1996. szeptember 26.
(VIII. évfolyam, 225. szám)
Romániában augusztusban - éves szinten - az infláció üteme 44,2 százalékra emelkedett a júliusi 40,3 százalékról - derült ki a statisztikai bizottság keddi közleményébôl, amelyet az AP-DJ idézett. Az idei év elsô nyolc hónapjában a pénzromlás mértéke 27 százalék volt.
Augusztusban a fogyasztói árak 3,8 százalékkal emelkedtek júliushoz viszonyítva. Az infláció havi átlagüteme a január-augusztus közötti idôszakban 3 százalékot tett ki a múlt év azonos idôszakának 1,5 százalékához viszonyítva.
Augusztusban a kereskedelmi egyensúly 594,7 millió dollár hiányt mutatott; ez 37,6 millió dollár bôvülés az elôzô hónaphoz képest. Az egy évvel ezelôtti hiány 962,5 millió dollár volt.
Augusztusban a román kivitel 33,7 százalékkal, a behozatal 16,2 százalékkal haladta meg a múlt év azonos idôszakának szintjét. Az idei év elsô nyolc hónapjában a román export értéke 4,69 milliárd dollárt tett ki, ami 8,1 százalékkal elmarad az egy évvel korábbihoz képest. Az EU-országokba irányuló román kivitel az idei év augusztusáig terjedô idôszakban 2,49 milliárd dollár volt, ami a teljes export 53,1 százalékának felelt meg. Tavaly ugyanezen idôszakban az EU aránya 54,4 százalék volt. A román kivitel 17,2 százaléka Németországba, 16,6 százaléka Olaszországba, 5,5 százaléka Törökországba, 5,4 százaléka Franciaországba, 3,2 százaléka pedig Hollandiába irányult.
Az augusztusi import 807,3 millió dollárt tett ki, ami 14,2 százalékkal haladja meg a július szintet és 6,3 százalékkal a tavaly augusztusit. Az import 16,6 százaléka Németországból, 1,8 százaléka Olaszországból, 12,7 százaléka Oroszországból, 4,5 százaléka Franciaországból, 3,9 százaléka az Egyesült Államokból származott.
Augusztusban az ipari termelés 4,6 százalékkal elmaradt júliushoz viszonyítva, de 5,7 százalékkal magasabb volt, mint 1995 augusztusában.
Az átlagbér augusztusban 342 090 lej volt, ami 2,8 százalékos növekedés az elôzô hónaphoz és 49 százalékos emelkedés tavaly augusztushoz képest.
A munkanélküliek aránya a júliusi 6,4 százalékról augusztusban 6,2 százalékra mérséklôdött.
A román kormány 35 tagja - miniszter és államtitkár - pályázik a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának színeiben parlamenti mandátumra az ôszi választásokon. A párt 155 jelenlegi képviselôje és szenátora közül viszont 88 nem lesz a jövendô parlament tagja, mivel kimaradt vagy "nem befutó" helyre került a kormánypárt jelöltlistáin.
A szerdai lapok széles körben kommentálják a kedden közzétett listákat, amelyeknek összetételén - mint jelentették Iliescu elnök sem változtatott azon a találkozón, amelyre hétfôn este került sor közte és az RTDP 170 tagú vezetô testülete, a központi végrehajtó bizottság tagjai között (a román lapok a találkozó hírét korábban úgy értelmezték, hogy korrupcióellenes nyilatkozatai jegyében az államfô "vétójogra" tart magának igényt). Az ellenzéki lapok, így a România liberã úgy kommentálták Iliescu "tartózkodását", hogy ezzel a korrupcióval vádolt politikusok is megôrizhették helyüket a jelöltek sorában.
Az ugyancsak kritikus Adevãrul "A nómenklatúra vastörvénye" címû vezércikkében azt fejtegeti: a lista tétje a "nómenklatúrista kaszt" kialakítása volt és "mint várható volt, Iliescu elnök senkit sem húzott ki a listáról, akármennyi bizonyíték jelent meg a sajtóban arról, hogy visszaéltek a hatalommal, korruptak voltak vagy vétettek a politikai etika ellen". Ez azonban "öngyilkos gesztus", mert így Iliescu nemcsak az RTDP térvesztését nem tudja megállítani, hanem egyenesen azt kockáztatja, hogy az államfôi tisztségért folyó versenyt is elveszti.
A várakozásoknak megfelelôen egyébként maga az államfô vezeti a kormánypárt bukaresti szenátorjelöltjeinek listáját. A jelöltek között van az elnök több tanácsadója is, köztük Iosif Boda kampányigazgató, aki svájci nagyköveti posztjáról vett ki szabadságot e feladat teljesítésére.
A szerdai Adevãrul szerint Traian Chebeleu, Iliescu elnök szóvivôje veszi át Sergiu Celactól a londoni nagyköveti posztot. A román külügyminisztérium szóvivôje szerdán csak Celac hazatérését ismerte el, Chebeleu kinevezésének hírét nem erôsítette meg.
Megjött Bukarestbôl a vezetôségi rábólintás a Nemzeti Liberális Szövetség Kolozs megyei parlamenti jelöltlistájára. A szenátusi listavezetô Romulus Zamfir (Polgári Szövetség Pártja), a képviselôházi lista elsô két helyén pedig Petru LiT,iu (93-as Liberális Párt) és Dan Popescu (PSZP) neve olvasható majd a szavazólapokon.
Ez a vita tehát lezárult... Mint ismeretes, a PSZP egyes helyi vezetôi kifogásolták Petru LiT,iu elsôségét a képviselôházi jelöltlistán, azon is saját jelöltjüket akarták látni elsô helyen. Amely egyébként biztosabb bejutó hely. S,erban Rares, kampányfônök azonban a tegnapi sajtóértekezleten kifejtette, hogy számításaik szerint biztosan elegendô szavazatot kapnak az újraelosztásban való részvételhez (fél mandátum plusz egy szavazat), és akkor parlamentbe jut szenátoruk és második képviselôjelöltjük is. A helyhatósági választások eredményeihez képest több szavazatot úgy remélik elérni, hogy magukhoz vonzzák a határozatlanok, valamint az egységpártosok táborából a temetési és egyéb cirkuszok miatt lemorzsolódók egy részét. A szavazótestület átrendezôdésére számítanak a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja és Román Nemzeti Egységpárt között kibontakozó csatározástól is.
Az ellenzék sem mentes azonban az összecsapásoktól. Petru LiT,iu sajnálatosnak nevezte, hogy Viorel Cataramã felemelte szavát az NLSZ és a Román Demokrata Konvenció együttmûködése ellen. Ezen nem segít Ion Diaconescu parasztpárti vezér békítô szándékú megjegyzése, hogy egyelôre maradjanak a választások tisztasága fölötti ôrködési egyezmény szintjén, aztán meglátják. Ez nem elég, mivel elhangzanak célzások a választások utáni RDK-RTDP-koalíció lehetôségérôl. A természetellenes szövetséget úgy lehet megelôzni, ha a választások elôtt megállapodásra jutnak az RDK, az NLSZ és Szociáldemokrata Szövetség kormánykoalícójáról. Ebben az összefüggésben az NLSZ arra törekszik, hogy legalább 10 százalékot érjen el a parlamentben, így majd a kormányban is döntô szava lesz. Nem akar ötödik kerék sorsára jutni, mert e pártszövetség szerint a következô kormányzatnak liberálisnak kell lennie.
Romulus Zamfir elemezte az ellenzéki egység kolozsvári esélyeit, és a kilátásokat szomorúbbnak találta, mint központi szinten. A helyhatósági választások idején megnyilvánult erôszakoskodás folytatódik a konvencióban, a helyi parasztpárti vezérek nemcsak más pártok fölött uralkodnának, hanem saját tagjaikat is terrorizálják, nem tûrnek el más véleményt.
Petru LiT,iu szerint a jelenlegi miniszterek testületi feliratkozása a parlamenti jelöltlistákra két dolgot bizonyít: félelmüket, hogy a választások után nem maradhatnak a kormányban, és ragaszkodásukat a mentelmi joghoz. Amely nélkül meggyûlne a bajuk...
Az újságírók jelenlétét kihasználva, a parlamenti választásokkal foglalkozó sajtóértekezleten Romulus Zamfir városi tanácsosként felhívta a figyelmet, hogy a város beépíthetô körletének kiterjesztésére vonatkozó tanácsi határozatnak van egy kitétele, amelyre a sajtó nem figyelt fel: a közmûvesítéssel járó összes további költség a beruházókat terheli. Ezzel a pontosítással igyekeztek helyrehozni a törvénytelenséget, amelyet a polgármesteri hivatal, illetve a megyefônökség követett el az illegális építési engedélyek kibocsátásával 1992-tôl napjainkig.
Daniel Tarschys, svéd filozófus, politikus, az Európa Tanács fôtitkára október 17-18. között a Babes,-Bolyai Tudományegyetem meghívására Kolozsvárra látogat. A rektorátus közleménye szerint a jelentôs vendéget október 18-án fél 1 órakor az egyetem díszdoktorává avatják.
- Az Erdélyi Tankönyvtanács jóvoltából immár második éve taníthatnak reform-tankönyvekbôl a romániai magyar oktatók - ismertette lapunkkal Székely Gyôzô, a tankönyvtanács ügyintézôje, miközben az asztalra kihelyezte az ET (Erdélyi Tankönyvtanács) jelet viselô színes tankönyvek, egyetemi jegyzetek sorát. - A hivatalos elsô osztályos matematika könyv például a magyar tanítók szerint nem a legjobb, ugyanis a három román tankönyv-változat közül csak az egyiket fordították le magyarra, sôt, a visszajelzésekbôl arra lehet következtetni, hogy még ezek sem jutottak el eddig mind rendeltetési helyükre. Az oktatók szerint eléggé nehezen tanítható, zsúfolt ez a kiadvány. Ezért arra gondoltunk, hogy a tanítók számára olyan matematikai munkafüzetet szerkesszünk, amely a tankönyv hiányosságait és a románból magyarra le nem fordított munkafüzetet egyaránt pótolná. Így született meg a Baka Judit, Pákai Éva és Fülöp Mária kiváló tanítók matematikai munkafüzete és jelent meg hatszáz példányban. Számítógépes grafikája Bóné Ildikó matematika-tanárnô, a rajzok pedig Forró Ágnes nevét dicsérik. Kísérleti munkafüzetrôl van szó: azt szeretnénk, ha az oktatók évharmad végén visszajeleznék a füzet gyakorlati hasznával kapcsolatos tapasztalataikat. A gyerekek és a tanítók is ajándékba kapják ezt a füzetet, hála a Magyar Közoktatási Minisztériumnak. Még az idén szeretnénk négy-öt hasonló munkafüzettel elôrukkolni, természetesen más tantárgyakkal kapcsolatosakkal is.
- Hol van a legnagyobb szükség ezekre a magyar nyelvû munkafüzetekre?- Fôleg vidéken... Sajnálatos, hogy majd minden faluban összevont osztályokban tanulnak a kisdiákok. Így a munkafüzet segítségével valamivel könnyebb lesz tanításuk: míg a harmadikosokkal foglalkozik az oktató, addig az elsôsöknek ki lehet osztani a füzet alapján a tanulnivalót. Nagyon várjuk a falvakon, kisebb településeken tanítók visszajelzéseit.
- Tervek?- Az idén olyan könyvsorozatot indítottunk, amely az óvodától kezdôdôen az egyetemig minden hiánytankönyvet, munkafüzetet vagy egyetemi jegyzetet pótolni szeretne. Itt van például a csángó gyerekeknek készült kétnyelvû ábécéskönyv, az Apró Ábécé , Szilágyi N. Sándor Hogyan teremtsünk világot? címû kötete, Balázs Márton Matematikai analízis címû jegyzete, amely több karon és tanszéken is használható, Hubert Angela Írjunk helyesen, beszéljünk szépen magyarul! címû kötete, amely fôleg a tanítóképzôsökhöz és a humán profilú líceumokba járó diákokhoz szól, Zsemlyei János A mai magyar nyelv szókészlete és szótárai címû egyetemi jegyzete... Ez nemrég készült el, és Zsemlyei kolléga el is vitte Rómába, a Hungarológiai Kongresszusra is. Ezeknél a tankönyveknél csak az önköltségi árat kell megfizetniük a diákoknak. Ez tehát az ôszi választékunk. Reméljük a téli még gazdagabb lesz.
Jó értelemben vett hódító hadjárata során tegnap délután Kolozsváron is bemutatkozott a híres amerikai üzemanyag forgalmazó vállalat nevét viselô Amoco Romanian Petroleum Products Kft. A nyugati mintára teljes stábbal és meggyôzô bemutató filmecskékkel érkezett csoport a teljes városi tanácsot meghívta a miniszimpóziumra. Amocóék célja amerikaiasan betörni a kolozsvári piacra, s erre az elsô lépést árajánlatukkal megtették. A labda a városi tanács térfelére került.
Boldog ember Kovács László magyar külügyminiszter, mert gondolatait nem tükrözi arckifejezése. Különben ezekben a napokban, hetekben, hónapokban rengeteg citrom fogyasztásával terhelné a protokollszámlát, hogy ne hasonlítson valakire, aki örökké mosolyog (még akkor is, amikor újságírót ütlegel... Iliescu elnökre, na, ha akad román állampolgár, aki nem találta ki).
Kovács László ugyanis roppant elégedett lehet, amióta fellángolt a vita a román-magyar alapszerzôdés körül. A képlet egyszerû: mint a tudósok megfigyelték, minél erôsebben páholja a magyar ellenzék a kormányzatot az erdélyi magyarság érdekeinek elhanyagolása miatt, annál mélyebbé válik a szavazótöbbség meggyôzôdése, hogy jól választott.
Ennek magyarázata olyan szerteágazó okokban rejlik, hogy hiánytalan szemlézésükre nem vállalkozhatunk, csupán jelzésszerûen csipegetünk belôlük: egyes erdélyi magyarok türelmetlen követelôzése az anyaországban - itt negyven évnyi keserves munkával egy biciklit sem tudtak összeharácsolni, odaát egy év alatt BMW-t sírtak ki maguknak; az elszegényedô rétegek hergelése az erdélyi magyarság ellen - ott a becsületes nyugdíjasok alig tengôdnek, itt mindenki dúskál a Duna Tévé áldásából, meg minek éjszakai mûsor a Kossuth rádióban...; az ellenpropaganda ennél is ravaszabb megnyilvánulása a bûnözéssel kapcsolatban, például ilyen "semleges" újságcímekkel, hogy erdélyiek újabb garázdálkodása. Hogy aztán azok az erdélyiek lehettek románok, szerbek, ukránok, bunyevácok vagy más nemzetiségûek, arról nem szól a krónika.
Ezeknek az okoknak az összefutó eredôjében található a magyarországi választótestületi többség ellenszenve az erdélyi magyarok iránt. És miután ez meggyökerezett, minél hangosabban kiáltozunk, hogy elárultak bennünket, annál erôsebb rokonszenvet biztosítunk azoknak a pártoknak, amelyek koalíciós kormánya nem hagyta magát "megzsaroltatni" a szegény rokonoktól.
Hazai viszonylatban valami hasonló történik. Minél hangosabban kiáltozunk, hogy számunkra hátrányos alapszerzôdést erôszakoltak Magyarországra, valakinek annál inkább közelít a szája a füléhez (ezúttal nem segítünk a személy kilétének kitalálásában). Hiszen segítségünkkel azt bizonyíthatja választóinak, hogy az ôsi ellenség fölött aratott világraszóló diplomáciai gyôzelmét megtetézte a romániai magyarság méregfogának a kihúzásával. Ezzel az egyetlen sakkhúzással többet tett a román nemzetért, mint amennyit a Román Nemzeti Egységpárt hatéves keményvonalas küzdelemmel rontott az ország megítélésén.
Választások elôtt egy hónappal ilyen csalira a legmegrögzöttebb egységpártos is ráharaphat - érthetô tehát Funar kétségbeesett kapkodása levegôért és képtelenebbnél képtelenebb szavazófogó ötletekért.
Panaszkodásunkkal tehát mindkét hatalmon lévô kormányzatot támogatjuk. Mivel a politikában soha sem lehet éles határvonalat húzni a szándékosság és a véletlenszerûség között, senki sem állíthatja rólunk, hogy nem az újraválasztás elôsegítése volt az elsôdleges célunk. (Ez a következtetés egyébként logikailag is levezethetô. Valóban minden hátsó gondolat nélkül rimánkodtunk volna egy jó alapszerzôdésért? Mit kezdenénk vele, amikor a rosszat sem tartják be?) Tehát mindkét kormányzat hálás lehet majd nekünk. Persze, titokban, hogy a nép meg ne tudjon valamit az együttmûködésrôl. Visszaállíthatnák például a Kossuth rádió éjszakai mûsorát, de úgy, hogy csak Erdélyben sugároznák, odahaza ne vegyék észre. Vagy a román kormány az RMDSZ-tagok számára törölné a tévédíjat. Hadd nézzük ingyen, amint a Pro Tv kolozsvári szerkesztôsége esténként degenerált magyarokat mutat be...
Jókor álmodozunk! Éppen most derítette ki a Vãcãroiu-kormány, hogy az RMDSZ nem párt, hanem érdekvédelmi szervezet, ergo nem kaphat kormánypénzt a választási kampányához.
Mintha a világon valahol létezne egyetlen olyan politikai párt, amely nem érdekvédelmi szervezet!
Utálok sajtópolémiákba keveredni. Idôpocsékolásnak tartom, az olvasó és jómagam drága ideje fecsérlésének. De tekintettel arra, hogy az utóbbi idôben most már másodszor "írnak ki az újságba", márpedig én a tisztességes nevemet nem a vásáron nyertem, még csak nem is az RMDSZ-tôl kaptam, kénytelen vagyok bizonyos dolgokat pontosítani, és Asztalos Lajos barátomnak nyilvánosan válaszolni (ld. Szabadság, 1996. szeptember 8. A tények tiszteletére ). Annál is nehezebb a dolgom (vagy talán könnyebb?), minthogy Asztalos Lajost barátomnak éreztem és érzem mind a mai napig. Becsületes, értékes embernek tartom, talán egy kicsit túl hiszékenynek, akit, nyilván, felbujtottak ellenem, amint az az említett cikkbôl ki is derül.
Szóval, Lajos kedves, én megpróbálom megérteni, hogy miért neheztelsz rám. Remélem, abban egyetértünk, hogy az ominózus ülésrôl szóló tudósításért nem engem terhel a felelôsség, hiszen az újságíró nem adta (terjedelme miatt, nem is adhatta) közre a teljes válaszomat arra a kérdésre, hogy miért is mondtam le 1994-ben (szerinted 1993 novemberében vagy decemberében) Kolozs megyei választmányi tagságomról. Nekem ezt a kérdést már többször feltették. Barátaim és ellenlábasaim is. (Elôbbiek, mert sajnálták a választmányból való távolmaradásomat, utóbbiak pedig mindegy, hogy miért. Másokat nem érdekelt különösképpen, és szerintem ez a természetes. Ezért nem is hoztam annakidején lemondásomat nyilvánosságra - ki az ördögöt érdekelte?! -, és viszolygok most is a nagy kitárulkozástól. Hiszen valójában lelkiismereti kérdés volt.) Szóval, minden alkalommal, tehát ez alkalommal is a válaszom úgy szólt (amint azt annak idején a választmánynak címzett lemondó levelemben is megírtam), hogy azért mondtam le, mert nem tudtam választmányi tagként hasznos lenni . Mégpedig azért nem, mert olyan a vezetési stílus és a légkör, hogy én ebben nem tudok mozogni. Ilyen körülmények között úgy értékeltem, hogy az órákig elnyúló üléseken való részvételem teljesen hiábavaló.
A közelmúltban lezajlott jelölôülésen hozzátettem még azt is, hogy nem szokásom ragaszkodni foggal és körömmel semmiféle tisztséghez - se kenyerem, se társadalmi pozícióm nem ettôl függ -, és ha egy ilyenfajta testületben én nem érzem jól magam, egész egyszerûen nem tudok eredményesen cselekedni. Ergo, megpróbálok más úton valami érdemlegeset produkálni. És ez nem kötôdik feltétlenül tisztséghez. A Puntea megszûnése felett érzett csalódásomat példaként említettem. Hogy valaki megakadályozta volna a további megjelenését? Hát úgy akadályozta meg, hogy nem támogatta. Nemhogy csak a megyei vezetô testület nem támogatta, hanem senki sem. Emlékeztetem Asztalos Lajost, hogy a megyei szervezetnek egyezsége volt a Tulipánnal, hogy a nyomda használatának fejében megjelenteti és terjeszti a lapot. Ezt a megállapodást nem volt képes betartani. Emlékeztetlek ugyanakkor, kedves Lajos, arra is, hogy az Ügyvezetô Elnökségnek címzett (költségvetéstôl, indoklástól, miegyébtôl) kísért beadványunkat vagy két hónap leforgása alatt kétszer kellett benyújtani (úgy néz ki, hogy akkoriban is ugyanannyit körmöltem hiába, mint manapság!) azért, mert az elsô beadványunkra nemhogy válasz nem érkezett, hanem egész egyszerûen elkallódott. Ez számomra világossá tette a teljes érdektelenséget, és az utólag általad és még mások által is különbözô tisztségviselôkkel folytatott igen dicséretes küzdelem, sajnos, szélmalomharcnak bizonyult. Tehát nemcsak a megyei szervezet meg a Tulipán nem támogatta a Punteát, hanem senki a világon, egy maroknyi, a lap hasznosságában feltétlenül bízó emberen kívül. Igenis, az 1993. év végi kiábrándultságomhoz ez is hozzájárul.
Lajos, megpróbálom kihámozni, hogy mi zavart még téged ebben az egész ügyben: (1.) hogy az említett lap megjelenése nem egy személy, hanem egy közösség munkájának az eredménye volt. De hiszen én soha, semmiféle körülmény között ezt az érdemet (ha manapság egyáltalán még annak számít) nem próbáltam meg kisajátítani. Volt abban a mi kis közösségünkben ember, aki nálam sokkal többet dolgozott; (2.) hogy lemondásom 1993 decemberében és nem 1994, mondjuk, januárjában történt? (micsoda súlyos félrevezetés?!) Megtörténhet, hogy igazad van: 1993 decemberében történt. De olyan fontos ez? És tudd meg: túl sok idômbe kerül ez a válasz is, minthogy még felmásszak a padlásra, ahová irattáramat menekítettem, kutakodni; (3.) hogy megyei elnökjelölt voltam 1993 tavaszán, és nem lettem az. Hát, édes Istenem, ezek a demokrácia játékszabályai. Ennek az ügyhöz nyilván csak annyi köze van, hogy ha netántán elnök lettem volna, biztos, hogy más munkalégkört próbáltam volna kialakítani a megyei szervezetben. Nem biztos, hogy sikerrel; (4) hogy levélben mondtam le annak idején, és nem élôszóban! (Örvendek, hogy ezt ilyen hamar közlöd velem!) Hidd el, hogy ez nem jelentette a választmány semmibevevését. Emlékezz vissza, a levél végén nagyrabecsülésemrôl biztosítottam a választmány tagjait. Hogy miért jártam el így? Azért, mert egy meglehetôsen hosszú, kb. két hónapig tartó mérlegelés, gondolkodás eredményeként született elhatározásról volt szó, és nem akartam kitenni se a választmányt, se saját magamat egy fölösleges le- vagy rábeszélési jelenetnek. Azt is megmondhatom, hogy mire használtam fel a választmányból való kilépéssel megspórolt idômet: befejezhettem végre a rég tervezett magyar nyelvû építészeti szakkönyvet, ami meg is jelent 1995-ben. Ennek hasznát vagy haszontalanságát nem én vagyok hivatott megítélni.
Tehát, Lajos kedves, a dolgok nem olyan egyszerûek, térben és idôben mozognak, és nemigen lehet egy síkba szorítani ôket. És ha a továbbiakban bármikor valami közölni valód van, legyen bár kritika is (hidd el, sok mindent kibírok), arra kérlek, hívjál fel telefonon!
Bukaresti emlékeim jelentôs része a Calea Victoriei 115. szám alatti Sadoveanu Házhoz kapcsolódik. Itt a székháza (újra) a Romániai Írók Szövetségének; egy idôben a Kiseleff sugárútra jártunk gyûlésekre (ott zajlott az emlékezetes, lényegi nyitást ígérô 1968-as vitasorozat); az új, 1989 decembere utáni remények a Sadoveanu Háztól pár száz méterre levô Vernescu Palotában szövegezôdtek és foszlottak szerte, Mircea Dinescu kétségtelenül izgalmas elnöksége idején. Egyszer talán rászánom magam, hogy félig külsô, félig belsô tagként megélt bukaresti írószövetségi élményeimet összegyûjtsem. Az egymást követô elnökök - Mihai Beniuc, Zaharia Stancu, Virgil Teodorescu, George Macovescu (aki külügyminiszter volt elôzôleg), Dumitru Radu Popescu - s a náluk "kisebbek" egy-egy gesztusa, akkor életbevágóan fontosnak vélt beszélgetések emléke valószínûleg érdemes a felidézésre, függetlenül attól (vagy nem egészen!), hogy az illetô azóta a nemzeti panteonba tartozó vagy egyszerû koszorús halott, netán a Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke.
Az az elnöknô, akirôl itt röviden szólni szeretnék, a román író(elnök)nevekkel jelzett évtizedeknek szintén tanúja, sôt meghatározó személyisége. Az 1996. szeptember közepi váratlan találkozás a Sadoveanu Házban hajdani kolozsvári alkalmat is eszembe juttat, hiszen Ana Blandiana nagyváradi középiskolai évei után itt volt bölcsészhallgató, a Babes,-Bolyain; igaz, mi már a kolozsvári Írók Társaságában ismerkedtünk meg, vele és férjével, a riporter Romulus Rusannal. Mielôtt azonban belesüppednék az emlékirat-írásba, térjek vissza a Sadoveanu Házhoz, 1996 ôszéhez. Be kell vallanom, hogy ezúttal a hideg és a novemberies esô vert be ide; már fedél alatt tudtam meg, hogy a szerencse épp itt, annyi gyûlésünk színhelyén nem akármilyen könyvbemutatóval lep meg: Blandiana, a kortárs román líra egyik leghitelesebb képviselôje gyûjteményes verskötetét hozta el a (szintén költônô, Doina Uricariu igazgatta) kiadó, jelen lesz persze a szerzônô is, s az egyik legjobb bukaresti színésznô, Leopoldina BãlãnuT,ã fog Blandiana-verseket mondani. Az már a zsúfolt teremben hangzott el, Ana Blandiana vallomásában, hogy ezzel a kötetével hétéves periódust készül lezárni. Blandiana ugyanis, több írótársához hasonlóan, 1989 után országos közéleti szerepet vállalt, ma is a Polgári Szövetség elnöke, és - így mondják - ô "találta ki", mint politikust, Emil Constantinescut, az ellenzék talán legesélyesebb államelnökjelöltjét. (Constantinescu is eljött meghallgatni Blandianát, a költôt.)
Ezt a hét évet, a tiltás és letiltás, az írói ellenállás diktatúrabeli évei elôzték meg. Erre a szakaszra messzemenôen érvényes, amit a költônô (prózában) már korábban lejegyzett: "A történelemben vannak pillanatok, amikor a költészet nem mûvészet, hanem a gondolkodás lehetôsége." Ugyanitt idézhetô az a Blandiana-gondolat is, miszerint szabadnak lenni nem megadott jog, hanem született tehetség; ezt az irodalomban gyakran összetévesztik az irodalmi tehetséggel. Tegyük hozzá mindjárt, hogy Ana Blandiana esetében a szabadságra született s az irodalmi tehetség egyaránt kétségbevonhatatlan. Ô maga költônek azt nevezi, akit olvasva, önmaga felé, önmagához emelkedik.
Versben is idéznünk kellene ôt, ám ehhez közvetítôként mûfordítót kellene igénybe vennünk, maradjunk hát költôi szárnyalású prózájánál. Még két, ide kívánkozó idézet, hogy Blandiana Bukarestben 1996. szeptember 20-án elhangzott bejelentését megértsük: közéletibôl ismét irodalmi személyiséggé ("personaj literar") kíván lenni. Látszólagos az ellentmondás a bejelentett költôi visszatérés és e mondat közt: "Olyan sokat beszélnek, hogy a költészet értelme az, hogy visszaállítsa a hallgatást." A másik egy verscím: Egy ország madarakból is áll. Nos, Ana Blandiana egy ilyen ország része. Hiszem, hogy elsôsorban az.
Egyébként azt beszélik, hogy rövidesen ô lesz a nemzetközi PEN elnöke. (Nagyon remélem, hogy ebben a minôségében a romániai magyar PEN-t is szeretni fogja.)
tagtársainkat, szimpatizánsainkat, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal, ötleteikkel segítsék a megyei szervezetet abban, hogy minél jobbra, mozgósítóbbra sikerüljön ez a mostani kampányunk.
Mind a megyét, mind pedig Kolozsvárt illetôen azt szeretnôk, hogy szórólapjaink eljussanak mindenkihez, hogy háztól házig, embertôl emberig menjünk, mozgósítsunk.
Ezért Kolozsváron - és vidéken is! - minden körzet kijelölte a maga "helyi" kampánystábját, amely az illetô kerületért, körzetért felel. A várost zónákra osztottuk , minden zónának külön felelôse van.
Körzeti és kerületi elnökeink a maguk területén megszervezték, hogy minden egyes utcának legyen megnevesített felelôse , aki abban az utcában felel a szórólapok szétosztásáért, a háztól házig járásért.
Arra kérjük tehát választóinkat — mind a vidékieket, mind pedig a kolozsváriakat -, menetközben, a kampány idején jelezzék a megyei kampánystábnak, hogy az ôk utcájukban, falujukban hogyan folyik a kampányolás: a hirdetôtáblákon van-e rendszeresen RMDSZ-plakát, október folyamán jutott-e el hozzájuk szórólap, kereste-e fel valaki is ôket stb.
Szeretnôk, úgy akarjuk , hogy minden hibát menetközben , még a kampány idején korrigáljunk , s ne a választások után tudjuk meg, hogy hol és milyen "gikszer" fordult elô!
Meg kell értenünk: ez a választás (is) közös ügyünk , illetve azzá kell tennünk, egymást segítve, korrigálva, lelkesítve!
A Szabadságban mi már kértük az Önök segítségét: azok jelentkezését vártuk, akik részt kívánnak venni, segíteni akarnak a szervezésben, a kampány "fizikai" részében is, és kértük azt is, hogyha van valami jó ötletük, észrevételük, hozzák tudomásunkra. Sajnos, felkérésünkre, közel két hónap alatt, mindössze öten válaszoltak!
Ez mindenképpen kevés, fôleg, ha arra gondolunk, hogy a helyhatósági választások UTÁN hányan rukkoltak elô észrevételeikkel, javaslataikkal, azt illetôen, hogy mit és hogyan kellett volna, mi volt rosszul szervezve, tévesen elgondolva!
Javasoljanak, bíráljanak, adjanak tanácsot, szóval: SEGÍTSENEK — de MOST, és ne választások után!
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete
Kedden délután (1996. szeptember 24-én) ülésezett a megyei kampánystáb. Ülésén részt vett Takács Csaba , az RMDSZ ügyvezetô elnöke, az Országos Kampánystáb igazgatója is.
Legfôbb napirendi pontként a kampány megszervezése, népszerûsítési lehetôségei-módozatai, vagyis a propaganda szerepelt.
Az RMDSZ kellô mennyiségû magyar és román nyelvû plakátot nyomtatott, amelyekbôl a megyék is bôven kaptak.
Feladatunk : ezek a plakátok mindenhol idejében és folyamatosan kerüljenek ki, legyenek ott a "pannókon", s ha van olyan magánszemély, intézmény, amely írásban beleegyezik , akkor a magántulajdonú házakon, kerítéseken, illetve intézményeken (pl. kereskedelmi egységek kirakatában).
Kolozs megyében - tervek szerint és az anyagiak függvényében -legkevesebb kétszer kívánunk szórólapot "teríteni", magyar nyelvût és kétnyelvût. Elsô szórásra október elsô felében kerül sor, a másodikra (ha csak kettôre futja a pénzbôl) október huszadika táján, a választások "közvetlen közelében".
BÁNFFYHUNYAD Lakossági fórumot szervez a bánffyhunyadi RMDSZ 1996. szeptember 29-én, vasárnap , közvetlenül az istentisztelet után, 12 órától a városi tanács nagytermében. Meghívott vendégek: az RMDSZ Kolozs megyei képviselô- és szenátorjelöltjei. A találkozót rövid kultúrmûsor követi. Kérjük azok megjelenését is, akik vagyonjegyeiket (kuponjainak) az RMDSZ-en keresztül adták le!
Ugyan e nap délutánján hasonló találkozóra kerül sor Körösfôn is, a mûvelôdési házban! Kérjük tagtársainkat, szimpatizánsainkat, minél nagyobb számban jöjjenek el a fórumra!
Az RMDSZ bánffyhunyadi szervezete
KOLOZSVÁR Ma, 1996. szeptember 26-án, délután 4 (16) órakor a kolozsvári Hidelve és Alsóváros RMDSZ-kerületek tagsága találkozik a Párizs utca 17. szám alatti székházban megyénk parlamenti jelöltjeivel.
Kérik a tagságot, vegyen részt e hasznosnak ígérkezô párbeszéden!
Keddi lapszámunkból ismeretes, hogy a Kolozs megyei RMDSZ szenátor- és képviselôjelöltjei vasárnap folyamán három kalotaszegi faluban - Jákótelkén, Kalotadámoson és Kalotaszentkirályon — szervezett nyílt polgári fórumon röviden tájékoztatták a helyi lakosságot önéletrajzukról és választási programjukról, amelynek részleteirôl egyébként a Szabadság augusztus 29-i mellékleteként megjelent Erdélyi Híradóból is tudomást szerezhettek az olvasók. A korteshadjáraton a lakosok számára ezúttal lehetôség adódott személyesen elbeszélgetni az RMDSZ vezetô politikusaival: Eckstein-Kovács Péter , Buchwald Péter (jelenlegi szenátorunk), és Pálffy Károly (kampánystábvezetô) szenátorjelöltekkel, valamint Kónya-Hamar Sándor , Mátis Jenô (jelenlegi képviselôink), Molnos Lajos (Kolozs megyei RMDSZ elnök) képviselôjelöltekkel.
A csupán százhetvenhat lelkes, vegyes lakosú kalotaszegi Jákótelke kultúrotthonában több mint negyvenen fogadták a politikusokat, akiknek nevében Molnos Lajos elnök köszöntötte a jelenlévôket, elmondván, hogy az elmúlt négy év alatt sajnálatos módon csupán most sikerült ide eljutniuk, de ahová a jákótelkiek meghívására ezentúl máskor is szívesen eljönnek. Eckstein-Kovács Péter arra buzdította a falu lakóit, hogy a november 3-i választásokon mindenikük éljen szavazati jogával: adják voksukat Frunda György államelnökjelöltre és az RMDSZ képviselô- és szenátorjelöltjeire. Ez fontos azért, mert csupán így lehetséges megdönteni az immár hét éve vezetô kormánypárt hatalmát, a változás elérésében az RMDSZ-nek "mérlegelhajlító, döntô szerepe lehet". Buchwald Péter emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hét év alatt a kezdeti elképzelésekbôl keveset valósíthattak meg, amelynek fô oka, hogy a '89 elôtti hatalom még napjainkban is "tartja magát", a parlamentben politikai és etnikai diktatúra uralkodik. "Sorsunk a mi kezünkben van", amelyen csak mi magunk változtathatunk azáltal, hogy kire szavazunk. Pálffy Károly gyakorlati kérdésekrôl tájékoztatta a jelenlévôket: mi módon alakult ki a parlamenti jelölések listája, és hogyan kell szavazni. Kónya-Hamar Sándor arra próbált válaszolni, hogy "ki" az RMDSZ, és mit tett megalakulása óta. Mátis Jenô folytatta az elôbbi gondolatot, felhíván a figyelmet arra, hogy az RMDSZ-t ért támadások oka: bebizonyosodott, hogy az RMDSZ a román parlament egyik legsikeresebb tényezôje. Kiemelte annak a fontosságát, hogy a "jövedelem azé maradjon, aki megdolgozik érte", vagyis a helybéliek döntsenek az általuk megszerzett jövedelem felhasználásáról.
A találkozó során elhangzott közmondással élve "néma gyermeknek anyja sem érti a szavát" alapon kérték a lakosokat, hogy bármilyen problémával forduljanak az RMDSZ-hez, mert elvégre "amilyen messze van Kolozsvár Jákótelkétôl, ugyanolyan messze van Jákótelke is Kolozsvártól".
Damoson egy váratlanul közbejött temetés miatt csupán néhányan jöttek el a meghirdetett fórumra, amely így szabadabb beszélgetésnek sikeredett.
A délutáni órákban az esôzések és a hûvös idô ellenére megtelt a kalotaszentkirályi kultúrotthon terme, ahol a képviselô- és szenátorjelöltek bemutatkoztak, és ismertették programjukat. A jelenlévôk megismerhették az idôközben megérkezett Boros János és Rollinger Ágnes képviselôjelölteket is. Elhangzottak kérdések a mezôgazdasággal, az államelnök-jelöléssel, az alapszerzôdéssel, a szövetkezeti törvénnyel, a Szabaddemokrata Párttal, a kétnyelvû táblák kifüggesztésével kapcsolatosan (a válaszokat ezúttal nem ismertetjük, ugyanis a Szabadság rendszeresen tájékoztatta az olvasókat ezekrôl a kérdésekrôl). Jó hangulatot teremtett a Sebesi Karen Attila színmûvész és Könczey Csongor által elôadott humoros politikai jelenet, valamint a kolozsvári Zurboló és a helyi néptáncegyüttes mûsora.
Mindhárom találkozón részt vett Lakatos András tanár, megyei tanácsos is.
A millennium esztendejében és a milleneumi ünnepségek fôvárosában született a székely származású Bitay Árpád. És mégsem lett a magyar nemzeti történelem, kacagányos Árpád honfoglalásának búvárlója (bár errôl is írt!). A magyar-román kulturális kapcsolatok kutatására adta fejét, amelyet az itáliai Doberdon kockáztatott. De szerencséjére golyót nem kapott, csak egy kis gázmérgezést szenvedett (?), amely viszont 40 esztendôre szûkítette le életét.
1917-ben hadapród ruhában jogi képesítô vizsgát tett Debrecenben, de 1921-ben már az I. Ferdinánd kolozsvári Tudományegyetem történelem-román szakos diákja, Sextil Puncariu, Nicolae Drãganu, I. Lupan tanítványa, majd rövidesen munkatársuk a Dacoromânia tudományos folyóiratban. Nekik és a Bukarestben élô történésznek, Nicolae Iorgának küldi meg elsô kiadványait (A román irodalomtörténet összefoglaló áttekintése, 1922, Rövid román nyelvtan, 1923). Íme, mit ír Iorga az elsô mû kézhezvételekor Vãlenii de Munte-i nyári szabadegyetemérôl: "Az Ön könyve a legjobbak közül való és kívánom, hogy az vigye honfitársai közé a mi lelkiségünk megismerését, amely soha nem volt idegen és most sem idegenkedik az Ön népe igazi lelkiségének megértésétôl, ahogy azt kifejezi egy szép és gazdag irodalom."
Következett a meghívás, hogy Bitay legyen diák, majd 15 évig elôadó Iorga nyári szabadegyetemén. És a magyarok közül elsô ízben szép román nyelven beszélt a honfoglalásról, a két nép késôbbi kapcsolatairól, S,incaiék budai tanulmányairól, az elsô román biblia-fordításról és a fôleg regáti tanárokból összeállt hallgatóságnak igyekezett bemutatni bennünket. Késôbb lefordítja Iorga Fatalitate - Apáról fiúra címû drámáját és Janovicsék kolozsvári társulata nagy sikerrel adja azt elô Bukarestben. És ez a Iorga-Bitay kapcsolat oda vezetett, hogy 1931 májusában, amikor Iorga kormányt alakít, Bitay a magyar tanügyi, mûvelôdési problémák minisztériumi tanácsosa. Mit tesz Bitay? Több erdélyi iskola elvett nyilvánossági jogát adja (szerzi) vissza, köztük az aradi fôgimnáziumét, javaslatára a miniszterelnökség elismerte a magyar orvosok és mérnökök 1927 elôtt külföldön (?) szerzett diplomáját, bizonyos mértékig rendezik a magyar hadifoglyok nyugdíjazását. A kisebbségi kérdésrôl ezt írta Jakabffy Elemér Magyar Kisebbség címû lapjában: "... a kisebbségi kérdés nem más, mint a világháború vér- és fájdalomtengerén átszûrt nemzetközi etika, vagy még helyesebben: szociológia. Ezért tehát azt is mondhatnánk, hogy a kisebbségi kérdés a legmodernebb, legidôszerûbb, legégetôbb szociológia."
Ezenkívül hét tanulmányban foglalkozott a csángó kérdéssel, Széchenyit és több más magyar államférfit mutatott be románul, harcolt Onisifor Ghibuval szemben a magyar státus-vagyon elvétele ellen, egyháztörténeti tanulmányokat tett közzé. 1977-ben kötetet állítottam össze Bitay munkásságáról. A fenti részleteket szépen kivágta a kiadó, levelezésének nagy részét is, mert olyanokkal is levelezett, akik nem voltak szalonképesek a kommunista rendszerben.
Halálakor, 1937-ben György Lajos, az irodalomtörténész és jóbarát ezt írta róla: "Nyugodtan állhat a történelem ítélôszéke elé, mert mûködésének minden mozzanatában s minden leírt sorában legtisztább becsületességgel csak az igazságot s a népek egyetértését szolgálta." És N. Iorga: "Halálával egy emberséges ember ment el, és a magyarok közül egy olyan ember, aki megértett és szeretett bennünket."
Amint azt tegnapi lapszámunkban is közöltük, kedden a képviselôházban Varga Attila RMDSZ-képviselô napirend elôtti felszólalásban utasította vissza azokat az állításokat és összehasonlításokat, amelyeket Ilie Fonta vallásügyi államtitkár augusztus 26-i, az Erdély városaiban lezajlott 3. Magyar Református Világtalálkozó nyomán kiadott, az ott kifejtett véleményeket vitató terjedelmes közleménye tartalmazott.
Ilie Fonta, aki korábban a találkozó más országban való megrendezésére szólított, közleményében azt hangsúlyozta, hogy a világtalálkozó számára megfelelô feltételek voltak, ami az alkotmány által biztosított vallásszabadság jelentôs bizonyítéka, ugyanakkor kifogásolta a romániai magyar történelmi egyházakkal szemben a hatóságok részérôl tapasztalható diszkriminációról elhangzottakat. Érvelése szerint ezek az egyházak kedvezôbb helyzetben vannak, mint a román görögkeleti egyház, mivel nyolc püspökségükre egyenként mintegy 200 ezer hívô jut, míg a 21 ortodox püspökségre egyenként mintegy 900 ezer, s hasonló elônyöket állapít meg az egyházi épületek terén is.
A kormány vallásügyi államtitkársága, amely a közlemény szerint a vallásszabadság biztosítására és az egyházak közéleti tevékenységének figyelemmel követésére szolgáló szerv, az Ilie Fonta által aláírt nyilatkozatban ugyanakkor vitatja a romániai magyar egyházak jogát a kommunista rendszerben államosított és elkobzott javaik visszanyerésére. Véleménye szerint a román fejedelemségeket a múlt században egyesítô Alexandru Ioan Cuza óta annyira összekuszálódtak az egyházi javak szekularizálására tett lépések, hogy a visszaszolgáltatás kérdése igen kényessé vált, továbbá nemzetközi dokumentumok sem teszik kötelezôvé.
A magyar történelmi egyházak hívôi Ilie Fonta érvelése szerint — "noha kisebbségben voltak Erdély lakosságában 1918-ig" - a román ortodox és görög katolikus egyházaknál sokkal nagyobb vagyont halmoztak fel, ezeket, írja, 1945 elôtt soha sem szekularizálták, nem a román állam, hanem a magyar történelmi egyházak birtokába kerültek. Ilyen körülmények között, fejti ki, a magyar egyházi vagyon államosítása az elsô szekularizálást jelentette. Az egykor birtokukban lévô városi telkeken és épületekben ma a legfontosabb közintézmények - városházák, iskolák, kórházak, szociális létesítmények, bíróságok, könyvtárak, múzeumok - találhatók, teljes visszaszolgáltatásuk megzavarná a közéletet ezekben a helységekben, ugyanakkor bizonyos épületek visszaadására már sor került. Végül Ilie Fonta kifejti: a román állam által az egyházi fizetésekhez és az egyházi épületek restaurálásához adott hozzájárulások is egyfajta kártalanításnak tekinthetôk.
Mint ismeretes, Varga Attila napirend elôtti felszólalásában "ritkán tapasztalható cinizmusnak" nevezte a világtalálkozó megfelelô feltételeire vonatkozó megjegyzést, tekintettel arra, hogy éppen a vallásügyi államtitkárság és Bihar megye prefektúrája tett meg mindent a találkozó megakadályozására, az államtitkár érvelése pedig, hangsúlyozta, nem felel meg teljesen a valós helyzetnek, számos pontatlanságot, félrevezetô vagy jelentéktelen részletet tartalmaz.
A püspökségek helyzetének összehasonlítása, mutatott rá a képviselô, azért félrevezetô, mert hallgat arról, hogy a nyolc magyar püspökség négy egyház között oszlik meg. A közlemény a román hatóságok jóindulatának bizonyítékaként említi, hogy a történelmi egyházak tevékenysége magyar nyelven folyik, holott ez az egyházak évszázadok óta kivívott joga. Ami az állami segélyt illeti, az 1996-ban támogatásban részesült 119 egyházi épület közül 112 a görögkeleti egyházé, a református és az unitárius egyház 1-1, a német evangélikus egyház 2, a többi vallások 3 épülethez kaptak támogatást az államtól, a diszkrimináció tehát nyilvánvaló.
Varga Attila rámutatott, az sem igaz, hogy 1945 után történt az egyházi javak elsô államosítása, mivel 1921-ben a történelmi keresztény egyházak elvesztették birtokaik 85 százalékát, másfelôl pedig az államosítás méltányosnak nevezése egyértelmû a volt kommunista rendszer által elkövetett rablás elfogadásával és legalizálásával. Arra is emlékeztetett az RMDSZ-képviselô, hogy Románia a visszaszolgáltatásra kötelezettséget vállalt, amikor felvették az Európa Tanácsba. Az egyházi jövedelmekhez nyújtott hozzájárulást kártérítésnek minôsítve, a kormányzat cinikus tudatlanságról és paternalizmusról tesz tanúbizonyságot - hangoztatta napirend elôtti felszólalásában az RMDSZ képviselôje.
Több új, jelentôs egyházi létesítménnyel gazdagodtak az elmúlt napokban az erdélyi magyar történelmi egyházak Csíkszereda körzetében és Gyergyószentmiklóson.
Csíksomlyón a Caritas támogatásával épült fel a Jakab Antal Tanulmányi Ház, Zsögödfürdôn pedig gyermeküdültetô tábort létesített a katolikus jótékonysági szervezet. Gyergyószentmiklóson a Szent Erzsébet öregek háza átadására került sor, ugyancsak a Caritas támogatásával.
A Jakab Antal tanulmányi ház, amely példamutató európai összefogás eredményeként épült, és több mint 2,2 millió márkás értéket képvisel, konferenciateremmel, tárgyalótermekkel, 120 személy részére fürdôszobával ellátott egy- és kétágyas szobákkal rendelkezik. A neves gyulafehérvári püspökrôl elkeresztelt ház építészetileg is gazdagítja a várost. Az épület tudományos kutatásokra, szemináriumokra, továbbképzésekre igen alkalmas. Több német és osztrák egyházmegyei Caritas, továbbá a katolikus segélyszervezet olasz ágazata, a gyulafehérvári Caritas, más egyházi és világi szervezetek, valamint magánszemélyek adományaiból épült.
A gyermeküdültetô tábor létrehozásában a fentieken kívül holland és svájci testvérszervezetek, Neuchatel kanton önkormányzata és az Egyesült Államokból Baltimore városa is hozzájárultak.
A gyergyószentmiklósi öregek háza Románia legkorszerûbb ilyen irányú létesítménye, amely 66 kétágyas szobájában 132 idôs embernek ad otthont, saját orvosi rendelôvel, könyvtárral, klubbal, kábeltelevízióval, barkácsmûhellyel és sürgôsségi hívórendszerrel szerelték fel. A Caritas-létesítményeket mindenütt három nyelven, magyarul, románul és németül elhangzó beszédekkel avatták fel a megye állami és választott vezetôi, a segélyadó országok nagykövetségei és az egyházi vezetôk jelenlétében.
Az új létesítmények gazdagítják az erdélyi magyar egyházak továbbképzési és szociális hálózatát. Illyefalván már évek óta mûködik református egyházi alapítású, széleskörû tevékenységet kifejtô KIDA konferenciaközpont, amely szintén fôleg svájci és holland támogatással jött létre. Brassóban a református közösség hasonlóképp nyugati segéllyel hozta létre a Reménység házát, Kolozsváron tavasszal avatták fel az Erdélyi Református Egyházkerület által, nyugati egyházak és az Illyés Alapítvány támogatásával létrehozott Bethlen Kata Diakóniai Központot, amely konferenciateremmel, kollégiummal és számos vendégszobával is rendelkezik.
Egyedülálló a nemzetközi szerzôdések történetében a magyar-román alapszerzôdésben az Európa Tanács 1201-es ajánlásához fûzött lábjegyzet, mely szerint ez a dokumentum nem vonatkozik a kollektív kisebbségi jogokra. Olyan ez, mintha mezôgazdasági vámok megszüntetésérôl szóló szerzôdést valaki azzal a lábjegyzettel látna el, hogy nem vonatkozik az élelmiszerekre - írja a magyar-román alapszerzôdéssel foglalkozó kommentárjában a Respekt címû, befolyásos cseh politikai hetilap legújabb kiadása.
A Respekt szerint az aláírás politikai jelentôségérôl most csak annyit lehet elmondani, hogy felváltotta az 1972-ben a Magyar Népköztársaság és a Románia Szocialista Köztársaság között megkötött megállapodást.
A román sajtó cikkei alapján úgy tûnik, hogy az alapszerzôdés aláírása után Bukarest meg van gyôzôdve: most már semmi sem áll az útjában annak, hogy Románia az elsôk között kerüljön be a NATO-ba. Budapest is határozottan a világ tudomására hozta, hogy megnôttek esélyei a gyors NATO-tagságra. Teszik ezt a prágai lap szerint annak ellenére, hogy egy új tagállam felvételét a NATO soha sem kötötte semmiféle alapszerzôdés aláírásához. Ha a NATO e tekintetben valamit elvárt, úgy az nem más, mint hogy a szomszédi kapcsolatok mentesek legyenek a nagy feszültségektôl. De erre - ahogy azt a magyar-szlovák kapcsolatok utolsó éve is utal - egy alapszerzôdés nincs nagy befolyással. Nagy valószínûséggel már most elmondható, hogy Szlovákiához hasonlóan Romániában is növekedni fog a nemzetiségi feszültség.
A Respekt szerint erre elsôsorban Bukarest álláspontja utal. Románia ugyanis abból a ténybôl, hogy az alapszerzôdésben nincs semmi olyan, ami eddigi nemzetiségi politikája megváltoztatására kényszerítené, azt a következtetést vonta le a maga számára, hogy kisebbségi politikája teljes mértékben helyes. Másrészt a romániai magyar kisebbségi politikusok nyilatkozatai is arra utalnak, hogy távolról sem hajlandóak lemondani eddig követett politikájukról, az alapszerzôdés által mellôzött követeléseikrôl, ami az anyanyelvük használatát, vagy az egyházi vagyon visszaadását illeti.
A România Liberã keddi jelentése szerint vihart kavart a bukaresti szenátusban az 1989. decemberi forradalomról évek óta készülô jelentés ügye, ugyanis két, egymás állításait vitató szöveg készült a témáról.
Valentin Gabrielescu, az ellenzéki Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt szenátora, a bizottság elnöke három társával, köztük Hosszú Zoltánnal, az RMDSZ szenátorával külön változatot készített. Ennek az az alaptétele, hogy a spontán forradalmat kihasználta egy csoport, amely a Ceaus,escu-házaspár megdöntésére szervezkedett, és a hadsereg segítségével, amely alárendelte magát nekik, megszerezte és mindmáig kezében tartja a hatalmat. Ez a csoport nem a kommunizmus megdöntésére, hanem megjavítására törekedett, s csak utólag, a tömegek nyomására alakult át reformista, szociáldemokrata és más irányzatúvá, "ha átalakult".
Sergiu Nicolaescu filmrendezô, a kormánypárt tagja, a bizottság korábbi elnöke viszont tagadja az államcsíny vagy az "ellopott forradalom" tézisét. Az ô jelentése szerint nem létezik az 1989. decemberi eseményekkel kapcsolatos "egyedüli igazság" sem. Tézise az, hogy a kommunista hatalmat forradalom döntötte meg, viszont ez más, mint az utána kialakult hatalmi harc. Nicolaescu változata szerint Ion Iliescu december 22-én 15 óra 30 perckor jelent meg a román televízió épületében, tekintélye és hozzáértése révén vette át a vezetést.
Az 1989. decemberi eseményekrôl a szenátusi vizsgálóbizottság Gabrielescu szerint mintegy 500 személyt hallgatott ki és 300 dossziét tanulmányozott át. Nicolaescu szerint ezer ember jelent meg a meghallgatásokon és négyezer nyilatkozatot tanulmányoztak át. Valentin Gabrielescu jelentése 500, Nicolaescu szövege mintegy 800 oldal - a filmrendezô szerint azonban Gabrielescu csoportja az ô szövegébôl indult ki. Így nemcsak a tézisek, hanem a szövegek körül is vita folyik. Egyelôre nem ismeretes, mi lesz a jelentések sorsa, megvitatja-e, s ha igen, mikor és melyiket, a román szenátus. A választások elôtt erre már aligha kerül sor.