1996. szeptember 24.
(VIII. évfolyam, 223. szám)

A mai lapszámban:

• VÉLEMÉNY: "Én vagyok a jó pásztor"; Tolmács; Magunkra utalva; A katasztrófa elmaradt — a 3. oldalon
• HUMOR: Vendégek — Jancsó Miklós írása - a 6. oldalon
• NÉZÕPONT: Közérthetõen - Asztalos Lajos írása - az 5. oldalon

Legnagyobb eredmény: Szlovákia és Románia
Kovács László nyilatkozata a magyar külpolitikáról

(1. old.)

A bécsi Kurier közölte Kovács László nyilatkozatát, amelyben a magyar külügyminiszter - az osztrák lap megfogalmazása szerint — megvonta a Horn-kormány szomszédországokkal kapcsolatos külpolitikájának kétéves mérlegét.

Kovács szerint minden szomszédos állammal bõvültek Magyarország kapcsolatai, ha nem is minddel egyenlõ mértékben. Ausztriával és Szlovéniával példás a viszony, Horvátországgal és Ukrajnával kielégítõ. Ami a Jugoszláviához fûzõdõ kapcsolatokat illeti, ezen a téren csak nemrég javultak meg a lehetõségek.

Legnagyobb eredménynek a Szlovákiával és a Romániával megkötött alapszerzõdések tekinthetõk. Azzal, hogy az alapszerzõdésekben a felek kölcsönösen lemondtak területi igényeikrõl, megszûnt az ilyen magyar igényeket emlegetõ gyanúsítgatások minden alapja. Szerzõdések önmagukban nem képesek persze problémákat megoldani, viszont azonnali jelleggel alapot teremtenek a jogsértések kifogásolásához.

Feszültségeket keltett, hogy Szlovákiában és Romániában olyan új törvényeket hoztak és rendeleteket adtak ki, amelyek korlátozzák a magyar kisebbségek anyanyelv-használatát és anyanyelvû oktatását. A magyar kormány erkölcsi felelõsséget érez a határon túli magyarok sorsáért. A problémák megoldásának lehetõségét a kétoldalú kapcsolatok élénkítésében látja, nem pedig a konfrontációban. A magyar külpolitika azt akarja elõsegíteni, hogy a magyar kisebbségek a türelem légkörében élhessenek a szomszédos országokban.

Magyarország érezhetõen közelebb jutott a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. Ehhez a jogállam és a piacgazdaság kiépítésében elért eredményeken túl nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a kormány erõfeszítéseket tett a szomszédokhoz fûzõdõ viszony normalizálásáért. Megnövekedett ugyanis ezáltal a térség stabilitása, ami pedig feltétele a NATO keleti irányú bõvítésének olvasható a Kurier-interjúban.

(Az osztrák lap áttekintette hétfõi számában a szlovákiai, az ukrajnai, a romániai és a jugoszláviai magyar kisebbségek helyzetét.)

Megbeszélések
béremelésrõl

(1. old.)

A Victoria palotában hétfõn megbeszélés kezdõdött a kormány és a fontosabb szakszervezeti és munkáltatói szervezetek képviselõi között a bérek indexelésérõl 1996. október 1-tõl.

A Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium jegyzéke szerint a kormány 5 százalékos indexelést javasol a költségvetési alkalmazottaknak és átlagosan bruttó 19 655 lejt a kereskedelmi társaságok és önálló ügyvitelû vállalatok alkalmazottainak.

Korteshadjárat

(1. old.)]

Vasárnap a Kolozs megyei RMDSZ szenátor- és képviselõjelöltjei Jákótelkén, Damoson és Kalotaszentkirályon mutatkoztak be. Eckstein-Kovács Péter , Buchwald Péter , Pálfy Károly szenátorjelöltek, Kónya Hamar Sándor , Mátis Jenõ , Molnos Lajos képviselõjelöltek ismertették röviden programjukat, és válaszoltak a lakosok kérdéseire. A korteshadjáratot Sebesi Karen Attila színmûvész, a kolozsvári Zurboló és a kalotaszentkirályi néptáncegyüttes elõadása tette hangulatosabbá.

Boros János és Rollinger Ágnes képviselõjelöltek a kolozsborsai református templomban kampánygyûlésen vettek részt, majd Esztényben és Kendilónán a környékhez tartozó helységekben tartandó kampánygyûléseket szervezték meg, délután pedig bemutatkoztak a kalotaszentkirályiak elõtt is. Szombaton a kampánygyûlések elõkészítésérõl tárgyaltak Kisbácsban, Szucságban, Mérában, Vistában, Magyargorbón, Türében és Egeres-Gyártelepen.

(pam)

Indulatok (és választási propagandafogások) a temetési cirkusz körül

(1. old.)

Mint ismeretes, a kolozsvári polgármester nevét fekete-humorosan a gyászmenettel társító Mesagerul transilvan fõszerkesztõhelyettese, Marius Avram feje fölött sötét felhõk gyülekeznek. Gheorghe Funar, aki megengedi magának, hogy az utcaseprõktõl az államelnökig mindenkivel vicceljen (lásd a lefûrészelt seprûnyeleket és a nemzetárulás vádját), sõt istenkísértéstõl sem riad vissza (lásd az áltemetést pappal és kereszttel), nem tûri, ha vele tréfálkoznak. Azonnal sértve érzi a hatóságot (tehát mégis polgármesterként rendezte a gyászmenetet?) és bírósági úton egy milliárd lejes kártérítést követel az újságírótól.

A maga során a Román Demokratikus Konvenció kolozsvári fiókjának sajtóirodája közleményében védelmébe veszi az újságírót, mivel nemcsak a Mesagerul transilvan szerkesztõje, hanem minden jóérzésû kolozsvári, az is, aki Funarra és pártjára szavazott, úgy értékeli, hogy az alapszerzõdéssel kapcsolatos cirkusz nem egyéb szentségtörésnél, az emberek vallásos érzelmének sértésénél. Az RDK-közlemény szerint Funar hálás lehet az elmebajára vonatkozó célzásra, hiszen számára ez enyhítõ körülmény.

Azonosították az agyhártyagyulladás kórokozóját

(1. old.)

Az elmúlt 72 órában mindössze két új agyhártyagyulladás-megbetegedést iktattak a bukaresti kórházakban, s a kór nem követelt újabb halálos áldozatot - közölte az Egészségügyminisztérium hétfõn.

A közlemény beszámol arról, hogy azonosították a kórokozót: a West Nile vírus a flavovírusok csoportjába tartozó arbovírusok egyike, amely szúnyogcsípés révén fertõz.

A július közepén kezdõdött járvány fõleg Bukarestben - elsõsorban a rossz egészségügyi feltételekkel rendelkezõ külvárosokban - terjedt. A fõvárosban mintegy 300 ember betegedett meg, a járvány országosan 450 embert érintett. 39-en haltak meg közülük, elsõsorban 60 éven felüli, más betegségekben is szenvedõ emberek. Jelenleg a bukaresti kórházakban 26 beteget ápolnak agyhártyagyulladással.

Tenni kellene végre már valamit
a határon túli magyarokért - véli Petõ Iván

(1. old.)

A magyarországi Szabaddemokrata Szövetség parlamenti képviselõcsoportja határozottan ellenzi a Határon Túli Magyarok Hivatalának átszervezését, illetve annak összevonását a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalával. Petõ Iván, a kisebbik kormányzó párt elnöke szerint változtatásra valóban szükség van, de nem átszervezésre, "mert ez azt sugallná, hogy a kormány kisebbségi politikája változik meg. A pártelnök véleménye: leginkább arra lenne szükség, hogy végre tegyenek valamit a kisebbségek helyzetének javításáért" - írja a budapesti Népszabadság.

Szenátori mandátumokért verseng
a kormánypárti elit

(1. old.)

A kormányzat legtöbb vezetõ személyisége Iliescu elnökkel az élen szenátori mandátumokért is csatába száll az õszi választásokon. A végsõ jelöltlistát a kormánypárt, az RTDP vezetõségének Iliescu elnökkel való találkozóján jelölik ki, és kedden teszik közzé. A hétfõi lapok szerint Iliescu elnök a bukaresti, Vãcãroiu miniszterelnök az Argeº megyei listát vezeti, Meleºcanu külügyminiszter Prahova megyében, Tinca nemzetvédelmi miniszter Kolozsváron indul.

Teodor Meleºcanu külügyminiszter jelöltségérõl egy sajtóinterjúban elmondta: több párt részérõl is megkeresték, ám "nem akart egyik csónakból a másikba ugrálni". Meleºcanu, aki pártonkívüliként lett külügyminiszter, úgy értékelte, hogy tevékenységéhez elsõsorban az RTDP-tõl kapott támogatást, és kifejezte reményét, hogy mivel elsõsorban munkája és teljesítménye alakította ki a róla alkotott képet, ez azt követõen sem fog változni, hogy az RTDP-hez csatlakozott. Jövendõ politikai pályája - mondta - a választási eredményektõl függ. Véleménye szerint egyik párt sem fogja megszerezni a parlamentben a többséget, ez kedvez a szövetségek létrejöttének, végsõ soron ez lesz számára is a döntõ.

Nem biztos, hogy az RMDSZ
kormánytámogatásban részesül

(1. old.)

A parlamentnek kell eldöntenie, hogy a Nemzeti Liberális Párt (NLP), a Câmpeanu-féle Nemzeti Liberális Párt (NLP-C)és az RMDSZ részesülhet-e anyagi támogatásban a kormány részérõl a választási kampány során. A MEDIAFAX szerint hétfõn Nicolae Vãcãroiu miniszterelnök kérte a képviselõház állandó bizottságának jóváhagyását az említett pártok támogatására. A miniszterelnök felvilágosítást kért az NLP parlamenti párti, illetve az RMDSZ politikai párti státusára vonatkozóan. Az állandó bizottság hétfõn még nem döntött a kérdésben. A képviselõház törvényhozó technikai szakcsoportjának jelentésében viszont kifejti, az RMDSZ mint érdekvédelmi szervezet jegyeztetett be, ezért nem biztos, hogy anyagi támogatásban részesülhet. Minderrõl a jogi bizottság fog majd dönteni.

Héthatár - új külpolitikai mûsor a Duna Televízión

(2. old.)

Héthatár címmel új külpolitikai mûsort indít szeptember 24-tõl a Duna Televízió. A negyvenperces adások keddenként, 19 óra 25 perctõl jelentkeznek majd, ismétlésüket aznap a késõ esti film után vetítik.

A háttérelemzõ mûsor a hét utódállamban élõ, kisebbségbe jutott magyarság sajátos társadalmi, szellemi, mûveltségi gondjaival foglalkozik majd, illetve keresi a kialakult konfliktusok kezelésének módjait. A mûsor készítõi fontosnak tartják, hogy elõítélet nélkül mutassák be a román, ukrán, szlovák vagy szerb mûveltség és közélet reprezentatív képviselõit is.

Mi nem "manipulálunk információt"

(2. old.)

Kiss Olivér szeptember 23-i lapszámunkban közölt riportjában "manipulált információról" beszél egyik riportalany.

Megközelítõleg három éve, amióta - a transzparencia jegyében — állandósították a rendõrség sajtóirodája és a médiaképviselõk találkozóit, lapunk is rendszeresen tájékoztatja olvasóit a bûnesetekrõl. Ezek a hírek a helyszínelések alkalmából felvett hivatalos rendõrségi jegyzõkönyv adatait tartalmazzák, s a Szabadság - érthetõ okokból - soha nem engedte meg magának, hogy - a sajtótörvény hiányát a végletekig kihasználó bulvársajtó mintájára - "melléköltsön", azaz legtöbbször légbõl kapott háttérinformációval egészítsen ki. A rovatunkban közöltek tehát hivatalos álláspontot képviselnek, s ebben a szerkesztõ szerepe mindössze a közvetítés .

A szeptember 17-i számunkban közölt információ sem "szenvedett egyéb módosítást", mint azt, hogy lefordítottuk és közöltük.

Turós-Jakab László

Keresztes Dénes
(1945, Csíkszereda - 1996, Budapest)

(2. old.)

Keresztes Dénes gyógypedagógus-pszichológus 1990 májusától az "Erdélyi Figyelõ" szerkesztõségében dolgozott, a lapot megjelentetõ CUSTOS Kiadó vezetõje volt.

1993-tól jelentõs szerepe volt a MÚRE marosvásárhelyi ügyvezetõ irodájának létrehozásában, és 1994-tõl az ÉRTESÍTÕ folyamatos megjelentetésében.

Máig ismeretlen tettesek 1996. április 28-án bestiális módon bántalmazták. Súlyos sérüléseket szenvedett, melybõl hosszas kezelés után sem sikerült felépülnie.

Szeptember 20-án a sérülésekbõl származó szövõdmények következtében Budapesten elhunyt.

Halálával nagy veszteség érte közösségünket.

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete

Magunkra utalva

(3. old.)

Minket, kisebbségi magyarokat jól belemártottak a fürösztõvízbe - és kidobtak vízzel együtt. Akik számára ez a megmártóztatás most talán kedvezõnek tûnhet, nem hozza meg a sokat óhajtott nyugodtságot.

A nyugodtság alapja az, hogy mindenki nyugodtan tudjon maga körül széjjelnézni. Mi, kisebbségi magyarok, nézhetünk jobbra is, balra is - semmiféle támaszra nem számíthatunk. De akik kihadakozták azt, hogy legyen szlovák-magyar és román-magyar alapszerzõdés, megérezték az idõ hozta lehetõséget. Azt, hogy a magyarokon ismét lehet szorítani.

Mintha a magyaroknak nem lett volna elég az Isten csapása, Trianon...

Napjainkban olyan kártyákat veszít a magyar diplomácia, amelyeket még a legjobb kártyás sem fog soha visszanyerni. Pedig most kellett volna nyerni. Amikor ezt írjuk, nem csupán Trianon ellen apellálunk. De az ellen, hogy akiket Trianon elszakított az anyaországtól, azok ugyancsak megsínylik, hogy magyarokként elszakították õket a történelmi Magyarországtól.

Történészek hivatkoznak arra, hogy már a múlt század derekán Erdélyt több román lakta, mint magyar. Ezt nem lehet elvitatni, hiszen az 1866-os összeírás szerint (román, zsidó, cigány s fõként szász ellenében) a magyarok alig valamivel több, mint egyharmadát tették ki az össznépességnek. És ezt miért restellnénk? Inkább legyünk büszkék arra, hogy az erdélyi magyarság létrehozott, megteremtett egy olyan sok évszázados civilizációt, amelyik nem csupán Erdélynek, nem csupán Európának, de a világ kulturális hagyatékának-örökségének is megbecsülendõ szelete.

Román íróbarátommal beszélgetünk, s mondom, hogy az évszázadok során tettünk itt ezt-azt. Többek közt megállítottuk "a törököt" Nándorfehérvárnál (1456). Mondja, hogy ez tényleg igaz. Aztán, még ha vesztettünk is Mohácsnál (1526), a török áradat a mi vérünk kiomlása árán nem zúdulhatott Európára. Mi, magyarok, védõpajzsot emeltünk Európa s fõként Kelet-Európa népeinek a feje fölé. A "török" nagyon jól tudta, hogy ha a Dunát átlépi, számolnia kell azzal, hogy mi, magyarok, ott leszünk. (Lásd a giurgiui, meg a cãlugãreni-i ütközeteket.)

Az évszázadok során ugyancsak összerázódtunk, mi, magyarok és románok, a harcok és az egymást megsegítõ pillanatok során. Az egymás mellett élés alapfeltétele volt a türelem a másik iránt. Az más, hogy hányszor emeltünk kardot egymásra...

Most, erõhelyzetben, a román diplomácia kihasználja, illetve máris kihasználta azt, hogy a pro-szocialista magyar államvezetõkkel ült tárgyalóasztalhoz. (Vérszemet kapva a szlovák-magyar alapszerzõdés aláírásától?) Ott szinte az ölébe hullott a fõnyeremény: mostantól legálisan azt csinálhatnak velünk, amit akarnak.

De az õsök által lerakott fundamentumot sem bemocskolni, sem helyébõl kimozdítani nem engedjük. Nem bántunk senkit, de minket se bántsanak - úgy elegünk van már a kölcsönös bántásokból!

Román történész barátomnak mondom, szó szerint így: megkaptátok Erdélyt. Mert az, hogy mi magyarok "csak" jó ezer éve jöttünk ide, nem vitatható. De soroltam azt, ami hirtelen a nyelvem hegyére jött. Mondtam, hogy nézze meg az Árpád-kori, román stílus szerint épült harinai templomot. És Vajdahunyad várat. És Mátyás király szülõházát Kolozsváron. Ami csak kõ kõre települt itt, a román stílustól a szecesszióig (ebben a gótika és a barokk egyaránt értendõ), mind a magyar civilizáció tárgyi emléke. Nem bántó szándékkal, de említettem azt, hogy még a híres feleki középkori román templom is Mátyás király adományából épült.

Egy ilyen alapszerzõdésbe valahogy bele kellett volna férnie annak, hogy mi ugyan jöttünk, de nem vagyunk jövevények, amióta itt vagyunk, azóta építettünk, építjük ezt az országot, Erdélyt.

Számunkra szomorú, az aláírók tekintsék szégyenletesnek a dokumentumot. Mert vesztes háborúkat lezáró, kényszer-békeszerzõdéseket alá kellett írni, ám most, 1996-ban a magyar államvezetést, diplomáciát semmiféle kényszerítõ körülmény nem sarcolta. Ha Trianon esetében a Románia-szimpatizáns, bizonyíthatóan magyarellenes döntõbírák fosztottak meg a jussainktól, a mostani magyar vezetés úgy viselkedett (a költõ szavával élve), "... mint lenge lány, kit oda intenek".

Kényszerített valaki minket erre?

Rosszat sejtéseink magyarázata lehet talán, hogy mi, magyarok, mindig mindenkivel békességben akartunk élni. Az egymás mellett békességben élniakarásnak bizonyságtétele, hogy Magyarország engedett Bõs ügyében is, engedett a szlovákiai magyarság ügyében is. A mai magyar potentátok - beleértve államelnököt, miniszterelnököt, külügyminisztert - elárultak minket?! Már az is megalázó, hogy õk jöttek. Mármint Temesvárra.

Az erdélyi magyarság nem adósa senkinek - jóból többet adott, mint amennyit kapott. Tépték, marcangolták a történelem viharai. Akik a fejünk fölött egyezkedtek, hiányozhattak bizonyos órákról, amelyeken Magyarország és Erdély történelmét tanították.

Bazsó Zsigmond

Tolmács

(3. old.)

Az utóbbi idõben elõtérbe került az az ember, aki két nyelv között közvetít, mit például a román-magyar alapszerzõdés aláírásának ünnepén. Akkor, amikor a két kormányfõ meg az államfõ nyilatkozott, és azt kellett kapásból, a nagy nyilvánosság elõtt egyik nyelvrõl a másikra fordítani. Az a tolmács, aki románról magyarított, úgy kínlódott szegény, mint a tanuló, akit rajtakaptak, hogy nem készült: kereste a szavakat, nemlétezõ szókapcsolatokat teremtett kínjában, kihagyott, és mást mondott. Magyar lehetett az istenadta, az érzõdött a kiejtésén, de románul gondolkodott. A diplomácia nyelve semmiképpen nem volt anyanyelve. A másik tolmács viszont, aki románról magyarra fordított, az remekelt. Fõleg annak volt gyönyörûség hallgatni, aki nem is akarta tudni, mit mondanak magyarul.

Nem sokat kell gondolkoznom azon, honnan kerülnek ki az ilyen botcsinálta tolmácsok: õk azok, akikrõl úgy tudják, hogy magyarok, akik elhallgatják azt, hogy a Soros nevét, például, annyiféleképpen írják és ejtik, hogy az már kész lelemény: Sörös, Szõrös, Szörös, Szoros. Mert a nemzeti többségnek illik nem tudni a kisebbségek nyelvén.

Szerencse, hogy nem minden nap kötnek román-magyar alapszerzõdést.

De akkor miért erõlteti a szenátus, hogy a "nemzeti kisebbséghez tartozó személyek", az anyakönyvvezetõ elõtt elrebegendõ "igen"-hez tolmácsot kérjenek, ha ez olyan nehéz feladat szegényeknek?

P. M.

Ügyelet
A katasztrófa elmaradt

(3. old.)

Vártam, hogy bekövetkezzenek azok a szörnyûséges események, amelyeket bejósoltak nekünk itt, a Kárpátok ormai között. Volt ugye, elõször is a Református Világtalálkozó. Azt harsogták a jó román fülekbe, hogy ennek nyomán ha nem is nemzetközi, de nemzeti katasztrófák bizonyosan bekövetkeznek. Ehelyett azon meghívottként a reformátusokkal együtt imádkoztak római katolikus, görög katolikus, ortodox és más vallású papok - és semmi katasztrófa... Semmi abból, amivel a vörös balszél riogatott. Az országhatárok ugyanott maradtak, sõt mi több, a román és a magyar hadügyminiszter restelkedés nélkül ölelkezik, valahányszor összetalálkoznak. És nem robban fel a Feleki hegy gyomrában, pont a Halálkanyar mélyén rejtõzõ urániumtöltet!

Ráadásul most még a román-magyar alapszerzõdést is aláírták ezek... Újabb katasztrófákat vélnek felfedezni a nagynemzeti látnokok!

Az alapszerzõdést Temesváron, a mártírvárosban írták alá, a köztársasági elnök úr jelenlétében, akit elõször önjelöltként, aztán már magától, a jólnevelt és az TVR által képzett nép újra meg újra megválaszt a legmagasabb tisztségbe, s akinek volt bátorsága ebbe a városba betenni a lábát. Igaz, hogy a prefektúra bejáratánál Temesvár népe megáldotta: a tömeg nem szûnt meg skandálni, hogy Le Iliescuval! Mire az elnök a rá jellemzõ gátlástalansággal megállapította: kint "egyesek" azért kiabálnak, mert nem értenek egyet az alapszerzõdéssel.

Ugyanekkor Erdély fõvárosában a napocai komédiások morbid drámát adnak elõ, az elnök úr volt elvtársainak rendezésében, akik tegnap még a parlamenti szavazógép csavarjaiként tettek elévülhetetlen értékû szolgálatokat. A gyászmenetben statiszták, akik Ion Iliescut, Vãcãroiut, Melencanut és ... Horn Gyulát személyesítik meg. Itt álljunk meg egy szóra, elvtársak! Mert amíg õk a ªtefan Gheorghiun tanultak életbe ültetésén munkálkodtak, s a nemzet legszeretettebb fiát dicsõítették habzó szájjal, addig Horn Gyula faltörõ kosként döngette a berlini falat. Azért van némi különbség!

Erdélyben csend van. Se katasztrófák, se viharok, még csak egy enyhe szellõcske sem, semmi abból, amit nekünk bejósoltak. De Romániából nem tûnt el a levegõ és a léhûtõ, a kommunista politológus Silviu Brucan kliensei továbbra is számíthatnak a magyarfalók szavazataira. És bizonyos mennyiségû szavazat helyet biztosít a parlamentben. A parlament pedig biztosít egymilliót, fizetésként. Érthetõ, tisztelt hon- és polgártársaim?

A többi néma csend.

Alexandru Iorga

Egyetértés a kisebbségi problémák
megoldottságáról

(4. old.)

Az alapszerzõdés aláírása lehetõvé tette a kisebbségi magatartási kódexrõl való lemondást, mivel ezt a problémát részletesen tárgyalja maga a szerzõdés - mondta választási kampánya során Târgoviºte városában tartott sajtóértekezletén Ion Iliescu elnök, hangsúlyozva, hogy ebben egyetért a két fél.

A román-magyar megbékélés keretében javasolt további dokumentumokon még dolgozni fognak a szakértõk. Ezek közül az egyik a politikai nyilatkozat, a másik a megbékélési és együttmûködési szerzõdés, amely szabályozza a gazdasági, politikai, kulturális és egyéb együttmûködési mechanizmust, elõirányozva az államfõk, kormányfõk, a miniszterek találkozóit, más intézmények vezetõi közötti rendszeres találkozást. A politikai nyilatkozat - mondta a román államfõ - közel van végsõ formájához. Az aláírás idõpontját akkor fogják kitûzni, amikor véglegesítik a két dokumentumot. A magyar féllel megegyezés született arról, hogy erre, Budapesten vagy más - kölcsönösen elfogadott - helyen kerül sor. Az államfõ közölte, hogy üzenetet készül küldeni valamennyi NATO-ország vezetõinek, s ebben ismét le kívánja szögezni, hogy Románia kormánya, politikai erõi és közvéleménye egyöntetûen szorgalmazza a csatlakozást az euroatlanti szervezethez.

A Gheorghe Funar az alapszerzõdés aláírása kapcsán rendezett "temetést" kommentálva Iliescu elnök kijelentette: "Funar úr mindig bizonyos korlátok között fogta fel a dolgokat. A hazafiaskodó, nacionalista demagógia nem a nemzeti érdekek védelmét jelenti, hanem annak ellenkezõjét. Az alapszerzõdés aláírása alkalmából Funar úr ismét tanúsította, hogy korlátozottan ért meg és fog fel bizonyos, a nemzeti érdeket érintõ problémákat."

Stratégiai prioritás

(4. old.)

Öt román-jugoszláv megállapodást írtak alá szombaton Bukarestben, Radoje Kontic jugoszláv miniszterelnök romániai látogatásának befejeztével.

Az öt egyezmény az idegenforgalmi, az ipari, az egészségügyi és állategészségügyi, valamint a két mezõgazdasági minisztérium közötti együttmûködésre vonatkozik.

Egyezményt kezdeményeztek a Vaskapu erõmûvi berendezéseinek korszerûsítésérõl, a vas- és színesfémkohászat terén 15 millió dollár értékben szerzõdéseket, 45 millió dollár értékben elõszerzõdéseket írtak alá.

A mezõgazdaságban állategészségügyi gyógyszerek szállításában, mezõgazdasági kutatási programban és az élelmiszeripari termékek szabadkereskedelmérõl szóló tárgyalások megkezdésében állapodtak meg. November végére irányozták elõ szállítási egyezmények megkötését. A kishatárforgalom megkönnyítése érdekében tervbe vették egyes cikkek vámtételeinek csökkentését és új határátkelõk megnyitását.

Megállapodott a román és a jugoszláv fél a bankok közötti elszámolás rendszerének egyszerûsítésében és kezdeményezik egy román-jugoszláv bank létrehozását is.

A jugoszláv kormányfõ Nicolae Vãcãroiu román miniszterelnök tavalyi belgrádi látogatását viszonozta. A román képviselõház a jugoszláv kormányküldöttség érkezése elõtt ratifikálta a két ország közötti alapszerzõdést.

Radoje Kontic a román vezetõkkel folytatott tárgyalásokon "stratégiai prioritásnak" nevezte Jugoszlávia szempontjából a Romániával való kapcsolatokat. Ugyanakkor a vendég hangsúlyozta, hogy az idei kétoldalú forgalom eddigi értéke - 112 millió dollár - elmarad a várakozásoktól, és kifejezte reményét, hogy az árucsere hamarosan eléri az embargó elõtti, évi 400 millió dolláros szintet.

Belvárosi
nyomortanyák

(4. old.)

Azt, hogy Kolozsvár külvárosában, nevezetesen a Tóköz tavainak partjain fából, nejlonból, nádból összeeszkabált sátorházakban nyomorognak emberek, azt még valahogy meg lehet érteni. A belvárosi viskók léte fölött azért már nehezebben tér napirendre a közvélemény. Az Óvárban - a Caragiale park fái között - lakik például az Ármán család. Annával a nejlonviskó elõtt beszélgettünk. Az ötven éves édesanya munkanélküli, férje a lakásgondozó hivatalnál (volt ICRAL) dolgozik. Nehéz kideríteni, hogyan is kerültek ide a parkba. Anna szerint két évvel ezelõtt eladták monostori lakásukat 9 millióért, és vettek a Tordai úton közel két millióért egy ICRAL lakást. (A fennmaradó 7 millióból a család egyes tagjai autót vettek.) Kiderült, hogy a megvett házat le fogják bontani (?). Az egyetlen hely, ahova költözhetnének, az az Anna veje lenne, de ott már kilencen (?) laknak. Anna szerint hamarosan lakást kapnak az Aurel Vlaicu úton, sõt, már meg is van a lakás, csak ki kell költöztetni onnan valakiket. Ármán Anna és Albert két hétig a Fellegvár bokrai alatt aludtak, csak "nemrég" jöttek le a városba. Egy darabig a Caragiale park fái alatt húzták meg magukat, de a hideg napok miatt kénytelenek voltak egy nejlonból és faágakból álló kunyhót építeni.

Tõlük néhány méterre, a Zenelíceummal szemközti ásatási telep egyik munkaeszközöket tároló barakkjában nyomorog Deák Gabriella és élettársa, Groza Liviu. A 31 éves Gabi és a 35 éves Groza eddig a Szentegyház utcában lakott jogtalanul, onnan kerültek ki a Caragiale parkba. A férfi az ásatási telepen dolgozik, és harmadfokú mozgássérült. Saját bevallása szerint igen sokat köszönhet Sorin Ciciº régésznek, a munkatelep vezetõjének, aki megengedte, hogy a talpalatnyi barakkban húzhassák meg magukat. Érkezésünkkor Groza Liviu egy hevenyészett ágyon ült, amely szinte kitöltötte az egész barakkot. Gabi munkanélküli, de nem kaphat segélyt, mert nincs állandó lakhelye. Másfél éves gyereküket immár hatodik hónapja kezelik az ideggyógyászaton. Az édesanya szerint már ideje lenne a gyereket "hazahozni", mert az orvosok szerint sokat javult idegállapota. De hova hozzák haza? A talpalatnyi barakkba?

Szabó Csaba

Borbély Imre második óvása

(4. old.)

Alulírott Borbély Imre képviselõjelöltségre pályázó, az RMDSZ Hargita megyei parlamenti jelöltjeinek elõválasztási szabályzatának harmadik cikkelye értelmében óvást emelek a Gyergyó területi elõválasztások eredményével szemben, mert a választás során nem tartották be a képviseleti demokrácia alapját képezõ szabad verseny elvét .

Az Operatív Tanács szeptember 14-i korábbi óvásomra hozott döntése szerint a helybéliség kritériumát nem lehet kiterjesztõleg értelmezni, azt nem lehet sem a múltra, sem a jövõre vonatkoztatni. A döntés lehetõséget nyújtott számomra, hogy gyergyói lakóhelyem hivatalos okmányokkal való igazolásával versenybe szálljak a képviselõjelöltség elérésének érdekében.

Jelöltségem elfogadásáról a Gyergyószentmiklóson, szeptember 19-én összehívott Hargita megyei jelölõgyûlés tárgyalt. A bizottság tagjai 7:3 arányban jelöltségem mellett szavaztak.

Nevem ennek ellenére nem került a szavazócédulákra.

Az RMDSZ érvényben levõ vonatkozó szabályait és a demokrácia alapelveit semmibe véve, minden indok nélkül megfosztottak a megválaszthatóság alapvetõ jogától. Kérem tehát a Gyergyó területi elõválasztás eredményét semmisnek tekinteni és az elõválasztást megismételni.

Biharpüspökinél
4 tonna hasist foglaltak le a vámosok

(4. old.)

A román rendõrök négy tonna hasist foglaltak le Biharpüspökinél a román-magyar határon. A bútorokat tartalmazó konténerekbe rejtett drog Budapesten át Moszkvába ment volna a szállítmány kísérõokmányai szerint.

A konténerek egy román vállalat tulajdonát képezik. A hasist a konténerek kettõs falában próbálták átcsempészni. A dokumentumok szerint egy magyar vállalat biztosította volna a konténerek eljuttatását Moszkvába - számolt be az esetrõl hétfõn az AFP hírügynökség bukaresti keltezésû jelentésében.

Közérthetõen!

(5. old.)

Az eszelõs sátánfajzat önkényuralmi rendszere, mielõtt anyanyelvünket felszámolta volna - a vak is látta, hogy ebben sántikál -, durván beleavatkozott: ránkerõszakolta a tõlünk teljesen idegen szerkezetû államneveket ("Románia Szocialista Köztársaság", "Finnország Köztársaság" stb.), a tükörfordításokat ("a kormány elsõ minisztere" stb.), megtiltotta, hogy a nyilvános írás és szóbeliségben saját településneveinket használjuk, s ezek helyett ránk kényszerítette a többnyire ezekbõl átvetteket, fordítottakat vagy a hivatali asztal mellett kiagyaltakat, a szerinte "eredetieket" stb.

E közvetlen beavatkozás mellett közvetett módon is hatott rá: az iskolák fokozatos felszámolásával, a magyar nyelvû rádió- és tévéadások felszámolásával, ami a nyelvi igénytelenség egyre szélesebb körû fokozódásához is hozzájárult. Ráadásul az olyan nyelvmûvelõ írásokat, amelyek az idegen szavak, kifejezések ellen emeltek szót, a szerkesztõk nem merték közölni, nehogy azzal vádolják õket, hogy "románellenes" írásokat közölnek, s ezzel állásukat kockáztassák.

Ennek az antivilágnak, szerencsére, vége szakadt. 1990-ben bizonyos mértékben megnõtt a magyar nyelvû iskolák, osztályok, az anyanyelven tanulók száma. (Itt nem térünk ki arra, hogy a román iskolába, osztályba íratott magyar gyermekek száma - a magyar osztályba íratottak számának rovására — utóbb ismét növekedésnek indult.) Hozzáférhetõbbek lettek a magyarországi sajtótermékek, sokan rendszeresen utaznak az anyaországba, néhány éve létrejött a Duna Televízió. Mindez fölöttébb örvendetes, mert erõsíti az önkényuralom idején kikezdett anyanyelvünket, a magyar nyelv egységét.

Csakhogy amint a politikai, s ezzel szoros összefüggésben a gazdasági, a társadalmi életben sem következett be a remélt alapvetõ fordulat, ez nyelvünk életében is elmaradt. A zsarnoki rendszer által ránk erõszakolt baromságok egy részétõl megszabadultunk ugyan, egy másik részét azonban "örökségként" tovább cipeljük. Elsõsorban azt, hogy igen sokan, a régi beidegzõdés alapján tükörfordítanak, illetõleg egy az egyben, vagy majdnem egy az egyben átvesznek román szavakat, kifejezéseket. Egy példa: a bukaresti rádió magyar adásában az egyik RMDSZ-képviselõt a tudósító képviselõnek szólította, képviselõ t emlegetett, miután azonban a kérdezett következetesen, mondhatni ellentmondást nem tûrõen ki nem zökkent a parlamenterbõl, a tudósító alig mert megszólalni. Az egészben az volt a szomorú, hogy nem sokkal azelõtt ugyanabban az adásban szóba került: a parlamentben vannak ugyan képviselõk és szenátorok , a parlamenter viszont - amint a Magyar Értelmezõ Kéziszótár írja - 'tárgyalás végett az ellenséghez küldött katonai személy'! A román parlamentar tehát magyarul képviselõ .

Ami a Magyarországgal való kapcsolatokat illeti, az örömbe, nyelvi szempontból, egyre több üröm is vegyül. Mégpedig azért, mert a bukott rendszer idejébõl ránk maradt nyelvi igénytelenség, a tükörfordítások meg az átvételek most a magyarországi magyarból járványszerûen terjedõ, pöffeszkedõ idegen szavakkal egybefonódva "gazdagítják" nyelvünket.

Már a hetvenes években aggodalommal figyeltem, hogy az írott és beszélt magyarországi magyarban, különösen a tömegtájékoztatás nyelvében, egyre inkább eluralkodik a rég kiszorított, kiváló magyar szavakkal helyettesítet, meg a nyelvi lustaságból vagy inkább nagyképûségbõl átvett idegen szavak tömege. Egyesek valósággal kéjelegve, mintegy "fensõbbségüket" hirdetve ontották és ontják ma is e szavakat.

Fölöttébb aggasztó, hogy e jószerével már kiszorult idegen szavak egyre arcátlanabbul tolakodnak nyelvünkbe, s foglalják el meggyökeresedett szavaink helyét. Így a jó mennyiségtan és számtan helyett manapság matematika, a vegytan s a vegyészet helyett kémia, földalatti helyett metró, mûszaki helyett technikai, szövõ- és készruha ipar helyett textil- és konfekció ipar, mezõgazdasági helyett agrár, mezõgazdaság helyett agrár szektor stb. járja. S miközben a spanyol, a galego nyelvterületen mindenki a magyar kocsiból származó, 'gépkocsi' jelentésû cocheról [kocse], a baszk nyelvterületen kotxeról [kocse] beszél, mifelénk a gépkocsi , s a vele azonos jelentésû kocsi egyre ritkábban hallható.

1988-ban a budapesti Természet Világában, 1989-ben a kolozsvári Korunkban írtam errõl, fölvetve a kérdést: vajon a nyelvújítás után most egy ellen-nyelvújítás vagy talán nyelv elleni "újítás" következik? Aminek eredményeként szótáraink címét megcseréljük, s az Idegen szavak szótára lesz a Magyar Értelmezõ Kéziszótár , ez utóbbi pedig átveszi elõbbi szerepét? És ilyeténképp Apáczai Csere Jánostól errefelé valamennyi nyelvújítónk és nyelvmûvelõnk munkája teljesen hiábavalónak bizonyul? Vagyis a magyar nyelvet az egykori mûvelt fõk többsége által megvetett, úgymond paraszti nyelv állapotába taszítjuk vissza?

Igencsak elriasztó az egyszerû ember számára, amikor úton-útfélen egyebet sem hall, mint autonómia, funkció, generáció, információ, konferencia, koncert, konszenzus, kontextus, konzultáció, statútum, struktúra stb., ipari mennyiségben. (Valaki tréfásan megjegyezte: néha grünnel helyettesíthetnõk a sok kont , nehogy a viccbeli Grün ezt hátrányos megkülönböztetésnek vélje.) Újabban sajtó, rádió, tévé egyaránt alkotmány koncepciótól visszhangzik. Miközben a koncepció 1. 'felfogásmód', 'nézõpont'; 2. 'meglátás', 'elgondolás', 'ötlet'; 3. orvosi szakszóként 'fogamzás', 'fogantatás'; 4. 'valamely mû alapeszméje', 'a benne megnyilvánuló nézõpont', itt valójában alkotmány tervezetrõl van szó! De van már lakás koncepció is!

Már hallom is az ellenvéleményeket, hogy azt mondja: "csakhogy ezeknek nincs pontos magyart megfelelõjük" vagy "ezek többet mondanak, mint magyar megfelelõjük". Súlyos tévedés! Ezek magyar megfelelõi igenis ugyanazt jelentik, sõt, a legtöbbet árnyaltabban fejezhetjük ki anyanyelvünkön. Ráadásul az idegen szavak elszürkítik nyelvünket, a közérthetõséget rontják! Például az egyhangú információ helyett ott van az adat, az értesülés, a hír, a tájékoztatási anyag, a felvilágosítás, a tájékoztatás . Csak használni kell õket, hadd szokjon hozzá a fülünk!

Amikor errõl beszélgettem egyik barátommal, megütközve kérdezte: "És akkor minden szót meg kell magyaráznunk?" Ha magyarul beszélünk, vagyis közérthetõen , akkor nem. Akkor nem fordulhat elõ az, hogy miután a szónok szájából ki nem esik az egyik ilyen felkapott szó, a hallgatóság közül egyik a másikhoz fordulva kérdi: "Mi is az az autonómia?" Vannak, akik úgy vélik, hogy az idegenek számára érthetelen nyelvünket az idegen szavakkal érthetõbbé tehetik. Mondanunk sem kell, ez mennyire téves nézet. Ettõl a más nyelvûek csöppet sem fogják jobban érteni nyelvünket. A magyarok viszont annál kevésbé!

Mások a magyar nyelv egységére hivatkoznak. Magam is az egység híve vagyok. De amennyire csak lehet, az idegen szavak nélkül. Nem lehet egyetérteni az olyan "egységeskedõkkel", mint az a budapesti ifjú, aki a Forrás- nemzedékrõl - a Forrás-sorozat elsõkötetes szerzõirõl - írt tanulmánykötetet. Amikor a bukaresti rádió magyar adásában a tudósító errõl így kérdezte - ahogyan a hatvanas évek, a sorozat indulása óta az ifjú szerzõk nemzedékeit bátorkodtunk nevezni -, olyan erélyesen Forrás- generációzott vissza, meg úgy ontotta magából a töménytelen speciális t, információ t, publikáció t meg ehhez hasonló "választékos, egységes magyarságokat", hogy szegény rádiós a nagy "nyelvi egységbõl való kilógásért" érzett "szégyenében" azt se tudta, mit tegyen e különlegesen jó értesüléseket, adatokat közlõ, közzé tevõ tudor elõtt.

A nyugati magyar nyelvû rádióadások is terjesztik az idegen szavakat, az idegenszerûségeket. Például a brit rádió. Már azzal is, hogy bemondói a BBC-t [bibiszí]-nek ejtik. Mert ugyebár, az angol anyanyelvûek egyáltalán nem mûveletlenek, ha az MTI-t [emtiáj]-nak, Budapestet [bjudöpeszt]-nek mondják, mi viszont azok vagyunk, ha uram bocsá', nevezett rádiót [bébécé]-nek merjük mondani. Amikor kitört a csecsen háború, a Kossuth rádió híreiben az igen jó Csecsenföldet lehetett hallani. A brit rádióban ezzel szemben egyre gyakrabban Csecsnia hangzott el. Nos, az utóbbi idõben ez a Kossuth rádióban is fölbukkant.

A Magyarok Világkongresszusa alkalmából Nemzetstratégiai Tanácskozást is tartottak. A magyar kultúra sorskérdéseivel foglalkozó szekció többek között megállapította, hogy nyelvünk veszélyben van például az idegenmajmolás miatt. Örvendetes, hogy az MVSZ fölfigyelt erre. Most csak az a kérdés, milyen lépéseket tesz e téren. Legelsõbben a maga házatáján. Mert amíg az ilyen tanácskozásról kiadott közleményben nyüzsög a sok szféra, információ, koncepció, média, probléma, kultúra, szekció meg egyebek, nagyon kevés a remény arra, hogy az MVSZ valóban hathatós tevékenységet fog kifejteni az idegenmajmolás, az idegen szavak elleni küzdelemben.

Ne feledjük, nem csupán nyelvészeink, hanem íróink, közíróink, politikusaink is felelõsséggel tartoznak közösségünknek. Ebben benne van az is, hogy pillanatig sem feledkeznek meg a demokrácia egyik lényegérõl, a nyelvi demokráciáról. Amit nyilvánvalóan nem lehet megvalósítani az idegen szavak majmolásának kifejezetten mûvelõdésellenes divatjával. Csakis azzal, ha magyarul , azaz közérthetõen írnak olvasóiknak, szólnak hallgatóságukhoz. És errõl egyetlen pillanatig sem feledkeznek meg!

Egy szó mint száz, nagy az írástudók, a nyilvánosság elõtt megszólalók felelõssége, mert elsõsorban rajtuk múlik nyelvünk mai és holnapi állapota. Ennek tudatában kezdte el úttörõ munkáját Apáczai Csere János. Nála például a definíció mindig meghatározás , az analízis elbontás , a kvalitás minémûség (vagyis minõség ), a kvantitás mennyiség , a differencia különbség , a homogén egynemû , az index mutató , az antecedens elöljáró , a vákum üresség , az atom részecske , a stacionárius megálló, álló stb. (Magyar Encylopaedia). Ha õ nem riadt vissza a kezdet nehézségeitõl, ma miért nem lehet az immár hatalmas eredményeket fölmutató nyelvújítást tovább folytatni? Ma, amikor ez távolról sem olyan nehéz. És mi értelme van ehelyett az idegen szavak újra elõvételének és egyre tömegesebb alkalmazásának, amikor a már meglevõk alkalmazása semmiféle nehézségbe sem ütközik?

Mindent egybevetve, a legelemibb nyelvi demokrácia csakisközérthetõ, anyanyelvi szavakkal érhetõ el. Ezzel szemben az idegen szavak áradata az egyszerû emberek tömegét megfosztja attól, hogy valóban megértsék a napi híreket, a politikai, gazdasági tudományos stb. kérdéseket s esetleg örökre elriasztja õket attól, hogy a legkisebb érdeklõdést is tanúsítsák ezek iránt. Ne szakadjunk hát el tõlük, hiszen mi vagyunk értük és nem fordítva. Nélkülük pedig kiért tevékenykedünk?

Ne feledkezzünk meg arról sem, amit Kosztolányi ugyan több mint hatvan éve mondott, de ami máig érvényes: "Senki sem jobb európai és mûveltebb ember azáltal, hogy a szerves vegytant organikus chemiának nevezi." Másrészt ne feledjük, anyanyelvünk oly gazdag, hogy nincs az a bonyolult fogalom, amit ki ne lehetne fejezni általa. Csak rajtunk múlik, élünk-e ezzel a gazdagsággal vagy sem.

Asztalos Lajos

A magyar történelem
oktatásáért

(5. old.)

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége folyó év szeptember 3-4-én Szovátán tanácskozást szervezett történelemtanárok számára, amelyen megbeszéltük a magyar történelem hazai tanításának kérdéseit.

Mivel megkezdõdött az új tanév, viszont a minisztériumba küldött beadványaink, kéréseink (beleértve a tantervjavaslatot is) teljesítését elodázták, arra kértük a tanügyminiszter urat, hogy sürgõsen intézkedjen a romániai magyar nemzetiségi történelem és hagyományok oktatásának megkezdésérõl.

A várható rendelkezés megszületéséig kérjük kollégáinkat, hogy ki-ki a maga munkahelyén készítse elõ és a VI-VII. osztályokban heti 1 órában kezdje el a tantárgy tanítását.

Felhívással fordulunk tanító és tanár kollegáinkhoz, az iskolai igazgatókhoz, a tanfelügyelõkhöz, az RMDSZ és RMPSZ szervezetekhez, a szülõkhöz, az egyházakhoz, az alapítványokhoz, a cserkészekhez, hogy tekintsék szívügyüknek a tantárgy olyanszerû tanítását és felkarolását, mely a hangsúlyt a megszerettetésre, érthetõségre, konkrét helyzet és eseményhez kötöttségre fektesse.

Ugyanakkor kérjük azt is, hogy használjanak ki minden lehetséges alkalmat, keretet, tevékenységi formát (millecentenáriumi ünnepségek, történelmi tárgyú kirándulások, vetélkedõk, iskolai ünnepségek stb.) a történelmi tudatunk zavarainak oszlatása és nemzeti tudatunk erõsítése érdekében.

Végezetül felhívjuk kollegáink figyelmét, hogy a Teleki Oktatási Központban (3299 Sovata, str. Trandafirilor, nr. 147., Tel.: 065/578-725) a következõ kiadványok találhatók:

- Benedek Elek: A magyarok története

- Varga Domokos: Emlékezzünk eleinkre (A magyarság rövid története, 1996)

- Köteles Lajos: Magyar történelem magyar gyerekeknek (Magyarságismeret alapfokon, Békéscsaba 1996)

- Kádár Gyula: A romániai magyarság rövid története (3 füzet, 1991)

A tanácskozás résztvevõi

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2003 - All rights reserved -