1997. december 13.
(IX. évfolyam, 289. szám)

A történelmi felelôsséget kell figyelembe venni és mérlegelni, amikor arról beszélünk, hogy meddig lehet megmaradni a kormánykoalícióban — nyilatkozta az MTI-nek Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, a román elnöknél járt RMDSZ-küldöttség megbeszélései után lezajlott parlamenti frakcióülésrôl szólva.

Ami Emil Constantinescu elnöknek a kialakult helyzettel kapcsolatos megnyilatkozását, illetve ennek értékelését illeti, az RMDSZ-frakcióülésen bíráló észrevételek is megfogalmazódtak — derült ki Markó szavaiból. Az RMDSZ-politikusok ugyanis elvárták volna az államfôtôl, hogy az elnöki sajtóközleményben a román politikai életben kialakult nacionalista, magyarellenes légkörrel kapcsolatban is hallassa szavát.

Az elnöki közlemény közvetetten utal ugyan erre, de ezt a globális megközelítést nem tartja kielégítônek és megfelelônek az RMDSZ — mutatott rá Markó Béla. Leszögezte: természetesen nem örülhetek annak, hogy az elnök maga is egyfajta elégtételt adott a történelem és a földrajz tanításának nyelvével kapcsolatban a nacionalistáknak, a kolozsvári egyetem szétválasztásával kapcsolatos álláspontja pedig már korábban ismeretes volt.

Amikor beléptünk a koalícióba — emlékeztetett Markó Béla — sokan fogalmaztak úgy, hogy ezzel történelmi helyzetet hoztunk létre, mert a lépés történelmileg valóban példátlan volt. A történelmi felelôsséget kell érvényesíteni a kiválással, a bennmaradással, a koalícióban való maradás minôségével, s általában a szövetség további politizálásával kapcsolatban is — mutatott rá.

Markó elmondta, hogy a tanácskozás célja a helyzetelemzés volt. Az RMDSZ képviselôi és szenátorai kifejtették a kialakult helyzettel kapcsolatos véleményüket és a további lépésekre vonatkozó elképzeléseiket. Ez a helyzetelemzés természetesen megelôzi az SZKT hét végi ülésén sorra kerülô elemzést is — hangoztatta Markó.

Nem törekedtek ugyan arra, hogy egyfajta közös álláspontot alakítsanak ki, de azért bizonyos konklúziók körvonalazódtak. „Többek között az, hogy szombatig, sajnos, még nem lesz egészen tiszta a helyzet. Bizonyos garanciát kaptunk ugyan az államelnökkel lezajlott találkozón és az utána kiadott elnöki sajtóközleményben arra vonatkozólag, hogy ez az oktatási törvény nem marad így, ahogy a keddi szenátusi ülésen kialakult. Arról folyt voltaképp a vita a frakcióülésen, hogy ez hogyan történik meg és mennyire tudunk maguktól a koalíciós pártoktól is garanciákat szerezni erre — fûzte hozzá.

Az SZKT-ülésen a szövetségi vezetés számára kimunkálandó politikai mandátum természetérôl szólva Markó elmondta: errôl is elhangzottak ugyan javaslatok az együttes frakcióülésen, de a testület végsô konklúziót még nem fogalmazott meg. Ô maga mindenesetre azt várja, hogy a fórum átfogóan és mélyrehatóan felmérje a helyzetet és megfelelô döntésekkel segítse a szövetség további rugalmas, de határozott politizálását.

A hét végén a parlament munkája szünetel, az RMDSZ képviselôi és szenátorai visszautaztak szavazókörzeteikbe, ahol a helyi RMDSZ-szervezetekkel és választóikkal megbeszélik a szombati kolozsvári SZKT-ülésen kimunkálandó állásfoglalást.

— Miniszter úr, még japánsztrájkolnak?

— Nem szeretem ezt a kifejezést. A japánsztrájk a munkaviszonyok megoldására alkalmazott fegyver. Itt pedig egy politikai válságról van szó. A politikai tevékenységünk felfüggesztése a kormányban, tehát az a tény, hogy nem veszünk részt a kormánynak mint testületnek az ülésein, szerintem komoly figyelmeztetés. Azt jelzi, hogy szándékaink és elhatározásaink eltökéltek. És hogy komolyan gondolkozunk azon, hogy milyen feltételek mellett vállalhatjuk továbbra is a kormányzati felelôsséget. Ha azt kérdezi, hogy tart-e a politikai tevékenységünknek ilyen értelmû felfüggesztése, erre a válasz: igen. S mindaddig tartani fog, amíg szombaton és vasárnap az SZKT a kormányrészvétel kérdésében döntésre nem jut.

— Ciorbea miniszterelnök azt nyilatkozta, szerinte nincs kormányválság. Mi errôl a véleménye?

— A miniszterelnök úr kijelentése ôreá tartozik. Mi úgy gondoljuk, hogy egy válságos helyzettel állunk szemben. És ezt a válságos helyzetet meg kell oldani. Ha nem lett volna ez a helyzet ennyire válságos, akkor nem tartom eléggé világosnak, hogy miért avatkozott Románia elnöke ebbe az ügybe. S miért nyilatkozta azt, amit nyilatkozott. Igenis, súlyos helyzetrôl van szó, igenis meg kell fontolnunk azt, hogyan tovább. Amennyiben az SZKT úgy dönt, hogy mégis vállaljuk ezt a felelôsséget komoly garanciákat biztosító feltételek mellett, a koalíció vezetôinek el kell gondolkozniuk. Azon, hogy miképpen kerülhetjük el a jövôben a hasonló eseteket, hogy mit jelent tulajdonképpen hiteles politikát folytatni, koherens és átgondolt reformpolitikát végigvinni. Függetlenül attól, hogy a kormányt honnan érik támadások.

— Pruteanu szenátor népszavazást sürget, a rektorok pedig ellenzik az önálló magyar egyetem gondolatát is. A helyzet tehát folyamatosan változik...

— Minden demokráciában és minden országban vannak, akik ellenzik az abban a pillanatban kormányon lévô koalíciók vagy erôk tevékenységét. Ha egy kormánynak nincs annyi ereje, hogy saját elképzeléseit következetesen, erôs elhatározással és politkai akarattal végigvigye, annak a kormánynak nincs esélye arra, hogy végrehajtsa azt, amiért oda állították. Esetünkben: hogy az országot végre európai útra vezesse.

T. Sz. Z.

A székelyudvarhelyi városi tanács ülésén Szász Jenô polgármester ismertette az államfô hivatala által elküldött közleményt, amely tartalmazta Emil Constantinescu elnök véleményét.

A tanácsülésen elhatározták, hogy memorandumot küldenek az elnöknek, amelyben összegezik a történteket, és közbenjárását kérik a megfelelô megoldáshoz.

A testület ezenkívül tervbe vette, hogy a jogi helyzet pontos leírásával részletesen tájékoztatja a román és a nemzetközi közvéleményt. Ezt az Internet útján is terjeszteni kívánják. Az önkormányzat meg kívánja hívni Bázel polgármesterét, hogy tájékoztassa a tényekrôl, arról, hogy miért perelik a Basel Hilft szervezet finanszírozásával felhúzott épülettel kapcsolatos adományozási aktust.

Komoróczy György, a városháza szóvivôje közölte: a tanácsülésen arról is határoztak, hogy beperelik Remus Opris kormányfôtitkárt a csereháti ügyben alkalmazott módszerei miatt.

Négy közismert román emberjogi harcos — Gabriel Andreescu, Doina Cornea, Smaranda Enache és Renate Weber — nyílt levélben fordult az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsához leszögezve, hogy az RMDSZ jelenléte a kormányban „Románia egészének és a magyar közösségnek javát egyaránt szolgálja", távozása pedig „szörnyû és elkerülhetetlen következményekkel járna".

Mint írják, egy ilyen lépés a romániai szélsôséges nacionalista erôk gyôzelmét jelentené, a kormánykoalíció ingatagságát a végletekig fokozná, súlyosan veszélyeztetné Románia esélyeit az euroatlanti szerkezetekbe történô betagolódásra.

Ezért a felelôs román és magyar politikai erôknek — írják a levél szerzôi — kötelességük elkerülni „az apokaliptikus forgatókönyvet". Emil Constantinescu elnök december 10-i kiállása a szenátusban megszegett négypárti megállapodás betartása mellett újabb érv a különbözô politikai erôk együttmûködése mellett — hangsúlyozza a négy személyiség, aki az elmúlt évek során ismételten kiállt a romániai magyarság jogainak a tiszteletben tartása mellett.

A négyek levelükben úgy értékelték a legutóbbi eseményeket, hogy „a többségi koalíción belüli nacionalista irányzat" kényszerítette ki több hónapos kampány nyomán az oktatási korlátozásokat, s erre jogosan válaszolt az RMDSZ azzal, hogy felfüggesztette minisztereinek politikai részvételét a kormányban. A szerzôk azonban felteszik a kérdést, hogy helyes lenne-e ennél tovább, vagyis a kormányból való távozásig elmennie.

Ion Iliescu, az RTDP elnöke kilátásba helyezte, hogy pártja esetleg kezdeményezi Emil Constantinescu elnök felfüggesztését, ha „továbbra is megszegi az alkotmányt".

Pénteki rendkívüli sajtóértekezletén Iliescu azt mondta: az RTDP egyelôre „állandó megfigyelés alatt tartja" a jelenlegi román államelnök „alkotmányellenes" megnyilatkozásait. Iliescu az ilyen lépések között említette, hogy a napokban Constantinescu elnök — az RMDSZ közbenjárására — szükségesnek mondotta az oktatási törvényre vonatkozó koalíciós megállapodás tiszteletben tartását.

Ugyanakkor Iliescu nem zárta ki annak a lehetôségét sem, hogy pártja a parlamentben a Ciorbea-kormány különbözô minisztereinek leváltását kezdeményezô „egyéni bizalmatlansági indítvány" eszközéhez folyamodik.

Közben Ana Blandiana bejelentette: a rágalmazásért bírósági eljárást indít Ion Iliescu szenátor ellen, aki már többször megrágalmazta a Polgári Szövetséget, de most történt meg elôször, hogy ezt bírósági tárgyaláson tette, ami „súlyosbító körülménynek számít". Iliescu ugyanis a héten Miron Cozma egykori bányászvezér perében tett tanúvallomásában azt állította, hogy az 1991. szeptemberi bukaresti „bányászjárás" idején Doina Cornea és Simina Menzicescu, a Polgári Szövetség képviselôi erôszakos cselekedetekre buzdították a román fôvárost akkoriban terrorizáló bányászokat.

Meg nem erôsített lapértesülés szerint a parasztpárt leváltja a szenátus oktatási bizottságának élérôl George Pruteanu szenátort, aki nyílt hadjáratot folytat az ország politikai vezetése által a magyarság képviselôinek az oktatásra vonatkozólag tett vállalások teljesítése ellen, és elérte az önálló kisebbségi anyanyelvû egyetem lehetôségének kiiktatását a törvényhozási folyamat jelenlegi szakaszában.

Andrei Marga közoktatási miniszter nyilatkozatában ugyan nyíltan nem mondja azt, hogy ellenzi az önálló magyar egyetemet, de leszögezi, hogy olyan oktatási intézmények híve, amelyek lehetôvé teszik a különbözô etnikumokhoz tartozó fiatalok számára a találkozást és a kommunikációt, és nem választják ôket szét etnikai alapon. Véleménye szerint „a legmegfelelôbb megoldást a multikulturális egyetemek jelentik".

A miniszter hozzáfûzi: „Mint a román kormány tagja, a kormány által elhatározott megoldásokat valósítom meg" — ami arra is utalhat, hogy amennyiben mégis önálló magyar egyetem mellett döntene a parlament, végrehajtja az utasítást.

A Republica bukaresti lap biztos információként közli azt a hírt, hogy a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt a szenátus oktatási bizottságának élére Stefan Iosif Drãgulescu professzort, az eddigi egészségügyminisztert nevezi ki. A lap elsô oldalas vezetô anyagként közli Pruteanu „megbüntetésének" hírét, és vehemens vezércikkben támadja a koalíciót, amely ily módon eleget tesz az „RMDSZ-szel kötött szégyenletes jegyzôkönyvnek".

A „titkosnak" minôsített december 3-i megállapodást — amely, mint Ciorbea miniszterelnök is rámutatott egy csütörtök esti tévéinterjúban, semmi mást nem tartalmazott, mint a kormányprogramban, a nemzetközi dokumentumokban és magában a kormányrendeletben megfogalmazott, ismert vállalások teljesítésére vonatkozó ismételt kötelezettségvállalást — általában is élesen támadják az ellenzéki politikusok, valamint a kormánytáborban a Pruteanu-vonal hívei (akik azt állítják, hogy nem is tudtak róla) és a kormányellenes lapok.

RÓZSÁKKAL A BENELUXBAN címmel dr. Wagner István, a Romániai Rózsabarátok Szövetségének elnöke vetített képes elôadást tart december 15-én, hétfôn du. 6 órai kezdettel a Fôtér 24. szám alatti (I. emelet) Municípiumi Mûvelôdési Házban. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

YOGA OKTATÁS — Kolozsvárott most elôször magyar nyelven — kezdôdött, heti rendszerességgel, minden szombaton 14 órai kezdettel az Apáczai-líceum tornatermében. A tanfolyamon elméleti és gyakorlati tudnivalókat mutatnak be, ami elôsegíti a szellemi fejlôdést, olyan gyakorlatokat sajátíthatnak el, ami korrigálja a gerincferdülést, stresszoldó és gyomorfekélyt megelôzô hatása van, és általános jó közérzetet biztosít. Ugyanakkor betekintést nyerhetnek a zenés meditáció, a színterápia, a tudatos fizikai és szellemi lazítás titkaiba. A részvételhez laza ruházat és egy pléd szükséges. Belépés ingyenes.

A tömbház gondnoka köteles utánajárni és elintézni az úgynevezett hôkuponokat?

A hôkuponokat szabályozó sürgôsségi kormányrendelet alkalmazására kiadott újabb jogszabály sem használja a kötelezettség kifejezést. A hôkuponok megszerzése mindemellett feladata, ez világosan kiderül a jogszabály szövegébôl: „A fûtéssel járó többletkiadásokért megítélt segélyt a lakótársulásokon (illetve tulajdonos társulásokon) keresztül kell kérvényezni, vagy egyénileg abban az esetben, ha nem létezik, nem alakítottak lakó(tulajdonos)társulást". (Az alkalmazási szabályozást a 747. kormányhatározattal hagyták jóvá, amely a novemberi 320. Hivatalos Közlönyben jelent meg.)

— Jelcin beteg?

— Dehogy. Csak szakmát váltott és most szanatóriumban dolgozik.

-fi

Adventi idôben, mikor már arra is gondolunk, hogy mivel ajándékozzuk majd meg a számunkra legkedvesebbeket, gondoljunk az árva gyerekekre is, akikhez másként jár a Mikulás és az Angyal!

A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány mindenekelôtt a kézdivásárhelyi árvaház és a kolozsvári menhely lakói számára szervez játék- és mesekönyvgyûjtô akciót.

Kérjük, hogy a „kinôtt", de még jó állapotban lévô könyveket, játékokat az alábbi két címre juttassák el a kegyes lelkûek: Gr. Mikó Imre Könyvtár — Kolozsvár, Clinicilor (Mikó) u. 18., Vásárhelyi Géza Könyvtár — Torda, Republicii u. 53.

Az adományozók között alapítványunk értékes könyvjutalmakat sorsol ki, az ajándékok átadása nyilvános lesz.

Köszönettel:
A kuratórium

Többen érdeklôdtek, hogy a módosított földtörvény értelmében visszaigényelt területeket a földosztó bizottságok mikor mérik ki?

Többször ismertettük a módosított földtörvényt, de hogy eloszlassuk a bizonytalanságot, a jogszabályra visszatérünk.

Az új földtörvény értelmében a mezôgazdasági területek, illetve az erdôk visszaigénylési kérvényt február 2-ig kell leadni a polgármesteri hivataloknál. A kérvényeket azoknak a részvényeseknek is be kell nyújtaniuk, akiknek területe az állami gazdaság használatában van.

A módosított földtörvény nem rendelkezik a területek természetbeni visszaadásáról. A kérvényeket az újjáalakuló földosztó bizottságok veszik nyilvántartásba és feldolgozzák. A tulajdonbahelyezést, a földosztást egy késôbbi törvény megjelenésekor kezdik el. Ez a törvény rendelkezik majd a mai állami gazdaságok használatában, tulajdonában lévô földterületek további sorsáról. Ígéret szerint ezt a törvényt jövô nyárig fogadja el a törvényhozás.

(m)

Tizenhat honatya (KDNPP, Demokrata Párt, NRP, RNEP) törvényjavaslatot terjesztett a képviselôház szakbizottsága elé arra vonatkozóan, hogy a mezôgazdasági termelôszövetkezetek földjeinek tulajdonjoga szálljon át a jelenlegi részvényesekre. Amennyiben elfogadnák ezt a javaslatot, az érdekelteknek kilencven nap állna rendelkezésére rendezni a földhöz való jogukat. A törvény kezdeményezôi sürgôsségi eljárásban szeretnék elérni céljukat.

— Mit szól hozzá, Brikleni úr, hogy a parasztpárt megintette félreszavazó szenátorait?

— Ideje volt.

— Gondolja, hogy ezzel megoldódik a tanügyi törvény, meg...

— Ne legyen naiv. Ha nem a szenátorokat, akkor az apácákat, csendôröket, rendôröket és egyéb hazafiakat mindig be lehet hívni.

— Ugyan, Brikleni úr, a katonákat szokták behívni!

— Meg az oroszokat. De csak a katonáktól várják el a gondolkodás nélküli engedelmességet.

— Remélem, nem gondolja azt, hogy az apácák?...

— Ebben az országban minden elôfordulhat. Amint tapasztalhatta, még az is, hogy a kormánykoalíció pártjaiból többen az ellenzék eszméit támogatják.

— Brikleni úr túl szigorú. Pedig most már az elnök is megszólalt...

— Jól mondja: most már! De megszólalhatott volna hamarabb is. Mondjuk a konzulátusi zászlólopáskor, vagy még elôbb, 1990 márciusában.

— De, Brikleni úr, 1990 márciusában nem ez az elnök volt az elnök.

— Mindegy az. Elnök volt az is, de mindkettô hallgatott. A hallgatás meg beleegyezés. Pedig ez az elnökünk még jogot is végzett, tudnia kellene, hogy a lopást nem szokás prémizálni! Különben a félreszavazás is a maga nemében lopás, s jobb helyeken így is kezelik.

— Na, de az RMDSZ most ráébresztette az elnököt, meg a koalíciós partnereket.

— Hát eeegen. De ébreszthette volna elôbb is, hiszen nála volt az európai csörgôóra! Vagy ha kártyajéknak vesszük a politikát: kezében van most is a tromf ász! Mert ha elôbb ébreszt, az elnök talán nem álmodik Pruteanuval, s meglehet még emlékszik arra is, hogy a koalíciós egyezségben szó sem volt földrajzról meg történelemrôl, most pedig nem lennénk ugyanott, ahonnan elindultunk. Vagy ahogy Mariska néném szokta mondani: áhun á párt szákád...

(-is-)

Csütörtök este a zeneakadémián az egyhetes fesztivál utolsó elôtti eseménye zajlott le. A kétrészes koncert mûsora az idei fesztivál címszereplôinek, Mozartnak és Salierinek reprezentatív mûfajából, kánonjaikból tevôdött össze.

A hangverseny elsô felében Mozart-kánonok keltek életre a Francisc Muresan vezette Kolozsvári Zenelíceum leánykarának közremûködésével. Elôször latin nyelvû, vallásos tartalmú kompozíciókat énekeltek. Bár a népes leánykar hangzása a Stúdióterem kedvezôtlen akusztikája miatt kissé fakónak hatott és egynéhány belépése bizonytalan volt, elôadásuk megragyogtatta Mozart bravúrosan egymáshoz illesztett dallamainak áttetszô hangszövetét, a mûvek hatalmas dimenzióit hiteles léptékkel érzékeltette. Az ezt követô világi darabok román szöveggel szólaltak meg. Nem a pajzán, német eredeti fordításával, hanem a kánonok hangulatához igazodó, de lényegében független, önálló irodalmi értéket képezô 18-19. századi alkotások átültetésével. A Mozart-kortárs moldvai Ienãchitã Vãcãrescu versétôl az Eminescuéig terjedô textusok adaptálása Elena Maria Sorban munkáját dicséri. A leánykar produkcióját bezáró, népköltészettel illusztrált huncut darabok sikerüket annak is köszönhették, hogy elôadó és hallgató egyaránt értette, megértette a szövegeket.

Szünet után a „Cappella Transilvanica" kamarakórus nôi kara és három férfi tagja lépett a közönség elé, Cornel Groza vezényletével. Ôk Salieri Scherzi Armonici Vocali címû sorozatából válogattak egy csokorra valót. A kizárólag dúr hangnemekben, többnyire a kvintkör kiindulópontjának számító C-dúrban, illetve ennek mindkét irányú elsô- és másodfokú rokonhangnemeiben komponált, szinte másfél tucatnyi kánont olaszul és... csodálatosan énekelték. Elôadásuk nyomán megvilágosodott Salieri operacentrikus zeneszerzô volta. Kicsattanó jókedvvel érvényesítették például a hangutánzó szótagok meg szójátékok buffo fogásait (canon = kánon, de a cannon ágyút jelent, innen származnak a visszatapsolt zárószám pumm-pummjai). Magabiztosan, magas énekkultúrával szemléltették a díszes olasz dallamokban rejlô hitet, a hang, az isteni voce feltétel nélküli imádatát. A mûrôl szólva meg kell említeni az „Aspettarre e non venire" kezdetû rész lírai fogantatású szövegének elsô hallásra elragadó megzenésítését. A Cappella Transilvanica elôadását vonzóvá tette a három férfi meg három nôi szólistából alkotott csoportok és a teljes nôi kar váltakozása. A produkció második felében a szólistacsoportok egymás után bekövetkezô jelentéktelen kisiklásait a közönség megbocsátotta. Ezek akaratlanul is figyelmeztettek a nagyigényû mutatvány hallatlan nehézségére. A remek koncerthangulatú elôadás nem kis mértékben pótolta a Salieri-opera idei fesztiválról elmaradt színpadravitelét.

Németh István

A Szabadság decemberi elôfizetôi nyereménysorsolását ezúttal új színhelyen, a Báthory István líceum (Farkas — ma Kogãlniceanu — u. 2.) dísztermében rendezzük, hétfôn du. 5 órakor , hiszen rendkívüli eseményhez és a várhatóan nagyszámú közönséghez kell a hely!

A Mikulás- és angyaljárás csodái közötti félidôben mi is varázslattal tesszük ünnepibbé ezt a hónapot. Rendkívüli meghívottunk Belloni bûvész, aki bámulatos mutatványaival ejti bûvöletbe a nézôket...

A jutalmak is az ünnephez méltók. Azok között, akik decemberre elôfizettek a Szabadságra, a következô díjakat sorsoljuk ki: 1. Bravo olajsütô, a Promod nagydíja, 2. 22 kHz-es kapcsoló generátor parabola-antennához (az MTV 2 és a Duna tv vételezéséhez is alkalmas), az Intersat ajándéka, 3-4. asztalterítô és 2-2 csempe lehúzóskép, a Tapet-Center adománya, 5. inox késkészlet a Dan Magdun Gospodarul gazdabolttól, 6. hátizsák, a VSA ajánlata, 7. iskolatáska, 8. karácsonyfadíszek, mind a Dan Magdun Gospodarul gazdabolt ajándékai, 9. készruha, a Trex meglepetése, 10. karácsonyfadíszek a Hélène-tôl, 11-15. falinaptár, jegyzettömb, telefonnotesz és malomjáték a Mucart elôállításában, 16-17. sál, száraztészta, fogpaszta, 18-19. száraztészta, fogpaszta, mind a Mardek ajándékai, 20-22. Kiss János könyve, 23-27. hanglemezek Dusa Ödön és a Tar Koppány Zsolt Alapítvány adománya, 28-32. száraztészta, a Superpast kínálata.

A húzás elôtt és közben, illetve a mûsor végére tartogatott nagyprodukciójában Belloni bûvészmutatványaival igyekszik elkápráztatni és szórakoztatni a kedves közönséget.

Ezt követôen sorsoljuk ki a Szabadság és a Corvina Útitárs novemberi rejtvénypályázatának nyerteseit is. Közülük 45-öt jutalmazunk! A mind a Szabadságban, mind a Corvina Útitársban megjelent, összesen 4 rejtvény helyes megfejtôi között az alábbi díjak kerülnek kisorsolásra: 1. CD, 2. kulcstartó, 3. elektromos öngyújtó, 4. ICO típusú gyolyóstoll, 5-10. mûsoros hangkazetta, 11-15. hanglemez, 16-25. ajándékkönyv. A csak a Szabadságban közölt 3 keresztrejtvény helyes megfejtôi között a következô díjakat sorsoljuk ki: 1-2. Szabadság-elôfizetés, 3-10. könyvjutalom.

Minél több kedves olvasónkat elvárjuk a sorshúzásra, mert önkéntesekre lesz szükségünk — nekik pedig cukorkára! Lelkileg fel kell készülni a bûvésszel való személyes közremûködésre is! Ígérjük, hogy senkit sem fognak elvarázsolni...

A sorshúzáson megjelenôk között további kis ajándékokat sorsolunk ki a Mucart , a Tapet-Center és a Dan Magdum gazdabolt cégek jóvoltából.

Mindenkit nagy szeretettel várunk!

B. Á.

Két nappal ezelôtt Romániában, Székelyudvarhelyen karhatalmi erôket vonultattak fel a 98%-ban magyarok lakta város lakossága és önkormányzata ellen. Az erôdemonstráció a bukaresti kormány miniszteri rangú fôtitkárának, Remus Oprisnak jelenlétében, az ô tudtával és akarata szerint zajlott. A fenyegetôen felvonult rendôrségi és csendôrségi alakulatok „védelmében" ugyanakkor megtörtént a csereháti „árvaház" épületeinek, egy újkeletû román apácarend általi erôszakos elfoglalása.

Ezzel a fejleménnyel fordulóponthoz jutott egy három éve vajúdó ügy: a jogállam helyébe az állami erôszak lépett. A helyi autonómiák európai chartáját ratifikáló Romániában a szubszidiaritás elvének durva megsértésével a kormány ex-lex állapotot teremtett. Az európai uniós és NATO-tagságra pályázó Románia számára ez lenne a múlttal való szakítás?

A román parlamentben elhangzó, az Elnöki Hivatal vonatkozó kijelentései és a román kormány fôtitkárának beavatkozása olyan politikai dimenziót adnak a csereháti „árvaház" ügyének, amelybôl egyértelmûen kiviláglik, hogy nem szociális és nem humanitárius indíttatású folyamatról van szó, hanem eltökélt politikai szándék irányítja az eseményeket. Abban a környezetben, amelyben a román lakosság száma elenyészô, egy román etnikumú intézmény létrehozását sem infrastrukturális, sem földrajzi, sem gazdasági szempontok nem indokolják. Marad tehát a XX. század romániai valóságában többszörösen tettenérhetô szándék: egy „hídfôállás" kiépítése a vidék etnikai összetételének mesterséges megváltoztatására. Ugyanerrôl a szándékról árulkodik az a tény, hogy a csereháti „árvaház" szomszédságában egy év alatt felépült egy hatalmas méretû román iskola és kaszárnya.

Európai mércével mérve legalábbis bizarr eljárás az, amelyik nacionalista és hegemonisztikus terjeszkedési szándékok leplezésére a társadalom elesettjeit, hátrányos helyzetû egyéneit, valamint szent életû egyházi közösségeket használ fel. Akik ezt cselekszik, visszaélnek a legnemesebb emberi érzelmekkel.

A vallásháborúk idején a vallást tûzzel-vassal terjesztették. De miféle kongregáció az, amelyet a huszadik század végének Európájában kommandósok telepítenek be egy város szívébe, a város lakosainak akarata ellenére? Ha a román apácarendet a szolgálat alázata vezérelte volna, akkor ott keresnek helyet, ahol nem okoznak feszültséget.

Az elhúzódó balkáni és közel-keleti válság megmutatta, hogy az erôszakos betelepítések, adott régiók etnikai összetételének megváltoztatására tett kísérletek életet pusztítanak. Olyan erôszak ez, amely erôszakot szül.

A központilag gerjesztett feszültség Székelyudvarhelyen tetôfokára hágott. A helyhatóság vezetôinek hetek óta tartó zaklatása és fenyegetése után, a nyílt erôszak bevetése ellenôrizhetetlen indulatokba csaphat át.

A Magyarok Világszövetsége egyrészt szolidaritásáról biztosítja a város lakosságát, önkormányzatát és polgármesterét, Szász Jenôt, aki mindvégig jogi mederben igyekezett tartani a folyamatosan elmérgesedô csereháti ügyet, másrészt arra hívja fel a világ közvéleményének figyelmét, hogy az esetleges válságosra forduló, etnikai konfliktussá változó feszültségért a felelôsség teljes mértékben Románia kormányát terheli.

A Magyarok Világszövtsége Európa és a világ kormányaihoz, felelôs szervezeteihez fordul azzal a kéréssel, hogy vessék latba tekintélyüket a romániai magyarok lakta területeken végzetessé váló feszültségek csillapítására, és szólítsák fel Románia felelôs vezetôit a nemzetközi és kétoldalú szerzôdésekben vállalt kötelezettségeik betartására, különösen a kisebbségi közösségek jogainak biztosítására.

A Magyarok Világszövetségének Elnöksége

Meggondolkoztató incidens történt a Kolozsvári Magyar Diákszövetség egyre népszerûbb, lassan hagyományossá váló gólyabálja ez évi megszervezésének véghajrájában. A rendezôk döntésének köszönhetôen a Visszhang-diákkórus (mely egyébként nagy erôbedobással készült az idei fellépésre) második évi kiesés után most sem szerepel a diákok telt házának ígérkezô kolozsvári rendezvényen.

A Visszhang-kórus kezdeti elképzelésénél már csak az lehetett nagyobb, amikor fény derült a különös döntés hátterére. A gólyabál fôrendezôi úgy látják, hogy a kórus produkciója csupáncsak a kolozsvári diákok jelentéktelen hányadát érdekelné, és az énekkari zene a gólyabál profiljába egyébként sem illeszkedne bele. A kórusmûvek a pénzükért szünet nélküli és maximális szórakozást igénylô fiatalokat jobb esetben csak kizökkentenék az elôadás lendületébôl, a rosszabbikban pedig akár füttykoncertre vagy egyéb nemkívánatos nemtetszés-nyilvánításra ragadtatnák.

A kórus ugyan — elôre sejtvén a fejleményeket — igyekezett minél populárisabb mûveket válogatni a repertoárba, ez viszont a döntéshozatal utáni állásponton már mit sem változtatott.

Az eset nem kívánkozna a Szabadság hasábjaira, ha csupán annyiról volna szó, hogy a szervezôk véleménye szerint a kolozsvári magyar diákság döntô többsége tíz perc erejéig sem képes élvezetet találni néhány kórusmû végighallgatásában.

Csakhogy a szervezôk szerint a kolozsvári magyar diákság emellett még annyira intoleráns, hogy a könnyû szórakozásra vágyó többség nem hajlandó a zenekedvelô kisebbség kedvéért tíz percig csendben ülni a lassacskán show-business jelleget öltô rendezvény nézôterén (bár a gólyabál ’90-ben még kulturálisnak indult...).

Ez bizony súlyos vád a jövendô romániai magyar értelmiséggel szemben. Diákságunk méltán kikérheti magának. Ha pedig nem, akkor nézhetjük magunkat. A romániai magyar közösség szellemi vezetôi többnyire a kolozsvári magyar diákság körébôl kerülnek ki. Egy másság tiszteletének fittyet hányó, kulturális szûklátókörûségben szenvedô majdani értelmiséggel nem fogunk túl messzire jutni. Nem beszélve arról, hogy ilyen elitnek vajmi kevés erkölcsi alapja lesz a többségi nemzet kisebbségekkel szembeni intoleranciája felett ítélkezni.

Ezek után az egyik szervezô elejtett mondata, hogy a kórus ne keseredjen el, mert a diákság ezzel úgyis csak önmagát minôsíti, már nem keltett különösebb meglepetést.

Az illetô szerecsenmosdatási buzgalmában észre sem vette, hogy tulajdonképpen a szervezôk voltak azok, akik önhatalmú döntésükkel „minôsítettek". Ehhez nem kis önbizalom szükségeltetett, ugyanis történt bizonyára egy s más a KMDSZ-rendezvények hétéves története során, de kórust — tudomásom szerint — eddig még nem fütyöltek ki. Persze, a továbbiakban ez is fôképp attól függ, hogy a diákszövetség miképp fogja kamatoztatni befolyását a közízlés alakítgatásában. Elképzelhetô, hogy elôbb-utóbb sor kerül füttykoncertre is.

Az Evenimentul zilei mentegetôzései jutnak eszembe: ôk csakis azt írják, amit olvasóik elvárnak tôlük. Úgy látszik, nekik sem fordult meg a fejükben, hogy felcserélték az okot az okozattal — tudniillik pont az Evenimentul zilei az oroszlánrészes abban, hogy a mai olvasótábor a szenzációhajhász, kíméletlen, ellenôrizetlen információkra alapozó újságírás lelkes fogyasztójává lett.

Az „északi csoda" egyik titka köztudottan az, hogy a skandináv népek hinni kezdtek az oktatás és a kulturális nevelés társadalomépítô erejében. Bámulatra méltó kapcsolathálózata és infrastruktúrája mellé a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnek már csak a hite hiányzik. Erre viszont a jelek szerint várni kell még egy ideig.

Bíró Zoltán

Reggel 9 órától városunkban ülésezik a Szövetségi Képviselôk Tanácsa a Szövetségi Egyeztetô Tanáccsal együtt. Az esemény jelentôségének méltatásáért le kellene szögeznünk, hogy a testület döntô idôszakban tanácskozik, de, sajnos, a romániai állapotok eszünkbe juttatják a Ceausescu-korszak egyik jellegzetes viccét.

A legfôbb tanfelügyelô kisegítô iskolában inspekciózva sajnálattal tapasztalja, hogy Móricka román megfelelôje, Bulã, azt sem tudja, melyik évben született. Részvétteljesen feltesz neki egy mentô kérdést: — Azt legalább tudod-e, dicsôséges nemzetünk jövôje, hogy most milyen évben vagyunk? — Döntô évben! — vágja rá gondolkozás nélkül Bulã.

Ez van. Itt minden év döntô, minden hónap kritikus, minden pillanat válságos. Az SZKT-ban biztosan felvetik, hogy miért szabotálták el a rendkívüli ülés összehívását november közepén, és nem is ártana kivizsgálni a történteket, de, sajnos, bármikor össze lehetne hívni rendkívüli SZKT-kat, mert éppen valami döntô disznóság történik.

Talán felállíthatnánk fokozatokat az idôszak jellegének minôsítésére. Lehetne kisdöntô, középdöntô, perdöntô, kormánydöntô stb. idôpont. De állíthatnánk-e, hogy az SZKT most kormánydöntô idôszakban ülésezik? Ugyan! A kormány megdöntését régen eldöntötték, amikor megbízták Pruteanut a kedélyek felkavarásával. Saját fejétôl, erôs hátország nélkül a tanár úr, aki egy évvel korábban tévébeli külsô munkatársi státusért könyörögve vívta harcát a felszínen maradásért, nem vágta volna a fejszéjét ilyen kemény fába. Nem merészelte volna kisebbrendûségi komplexusból fakadó kötekedéssel rontani az ukrajnai románok anyanyelvi oktatásának ügyét. Pláne azok kifejezett kérése ellenére. Itt sokkal magasabb érdekeket egyeztettek. Vagy ott van Remus Opris kormányfôtitkár esete. Aki állítólag önszorgalomból ment el Székelyudvarhelyre, a miniszterelnök állítólagos rosszallását is figyelmen kívül hagyva, majd kiváltva pártelnöke helyeslését. Rendkívül érdekes.

Ez kormánydöntô helyzet?! Könnyen megeshet, hogy ha az SZKT a kormányból való kilépés mellett dönt, hajszálpontosan betart egy ördögi forgatókönyvben számára megírt szerepet: lépjen ki sértôdötten, külföldön majd összeférhetetlennek tünteti fel az a propagandagépezet, amelyet a mindenkori diplomaták és külföldi hírszerzôk kellôen felkészítettek erre a célra. És ha a kormányban maradás hívei gyôznek, ôk is valakik gesztenyéjét kaparják ki a parázsból. Azokét, akik elôre megfontoltan nem tartanak be szerzôdéseket, nem fizetik meg a kedvezô nemzetközi megítélésért kialkudott minimálbért. (Minimálbér? Voltaképpen még annak sem nevezhetô, hiszen például a tanügyi kormányrendeletben egy hajszállal sem volt több annál, mint amit nemzetközi szerzôdések elôírnak.)

Döntô idôszak tehát nincs. Bárhogy dönt az SZKT, arról holnap, egy újabb döntô átmeneti szakaszban kiderülhet, hogy az ellenkezôje sem lett volna helyes.

Az viszont minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az írásbeliség reneszánszának korszakát éljük. Ez is lehet döntô megállapítás: csak a leírt szónak higgyünk (abban is a térség sajátosságának megfelelô fenntartásokkal).

Az utóbbi napok, úgymond, döntô csatározásai is azt bizonyítják, hogy a leírt szónak, ígéretnek, szerzôdésnek, kötelezettségvállalásnak van némi mágikus ereje. Markó Béla, Verestóy Attila, Frunda György hiábavalóan tette volna ki a lelkét — egyébként derekasan — a szenátusi vitában, ha nincs kéznél a kormánykoalíciós pártvezérek írásos megállapodása. Nem biztos, hogy az SZKT testületileg megdicséri azokat, akik ezt a megállapodást az RMDSZ részérôl elfogadták, beleegyezve a történelem és a földrajz román nyelvû oktatásába. De ha ennek az engedménynek a fejében tett ígéreteket nem vetik papírra, az SZKT-ülés pillanatában „döntôen" közelebb állnánk egy olyan oktatási törvényhez, amelynek láttán Iliescu elsápadna, Ceausescu pedig forogna a sírjában az irigységtôl.

Az írásbeli kötelezésrôl korábban voltak ellenkezô vélemények is. Lehet, hogy ezután is lesznek. Van olyan elgondolás, hogy úriemberek között a szóbeli megállapodás tökéletesen elegendô. Nyugaton négyszemközt elhangzott szerzôdési ígéretnek helyet ad a bíróság és kártérítésre kötelezi annak megszegôjét, aki természetesen bevallja tettét. Aki ezt a szokásjogot nem tartja be, azt az üzleti élet kiközösíti. Hol állunk mi ettôl?! Még az írásos megállapodásról is úgy vélekedtek egyesek, hogy arra nem kellett volna hivatkozni. Akkor miért készült? Hogy ha megszegik, éppen úgy letagadhassák, mint a korábbi szóbeli szerzôdési ígéreteket?

Egy éve arról folyik késhegyre menô vita az RMDSZ csúcsvezetôségében, hogy a kormányba lépést miért nem elôzte meg a feltételek rögzítése. Ha lenne írásos megállapodás, azt idejekorán meglobogtathatták volna a tévékamerák, ahogy 12 hónap múltán felmutatták a kormánykoalíció pártvezéreinek megállapodását. Bár itt az írott szónak is kevesebb a becsülete, mint Nyugaton a becsületszónak, azt azért tapasztalhattuk, hogy a dokumentumnak nagy hatása van. Korábban az államfô hallani sem akart kormányzó pártok közötti egyeztetésrôl, a megállapodás felmutatására rögtön kiállították a belépôcédulát Cotroceni-be.

Az eddigi SZKT-ülések hangulatából következtetve attól tarthatunk, hogy az írásbeliség hívei diadalmaskodni fognak, mások pedig a feszült helyzethez találó hevességgel utasítják el a kioktatást, mondván, hogy senkit sem szabad Grozához hasonlítani, vagy akinek nem tetszik a kormányszerep, az álljon egy lépéssel hátrébb, lehetôleg az ajtón kívül. Kár lenne összekapni. A vitafelek gondolják meg, mielôtt heveskedésre ragadtatnák magukat: érdemes-e egymással leszámolni, esetleg a szövetség egységét is veszélyeztetni olyan partnerekért, akik maguk között elnéznek — vagy kifejlesztenek — Pruteanu, Opris és mások nevével fémjelzett jelenségeket?

Nits Árpád

Serénynek bizonyultak a választottjaink a csütörtöki kolozsvári városi tanácsülésen. Mintegy pótolva az elôzô ülések elmaradásait, több napirendi pontot minimális vita után fogadtak el. Eldöntötték, hogy a Vasile Goldis utca 2. szám alatti ingatlanra feliratot helyeznek. Határoztak még egyes helyi érdekeltségû kereskedelmi társaságok privatizálásáról, Kolozsvár csatlakozásáról a Romániai Municípiumok Szövetségéhez.

Módosultak a Constructardealul cég által megszabott illetékek is. Ezután egy telekkönyvi kivonatért 94 063 lejt, a kert telekeléséhez szükséges dokumentáció összeállításáért 392 931 lejt, mérési és tervezési munkálatokért pedig 12 898 lejes órabért kell fizetnünk.

Mint ismeretes, a Ion Antonescu-szobrot eredetileg a Minerva üzletházhoz közeli körforgalom közepére tervezték. Mivel ez mûszaki gondokat szülne, a kezdeményezôk az épülô görög keleti templom elé szeretnék helyezni, a tanácsosok viszont elutasították az ötletet. Boros János RMDSZ-tanácsos emlékeztetett, hogy a polgármester csupán versenyt írt ki a legjobb szobor makettjének megvalósításáért, arról viszont nem volt szó, hogy felálítják.

Úgy tûnik, az Albac utca 12. szám alatti félig rombadôlt, romák lakta tömbházra egyre több cég, oktatási intézmény, állami hivatal szeretné rátenni a kezét. Kezdetben a nemzetvédelmi minisztérium látszott érdekeltnek, azt a belügyminisztérium követte, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem is szemet vetett rá. Azonban egyikük zsebe sem bírta a szükséges tatarozási költségeket, és sorra lemondtak az átvételrôl. Annak érdekében, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jóllakjon, a csütörtöki ülésen az épületet elosztották a Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia, a közszállítási vállalat (RATUC) és a Kolozs megyei pénzügyigazgazóság között.

Kiss Olivér

Emil Constantinescu államfô az alkotmány ellen cselekszik, amikor azzal fenyegeti a parlamenti képviselôket, hogy nem fog aláírni olyan tanügyi törvényt, amely megcsonkítja az anyanyelvû oktatásra vonatkozó jogot — nyilatkozta Grigore Zanc, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja Kolozs megyei szervezetének elnöke. Az államfô — Zanc szerint — ezzel bebizonyította, hogy az „elnöki széket" a magyar kisebbségtôl „vásárolta" meg, amely a választások alkalmával az államfônek adta el szavazatait. Constantinescu úgy akarja megôrizni az „elnöki széket", miszerint nyomást gyakorol a parlamenti képviselôkre, hogy tegyenek eleget az RMDSZ „zsarolásának". Az RTDP szerint az államfô tudott a koalíciós pártvezérek által múlt héten aláírt titkos egyezményrôl, amellyel ô maga is egyetértett. Grigore Zanc arra szólította fel a képviselôket, hogy kövessék a szenátorok példáját, és saját meggyôzôdésük alapján szavazzanak, amikor sor kerül a tanügyi törvény képviselôházi vitájára.

Zanc kijelentette: a Ciorbea-kormány teljesen elfajult az utóbbi idôben. Itt a három miniszter által aláírt nyilatkozatra utalt, akik a monarchia visszaállítását szorgalmazták, és ezzel megszegték az ország alkotmányát, illetve figyelmen kívül hagyták a nép akaratát, amely a köztársasági államformára voksolt. Ugyanakkor „szolgai alázattal" viszonyul a nemzetközi szervekhez, amelynek képviselôi, mint Poul Thomsen és Karen Fogg, akik „gyámjaik" érdekeinek megfelelôen az ország gazdasági és szociális megsemmisítésére törekszenek. A kormány súlyos kompromisszumokra hajlandó — fôleg a kisebbségek esetében — csakis azért, hogy eleget tegyen a nemzetközi intézmények feltételeinek — vélte Zanc. Végül arra szólította fel a megyei szakszervezeteket, a gyárak vezetôit, hogy közösen lépjenek fel a román ipar felszámolása ellen.

Papp Annamária

George Pruteanu szenátor a szenátus oktatási bizottságának közlése szerint vasárnap és hétfôn Maros és Hargita megyébe látogat, hogy „kulturális személyiségekkel, tanárokkal, helyi hatóságokkal, diákokkal találkozzék, kölcsönös tájékoztatás végett". Hétfôi programja során a szenátor felkeresi a székelyudvarhelyi — csereháti — gyerekotthont.

A bukaresti Adevãrul újabb riportban fejtette ki pénteken a maga téziseit. Ezek szerint görög katolikus román apácák érkezése a városba azért lenne olyan aggasztó a városi magyar elit számára, mert, úgymond, cáfolná a helyi információs eszközei, sajtója, rádiója és televíziója révén a románságról terjesztett képet, és zavarná „a helyi oligarchiát", amely úgy vélte, „maga teheti rá kezét a csereháti épületre". Ami az RMDSZ-t illeti, a befolyásos bukaresti lap elmélete szerint azt követôen, hogy a városi vezetés élére egy független jelölt került, „egyenesen szüksége volt egy konfliktusra Székelyudvarhelyen, ha a helyieknek meg akarta mutatni, hogy még létezik".

Az egységpárt szokásos heti sajtótájékoztatóján ezúttal sem maradtak el a magyarellenes provokatív felszólalások. Ez alkalommal a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT) hét végi ülése szolgáltatta a fô csemegét. Az egységpártiak a polgármesterrel az élen kifejtették: habár az RMDSZ tagja a „bukaresti" kormánykoalíciónak, az erdélyi magyar parlament szombati tanácskozását a „budapesti" kormány képviselôi irányítják. Funar és egységpárti társai szerint többek között a következô napirendi pontokat fogják megvitatni: az autonómia megteremtése, a magyar egyetemek létrehozása, az ingatlanok visszaszolgáltatása, a helységek elmagyarosítása, az ország európai integrációjának a szabotálása, az államfô, a kormány és a parlament zsarolása.

P. A. M.

A parasztpárti Gheorghe Cristea, a képviselôház mezôgazdasági szakbizottságának az elnöke és Mircea Ciumara új törvényjavaslatot jegyzett be a mezôgazdasági termelôk támogatásáról.

A törvénytervezet kamat nélküli, illetve kedvezményes kamatú hiteleket biztosít 50 hektárnál kevesebb földterülettel rendelkezô kis és közepes agrárvállalkozóknak, bérlôknek és mezôgazdasági társulásoknak. Az 50 hektárnyi szántóegyenértékû területtel, 30 szarvasmarhával, 50 sertéssel vagy 300 juhval termelô gazdák — a törvény elfogadását követôen — évi rendszerességgel hozzájuthatnak a termeléshez szükséges kölcsönökhöz. A mezôgazdaságnak szánt költségvetési támogatások 70 százalékát kitevô hitelcsomag országosan több száz ezer gazdának kijárna.

Kedvezményes kamatú hitelek igényelhetôk mezôgazdasági területek vásárlására is.

(m. j.)

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Ciorbea-kormány által az év elején közösen kidolgozott program több ponton nem teljesült — jelezte a román miniszterelnökkel folytatott megbeszélése után Poul Thomsen. Az IMF embere felhívta a figyelmet arra, hogy az infláció meghaladta a várakozásokat, és még néhány hónapig magasabb lesz a programban szereplô értéknél, csak március — áprilisban várható, hogy a kívánatos, havi 2 — 3 százalékot meg nem haladó ütemre váltson vissza.

Mindazonáltal Thomsen véleménye szerint az inflációnál, amelyet ellenôrizni lehet, komolyabb következményekkel jár a szerkezeti reform megvalósításában tapasztalható késlekedés, nevezetesen a közepes és nagyvállalatok, a bankok magánosításában, a nagy szolgáltatók szerkezetátalakításában felhalmozódott lemaradás.

Az IMF küldötte szerint ezeken a területeken jövôre javítani kell a reformok ütemén. Ebbôl a szemponból üdvözölte azt, hogy a kormány legutóbbi átalakításakor privatizációs minisztert neveztek ki, mert így van valaki, aki felelôs a folyamatért. Mint megjegyezte, itt nagyon sok csoportérdek mûködik, ezért határozott politikai eltökéltségre van szükség.

Az Adevãrul kérdésére, hogy — mint az ellenzék állítja — beavatkozott-e az IMF az új miniszterek kiválasztásába, Thomsen azzal válaszolt, hogy „a Valutaalap nem olyan ostoba, hogy olyasmivel foglalkozzék, ami nem rá tartozik. Ha mi választanánk ki az embereket, felvetôdne a kérdés, mi történik, ha csôdöt mondanak. Mi bizonyos politikát támogatunk, nem egyes személyeket."

Elôzôleg a román sajtóban olyan értelmû kommentárok jelentek meg, hogy az IMF támogatta a két „független szakértô", azaz Daniel Dãnescu és Ilie Serbãnescu kinevezését a pénzügyi, illetve a reformügyi tárca élére.

Az MDF Pedagógus Kollégiumának elnöksége mély megdöbbenéssel értesült arról, a román szenátus — saját kormányának programjával szemben — alkotmányellenesen döntött a magyar tannyelvû felsôoktatási intézmények, tagozatok létrehozása ellen.

A Pedagógus Kollégium elnöksége reméli, hogy a román szenátus — mérlegelve történelmi felelôsségét — felülbírálja hibás döntését, tiszteletben tartja saját alkotmányát, elfogadott kormányprogramját, s — közelítve az európai normákhoz — nem kívánja megfosztani a Romániában élô magyar kisebbséget a teljes és önálló anyanyelvû felsôoktatási intézményekhez és tagozatokhoz való alapvetô emberi jogától.

Budapest, 1997. december 10.

A Magyar Demokrata Fórum
Pedagógus Kollégiuma nevében:

Töttössy Istvánné dr., az MDF PK kisebbségi ügyekért
felelôs elnökségi tagja
Bácsi Attiláné, az MDF PK elnöke

— Mennyiben nevezhetô tárgyilagosnak az a romániai színházi elôadásokból összeállított szemle, körkép, amellyel az idei bukaresti fesztivál szolgált?

— Nem láttam ugyan az évad összes elôadását, de az a tény, hogy az idén nyolcra csökkentették a beválogatott produkciók számát, szigorúan betartott szempontokra és minôségbeli igényességre utal. A látottak alapján nem mondanám, hogy országosan kiemelkedô évad lett volna az idei, de feltétlenül volt néhány jelentôs elôadása. Közéjük sorolnám Vlad Mugur két rendezését, amit a mi színházunk mutat be, a brãilai Chira Chiralinát, a Gelu Naum-darab, a Talán Eleonóra Tocilescu-féle nagyon érdekes elôadását — de voltak gyengébb munkák is, mint pl. a kisinyovi Revizor. Mindezek mellett a fesztiválnak az idén volt elsô ízben egy „offszekciója" is, versenyen kívüli elôadásokkal (Nottara, Odeon, Temesvári Román Színház). Persze, mint a legtöbb válogatásban, ebben is jelen van a szubjektivitási tényezô, hiszen a javasolt elôadások bejutásáról szavazással döntenek. A viszonylagos tárgyilagosságot az biztosítja, hogy az eddiginél többen végzik a válogatást, amelynek a felelôsségét egy fesztiváligazgató vállalja. Ezt a fesztivált azért tartom jelentôs fesztiválnak továbbra is, mert — ahogy az elmúlt évadok is bizonyítják — 70-80 százalékban valóban az évad legerôsebb elôadásai kerülnek be.

— A kolozsvári magyar színház szinte minden évben bekerül egy elôadással a fesztiválra. Más erdélyi magyar színházakkal ez nagyon ritkán, vagy szinte sohasem fordul elô.

— Kevés itthoni színház tud olyan jelentôs elôadásokhoz vezetô mûvészi programot megvalósítani, amellyel bekerülhetne az országos vérkeringésbe, vagy amelyre odafigyelne a román vagy a magyarországi színházi szakma. Ehhez átgondolt társulatépítésre, és olyan mûvészi programra lenne szükség, amelyben a minôség egyetemes értékeken alapul; nagyon fontosnak tartom még az olyan nagy mûvészekkel való együttdolgozást, mint a nálunk rendezô Vlad Mugur volt. Valóban, az utóbbi 8-10 évben majd minden alkalommal beválogattak minket az országos fesztiválra. Nagyon nagy öröm számomra, hogy az ottani sajtóértekezleten kritikusok, színházi szakemberek szájából többször is elhangzott, hogy jelen pillanatban a kolozsvárit tartják az ország egyik legerôsebb színész-társulatának.

— Befolyásolhatja ezt esetleg az, hogy román színházi hagyományokhoz közelállónak érzik elôadásaikat?

— Nem hiszem, hogy ilyen szempontból ítélnének, sôt ellenkezôleg. Azok a rendezôk, akik az itteni színésztársulattal dolgoztak, mindenekelôtt a jó csapat- és munkaszellemet szokták dicsérni. Tehát nem a román színházi hagyományokhoz való közelítést, hanem akár az attól való eltérést is értékelik — de szerintem elsôsorban azt, hogy egy olyan erôs, homogén társulat jött létre, amellyel sokféle stílusban lehet dolgozni. Hiszen óriási különbség van a Székek vagy a Kopasz énekesnô, a Rendôrség vagy a Képmutatók cselszövése, a Velencei ikrek és az Operett között. Színházat ezerféleképpen lehet csinálni, és ez a társulat olyan, különbözô generációjú, tehetséges színészekbôl áll, akik nyitottak a különbözô színházi stílusokra. Nemcsak egyféle színházat lehet tehát velük elképzelni, hanem többfélét is, és én azt gondolom, hogy ez így van jól.

Margitházi Beja

*

Az 1997-es Országos Színházi Fesztiválon a legjobb elôadás díját Cãtãlina Buzoianu rendezésében a brãilai Maria Filotti színház Chira Chiralina címû elôadása kapta. Uniter-díjjal jutalmazták a Gelu Naum: Talán Eleonóra címû darabját elôadó Teatrum Mundi színház produkcióját, Alexandru Tocilescu rendezését. Bukarest Város Díját Vlad Mugurnak ítélték a kolozsvári színház Székek és A velencei ikrek címû elôadásainak rendezéséért.

Mióta egyetlen bábszínházunk átépítés címén romokban hever, az ember sohasem tudhatja, hol nézhet meg egy-egy bábjátékot. Legutóbb éppen az egyetem egyik terme látta vendégül a Puck és Kolibri színház közös elôadását (némi terembér fejében, az igaz, de hát a felsôoktatás is csak egy a sok szegény ördög közül), itt „szellemkedett közénk néhai Tamási Áron, megbeszélni velünk, hogy a szenvedôk miként teremthetnek egy jobb világot..."

Kámpeczet, Lámentát és gyermekeiket, Ámpeczet és Bépeczet úgy zárják ki a pokolból, mint Ádámot és Évát az Édenkertbôl, s mi egyéb lehet a szegény ördög alternatívája: szerencsét próbál a földön. Ha már nincs pokol, ez is megteszi. A nézô eltûnôdhet, mennyivel taksálja jobbnak a földet az alvilágnál? De nem sok ideje marad mérlegelésre, mert Kámpecz története ötletességével, humorával gyermeket, felnôttet leköt és szórakoztat. Az elôadás sikeréhez hozzájárul Tamási egészséges humora, a Kovács Ildikónak köszönhetô ötletes rendezés, a Néder Norbert tervezte szép és egyben tengernyi funkciót is betöltô díszlet, a pezsgô népzene, az elôadómûvész: Pályi János hozzáértése. S a Bodor Judit tervezte marionettfigurák: mindegyikük karakter, nemcsak nevük (Ténferus, Virgoncz, Dunda, Módus Beke, stb.) beszél, hanem megjelenésük, öltözetük is, sajátos beszédstílussal, mozgással rendelkeznek, mindegyikükhöz társul egy-egy sajátos dallam is. Úgy jönnek-mennek, élnek az aprócska színpadon, annyiféleképpen beszélnek, hogy a gyanútlan nézô azt hinné, Pályinak az elôadásba sikerült önmaga néhány másodpéldányát is bevonni, hiszen hogy is gyôzné egyetlen ember e rengeteg munkát ilyen derekasan végezni.

Stílusában az elôadás erôsen emlékeztet a betlehemes játékra: Pályi János és a zenei kíséretet biztosító Nyíri László dobbal, hegedûvel, népi muzsika hangjára vonul be a terembe. Nincs itt paraván, függöny, semmiféle álcázás, egyszerûen azért jöttek, hogy Tamási szellemét egy röpke órára megidézzék. Az ötletes díszlet is a betlehemest idézi: tornyos, kissé megemelt, nyers deszkaházikó, amelynek elemei szempillantás alatt poklot, mennyet, földet, erdôt, de még a Módus Beke és Dunda házát is szimbolizálhatják, ha éppen szükség van rá. A házikó harangjai: apró harangocskák övezik a mennyet, nem szólalnak meg, pedig az elején a rend kedvéért megmutatják nekünk, hogy igenis létezik menny, a csengettyûk azonban konokul hallgatnak, hiába fohászkodik kétszer is a szegény ördög a „felsôbb traktushoz".

Egy pillanatig se gondoljuk, hogy a Szegény ördög valamiféle idilli mesejáték Aktualizált szituációkban sem szenved hiányt: mosóporreklámtól újgazdagék háztájáig sok mindenen csattan az ostor, agyafúrt üzletember módjára még a róka is százalékos részesedésre tart igényt, hasznot akar húzni az üzletbôl. A bonyodalmak természetesen jó véget érnek, az ördög- és emberfiak viharos táncot ropnak örömükben. Csak az ördög marad szegény.

S a tanulság? Sajnálhatja, aki nem láthatta!

Csûrös Réka

Kovács Ildikó bábszínházi rendezô nevét régrôl ismeri az erdélyi és európai közönség. Alkotásai „csodák és ô maga is csoda" — idézek a róla megjelent méltatásokból. A rendezôt a nemrég Kolozsváron is bemutatott elôadásáról, Tamási Áron Szegény ördög címû darabjáról kérdeztük.

— A darab ôsbemutatója 1973-ban volt a néhai Péter Jánossal a címszerepben. Az idei bemutató egyszemélyes darab, a kecskeméti Pályi János bábszínész tizenkét szerepes elôadásában. Lényege az, hogy szeretni kell Tamási Áront. Mert kell. Hogy miért szeretem én Tamásit? Mert világa nagyon közel áll hozzám, hiszen én is ott születtem azon a tájon, Székelyföldön. Tamási Áron pedig nagyon mélyen ismerte, nagyon pontosan tudta, mi az a sajátos világ, ami a Székelyföldet jelenti. Szellemében, erkölcsében, játékában — játékosságában. Olyan játékos nyelv és elme, amely minden írásában tükrözôdik. De az az erô is, amit a székely ember jelent. S ami a földhöz, a természethez való mélységes tartozás jelent. Életet, harcot, munkát kitartást jelent. Olyan következetes kitartást, amely csak a székelyeknek a tulajdonsága: a csakazértis. Csakazértis életben maradni, csakazértis megmaradni, csakazértis továbbmenni és megharcolni. Szeretni életet, szeretni embereket, a természetet. Kemény egy kicsit ez a világ, de tele van játékkal. Ez fantasztikus! A keménység mellett ott van a játék! A játék minden öröme és szépsége. A székely ember mindig tud játszani. A nyelvével, a beszédével, az életével, fordulataival. Tamási Áron bábdarabja mindezt tükrözi. Alapötletében is: egy ördög, aki felkerül a nyomorúságba. Éhezik, fél és gyáva. Nagyon is esendô. Egy adott pillanatban sajnáljuk is. Ez az alapgondolata a darabnak. A végkicsengése pedig: talán nem is olyan szörnyû minden az életben, ahogy azt mi mindig kategorizáljuk, sematizáljuk. Lehet, hogy azokból a kicsi ördögökbôl is lehetnek emberek... A gyerekbôl is... és ez nagyon fontos gondolat manapság: a gyerekbôl még lehet ember! Ezt néha elfelejtjük. Elfelejti a társadalom, elfelejti a hivatal és elfelejti nagyon sok ember. A gyermekben még ott van a remény, és ha erre mi nem tudunk vigyázni, akkor következik a csôd.

— Mennyire sikerült Pályi Jánosnak ezt a mondanivalót megragadni?

— Ô lepôdött meg a legjobban, amikor kiderült, hogy Tenferuséknak van sikerük. Amit ô mûvel azzal a tizenegy bábbal, az már performanszié. Egyedül alakít tizenegy szerepet és a narrátor szerepét is! Ezt a darabot ôérte rendeztem meg így, az ô nagyszerû tehetségéért. Amit ki kell használnia, és amit irányítani kell, hogy ne vesszen el.

Lejegyezte:
Pásztor Krisztina

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]