1997. augusztus 26.
(IX. évfolyam, 196. szám)

Elkezeskedett lakások

(1. old.)

A nyomtalanul eltûnt Aurica Bintintan milliárdos nagyságrendû adosságokat hagyott kezeseire, akik különbözô bankokban lakóházakkal, lakásokkal, gépkocsikkal garantálták a hitelek fedezetét. A végrehajtási perek lassan, de biztosan elkezdôdtek.

Aurica Bintintan üzletemberi karrierjét arra alapozta, hogy 1990 elôtt a Megyei Turisztikai Hivatal igazgatója volt, szocialista nómeklatúristaként jól ismerte a külföldi árubeszerzési lehetôségeket. Az 1989. decemberi események után azonnal rákapcsolt magyarországi és törökországi árubehozatalra, a nyereség jó részét kereskedelmi helyiségek bérbevételére, majd megvásárlására fordította. Nemsokára 25 üzletház fölött uralkodott, nemcsak Kolozsváron, hanem Gyulafehérváron és Besztercén is. A Sorex holding tulajdonosaként egyre nagyobb forgalmat bonyolított le, amihez hatalmas hitelekre volt szüksége. Azok fedezetéhez nem volt elegendô saját vagyona, ezért alkalmazottaihoz és ismerôseihez fordult kezességért, akik a legkülönbözôbb okokból vállalták a kockázatot. Az alkalmazottak próbálták volna megtagadni! Az ismerôsök nem kételkedtek az „üzletasszony" rátermettségében, vagy a Caritaséval vetekedô kamatígéreteknek dôltek be. Aurica Bintintan olyan hírnévre tett szert a pénzvilágban, hogy még a bukaresti Bancorex is kezességet vállalt 10 millió dolláros hiteléért egy amerikai társaságnál. A kolozsvári nagymenô még Gigi Kentet is behúzta a csôbe: 7 milliárd lejre kapott tôle árut, de csak 1 milliárdot fizetett ki.

A legszomorúbb azoknak a helyzete, akik szerény panellakásokkal kezeskedtek a szélhámosságokhoz. A nagymenô haverek elvesztik egyik ötszobás házukat és meghúzzák magukat a másik hatszobás lakásban, de mihez kezdjenek azok, akiknek egyetlen vagyonkájuk a tetô a fejük felett? A Caritas-tragédiák után ez is egy keserû tanulság: a bankok készséggel adnak hitelt lakásokra, mert azok árverezésével nagy profitra tesznek szert, de vigyázzunk, ne játszodjuk el otthonunkat a kapitalista felhalmozás primitív pókerjén.

Megalakult a fôügyészségi testület

(1. old.)

Nicolae Cochinescu fôügyész hétfôn rendeletben rögzítette a Legfelsôbb Bíróság mellett mûködô Ügyészségi Kollégium összetételét és hatáskörét. A kiadott sajtóközleménybôl a hatáskörrôl egyelôre csak annyi derül ki, hogy a kollégiumot bármikor összehívhatja a fôügyész, ha ezt szükségesnek találja... Az új testület tagjai között van 16 fellebbviteli bírósági fôügyész. A kolozsvári Fellebbviteli Bíróságot Mircea Popa fôügyész képviseli.

Veszélyben a haza...
Az RNEP szerint az RMDSZ román- és nemzetellenes

(1. old.)

A Kolozs megyei helyhatósági tanács elnöke, Victor Romulus Constantinescu vezette kolozsvári RNEP-fiókszervezet közleményében ismét megkongatta a vészharangot, mert „a nemzet és a haza nagy veszélyben van". A Román Nemzeti Egységpárt helyi vezetôi a veszélyt abban látják, hogy „a Magyarország ötödik hadoszlopának tekinthetô RMDSZ románellenes, nemzetellenes és irredenta akciókat kezdeményez". A kolozsvári RNEP-fiókszervezet szerint ilyen akció a magyar parlament által jóváhagyott törvény, amelynek értelmében kárpótolják azokat a román állampolgárokat, akik „szenvedtek a Horthy-rezsim alatt".

Ha Magyarország bizonyítani akarja jóhiszemûségét — hangzik a közleményben —, a budapesti vezetôknek többek között bocsánatot kellene kérniük a román néptôl, országuk költségén fel kellene építeniük a „megszállás" idején lerombolt templomokat, meg kellene szüntetniük az RMDSZ támogatását, és azonnal el kellene költöztetniük Kolozsvárról a magyar fôkonzulátust. Az államhatalomtól természetesen azt követeli a közlemény, hogy az RMDSZ-t azonnal menessze a kormánykoalícióból.

Mit várunk az RMDSZ-kongresszustól?
Válaszol Buchwald Péter, Kolozs megye alprefektusa

(1. old.)

Az októberben tartandó kongresszustól mindenekelôtt az elmúlt hónapok indulatmentes és hideg fôvel történô elemzését, valamint a további stratégia kidolgozását várom el. Nagyon figyelni kellene arra, hogy a kongresszuson részt vevô küldöttek minél nagyobb tömegbázist képviseljenek. A küldötteket ne kis csoportok, hanem körzetek válasszák ki, és számon kérhetô megbízatással lássák el.

Szerintem azt is figyelembe kell vennünk, hogy az októberi kongresszusra körülbelül egy hónapi parlamenti munka után kerül majd sor. A kongresszus kimenetele attól függ, hogy ez alatt az egy hónap alatt a parlament jóvá hagyja-e a sürgôsségi kormányrendeletekkel módosított közigazgatási és tanügyi törvényt, vagy sem. Tehát a kongresszus jellege a jelenlegi nagyon heterogén kormánykoalíció döntésétôl függ: az Európához való csatlakozást, a reformfolyamat teljes véghezvitelét és az általános demokratizálást választja-e, vagy a nacionalista vonalnak tesz engedményeket.

Feltétlenül arra is kell számítanunk — mert talán ez a legvalószínûbb —, hogy a parlamenti ülésszak elsô hónapjában nem fogják döntésre vinni e két kényes kérdést, hanem megpróbálják elhalasztani. Ebben az esetben mind a két eshetôségre számítva kell kidolgozni az RMDSZ magatartását. Ha a koalíció eltér az eredeti kormányprogramtól, akkor feltétlenül mérlegelni kell azt, hogy az RMDSZ vonja vissza azt a nagyon jelentôs politikai tôkét, amelyet a kormányban való belépésével biztosított (Clinton dicsérete, a kisebbségi kérdés megoldásának, úgymond, román modellje stb.), hiszen jószerével ennek segítségével lett hitelképes a Ciorbea-kormány. Ha viszont a ratifikálás megtörténik, akkor — a meglévô nagyon áldatlan helyzet ellenére — még mindig jobb törvényen belül maradni, és a határozatok életbeléptetésének nehéz és rögös útját választani, mint ellenzékben (és milyen ellenzékben!) számunkra kedvezô törvények meghozatalára várni. Nagyon remélem, hogy a jelenlegi kormánykoalíció az európai integráció felé vezetô utat fogja követni, és nem választja el a gazdasági reformot az ország általános demokratizálásától. Tudom, hogy felsô szinten az egyezkedés valamivel könnyebben megy, mint az alsóbb régiókban. Elsôsorban Kolozsvárra gondolok, ahol a nacionalista vonal a legaktívabb és a legagresszívebb. Ennek ellenére remélem, hogy a kormánykoalíció rádöbben arra: nem a koalíciónak kell engedményeket tennie, hanem a kisebbségben maradt, de nagyon agresszív nacionalista vonalat kell a helyére tennie.

A kompromisszum nagyon fontos politikai eszköz, de mindennek van határa. Szerintem a jelen helyzetben csak addig mehetünk el, amíg választóink elôtt emelt fôvel vállalni is tudjuk ezt a kompromisszumot.

Remélem, hogy a kongresszuson a romániai magyarság és közvetve Románia érdekében tudunk majd döntéseket hozni.

Lejegyezte: Papp Annamária

Kongresszus elôtti küldöttgyûlés

(1. old.)

Boros János, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke 1997. szeptember 6-ra, 10 órai kezdettel összehívja az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének küldöttközgyûlését a Kolozs megyei Prefektúra nagytermében (II. emelet) a következô napirendi javaslattal: az 1997. október 3-4-i marosvásárhelyi RMDSZ-kongresszus Kolozs megyei küldötteinek megválasztása, a megyei elnök beszámolója a megyei elnökségnek az elmúlt hét hónapban kifejtett tevékenységérôl, az ellenôrzô bizottság jelentése és különfélék.

A küldöttközgyûlés mandátummal rendelkezô képviselôi: a Megyei Képviselôk Tanácsának Tagjai (75), a megyei elnökség azon tagjai, akik nem MKT-tagok (5), a tizennégy társult civil-szakmai szervezetek még egy-egy képviselôje (14) és a Kolozs megyei illetôségû kormánytisztségviselôk (3). A fennmaradó 64 hely, a július 31-ig behozott tagsági díjak alapján a Kolozsvár városi kerületek, vidéki körzetek és községi szervezetek között az alábbiak szerint oszlik meg: Kerekdomb (1), Irisz (1), Donát (7), Hidelve (2), Alsóváros (4), Pata-Györgyfalva (5), Belváros (10), Külmonostor (4), Belmonostor (6), Hajnal (1), Torda körzet (4), Aranyosgyéres körzet (2), Szamosújvár körzet (3), Dés körzet (3), Kisbács (1), Tordaszentlászló (1), Aranyosegerbegy (2), Körösfô (1), Kalotaszentkirály, Zentelke és Magyarvalkó (2), Magyarfenes (1), Szék (1), Magyarvista (1) és Detrehemtelep (1).

A kerületek és vidéki körzetek, valamint a községi szervezetek választmánya a képviselôket ülésén választja meg. A megválasztott képviselôk névsorát, valamint a társszervezetek képviselôinek a nevét legkésôbb 1997. augusztus 27-ig kell írásban közölni a megyei szervezet titkárságával.

Nem lesz rendkívüli ülésszak

(1. old.)

A képviselôház állandó bürója elutasította az ellenzéknek azt a kérését, hogy hívják össze a rendkívüli ülésszakot. A javaslat mellett szavazott az állandó büró öt ellenzéki tagja, de ellene voksolt a kormánykoalícióhoz tartozó hét képviselô. Mint azt Ion Diaconescu, a képviselôház elnöke a sajtó képviselôinek kijelentette, az ellenzék kérése megalapozatlan. Mint mondotta, Victor Ciorbea miniszterelnök amúgy is beszámol a nemzet állapotáról a rendes idôben összeülô törvényhozás elôtt.

... és menesztették a fôügyészt

(1. old.)

Ugyancsak hétfôn Emil Constantinescu államfô Valeriu Stoica igazságügyminiszter javaslatára felmentette tisztségébôl Nicolae Cochinescu fôügyészt. A fôügyész ellen hónapokkal ezelôtt megindult sajtókampányban a Ziua vitte a vezérszólamot, nem titkolva amiatti ellenszenvét, hogy Cochinescu az Iliescu-rezsim embere volt.

Kiss Kálmán egyezkedni akar

(1. old.)

Kiss Kálmán, a marosvásárhelyi székhelyû Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt elnöke levélben kívánja megkeresni Markó Bélát, az RMDSZ elnökét, hogy közeledési tárgyalásokat kezdeményezzen pártja és a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete között.

Mint ismeretes, a legutóbbi parlamenti választásokon a romániai magyar szabaddemokraták, akik az Iliescu-féle volt kormánypártot támogatták, alig kaptak pár ezer szavazatot országszerte. Köztudott volt ugyanakkor a párt számos ellenséges nyilatkozata az RMDSZ-szel szemben, amelyekben a romániai magyarság érdekeinek elárulásával vádolta az érdekvédelmi szövetséget.

Átértékelve eddigi politizálásukat készek leülni tárgyalni, hogy „felszámolhassanak minden olyan jelenséget, amely az egymás elleni fellépést eredményezi".

KRÓNIKA

Olvasom,

(2. old.)

hol nyíltan és durván kimondva, hol „politikus" ravaszsággal csak sejtetve, hogy ázsiai jöttment, primitív és megzabolázhatatlan hordaként törtünk be e mioritikus területre. A vehemenciát még érteni is lehetne, ha magunk valami mást állítanánk. Így igaz, Ázsiából jöttünk — óvodásaink is tudják ezt. Sôt, azt is: se szégyellni, se dicsekednivaló nincs benne. Mint ahogy az is világos számunkra, hogy a honnan jöttél általában azoknak gond, akik a maguk honnanjában bizonytalanok. Amihez általában még az is hozzátehetô: e múltbaámulásnál sokkal fontosabb, hogy mire jutottál és merre tartasz!

(-is-)

Zenekedvelôk figyelmébe!

(2. old.)

A Transilvania Állami Filharmónia 32 hangversenyre szóló bérletet hirdet az 1997/1998-as évadra. A bérlettulajdonosok 35 százalékos kedvezményt élveznek és két részletben fizethetnek. A második részlet kifizetésének határideje 1998. január 31-e.

Az új évadban a jegyárak a következôképpen alakulnak:

1. rendkívüli hangversenyek — 10 000, 9 000, 8 000 lej.

2. A-osztályú hanverseny — 9 000, 8 000, 7 000 lej.

3. B-osztályú hangverseny — 8 000, 7 000, 6 000 lej.

Rendôrségi hírek

(2. old.)

• Halálos baleset történt Felsôfülén. Az alsókarácsonfalvi (Fehér megye) illetôségû, 33 éves Gheorghe Maier búzát aratott, amikor a felsôfülei 65 esztendôs nyugdíjas, Vasile Popa felkérezett a kombájn lépcsôjére. A búzaföld szélén Maier felhajtott egy mezsgyére, a jármû pedig felborult. Az alkalmi „utas" nem élte túl a balesetet, a kombájnost mellkasi sérüléssel és többszörös bordatöréssel szállították a tordai kórházba.

• Fosztogatót leplezett le szombatról vasárnapra virradóra a bonchidai rendôrség: Florin Fãrcaºt 3 ezer lejes CEC-kötvénynek, 3 ezer lej készpénznek, 960 német márkának és a nagyváradi Constantin Dumitru személyazonossági igazolványának eltulajdonításával vádolják. Mindezt Dumitru juhaklából vitte el a gyanúsított. Letartóztatásakor a CEC-en és a személyazonossági igazolványon kívül 1 200 000 lejt találtak nála.

• Elfogtak, de szabadlábon vizsgálnak Aranyosgyéresen három családelhagyót, akiket eddig országosan köröztek: az aranyosgyéresi Benkô Istvánt (42 éves), a mizili Ioan Stancut (46) és a nagyenyedi Iosif Marcut (51).

• Hétéves tehénpásztorlányka esett áldazatul a péntek esti szótelkei (Páncélcseh község) balesetnek: a 71 éves Ioan Dascãl vezette CJ-01-GJG rendszámú vontatós traktor elgázolta a kis Ana Ilovant. A kislány a traktor közelében megbotlott és elesett. Másnap a kórházban belehalt sérüléseibe.

( pja )

TRAIAN HRISCã FESTÉSZETI KIÁLLÍTÁSA

(2. old.)

nyílik meg pénteken du. 5 órakor a Szépmûvészeti Múzeum emeleti termeiben (Fôtér 30.).

DAN VICTOR kolozsvári orgonamûvész

(2. old.)

hangversenyezik szeptember 1-jén este 7 órától a fôtéri Szent Mihály-templomban. Mûsoron: J. Pachelbel: f-moll Chaconne ; J. S. Bach: g-moll Fantázia (BWV 432), Jesu bleibt meine Freude ; L. Boëllmann: Suite gothique, op. 25, Introduction — Choral, Menuete gothique, Prière à Notre-Dame, Toccata; L. Vierne: Westminsteri harangok.

Most már a SZABADSÁG-ban is
Bemutatkozik a Baroque-együttes

(2. old.)

A Transylvania Baroque együttes — mint azt Nagy István fuvolamûvésztôl megtudtuk — felkarolja az európai és erdélyi középkori zene terjesztését. Az együttes az utóbbi két évben olyan magyarlakta falvakban is fellépett karitatív céllal, mint Türe, Méra, Kisbács, Medgyes, Szeben, Fogaras, Kôhalom stb.

Hogyan fogadták Önöket a Kolozs megyei falvakban, ahol általában csak népzenét és könnyûzenét hallgatnak?

Meglepôen nagy szeretettel. Elôször kicsit bizalmatlanok voltak, sôt gyanakvóak, de utólag rájöttek, hogy a középkori zene is van számukra olyan „szép" mint a megszokott zenevilág. Egy idôs bácsi például azt mondta, hogy egész napos munka után nagyon jólesett neki beülni a koncertre, ahol egy kicsit talán el is aludt — ellágyult —, de, mint mondotta, ez az érzés nagyon hasonlatos volt ahhoz, mint amit a templomban érzett ima közben.

Miért zenélnek ingyen?

Pontosítsunk: nem játszunk mindig ingyen, mert nekünk is meg kell élnünk valamibôl. A kolozsvári Farkas utcában, vagy az erdélyi templomokban ingyen játszani viszont... erkölcsi kötelességünk!

Hogyan született meg ez az együttes?

Operazenészekként kerestünk egy alternatív mûvészi lehetôséget: így született meg a Baroque... Alapító tagjai Majó Zoltán, Erich Türk, Dallos István, valamint jómagam. Késôbb az együttes kiegészült Florin Cârlejan fiatal fagottmûvésszel.

Hol koncerteztek utoljára?

A szinajai Peles-kastély zenetermében, ahol a legnagyobb sikere a középkori erdélyi táncoknak volt. Következô koncertturnénk szeptember 10. és október 10. között lesz: Magyarországon, Hollandiában, Belgiumban és Németországban.

Hogyan segíti a Baroque-együttes az erdélyi magyarságot?

Közvetve. Hollandiai koncertjeink bevételének nagyobbik százaléka a szervezôknél marad, akik ezt az erdélyi testvérgyülekezetek támogatására használják fel. Külföldi koncertjeink profitjából szeretnénk egy fiatal zeneakadémiai diák számára ösztöndíjat létrehozni. Így tehát — paradox módon — erdélyi zenészek lévén, erdélyieket segítünk koncerjeink révén...

Szabó Csaba

Olajoznak és olajoznának

(2. old.)

a kereskedôk, a rendôrök, a kormány és a háziasszonyok. A feltételes mód természetesen az utóbbiakra vonatkozik, akik nem halmozták fel, régi jó szokás szerint, a rántásnak valót, s most kénytelenek a réges-rég kegyvesztetté vált, állítólag egészségtelen disznózsírt melengetni serpenyôikben. De semmi vész, a rántás maga egészségtelen, sokkal egyszerûbb hát lemondani az effajta élvezetekrôl. S akkor már az olajhiány sem olyan borzasztó. Sôt, még a téli zakuszka eltevés nyomorától is megszabadít. A felszabadult rengeteg idôt pedig sokkal hasznosabban és kellemesebben is el lehet tölteni: például sorbanállással a finom friss levegôn. Természetesen olajért. Amirôl már lemondott ugyan a fejlôdôképes háziasszony, aki halad a korban és a korral, de a régi szép idôkrôl azért csak nem hajlandó megfeledkezni: mekkora sikerélmény volt akkor egy-egy liter szójás olaj, a napraforgóról nem is beszélve! Most legalább lehet nosztalgiázni. S potom ötvenezerért garantáltan egészséges olivaolajat vásárolni sor nélkül. De ha nincs sor, nincs nosztalgia, s akkor meg minek az egész. Hogy nincs kéznél az ötvenezer? Hát nincs, de nem is kell! Csak azért sem! Félre a nyugatmajmoló sznobériával! Nekünk sor kell, nem olaj! Meg az, hogy a rendôrség büntessen. Azokat a disznó kereskedôket, akik tizenháromezerért vették az olajat s most nem hajlandók nyolcezerért forgalmazni. Még akkor sem, ha a kormány úgy akarja, és fagyaszt. Na, nem bennünket, azazhogy még nem bennünket, azt esetleg csak télire, hanem az olajárakat és a kereskedôi szíveket. A rendôrség pedig büntet. Íme, a nagy lehetôség! Kiderült, hogy Kolozsváron mégiscsak van olaj, ha a rendôrség hét végén 200 litert elkobozhatott. S ami a lényeg: bevasalhatta a tizenkét és fél millió lej árkülönbözetet, s mellé még húszmillió lej büntetést is. Ha nem csurran, hát legalább cseppen valami abba az üres államkasszába. Nem árt olykor megolajozni a gépezetet. Fôleg olajhiányban!

(németh)

Csevizünk

(2. old.)

— Csinálj már valamit! — mordul a színészre a rendezô. — Ez a mozzanatsor kulcspontja az elôadásnak. Te pedig rosszabb vagy mint egy kezdô...

— Nem megy!

— Hogyhogy nem megy?

— Tudod jól, nálam közönség nélkül nem megy...

— Annyira kell a kontaktus? — Kérdem szünetben.

— Nekem igen! A nézôtérrôl kapom a töltetet, majd meglátod...

Elôadáson, a kritikus résznél, spontán taps. És ez így ismétlôdik estérôl estére...

— Mondtam! — súgja az öltözôben. — Nekem csak közönséggel megy!

(Ky)

Az elsô román divatfolyóirat

(2. old.)

EXCES néven, „Be good! Be bad! Just be!" (Légy jó! Légy rossz! Egyszerûen: csak légy!") alcímmel jelent meg Románia elsô divatfolyóirata. A lap kezdeményezôje Calvin Klei , az ismert divattervezô. A havonként megjelenô folyóirat romániai hölgyek és férfiak divattal kapcsolatos igényeit próbálja kielégíteni, de a legidôszerûbb és legkedveltebb külföldi ruházati mintákat is közli. Nemzetközi hírnévnek örvendô divattervezôk teszik közzé elképzeléseiket, ötleteiket, mint Gianfranco Ferre, Jean Paul Gaultier, vagy a már említett Calvin Klein, illetve a hazai divattervezôk közül például a határokon túl is jól ismert Doina Levintza.

(L. F.)

Hallottuk

(2. old.)

— Mi az étolajválság következménye?

— Az, hogy egyre több sületlenséget hall az ember.

-fi

VÉLEMÉNY

Kit sért, ha a törvényt alkalmazzák?

(3. old.)

Azt, amivel eddig csak a kormánykoalícióhoz közel álló román értelmiségiek vádoltak, ti. hogy

1. az RMDSZ (romániai magyarság) csak a kisebbségvédelmi kérdésekkel, és nem az ország általános problémáival foglalkozik,

2. és hogy a követeléseinket elismerô törvények életbe ültetésekor elsietjük a dolgot, nem vagyunk tekintettel a román nép érzékenységére, -

most már a kormányzásban részt vevô miniszterek is (Dejeu belügyminiszter), az újságírókkal kórusban, egymást túllicitálva egyre erôsebben hangoztatják.

Mindkét vád alaptalan.

A kormánykoalíciót alkotó pártok az eddigiekben a reformprogram megvalósításához szükséges intézkedések és törvényes rendelkezések életbeléptetésekor nem az RMDSZ-szel, hanem a Petre Roman által vezetett szocialistákkal, valamint a különbözô beállítottságú liberálisokkal kellett vitába szálljanak. Sôt.

A gyakorlatban az RMDSZ parlamenti képviselete és általában a romániai magyarság jelenti a biztosítékot arra, hogy Romániában a felgyorsult ütemû kormány-reformprogram megvalósulhasson.

Mi biztosítjuk annak a románságnak az elôrehaladását, amellyel együtt, anyaországunktól leszakadva, önhibánkon kívül, Európából kimaradtunk.

Arra vonatkozólag, hogy az RMDSZ a kisebbségi jogok megvalósítása érdekében tett lépései elsietettek lennének, nézzük meg abszolút hiteles dokumentumok alapján, mit mondanak a román barátaink, valamint a nem kommunista, hanem a demokratikusnak mondott királyi román állam törvényei.

Az erdélyi román párt 1881. május 12-14-én elfogadott programja:

1. „Erdély önkormányzatának (autonómiájának) visszaállítása „;

2. a nemzetiségek (az akkori idôben a románok) anyanyelvét a törvény tekintse (ismerje el) hivatalos nyelvként;

3. a nemzetiség által lakott területekre csak a soraikból származó tisztviselôk nevezhetôk ki. Más nemzetiségû ezekre a nemzetiségek által lakott helységekre csak akkor kaphat kinevezést, ha ismeri a nemzetiségek anyanyelvét és szokásait;

4. a közpénzekbôl a nemzetiségi intézmények a hozzájárulás arányában részesüljenek.

Szeretve szeretett és mélyen tisztelt Belügyminiszter Úr! Amint a mellékelt ábra mutatja, az erdélyi autonómiák problémáját nem a magyarok, hanem a román jogelôdök találták ki és kérték elôször. (Azt a fajta autonómiát, amit ôk követeltek, nekünk még kimondani sem szabad.) Sôt, hadd mondjam meg én, hogy az RMDSZ éppen a román nép és kormányszövetségesek érzékenységére való tekintettel már rég nem hangoztatja az autonómiára vonatkozó azon nézeteket (követeléseket), amelyeket egyebek mellett a Gyulafehérvári Román Nemzetgyûlés számunkra oly nagylelkûen megszavazott.

I. Mihály román király által kibocsátott és megerôsített nemzetiségi alkotmány, a Statútum, biztosítja egyebek mellett azt a jogunkat, hogy 1945 óta a helyhatósági szervekhez, bíróságokhoz, rendôrséghez beadott kéréseinkre azok kötelesek magyarul válaszolni.

Az 1945-ben kiadott 407-es rendelet-törvénnyel a román király elrendeli a kolozsvári magyar tannyelvû (Bolyai) egyetem létesítését.

Az akkori román kormánynak küldött szovjet távirat, hivatalos jegyzék szerint Románia csak azért terjeszthette ki a román hatalmat Észak-Erdélyre, mert kötelezettséget vállalt, egyebek mellett, a fent említett jogaink betartására.

Mindeddig nem kérdezte meg senki, és azért nincs is válasz arra a kérdésre, hogy mi történik, ha a jegyzékbe foglaltakat „véletlenül" nem tartanák be? A magam részérôl esztendôkön keresztül mondtam, hogy a Statútum a mi speciális alkotmányunk, most is érvényben van, de nem tartják be, és még a magyar jogászok és helyhatósági szervek sem alkalmazzák.

Az 1996-ban kiadott, két román bíró által írt 8 kötetes, igen komolyan dokumentált jogi szakkönyv a Statútumot olyan speciális törvényként ismeri el, amely most is érvényben van, de nem alkalmazzák. (Tehát mindenki tudja, hogy érvényben van, de senki sem alkalmazza.) Quod demonstrandum est.

Az 1918-ban kötött, Románia által aláírt, utólag pedig törvénybe iktatott nemzetközi kisebbségi szerzôdés már akkor a kisebbségi jogokat a mai fogalmaink szerint alkotmányos alapvetô emberi jogokként ismeri el. Románia nemzetközileg elkötelezi magát, hogy az erdélyi szász és székely közületek számára tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyez.

A román külügyminisztérium e sorok írójának küldött, egyébként igen udvarias és tiszteletre méltó válaszában, 1997-ben elismeri, hogy ezeket a rendelkezéseket Romániában hivatalosan soha nem helyezték hatályon kívül. Tehát érvényben vannak.

Ezek tudatában szeretnék visszakérdezni: vajon a románság által már több mint 110 éve megfogalmazott, késôbb megígért, azután törvénybe és nemzetközi szerzôdésbe foglalt jogok alkalmazása túl korai lenne? Különben sem értem, kit és miért sért az, ha Románia törvényeit Romániában alkalmazzák.

Amerikai biológusok fehér egereken végzett kísérletekkel bebizonyították, hogy ha az egerek életterét és életlehetôségét mesterségesen és természetellenesen leszûkítik, lecsökkentik, az egerek megbetegednek és szaporulatuk megáll.

Nekünk 500 éve nem volt sikerélményben részünk. Meggyôzôdésem, hogy nincs a világon olyan magyar család, amelyiknek legalább egy tagját nem ölték volna meg az elsô vagy a második világháborúban, illetve az azokat követô atrocitások során. Trianon után elvették iskoláinkat, késôbb gyakorlatilag beszüntették kulturális intézményeinket. Ha a kísérleti patkányok kellett volna 500 éven át elszenvedjék azt, amit a Kárpát-medence magyarsága elszenvedett az elmúlt fél évszázadban, az egerek kipusztultak volna. Velük ellentétben mi kibírtuk. 500 év után az életünket jelentô alig érezhetô sikerélményeinket túl korainak tartják. Anyanyelvünk szabad használata sértô annak a népnek a számára, amely ünnepélyesen ígéretet tett ennek a jogunknak a betartására.

A kisebbségi jogok terén, a román kormány és a románság általában, elôbb-utóbb kénytelen lesz az Európában általánosan elfogadott normák után igazodni. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, én ehhez nem fûzök sok reményt. Emlékeztetôül: az alkotmány megvitatása során az akkori kormánypárt kisebbségi jogokra vonatkozó kéréseinket igen gyakran azzal utasította el, hogy azokat a jogokat, pl. a kollektív jogokat, nem ismerik el az Európára vonatkozó nemzetközi szerzôdések sem. Ez, sajnos, igaz. Ne felejtsük el, hogy a jelenleg Európában még mindig érvényben levô kisebbségi jogokra vonatkozó normarendszert olyan jelentôs „kisebbségvédôk" alkották meg, mint Sztálin és Ceausescu.

A kb. százmilliós európai kisebbséget, tudomásom szerint, egyetlen esetben sem kérdezték meg, amikor sorsa felett döntöttek (lásd: Román-Magyar Alapszerzôdés). A mi érdekeinket hivatalosan ezeken a nemzetközi találkozókon szinte 50 évig senki nem képviselte. Sôt, igen komoly szakírók véleménye szerint, a második világháború után kialakult európai nemzetközi jog határozottan kisebbségellenes volt kb. a '90-es évek elejéig.

Bár tévednék, de az utóbbi évek tapasztalatai alapján én úgy látom, hogy az Európa Parlament sem fogja elsietni a kisebbségi jogok törvénybe iktatását. Úgyhogy, bármennyire is furcsán hangzik, a közeljövôben számunkra a reális esélyt az idehaza kiharcolt, illetve életbe ültetett kisebbségi jogok jelentik.

A romániai magyarság most ismét hisz az ígéretekben, akar építkezni a közös hazában. Vannak egyesek, akik ezt látják, tudják, akarják és kellôképpen értékelik is. Igen sokan viszont, köztük fontos pozícióban levô személyek is, nem tudnak vagy nem akarnak engedni az irántunk érzett ellenszenvbôl.

Ha ezek miatt minket most ismét becsapnak, akkor a következményekért nem mi, hanem ôk lesznek felelôsek, még akkor is, ha, mint mondják, ôseik már négyezer éve itt vannak.

Rozsnyai Sándor ügyvéd,
a Kovászna Megyei
Ügyvédi Kamara dékánja

Kotyogó

(3. old.)

Bementem Bumszti Lajoshoz, a fônökhöz, és a következô javaslatot tettem neki:

— Fônök, meg kellene rendeznünk a mosoly hetét.

— Mi a fészkes, frászos fityfenének, a rossebbe bele! — mordult rám Bumszti.

— Hogy egy kicsit derüljön föl az életünk, hogy ne nézzünk ki ily rútul komoran — mondtam.

— Ami azt illeti, te magad is, a nagy ötleteddel együtt, olyan savanyú, sanyarú képpel jársz-kelsz, hogy az embernek kiújul tôle a gyomorfekélye — morogta Bumszti.

— De ha mindenki mosolyogna körülöttem, akkor minden bizonnyal én is kellemesebb külsôt öltenék. A mosoly ragadós, fônök, a mosoly az szétárad a környezetben.

— Miféle környezetben? — hörrentette a fônök. — Ez neked környezet, amikor a városszéli vegyi üzem bûze markolja a torkodat? Amikor az utcán az emeletekrôl minden ablakból a fejedre rázzák a szônyegeket, a port?! Amikor lépten-nyomon üres nejlonzacskókat hömpölyget feléd a szél?! Ez neked egy környezet, melyben mosolyogni kell?

— Jobban bírnánk a bûzt és a port, ha mosolyognánk — gyôzködtem ôt —, a mosoly tisztítja a környezetet, a légkört meg az emberi légkört.

— Miféle emberi légkört? Tegnap jött a leirat a minisztériumból, hogy háromszáz embert utcára kell tenni. Racionalizálni kell a létszámot. Azok mosolyogjanak, akiket kirúgunk, vagy azok, akik megmaradnak és kétszer annyit kell dolgozzanak?

— Én mégis azt mondom, bármily szomorú mindez, hogy a mosolyogva végzett racionalizálás is kellemesebb. Amerikában, ha valami baj van, rögtön elkezdenek mosolyogni. Ott a mosoly kötelezô. A komor politikusokat, elnököket el sem fogadják, csak az a szimpatikus, akinek fülig ér a szája. Gondold meg, fônök, milyen szép lenne, ha a mi intézményünk egy kis Amerika lenne, ahol mindenki derûsen néz és kedéllyel dolgozik, ahol az emberek arca ragyog.

— Mitôl ragyogna, a búbánatos, büdös életbe bele! — fakadt ki Bumszti, az igazgató. — Mitôl vigyorognának itt az emberek, amikor már a kabarémûsorokon sem lehet nevetni. A múltkor elvitt a feleségem egy vígjátékba, hát tudd meg, hogy egyedül csak a súgó röhögött benne, a közönség meg mogorván hallgatott.

— Én nem azt javaslom, hogy röhögjünk, csupán azt, hogy mosolyogjunk, Hogy rendezzük meg a mosoly hetét, amikor mindenki mindent mosolyogva tesz.

— Egy hétig, mi?

— Legalább egy hétig...

— Tudod mit? — csapott az asztalra a direktor. — Hát rendezd meg te a magán mosolyhetedet; de máris kezdjél el vidám pofát vágni, mert ha nem..., olyan szankciót kapsz, hogy elmegy a kedved a rosszkedvtôl.

Szólt és ajtót mutatott. Ijedten kezdtem el mosolyogni.

Sinkó Zoltán

NAPIRENDEN

Elbocsátások a brassói autógyárban

(4. old.)

Mintegy 700 alkalmazottat tettek a nélkülözhetôk listájára a brassói tehergépkocsigyárban. Rugacs Károly vezérigazgató szerint eddig azokat írták össze, akik betöltik a nyugdíjazás feltételeit, illetve igénylik a tömeges elbocsátottak számára biztosított végkielégítést. Szeptember 13-ig 3034 alkalmazottat kell a nélkülözhetôk listájára tenni a gyárnak az Állami Tulajdonalap által jóváhagyott szerkezetváltási programja szerint. Az elsô elbocsátottnak szeptember elsô napjaiban kell elhagynia az üzemet.

A legnehezebb hét
Biztonsági intézkedések lopás ellen

(4. old.)

Több mint 13 000 bányász választotta önként a munkanélküliséget és kérvényezte a végkielégítést a Târgu Jiu környéki külszíni szénkitermelésen. Gavril Baican vezérigazgató elmondotta, hogy szerdáig ellenôrzik a listákat, az azokon feltüntetett szolgálati idôket. Az ellenôrzéssel azért igyekeznek, nyilatkozta a vezérigazgató, hogy megelôzzék a lopásokat. A rendôrség így is már nyomoz egy lopás ügyében, amelyet vasárnapról hétfôre virradólag követtek el. A több száz kiló eltûnt alumíniumlemez valószínûleg jóval áron alul cserél gazdát. A környéken a romák elôszeretettel építenek csillogó tetejû, tornyos házakat. Elloptak 140 méter bányaláncot is. Ilyen elôzmények után a vezérigazgató a nagy elbocsátások elsô hetét a vállalat szerkezetváltása legnehezebb korszakának tekinti. Egyes kitermeléseket átmenetileg bezáratott, másokban megerôsítette a II. és III. váltás mûszaki felügyeletét, hogy megelôzze a lopásokat.

Egymillióan a Katolikus Ifjúsági Világnapok záróünnepén

(4. old.)

A rekkenô, 33 fokos hôség és a több kilométeres kényszerû gyaloglás ellenére több mint egymillióan vettek részt, a rendôrség hivatalos adatai szerint, vasárnap a Párizsban rendezett 12. Katolikus Ifjúsági Világnapok záróünnepén, melyen — hasonlóan az elmúlt napokhoz — a fôszereplô a fiatalok által lelkesen ünnepelt II. János Pál volt. A katolikus egyházfô által celebrált látványos mise és megemlékezés, melyen a föld minden tájáról érkezett 500 püspök és további 600 pap, tízezer neves világi személyiség is részt vett, bô három órán át tartott a francia fôváros nyugati peremén fekvô Longchamp lóversenypályán, mely e napra a keresztény világ legnagyobb templomává vált.

A lóversenytérbôl kialakított hatalmas területre már elôzô délután háromnegyed millió fiatal látogatott ki a keresztelô szentestére, majd a klasszikus jazz- vagy népzenei koncertek tucatjai után valamennyien a helyszínen éjszakáztak. Vasárnap reggel további 300 ezren próbáltak bejutni a longchampi rendezvényre, de ez csak egy részüknek sikerült, bô másfél száz ezren a kapukon kívül hangszórókon és hatalmas vetítôvásznakon követhették csak az eseményeket. A hatalmas térség, a por és a hô, az élelmiszer- és vízellátás nehézségei és a természetes fáradtság ellenére alig volt dolguk az egészségügyieknek, és néhány kisebb zavartól eltekintve a rendôrségnek sem kellett közbelépnie e tömegrendezvényen. A mezôn a nevezetes „papamobilon" körbelátogató II. János Pált a részt vevô 160 nemzet zászlaját lobogtató lelkes fiatalok üdvözölték énekkel, hangszerekkel, táncolva, az öröm minden eszközével, de mindvégig fegyelmezetten.

Az ünnepi mise során II. János Pál bejelentette: a Katolikus Ifjúsági Világnapok következô rendezvényét 2000-ben tartják Rómában, Péter és Pál apostolok sírja közelében, s erre a találkozóra — melyen reményei szerint ô maga is részt vesz — mindenkit meghív. A világ valamennyi fiataljához szólva felszólította ôket, hogy soha ne térjenek le az emberiesség útjáról. „Drága fiatalok, a ti utatok nem itt és most ér véget. Az idô nem áll meg ma. Kövessétek az emberiesség útját, maradjatok hûek Krisztus egyházához." A pápa, hasonlóan a korábbi napokon elmondott beszédeihez, szavait mindvégig a keresztény ifjúsághoz intézte, hangoztatva, hogy a különbözô vallási hagyományokhoz való tartozás ma már nem jelentheti a feszültség vagy szembenállás forrását. Az ünnepségeken részt vettek az ortodox, az anglikán, valamint protestáns egyházak képviselôi is.

Talán ez utóbbiak kérésére is, II. János Pál többször is kijelentette: augusztus 24-én nem feledkezhetünk el a Szent Bertalan napján elkövetett fájdalmas gyilkosságokról, melynek sötét indítékai az akkori francia politika és egyház történelmébôl fakadnak. „A keresztények olyan tetteket követtek akkor el, amelyeket kárhoztat az evangélium" — hangoztatta, s megbocsátásra, kölcsönös megértésre szólította fel a keresztényeket. (425 évvel ezelôtt Szent Bertalan éjszakáján mintegy 3000 protestánst gyilkoltak le Párizsban és a környezô városokban, s még többet vidéken az akkori vezetôk felbújtására a katolikusok.)

A milliós ifjúsági és egyházi ünnep a késô délutáni órákban ért véget. A rendôrség, elkerülendô a káoszt, csak kisebb csoportokban bocsátotta útjára a résztvevôket, akiket mindvégig kulturális programokkal szórakoztattak. II. János Pál pápa a késô délutáni órákban utazott el Orly repülôterérôl és búcsúztatásán részt vett Lionel Jospin miniszterelnök.

Bár a francia politikai élet élvonalának képviselôi mindvégig tartózkodtak a Katolikus Ifjúsági Világnapok eseményeinek kommentálásától, több szervezet is élesen bírálta vagy a pápát, vagy a francia kormányt az események kapcsán. Saint Denis-ben például vasárnap délután kétezren gyûltek össze a világ laikusainak nevében tiltakozni amiatt, hogy szerintük a kormány megsértette az államot és az egyházat szétválasztó 1905-ben hozott törvényt. Azt rótták fel, hogy a párizsi tömegközlekedés, valamint a távközlési vállalat az elmúlt egy hét során kedvezményeket biztosított az ifjú zarándokoknak.

A marosvásárhelyi polgármester „borzalmasan szélsôséges" cselekménye
Magyarul írt levelet régi barátjának

(4. old.)

Amint arról már beszámoltunk, a România liberã szombati lapszámában A szélsôségesek egymást gerjesztik oldalcímmel hirdeti az utóbbi idôk román, illetve magyar szélsôséges jelenségek statisztikáját. Román részrôl csak a Marosvásárhelyen kezdôdött helységnévtábla-háborúra, illetve a kolozsvári magyar fôkonzulátus épületére kitûzött magyar zászló ellopására utal, míg magyar részrôl hat szélsôséges megnyilvánulást sorol fel (pl. a görög katolikus apácák beköltözésének megakadályozását Csereháton, az RMDSZ által összeállított dokumentumot, amely nem ismeri el a román elsôséget Erdélyben, a helyhatósági, illetve a tanügyi törvény módosítását). A lista élén említi azt a magyarul fogalmazott levelet, amelyet Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere a Kriterion Alapítványnak címzett.

Fodor Imre érdeklôdésünkre elmagyarázta: a levél „szélsôségességét" nem a tartalma, hanem magyar nyelvezete képezi. Gavril Dejeu belügyminiszter látogatásakor vádként hozták fel ellene, hogy hivatalosan magyarul is levelezett. A polgármester tiltakozása ellenére, miszerint csak magyarországi vonatkozású leveleket írt magyar nyelven, a belügyminiszter kitartott amellett, hogy belföldön is magyarul levelezett, és felmutatták azt a levelet, amelyet még a közigazgatási törvényt módosító kormányhatározat elôtt, tehát amikor még nem volt joga a magyar nyelvet a hivatalban használni, valóban magyarul írt meg.

Az inkriminált levelet Pataky Imrének, a Kriterion Alapítvány elnökének címezte, válaszként Pataky Imre és Domokos Géza felkérésének, hogy Fodor Imre segítsen a Kriterion Alapítvány díjazó ünnepségének Marosvásárhelyen való megszervezésében.

A polgármester hansúlyozta: a levél semmiféle szélsôséges gondolatot sem tartalmazott, és csak a rendezvény lebonyolítására vonatkozott. Fodor Imre a levelet aláírta, a gépírónô pedig megszokásból rányomta a hivatal pecsétjét. — A levelet magánlevélként is megírhattam volna, hiszen a címzett régi barátom — mondotta Fodor Imre.

Szóval így fest az a párhuzam, amely szerint mindkét oldalon vannak szélsôségesek. A további kommentálás felesleges.

(pam)

Táblabírói döntés
Az RNEP nem vonhatja kétségbe a kormányhatározatokat

(4. old.)

A bukaresti Táblabíróság hétfôn elutasította a Román Nemzeti Egységpárt kifogásait a tanügyi és a helyhatósági törvényt módosító kormányhatározatokkal kapcsolatban. A bírók véleménye szerint egy politikai párt nem vonhatja kétségbe a kormány határozatait. A bukaresti Táblabíróság döntését három napon belül lehet megfellebbezni a Legfelsôbb Bíróságon, de Valeriu Tabãrã RNEP-elnök máris bejelentette, hogy a kormányhatározatok parlamenti megvitatását fogja kérni, hogy az Alkotmánybíróságon nyújthasson be óvást ellenük, és csak akkor fordul a Legfelsôbb Bírósághoz, ha a parlament vonakodik a kormányhatározatok megvitatásától.

Az óvári nem fôtéri

(4. old.)

Valaki, aki nem kolozsvári, úgy értelmezte, hogy az óvári ásatások befejezésére vonatkozó határozat a fôtéri gödör betömésére vonatkozik. Aki a hírt világgá röpítette, az nem tudja, hogy Kolozsvár óvárosa, az Óvár, nem a Fôtéren van, ott ahol a Szent Mihály-templom és a Mátyás-szobor található, hanem a Múzeum téren, ahol a Státua-szobor áll, szintén gödör társaságában.

A téves hírt nem csak a magyarországi média közvetítette, a bukaresti tévé magyar adása is átvette.

KAPOCS

A Meszes alatti Korond feltámasztása

(5. old.)

Az utolsó fazekasmester elhunytával a zilahi korongozás, kerámiakészítés is megindult az enyészet útján. Olyannyira, hogy manapság nem ritka az olyan fiatal, aki nem is tudja, hogy a Partium számára a Meszes alatti város pont olyan volt egykoron, mint a székelyeknek Korond. A zilahi fazekasságról Lakó Éva történészt faggattuk.

— Régen elfelejtett fazekasközpont Zilah városa — mondta. — Dr. Kós Károly Népélet és néphagyományában arról ír, hogy már a XVI. században mûködtek fazekasok itt, viszont az elsô írásos emlék ezzel kapcsolatban késôbbi, 1738-ból való. Akkor kezdett életre kapni ez a mesterség, amikor már többet termeltek, mint amennyire a mindennapok házi munkájában szükség volt. Fokozatosan megindult a szervezkedésük, létrehozták a saját céhüket, amely különben önvédelmi, önellátó, zárt szervezet volt. A zilahi fazekasok kétféle kerámiát készítettek: mindennapi használatra — tálak, fazakak, csuprok, vizeskorsók — és az úgynevezett tiszta szobákat díszítôket: belapított oldalú kiskorsókat, bokályokat, tányárokat stb. A díszítô motívumok, valamint a színek is különböznek: a mindennapi használatra valóknál a zöld és a barna szín uralkodik, a lakásbelsôt díszítôket krémszín alapon barna, zöld, mustársárga motívumok tarkítják. A díszítôelemek igen változatosak: geometriai elemek, csigavonalak, sôt, néha állati figurák — madarak — is felfedezhetôk egy-egy tárgyon. Évszámmal is ellátták a kerámiákat, és ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy ma el tudjuk helyezni ezeket az idôben. A zilahi fazekasság igen ismert volt Erdélyben. Állandóan jelen voltak termékeikkel a bánffyhunyadi, szilágycsehi, debreceni, kolozsvári piacokon. Fôleg a lakásdíszítô kerámiának volt nagy keletje. A legnagyobb sikert talán az 1885-ös budapesti országos kiállításon érték el, amikor is termékeik kecsességéért, harmonikus színezéséért oklevelet és érmet is nyertek. Mindkét dokumentum a Zilahi Múzeumban található. Különben nemcsak Zilahon, hanem a közeli Désházán is megpezsdült a fazekas élet. A zilahi céhes dokumentációs anyagban sokatmondó feljegyzések vannak azzal kapcsolatban, hogy a zilahi fazekasok mennyire igyekeztek a piacokat biztosítani maguknak. Panaszokat is lehet olvasni ebben az anyagban azzal kapcsolatban, hogy Désházán az egész falu fazekassággal foglalkozik, és ez nagy konkurencia volt a zilahiak számára.

— Mikor indult meg a zilahi fazekasság hanyatlása?

— Az ötvenes években kezdôdött a hanyatlás, amikor megszûnt a céh, az ipartársulat... Sajnos, utánpótlás nem volt, a fiatalok nem éltették tovább a mesterséget. Ezelôtt néhány évvel pedig meghalt az utolsó zilahi fazekas is.

Hogyan lehetne feltámasztani a zilahi fazekasságot? Az RMDSZ megpróbál ennek érdekében minden olyan rendezvényt kihasználni, ahol be lehet mutatni egy igazi korongozót munka közben. Ilyen volt például a nemrégiben megrendezett Zilahi Napok is.

Szabó Csaba

Ilyenkor, nyáron, több a tennivaló

(5. old.)

Beszélgetés Rednic Dorinával, a Szilágy megyei fogyasztók érdekvédelmi hivatalának igazgatónôjével.

Hol volt leggyakrabban szükség közbelépésükre?

Ilyenkor nyáron fôleg az élelmiszer tartósítására, a szavatossági idô betartására fordítunk figyelmet, különösen a húsféleségek, felvágottak, tejtermékek esetében. A múlt hónapban 70 ellenôrzést végeztünk, a nem megfelelô áruk értéke 138 millió lej volt. 6,7 millió lejre büntettünk és 9 egységet bezárattunk.

A fogyasztók sok esetben nem élnek a reklamáció jogával. Létezik „párbeszéd" önök és a lakosság között?

Természetesen. Négy ellenôrzô csoportunk van a megyében, tagjaik elôadásokat is tartanak. Ezenkívül, a sajtó segítségével, a Transilvania rádión keresztül és nyomtatványok terjesztésével tájékoztatjuk a lakosságot, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy milyen árut érdemes megvásárolni.

Az idén rendkívül sokan hunytak el gombamérgezésben. A gombamérgezés is az Önök hatáskörébe tartozik?

A gombaárusítás szigorúan tilos a piacon, sôt, az utcákon is. A Sanepid engedélyt adhat az árusításra, miután megvizsgálta a gombát, de ezzel a lehetôséggel nem nagyon élnek a gombaszedôk.

Mi lesz azzal az áruval, amit bevonnak?

Van, amit megsemmisítenek. A dohos lisztet például felhasználják állatok etetésére.

Bekô N. Ildikó
(Zilah)

Reform és vakáció

(5. old.)

Július-augusztusban mindenki szabadságra igyekszik. Egyesek összekuporgattak egy kis összeget, hogy majd szórakozni mehessenek, másoknak, sajnos, még erre sem jutott. Ilyenkor, nyáron, elcsendesedik Nagyenyed, többnyire semmi különös nem történik. Idén azonban a lakosság nagy részének van mitôl rettegnie. Hírlik, hogy októbertôl bezárják a csôdbe menô enyedi fémfeldolgozó vállalatot, az IMA-t. Amennyiben ez bekövetkezik, ezrek maradnak állás, illetve kenyér nélkül. Egy ilyen kisvárosban ez katasztrófának számít. Ha a munkanélküliséget vesszük figyelembe, Fehér megye újra elnyeri majd a pálmát.

A reform a tanügyet is érinti, de ami a Bethlen Gábor Kollégiumot illeti, a meghirdetett 16 megüresedett tanári állásra csupán ketten jelentkeztek. Továbbra is marad tehát a tanárhiány. A többi szakon helyettes tanárok tanítanak majd az ôszi versenyvizsga után.

Augusztus 21-én megkezdôdött a felvételi versenyvizsga is a képzôs osztályokba. A diákok most lemérhetik tudásukat, s remélhetô, hogy sokuk számára nem volt hiábavaló a szórakozásokról való lemondás.

Sokan a Maros partján töltik szabadságukat horgászással vagy napozással. Az enyediek számára ez a legolcsóbb szórakozás. Fürdeni is csak a Maros vizében lehet, hiszen a városi strand évek óta siralmas állapotban van. A gaz derékig érô, nem beszélve arról, hogy a medence cementezett falain óriási rések és törések vannak, és a víz helyett porban fürdôzô verebeket látni néha. A kabinokat rendre ellopták. A szórakozási lehetôség tehát igen kevés. A fiatalok éjszakába nyúló estéket töltenek az „Aranykorona" cukrászda teraszán és az újonnan megnyílt „High-life" diszkó-bárban. (A diszkó a „Progresul" mozi helyén nyílt, mert nézôközönség hiányában a mozi is fölöslegessé vált; az utóbbi idôben a falak is omladozni kezdtek. Ezt újították fel és rendezték át.) Kevesen vannak azok, akik a tengerpartra mennek nyaralni, de többen kiruccannak a hegyekbe. Az itthon maradottak megcsodálhatják a II. Nemzetközi Mûvésztáboron alkotott mûveket, vagy a különbözô kiállítások képeit.

Bajusz Tünde
(Nagyenyed)

375 színes léggömb indul útnak

(5. old.)

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium fennállásának 375. éve alkalmából nagyszabású ünnepségsorozatot tervez az iskola. Bár október 11., a nyitóünnepségek napja, még messze van, a kollégium tanári szobájában már lázasan készülnek.

— Eddig két helyrôl jeleztek vissza: üzent Virgil Petrescu tanügyminiszter, nagy örömünkre jókívánságait küldte az angol királynô is.

Honnan jött az angol királynô meghívásának ötlete?

Lényegében nem is meghívásról van szó... Szeretnénk ugyanolyan jó viszonyba kerülni az angol királyi udvarral, mint évszázadokkal ezelôtt. Az az épületrendszer ugyanis, amit itt láthatunk Nagyenyeden, az az angol királyságnak köszönheti létét. 1711-ben Pápai Páriz Ferenc az iskola rektoraként IV. György angol királyhoz folyamodott segítségért a labancdúlás következtében megkárosodott iskola ügyében. A királyi udvar megengedte, hogy a hitsorsos angolok gyûjtést indítsanak. Lényegében ebbôl a pénzbôl épült fel a kollégium. Sajnos, ez a kapcsolat a második világháború után bekövetkezett változások során megszakadt. Mi úgy éreztük, hogy erkölcsi kötelességünk helyreállítani ezt a kapcsolatot.

Mi lesz az ünnepség leglátványosabb része?

Ezt nehéz így elôre megjósolni. Mindenesetre nagy érdeklôdésre tart majd számot az Apafi Mihály fejedelem szobrának leleplezése a kollégium udvarán: Apafiban tiszteljük ugyanis iskolánk második alapítóját. Biztos sokaknak tetszeni fog a léggömberesztés is: 375, levelezôlappal ellátott színes léggömböt engedünk szabadjára. Akik megtalálják ezeket a lapokat, visszapostázhatják nekünk.

Szabó Csaba

IPPART '97

(5. old.)

A Szilágy megyei Mûvelôdési Felügyelôség, a Szilágy Társaság, a Mûvelôdés szerkesztôsége és az ippi református egyházközség együttesen hirdette meg idén elsô alkalommal a Csepei János házaspár kezdeményezésére az IPPART elnevezésû képzômûvészeti alkotótábort, melyre fiatal alkotómûvészeket hívtak meg. Így alakult ki az a sokszínû csoport, amelyet IPPI NYOLCAKNAK is nevezhetünk, ugyanis nyolcan állították ki a táborban született munkáikat, augusztus 20-án, az ippi református gyülekezeti teremben: Fábián Árpád (Kolozsváron született 1971-ben); Márkus László (Zovány, 1961); Szépkenyerûszentmártoni Kiss Ildikó (Szépkenyerûszentmárton, 1940); Chis Monica Claudia (Ipp, 1978); Csepei Loránd Balázs (Ipp, 1973); Váncza Edit (Zilah, 1969); Szabó Attila (Zilah, 1969); Scheck Dunai Zoltán (Margitta, 1976).

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy közmûvelôdési szempontból felélénkül Szilágy megye szinte minden tájegysége. A Szilágy Társaság hathatós közremûködésével tágas székházhoz jutott az alakulóban lévô, Szilágycseh közmûvelôdési életét megszervezô és irányító Tövishát Társaság. A zilahi EMKE Kraszna utcai székházában egymást érik az igényes képzômûvészeti tárlatok, könyvvásárok-bemutatók, író-olvasó találkozók, melyekre (a Mûvelôdés szerkesztôinek közremûködésével) Kolozsvártól Bukarestig, Csíkszeredától Nagyváradig, Budapesttôl Pécsig érkeznek elôadók, írók, képzô- és elôadómûvészek. Általában minden zilahi vendéget igyekszünk átvinni Szilágysomlyóra is, ahol szintén lelkesek a szervezôk és a közönség. Ennek köszönhetô, hogy Szilágysomlyón több helyszínben is „válogathatunk" — az RMDSZ székháza, a református gyülekezeti terem, a Városi Kórház gyûlésterme, a Mezôgazdasági Líceum díszterme is alkalmas különbözô közmûvelôdési események megszervezésére.

Szilágybagoson és Ippen a református gyülekezeti teremben volt képzômûvészeti kiállítás, nagysikerû Kriterion Könyvnap és Könyvvásár (a két helységben közel 5 millió lej értékû Kriterion-könyv, valamint Mûvelôdés és Magyar Napló kelt el).

1990 óta sikeres népdalvetélkedôt szervezünk „Szilágysági gyerek vagyok" címmel, június elsô szombatján. Felváltva Zilahon, Krasznán, Szilágysámsonban, Zsobokon. Énekelni szeretô (és tudó!) elôadók a legkisebbektôl a legidôsebb nótafákig megmozdultak. A Zilahi Nemzetiségi Fesztiválra (az idén október 17-19. között tartjuk) messzi tájakról eljönnek híres együttesek, elôadók, képzômûvészek, zeneszerzôk.

Nem felejthetjük ki a felsorolásból a Szilágy Társaság kezdeményezését sem, amely a millecentenárium évében összefogta Szilágy és a környezô megyék tollforgatóit, hogy XX. századi adatokkal egészítsék ki Petri Mór 1905-ben (a millecentenáriumra, kicsit megkésve) megjelent Szilágy vármegye monográfiáját. A munka elkészült, a lektorok és a szerkesztôk asztalán van, reméljük, a Kriterion Könyvkiadó is azon lesz, hogy karácsonyra megörvendeztessen vele bennünket.

Ilyen elôzmények után természetesen következik be egy sikeresen induló, a Berettyó felvidék egyik legszebb, ugyanakkor tragikus sorsú helységében, Ippen: az IPPART elnevezésû képzômûvészeti alkotótábor megszervezése. Hit és világos célkitûzés kell egy ilyen nagy horderejû közmûvelôdési esemény elindításához. Akiknek hite van, az el mer menni anyagi tármogatókat keresni, és meg is találja azokat. Majd kiválasztja a helyet, a munkatársakat, a helyszíneket, és nem utolsósorban a közös sorsunkat (is) vállaló alkotómûvészeket. Mindez összejött Ippen, 1997. augusztus 10-20. között. Igen gazdag kiállítási anyag is született, melynek befogadására szinte kicsinek bizonyult a gyülekezeti terem.

Tudatosan, körültekintéssel és hittel készültünk a tárlatmegnyitóra. Alapos hírveréssel, Zilahtól Kolozsvárig és Nagyváradig, hogy megváltoztassuk végre Ippnek az imázsát, hogy új arculattal vonulhasson be immár a mûvelôdéstörténetbe. Ahogyan ezt néhány fiatal, alkotópályájuk kezdetén lévô alkotómûvész elkezdte, együttélésünk szeretetparancsának engedelmeskedve. Szeretnôk, ha többen csatlakoznának idôvel — és remélhetôleg hagyományossá váló — kezdeményezésünkhöz, hogy közösen keressük az utat egymás szívéhez, kultúrájához.

Gáspár Attila
(Zilah)


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1997 - All rights reserved -