1997. április 23.
(IX. évfolyam, 92. szám)
Keleti György magyar honvédelmi miniszter bukaresti látogatása során a román kormányfôtôl ígéretet kapott arra: idén október 6-án a 13 aradi vértanú emlékmûvénél személyesen a magyar honvédelmi miniszter koszorúzhat. Ilyen szintû tiszteletadásra eddig még soha nem nyílt lehetôség Aradon.
A két ország honvédelmi minisztere szerint a hadisírok ápolásáról aláírt szándéknyilatkozat a következô, augusztusi miniszteri találkozóig ölthet szerzôdéses formát. Jelenleg román hadtörténész küldöttség tartózkodik Budapesten, hogy tanulmányozza azokat a hadtörténeti dokumentumokat, amelyeket átad majd a magyar fél.
(New York-i tudósítás)
Románia jelenlegi kormánya tudja, hogy az euroatlanti és NATO-integráció a kisebbségi jogok biztosítása nélkül nem valósítható meg — mondotta Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke április 12-én, szombaton este a Rutgers Egyetemen (New Brunswick, NJ, USA). Hangsúlyozta: fontos, hogy az Egyesült Államok is támogassa ezeket az erôfeszítéseket, és ösztönözze Romániát a szükséges emberi jogi, gazdasági és egyéb reformok végrehajtására.
Markó Béla másodízben tartott elôadást az egyetem mellett 37 éve mûködô Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör, Hungarian Alumni Association rendezésében. Elsô alkalommal 1991-ben fôleg a gondokról nyújtott tárgyilagos tájékoztatót. Mostani elôadásának ez volt a címe: A romániai magyarság új esélyei. 13-án New Yorkban, a Magyar Házban beszélt ugyanerrôl. Markó kifejtette, hogy a múlt novemberi választások eredményeként 25 magyar képviselôvel, 11 szenátorral, két miniszterrel, számos államtitkárral, prefektussal és más vezetô tisztséggel a magyarság kormányzati koalíciós részvétele modell értékû lehet az egész multietnikus térség számára. A magyarság még mindig hátrányos helyzetben van sok területen, de most új eszközeink, új lehetôségeink vannak az alapvetô változások megteremtésére — mondta.
A Magyar Emberjogi Alapítvány — Hungarian Human Rights Foundation szervezésében számos kongresszusi, kormányzati és Világbank-vezetôvel tárgyalt Markó Béla szenátor Washingtonban. Megújult érdeklôdést, segítôkészséget tapasztaltam sokak részérôl — mondotta. — Segített ebben az önök, az amerikai magyarság jelentôs és kitartó tájékoztató, lobbyzó munkája is — kérem, folytassák ezt!
Dr. Nagy Károly,
az Anyanyelvi Konferencia
társelnöke
Az RMDSZ kormányzati felelôsségvállalása nyomán többek közt egyik bukaresti alprefektusi pozíció is a magyar érdekképviseletnek jutott. Czédly József közgazdászt, Bukarest gazdasági ügyekkel foglalkozó alprefektusát ottjártunkkor az eltelt négy hónap tapasztalatairól kérdeztük. Az alprefektus, aki egyben az RMDSZ elnökének gazdasági tanácsosa is, a legsürgetôbb feladatoknak a privatizációs folyamatban felmerülô kérdések megoldását és az államosított ingatlanok sorsát rendezô jogszabályok érvényesítését látja.
— Bukaresti RMDSZ-es alprefektusként csak nagyon kis mértékben foglalkozom nemzetiségi kérdésekkel. Ilyen megbízatásom nincs is, feladatom kizárólag az ezzel a beosztással járó szakmai kérdéseknek a megoldása. Bár mind az RMDSZ, mind pedig a kormány programjában az áll, hogy a prefektusi hivatalok tevékenységi körét lassan le kell építeni, és át kell adni a választott helyi közigazgatási szerveknek a tanügyi, egészségügyi és más feladatokat, komoly törvénykezési tevékenységre lenne szükség a jelenlegi helyi közigazgatási rendszer megváltoztatására. Egyelôre tehát a kormánynak nem volt más megoldása, mint a prefektúrák keretén belül, saját emberei által megoldani egy sor olyan feladatot, amelyet a jelenlegi törvények még a prefektúrák hatáskörébe utalnak. Teljesen új feladatunk például a napokban megjelent 89. számú kormányhatározat alapján, hogy bizottságokat létesítsünk az alkalmazottak, a vállalatok és kormány közötti egyeztetések lebonyolítására. Olyan kényes kérdésekben kell ezeknek a bizottságoknak tárgyalásokat folytatniuk, amelyeket a vállalatok átszervezése, privatizálása és hatékonnyá tétele napirendre hoztak. Értem ezek alatt a létszámcsökkentést, ha jobb megoldás nem kínálkozik, egyes üzemek leállítását és a gyorsított privatizációt. Tehát a prefektusi hivatalok teljesen új és rendkívül fontos szerepet kaptak.
— Hány alprefektusa van Bukarestnek?
— Kettô. Kollégám mérnök, én közgazdász vagyok, a feladatokat könnyen elosztottuk: a technikai feladatokkal ô foglalkozik, a gazdaságiakkal pedig jómagam.
— Hány órát dolgozik ön naponta?
— Rengeteg a tennivaló, így a napi nyolc órán felül kijár itt a napi három-négy órányi plusz munka.
— Megkeresik-e önt hivatalában bukaresti magyarok gondjaikkal-bajaikkal, és tud-e rajtuk segíteni?
— Megkeresnek. Bukarestben, mint egyébként az egész országban nagy problémát jelentenek pillanatnyilag az elkobzott, államosított ingatlanok visszaadásával vagy megvásárlásával kapcsolatos ügyek. Ezek sok jogi kérdést vetnek fel, s ilyen ügyekben sok bukaresti magyar is megkeresett. Sajnos, eddig csupán egy-két ember ügyét sikerült megoldani, de a többi is napirenden van. A segítség nagyjából az eljárások felgyorsításában, a jogtalanságok megakadályozásában áll. De ilyen célból nem csupán a magyarok keresnek fel. Minden héten van ügyfélfogadás, s a legtöbben most már hozzám jönnek, magyarok és románok egyaránt, hiszen én foglalkozom ezekkel a nagyon fájó kérdésekkel, amelyeket a telektulajdonok és ingatlanok visszaszerzése, megvásárlása, vagy ezekkel kapcsolatos kérdések felszínre hoznak.
— Hogyan tartja a kapcsolatot az RMDSZ vezetôségével?
— Mivel az RMDSZ szövetségi elnökének a gazdasági tanácsosa is vagyok, ez egyáltalán nem nehéz. De a szövetség bukaresti székházában hetente találkoznak az RMDSZ-es miniszterek, államtitkárok és magasabb állami beosztásba került szakemberek. Ezekre az egyeztetésekre rendszerint keddi napokon kerül sor, s az eddigi konzultációk nagyon hasznosaknak bizonyultak.
Anton Ionescu, a Nemzeti Liberális Párt Kolozs megyei képviselôje az Építészeti Tanszék magyar nemzetiségû diákjai között közvélemény-kutatást végzett, és hasonló eredményre jutott, mint a Collegium Transsylvanicum Alapítvány és a Desire Alapítvány támogatásával készült januári felmérés: a magyar egyetemisták nem akarnak magyarul tanulni, mert akkor tanulmányaik befejeztével nem kapnak állást. Ha ez a felmérés valós közléseket rögzít, akkor arra a sajnálatos körülményre vetít fényt, hogy a diákoknak fogalmuk sincs az Európa Unió szabad munkaerôpiacáról, amelyen a mesterségüket több nyelven ismerô szakemberek árfolyama magasabb.
A parlamenti többségben részt vevô liberális képviselô véleménye szerint a fôiskolai oktatást kisebbségi szempontból változatlanul kell hagyni, vagyis az anyanyelvû oktatás szorítkozzon a pedagógusképzésre. Megjegyezte, hogy a parlamentbe nem terjesztettek be semmilyen módosítási javaslatot a tanügyi törvénnyel kapcsolatban, és erre a közeljövôben nem is számítanak.
A Dacia Felix Bank sajtóirodájának közleménye szerint a DFB ügyvezetô testülete meglepetésének és elégedetlenségének adott hangot, amiért a Román Nemzeti Bank úgy döntött, felfüggeszti mûködési engedélyét. Ez az intézkedés teljes mértékben ellentmond azoknak a törvényes elôírásoknak, amelyek a DFB különleges helyzetét szabályozzák, a Dacia Felix ugyanis átszervezésnek és bírósági felszámolásnak alávetett bank. E jogi eljárást pedig az 1995/64. számú törvény és a Nemzeti Bank 1996/3. számú elôírásainak értelmében, és az 1996 júliusában a kolozsvári bírósághoz a DFB és az RNB által benyújtott kérelmek alapján alkalmazták. A bíróság azonban mind a mai napig ez ügyben nem döntött. Eszerint az RNB nem folyamodhat egyszerre egy jogi és egy adminisztratív procedúrához, hiszen közismert: a jogi eljárás megállítja az adminisztratív intézkedést mindaddig, amíg az elôbbi megoldást nem nyer. A közlemény szerint a DFB megfellebbezi az RNB döntését.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése Állandó Bizottsága parlamenti szakbizottságának döntése értelmében a csütörtöki ülésen napirendre kerül Románia további monitorizálásának kérdése. A bizottság elnöke, Bársony András, a magyar szocialisták képviselôje azt javasolta, hogy halasszák el a döntést Románia monitorizálásának felfüggesztésével kapcsolatban, mivel mindeddig nem volt alkalma alaposabban is áttanulmányozni azt a jelentést, amely Romániának az ET-be való felvétele alkalmával vállalt kötelezettségeinek teljesítésérôl ad képet. Amint azt Radu Vasile, a román küldöttség vezetôje a Mediafaxnak elmondta, a politikai bizottság minden tagja a Bársony javaslata ellen szavazott. A hírügynökség szerint Bársony véleményét a magyar szocialista párt táborába sem osztja.
Románia monitorizálásának felfüggesztésérôl a jogi szakbizottság már döntött, a politikai szakbizottság véleményezése csak konzultatív jellegû.
A Mediafax szerint Frunda György szenátor csütörtökön a monitorizálás felfüggesztése mellett kíván szót emelni a plénumban. A szenátor szólni fog a román tanügyi törvény módosításának, illetve a nemzeti kisebbségi törvény mielôbbi parlament elé terjesztésének szükségességérôl.
Ugyancsak csütörtökön kellett volna napirendre tûzni az aromán kisebbség helyzetének megvitatását is, amelyet Görögország kérésére halasztottak el.
(Washingtoni tudósítónktól)
Románia az atlanti integrációs törekvések megalapozásánál tart, a NATO-bôvítés nem ér véget a madridi elsô körrel — mondta az amerikai külügyminiszternô román kollégájának. A biztató, de egyértelmûen kitérô válasz azt jelzi, hogy Madeleine Albright most lényegében nem teljesíti Adrian Severin kérését, hogy Románia is az elsôk között kapjon meghívást a csatlakozási tárgyalásokra.
A román külügyminiszter Washingtonban részletes tervekkel és adatokkal érvelt: Románia földrajzi helyzete, nagysága és tavaly november óta kibontakozó reformpolitikája nagy hasznot hajthat a NATO-nak. Mint mondta, Bukarest fontos tagja lehet egy román-ukrán-lengyel biztonsági együttmûködésnek, dél felé pedig elôsegítheti a balkáni stabilitást. A nyugati irányt, vagyis a magyar-román viszonyt is stabilizáló, az európai egységet erôsítô tényezônek nevezte.
Bukarest erôs kampányt kezdett a NATO-felzárkózásra, de a jelek szerint a madridi konferenciáig nem tudja ledolgozni a többéves hátrányt. Egyes nem hivatalos amerikai elképzelések szerint idén csak Magyar-, Lengyel- és Csehország kap meghívót, de Románia már jövôre sorra kerülhet. Sôt, ha minden jól megy, 1999 tavaszára „utolérheti" a hármakat, és velük, valamint Szlovéniával együtt érheti el a tagságot. Ez azonban egyelôre csak feltevés.
Vasárnap az amerikai román lobby háromszáz tagja a Fehér Háznál demonstrálva kérte Clintont: ne hagyja ki a bôvítésbôl a régió legfontosabb országát. A tüntetôk az „Ébredjetek románok" címû nemzeti dalt énekelve azzal érveltek, hogy a román NATO-tagság halasztása Moszkva karjaiba lökheti az országot. Közben Pacepa volt kémfônök feltûnést keltô cikkben figyelmeztetett: a Nyugatnak nem szabad katonai titkokat bíznia Bukarestre.
A washingtoni magyar lobby (és általában a Kelet-Európából származó amerikaiak szervezeteinek koalíciója) támogatja a román csatlakozási törekvéseket.
hogy újabb adóval, útadóval készülnek sújtani az autótulajdonosokat. (Nyilván, mert az autó itt még mindig luxuscikk!) Mindez Európa felé haladtunkban, ahol a vak tyúk is talál gödröt okozta rongálásért az autósnak fizetnek kártérítést... De ott, ahol Cseresznyés Pált például hosszú évekre ítélik, míg Cofariu urat nemzeti hôssé ütik, totál fordítva érvényes ez is, az utak minôsíthetetlen állapotáért e csodautak kárvallottait büntetik. Logikus, nem? Mert van európai logika és van balkáni logikátlanság. Persze, csak ha szárazra vetett hajóskapitány irányítja a forgalmat.
Ha már nincs ilyen, olyan, amolyan szerv, amely ügyes-bajos dolgainkban elvállalja a döntôbíró szerepét, ott a szabad sajtó, és mögötte a közvélemény. Lapterjesztési kérdésekben, önálló vállalkozások kapcsolatában a Mûvelôdés folyóirat felfogása szerint a legilletékesebb fórum. Illetékességében helyettesíti a gazdasági szerzôdést és a hivatalosan elôírt kísérôokmányokat, az együttmûködési készséget és a megértést.
Nevezett lap elsô embere nem azt kutatja, hogy miként történhet meg egy tévedés, és annak következményei miként semlegesíthetôk, hanem kimutatást kér, és a napilap nyilvánosságával fenyeget. Megfeledkezik arról, hogy közvetve ugyan, de maga is ludas a dologban. A terjesztô nem mindentudó, de nem is alárendeltje, akit utasíthat. Üzleti partnerek között pedig már meghonosodtak bizonyos szokások, gyakorlatok és elvárások. Jelen esetben vétkezett az Apex, a Mûvelôdés pedig az áldozat szerepében tetszeleg. Kártalanítást ígér, holott tudja, hogy ez az Apex gondja, és meg is teszi. Ilyen helyzetekben a befizetett összeg lejártáig folyósítjuk a lapot, vagy ha ez ügyfelünknek jobban megfelel, visszaadjuk a pénzt, esetleg átírjuk más kiadványra.
A Mûvelôdés — lehet ugyan a világ legjobb lapja — sikerét csak a piacon mérheti fel. Ez a siker jogosít vagy elmarasztal. Ezért a sikerért kell/kellene közösen cselekedni kiadónak és terjesztônek egyaránt. A magunk részérôl jól, rosszul a lehetségest megpróbáltuk, a Mûvelôdés viszont nem. Ennek az adósságnak a törlesztéséig, illetve a terjesztési feladatkörök tisztázásáig kénytelenek vagyunk lemondani a lap elôfizetéses terjesztésébôl és árusításából származó mintegy 3000 lejes havi bevételrôl.
A megkeresésig a Mûvelôdés fôszerkesztôjéhez hasonlóan mi is csak arra biztathatjuk az olvasót, hogy mostantól forduljon a szerkesztôséghez, mert ha továbbra is ott ôrzik a terjesztéssel kapcsolatos információkat, ôk a legilletékesebbek az árusításra.
Valamivel a választások után megyénk RMDSZ-szenátori irodájától levélben kértem információt a Román-Magyar Történészbizottságról, ennek mûködésérôl, a kapcsolatfelvétel lehetôségérôl stb. Mondjam, ne mondjam — választ nem kaptam!
A Korunk 1997/1. száma viszont választ adott kérdésemre, a bizottság két tagjának (a magyar Szász Zoltán és a román Camil Mures,anu) tollából. Igen röviden: megtudhattuk, hogy az 1971-es Kádár-Ceaus,escu találkozó következtében megalakult történész vegyes bizottság létezik, idônként összeül, kicsit vitatkoznak, néhány részletben meg is egyeznek, de ennek sok gyakorlati jelentôsége nincs. 1983-tól a fordulatig nem dolgoztak, de most újraéledtek olyannyira, hogy a 25. évforduló — tavaly — igen ünnepélyes volt (bizonyára bankett is volt), ez az újfajta munka is azonban inkább csak „nem látványos, apró lépésekkel segítheti a közeledést". Szász Zoltán azt is megemlíti, hogy a kontinuitás kérdésében „belátható ideig nincs lehetôség kiegyenlítésre". Az írásokból az is kiderül, hogy a bizottság a Román és Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt mûködik, de hogy konkrét — határidôket is tartalmazó — munkaterve lenne, erre nincs utalás.
Hanem azóta változott a világ, és ugyebár Európába törekszünk. Camil Mures,anu is utal rá, de más forrásokból is tudjuk, hogy az Európai Unió tudta és tudja, hogy igazi „unió" a történelmi kérdések tisztázása, összhangba hozott történelemkönyvek nélkül nem képzelhetô el. És már meg is születtek amott, nyugaton, nemcsak a németek-franciák, de pl. a spanyolok-hollandok viszonylatában is a közös történelemtankönyvek. És a mi tankönyveink is ehhez kell majd igazodjanak. Nemigen látszik a 26 éves történészbizottság befolyása még olyan egyszerû esetekben sem, amikor pl. a VII. osztályos történelemkönyv (amely különben a „csúsztatások" mintapéldánya) a különben nem épp megbízható Anonymusra hivatkozva azt írja, hogy a honfoglaló magyarok által a mi tájainkon talált három fejedelem (Glad, Gelu és Menumorut) román lett volna (82. old.); noha a krónikás fehéren-feketén azt írja, hogy Gelu „blach" lett volna (ami egyébként nem biztos hogy „vlah"-ot jelent), Menumorut viszont kozár, míg Glad bolgár. A VIII. osztályos történelemkönyv megfogalmazásai sem épp a megértést, kölcsönös megbocsátást szolgálják. Az ippi és ördögkuti megtorlások 153 halottat követelô jelzôje „atrocitãT,i de un primitivism fãrã precedent" (166. old. — nemcsak Vlad T,epes,, de Horea Sima is megsértôdhet a „fãrã precedent" miatt), míg a csekély 500 000 áldozatot követelô bolsevista megtorlás „teribilã represiune" (200. old.).
Ide kívánkozik e tankönyv „ismertetése" a kommunista idôk nemzetiségi oktatásáról. Íme: „Az új szabályozások az oktatásügyet etnikai kritériumok (!) alapján fejlesztették. 1952-ben (!), Kolozsváron egy Egyetem (nagy betûvel) jött létre (!) magyar tanítási nyelvvel, elkülönítve a román nyelvûtôl. Utólag a két felsôiskola majd egyesül, esetenként (= dupã caz!) viszont megtartva az elôadásokat mindkét nyelven." A zárójelek az én kiemeléseim; a szöveg a 201. oldalon van.
Szerintem az RMDSZ most különleges helyzetben van, mind a román, mind pedig a magyar kormányra befolyást gyakorolhat, hogy a fenti bizottság konkrét munkatervet dolgozzon ki, határidôkkel, tekintetbe véve elsôsorban az európai szervezetekhez való csatlakozás elvárásait. Azt is elérhetné, hogy e bizottság — viták esetén — kötelezôen vegye tekintetbe a már elkészült-egyeztetett euro-történelemkönyvek tartalmát, valamint semleges történészek (döntôbírák) véleményét is. Ami pedig a legkényesebb kérdést, a kontinuitást illeti, eleve meg kéne egyezzenek, hogy csak olyan eseményeket vizsgálnak, amelyekkel kortárs, többoldalú, elfogulatlan, már írásos, hiteles dokumentumok foglalkoznak, míg az írásbeliség elôtti idôk nyelvészeti, régészeti stb. következtetéseit, feltételezéseit (így a magyar kettôs honfoglalás elméletét is) mint pillanatnyilag nemcsak biztosan eldönthetetlen, de minden gyakorlati szempontot is nélkülözô voltuk miatt, kiemelik vizsgálódásaik körébôl; ugyanakkor kötelezve a történelemtankönyveket, hogy ezen témákat mint feltételezéseket tárgyalják.
Na tessék! Ismét okultunk valamit. Törzsök Erikától. Megtudhattuk, ha van fülünk hozzá, és gondolkozni is tudunk, hogy minálunk a kisebbségi kérdés nem valódi probléma. A Határon Túli Magyarok Hivatala elnökének a Duna tv április 16-i Esti kérdés címû mûsorában elhangzott szavaiból ugyanis egyértelmûen az derül ki — legalábbis azok számára, akik nem állnak hadilábon a magyar nyelvvel —, hogy Törzsök Erika nem tekinti valódiaknak a kisebbségi kérdéseket. Ezt persze nem kategorikus állítás formájában adta tudtunkra, de érthetô módon nyilvánította ki, amikor a novemberi választások utáni helyzetrôl szólva az új államvezetésrôl ezt mondotta: a valódi problémákat nem fedik el kisebbségi kérdésekkel.
Lehet, sokan úgy vélik, csupán nyelvbotlásról, félresikerült, nem éppen szerencsés kifejezésrôl van szó. Valójában azt akarta mondani, hogy a korábban szokásos magyarázatokkal szemben immár nem a kisebbségiek számlájára írják az igen súlyos gazdasági problémákat. Magam is így gondolkoznék, ha nem volna tudomásom Törzsök Erika egy-két korábbi, a romániai magyarság érdekeivel ellentétes megnyilatkozásáról, amelyek a hazai sajtóban jogosan váltották ki többek rosszallását. Így viszont képtelen vagyok egyszerûen sajnálatos bakiként könyvelni el, hogy a kisebbségi kérdéseket a valódi problémákkal állítja szembe, legfönnebb olyan elszólásnak tekintem, amely tökéletesen egybehangzik a mi valós érdekeinkkel szembenálló nézeteivel.
Valamit azonban nem értek. Talán tudathasadásban szenved Törzsök Erika, a HTMH-nak elnöke, hogy a kisebbségi kérdéseket nem méltóztatja valódiaknak minôsíteni, mégis elvállalta és vállalja a hivatal vezetését? Nem lát ebben következetlenséget? Vagy ilyen módon, a valódiságot tagadva kívánja elôkészíteni a talajt ahhoz, hogy a magyarországi és a határon túli magyarok a lehetô leglogikusabb intézkedésének lássák, ha a magyar kormány — mint szükségtelent, fölöslegest — megszünteti a HTMH-t? Vagy a romániai magyarságot akarja — néhány hazai magyar politikus szája íze szerint is — türelemre inteni? Ez sem kizárt.
Aki odafigyelt, észrevehette, hogy Törzsök Erika nem egészítette ki a romániai helyzetképet azzal, hogy most a gazdasági problémákkal fedi az új kormányzat — az RMDSZ kulcspozíciókban leledzô vezetôinek elnézô (?) segédletével — a kisebbségi kérdések megoldásának elodázását. Olyan valódi és égetôen sürgetô problémák megnyugtató rendezését, mint a Bolyai Tudományegyetem újraindítását is feltételezô önálló anyanyelvû oktatási hálózat megteremtése, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása vagy megfelelô kárpótlás, a szabad nyelvhasználat joga, és mindennapos gyakorlatának biztosítása.
Úgy tûnik — tévedtem. Akkor, amikor délibábkergetésnek minôsítettem a közép- és délkelet-európai országok versengését a NATO-tagság, egyáltalán az euroatlanti csatlakozás tekintetében. Küszöbön áll ugyanis az a Madridban tartandó értekezlet, amelyre az Észak-atlanti Védelmi Szövetség kiterjesztésének elsô lépcsôjébe belekalkulált országokat hívják meg (még akkor is, ha hivatalosan tiltakoznak az ilyen elsô-második stb. lépcsôs-hullámos felvételi rendszer ellen). Úgy látszik, a NATO mégis komolyan gondolja, hogy keletebbre tolja határait, nagyobb biztosítékul a nyugat-európai országok számára egy esetleges (mondjuk ki) Oroszországból induló támadás ellen.
Az érdekelt közép- és kelet-európai, délkelet-európai országok (majdnem) mindenike elsôk között akar NATO-taggá válni. Ilyen értelemben a magabiztos nyilatkozatok se hiányoznak ezen országok politikusai részérôl sem Csehországban, sem Magyarországon. A mi országunk is tôle telhetôen ragaszkodik ahhoz, hogy belekerüljön ebbe az elsô hullámba. Amennyiben a médiákból tájékozódhattunk, a szinte százszázalékos eséllyel induló Lengyelország és a szintén jó esélyû Szlovénia kormányai nyilatkoznak ebben a vonatkozásban a legkevesebbet. Legújabban, a minapi választások után Bulgária is bejelentette igényét a csatlakozásra. Legbájosabb a nemzeti utolérhetetlenségi komplexusban pancsoló szlovák kormány: Már nem is ahhoz ragaszkodik, hogy az országa legyen NATO-tag. Azt próbálja elôírni Brüsszelnek, kit ne vegyenek fel a szövetségbe. Nem Magyarország: Csehország NATO-csatlakozása ellen tiltakozik, a két ország közötti gazdasági vita mián.
Amennyiben tényleg sor kerül a NATO bôvítésére (és nem csak emlegetik) úgy várható, hogy Lengyelország, Csehország, Szlovénia és Magyarország tényleg bekerül ebbe az elsô menetbe, és ha így lenne, nekünk, romániai magyaroknak nagy érdekünk, hogy a mi országunk is csatlakozhassék ezekhez az országokhoz. Amennyiben Romániát mégsem hívnák meg Madridba (ez esetben könnyen elôfordulhat, hogy Magyarországot is kihagyják, nehogy ellentétet szítsanak — úgymond — a két ország között), nos ha netán így lenne, nem arról van szó, hogy Románia — kiváltképpen a múlt év novemberi választások után — nem felelne meg a NATO-tagság döntô követelményeinek. Azt jelentené, hogy a NATO engedett az orosz nyomásnak.
De miért tiltakoznék Oroszország éppen Románia NATO-tagsága ellen?
Amennyiben tiltakoznék, azért tenné, mert nem mondott le végképp (a Sztálin által is dédelgetett) Nagy Péter-i tervrôl, a terjeszkedésrôl a Balkán irányába, a Dardanellák felé. Ennek pedig útjába állna egy NATO-tag Románia. Bulgária (esetleg késôbbi) csatlakozása a katonai szövetséghez csak a kegyelemdöfést jelentené ennek a politikának, amelynek fontos pillére lenne az orosz-bolgár testvériség, szövetség.
Minden attól függ tehát, hogy a nagy gazdasági nehézségekkel küzdô (tehát nagymértékben a NATO-tagországok támogatására szoruló), belpolitikailag sajnos ingatag, de katonai hatalomként még mindig félelmes Oroszország szavának mekkora súlya van a nyugati hatalmak szemében.
Úgy egyébként (és erre az orosz politika is célzott) a tulajdonképpeni veszélyt Európa békéjére nagy távlatban nem hiszem, hogy Oroszország jelentené. Inkább a távol-keleti nagy szomszédja, Kína. Inkább az egyre erôsödô iszlám fundamentalizmus. Az is elképzelhetô tehát, hogy Oroszország tényleg lemond a Nagy Péter-i álmokról, lenyeli a békát, elfogadja a NATO-terjeszkedést (amely egyébként senki, így Oroszország ellen se irányulna), sôt, valamilyen katonai szövetségre lépne a NATO-val (ebben az irányban az elsô lépések napjainkban történnek), távlatban pedig — belépne a NATO-ba.
Ez utóbbi (szerencsés) változat esetében is félek azonban (rövid távon) a NATO-tagságtól: Az ezzel járó haderô-, illetôleg fegyverzetkorszerûsítés olyan költségekkel járna, amelyek csak igen hosszú távon térülnének meg. Addig pedig maradna az ország a növekvô szegénységgel, a katasztrofális egészségügyi helyzettel.
Bár ezúttal se, ebben se lenne igazam.
Korszakunk egyik legostobább találmánya az útadó. A matricák nyomtatási költségét, a hamisításukkal járó kárt, a bliccelôk lefülelésére beindítandó rendôri tevékenységet és az új adófajta bevezetését követô sok egyéb kiadást annak kellene fizetnie, aki kitalálta.
Az útadó a harmadik adófajta ugyanarra a célra. Útadó lényegében az évi autóadó is. Mert mi másra költenék, ha nem útjavításra? Csak nem a pénzügyi hivatal fenntartására? Ha igen, akkor volna egy ötletünk: szüntessék be az adót és az adóhivatalt, és akkor még nyerésben is leszünk, mert az adóbeszedô elmehet valami hasznos munkát végezni. Vajon miért nem emelték az eddigi autóadót az útügyi miniszter kívánságának szintjére? Restellték? Ugyan! Adókivetés dolgában csak a mindenkori ellenzék képes szemérmességet tanúsítani, de utóbb mindig kiderül, hogy színleli.
A másik útadó a benzin árának egy része. Minden üzemanyagáremeléskor benyújtották a különbözô számlákat, hogy az önköltségen felül mire kell még befizetni, amikor tankolunk. Miért nem csapták hát most is a benzin árához az útadót? Megmondták volna, hogy né, gödrösek az utak, javításukra nem telik az évi autóadóból és a benzin árából e célra lecsíphetô pénzbôl. Megértenénk, mert apránként könnyebb kiadni havi fizetésünk nyolcadát, vagy negyedét, sôt igazságosabbnak tartanánk, hogy mindenki annyit pótoljon az útjavításba, amennyi utat használ.
Bár tudjuk azt, hogy pihent agyúak számítása szerint egymillió személygépkocsi képes akkora kárt tenni adott útszakasz burkolatában, mint egy nyergesvontató egyszeri elhaladással. Kik hát az igazi aszfaltbetyárok? Miért nem a nagy útkoptatóktól követelik a javítási költségeket? A személygépkocsi-tulajdonosoktól esetleg az új utak építéséhez követelnének némi hozzájárulást. Még tulajdonosoknak is éreznénk magunkat, mint hajdanán. Vagyonunkat, a biztonság kedvéért, még egyszer megvásárolnánk majd az autópálya-díjakkal... Szóval, ezek olyan bonyolult dolgok, hogy ne is firtassuk, inkább fizessünk.
De hogy egy ütött-kopott IMS gazdája másfél milliót pengessen le útadó fejében, míg azok az újgazdagok, akik 1999 köbcentis, turbós, hengerenként hatszelepes motorjaikkal sepernek le mindenkit az útról, mindössze 100 000 lejjel pótoljanak be Traian Bãsescu minisztériumának költségvetésébe, az enyhén szólva akkora méltánytalanság, amekkorát a sokoldalúan fejlett szocializmus és a vadkapitalizmus együttesen sem lenne képes kitalálni.
Mondhatná valaki: nem volna helyes az sem, ha soron kívül drágítanák a benzint, mert az újabb áremeléseket eredményezne. Minden árut szállítani kell, ugye, meg a vállalkozók, bankárok, igazgatók stb. furikázását is beépítenék a termékek árába. Na és? Az útadót talán nem fogják megfizettetni a fogyasztókkal?
A Mesagerul transilvan értesülései szerint az idei statisztikai adatok a HIV-fertôzöttek számának jelentôs növekedésével fenyegetnek — most már a felnôtt lakosság soraiban is. Jelenleg Romániában ugyanis nem kevesebb mint 4000 AIDS-es beteget és 20 000 HIV-fertôzöttet tartanak nyilván. A fertôzés további terjedését megelôzendô, az AIDS és a HIV-elleni harcot magára vállaló bizottság alakul a közeljövôben.
2500 romániai diák tanul jelen pillanatban Magyarországon — jelenti az A. M. Press. Közülük 1000-en a magyarországi felsôoktatási intézményektôl nyert ösztöndíjakkal, továbbá 60 ösztöndíjas a minisztériumközi egyezmény alapján. 50-en doktorálnak, 75-en a második egyetemüket végzik Magyarországon, 1200-an pedig a különbözô alapítványok szervezésében mûködô távoktatásban vesznek részt. Béres András tanügyi államtitkár a hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, aggodalommal tölti el a diplomák kölcsönös elismerésének idôbeni elhúzódása. Nem is lehet tehát csodálkozni azon, ha a Magyarországon tanuló diákok nem térnek haza, s inkább más országokban keresnek munkalehetôséget.
Beke György Barangolások Erdélyben címû hatkötetes sorozatának elsô darabját jelentette meg a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. A közép-erdélyi magyar szórványok életét ismertetô, Szigetlakók címet viselô könyvet hétfôn mutatták be a Magyar Írószövetségben. Az albumot Korniss Péter 19 színes és 28 fekete-fehér fotója illusztrálja.
Az 1989 óta Magyarországon élô romániai magyar író a szociológia eszközével, monografikus alapossággal tárja fel a magyarlakta vidékek jelenét, és képet ad múltjáról. Ír a kisebbségi magyarság anyagi, szellemi és lelki kiszolgáltatottságáról, ugyanakkor hitelesen ábrázolja az elmúlt évtizedekben létrehozott értékeket is. A tervezett kötetek bemutatják a szatmári és a máramarosi, a bihari, a bánsági, a dél-erdélyi magyar lakókat, valamint a legnagyobb kisebbségi magyar tömb, a székelység sajátos hagyományait és mai életét. A sorozat további köteteit a kiadó 1998 júniusáig készül megjelentetni. A könyv megvásárolható a kiadónál.
Kéthavi átlagbérnek megfelelô bírságot fizethetnek a vezetés közben dohányzók, ha a parlament elfogadja azt a törvénytervezetet, amelyet jelenleg az egészségügyi minisztériumban tanulmányoznak. A tervezet elôirányozza „a dohányzás tilalmát nyilvános helyeken, a tömegközlekedési eszközökön, a kórházakban, a sportlétesítményekben, a munkahelyen és a volánnál".
Ha a szöveget elfogadja a törvényhozás, a rendelkezés megszegôire 250 ezer és 1 millió lej (40-150 dollár) közötti pénzbüntetés vár. A törvénytervezet tiltaná cigaretta árusítását 16 év alatti serdülôknek, és elôírná az iskolában dohányzó diákok kicsapását. Tilos lenne a dohányfélék közvetlen és közvetett reklámozása a tájékoztatási eszközökben, és a cigarettacsomagon szerepelnie kellene a feliratnak, hogy „a dohányzás káros az egészségre".
A hivatalos statisztikai adatok szerint a lakosság mintegy harmada (a férfiak 44 és a nôk 23 százaléka) dohányzik, és a dohányzás évente körülbelül 30 ezer ember halálát okozza.
A RomTelecom telefontársaságnak az idén 510 ezer új telefonvonalat kell bekapcsolnia 350 ezer elôfizetô számára — írta a Jurnalul naT,ional.
Jelenleg 22 millió lakosra 3,4 millió telefonvonal jut. A telefontársaság az utóbbi években körülbelül 1 millió telefonigénylést kapott.
A RomTelecomnak az idén 240 millió dollárra van szüksége a beruházáshoz, ebbôl 100-120 millió dollárt hitelbôl akar elôteremteni, a fennmaradó részt pedig saját forrásból.
A kolozsvári székhellyel bejegyzett Iskola Alapítvány kuratóriuma jóváhagyta az egyetemisták számára az ez évi szociális és tudományos ösztöndíjak rendszerét. Eszerint szociális ösztöndíjban részesülhetnek az Iskola Alapítvány részérôl azok az állami vagy magán felsôoktatási intézményekben tanuló hallgatók, akik anyagi nehézségekkel küzdenek. Szociális ösztöndíjban részesülhet mintegy 200 hallgató, egyenként 100 000 lejes összeg havi folyósítással. Tanulmányi és szakmai tevékenységért támogatásban részesülhetnek 150 000 és 800 000 lej közötti összegben azok a hallgatók, akik önálló tudományos tevékenységet bizonyítanak, szakmai konferenciákon vesznek részt, publikálnak stb. A pályázati feltételek, a pályázással kapcsolatos tájákoztató, az ûrlapok és egyéb tudnivalók rövid idôn belül megtalálhatók az OMDSZ tagszervezeteinek székhelyén.
A kuratórium döntést hozott az Informatika az oktatásban címû, Illyefalván rendezendô konferencián részt vevô középiskolai tanárok költségtérítési támogatásáról, valamint a felsôoktatásban dolgozó ingázó tanárok támogatásáról az ingázási költségek részleges fedezésével.
A körösfôi RMDSZ kezdeményezésére tavaly decemberben tartotta meg alakuló ülését a Rákóczi Kulturális Egyesület. Péntek Lászlót, az egyesület kulturális alelnökét kérdeztük a szervezet célkitûzéseirôl.
— Fô célunk a kulturális értékek ápolása és a hagyományok megôrzése. Évente sátortáborokat szeretnénk szervezni a határon túli — magyarországi, moldovai, kárpátaljai és délvidéki — gyermekek számára. Kárpátaljáról egy körösfôi származású tanárnô már jelezte, hogy hajlandók elfogadni meghívásunkat.
Ezenkívül különbözô sportmérkôzéseket szeretnénk rendezni, amelyre a legközelebb a Riszeg-tetôi ifjúság találkozón kerül majd sor. Ugyanakkor a Rákóczi énekés balladacsoport már összeállított egy kalotaszegi lakodalmas mûsort, amellyel a tervek szerint már ôsszel vendégszerepelnek Pécsett, Tiszavasváron, Sásdon és Budapesten. Ígéretet kaptunk a budapesti Rákóczi és Bocskai Szövetség vezetôségétôl, hogy anyagilag támogatják a magyarországi kiszállásokat. Péntek Ferenc, a kalotaszentkirályi hagyományôrzô néptáncegyüttes tagja minden vasárnap délután táncórákat tart a fiataloknak.
Elhatároztuk, hogy figyelmet fordítunk a környezetvédelemre. Nagy segítséget jelentett a sásdi Katolikus Kolting Ifjúsági Egyesület által felajánlott teherautó, amelyet erre a célra használunk. Antall János, Körösfô polgármestere már beindította a szemétgyûjtési akciót.
Ugyanakkor a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesülettel felvállaltuk a Riszeg-tetôi majális megszervezését, amelynek reméljük, hogy az idén nem lesznek szomorú következményei.
— Mit tudnál mondani a tavaly alapított Körösfôiek Baráti Társaságáról?
— Ferenc László esperes és Kovács Kurucz János, a zilahi Avram Iancu Líceum igazgatójának javaslatára hozták létre a Körösfôrôl elszármazottak baráti társaságát, amelyet hivatalosan még nem jegyeztek be. Tudomásom szerint, erre hamarosan sort kerítenek.
— Te vagy a körösfôi RMDSZ elnöke is... Jelenleg milyen gondokkal küszködtök?
— Az utóbbi idôben különösebb problémáink nem voltak, kivéve a „kopjafa"-ügyet, amely immár két éve folyik a kolozsvári törvényszéken. Reméljük, hogy reánk nézve pozitív eredménnyel zárul. A pernek olyan fázisa is volt, amelyet megnyertünk. Ekkor a Kolozs megyei tanács újra fellebbezett, csak hogy eltávolítsuk a kopjafát. A csatahelyen az általunk elhelyezett kereszt még áll, de mellé akarva-akaratlanul, nem tudom, árnyékszéket építettek. Az RMDSZ nagy célja, hogy Mãris,elen, a csatahelyet védett területnek nyilvánítsák.
Ez év júliusában újból megszervezzük a Vasvári Pál-napokat, amelyen a gyermekek számára történelmi vetélkedôt is rendezünk.
A hétfô délutáni bánffyhunyadi városi tanácsülésen öt napirendi pont megvitatására került sor — tájékoztatott tudósítónk. Elsôként a kórház gazdasági igazgatójának a beszámolója hangzott el, amelybôl kiderült, hogy a bánffyhunyadi kórház az utóbbi idôben sok gonddal küszködött. Több mint négy éve az államtól semmiféle anyagi támogatást nem kapott, többmilliós adóssága van. Nincsenek orvosi eszközök, a külföldi segélyekbôl juttatott mûszerekkel dolgoznak. Ezenkívül nyolc orvosi állás szûnt meg, nincsen ideggyógyászuk és orr-fül-gégészük. A radiológus nyugdíjba ment, a felszerelés ott áll használatlanul. A betegeket röntgenre a poliklinikára szállítják.
A tanácsülésen szó volt a környezetvédelemrôl. A város tisztántartását eddig a Cris,ul Kft. végezte, kifogásolhatóan. Elfogadták, hogy ezentúl egy magánvállalkozó vegye át a város takarítását. A polgármester elôterjesztését, hogy a temetôbe kápolnát építsenek, ugyancsak elfogadták.
Heves vitát váltott ki a Bráhne nevezetû vallási gyülekezet kérése, hogy anyagi támogatást kapjanak egy lakás rendbehozatalára, ahol a roma gyermekek számára iskolakezdés elôtti tanfolyamot indítanak be. A városatyák azzal a feltétellel fogadták el a javaslatot, hogy a tanfolyamra a mûvelôdési házban kerüljön sor.
Április 18. és 20. között Fábri István, a Nógrád megyei regionális Magyar Vállalkozás-fejlesztési Alapítvány kuratóriumi tagja szakemberek társaságában Kalotaszegre látogatott azzal a céllal, hogy felmérjék, milyen anyagi támogatást nyújthatnak a kalotaszegi kis- és közepes vállalkozók számára.
A magyar állam a vállalkozók anyagi és erkölcsi támogatása érdekében a fejlett nyugati országok tapasztalataira és pénzügyi támogatására alapozva hozta létre a Magyar Vállalkozás-fejlesztési Alapítványt, amely az egész országot behálozó szervezetekkel rendelkezik. Az Európa Unió kis- és közepes vállalkozások támogatását célzó PHARE-programot megvalósító szervezet legfontosabb feladata többek között a gazdasági fejlôdést elôsegítô stratégia kialakítása, és a vállalkozások finanszírozási lehetôségének a bôvítése.
Kalotaszegi körútjuk alkalmával sikerült felvenniük a kapcsolatot a kalotaszentkirályi és a körösfôi polgármesteri hivatallal, valamint a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület vezetôségével. Egyezséget kötöttek, hogy az ôsz folyamán Kalotaszegen menedzserképzést indítanak be, a vállalkozói képesség fellendítése érdekében elôadásokat tartanak, és anyagilag támogatják a közös vállalatok kialakítását. „Úgy láttam, hogy meg voltak elégedve az itt tapasztaltakkal — vélekedett Péntek László, a körösfôi RMDSZ elnöke. — Nagy szükség lenne a fejlesztési program beindítására, mert Kalotaszeg ipara nagyon elmaradott. Abban maradtunk, hogy augusztus folyamán újból eljönnek konkrét adatokkal és tényekkel."
A Sodronyipari Mûvek mûvelôdési háza április 19-én, szombaton nagysikerû kórusfesztivál színhelye volt. A hatodszor megrendezett fesztiválon 3 hazai, és Magyarországról a mohácsi Bartók Béla Mûvelôdési Központ 60 személyes vegyes kórusa vett részt.
A Kolozs megyei résztvevôk: a kolozsvári Krisztus megdicsôülése nevû ortodox templom Theophania énekkara, a kolozsvári vasutasok Feroviana kórusa és a rendezô nagyvállalat Astra nevû énekkara. A kórustalálkozó megszervezésében a Sodronyipari Kombinát mellett részt vett a kolozsvári Népi Alkotási Központ és az Aranyosgyéres 775 mûvelôdési egyesület. A rendezvény sikeréhez hozzájárult az aranyosgyéresi RMDSZ is. Az Aranyosgyéressel testvérvárosi kapcsolatban álló Mohács hasonló rendezvényre hívta meg az aranyosgyéresi Astra énekkart.
Az egykori termelôszövetkezeti istállókból kiáramló frissen sült kenyér illata, a zakatoló gépek s üdítôsládák jelzik: a falakon belül komoly kisüzem dolgozik. A két magyarnagykapusi vállalkozó 1990-ben indult cége több jogi átalakulás után mára komoly kisüzemmé nôtte ki magát, élelmiszeripari termékeiket a környéken jól ismerik. A többéves tapasztalat alapján, a vállalkozás terebélyesedésével, merészebb terveket is készítettek. Errôl Sallai Márton és Sallai István fôrészvényesek szóltak a Salber részvénytársaság képviseletében.
Faluturisztikai központ építésén, turisztikai telep kialakításán dolgoznak, olyan kalotaszegi fogadóközpontot akarnak létrehozni, ahonnan a bel- és külföldi turistákat végigkalauzolhatnák Kalotaszeg egyedi szépségû falvain. A nagyméretû beruházásnak a kezdetén tartanak, de meggyôzôdésük, hogy a mai pékség és hûsítôkészítô kisüzem jövedelmezôségébôl befejezhetik a központot.
Az eddigi vállalkozás lépésrôl lépésre épült ki, a bevételekbôl fedezték a következô lépcsôfok építését. Azzal kezdôdött, hogy a két széki származású férfi, közvetlenül a forradalom után, egy szamosfalvi bérelt portán hûsítô kisüzemet indított be. Akkor a nagy világcégek még nem terjeszkedtek Romániába, így a hûsítôjük korlátlan mennyiségben fogyott a kolozsvári piacon. A bevételekbôl vásárolták meg a nagykapusi termelôszövetkezet istállóit. A rengeteg trágyát, szemetet két év alatt takarították el, szedték rendbe az épületeket, a környéket annyira, hogy az egészségügyi hatóságok engedélyét kérhessék élelmiszeripari tevékenységre. Az út hosszú és nehéz volt. A hûsítôgyártás kezdeti felfutása némileg megtorpant a Pepsi, a Coca-Cola bejövetelével, de a vállalkozás termékei olcsóbbak maradtak a világcégek árainál. Az idôközben beindított pálinkafôzô részleg hozama, a több száz liter ital „belsô használatra" készült, ez lett a vállalat protokollalapja... Az ingadozó gyümölcstermés nem segítette önálló üzemmé fejlôdni ezt az ágazatot, amely az utóbbi években a nagyvállalatoknak busás hasznot hozott a palackozott, saját áruként forgalmazott italok eladásával. A Salber Rt. szakemberei inkább korszerû pékség kiépítésében láttak fantáziát, abban reménykedve, hogy a kenyérgyártás és forgalmazás a cég jó bevételi forrásává válhat. A francia sütôtechnológiával készülô kenyér azonban nem örvendett osztatlan sikernek a környéken: a közeli Gyaluban idôközben jó pár péküzem indult, mindenki ebben látta a nagy jövedelmet. A nagykapusiak kenyere vékony héjú, foszló bélû kenyér — a falusi ember inkább a keményebb héjú, késsel jól vágható, nem annyira „kívánatos" cipókat kedveli... Az rt. most Kolozsváron is szeretne piacot keresni, ilyen irányba bôvítené tevékenységét.
A turisztikai központ beindulásával a vállalkozás élelmiszerei — remények szerint — belsô használatra készülnek majd, a turisták ellátására megtermelnének sok mindent. Kisméretû sörfôzde gondolata is felmerült.
A vállalkozáshoz eddig a magyarországi Kézfogás Alapítvány Kooperáció Kft.-jén keresztül kaptak jelentôs hitelt. Hazai bankoktól a vállalkozás elején vettek föl kölcsönt, amit különösebb gondok nélkül vissza is fizettek, manapság azonban ugyanezt nem tudnák vállalni. A jelenlegi bankkamatok mellett kölcsönt termelésbôl nem lehet visszaadni, összegzik vendéglátóink a szomorú valóságot.
A szomszédban heteken belül eladásra kerül az Agromec-gépállomás még meglévô vagyona. Ennek privatizációjába is bekapcsolódnak, mindössze arra várnak, hogy a folyamat beinduljon, lépni tudjanak. A magánosítás lépcsôfokai még homályosak, sok részletet az illetékesek sem ismernek. Az Állami Tulajdonalaptól a kuponos privatizáció során megvásárolt tulajdonrészükre részvényeket kell nyomtatni, erre azonban a privatizálandó állami vállalatnak nincs pénze. Törvényes rendelkezés szükséges ahhoz, hogy a mostani helyzetet szabályozni lehessen.
A vállalkozók mégis magabiztosak. Meggyôzôdésük, hogy az idô nekik dolgozik, a jövô elôbb-utóbb a magánvállalkozásoké lesz. Ôk erre készülnek.
Zsúfolt programot bonyolít le Bukarestben a magyar Országgyûlés honvédelmi bizottságának küldöttsége, amely elnökének, Mécs Imrének a vezetésével hétfôn érkezett négynapos látogatásra.
A két parlament katonai bizottságainak találkozóján fontos helyet foglalt el a NATO-csatlakozás kérdése.
Kedden délelôtt Markó Béla, az RMDSZ elnöke fogadta a delegációt. Az Egyesült Államokból a napokban visszatért szövetségi elnök az RMDSZ-nek a román kormányban való részvételérôl és a Románia mielôbbi NATO-integrációjával összefüggô kérdésekrôl folytatott eszmecserét a vendégekkel. Az RMDSZ határozottan támogatja Románia csatlakozását a NATO-hoz — hangoztatta Markó Béla.
Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter a minisztériumban folytatott egyórás megbeszélést az országgyûlési küldöttség tagjaival, majd — az Egyesült Államokban tartózkodó Adrian Severin külügyminiszter távollétében — Dumitru Ciaus,u külügyi államtitkárral folytattak megbeszélést a képviselôk.
Délután az államfô nemzetbiztonsági tanácsadójával, a parlament külpolitikai és integrációs bizottságának tagjaival kerül sor találkozóra, este Szôcs Ferenc nagykövet fogadást adott a vendégek tiszteletére. Szerdán egy katonai egységnél tesz látogatást az országgyûlési küldöttség, majd Petre Roman, a szenátus elnöke fogadja a képviselôket.
Az Erdélyi Romák Szövetsége az általa képviselt kisebbség számára a magyar kisebbség által jelenleg élvezett vagy követelt jogokhoz hasonlókat követel. Ioan Butu, a szövetség politikai tanácsosa kolozsvári sajtóértekezletén megjegyezte, hogy a romák követelni fogják az anyanyelvû oktatást legalább líceumi szintig és anyanyelvük használatát a közigazgatásban. A roma vezetôk elégedetlensége a roma közösségek elleni visszaélésekbôl, valamint abból adódik, hogy szerintük az újonnan létrehozott kisebbségvédelmi igazgatóság csupán a magyar közösség érdekeit képviseli.
Április 24-28. között kerül sor Marosfôn a Romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek elsô találkozójára. Az ötnapos program keretében elôadások hangzanak el ifjúságpolitikáról — struktúrákról és lehetôségekrôl —, bemutatják az Ifjúságügyi Minisztériumot, az ifjúsági tanácsot, sor kerül az MIT tisztújító küldöttgyûlésére, és megbeszélik a külföldi, elsôsorban a magyarországi ifjúsági szervezetekkel való együttmûködés formáit és lehetôségeit, a különbözô ifjúsági rendezvényekkel és táborokkal kapcsolatos terveket, lehetôségeket, szervezeti programokat.
Olthévíz és Sárkány között több mint 2000 hektár mezôgazdasági területet öntött el a medrébôl kilépô Olt. Az árhullám a Háromszéken is fenyeget: Mikóújfalu határában a folyó vízszintje negyven centivel haladja meg a veszélyességi fokot. Az utóbbi napokban leesett hó gyors olvadása további árvízveszéllyel fenyeget.
A Szeben és Szentágota közötti vasútvonalat a keddi áradások miatt lezárták. Hét kilométer vonalszakaszt teljesen elfedtek a hullámok. A két állomás közötti járatokat felfüggesztették.
A kormánykoalícióban részt vevô pártok vezetôi az államfôvel lezajlott találkozón ismét megerôsítették a szövetségen belüli szolidaritást és kormányzati összetartásukat.
A Cotroceni-palotában hétfôn késô este került sor találkozóra Emil Constantinescu államfô és a koalíció fô pártjainak vezetôi — Ion Diaconescu, Petre Roman, Mircea Ionescu Quintus és Markó Béla — között. A megbeszélésrôl kedden kiadott közös közlemény leszögezi, hogy a koalíció a választótestület akaratát fejezi ki, és ebbôl következik a kormányzati és helyi tisztségviselôi felelôsségek elosztása a tavalyi választásokon elért súlynak megfelelôen. Ez az arányosság az egyedüli lehetôség a választók érdekeinek érvényesítésére.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke keddi sajtóértekezletén elmondta, hogy a találkozón a törvényhozási és kormányzati tevékenység összehangolásáról volt szó. A szövetségi elnök megjegyezte, hogy vannak és voltak problémák ezen a téren, a kisebbségi kérdések tekintetében fôleg megyei szinten, ezeket meg kell szüntetni, de kiemelte, hogy a kormánypártok megerôsítették a közös programban foglalt célok megvalósítását illetô eltökéltségüket, és a kisebbségi problémák megoldására szolgáló struktúrák már létrejöttek. Elmondta, hogy az oktatási törvény módosítására vonatkozó tervezetet, amelynek a kormányprogram szerint ki kell küszöbölnie az anyanyelvû oktatás akadályait, a napokban véglegesíti a minisztérium, onnan a kormány, majd a parlament elé kerül, amely még tavaszi ülésszakán dönt róla.
Ez törvény szintjén garantálja majd többek között a magyar nyelvû felvételizés jogát, de addig is, már most kész errôl a minisztériumi rendelet erre az évre vonatkozólag.