1997. augusztus 7.
(IX. évfolyam, 180. szám)

Összekuszált jogviszonyok
Perel a református egyház

(1. old.)

Az Erdélyi Református Egyházkerület július 10-én pert indított az Egészségügyi Igazgatóság ellen azzal a céllal, hogy visszaszerezze az államosításkor eltulajdonított három ingatlanát. Török Ferenc tanácsos kérdésünkre elmondotta: a református egyház vezetôi sajnálattal tapasztalták, hogy az egyházkerület egyetlen ingatlanát sem juttatták vissza a jogos tulajdonosnak, annak ellenére, hogy több épület a telekkönyv szerint az egyházkerület tulajdonát képezi. Ilyen például az Avram Iancu tér 15. szám alatti ingatlan, a rendôrség volt épülete, amelynek a visszajuttatásáért folyó pert az egyház elsô fokon megnyerte, de a belügyminisztérium a végzést megfellebbezte.

Az egykori református kórház épületét, a mai mentôállomást az egyházkerület 1932-ben vásárolta meg. 1944. június 2-án bombatalálat érte. A református egyház megkísérelte újból felépíteni a kórházat, de 1945-ben a munkálatokat anyagi gondok miatt nem sikerült befejezni. Az ingatlant 1947-ben romos állapotban államosították, és a román állam a régi alapokra emelte a mai épületet. A református egyház kéri a telekkönyvileg még ma is nevén szereplô ingatlan visszaszolgáltatását jogos tulajdonosának.

Ugyanakkor a református kórházhoz tartoztak a Kálvin, azaz a Câmpeni utca 4. és 6. szám alatti épületek, amelyeket 1944-ben szintén bombatalálat ért. A református egyháznak a háború után sikerült befejeznie a javítási munkálatokat, és az államosítás elôtt mûködésbe helyeznie ezeket.

A jogászoknak lesz mit évôdniük egymással a per során, hiszen nem egyszerû kibogozni az ingatlanok birtokhelyzetét, de annyi bizonyos, hogy nem a református egyház bogozta össze.

Papp Annamária

Magyar polgármesterek vándorgyûlése Tordaszentlászlón
Egy hónapon belül kifüggesztik a kétnyelvû helységnévtáblákat

(1. old.)

Tegnap délelôtt Tordaszentlászlón tartották meg a Kolozs megyei magyar polgármesterek és alpolgármesterek szokásos kéthavi vándorgyûlését. Boros János, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kérdésünkre elmondotta, hogy a találkozó fô napirendi pontját ezúttal a kétnyelvû helységnévtáblák kifüggesztésének gyakorlati megvalósítása képezte. A tanácskozáson ez alkalommal szinte teljes létszámmal vettek részt a megye magyar polgármesterei, alpolgármesterei, valamint a helyi tanácsosok és a megyei önkormányzati tanács elnöke és alelnöke.

Boros János a gyûlésen ismertette a közigazgatási törvényt módosító 22-es sürgôsségi kormányrendelet általános és a magyarságot érintô sajátos rendelkezéseit. A megyei elnök vázolta Remus Opris, kormányfôtitkár Maros megye prefektusához intézett átiratát, amelyben pontosította a 22-es kormányrendelet azon intézkedéseit, amelyek heves vitát váltottak ki.

A jelenlévôk eldöntötték, hogy azokban a községekben, amelyekben az RMDSZ polgármesterrel és alpolgármesterrel képviselteti magát, egy hónapon belül kifüggesztik a kétnyelvû helységnévtáblákat. A tárgyalások során megvitatták a 22-es kormányrendelet gyakorlati megvalósításának lehetôségeit: milyen pénzbôl és hol rendeljék meg a magyar nyelvû helységnévtáblákat.

Boldizsár Zeyk Imre megyei tanácsos felhívta a figyelmet a romániai helységnevek magyar hivatalos elnevezéseit tartalmazó két kiadványra (az egyik 1919-ben, a másik 1960-as években jelent meg), amelyekre szükség esetén hivatkozni lehet.

Boros János tájékoztatott arról, hogy Széken immár három éve elhelyezték a kétnyelvû feliratokat, Tordaszentlászlón pedig hamarosan sor kerül erre. Harasztoson és Körösfôn is megrendelték a magyar helységnévtáblákat, amelyeket remélhetôleg két héten belül el is helyeznek.

Boros János, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke tegnap délutánra összehívta a koalicíos pártok megyei politikai tanácsadó testületének képviselôit, hogy megvitassák a városban kialakult helyzetet, és elfogadják a Kolozs megyei RMDSZ szervezetének politikai tanácsadó bizottsága által kidolgozott állásfoglalást. A koalíciós pártok jelen lévô vezetôi elvetették a közös nyilatkozat gondolatát, mivel ez további nézeteltérésekhez vezethet.

P. A. M.

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének
ÁLLÁSFOGLALÁSA

(1. old.)

A helyi közigazgatási, illetve az oktatási törvényt módosító kormányrendeletek érvénybe lépése, valamint a kolozsvári magyar fôkonzulátus megnyitása kapcsán az ellenzéki nacionalista pártok sorozatos, összehangolt támadást indítottak a kormánykoalíciós pártok ellen.

Ennek részeként Kolozsváron a Román Nemzeti Egységpárt uszító, leszámolásra buzdító nyilatkozatokat adott ki az RMDSZ és vezetôi ellen. Azt állítják, hogy az RMDSZ terrorszervezet, félkatonai alakulatai vannak, feketelistákat állított össze, az RHSZ, a rendôrség és más szervek vezetôi ellen leszámolásra készül. Az RNEP Kolozs megyei alelnöke felszólította az úgymond „jóérzésû románokat", hogy ez a helyzet tûrhetetlen, ütött az óra, eljött a cselekvések ideje.

E fenyegetéseket tettek is követték: eltávolították egy külképviselet zászlaját, majd az elkövetôket pénzbeli jutalomban részesítették, további bûncselekményre buzdító felhívást tettek közzé, jelentôs jutalmat ígérve.

Határozottan tiltakozunk az ilyen, a demokratikus államrendet fenyegetô provokációk ellen.

Követeljük a tettesek, felbujtóik és az ôket utasítók törvény elé állítását.

Felkérjük az illetékes hatóságokat, beleértve Románia kormányát is, tegyenek meg mindent az ország törvényeinek betartásáért. A jogállamisággal összeegyeztethetetlen az, hogy a jogszabályok alkalmazását attól tegyék függôvé, milyen feltételezett következményei lehetnek, illetve milyen érzelmeket válthatnak ki.

Habár e szélsôséges nacionalista pártok képviselôi önmagukat az egész románság képviselôinek képzelik, és ezt állandóan hangoztatják, meggyôzôdésünk, hogy Románia lakosságának többsége az elkezdett reformfolyamat, az euroatlanti integráció híve, és elítéli e provokációkat, amelyek le akarják téríteni Romániát az európai beépüléshez vezetô útról.

A fôkonzul köszöni, jól van

(1. old.)

Bitay Károly fôkonzul megbetegedett — terjedt el a hír Kolozsváron. Az információ megerôsítéséért, illetve megcáfolásáért az erre legilletékesebbtôl, magától a diplomatától érdeklôdtünk.

— Nem tudok arról, hogy beteg lennék — válaszolta Bitay Károly. Dolgozom, kollégáim panaszkodnak, hogy túlzottan erôszakos vagyok, gyötröm ôket. Sipos Ilonka konzul szerint még túl jól vagyok, lehetnék „betegebb" is... Az elkövetkezô napokban is keményen fogok, fogunk dolgozni, semmi üdülés sincs egyelôre. Elvégre nem azért küldtek ide mindannyiunkat, hogy hasunkat süttessük a napon, hanem, hogy dolgozzunk. Holnap (azaz ma — K. O.) Tordán leszek, Tordára megy a „beteg" ember — egy privatizációs értekezletre — mondta a fôkonzul.

Kiss Olivér

Kolozsváron
Európa legrégibb rektora

(1. old.)

A Babes,-Bolyai Egyetem rektorának meghívására október 15-18. között Kolozsvárra látogat Theodor Berchem, a Würzburgi Egyetem elnöke és a Német Akadémiai Csereszolgálat elnöke. Ebbôl az alkalomból aláírják a kolozsvári és a világnak eddig hat Nobel-díjas tudóst adó német egyetem közötti együttmûködési szerzôdést. Theodor Berchem, a világhírû akadémiai személyiség a kolozsvári egyetem doktor honoris causa címének birtokosa 1993-tól. A Würzburgi Egyetem nemrég választotta ismét elnökévé, amelynek élén áll 21 esztendeje, így a legrégibb európai rektor. Tizenhat nyelvet ismer, köztük a románt is. Kolozsvári látogatása során Andrei Marga rektorral és Wolfgang Brechner prorektorral együtt a vendég felavatja a Német Nyelvközpontot.

A román rendôr gyermeke nem tud románul
Belügyminiszteri látlelet a Székelyföldrôl

(1. old.)

Sepsiszentgyörgyön, hajnali két órakor tartott sajtóértekezletén összegezte szerdán Gavril Dejeu belügyminiszter kétnapos erdélyi villámkörútját, amelynek során felkereste Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, majd Hargita és Kovászna megyében tájékozódott az etnikumközi kapcsolatok idôszerû kérdéseirôl.

A késôi óra ellenére részletesen fejtegette, hogy mind Hargita, mind Kovászna megyében tapasztalnia kellett: létezô veszély az ott élô román lakosság nemzeti identitásának az elvesztése. Példaként azt hozta fel, hogy léteznek falvak e vidékeken, ahol a román rendôr gyereke nem tud az anyanyelvén, ami „megengedhetetlen Romániában". Olyan körülmények között — hangsúlyozta —, amikor a román állam biztosítja a területén élô kisebbségek nemzeti identitásának megôrzését, minden erôfeszítést meg kell tenni, hogy a bizonyos helységekben kisebbségben élô többség ne érezhesse magát idegennek Romániában.

A többnyelvû feliratozással és az oktatási törvényt módosító sürgôsségi kormányrendelettel kapcsolatban Dejeu belügyminiszter Marosvásárhelyen is elmondotta: szerinte végrehajtási utasításokat kellett volna fûzni hozzájuk, mert így végeérhetetlen viták forrásai lehetnek. Elmondta: komoly, átfogó törvényeket sem hagynak vaktában értelmezni.

Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy felelôtlenek azok a politikai erôk, amelyek most, amikor a reform gondjai egyaránt nehezednek mindenkire — románra, magyarra és a többi kisebbségire is —, ilyen „apró" kérdésekkel, mint a feliratok körüli huzavona, diverziót keltenek, provokálnak és mesterséges konfliktusokat akarnak elôidézni. Megígérte, hogy a jövôben minden etnikai színezetû provokációt személy szerint a legszigorúbban fog megtorolni.

„Gázai övezet" Temesváron

(1. old.)

Temesváron egy egész utcából álló, a helybeliek szerint „Gázai övezet"-nek csúfolt úton lakó arab kolónia tagjai kifejezték ama szándékukat, hogy hivatalosan is nemzeti kisebbségként ismerjék el ôket Romániában — nyilatkozta a temesvári román és magyar sajtónak Nicolae Alexandru szenátor, a védelmi szakbizottság tagja, aki a Temes megyei prefektúra, a rendôrség és a Román Hírszerzô Szolgálat vezetôivel vitatta meg a kérdést.

A zömmel nagybani kereskedéssel foglalkozó, Szíriából, Palesztinából, Irakból, Iránból bevándorolt és Temesváron letelepedett arabok saját iskolát is mûködtetnek gyermekeik számára.

Végsô céljuk az, hogy kisebbségként ismerjék el ôket, illetve parlamenti képviselôi helyet szerezzenek.

Koalíciós egyeztetési elgondolások

(1. old.)

A mind több belsô feszültségtôl terhes romániai kormánykoalíció vitás ügyeinek megvitatására és rendezésére az RMDSZ nemrég koalíciós mûködési szabályzat javaslatát küldte szét partnereinek. A hallgatás csendjét a bukaresti Libertatea címû lap törte meg, amely végigjárta a kormánypártok elérhetô vezetôit és véleményüket kérte a kisebbségi szövetség javaslatáról.

Radu Vasile, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt fôtitkára szerint a magyarok a „szánkból vették ki a szót"; ôk is hasonló együttmûködési elképzeléseket gondoltak ki, de még nem volt idejük formába önteni azokat. A Nemzeti Liberális Párt elnöke, Mircea Ionescu Quintus, bár talált néhány vitatható megfogalmazást a szövegben, egészében elismerôen szólt a magyar kollégák javaslatáról. Hasonlóan nyilatkozott a Demokrata Párt szenátusi frakcióvezetôje, aki ugyan még nem mélyedt el a javaslatokban, de egészében szükségesnek tartja a kezdeményezést, hiszen szándékuk a koalíció megôrzése.

Az RMDSZ-kezdeményezés lényege, hogy a koalíciós partnerek elnökei havonta kétszer találkozzanak a miniszterelnökkel, és a tanácskozásnak hivatalosan vezetett jegyzôkönyve legyen.

A koalíciós hatalom rendszeres támadójának bizonyult bukaresti NaT,ional szerdai vezércikke váratlanul durva módon jelenti be már a címében: Az egyetlen megoldás egy parasztpárti kisebbségi kormány. Ion Cristoiu, a cikk írója azt bizonygatja, hogy a „koncért" hadakozó hatalom politikai erôi a közös kormányprogram ellenére a saját pecsenyéjüket kívánták megsütni a közös cselekvés helyett; a parasztpárt az egykori gyár- és földtulajdonosok kárpótlása, az RMDSZ saját választói igényeinek kielégítése terén. Az elemzô szerint csakis a Demokrata Párt az, amely a reformot képviseli, de a kormányzáshoz erôtlen, ezért csak egy parasztpárti kisebbségi kormány segíthet a helyzeten.

KRÓNIKA

MUNKAERÔPIAC REFORMJA

(2. old.)

és Szociális kérdésekkel kapcsolatos törvényhozási kezdeményezések témával találkozót és vitadélelôttöt szervez augusztus 9-én, szombaton 10 órától a Pro Iuventute székházában (Mócok útja 75.) az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése, a Kolozs megyei RMDSZ, az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság és a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete. Vitaindítót tartanak Bara Gyula munkaügyi államtitkár és Böndi Gyöngyike, a képviselôház szociális bizottságának tagja.

Hallottuk

(2. old.)

— Mekkora volt a Prahova megyei árvíz?

— Olyan nagy, hogy még a meteorológusokat is elmosta.

-fi

1998-ra maradt a 100 000 lejes bankjegy kibocsátása

(2. old.)

Az idén várható az 500-as, 1000-es, 5000-es és 10 000 lejes bankjegyek kicserélése. Az elsôt pénzérmével, a többit pedig hamisítás elleni biztonságelemeket tartalmazó új formatervezésû bankókkal fogják helyettesíteni. A beígért százezerlejes új bankó csak jövôre lesz esedékes. Minden pénzre nincs pénz!

Fogyasztóvédelem

(2. old.)

Július folyamán a Kolozs megyei fogyasztók érdekvédelmi hivatala 165 vállalatot ellenôrzött, közülük 55-öt a megyében. 154 esetben jegyzôkönyvet vettek fel (94-et az élelmiszer, 16-ot a nem élelmiszer, 44-et pedig a szolgáltatások körében). Az elôírások megszegése miatt 136 büntetést szabtak ki, összesen 23,205 millió lej értékben. Több mint 31 millió lej értékû fogyaszthatatlan árut vontak ki a forgalomból: 46 kg húst és húsfélét, 132 kg tejterméket, 2083 kg kenyeret és pékterméket, 31 kg kávét és fûszert, 335 liter szeszes italt és ecetet, 250 darab osztrák importból származó elhasznált gumiabroncsot stb. A fogyasztói reklamációk közül ötvenet helyben, árucserével vagy a pénz visszaszolgáltatásával rendeztek.

Árvaháziak szilágycsehi vakációja

(2. old.)

A hollandiai DORKAS segélyszervezet 200 romániai árva gyerek nyári táboroztatását támogatta anyagilag az idén a Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói ügyosztálya közremûködésével. E program keretébe Szilágycsehben 24 gyerek töltött 10 napot július 21-30. között. A 4-8. osztályos tanulók az Arad megyei Marospetres (Petris,) községben mûködô kisegítô iskola lakóiként érkeztek.

A nyaraló gyerekek számára a szilágycsehi református egyházközség parókiája és gyülekezeti háza biztosított helyet, szállást, étkezést és programot. A gyerekekre a kísérô két nevelô, valamint a nagyváradi Sulyok István Református Fôiskola öt önkéntes diákja és egy református teológus gondoskodott. Ôk szervezték a napi programokat, intézték az élelmiszerek beszerzését és mindazt, ami szükségesnek mutatkozott ahhoz, hogy a vakációzók az egyházközség melegét és keresztyéni szeretetét érezhessék.

Rajzolás, énekelés, bibliaóra, versmondás, mozi stb. szerepelt a programban. Ugyanakkor sor került egy nagybányai kirándulásra is, ahonnan visszafelé a Cikói-szorost is megcsodálhatták.

Mivel a gyerekek mind ortodoxok voltak, egyik vasárnap az ortodox templomban részt vettek a szertartáson. Megjegyzendô, hogy a gyerekeket csak 1989 után keresztelték kivétel nélkül mind ortodoxnak. A nevekbôl megítélve pedig úgy látszik, hogy nem vették figyelembe a gyerek származását, esetleg a szülôk vallását. Jó lenne, ha az árvaházba került gyerekek keresztelésénél figyelembe vennék ezt is, és a továbbiakban vallásuk szabad gyakorlását biztosítanák.

A vakációzás végeztével a gyermekek megköszönték a kellemes idôtöltést, melyrôl úgy nyilatkoztak, hogy olyan volt az itt töltött 10 nap, mint a mesében. Sajnálták, hogy egy kietlen környezetbe kell visszatérniük.

Egy biztos: a gyermekek szívében sokáig megmarad az a meleg szeretet, amelyet a szilágycsehi református egyházközség önzetlen, felebaráti gondoskodása nyújtott számukra.

Baksai Károly

Rendôrségi hírek

(2. old.)

• Tolvajokat fogtak a monostori 2-es körzet nyomozói. A 27 éves, labodási Pedro Macingót és 18 éves cinkosát, Viorel Bocretas,t azzal vádolják, hogy többször garázdálkodtak I. C. mezôbôi fogadói, valamint M. C. pataréti lakos gazdaságában, ahonnan rendszerint szárnyast vittek el. A törvénnyel elsô ízben összetûzésbe került Bocretas,t szabadlábon vizsgálják, Macingóról viszont kiderült: 1993-ban, rablásért, 2 év börtönbüntetést kapott.

A mintegy 2 millió lejes kárnak csak felét sikerült megtéríteni.

• Villámellenôrzést tartottak a bánffyhunyadi rendôrök, akik a Cetatea Veche roma negyedet vizsgálták át. A razzia során egy országosan körözött bûnözôt sikerült leleplezni: a 27 esztendôs, buziásfürdôi Vasile Munteant 1995-ben minôsített lopásért ítélték 1 év 4 hónapra, a büntetés letöltésére azonban eddig nem került sor.

• Befolyással való üzérkedéssel vádolják Floarea Rostas, 40 éves kajántói lakost, aki márciusban és áprilisban 8 személyt csapott be. Összesen 1300 márka és 3,25 millió lej ellenében Rostas, soron kívüli ügyintézést ígért Nagy-Britannia fôvárosi nagykövetségén, de a 6 hónapra szóló vízum csak álom maradt a hiszékenyek számára. Az ügyészség 30 napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot állított ki Rostas, nevére.

• Borát és 15 ezer lej készpénzét lopták el M. C. 46 esztendôs aranyosgyéresi lakosnak. A panaszos azzal jelentkezett a rendôrségen, hogy július 26-án, este 10 órakor, a sodronygyár kapujában egy ismeretlen férfi állta útját, aki egy jól irányzott ökölcsapás után kifosztotta. Az útonállót keresi a helyi rendôrség.

( turós )

VÉLEMÉNY

Az önmegtartás igényével
Évfordulós köszöntô a táncházmozgalomnak

(3. old.)

Huszadik évfordulóját ünnepli az erdélyi táncházmozgalom. Ki ne emlékezne mindarra, ami akkor oly nagy lelkesedéssel elindult. Ki ne tudná, hogy ama lázongó hetvenes évek huszon- és tizenévesei, közülük is azok, akik megtagadva a „létezô", egyetlen lehetségesnek tartott kultúra- (és élet)modellt, milyen iszonyú tudásszomllyal fordultak a csalhatatlan, bemocskolatlan, tiszta források, a népélet által megôrzött, szinte hamu alatti parázsként rejtôzô értékek felé. Egy egyre lélekölôbb, embertelenebb világban egy nemzedék protesztje volt ez, s egy nemzedék útkeresése is egyben.

Ki ne emlékezne a Kaláka rendkívüli szerepére, a Gál Ernô fôszerkesztése alatti Korunk missziós feladatvállalására, a fiatal sajtósok, irodalmárok hasznos „háttérmunkájára", szemléletformáló és népszerûsítô hozzájárulására. Ki ne tartaná számon, hogy akkor kezdôdött a népi hagyományok, tágabban értelmezve a közösség kutatására „elszegôdô", a szakmát mûvelve tanuló újabb nemzedék térhódítása. A Vetési Lászlók és Keszeg Vilmosok, Pozsony Ferencek és Zakariás Attilák, a Bíró Zoltánok és Gagyi Jóskák esettanulmányai, szociográfiái, falurajzai, a hagyományos értékrend különbözô részelemeit az aktív tudat szférájába visszaemelni kívánó, új közösségi „kötôelemeket", identitást erôsítô adatokat kínáló írásai, dolgozatai.

A pusztán szórakozás és szórakoztatás, valamint a tudományos önvizsgálat így erôsítette egymást az elmúlt két évtized alatt.

Amikor a táncházasok ünnepelnek, akkor a legtermészetesebb, úgy gondolom, hogy egy teljes szakma, de tágabban egy egész közösség ünnepe ez. A mai világ kettôs kihívása ugyanis az európai integráció és az asszimiláció. A falvakra, falucsoportokra, régiókra, tájegységekre, országrészekre és országokra szabott helyi, regionális, nemzeti értékelemek egynemûsödése, a hamburger és dzsokésapka térhódítása, a Coca-Cola-demokrácia új világképet vetít elôre. Csökkenôben a (kis)közösségi kötôdés identitásmeghatározó elemeinek, a hagyományos értékeknek a súlya, szerepe. Másfelôl viszont éppen azt tapasztaljuk, hogy az egynemûsödô világban egyre vehemensebben fogalmazódik meg a kis népek, népcsoportok, táji közösségek önmegtartásának igénye. Olyan másságok kívánnak világszerte megmutatkozni, amelyekrôl igen keveset tudott környezetük, amelyeket már régen eltemetett a köztudat. Lengyelországi mazúrok és kasúbok, ausztriai horvátok és szlovének, morvák és vendek (szorbok), frízek és dél-schleswiegi dánok, svájci rétó-románok s még sokan mások igyekeznek erôsíteni a közösségi kötôdések szálait. Mert azokban a polgári demokráciákban, melyekben élnek, ma már nem a teljes kulturális önfeladást tartják az egyetlen járható útnak. A túltechnicizálódott világ polgárai keresik ma már azt, ami még emberi, ami visszalop valamit életükbe az elvesztett kulturális értékeik világából.

Kilencven óta itthon is tapasztaljuk, hogy vevô a világ hagyományos értékeinkre. Ezek melegénél kíván melegedni. Nem múltba menekülés, nosztalgia ez csupán. Igazolása inkább annak, hogy ezen értékrend számtalan eleme beépülhet, megtalálhatja helyét az „új" társaságában is, a mai életformában. A táncház mindenképp az egyik fontos válasz a hogyan kérdésére. Mert aki belülrôl ismeri világát, az tudja, hogy a szórakozás mellett ez már egy életforma is mindazok számára, akik nem csupán üzletet látnak benne. A Heltai-alapítvány nevében melegen köszöntjük mindazokat, akik ezt a húszéves születésnapot megünnepelhetôvé teszik. Nagyszerû gondolat, mely sokakat megerôsít majd a tiszta értékekbe vetett töretlen hitben. És jelzése lesz annak, hogy egy egykori, nemzedékmozgalom íme, immár két évtizede él, s ha a mai tizenéveseket, sôt a „törpék táncházának" látogatóit tekintjük, akkor máris további évtizedekre bebiztosított élete.

Alapítványunk számára külön öröm, hogy mûködésének eddigi fél évtizede egyben a táncházmozgalom, a néptánc és népi hangszeres zene támogatásának öt éve is volt. A kolozsvári táncház újraindítói és az elmúlt három év alatt közel 10 millió lejjel hétfôrôl hétfôre mûködtetôi lehettünk, több mint kétszáz fiatal és idôs, hagyományôrzô és hagyományápoló számára tettük lehetôvé a nemzetközi fellépés, a nagyvilágba való kilépés lehetôségét. Kicsik táncházának, tánccsoportok mûködésének (Tarisznyás, Amare Phrala, Virágos, Szarkaláb), zenekarok nemzetközi kapcsolatépítésének (Tarisznyás zenekar, Palló zenekar) lehetôségét kínálta az intézmény által kialakított keret. Óvodások és kisiskolások számára igyekeztünk vonzóvá tenni oktatási programokkal a népzene és néptánc világát, a nyári néptánctáborok szervezésében nyújtott anyagi és szervezési támogatással igyekeztünk a külföldiek számára is vonzóvá tenni ezeket.

Üdvözlet a tegnapi, mai és holnapi táncházasoknak! A húszadik évfordulót a Heltai-alapítvány egész éves ünnepi rendezvénysorozattal köszönti. Már az 5. évfordulós, februári ünnepi gálája a csángó, kalotaszentkirályi, bonchidai (roma) hagyományôrzô és a Zurboló, illetve Szarkaláb hagyományápoló együttesek seregszemléjét hozta. Júniusban és júliusban rangos nemzetközi rendezvényeken való fellépést biztosítottuk a Szarkaláb együttes tagjainak, a Palló zenekarnak és az egyre ismertebb kalotaszegi (bácsi) prímásnak, ifj. Fodor Sándornak. Szeptembertôl a hangszeres képzésre indítunk tanfolyamot, az akut zenészhiány valamelyes orvoslására, majd novemberben nemzetközi szakmai konferenciát szervezünk. A Heltai — így, röviden szokták emlegetni a fiatalok — az elmúlt öt év alatt mintegy 300 millió lejes támogatást biztosított pályázataival, saját forrásból, felajánlásokból a népi hagyományôrzô mozgalomnak. Ez talán a legnyilvánvalóbb garancia is arra, hogy a továbbiakban is közmûvelôdési programjának fô területe ez marad.

Öröm lesz együtt lenni ezen az ünnepi vasárnapon mindazokkal, akik a táncházmozgalom elindítói voltak. Öröm lesz együtt látni ôket mindazokkal, akik a holnap táncházának építôi. Dicséret mindezért Szép Gyulának és a Kallós-alapítványnak!

Pillich László

A változás szükségérôl
(egy vezércikk margójára)

(3. old.)

A jeles író és publicista egyik vezércikkében keserûen kifakad: „Meggyôzôdhettünk arról, hogy egy Gheorghe Funarnak és követôinek mániákus, idejétmúlt, zajos nacionalizmusa valójában mélységesen nemzetellenes. Mert nevetségessé tesz a világ szemében, s ezzel súlyos károkat okoz nemzeti érdekünknek, minthogy népünket »funariotáknak«, olyanoknak mutatja, amilyenek nem vagyunk." Nemcsak ezzel a megállapításával, de általában máskor is többnyire csak egyetérthettem Octavian Palerrel, sôt szívem szerinti írásait le is fordítottam, hogy olvasóink, a romániai magyarok is lássák, jogainkért folyó reménytelen küzdelmünkben mégsem vagyunk annyira egyedül, mert a román nép legjobbjai is hasonlóan gondolkodnak, képesek rá, hogy européerként szemléljék áldatlan, kiszolgáltatott helyzetünket, s végsô soron meglássák és megértsék ennek tarthatatlanságát. Hiszen józanul és egészséges logika szerint gondolkodó aligha dôlhet be például annak a xenofóbiától fuldokló baromságnak, hogy a romániai (kétmilliónál kevesebb) magyarság fenyegeti-fenyegetheti a (tizenhét-tizennyolcmilliós) románságot. A kisebbség a többséget! Ez annál is nevetségesebb, minthogy a romániai magyarság sohasem kért többet annál, amennyi a román népet is megilleti (nem a romániai magyarság vétke az, ha követelése a xenofóbia torz tükrében úgy ferdítôdött el, mintha mindez a románság ellen történne). Egyszerûbben szólva: végig és mindig pusztán emberi jogainkról volt és van szó! És nem a román nép jogai ellenében, és senki emberfia jogainak kárára, csak az alkotmányban szûkmarkúan elôírtak és az 1989 utáni, Európára kacsintó kormányok által olyan lelkesen aláírt és vállalt nemzetközi okmányok, alapszerzôdések, de legfôképpen az általános emberi jogok alapokmányában rögzített feltételek szellemében. De ha ennyi sem elég, a pontosítás és nyomatékosítás érdekében akár visszább is futhatunk az idôben, mondjuk a gyulafehérvári határozatban, majd a párizsi és helsinki szerzôdésben fölvállaltakig, az ezek szellemében és elôírásai szerint kijáró jogainkig, amelyeket oly nagy elôszeretettel és gondossággal felejtettek el — post festa — a mindenkori román kormányok. Octavian Palerrel együtt hisszük, hogy a hitegetések, ígérgetések, hazugságok és ámítások ideje lejárt, s most végre a tettek és az ôszinte megbékélés ideje jött el — ahogy ô is annyiszor és annyiféleképpen megírta, elmondta, követelte. Tudjuk, persze, hogy a megbékélésnek még nem mindenkinél jött el az ideje, akadnak bôségesen ebben az országban, akik nemcsak ennek a folyamatnak, de mindennek keresztbe tennének, ami más, mert úgy hiszik, hogy csak nacionalista szólamok és ábrándok lepkeszárnyán szállongva maradhatnak felszínen, tarthatják meg privilégiumaikat, és mindaddig gond nélkül élhetnek nemzeti színek lobogtatásából kútbaugrathatók hátán, ameddig tere és helye van e balkáni hintapolitikának és ködösítésnek. Ameddig szólamokkal, jelszavakkal, nemzeti színek lobogtatásával helyettesíthetô az igazi értékteremtés. Nyilván Octavian Paler nem ebbe a csoportba tartozik, még akkor sem, ha mindezt azért tesszük szóvá, mert az utóbbi idôben mintha ô is a Pruteanu, az Adevãrul címû napilap nyomdokaiba lépne és funári, tudori alaphangok szókészletéhez és érvrendszeréhez nyúlva, alaptalan gyanúsítgatásaikat és bizonyítottan hamis és légbôl kapott állításaikat átvéve, ezek szintjére alacsonyodna. Kár. Nagy kár. A szóban forgó vezércikke második, „ellensúlyozó" részében ugyanis e stílusban kérdezi: „Csak Funar ultranacionalista, Tôkés pap nem? És mit ért Markó Béla azon, hogy ebben az országban szükség van még egy újabb »változási szakaszra«? Azt jelenti, hogy egyetlen román se mukkanjon, ha román apácákat vernek?" A közismerten precíz és alapos tájékozottságáról nevezetes írónak e három mondatában — a hangnem mellett — több pontatlanság is elôfordul. Hadd nevezzük így, hogy ne használjunk durvább kifejezést az olyan átvett és fölkapott inszinuálásra, minthogy román „apácákat vernek"! De az már nemcsak püspökünket, az egész romániai magyarságot — és bizonyosan mindazok emlékét, akik 1989 decemberében életükkel fizettek látszólagos szabadságunkért — sérti, ráadásul totál tájékozatlanságot és a valós tények nem ismeretét, xenofób elfogultság vakságát sejteti, ha az ultranacionalista Gheorghe Funarral egy serpenyôbe helyez egy Tôkés Lászlót! Mintha Octavian Paler is beállna és egy követ fújna azokkal, akik 1989 decembere óta egyfolytában besározni próbálják és makacs igyekezettel elvitatnák Tôkés Lászlótól azt a szerepet, amelyet az események kirobbantásában akaratlanul magára vállalt. Talán ezért tûnik nekem úgy, hogy ezekben az „elírásokban" nagyon plasztikusan benne van arra is a válasz, hogy miért szükséges a Markó Béla igényelte „új változási szakasz" ebben az országban. Hát ezért! Pontosan ezért. Mert ha alig nyolcszáz nappal az ezredforduló elôtt Octavian Paler is a funarokhoz hasonlóan kérdez és ô is „pásztornak" és ultranacionalistának nevezi püspökünket, akkor... Bizony mondom, nagyon sok változási szakaszra lesz még szükség ebben az országban, ha a románok legjobbjai is mindössze eddig jutottak el az európaiságban...

Kiss János

NAPIRENDEN

Ismételt áradások

(4. old.)

Országszerte újabb esôzések voltak a hét elején, és emiatt újabb áradások is, amelyek következtében két ember életét vesztette Brassó környékén, és további mûvelt mezôgazdasági területek kerültek víz alá.

Az utóbbi két hét áradásai és földcsuszamlásai összesen nyolc emberéletet követeltek Romániában. A keddi áldozatok vízbe fulladtak, egyiküket lovaskocsistul sodorta el az ár. Szennyes özön hömpölygött Brassó és a környezô települések utcáin.

A mezôgazdasági minisztérium jelentése szerint elpusztult az ország idei gabonatermésének 16 százaléka, és veszélybe került az idei betakarítástól remélt rekodtermés. Sokezer hektárnyi vetés pusztult el az ország déli területein, továbbá Moldvában és Bihar megyében.

A Duna is kilépett medrébôl Brãila és GalaT,i közelében, búza és kukoricaföldeket árasztva el. Víz alá került GalaT,i kompállomása is.

A kormány rendkívüli segélyt kért az Európai Uniótól és az Egyesült Államoktól.

A brassói katasztrófaelhárító bizottság szerda reggel megkezdte a megye árvízsújtotta települései lakosságának ellátását ivóvízzel, fertôtlenítô szerekkel, tífuszellenes oltóanyaggal.

A tûzoltók és a vízmûvek dolgozói a közmûalagutakból, pincékbôl, megfertôzött kutakból szivattyúzzák ki a vizet.

Béremelés visszamenôleg, adócsökkentés mérsékeltebben

(4. old.)

A kormány továbbra is az inflációhoz igazítja a béreket, csökkenti a személyi jövedelemadót, és dotálja a villamosáram-díjat a szakszervezetekkel létrejött megállapodás értelmében.

— A harmadik negyedévre 17 százalékkal, a negyedik negyedévre pedig 6 százalékkal indexálják a béreket az állami szektorban — jelentették be szakszervezeti vezetôk az estére eredménnyel zárult tárgyalások után. A béremelés visszamenôleges hatályú lesz, vagyis július 1-jétôl érvényes. A megegyezés egybeesett az IMF tényfeltáró küldöttségének bukaresti látogatásával és az 1997-es költségvetés kormány általi felülvizsgálatával.

A legnagyobb szakszervezetek gyôzelemként könyvelik el a megállapodást, de például Bogdan Hossu, az Alfa kartell szakszervezeti szövetség vezetôje elégedetlenségének adott hangot, mivel az ô tömörülése nagyobb jövedelemadó-csökkentést szeretett volna kicsikarni. Ám még így is 16 százalékkal nôhet a borítékban maradó kereset, ha a kormány jóváhagyja a bérindexálás és az adócsökkentés kialkudott mértékét — közölték szakszervezeti illetékesek.

A vállalati átszervezésrôl létrejött egyezmény alapján 15 állami nagyvállalatot zárnak be, ami 100 ezer munkahely megszûnését vonja maga után.

A Nemzetközi Valutaalap is támogatotta a megegyezést, amely egyelôre fenntartja a villanyáram állami dotációját is, hogy segítse átvészelni a következô telet Románia lakossága számára.

Bukaresti lapértesülések szerint a Valutaalap küldöttsége kifogásolta a kormány javaslatát a külföldi hitelfelvételekre vonatkozó plafon emelésére, valamint a hiányosságokat a vállalatok átalakításában és a piacgazdaság jogi keretfeltételeinek megteremtésében.

Kártérítés volt gyártulajdonosoknak

(4. old.)

Hamarosan kártalanítják azokat az egykori gyár-, bank- vagy szállodatulajdonosokat, akiknek vagyonát 1948-52-ben sajátította ki az akkori sztálinista rezsim — jelentette a Rompres az Országos Privatizációs Hivatalra hivatkozva.

Az OPH által elôkészített törvénytervezet szerint nem készpénzzel, hanem az egykori vállalatukból való részesedéssel kártalanítják a volt tulajdonosokat, bár az értékkülönbözet megfizetésével esetleg némelyek visszakaphatják üzemeiket. Kártérítést kapnak azok a külföldiek is, akik bizonyítani tudják, hogy az államosítás idején román állampolgárok voltak. A II. világháború elôtt létesült román vállalatok között van a FAUR — az egykori Malaxa —, a Vulcan, a Timpuri Noi és az Aversa.

A kárpótlási törvény már 1998 januárjától életbe léphet, ha a kidolgozott tervezetet az igazságügyi minisztérium és a parlament is jóváhagyja — közölte Valentin Ionescu, a privatizációs hivatal elnöke. Megjegyezte, hogy eddig még egyetlen kérelem sem érkezett az elkobzott javak teljes vagy részleges visszaadására.

Az elôzô kormány 1994-ben egy erôsen vitatott (a hajdani tulajdonosok rovására a mostani bérlôknek kedvezô) törvényben rendelkezett az államosított ingatlanokról, és teljesen elzárkózott a kommunisták által kisemmizett gyárosok kártalanításától.

RNEP-logika
A zászlólopás védelmezése és elítélése

(4. old.)

Ioan Gavra egységpárti képviselô nyilatkozatban szögezte le, hogy a Román Nemzeti Egységpárt nem értett és nem ért egyet a magyar konzulátus kolozsvári megnyitásával, pláne a történelmi városközpontban. Szerinte a hiba a Ciorbea-kormányé. (Miért? Ciorbea akadályozta meg a konzulátus régi épületének felszabadítását?)

A zászlólopás három elkövetôjérôl azt állítja, hogy ha azok saját nevükben jártak el, minden tiszteletet megérdemelnek, ellenben ha parancsra cselekedtek, akkor a vétkesek azok, akik ilyen parancsot kiadtak. (Ha valaki a saját ösztönétôl hajtva gyilkol, nincs semmi baj, ha ellenben szolgálati feladatot teljesít, akkor már fennáll a gazemberség ténye?)

A potenciális diplomáciai botrány három közvetlen elkövetôjének védelmét szívesen vállalja Ioan Gavra, mivel szerinte a román méltóságot illôen védelmezni kell. (A felbújtókat miért nem védelmezné? Szerinte azok nem román méltóságból cselekedtek? A logikai bukfenc abból adódik, hogy a háttérfigurák történetesen most politikai ellenfelei az egységpárti képviselônek.)

Végezetül Ioan Gavra rámutat, hogy a tavalyi alapszerzôdés-temetés szervezôtôl nem idegenek a mostani kolozsvári események, márpedig szerinte nem ilyen akciókkal kell védelmezni a román méltóságot, hanem „a törvény szelleme és betûje szerint". (Vajon melyik törvény szellemével egyezik az egyéni felbuzdulásból elkövetett diplomáciai botránykeltés?)


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1997 - All rights reserved -