1997. január 18.
(IX. évfolyam, 13. szám)

A Világbank támogatni kívánja a romániai reformokat
A szociális intézkedések visszamenôleg, január 1-jétôl érvényesek

(1. old.)

Kenneth Lyn, a Világbank Bukarestben tárgyaló küldöttségének vezetôje csütörtöki sajtóértekezletén kijelentette: a román gazdaság helyzete távolról sem hasonlítható a bolgáréhoz, és intézménye támogatásáról biztosította a romániai reformokat.

A különbözô nemzetközi pénzügyi intézmények jelezték: több mint 400 millió dollárnyi kölcsönnel, segéllyel készek rövid távon támogatást nyújtani a romániai ipari, mezôgazdasági szerkezetátalakításhoz, illetve az ezzel járó szociális terhek ellensúlyozásához.

A négy nagy román szakszervezeti központ vezetôi csütörtökön találkoztak a Világbank küldöttségével, amely jelenleg Romániában tárgyal a román gazdasági reform támogatásáról. Pavel Todoran, a Testvériség szakszervezet elnöke a találkozó után arról tájékoztatta a sajtót, hogy a küldöttség elégedetten fogadta azt a módot, ahogy a román szakszervezetek viszonyulnak a román gazdasági szerkezeti átalakításának szükségességéhez, és tájékoztatta a szakszervezeti vezetôket arról, hogy milyen támogatást képes nyújtani ehhez a Világbank.

Victor Ciorbea kormányfô, a volt szakszervezeti vezetô éppen arra hivatkozva kérte a szociális paktum megkötésének két-három hetes halasztását, hogy a kormány figyelembe kívánja venni a nemzetközi pénzügyi intézmények által nyújtandó segélyt, koherens programot kíván kidolgozni, és a szociális intézkedések január 1-jétôl visszamenôleges hatályúak lesznek.

A nagy szakszervezeti központok vezetôi hozzájárultak ugyan a halasztáshoz, de többen is hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a kormány gyorsan cselekedjen, tekintettel az elmúlt hetek nagyarányú áremelkedésére. Pénteken a szociális paktumról háromoldalú tárgyalások kezdôdnek a kormány, a négy nagy szakszervezeti központ — a Testvériség, a Nemzeti Szakszervezeti Tömb, az Alfa Kartell, a Demokratikus Szakszervezeti Konföderáció — és a munkáltatók képviselete között.

Gyengül a sokkterápia

(1. old.)

Bukaresti „piackutatása" során a héten azt tapasztalta Neményi József Nándor államtitkár, a versenytanács tagja, hogy az infláció megtorpant ugyan, de a kedvezôtlen jelek nem tûntek el. Az már most biztos, hogy januárban az infláció eléri a 40 százalékot. Január 1-jétôl 20,5 százalékkal értékelôdött le a lej, ami katasztrofális, más országokban a pénzügyminiszter ilyen esetben közelíti halántékához a revolvert — mondotta Neményi, hozzátéve, hogy ez a mostani árfolyamzuhanás voltaképpen a lej tavalyi értékvesztésének elhalasztásából adódik. A forgalomban lévô pénzmennyiség roppant nagy — persze korántsem arányosan elosztva a különbözô lakossági rétegek között. A 18 millió lejes Dacia személygépkocsira öt hónapot kell várni. A piacon tartóssá váló áruhiány a felfokozott kereslet kihatását tovább súlyosbítja.

A kormány két tûz közé került. Egyrészt a gazdasági helyzet és a szakszervezeti követelések, másrészt a Nemzetközi Valutaalap elvárásai kényszerítik összességében ellentmondásos gazdaságpolitikára. Ilyen körülmények között — értékelte Neményi — a sokkterápia gyengülni fog.

Pénteken esett
a dollár

(1. old.)

Olvasóink örömmel tapasztalták, hogy a Jókai utcában található váltópénztárban rövid idô alatt 50 lejjel olcsult meg — eladásnál — a dollár. E jelenségbôl sokan arra következtetnek, hogy hét végére esik a dollár árfolyama, és most kellene vásárolni. Mint megtudtuk, az 50 lejes árfolyamesésbôl nem lehet komolyabb pénzügyi következtetéseket levonni, hiszen a váltópénztár abból a megfontolásból tette meg ezt a lépést, mert nem volt kereslet. A Cambio váltópénztárnál különben déli 12 órakor 5950 lejes áron bármennyit kaphattunk volna. Néhány méterrel odébb, a Paralela 45 nevû pénzváltónál 5780 lej szerepelt az ártáblázaton, de déli tizenkettôkor nem volt dollár a kasszában. Az elmúlt napokban így alakult a dollár eladási árfolyama: 5560, 5800, 5780 lej.

Rövid valuta-portyánk során kitûnt, hogy a bukaresti cégek kirendeltségei jobban alkalmazkodnak a bukaresti árakhoz, mint a kolozsváriak.

Sz. Cs.

Fãrcas, prefektus nem osztozkodik

(1. old.)

Kolozs megye parasztpárti prefektusa, Alexandru Fãrcas,, csütörtökön a Mediafaxnak nyilatkozva kerek perec leszögezte, nem hajlandó semmiféle osztozkodásra az RMDSZ, a Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Unió helyi szervezeteivel a minisztériumokhoz tartozó decentralizált intézmények vezetô tisztségeit illetôen. Véleménye szerint ugyanis nem az igazgatói székek számáról, hanem az azok betöltésére kiszemelt személyek szakmai felkészültségérôl kell tárgyalásokat folytatni. Fãrcas, maga is megerôsítette, a prefektúrán a munka egyszerûen lebénult, hiszen a vezetôk létbizonytalanságban tengôdnek, nem tudják, leváltják-e ôket vagy sem.

„Vihar elôtti csend"

(1. old.)

uralkodik a Polgári Szövetség Pártjában — jelentette ki a Mediafaxnak dr. Nicolae Maier, a PSZP helyi szervezetének elnöke. A PSZP országos tanácsának ülése alkalmával alapos átszervezésre kerül sor — mondotta Maier, aki szerint a PSZP-nek továbbra sincs szándékában belépni a Nemzeti Liberális Szövetségbe.

Tôkés László cáfol

(1. old.)

Tôkés László csütörtökön a Királyhágómelléki Református Egyházkerület sajtószolgálata révén cáfolta, hogy keddi bécsi sajtóértekezletén olyan kijelentéseket tett volna, mint amelyeket a román média az EFE spanyol hírügynökségtôl átvett román hírügynökségi anyag alapján szájába adott.

Csütörtökön a legtöbb román lap „Tôkés László a magyarok autonóm kormányát követeli" és hasonló címek alatt közölte az EFE által az RMDSZ tiszteletbeli elnökének tulajdonított kijelentést, miszerint „szükség van a 3,5 millió romániai magyar autonóm kormányának létrehozására". A román rádió és a România liberã azonban kikérte Markó Bélának, az RMDSZ szövetségi elnökének véleményét, aki elmondta, nem tud ilyen nyilatkozatról, valószínûleg hamis hírrôl van szó, és az RMDSZ programjában semmi ilyesmi nem szerepel, amiként a szám (a 3,5 millió — a szerk.) is téves. Mint arról Barabás Zoltán, a püspökség sajtószolgálatának vezetôje telefonon tájékoztatta az MTI tudósítóját, Tôkés László bécsi útjáról hazatérve azonnal szükségesnek tartotta, hogy maga is cáfolja a neki tulajdonított nyilatkozatot, mivel az teljesen alaptalan, sajtóértekezletén ilyesmi egyszerûen nem hangzott el. A püspök szerint az EFE híre és az abból merítô romániai sajtóközlemények annak a lejárató kampánynak a részét alkotják, amely már hét éve folyik ellene, és kimerítik a szándékos hitelrontás fogalmát. A püspök az EFE hírügynökséget is felkérte, jelölje meg a hamis információ forrását.

Az egységpárti vezér Tôkés László letartóztatását kéri

(1. old.)

Funar polgármester nyílt levelet intézett Emil Constantinescunak, amelyben Tôkés László letartóztatását kéri. Tôkés kijelentései — amelyet a püspök különben azóta cáfolt — a polgármester szerint alkotmányellenesek, és veszélybe sodorják az ország épségét és biztonságát. Amennyiben az államelnök még ezek után sem tartóztatja le a püspököt, Constantinescunak a korrupció és a szervezett bûnözés ellen meghirdetett harca nem más, mint diverzió, a románok figyelmének elterelése az árnövekedések jelentette sokkról — véli Funar.

Az alapszerzôdés volt a fô diplomáciai esemény
Emil Constantinescu a diplomáciai testület tagjait fogadta

(1. old.)

A Románia és Magyarország közötti alapszerzôdés megkötését minôsítette Bukarest szempontjából az elmúlt év legfôbb diplomáciai eseményének Emil Constantinescu államfô azon a fogadáson, amelyet a diplomáciai testület tagjai számára adott.

A sajtó beszámolói szerint az elnök kijelentette: „Az a tény, hogy Románia és Magyarország között ma jószomszédsági és ôszinte együttmûködési kapcsolatok vannak, hivatalos megerôsítést kapott az alapszerzôdés megkötésével. Ez kétségkívül az elmúlt év legfontosabb diplomáciai eseményét jelenti, példaértékû eseményt, mivel végleg lezárta az elmúlt századokból örökölt történelmet, és szélesre tárta az utat olyan kapcsolatok számára, amelyek teljesen megfelelnek a mai idôknek. Példaértékû volt azért is, mert a romániai és magyarországi politikai erôk többségének egyetértésével valósult meg, ami szilárd és tartós alapot biztosít számára."

Az államfô kifejezte meggyôzôdését, hogy Románia hamarosan hasonló örvendetes hírekrôl számolhat be Ukrajna és a Moldovai Köztársaság vonatkozásában is, és bizakodóan szólt a kapcsolatok alakulásáról Oroszország, a dél-európai országok, Lengyelország és más államok vonatkozásában. Megerôsítette azt is, hogy Románia külpolitikájának kifejezetten stratégiai célja az európai és euroatlanti integráció, amely „az egyedüli elképzelhetô út arra, hogy befejezzük az 1989. decemberi forradalommal megkezdôdött nagy megújulási folyamatot".

Victor Babiuc védelmi miniszter a pénteki sajtójelentések szerint egy sajtóértekezleten ugyancsak nyilatkozott az utóbbi kérdésrôl. Kijelentette, hogy a jelenlegi politikai helyzetben Romániát „nem hagyhatják ki a NATO-ból". Véleménye szerint Románia a bôvítés elsô hullámában, és mindenképpen Magyarországgal együtt a NATO tagjává válik majd. Babiuc felsorolta, milyen feladatok várnak e cél elérése, ezen belül a román és a NATO fegyveres erôk közötti összeegyeztethetôség növelése érdekében a védelmi minisztériumra.

Jacques Chirac kitüntetéseket adott át Budapesten

(1. old.)

Jacques Chirac francia köztársasági elnök csütörtökön este a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítványának épületében kitüntetéseket adott át olyan magyar személyiségeknek, akik részt vettek az 1956-os forradalom eseményeiben, és sokat tettek a francia-magyar kapcsolatokért.

A kitüntetések átadása elôtt Chirac idézett Karinthy Ferenc Budapesti ôsz címû regényébôl, majd rámutatott: 1956-ban sok magyar gondolta úgy, hogy a történelem kerekét nem lehet visszafordítani, s a forradalom vérének, szenvedésének egyszer meg kell térülnie.

1956 októberében a magyar ifjúság fellázadt az önkényuralom ellen. A nagy történelmi csalódások, 1703., 1848-49. és 1945. elvetélt próbálkozásai után ismét az egész magyar nép kifejezte a függetlenség és a demokrácia utáni évszázadok sóvárgását. A magyarországi az európai történelem egyik legszebb forradalma volt, s széttörte alapjait annak a birodalomnak, amely a '80-as évek végén roppant végleg darabokra — mondta Chirac.

A francia köztársasági elnök elôször Göncz Árpádot tüntette ki, aki a Becsületrend Nagykeresztjét kapta. A Becsületrend Tiszti fokozatában részesült: Kosáry Domokos akadémikus, Földes Péter újságíró, Für Lajos volt honvédelmi miniszter, Mécs Imre, a parlament Honvédelmi Bizottságának elnöke. A Becsületrend Lovagi fokozatát nyolcan vették át a Francia Köztársaság elnökétôl: Kende Péter politológus, Méray Tibor (lapunk Párizsi tükör címû rovatának neves szerzôje) és Tardos Tibor író, Vásárhelyi Miklós történész, Andorka Rudolf, a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, Litván György, az '56-os Intézet igazgatója, valamint a budapesti francia nagykövetség két egykori munkatársa, Szelényi Edit és Németh Margit.

KRÓNIKA

Brikleni

(2. old.).

— Brikleni úr érti ezt?

— Úgy vagyok, mint a rádióbéli Illetékes elvtárs, én mindent értek.

— De hát ez mégis furcsa. Azt nyilatkozta az újságban a gázelosztó embere, hogy azért nincs a gáznak nyomása, mert a tél miatt megnôtt a fogyasztás, ráadásul a szükségesnél jóval kevesebbet kapnak.

— Ez bizonyára így van.

— De Brikleni úr, hogyan lehet többet fogyasztani kevesebbôl?

— Nehezen. De biztos abban, hogy többet fogyasztunk?

— Csak egy biztos, hogy rengeteget fizetünk.

— Ja? Valami haszna a gázosoknak is lehet, nem?

— Hogy érti ezt?

— Bizonyára ismeri a régi viccet a zsidó kereskedôvel. Folyvást arról panaszkodott: az egész üzlet tiszta ráfizetés! Mire megkérdezték tôle: akkor neki mibôl van a haszna? Hát abból, hogy hét végén zárva tart. A gázosok — ezek szerint — télen tartják a sábeszt.

(-is-)

Helyreigazítás

(2. old.)

Tegnapi lapszámunk már a nyomdába került, amikor faxon megérkezett a helyesbítés a Ki a mûvelôdési államtitkárjelölt? címû cikkbe beillesztett Szôcs Géza-nyilatkozat befejezô mondatára, amely helyesen így hangzik: Levelemmel a kormány iránti bizalmat reméltem erôsíteni azokban a magyar körökben, amelyekben szkeptikusan és gyanakvóan tekintenek a kormány mûködésére.

El akarjuk adni a püspök feje felôl a házat?

(2. old.)

— telefonált be szerkesztôségünkbe Mikó Lôrinc városi tanácsos, lapunk pénteki számában megjelent, Mûemlékházak bérlôinek figyelmébe címû írásunkkal kapcsolatban. Az unitárius egyház tulajdonát képezô, 1989. december 21. utca 10., 14. és 18. számú épületek lakóit is arra biztattuk: nyújtsák be vásárlási igényüket a Construct-Ardeal vállalathoz. A 16. számú ház sem lehet eladó, hiszen az magántulajdonban van. Hát ilyen megbízhatók a magukat megbízhatónak valló forrásaink! Az ügy esetleges további részleteitôl, fejleményeirôl a késôbbiekben, tájékoztatjuk olvasóinkat és egyben az érintettek szíves elnézését kérjük.

VÉLEMÉNY

Ismertessük meg magunkat a román társadalommal!
...De hogyan?

(3 old.)

A Szabadság 1997. január 14-i számában Fey László „Új helyzet, új feladatok" c. cikkében felhívja társadalmunk és az RMDSZ figyelmét arra, hogy kormánybeli helyzetünkbôl következôleg milyen új feladatok várnak ránk az eddigi állandó védekezés helyett. Sok megszívlelendô feladatra hívja fel a figyelmet (talán feleslegesen nagy terjedelemben). Íme, egy kis emlékeztetô tallózás: „nem jól sáfárkodunk ifjúságunk tálentumaival" (a román nyelv ismeretére célozva), „sok fiatal nem fogta fel, hogy megváltozik a világ", „sajátos nemzetiségi problémáink nem oldódhatnak meg egy csapásra", „ne csak sajátos problémáinkkal foglalkozzunk" stb.

Megragadott az a megállapítása, hogy párbeszédünk a román társadalom jóindulatú elemeivel nem kielégítô. Fey László megteszi, amit tehet, sok cikket ír román nyelvû lapokba, azokba (a volt ellenzékiekbe), melyek ezeket meg is jelentetik.

Aktuális példa az a cikke, amely — Radikálisok és mérsékeltek az RMDSZ-ben címmel — január 7-én jelent meg a „22" címû lapban. Sajnálom, hogy e cikket terjedelmi megfontolásokból nem közölheti a Szabadság teljes egészében, mert úgy állítja be a szerinte egyértelmûleg „kétszárnyú" szervezet helyzetét, mintha a két határeset — radikális és mérsékelt — közt éles választóvonal lenne, noha a tagság, sôt, a vezetôség nagy része is, köztes beállítású , sôt, az SZKT-ülések s a választások alapján, jórészt mérsékelt .

A radikálisok jellemzésére a jelzôk hosszú sora szolgál (türelmetlen, autonomista, noha nem tudja, ez mit is jelent, patetikus, nosztalgiázó, büszke, retorikus), csupán az ördögpata és a szarv hiányzik. Nyilván, a magyarországi ellenzék támogatja (ezért „elég befolyásos és anyagi forrásokkal rendelkezik"), amely a konzervatív értéket horthysta-arisztokrata nosztalgiává, a kereszténységet antiszemitizmussá, a hazafiságot nacionalizmussá degradálta. Radikális támogató, kénkôszagú a Magyarok Világszövetsége, a romániai magyar sajtó „jó része" (mare parte), és természetesen a Duna Televízió. A radikalizmus elterjettebb a Székelyföldön (hány százalék szavazatot kapott a most Hargitának nevezett megyében Borbély Imre?) és a „politikailag alacsonyabb nívójú" magyarok körében. Még szerencse, hogy az irredentizmus talaja gyenge, mert az „ilyen elképzelések a fantázia birodalmába tartoznak, minden esély nélkül" — mintha más irredentizmus elleni érvet az RMDSZ nem fogadna el.

A realista, kompromisszumkeresô, gyakorlatias, ésszerû, a román „érzékenységet" messzemenôen respektáló mérsékeltek majdnem angyalszárnyakkal jelentkeznek. Ezeknek szélsôségeirôl (akik gyermeküket az „érvényesülés miatt" román iskolába iratják, velük otthon is — bár hibásan — románul beszélnek, majd 1990-ben kimenekítették ôket az „anyaországgá" elôléptetett „magyarba", ahol panaszkodtak, hogy román iskolába kényszerítették ôket), nem esik szó. Egy mérsékelt — Frunda György — meg is neveztetik, de arról nem esik szó, hogy a fenti bekezdésben említett radikális arány ellenére miért kapott sok szavazatot.

A szerzô azonban megvédi „az RMDSZ-t, azt az ismert megfogalmazást, hogy az RMDSZ irredenta szervezet, amelyet a magyar kormány irányít", pontosabban csupán e jellemzés második részét , mondván, hogy Hornék nem folytatnak irredenta, nacionalista politikát; ellentétben az ellenzékkel, amely a radikálisokat biztatgatja, amely szárny „bár elég befolyásos, kisebbségben maradt a kényes kérdések többségének megvitása és megszavazása alkalmából".

Az elôbbiekbôl, most már döntse el a román olvasó, irredenta-e az RMDSZ, és többségben vagy kisebbségben vannak-e a radikálisok. Sôt, kérdezze meg Mari nénit, János bácsit, radikális-e vagy mérsékelt?

Bevallom, nehezen tudom a fenti cikket nem hozni kapcsolatba azzal (a bolsevista-kominternista Bányai László hagyatékában talált) 1934-beli dokumentummal (Szabadság, 1997. jan. 13.), amely igazolja, hogyan igyekeztek a kommunisták a mai RMDSZ jogelôdjét, az Országos Magyar Pártot elôbb belülrôl, majd a MADOSZ megalakítása által kívülrôl szétszakítani, lerombolni. Természetesen sikertelenül, hisz a kommunisták száma elenyészô volt.

A „22" címû lap rangja megkövetelné, hogy Fey László cikkére az RMDSZ magas szinten (Markó Béla, Takács Csaba, Frunda György) reagáljon.

Nagy László

Megnyitották a Mikszáth-emlékévet

(3 old.)

Mikszáth Kálmán átmeneti kor szülötte volt, olyan koré, amely nem tartozott a magyar szellemtörténet legfényesebb fejezetei közé. Írásai azonban mintha utoljára összegyûjtötték volna a régi világ minden édességét, még mielôtt a XX. században fanyarrá változott volna minden íz — mondta Magyar Bálint, Magyarország mûvelôdési és közoktatási minisztere, az Országos Mikszáth Kálmán Emlékbizottság elnöke Balassagyarmaton, az író születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett emlékév megnyitóján. Beszédében hangsúlyozta: Mikszáth egyszerre volt modern és konzervatív. Életmûve kapocs a XIX. századi magyar hagyomány és az új európai elbeszélô irodalom között. A kultúra olyan szeletét, mint a mikszáthi életmûvet óvni kell, ugyanis olyan kincsrôl van szó, amely szembeállítható az értéktelenséggel.

Az emlékév határon túli — felvidéki és erdélyi — eseményeivel kapcsolatosan Magyar Bálint kiemelte: nemcsak az a cél, hogy a határon túl a magyarok olvassák Mikszáthot, hanem, hogy szlovákul is egyre többen hozzájussanak írásaihoz. Hiszen többek között éppen az ô mûvészetén keresztül nyújthatnak egymásnak békejobbot a tót atyafiak és a jó palócok.

Balassagyarmaton a Mikszáth Kálmán Társaság díszközgyûlés keretében méltatta a másfél száz esztendeje született író életmûvét. A közgyûlésen Juhász Ferenc Kossuth-díjas költô emlékezô szavait követôen Sinkovits Imre tolmácsolásában elhangzott az író valószínûleg utolsó nyilvános beszéde, amelyet a negyvenéves írói jubileuma alkalmából rendezett fôvárosi ünnepségen mondott el. Az ünneplôk kora délután a volt vármegyeháza elé vonultak, ahol megkoszorúzták a város egyik jelképévé vált Mikszáth-szobrot, majd a Horváth Endre Galériában megnyitották Réti Zoltán balassagyarmati festômûvész Mikszáth-sorozatának elsô nyilvános tárlatát. A palóc fôváros egész napos eseménysorozata este fáklyás felvonulással ért véget. Az emlékezô ünnepségsorozat pénteken a szlovákiai Szklabonyán, Mikszáth szülôfalujában folytatódott, ahol szobrot avattak az író tiszteletére, s átadták a Mikszáth-emlékházban újjárendezett kiállítást.

Kétnyelvû tisztázás

(3 old.)

Buchwald Pétert, Kolozs megye hosszú viták után kinevezett alprefektusát elsô lépésként a kétnyelvû táblák melletti elkötelezettségét tükrözô nyilatkozatával tette „nevezetessé" a román sajtó. S mivel az árnyalati különbségek a közéletben fontos szerepet játszhatnak, feltûnô a Mediafaxnak adott ugyanazon nyilatkozatnak a tálalása két kolozsvári napilapban. Az Adevãrul de Clujban közölt szövegbôl elhallgatták azt a „csekélységet", hogy a kétnyelvû táblák használata belefér a ma érvényes hazai törvényadta lehetôségekbe. Innen a „jóindulatú" sugallat, mintha valamiféle önkényes ízû saját ötletrôl lenne szó. A Szabadságban napvilágot látott sorokból viszont a gyanakvóbb olvasó úgy érezhette, mintha Kolozsvár az utolsó tervbe vett település lenne, ahol alkalmazni fogják a kétnyelvû táblákat.

Az alprefektus dolgozószobájában állandó a forgalom. „Négy évig voltam szenátor, de ilyen intenzív mediatizálásban nem volt részem" — vallja be Buchwald Péter, majd a Szabadság külön kérésére elismételi a Mediafaxnak adott rövid nyilatkozatát:

— A kétnyelvû táblák alkalmazása lehetséges Románia érvényben levô törvényei és a Kisebbségi Keretegyezmény értelmében. Ezeknek a végrehajtása minden egyes városi és megyei tanács hatáskörébe tartozik. Azt hiszem, tekintettel arra, hogy Kolozsváron a városi tanács és a megyei tanács RNEP-többségû, valószínû, hogy ezt a határozatot az utolsók között fogja meghozni. A prefektúra, mint intézmény, ideértve az alprefektust is, nem lehet ilyennek a kezdeményezôje. Nem tartozik a hatáskörébe. Én, mint RMDSZ-politikus, közvetlen úton, a városi és megyei tanácsban levô RMDSZ-tagokon keresztül mindent meg fogok próbálni, hogy Kolozs megyében is minél hamarabb ilyen határozat szülessen.

Ha igaz, hogy minden csoda három napig tart, a közeljövôben lankad a sajtó kezdeti ostroma az „új csoda", a magyar alprefektus iránt, és a szenzációkeresés helyébe fokozatosan a hétköznap munkahírei kerülnek.

Ördög I. Béla

Egy érv a további politikai tisztogatás mellett

(3 old.)

1990 januárjában Béke Nobel-díjra javasoltak a világ ismertebb személyiségei közül vagy egy tucatot, köztük, nem éppen utolsónak a listán, Tôkés Lászlót. Az Ager-Rompres azonnal hatalmas munkába kezdett. Költséget, fáradságot és közmondásos szakértelmet nem ismerve megkereste a világ talán egyetlen hírügynökségi jelentését, amelyben valamilyen okból — talán sajtóhibából — Tôkés lemaradt a jelöltlistáról. És ezt a hiányos listát közölte, „dacolva" Ion Iliescu útmutatásával, aki akkor még a román forradalom hôsének tekintette a temesvári népfelkelés elindítóját.

Az volt az egyik elsô jele annak, hogy a kapitalizmus mûvének a néppel és a népért való építését ott akarják elkezdeni, ahol abbahagyták a sokoldalúan fejlett szocializmust: kirekesztésünkkel.

A balszélsôséges vatra-szellem hétévnyi uralkodása után ugyanaz a Rompres költséget, fáradságot, közmondásos szakértelmet és még nem teljesen leépített külföldi ügynökhálózatot nem kímélve felfedezi, hogy van egy EFE nevezetû hírügynökség, amely sajtóbakik terjesztésére szakosodhatott, és annak termékét veszi át, idézve, hogy Tôkés László állítólag 3,5 millió magyarnak független kormányt akar.

A Rompres minden, csak hülye nem. Nagyon jól tudja, hogy Tôkés László álmából fölriasztva sem téveszti össze az erdélyi magyarok számát a határon túli európai összmagyarság számával. A Rompres nagyon jól tudja, hogy elhallást, elírást idézett. Nem azért, hogy kinevettesse azt a bizonyos EFE hírügynökséget, hanem többek között azért, hogy Radu Seucea, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Egyetemi Ifjúsága kolozsvári szervezetének elnöke követelhesse Tôkés László kirúgását az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségébôl (belsô ellendrukkerek nem kis örömére).

Az egyetemi ifjúsági elnök szellemi képességeirôl most nem érdemes értekezni, a lényeg az, hogy ha a közszolgálati hírközlésben megkezdôdött a diverziószakértôk tisztogatása, az RMDSZ-nek meg kell ragadnia az alkalmat: a szomorú tények felmutatásával követelnie kell hangulatmérgezôk mielôbbi félreállítását. Mielôtt újra elindítanák a jelzést a „bányászoknak", hogy a marosvásárhelyi gyógyszertárban nem szolgálnak ki románokat.

Nits Árpád

KOTYOGÓ
Ha bomba robban

(3. old.)

Csöndesen bandukoltam a sötétedô utcában, Hütyükém, amikor egy százhatvanöt-százhetven centiméter magas, erôsen ragyás arcú, zöld szabadidôruhát viselô ismeretlen személy van egy cigid? megszólítás után egyenesen a zsebembe nyúlt, kivette Helikonomat, rágyújtott, majd a paklit zsebre dugva, köszönés nélkül távozott. Hagytam útjára menni, és semmiféle ellenállást nem fejtettem ki, kerültem bárminô konfliktushelyzetet, nehogy a végén felelôsségre vonjanak és elítéljenek erôszakoskodásért.

Tettem ezt már azért is, mert a szomszédomat, aki egy kissé ideges ember, arról kérdezték meg az utcán, hogy hány óra? Ezután drága Omegája gazdát cserélt. Ô azonban a feltételezett támadó után loholt, galléron ragadta és visszakövetelte az óráját. Ebbôl dulakodás, majd verekedés lett, miközben mindkettôjüket elfogták és bekísérték. A feltételezett támadó kijelentette, hogy az óra az övé, és szomszédom akarta tôle elvenni. Menten kiderült, hogy a szomszédomnak ügyvédre (tíz óra ára) és tanúkra (semmi pénzért) lenne szüksége. Szomszédom alig tudott megszabadulni, és másnap betört az ablaka...

Mindebbôl az a tanulság, Hütyükém, hogy nem szabad pánikba esni, de óvatosnak kell lenni. Törvényeink drákói szigorral ôrzik a személyiségi jogokat. Ha egy kézigránátot találsz a fehérnemûs szekrényedben, hozzá mellékelve egy levélke, amely szerint ez csak figyelmeztetés, de ha nem perkálsz le havonta iksz összeget a maffia-szakiskola javára, akkor jön a robbanó szekrényakna — nos, ilyenkor nem szabad túl meszszemenô következtetéseket levonni. Reménykedni lehet abban, hogy hátha ezt a pénzgyûjtô egyletet egy másik pénzgyûjtô egylet a levegôbe röpíti, és akkor lélegzethez jutsz.

De a gyakorlat azt mutatja, hogy ilyen ügyekben följelentést tenni, tanúskodni vagy információkat adni könnyelmûség, és nagy kárt okozhat. Ha bomba robban melletted, úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna. Mondom ezt már csak azért is, Hütyükém, mert a napokban megkérdeztek egy szociálpszichológust: miért van a sok robbantás? Mire ô, aki kívülrôl, bévülrôl alaposan ismeri a társadalmat, azt mondta:

— Robbantások mindig is voltak és lesznek. Csakhogy ezeket most fölnagyítja a társadalom, mert ebben éli ki a frusztráltságát.

Tudod, mi a frusztráltság, Hütyükém? Az a bénító, kellemetlen érzés, amikor valamit meg akarsz tenni és nem tudod megtenni. Nos, e tudományos megállapítástól magam is frusztrált lettem: szerettem volna a pszichológust egy vaskos szociológiai tanulmánnyal, amely az utóbbi öt év bûnügyeirôl szól, jól fejbe vágni. De nem tehettem.

Sinkó Zoltán

Még nagyobb korrupciós botrányhullám várható

(12. old.)

Parlamenti vakációjának befejeztével Iuliu Pãcurariu szükségesnek tartotta közölni a sajtóval, hogy a kolozsvári polgármester jelenléte a megyei korrupcióellenes bizottságban nem sok reményre ad okot, Funarnak elôbb a saját családjában kellene megvizsgálni a pénzalapok törvényes kezelését. A felesége és a fia vállalatának sajátos együttmûködésérôl beszélt, valamint jelezte, hogy a Funar-familia érdekeltségû Transilva, amely munkásait decemberben fizetés nélkül hagyta, majd januárban kényszerszabadságra küldte, épp a tegnapelôtt alkalmazott tanácsosnak két nyugdíjast milliós fizetéssel.

Néhány keresetlen szóban elmondta azt is, hogy Ion T,iriac ismert bankember 250 olyan Mercedes kamiont hozott be az országba, amelyet Nyugaton nem engednek közlekedni, emiatt az új közlekedési miniszterrel hamarosan meggyûlik a baja. Egyébként a korrupciós ügyeknek olyan hulláma indul el a napokban, hogy azok között a Dacia Felix Bank (DFB) botránya eltörpül — jósolta, majd átadta a szót vendégének, Mihai Câmpeanunak, aki a DFB igazgatójaként mondta el véleményét a lecsengôben lévô botrány lényegérôl. A hibás elsôsorban maga a bank, a Román Nemzeti Bank csak annyiban tévedett, hogy a maga mentére hagyta a dolgokat, nem lépett fel határozottan, amikor a DFB halmozni kezdte a sürgôsségi hitelek büntetô kamatait. Sever Mures,an letartóztatása után azonban kezdenek visszatérni az elkallódott kinnlevôségek. Érthetô — mondotta az igazgató —, Sever Mures,an magánrepülôhöz és Las Vegashoz szokott, szûknek érzi a cellát, amelybôl a kiutat a szétszórt hitelek visszanyerése jelentheti.

A helyi kormányintézmények vezetô állásainak elosztásában bekövetkezett megtorpanást Pãcurariu szerint hétfôn oldják fel a kormánnyal való tárgyaláson.

(nits)

Megvásárolhatók az 1945 elôtt épített állami lakások is

(12 old.)

A szenátus csütörtöki ülésén jóváhagyták az állami és gazdasági vagy költségvetési egységek alapjaiból épült lakásokra és más rendeltetésû helyiségekre vonatkozó 1992/85-ös törvény módosítását.

A dokumentum kiterjeszti az említett törvény hatályát, tehát a fôbérlôk megvásárolhatják a lakásokat és mellékhelyiségeket, amelyeket olyan magántôkével rendelkezô jogi személyek alapjaiból építettek, akik beszüntették tevékenységüket 1945. március 6. után, illetve gazdasági vagy állami költségvetési egységekké alakultak.

A törvénytervezet lehetôvé teszi a fôbérlôknek egyetlen lakás megvásárlását. Nem adják el a luxuslakásokat és a protokoll-lakásokat, amelyek továbbra is állami tulajdonban maradnak.

A lakások felértékelését és eladását a hatályos törvényeknek megfelelôen végzik az országos bruttó minimálbér növekedésével összhangban indexelt áron, a garázsok árát pedig ezek forgalmi értékén állapítják meg.

A törvénytervezet összhangban van az e téren született eddigi törvényekkel, és a lakásalap teljes privatizálását eredményezi.

Iliescut választották a volt kormánypárt elnökévé

(15. old.)

Ion Iliescu volt államfôt választotta hivatalosan is elnökévé pénteken délelôtt megnyílt rendkívüli országos konferenciáján — kongresszusán — a volt kormánypárt, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja. A tanácskozás kezdetén Oliviu Gherman, a párt eddigi elnöke benyújtotta lemondását, és ezt követôen került sor arra, hogy Iliescu formailag is átvegye az 1992-ben az ô támogatására létrejött párt vezetését. A létrejötte óta Iliescu politikai bázisát képezô RTDP tavaly mind a helyi, mind a parlamenti választásokon, és az elnökválasztáson is vereséget szenvedett.

A rendkívüli pártkonferenciával az RTDP célja az, hogy visszanyerje elvesztett népszerûségét.

Kihallgatják Miron Cozmát

(15. old.)

Bukarestben csütörtökön megkezdôdött és pénteken folytatódott Miron Cozmának, az 1991. szeptemberi fôvárosi „bányászjárás" során elkövetett törvénytelenségekkel kapcsolatban letartóztatott bányászvezérnek a kihallgatása. A csütörtöki menet kilenc órán át tartott, és tartalmáról semmit sem közöltek.

A bányászvezér hívei ôrizetbe vétele óta két kisebb, békésen lezajlott felvonulást szerveztek Petrozsényben, és szombatra hirdettek nagyobb gyûlést elsôsorban azzal a követeléssel, hogy Cozma szabadlábon védekezhessen a vádak ellen. A rendôrség arra hivatkozva vette ôrizetbe, hogy a korábbi idézéseknek a bányászvezér nem tett eleget.

A politikai megfigyelôk szerint egyébként Miron Cozma korántsem az egyedüli felelôse a bányászjárásoknak és az azok során elkövetett dúlásoknak. Az Evenimentul zilei például pénteki számában közli Ilie Torsannak, a Zsil-völgyi bányászszakszervezet alelnökének levelét, amely Miron Cozmát védelmezve többek között arra utal, hogy az 1990. júniusi dúlásokban nem csak a Zsil-völgyi bányászok vettek részt.

Az ô változata szerint 1990 júniusában ötezer ember érkezett vonaton a Zsil-völgyébôl, viszont az Iliescu elnökkel a kiállítási csarnokban lezajlott találkozón húszezer ember volt jelen. „Mind bányászoknak látszottak. Kik voltak a többiek?" — kérdezi Ilie Torsan, közvetve utalva azokra a hírekre, hogy bányászruhákban valójában karhatalmi erôk is közremûködtek az akkori demokratikus ellenzék elleni erôszakos cselekményekben.