 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1997. december 9.
(IX. évfolyam, 284. szám)
A Hargita megyei prefektúra képviselôinek a kíséretében tegnap reggel Székelyudvarhelyre érkezett Remus Opris kormányfôtitkár. Dézsi Zoltán, a megye RMDSZ-es prefektusa hosszabb ideje kórházban fekszik, tehát nem vehetett részt a látogatáson, amelynek — mint kiderült — egyedüli célja az volt, hogy visszaköltöztessék a Szeplôtlen Szív görög katolikus rendhez tartozó apácákat a jelenleg is még vitatott tulajdonú csereháti ingatlanba. Amint arról korábban tudósítottunk, Remus Opris az elmúlt hetekben megígérte az apácáknak: mindent megtesz azért, hogy berendezkedjenek végre az épületben. A kormányfôtitkár, íme, állta a szavát és utasította a helyi hatóságokat: nyissák meg a kapukat az apácák és a bútorrakománnyal tele svájci teherautók elôtt.
Mint ismeretes, a Székelyudvarhely melletti Csereháton a svájci Basel Hilf Alapítvány adományából épült, s jelenleg a bíróság határozata nyomán lepecsételt épület körül jogvita alakult ki. A város vezetése és a lakosság tiltakozik az ellen, hogy a Szeplôtlen Szív görög katolikus apácarend az ország minden részébôl hozott gyerekekkel mûködtesse az intézményt. A székelyudvarhelyiek szerint, akik a tavasszal négy apácát már eltávolítottak az épületbôl, a humanitárius lepelbe burkolt tervek nem céloznak mást, mint a térség etnikai összetételének a megváltoztatását.
A Szabadság érdeklôdésére Niculescu Antal (RMDSZ) kormányfôtitkár-helyettes, aki maga is tagja a Cserehát-ügyet kivizsgáló kormánybizottságnak, nem tudott részletekkel szolgálni Remus Opris rajtaütéses akciójáról. Mint mondotta: a kormányfôtitkár „kiszállása" számára is meglepetés volt, Remus Opris ôt sem értesítette terveirôl.
Délután fél öttôl Székelyudvarhellyel lehetetlen volt telefonkapcsolatba lépni. Értesüléseink szerint lapzártakor az apácák már az épületben tartózkodtak, és még tartottak a tárgyalások a kormányfôtitkár és az önkormányzat képviselôi között.
Andrei Marga oktatásügyi miniszter tegnap, hivatalába való beiktatása alkalmával úgy nyilatkozott, hogy megbízatása idejére elsôrendû céljának tekinti a tanügyi reform felgyorsítását. Ha két hónap alatt nem történik komoly elôrelépés, akkor a régi hatalmi érdekszövetségek befolyása kerekedik felül, meggátolva a reform megvalósítását. A miniszter elképzelése szerint a reform felélénkíti a tudományos kutatást, átalakítja az oktatás infrastruktúráját, anyagi alapját, beilleszti azt az európai rendszerekbe. Andrei Marga igyekszik bevonni az egész értelmiséget a tanügyi reform megvalósításába. Az új miniszter személyi változásokat is meg akar valósítani, de elôbb felméri beosztottjai képességeit, teljesítményét. Elôdjének arra az intézkedésére utalva, amellyel megnehezítette az intézménybe való bejutást, Andrei Marga azt mondta, hogy az oktatásügyi minisztériumban nem ôriznek atomtitkot, szükségtelen hát a felfokozott éberség.
A tordai törvényszék augusztus 25-i döntésével beindult a kolozsvári Carpimez vállalat tordai alegységének a felszámolása. A kolozsvári anyavállalat hatalmas adósságállományának a kifizetésére árverést tûztek ki a tordai vágóhídra is. Szeptember 15-én elôzetes értesítés nélkül elbocsátottak 51 alkalmazottat, majd november 13-án a megmaradt személyzet többi részét is szélnek eresztették. Jelenleg az igazgató és két másik alkalmazott jár be a vágóhídra, de ôk sem tudják, hogy kapnak-e még fizetést.
A tordai vágóhíd alkalmazottai elégedetlenek voltak ezzel a furcsa eljárással. Sok más felszámolásra ítélt vállalat elbocsátottjaitól eltérôen ôk nem jogosultak a 64-es törvény biztosította végkielégítésre. Ezért testületileg bejöttek tüntetni Kolozsvárra, az anyavállalat székhelyére. Végül is ígéretet kaptak, hogy az Állami Tulajdonalap a munkaügyi igazgatósággal együtt próbál megoldást találni gondjaikra.
A megyei cégek — állami vállalatok és magánvállalkozások — milliárdos nagyságrendû összegekkel tartoznak az állami költségvetésnek. Például 115 cég 18 és fél milliárdnál nagyobb összeggel tartozik a társadalombiztosítási alapnak, 89 cégnek a pótnyugdíj alapba be nem fizetett adóssága meghaladja a 987 milliárd lejt, a mezôgazdasági nyugdíjalapba 34 vállalat nem fizetett be másfél milliárdot, a munkanélküliségi alapba pedig 97 cég mulasztott el befizetni 4 milliárdnál nagyobb összeget.
A munkaügyi igazgatóság kitartóan szorongatja ezeket a vállalatokat, és felszólításai, valamint a banki letiltások hatására sikerült bizonyos összegeket visszaszereznie. (A társadalombiztosítási alapba például 1 milliárd 32 millió lejt, a pótnyugdíj alapba 90 millió 323 ezer, a munkanélküliségi alapba pedig több mint 227 millió lejt sikerült a tartozásból megtéríteni.) Az igazgatóság egyébként örömmel nyugtázta a sajtó szerepét ebben az ügyben, hiszen sok esetben éppen az újságban megjelentek hatására törlesztették adósságaikat egyes cégek. Jelenleg öt vállalat ellen folytatnak eljárást. Kiemelték azt a tényt, hogy a bútorzat és egyéb ingó javak lefoglalása mellett már gépeket, sôt, egy esetben egy egész sörgyárat is lefoglaltak, hogy biztosítsák az adósság megtérítését.
Hattagú szervezôcsapat idén is megszervezi a szokásos KMDSZ-gólyabált. Tókos Pál alelnöktôl megtudtuk, hogy a rendezvény szervezésére idôben külön sarkot, számítógépet és telefonvonalat különítettek el az irodában. Jelen pillanatban a legégetôbb problémát a kalandkedvelô gólyahiány jelenti, nincs elég olyan elsôéves, aki vállalkozna a színpadi megmérettetésre. A KMDSZ továbbra is kutat és remél.
A szervezôk rendhagyó gólyabált szeretnének. Nincs sztárvendég, ellenben helyi értékeket próbálnak bemutatni. Fellép a nagyváradi Mélység gitárduó, Mutáns különszám lesz, és meglepetésnek szánják a „body painting" számot.
A rendezvényre december 13-án, délután 5 órától kerül sor a Román Operában. (Állítólag nem lesz késés, sôt.) Belépôjegyekrôl a KMDSZ-irodában lehet érdeklôdni. A gálaest után este kilenckor buli a Hully Gullyban. Fômecénás: Illyés Közalapítvány. Gólyabál hot-line: 195-700.
Egyike azoknak, akik annak idején felelôsek voltak a halálos ítélet meghozataláért, Virgil Mãgureanu, aromán titkosszolgálat egykori vezetôje most utólag hibának minôsítette Nicolae Ceausescu és felesége, Elena 1989 karácsony napján történt kivégzését.
Elôrebocsátva, hogy „Ceausescut nem lett volna szabad kivégezni", Mãgureanu — hétfôi román lapjelentések szerint — Târgu-Jiuban tartott sajtóértekezletén úgy vélekedett, hogy a gyorsított eljárással hozott halálos ítélet azért született, mert akadtak olyanok, akiknek érdekében állott, hogy megszabduljanak Ceausescutól.
Mãgureanu sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy azok közé tartozott, akik meghozták a halálos ítéletet a Ceausescu házaspár ellen. Ráadásul a kivégzés karácsony napján „olyan bûn volt, amely alól nehezen mentesülhetünk" — tette hozzá.
December 9-én, kedden 11 és 13 óra között a kolozsvári újságírók néma tüntetéssel tiltakoznak a sajtó képviselôit — Marius Avramot, a Stirea és a Szabad Európa rádió, Florin Mircea Corcozat, a Stirea de la Alba, illetve Ada Stefant, a România liberã szerkesztôit — ért vádak miatt. A tüntetés kiváltó oka az, hogy a kolozsvári bíróság bûnösnek ítélte Marius Avramot, mert ez bírálta a polgármester által, a román–magyar alapszerzôdés aláírásakor szervezett gúnytemetést. A szerkesztôség eldöntötte, hogy tiltakozásként ezentúl nem írja le Gheorghe Funar nevét és nem közlik le fényképét.
Bár a polgármesteri hivatal jóváhagyta az újságírók kérését, a polgármester szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében felhívást intézett a sajtóhoz. A polgármester szerint a kolozsvári igazságszolgáltatás csak a feladatát teljesítette, amikor büntetést rótt ki a cikk szerzôjére, aki tulajdonképpen Ioan Gavra újságíró-képviselô. Funar szerint Gavra csakis azért írta a rágalmazó cikket, hogy a polgármestert kompromittálja a választási kampány alatt. Gavra befolyásolására a vádolt újságíró — akit egyébként a képviselôhöz rokoni szálak fûzik — aláírta a cikket. Marius Avram a tárgyaláson elismerte, hogy a cikket másvalaki írta, akinek a nevét azonban nem volt hajlandó felfedni — jegyzi meg Funar. Ha a vádlott megnevezi a cikk igazi szerzôjét, kész visszavonni a feljelentést — zárja a közleményt.
*
A KMDSZ elnöke, Hajdó Csaba felhívással fordult a diákokhoz, hogy a sajtószabadság védelmében csatlakozzanak a tüntetôkhöz.
Szokásos hétfôi sajtóértekezletén Alexandru Fãrcas prefektus védelmébe vette Coman Nicolaét, hazánk kenyai nagykövetét. A központi napilapok egyike Pavel Suianra hivatkozva alaptalanul vádolta a kolozsvári egyetemi tanárt. A prefektus tudja, hogy a dolog háta mögött Suian elégedetlensége áll, ugyanis nem ôt nevezték ki nagykövetnek.
A kormány képviselôje durva szavakkal illette Iuliu Pãcurariu demokrata képviselôt. Szerinte az ellene indított alaptalan támadással a politikus választási kampányt folytat, ugyanis a széles néptömegekkel tartott gyakori kapcsolata ellenére sem népszerû. A hibákkal teli 18-as törvényt Petre Roman miniszterelnöksége alatt fogadták el, tehát érthetetlen, hogy miért épp egy demokrata párti képviselô elégedetlenkedik. „Szerintem tizenévesi bravúrról van szó. Azok, akik valamely funkcióba kerülnek, kivétel nélkül paranoiásak, így Pãcurariu is" — véli Alexandru Fãrcas. Elismerte viszont, hogy a birtoklevelek kiosztásánál fennakadások tapasztalhatók, de csupán adminisztratív gondok vannak és nem politikai akadályoztatásról van szó. Több esetben a földosztó bizottságok tagjai elôbb rendezték saját ügyeiket, és mivel nem kaptak pénzt tevékenységükért, abbahagyták a munkát. A méréseket végzô szakemberek csupán akkor kapták meg havi fizetésüket, ha huszonhárom jegyzôkönyvet állítottak ki. Mikor viszont befejezték, ôk is feladták a munkát.
A Marius Avram-üggyel kapcsolatosan a prefektus a sajtó képviselôinek húzta meg a fülét, hisz „nem megfelelô személyt mediatizáltak". A bíróság döntése súlyos precedenst teremthet, véli a prefektus.
Novemberben 4,3 százalékos volt a havi infláció — jelentette hétfôn a statisztikai hivatal.
Októberben még 6,5 százalékos volt a drágulás, csaknem kétszer akkora, mint szeptemberben.
A statisztikai hivatal szerint november végén 165,4 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint tavaly november végén. Október végén nagyobb, 169,2 százalékos volt a 12-havi infláció.
Az évi halmozott infláció 140,6 százalék volt november végéig.
A Finnország függetlenségének 80. évfordulóját ünneplô rendezvénysorozat keretében, vasárnap délután a Mikó utca 18. szám alatt, a 26 éve elhunyt Nagy Kálmánra, a Kalevala fordítójára emlékeztek.
A Kalevalát elôször 1871-ben Barna Ferdinánd fordította magyarra, azóta számos fordítás született. Huszonkétezer soros eposzról lévén szó ez mindig esemény volt — hangsúlyozta az összejövetelen felszólaló Nagy Mária, a szerzô özvegye.
Nagy Kálmán mindössze harminckét évet élt, szellemi hagyatéka ezért is különös jelentôségû. Alig tíz évnyi alkotómunka során, igazi, maradandó értéket kreált. Ezt méltatta Szilágyi Júlia rövid, lírai szépségû elôadásában. A Kalevalából Albert Júlia és Katona Éva olvasott fel magyarul, finnül pedig Sanna Lähde finn lektor tanítványai szavaltak, énekeltek. Zárszóban a házigazda Pillich László bejelentette a Finn Baráti Társaság megalakulását.
A KOLOZSVÁRI HELYI TANÁCS értesíti azokat a fiatal házasokat, akik az 1994/19-es kormányrendelet révén a Mezô utca 1-5. alatti épülô lakások elosztásában érdekeltek, hogy az elsôbbségi listák a helyi tanács székhelyén vagy a Constructardealul Rt.-nál (Magyar utca 67.) tanulmányozhatók. A program szerint dec. 15-én 9 órakor az 1 és 2 szobásokat, dec. 16-án 9 órakor a 3 és 4 szobásokat, dec. 17-én 9 órakor az esetleg megmaradt lakásokat osztják ki. Ez alkalommal az elôszerzôdést akkor is megkötik, ha a 10%-os elôleget nem fizették be. Az érdekeltek személyazonossági igazolványukkal jelentkezzenek.
„TÉL AZ ATELIER 11"-NÉL címmel ma délben 1 órakor nyílik tárlat a városi mûvelôdési házban (Fôtér 24.). A kiállítás január 27-ig naponta 10-18 óra között látogatható.
AZ ERDÉLYI ETNIKUMKÖZI VISZONYOKAT KUTATÓ KÖZPONT munkatársai beszámolnak eddigi kutatásaikról az Erdélyi Múzeum-Egyesület jogi, közgazdasági és társadalomtudományi szakosztályának meghívottjaiként 10-én, szerdán du. 6 órakor a Ion Ghica u. 9. sz. alatti EME-székházban. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak a Horváth István, Magyari Nándor László és Magyari Tivadar elôadásaikra és az azokat követô vitára.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIÁT tartanak december 13-án, szombaton 9 órától az Apáczai Csere János Középiskolában. Kérjük, hozzátok be a dolgozatokat a KMDSZ-irodába.
POMOGÁTS BÉLA BUDAPESTI NÉZÔ címmel a Minerva könyvek sorozatában megjelent publicisztikakötetét, a szerzô jelenlétében, Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje mutatja be december 10-én, szerdán délután 6 órakor a Nagy-Szamos (Iasilor) utca 14. szám alatti Korunk kávéházban. A szerzô a helyszínen dedikálja könyvét. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
Az elmúlt hét végén megtartották a Mozart-fesztivál keretében az 1992 óta hagyományos versenyt. Duók, triók, vonósnégyesek és dalénekesek után az idén ismét fiatal zongoramûvészek vetélkedtek.
Az elsô fordulóban tíz versenyzô ugyanazt a Mozart-szonátát játszotta (F-dúr, K.V. 189e 290), amelyben a játékosok muzikalitása és mesterségbeli tudása csakúgy megmutatkozhatott, mint elôadói képzeletük.
A zsûri, amelyben David Ward brit zongoramûvész elnökölt, hat jelöltet juttatott a döntôbe, ahol ki-ki egy szabadon választott Mozart-szonátához mérte a maga erejét.
A nyertesek a vasárnap esti díjkiosztó ünnepséget követôen léptek ismét a közönség elé. A második forduló legfiatalabb résztvevôjének járó Covent Garden-díjat (egy londoni jogász, dr. James J. Busuttil adományát) Irina Stãnescu bukaresti tizedikes tanuló kapta. A K.V. 300d (310)-es á-moll Szonáta szívszorító tragédiáját kissé különösen, de lenyûgözôen tolmácsoló Sorin Cioinaru-Rainer brassói fôiskolást harmadik díjjal tüntették ki. A második díjjal a legutolsó Mozart-szonátát (D-dúr K.V. 576) érett mûvészettel elôadó kolozsvári fôiskolást, Czumbil Bernadettet jutalmazták. A gyôztes pedig a Kolozsvári Zenelíceum tizenegyedikes tanulója, Nicoleta Ion lett a K.V. 315c (333)-as B-dúr Szonáta éneklô allegrójának, pompás kadenciájának és egyáltalán a mû egészének a legemelkedettebb mozarti szellemben való elôadása érdeméért.
A Bärenreiter Kiadó ajándéka ez alkalommal az Új Mozart Összkiadás két kötete volt: a zongoraszonáták kottája. Ez az a kiadás, amelyet ma nem nélkülözhet sem a zenetudós, sem az elôadómûvész, és amelyet saját anyagi erôibôl a díjazottak egyike sem tudna megszerezni.
Az elôre meghirdetett idôpontot respektálva tartotta meg vokál-szimfonikus hangversenyét a VII. kolozsvári Mozart-fesztivál. Az idei sorozat érdekessége, hogy Mozart mûvein kívül az Amadeus színdarabbal és filmmel „feltámasztott" Salieri ismeretlen mûveit is mûsorra tûzte. Az elfelejtett zeneszerzôk közé tartozó Salieri annyira felkeltette az érdeklôdést, hogy Falstaff címû operáját már két németországi tévéverzióban is láthattam (Schwetzingenbôl és a Rheinsberg-kastély operafesztivál elôadásából).
A most abszolut bemutatóként elôadott c-moll Rekviem rendkívül kedvezô képet mutat a zeneszerzôrôl, aki a maga idejében világhíresség volt. Meggyôzött arról, hogy semmivel sem marad el kora ismertebb zeneszerzôitôl, még ha nem is rendelkezik Mozart zsenialitásával.
A Rekviem dallamgazdag, kórusrészei megfogják a hallgatót, de zenekari szólamai is mesterségbeli tudást árulnak el.
A jól sikerült bemutató elsôsorban az egyesült államokbeli fiatal, de jól felkészült karmesternô, Rachael Worby érdeme, aki életteli vezénylésével igyekezett a mû minden szépségét érvényre juttatni. A filharmónia kórusa és zenekara jó eladása megszerettette velünk Salieri 1804-ben bemutatott inspirált muzsikájú Rekviemjét. A Rekviem nem tartalmaz ugyan az énekes szólisták számára zárt áriákat, azonban Claudia Bataragã, Lumini_a Milea, Dumitru Sebestean és Lucian Popescu tiszta intonálással, kultúrált együtthangzással illeszkedtek az együttes teljesítményéhez.
A mûsor második részében hangzott el Mozart utolsó, 41. C-dúr szimfóniája. Az 1788-ban komponált mûnek, amely betetôzi szimfonikus alkotását, a Jupiter alcíme J. P. Salamon londoni hegedûs és hangversenyrendezôtôl ered. E szimfóniában a témák feldolgozásában Mozart elôzô mûveinél elôbbre lép, a grandiózusan felépített finálé a fugato-, és szonátaforma egyedülálló remeke.
Az est karmestere, Rachael Worby rendkívül mozgékony, a zenei frázist és dinamikát árnyalataiban is kifejezni akaró dirigens. A nôi érzékenység nála rendkívüli drámai érzékkel párosul, amit már a Salieri-mûben is bizonyított, egyes részleteket képes izzásig felhevíteni. A szimfónia harmadik tételének menüettjét mi kissé feszesebbnek, ünnepélyesebbnek képzeljük, de mert ez a menüett nem táncszerû, az élénkebb tempó is helytálló. A zenekar jó teljesítményt nyújtott, bár elôfordultak kisebb szinkron pontatlanságok a fúvós meneteknél, egészében azonban meggyôzô volt a szimfónia hangzása.
A VII. Mozart-fesztivál nyitóhangversenye egy jól megírt Rekviemmel és egy tehetséges fiatal amerikai karmesternôvel ismertetett meg!
December 10-én, szerdán, 19 órától AMARYLLIS-TÁNCHÁZ a Német Demokrata Fórum Unió (Memorandumului) utcai termében (XVI. századi reneszánsz táncok, moldvai csángó táncok). Támogató: Demény Attila.
ENYEDI GYÖRGY VÁLOGATOTT MUNKÁI címen jelent meg a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatának legújabb kötete. A 400 évvel ezelôtt elhunyt unitárius püspök életét, egyházi és irodalmi munkásságát ismertetô kiadvány bemutatójára 1997. december 10-én, szerdán du. 6 órakor kerül sor az unitárius egyház dísztermében (December 21. út 9., I. emelet). Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
ELTA néven természetes táplálkozási szalont nyitott az Elta egyetem az Egyetemiek Házában. A kiállítást december 8-tól 20-ig, 11-20 óra között tekinthetik meg az érdeklôdôk, ahol komplett menüt kóstolhatnak meg, bérletet válthatnak, hasznos tanácsot kaphatnak a témával kapcsolatban, és szakkönyveket vásárolhatnak a könyvstandon.
• Tizennégy lopás elkövetésével vádolják a 17 éves Claudiu Ioan G.-t, akit — tekintettel arra, hogy visszaesô — elôzetes letartóztatásban vizsgálnak. A vádirat szerint az aranyosgyéresi fiú 1994-ben és 1995-ben, Kolozsváron és Bánffyhunyadon, fôleg lakások, illetve üzletek feltörésére „szakosodva" ténykedett. A kár mintegy 2 millió lej.
• Fondorlatos mesterkedés a vád két kolozsvári gondnok ellen. A 47 esztendôs Alexa Moldovan a Padin sétány 18., az 55 éves Teodor Vlaicu pedig a Luceafãrului utca 10. szám alatti lakóközösség pénzalapját dézsmálta meg. Érdekes, hogy mindketten már 1991-ben belekóstoltak a bûn tiltott gyümölcsébe, s azóta összesen 6,5, illetve 3,5 milliót oroztak el a kasszából. A kár mindkét esetben megtérült, az enyves kezû gondnokokat pedig szabadlábon vizsgálják.
• Szombat reggel tûz ütött ki A. D. Streiului utca 6. szám alatti lakásán. A 72 esztendôs férfi odaveszett, s a mintegy 23 millió lej értékû bútor és tárgy is a lángok martalékává vált. A tûzoltók gyors közbelépése megakadályozta, hogy elterjedjen a tûz, amelyet feltehetôen egy égô cigarettavég okozott.
• Egy villanyoszlopban kötött ki a CJ-04-TCB rendszámú személygépkocsi, amelyet Horea Rãzvan Fãlcusan (18) nem az útviszonyoknak megfelelô sebességgel vezetett szombaton éjjel, a Hajnal és Monostor negyedet összekötô terelôúton. A balesetben súlyosan megsérült a kocsi utasa: az elsô fokú kómában levô 18 éves Andrei Lucian Rust fejsérüléssel és agyrázkódással kezelik az 1-es számú sebészeti klinikán. Az anyagi kár mintegy 5 millió lej.
• Halálos közúti baleset történt szombaton délután, Torda közelében. Simion Toma 29 esztendôs tordai lakos nem a nehéz útviszonyoknak (nedves, csúszós aszfalt) megfelelôen vezette CJ-68-TOM rendszámú személygépkocsiját, amely átsodródott a szemközti sávra, ahol frontálisan ütközött egy kisteherszállítóval. S. T. a helyszínen életét vesztette, az anyagi kár mintegy 10 millió lej.
• Szombat éjjel rendôrkézre került Ovidiu M. 15 éves aranyosgyéresi fiú, akinél két személygépkocsi feltörésébôl származó elektronikai cikkek mellett egyéb tárgyakat is találtak.
• Nem sikerült azonosítani a szombat esti, szászfenesi baleset áldozatát. A 60 év körüli férfi nem a gyalogosoknak kijelölt helyen próbált átkelni az úttesten, amikor 5-CJ-1128 rendszámú személygépkocsijával Ioan Ghiran elgázolta. Az 1-es számú sebészeti klinikán a 44 éves gépkocsivezetôt véralkoholszint-mérésnek vetették alá, míg a harmadfokú kómában levô, súlyosan megsérült áldozatot átszállították az idegsebészetre.
• Egyelôre ismeretlen a vasárnap délután, Désen halálra gázolt férfi kiléte is. A tragédiáért csak részben felelôs Ioan Zaharia dési gépkocsivezetô, akit — állítása szerint — pár pillanatig megvakítottak egy szembôl jövô jármû fényszórói.
— Kik szerveznek összejövetelt a tükörteremben?
— Azok, akik önmagukkal akarnak találkozni.
Fülembe cseng Constantinescu elnöknek a tavalyi elnökválasztások elôtti utolsó száz méteren elhangzott, Iliescuval szembeni kemény érve: ha a Demokratikus Konvenció választásokat nyer, hatvanmilliárd dolláros befektetésre számíthat a következô években az ország. Emlékszem a volt államelnök gúnyos mosolyára, hiszen ez a számadat annyira sokkoló volt, hogy igazából maga Emil Constantinescu sem hitt benne. Nyilván akkor szükség volt erre a nagyotmondásra, hiszen a régi kommunista rezsim hazudott ennél sokkal nagyobbat is.
A beharangozott dollármilliók azóta is váratnak magukra. A Románia iránti érdeklôdés Nyugaton annyiban változott, hogy az RMDSZ, belépve a kormányba, azt a látszatot keltette, hogy most már minden rendben van, a kisebbségi kérdések végre megoldódnak, többé nem kell számítani valamiféle boszniai forgatókönyvre. Anyagi érdekeltségû, közös beruházási terv azonban még nem született. A nemzeti tévé esti híradójában néha nagy csinnadrattával beharangozzák ilyen-olyan konszernek érdeklôdését mioritikus tájaink iránt, ez azonban éppen olyan kárász életû, mint a tévéhír. A tárgyalások — ha egyáltalán vannak ilyenek — félúton elakadnak. Romániában addig lehet gyárat árulni, amíg a dúsgazdag nyugati kapitalista sötétített ablakú Mercedeszben az Otopeni-rôl berobog az Intercontinentálba, vagy a Victoria-palotába, ahol bokáig besüppedô perzsás teremben tárgyal a román illetékesekkel. Mikor kimerészkedik az országba, és megnézi a beruházásra kiszemelt objektumot, végighajt egy-két „nemzetközi" országúton, rácsodálkozik múlt évszázadi környezetünkre, a hiányzó infrastruktúrára, megköszöni a vendéglátást, és úgy távozik, mint ahogy jött. Ha az események nem ilyen sorrendben zajlanak, akkor a befektetô a vállalat részvényeinek a megvásárlása után távozik, amikor meghallgatja informátorait: nem hisznek a szemüknek, hogy mi van itt. Aki figyelemmel kíséri a hazai gazdasági sajtót, pár száz ezres, vagy millió dolláros befektetôk angolos távozásáról is bôven kaphat információt.
Ne áltassuk magunkat: mi nem vagyunk nagy üzlet a Nyugat számára. Jó darabig még nem leszünk azok. A fejlett országokból kirendelt nagykövetségek mellett mûködô gazdasági attasék szakemberei mindenre figyelnek, ami országaik üzletemberei számára fontos lehet. Aki Ausztriától az Egyesült Államokig például Románia felôl érdeklôdik, oda szeretne beruházni, az az illetô ország külügyminisztériumának alárendelt gazdasági osztályokon olyasmit tudhat meg Románia gazdasági lehetôségeirôl, törvényeirôl, munkaerôpiacáról, amit kevesen ismernek nálunk. Az érdeklôdô üzletembereket az égvilágon minden információval ellátják, mert Romániától eltérôn a nyugati országok diplomatái keményen meg kell dolgozzanak a nagykövetségeken.
Aki mégis eljön, az vagy a saját szemével akar meggyôzôdni az itteni állapotokról, vagy valamilyen érzelmi szálak fûzik országunkhoz. Hatalmas világcégek olyan meggondolásból nyitnak itt kirendeltséget, mint Szomáliában például. Legyenek jelen a piacon, aztán majd kiderül, merrôl fúj a szél, mit hoz a jövô. Többmilliárdos évi profitjuk megengedi, hogy Romániában elveszítsenek évi pár száz ezer dollárt.
Az államelnöki hivatal egy évének televíziós mérlegén Constantinescu elnök elismerte: nyugati gazdasági körökben Románia jószerével még rajta sincs azokon a gazdasági térképeken, amelyek nemzetközi gazdasági érdekeltségek terjeszkedését, lehetôségeit rajzolják meg. Ez nyilván nem a mostani hatalom bûne, ennek mély gyökerei vannak. Fôleg ha arra gondolunk, hogy Románia igazából soha nem volt benne az európai vérkeringésben. Annyival maradt, amit a trianoni békeszerzôdéskor a monarchiabeli Erdéllyel kapott a nyugati kultúrából. Ezt az örökséget azóta nemhogy gyarapította volna, hanem tûzzel-vassal koptatja.
A nyugati integráció lehet lelkesítô dopping, a sokasodó napi gondjainkon átsegítô ajzószer, de nem lehet kész tényként venni, úgy elfogadni, mintha ez valóság lenne. Az integrációs lehetôségek a nagy nemzetközi gazdasági érdekeltségek hazai térhódításától függnek. Ilyen térhódításról azonban még nem beszélhetünk, legfennebb tapogatózásról.
Sokan érvelnek úgy, hogy a távol-keleti tôzsdekrach következményei miatt üzletemberek mentik a pénzüket, és kezdik megrohanni Kelet-Európát. Ebben van igazság, de ha választani kell, biztosan nem Romániáé az elsôbbség. Az új kormányzás egy éve alatt még távolról sincs olyan jogi és gazdasági biztonság, ami több bizalmat elôlegezne meg Romániával, mint a távolkeleti, pillanatnyilag gazdasági hullámvölgybe kerülô, kis tigrisekkel szemben.
A felcsillanó máz mögött nagyon súlyos gazdasági gondjaink vannak. Amelyek erkölcsiekkel, történelmiekkel társulnak. Ezek megoldására elsôsorban hazai elképzelések szükségesek, hogy a Nyugat lássa: mi tudjuk, hogy mit akarunk!
néhányan, volt bolyaista diákok arra, hogy hogyan éltük meg a magyarországi 1956-os forradalom hatására kialakult eseményeket a Bolyai egyetemen.
A romániai fordulat után sokan írtak már errôl a témáról, olyanok is, akik akkor, ’56-ban másképpen vélekedtek, nyilatkoztak a történtekrôl, mint ahogyan azt utólag, a változások után leírták. Mégsem vonták kétségbe — néhány „hôbörgô" kivételével — írásaik hitelességét. Szeretnék elhitetni velünk, hogy ôk mindig „csak" az igazat mondták. Akkor is, most is. Hogy a kétféle igazság merôben más? Hogy mikor mondtak igazat? Nem számít. Az olvasó úgysem emlékszik már minden változatra. A fiatalok pedig akkor még nem is éltek, azt fogadják el, amit éppen megírnak nekik. Ezért gondoltuk, hogy elmondjuk mi is a történteket úgy, ahogy azt akkor láttuk és értékeltük. Persze, nekünk egyszerûbb a dolgunk, mert ugyanúgy láttuk-értékeltük akkor is, mint most. Elmondtuk tehát, amit tudtunk, ami megtörtént velünk, de vesztünkre tettük ezt. Ugyanis kiderült, mert kiderítették (Szabadság, november 19–29. 1997. Dávid Gyula), hogy visszaemlékezésünk nem lehet hiteles, mivel igencsak megkopott a memóriánk 40 év múltával, szubjektivizmusunk torzító tényezô, szemléletünk, beállításunk sarkított, és olyan képzelgéseknek adtunk hangot, melyeket még a laikus olvasó sem hihet el stb. Egyszóval, történetileg „felhasználhatatlan" anyag vagyunk. Érdekes, hogy a múlt rendszerben is felhasználhatatlanok voltunk „bizonyos dolgokra". Ráadásul átvertük a történészt is, aki „bedôlt" a mi fecsegésünknek, amit nem ellenôrzött le, hanem úgy, ahogy elmondtuk — szabad beszélgetés formájában (hangszalagra rögzítve), körmönfont megfogalmazások mellôzésével, stilizálás nélkül (a hitelesség érdekében) — közölte, illetve részleteket idézett a Bolyai egyetem 1956 címû írásában. (Szabadság, október 22 – november 11.) Minket, hitelesség nélküli forrásokat — így a kritika — legalább egybe kellett volna vetnie más forrásokkal. Pl. a pártdokumentumokkal. Mert azok hitelesek.
Szubjektív stb. visszaemlékezéseink valótlanságát Dávid Gyula egy általa is „végletes"-nek nevezett önéletrajzi írásból idézett példával szemléltetett, a szerzô megnevezése nélkül. Miért ne mondhatnánk meg, hogy a szerzô Bartis Ferenc Magyarországon élô költô, volt bolyaista diák, ’56-os elítélt. Félreértés ne essék, nekünk semmi közünk az általa leírt túlzásokhoz, ô nem szerepelt a megszólaltatott interjúalanyok között, nem tartjuk találónak, sem helyénvalónak a hasonlatot. Mi célunk lenne nekünk a túlzásokkal? Vélt vagy valós érdemeink alátámasztása? Mind nyugdíjasok vagyunk már, pozíciókra, vezetô állásokra nem pályázhatunk. Érdemünk — szerintünk — csak annyi, hogy nem tagadtuk meg önmagunkat.
Ami a „memóriakopásunkat" illeti, ez valóban fennállhat már a mi korunkban. Csakhogy a „memóriakopás" nevû betegségben szenvedôk kórtünete olyan — ez orvosi megállapítás —, hogy a jelen eseményeit elfelejtik, de a régmúlt történéseire világosan emlékeznek. Ennek ellenére nem állítjuk azt, hogy nem lehetnek tévedések az általunk elmondottakban, de azt, hogy — Dávid Gyula szerint — állításaink szubjektív beállításainkból fakadóan csak kevés valóságelemet tartalmaznak — a tények mellôzésével —, nem fogadhatjuk el.
Tény az, hogy az ’56-os magyarországi forradalom kitörésének elsô pillanatától kezdve a Bolyai egyetem diáksága — kevés kivétellel — érzelmileg azonosult a forradalmi eszmékkel, „csak" forradalomról beszélt és nem „ellenforradalomról", nem befolyásolták a korabeli sajtó hazugságai, félrevezetései. Míg a tanároknak egy része a hivatalos álláspontot képviselte, mások kétkedtek, nem tudták, hogy mi történik valójában, mert „nem voltak információik". A diákok viszont — érdekes — pontosan tudták. Meg érezték is.
A magyarországi forradalmat elítélô táviratot, akár több példányban készült és más-más megfogalmazásban, akár nem, egy táviratot „valakik" aláírtak és elküldték. Ez is tény.
A forradalom után megkezdôdött a számonkérés az egyetemen is, amirôl az emlékezôk valószerûen számoltak be, ha kissé felindultan is, ami érthetô, hiszen az ô bôrükre ment a játék. Ez is tény.
Diákokat és tanárokat tartóztattak le és ítéltek el, ez is egy szomorú tény. Köztük Dávid Gyulát is, tisztelt volt tanárunkat. Sajnáljuk, hogy — ma már — ennyire nem ért egyet a mi „beállításainkkal".
Diákokat exmatrikuláltak az egyetemrôl. Ez is tény és nem képzelgés. (Bárcsak az lenne!)
Hiányolja (D. Gy.), hogy nem mondtuk el: tanárokat is megdorgáltak, leváltottak tisztségükrôl. Errôl jut eszembe, hogy amikor 1953-ban a kolozsvári leánylíceum 8 tanulóját letartóztatták és elítélték (köztük engem is), Rózsa Ágnes akkori igazgatónôt leváltották, mert nem volt elég hathatós az iskolai ideológiai neveltetésünk igazgatása idején, és ezért veszélyes utakra tévedtünk. Pedig ugyancsak iparkodott szegény. Büntetésbôl leváltották és kinevezték egyetemi tanárnak. 1956-ban, amikor bekerültem az egyetemre, a francia katedrán volt tanár. Volt egy ilyen is a kommunizmusban, hogy „felfelé buktatás". Egyesek mindig felfelé buktak, mások meg lebuktak. Nem olyan egyszerû a történelmi múltunk — vélik sokan —, mint ahogy azt mi beállítjuk. Sokkal bonyolultabb. És sokan bonyolítják — teszem hozzá én —, szándékosan. Egyesek szerint jobb, ha a történész se áskál(ódik) folyton mindenféle régi irományokban, bizonyos témában. Még az ’56-os korabeli sajtóból sem lehet (bár az hiteles forrás) csak úgy idézgetni egy az egyben mindent, amit abban leírtak. Csak úgy óvatosan, szelektálva, neveket nem említve, mert az kényelmetlen lehet valakik számára. És úgy kell azt megkommentálni, hogy mindenki azt érthesse belôle, amit akar. Mert a sorok mögött sok minden van és inkább azt kell kutatgatni. Ami a sorok mögött van.
Errôl megint csak eszembe jut, hogy az újságírók, írók közül is többen elmondták a változás után, hogy bizony ôk is csak úgy írhattak azelôtt, hogy a sorok között kellett olvasni, mert ott volt elbújtatva az igazi mondanivaló. Nyilván, ezt csak a mûveltebbek értették, a laikus olvasónak nem volt annyi esze, hogy ezt megértse. De ôk, akik tudták, hogy átverték a cenzúrát, örömükben ilyenkor mindig „összekacsintottak".
Így aztán be sem zárták ôket, ellenállók is lettek (mondták ezt így magukról a változások után, hogy „ellenállók"). Úgy elképzelgetem magamban, hogyha le tudtam volna írni én is egy picike versikét, mondjuk ilyen címmel, hogy: „Kövessük a Pártot!", vagy legalább egy pár szavas cikkecskét ugyancsak ebben a témában, valahogy így: „Elszántan haladunk a szocializmus útján, mely a kommunista paradicsomba vezet!" — mindjárt megértették volna a sorok között olvasók, hogy tulajdonképpen nem errôl a (kommunista) pártról van szó, hanem egy másik, már betiltott pártról, a Paradicsom nem ezt a földit jelenti, hanem a másikat, amirôl vallásórán tanultunk. Akkor én is visszakacsinthattam volna, és most ott állnék büszkén a nagy ellenállók soraiban! Megjegyzem, hogy azért az „összekacsintás" és a börtönbezártság — meg annak további következményei — között van némi különbség. Ami az ellenállást illeti.
Van még egy ilyen képtelen képzelgésem, hogy egyszer csak meg fogják írni írók, újságírók, volt Bolyai egyetemi tanárok, pártelöljárók stb., csak így egyszerûen, hogy mindenki megértse: ez volt a szerepem, ezt kellett tennem, nem akartam elveszíteni az állásomat, ragaszkodtam a funkciómhoz, családom volt, jobb megélhetést akartam magamnak biztosítani. Egyenes beszéd lenne, emberi és tisztességes. Tisztelnénk ôket ôszinteségükért, mint ahogy tiszteljük Keszi H. Edit tanárnôt, aki akkor, ’56-ban azt mondta a diákoknak: hazudtunk nektek, félrevezettünk benneteket, sajnálom. Ezt várta el a társadalom a változások után. De ez nem történt meg, azért van annyi torzsalkodás, vitatkozás, mert sokan ki- és félremagyarázzák a múltat, igazolni akarván saját szereplésüket, nem riadva vissza attól sem, hogy azok ellen fordítsák a fegyvert (a szót), akiknek nincs igazolnivalójuk. Ha megtörténne a múlttal való ôszinte szembesülés, békesség és szeretet lehetne a lelkekben, különösen így advent táján. Nekünk, kortanúknak — az egyik vagy a másik oldalon állóknak és a kettô között ingázóknak — nincs már sok idônk az önvizsgálatra és a bûnbánatra. Tegyük meg, amíg megtehetjük.
Teodor Melescanu volt külügyminisztert választotta elnökévé vasárnap befejezôdött kétnapos alapító kongresszusán a Szövetség Romániáért nevû új párt, amelynek szervezôi június végén a Ion Iliescu volt államfô által vezetett legnagyobb ellenzéki formációból, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjából váltak ki, és azóta toborozták az új alakulat tagjait. Az elsô alelnök Mircea Cosea, a Vãcãroiu-kormány egykori reformügyi minisztere lett — mindkettejüket egyhangúlag választotta meg a 900 küldött.
Teodor Melescanu több nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a Szövetség Romániáért alternatívát kíván nyújtani a választók számára mind az elôzô, Iliescu-féle vezetéssel, mind a jelenlegi kormányzattal szemben. Mircea Cosea a kongresszuson tartott beszédében annak a véleményének adott hangot, hogy az új kormányzat elsô évének végén olyan elemek jelentkeztek a román gazdaságban, amelyek szerinte nemcsak a jövô század globalizált gazdaságába való beilleszkedést veszélyeztetik, hanem ,,Románia gazdasági és nemzeti entitásának megôrzését is". A kongresszus határozatot fogadott el ,,az elszegényedés elleni küzdelemrôl", és ebben az állam aktív beavatkozását sürgette.
A magát ,,középbal" irányzatúnak tekintô új pártot 12 ezer aláírással jegyezte be a bíróság, és szervezôi szerint jelenleg mintegy 30 ezer tagja van — többségük nem a volt kormányzópártból jött, hanem fiatal, aki frissen iratkozott be.
A kongresszuson megválasztották az Országos Tanács 157 tagját és a 26 tagú Végrehajtó Irodát, amelynek tagja a hét alelnök is, nevezetesen Viorel Sãlãgean, Mugurel Vintilã, Marian Enache, Iosif Boda, Laura Grigoras, Ioana Paraschiv és Ion Pohaci. A párt szóvivôje Iosif Boda maradt.
Aranyosgerenden közvetlenül a rendszerváltás után a termelôszövetkezet tagjai, a földjeiket visszaszerzô magángazdák és a faluból elszármazottak két mezôgazdasági társulásba tömörültek. Sok vidéktôl eltérôen ezek a társulások kezdettôl fogva életképesnek bizonyultak. Fôleg az Aranyos nevét viselô társulás ért el nagyon szép eredményeket. A 224 hektáron gazdálkodó társulásnak 104 tagja van, túlnyomó többségben helybéli gazdák.
A Rãdut Toma agronómus és Tulai Mária könyvelô vezette közös vállalkozás egyik titka az, hogy mindössze két állandó alkalmazottja van. A társulás a termények bevételébôl csak a földmûvelés, a betakarítás költségeit és az alkalmazottak fizetését tartja vissza. Az ôszi végelszámoláskor mindig van pénz a következô esztendô megalapozására.
Idén a 70 hektár búza átlagos hozama 3000 kiló volt, ebbôl a költségek hektáronként 2050 kiló búza árát tették ki, a különbözettel a társulás tagjai rendelkeztek. A 60 hektárnyi kukorica átlaghozama 5000 kg szemtermés volt. Ez teljes egészében a tagoké maradt, mert a mûvelés költségeit mindenki maga fedezte, a bevetett területnagyság függvényében. Jól termett idén az 50 hektár árpa, a 24 hektár lucerna, a 6 hektár napraforgó és a 6 hektár burgonya. Leggyengébben a cukorrépa sikeredett, itt mindössze 19 ezer kilós hektárátlaggal számolhatnak.
A mezôgépészeti munkákat a társulás a marosludasi Agromec gépállomás traktoraival végezteti. A helyi gépállomás az évek során tönkrement, ma már zárt kapu fogadja az érdeklôdô gazdákat. A munkálatok egy részét helyi, mezôgépekkel rendelkezô kisvállalkozók végzik el. Idén jól jöttek a mezôgazdasági értékjegyek, mert több száz kuponnal fizették ki a munkálatok egy részét. A kuponok másik részével, 12 millió lejért jó minôségû vetômagot vásároltak.
Az aranyosgerendi társulás tagjai kezdettôl megértették, hogy ebben a gazdaságban minden az övék, és tôlük függ, hogy miként boldogulnak, mennyi az év végi jövedelem. Így nem volt gond az ôszi szántás és vetés megfizetése. Föl van szántva minden talpalatnyi terület. A 24 hektáros évelô lucerna mellett 64 hektáron már szépen zöldell az ôszi búza.
Hogy az örömbe üröm is vegyüljön: újabban juhászok felelôtlenül behajtanak a társulás vetéseibe. Idén tavasszal közel egy hektáron legeltették le a búzát, most ôsszel több mint egy hektáron tettek kárt a kikelt ôszi vetésben a juhok. A községközpont rendôre 200 ezer lejjel büntette meg a garázdálkodót, kérdés azonban, hogy ez a fenyítés elveszi-e a kedvét a további önkényeskedéstôl.
Azok a (magán)személyek, akik állandó jelleggel vagy alkalmilag bérbe, illetve albérletbe adnak épületet, telket és bútorozott vagy bútorozatlan szobát, az ebbôl származó jövedelem után évente 18% adót kötelesek fizetni. Az adókötelezettség azokra is érvényes, akik turisztikai vagy ingatlanügynökségeken keresztül adják bérbe az említett ingatlanokat. Nem fizetnek adót abban az esetben, amikor a bérbôl származó jövedelem nem haladja meg az évi 240 ezer lejt. Az adóköteles jövedelmet úgy állapítják meg, hogy egy év bérébôl levonják a szóban forgó ingatlan (tehát helyiség, kibérelt helyiség, épület) és a ráesô terület évi adóját, beleértve az ügyviteli (igazgatási) költségeket is. Abban az esetben, amikor a bérletet turisztikai ügynökségen keresztül intézik, az adóköteles jövedelembôl levonják az ügynökségnek fizetett bizományi jutalékot.
A törvény 4. szakasza figyelemre méltó szabályozást tartalmaz. Azok a magánszemélyek ugyanis, akik felújító beruházást végeznek a bérbe adandó ingatlanon a bérbe adhatóság, a kényelem növelése (víz bevezetése, csatornázási munkálatok, melegítés megoldása, háztartási eszközök vásárlása, bútorozás), energiafogyasztás, bármilyen környezetszennyezés csökkentése céljából, a mindezzel járó kiadásokat levonhatják a bérbôl 5 éven keresztül. (Az említett könnyítés azokra is érvényes, akik a beruházást az 1996. évi 114. számú lakástörvény 28. szakasza alapján végzik.) A költségek levonásához azonban törvényes igazoló okmányok szükségesek, amelyekben külön fel legyen tüntetve minden szolgáltatás, anyagvásárlás és ezek pontos, a beszerzés pillanatában érvényes ára. A felújító beruházás megkezdését írásban kell közölni a helyi adóügyi hatósággal, és a közlést követô hónaptól már alkalmazni lehet a költséglevonást.
Minden esetben kötelezô bérleti vagy albérleti szerzôdést kötni, amelyben pontosan feltüntetik a bérleti díjat, ennek változását és a változtatás módját, a fizetési körülményeket. Természetben fizetett bér esetén meg kell állapítani ennek pénzbeli értékét. Bármilyen módosítás a bérleti (albérleti) szerzôdés írásos mellékletét fogja képezni. Mind a szerzôdés megkötését, mind ennek megszûnését 15 napon belül kell jelenteni az adóhivatalnál (elôbbi esetben a határidôt a szerzôdés aláírásától számítják). A bérbôl származó jövedelemadót havonta, minden évnegyedben vagy évente lehet kifizetni, tetszés szerint. Az adókötelezettség elmulasztását az 1994/87. számú, az adócsalás leküzdését szabályozó törvény szerint büntetik. (Az albérletbôl származó jövedelemadóról szóló 181. számú törvény a november 17-i 314. Hivatalos Közlönyben jelent meg, és 1998. január 1-jétôl lép életbe.)
A zsibói báró hatalmas bronzalakja tiszteletet parancsol. Bár a történelem sokszor megalázta, méltóságából mégsem veszített, és olyan örök érvényû eszmék jelképévé vált, amilyen a tolerancia, modern világszemlélet, hazafiasság.
A koszorúzási ünnepségen képviseltette magát több Szilágy megyei RMDSZ-szervezet és civil szervezôdés, egyházi képviselet, az EMKE városi és megyei vezetôsége, a Báthory-alapítvány küldöttsége, a két zilahi cserkészcsapat és sokan mások.
Kovács Kuruc János tanár ünnepi beszédet mondott, ismertetve a szobor történetét: — A jobbágyfelszabadító Wesselényi szobrát Fadrusz mester a Kossuth téri ártézi kút helyébe javasolta és tétette. Az emlékmû két alakja 1901. január 30-án érkezett meg a Beschorner öntödébôl — mondotta többek között a szónok. A szobor felavatására 1902. szeptember 18-án került sor.
A Zilah fôterén egybegyûltek meghallgathatták Vörösmarty Az árvízi hajós címû versét Tyukodi Szabolcs elôadásában. A Wesselényi Református Kollégium kórusa Csillag Mária vezényletével elôadta a Szózatot.
Bekô N. Ildikó
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |