1997. augusztus 14.
(IX. évfolyam, 186. szám)

Carl Siebentritt, az USA bukaresti nagykövetségének másodtitkára és a hivatal kolozsvári információs irodájának vezetôje, titkára kíséretében, szerda reggel bemutatkozó látogatást tett az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének Fürdô utcai székházában. Nathan Bluhm utódját Boros János megyei RMDSZ-elnök és Eckstein-Kovács Péter szenátor fogadta.

Boros János a megbeszélést követôen lapunknak elmondotta: a megyei szervezet számára nagy megtiszteltetés az amerikai nagykövetség képviselôivel folytatott találkozó. Erre Carl Siebentritt a prefektúrán tett protokolláris látogatás után kerített sort.

Az amerikai küldött a találkozón röviden ismertette korábbi pályafutását: mint katonatiszt, szárazföldi hadseregben szolgált, 1988-tól pedig Görögországban, majd Albániában látott el diplomáciai feladatkört. Carl Siebentritt elmondta, hogy fôleg a kisebbségi problémák érdeklik, Albániában a görög kisebbség ügyeivel foglalkozott.

Boros János és Eckstein-Kovács Péter dióhéjban bemutatták az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének mûködését és tevékenységét. Az amerikai küldöttet tájékoztatták az RNEP-nek a magyarság ellen irányuló uszító akcióiról, a kolozsvári magyar fôkonzulátus és az RMDSZ közötti kapcsolatról, a zászló-ügyrôl és a címer körüli botrányról.

Carl Siebentritt érdeklôdött a szövetségnek az önálló magyar tannyelvû egyetem létrehozásával kapcsolatos elképzeléseirôl, a tanügyi törvényt és a közigazgatási törvényt módosító kormányhatározatokról is. Az információs iroda vezetôje nem mondott véleményt a felmerülô problémákkal kapcsolatban, az amerikai küldöttet elsôsorban a szövetség álláspontja érdekelte.

A találkozón Carl Siebentritt többször kifejezte elégedettségét, hogy Kolozsváron tartózkodhat. Ugyanakkor javasolta az RMDSZ képviselôinek, használják ki a kölcsönös együttmûködés lehetôségét.

Papp Annamária

1995. július 6-án az RMDSZ körösfôi szervezete kopjafát állíttatott Kalotaszeg határában, a havasnagyfalusi fennsíkon elesett Vasvári Pál és a Rákóczi-csapat négyszáz szabadságharcosának emlékére. A kopjafa elhelyezése miatt kirobbant vég nélküli perek egyik áldozata Péntek László, az RMDSZ körösfôi szervezetének elnöke. Eckstein-Kovács Péter szenátortól — akit felkértek az ügy jogi képviseletére — megtudtuk, hogy a megyei hatóságok az emlékoszlop felállítása miatti ellenszenvüket kihágási jegyzôkönyvek kiállításával azonnal éreztették.

— Az RMDSZ körösfôi szervezetének zaklatása mellett közel kétmillió lejjel büntették Péntek László elnököt, a Vasvári kopjafa kivitelezôjét — tájékoztatott Eckstein-Kovács Péter. — Péntek László panaszt emelt a kihágási jegyzôkönyv ellen, amelyben rámutatott, hogy RMDSZ-elnökként csupán tanácsi határozatot kezdeményezett az emlékoszlop elhelyezésére. Ennek alapján szervezte meg azt a kalákát, amelyen a falu lakossága aztán felállította a kopjafát.

Péntek László ezzel törvénytelenséget nem követett el, de ennek ellenére a jegyzôkönyv elleni fellebbezést immár évek óta újra és újra tárgyalja a koloszvári bíróság, illetve törvényszék. Így az ügy végtelen kígyóhoz kezd hasonlítani. Szeptemberben kerül majd sor az ügy harmadszori újratárgyalására anélkül, hogy jogerôs ítélet született volna.

Úgy érzem, az elnyúló per Péntek Lászlónak erkölcsi és anyagi károkat okozott. Nem beszélve arról a sok elpazarolt idôrôl, amelyet a kolozsvári törvényszék épületében töltött el. Remélem, hogy szeptemberben a kolozsvári bíróság végre igazságot fog szolgáltatni, és a körösfôi kopjafa ügye végképp lekerül a napirendrôl — vélekedett Eckstein-Kovács Péter.

P. A. M.

Kolozsvár rendôrparancsnoka szerint azért késik a „zászlólopás" iratcsomójának továbbítása az ügyészségre, mert a dossziéból hiányzik Gheorghe Funar nyilatkozata. Constantin Giurgiu ezredes elmondotta, hogy a magyar fôkonzulátusról önkényesen leemelt zászló kapcsán keletkezett ügyben nem lehetett kihallgatni a polgármestert, mert nyári szabadságon van. Emlékeztetünk rá, hogy Alexandru Fãrcas, prefektus feljelentést tett Funar ellen, aki felbujtotta a három közüzemi dolgozót. A parancsnok bevallotta, fogalma sincs róla, hogyan minôsítik Funar hôseinek cselekedetét. „Elméletileg több változat is lehetséges, nem tudhatom, hogy egyáltalán megkezdik-e a bûnüldözési eljárást vagy sem..." — nyilatkozta a rendôrparancsnok.

Kedden délután ülésezett az RMDSZ Kolozs megyei elnöksége és a Megyei Képviselôk Tanácsának állandó bizottsága. Többek között döntés született arról, hogy a szeptember 6-án tartandó küldöttközgyûlést a prefektúra nagytermében tartják meg. A tanácskozáson elhatározták: csütörtök délutánra összehívják a megyei szervezet oktatási bizottságát, hogy megvitassák a megyében jelentkezô tanügyi gondokat.

A megyei elnöktôl megtudtuk, hogy elmarad az augusztus végére tervezett Anna-, Ilona-, Klára-... bál. A megyei vezetôség tervei szerint erre csak szeptember végén vagy október elején kerülhet sor.

(pam)

Kolozsvárra látogatott a napokban Adrian Sîrbu, a Media Pro tröszt vezérigazgatója. A helikopteren érkezett médiafônök a Pro tv helyi stúdióját látogatta meg, és „el volt ragadtatva" attól, amit itt látott. A fentiek is közrejátszanak abban, hogy a Media Pro (amelyhez a Pro tv, a Mediafax hírügynökség, a Pro FM Rádió és a Pro Sport címû lap tartozik) úgy tervezi, hogy masszívan beruház a kolozsvári mass mediába. Sîrbu nyilatkozata szerint egyébként a tröszt a Pro tv mellett újabb tévécsatornák beindítását tervezi.

A részvényesek közgyûlésének augusztus 15-rôl két nappal való elôrehozásával felgyorsítják a veszteséges vállalatok bezárását — döntött kedden a kormány. Ezt megelôzôleg, egyes gyárak vezetôit a fôvárosba hívta az Állami Vagyonalap, így a Kiskazángyárét is. Donea Virgil menedzser távollétében Pascu Ioan mûszaki igazgató számolt be arról, hogy a villanyenergia szolgáltatását még mindig nem szakították meg, a megyefônökségen folytatott megbeszélésekrôl pedig kiábrándulva távozott. Szerinte a prefektus nemtörôdömséggel viszonyult a kérdéshez. A megyefônöktôl morális támogatást várt volna, hisz annak egy része, ami Kolozsváron épült, a Kiskazángyárnak köszönhetô, így a villamosvonalak, a szív- és a rehabilitációs kórház, és mások. Morális támogatás inkább Buchwald Péter alprefekuts részérôl nyilvánult meg, aki megértéssel kezelte a problémát. A vállalat mind a mai napig nem kapott hivatalos értesítést a felszámolásról, mi több, a bukaresti Állami Vagyonalap azt sem tudja, hogy idôközben megváltozott a vezetôség. Az intézmény által Kolozsvárra küldött faxában hibás nevek jelennek meg, hisz a vagyonalap képviselôje a részvényesek közgyûlésén már rég nem Tudor Grigoras,, hanem Pãunescu Tudor, a menedzser csak április végéig volt Hudrea Radu, azóta Donea Virgil. „Azok döntenek sorsunk felett, akik azt sem tudják, ki a megbizottjuk" — mondta a mûszaki igazgató. Elmondta, hogy a dolgozók listáját még mindig nem küldték el a takarékpénztárhoz, hisz ezek összeállításához szükség van a dolgozók nevére, a születési helyre és dátumra, lakhelyére, a munkaviszony megszûnésének dátumára. Vannak munkások, akik már fel akarják venni a pénzt. A szakszervezet alelnökének álláspontja, mely szerint az érdekvédelmi szervezet is a felszámolás mellett tör lándzsát, személyes vélemény. „Az úr azt sem tudja, kit képvisel, azt sem tudja melyik világon van" — mondta felháborodva az igazgató. Hozzátette, hogy a munkások nem fognak az utcára vonulni, mivel a hivatalos értesítés érkezéséig ennek semmi értelme sincs. Amikor ez megérkezik, lehet hasonló lépéseken gondolkozni.

Avram Aurelia, a takarékpénztár kolozsvári fiókjának kereskedelmi igazgatója megerôsítette, hogy a munkások jegyzéke még mindig nem érkezett meg. A pénzintézet készenlétben áll, várja a listát és a pénzt.

Kiss Olivér

Rendkívüli parlamenti ülésszak összehívását sürgette augusztus végére az ellenzéki Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja. Az RTDP vezetése dilettantizmussal vádolja Victor Ciorbea kormányát tizenhét veszteséges gyár bezárása, továbbá a helyi önkormányzatok mûködését szabályozó, valamint az oktatási törvény módosítása miatt.

Ovidiu Mus,atescu, az RTDP egyik vezetôje a román nemzeti ellenzék összefogását szorgalmazta Ciorbea vonalával szemben.

Mircea CranT,ã, a Román Szocialista Párt alelnöke arra kérte Emil Constantinescu államfôt, hogy menessze Ciorbea kabinetjét a gyárbezárás miatt, hiszen annak árát a dolgozóknak kell majd megfizetniök. Romániának importálnia kell majd azokat a termékeket, amelyeket eddig a bezárt gyárakban termeltek. CranT,ã szerint félô, hogy Románia belsô piaca beszûkül, lakossága pedig példátlanul elszegényedik.

A Nemzeti Szakszervezeti Tömb kedden azt követelte a bukaresti kormánytól, hogy augusztus 1-jétôl 250 ezer lejben állapítsa meg a bérminimumot, október 1-jétôl pedig 300 ezerben. A szakszervezeti tömörülés a bérbôl származó nettó jövedelem 35,25 százalékos emelését sürgeti a munkaügyi és a pénzügyminisztériumtól a harmadik negyedévre. A kormány ezzel szemben 17 százalékos emelésre hajlandó, további öt százalékra pedig a negyedik negyedévben.

A szakszervezetek és a munkaügyi, illetve a pénzügyi tárca vezetôi közötti tárgyalás második fordulóját a jövô hét elejére tûzték ki.

A Ciorbea-kormány által beindított reformra utalva Petre Roman szenátusi elnök karánsebesi sajtóértekezletén kijelentette, hogy a készletek pazarlását szolgáló csapok lezárása egyszerûen jóérzés kérdése, amelynek semmi köze a szociál- vagy kereszténydemokráciához.

Ne feledjük el, hogy a Demokrata Párt vagy azok, akik e politikai alakulat részérôl részt vettek a kormányzásban, tulajdonképpen a reform pártján voltak. Ha annak idején folytathattuk volna a reformot, ma a fájdalmak jóval mérsékeltebbek lennének — mondotta a DP elnöke, hozzáfûzve, hogy abban az idôszakban valamennyi pénzügyi mutató sokkal jobb, a költségvetési deficit nulla volt, küladósság szinte nem is létezett, s a nyugdíj- és társadalombiztosítási alapok kellô szinten mozogtak.

A reformot véghez kell vinni, nem lehet a veszteségeket tovább halmozni, mivel nincs, aki fedezze — mondotta.

A szenátusi elnök felrója a kormánynak, hogy a szociális védôháló még nem mûködik, holott teljesen mûködôképesnek kellene már lennie.

Nem létezik a piacon keresletnek örvendô mesterségek elsajátítását elôsegítô továbbképzô központ, bár pénzhiányban nem szenvedünk. Úgyszintén nagyon nehézkes, bürokratikus a különféle törvények biztosította pénzbeni juttatásokhoz való hozzáférés. Más szavakkal a reális kompenzálási intézkedéseknek már mûködniük kellene, de, sajnos, ezzel nem kérkedhetünk — hangsúlyozta Petre Roman.

Tegnap helyezték örök nyugalomra Európa tán legszebb temetôjében, a Házsongárdban. Tíz esztendôvel volt fiatalabb az évszázadunknál, s utolsó percekig megôrzött szellemi frissessége miatt is távozása nagy veszteség. Mert bár fél kézen megszámolhatók rövid találkozásaink, mégis mély benyomást keltettek. Oli néni ugyanis legalább olyan behatóan tudott értekezni velünk a sportról, mint amilyen könnyedén csalogatta elô a kétéves nagy, kék gyerekszemek ôszinte kíváncsisággal párosuló szájtátós bámulatát.

A városunkat a hosszú évtizedek során ért változások élô emlékezetének távozása azért fájó, mert pótolhatatlan, mint minden, az ifjúsággal csuda jól meglevô Nagy Öregé. Nyugodjon békében.

T.-J. L.

• Lászlóffy Árpád katolikus kántor és ügyintézô jelentette, hogy a dési gázmûvek egy 450 lejjel ellátott levélben szólította fel a katolikus plébániát, hogy az 2 lejjel (!) tartozik neki. A felszólított nagy nehezen szerzett 2 darab 1 lejest és kifizette a tartozást, amit nyugtával tud bizonyítani.

• Augusztus 8-ra a polgármester rendkívüli ülést hívott össze, amelyen, kolozsvári elfoglaltságára hivatkozva, éppen a polgármester nem vett részt. Az elsô napirendi pont, a rendôrség és a csendôrség félévi jelentése, a közlekedési rendôrségi beszámoló hiánya miatt , másodszorra napolódott el. A tanács elfogadta a városi kórház és az egészségügyi beszámolóját. A kórházigazgató kérte a nekik juttatott 3 milliárd lejes költségvetésnek 6 milliárdra való kiegészítését, de ez egyelôre nem lehetséges, mivel a pénzt a megyei tanács osztja el, és Dés ebben az évben 17 milliárdból költekezhet, pedig 40-re lenne szüksége. Fontos lenne a kórház mosodájának felújítása, mert az nem felel meg az egészségügyi elôírásoknak, és ha bezárják, a mosást sokkal többe kerülô magánvállalkozóval kell majd elvégeztetni.

• A polgármesteri hivatal mûszaki osztálya összesen 110 millió lej értékben, 21 gyermekjátszóteret újított fel, rendezett be. A Május 1 negyedben mini futballpályát létesítettek.

Balogh Zoltán
városi tanácsos

A hétfôi közlekedési ellenôrzésen többen fennakadtak a rendôrség „szitáján": összesen 1800 gépkocsit állítottak meg, 1075 személyt igazoltattak, 38-at közülük figyelmeztettek, öt eset pedig az ôrsön, ujjlenyomatvétellel végzôdött. Két letartóztatási parancsot bocsátottak ki, a kirótt büntetések száma 519, összértéke 14 098 000 lej, 45 vezetôi engedélyt (ebbôl 14-et alkoholfogyasztás miatt) és 13 forgalmi engedélyt bevontak.

( pja )

15 tonna Svájcból importált, angliai eredetû marhahúst és tejterméket tartalmazó konzervet égettek el az Egészségügyi Felügyelôség és az Állategészségügyi Igazgatóság utasítására a pataréti szeméttelepen. A Har International segélyszervezet a nagymennyiségû élelmiszert az aggmenházaknak szánta, a hivatalos szervek azonban a Svájcban is elterjedt kerge marhakór behozatalának megakadályozására semmisíttették meg a 20 millió lej értékû terméket, amelynek raktározási költségei, állítólag, magának az árunak az értékét is jócskán meghaladták.

Büntetni könnyebb mint korszerû parkolóhelyeket építeni. A városi tanács többéves huzavona után végre mûködteti is a régóta felszerelt parkolóórákat, több központi utcában hivatalos parkolóhelyeket is létesített, mindez azonban még édeskevés ahhoz, hogy megoldja a gépkocsitulajdonosok gondjait. Gyakorta szinte lehetetlen másutt megállni pár percre, mint a gyalogosok felségterületén, a járdán. Ez a pár perc azonban olykor fölöttébb drága mulatság lehet. A városháza ugyanis bevetette büntetôosztagát, és a napokban 130 000 lejtôl 160 000 lejig terjedô büntetéssel sújtott 500 tilosban parkolót. A legújabb tanácsi határozat értelmében ugyanis ennyit kell fizetni a járdára hajtásért és ott-tartózkodásért. Ha a rajtakapott azonnal fizet, a felével is megúszhatja, sôt, az árleszállítás egy álló napig tart. A pénzbírság remek kereseti forrás annak, aki begyûjti, így aztán újabb városházi bevetések várhatók. Korszerû parkolók viszont annál kevésbé.

etha

— Miért nem lehet jogi úton, egyszerre visszaszolgáltatni az elkobzott javakat?

— Azért, mert ahány eset, annyi per-verzió.

-fi

— Láttam, leszállítottak a villamosról. Mennyi büntetést fizettél?

— Semmit.

— Megúsztad egy kis csubukkal?

— Nem. Az ellenôrök a jegyet kérték. Mondtam nincs.

— Nem értem...

— Mikor leszálltunk, mutattam, érvényes bérletem van. Elengedtek.

— Miért csináltad ezt?

— A havereimnek nem volt jegyük. Így megúszták.

(Ky)

Tavaly ilyenkor némiképpen hasonlatos hangulat uralkodott politikai életünkben, mint mostanság. Akkor már lábjegyzetestôl kialakult a román-magyar alapszerzôdés szövege, késôbb lezajlott az a rossz emlékû rendkívüli magyar parlamenti ülés, amelyen legmagasabb szintû egyházi, RMDSZ- és közéleti személyiségeink kívülállóként, páholyból nézhették a sorsuk fölött vívott, elôre eldöntött gladiátorjáték kegyetlen küzdelmét, majd elhangzott a magyar államfô augusztus 20-i ünnepi beszéde, mely szerint „Magyarországnak most ismét Európát kell választania". Értettük mit jelent ez számunkra. S bár ma már egyesek nem szívesen emlékeznek vissza, a rólunk-nélkülünk megalázottságával hazatért RMDSZ-vezetôk szájából keserû nyilatkozatok hangzottak el.

A csüggedés rövid ideig tartott, s az ötlet, hogy az RMDSZ is indítson államelnök-jelöltet, játékos izgalomba hozta magyarságunkat. Alaposan nekigyûrkôzött, s hatalmas részvételi aránnyal szinte vállára emelve vitte az RMDSZ-t a választásokon a legelsôk közé. A váratlanul jó eredmény okozta zavar, az idôszûke, vagy a „mi jobban tudjuk" — máig sem került napvilágra, melyik a három közül — arra sarkallta a vezetôket, hogy az RMDSZ az SZKT jóváhagyása nélkül belépjen a kormánykoalícióba s elfogadjon, részese vagy kieszközlôje legyen egy olyan kormányprogramnak, amely állítólag igényeink és jogaink lépcsôzetes teljesítését szavatolja. (Tudtommal azóta sem derült fény arra, hogy melyek ezek az igények és lépések teljes mivoltukban, csupán akkor került szó némelyikrôl, amikor az már a parlament asztalára jutott.) És ezzel megkezdôdött az esélylatolgatás háborúja.

— Elég volt a védekezésbôl, a meddô, eredménytelen ellenzéki politizálásból — hangoztatták a kormányzati felelôsségvállalás hívei. — A kormányon kívülrôl sokkal többet elérhetnénk — érveltek a másik táborból —, ha támogatásunkat feltételeink teljesítésétôl tesszük függôvé. — Úgyis minden csak a madridi csúcsig tart — hirdették ugyanakkor mindkét tábor szkeptikusai.

A múló idô aztán hol egyik, hol másik, hol pedig a harmadik tábor malmára hajtotta a vizet. A békés november, december és január alatt megszûntek a folytonos magyarellenes támadások, az egymást sûrûn és barátságosan vizitelô román és magyar kormánytisztviselôk nyilatkozatai a kapcsolatok normalizálódására utaltak, s a kormányba lépés hívei aratták a babérokat. Februárig. Akkor ugyanis egy egyetemisták körében végzett felmérés az RMDSZ programja egyik pontjának, a Bolyai Egyetem visszaállításának küldött hadüzenetet, s a fellángoló vita azzal zárult, hogy az egyetemrôl az RMDSZ nem mond le, de ennek elérését csak fokozatosan tudja a koalíciós partnerekbôl kicsikarni. Így a babérok fele átvándorolt a másik táborba, de ami maradt, az is hervadozni látszott.

A szerencse aztán ismét visszapártolt a kormányzás híveihez, mivel a parlament elfogadta a helyhatósági törvény módosítását, s a magyar államfô látogatása is botránymentesen lezajlott, pedig NATO-felvételi elutasításunk már igencsak körvonalazódott. A nyugalom azonban nem köszöntött be többé. A NATO és az Európai Unió kérlelhetetlensége ismét felszította a magyarellenes hangulatot, s a támadások oly mértékben felerôsödtek, hogy a tanügyi törvény módosítását már csak sürgôsségi kormányrendelettel lehetett dûlôre vinni, az ellenszegülôk között pedig jócskán akadt koalíciós partner is. Még ennél is szomorúbb helyzet alakult ki a törvénymódosítások életbeléptetése körül. Elôször a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal azon szándéka ellen robbant ki vita, amely magyarul is tudó hivatalnokokat kívánt a város lakóinak szolgálatába állítani. Ezzel párhuzamosan élezôdött a feszültség Székelyudvarhelyen a csereháti ügy, valamint az itt-ott felállított kétnyelvû helységnévtáblák miatt. Ennek ellenére a fôkonzulátus megnyitása civilizált körülmények között történt, s csak a nacionalista villongások ismerôi sejtették, hogy a máz mögött sok minden lapul. Többek között a zászlólopás és a tolvajok díjazása is. Ezzel pedig ismét a koalícióellenes tábor csillaga kezdett fényesebben ragyogni. Mert önmagától adódik a kérdés: mit tesz az atrocitások ellen az a kormány, amelyben mi is ott vagyunk? Miért lehet a kétnyelvû helységnévtáblákat minden éjjel megcsúfolni? Hogyan szegheti meg büntetlenül egy polgármester a törvényt, és hogyan engedheti meg magának a belügyminiszter, hogy magánvéleményt alkosson és hangoztasson a nyilvánosság elôtt a törvényrôl? Hogyan hozakodhat elô a kisebbségügyi miniszter olyan silány minôsítéssel a csereháti ügyrôl, mint amit az SZKT-n és a televízióban hangoztatott, miszerint az apácák kitelepítése nem volt „lovagias" tett, ahelyett, hogy küldetése jegyében az egyetlen szinte színtiszta magyar lakosságú város etnikai összetételét védje?

A kormányzási felelôsségvállalás hívei és ellenzôi tehát tényekre hivatkozva, méltán vitatkozhatnak, mert úgy tûnik, esélyeink a végrehajtó hatalomban való részvétel ellenére is csekélyek, törvény adta lehetôségeink pillanatnyilag jórészt kihasználhatatlanok, a kormánynak erejét, figyelmét akarva-akaratlan a reformokkal szembeszegülô lakosságra, valamint az elégedetlenséget kihasználó ellenzékre kell összpontosítania, nem pedig a helységnévtáblákra. Hogyan történik mindez, ha az RMDSZ kormányon kívül marad? — felmérhetetlen. Ennek ellenére, mint az utóbbi két SZKT is igazolja, a fogak csikorognak, s a sikeres sikertelenség légkörében közeledik az RMDSZ kongresszusa, amelyhez a román nacionalisták azt a boldog reményt fûzik, hogy ezúttal végre bekövetkezik a várva várt szakadás érdekvédelmi szervezetünkben. S miközben — hogy illetlen hasonlattal éljek — „vérszagra gyûl az éji vad", nem volna okosabb azon elmélkedni, hogy az esélylatolgató táborok között elmélyülô ellentét, netán a szakadás nem okozná-e minden esélyünk végleges és visszafordíthatatlan halálát? Hogy kormányon belül vagy kívül, anyaországi támogatással vagy anélkül lényegében mindig csak saját erônkre alapozhatunk? Amely mit ér, ha saját magunk szaggatjuk darabokra?

Szabó Piroska

Megállt az idô múlása, egy napra eltörpültek a távolságok Kolozsváron. A szív — ahogy a Svédországban élô Bokor Imre mondta —, a szív itthon maradt.

A szív együtt dobogott a vasárnapi ünnepen.

A húsz évvel ezelôtt egymás mellé csatlakozó bátor, kedves táncházas gyermekek felnôttek. A kolozsvári színpadról néztek velünk s önmagukkal szembe: csak így érdemes felvállalni az anyanyelvet, zenei tánckultúrát s a nemzetet. Minden körülmények között a népi kultúra átélésével, tovább éltetésével képes a magasabb kultúra befogadására a fiatalság. Bartók Béla írja: „a négysoros dallamaink — sejtszerkezete alapján ítélkezve — van olyan tökéletes, mint egy Bach-fúga".

A húsz esztendôvel ezelôtti gyermekek Bartókot, Kodályt, Illyés Gyulát, Nagy Lászlót s az erdélyi nagy írókat tanulták. A táncházas fiatalok nagy része nyelveket tanult, amikor szinte tiltotta a rendszer, néprajzzal foglalkozott, falvakban gyûjtött és nem félt a hatalomtól, bár a diktatúra a magyar táncházmozgalmat szeparatista-nacionalista mozgalomnak tartotta.

A táncházasok tették a dolgukat. Nem hivalkodtak, elmélyültek és feloldódtak a népdaléneklésben, a táncolásban. Kire hol volt szükség, váltogatták egymást. Míg a felnôttek egy része sunyított a megalkuvás faltövében, a táncházasok összetartották Erdély fiatalságát. Nemcsak hangszereiket, népi ruháikat, magukkal vitték konok hitüket: kibírni, megmaradni, nem megalkudni. Dalok szövegén keresztül, dallamokban üzentek az elesettségben tanácstalankodók felé bátorságot.

Erôs emberekké nevelte az egykori gyermekeket a táncház. Most ôszülô halántékkal — játékos kedvük, humoruk a régi — ki-ki a maga hétköznapjából eljött ünnepelni, vallani és tovább vállalni. Hazajött a Barozda együttes. Sajnos, mindannyian Svédországba telepedtek le, de amíg ott tanítanak, értelmiségi feladatuknak tartják a magyar népzene megismertetését, a Kodály-módszer alkalmazását. A Magyarországon dolgozók nagy része is magas szinten mûvelik a zenét. Lettek néprajzkutatók, tévérendezôk, diplomaták.

Némelyek attól féltették s óvták a tánházasokat, hogy megrekednek a butaság partján, míg elôttük a nagy internacionalista préri...

Pávai István, Könczei Árpád, Székely Levente a határon túl sem téveszti össze a népi értéket s a felszínes magyarkodást. Az itthon tevékenykedô Szalay Zoltán zeneszerzôként, koreográfusként egyaránt országos elismerést vívott ki magának. Panek Kati Ionescu modern világszemléletében tökéletesen otthonosan mozog és a régi stílusú népdalt is beleéléssel adja elô.

A mûveltség önismeretet jelent, a népi mûveltségünkben kiérlelt önismeret halmozódott fel. Bartók, Kodály ablakot nyitott Európára és másod-, harmadízben nyitogatják ablakaikat az erre méltó utódok. Az elit értelmiséggé felnôtt, negyvenes éveit taposó egykori táncházasok itthon, a szülôföldön rádöbbenhettek: a nyelvében megbukó nemzet elôbb-utóbb eszméiben is megbukik. A fejlôdés és az eltévelyedés tekintetében bonyolultabb az élet. Ehhez a bonyolult élethez az is hozzátartozik, hogy az adatközlô falvak felvirágoztatták kihalni látszó hagyományaikat. Láthatjuk a méraiaknál — már le se merem írni, hogy az egykézés veszélyezteti a Nádas menti kalotaszegieket —, a színpadon annyian voltak, hogy alig fértek. Erre példát mutattak a magyarországi románok gyönyörû, sajátos táncosai, az Érsekcsanádról érkezô hagyományápolók. Korosztálytól függetlenül, öregtôl kislányig, táncoltak, daloltak.

Vajon tudat alatt a mi táncházas fiataljaink érezték-e, érzik-e, hogy rájuk hárul a nemzet ébresztése? Ôk sorsuknál, helyzetüknél fogva tudják, hogy rossz közérzete nemcsak a legyôzöttnek lehet, de azoknak is, akik bizonytalannak érzik magukat a gyôzelemben. Felcseperedésük éveiben ráébredtek, hogy a társadalom, melyben éltek, egy romboló bûntudat mély világát tükrözte, amellyel szemben mindenikük a jobbik énjét mutatta fel.

Ünnep volt, valódi, lelkes, telt házas ünnep a sétatéri színházban. A táncház húszéves évfordulóját Németh László-idézettel tudom leginkább érzékeltetni: „A gondolkodás végsô hitele nem a gondolatban van, valahol mélyebben: a közérzetben... A legigazibb gondolatok: tévedések, s a legnagyobb szellemi tágasság: vakság, ha a közérzet alatta rosszul kever".

Horváth Arany

„Orbán Viktor meggondolatlan és felelôtlen kijelentéseket tett az Erdélyi Naplónak adott interjújában — vélekedett kedden, az MTI-nek nyilatkozva Szent-Iványi István, az SZDSZ frakcióvezetôje, az Országgyûlés Külügyi Bizottságának elnöke. A Fidesz vezetôje a romániai magyar hetilapban kedden közzétett interjúban szót emelt az erdélyi magyarság önálló egyeteme és az egyházi ingatlanok visszaadása mellett, és úgy vélekedett, hogy Budapestnek támogatnia kell az autonómiatörekvéseket. Megítélése szerint a jelenlegi magyar kormány túl óvatos politikát folytat, alapvetôen képtelen támogatni a határon túli magyarság igényeit, legfeljebb megtanult együtt élni azokkal.

Szent-Iványi István úgy gondolja, hogy nem Budapestnek, hanem az erdélyi magyarság legitim képviselôjének — az RMDSZ-nek — kell eldöntenie, hogy mire van szükségük a romániai magyaroknak. A politikus emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ vezetôi többször megfogalmazták: nagyon jó, korrekt kapcsolat áll fenn a szervezet és a magyar kormány között. A szabaddemokrata politikus szerint a mostani koalíció »óvatos« politikája jóval sikeresebb elôdjénél, amit a kolozsvári konzulátus megnyitása, a bukaresti kormány oktatási rendelete és a kétnyelvû utcanévtáblák elhelyezése is bizonyít." Eddig az MTI-hír.

A felsoroltak sikersztorik lennének? Itt, a határon túl kissé másként festenek.

A konzulátus megnyitásának eredményeibôl egyelôre a következôket érzékelhetjük:

1. Bebizonyosodott, hogy Kolozsváron lassított bûnvádi eljárás veszélye mellett ugyan, de nemzeti hôsöknek kijáró tisztelettel megsérthetô egy diplomáciai képviselet székhelye, elvihetô a zászlója, a felbujtók szabadon és nyíltan tovább uszíthatnak a konzulátus ellen, és a biztonság kedvéért jutalmakat osztogathatnak az elkövetôknek.

2. A kolozsvári fôkonzulátus egyes román sajtótermékek bírálatának tárgyát képezheti többek között azért, mert nem rendelkezik olyan ûrlapokkal, amelyeket a Horthy-rezsim idején zaklatott román nemzetiségû észak-erdélyi lakosok vagy hozzátartozóik tölthetnek ki, hogy megkapják az 50 000 forintos egyszeri kártárítést.

(Nem mehetünk tovább egy zárójeles beszúrás nélkül. Számunkra mikor szavaznak meg végre legalább szimbolikus értékû kártérítést a két világháború közötti rezsimekben, majd a Gh. Gh.-Dej-, a Ceaus,escu-, és az Iliescu-rezsimben elszenvedett, továbbá a félfunár-kórszakban folytatódó zaklatásokért? Miért mindig csak mások számára készülnek ûrlapok, alvószámlák és egyéb nyalánkságok?)

Az oktatási törvénytervezet kormányhatározati módosításával kapcsolatban pedig egyelôre csak óvatosan lelkendezhetünk: nyugtával dicsérjük majd a napot, ha lesz mit, és ha nem igazolódik be egyes ellenzéki és hatalmi politikusok jóslata, hogy a módosítás csak a vakáció idejére érvényes, az iskolai évkezdéskor lényegesen módosított módosítást szavaz meg a parlament. Ugyanez érvényes a táblatörvényre: a törvényesség nyári nagyvakációjában a legképtelenebb ôrültségek tanúi lehetünk, kezdve a festékes mocskolódásoktól a teljesen névtelen települések megjelenésééig és olyan kényszerképzetekig, hogy Kluzs-Nápoká. Egyes baráti és kormánykoalíciós figyelmeztetések szerint pedig még ezektôl is eleshetünk az ôsszel, ha türelmetlenül habzsoljuk az élvezeteket.

Ha ezek az „eredmények" valóban kapcsolatba hozhatók a mostani magyar kormánykoalíció „óvatos" politikájával, akkor valami baj van az óvatosság méretezésével, továbbá az Orbán Viktor kijelentéseihez ragasztott jelzôk sem éppenséggel találóak. Ha pedig csak ezek a „sikerek" bizonyítják egy politika helyességét, és az „is" után semmi sincs, akkor a Fidesz-Polgári Párt vezérének a kijelentései még elônyösebb megvilágításba kerülnek.

Nits Árpád

Rákosi Mátyás visszaemlékezéseinek 1940 és 1956 közötti idôszakra vonatkozó részét a tervek szerint szeptemberben jelenteti meg a Napvilág Kiadó.

A most elsô ízben közzétett memoár elején az olvasó összefoglalót talál Rákosi 1925 és 1940 közötti börtönéveirôl. Ezután a politikus a Szovjetunióba érkezésétôl a hatalom csúcsaira vezetô utat, a nevével fémjelzett 1949 és 1956 közötti korszak élményeit, sikereit, kudarcait, majd bukását mutatja be szubjektív szemszögbôl önnön életútján. A Fekete-tenger melletti másfél évtizedes „számûzetésben" papírra vetett visszaemlékezések a pártvezetô halálát követô negyed évszázados kallódás után tavaly érkeztek vissza Magyarországra. A Politikatörténeti Intézet munkatársai által sajtó alá rendezett kétkötetnyi anyagot gazdag jegyzetanyaggal, életrajzi kronológiával, valamint részletes névmutatóval is ellátták szerkesztôi. Gellériné Lázár Márta, a kiadvány egyik szerkesztôje az MTI munkatársának elmondta azt: jelenleg több neves politikus visszaemlékezéseinek közzététele szerepel terveik között, ám az idén már csak Böhm Vilmos politikai levelezésének megjelentetése várható.

A berlini fal németek millióinak jövôjét rabolta el, és továbbra is az elnyomás jelképe marad. Ezt Helmut Kohl német kancellár jelentette ki kedden, a fal felépítésének 36. évfordulója alkalmából.

Kohl közleményében hangsúlyozta, hogy az egykori Kelet-Németország kommunista vezetése a falat polgárai „szabad akarata ellenére" építette fel. „A fal építésére emlékezve nekünk, németeknek azon kell dolgoznunk, hogy megvédjük a szabadság értékeit, amelyeken demokráciánk nyugszik" — szögezte le a kancellár. Hozzátette: „A demokraták elutasítanak bármilyen partnerséget a szélsôségesekkel. Nem szabad az intoleranciát eltûrni."

A berlini falat 1961. augusztus 13-án építették fel — emlékeztetett a Reuter. A 155 kilométer hosszú, betonból és szögesdrótból készült építmény 28 éven át osztotta két részre Berlint és vette körbe a város nyugati részét. 1989-ben nyitották meg. A fal leomlása jelentette a kelet-német kommunizmus bukását, ami 1990-ben a két Németország egyesítéséhez vezetett.

A Victoria-palotában tárgyalt a kormány a dãrmãnes,t-i olajfinomító vezetôségének és alkalmazottainak képviselôivel — közölte a kormányszóvivô.

Az elemzés során megállapították, hogy a finomítónak 200 milliárd lej adóssága van, amelybôl 97 milliárddal az olajat szállító PETROM-nak tartozik. Az egység képtelen adósságai kifizetésére, így az egyetlen megoldás számára a felszámolás, amelyet az elektródkoksz berendezés privatizálása kísérne. Ez esetben más berendezések privatizálására is szükség lesz. A német FEISTINCON cég ilyen körülmények között hajlandó részvényeket vásárolni a vállalattól.

A beszélgetés során kérték a felszámolási folyamat, valamint az Állami Tulajdonalap és a német cég közötti tárgyalások felgyorsítását, hogy ne veszítsék el a munkaerôt, mûködtethessék a kapacitásokat és kérjük el a berendezések megrongálódását — közölte a kormányszóvívô.

Ötórás vita után, a szakszervezetek kedden elérték a kormánynál azt, hogy az Állami Tulajdonalap szerdára körlevelet tegyen közzé, amely szerint az átszervezési program életbe léptetéséig tilos az alkalmazottak elbocsátása.

Pavel Todoran, a Romániai Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének (RSZSZOSZ) elnöke szerint a felszámolásra váró 17 vállalat listája kezdettôl fogva komolytalan volt. Ennek a listának meg sem kellett volna jelennie, mert a piacgazdaság adekvált mecchanizmusai automatikusan választották volna ki az életképes és életképtelen vállalatokat — nyilatkozta kedden a szakszervezeti vezetô. Az RSZSZOSZ javasolni fogja a bérek 42 százalékos indexelését és az adó csökkentését augusztus 1-jétôl, amely a bérek 10%-os növekedését idézni elô.

Todoran elmondta azt is, hogy a szakszervezetek egyetértettek abban, hogy az augusztusi átlagbér 250 ezer lej, az októberi pedig 300 ezer lej legyen.

A kormány keddi határozata értelmében a ROMGAZ, a RENEL és a RADET beszünteti az áram- és hôszolgáltatást a feszámolási listán szereplô vállalatoknak, amivel azt szeretnék elérni, hogy az illetô vállalatok ne tetôzzék a veszteséget — nyilatkozta Cãlin Popescu Tãriceanu ipari és kereskedelmi miniszter.

Sorin Dimitriu, az Állami Tulajdonalap elnöke ugyanakkor elmondta, hogy a végkielégítésre szánt elsô összegeket hat napon belül kiutalják. Ehhez azonban szükség van a menesztett alkalmazottak teljes listájára, miután a részvényesek közgyûlése eldönti a felszámolást.

Constantin Botoc, a nagybányai RAMIRA kereskedelmi társaság szakszervezeti vezetôje azt nyilatkozta egy sajtóértekezleten, hogy a felszámolási intézkedések bejelentése óta a 418 alkalmazott elbizonytalanodva és kétségbeesetten folytatja tevékenységét, mert semmilyen hivatalos értesítést nem kapott a kormánytól.

1990 óta az alkalmazottak felelôtlen nyomására hét igazgatót cserélt a RAMIRA. Az alkalmazottak számát évente csökkentették, így jutottak el a 3200-as létszámtól a 418-hoz, és közben négymilliárd lej gyûlt fel az elfekvô szerszámgépekben. Csupán a belsô piacnak szánt termeléssel a RAMIRA nem képes kifizetni adósságait, és így nem késleltetheti a felszámolást.

A felszámolásra javasolt konstancai Olimpus vezetôje, Mihai Lita mérnök azt állítja, hogy épp kibontakozóban volt a társaság ATA által jóváhagyott privatizálása, amikor a kormányhatározat következtében minden leállt. Négy komoly cég — a román-német HCS Rom-Trade, a román-koreai KIS-KIM, az izraeli Hainovici Import-Export és a román-német Vis-Duo — terjesztette be ajánlatát a melegházak, a haltenyésztési, a turisztikai és borászati részlegek részvényeinek megvásárlására.

Ciorbea miniszterelnök kedd este találkozott az RSZSZOSZ-FrãT,ia, az Alfa kartell, az OSZT és az RDSZSZ reprezentánsaival. Ez utóbbiak kérték, hogy a kormány elemezze a felszámolásra váró 17 egység menedzseri csapatainak munkáját, és az eredményeket közölje a szakszervezetekkel.

Sorin Dimitriu, az ATA elnöke beleegyezett abba, hogy a szakszervezetek képviselôit bevonják az ATA ellenôrzô csoportjaiba.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]