1996. szeptember 19.
(VIII. évfolyam, 219 szám)
A kormány szerdai ülése elé terjesztett jelentésében Teodor Meles,canu külügyminiszter javasolja, hogy a hétfôn Temesváron aláírt román-magyar alapszerzôdést minél hamarabb terjessze a kabinet a parlament elé ratifikálásra. Erre már a legközelebbi napokban sor kerülhet - közölte szerdai heti sajtóértekezletén Sorin Ducaru, a külügyminisztérium szóvivôje.
A szóvivô hangsúlyozta, hogy a szerzôdés megkötésének visszhangja pozitív volt, ezzel kapcsolatban utalt az Európa Tanács és a NATO fôtitkárának, a francia, a német és más kormányok állásfoglalásaira. Mint közölte, Románia külföldi képviseletei a szerzôdésrôl részletes tájékoztatást juttattak el a kormányoknak, kiemelve jelentôségét mind a kétoldalú, mind a regionális kapcsolatok, mind a két ország euroatlanti integrációja szempontjából.
Külön kérdés vonatkozott az orosz külügyminisztérium keddi állásfoglalására, amely az alapszerzôdést üdvözölve azt is leszögezte, hogy Moszkva ,,nem lehet szolidáris" a szerzôdés ama cikkével, amelyben a két ország kötelezi magát, hogy kölcsönösen támogatja egymás NATO-integrációját.
A külügyi szóvivô ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: A román-magyar alapszerzôdés vonatkozó cikke a két ország egyértelmû és szilárd elkötelezettségét tükrözi, megfelel Románia és Magyarország külpolitikája kiemelt céljainak, nem irányul senki ellen, különösképpen nem Oroszország ellen. Úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés a két ország és a NATO közötti, illetve egymás közötti kapcsolataira tartozik, fogalmazott Ducaru.
Horn Gyula magyar miniszterelnök a magyar-román alapszerzôdés megkötésérôl és annak indítékairól levélben tájékoztatta dr. Franz Vranitzky osztrák kancellárt, Leonyid Danyilovics Kucsma ukrán elnököt, Franjo Tudjman horvát, Vladimír Meciar szlovák, dr. Janez Drnovsek szlovén miniszterelnököt és Radoje Konticot, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság miniszterelnökét. A leveleket az érintett országok budapesti nagykövetei szeptember 17-én vették át a Parlamentben.
A miniszterelnöki üzenet hangsúlyozza, hogy a történelmi sérelmek emlegetése helyett konkrét lépésekkel lehet a bizalmat erôsíteni és az együttmûködést elmélyíteni a szomszédokkal. Közös érdekünk, hogy a világ demokratikus közvéleménye elôtt világos bizonyságát adjuk: élni tudunk az 1989-tôl megnyílt történelmi eséllyel, s a vitás kérdéseket képesek vagyunk az európai értékek és normák szerint rendezni.
A magyar-román alapszerzôdés megkötése a történelmi megbékélés és az új típusú együttmûködés folyamatának fontos állomása. A jövô útja a kontinens teljes gazdasági, politikai egysége, amely tágra nyitja a kapukat a kultúra sokszínûsége elôtt és ezáltal lehetôvé teszi a nemzeteknek és nemzetiségeknek, hogy megôrizzék hagyományaikat, saját arculatukat. Régiónknak nincs olyan országa, amelyben ne élnének nemzeti kisebbségek. Létük történelmi tény, s egyben lehetôség arra, hogy jogaik érvényesülésével erôsítsék a szomszédos országok közötti együttmûködést.
Az összefogás jelentôs mértékben felgyorsíthatja a térség modernizációját és az európai egységesülés folyamatát - írta a szomszédos országok vezetôinek Horn Gyula. - Ez irányú eltökéltségének hazánk többször is hangot adott már a nemzetközi fórumokon, kinyilvánítva érdekeltségünket abban, hogy valamennyi szomszédunk megtalálja a helyét a demokratikus nemzetek közösségében. Magyarország támogatja szomszédainak integrációs törekvéseit, a térség stabilitását és modernizálását szolgáló nemzetközi politikai lépéseit.
A szerdai bukaresti lapok beszámolója szerint Ion Iliescu államfô, a román-magyar alapszerzôdés aláírását követôen, folytatta Temes megyében választási körútját, és több gyûlésén is visszatért az aláírás idején lezajlott tüntetésekre, bírálva azok résztvevôit.
Mint arról a média beszámolt, a temesvári prefektúra körül az aláírás alkalmából különbözô csoportok tüntettek, egy kisebb csoport az alapszerzôdés, a nagy többség Iliescu ellen. Füttykoncert hangzott akkor is, amikor az államfô a prefektúra elôtt fogadta a magyar küldöttséget, a tüntetôk kiáltásai behallatszottak a prefektúra nagytermébe, ahol a ceremónia zajlott, és a távozó államfôt is ellenségesen fogadta a tömeg.
Keddi buzias,i választási gyûlésén Iliescu kijelentette: a tüntetôknek szégyellniük kellene magukat, mivel nem választási eseményrôl, hanem egy fontos politikai pillanatról volt szó. Az államfô elmondta, hogy Horn Gyula magyar miniszterelnök, aki szintén hallotta a kiáltásokat, csak annyit mondott: Ilyen nálunk is elôfordul.
A Kolozs megyei prefektúra az 1996/578-as Kormányrendelet értelmében, tekintettel a municípiumi, városi és községi tanácsok által kijelölt szavazókörzetekre, sorszámmal látta el a megye területén található szavazóközpontokat. A november 3-án tartandó parlamenti és elnöki választásokon a fentiek alapján Kolozs megyében 495 szavazóközpont mûködik, ebbôl 134 Kolozsváron. A szavazóközpontok helyét, számát és az azokhoz tartozó körzetet a megfelelô idôben a lakosság tudomására hozzák.
Az amerikai kormány 450 ezer dollár vissza nem térítendô hitelt adott Romániának a konstancai kikötô szállítási rendszerének fejlesztésére jelentette a Rompres kedden.
Az errôl szóló megállapodást a román közlekedési minisztériumban írták alá a két ország képviselôi.
Ezzel 1994 óta ötre emelkedett azoknak a kikötôvel kapcsolatos amerikai adományoknak a száma, amelyeket Romániának nem kell megtérítenie. A teljes összeg több mint 1,3 millió dollár - mondta Aurel Novac közlekedési miniszter.
Szeptember 19-én, csütörtökön Frunda György, az RMDSZ államelnökjelöltje Hunyad megyébe látogat. A kampánykörúton jelen lesz Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke, kampányigazgató. A Hunyad megyei körút elsô állomása délelôtt 11 órakor Csernakeresztúr lesz, ahol találkozóra kerül sor a vegyes lakosságú község vezetôivel és választópolgáraival. Ezt követôen, délután 15 órakor Vulkánban, 17 órakor Lupényban, majd este 19 órakor Petrozsényban lakossági fórumok keretében kerül sor találkozókra a zsil-völgyi választókkal. Az RMDSZ választási kampányába szervesen illeszkedô rendezvénysorozaton részt vesznek Borbély László és Tokay György képviselôk, Frunda György választási kampánybizottságának tagjai, Niculescu Antal, az elnökjelölt kampányigazgatója, valamint Fekete Zsolt Hunyad megyei képviselô is.
Mint RMDSZ-forrásból kedden megerôsítették, Frunda György szenátor, az RMDSZ államelnökjelöltje hétfôn a marosvásárhelyi fogházban meglátogatta Cseresznyés Pált, akit az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatban ítéltek tízéves börtönbüntetésre.
Frunda a Rompres közlése szerint kijelentette, hogy a román-magyar alapszerzôdés aznapi aláírása nyomán kérni fogja Ion Iliescu elnöktôl, hogy válaszoljon Cseresznyés Pál kegyelmi kérvényére. Az államfôhöz eljuttatott kérvényt hónapok óta tanulmányozzák a joghatóságok.
Frunda György volt Cseresznyés védôje a fellebbviteli tárgyaláson. Az RMDSZ évek óta követeli Cseresznyés Pál szabadon bocsátását, s ezt már Románia felvétele elôtt is szorgalmazta az Európa Tanács.
A Romániai Magyar Keresztény Egyházak 1996. szeptember 17-én, Kolozsváron ülésezô állandó értekezlete, egy nappal a román-magyar államközi alapszerzôdés temesvári aláírása után, megdöbbenéssel állapítja meg, hogy egyházaik híveinek, a romániai magyar közösséghez tartozó mintegy kétmillió állampolgárnak sem a saját országa Románia, sem anyaországa, Magyarország kormánya nem vette figyelembe sem a Romániai Magyar Történelmi Egyházak közös álláspontját, sem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség véleményét az alapszerzôdés tárgyában.
A román és a magyar nép közötti megbékélés, az európai biztonság és stabilitás, az országainkban kívánatos demokratikus átalakulás, végsô soron pedig az európai integráció alapvetô érdekeit szem elôtt tartva, érthetetlennek és megengedhetetlennek tartjuk azt az ignoranciát és antidemokratikus magatartást, amelyet a két ország kormánya az ügyben leginkább érdekelt kisebbségi magyar nemzeti közösségünk legitim érdekvédelmi és közképviseleti szervezetével, valamint egyházainkkal szemben tanúsított.
Különösképpen fájlaljuk és elítéljük azt, ahogyan a szerzôdô felek, az ügyben érdekelt magyar történelmi egyházak rovására a román kommunista állam által törvényellenesen elkobzott és továbbra is önkényesen visszatartott egyházi javak és ingatlanok tekintetében eljártak. Egyházaink augusztus 27-én kifejezett egyértelmû állásfoglalása, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a magyarországi ellenzéki pártok, a Magyarok Világszövetsége, valamint más egyházak, társadalmi és politikai szervezetek és testületek, illetve manifesztációk kifejezett támogatása és közbenjárása ellenére, a magyar és a román kormány nem volt hajlandó a szerzôdés tartalmán változtatni és az eredeti szövegtervezeteknek megfelelôen, a magyar közösségi és egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó 15/6.b cikkelyt az alapdokumentumba visszaiktatni.
Erre vonatkozó jogos követelésünket messzemenôen alátámasztja a Románia Európai Tanácsba történt felvételekor kibocsátott 1993/176. sz. dokumentum, amely a román kormánynak kifejezetten kötelezôvé teszi az egyházi ingatlanok eredeti tulajdonosaik birtokába való visszajuttatását. Egyházaink nem kívántak többet és mást, mint - a bevett gyakorlat szerint - ezen, a román fél által elfogadott, európai dokumentumnak az alapszerzôdésbe való beemelését és ezáltal történô megerôsítését. A Románia parlamentje által ratifikált 1993/176-os véleményezés nemzetközi szerzôdés, amely az alkotmány értelmében erôsebb, mint a belsô jog. Megítélésünk szerint vitathatatlan jogalapot képez.
Követelésünket külön is indokolttá teszi az a körülmény, hogy a posztkommunista román kormányzat több rendben is kötelezte magát kommunizmusban kárvallott egyházak iránti igazságtételre. Másfelôl, 1990-ben az összes elismert romániai vallásfelekezetekkel közösen megalkotott, a kezdetben az illetékes román hatóságok által is támogatott vallásügyi törvénytervezetünk külön is rendelkezett az államosított vagy a diktatúra idején bármilyen más módon elidegenített egyházi javak és ingatlanok jog szerinti tulajdonosaik számára való visszaszolgáltatása tárgyában.
Mindezek ismeretében hat éve tartó, mind ez ideig hiábavalónak bizonyult erôfeszítéseink tudatában, kétes értékûnek tartjuk Teodor Meles,canu külügyminiszternek az alapszerzôdés "margójára" írt hivatalos kötelezettségvállalását, amely az elkobzott egyházi javak kérdésének kedvezô elbírálására vonatkozik. Egy alapszerzôdésbeli törvényerejû rendelkezést megítélésünk szerint semmiképpen sem helyettesíthet egy kormányközi levélváltás. Eddigi tapasztalataink szerint egy pótcselekvésszámba menô hasonló ígéret, amelyet ráadásul egy kormány külügyminisztere tesz, semmiféle biztosítékot nem jelent évek óta félrevezetett és többször becsapott egyházaink számára. Nem szeretnénk újból egy, a román hatóságok részérôl megszokott megtévesztô akciónak az áldozataivá válni.
Jogos fenntartásainkban és kételyeinkben még inkább megerôsít a Vallásügyi Államtitkárság ez év augusztus 26-án kibocsátott rendhagyó közleménye, amelynek egész tartalma és hangneme szögesen ellentmond a román külügyminisztérium ígéreteinek. A vallásügyi kormányhivatal (!) - egyebek mellett - még a kommunizmus idején elkobzott javak iránti elemi jogunkat is elvitatja, Európa Tanács ezekre vonatkozó meghagyásainak a puszta meglétét is tagadja.
A Romániai Magyar Keresztény Egyházak Állandó Értekezlete, az alapszerzôdés nyomán kialakult kényszerhelyzetet tudomásul véve, ismételten megerôsíti, hogy változatlanul igényt tart a több éves halogatás és vita tárgyát képezô elkobzott javai és ingatlanai maradéktalan visszaszolgáltatására. Jogköveteléseinek kifejezésére nézve, a törvényesen elismert 15 romániai vallásfelekezet által közösen elkészített, és 1990-ben Románia parlamentjéhez benyújtott vallásügyi törvénytervezet 77. cikkelyét tartja irányadónak, amely tételesen kimondja:
"Jelen törvény elôírásai az egyházak ingó, ingatlan és kulturális javai, amelyet államosítottak, szövetkezetbe bevontak, kényszer nyomán átadtak, és amelyeket az egyházaktól törvénytelenül, önkényesen, 1945-tôl kezdôdôen elvettek, visszaszolgáltatnak tulajdonosaiknak vagy jogutódaiknak.
Abban az esetben, ha ezek a javak természetben már nem szolgáltathatók vissza, mert már nem léteznek, a bíráló szervezet egy felettese egyenértékû kártalanítást biztosít, az eltûnt javak napi értéke szerint."
Egyházaink ugyanakkor szükségtelennek tartják azt, hogy a Nemzeti Kisebbségi Tanács az egyházi javak ügyeinek rendezésére külön törvénytervezetet készítsen, hiszen az Európa Tanács Románia parlamentje által ratifikált és törvényerôre emelt 1993/176. számú véleményezése az ország alkotmánya értelmében kellô és kötelezô jogalapot teremtett ezen javak és ingatlanok visszaszolgáltatására. Ennek megfelelôen, egyházaink ezúton is szorgalmazzák az Európa Tanács vonatkozó meghagyásának (176/8. pont) a maradéktalan végrehajtását.
A Romániai Magyar Keresztény Egyházak Állandó Értekezlete közvetlenül Ion Iliescu államelnökhöz fordul, hogy a román-magyar alapszerzôdés szellemében a román kormány által vállalt kötelezettségek teljesítését haladék nélkül elérje. Hasonló megkereséssel fordul ugyanakkor a Magyar Köztársaság kormányához, hogy a szerzôdô fél jogán, az európai elôírások, illetve a román vállalások életbe lépését elôsegítse
Ion Iliescu elnök rossz ízlésû vásári rendezvénynek titulálta Gherorghe Funar hétfôi "gyászszertartását". Véleménye szerint a polgármesternek a román-magyar alapszerzôdés aláírásakor Kolozsváron megrendezett "gyászmenete" önmagáért beszél, és teljes mértékben diszkvalifikálja majd a választási hadjáratban. Az elnök reméli, hogy a választók is levonják a lesújtó következtetést. Iliescu elnök elítélôen szólt arról is, hogy Gheorghe Funar azt kürtöli: egyedül ô a nemzeti érdekek igazhitû védelmezôje. Ugyanakkor hangsúlyozta: Románia úgy marad egységes, ahogy van, ami pedig a nemzeti kisebbségeket illeti, azoknak meg kell érteniük, hogy nemcsak jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak ebben az országban. Az államelnök kiemelte, ô már 1990-tôl kezdve harcol a kisebbségek "természetellenes" követelései ellen, tehát nem csak Gheorghe Funar az, aki itt egyedül a román nemzet jövôjét félti. Iliescu elnök biztosított: amíg ô lesz Románia elnöke, az ország határai sérthetetlenek maradnak. Az államfô érthetetlenségét fejezte ki a temesvári tüntetôk miatt is, akik - véleménye szerint - képtelenek voltak felfogni a momentum magasztosságát, fontosságát.
Az RMDSZ választói tábora csökken. A folyamatot meg kellene állítani és visszafordítani.
A jelenségnek több oka van, mi csak egy okcsoportra akarunk rámutatni.
Szövetségünk politikai küzdelmében eddig szinte csak a nemzeti egyenjogúság kérdésével foglalkozott. Ha nem akarunk elszigetelôdni és lemorzsolódni - reálpolitikát kell folytatnunk. Ahhoz, hogy megmaradhassunk, biztosítani kell a létfeltételeket.
Ameddig a minimálbér 80-90 ezer lej, addig ne csodálkozzunk, hogy mind többen fásulnak bele a fizikai fennmaradásért folytatott küzdelembe.
Az infláció felszámolásához megtermelt érték lényeges növelésére lenne szükség, ami nem megy gyorsan. A folyamatos áremelkedés azonban megakadályozható.
Az árak nálunk nemcsak a termelés során keletkezô érték és értéktöbblet körül mozognak, a kínálat-kereslet függvényében, hanem a magas adók, a monopolhelyzetben levô termelô és forgalmazó vállalatok s a spekuláns kereskedelem kimeríthetetlen profitéhségét is tükrözik. Éppen ezért az államnak be kell avatkoznia az árképzésbe.
Ahhoz, hogy ez a beavatkozás ne legyen önkényes adminisztratív aktus, nálunk is, mint a gazdaságilag fejlett országokban, meg kell állapítani a "tisztességes haszon" és a "méltányos munkabér" nagyságát. Ez utóbbi mindenesetre nem mozoghat a minimális megélhetési költségek határán. Minden olyan jövedelem adóját, amely az említett színvonal alatt mozog, csökkenteni kell, míg az ezt meghaladó jövedelmeket meg kellene adózni. A haszon és a munkabér méltányos szabályozásával meg lehetne szüntetni az infláció egyik forrását.
A spekuláns árak letörése a termék monopólium és a lánckereskedelem (közvetítô kereskedelem) felszámolását is feltételezi. Mind a munkanélküliség miatt kiszolgáltatott dolgozókat, mind az államot egyre inkább károsítják a kalóz-vállalkozók, akik nem kötnek munkaszerzôdést, nem fizetnek adót, társadalombiztosítást. Az intézkedés ellenük csak akkor lehet eredményes, ha az ellenôrzô szerveket és személyeket anyagilag érdekeltté teszik a visszaélések feltárásában.
Hivatalos adatok szerint állítólag csökkent a munkanélküliség. Az RMDSZ-nek a hangsúlyt az új munkahelyteremtô intézkedésekre kell tennie. A termelô jellegû vállalkozásokat kell támogatni olcsó bankhitelekkel, azokat a bürokratikus akadályokat elhárítani, amelyek a külföldi befektetôket elriasztják. Sok munkanélküli megélhetési forrásává (és sok fiatal szakmatanulási lehetôségévé) válhatna a termelô és szolgáltató jellegû kisipar. Azoknak a munkanélkülieknek, akik kisiparosi engedélyt váltanak ki 5 évre, adómentességet kellene biztosítani, s adókedvezményben kellene részesíteni azokat a kisiparosokat is, akik a szerzôdés alapján fiatalokat a szakmára megtanítanak.
Sajnos, az RMDSZ érdemben alig foglalkozott a sok lehetôséget ígérô kisipari termelô, valamint a hagyományokkal rendelkezô felvásárló és fogyasztási szövetkezetekkel. Elsôsorban új szövetkezeti törvényre lenne hozzá szükség.
Mind a munkahelyek megôrzése, mind a drága import lehetséges csökkentése érdekében körültekintôen meg kell vizsgálni azoknak a ráfizetéses vállalatoknak a sorsát, amelyek importkiváltó termékeket állítanak elô. Meg kell állapítani, mi hasznosabb, e vállalatok támogatása, vagy a megfelelô termék importjához szükséges valuta megtermelése.
Sok munkanélküli hamarabb elhelyezkedhetne, ha az elbocsátásokkal veszélyeztetett szakmában megszerveznék a megelôzô átképzést. A gyakorlat bebizonyította, hogy a legtöbb munkanélküli a segély folyósításának 9 hónapja alatt nem jut munkához. Ez százezreket taszít nyomorba. Meg kell vizsgálni a munkanélküli segély 12 havi folyósításának lehetôségét.
Fel kell lépni annak érdekében, hogy a kormány, valamint a megyei és helyi tanácsok által finanszírozott közhasznú munkákra (útépítések, csatornázások stb.) elsôsorban munkanélkülieket alkalmazzanak. A készülô új nyugdíjtörvény legalább két olyan elôírást tartalmaz, ami súlyosan érinti a leendô nyugdíjasok és a pályakezdô fiatalok érdekeit.
Az elsô a nyugdíjkorhatár felemelése. Egy ilyen nyugdíjkorhatárt az RMDSZ már csak azért sem támogat, mert csökkenti a pályakezdô fiatalok elhelyezkedési lehetôségeit is, tehát a jövendôt veszélyezteti.
A második a nyugdíjalapok létrehozásának áthárítása a munkaadókra és a munkavállalókra. Mindaddig, amíg Romániában olyan magas az adószázalék (e tekintetben kivívtuk az európai elsôséget), az a méltányos, hogy az állam továbbra is vállalja a nyugdíjalap létrehozásának terheit legalább 30%-ban, mert másként a magas társadalombiztosítási költségek tömeges csaláshoz és a vállalkozói kedv csökkenéséhez vezetnek.
Minden, amirôl szóltunk s amirôl még szólani kellene, összefüggésben van az elavult Munka törvénykönyvével. Az RMDSZ-nek kezdeményeznie kellene új törvénykönyv kidolgozását. Mindezzel, mind pedig bármely, a bérezést, a munkafeltételeket, a munkanélküliséget, nyugdíjazást érintô törvénnyel kapcsolatban, az RMDSZ-nek rendszeresen tanácskoznia kell a szakszervezetek, a Munkanélküliek Ligája, a Nyugdíjasok Szövetsége képviselôivel, és, ne tûnjék szerénytelenségnek, velünk.
Jó lenne, ha a jövôben nem fordulna többé elô az, ami 1990 óta rendszeresen elôfordul. Az RMDSZ nem karolta fel minden választás elôtt nyilvánosságra hozott javaslatainkat, más pártok viszont politikai tôkét kovácsoltak belôlük.
Az olvasó megkérdezheti: és a nemzeti kisebbségek sajátos jogaival kapcsolatban nincsenek javaslataink?
Úgy gondoljuk, a legjobb, ha a figyelmünket arra a területre összpontosítjuk, amit a legjobban ismerünk, s amit más szervezetek nem tesznek szóvá.
A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének Elnöksége
Elvártuk volna, hogy 1989 után Nyugat megnyitja mellényzsebét, és nemcsak tanáccsal lát el, hogy tanuljunk meg halászni, hanem ad néhány centet szociális halászhálóra. Végtére nagy költségektôl szabadult meg, nem kellett, ugye, folytatni a méregdrága ûrpajzs kifejlesztését. A "béketábor" összeomlása után félpólusú lett a világ (egypólusú világ nincs, mint ahogy egypólusú mágnes sincs; a világ másik pólusa is megvan, csak éppen nem látszik ki a nyomorból).
Elmaradt a hála és a Marshall-segély, de ezen nem csodálkozunk. Ilyenek a gazdagok. Ellenben a nyugati munkásosztály, a parasztság és a dolgozó értelmiség oszthatott volna az életszínvonalából egy kicsit nekünk is, hiszen, ha jól belegondolunk, azt részben nekünk köszönheti. Pontosabban: a mi szenvedésünknek.
Ugyanis ha itt Keleten nem gyôz annak idején a szocializmus, "végérvényesen, városon és falun egyaránt", Nyugaton megszakítás nélkül folytatódott volna a könyörtelen tôkefelhalmozás, a Marx idejében tapasztalt 25 százalékos profittal, ami értéktöbbletre átszámítva éppen kiadott 250 százalékos forradalmár-vérlázító kizsákmányolást. A szocialista palotaforradalom gyôzelme és fôleg a vele járó hazug propaganda azonban megszeppentette a tôkéseket, legalábbis okosodó államukat, amely a holnapi túzokért lemondott a mai veréb lábikrájáról. A harmincas évek gazdasági válságát követô new deal szellemében a nyugati munkáltatóknak meg kellett elégedniük 24 százalékos profittal, hogy munkásaik ne vágyódjanak a keleti társadalomba, ahol a kiszivárgott hírek szerint munkájuk eredményét nem lopnák el (nem a fenét!).
Ekkor lendült csak fel igazán a kapitalizmus! Hiszen több se kellett a kapzsi tôkéseknek, mint visszafogatni velük a haszontermelést. Azonnal mindent megtettek, hogy a nekik megmaradó 24 százalék profit (240% értéktöbblet) abszolút értékben elérje, sôt meghaladja korábbi nyereségüket. A termelékenység növekedése olyan látványos volt, hogy évtizedek múltán a tárgyilagos marxisták is észrevették, és azt a savanyú megjegyzést fûzték hozzá, hogy a kapitalizmus még nem élte fel tartalékait.
De mi lesz most, hogy nincs többé mumus? Az elsô következmény a fegyverkezési verseny lefékezôdése, és ennek normális ember csak örvendeni tud. De nem lenne áldásos, ha a szociális vetélkedés megszûnne. Az országok közötti gazdasági konkurencia nem éri el ugyanazt a hatást. A japán szakszervezet nem képes nyomást gyakorolni az otthoni munkáltatóra azzal az érvvel, hogy Amerikában nagyobb az órabér és olcsóbb a mozijegy. Ha nem tetszik, vezessék be azt a rendszert - márpedig a rendszer ugyanaz.
És mégis bekövetkezett a tôkés világrendszer elernyedése. A nyugati tömegközérzet félelmetesen kezd hasonlítani a századeleji hangulathoz. Kisvállalkozók és munkavállalók érzik már a megszorításokat, hiába hajtanak, a korábbi jólétet nem képesek kigazdálkodni maguknak. Az anyagi színvonaltartás érdekében önként mondanának le olyan jogokról, amelyekért ôseik a század elején vérüket is hullatták, a nap háromszor nyolc órára való tagolásáról. Dolgoznának látástól vakulásig is, de a lehetôségek beszûkülnek, és a kevesebb munkahelyet megfeszítettebb munkával kell megbecsülni - panaszolják manapság hazalátogató egykori honfitársaink. (Hogy miért nem jönnek haza? Na, ott azért még nem tartanak.)
Ha ezt a tendenciát elôrevetítjük, szörnyû kép bontakozik ki az ezredfordulóra. Az osztályharc egyre fokozódik, míg akad egy amerikai vagy nyugat-európai Lenin, aki kimondja az abszolút igazságot (tanulni, tanulni, tanulni - vagy valami ilyesmit), és akkor nézhetik. Ezúttal Nyugaton gyôz végérvényesen a szocializmus, városon és falun egyaránt, és mivel ott sokkal gazdagabb infrastuktúrára telepszik, sokkal hosszabb ideig vegetál.
Hova jut akkor az emberiség?
Gondolhatnánk arra is, hogy nekünk jobb lesz, mert felcserélôdnek a szerepek. Majd a keleti kapitalizmus szociális piacgazdaságnak nevezett változatában az állam gondoskodni fog, hogy újgazdagék ne zsákmányoljanak ki 250 százalékosan... Ne folytassuk, ébredjünk valóságunkra: az itteni szociális kapitalizmus építôinek mindegy, mit építenek, minden rendszerben jól érzik magukat, a szocializmusban is, hiszen azt is ôk építették maguknak.
Erhard Busek volt osztrák alkancellár szerint megváltozott az osztrákok magatartása Magyarország iránt, már szkeptikusan tekintenek a keleti bôvítés lehetôségére, s mindez szomorúsággal tölti el a magyarokat. Busek a Der Standard címû osztrák lap szerdai számában jelentetett meg cikket annak kapcsán, hogy a múlt héten Budapesten részt vett egy osztrák-magyar konferencián, amelynek tárgya éppen a két ország 1000 éves szomszédsága volt.
A volt alkancellár - akit Ausztriában tekintélyes közíróként tartanak számon, s olyan, a politika elsô vonalából visszavonult személyiségként, akinek érdemes odafigyelni a szavára - cikkében megjegyzi, hogy a magyarok az osztrákokat sógorként emlegetik, s nem mondjuk anyósként, s ez sokat mond. Busek úgy véli, hogy nem a monarchiában szerették meg a magyarok ennyire az osztrákokat, hiszen azt az idôszakot a kölcsönös versengés és neheztelés jellemezte, hanem valószínûleg inkább a XX. században, s 1956 után a vasfüggöny átlyuggatása is megtette a magáét. A statisztikák szerint, bár csökken a tendencia, még mindig minden ötödik osztrák érzi valamivel közelebb magához a magyarokat, mint más nemzet fiait.
"Bárhogy is vesszük: minden tény egy szoros baráti kapcsolat mellett szól. A keleti tömb felbomlása nemcsak Burgenland határhoz közeli régiói számára járt sok elônnyel; Magyarország az osztrákok kedvenc beruházási helyévé is vált." Busek azonnal hozzáteszi: errôl Ausztriában ma szinte senki nem beszél, csak arról jelennek meg sorra cikkek, hogy egész osztrák üzemek települnek át. "Ahelyett azonban, hogy ez érvül szolgálna Magyarország mielôbbi integrációjához, ahhoz, hogy a két országban a bérszint közeledjen és azonos feltételek alakuljanak ki, az osztrák felelôs személyek egyre szkeptikusabbak az unió bôvítését illetôen. A volt alkancellár szerint az utóbbi idôben a vezetô osztrák tartományi politikusok is a keleti bôvítés ellenzôivé váltak, pedig tudhatnák, hogy a bezárkózásnak Ausztria látja kárát.
A magyarok szomorúan látják, hogy egyre kevesebb osztrák politikus látogat el Magyarországra, s a tôlük hallottak sem igazán töltik el optimizmussal ôket az ország EU-ambícióit illetôen. Ehhez járul még a határellenôrzések megszigorítása és a tudományos, kulturális érintkezések számának jelentôs csökkenése - sorolja Busek. A volt alkancellár felteszi a kérdést, hogy nincs-e más stratégia, nem adhatna-e valamilyen jelet az osztrák (Európa-)politika Budapestnek, s a magyarok valóban csak ilyen bánásmódot érdemelnek-e az osztrák sógoroktól, azt, hogy hátat fordítsanak nekik?
A moszkvai lapok szerdán élénken kommentálták a román-magyar alapszerzôdés hét eleji aláírását. A tárgyilagos értékelések mellett sarkított vélemények is olvashatóak voltak az újságokban. A "történelmi megbékélés" mellett olyan megállapítást is közöltek a lapok, amely szerint "Magyarország Erdélyrôl a NATO- és EU-tagság fejében mondott le".
Az orosz kormány lapja, a Rosszijszkaja Gazeta temesvári tudósításának címében Budapest és Bukarest történelmi megbékélésérôl írt, azt emelve ki, hogy a két szomszédos ország a sok évtizedes viszály után elôször ismerte el a meglévô határok sérthetetlenségét és a nemzeti kisebbségek jogait. A lap rövid történelmi visszatekintés után megállapította: Horn Gyula szocialista kormányának a szomszédokhoz való közeledésre irányuló politikája meghozta gyümölcsét, és a Szlovákiával kötött alapszerzôdés után egy évvel Romániával is megszületett az egyezség. A jelenlegi határok budapesti elismerése fejében Pozsony és Bukarest garanciákat adott az országaikban élô magyar kisebbség jogaira vonatkozóan.
Az Izvesztyija címe szerint "Drakula gróf hazája Romániában marad; Magyarország lemondott Erdélyrôl, hogy jogot kapjon a NATO-ba és az Európai Unióba való belépésre". A lap szerint a Temesváron aláírt megállapodás értékelése nem egyöntetû. Egyidejûleg nevezik azt a "stabilitás tényezôjének" és "hazaárulásnak". A területi követelésekrôl való lemondásra, a jelenlegi határok elismerésére vonatkozó kompromisszum mellett az alapszerzôdés lényege, hogy a két ország támogatja egymás törekvését a NATO- és EU-tagságra. A belépés a két szervezetbe feltételezi, hogy a tagoknak nincs területi vitájuk egymással - írta az Izvesztyija.
A Krasznaja Zvezda címében azt emelte ki, hogy Bukarest és Budapest rendezte területi vitáját. Emlékeztetett, hogy az egyes megfigyelôk által történelminek nevezett megállapodáshoz nagy reményeket fûznek a két ország vezetôi, mivel a szerzôdés a két ország közötti, az elsô világháború óta szinte hagyományosnak mondható feszültség megszüntetésére hivatott. Az orosz védelmi minisztérium lapja emlékeztetett rá, hogy a megállapodást máris élesen bírálják a két ország szélsôségesei. A mérsékeltebb politikusok szerint viszont a két ország vezetôi az alapszerzôdéssel a NATO-tagság elôtt tornyosuló jelentôs akadályt akarták megszüntetni, s nem a felgyülemlett problémákat megoldani - írta az újság.
A Rompres hírügynökség kedden "Egy ezeréves vitatott történelmet nem lehet eltörölni két aláírással" cím alatt Gheorghe Buzatu történésszel, a Jászvárosban mûködô akadémiai kutatóintézet igazgatójával készített interjút közölt.
Gheorghe Buzatu szerint a szerzôdés fô nyertesei a romániai magyarok. Sem az aláírás helyét, sem a pillanatát nem választották meg jól — fejti ki -, mivel figyelmen kívül hagyták azoknak a csoportoknak a véleményét, amelyek magukat nemzetinek tekintik. Ha ezek jutnak hatalomra Romániában és ha a mai magyar kormányzati erôk elvesztik a választásokat, vajon az új magyar kormányzók be fogják-e még tartani a szerzôdést? - teszi fel a kérdést.
Világos, hogy az amerikaiak nem fognak garanciát nyújtani, a történelmi tapasztalat pedig rendre azt mutatja, hogy Budapest nem tudja betartani kötelezettségeit, különösen a határok és a külföldön élô magyarság tekintetében - fejti ki Buzatu.
"A második világháború elôtt és annak kezdeti idôszakában Magyarország, amely aláírta 1920-ban a trianoni szerzôdést, Hitler Németországának és Mussolini Olaszországának a segítségére támaszkodva gátlástalanul figyelmen kívül hagyta azt, s Szlovákia, Románia és Jugoszlávia egész országrészeit foglalta el" - fejtette ki a Rompresnek Buzatu.
A Temesváron aláírt román-magyar alapszerzôdés nem csupán a tárgyalásokon elért kompromisszumnak, hanem az Európai Unió által kifejtett politikai nyomás eredményének tekinthetô - állapítja meg a Handelsblatt címû német politikai és gazdasági napilap szerdai kommentárjában.
E szerzôdés létrejötte nélkül az euroatlanti intézményekhez csatlakozni kívánó két országnak nem is lenne érdemes elkezdenie a felvételi tárgyalásokat az Európai Unióval, valamint a NATO-val - állapítja meg Josef Abaffy. Röviden ismerteti a szerzôdést, amelyben mindkét állam elismeri a fennálló határokat, s biztosítják a kisebbségek jogait többek között a nyelvhasználatra.
Vladimír Meciar kedden, Horn Gyulának és Nicolae Vãcãroiunak címzett táviratában, üdvözölte a román-magyar alapszerzôdés aláírását. A temesvári eseményre nyilatkozatban reagált a szlovák külügyi tárca is.
Meciar Hornnak címzett táviratában a dokumentumnak az európai stabilitásban játszó szerepét emeli ki, és megállapítja, hogy az abban rögzített elvek teljes mértékben megfelelnek a szomszédkapcsolatok építésében elismert összeurópai normák és értékek által vezérelt szlovák külpolitika tartós irányzatának, nemkülönben a regionális együttmûködést, a jószomszédi kapcsolatokat fejlesztô szándékának és annak a célnak, hogy Szlovákia szomszédaival együtt épüljön be a jól bevált észak-atlanti szervezetek biztonsági és gazdasági struktúráiba.
A román kormányfônek Meciar azt írja, hogy Pozsony Románia jelentôs külpolitikai sikerének tekinti az alapszerzôdést.
A szlovák külügyminisztérium Magyarország és Románia európai stabilitást célzó közös törekvésének nevezi a temesvári keltezésû dokumentumot, amely fenntartások nélkül tiszteletben tartja a nemzetközi jogot, a demokráciát és az emberi jogokat.
"A dokumentum elôkészítése során megmutatkozott, hogy a két ország saját nemzete és a területén élô nemzetiségek iránti felelôsségének birtokában a partikuláris érdekekkel szemben az elfogadott összeurópai normákat helyezte elôtérbe. Ebben az összefüggésben a Szlovák Köztársaság külügyminisztériuma igen pozitívan értékeli azt a tényt, hogy e szerzôdés megkötésével egyben igazolták az Európa Tanács 1201-es ajánlásainak értelmezését is, amely megengedhetetlennek tartja a kollektív jogok elismerését és az etnikai alapon szervezhetô autonómia-szerkezetek létrehozását" - fogalmaz keddi állásfoglalásában a szlovák külügyi tárca.
Nagyon kicsi az esélye annak, hogy a novemberre kitûzött romániai parlamenti és elnökválasztásig Bukarest és Kijev aláírja az ukrán-román alapszerzôdést - fejtette ki keddi kijevi sajtótájékoztatóján Olekszandr Csalij, Ukrajna romániai nagykövete. A politikus ugyanakkor hozzátette: az ukrán-román párbeszédet nagy mértékben elôrelendíti a magyar-román alapszerzôdés aláírása.
A bukaresti ukrán nagykövet emlékeztetett arra, hogy Románia és Ukrajna eltérô módon közelíti meg az alapszerzôdés kérdését: Kijev nem akarja elfogadni, hogy a dokumentumban szerepeljen a Ribbentrop-Molotov egyezmény elítélése. Az ukrán fél megegyezést ajánl, amelynek az a lényege, hogy a történelemmel a történészek foglalkozzanak, az alapszerzôdés pedig a mai kor értékeit és körülményeit rögzítse. Csalij véleménye szerint a két fél találhatna egy olyan, egymást kielégítô megfogalmazást, amely általában elítéli a totalitárius hatalmi rendszereket.
Csalij értékelése szerint a romániai választásokat követôen végsô szakaszába juthat az ukrán-román alapszerzôdés egyeztetése. A nagykövet ezt a véleményét azzal indokolta, hogy jövôre befejezô fázisába jut a NATO keleti kiterjesztésének ügye, és a két ország közötti alapszerzôdés aláírása feltétele annak, hogy Bukarest is bekapcsolódhasson a bôvítéssel kapcsolatos tárgyalásokba.