1997. augusztus 30.
(IX. évfolyam, 200. szám)

• Matei Boilã, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Kolozs megyei szervezetének elnöke szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében elítéli Valerian Stan, a miniszterelnöki ellenôrzô testület vezetôjének menesztését. A pártvezér álláspontját azzal indokolja, hogy a választási kampány alatt a párt képviselôi jelöltjükkel, Emil Constantinescu államelnökkel az élen megígérték, hogy alapvetô feladatuknak tekintik a korrupció mindenféle megkülönböztetés nélküli felszámolását. Matei Boilã úgy vélekedik, hogy a korrupció megfékezésének egyetlen garanciáját a politikai téren való megkülönböztetés felszámolása jelenti. Éppen ezért arra kérik a kormányt: térjen vissza a Valerian Stan ügyének megvitatására.

• A Demokrata Párt kolozsvári szervezete nyilatkozatban sajnálattal állapítja meg azt, hogy a sajtóban megjelent spekulációk szerint Valerian Stan menesztése a Demokrata Párt nyomásának köszönhetô. Elfelejtik azonban, hogy Valerian Stan menesztésének valódi oka tulajdonképpen fegyelmi kérdés. A Demokrata Párt szerint figyelembe kell venni, hogy Valerian Stan Petre Roman, Adrian Severin és Traian Bãsescu elleni vádjai politikai jellegûek. A demokraták szerint Stan jelentése alaptalannak bizonyult, a fôügyészség úgy döntött, hogy a felhozott tények nem büntetôjogi jellegûek. A Demokrata Párt képviselôi úgy vélik, hogy Valerian Stan jelentésének közzétételével az államosított lakások törvényére vonatkozó ügyben politikai nyomást akart gyakorolni a Demokrata Pártra.

Az év elsô felében 0,7 százalékkal nôtt a román állampolgárok külföldi útjainak száma. Az utazások 88,8 százalékát turisztikai látogatás teszi ki.

A kiutazó román állampolgároknak csaknem a fele, 44,8 százaléka Magyarországot választja úticéljául, 22,3 százalékuk a volt Jugoszláviát, 9,2 százalékuk Bulgáriát, 8,7 százalékuk Törökországot, 2,6 százalékuk Németországot, 1,8 százalékuk pedig Moldovát.

A statisztika szerint a turisták 73,1 százaléka gépkocsival kel útra.

Csíkszeredai lapértesülések szerint a fôügyészség megkezdte az eljárást a székelyudvarhelyi ATI BETA kábeltévé május 28-i adása ügyében. Mint ismeretes, Bardóczy Csaba megyei tanácsos akkor hívta fel a lakosságot, hogy akadályozza meg a görög katolikus apácák illegális beköltözését a csereháti épületbe. A fôügyészség is arra a következtetésre jutott, mint az Országos Audiovizuális Tanács, vagyis hogy az interjú felbujtott megkülönböztetésre, szeparatizmusra és nemzeti gyûlölködésre, agresszióra. Az ATI BETA közvetítési jogát máris felfüggesztette az OAT, Bardócyi Csabára pedig, ha a vád bizonyítást nyer, 2-tôl 7 évig terjedô fogházbüntetés szabható ki. Hasonló elbírálásban részesülnek azok is, akik lehetôvé tették az adás sugárzását.

Ha a csíkszeredai Adevãrul Haghitei értesülései helytállóak, akkor a fôügyészségnek sokkal sürgôsebb a csereháti ügy, mint a bukaresti bányászjárások, az 1990. márciusi marosvásárhelyi pogromkísérlet, amelyekkel kapcsolatban szintén videokazetták ôrzik az agresszióra való felbujtás bizonyítékait, továbbá a kolozsvári polgármester számos uszító akciója, többek között az, amellyel áldását adta Kolozsvár elözönlésére juhokkal, lovakkal és szamarakkal.

A múlt héten a járókelôk meglepôdve tapasztalták: a kolozsvári magyar fôkonzulátus székhelyére kitûzött címeres magyar zászló eltûnt helyérôl. Rövid idô múlva a zászló visszakerült, de címer nélkül. A nyári vakációról visszatérô Gheorghe Funar polgármester figyelmét sem kerülte el a zászló kicserélése, és nyilatkozatott tett közzé, amelyben kéri a kolozsvári rendôrséget, hogy gyorsított eljárással büntesse meg azokat a személyeket, akik ellopták a magyar konzulátus épületérôl a „horthysta Magyarország" címerével ellátott zászlót. Sipos Ilona konzul telefonon készített rövid interjúban lapunknak elmondotta: nem óhajtja kommentálni a polgármester nyilatkozatát. A zászló kicserélésével kapcsolatosan pedig tájékoztatott: a zászlót azért távolították el a helyérôl, mivel a rúdján akartak javításokat eszközölni. Ekkor vették észre, hogy a zászló piszkos, és döntöttek ennek megtisztítása mellett. Sipos Ilona konzul hangsúlyozta: miután a címeres zászlót kitisztítják, visszahelyezik a magyar konzulátus székhelyére.

Papp Annamária

Az RMDSZ IV., kolozsvári konresszusának döntése értelmében két éven belül újabb kongresszust kell összehívni. Ezt a határozatot senki sem bírálhatja felül, mert a döntést a szövetségen belüli legmagasabb szintû fórum hozta meg. A kongreszus esetleges elhalasztásáról csak a kongresszus határozhat.

Véleményem szerint az októberben tartandó kongresszus elsôdleges feladata az RMDSZ eddigi kormányzati szerepvállalásának kiértékelése lenne. Mindaddig, amíg kormányon vagyunk, kihasználva a rendelkezésünkre álló politikai eszközöket, és figyelembe véve a politikai közeget, maximálisan ki kell használnunk a kormánykoalícióban való részvételünkbôl adódó helyzetet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az RMDSZ lemondana a programjában megfogalmazott céljairól, hanem elkezdi annak megvalósítását.

Az RMDSZ programjának módosítását nem tartom szükségesnek. Azonban figyelembe kell vennünk: az RMDSZ programja tulajdonképpen egy szándéknyilatkozat, amely célokat és törekvéseket tartalmaz. A programnak három nagyon fontos alkotóeleme van. Az egyik egy kritikus helyzetelemzésre, a másik a célokra vonatkozik, a harmadik pedig a hogyan kérdésre próbál választ adni. Az RMDSZ programja éppen erre nem fogalmaz meg konkrét alternatívákat. Éppen ezért úgy vélem, hogy a már meglévô programfejezetekhez szükséges lenne egy-egy cselekvési programot mellékelni. A programvita alkalmat nyújt arra, hogy kiértékeljük kilenc hónapos kormányzati szerepvállalásunkat, levonva a következtetéseket, megvizsgálva azt, hogyan tudjuk a legtöbbet az adott helyzetben elérni.

A szövetség alapszabályzatát az utolsó kongresszus eléggé pontatlan formában fogadta el. Ezért saját intézményrendszerünk belsô normáinak szabályozására ezúttal is sort kell kerítenünk. Az alapszabályzat feltétlenül választ kellene hogy adjon néhány kérdésre: például a Szövetségi Képviselôk Tanácsának két ülése közül melyik a magasabb politikai döntéshozó szint. Ugyanakkor az RMDSZ alapszabályzata nem tartalmaz a kormányzati szerepvállalással kapcsolatos kérdéseket. Milyen folyamat elôzi meg az RMDSZ belépését a kormánykoalícióba? Hogyan lesz valakibôl miniszter vagy államtitkár? Ki javasol, ki dönt errôl? Megyei szinten hogyan kell kiválasztani a prefektusokat, illetve a koalíciós tárgyalások alapján az RMDSZ számára juttatott tisztségviselôket? Milyen jogaik és kötelezettségeik vannak? Kinek tartoznak felelôsséggel? Abban az esetben, ha az RMDSZ-képviselôknek jogosítványaik vannak, akkor felelôsséggel is tartoznak az ôket megválasztó testületeknek. Ez a kérdés nem tükrözôdik kellôképpen a szövetség alapszabályzatában.

Remélem, hogy a kongresszus — ha már egyszer meg kell tartani — érdemi kérdéseket fog megvitatni, meghatározva az elkövetkezendô idôszak cselekvési programját.

P. A. M.

Oroszország megérti, hogy az eddig egyeztetett román-orosz szerzôdés szövege román belpolitikai okok miatt nem fogadható el a román fél számára — jelentette ki pénteken, Bukarestbe érkezésekor Alekszandr Avgyejev orosz külügyminiszter-helyettes, aki hivatalos látogatást tesz a román fôvárosban.

A vezetô orosz diplomata a bukaresti rádió nemzetközi adásának tett nyilatkozata szerint egy napot tölt Romániában, s küldetése szerint megvitatja román kollégáival, illetve Adrian Severin külügyminiszterrel a román-orosz kapcsolatok idôszerû kérdéseit. Mint mondotta, az orosz fél felkészült arra, hogy különbözô variánsokkal közelíthessen egy újabb alapszerzôdés egyeztetéséhez, de reméli, hogy a román fél egyetért a már megállapított alapelvekkel, ami a két ország kapcsolatait vezérli.

Románia 633,9 millió dolláros kereskedelmi deficitet könyvelt el az idei elsô félévre, míg a tavalyira még 921,2 milliót — jelentette az AP-DJ a statisztikai hivatalra hivatkozva. Júniusban a passzívum a májusi 36 millió dollárról ugyan 153,5 millióra nôtt, ám a tavaly júniusi még 190,3 millió volt.

Az idei elsô félévi export 3,3 százalékkal nôtt a tavalyihoz mérten és elérte a 4,142 milliárd dollárt. Az import 3,1 százalékkal csökkent 4,776 milliárd dollárra.

Júniusban az import 922 millió dollár volt, 2,5 százalékkal több, mint májusban, s 15,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az export 768,5 millió dollárt tett ki, 5,4 százalékkal csökkent májushoz mérten, a tavaly júniusitól pedig 15,9 százalékkal maradt el.

Az idei elsô héthavi kivitelen belül az agrárcikkeké 10 százalékkal esett vissza. Alumíniumból és alumíniumipari termékekbôl ugyanakkor az export 8,5 százalékkal nôtt.

Ugyancsak az idei elsô hét hónapban a külföldi mûködô tôke beáramlása 380,5 millió dollár volt, s ezzel 2,578 milliárdra nôtt 1989 vége óta.

Az élelmiszerek ára júliusban fél százalékkal csökkent, míg az egyéb cikkeké 1,7 százalékkal emelkedett. A havi infláció 0,7 százalékra lassult a júniusi 2,3 százalékról. Az elsô hét hónapban a drágulási ütem 102,6 százalékos volt. A kormány elôrejelzése szerint az idén 140 százalékos lesz az infláció. (Tavaly 56,9 százalékos volt.)

1997 elsô felében a Romániába érkezô külföldi turisták száma 944 ezer fô volt, 3 százalékkal magasabb a tavalyi elsô félévinél. A külföldre utazó románok száma azonban még gyorsabban nôtt: 5,7 százalékkal 1,245 millióra.

A legtöbben Moldovából, Bulgáriából, Magyarországról, Ukrajnából és Törökországból érkeztek. Az Európai Unió tagállamaiból és az Egyesült Államokból az összes beutazó 14,5 százaléka érkezett.

A magyar államnak a második világháború áldozatainak nyújtott kárpótlási törvényével kapcsolatban Ioan Gavra RNEP-képviselô azt nyilatkozta, hogy pártja kérni fogja a kormányt, biztosítsa a kárpótlási ûrlapok román nyelvre való lefordítását. Gavra szerint az a tény, hogy a magyarországi ûrlapok csak magyar nyelven kerülnek forgalomba, a magyar kormánynak a román nép iránti tisztelethiányának a jelei, ugyanis „Románia egész területén a román nyelv a hivatalos". Gavra szerint a román kormány sem tiszteli a román népet, mivel nem vállalja fel a kárpótlási ügyek jogi és adminisztratív gondjait. Az RNEP továbbra is várja Magyarország bocsánatkérését a „horthysta atrocitásokért". Gavra pártja különben szerénynek tartja az áldozatoknak nyújtott kárpótlási összeget ahhoz képest, hogy az erdélyi románok mennyit szenvedtek „Horthy alatt".

Péntek délután Iasi-ban megkezdte munkálatait a Demokrata Párt országos konferenciája. A munkálatokon 603 szavazati joggal rendelkezô küldött és 161 meghívott vesz részt.

A nyitónapon a vendégek között az RMDSZ nevében Markó Béla mondott üdvözlô beszédet, amelyben köszöntötte a DP Országos Konferenciájának részvevôit, és sok sikert kívánt a fórum munkálataihoz.

Alexandru Oprea élelmiszeripari vezérigazgató véleménye szerint a hús árának növekedése is várható. Csökkent az állatállomány: jelenleg 3,5 millióval kevesebb a szarvasmarha és 10 millióval a sertés mint 1990-ben. A gabonaárak liberalizálása következtében 15-20 százalékkal többe kerül majd a hús elôállítása — véli a szakember.

KONFERENCIÁJÁT szervezi a Fizika Egyetem, a Tanügyi Minisztérium, a Kutatási és Technológiai Minisztérium, a Román Fizikai Egyesület és a Román Akadémia 1997. szeptember 2-5. között a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. A konferencián ezernél több tudományos kutató, nemzetközi hírnévnek örvendô tudós vesz részt 1200 dolgozattal a fizikai kutatások minden területérôl.

címmel rendez szimpóziumot a Babes-Bolyai Tudományegyetem és a különleges képességû fiatalokat segítô Henry Coandã Alapítvány augusztus 30-án, reggel 9 órától, az egyetem dísztermében (Aula Magna). Elôadást tart, többek között, Andrei Marga rektor, Iulian Cretu egyetemi tanár, a Coandã-alapítvány elnöke, Mircea Miclea egyetemi elôadótanár, Szamosközi István adjunktus, valamint Ion Radu, Dumitru Salade, Miron Ionescu és Mihai Golu egyetemi tanárok.

• Súlyos baleset történt csütörtökön este a Cukorgyár utcában: a 30 éves Lucia Varga vezette, Hollandiában bejegyzett gépkocsi elgázolta a 65 esztendôs Lucretia Chiesdant. A néni óvatlanul, nem a gyalogosoknak kijelölt helyen ment át a forgalmas úton, így L. V.-nak nem sok esélye volt elkerülni az ütközést.

• Egy piaci razzia során 142 vállalkozót és 154 termelôt ellenôriztek a rendôrök, 53 büntetést róttak ki, összesen mintegy 13 millió lej értékben.

• Vizsgálatot indítottak a tordai Dumitru Gherman (36 éves) ellen, akit azzal gyanúsítanak, hogy egy palimadártól 200 német márkát és 80 ezer lejt kért és kapott azért, hogy befolyásos ismeretsége révén nyolc évnél régebbi gépkocsikat jegyeztessen be.

( pja )

Az utcai pénzváltóknál a forintot 36,5 lejben veszik, 38 lejben adják, a márka 4100/4200, a dollár pedig 7400/7500 lejbe kerül.

Négy éve mûködik immár Kolozsváron a Marie Poussepin XVII. század ismert Domonkos-rendi apáca nevét viselô alapítvány — tudtuk meg Batinás Lászlótól, az alapítvány egyik legaktívabb tagjától. — Az alapítvány fôleg gyermekgondozással foglalkozik Kolozsváron: kiskorú, elhagyatott gyerekeket gondoznak, és mindent megtesznek azért, hogy családot biztosítsanak ezeknek az elhagyatottaknak. Az alapítvány különben román-francia nonprofit egylet. A székház a Görögtemplom utcából nyíló Gutin sétányon van: a 9-es számú házról van szó. Pillanatnyilag 3 kiskorú gyermeket gondoznak itt: Máriát, Lauriánt és Irinát. Mária sorsa szeptember 15-én dôl el: a szülôk vagy magukra vállalják, vagy állami gondozásra bízzák. Az is lehet — sôt, ez a legvalószínûbb —, hogy a Marie Poussepin Alapítvány gondozásában marad. Laurián örökbefogadási indítványozása lassan lejár, minden valószínûség szerint új szülôkhöz kerül. Az egylet az említett kiskorúakon kívül még a Ioana és az Alexandra sorsáról gondoskodott: Ioana idôvel visszakerült szüleihez, Alexandra pedig új szülôkhöz „jutott" — nagy örömünkre.

— Ki jelöli ki az örökbefogadó szülôket?

— A Gyermekgondozási Igazgatóság. Oda érkeznek az örökbefogadási kérvények. Ahhoz, hogy kihez kerül végül a gyerek, a Poussepin-alapítvány nem szól bele. Ezt a szülô dönti el, és természetesen a Gyermekgondozási Igazgatóság.

— Milyen tervei vannak az alapítványnak?

— Meggyôzô munkánk során szeretnénk elérni, hogy ezeknek a gyerekeknek a sorsát ne francia apácák végezzék, hanem hazaiak. Így a négy francia apácánk is visszavonulhat olyan országokba, ahol komoly igény mutatkozik alapítványunk munkája iránt.

— Hogyan lehet támogatni az apácák munkáját?

— Adakozással... Egyesületi taggá is lehet válni. Sôt, a Marie Poussepin Alapítvány Domonkos-rendi apácajelölteket is szeretettel vár.

— Hogyan lehet belépni ebbe a rendbe?

— Noviciátus után. Avagy: azon idôszak után, amikor a jelölt eldöntötte magában, hogy valóban e rendhez szeretne szegôdni. Harminchárom országból különben ebben az évben 250 apácajelölt van. Románián kívül minden országban elérték már azt, hogy helyi Domonkos-rendi apácák vegyék át a stafétát.

Szabó Csaba

Nyelvünk „fejlôdésérôl" fáradhatatlan elmék szüntelenül gondoskodnak. Mint jelen esetben. Az idei — az idô fônév ide- , tôváltozatából alakult -i melléknévképzôs származéka — jelentése elsô, 1549. évi írásbeli említésekor 'folyó évbôl való', tömörebben 'ez évi' volt. És ez ma is. A tavaly — a távol határozószó alaki és jelentéstani szempontból elkülönült változata — jelentése elsô, 1435-i lejegyzésekor 'a múlt év' volt. S ezt napjainkban is ugyanígy értelmezzük. A tavalyi ennek -i képzôs változata, jelentése 'a múlt évi'. Ezek szerint tehát idei és tavalyi lehet a tavasz, a nyár, vagyis az évszakok bármelyike, a búza-, a szôlô- stb. termés, és így tovább. De nem az év! Mert az idei év valójában 'ez évi év', 'folyó évi év', a tavalyi év pedig 'múlt évi év'. Ez pedig, ha meggondoljuk, teljesen értelmetlen. És fölösleges locsogás. Hisz a magyar nyelv egyik sajátossága épp a tömörség. A sajtóban nemrég megjelent néhány példa, mint „...drágulást jövendöl az idei év egészére" esetében „az egész évre", „a folyó évre", „1997-re" , illetôleg „...aki már végigrettegte a „tavalyi évet" esetében „a múlt évet", „az elmúlt évet", a „...tanulságai az idei évre még inkább érvényesek" esetében az „erre az évre", „a folyó évre" a helyes. Az ugyancsak gyakori az idei évben ('az ez évi évben'), a tavalyi évben ('a múlt évi évben') helyett pedig az idén ('a folyó évben', 'ebben az évben'), a tavaly ('a múlt évben'). Egy egyetemi tanár szájából a rádióban a minap a tavalyi év folyamán is elhangzott! Ez a további szószaporítás — föltehetôen a román în cursul anului trecut tükörfordítása —, talán mondanunk sem kell, teljesen idegen nyelvünk szellemiségétôl. Magyarul ez a tavaly.

Asztalos Lajos

Az Oktatásügyi Minisztérium rendelkezéseinek megfelelôen versenyen kívül juthatnak be a Babes-Bolyai Tudományegyetem újságírói szakára azok a jelentkezôk, akik az országos tantárgyversenyeken országos helyezést értek el az utóbbi két tanévben (magyar, román, történelem, idegen nyelvek). Számukra a beiratkozás szeptember 2. és 3. közt zajlik (75 000 lej ellenében), eredményhirdetés pedig szeptember 4-én lesz.

2. A magyar tagozat a meghirdetett 10 (tíz) hely mellett rendelkezik még néggyel azok számára, akik második egyetemként szeretnék elvégezni az újságírói szakot. E négy helybôl kettôre azok versenyeznek, akik más karok (szakok) hallgatói, kettôre pedig azok, akik már egyetemi diplomával rendelkeznek. Beiratkozás szeptember 4. és 9. között. A verseny kritériumrendszere a dékáni hivatal (Universitãtii nr. 7-9.) hirdetôtábláján olvasható. Felvilágosítás telefonon, a 192-861-es számon. A beiratkozási díj: 75 000 lej.

Kétszázötvennel több helyre lehet az idén a BBTE-re felvételizni, mint a tavaly — hangzott el a rektori hivatal tegnapi sajtótájékoztatóján. Mint Andrei Marga rektor elmondta, 119 szakon összesen 3650 hely áll a felvételizôk rendelkezésére. Az egyetem az idéntôl három új szakkal bôvül, így például októbertôl menedzsmentet (vállalatvezetést) is lehet hallgatni az európai tanulmányok karán. Nagy a lelkesedés azokban a városokban, ahol új hároméves kollégiumok létesülnek. Besztercén helyi közigazgatást, Gyergyószentmiklóson turisztikát, Sepsiszentgyörgyön cégvezetést lehet az idei egyetemi évtôl tanulni. Második egyetemre készülôknek összesen 360 helyet biztosítanak különféle szakokon.

Az Európai Egyetemek Találkozójára készülve, húszéves stratégia bemutatására kérték fel az egyetemet. — Ez azért szokatlan, mert sokszor két hónapra szoktunk elôre tervezni. Az összeállítás az egyetem multikulturális jellegét tekinti alapvetônek, és ez példaként szerepelhet a '98-as Párizsi Oktatási Világkonferencián is — hangsúlyozta Andrei Marga.

A következô negyedévre 16 milliárd lejjel egészítették ki az egyetem költségvetését — tájékoztatott Nicolae Panea rektorhelyettes. — A legnagyobb beruházás az idén a közgazdasági kar készülô új épülete. Ha a finanszírozás folyamatos, jövô október elsején legalább részben beköltözhetô lesz az épület. Ezernégyszáz új bentlakási hely építésére pedig pályázatot írnak majd ki. Ezenkívül sok pénz kéne még felújításra, mert egyes régi épületek erôsen lepusztult állapotban találhatók. Fejlesztik a számítógépes hálózatot is. Optikai szállal kötik össze az egyetem épületeit, és december végéig az összes tanszéket Internet-csatlakozással szeretnék ellátni.

A bentlakási helyek száma az idén sem elegendô, ezeket viszont a decentralizálás jegyében idéntôl a karok osztották el. Más: az egyetem szeretne tényleg ösztöndíjakat adni (melyek fedeznék a szállás és étkezés költségeit, ez körülbelül 300 ezer lej lenne fejenként). Az eddig biztosítottak ugyanis csak szociális segélynek nevezhetôk. Az idén 25 milliárdos az ösztöndíjalap. Egy júliusi szenátusi határozat szerint viszont 196 és 234 ezer lej között mozognak az idei ösztöndíjak — hangzott el a sajtóértekezleten.

— Miért kellett tisztítani a fôkonzulátus zászlaját?

— Mert összefogdosták a városháza emberei.

-fi

— Valaki jár a fák hegyén címû könyved kolozsvári bemutatóján mondtad: sajnálod, hogy a kötet „egyberostált versei" közül kimaradt néhány olyan, az ötvenes években írt „vonalas" költemény, amelynek — esetleg „magyarázó szöveggel" kísérve — ott lett volna a helye. Gondolod, hogy Kányádi Sándortól elvárják a magyarázkodást?

— Félreértetted. A kort kellene bizonyos utalásokkal megmagyarázni. Azt, hogy például hogyan jött létre annak idején egy ilyen vers. Mert képmutató az, aki azt mondja, hogy sohasem voltak társadalmi megrendelések. Mi ebben nôttünk fel, s idejekorán megtanultuk Majakovszkijnak a társadalmi rendelésrôl szóló törvényeit. De tulajdonképpen Petôfi Sándor is ezt mondja: „Ha nem tudsz mást mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S ezért a szent fát félretedd". Akkoriban, ifjúságom idején, hittem az eszmében. Abban az idôben az epikai hitel az volt, hogy például Csángóföldön magyar iskola mûködött, és Bákóban magyar tanítóképzô tagozat. A baj azzal kezdôdött — és lelkiismeret-furdalásaim voltak miatta —, hogy a népi demokráciát nem tudtam úgy dicsérni, ahogyan azt elvárták tôlem.

— Miért? Hiszen azt mondod, hittél benne...

— Egy darabig még lódítottam is. Például édesapám nem állt be a kollektív gazdaságba, s emiatt leseperték a padlást, ahogy mondani szokás. Azt mondtam neki: igaz, de én ingyen tanulok, s a húgomat Udvarhelyen ingyen tanítják. Persze, mivel édesapám nem állt be a téeszbe, nem kaptunk ösztöndíjat, úgyhogy szenet lapátoltam, és szerkesztô lettem.

— Hol voltál akkor szerkesztô?

— Az Irodalmi Almanachnál, az Igaz Szó elôdjénél. Huszonegy éves voltam, amikor ötvenben, egy faliújságra írt versemnek köszönhetôen az akkor tizenhét éves pattanásos kamasz, Páskándi Géza barátom — isten nyugosztalja — felfedezett. Ô akkor az Ifjúmunkás munkatársa volt. Következô útja alkalmával már meg is rendelt tôlem egy békeharcos verset az aratásról. Mondta, hogy tizenkét sor legyen, a rímképletet és a ritmust magam határozhattam meg. Elnevettem magam, hogy mi ez, rendelt szabóság? Azt mondta: az. Tehát megírtam a tizenkét soros, páros rímes, tizenkét szótagos verset. Meg is jelent az Ifjúmunkásban — így kezdôdött. Egy év múlva már az Irodalmi Almanach szerkesztôje voltam. S én írtam Páskándi Gézának levelet Bukarestbe, hogy írjon verset, s a verseit felülbíráltam. Volt eszmény akkoriban! Persze, tudjuk, hogy mit csináltak a krisztusi eszménybôl is: inkvizícióig fajult. De amikor azt mondták, hogy magyarul, anyanyelven lehet iskola, fôiskola, egyetem, mezôgazdasági, színmûvészeti, meg amit akarsz, a rendôr is magyarul beszélt, még a Zsil-völgyében is, akkor igenis hittünk benne.

Tegnap láttam a tévében a vargyasi kastélyról egy riportfilmet. Mutattam is a feleségemnek, hogy itt én is „avattam": Udvarhely vármegye elsô kollektív gazdaságát. Én voltam az ünnepség egyik vezérszónoka, s ezt meg is írtam. Megjelent az említett Irodalmi Almanachban Vargyasi ôsz címmel. Közben láttam, hogy baj van, hogy édesapámmal mit csinálnak, de még mindig erôltettem ezt a hitet. Nagyon nagy, ma is szereplô neveket tudnék említeni neked, akik, amikor Sztálin elvtárs meghalt, azt mondták nekem, ha most nem írok gyászverset, nem vagyok igazi költô. Éreztem ennek a súlyát: mert nem tudtam írni. Azzal vágtam ki magam — mert annyi eszem azért volt —, hogy Majakovszkij is csak egy év elteltével tudott Leninrôl verset írni. Így haladékot kaptam, s aki idôt nyer, életet nyer alapon a vers elmaradt. Isten látja lelkemet, megírtam volna, ha ízlésem s az akkori igazságérzetem megengedte volna. Nem vagyok hôs, de valamilyen otthonról hozott paraszti becsület megóvott attól, hogy olyasmirôl mondjak dicséretet, amiben megingott a hitem.

— A legfiatalabbak már 1990-ben szóvá tették, követelték, hogy a múlttal el kell számolni. Ez pedig itt — mondták-írták —, ahol „udvari költészet folyt", nem történt meg. Mi errôl a véleményed?

— Nekem a múlttal nincs semmilyen elszámolnivalóm. Ami volt, az én múltam is. És hazudik, aki azt mondja, hogy nem az övé is. A legszélsôségesebbek ismét a proletariátusra hivatkoznak, a nacionalizmusnak és a volt internacionalizmusnak újabb szövetkezését tapasztaljuk. Hongkongot most nyelte el a nagy szocializmus, s nem tudjuk, mi lesz a volt Szovjetunióban. Kétszer jártam Dél-Amerikában, s kissé túlozva azt mondanám, hogy ott most kezdik tanulni az Internacionálét, s a papok vezénylik. A társadalmi igazságtalanságokra valamilyen gyógyírt mindig kell keresni.

— S az írástudó felelôssége?

— Az igazi írástudónak a saját lelkiismeretével a legnehezebb elszámolnia. És különben: senki sem számoltathatja el az írástudót, mert az íróféle embert senki nem választja, senki nem delegálja. Az írás olyan, mint a szerelem: egy ember dolga, azé, aki szeret. Az pedig nem követelheti meg, hogy viszontszeressék. Remélheti ezt, s jólesik, ha bekövetkezik. De azt a valakit, aki írásra adta a fejét, és az életében nem ártott senkinek, azt milyen alapon akarják „visszahívni"? Az író le sem váltható! A nagy gyónás — ahol csontra vetkôzik az ember, az idegszálait fölfedi, hogy azok horzsolhatók, s szikráznak, vágnak —, az más. Az viszont az író magánügye.

— 1989-ben lezárult egy korszak: az írással foglalkozó ember számára a metaforákba burkolt mondanivaló korszaka. Milyennek látod az irodalom mai helyzetét-szerepét, s milyennek a jövôjét?

— Ha az irodalomnak olyan nagy világmegváltó szerepe lett volna, talán nem jutunk ide. Az irodalomnak az a szerepe, amely a régi rendszer nemzetiségi létében volt, az nem tér vissza, s ne is térjen. Annak idején a kolozsvári Igazság számára készített Kántor-interjúban mondtam el elôször, hogy a nemzetiségi lét szellemi lét, egyetlen anyagcsere-lehetôsége az írás és ezen belül a vers. Mindent metaforásítani kellett, nem volt közéletünk, nem volt szabad sajtónk. Nevek mitologizálódtak akkoriban. Ha februárban Sütô Andráséknál nyitva volt az ablak, s András azt mondta: — Éva, úgy érzem, hogy jön a tavasz! —, s ezt valaki meghallotta, már a sarkon elmondta másnak: — András azt mondta, hogy jön a tavasz! Ilyen szerepe is volt az irodalomnak, ám ez a szerep megszûnt. Versben is elmondtam: fölfeslettek a metaforák / mint valami viseltes dunyhák / pihéik közt már csak a moly rág / szétfújni a szelek is unják.

Ausztriai magyarok között jártam nemrég, s ott sem csak az a baj, hogy Petôfirôl nem hallottak, Rilkérôl sem hallottak.

— Nem ebbe az irányba haladunk?

— Amit az emberiség génjeiben egyszer átörökített, arról nehezen mond le. A ló, a kutya és a könyv három régi társa az embernek. A motornak, a riasztónak már sikerült a lovat és a kutyát a luxuszónába számûznie. Jól érzik ott magukat. Persze, lecsökkent a hatáskörük, kilovagolnak rajta, megsimogatják a fejét, és a tévében hirdetett tápokat vesznek nekik. A könyv is nagyon jól érzi magát luxuskönyvként. Nekem is van kétezer márkás kötetem, de az én álmom mégsem ez, mert papír köntösben is szeret a könyv szolgálni. A könyv tovább fogja kísérni az embert.

— A kisebbségi irodalom nemzetmegôrzô erôként mûködött. Az irodalom szabadsága mennyiben változtathat szerinted ezen a funkcióján?

— Már nem látom a romániai magyar irodalomnak ezt a szerepét. A mi irodalmunk regionális bajnokságot játszott eddig, edzômérkôzéseket tartott idáig az életben maradás érdekében. S éppen a nyitásnak és az Internetnek köszönhetôen most kijuthat akár a nemzetközi mezônybe is. A nyelv és a nemzetiség megôrzése nem az irodalom dolga, hanem a parlamenti képviseletünké, meg az újságírásé és az utca emberéé. A közteherviselésnek a nagyon nehéz súlya leesik az irodalom válláról, s most meg lehet mutatni, hogy érdekessé tud-e válni, tud-e valami érdekeset mondani, megállja-e a helyét. Mirôl szólt eddig az irodalom? A születésrôl, az életrôl, a halálról, az örömrôl, a bánatról, a szerelemrôl, a tájról. És pluszban, nálunk, szólt a nemzetiségi sorsról is. Most ezt az utóbbit kiiktatjuk, s hadd lássuk, tud-e valami érdemlegeset mondani a többirôl? Itt aztán jöhet az egyetlen elszámoltatás: a kritika.

— Az írástudó az elmúlt években kénytelenül ugyan, de beleártotta önmagát a politikába. Ma is ott van még, a politikust helyettesíti, aki csak most formálódik. Nem gondolod, hogy esetleg majd nehezére esik onnan kivonulni?

— Áldozatosnak tartom a munkájukat, végtelenül sajnálom ôket, és drukkolok nekik. Markó Bélának mondtam a múltkor: Szolidaritásból nem írok verset, mert nem vagy versenyhelyzetben. — Íróink és költôink kénytelenek voltak elvállalni ezt a feladatot, mert nem volt más, aki elvállalja. Politikusaink a metaforatojásokból bújtak ki. Eltelt hét év, s várom, hogy jöjjenek a most készülô, megváltó fiatalok. Az igazi íróembernek az effajta szereplés mindig csak nyûg volt, s azt hiszem, hogy csakis népe iránti elkötelezettségbôl vállalta a politikus szerepét. Ha a kivonulás fájdalmat okozna neki, akkor az nem igazi író. „Egy kis független nyugalmat, / melyben a dal megfoganhat", ahogy azt Arany János mondta — azt hiszem minden igazi íróembernek ez a vágya. A tehetségtelen emberrel van mindig baj, az akarnokkal, az ügyködôvel, a könyöklôvel, de sokszor az is nagyon fontos és szükséges. Aki akváriumban akar lenni, hogy lássák, folytonos reflektorfényben, az majd magára vessen.

— A kötetben is láttam, hogy az utóbbi években keveset írtál. Ennyire komolyan vetted a nyugdíjazást?

— Még nem telt el a fele, s ebben az esztendôben ez a mai volt a hatvankettedik olvasótalálkozóm. Ezt Brassótól Brüsszelig, Párizsig és Szatmárcsekétôl Szabadkáig vedd, s számítsd hozzá, hogy utazásban mennyi fáradtságot jelent. Van úgy, hogy naponta két-három találkozót tartok. S bôbeszédû ember vagyok, hiába mondom, menjenek haza, három-négy órát is beszélek egyik-másik helyen. Brüsszelben négy órát tartott a találkozó. Sokszor arra sem marad idôm, hogy a kis riportermagnómba belemondjam, aznap merre jártam.

— Azt mondtad, jó lett volna az ötvenes évek néhány versét belevenni a kötetbe, esetleg széljegyzettel, a kort magyarázó szöveggel kiegészítve. Most ezt megfordítanám: olvasóként kíváncsi lennék, s izgalommal lapoznék egy olyan kötetet, amely ezekbôl a széljegyzetekbôl vagy kormagyarázatokból állna. Nem kellene megírni ezeket a széljegyzeteket?

— Gondoltam rá, hogy megírjam néhány versemnek a keletkezéstörténetét. Csakhogy ez már plágiumnak számítana, mert megjelent Szabó Lôrinc verseinek gyûjteménye saját széljegyzeteivel.

— Hagyd ki a verseket, és írd meg a széljegyzeteket... A generációd kötelessége lenne...

— Igen, kötelességünk lenne ezt megírni. De élô személyekrôl és azok hozzátartozóiról azért nem etikus írni — fôképp, ha életükben megjelenik —, mert vagy csonkított, vagy csúsztatott, vagy elhallgatott — nem mond igazat. Joga sincs az emlékírónak megírni a teljes igazságot — bizonyos emlékiratokkal fenntartásaim is voltak —, mert nincs joga például valakit lebesúgózni. Lehet, hogy az volt, de valakinek az utódait senkinek sincs joga megbélyegezni. Ezt tehát nem tartom etikusnak. Nemrég írtam a fölfeslett metaforákról egy egymásba kapaszkodó történetet, amelyben éppen azzal a korral néztem szembe, amikor az irodalomban mitologizált nevek jelentek meg.

— Mit gondolsz, abból az irodalomból mennyi lesz a maradandó? Huszonöt-ötven év múlva mennyit értenek majd meg belôle?

— Várj, nem errôl van szó! Ha abban az idôszakban valaki írt egy drámát, lehet ugyan, hogy annak volt egy ahhoz a korhoz szóló aktuális mondanivalója, de ha az a dráma igazi irodalmi ábrázolás volt, hús-vér figurákkal, ahol — realista irodalomban gondolkodva, mert azon nôttem fel — jellemek vannak, azok az igazat el fogják mondani akkor is, ha a mûbôl nem érzôdnek ki a korabeli utalások. Ezek Shakespeare-bôl sem érzôdnek ki, pedig valószínûnek tartom, hogy az ô idejében is voltak ilyenek. Ugyanez a helyzet az abszurddal is. Különben az abszurd is realizmus, sôt, az élet a legnagyobb abszurd, s az irodalom csak annak gyenge vetülete. Az igazi irodalom, ha mintegy tükröt tartva a természetnek — ahogyan az a Hamletben van — mutatja fel kora arcát, azon nem fog az idô.

— Melyik számodra az igazi irodalom?

— Nézd... Az eddigi: Arany János, Petôfi Sándor, Móricz Zsigmond, akirôl nem illik manapság beszélni... És folytathatnám kortársakkal is.

— Miért nem illik Móriczról beszélni?

— Mert senki sem beszél róla... Az az érzésem, hogy „nem illik" róla beszélni. Úgy elfelejtették, mintha nem is lett volna a világon. Pedig mûveit ma is sokszor kezembe veszem. Vagy Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós... Egy irodalom egy nép számára készül. Ha szerencséje van, mások is odafülelnek. De: hogy kis nép, kis ország — nem is tudom, hogyan nevezem, minden viszonylagos, nem létszámban mérik az embert, mint ahogy nem singgel — irodalmának az angolban vagy a franciában is sikere legyen, eleve reménytelen dolog.

— Van-e kedvenc versed?

— Sajátom? Azt szoktam mondani: az, amelyiket még nem írtam meg.

Tibori Szabó Zoltán

Az olajipar válsága közepette a kormány azt reméli, hogy az ország stratégiai pozícióhoz juthat a megnyíló új, ázsiai olajúton.

— Romániának kiváló adottságai vannak, hogy szolgáltatásokat nyújtson az új olajúton, amely Azerbajdzsánból és Grúziából indul. Ott van a konstancai kikötô, és nem messze a Petromidia finomító — mondta pénteken az AFP hírügynökségnek az ipari minisztérium illetékese, Corneliu Condrea. A Közép-Ázsia és Európa között stratégiailag elhelyezkedô román „útkeresztezôdés" kihasználására nemrég hirdetett állami programot Emil Constantinescu államfô írta alá.

— Az olaj fekete-tengeri, majd Duna-Rajna-Majna-csatornai szállítása a lehetô legelônyesebb lenne Azerbajdzsánnak és Grúziának — mondta az ipari minisztériumi szakember. Úgy vélte azonban, hogy a tét túl nagy, ezért két-három évnél hamarabb nem várhatók döntések.

Addig áramvonalasítani kell a román olajipart, a szektor 896 millió dolláros tavalyi vesztesége után — írta az AFP. A kormány a tíz olajfinomító közül hármat bezárat és rugalmasabb társasági formát ad a nemzeti olajvállalatnak. — A tíz olajfinomítót soha nem lehetett kihasználni, még a KGST idején sem — mondta Condrea. A Ceausescu-korszakban épült tíz finomító kapacitása összesen 34 millió tonna, ám az olajtermelés az 1976-os 14,5 millió tonnás rekord óta folyamatosan csökkent. — 1992 óta évi 6-6,5 millió tonna a maximális termelés, amelyet 2005-ig fenn kell tartani — mondta Condrea. Ezt a mennyiséget csak akkor lehet túllépni, ha a fekete-tengeri kontinentális talapzat gazdagabbnak bizonyul nyersolajban, mint most gondolják.

— Románia eddig szociális megfontolásból importált olajat, vagyis, hogy életben tartsa a finomítókat, de erre mind kevesebb a pénz. A ploiesti-i és a bacãui finomítók bezárása 13,7 millió tonna kapacitást takarít meg, és a többi hét gazdaságosabban dolgozhat — mondta a minisztériumi illetékes.

Az ellenzék bírálta, a Világbank a gazdasági stabilizációhoz nélkülözhetetlen intézkedésként üdvözölte a finomítók bezárását. A nemzetközi hitelezôk szorgalmazzák a román olajipar átalakítását, és ehhez eddig több mint 500 millió dollár hitelt ígért a Világbank és a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) — írta az AFP.

A magyar közoktatás helyzetérôl és színvonaláról cserélnek eszmét a Duna Televízió Heti Hírmondó címû mûsorában vasárnap a meghívott vendégek. Többek között arra is keresik majd a választ, hogy a városi iskolák mellett lehet-e oktatási esélyegyenlôséget biztosítani a kisebb települések, a vidéki Magyarország diákjainak is — tájékoztatta a médium sajtóirodája az MTI-t.

A közéleti vitamûsor vendégei: Báthory Zoltán, a Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára, Jánosi György, az Országgyûlés Oktatási Bizottságának elnöke, Kálmán Attila, a Pápai Református Gimnázium igazgatója és Pokorni Zoltán, az Országgyûlés Oktatási Bizottságának alelnöke. A mûsor szerkesztô-mûsorvezetôje Mucsányi János.

Az eddiginél is nagyobb erôvel folytatják az aláírásgyûjtést a külföldiek földtulajdonszerzése elleni népszavazást kezdeményezô pártok és szervezetek. Pénteki egyeztetô tárgyalásuk után errôl tájékoztatták az újságírókat az MDF, a FIDESZ, a KDNP, az FKGP, valamint a MAGOSZ, a METÉSZ és a Magyar Parasztszövetség képviselôi. Az aláírásgyûjtô szervezetek száma idôközben tízre gyarapodott, ugyanis csatlakozott az akcióhoz a Vállalkozók Pártja, a Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetsége.

Az aláírásgyûjtés szervezôi szerint a kormány által javasolt két kérdés megtéveszti az állampolgárokat, és nem teszi lehetôvé, hogy a külföldiek termôföldtulajdon-szerzésének teljes körû megakadályozása mellett döntsenek. Ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy a szavazólapon az ô eredetileg megfogalmazott, szavaik szerint egyértelmû, tiszta, lényegretörô kérdésük szerepeljen.

A sajtótájékoztatón az aláírásgyûjtôk közös álláspontját Gyimóthy Géza, az FKGP alelnöke ismertette, jelezve, hogy pártja — a sajtóban megjelent ellentmondásos nyilatkozatok ellenére — továbbra is részt vesz az aláírásgyûjtésben, mivel a földkérdést nem pártügynek, hanem nemzeti ügynek tekinti. Meggyôzôdését fejezte ki, hogy a jogi személyiségek földszerzését kizárólag az MSZP, az SZDSZ, az Agrárszövetség és a MOSZ szorgalmazza. A többi szervezet és a társadalom többsége ezt elutasítja, mivel tisztában van azzal, hogy ez burkoltan a külföldiek földhöz jutását tenné lehetôvé. Az akcióban részt vevô pártok és szervezetek minden alkotmányos eszközt igénybe kívánnak venni, hogy a külföldiek földtulajdonszerzését megakadályozzák. A politikus szerint rövidesen összegyûlik a kétszázezer aláírás.

A Vállalkozók Pártjának jelenlevô képviselôje leszögezte: pártja már 1994-ben — a FIDESZ-szel, az SZDSZ-szel és az Agrárszövetséggel karöltve — megfogalmazta a hazai termôföld védelmét célzó gondolatokat, amelyek mellett következetesen kitart. A Munkástanácsok Országos Szövetsége a várható drasztikus földár-emelkedés és élelmiszerár-robbanás miatt ellenzi a külföldiek földtulajdon-szerzését, míg a Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetségét a kormány csütörtöki, általuk megtévesztônek ítélt döntése sarkallta a csatlakozásra.

Glattfelder Béla (FIDESZ) hangsúlyozta: biztos abban, hogy a mindenütt rendkívüli szimpátiával fogadott akció sikerrel zárul, s a szervezôk hamarosan letehetik az Országgyûlés elnökének asztalára a szükséges számú aláírást.

A magyarellenességben vagy annak tükrözésében folyó versenyben élre tört a Stirea. Tegnapi lapszámában hátsó oldali vezércikkében kárörvendezik annak, hogy az RMDSZ tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ér, ezért a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a Demokrata Párt helyi vezetôi máris megvonták, a parlament pedig nemsokára két kézzel vonja vissza mindazt, amit a kormánykoalíció bôkezûen elôlegezett neki. Az évi szabadságáról kipihenten visszatért Gheorghe Funar készséges szócsöveként címlapon ismerteti a polgármester kérését a miniszterelnökhöz, hogy vizsgálják ki a kolozsvári magyar operában folyó etnikai tisztogatást, és másik elsô oldalas hírben jelzi, hogy Funar észrevette a címeres magyar zászló eltûnését a fôkonzulátus székhelyérôl. Ami nem fér teljes terjedelmében az elsô oldalra, legalább címével virít a fejléc alatt: A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja, a Román Nemzeti Egységpárt és a Szocialista Munkapárt ellenzi, hogy magyaroknak fenntartanak 30 helyet a jogtudományi tanszéken.

A Ziua vidéki különkiadása „csak" a Funar-nyilatkozatok gyors közvetítésében tartja a lépést; zászló-, zenész- és a 30 különhely-ügyben igyekszik melegen tartani a magyar problémát, ezzel szemben az Adevãrul de Cluj mindössze a 4. oldalon, lent, bal sarokban közli, hogy telefonon halálosan megfenyegették a magyar opera román nemzetiségû oboását, akit származása miattnéznek ki a zenekarból, „állítása szerint" — jelzi a lap, hogy nem egészen biztos a hírforrás. Egyébként az Adevãrul de Cluj valóban a nap politikai szenzációjával foglalkozik: Valerian Stan menesztésével, a Demokrata Párt országos értekezletével, a fizetésemelésekkel, a Ruja-Medrea viszállyal stb. A tegnapi nap tehát nem tartozott a politikai újságírók uborkaszezonjába, a magyar kérdést fôleg azok lobogtatták, akik pártfeladatuknak érzik.

Persze, mindez a véletlen mûve is lehet, és holnapra megváltozik a bajnokság állása.

(nits)

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]