az asszonyok elértekezik a lánykérést, akiknek ez valóságos szeminárium. Megmagyarázza nekem, ki tudja hányadszor, micsoda szedett-vedett népségbôl származom. Már a környék, ahol születtem is bûzlik, mint a borzlyuk, mert hát ha nem is Hadadnádasdon, de a községünkben született, Lelén az a bizonyos Kún Béla. Ha Kún Béla, így tovább az élcem, nem lett volna, nem lett volna ô se párttitkár, se kollektívelnök. De a meggondolatlan hálátlanok már ilyenek: a keresztapjuk temetésén mondják a piaci vicceket. Aszongya, elmegy Rózsa néni a piacra, ott árulja a kilós murkokat a többi portékával együtt. Arra menyen Funárné, nem Frundáné, kér két kiló petrezselymet, két kiló krumplit. Már épp fizetne, mikor megkérdi, mitôl, hogy ilyen szép minden áru? A néni aszongya:

— Udãm mereu. — Ezt a mindig öntözünköt is UDMR-re érti a naccsága, s bármilyen prima is a zöldség, nem vásárol.

Pisolyogva javasolom, maradjunk a zöldségnél. Tudja, mit kérdezett az egyik kövendi asszony Annustól, aki hozzájuk járt uborkaszedni a szezon végén: hogy a fenébe terem még mindig? Ez a kutya baja a Julis néninek, nem érti a kutya baja okát. Mikitôl ha elviszi a sárga irigység, ez a dívó népbetegség, meg nem tudja. Vigye el ôt, mint sokan másokat.

Történt ugyanis a negyedik operációja után, lábra állt már annyira, hogy kimehetett a határra, megmagyarázta Botinak, hogyan készítse elô a talajt, aztán magot vásárolt, permeteztetett hetente kétszer. Az uborka hálás volt, kifizette neki a betegség okozta adósságait, miközben a Juli nénié némi göcsöket termett. Ô meghal a már említett népbetegségtôl, ami másként butaságnak, amatôrségnek mondható.

Kocsmaszagú emberek hurrogták le Mikit, amikor az utolsó gazdasági gyûlésen azt javasolta, ne rombolják szét a gazdasági épületeket. A frissen kinevezett polgármester sugallta: rá biza ne hallgassanak! A mit se értô emberek azt kiabálták a kultúrotthonban: le vele, újra akarja alakítani a kollektívet. Ekkor még azt hiszi a hajdani gazda, igencsak hajlott korú, a forrófejû zûrzavarban, hogy visszatérnek a régi szép idôk, amikor könyörögnek a szegények: kapálhassanak harmadában. Abból bizony nem lett semmi, most látja be talán, kár volt a közösen kiizzadt vagyont elherdálni, nem áttérni a nagyüzemi társasra, földje maholnap parlagon. Szerintem ekkor kellett volna a sarkára állnia, ne engedje vesztükbe rohanni az embereket. De az esztelen indulathullám nem engedte szóhoz se jutni. Ô tudta mindezt, s lemondóan el is mondta nekem. Nyilvánosan, ahogy az önkritikára kényszerített párttag azt hajtogatta mindenkinek, hogy ô kompromittált, nem foglalkozik többé a faluval. Nem foglalkozhatott többé a gondokkal, amelyek szinte-szinte felôrölték.

Csombord, a szaktudás nem hagyja el sose az embert, mondanám neki, miközben lemérjük az egyik döblecemet. Nem kerül a Rekordok Könyvébe — csak huszonöt kiló. Összemosolygunk, s már mondom is újabb kis poénom: legalább mi, kommunisták tartsunk össze. Erre azt mondja: nem visz el engem többet az ördög, mert mindig vissza kell hozzon.

Cserés Ferenc

Az utóbbi idôben bekövetkezett fejlemények nyomán — amelyekbe beleértendô a magyar-román alapszerzôdés megkötése is — jelentôsen megnôttek Románia esélyei arra, hogy maga is a NATO tagjává váló országok között legyen — jelentette ki Teodor Melescanu külügyminiszter azt követôen, hogy a szövetség brüsszeli központjában megbeszélést folytatott Javier Solana NATO-fôtitkárral.

Mint nem hivatalos forrásokból kiderült, a román diplomácia vezetôje a találkozón átadta Solanának Ion Iliescu elnök üzenetét, amely a majdani román tagsággal foglalkozik.

Szövetségi források utóbb elmondták, hogy Románia az utóbbi idôben erôteljes diplomáciai aktivitást fejtett ki tagsági esélyeinek javítása érdekében, miként a tagjelölt országok többsége is. "Ahogy egyre közelebb kerülünk a döntés idôpontjához, úgy válik egyre intenzívebbé a diplomáciai aktivitás is, de az ilyen semmiképpen sem árthat" — jegyezte meg a NATO egyik illetékese.

Melescanu azon meggyôzôdésének adott hangot, hogy a szélesítés folyamata egyaránt magában foglalja majd Romániát és Magyarországot, miként más közép-európai országokat is, hozzájárulva nem csupán az érintett államok, hanem a térség és egész Európa stabilitásához is. A román külügyminiszter elfogadhatatlannak minôsítette ugyanakkor, hogy Bukarest esetleg az úgynevezett "továbbfejlesztett békepartnerséggel" érje csak be a teljes jogú tagság helyett, jóllehet Románia amúgy kész aktívan részt venni ez utóbbiban is.

Brüsszelben nagy feltûnést keltett a The New York Times csütörtökön megszellôztetett értesülése, miszerint egyes szövetségi körökben a visegrádi országok mellett nem zárják ki immár Szlovénia és Románia taggá válását sem (ez volt az elsô alkalom, hogy az effajta spekulációk Románia jelöltségét is megemlítik).

A kérdés kapcsán a szövetség egyik illetékese ugyanakkor óvott attól, hogy egyéni — egyes tagországokhoz kötôdô — nyilatkozatokból messzemenô következtetéseket vonjanak le. "A döntést tizenhatan hozzák majd, és elôre látható az is, hogy itt nem annyira holmi kritériumok dominálnak majd, hanem politikai döntés lesz ez" — mutatott rá. Hozzátette: éppen ezért is igen valószínû, hogy a döntés idején sok ország neve ott lesz az asztalon.

Szövetségi körökhöz közel álló források tudni vélik, hogy elsôsorban francia részrôl növekvô nyomás tapasztalható a román tagsági esélyek megtámogatására.

A romániai magyarság körében számos problémát fogalmaznak meg a magyar-román alapszerzôdéssel kapcsolatban. Fôleg az idôzítésével, s bizonyos valós problémákkal, például az egyházi kártalanítás kimaradásával összefüggésben vetôdnek fel kérdések, ám a dokumentum messze nem vált ki akkora elégedetlenséget, mint ahogy azt a magyarországi ellenzék láttatni szeretné — mondotta kolozsvári tapasztalatairól Eörsi Mátyás, a Magyar Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke.

Eörsi annak a péntek esti lakossági fórumnak a tapasztalatait foglalta össze, amelynek keretében háromórás eszmecserét folytatott a város magyar lakosságának képviselôivel. Eörsi Mátyás találkozott Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezetô elnökével, kampányigazgatójával és Eckstein-Kovács Péterrel, az RMDSZ Szabadelvû Körének elnökével, a szövetség kolozsvári szenátorjelöltjével is.

Véleménye szerint az erdélyi magyarság körében nincsenek illúziók az alapszerzôdéssel kapcsolatban, senki sem hiszi, hogy az radikálisan meg fogja változtatni a helyzetet, de "árulásnak" még kevesebben minôsítik. Józanul úgy látják az emberek, hogy kívánatos lett volna jobb szerzôdést elérni, de úgy fogalmaztak, hogy végsô soron helyzetük nem ezen múlik, hanem azon, hogy miként alakul a romániai belpolitika. Kifejtették: abban bíznak, hogy ha az alapszerzôdésnek akár csak néhány eleme is a közeljövôben végrehajtásra kerül, az már javulást hozhat. A magyar kormánytól azt várják — mondta el Eörsi Mátyás —, hogy használja ki tekintélyét, diplomáciai lehetôségeit a végrehajtás ellenôrzésére, fokozottan támogassa törekvéseiben az RMDSZ-t.

Több kérdés vonatkozott a "kollektív jogokkal" kapcsolatos lábjegyzetre. Eörsi Mátyás hangsúlyozta: maga az alapszerzôdés több helyen is olyan jogokról szól, amelyeket a kisebbségekhez tartozó személyek egyénileg vagy közösségben gyakorolhatnak. Volt olyan hozzászóló, aki külön kifejtette: a szimbólumokról folyó vita helyett elsôsorban a konkrét kérdésekre kellene összpontosítani.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]