1996. szeptember 6.
(VIII. évfolyam, 208. szám)
Közös közlemény kiadásával, de politikai nyilatkozat nélkül zárult Pápán a magyar-magyar találkozó. A több mint hatórás, zárt ajtók mögött tartott tanácskozás után rendezett sajtótájékoztatón a találkozót kezdeményezô határon túli magyar szervezetek vezetôi leszögezték: találkozójuk elôkészítése volt a második magyar-magyar csúcsnak, amelyet Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint december 10-ig mindenképpen meg kellene tartaniuk, a közösen kiadott zárónyilatkozat azonban nem tartalmaz idôpont-megjelölést.
A sajtótájékoztatón - amelyen csak a határon túli magyar szervezetek képviselôi vettek részt - elhangzott: a találkozó résztvevôi bizottságot hoznak létre, mely elemzést készít az eddig elkészített alapszerzôdések hatásáról. A vizsgálat kiterjed majd arra, hogyan alakult az adott országokban a magyarság helyzete, hogyan változott az aláíró országok viszonya, milyen módon befolyásolta az alapszerzôdés a térség stabilitását. Az elemzés alapján ajánlásokat készítenek az esetleg szükséges teendôkrôl a nemzetközi pártszövetségek, parlamentek és az érintett kormányok számára. Bejelentették: szakértôi munkacsoportot hoznak létre, melynek feladata lesz a határon túli magyar közösségek igényeinek és autonómia-koncepcióinak egyeztetése.
Az RMDSZ elnöke szerint eredménynek kell tekinteni, hogy a jelenlegi feszült helyzetben sikerült a találkozó résztvevôinek egy "minimumszinten" konszenzust találniuk. Ez ugyanis lehetôvé teszi a további magyar-magyar csúcsok megrendezését, tárgyalások folytatását. Ezért inkább gyakorlati teendôket fogalmaztak meg a közös közleményben. A júliusi magyar-magyar csúcson elfogadott elvi nyilatkozat továbbra is érvényben van, annak tartalma akkor sem változott, ha a határainkon túli magyarság elégedetlen az azóta bekövetkezett politikai, külpolitikai történésekkel.
Kérdésre válaszolva elhangzott: a határainkon túli magyar szervezetek egy angol nyelvû levél szövegérôl is tárgyaltak, melyben a legutóbbi magyar-magyar csúcsról tájékoztatnák a nemzetközi közvéleményt. A levél szövege egyelôre pontosításokra szorul, ezért azt egy héten belül adják közre a különbözô kommunikációs csatornákon.
A magyar-magyar találkozó a pápai református templomban tartott ökumenikus istentisztelettel zárult.
A közlemény szövegét a 4. oldalon közöljük.
A bukaresti hatóságok szerdán nyilvánosságra hozott adatai szerint már 320-ra emelkedett az agyhártyagyulladásos megbetegedések száma.
Fehér megyében is megjelent a betegség. Kudzsirban kettô Balázsfalván három beteget vettek nyilvántartásba, de a megye egészségügyi hatóságai szerint egyelôre nem lehet tudni, hogy van-e összefüggés az ottani és a bukaresti esetek között. A dél-moldvai Buzãu megyében is három agyhártyagyulladásos beteget utaltak kórházba. Mindkét megye egészségügyi hatóságai hangsúlyozták, hogy e megyékben egyelôre nem lehet járványról beszélni, de javasolják a lakosságnak: tegyenek meg mindent a betegség megelôzése érdekében.
1995 októberében a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia magyar nemzetiségû diákjai a Tanügyi Törvény 123. szakaszára hivatkozva, miszerint tanár és mûvészképzésre anyanyelvû csoportok/tagozatok szervezhetôk, azzal az igénnyel fordultak az intézmény rektorátusához és a Tanügyminisztériumhoz, hogy a zenei szaknyelvet anyanyelvükön szeretnék elsajátítani. A diákok kérését az Akadémia Rektora és Szenátusa elutasította.
A fentieket alátámasztandó, az egyetem tanárai Angi István, László Ferenc és Terényi Ede a magyar tannyelvû zenei felsôoktatás újraszervezésére vonatkozó tervet készített és adott elô Liviu Maior tanügyminiszternél. Az anyanyelven oktatandó tantárgyak jegyzékében kizárólag elméleti tantárgyak szerepelnek: zeneelmélet és szolfézs, karvezetés, folklór, etnomuzikológia, paleográfia, pedagógia, pszichológia, a zenetanítás módszertana, pedagógiai gyakorlat, összhangzattan, ellenpont, zenei formatan és elemzés, hangszerelmélet, hangszerelés, zenetörténet, stilisztika, zenei esztétika, mûvészettörténet, filozófia, muzikológia, zeneszerzéstan, zenei rendezés, zenei dramaturgia. Az elsô találkozóra decemberben, a következôre februárban került sor. Liviu Maior miniszter egyetértett a magyar dékánhelyettesi állás és tagozat újraszervezésével az 1996/97-es tanévvel kezdôdôen.
A miniszter pozitív véleményezése ellenére, az Akadémia Rektora és Szenátusa továbbra is következetesen elutasítja a magyar tagozat újraélesztésének gondolatát is. Teszi ezt annak ellenére, hogy a közvélemény, a szakma egyre szélesebb körben csatlakozik az akadémia magyar ajkú tanárainak, diákjainak kezdeményezéséhez.
Ezúton közöljük a kolozsvári zenemûvészek állásfoglalását. Mindazoknak, akiket távollétükben a kezdeményezôk nem találtak meg, de egyetértenek a Szenátushoz és Rektorhoz intézett levélbe foglaltakkal, lehetôségük van/lesz késôbbi idôpontban aláírni az állásfoglalást - mindannyiukat felkeresik.
Az állásfoglalás szövegét a 4. oldalon közöljük.
1996. szeptember 6-án indul az RMDSZ és Frunda György államelnökjelölt hivatalos választási kampánya, melynek megnyitóünnepségére pénteken, 18 órakor kerül sor, a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében. Az eseményen jelen lesznek a szövetség legfontosabb személyiségei, az egyházak és politikai pártok képviselôi, valamint közéleti személyiségek. Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere a város nevében, Zonda Attila, az RMDSZ Maros megyei szervezetének képviseletében köszönti majd a résztvevôket. A hivatalos kampányindítást Takács Csaba ügyvezetô elnök, az RMDSZ kampányigazgatója hirdeti meg, majd beszédet mond Markó Béla szövetségi elnök, Tôkés László tiszteletbeli elnök, valamint az RMDSZ államelnökjelöltje, Frunda György szenátor.
***
A megyei RMDSZ információi szerint Kolozs megye messze az elsô helyen végzett a Frunda György elnökjelölését támogató aláírásgyûjtési akcióban mintegy 165 százalékban "teljesítve a tervet".
Makkay József visszautasítása nyomán Bitay Levente tölti be az elkövetkezô néhány hónapban a megüresedett Kolozs megyei képviselôi tisztséget. Bitay Levente 57 éves bányászmérnök, a Ásványbányászati Kutató és Tervezô Intézet alkalmazottja. Nôs, három gyermek apja, aki a négy évvel ezelôtti jelölése alkalmával - profétikusan - így nyilatkozott: "az a tény, hogy a jelölôlistán tartalékos helyet kaptam, egyáltalán nem zavar. Úgy érzem, haladékot kaptam a jobb felkészülésre... Számomra az ügy szolgálata a legfontosabb, tennivaló pedig bôven akad." A haladék, íme, lejárt. Tennivaló pedig annak ellenére akad, hogy a jelenlegi parlamentnek sincs már sok hátra.
- Noha a keddi, budapesti parlamenti vitanap hangulata alaposan rányomta bélyegét a másnapi magyar-magyar találkozóra, Pápa végül mégiscsak meghozta azt az eredményt, amelyre a szkeptikusok az elôzmények után nem is reménykedhettek - nyilatkozta lapunknak Takács Csaba ügyvezetô elnök. - Annak ellenére, hogy a politikai nyilatkozat elfogadása nem valósult meg (az elôzô vitanap után különben a találkozónak nem is igen lehetett más kimenetele), az RMDSZ-nek sikerült betöltenie a mediátor szerepét, feloldva a kormánypártok és az ellenzék között az elôzô napi feszültségeket, és elfogadtatni egy olyan cselekvési programot, amely lényegesen megszabja a további együttmûködés irányát. A tanácskozás résztvevôi bizottságot hoztak létre a még ebben az évben tervezett magyar-magyar csúcs elôkészítésére. Létrejött ugyanakkor egy olyan szakértôi csoport is, amely monitorizálja, áttekinti, elemzi azon nemzeti közösségek helyzetét, amelyek aláírták az alapszerzôdést szomszédaikkal. A határon túli magyar szervezetek autonómiatörekvéseinek érdekében létrehoznak egy szakértôkbôl álló munkabizottságot. Az autonómia érvényesítése egyébként összehangolt politikai munkát igényel, amelynek a különbözô európai szakbizottságokban, diplomáciai testületekben, nemzetközi pártszövetségekben is meg kell jelennie. Hogy milyen fontossággal bír a magyar kormány külpolitikájának, a határon túli magyar szervezetek tevékenységének az összehangolása, bizonyítja az is, hogy a magyar kormánynak az elsô magyar-magyar csúcshoz való eléggé felületes hozzáállása miatt tudott aztán a szlovák és a román lobby errôl a kisebbségi kérdésekhez máskülönben nagyon pozitív, nemzetközi szintû megközelítésérôl nevezetes találkozóról ilyen szélsôséges nacionalista hangulatot kelteni, a "rossz hangzású" etnikai területi autonómiával hergelve a közvéleményt. És tehették, mert a magyar külpolitika csak nagyon késôn és mentegetôzve cáfolta mindezt — mondotta Takács Csaba.
Az ügyvezetô elnök szerint a pápai találkozó e konkrét lépései, nevezetesen a három munkacsoport létrehozása optimizmusra ad okot, és megerôsíti hitében, hogy az RMDSZ mégsem csupán egy magára hagyott, jogaiért elszigetelten törtetô csoport.
Kérdésünkre, hogy mennyire fogadta kelletlenül az RMDSZ Markó Bélának a magyar parlamentben való felszólalására tett javaslat visszautasítását, Takács Csaba kifejtette, bár ez nagy megtiszteltetés lett volna az RMDSZ számára, Markó Béla csakis akkor tett volna eleget ennek, ha a kérdésben konszenzus van a magyar parlamenti pártok között. Mint ismeretes, a kormánykoalíció pártjai úgy vélték, ha Markó Béla, mint a román szenátus tagja felszólal a magyar parlamentben, annak csak káros politikai következményei lettek volna. Annál is inkább, hogy semmit sem változtatott volna a politikai döntésen, miszerint az alapszerzôdés szövege jottányit sem változik. Az RMDSZ a maga részérôl különben vállalta volna ezeket a bonyodalmakat - vélte Takács.
A román-magyar alapszerzôdés aláírásának kijelölt színhelyével kapcsolatban Takács Csaba — magánvéleményének adva hangot - egyáltalán nem tartja megfelelônek Temesvárt. Az RMDSZ vezetôsége minderrôl különben a rádióból értesült - mondotta - annak ellenére, hogy nagyon kis idôvel azelôtt a magyar külügyminiszterrel való tárgyalásuk során ez a kérdés is felvetôdött. Kovács László akkor még úgy tartotta, hogy valamelyik európai szervezet lesz a székhely - Genf, Brüsszel, Bécs -, de szó sem volt Temesvárról. Mindez azonban annyira nem "meglepô", hogy az alapszerzôdés kapcsán az RMDSZ-re az utóbbi hónapban különben is csupán a tájékoztatott fél és nem a konzultációkban érdekelt partner szerepét osztották ki. Íme, a rádió útján értesülnek a döntésekrôl - méltatlankodott Takács Csaba, aki szerint ez az alapszerzôdés nem olyan, amely méltó lenne ahhoz, hogy aláírására az emlékezetünkben egész más eseményekért becsült Temesváron írják alá.
Az ügyvezetô elnök végezetül érthetetlennek, és államfôhöz méltatlannak nevezte Iliescu elnök kijelentését, miszerint a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) esetleges beszüntetésével a magyar kormány az RMDSZ-t akarja "megbüntetni".
Csütörtökön közel 500 ezer támogató aláírást mellékelve Ion Iliescu elnök az általános elnök- és parlamenti választásokra elsôként jegyeztette be magát a Központi Választási Irodán. Azzal magyarázta elsôségét, hogy jelét akarta adni, teljes elszántsággal veti magát a küzdelembe. A jelöltségét ért kifogásokkal szemben kijelentette: ha kételyei lennének, nem is jelöltette volna magát.
az Orient Expressz fôszerkesztôjének Dáné Tibort kiokosító vitairatában, hogy ha megkérdezték volna tôlük "Mindenkinek megmondjuk, nekik is megmondtuk volna az igazságot, sôt még ennél is többet". Persze, az olvasót elsôsorban az igazság érdekelné, de azt sem venné rossz néven, ha az "ennél többet" is az orrára kötik, minthogy milyen igazság az, amely kiegészítésre, foltozásra szorul?
Miért Temesváron írják alá az alapszerzôdést?
- Azért, mert ott már lôttek a magyaroknak.
-fi
A fôvárosi pirospettyes újság politikai elemzônek tartott fôszerkesztôje nem éppen keresztényi kárörömöt villogtató írásában olvasom a gúnyos megjegyzést, hogy Amerikába repülés elôtt legszebb polgármesterünk és szabadidejében pártelnök azt nyilatkozta volna, hogy a kormánypárt és pártja közötti egyezség az idôk végezetéig megmarad. A vezércikk írójának ironikus göcögése annak szólt, hogy jóformán föl se emelkedhetett utazási magasságába a repülôgép, amikor Vãcãroiu kormányfô, tôle szokatlan gyorsasággal és határozottsággal, nemcsak fölmondott az egységpárti miniszterek közül azoknak, akik nem tették le neki a hûségesküt, hanem azon nyomban ki is nevezte az újakat, akik hivatali székükbôl integethettek elszálló polgármesterünk után...
No, én azért nem mosolyognék ilyen lelkesen!
A mosolyspórlás azért is indokolt, mert nem volt az éppen akkora horogütés, mint amilyennek elsô pillantásra tûnhet. A tévékben egyre gyakrabban szereplô pankrációkban összehasonlíthatatlanul nagyobbakat és "halálosabbakat" is ütnek a "versenyzôk". Nem beszélve arról, hogy akkorákat döng a padló a sportembereknek tetszô izompacsirták alatt, hogy a gyengébb idegzetûek behunyják a szemüket, míg a többiek ôrjöngnek a gyönyörûségtôl. Pedig mindenki tudja, hogy a gladiátoroknak hajuk szála sem görbül, jól begyakorlott játék szereplôi ôk, akik bizonyára szabadidejükben barátok, kollégák vagy éppenséggel ivócimborák, és családostól együtt töltik a vígkendet. Nos, bár a pirospettyes újság fôszerkesztôjével együtt, mindannyian régi pankráció-drukkerek vagyunk, most mégis fellelkesedtünk, mert úgy tûnik, hogy padlón az egységpárt, a kormánypárt-gladiátor pedig a mellét döngetve diadalmasan rohan körbe-körbe az arénában, s mutogatja hatalmas bicepszeit, hogy a derék, belefeledkezett szemlélônek lúdbôrözik a háta.
Nyugodjunk meg, uraim, játék az egész. Mutatvány, pankráció. Ha a pankrációnak nem is a szótári meghatározás szerinti, hanem tévés, tehát látványra, illúzióra épülô változata. Amelynek pedig úgy vagyon a szövegkönyvben, hogy a kormánypárt gladiátora földre küldi legragaszkodóbb hívét (abból az eredeti négybôl!). Valahogy ugyanis be kell fejezni a mutatványt, hogy a következô mérkôzést elkezdhessék... Minden pankráció-szervezô tudja, hogy a vérszomjra éhes szájtáti nézôsereg csak akkor nyugszik meg és elégül ki, ha az egyik legyôzhetetlennek látszó izompacsirtát alaposan kinyújtják.
Végeredményben legszebb polgármesterünk mégiscsak tudja, amit tud, s ezúttal - felszállás elôtt - kétségtelenül igazat szólt: ez a baráti-elvtársi kapcsolat örök és megbonthatatlan! És nemcsak ez, de mind a négy, amelyik a pankrációs mutatványosbódéhoz tartozik. Mert hogyan is lehetne elválasztani (szétugrasztani!), ami egy és egész? Amely mindenféle látszatkakaskodás, haragszomrád ellenére egy pillanatig sem volt más. Nem is lehetett, mert ugyanarról a tôrôl fakadtak és ugyanazt az anyatejet szívták magukba.
Akik megérik, meglátják, hogy választás után ezek a szétszéledônek mutatkozó báránykák milyen magától értetôdô egyszerûséggel találnak vissza a közös pankrációs akolba. Mert ahhoz, hogy a mûvészi kivitelezésû pofonok és padlódöngetés hamisítatlan és földrengetô legyen, ahhoz legalább a polgármesterünk és költô alteregója ellen kezdeményezett egy-két peres ügynek kellene zöld utat engedniük!... De hát - egyelôre - ez is lehetetlen! Ezekre a peres ügyiratokra ugyanis gondos kezek már a kezdet kezdetén ráírták: csak óvatosan, vigyázat, lavinaveszély!
Örömmel látom, hogy a Szabadság, RMDSZ-plakát "alatt", választói fórumot indított. Feltételezem, a szándék nemes: a közös ügy szolgálata. A nagy kérdés számomra viszont - úgy jó két-két és fél éve — "csak" ennyi: Mi az, hogy közös ügy? Kinek, kiknek a közös ügye? Tapasztalom ugyanis: manapság nagyon sok "közös ügy" van. Kisebb-nagyobb közösségek, baráti egyletek, szervezôdések stb. mind, mind azt mondják: a közös ügy. Külön-külön "nézegetve" ezeket a "közös ügyeket", valóban úgy tetszik: ez is, az is közös ügy. A baj és a zavarodottság ott és akkor kezdôdik, midôn az ember egymás mellé rakja ezt a mindahány "közös ügyet" - s egyszerre csak kiderül: valahogy nem találnak - mint például a kirakós játék darabkái -, sehogy se jön össze, nem áll össze belôlük az igazi KÖZÖS, csak a sok kicsi(nyes) "ügy".
Rendszerint ezek a "közös ügyek" akkor bukkannak felszínre, mutatják meg magukat, midôn "valami" történik, midôn, például, ilyen vagy amolyan "leosztás" van, kezdve egy kongresszusi küldötti "státussal", s befejezve, természetesen, a parlamenti képviselôséggel és szenátorsággal. "Helyzet" múltán, a "valami" ilyen vagy amolyan (természetesen sohasem igazságos, de mindig manipulált!) leosztása, "elfogyása" után, csitul a "közös ügyek" zaja, jönnek a szürke hétköznapok, a jól vagy rosszul elvégzendô teendôk sora, amelyek, sajnos, soha nem iktatódnak a "közös" jelzô alá. Aztán jön az újabb "valami", amin lehet osztozkodni, marakodni, és ismét elôkerül a sublótból a "közös ügy" is...
Remélni szeretném: a most induló választói fórum mindvégig "mûködni fog" e választás elôtti idôszakban, s nem ilyen-olyan "ügyek" fóruma lesz, hanem a Közös Ügyé! Mert, vélem én is, az ôszi választás nem X vagy Y ügye, de a romániai magyar nemzeti közösség - tehát nem csak az RMDSZ! - KÖZÖS ÜGYE. Vagy ha még (esetleg már?) nem az, azzá kell tennünk! És ez szintén nemcsak X és Y és Z dolga csupán, hanem mindannyiunké.
Efféle "teendôk elvégzését" várván el egy ilyen választói fórumtól, már meg ne haragudjék Kocsis István tanár úr, de se "kampányoló", se választó, de még az ún. "egyszerû" olvasó sem tud mihez kezdeni az olyan általánosságokkal, amelyeket Tanár úr szóvá tesz a Szabadság szeptember 4-i számában, hogy tudniillik: eluralkodott-e az RMDSZ-vezetôségben a sógorság-komaság. Kérdezem: melyikben, a megyeiben, az országosban? És: kikrôl hisszük úgy, hogy sógorok-komák? Legtisztább és legbecsületesebb nevén nevezni ezt a gyermeket is. Miként azokat az RMDSZ-vezetôket, akik külfödre "menekítették" gyerekeiket. Nyilván, hogy vannak ilyenek is. Tessék megnevezni, névszerint, kérdezni meg ôket! Számomra is kétséges, hogy pl. az az RMDSZ-es, ilyen vagy olyan szintû vezetô valóban jól, szívvel-lélekkel tudja szolgálni legfontosabb ügyünk, az anyanyelvû oktatás ügyét, ha nem a saját gyereke "bôrére" is megy a dolog, lévén, hogy azt sikerült már egy határral odébb ügyeskedni! Igen, ez kérdés - de csak akkor, ha névre szóló!
Igaza van Tanár úrnak: ezek olyan problémák, amelyeket tisztázni kell, tagságunk megnyugtatása végett, s azoknak a bizonyos "vezetôknek" is az érdekében. Egyébként csodálkozom, hogy a lapban feltett négy kérdését miért nem tette fel a lakossági fórumon? Legalább a jelen lévô jelölteknek. Vallom én is: jó lett volna feltenni - homály és általánosítások eloszlatása végett.
Ugyanilyen feleletre váró kérdések azok is, amelyeket ugyancsak ebben a lapszámban Balthazar Ferrariu úr feltesz. A válaszokra kíváncsi a választópolgár. Sajnálom, hogy ezek a kérdések sem a lakossági fórumon hangozottak el, az "érdekeltek" egy részének a jelenlétében. Így, sajnos, amolyan "utána-lövések" ezek a kérdések is, már ami a jelöltlista végsô sorrendjének a megállapítását illeti, lévén, hogy választási törvénybeli hivatalos dátumok kötnek a listák letevését illetôen, s így, közvetve, a jelöltállítás befejezését illetôen is, idôt hagyva a Szövetségi Elnöki Hivatalnál való esetleges óvásnak, s ezek lerendezésének is.
Ettôl függetlenül: mind a Kocsis tanár úr, mind a Balthazar Ferrariu úr által "feltett" kérdések - kérdések , és válaszra várnak.
Én, ami a választói fórum elkövetkezendô szövegeit, valamint a soros teendôinket illeti, elôször is Kocsis tanár úr észrevételére, nagyon is konkrét javaslatára hívnám fel a figyelmet, miszerint: az általa most feltett kérdéseket, s gondolom, minden, a tagságunkat foglalkoztató kérdést a maga idejében kell megvitatni, a "kerületi gyûléseken kell boncolgatni, nyílt fórumokon felvetni és megtárgyalni" . Alulról jövô kezdeményezésekrôl beszélünk, alulról jövô észrevételekrôl, akarásokról - de hol van ez az "alulról", mikor egy-egy körzeti közgyûlésen is csak egy-két tucat ember jelenik meg (rendszerint és évek óta ugyanazok ), lett légyen szó kuponról vagy anyanyelvû oktatásról az összegyülekezésen! Elfelejtettük, vagy meg sem tanultuk: az RMDSZ megyei tevékenysége nemcsak a Pavlov utcában, hanem a kerületekben folyik, illetve kellene kibontakozzék. A körzet, a kerület az a bizonyos "alulról", az észrevételek, kezdeményezések helye (illetve kellene legyen) - s nem az újság!
Másodsorban Balthazar Ferrariu úr megállapításaira hívnám fel, nyomatékosan, a figyelmünket: "Ha a közelgô választáson sikerülne egymillió szavazatot összegyûjtenünk, nem kellene aggódnunk a romániai magyarság további sorsáért! Éppen ezért, az egység megteremtése és a magyarság minél nagyobb számú mozgósítása a legfontosabb. "Hát errôl volna szó! Ez kellene, ez kell most a KÖZÖS ÜGYÜNK legyen: az egymilliónyi szavazat elérése. Ha ez sikerül, sem alapszerzôdés, sem lábjegyzet nem tud minket erônktôl, akarásunktól megfosztani! Márpedig most azt kell bebizonyítanunk , hogy a romániai magyar nemzeti közösség igenis, jelentékeny erô , amelyet nem lehet holmi lábjegyzetekbe gyömöszkölni, s az RMDSZ továbbra is jelentôs politikai tényezô , mind a román belpolitikai életben, mind pedig országhatárainkon kívül, tehát nem lehet leseperni a "pályáról". Felelôsek vagyunk egymásért, saját jövônkért . Hetvenöt éven át felelôsen tudtunk viszonyulni saját sorsunk kérdéseihez - bizonyosság rá, hogy vagyunk; itt vagyunk, alkotunk, teremtünk! Pedig hát voltak ezalatt az idô alatt is "közös ügyek", de ezeken túl tudtuk tenni magunkat, midôn a KÖZÖS ÜGYRÔL volt szó! Itt az ideje, hogy újra így tegyünk!
A magyar-magyar csúcstalálkozó résztvevôi 1996. szeptember 4-én, Pápán a Református Kollégiumban közös tanácskozást tartottak.
Az 1996. július 5-i I. Magyar-magyar csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozat elveibôl kiindulva elemezték az eltelt idôszak eseményeit.
Az 1996. július 5-én aláírt Közös Nyilatkozat 11. pontja értelmében a résztvevôk megerôsítik azt a szándékukat, hogy még az idén találkoznak és a konzultáció intézményesítése céljából koordinációs munkabizottságot hoztak létre.
A magyar-magyar csúcs bizottságot hoz létre, mely elemzést készít az eddig aláírt alapszerzôdések hatásáról. A vizsgálat kiterjed arra:
- hogyan alakult az adott országokban a magyarság helyzete;
- miként változott az aláíró országok viszonya;
- milyen módon befolyásolta az a térség stabilitását.
A magyar-magyar csúcs az elemzés alapján ajánlásokat készít az esetleg szükséges teendôkrôl a nemzetközi pártszövetségek, a parlamentek és az érintett kormányok részére.
További szakértôi munkacsoportot hoz létre, melynek feladata a határon túli magyar közösségek igényeinek és az elôremutató európai gyakorlatnak megfelelô autonómiakoncepciók egyeztetése. A kidolgozott elveket a magyar-magyar csúcs résztvevôi összehangoltan képviselik.
A Keleti György magyar honvédelmi miniszterrel szeptember 6-ra tervezett aradi találkozójával kapcsolatban Gheorghe Tinca román védelmi miniszter szerdán Bukarestben kijelentette: a két minisztérium már hosszú ideje tárgyal egy bizalomerôsítô szerzôdés megkötésérôl - jelentette a Rompres.
Mint Tinca fogalmazott: a bizalomerôsítésre irányuló intézkedéseket már belevették a nemzetközi dokumentumokba, de a magyar és a román miniszter túl kíván lépni mindazon, ami európai szinten történt ezen a területen. Gheorghe Tinca leszögezte: az aláírásra váró dokumentum túlmegy az elôzményeken és magába foglal olyan kiegészítô intézkedéseket, amelyek a két ország határától mérve magyar, illetve román területen 80-80 kilométer mélységben lesznek érvényesek.
Végezetül Tinca leszögezte: "ebben annak a jelét látom, hogy mi óhajunk és az ô óhajuk is kétségtelenül az, hogy lassabban vagy gyorsabban, de haladjon a történelmi román-magyar megbékélés folyamata".
A Kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia 95 magyar diákjának az anyanyelvükön történô zeneoktatás újraindításáért 1995 októbere folyamán kelt folyamodványát több mint féléves huzavona követte, és az ügy ma sincs megoldva.
A történetet nem óhajtjuk részletesen ismertetni, hiszen az érvényes tanügyi törvény lehetôségeirôl, a miniszter szóbeli és írásbeli ígéreteirôl a magyar professzorok javaslatcsomagjáról Önök is nagyon jól informáltak. Annyit viszont megjegyeznénk, hogy paradoxális módon Önök éppen az egyetemi autonómiára való hivatkozással utasítják el az anyanyelvû felsôfokú mûvészeti oktatás törvény által biztosított lehetôségeit. Számunkra érthetetlen az a mód is, ahogyan az intézmény saját diákjai egy csoportjának a problémáját kezeli. Úgy értékeljük, hogy az akadémia részérôl tapasztalható empátiát és konszenzuskészséget nélkülözô magatartásnak az eredménye lett az, hogy egy intézményen belül megoldható és megoldandó probléma a közeljövôben lehet, hogy nemzetközi fórumok elé kell hogy kerüljön.
Felhívással fordulunk Önökhöz, melynek értelmében az ügy tisztességes, civilizált, méltányos és sürgôs megoldását javasoljuk.
Kerülni szeretnénk a megoldás útjába álló olyan fölösleges kijelentések értékelését, mint pl. azt, hogy az 1951-ben az addig független román és magyar oktatást egyesítô Gh. Dima Zenekonzervatórium keretében a magyar tagozat lenne a kommunista hagyomány. (Erre a zenetörténeti kérdésre a Zeneakadémia könyvtárában található Simion Capãtã úr és Szalay Judit által jegyzett, majd Ghircoiasiu és Lakatos professzorok által lektorált tanulmány kimerítô és pontos választ ad.) Amiatt is fölösleges aggódni, hogy a magyar tagozaton tanulók nem tudnak integrálódni a romániai zenei életbe. Erre úgy véljük, hogy a magyar tagozaton végzett aláírók zenei pályája és sikerei beszédes cáfolat.
Sért minket az, hogy olyan jogainkra kell emlékeztetnünk - talán épp volt egyetemi kollégáinkat — melyek számukra biztosítottak. Jólesett volna, ha 90 után volt román kollégáink - akik tanúi voltak a magyar tagozat elsorvasztásának - lettek volna kezdeményezôi vagy legalábbis támogatói a tagozat újraindításának. Vagy, ha a rektor maga tájékoztatja a diákokat még a kérvényük elôtt az új tanügyi törvény adta lehetôségekrôl, közösen keresve egy pozitív megoldást.
Román kollégáinknak tudniuk kell, hogy ugyanúgy ragaszkodunk a zenei szakma anyanyelvünkön történô elsajátításához és mûveléséhez, mint saját maguk. Azt is pontosan tudják, hogy a zeneelmélet, a zenetörténet, az összhangzattan, az ellenponttan, a formatan, a zeneesztétika, a hangszerelmélet és hangszereléstan, a folklór stb. mind anyanyelvhez kötött szaktárgyak, melyeket ôk is anyanyelvükön tanulnak. Ez így természetes, hiszen a zenei szakma anyanyelven való mûvelése egy nép vagy népcsoport kultúrájának immanens része, melyhez feltétel nélkül ragaszkodunk.
Ezért messzemenôen támogatjuk a diákok kérését és a magyar professzorok által elôterjesztett és a miniszter úr által jóváhagyott javaslatcsomagot.
Kolozsvár, 1996. szeptember 2.
Demény Attila, Dr. Almási István, Márkos Albert, Kriza Ágnes, Major Ferencz, Botár Gerô, Georgescu Mária, Barabás Sándor, Laskay Adrienne, Szövérdi Márton, Incze Gergely Katalin, Buzás Pál, Kostyák Alpár, Szép Gyula, Dr. Angi István, Prada Sándor, Prada Ferenc, Simon Gábor, Hary Béla.
A Demokratarata Párt (DP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) alkotta Szociáldemokrata Szövetség (SZDSZ) illetve a '93-as Liberális Párt ('93-as LP) és a Polgári Szövetség Pártja (PSZP) összefogásával keletkezett Nemzeti Liberális Szövetség (NLSZ) szeptember 4-én a Szociáldemokrata Párt bukaresti székhelyén választási és politikai megegyezést kötött a választási kampány idejére. A dokumentum szerint az SZDSZ és a NLSZ kifejezi hajlandóságát és meggyôzôdését a valóban demokratikus ellenzéki erôket felölelô koalíció létrehozására a jelenlegi önkényes és korrupt államvezetés felszámolása érdekében. A Petre és Sergiu Cunescu (SZDSZ) illetve Nicolae Manolescu, Laurian Oniga, Dinu Patriciu és Horia Rusu (NLSZ) által aláírt Politikai Megegyezés valamennyi demokratikus politikai formáció számára nyitott.
"Történtek már korábban is kísérletek a demokratikus erôk összefogására, de ez végül soha nem konkretizálódott. Az ellenzék egysége talán soha nem volt olyan fontos, mind most, amikor az ellenzéki pártok végre tudják, mi a szándékuk" - mondotta Petre Roman az aláírást követôen, aki azt reméli, hogy a Román Demokratikus Konvencióval (RDK) is hasonló támogatás lehetôsége körvonalazódik, nemcsak a választások alatt, hanem majd az eljövendô kormányban is. Nicolae Manolescu, a PSZP illetve Dinu Patriciu, a '93-as LP elnökei szerint is természetes lenne, hogy a Demokratikus Konvencióval is tárgyalásokra kerülne sor, a leendô kormányt ugyanis csakis e három ellenzéki politikai formáció kell hogy alkossa — vélték. Sergiu Cunescu (SZDP) még derûlátóbb, szerinte már csak egészen kevés idô kérdése, hogy a szövetség ellenzékbôl, a kormányba kerüljön, ahol különben a kereszténydemokratáknak is helye lenne.
Két Bihar megyei RMDSZ-honatya — Csapó József szenátor és Szilágyi Zsolt képviselô - nyílt levelet intézett a román és a magyar államfôkhöz, illetve kormányokhoz. A levél szövegét szerdán a román parlament két házában és a sajtónak is átadták.
A levél egyrészt annak az álláspontnak a bírálata, amelyet mind a román, mind a magyar kormány elfogadott az 1201-es ajánlással kapcsolatban, lemondva lábjegyzetükkel a kollektív kisebbségi jogokról és az etnikai alapú autonómiáról.
A nyílt levél, miután kimerítô részletességgel elsorolja a kisebbségi kérdés nemzetközi kezelésében érvényes dokumentumokat és azok fôbb elôírásait, rámutat: míg a magyar alkotmány lehetôvé teszi a kisebbségek széleskörû autonómiáját, államalkotó tényezôknek tekintve ôket, addig a romániai magyarsággal szemben a román állam hallani sem akar e jogokról. Így a szerzôdésbeli lábjegyzet állítják a levélírók - tulajdonképpen a romániai kisebbségek felé diszkriminatív hatású, s kimutatják, hogy az 1201-es ET ajánlás 12. cikkelye szószerint is kimondja, hogy a kisebbségek kollektív jogokat is élveznek.
A továbbiakban Csapó József és Szilágyi Zsolt azt bizonygatják, hogy a Székelyföldön többségben élô romániai magyarság óhajtott autonómiája egyáltalán nem etnikai, hanem regionális jellegû, ezért - a spanyolországi és a dél-tiroli példák nyomán - ez az igény természetes kellene, hogy legyen. A Székelyföldi Egyeztetô Tanács révén pedig a székely vidékek a közelmúltban határozottan kifejezték autonómia-óhajukat.
Az RMDSZ-honatyák szerint az alapszerzôdést megkötô felek egyike sem vállalja a nemzetközi normákból rá háruló kötelezettségeket, hogy a romániai magyarság - vállalt szerepéhez híven - államalkotó tényezôvé válhasson szülôföldjén.
A dokumentumot egyelôre egyetlen bukaresti lap, az Evenimentul zilei ismertette, megjegyezve: Markó Béla elnök nem értett egyet nyilvánosságra hozatalával, amelyért szerzôik vállalták a felelôsséget.
Theodor Meles,canu külügyminiszter válaszolt a magyar külügyminiszter augusztus 22-i levelére. Mint ismeretes, a két külügyminiszter korábban abban állapodott meg, hogy az egyházi javak kárpótlásának ügyét az alapszerzôdésen kívül kezelik. A szóvivô elmondta: a román külügyminiszter levelében három fôbb blokkban foglalja össze a román fél álláspontját. Utal arra: Romániában fontos feladatnak tartják a kommunista rezsim által törvénytelen úton elkobzott javak - beleértve az egyházi javak visszaszolgáltatása megfelelô módjának megtalálását. Tájékoztatja a magyar külügyminisztert arról, hogy a nemzeti kisebbségek intézményei által elszenvedett károk kárpótlásának problémája a Nemzeti Kisebbségi Tanács tevékenységének egyik legfontosabbika. Már kidolgoztak egy törvénytervezetet, amely az érintett intézmények kárpótlását szolgálja. Ezt még a jelenlegi kormány meg kívánja tárgyalni, majd a parlament elé terjesztik. Részleteket egyébként Meles,canu nem közölt errôl levelében. Meles,canu külügyminiszter kifejezte reményét, hogy a törvény elfogadása, alkalmazása az érintettekkel való egyeztetés során megoldja a romániai magyar kisebbséghez tartozó intézmények jogos igényeit — tájékoztatta az MTI-t a külügyi szóvivô.
Románia és Magyarország végül is szerencsésebb megoldást talált az 1201-es ajánlás kezelésére, mint annak idején Magyarország és Szlovákia - jelentette ki Alfred Moses bukaresti amerikai nagykövet a nagy példányszámú bukaresti napilap, az Adevãrul csütörtöki számában.
Az amerikai diplomácia bukaresti képviselôje elmondta: a közösen elfogadott lábjegyzet jó megoldás. Ugyanakkor beismerte, hogy az amerikai kormány mind a román, mind a magyar külügyminisztériumnak felemlegette, hogy ideje véglegesíteni az alapszerzôdést. Egyben úgy véli: a dokumentum aláírása lendületet ad mindkét ország NATO- és EU-csatlakozásának.
A Románia integrációs esélyeire vonatkozó kérdésre Moses nagykövet megjegyezte: bízik benne, hogy a novemberi választások után kiegyensúlyozott, a szélsôségeket mellôzô, egészséges kormányzat jön létre Bukarestben, ugyanakkor Románia nagyobb figyelmet szentel gazdasági reformjának, ami a NATO-belépés esetén nem elhanyagolható. Szerinte csak a privatizáció hozhatja meg a haladáshoz szükséges tôkét és technológiát. Meg kell találni a gyors és átvilágítható intézkedések rendszerét, hogy az ország Ceaus,escu -idejébôl meggyökeresedett nyugati érzékelése megváltozzon - mondotta a bukaresti nagykövet. Egyben leszögezte: a külföld szemében nem az a fontos, ki lesz az elnök, hanem, hogy egy parlament és a népesség támogatta, jobbközép vagy balközép kormány alakuljon a választások után.