1996. október 30.
(VIII. évfolyam, 254. szám)
A kényszermunkára fogott egykori közkatonák szervezet a Nemzeti Liberális Szövetség (PSZP " 93-as LP) parlamenti bejutásában látja annak biztosítékát, hogy a kárpótlásukat rendezô törvény, amelyet még 1993-ban beterjesztettek, végre megvitatásra kerül. Ezért a szervezet felhívja az egykori "dombelhárítókat", hogy november 3-án az alma és a paripa jelére szavazzanak.
Kis létszámú tüntetô csoport vonult végig tegnap Kolozsvár belvárosi utcáin: újságírók követelték a Sorin Ros,ca Stãnescu és Tana Ardeleanu, a Ziua napilap igazgatója, illetve munkatársa felmentését. Mint ismeretes, a két lapszerkesztô ellen azért indítottak bírósági eljárást, mert dokumentumokat közöltek Ion Iliescu és a szovjet titkosrendôrség kapcsolatáról abból az idôbôl, amikor a jelenlegi román államfô Moszkvában egyetemi tanulmányait folytatta. Elsô fokon a bukaresti törvényszék hat hónap felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte a két szerkesztôt. Az eljárás módja ellen természetesen az újságíróknak kell elsôsorban tiltakozniuk, de mivel ez a szakma nem mondható tömegesnek, nem ártott volna, ha az ellenzéki politikai pártok hathatósabban bekapcsolódnak a tüntetés szervezésébe.
Izgalmas információkat ígér két amerikai újságíró a bukaresti Nemzetközi Sajtóközpontban ma 10 órára összehívott sajtóértekezleten. Állításuk szerintük dokumentumokkal rendelkeznek, amelyek azt bizonyítják, hogy Ion Iliescu "a románok nyomorúságából" jelentôs összegeket pazarolt külföldi megítélésének javítására.
Közzétették az idei általános választásokra bejegyzett politikai pártok névsorát. Haladásnak tekinthetô, hogy míg az 1992-es választásokon 250 párt rajtolt, addig az idén a szeptember 14-i határidôig csak 51 bejegyzési kérvényt juttattak el a bukaresti törvényszékhez, és ezek közül 8-at elutasítottak. De még így is rengeteg az olyan pártocska (mint a Szocialista Munkáspárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt, a Szabad Köztársasági Párt stb.), amelynek szerepe arra szorítkozik, hogy hasonnnevû (vagy csak egyetlen szóban egyezô) pártoktól szavazókat csábítson le, és esetleg együtt zuhanjanak a 3 százalékos parlamenti bejutási küszöb alatti árokba az ostromlott várfalról. Mert annyit a politikai életet a legtávolabbról figyelôk is tudnak, hogy csak 5-6 nagy alakulatnak és pártszövetségnek van parlamenti esélye, a többi csak valamilyen hátsó szándékot követve statisztál.
A 43-as pártlistán nem szerepel az RMDSZ, mert a választási törvény lehetôvé teszi nemzeti kisebbségi szervezetek jelöltállítását.
Egyébként ez a lehetôség is fokozta a jelöltinflációt. Olyan kisebbségi szervezetek is összehoztak néhány megyében jelöltlistákat, amelyek vezetôi azért nem álltak eddig az RMDSZ mellé a kisebbségi jogok követelésében, mert olyan kevesen vannak, hogy azokkal nincs mit kezdeniük. Hiába akarnának például anyanyelvi szakoktatást -elérhetetlen távolságra találnának olyan kollégára, akivel az illetô nyelven tapasztalatot cserélhetnének. A kis létszámú kisebbségek jelöltlistái esetleg népszámlálásra jók. A szigorú parlamenti küszöb csak a romáknak tenné lehetôvé választott szenátorok és képviselôk beemelését a törvényhozásba. Persze csak akkor, ha nem aprózódnának szét egy királyság, egy császárság és tömérdek, többnyire ugyancsak hatalombarát pártocska között.
Kedvezô elôjelként értékelték a sorsdöntônek nevezett nap, november 3-a elôtti utolsó sajtóértekezleten a Román Demokratikus Konvenció kolozsvári vezérei, hogy az ellentáborból sokan átigazolnak hozzájuk. Radu Sârbu kampányigazgató megnevezte a tordaszentmihályi helyi tanácsosok népes táborát, amely a Román Demokrata Agrárpártból iratkozott át a parasztpártba. Alsójárán egységpártos hívek álltak át, Iklódon egységpártos polgármester lett konvenciós. Matei Boilã szenátor az agrárpártosok kolozsvári elnökét, Chindris, professzort idézte, aki szerint vétek a vesztesre szavazni.
Újságírói közbevetésre, hogy a kolozsvári agrárpártosok mostani vezérét sokan politikai kaméleonnak tartják, a parasztpárti szenátor magát a jelenséget emelte ki, eltekintve a személyektôl. A jelenség pedig az, hogy az emberek kezdenek ráébredni a valóságra, csalódottságukat fejezik ki a korábbi hatalom pártjaitól való elfordulásban. Ezért pedig a pártvezérek a hibások, akik tévútra vezették híveiket. Mert a Vatra és a Román Nemzeti Egységpárt kezdetben olyan nemes célokat hirdetett meg, amelyek megegyeznek a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt eszméivel, csakhogy a nemzeti hagyományok kisajátítói a nemzeti érdekek érvényesítésétôl elkanyarodtak a másság gyûlölete felé.
Akik még emlékeznek a Vatra Româneascã születését jellemzô jelszavakra — mi vagyunk a nép, a magyar a söpredék!, vagy: magyar vért akarunk ontani! — ezt az okfejtést nehezen hiszik el. De a politikai tôkekovácsolásban ennél sokkal nyilvánvalóbb csúsztatásokat is megengednek maguknak a politikusok.
A sajtóértekezleten ismertettek egy különösen elítélendô mesterkedést, amelyet Moldva északi részében lepleztek le. A szavazás napján a Társadalmi Demokrácia Pártjának helyi megbízottjai a szavazókörzet felé tartó egyszerû polgárokat megállították volna, és felkérik, hogy a felajánlott, elôre lepecsételt szavazólapokat dobják az urnába. A felkérés teljesítését azzal igazolták volna, hogy a saját szavazólapjaikat fehéren hagyva kihozzák a szavazóhelyiségbôl újabb szavazatok elôregyártása céljából. Ezért a kis szolgálatért minden kollaboracionista — vagy csak öntudatlanul részeg — szavazónak 5000 lej ütötte volna a markát.
Van itt ész! Ha jóra fordítanák, szocialista vezetéssel is elhagynánk Amerikát...
( nits )
Az RMDSZ elnökjelöltje választási képeslapjára írott üdvözletével is hívogatja szavazóit a vasárnapi elsô — és számunkra döntô — menetre. Az alkalmat megragadva jelezzük, hogy az Erdélyi Híradóban tegnap megjelent felhívással ellentétben, Frunda György nevét ne a lap bal, hanem jobb sarkában keressük — amint azt a szemfüles olvasók bizonyára észrevették.
Kónya-Hamar Sándor a képviselôház titkára, képviselô-listavezetô, a kampánystáb vezetôje Aranyosgerenden találkozott a választókkal vasárnap.
Gyalun, Gyerômonostoron, és Magyarvalkón Buchwald Péter szenátor, szenátorjelölt és Pálffy Károly szenátorjelölt, kampányigazgató találkozott a választókkal az elmúlt vasárnap.
Október 25-27. között Budapesten zajlott le a Magyarok Világszövetségének tisztújító küldöttközgyûlése. Mint ismeretes, az újonnan megválasztott elnökhelyettes a kolozsvári Patrubány Miklós , aki a következôkben számol be az ott történtekrôl.- Az elsô napon, az elnöki beszámolót megelôzôen, Teller Ede professzor, a hidrogénbomba atyja és világszövetségi tag, átvette a Magyar Örökség-díjat. A Magyarországon született és magát zsidónak valló nagy tudós szavai felemelô pillanatát jelentették a közgyûlésnek. Ünnepélyes szavai, sokrétû kötôdése egyben magában hordozta a világszövetség sokszínûségét. Az elnöki és alelnöki beszámolók után, a hozzászólások során a világszövetséget feszítô kérdések jöttek szóba. A legkritikusabb pont a számvizsgáló bizottság jelentése volt. Azon belül is megoszlottak a vélemények. De hát tisztújítás idején mindig felerôsödik a hang, a viszály, aztán elcsitulnak a kedélyek.
- Magáról a tisztújítás lefolyásáról hétfôi, illetve keddi lapszámunkból értesülhettek olvasóink. De mi az Ön véleménye az alapszabály módosításáról?- Ilyen dinamikusan változó világban, ennyi átalakulás közepette óhatatlanul szükséges a módosítás. Ezt szinte valamennyi tagszervezet támogatta, indítványokat nyújtottak be. Mi, erdélyiek, nem akartuk az ügyvezetô elnöki tisztség bevezetését, mert úgy gondoltuk, hogy ez kétféle vezetést hoz létre, ami fölösleges feszültségforrás. Végül a tisztséget átminôsítették és elnökhelyettesinek keresztelték át. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatói és a tulajdonosi, képviseleti jogkör az elnöknél maradt, viszont az elnökhelyettesnek ellenjegyzési kötelezettsége van az elnök minden lépésével kapcsolatban. Ez megnyugtatóan hat azok számára, akik úgy vélték, hogy az elnök túl sok jogkörrel rendelkezik.
- Gyakorlatilag nem jelent ez plusz bürokráciát?- Annak tûnik, de a tájékoztatást is szolgálja, és a közös akarat kimunkálásának egyik záloga. Az alapszabályzat vitáját egy háromszor tíz fôs bizottságra utalta a közgyûlés, amely folyamatosan húsz órát dolgozott, amíg a közgyûlés elé egy kompromisszumos tervezetet tudott tárni. Ezért csak vasárnap délelôtt zárult le ez a vitapont.
- És most merre, Magyarok Világszövetsége?- Azt vallom, hogy a világszövetségnek hármas szerepet kell vállalnia. Egyrészt kovásznak kell lennie, amely erjeszt és a társadalomnak a kérdéseket felveti. Fórumnak kell lennie, ahol az összecsapásokban a közös akarattal határozatok születnek. Legfôképp pedig a magyar integrációt kell elôsegítenie, amely sajátos színfoltja lesz az ezredvégi Európának, ahol most a határok légiesítésére törekednek. Erôszakos szétszakítottságunk közel egy évszázada tart, és a magyarságnak most az integrációs folyamatok révén megadatik a lehetôség közeledni az egységesség felé. Így az erdélyi magyarság a magyar nemzet szerves része. A továbbiakban a Magyarok Világszövetségének sokkal hangsúlyosabban kell a polgári szférában, pártpolitikai szándékoktól mentesen haladnia.
- Mennyi idôre szól az Ön elnökhelyettesi megbízatása?- Ha Isten segít és egészséget ad, akkor négy évre.
- Gratulálunk és sikeres munkát kívánunk!
Mindenirányú vádaskodások, kölcsönös gyanakvás, ellentmondó közvélemény-kutatások jellemzik a választási kampány finisét a november 3-i voksolás elôtt.
Az Adevãrul, az Evenimentul zilei és a România liberã is vezetô helyen ismertette kedden az IRSOP közvélemény-kutató intézet eddig a kormánypárt által titokban tartott legfrissebb felmérését, amely szerint Ion Iliescu ugyan továbbra is vezet az elnökjelöltek között, ám elônye a szeptember közepén meglévô 15 százalékról október végére 3 százalékra csökkent az ôt követô Emil Constantinescuval, a konvenció jelöltjével szemben. Az eredetileg angol nyelvû adatok az E. Z. szerint a kormánypártot segítô amerikai szakértôk tájékoztatására szolgáltak.
Az IRSOP augusztus elejétôl öt felmérésben Iliescu elnöknek 33, 34, 36, 36, majd október végén 29 százalékot mutatott ki, míg Emil Constantinescu szavazati aránya a felmérésekben 26 százalékkal indult, majd 31, 24, 21 százalék következett, hogy október végére 26 százalékra emelkedjen ismét azok aránya, akik ôt kívánják választani. Petre Roman, a Szociáldemokrata Unió jelöltje augusztus elején a szavazók 16 százalékának preferenciáját élvezte, a továbbiakban 20, 17, 19 és legutóbb ismét 20 százalékot mutatott ki esetében a vizsgálat.
Az RTDP, az IRSOP elsô felmérésben 26 százalékról indult, és szeptember közepén 31 százalékot ért el, azonban a legutóbbi felmérésben már csak 24 százaléka volt, míg a konvenció 32 százalékról indult, szeptember közepén 22 százalékra apadt, október végén azonban ismét 30 százalékot ért el. A Szociáldemokrata Unió 13 százalékról indult, az utolsó felmérésben 16 százalékkal jegyezték.
A bizonytalan választási kilátások mellett az esetleges választási csalásokkal kapcsolatos kölcsönös vádak is feszültté teszik a légkört. Az Evenimentul zilei hétfôn, a România liberã és a Ziua kedden közölt összeállítást arról, hogy az ellenzék szerint a kormánypárt és Iliescu tábora milyen manipulációkkal készül meghamisítani a választási eredményt egy olyan helyzetben, amikor 1-2 százalékos különbség esetleg döntô lehet. A kormánypárt viszont ugyanolyan hevesen az ellenzéket vádolja azzal, hogy csalásra készül — amit az ellenzék képtelenségnek minôsít, mivel a választást a kormány szervezi. Az RTDP közleménye szerint a kilenc ellenzéki párt által aláírt egyezmény, amelynek célja a választási csalások megakadályozása, valójában arra irányul, hogy megteremtse a feltételeket az eredmények meghamisítására a szavazatszámlálás idején.
Szövetségre lépett az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) Kolozs megyei szervezete és a Nemzeti Liberális Szövetség (PSZP " LP '93) helyi fiókja. A szerzôdést tegnap, 29-én írták alá Kolozsváron. Az említett szakszervezetek azért döntöttek a választási koalíció mellett, mert ebben látják válságkezelô elképzeléseik megvalósítását.
Alig néhány nappal a választások elôtt hadd tartsunk egy kis kortesszünetet. Hadd ne szóljunk arról, mennyire fontos, hogy mindnyájan az urnák elé járuljunk vasárnap, hiszen ezt minden újságolvasó romániai magyar tudja már, vagy ha nem tudja, úgyis hiába mondanók.
Beszéljünk valami egészen másról. Olyasmirôl, ami (sokkal) több az olyannyira fontos választásoknál. Valamirôl, ami az emberi élet legbelsôbb lényegéhez tartozik.
Emlékezzünk meg az úgynevezett halottak napjáról. November másodikáról, amelynek elôestéjén gyertyák milliói világítják ki temetôinket.
Azt hiszem, eltávozott kedveseinkre való emlékezés napjának az elnevezése nem egészen találó. Halottak ugyanis azok, akik egyszer s mindenkorra megszûntek közöttünk lenni, de nem csak fizikai értelemben. Lélekben is. Ezért aztán szüleinket, testvéreinket (sajnos, néha) gyermekeinket és más szeretett hozzátartozóinkat, barátainkat, akik a temetôbe távoztak közülünk nem nevezném halottaknak, hiszen lélekben velünk maradtak, emlékezetünkben tovább élnek, álmainkban meglátogatnak. Azért gyújtjuk sírjuknál november elsején délután-estefelé, évrôl évre az emlékezés gyertyáit, hogy ilyenkor ne csak eszünkbe jussanak, de kitartóan gondoljunk rájuk, magunk között érezzük ôket — a viszontlátás reményében azok, akiknek megadatott a hit kegyelme, de nem kisebb szeretettel a nem hívôk is, akiknek szintén emberi mivoltához tartozik a szeretetre — és az emlékezésre való hajlandóság.
November elsején délután és este, valójában az életnek: a tovább élô szeretetnek világítunk. Gyertyát gyújtva jelezzük, lélekben velünk vannak azok, akiknek sírjára virágot vittünk, mint ahogy majd mi is tovább élünk azok lelkében, akik szerettek bennünket: ha nemzedékeken át természetes módon ki is huny majd személyes emlékünk, valahogy mégis tovább él az, utódainkéba olvadva.
Ezek szerint — nem lenne halál? Nem lenne (teljes) megsemmisülés?
Van.
Az erkölcsi halál. Amelyik nem jár együtt rendszerint a fizikaival, amelyik nem akkor következik be, amikor a szív megáll. Az erkölcsi halált az ember maga választja, amikor kizárja magát övéi, hozzátartozói, embertársai szeretetébôl, amikor elfordul attól a közösségtôl, amelyikhez tartozott anélkül, hogy tartozni kívánna bárkihez is. Ezekre a lábon járó hullákra igencsak nehéz dolog ujjal mutatni. Magam nem is vállalkozom ilyesmire, hiszen ha magaménak is tudom a véleménymondás jogát, az ítélkezését nem. Hitem szerint erre egyedül Ô jogosult: aki belelát az emberbe. Mert az erkölcsi halál felé számos (ravasz) ösvény is vezet. Nem csak a gátlástalan pénzhajszolás, karriervadászat. A mások fölött való könnyelmû ítélkezésre való hajlam is. (Ezért szisszenek fel például, valahányszor politikusaink vitáiban érvek helyett megbélyegzô kifejezésekkel, jelzôkkel hadakoznak az ellenfelek, akiket látszólag csak az azonos cél felé vezetô út választ el egymástól, valójában azonban mélységes hiúságuk vagy karriervágyuk.) Megriadok valahányszor a nézetkülönbségek szembenállása helyett parázsló gyûlöletet látok. Mert a gyûlölet is az erkölcsi halál felé vezet.
Túl messzire kanyarodtunk azonban a küszöbön álló november 1. gyertyafényes estjétôl. A megemlékezéstôl azokról, akik emlékezetünkben, lelkünkben velünk maradtak, ezért nem is igazán halottak Ôk.
Az igazi hulláknak, az erkölcsi halottaknak senki se világít.
Se november elsején, se máskor. Nem gyûlöljük ugyan ôket (emléküket, ha fizikailag meghaltak, személyüket, ha még köztünk járnak) — csupán nem léteznek számunkra.
A Szabadság október 24-i számában valaki azt tanácsolta, hogy ha egyesek semmiképp sem akarnak az RMDSZ-re szavazni, inkább szavazzanak valamely demokratikus pártra, de legalább szavazzanak. Gyakorlatias, de kampány idején szokatlan felszólítás. A Szabadság másnapi számában Nits Árpád azonnal reagált is reá. Errôl jutott eszembe a címben jelzett, ma már humorosnak tûnô esemény. Történt 1937-ben...
A két háború közt a romániai magyarság elég egységesen az Országos Magyar Pártra szavazott; egyedül ez juttatott be magyar tagokat a román országgyûlésbe, szám szerint 2-22 közt (annak függvényében, mekkora volt a terror és a csalás), 1932-ben 17-et, 1937-ben 19-et. Ez a párt sem volt egységesebb, mint ma az RMDSZ, volt neki konzervatív-nemzeti (mai neve kereszténydemokrata lenne) szárnya, élén az elnök gr. Bethlen Györggyel, és liberális szárnya (köztük br. Bánffy Miklós, az író). És megvoltak a maga, sértôdékenységükben kárt okozó, "Borbélyai" is. De — egy rövid szakasz kivételével — egységes maradt. A szociáldemokrata magyar "baloldal" — internacionalista kötelessége szerint — a Román Szociáldemokrata Pártot erôsítette. A szélsôséges bolsevistáktól-hitleristáktól pedig a Magyar Párt határolta el magát.
A román hatalom igyekezett apró csoportok segítségével az egységet megbontani (Kisgazdapárt, Gazdasági Szövetség és a leghíresebb a MADOSZ), ezeket éppúgy támogatva, mint ma Kiss Kálmán Szabaddemokrata Pártját, vagy a Harmónia szövetséget (akkoriban még kevés volt a vegyes házasság, még a "balkézieket" is — így a Grozáét is — beleértve). A MADOSZ-t 1934-tôl a magyar anyanyelvû kommunisták szervezték meg. Nem tudjuk pontosan, a Komintern kezdeményezte-e és a kormány támogatta, vagy épp fordítva volt. De mindenki tudta, kommunista fedôpártról van szó. És a hatalom ezt akkor is engedélyezte, mikor maga a Kommunista Párt be volt tiltva; szervezôi szabadon mozoghattak, míg a román kommunisták Doftánán ültek. Hja, az egységbontás áldozatokat követelt a hatalomtól is. Mindezek a fô MADOSZ-szervezôk emlékirataiból hámozhatók ki. Azt már Mikó Imrétôl tudjuk, hogy "a Magyar Párt (nem akarva az irredentizmus mellett a kommunizmus vádját is magára venni) mindig elhárította a madoszisták barátságát, akik közül sokan egyénileg beléptek a párttagozatokba és ott — taktikájuknak megfelelôen — zavart próbáltal kelteni". Ezt a célt szolgálta a hírhedt Vásárhelyi Találkozó megszervezése is (1937 októberében) a választások elôtt.
A tárgyra térve, az 1937-es választásokra készülve az apró MADOSZ rájött, hogy egyedül nincs semmi esélye. Így szövetségre lépett a Magyar Kisgazda pártocskával és Groza Petre Ekésfrontjával. De végül Groza rájött, hogy így sincs esélyük, kiadva a jelszót: mindenki szavazzon a "kisebbik rosszra", a Nemzeti Parasztpártra. Hát, ha igaz, így szavazott a MADOSZ becsületes, megtévesztett elnöke "gróf" Bethlenék helyett Maniura. 1937-ben, december 20-án, a Magyar Párt 19 megválasztott tagja (a kiemeltek az 1932-es választásokon is bejutottak az országgyûlésbe): parlamenti képviselôk Bethlen György, Bene Ferenc, Gál Miklós, Gyárfás Elemér, Jakabffy Elemér, Jósika János, Kendeffy Ödön, Meskó Miklós, Müller Jenô, Pál Gábor, Perecz Béla, Soós István, Szabó Béni, Szenkereszty Béla, Willer József; szenátorok Barabás Béla, Bethlen Bálint, Sándor József és Sebesi János (plusz hivatalból az egyházaink püspökei). Vajon miért nem emlegeti soha sajtónk, sôt az RMDSZ sem ezeket a neveket, az akkori idôk Markó Béláját, Frunda Györgyét, Bárányi Ferencét, Szabó Károlyét? Hisz ôk a felvállalható elôdök, akik apró sikereket harcoltak ki, akik az akkori sóhivatalhoz (a Népszövetséghez) éppúgy fellebbeztek, mint ma is az európai szervekhez! Talán mert arisztokrata tagjai is voltak? De a választók tömege földmûves, iparos, kereskedô, értelmiség volt! És az az elnök se volt Pixi-Mixi fajta; gyermekkoromban találkoztam vele, igaz, bricsesznadrágban volt, de monoklit nem viselt. Gyárfás Elemér meg épp Márton Áron jó barátja volt.
Ha ma végigmegyünk a Majális utcán, Bethlen György elnök házát nem jelöli emléktábla, és ez nem baj. De egy MADOSZ-szervezô házát igen... Elgondolkozhatunk: a dévaiak még 1989 decemberében ledöntötték dr. Groza Petre szobrát. Jól tették, hogy siettek, lehet, ma már nem tehetnék.
Vajon Markó Béla gyermekei is úgy fognak járni, mint a felsorolt 1937-es képviselôk utódai? Vagyis, hogy 60 év múlva Markó Bélát senki sem fogja emlegetni, de az egységbontókról (Kiss Kálmán, Hajdu Gyôzô stb.) temetésének alkalmából nekrológok fognak dicsérôen megemlékezni? — Ki tehet róla, hogy ez ma így van? Na, de ne "vagdalkozzam".
A kampány ,,teátrális" epizódja, hogy Románia talán legismertebb színészének, Victor Rebengiucnak felmondott a Bulandra színház, amelynek évtizedeken át tagja volt, azzal az indokolással, hogy megszegte a fegyelmi elôírásokat. Rebengiuc a múlt héten a színfalak mögött várt a szerepe szerinti belépésre, amikor azt hallotta, hogy a színpadon valaki bejelenti: az elôadást, amelynek ô az egyik fôszereplôje, a kormánypárt ajánlja fel a fôvárosi nyugdíjasoknak.
Az Adevãrulnak nyilatkozva a színész elmondta: miután ô errôl mit sem tudott, amikor rá került a sor, a színpadról leszólt a közönségnek: ,,Engedjenek meg egy pontosítást: én a konvenciónak játszom". A színész másnap megkapta a felmondólevelét. Rebengiuc az Adevãrulnak nyilatkozva kijelentette: azért tartja rendkívül súlyosnak az esetet, mert senki sem teheti meg, hogy a színészeket választási ügynökökként használja fel, különösen nem tudtuk nélkül. A színigazgató tagja annak a pártnak, amelynek javára eljárt, de én nem — mondotta Rebengiuc, akinek ellenzéki álláspontja közismert.
- Augusztus elsejétôl dolgozom az RMDSZ székházában — mondja Rácz Levente, Fehér megyei szenátori irodavezetô és képviselôjelölt. — Ez az állás hagyományosan együtt jár azzal, hogy a megbízott (ez esetben jómagam) ellátja az ügyvezetô elnöki teendôket is. Szász Csaba (a Szabadság volt tudósítója) helyébe kerültem ide, ugyanis ô megnôsült és elköltözött Nagyenyedrôl.
Az RMDSZ Fehér megyei szenátusi listáján Bakó Botond nagyenyedi tanár, Kovács Adorján mérnök, Csávossy György író és Kászoni Jenô tanár szerepelnek, a képviselôházi listán pedig rajtam kívül Köble Csaba mérnök, Pálosi János mérnök, Brendus Gyula orvos, Härtlain István mérnök, Sipos Ferenc mérnök és Király Ferencz mérnök.
Az 1990-1992-es idôszakban dr. Brendus Gyula volt a képviselônk, 1992-tôl napjainkig pedig egyetlen szenátorunk volt. Még nem lehet tudni, hogy Fehér megyének szenátora is lesz, vagy csak képviselôje. Az is elôfordulhat, hogy mind a kettô, de lehet, hogy egyik sem. Ez attól függ, hányan mennek el szavazni, valamint attól, hogy a szavazatok országos újraosztásánál a "számok játékából" mi jön ki.
Intenzív kiszállás-programmal készülünk a választásokra. A kampánycsend beálltáig el szeretnénk jutni minden magyarlakta területre Fehér megyében. Gond viszont az, hogy csak hét végén tudnának minket fogadni, mivel sok helyen csak istentisztelet után tudjuk összegyûjteni jövendôbeli választóinkat.
- Mi a stratégiád?
- Összeállítottam egy — szerintem eléggé átfogó — programot, amelynek bemutatására teljes egészében még nem nagyon volt alkalmam. A legfontosabb dolog a gazdasági ügyek orvoslása lenne. Lejárt már az az idôszak, amikor az emberek azért szavaztak az RMDSZ-re, mert magyarok. Most olyan programmal kell szavazásra késztetni ôket, amely a szociális és gazdasági gondjaikon enyhíteni tud. Ilyen meggondolásból — amennyiben olyan helyzetbe kerülök, hogy ezt megtehessem — jónak látom a pénzügyi forrásokat átcsoportosítani. Ebben a hat évben nagyon sok rendezvényre került sor. Nem vonom kétségbe hasznosságukat, de rengeteg pénzt fölemésztettek, és legfeljebb csak egy-egy szép emlék maradt belôlük mindenki számára. Semmi kézzelfogható nem történt. Ennél fontosabb lenne e cégeket létrehozni, vagy segíteni a már meglévô magyar érdekeltségû vállalkozásokon. Sajnálatos dolog történt Torockón, ugyanis a falu határában az ortodox egyház megvásárolt egy telket, ahová görögkeleti kolostort akarnak építeni. Ez elôre kitervelt dolog volt... Miért ne ékelôdnének be egy magyarlakta területre? Jóval áron felül fizették meg, csak azért, hogy megkaphassák. Véleményem az, hogy ilyen esetben kötelességünk mi nekünk is lépni. A magyar közösségnek valamilyen módon fel kellene vásárolnia ezeket a tulajdonokat. Látjuk, hogy "mások" részérôl vannak próbálkozások, éppen ezért elôzzük meg az ilyen eseteket!
A második legfontosabb dolog számomra a szórvány kérdése. A romániai magyarság jó része szórványban él, s bizony úgy érzem, nem vesszük eléggé figyelembe ezt a tényt. Hátrány az, hogy a magyarság körében nincs egységes vallás. Szétszórtságunkban való összefogásunkra a zsidó nép példájából indulok ki, amelyet a 2000 éves szórványban a közös vallás, a közös erkölcsi és hitrendszer tartott meg.
"Történelmi érvek a politikai vitában, ezek hatása a többségi-kisebbségi nemzetiségi együttélésben" címmel rendezett kerekasztal-tanácskozást a hét végén a PER nevû amerikai alapítvány Szovátán, amerikai, magyarországi és romániai kutatók részvételével.
A rendezvényen Pók Attila a budapesti Történettudományi Intézet, Bárdi Nándor a Teleki-alapítvány, Allen Kassoff, Livia Plaks, Larry Watts, Mélykúti Ferenc és Kopeck Mária a PER amerikai alapítvány, Adrian Cioroianu a bukaresti történettudományi tanszék, Oana Popa és Horváth István a kolozsvári Babes,-Bolyai Egyetem és Spielmann Mihály a marosvásárhelyi Teleki Téka részérôl vettek részt, továbbá Paul Filippi szebeni történész, a Német Demokratikus Fórum elnöke is.
A résztvevôk külön-külön készítettek bevezetôt a tanácskozás címében megjelölt témához. Egyetértettek a résztvevôk abban, hogy vannak jó és rossz történészek és politikusok, a legveszélyesebb az, amikor az etnikai kérdések megítélésében rossz történészek és rossz politikusok találkoznak. Arra is rámutattak a vita során, hogy az olyan, többféle módon értelmezett elvont fogalmak hangoztatása helyett, mint a "kollektív jogok" vagy a különbözô autonómiaformák, célravezetôbb konkrétan megfogalmazni azt, hogy mit értenek ezeken, mire vonatkoznak a gyakorlati igények, törekvések.
December 14-én Aradon kerül sor a vita folytatására, ezúttal politológusok részvételével. A program zárórendezvényeként februárban Marosvásárhelyen nyilvános találkozót szerveznek, amelyen a két kerekasztal anyagának ismeretében igyekeznek közös ajánlásokat kidolgozni a politikusoknak az etnikumokra vonatkozó történelmi témák, érvek használatára.
Egyre több politikai kör ismeri el vagy kényszerül annak elismerésére, hogy Románia és Moldova között speciális, privilegizált kapcsolatok fejlôdnek. Ezt azok a külföldi kancelláriák is elismerik, ahol figyelemmel követik a kapcsolatok alakulását a két független és szomszédos román állam között — jelentette ki a kisinyovi román nagyköveti posztot átmenetileg ellátó Marcel Dinu az ARA címû moldovai napilapnak adott interjújában.
Dinu, aki nagyköveti megbízatása mellett megtartotta államtitkári funkcióját is a külügyminisztériumban, a két ország különleges viszonyát értékelve az USA és Anglia, a Benelux államok, Franciaország és Németország kapcsolataiból hozott fel példákat, és kijelentette, hogy a román-moldovai kapcsolatok "legfeljebb azokat nyugtalanítják, akiknek a két állammal, vagy egyikükkel szemben titkolt gondolataik vannak", akik "a speciális kapcsolatokat szembeállítják a román fóbiával". "Romániának és Moldovának túl sok közös dolga van ahhoz, hogy el lehessen ôket választani." "És van még valami: az emberek közötti kapcsolatok, amelyek emberek százezreit kötik össze, számosak a rokoni, de még inkább a lelki kapcsolatok" — hangoztatta Dinu. "A ridegebb diplomáciai-politikai formulák szintjén ezeket a kapcsolatokat a gazdasági integráció elmélyítésével és a közös szellemi és kulturális tér elmélyítésével jellemzik, de például a szellemi és kulturális teret illetôen ez a megfogalmazás nem tesz egyebet, mint szentesíti a realitásokat, más szóval a kapcsolatok testvéri viszonyokat jelentenek a legszorosabb közeledés jegyében."
A lehetséges energetikai együttmûködéssel kapcsolatban Dinu elmondta, hogy a nagyfeszültségû vezetékek összekapcsolását tervezik és a szakértôk már konkrét terveket is kidolgoztak. Mint hozzátette: a politikai döntés még nem történt meg. Közölte azt is, hogy Románia egyidejûleg villamos energiát is tudna szállítani, jelenleg is rendelkezik kapacitásokkal, amelyhez a moldovai fél adhatná a szükséges fûtôanyagot. Természetesen változhatnak a dolgok a cernavodai atomerômû második blokkjának üzembe helyezését követôen, fôleg miután egy ideig a moldovai kormány is érdeklôdést tanúsított ez iránt.
A kapcsolatok jövôjére vonatkozóan Marcel Dinu kifejtette, hogy Romániában minden politikai erôre kiterjedô konszenzus van a speciális kapcsolatok fejlesztésére, míg Moldova esetében ezt nem mindenütt tapasztalja, de ezzel együtt bízik a beindult folyamat gyorsuló folytatásában s abban, hogy a moldovai választási kampányban a jelöltek nem a román fóbiával fogják ijesztgetni egymást.
A moldovai gazdaság idei kilenchavi alakulásáról közzétett statisztikai jelentés megerôsíti, hogy folyamatos a reformok végrehajtása. Ennek megfelelôen változik a gazdasági egységek száma és azok tulajdonformája. Kilenc hónap alatt 1,6-szorosára nôtt a gazdasági szereplôk száma, a paraszti farmok száma pedig több mint megduplázódott. Megôrizte stabilitását a nemzeti valuta. Nincs számottevô infláció, az idei havi átlag 1,15 százalék.
Ugyanakkor a statisztikai adatok nem azt mutatják, hogy a bevezetett intézkedések hatékonyan szolgálták volna a gazdasági helyzet javulását. Az intézkedések nem váltották ki a kívánt hatást. A nemzeti össztermék kilenc hónap alatt 11 százalékkal, a bruttó hazai termék 4,6 százalékkal csökkent. Az ipari termék három százalékkal volt kevesebb, és megállt az elsô félévben tapasztalt növekedési trend.
A mezôgazdasági termelés — beleszámítva valamennyi termelési kategóriát — 17 százalékkal csökkent. Ezen belül 20 százalékkal esett vissza a növénytermesztés és két százalékkal az állattenyésztés.
A beruházások csökkenése 17 százalékos volt. Ugyanilyen mértékû a visszaesés az áruszállításban, kisebb, 8 százalékos mértékben csökkent a személyszállítás. Nem jelentôs a lakossági vásárlások 2,1 százalékos mérséklôdése, de 24 százalékkal csökkentek a szolgáltatások.
A kivitel 23 százalékkal bôvült, a behozatal pedig 42 százalékkal. Az import jóval nagyobb bôvülése miatt 187 millió dolláros kereskedelmi mérleghiány keletkezett.
Az augusztus végére elért havi 184 lejes (kb. 38 dollár) átlagbér a létminimum 49 százalékát teszi ki. Az állam tartozása a bérkifizetések terén tovább nôtt, és elérte a 267 millió lejt. Közel ennyi, 265 millió lej a társadalombiztosítás tartozása a nem folyósított nyugdíjak miatt.
Nemrég Bukarestben átnyújtották a vállalatok idei rangsorolásában élen végzetteknek járó okleveleket és díjakat. Az elsôk között öt kolozsvári cég is szerepel. Az ipari kisvállalatok kategóriájában a Dunapack Impex Kft. végzett az elsô helyen. A könnyûipari nagyvállalatok között a Clujana Rt. a második helyre került. A szakszolgáltatások kisvállalatai közül a Net Brinel Comp Kft.-t a harmadik helyre sorolták. Ugyancsak a szolgáltatásoknál, de a közepes nagyságrendû vállalatok kategóriájában, a Storm Tv negyedikként végzett. A kisipariak között a Royal Loyalty HL Rt. az ötödik helyet szerezte meg. Ezek az eredmények dicséretes megyei "átlagszínvonalat" sejtetnek. Bár a Kolozs megyei privatizáció elôtt még sok a "szûzföld".
• Az ország cukorszükséglete az új termésig 400 ezer tonnára tehetô, amit azonban nem lehet fedezni belsô cukorrépatermésbôl — közölte Baciu Constantin mezôgazdasági államtitkár. Az idei cukortermelést 280 ezer tonnára becsülik, tehát a hiányzó mennyiséget — 120 ezer tonnát — a Moldova Köztársaságból és más országokból vámmentesen behozott cukorrépából fogják fedezni. Az idén 22 cukorgyár fog termelni, s ezek közül 6 már üzembe is állt.
• Az utóbbi hat év viszonylatában az idén végre nem gond az ôszi mezôgazdasági kampány lebonyolításához szükséges pénz, még ha egyes tételek célba juttatása nehézkés is — tájékoztatott a Mezôgazdasági és Élelmezési Minisztérium.
Lãpus,anu miniszter külön kidomborította, hogy az utóbbi napokban felgyorsult a mezôgazdasági munkálatok üteme, és a napraforgónak 75, a kukoricának pedig 85 százalékát már begyûjtötték. Az ôszi szántást 75 százalékban végezték el, de a szükséges gázolaj még mindig nincs leszállítva 19 megyének.
A téli napraforgó- és kukoricakészlet biztosítására a Mezôgazdasági Bankon keresztül 200 milliárd lejes hitelt biztosítottak ez idáig, és hamarosan további 400 milliárd várható.
A minap a Mezôség egyik legszebb magyarlakta falujában jártam, ahol több mint 900 ember él.
Oltean Ioan egészségügyi asszisztenssel a helyi népszaporulatról beszélgettünk. Amint elmondta, ebben az évben 8 temetés volt október 17-ig, és ezzel szemben csupán 3 született. Nyilvántartásából jól nyomon követhetô a születések számának évrôl évre csökkenô tendenciája. Míg 1992-ben 12 gyermek született, 1993-ban már csak 8, 1994-ben 9 újszülöttet iktattak be, hogy 1995-ben 4-re csökkenjen az újszülöttek száma. S ebben az évben, amint elôbb már említettem, negatív rekordot állítottak fel, csak 3 gyermek jött a világra. Nem is csoda, hiszen egyre jobban öregszik a falu, s különben is a mai fiatalok jó része úgy vélekedik, nem kell a gyerek. Vannak, akik az anyagiakra panaszkodnak, mások pedig egyéb feltételek hiánya miatt mondanak le a gyermek vállalásáról. Végeredményben teljesen mindegy, mivel magyarázzák ezt az évek óta egyre súlyosbodó negatív jelenséget. Sajnos, azonban ez nem kimondottan kamarási jelenség. Még jó, hogy a kivándorlási hullám csökkent itt és másutt is, de nem szûnt meg végleg, s ez csak tetézi a születések számának rohamos csökkenését. Ezért aztán jogos s egyben keserû is a kérdés: mi lesz veled Kamarás, ha kihalnak a magvetôk?
Barazsuly Emil