1996. október 31.
(VIII. évfolyam, 255. szám)
Csütörtök a választási kampány utolsó napja, de a vasárnapi eredményre és az elnökválasztás második fordulójára még tippelni is nehéz, a választásokat követô idôszak kormányzatára vonatkozó kombinációknak pedig csak a politológusok fantáziája szab határt.
Az elnökválasztás második fordulójának perspektíváit csak az elsô eredményének ismeretében lehet felvázolni: az ugyanis teljességgel valószínûtlen, hogy bármely jelölt az elsô fordulóban megszerezze az abszolút többséget. A parlamenti választások eredménye azonban már november 3-án eldôl, és feltehetôen komoly befolyást gyakorol az elnökválasztás sorsára is.
A jövendô parlamentre vonatkozólag a felmérések csak abban egyeznek, hogy egyetlen párt vagy pártszövetség sem számíthat a mandátumok abszolút többségére. A legtöbb közvélemény-kutatás a konvenciónak jósolta az elsô helyet a szavazatok 25-33 százalékával, de egy-két felmérés a jelenlegi kormánypártot hozta ki relatív gyôztesként. A jelenleg ellenzékben lévô Szociáldemokrata Unió minden felmérésben harmadik, 16-25 százalékkal. Ezenkívül az RMDSZ és a Nagyrománia Párt szerepel általában biztos bejutóként, míg a Nemzeti Liberális Szövetség, a Gheorghe Funar vezette Egységpárt és a Centrum Unió már a kiesési zónát kerülgeti. Mindegyikük esetében akadtak olyan felmérések, amelyek szerint vasárnap nem fogják elérni a parlamenti mandátumhoz szükséges országos küszöböt (3 százalék a pártok számára).
A jövendô parlament összetétele tehát bizonytalan: legkevesebb négy-öt, esetleg hét-nyolc erô jut be — ami nem jelenti azt, hogy csak ennyi párt mûködik majd keretében, mivel több pártszövetség is indul. Azokat a voksokat azonban, amelyek a parlamentbe be nem jutó pártokra jutnak, elosztják a képviseletet szerzô erôk között, és ez, a kiesô pártok számától, illetve az így elveszett voksok mennyiségétôl függô módon növeli a gyôztesek parlamenti képviseleti arányát.
Mint ismeretes, az 1992. évi választások után a jelenlegi kormánypárt, az RTDP elôdje szintén nem rendelkezett abszolút többséggel, és végül a szélsôséges nacionalista, posztkommunista erôkkel, a Gheorghe Funar vezette RNEP-vel, Corneliu Vadim Tudor Nagyrománia Pártjával és a Ceaus,escu volt miniszterelnöke, Ilie VerdeT, által alapított Szocialista Munkapárttal, valamint a szenátusban az Agrárpárttal együtt kormányzott, bár az útitársak nem mindegyike kapott miniszteri tárcákat.
E koalíció feltámadása több okból is valószínûtlen: egyrészt a Nyugat egyértelmûen jelezte, hogy ellenzi az ilyen erôk kormányzati szerephez juttatását, másrészt a Szociális Demokrácia Pártjának az ilyen utitársakkal együtt sem lenne a jelenlegi elôrejelzések szerint többsége a parlamentben, végül pedig olyan heves polémia alakult ki Iliescu pártja és az ex-szövetségesei között, ami ha nem is lehetetlenné, de legalábbis valószínûtlenné teszi az eltörött cserepek összeragasztását.
A másik oldalon az ellenzék egyik tömbje sem számíthat arra, hogy egymaga kormányozhat majd, viszont az oppozíció vezetô ereje, a Konvenció kitért az elôl, hogy elôzetes politikai megállapodást kössön a Szociáldemokrata Unióval és a Nicolae Manolescu vezette Nemzeti Liberális Szövetséggel a közös koalícióról.
A különbözô felmérések azt mutatják, hogy a Konvenció és a Szociáldemokrata Unió együtt mintegy a voksok felére számíthatna, ami esetleg a mandátumok abszolút többségét is jelentheti. A legtöbb elemzô szerint azonban további támogatásra is szükségük lenne, például az RMDSZ, vagy ha Manolescu liberálisai (a Konvencióból kivált Polgári Szövetség Pártja és a Liberális Párt 93) is képviseletet szereznek, az ô közremûködésükre, vagy valamennyiükre.
Gheorghe Funar Egységpártja is ajánlkozott a Konvencióval való együttmûködésre, azzal a feltétellel azonban, hogy a jövendô koalícióba nem kerül be sem a Petre Roman vezette Szociáldemokrata Unió, sem az RMDSZ. Ez tehát a parlamenti matematika szempontjából nem megoldás, politikailag pedig aligha képzelhetô el.
A közös politikai nevezô kialakítása azonban az eddigi ellenzék erôi között sem ígérkezik könnyûnek: a Konvenció erôi neheztelnek Petre Roman pártjára, visszaemlékezve arra az idôre, amikor ôk ellenzékben voltak és Petre Roman kormányon, de magában a Konvencióban is elsôsorban az ellenzéki szerepkör tartja össze a különben eltérô ideológiájú Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártot, a pártszövetség fôerejét és a Konvencióban mûködô két további liberális formációt. Az RMDSZ és a másik két liberális párt távozása a Konvencióból tavaly tavasszal ugyancsak koncepciós különbségekre vezethetô vissza: ezeket nem könnyû áthidalni.
Végül a román politikai világban sok szó esik egy esetleges nagykoalícióról is. A választási kampány kezdetén Iosif Boda, Iliescu elnök kampányfônöke egy interjúban maga is felvetette a Konvenció fôerejét alkotó Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és az SZDRP közös kormányalakításának lehetôségét — ám ugyanakkor a kormánypárt, Iliescu fô támasza hivatalosan elhatárolta magát ettôl a "magánvéleménytôl", Emil Constantinescu pedig "erkölcstelennek" minôsítette a Konvenció és az SZDRP szövetkezését.
A döntésben fontos szava lesz a várhatólag november 17-én megválasztandó új — vagy régi-új — államfônek, illetve annak, hogy, akár Iliescu lesz az, akár más, "társbérletre" kényszerül vagy "saját" többségre támaszkodhat a törvényhozásban. Ami Iliescut illeti, már jelezte: "elég érettnek" tartja Romániát egy "társbérletre" a "baloldalra" támaszkodó elnök (azaz ô maga) és egy "középjobb" többségû parlament között.
Az 1996-os általános választások alkalmával Magyarországon öt városban, hat szavazókörzetben szavazhatnak az ott tartózkodó román állampolgárok. Budapesten a román nagykövetségen, XIV. kerület, Thököly út 72. és a Román Kulturális Központban, XIV. kerület, Izsó utca 5., Pécsett a polgármesteri hivatalban, Széchenyi tér 1., Szegeden a polgármesteri hivatalban, Széchenyi tér 10-11., Debrecenben a Ságvári Endre Általános Iskolában, Vásári utca 10. és Nyíregyházán a városházán, Kossuth tér 1. A külföldön érvényes szavazótömbökben az RMDSZ képviselôjelöltjeinek a névsora az D füzetben a 14. oldalon a 18. négyzetben, a szenátorjelölteké az S füzetben a 7. oldalon a 12. négyzetben található. Az elnökjelöltek füzete egységes, Frunda György neve a 2. lap jobb alsó sarkában szerepel.
Aki most utazik külföldre, vigye magával a személyi igazolványát is. Mint már jeleztük, a külügyminisztérium hirtelen támadt ötlete szerint azok, akik október 26-a után érkeztek külföldre, nem szavazhatnak útlevelükkel.
A külügyminisztérium szóvivôje szerdai sajtóértekezletén nem kívánta érdemben kommentálni a magyar országgyûlésnek azt a döntését, amellyel november végére halasztották a román-magyar alapszerzôdés ratifikálási vitáját.
A bukaresti Adevãrul szerdai száma a Rompres alapján azt közölte, a vitát azért halasztották el, hogy ne befolyásolják a romániai választások alakulását.
Amikor errôl kérdezték, Sorin Ducaru szóvivô kifejtette: ez nem olyan téma, amelyben a román félnek állást kellene foglalnia. A szerzôdést a két fél aláírta, a román fél már ratifikálta, s most e tekintetben a magyar félen a sor. A szerzôdésrôl folytatandó magyarországi parlamenti vita elhalasztásának okai — mondta a szóvivô — a magyarországi belsô döntési mechanizmusban keresendôk.
A sajtóértekezleten a szóvivô reagált a Ziua címû ellenzéki napilap szerdai, szerzôdések fénymásolataival illusztrált közlésére, amely szerint a román külügyminisztérium 4 millió dollárt fordított Ion Iliescu államfô népszerûsítésére az Egyesült Államokban. Ducaru a szokásos gyakorlat részének nevezte, hogy Románia washingtoni nagykövetsége 1994 óta szerzôdéseket kötött amerikai cégekkel az ország népszerûsítésére, "imázsának javítására", az olyan nemzeti célok elômozdítására, mint a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megszerzése és Romániának a NATO-bôvítés elsô hullámába való bekerülése. A szóvivô közlése szerint e célra eddig összesen több mint 2,5 millió dollárt fizettek ki.
Ducaru közölte: a Közép-európai Kezdeményezés országainak november 8-9-i grazi csúcsértekezletén a román küldöttséget Vãcãroiu miniszterelnök vezeti, s a delegációnak tagja lesz Meles,canu külügyminiszter is.
1996. november 3-án választanunk kell mindannyiunknak. Választania kell minden romániai magyarnak a hallgatás és a megszólalás között, el kell döntenünk, hogy akarunk-e és tudunk-e beleszólni saját sorsunkba, akarunk-e és tudunk-e változtatni helyzetünkön. Akarunk-e és tudunk-e jövôt adni gyermekeinknek, magyar iskolát, magyar egyetemet, tisztességes megélhetést, védelmet az ártó szándékokkal szemben, bizalmat a holnaphoz, erôt a megmaradáshoz és a megújuláshoz?
Hiszem, hogy van bennünk akarat véghezvinni, amit elterveztünk, cselekedni együtt egymásért, öregekért és fiatalokért, nôkért és férfiakért, magyarokért, akik magyarként kívánunk megmaradni, és mindazokért, akik szabad emberként kívánnak élni ebben az országban.
De akarat és tudás nem elegendô. Nekünk továbbra is együtt, egységben kell cselekednünk, nekünk továbbra is össze kell fognunk.
Nekünk most minden szavazatra szükségünk van.
Választások után erôsebbek lehetünk, mint eddig bármikor, de ezért mindenkinek, minden felnôtt, felelôs magyar választópolgárnak tennie kell. El kell mennünk szavazni önmagunkért, mindannyiunkért!
Ki kell mondani végre: mi nem csupán megmaradni akarunk, mi nôni, gyarapodni, alkotni akarunk, mi nem csak megôrizni akarjuk azt, amink van, nekünk ez nem lehet elég, mi olyan helyzetet akarunk teremteni, hogy egyenlôségben élhessünk másokkal, és hogy nap mint nap többek lehessünk.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség az elmúlt években bebizonyította, hogy képes kitartóan küzdeni ezekért a célokért, az egész romániai társadalom demokratikus átalakításáért, az ország európai integrációjáért, magyar közösségünk helyzetének alapvetô megváltoztatásáért.
Választók százezrei, mindenki, akikkel az elmúlt hetekben találkozhattunk, az egység, az összefogás üzenetét várták el tôlünk, ezt az üzenetet fogalmazták meg nekünk.
Ebben az összefogásban van az erô!
Ebben az összefogásban van a jövô!
Ez a mi esélyünk!
Esély arra, hogy szót értve és együttmûködve mindazokkal, akik valóban demokráciát akarnak Romániában, megváltoztassuk életünket!
Szavazzanak az RMDSZ képviselôjelöltjeire!
Szavazzanak az RMDSZ szenátorjelöltjeire!
Szavazzanak az RMDSZ államelnökjelöltjére!
Szavazzanak a tulipánra!
1996. október 30.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke
Szerdán közzétették Bukarestben a legújabb közvélemény-kutatások eredményét. A CURS nevû intézet október 23-28. között készült felmérésében Ion Iliescu vezet az elnökjelöltek között 32 százalékkal a 28 százalékos Emil Constantinescu és a 21,5 százalékos Petre Roman elôtt, a pártok között viszont a Konvenció áll az élen 32 százalékkal, a kormánypárt 26, a Szociáldemokrata Unió 16,5 százalékkal következik. Negyedik helyen az RMDSZ áll, 6,5 százalékkal, elnökjelöltje, Frunda György pedig 6 százalékkal.
A CURS felmérése is megerôsíti az IRSOP elôzô nap ismertté vált számsorát, amelynek értelmében Ion Iliescu szavazati aránya csökkent a kampány kezdete óta. Az államfô júliusban 40 százalékról indult és jelenleg 32 százalékra számíthat, az RTDP 29 százalékról startolt és ma 26 százalékon áll. Emil Constantinescu a CURS szerint 28 százalékról rajtolt és most is tartja ezt, Petre Roman 20 százalékról 21,5 százalékig jutott. Constantinescu és Roman, illetve Frunda együtt a voksok 55,5 százalékára számíthat az elsô fordulóban, az ellenzék egésze pedig, ha a Nemzeti Liberális Szövetség is bejutna a parlamentbe, a mandátumok mintegy 60 százalékával rendelkezne a törvényhozásban.
Olvasom, hallom egy-két helyi és országos vezetônk optimista nyilatkozatát: lehetôség van arra, hogy elérjük a korábbi választásokon leadott szavazatok számát, biztosítsunk ugyanakkora magyar képviseletet a parlamentben, mint eddig. Nem a cinizmus beszél belôlem, amikor arra emlékeztetnék, hogy a helyi választások elôtt is azt jósolták: a városi tanácsban nyolc, sôt kilenc tanácsosi hely is megszerezhetô. Aztán jól tudjuk, mi lett az eredmény.
Az optimizmus csak akkor indokolt, ha azt elô is készítjük, alá is támasztjuk, ki is harcoljuk. Segíts magadon s az Isten is megsegít... Hogy ezt elérhessük, számolnunk kell az akadályokkal, gondokkal, nehézségekkel.
Ismeretes, hogy a két népszámlálás közt, 1978-tól 1992-ig az erdélyi magyarság száma hét százalékkal csökkent. A román statisztika velünk szemben mindig csal, mégis az adat elgondolkoztató s nincs érvünk, amellyel visszaverhetnôk a népünk lélekszámának csökkenésére vonatkozó számokat. A helyzet ugyanis az, nincs a megyében sem város, sem falu, amelyben a születések száma meghaladná a halálozásokét. Ellenkezôleg. Ha pedig ez így van, akkor az elôzô választások óta eltelt négy év alatt is nem kevés öreg távozott el sorainkból. Ez arra intsen mindannyiunkat, fokozott számban járuljunk az urnák elé, ne maradjon otthon senki, sem kényelmességbôl, sem közönyösségbôl.
Megjelent az áruló banda, a szabaddemokratának nevezett "magyar" párt. Idézôjelben lehet csak leírni, mert ezek a "magyarok" románul beszélnek gyûléseiken, ami világosan jelzi, hogy a román hírszerzés emberei, Asztalos-Mãgureanu Virgil úr hozta létre szervezetüket s miként a teremtô atyjuk is renegát, átvedlett köpönyegforgató, úgy ôk is azok. Bizonyára a hírszerzéstôl kapták az ötletet is, hogy a vegyes házasságokban élô magyarok és gyermekeik felé tájékozódjanak, ôket nyerjék meg Iliescunak, és távolítsák el az RMDSZ-tôl. Nem szabad lebecsülni a veszélyt, amelyet jelentenek; ismeretes ugyanis, hogy a vegyes házasságokban mind a szülôk, mind a gyermekek többsége az uralkodó nemzethez húz, ily módon igyekszik beilleszkedni, áthasonulni, alkalmazkodni. Ôket csak szép szóval, okos magyarázattal tudjuk magunk mellé állítani, a türelmetlenség sehova sem vezet, az állhatatos felvilágosítás, érvelés viszont sok esetben megtermi gyümölcsét.
Kényes kérdésrôl szólnék még akkor is, ha emiatt némelyek megorrolnak rám: a nôk apolitikusságáról, politikai, közéleti nemtörôdömségérôl. Hogy mi ennek az oka? Évszázadokra nyúlik vissza a magyarázata, most csak annyit tennék szóvá, a nôk egy része ma is szívesebben foglalkozik a fôzéssel, öltözködéssel, kozmetikával, az otthon dolgaival, mint a valamivel tágasabb világgal. És furcsa dolog, nem csupán némely egyszerû idôs háziasszony viselkedik így, hanem sok fiatal, tanult lány is: a politikát mocskos mesterségnek vélik, úri huncutságnak, jobbik esetben a férfiak dolgának, "neki azonban hagyjanak békét". Mit is mondjak? A baráti szó, szülôi figyelmeztetés, rokoni magyarázat talán az ô esetükben is eredményre vezet; ráébreszti ôket arra, hogy egy közösséghez tartoznak, az ô sorsuk is attól függ, hogyan alakul a magyarság sora s ezen a sorson szavazatukkal ôk is tudnak valamit jobbítani.
Mit szóljak azonban a sorainkban ágáló tudatos gáncsoskodókról, a sértettekrôl, dühöngôkrôl, lesipuskásokról? Akik például Frundát Neptun miatt vagy az autonómia ügyében vallott nézetei miatt támadják? Akik a képviselôjelöltjeinket, szenátorjelöltjeinket támadják ma is? De mit lehessen mondani arról az ádáz gyûlöletû, zavaros fejû némberrôl (a nevét jobb, ha nem írom ide), aki egy héttel ezelôtt megjelent, bô lére eresztett, kusza "eszmefuttatásában" azt fejtegeti, hogy vezetôink közt csupán egyetlen tiszta ember van?
Szeretném megérteni ezeket az embereket, hiszen köztük akad olyan is, akit méltatlanul mellôztek, aki talán jó szándékkal bírál, valós hibákat, súlyos botlásokat tesz szóvá. Azt mondanám, ami egyébként közhely, mindenkiben lehet hiba, bárki követhet el baklövéseket, van azonban egy íratlan törvény: ha egyszer a közösség kiválasztotta képviselôit, szószólóit, ha kifejezte, hogy bízik bennük, akkor nem illik szüntelenül gáncsoskodni és bizalmatlanságot gerjeszteni velük szemben, hanem támogatni kell ôket. Akik viszont ezt nem értik meg, hanem gonoszan, ártó szándékkal kárunkra cselekednek, azok szembehelyezkednek közösségünkkel, az erdélyi magyarsággal. De ne felejtsék el, ez a közösség is szembehelyezkedik velük — elôbb-utóbb. Hát ezt akarják?
Versenyben maradt 16 elnökjelölt, továbbá 43 politikai párt, valamint számos nemzeti kisebbségi szervezet és független parlamenti jelölt. Kolozs megyére ebbôl 33 párt, nemzetiség és független jelölt "esik".
Szerencsésebb volna a helyzet fordítottja. Vagyis bár lenne félszáz elnökjelölt és tíznél kevesebb parlamenti jelöltlista. Az elsô menetben az elnökjelöltekre adott szavazatok bármilyen mértékben szóródhatnak, mert úgyis lesz egy második forduló, amikor a két "nagymenô" között majd eldôl a végeredmény. A pártok közötti vetélkedésben azonban nincs második gongütés. Vasárnap este megkezdik a szavazatok összeszámlálását, és amelyik párt nem érte el a 3 százalékot — végérvényesen kiesik.
A kiesettek között, sajnos, lesznek "ártatlanok" is. Olyanok, amelyek rátermett politikusi gárdával rendelkeznek, tehát a parlamentben lenne a helyük, de éppen úgy vonal alatt maradnak, mint például a Nyugdíjasok Pártja. Ilyen veszély fenyegeti a Polgári Szövetség Pártjából és a '93-as Liberális Pártból alakult szövetséget, mert még van vagy hétféle liberálisnak nevezett pártocska. Így fog elúszni bizonyos mennyiségû szavazat azért is, mert valakik vonzalmat éreznek az olaszok iránt, vagy egyeseknek eszükbe jut a családfa örmény ágazata.
Az eleve esélytelenek — fantompártok — azzal is ártanak, hogy többnyire nem véletlenszerûen vonzanak el szavazókat a valódiaktól. A magát magyarnak nevezô szabaddemokratákra nem fognak ugyanolyan arányban szavazni társadalmi demokraták, román egységpártosok, nagyromániások, mint megtévesztett — vagy a hatalomnak elkötelezett — magyarok. Különben pontosan ezért rajzoltatott ez a csoportocska olyan választási jelvényt, amely hajszálra megegyezik az RMDSZ sepsiszentgyörgyi székházán látható emblémával.
Tehát, vigyázat: a parlamenti képviselôkre csak egy szavazatunk van. Azt nehogy szánalomból elfecséreljük a "szegény esélytelenekre", mondván, hogy ôk se maradjanak a semmivel.
Nits Árpád
Ui.: Esetünkben az elnökjelöltekre adott szavazatok szétszórása sem lenne normális. Szavazatunk a legkevesebb, amivel Frunda György ragyogó — idônként szívszorítóan kegyetlen körülmények közötti -helytállását jutalmazhatjuk.
Fura egy életképes közösséghez tartozom: erdélyi magyar vagyok.
Rendszerek, államok váltogatják egymást körülöttünk, népcsoportok költöznek be hozzánk, apadnak el mellôlünk, mi mégis ezerszáz éve e tájnak teremtô erôt, ellenfeleinknek gondot jelentünk.
Mindig elkerültük az elnemzetietlenítést, szelíden elhessegettük a harsogó magyarkodást, hibáinkon keseregtünk-okultunk, és nem hittünk sem az érdemeinket eszményítôknek, sem a minket érdemtelenül becsmérlôknek.
A történelem kínálta megoldások közül mindig azt választottuk, amely végül a túlélésünket biztosította.
Így maradtunk meg erdélyieknek.
A mostani választásokon is hallatni fogjuk hangunkat. Bizonyítani fogjuk jelenlétünket, súlyunkat az országban.
Nem biztos, hogy mindenki öntudatos politikai vagy nemzeti elhivatottságból megy szavazni. Lesz, aki emiatt, lesz, aki megszokásból, más a versenyszellembôl fogja választói óhaját — egybecsengôen kinyilvánítani. Versenyezzünk: ne két, hanem három képviselônk legyen a megyében! Mozgósítsuk magunkat és sorstársainkat: országosan érjük el ismét az egymilliót!
Nincs jobb a szájról szájra terjedô értesülésnél, nincs biztosabb a személytôl személyig ható meggyôzésnél: a legjobb kampánymunkások mi vagyunk. Ráadásul még késô sincs. Biztosan akad olyan ingadozó, aki vegyes házasságban, munkahelyi befolyásolása miatt, vagy más okból még nem egészen biztos a dolgában, kire-mire szavazzon. Világosítsuk fel: az ô érdekeit is védi az ezért alakult szövetségünk és a történelemben elsô államelnökjelöltünk. Ez a jó megoldás, és nem a szemükbe nézni nem merô, gátlástalanul félrevezetô, magukat magyarnak nevezô "szabaddemokraták".
A helyhatósági választások óta még betöltötte a tizennyolcadik életévét olyan családtagunk, akinek eszébe kell juttatni: neki is szavaznia kell! Bizonyára készül éppen most vasárnapra a választásokat szem elôl tévesztô több hétvégi program, amelybe a szavazást könnyen bele lehet még iktatni akár más helységben, megyében is. Van idô még a Magyarországon vagy még messzebb élô hozzátartozóinkat hazahívni, vagy figyelmeztetni a külföldön való szavazás szükségességére.
A világításra hazalátogatóknak is elég, ha csak a vasárnap reggeli voksolás után indulnak vissza. Rengeteg idô áll még külön-külön egyenként is rendelkezésünkre környezetünkben körülnézni: ki az a mozgássérült vagy csak támasz nélküli öreg, esetleg a helyzet komolyságát még fel nem érô fiatal, akinek szavazásáról még gondoskodhatunk, jó szóval, de akár rákérdezéssel is vasárnap délben: ugye, te már szavaztál? A helyhatósági választásokon történt távolmaradásunkért is, íme, most vezekelhetünk.
Ha pedig olvassuk, halljuk, hogy van olyan réteg, amelyet érdekvédelmi szervezetünk eddig semmiképp sem tudott mozgósítani, indítsuk el mi ôket a szavazófülkébe vezetô úton. Kikrôl van szó? Azokról, akik nem mennek el mûvelôdési rendezvényeinkre, akik nem írják alá közösségi folyamodványainkat, akik már többször fordítják a szót románra, akik nem járnak színházba, akik bölcsen mondogatják úton-útfélen, hogy "úgyis mindegy", meg "az én szavazatom se nem oszt, se nem szoroz", akik egy magyar múltú és jelenû városban (faluban) anyanyelvi közösségüktôl — sokszor önhibájukon kívül — elszakadófélben vannak, akik anyagi gondjaikon túl legfeljebb csak szórakozásukkal törôdnek, akik a nyomor miatt mások segítségére szorulnak — akik ezt a cikket sem olvassák.
Ôk azok, akik hiányoznak a választói jelenlét statisztikáiból, ôk a hiányzó százalékok közösségi szavazatainkból. Akiket bevonni és megnyerni azonban még mindig nem késô.
Népi diplomáciánk csodákra lehet képes.
Valószínûleg közülük egyre kevesebbet lehet meggyôzni, hogy másokért, valami megfoghatatlannak tûnô eszméért menjen el szavazni. Sáros-napfényes, hepehupás létünkben elsô és legfontosabb végre megérteni: mindenki saját magáért szavaz ilyenkor.
A jobb megélhetésre, a világútlevélre, a régóta dédelgetett személyes álmom valóra váltására. Magamra gondolok.
Ember vagyok.
Ezért az engem képviselôkön keresztül — magamra szavazok.
Frunda György, érdekvédelmi szervezetünk államelnökjelöltje nyerte el az "Academia CaT,avencu" versenyét. A neves hetilap szenátusa négy kérdést tett fel a tizenhat elnökjelöltnek.
1. Sikeres államcsínyt hajtott végre, ami néhány perces tévészereplését is lehetôvé teszi. Hogyan hangzik felszólalásának elsô két-három mondata?
2. Olyan államcsíny szerzôje, amely nyomán mások jutottak hatalomhoz. Mindössze kétperces beszédet intézhet a kivégzô osztaghoz. Mit mond (esetleg énekel)?
3. Letöltötte a lehetséges legtöbb mandátumot Románia elnökeként. Komponálja meg sírfeliratát.
4. Gratulálunk. Megnyerte a választásokat. Átvette irodáját, Ön elôtt Románia térképe. Gondolatai szabadon szállnak: (max 5 sor).
A kérdésekre a tizenhat jelölt közül mindössze kettô válaszolt: Nicolae Manolescu és Frunda György.
Frunda válaszai:
1. Szervusz Nép. Szép tôled, hogy szabadnak szeretnél látni. Akartalak, akarlak és akarni foglak. Úgy, hogy mindkettônknek jó legyen.
2. Stambélik! A târgovis,tei ólomkészletet tartalékoljátok az átmeneti idôszakra. (Ha netán a manôver nem sikerülne). Keresztény osztag, magyar testvérek! Fordítsátok meg fegyvereiteket és ne lôjjetek, és szerzek nektek strasbourgi vízumot. (Ha ez sem segít, akkor:) Katonák! Megparancsolom, keljetek át a Pruton!
3. Elsô lap: "Állj meg vándor, / mért lököd, / voltam s leszek / elnököd". Hátlap: "Ha ti nem akartok, majd akar az alkotmánybíró". Oldallap: "ad maiorem DEI gloriam repetitio est mater presidentum".
4. Amíg az etikai alapú területi autonómia elveit felvázoltam, légiesedtek a határok.
Az "Academia CaT,avencu" szenátusa úgy döntött, hogy a magyar jelöltnek ítéli oda a díjat, ami egy diplomából állt.
A ceremóniára kedden, október 29-én, este került sor a bukaresti Flamingo klubban, a Petôfi Sándor kultúrközpont szomszédságában.
A díj átadásakor Mircea Dinescu, az "Academia CaT,avencu" elnöke felolvasta a diploma szövegét: Frunda Gheorghe úrnak, tiszteletbeli díj: Frunda Gheorghe a Nemzeti Hunitás Pártjának elnöke...
***Frunda György: A díj egyik célom elismerése, a jogosultság elismerése. Mindig azt mondtam, hogy nemcsak magyarokhoz, hanem románokhoz is szólok, és megpróbálom lebontani a magyarellenes pszichológiai falat. A díj is bizonyítja, hogy a románság jó része átlát a politikai diverziókon.
Mircea Toma: Minden jelöltnek megvolt a választás lehetôsége. Mi Frundát választottuk. Hogy ez veszélyezteti Románia integritását? Nem, korántsem. Mi nagyobb Romániát szeretnénk, legyen nekünk is Balatonunk. Frundával nônek az esélyek, hogy Magyarországot Erdélyhez csatoljuk, s megvalósítsuk, ami hat év alatt nem sikerült: Nagyromániát.
Kiss Olivér, Bukarest