1997. április 17.
(IX. évfolyam, 87. szám)

(Washingtoni tudósításunk)

Amerikában támogatják az új román kormány reformterveit és demokratizálási erôfeszítéseit, így ezeknek a kisebbségi helyzet javítására vonatkozó részeit is — tapasztalta washingtoni tárgyalásain Markó Béla.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a New York-i Magyar Emberjogi Alapítvány (Hámos László szervezete) meghívására töltött tíz napot az Egyesült Államokban. Zsúfolt programja keretében találkozott Daniel Fried és Richard Schifter elnöki tanácsadókkal, Robert Toricelli szenátorral, Stuart Eizenstat kereskedelmi államtitkárral, valamint az amerikai kormány és parlament több vezetô személyiségével, illetve a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap szakértôivel.

A látogatás végén Markó Béla az amerikai kongresszus épületében válaszolt a Szabadság kérdéseire. Elmondta: a megbeszéléseken ismertette az új román kormánykoalíció terveit és nehézségeit, benne a magyar kisebbség elképzeléseit. Az amerikai tárgyalópartnerek támogatják a romániai magyar kisebbségi oktatás és nyelvhasználat garanciáira vonatkozó terveket.

A tárgyalásokon különleges súlyt kapott Románia NATO-tagságának esélye. Amerikai részrôl úgy értékelik, hogy Románia a tavaly novemberi választások után vált reálisan esélyessé a NATO-tagságra, a csatlakozási hátrány ledolgozására. Ám Románia meghívásának idôpontjáról egyelôre nincs döntés.

Markó vendéglátóinak hangsúlyozta: Románia egész lakosságának, így az itteni magyarságnak is egyértelmû érdeke, hogy az ország mihamarabb beilleszkedjen a nyugati struktúrákba. Ez ugyanis feltételezi, hogy Romániában is érvényesüljenek azok a demokratikus kritériumok, amelyektôl elválaszthatatlan az emberi, kisebbségi és etnikai jogok tisztelete. Bukarest NATO-felvételi esélyének kinyilvánítása erôsítené a kedvezô folyamatokat Romániában.

Az RMDSZ elnöke a felzárkózás szempontjából szólt a gyors piacgazdasági átalakítás elkerülhetetlenségérôl. A kemény intézkedések bizonyos ideig sok gondot okoznak a lakosságnak, ám nyugati támogatással a nehézségek tompíthatóak, szociálisan elviselhetôvé tehetôk. Eizenstat államtitkárnál és másutt is Markó felvetette a Romániában elkobzott kisebbségi, egyházi és egyesületi közösségi javak visszajuttatásának és kárpótlásának kérdését. Amerikai részrôl ismerik e problémákat, szorgalmazzák megoldásukat. Felmerült az új oktatási törvény kérdése, és Washington, ahogy évek óta, továbbra is támogatja a kisebbségi oktatás fejlesztését Romániában.

Az ôszi RMDSZ-kongresszussal kapcsolatos kérdésünkre válaszolva Markó elmondta: — Véleményem szerint a program módosítása is sorra kerül, a kormányzati tapasztalatok alapján a program néhány elemét jobban kell részletezni és konkretizálni. Át kell tekinteni a szervezet néhány szerkezeti és alapszabályzati kérdését is.

Az RMDSZ elnöke, az egyik kormánypárt vezetôjeként, mostani amerikai látogatásán találkozott Románia washingtoni nagykövetével és New York-i fôkonzuljával is.

Füzes Oszkár

Óriási felhördülés követte Fodor Imre marosvásárhelyi polgármester álláshirdetését, amelyben feltételként jelölte meg a magyar nyelv ismeretét. A megyefônöki hivatal olyan közleményt adott ki, amelyet a román sajtó is különösen keménynek nevezett, és abban elítélte a nemzetállam egyetlen hivatalos nyelve ellen irányuló kísérletet. Idôközben Frunda György marosvásárhelyi szenátor határozottan kiállt a polgármester mellett, mondván, hogy a polgármesteri hivatal bizonyos állásainak pályázati feltételei tökéletesen megfelelnek a törvényes elôírásoknak, mivel Románia aláírta a regionális és kisebbségi nyelvek chartáját. Frunda ugyanakkor bírálta a Maros megyei prefektúra egyes tisztviselôit, akik rárivalnak kollégáikra, amikor azok magyarul beszélnek, hogy társalogjanak egymás közt is románul. A prefektusi nyilatkozatról pedig Frunda György azt állította, hogy az ellentmondásba került a kormány kisebbségi politikájával.

Ioan Iacob prefektusi szóvivô ezek után sokkal lágyabb húrokat pengetve már csak azt sérelmezi, hogy a polgármester finomabban is megfogalmazhatta volna a magyar nyelv ismeretére vonatkozó elvárásait. A meghirdetett városhivatali állásokra a versenyvizsgát április 28-án tartják meg.

Megjelent a Hivatalos Közlönyben a kormányhatározat, amely módosítja a turisztikai benzinvám kiszabásának módját. Mivel Romániában a benzin ára még most is jóval alacsonyabb a világpiacinál, turisztikai kicsempészésének korlátozásáért kilépéskor meg kell fizetni a gépkocsi tankjába férô üzemanyag-mennyiség hazai értékének két és félszeresét. Eddig évente egyszeri kilépéskor mentesültek a gépkocsitulajdonos magánszemélyek a benzinvám fizetése alól, az új kormányhatározat értelmében negyedévenként egyszer csak a biztosítási zöldkártyát kell kikoplalni, a tankdíjat elengedik.

Tegnaptól Romániában is mûködik a GSM-rendszer, a 900 MHz-es frekvenciasávot használó mobiltelefon-hálózat. A nyugati szabványokhoz igazodó új rendszer a világon már szinte mindenütt kiszorította a nálunk is használt 450 MHz-es hálózatokat, s itt-ott már elfogadható árakon kínálja szolgáltatásait.

GSM-ék Kolozsváron a Deák Ferenc utca elején nyitottak üzletet. Ott érdeklôdtünk az új rendszerrôl, fôképp az árak tekintetében. Megtudtuk, hogy jelenleg készülékeik nincsenek, de hamarosan azok is megérkeznek, típustól függôen 1,7 és 2,2 millió lej közötti áron. A bekötés áprilisban 50 dollárnak megfelelô összegbe kerül, késôbb ez 80 dollárnyi lesz, és az áprilisban beugró ügyfelek egész hónapban ingyen telefonálhatnak. Késôbb, persze, majd megfizetik ezt a kezdeti nagyvonalúságot, hiszen idôszakoktól és az igénybe vett szolgáltatástól függôen a havi elôfizetés 12-20 dollárba kerül, s az egyperces helyi beszélgetésnek megfelelô impulzus pedig 7,5-25 amerikai dollárcentbe, illetve azok mindenkori lejértékébe.

Nem mindenki számára kifizethetetlenek ezek az összegek, fôképp, hogy a régebbi rendszerhez viszonyítva az árak jóval kisebbek. Azok a vállalkozók például, akik állandó kapcsolatot kívánnak fenntartani ügyfeleikkel, illetve azok, akik egyre divatosabbá váló „mozgó irodákat" tartanak fenn, bizonyára örömmel kifizetik majd az átlagosnak megfelelô használat fejében számlázott havi 2-300 dollárnyi pénzt.

Pillanatnyilag a rendszer kilenc hazai városban mûködik, s ezek mintegy 30 km-es körzetében. Az új mobil telefonszámokat onnan lehet majd felismerni, hogy 092-vel kezdôdnek.

T. Sz. Z.

— Rééészvééény!... Rééészvééény!... Rééészvééényt veeeszünk!... — kiáltja a jóképû, bajuszos cigány ember a kolozsvári nagypiac sarkán.

Ahogyan elnyújtja a szavakat, meg a kiejtése is gyermekkoromat és Gábort, az azóta már közülünk elköltözött üstkovácsot juttatják eszembe. Ma is fülemben csengô érdes hangjával ô kiabálta így végig annak idején a kolozsvári Magyar utcát, foltozó szolgálatait ajánlva a „naccságának" lyukas fazekat vagy lábast „rrreperrrááálóóó..., forrrasztóóó..."

Abban az elvtársi világban is csupán az „úri kuncsaftokat" számon tartó Gábor néha, suttyomban, egy-egy tejszínhabfelverésre vagy — a legnagyobb titokban, és isten ments alapon — pálinkafôzésre alkalmas rézüst fabrikálását is elvállalta. Élete párja, a mindig mosolygó szemû Máriskó régi ruháért cserében vadonatúj edényeket kínált. Hogyan és honnan szerezte ôket, számomra örök titok maradt. Gábortól akkoriban roppant féltem, s nem is nagyon merészkedtem a közelébe. Mára óriási termete és nagy bajusza olyan szép emlékké szelídült, amilyent már csak sokadalmi jelenetek képesek elôcsalogatni belôlem.

— Miféle részvényt venne? — kérdem Gábor piacsarki brókerré elôlépett utódjától.

— Attól függ, hogy mije van... Na, mije van?... Veszek Alimentarát, veszek Terapiát, veszek Napolactot, veszek...

— S mennyiért?

— Megegyezünk... Olyan húszezerért egy kuponra valót... Na, huszonötért. Többet nem adok, mert még át kell íratni is, az is pénzbe kerül, s nehezen adok tovább rajtuk... Senkinek sincs pénze manapság, csak én adok pénzt ezekért a papírokért...

(Folytatása a 4. oldalon) (Folytatás az 1. oldalról)Ömlik a szöveg alkalmi brókerembôl, mint annak idején Máriskóból, amikor a padlón ülve valamelyik eladó lábasának elônyeirôl tartott elôadást nagyanyám konyhájában a kétkedô hallgatóságnak. Megállítom:

— És mondja, mit csinál maga azzal a részvénnyel, ha nem tud túladni rajta?

— Vannak kuncsaftjaim... Csupa úri klientúra... Rendelésre dolgozunk... Na, mije van? Mert nincs vesztegetni való idôm! Ha jó, harmincezerért adja ide, ezt csakis magának ajánlom!

— A Sanexért mennyit ad?

— Azt a héten nem veszünk, mert nem lehet átírni. Állítólag a jövô héten megint veszünk, mert most viszik Bukurestybe a nagypiacra, s akkor meg is drágul. Szóval Sanexe van?!... Jöjjön a jövô héten!

— Nincs Sanexem, csak érdeklôdni szerettem volna.

— Akkor hagyjon dolgozni! Rrrééészvééényt veeeszünk!...

*

Egyik kolozsvári értékpapír-forgalmat lebonyolító cég irodájában próbálok tiszta képet alkotni a romániai privatizáció jelenlegi helyzetérôl. Az alkalmazott azonnal látja, hogy teljesen kívülálló, nehéz dió vagyok, nem értek az üzlethez. Mondja is, hogy talán három napig is magyarázhatná nekem a jelenlegi rendszer útvesztôit, hiszen az egész csak nemrég indult.

— Kevesen értenek az efféle tranzakciókhoz, az emberek zöme semmit sem tud az értékpapírokról. Egyik részük azt várja, hogy valami bizonyosat megtudjon, mások, akiknek pénzre van szükségük, bármennyiért hajlandók átruházni papírjaikat. Hogy kik a vevôk? Vevôk mindig akadnak. Sok olyan kliensünk van már, aki egészen csinos kis portfóliót alakított ki magának. A nagy befektetôk azonban a külföldiek, akiknek az itteni árak aprópénznek számítanak, s akik érdekeltek egyik vagy másik vállalat részvényeinek megszerzésében. Amikor egy ilyen befektetô a piacon megjelenik, azt azonnal észre lehet venni, hiszen pillanatok alatt látványosan megnô valamelyik vállalat részvényei iránt a kereslet.

Romániában ez idáig 24 vállalatot vezettek be a börzére. A privatizációs törvény értelmében azonban 1995-ben gyakorlatilag megtörtént mintegy 3000 vállalat részleges privatizálása. Ezek részvényeit névre szóló kuponok formájában kapta kézhez a lakosság, s mostanra kialakult az a másodlagos értékpapírpiac is, amely a tôzsdén kívüli részvények adásvételét a RASDAQ nevû rendszer keretében végzi. Ez a rendszer, a tekintélyes Financial Times szerint, a közép-kelet-európai régió egyik legérdekesebb találmánya, amelyre nagyon oda kell figyelni. Mert hatalmas lehetôségeket kínál, ám ugyanakkor — a romániai gazdaság instabilitása miatt — számottevô veszélyeket is magában hordoz.

Nemrég a bukaresti kormány elrendelte, hogy a részlegesen privatizált vállalatok részvénynyilvántartását, az értékpapírok átruházását kizárólag a RASDAQ keretében lehet elvégezni. Ez megkönnyíti a tranzakciókat s a befektetôknek a dolgát is. Elég megbízni egyikét annak a több tucatnyi, az Országos Értékpapír Felügyelet által akkreditált brókercégnek, s máris rövid idôn belül csinos nyereséggel kecsegtetô portfóliót lehet összeállítani. A lakosság egyébként tényleg nincs tisztában a birtokában lévô papírok értékével, s a nehéz romániai gazdasági helyzetben bagóért is hajlandó átruházni a tulajdonát képezô részvényeket.

*

Idôs tordai asszony lép be a brókercég irodájába azzal, hogy szeretné eladni a saját és férje tulajdonát képezô részvénycsomagot. Annak idején a tordai cementgyárat választották, s úgy értesült róla, kuponjaikat értékes részvényekre cserélték. Ám most szeretnék eladni ôket, mert pénzre van szükségük. Nem, nem tudja, mennyit kérhet értük, ezt szeretné megérdeklôdni. A bróker válasza lehangolja, a vállalatot még nem vezették be a tôzsdére, de még a RASDAQ nevû rendszerben sem lehet értékesíteni. De április végéig — hangzik a biztatás — valamennyi részvény bekerül a rendszerbe, s akkor majd el lehet adni. Hogy mennyiért? Azt nem tudni, azt majd a kereslet és a kínálat határozza meg.

Az asszony szomorúan távozik. Hozzá hasonló helyzetben százezrek vannak. Az információk és a szakismeretek hiánya nyomja rá bélyegét a most alakuló romániai értékpapírpiacra. Amelyen a közeljövôben számos szemfüles befektetô mesés vagyont szerezhet az általános tájékozatlanságot és a körön belüliséget kihasználva.

*

Mivel a kereslet hirtelen növekedése a RASDAQ számítógéprendszerén azonnal észlelhetô, adott a lehetôség is, hogy a brókercégek ún. krossztranzakciókat is lebonyolíthassanak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az eladó és a vevô egyszerre jelennek meg a cég irodájában, az eladásra szánt részvény nem jelenik meg a rendszer kínálatában, hanem a napi árfolyamra kiszámított jutalék ellenében azonnal átruházódik. A szisztéma számítógépeibe pedig csupán maga a tranzakció ténye kerül.

Ekképpen egyszerre elkerülhetô a mozgó részvények árfolyamnövekedése és az átruházási költségek emelkedése is. S ez a lehetôség magyarázza meg számomra is azt, hogy miért csapott fel Gáborom utóda amatôr sarki brókernek a kolozsvári nagypiacon.

Vajon a Wall Street is így kezdte?

Tibori Szabó Zoltán

Végleges formát öltött a közösségi javak visszaszolgáltatását szabályozó törvénytervezet — nyilatkozta a Mediafaxnak Markó Attila, a Kisebbségi Hivatal jogi osztályának igazgatója. A tervezetet még május folyamán megvitatják a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában, majd az ügyben illetékes minisztériumok (pénzügyminisztérium, külügyminisztérium, igazságügyi minisztérium) jóváhagyását kell elnyernie. Végül a kormány és a parlament asztalára kerül. Markó szerint mindeddig egyetlenegy közösség, a Romániai Zsidó Közösségek Egyesülete nyújtotta be írásban igényeit elkobzott javaikra.

Tegnap déltájban szûk körben tudni véltek valamit arról, hogy a kormány bôvített „tízes listáján" szerepel a kolozsvári Termorom vállalat is. A bizonytalan információt a legnagyobb diszkrécióval kezelték, nehogy a szanálás feltételezése idônap elôtt kitudódjon. De 4 óra után pár perccel a Termorom (az egykori kiskazángyár) mintegy 600 munkása már elzárta a forgalmat a prefektúra elôtt, és egy küldöttség tárgyalásba kezdett Alexandru Fãrcas, prefektussal. Az utcát elzárva tartó tömeg idônként olyan jelszavakat skandált, amelyek kifejezték a szavazók csalódottságát a megválasztottakban, akik a Termorom dolgozói szerint hazudtak a választási kampányban. Amikor az emeleti ablakokban ismerôs arcot véltek felfedezni, a tüntetôk füttykoncerttel fejezték ki ellenérzésüket. Este 7 órakor a himnuszt kezdték énekelni, a prefektus pedig berendelte hivatalába a vállalat menedzserét.

A prefektúra épületétôl keletre és nyugatra hosszú sorokban álltak a trolibuszok, amelyek útvonala mentén a megállókban az áprilisi havazásban, szélben nagy tömegek ácsorogtak. A közhangulat emiatt nem a tüntetôk javára alakult. Bár a tüntetésre nem volt engedély, a megyefônökség környékére kirendelt rendôrök meg sem próbálták helyreállítani a forgalmat. Lapzártakor a tömeg még megszállva tartotta a prefektúra elôtti úttestet.

*

Tordán is tüntettek tegnap a kormány gazdaságpolitikája ellen; a gyárteleprôl mintegy ezren meneteltek a városközpont felé, ahol nagygyûlést tartottak.

szedettes lakásszôtteseibôl és Domokos Botond kétnyüstös szimmetrikus munkáiból nyílik tárlat április 18-án, pénteken 12.30-kor a Szent Mihály Római Katolikus Nôszövetség székhelyén (Szentegyház utca 6. szám, földszint, 5-ös ajtó, jobbra). A tárlatot Balogh Gizella mutatja be, közremûködik Kostyák Imre. A kiállítás április 26-ig naponta 10-13 óra között tekinthetô meg.

fiatal zeneszerzô szerzôi estjére kerül sor a Romániai Magyar Zenetársaság „Találkozások" házikoncert-sorozata keretében a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Idôpont: április 19., szombat 12 óra.

hegedûhangversenyének mûsorán J. S. Bach-mûvek szerepelnek április 17-én, csütörtökön, este fél 7-tôl a zeneakadémia stúdiótermében.

Vasile Mãrincas, ezredes és Silviu Pes,tean alezredes az elôzô idôszak bûnüldözési statisztikáját ismertette az újságírókkal. A száraz számokból az derült ki, hogy aggasztóan több a bûneset, viszont 33 százalékkal kevesebb az erôszakos cselekedet.

Az adatok szerint a rendôrök ebben az idôszakban 394 akciót és razziát hajtottak végre, 8 610 vonatot ellenôriztek, 2822 kihágásért mintegy 130 millió lej pénzbüntetést róttak ki. Negyven bûnszövetkezetet lelepleztek, 42 — s ezek közül 9 országosan — körözött bûnözôt elfogtak. A razziák során 41,6 millió lej értékû árut elkoboztak, 766 súlyosabb bûncselekményt fedeztek fel, amellyel 383 embert vádolnak (közülük 37-en kerültek elôzetes letartóztatásba). A „legforróbb pontok": Tövis és Alvinc (Fehér megye), Bethlen (Beszterce-Naszód), Kolozsvár és Dés, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagybánya és Alsóvisó (Máramaros). A gyilkossági osztály 226 esetet vizsgált, ezekbôl 99-nek a tettese ismeretlen volt a nyomozás kezdetén.

A 264 bûncselekmény közül eddig csak hetvenhármat oldottak meg. Néhány érdekesebb példa:

• Egy tizenöt tagú bûnszövetkezet — többségük vasúti munkás — 1997 februárjáig közel egy éven át dézsmálta a sósszentmártoni állomáson az áruszállító vagonokat. Az ellopott mûtrágya értéke 12 millió lej. Kilencüket elôzetes letartóztatásba helyeztek.

• Negyvenmilliós kárt okozott rongálással, hamis jelzéssel, kábelés drótlopással stb. egy nyolctagú csoport. Négy bandatag elôzetes letartóztatásban várja a vizsgálat végét.

• Victor Nan, a Mihalt,an közkereseti társaság (SNC) igazgatója és Dorina Rednic, ugyanannak a cégnek a tisztviselôje 13 alkalmazottól 3 186 340 lej értékû élelmiszert követelt és kapott állásba helyezésükért. Megvesztegetés elfogadása miatt indult eljárás ellenük.

• George S,tefãnescu, a kisilvai (Beszterce-Naszód megye) orvosi rendelô fôorvosa több hamis beteglapot állított ki a tavaly, amiért 34 „betegtôl" 1 087 000 lej készpénzt és különbözô javakat kapott.

(pja)

hívja az érdeklôdôket a Teológia Önképzôköre, amit a nemzetiségi esték sorozat keretében rendeznek 1997. április 17-én este 7 órától a Protestáns Teológia dísztermében. A résztvevôk P. Fogolyán Miklós mechitarista szerzetes, gyergyószentmiklósi örménykatolikus plébános elôadását hallgathatják meg Örmények Erdélyben címmel; Az örmények jövôje, önszervezôdése címû elôadást Tarisznyás Csilla , az Arménia magyarörmény idôszaki szemléjének fôszerkesztôje tartja. Utána örmény liturgikus énekeket hallgathatnak, majd megkóstolhatják a dalauzi nevû örmény édességet. Az est befejezéseként Örményországról vetítenek videokazettát.

Országszerte fenyegetôznek a munkavállalók: gyári sztrájkra, utcai menetelésre, útelzárásra készülôdnek, mert úgy tudják, ez a leghatásosabb módja a dolgok megoldásának. Legalábbis így volt ez eddig. Ha mozdonyvezetô, bányász, kohómunkás, pilóta vagy utcaseprô sztrájkolt, ha a minisztériumok elôtt kiáltoztak, másnapra megvolt az eredménye: az állami pénzverdében rögtön indították a munkagépeket, s futószalagon készült a fizetésemelésre szánt öt- és tízezres bankó. Kinek mennyi kellett, annyit nyomtak belôle. Papír és nyomdafesték volt bôven, pénzre való fedezet annál kevésbé.

Bizony, sokaknak volt jó az elmúlt hét esztendô. Egy megkínzott magánvállalkozói réteg bôrén akarta fönntartani az állam teljes csôdtömegét, a „szociális piacgazdaság" szellemében. Ez millióknak jelentett olyasféle munkahelyet, biztos állást, ami a nemzetgazdaságnak bani hasznot nem hozott. Annál többet a hatalmon lévôknek, hiszen az állami tulajdon spanyolfala mögött vígan lehetett panamázni.

Az emberek nyilván meg vannak ijedve. Az okosabbja, ügyesebbje régen rájött, hogy munkahelye tiszavirág-életû lesz, ezért idejében más irányba tájolódott. Sokan azonban ma sem ébredtek rá, hogy sokáig nem élhet egy olyan intézmény, amelyik nem termel profitot, nem fizet társadalombiztosítást, nincs tudomása, kötelességérzete a körülötte levô világról. Ezeket az embereket a Kárpátok Géniusza tanította annak idején arra, hogy hazai acélra, gépekre, s télen csak egyméteres lánggal induló brassói teherautóra márpedig szükség van. Akkor is, ha ezeket a határon túlról fele áron és kétszer jobb minôségben megvásárolhatnánk. Sokan közülük gyorstalpalásos szakmunkások lettek, akik igazi szaktudást azóta sem tudtak szerezni. Ôk félnek ma a legjobban, az ô sorsuk a legnehezebb.

Beindult tehát a felszámolás, vágják a kutya farkát. A reformot, a privatizációt vehemenciával ellenzôkrôl egy vicc jut eszembe az öreg svábról. Megkérdezték a gazdát, miért vág le napi rendszerességgel egy aprócska darabot a kutya farkából, miért nem kurtítja meg egyszerre az állatot. Azért, jön a bölcs válasz, hogy ne fájjon neki egyszerre.

Így állunk mi is az átszervezéssel, a nehéz döntéseket elnapolni akaró szakszervezeti követelésekkel. Maradjanak meg az állami vállalatok, legyen munkahelye az embereknek, kapjanak jó fizetést. A képletbôl mindössze a pénznyomtatógép hiányzik, amit a Ciorbea-kormány nem akar beindítani. Ha nem mûködik a nyomda, nincs fedezet nélküli pénz, s fizetés csak a megtermelt javakból származhat. Nehéz logika ez a mai Romániában!

Jó pár csôdvállalatban megfordulva az utóbbi idôben, elképedve tapasztaltam: nem értik az igazgató urak, mit is akar a kormány? Sok milliárd lejes bank- és állami adóssággal miért nem kaphatnak további hiteleket? A vezetôk közül soknak saját cégje van, nemegyszer elvtelen konkurenciát okozva kenyéradó vállalatának. Neki nem lenne végzetes, ha megbukna a cég, legfennebb a potyapénz hiánya esne rosszul. Az egyszerû munkás szintén hibernál, várja a jobb idôket. A kommunista erkölcsiség jellemzô mondása, miszerint az állam úgy tesz, mintha fizetne, s mi úgy teszünk, mintha dolgoznánk, lassan értelmét veszíti. Ez az állapot addig marad fönn, amíg az utolsó állami vállalatnál az utolsó este a hátramaradt portás leoltja a villanyt. Attól kezdve új, az utóbbi ötven évben ismeretlen éra kezdôdik idehaza is. A munkának értéke és becsülete lesz. Ha ez bekövetkezik, a hazai reform gyôztesen kerül ki az ütközetekbôl, a demokráciának nyert ügye lesz.

A jelenlegi gond az, hogy erre az utolsó villanyoltásra mikor kerülhet sor? Lesz-e ereje és türelme megmagyarázni a kormánynak, hogy a privatizációra minden körülmény közepette szükség van: ebben nem tudja ôt megakadályozni sem sztrájk, sem útelzárás.

Ha most meginog, ha beadja a derekát, az elmúlt hét esztendô lázálma megismétlôdik. S kezdhetjük az egészet elölrôl.

Makkay József

Az RMDSZ képviseletében, a konkrét lépéseken kívül, két tanulmányban igyekeztem kifejteni a Kolozs megyei tanács 6-os számú, tanügyi, közmûvelôdési és tudományos szakbizottságában azokat az aggasztó jelenségeket, amelyek nemzetközösségünk tagjai megmaradásának kérdéskörébe tartoznak, s amelyek, részben az elmúlt hét esztendô nemzetiségellenes állampolitikájából következô félelemben, pedagógusok és szülôk bizonytalanságában és megfélemlítésében, megalkuvásban és közömbösségben gyökereznek. Ezeknek a tényeknek tudható be például, hogy az 1996/1997-es tanévben Kolozs megye hivatalosan elismert 18 497 magyar nemzetiségû és anyanyelvû óvodás- és iskoláskorú gyermeke, illetve fiatalja közül mindössze 14 433 jár magyar tannyelvû oktatási intézménybe, csoportba vagy osztályba az egyetem elôtti oktatás nappali tagozatain, a többi 4064 gyermek és fiatal román tannyelvû csoportokba és osztályokba nyert beiskolázást. A fenti 4064 magyar gyermek és fiatal oktatási forma szerinti megoszlása a következô: 315 óvodáskorú, 677 I-IV., 888 V-VIII., 690 IX-XII. osztályos, 1269 szakiskolás és inas, 235 pedig líceum utáni román tannyelvû tanintézetekben folytatja tanulmányait. Ezt a természetellenes, lehangoló képet még az is árnyalja, hogy a különbözô okokból-késztetésbôl román tannyelvû oktatási intézményekbe beiskolázott gyermekek-diákok még a tanügyi törvényben biztosított csoportonkénti heti 3 órai fakultatív magyar nyelv és irodalmi ismereteket sem kapják meg, nem is beszélve arról, hogy több oktatási intézményben a magyar gyermekek-tanulók létszámának alapján több magyar óvodás csoportot, osztályt, tagozatot vagy éppen oktatási intézményt lehetne és kell alakítani városainkban és falvainkban egyaránt. A fenntebbi számadatokat a múlt év szeptemberétôl az RMDSZ oktatási fôosztálya — Fülöp Fischer Ildikó — és jómagam többszöri sürgetésére, éppen Kolozs megye tanfelügyelôségétôl kaptuk meg, hogy még a folyó tanévben ezeknek a gyermekeknek és fiataloknak a fakultatív magyar oktatását meg lehessen szervezni a szóban forgó oktatási intézményekben. Az így megkapott adatokat a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Kolozs megyei választmányának-elnökének és az RMDSZ Kolozs megyei küldöttgyûlése által megválasztott és a fôtanfelügyelô-helyettesi tisztségre javasolt Bálint-Kelemen Attila tanár úrnak adtam át, hogy ahol lehet és igény mutatkozik, a megyei tanfelügyelôséggel együtt még a tavaszi vakációban megszervezzék a román tannyelvû intézetekbe járó magyar nemzetiségû tanulók fakultatív anyanyelvi oktatását.

Mi lenne a következô lépés, teendô? Ezt is idejében megbeszéltük az RMPSZ Kolozs megyei választmánya elnökével, Székely Géza tanár úrral. Csak kellô akarat és emberek kellenek hozzá!

Tekintettel arra, hogy ez az az idôszak amikor a következô, 1997/1998-as tanév beiskolázási tervét a megyei tanfelügyelôségen összeállítják, a szülôknek-pedagógusoknak és az RMDSZ körzeti szervezeteinek összefogásával és támogatásával írásban kell kérni-javasolni az önálló magyar tannyelvû óvodai csoportok, iskolai osztályok, tagozatok vagy éppen intézmények létrehozását és belefoglalását az 1997/1998-as oktatási tervbe, amelyet a megyei tanfelügyelôségnek kell felterjesztenie a Tanügyminisztériumba jóváhagyás és költségvetési leosztás végett. Ugyanakkor jogos igény mutatkozik arra is, hogy ott, ahol két tannyelvû — román-magyar — tagozat vagy osztályok mûködnek vagy létesülnek, át kell térni a társigazgató intézményi vezetésre. Hiszen a régi vezetôi rendszer — román igazgató és magyar aligazgató — elavult, nem felel meg a nemzeti jogegyenlôség elveinek. Olyan magyar nemzetiségû társigazgatók megválasztására-kinevezésére gondolok, akik nemcsak a pedagógusok és a román társigazgatók bizalmát bírják, hanem akiknek emberségében-magyarságában, szakmai és szervezô-vezetô képességében mind a szülôk-diákok, mind az illetô helység — város, körzet vagy falu — magyarsága is megbízik, akiknek az ügyét-képviseletét ôszintén és kertelés nélkül felvállalják. Mert mindezt a minden rendû és rangú pedagógustól, akárcsak lelkészeinktôl, etnikai és vallási közösségeink joggal elvárják! Mert ha a fenti számarányokban kifejezôdô állapotok tovább tartanak-folytatódnak, 10-15 esztendô múlva kiket fognak magyarul tanítani egyetem elôtt és az egyetemen? Hiszen a magyar kultúra hiányában a 4064 gyermek és fiatal lelkében akarva-akaratlanul, tudatosan vagy tudattalanul is végbemegy a lélekcsere, amely elôbb-utóbb a nem természetes asszimilációhoz vezet, s amelyért nem a gyermekek, a fiatalok a hibásak, hanem a szülôk és az iskola a felelôs nemzetközösségünk elôtt.

Mindezek mellett halaszthatatlanul szükség van a megyei tanfelügyelôség magyar nemzetiségû személyi összetételének számbeli gyarapítására is. Igaz ugyan, hogy kezdeményezésemre még a múlt év szeptemberében a magyar szakos tanárok és a magyar tanítók pedagógiai körének írásbeli javaslatára sikerült kineveztetni a magyartanárok és tanítók szakfelügyeletét ellátó tanfelügyelôket Péter Tünde tanárnô és Szabó Gábor tanító személyében, de a bûnös huzavona következtében még mindig betöltetlen a bennünket megilletô fôtanfelügyelô-helyettesi, egy személyzeti és egy több éve üres reál szakos tanfelügyelôi állás, aminek felmérhetetlen kárát és hátrányait magyar tannyelvû oktatási hálózatunk fejlesztése és minôségi szintje sínyli meg. Mint ahogy nem tûr halasztást és nem lehet személyi szimpátia kérdése az RMDSZ Kolozs megyei küldöttgyûlése által megválasztott és újból megerôsített fôtanfelügyelô-helyettes sürgôs kinevezése sem. Igényeljük továbbá a magyar szakos tanárok felügyeletével és szakmai irányításával megbízott Péter Tünde tanfelügyelônô munkakörének teljes normára való felemelését, mert csak így láthatja el maradéktalanul a 18 497 magyar nemzetiségû tanuló anyanyelvi képzésének szakfelügyeletét.

*

Az oktatás-mûvelôdés és tudományos kutatás szakbizottságának figyelmét nem kerülte el a közmûvelôdés és az autentikus néphagyományok megôrzésének ügye, falvaink közmûvelôdési intézményeinek helyzete, a kívánt színvonalon való mûködtetése sem. Ezért kerítettünk alkalmat március 17-én a megyei mûvelôdési felügyelôség, a Népmûvészeti Iskola vezetôsége és a falusi mûvelôdési otthonok igazgatói vagy megbízottai közötti találkozóra, hogy felmérhessük a valóságos helyzetet. Sajnos, az általános kép, néhány helység — Kalotaszentkirály, Tordaszentlászló, Körösfô, Aranyosegerbegy — kivételével nagyon lesújtó. Beomlott tetôk-mennyezetek, megkopott, széthordott vagy tönkrement bútorzat, gazdátlanul hagyott mûvelôdési otthonok, a szellemi, kulturális nevelômunka részleges vagy teljes hiánya, évekre-hónapokra visszamenôen fizetetlen kultúrigazgatók kilátástalan helyzete adja az összképet. A leosztott és a helyi költségvetés még a karbantartás-vegetálás költségeit sem tudja fedezni. Ezen az általános helyzeten csak azok a helységek tudtak felülemelkedni, ahol nonprofit önálló közmûvelôdési egyesületek vállalták át az államtól vagy a községektôl (pl. Magyarfenes) a közmûvelôdési élet megszervezését-vezetését, a helyi hagyományok és az autentikus folklór ápolását, s ebben nagy szerepe volt és van az EMKE-nek és az RMDSZ-nek. Maga Ichim igazgató úr is éppen az önálló közmûvelôdési egyesületek megszervezésében és támogatásában látja a vidéki közmûvelôdési élet fellendítésének egyik alternatíváját.

A megjelent kultúrigazgatók beszámolóiból és vitaindító hozzászólásaiból az is kiderült, hogy a helyi tanácsok egy része nem alkalmazza még azokat a normatív rendelkezéseket sem, amelyek lehetôvé teszik a vidéki közmûvelôdési élet újjászervezését, mûködtetését, anyagi hátterének biztosítását, nem beszélve arról, hogy a legtöbb falusi mûvelôdési otthont a régi rendszernek megfelelôen csak önellátó, a községi költségvetésbôl sem támogatott, elhanyagolható intézményként képzelik el. Milyen megoldásokat-lehetôségeket ajánlunk a mûvelôdési otthonok mûködtetésére? A már említett közmûvelôdési egyesületek megalakítását és jogi személyként való bejegyeztetését és mûködtetését. A mûvelôdési otthonok decentralizációját, minden falunak a központtól független intézménye által választott 5-7-9 stb. tagból álló gondnoksága megalakítását, amelybe be kellene vonni a falu lelkészeit, pedagógusait, fiataljait, a közmûvelôdési vagy öntevékeny mûkedvelô csoportok vezetôit, vállalkozókat és szponzorokat, akik tekintélyüknél, szakértelmüknél, szervezôkészségüknél fogva felvállalják ezt a közérdekû feladatot. A falu közmûvelôdési életének költségeit, a saját jövedelmén kívül, a helyi költségvetésnek és a szponzoroknak kellene felvállalniuk. Az ez évi költségvetés megyei és községi leosztásakor, jövônk érdekében, a polgármesteri hivatalok a kultúra igényeit is vegyék figyelembe, s ne feledkezzenek meg a kultúra munkásainak alkalmazotti fizetésérôl, vagy azoknak, akik komolyan és eredményesen dolgoznak, a tiszteletdíjáról sem, ha nem akarjuk, hogy végképp kiürüljön a falu, s nemkívánatos elemekkel töltôdjön újra fel.

*

A tudományos kutatások terén szakbizottságunk a megyei területrendezési és fejlesztési bizottsággal együtt szorgalmazza falvaink önazonosságát kifejezô stílusegységének vagy a még megmaradt stíluselemeinek megôrzését, leltárba vételét, épületeinek, lakóházainak, arra érdemes parasztportáinak eredeti formájukban való megôrzését és konzerválását, s ha erre szükség lenne, lebontásuknak vagy átalakításuknak a letiltását is. Ugyanilyen célból szükségesnek tartjuk a falumonográfiák pályázati úton való megírását, és e munkáknak akár a helyi, akár a megyei költségvetésbôl való díjazását és kiadását is.

Az ez évi költségvetés leosztásával kapcsolatban a márciusi megyei közgyûlésen a Megyei Közgyûlés Állandó Delegációjának és a Megyei Pénzügyi Igazgatóságnak a figyelmébe ajánlottuk a mûvelôdési házak és otthonok, a táj- és emlékházak, falumúzeumok, valamint a falusi helytörténeti és néprajzi gyûjtemények anyagi-költségvetési támogatását is, attól függetlenül, hogy ezeknek ki a patrónusa, ami nélkül vegetálásra vagy éppen leépülésre, szétzüllesztésre vannak ítélve.

Nem kerülte el figyelmünket megyeközpontunk, Kolozsvár fôterének siralmas állapota sem. Határozottan kérjük a gödrök minél elôbbi, még a turistaszezon tetôzése elôtti betömését és a zöldövezet esztétikus helyreállítását!

*

A múlt év júliusában alakult Megyei Tanács (Megyei Közgyûlés) Állandó Delegációjának kezdeményezésére újjáalakult a megye Területrendezési és Fejlesztési Bizottságának tanácsadó testülete, valamint a Megyei Névadó és Utcanév-megállapító szaktestület is. Az elôbbinek az RMDSZ-frakció indítványára Balogh Ferenc és Elkán György is a tagja lett, az utóbbinak az öt jelöltünk közül csak dr. Csetri Elek és Gaál György személyét fogadta el a Megyei Közgyûlés. Eredményes és jó munkát, hasznos együttmûködést kívánunk mindannyiuknak.

Boldizsár Zeyk Imre
megyei tanácsos

A kormány „adoptálja" az Állami Vagyonalapot — írja a România liberã, és az esemény kapcsán megkérdi néhány érintett politikus véleményét is. Ulm Spineanu, a reformügyi miniszter: „Az Állami Vagyonalap átkerülése a kormány fennhatósága alá nem csorbítja az intézmény jogait, ennek a döntésnek az Állami Vagyonalapra az lehet a hatása, hogy kénytelen leszalkalmazkodni, és gyorsítani a privatizálás ütemén". Nicolae Vãcãroiu, a magánosításért felelôs szenátusi bizottság elnöke: „Ehhez a változtatáshoz törvénymódosításra van szükség, mert ez a mostani törvényekbe ütközik. Mint kezdeményezés üdvözlendô, hiszen a négy év kormányzás alatt én végig éreztem a közvetlen együttmûködés hiányát." Bogdan Niculescu Duvãz, a parlamenti kapcsolatokért felelôs miniszter: „Szerintem kell legyenek a kormánynak olyan eszközei, amelyekkel a reformpolitikáját gyorsan megvalósíthatja. És ez a lépés szerintem egy ilyen eszközt adott a kormány kezébe." Varujan Vosganian szenátor, a pénz-, költségvetési és bankügyi szenátusi bizottság elnöke: „Véleményem szerint ezt a kérdést törvényileg is szabályozni kellene. Gazdasági szempontból hasznos lenne, ha az Állami Vagyonalap aktívabban venne részt a gazdasági életben, mert jelen pillanatban el van szigetelve, nincs rálátása az állami iparágakra." • A bürokrácia diktatúrájának nevezi az Adevãrul vezércikkírója az ország hivatalaiban uralkodó helyzetet. Habár a kisemberek pénzébôl mûködhet ez az apparátus, éppen ôket nem szolgálja, a bürokrácia császárai, a hivatalnokok semmibe veszik a hozzájuk fordulókat. A cikkíró utolsó mondatában a jogállamért kiállt, szerinte csak a törvények betartása mutatná meg, hogy kinek hol a helye és mi a feladata.

H. A.

Aki új gépkocsit várásolt, az áru értékének tíz százalékát kitevô összeget fizetett be az államkasszába útjavítási adó címén. Ezt az adófajtát most kormányhatározattal kiterjesztették minden forgalomban lévô jármûre. Az 1500 köbcentinél kisebb hengerûrtartalmú gépkocsik után 50 000 lejt kell fizetni, 1501-2000 köbcenti között 100 000 lej, 2000 köbcentin felül 1 400 000 lej az új adó. Tehergépkocsikra 2-3 millió lejt vetnek ki, utánfutókra 300 000-2 500 000 lej között állapítják meg az adót, teherbírástól függôen. Országúti forgalomba bejegyezett traktorokra 1998. január 1-jétôl kell fizetni 500 000 lejt, az idén bejegyezett új gépkocsikat pedig 5 évig mentesítik az új adófajta alól. Hogy mikortól kötelezô a forgalomban lévô gépkocsik új adójának fizetése, milyen határidôt szabnak meg, és az elôzô években forgalomba iratott, tehát 10 százalékkal már megútadózott gépkocsikat miért nem mentesítik néhány évre az útadótól, valamint több más kérdésre hiába kértünk választ a kolozsvári adóhivataltól, egyelôre nem tudnak bôvebb felvilágosítással szolgálni.

Vasárnap kétnapos, hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezik Keleti György magyar honvédelmi miniszter román partnere, Victor Babiuc meghívására.

Keleti Györgyöt várhatóan fogadja Victor Ciorbea miniszterelnök. A magyar honvédelmi miniszter felkeresi az egyik román békefenntartó egységet is.

Az infláció megfékezése, a konkurencia térhódítása, valamint a háztartási megtakarítások védelme érdekében az elmélet szerint a hatósági árak felszabadítása után az ártámogatások leépítése és a valutaárfolyam liberalizálása következik, majd sor kerül a kétszintû bankrendszer és a jegybanki eszköztár modernizálására, illetve a pozitív reálkamat elérésére. Sajnos, a valóságban ezek nem így történtek. A beígért kereskedelmi bankprivatizációk 1996-ban elmaradtak, az infláció elhatalmasodott, és a választások után (1996. nov. 3.) veszett árak és vesztett remények lettek a mindennapok velejárói. Bizonyíték az alábbi táblázat:

Vlágosan látszik, hogy a lakossági megtakarítások a bankokban négy hónap óta elértéktelenednek, és a kamat, amit átlagban alkalmaznak REÁL-NEGATÍV , így a betétek megsínylik a hiperinflációt és erodálódnak. Bár a bank kormányzója megígérte és hangsúlyozta, hogy a 3, 6, illetve 9 hónapos kihelyezésekre a betéti kamat meghaladja az inflációt, a valóságban A NAGY VESZTES A NÉP.

A bankprivatizáció elôtt, amirôl 12 pontban fogunk elôzetes véleményt mondani, nagyon fontos az állami bankok kinnlevôségeinek szakértôk általi vizsgálata jogi, gazdasági és pénzügyi szempontból, majd a kihelyezések minôsítése: rossz, kétes, átlag alatti, valamint kockázatossá vált hitelek.

Túlvagyunk eddig a három nagy bankbotrányon és panamán: Dacia Felix, Credit Bank, Columna Bank, és így, mivel a fejek hullanak a bankszférában (ahol a legmagasabb az átlagfizetés még a veszteségeseknél is), nem lehetünk túl optimisták, mert a hat nagy állami bankot felülvizsgálják a külföldi szakértôk.

A behajthatatlan és/vagy minôsített kinnlevôségek forrása és oka a hibás gazdaságpolitika meg a korrupció.

A román bankprivatizáció, ami júniusban elkezdôdhet, a következôkkel jellemezhetô:

1. A bankprivatizáció — magánosítás — a gazdasági csôd és általános válság körülményei között zajlik egy hiperinflációs évben, amikor szerkezetváltással felszámolják az alapvetô veszteségforrásokat, az állami ipari és mezôgazdasági vállalatokat.

2. 1997 márciusától a normális hitelfolyósítás ellehetetlenül a gyilkos kamatok miatt (évi 140-160%), a visszafizetés kétes és bizonytalan, így új bankok kellenek.

3. Sürgôsen aktív tôkére van szükség, illetve kemény valutára, mert a tôkevesztés és tôkehiány általános és veszélyes a bankoknál is.

4. A pénzügyi fegyelem erôsítése és a rosszul gazdálkodók megfegyelmezése az új magánbankok elsôrendû kötelessége lesz.

5. A bankfelügyelet újraértékelésével és szakosodott pénzintézetek versenyeztetésével a tôkepiacon megszûnhet az állam monopolhelyzete.

6. A részvényeladásnál elônyben részesülnek a külföldi befektetôk, amelyeket a Nemzeti Bank véleményez, illetve felülvizsgál.

7. A részvényeladásnál az állami tulajdonalap megtart magának 10%-ot, ami bizonyos esetekben ellenôrzési- és vétójogot biztosít.

8. A meglévô bankrészvények névértékét aktualizálni fogják, tíz-tizenkétszeresre emelik.

9. A beruházóknak a részvénycsomag megvételekor el kell fogadniuk az úgynevezett kibocsátási és elôjegyzési prémiumot, amit a névérték felett kell készpénzben kifizetni.

10. Egy fizikai vagy jogi személy a bankrészvényeknek legfeljebb 20%-át vásárolhatja meg, így meggátolja, hogy a bankrészvénytársaságok egy-két személy befolyása alá kerüljenek.

11. Az állami bankrészvények eladásából befolyó összeg a román állami költségvetést gyarapítja, és csak ezek után kerül sor a bankok alaptôkéjének emelésére, ami az infláció miatt (7 éve) idôszerû és sürgôs.

12. Ha egy jogi vagy egy fizikai személy a felajánlott részvénycsomag több mint 5%-át meg akarja vásárolni egy állami banktól, Románia Nemzeti Bankja elôzetesen átvilágítja és leellenôrzi megbízhatóságát.

*

Véleményünk szerint egy új, idô- és tôkeigényes folyamat indul(hat) el, kb. 2 évi késéssel, aminek célja a tôkefunkció rehabilitálása (50 év után). Ugyanakkor a pozítiv diszkrimináció bevezetésével akkor, amikor egy bank egyeseknek folyósít hitelt, míg másoknak nem, kiszûri a rosszul gazdálkodó gazdasági egységeket. A bankban a hitelkínálat és a bátor beruházási kezdeményezés találkozik, amely döntôen befolyásolhatja a hatékonyság emelését és a profittermelés növelését. Ezért a modern banknak a szerepe és jelentôsége a piacgazdaságban alapvetô. A pénz, a hitel eszköz, értékmérô, de megrontó is lehet — nélküle nem lehet piacgazdaságot létrehozni.

Az átmenet bonyolult és nehezen kifürkészhetô körülményei között a hitel szerepének növelése elengedhetetlen. A fejlett piacgazdaságok modellje feltételezi és megköveteli a versenyhelyzetet a bankszférában, a pénz szerepének és funkcióinak teljes körû elismerését. Többek között ezért kell gyorsan privatizálni az állami bankokat (is).

Mindezek ismeretében a Nemzetközi Valutaalap Romániának csak abban az esetben folyósít készenléti (stand by) hitelt, ha teljesíti a következô feltételeket: április 17-ig visszavonja a Dacia Felix és a Credit Bank mûködési engedélyét, április 21-ig a parlament elfogadja a bankprivatizációs törvényt, és csôdösnek nyilvánítja azt a 10-12 nagy ipari és kereskedelmi vállalatot, amelyek több éve veszteségesek.

Neményi József Nándor

Április 15-én, kedden, a televízió világgá kürtölte a hírt, amely szerint a brassói Caritas Kft. ellen megindítják a csôdeljárást. Közölték, hogy jogi szempontból lehetôség van a befektetett összegek visszafizetésére.

Mivel Brassóban többen is benyújtották már igényeiket, kíváncsiak voltunk, mi a helyzet a cég kolozsvári fiókjával. Amint a rendôrségen azt megtudtuk, Ioan Stoica letartóztatásakor, 1994-ben, a cég számláján csupán 8003 lej volt, amelyet rögtön le is foglaltak. Az azóta eltelt három évben összesen 123 500 kártérítési kérvényt nyújtottak be a kárvallottak — ezeket pedig már jó ideje áthelyezték az ügyészségre — tájékoztatott a rendôrség sajtószóvivôje. Minden fáradozásunk ellenére az ügyészségen nem tudtunk használható információt beszerezni e témával kapcsolatosan, ugyanis mindennemû tájékoztatást megtagadtak. Arra hivatkoztak, hogy az illetékes személyek terepen tartózkodnak. A kolozsvári Nemzeti Korrupcióellenes Bizottság elnöke, Rãdulescu S,tefan borúlátóan nyilatkozott. Ha a hivatalos központi szervek nem veszik kézbe az ügyintézést, itt lényeges változások nem várhatók. Számos Caritas-károsult e bizottsághoz nyújtotta be panaszát, ám nem kezdeményezhetô semmilyen eljárás mindaddig, amíg egy bírói döntés az ügyben nem születik. A megoldás azért is várat magára, mert a Caritas-ügybe magas beosztású személyek is belevegyültek, s ennek következtében egy fentrôl lefelé történô ködösítés tapasztalható. A kolozsváriak általában passzívan viszonyulnak ehhez a helyzethez. Az utcán tegnap általunk megkérdezett személyek többsége azt nyilatkozta, hogy ha meg is volna erre a lehetôsége, a pénzét nem igényelné vissza.

Borcsa Judit — Steiner Beatrix

Pavel Abraham, a rendôrség új fôfelügyelôje a belügyminisztérium szerdai sajtóértekezletén bejelentette: a rendelkezésére álló okmányok alapján a miniszter bûnügyi vizsgálatot rendelt el George Constantin Pãunescu üzletember ellen.

G. C. Pãunescu, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, az egyik legismertebb vállalkozó. Tulajdonában van a bukaresti Intercontinental és Lido Szálloda, a DAC Air légitársaság és több más vállalkozás.

Pavel Abraham szerint a Pãunescu elleni vádpontok között a csalás és a sikkasztás is szerepel. A fôfelügyelô közölte: az üzletember egy aradi vállalat korszerûsítésére szánt, külföldrôl érkezett összeget rendeltetésétôl eltérô célokra használt fel. A BBC adása szerint a szóban forgó összeg 10 millió dollár.

Pãunescut szerdán kihallgatta a rendôrség, a múlt héten pedig házkutatást tartottak nála, majd bekísérték a rendôrségre, ahol ismét kihallgatták — ezt követôen azonban szabadon távozhatott.

Virgil Mãgureanu, a Román Hírszerzô Szolgálat igazgatója a parlamentnek a titkosszolgálatot ellenôrzô bizottsága elôtti meghallgattatása során beismerte, hogy az általa vezetett intézmény a felelôs különbözô titkos információk kiszivárgása miatt. Mãgureanut azzal vádolták, hogy az RHSZ-tôl nem egy olyan hír szivárgott már ki a sajtóba, amely egyenesen a nemzetbiztonságot veszélyezteti. Az RHSZ igazgatója ígéretet tett, intézkedni fog, hogy soha többet ilyesmi ne forduljon elô. Mãgureanu megnevezte azon alkalmazottait, akiket az információ kiszolgáltatásának a felelôssége terhel.

Huszonöten a Dacia Felix Bank alapítói közül nyílt levélben fordultak az állam- és a kormányfôhöz, illetve a nemzeti bank kormányzójához, amelyben a bank mûködési engedélyének a visszavonása ellen tiltakoztak. Véleményük szerint mindez elsôsorban külsô erôk, a Nemzetközi Valutaalap ösztönzésére történt. A Dacia Felix Banknak ugyanis több, állami tôkével mûködô kereskedelmi intézménytôl 170 milliárd lej, illetve külföldrôl, exporttevékenységek következtében mintegy 200 millió dollár követelése van.

Amennyiben bevonják a bank mûködési engedélyét, az alapítók hazai bíróságokhoz és nemzetközi szervezetekhez kívánnak fordulni. Szertintük a bank saját erôforrásokból, a kormány és a nemzeti bank segítsége nélkül is lábra állhat.

Azok az államkasszának tartozó kereskedelmi társaságok, amelyek múlt év végéig nem egyenlítették ki számlájukat 1995-re, ezután a tartozásuk kétszeresét kell fizetniök — jelentette ki Ioan Gardin, a kolozsvári adóbehajtó hivatal fônöke, aki szerint a kolozsvári vállalatok össztartozása — az eddigi felmérések szerint — közel 65,1 milliárd lej.

Gardin szerint az év elejétôl máris 18 vállalat esetében foglalt le mintegy 3 milliárd lejre anyagi javakat, köztük a Carpimez KT, a CUG és a Cominex.