1997. január 31.
(IX. évfolyam, 24. szám)
Szerdán Emil Constantinescu államfô vezetésével megtartotta elsô munkaülését a korrupció és a szervezett bûnözés ellen létrehozott országos tanács, amelyben részt vesznek az összes érdekelt tárcák és szolgálatok vezetôi. A testület elhatározta, hogy munkacsoportokat hoz létre a kôolajipar és a mezôgazdaság területén mûködô maffia-jellegû struktúrák elleni küzdelemre. Az államelnökség elôzôleg közleményt adott ki, amelyben leszögezte, hogy ezeken a területeken olyan helyzet alakult ki, amely súlyosan veszélyezteti az ország energetikai és élelmezési biztonságát.
Az ülésen elhatározták továbbá, hogy országos programot dolgoznak ki a korrupció elleni küzdelemre, illetve, hogy a tanács minden tagja ajánlásokat dolgoz ki az általa képviselt testület helyi, vidéki képviselôi számára — akik a maguk részérôl a helyi korrupcióellenes bizottságokban vesznek részt. Értékelték a megyei korrupcióellenes bizottságok munkáját, és egy sor intézkedést hoztak annak javítására.
Emil Constantinescu a tanács ülése elôtt tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a lakosság támogatja a korrupció elleni akciót, és annak rendkívül pozitív volt a nemzetközi visszhangja is.
Románia az elmúlt évben 8 000 milliárd lejt (2,2 milliárd márka) fordított a gazdaságtalan állami vállalatok finanszírozásra. Ez az állami bevételek egynegyedének felel meg, az elôzô kormány által megadott adatok szerint.
Az állami deficit több mint háromszor nagyobb a tavaly novemberben feltételezettnél. — Becsaptak bennünket — mondta Petre Roman, a Szociáldemokrata Unió elnöke a bukaresti Adevãrul csütörtöki számának nyilatkozva.
A Nicolae Vãcãroiu vezette elôzô kormány novemberben, a hivatal átadása elôtt röviddel, 33 606 milliárd lejben adta meg az állami bevételek nagyságát. Hogy valójában mennyi volt a költségvetés, most vizsgálják. A legutolsó becslések szerint a hiány a hazai össztermék 13 százaléka volt, nem pedig 4,1 százaléka, mint azt a korábbi kormány állította. Románia a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött megállapodásban azt vállalta, hogy a hiány nem lépi túl a GDP 2,2 százalékát.
Bukarest most tárgyalásokat folytat az IMF-fel új hitelszerzôdés megkötésérôl. Az IMF a korábbi, 1994-es megállapodásban elôirányzott hitelt leállította, mivel Románia nem teljesítette a feltételeket. Az infláció tavaly 60 százalékos volt, kétszer olyan magas, mint amennyirôl az IMF-fel megállapodtak. — A gazdaságtalan mamutvállalatokat a lehetô leggyorsabban be kell zárni, különben éhen halunk — mondta Petre Roman az Adevãrulnak.
Január utolsó napjára a dollár hivatalos árfolyama 5932 lej lett, ami azt jelenti, hogy egy hónap alatt 47 százalékkal értékelték le a lejt. A szakértôk, bár nem tudnak közös nevezôre jutni a jelenség magyarázatában, a következô okokat sorolják fel: a költségvetési hiány mérete, krónikus külkereskedelmi mérleghiány, fölös pénzmennyiség a napi forgalomban, a sokkterápiával felfokozott dolláréhség.
Február elsején megkezdôdik a teljes árfelszabadítás az energia, a kenyér, a tej, a hús, a vízszolgáltatás, mindennemû szállítás, a telefon esetében, és ezzel széles úton váltják zöldre a szemafort az infláció elôtt, amely a sokkterápia oka és okozata is egyben. Ha pedig beváltják a mezôgazdasági termékek ártámogatásának megszüntetésére vonatkozó terveket, akkor ezt az ágazatot is eltemetjük
Úgy néz ki, hogy a megpróbáltatásokkal járó hideg telet forró tavasz követi, mert a szociális háló hatása eddig nem érzékelhetô, és februárban is jelentéktelen lesz. Nônek a kamatok, értéktelenedik a pénz, fizetésünk 75-78 százalékát költjük élelemre, és nem látszik az alagút vége.
Sajnos, amit január elsô hetében írtunk, hogy 40 százalékos pénzromlásra számíthatunk, túl derûlátó jóslatnak bizonyult. Úgy tûnik, hogy aki a sokkterápiát kitalálta, nem vette eléggé számításba a helyi sajátosságokat, a balkáni valóságot, azt, hogy bizonyos túlnyomástól a puliszka is robbanhat.
Tom Lantos amerikai képviselô csütörtökön kétnapos bukaresti látogatásának befejeztével tartott sajtóértekezletén kijelentette: támogatja, hogy Románia, Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovénia egyszerre kezdjék meg a tárgyalásokat a NATO-val a csatlakozásról.
Ha ez a személyes elgondolása nem érvényesülne is, ez nem jelentene tragédiát Románia számára, mivel az ország mindenképpen jó úton halad, és ezért nem olyan fontos, hogy az elsô, második vagy harmadik évben kerül sor a csatlakozásra — mondta Lantos.
A befolyásos amerikai politikus, akit fogadott Emil Constantinescu elnök és Victor Ciorbea miniszterelnök is, többek között hangsúlyozta: a romániai magyarságot illetôen türelmetlenül várja az új helyzetben azoknak a ,,nagyon ésszerû" céloknak a megvalósítását, amelyeket már évekkel ezelôtt is kifejtett a sajtónak korábbi látogatásain — így a kolozsvári magyar egyetem újbóli megnyitását. A magyar nyelv, az irodalom, a kultúra, a hagyományok tiszteletben tartása növelni fogja Románia erejét, ahogy Svájc erejét is növeli a német, francia, olasz közösségek léte, mûködése.
Akárcsak korábbi látogatásain, ezúttal is nagy örömére szolgált, hogy találkozhatott a romániai magyar közösség vezetôivel, akik úgy érzik, hogy elfogadták ôket, és türelmetlenül várják, hogy kivegyék a maguk részét a munkából — mondta az amerikai képviselô, aki elôzôleg elismerôen nyilatkozott arról, hogy több mint két emberöltô óta elôször került sor békés hatalomátadásra Romániában, és az RMDSZ arányának megfelelô képviseletet kapott a kormánykoalícióban. Románia letette a demokratikus vizsgát, errôl fog beszámolni az amerikai elnöknek és más vezetôknek — közölte.
Tom Lantos megjegyezte, hogy ha nem kötötték volna meg a magyar-román alapszerzôdést, akkor most nem lehetne a NATO-ba való román belépésrôl beszélni. A NATO ugyanis nem szándékozik etnikai vagy nemzeti viszályokat beemelni szervezetébe, ugyanakkor demokratizáló, stabilizáló szerepe van, és senki ellen, így Oroszország ellen sem irányul. A NATO bôvítése egyben stabilizáló hatásának kiterjesztését is jelenti Közép- és Kelet-Európára — mutatott rá Lantos.
Az amerikai képviselô bukaresti tartózkodása során találkozott Ion Iliescu volt államfôvel, a legnagyobb ellenzéki párt elnökével is az amerikai nagykövet rezidenciáján.
Victor Ciorbea miniszterelnöknél tett látogatása során elsôsorban gazdasági kérdésekrôl, a reformról és az ahhoz szükséges intézkedésekrôl folytatott eszmecserét. A miniszterelnök a vendég támogatását kérte az amerikai beruházások növeléséhez, az amerikai képviselô pedig bátorítónak nevezte a kormány elképzeléseit és a korrupció elleni harcot, amely hatásával elôsegítheti a külföldi tôke beáramlását.
Már az elôzô tanácsülésrôl készült jegyzôkönyv kivonata is hosszas vitát váltott ki a tegnapi rendkívüli összejövetelen. Az említett dokumentum ugyanis arról szólt, hogy a kolozsvári városi tanács ellenzi a magyar fôkonzulátus létesítését. Holott a kérdés megvitatásában az RMDSZ, a Demokratikus Konvenció, a '93-as Liberális Párt és a Polgári Szövetség Pártjának tanácsosai nem vettek részt, és ki is vonultak az ülésterembôl. A döntés tehát nélkülük és a törvényes feltételek betartásának a mellôzésével született — emlékeztette a jelenlevôket Molnos Lajos. A tanácsosok végül úgy döntöttek, hogy az ellenzék távozása miatt nem volt meg a kvórum.
Bucur Ildikó javasolta, hogy töröljék a napirendi pontok közül a konzulátusra vonatkozó közvélemény-kutatás megszervezésével kapcsolatos határozattervezetet, majd ismertette az RMDSZ erre vonatkozó, és a sajtóban már közölt álláspontját. Javaslatát azonban a tanács elvetette. A polgármester pedig egyenesen arra hivatkozott: maga Victor Ciorbea miniszterelnök is érdekelt az ügyben, hiszen felesége szülei Kolozsváron laknak, szeretné tudni, milyen a hangulat a városban. Szemrebbenés nélkül állította: a miniszterelnök, hét eleji találkozójuk alkalmával, maga is szorgalmazta a közvélemény-kutatás megszervezését, hogy aztán ennek a dokumentumnak az alapján tárgyalhasson a magyar féllel. Mircea Gavrilã parasztpárti tanácsos azonnal replikázott: ha mindez igaz, már rég értesítették volna a kormány helyi képviseletét, a prefektúrát is. Az egységpárt mindössze 1 millió lejt kért a tanácstól a kérdôívek beszerzésére, de erre sem gyûlt össze az elégséges szavazatszám. Az ötletet a 31 tanácsosból csak 15 támogatta. És ekkor megtörtént a lehetetlen: az ülést vezetô Caius Coms,a egységpárti tanácsos kijelentette, hogy a javaslatot a tanács elfogadta. A jogi kérdések városházi szakértôje, Titus Jude pedig úgy vélte: az elnök döntése mindennemû törvény fölött áll. A kérdés most már csak az: ilyen körülmények között minek egyáltalán ülésezni?
A polgármester hírügynökségeknek már azt nyilatkozta, hogy pénteken kezdôdhet az aláírásgyûjtés.
Sorin Cocis,, a '93-as Liberális Párt tanácsosa kérte, hogy beszéljék meg azon fiatalok helyzetét, akik az 1994-ben hozott 19-es számú kormányhatározat értelmében 10%-os elôleg befizetése ellenében kedvezményesen juthatnak lakáshoz. A több mint 190 család az építkezések be nem fejezése, a szerzôdésben levô határidô be nem tartása miatt kezdetben beadvánnyal fordult a kormányhoz, ez visszaküldte az iratcsomót a megyefônökségre, hogy innen a polgármesteri hivatalhoz jusson. Az Arinilor 12-14. és 11-13. szám, valamint a Csillagvizsgáló (Observatorului) utcában építendô tömbházakat a szerzôdés megkötésétôl számított tizenhat hónap alatt kellet volna átadni, viszont ez mind a mai napig nem történt meg. Molnos Lajos megjegyezte, hogy a szobrok és feliratok helyett a fiatalság égetô kérdéseinek megoldására, így a lakásépítésre kéne pénzt áldozni, Funar polgármester azt javasolta, hogy az újonnan létrejött korrupcióellenes bizottsághoz is forduljanak problémájukkal. A felháborodott fiatalok azzal az ígérettel távoztak, hogy a polgármesteri hivatal kivizsgálja az ügyet, felelôsségre vonja a vétkeseket.
Újságírók kérdésére válaszolva a fiatalok szóvivôje elmondta: „Reméljük, hogy valóban úgy lesz, ahogy ígérték nekünk, vagyis az ifjúság kérdései elsôbbséget élveznek. Ki kell vizsgálni, ki a hibás a késlekedés miatt. Ha az ígéretet nem tartják be, addig fogunk a helyi tanács üléseire járni, ötven-száz ember, amíg számunkra kedvezô döntés születik."
Kerekes Károly , az RMDSZ marosvásárhelyi képviselôje a marosvásárhelyi ügyészségen feljelentette Makkai Jánost, a Népújság fôszerkesztôjét és Mózes Edit szerkesztôt. A parlamenti képviselô a megyei RMDSZ-választásokról szóló tudósítást gyalázkodásnak tartotta. Válaszát a lap közölte, a képviselô viszont azt kifogásolja, hogy cikke nem az elsô oldalra került.
Emil Constantinescu államfô péntek reggel egyhetes davosi, brüsszeli és párizsi körútra indul, amelynek keretében még aznap Arnold Koller svájci elnök ebédjén Göncz Árpád magyar köztársasági elnökkel találkozik, majd másnap délelôtt Soros Györggyel folytat megbeszélést. Egy másik találkozón a tervek szerint Václav Klaus cseh államfôvel tart eszmecserét Davosban.
Hétfôn Constantinescu Brüsszelbe utazik, ahol Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke ad tiszteletére ebédet, másnap Javier Solana NATO-fôtitkárral találkozik, s több más európai és euroatlanti intézmény vezetôivel is eszmecserét folytat. Végül szerdán és csütörtökön Párizsban tart elôadást, és az OECD vezetôivel irányoztak elô megbeszéléseket.
indít az Európai Integráció Országos Szövetsége (LINIE). A költemény maximálisan három oldal terjedelmû lehet. Beküldési határidô: 1997. április 15. Cím: Babes,-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, Kogãlniceanu utca 1. szám. A borítékra írják rá: Pentru concurs. A rendezvényt anyagilag a Soros-alapítvány támogatja.
Miért drágítják az élelmiszereket?
— Azért, mert a Világbank éhgyomorral akarja megvizsgálni Romániát.
Ellentmondásos híreket közölt a kolozsvári sajtó arról, hogyan fogadta a Történelmi Múzeum igazgatója, Gheorghe Lazarovici a Mûvelôdési Minisztérium legújabb határozatát, amelynek alapján meg kell pályáznia székét. Amit egyébként más is megtehet.
Kérdésünkre az igazgató elmondta: 1993. április 1-jén, amikor állását elfoglalta, a múzeum a Megyei Mûvelôdési Tanácshoz tartozott. Kinevezése tehát helyben történt, amit késôbb a minisztérium is jóváhagyott. Marin Sorescu minisztersége idején aztán a múzeum közvetlen minisztériumi fennhatóság alá került, és bekérték személyi adatait, tudományos és adminisztratív tevékenységét tartalmazó dossziéját, és közölték: állásáért versenyvizsgáznia kell. De közben kicserélôdött a miniszter. Viorel Mãrginean idején iratait újból bekérték, de a vizsga ismét elmaradt, mert jött az újabb bársonyszékbérlô, Grigore Zanc. Az elôzmények ismeretében mi sem természetesebb, mint hogy a vizsga ismét elmaradt. A kormányváltással aztán újból terítékre került a téma, és Ion Caramitru, ez egyszer, úgy tûnik, nem halogatja a versenyvizsgát. Gheorghe Lazarovici bizakodó. Nem fél a megmérettetéstôl. Szerinte nem sokan dicsekedhetnek hozzá hasonló komoly tudományos tevékenységgel, amit szüntelen szervezô és adminisztratív munkával párosított.
Hamarosan elválik, hogy áprilisi tréfa volt-e kinevezése, vagy sem.
A címbeli kérdés valószínûleg költôi, amire nem lehet megbízható választ kapni. A múlt héten szinte napi rendszerességgel érkeztek hírek a telefondrágulásról. Megkerestük a kolozsvári vezérigazgatót, aki arra hivatkozva cáfolta a hírt, hogy bukaresti felettesei sem tudnak konkrétumot a drágulásról. Ugyanaznap este újabb hírügynökségi hír: a távközlési miniszter sajtótájékoztatón jelentette be, február 1-jétôl emelkednek az árak. A hírt a fôvárosi tévéadók is megerôsítették. Mi újból megkerestük a telefonpalota igazgatóságát, ahol kiderült: még nem tudnak semmit, hivatalos értesítést nem kaptak Bukarestbôl. Azt sem tudják, mikor érkezik meg a hivatalos átirat.
Ezek után mindenki legyen nyugodt: a telefonszámla egyszer csak magasabb lesz...
Év elejétôl Kolozs megyében 12 tûzeset színhelyére szálltak ki a katonai tûzoltók. A tûzesetek többsége a fûtôtestek helytelen használata miatt történt. Leégett egy magánház teteje, elégett 20 pad, 2 szekrény, 6 ablak és 3 ajtó a kolozsvári Faipari Szakiskolában, 2 építôtelepi fabarakk, egy italbár és egy istálló. A kár összértéke 137,8 millió lej. Tûzesetet okozhatnak a házilag összeeszkabált füstölôk is.
A tûzoltóság ismét fölhívja a figyelmet, hogy ugyanazok az okok évrôl évre megismétlôdnek ebben az idôszakban.
hogy a IV. Erdélyi Hadseregnek nincs pénze a gyakorlatokra sem. No, nézd csak — mondom magamnak —, hát nem fizet már a polgármester és pártelnök a fôtéri régészkedésért?
(-is-)
A belvárosban, a posta fôépületével átellenben, a Malomárok fölötti hídnál a saroképület felújításának lendületében lefestették a középkori várfal helyét jelölô latin nyelvû táblát is. Tán csak nem, szlovák mintára, holmi „nyelvrendôrök"?
A Román Nemzeti Bank hivatalos valutaárfolyama január 31. és február 2. között: 1 amerikai dollár — 5 932 lej, 1 angol font — 9 605 lej, 1 osztrák schilling — 514 lej, 1 svájci frank — 4175 lej, 1 francia frank — 1071 lej, 1 német márka — 3612 lej, 100 olasz líra — 367 lej, 1 holland gulden — 3216 lej, 1 ECU — 7 041 lej.
Ez évben lesz 60 esztendeje, hogy 36 éves korában elhunyt Balázs Ferenc unitárius lelkész, aki az angliai Oxfordban és az egyesült államokbeli Berkeleyben (1923-1927) végzett teológiai tanulmányai után elôbb a székelykeresztúri unitárius fôgimnáziumban volt bentlakási felügyelô, majd 1930-1937 között — haláláig — a Tordai-hasadék bejáratánál levô Mészkôn szolgált lelkészként. Ebben a minôségében, továbbá mint népnevelô, társadalomszervezô, (mezô)gazdasági újító, falufejlesztô, s nem utolsósorban mint író szolgálta a kis falu, ezen keresztül Erdély népét. Legismertebb munkái a Bejárom a kerek világot, A rög alatt, a Zöld árvíz , valamint a falu szövetkezeti kérdéseit magába foglaló Aranyosszéki tervek .
Két kolozsvári fiatalember, Sigmond István — számos érdekes egyéni csúcs birtokosa — és ifj. Tóthpál Tamás sportlövô — Lakatos Géza és Valentin Micus,an edzôk tanítványa, többszörös országos ifjúsági bajnok, egyébként a Brassai Sámuel Gimnázium , a volt Unitárius Kollégium esti tagozatának XI. osztályos tanulója — az évforduló alkalmából februárban 2500 km-es országos kerékpáros túrát rendez. A fôvárosból a hónap elsô napján rajtoló emléktúra útvonala: Bukarest-Giurgiu-Krajova-Turnu-Severin-Resicabánya-Temesvár-Arad-Szatmárné-meti-Nagybánya-Kolozsvár-Besz-terce-Suceava-Botos,ani-Jászvásár-Foksány-Galac-Brãila- Tulcea-Konstanca-Slobozia- Bukarest.
A Mûvelôdés tavalyi számaiból néhány példányt kaptam Szabó Zsolt fôszerkesztôtôl. A jó mûvelôdésterjesztô — úgy látszik — iszákjában (is) hordja az abrakot.
Mint kíváncsi ember (meg a lap valamikori munkatársa) a decemberi számból mindjárt az évi tartalomjegyzéket és névmutatót böngésztem át. Ez a studírozás pedig megerôsített abban a tudatban: még vagyunk néhányan, akik bírjuk ezt a mûvelôdésápoló munkát is. És az elôdök soraiban ott vannak azok, akik életük példájával biztathatnak. A neveket csak a frissebb lapszámokból vettem, rangsorolás nélkül: Márton Áron, Vámszer Géza, Nagy Jenô, Márton Gyula, Debreczeni László, Hirschler József, Kemény János, és még sokan mások. És az élô „nagy öregek", akiktôl sokat tanulhatunk: Jakó Zsigmond, Vita Zsigmond, Ferenczy István, Nagy Olga, Gábor Dénes. A szerkesztôségi íróasztaloknál pedig a fiatalok, akik közül az egyik legfiatalabb: Jakab Lôrinc néhány szép írására figyelhettem fel.
Íme, ez a gárda áll a mûvelôdni vágyók „rendelkezésére". Havi 600 lejért. A galamb jelkép a címlapon elszállhat és leszállhat minden érdeklôdô otthonába. És választ vihet arra a kilencedik számban fölvetett körkérdésre, hogy: Menni vagy maradni? A nagyváradi újságírójelöltek zömében a maradásra voksoltak. Ozsváth Judit is, aki tehetséges, de kezdô, ezért írhatta a decemberi szám Márton Áron és az Erdélyi Iskoláról szóló cikkében, hogy György Lajos nyelvész, hogy Cselényi Béla református egyháztörténész stb.
De hibákból tanul a fiatal.
A legfôbb hiba az, hogy nem jut el mindenüvé a lap, hogy nem adják az olvasók kézrôl kézre. Pedig ez a folyóirat megérdemelné, hogy minden otthonba eljusson.
. A sakk meséje a feltaláló furfangját és a dúsgazdag király balgaságát állítja egymással szembe. A sakktábla elsô négyzetére számított egy szem búza négyzetrôl négyzetre duplázódva elképzelhetetlen mennyiséget eredményez. Elemi iskolás ismeretek és egészséges paraszti logika is elegendô ahhoz, hogy belássuk: egy három havonta nyolcszorozódó letétbe helyezett összeg két éven belül milliószorosára duzzad. A piramisjáték célja, hogy elindítóik megszedjék magukat. Mert a játék két-három ciklus után kifullad. Ilyenkor a szervezôk, a kezdeményezô és érdekköre bezsebeli a nyereséget és csôdöt jelent. A játék beindulásának feltétele a bizalmi alap megteremtése. Kellenek a hitelt érdemlô támogatók, akik társadalmi pozíciójuk súlyával beállnak a sorba, esetleg a játékot támogató propagandahadjáratba kezdenek. Mindezért aztán soron kívüli jutalom jár, elôlegezett nyereséggel. Hiszen a bizalom bizalmat érdemel. A felelôs pozíciójúak támasza a játék aranyfedezete. Persze ez sem mentesíthet az összeomlástól, de kitolhatja bekövetkezésének határidejét. Most éppen Albániában dôlt össze egy kártyavár. S ott is, miként a kolozsvári Caritas esetében, megvan a bûnös: a játék szervezôje. A néhány bennfentes magas szintû támogató viheti a nyereséget. Nem csoda hát, ha mindez polgárháborús hangulatot szült. Mert Albániában nagyobb a nyomor, mint itthon volt a Caritas összeomlásakor. A hatalom nyílt vagy hallgatólagos támogatása, a piramisjáték vonatkozásában, tagadhatatlan.
Elôször is, a törvény, amely lehetôvé teszi a piramisjáték létesítését, magában hordozza a csalás lehetôségét. Hiszen olyan játék, amely szavatolná a befektetôk kártalanítását, eleve lehetetlen. Pontosabban a résztvevôk túlnyomó többsége eleve vesztes, hogy néhányuk nyertes lehessen. Vagy hülye, vagy korrupt az a közhivatalnok, aki elfogad egy kártalanítást szavatoló mûködési szabályzatot. Másodszor, az erôsen felfutó nagy piramisjátékok vonzáskörében mindig ott van a hatalom néhány képviselôje, amint azt az albániai, de a hazai Caritas példája is igazolja. Harmadszor, a politika irányából jött támogatás sohasem önzetlen. Funar Caritas-pénzeken indított szoborkampánya még a legszermérmesebb a nyerészkedés politikai vonatkozásai közül. A kulisszák mögötti pénzelések, juttatások, lefizetések szintén nyomon követhetôk.
Ezért enyhén szólva tudathasadásos állapot, amikor a hatalom felelôsségre vonja a piramisjátékok szervezôit. Olyan bûnök elkövetése miatt, amelyekért, mint törvényalkotó, maga is felelôs.
A korrupcióellenes hadjárat, s talán az albániai események hatására is, újra téma a Caritas. Az államelnök, de a Kolozs megyei prefektus is szóvá tette a csôdbe jutott játékszervezô ismételt felelôsségre vonásának szükségességét. Mert Stoica nem tudhat minden pénzzel elszámolni. Azokkal az összegekkel biztosan nem, amelyeket felelôs beosztásúaknak juttatott soron kívüli nyereségként. Az ide-oda osztogatott hálapénzekrôl nem is beszélve.
S közben, mit ád isten, Funar nyilatkozik. Mondhatni, az elmondottak szellemében. A kormány és a parlament a felelôs a Caritas-botrányért — állítja. Mert nem hozta meg a piramisjátékok betiltására vonatkozó törvényt. Vajon hány egységpárti honatya vetette fel akkoriban az erre vonatkozó szabályozás fontosságát? S egyáltalán milyen erkölcsi alapjuk lett volna hozzá, midôn a párt felelôs beosztású tagjai zsákszámra cipelték a pénzt a kolozsvári városháza folyosóin. Olyannyira, hogy a morzsákból még a ranglétra legalsó fokán levôk is jóllaktak. Nem beszélve a pártelnök polgármesterrôl, aki kultúrintézményeket lakoltatott ki, sportcsarnokot áldozott fel és építkezett csak azért, hogy kiszélesítse a pénzfolyam medrét, hogy komfortossá tegye a zavarosban halászók mindennapjait. A csôd pillanatáig széles mellel állt ki rádióban, tévében, sajtóban a piramisjáték és Stoica mellett. Olyannyira, hogy még atyafiságba is keveredett a pénzgyárossal. Hogy aztán az elsô legyen, aki belérúg. S miután kitapétázta a zsebeit az ingyenpénzzel, beperelje a bûntársat a pénzfolyam kiapadása miatt.
A sakk meséjének balga királya egyszerûen csak nevetséges figura. A Caritas bohóca, Funar viszont mérhetetlen kárt okozott a játék erkölcsi támogatásával. Közgazdászként nem látta volna át az országosra duzzadó játék veszélyes következményeit? Bár szakmai ismeretekbôl számtalaszor levizsgázott már, nem akadt egyetlen tanácsadója sem, aki elôrevetítse a belátható véget? Kétségtelen, hogy a kolozsvári polgármester fölöttébb szelektív értelmi képességekkel rendelkezik. A hozzá hasonlók, akik újraválasztották, zömében a Caritas károsultjai, azzal a burkolt reménnyel tették, hogy talán kihúzza a kátyuból, és újraindítja a szerencse szekerét.
Stoica, a nagystílû szélhámos, kétségkívül bûnös. Amiért elítélték, szélhámossága méreteihez viszonyítva, egyszerûen nevetséges. Az elôzô kormánynak, a jelek szerint, fölöttébb jól jött Funar követelôzése, s az ennek nyomán lefolytatott per és elmarasztaló, de enyhe ítélet. Nem véletlen, hogy nem feszegette tovább az ügyet. Hiszen az így felkavart hullámok esetleg még választások elôtt elsöpörhették volna a kormányt.
Jó, hogy az új hatalom felelôsségre akarja vonni Stoicát. De nem jó, hogy nem néz Stoica mögé is. Mert így még olyasmi is kiderülhet, mint amit a volt elnök, Iliescu állított, méghozzá szemrebbenés nélkül, egy tévénézô kérdésére adott válaszában: nevezetesen, hogy a bányászjárások miatt Nicolae Coposu a felelôs, mert ô kezdte az erôszakoskodást. Egyszóval jó lesz tiszta vizet tölteni a pohárba. De úgy, hogy a mocskot ne csak félig ürítsük ki. Mert abba belebetegedhet elnök, kormány és egyszerû polgár egyaránt.
Amikor egy szürke kisember kiesik valamely bank vagy más pénzintézet kegyeibôl, mert képtelen törleszteni adósságát, akkor a hatóság segítségével elárverezik a feje fölül az otthonát. A lakóház napjainkban a leggyakoribb zálog. Az Iliescu-korszakban megtorpantották az építkezéseket, a lakáskínálat messze elmarad a kereslettôl, ettôl a fizetésképtelentôl is, ezért a legszerényebb odúk ára is a csillagos égig szökött. A pénzintézetek szívesen teszik rá a kezüket lakásokra. Egyre több sikertelen kisvállalkozó kerül az utcára, és a jövôben a jelenség méreteinek növekedésére számíthatunk, mert a pénzpiac könyörtelen.
Éppen ezért furcsa, hogy amikor a Dacia Felix Bank ügy(félre)vezetôinél bizonyos tartozások kiegyenlítése céljából házkutatást tartottak, a közegek savanyú mosoly kíséretében méltatlankodtak, hogy nincs mit elárvereztetni, nem találtak számottevô értéket. És maga a lakás? Azt csak akkor lehet elárvereztetni, ha egyszerû panellházban található? Avagy kacsalábon forgó épületekben a közegek elszédülnek?
Igen kellemes meglepetés ért nemrégiben, amikor egy, az Egyesült Államokba szakadt hazánkfia vezetésével eszperantista csoport érkezett városunkba. Az amerikaiakon kívül több izraeli, francia, vallon, holland, ausztrál is volt közöttük. Mi több, két venezuelai is. Ôk okozták a meglepetést. A legelején, „származási" helyükrôl értesülve, spanyolra fordítottam a szót. Egyesült államokbeli barátom azonban közbeszólt: vendégeink magyarul is tudnak. Hamarosan kiderült, hogy a két venezuelai, azaz a Bachrich házaspár, erôs szálakkal kötôdik a magyarsághoz: Hans Bachrich vagy János ugyan osztrák, de 1948-ig Magyarországon élt, szülei ekkor vették kezükbe a vándorbotot, felesége, Mária pedig az 1956-os forradalom után menekült Magyarországról Latin-Amerikába. Kérdéseimre örömmel tájékoztattak sorsuk alakulásáról, az ottani magyarokról, sajátos környezetükrôl. Az alábbiakban részleteket közlünk a beszélgetésbôl.
A. L.: Elsôsorban az argentínai meg a brazíliai magyarokról tudunk, arról, hogy Venezuelában is élnek, nemigen.
B. J. Már 1948-ban, amikor a szüleimmel Venezuelába érkeztünk, magyarokkal is találkoztunk. Jó részük a második világháború után telepedett le ebben az országban. De voltak magyar zsidók is, akik még a '30-as évek végén menekültek oda. 1956 után újabb jelentôs hullám érkezett. Az újonnan érkezôk viszonylag hamar rátalálnak a magyar közösségre. Így történt ez 1957-ben is, amikor Mária Caracasba érkezett. Nem tudott spanyolul. Én voltam az elsô személy, akivel sikerült megértetnie magát, s nemsokára össze is házasodtunk.
A. L.: Hány magyar él manapság Venezuelában?
B. M.: Mintegy négy-ötezer.
A. L.: Ilyen kis, bizonyára meglehetôsen szétszórt közösség tagjai számára nem könnyû, hogy nyelvüket, magyarságukat megôrizzék.
B. M.: A venezuelai magyarság nem túlzottan szétszórt. Legnagyobb része Caracasban, a fôvárosban él. Az elsô nemzedék tagjainak, ha egymás között házasodnak, nem okoz különösebb gondot az anyanyelv megôrzése, hiszen családi körben mindig magyarul beszélhetnek. Ily módon a gyermekek is megtanulják a szülôk nyelvét. A második nemzedék azonban már fôleg a helybeliekkel házasodik, az ô gyermekeik így többnyire már spanyolul beszélnek. Ez történt a mi családunkban is, unokáink, sajnos, keveset tudnak magyarul.
A. L.: Létezik valamilyen magyar nyelvû oktatás Venezuelában?
B. M.: Csak óvoda van, az is csupán Caracasban. Igaz, mint említettem, a venezuelai magyarok nagyobb része ott, a fôvárosban él. Ennél magasabb fokú oktatás viszont nincs. Meg kell említenem, hogy az óvodát a magyar közösség tartja fönt.
A. L.: Van-e valamilyen helyi, magyar nyelvû rádióadás, esetleg magyarországi, amit hallgathatnak, tévémûsor, amit nézhetnek?
B. J.: Nincs, de van magyar nyelvû lapunk, a Caribi Újság . Ez havonta jelenik meg, A4-es méretben, kb. 400-500 példányban. Sok hirdetést közöl, például orvosok, szabók részérôl. Egy-egy cikket a Magyarországon tanuló fiataljaink is küldenek. A Magyar Ház mûsora is benne van. Mindezek mellett a magyarországi újságokból, lapokból, a rokonoktól kapott levelekbôl is értesülünk a magyarországi, erdélyi, felvidéki, délvidéki eseményekrôl, így a kolozsváriakról is.
A. L.: Mi a Magyar Ház ?
B. M.: A caracasi magyarok rendszeres találkozóhelye, összetartója. Itt tartjuk az ünnepeket — karácsonyt, újévet, Anna- és Erzsébet-napot stb. —, amelyeken mindig nagyon sokan vesznek részt, de elôadásokat, színielôadásokat, magyar írók mûveibôl felolvasó esteket stb. is rendezünk. A Magyar Házban könyvtárunk van, gyermekénekkar és tánccsoport is tevékenykedik. Itt fogadjuk a Magyarországról meg máshonnét érkezô vendégeket is. Mint például Göncz Árpádot. A magyar nagykövetség, amelyet nemrégiben gazdasági okokra hivatkozva zártak be, több kiemelkedô személyiséget hívott meg. A követ a Kádár-rendszer idején is ápolta az anyaország és a Venezuelába szakadt magyarság közti szálakat. Amióta a követség megszûnt, a Magyar Ház igyekszik minél sokrétûbb kapcsolatot kiépíteni az anyaországgal.
A. L.: Hogyan élnek a venezuelai magyarok?
B. M.: Jó vagy kevésbé jómódban, de szegény nincs közöttünk. Legalábbis nincs tudomásunk ilyenekrôl. Több egyetemi tanár is kikerült sorainkból. Magyar a Venezuelai Eszperantó Szövetség elnöke, Mosonyi György is, a kiváló indiánkutató. Tizenhat indián törzs nyelvét beszéli.
A. L.: Mint minden latin-amerikai ország, Venezuela lakossága is kevert. Kik élnek ott a legtöbben? Mekkora az ôslakosok, az indiánok száma?
B. M.: Legtöbb a spanyol, azaz kasztíliai anyanyelvû. De ôk is különbözô eredetûek. A manapság mintegy húszmillió venezuelai legnagyobb része, több mint kétharmada mesztic, vagyis fehér-indián keverék. De sok a fehér, a lakosság kb. egy ötöd része, egy tizede pedig fekete. A fehérek között spanyol származásúak, olaszok, portugálok, galegók, katalánok, baszkok, lengyelek stb. vannak. De élnek Venezuelában kolumbiaiak, kubaiak is, akik között ugyancsak vannak fehérek, feketék, félvérek. Az indiánok ma kb. 400 000-en vannak. Legnagyobb nyelvcsaládjuk a karibi. Ezekhez tartoznak a motilónok vagy yukók. A második az arawak nyelvcsaládhoz tartozó guajiro (guahiro) törzs. Mindkettô északon él. Ezenkívül még vagy harminc különbözô kisebb-nagyobb törzs az ország alacsony népsûrûségû középsô részén, a déli ôserdôk vidékén. Misszionáriusok telepedtek közéjük, akik tanítják, orvosi ellátásban részesítik ôket. A legnagyobb törzseknek saját nyelvû iskoláik vannak. Számukra latin betûs írást dolgoztak ki, természetesen jóval több írásjellel, mint a latin ábécé.
A. L.: Milyenek manapság a politikai, a gazdasági viszonyok Venezuelában?
B. M.: Különösnek tûnik, de Pérez Jimenez parancsuralmi rendszere idején, az ötvenes években, magasabb volt az életszínvonal, jobb volt a közbiztonság, mint napjainkban. 1958-ban felkelés tört ki a zsarnok ellen, aki az Egyesült Államokba menekült. Késôbb kiadták, perbe fogták, de bizonyítékok híján nem tudták elítélni. Az utána következô demokratikus kormányok idején a gazdasági helyzet romlott, javítására lényegében semmit sem tettek. Az oktatás színvonala is lehanyatlott. A jelenlegi elnök, Rafael Caldera, mûvelt ember.
A. L.: A venezuelai nagyvárosokban is vannak nyomornegyedek?
B. J.: Sajnos, igen. Itt ranchitosnak nevezik ezeket. Mivel e negyedekben összevissza, terv nélkül, gyakran nem megfelelô talajra építenek kisebb-nagyobb házakat vagy inkább kunyhókat, a felhôszakadásszerû esôk idején keletkezô földcsuszamlások sok szerencsétlenséget idéznek elô.
A. L.: A közép-európai, mérsékelt éghajlathoz szokott ember hogyan viseli el a forró, egyenlítôi éghajlatot?
B. J.: A forró éghajlathoz nekünk, szerencsére, nem sok közünk van. Caracas ugyanis egy 1000 m magas fennsíkon fekszik. Itt nagyon kellemes az éghajlat, mondhatni örök tavasz uralkodik. Hó soha nem hull, a három leghidegebb hónap idején, decemberben, januárban és februárban sem süllyed a hômérséklet „12 fok alá. Ezért él a legtöbb venezuelai magyar ebben a városban.
A. L.: Köszönöm a beszélgetést. A magam részérôl ezúton üdvözlöm a venezuelai magyarokat, akikrôl mifelénk eddig vajmi keveset tudtunk, és kívánok nekik a magam és a kolozsváriak nevében további sikeres tevékenységet anyanyelvük, hagyományaik, magyarságuk megôrzésében!
B. M. és J.: Köszönjük érdeklôdését, a beszélgetést, és arra kérjük, adja át szívélyes üdvözletünket, jókívánságainkat a Szabadság olvasóinak, a kolozsvári magyarságnak!
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség lapja. Szerkeszti Gyenge Zsolt, Horváth Anikó, Ketesdy Beáta, Vass Enikô.
Fômunkatárs: Könczey Elemér.
„Azt hittem, hogy ön meghalt! Na, nem baj, majd legközelebb."
Január 28-án, kedden, hivatalosan felavatták az amerikai tanulmányok katedrát és a United States Information Agency (Amerikai Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatala) által adományozott könyvekbôl összeállt amerikai tanulmányok könyvtárát. Az eseményen jelen volt Andrei Marga, a Babes,-Bolyai Tudományegyetem rektora, Alexandru Fãrcas,, Kolozs megye prefektusa, John E. Katzka, a bukaresti amerikai nagykövetség tájékoztatási-közügyi tanácsosa és Nathan Bluhm, az Amerikai Egyesült Államok kolozsvári konzulja.
— Amerikának a pontosabb megismerése, megismertetése a célunk az amerikai tanulmányok tanszékének megalakításával — mondta Andrei Marga , a Babes,-Bolyai Tudományegyetem rektora. Másodsorban helyre lenne szükség, itt üzemeltetnénk a számítógépeket. Minden diák számára elérhetô lesz bármely amerikai egyetem adatbázisa, sôt, a vidékre kihelyezett oktatási intézmények (kollégiumok) számára is biztosítani szeretnénk az Internet elônyeit.
— Mit jelent ez a könyvadomány?
— Elsôsorban nagyon fontos számunkra, hisz 33 000 dolláros könyvadományról beszélünk. Másodsorban felbecsülhetetlen a kulturális értéke, hisz számos könyv csak itt található meg. A könyveket bárki elolvashatja, és állítom, hogy hosszú távon gondolkodásbeli változtatásokat is elôidézhet.
— Gondolja, hogy most szaporodni fog az amerikai ösztöndíjak száma?
— Jövô héten a Babes,-Bolyai Tudományegyetem hat amerikai ösztöndíjat fog meghirdetni. Ezeket az egyetemi együttmûködés keretén belül sikerült megszerezni. De abban a percben, hogy a diáknak van lehetôsége az Interneten keresztül bármilyen adatbázishoz eljutni, az illetô már elindult ösztöndíjat keresni magának. Saját szabadságát gyümölcsöztetve jut el a különbözô lehetôségekhez.
John E. Katzka, a bukaresti amerikai nagykövetség tájékoztatási-közügyi tanácsadója az ünnepségen tört románsággal köszöntötte az egybegyûlteket. Nyilatkozatát a Campusnak azonban anyanyelvén, angolul tette:
— Ha meg akarsz ismerni egy országot, akkor minden fontosabb alkotó részét ismerned kell. Az illetô ország irodalmának elolvasása nem elég, meg kell ismerned a nyelvét, politikai, társadalmi és kulturális berendezkedését. Én nem állítom, hogy az Amerikai Egyesült Államok az egyetlen ország, melyet érdemes tanulmányozni, de elég fontos a tanulmányozás szempontjából.
— Milyen fontos tervei vannak az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének Romániában?
— Egyik fontos tervünk a Politikai tanulmányok és közigazgatás karának a létrehozása és támogatása Kolozsváron. Ez a projekt már több mint két éve fut. Másik jelentôs program az amerikai tanulmányok tanszékének és a könyvtárnak a létrehozása és mûködtetése. Bukaresti és szebeni egyetemekkel is együttmûködik az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége. Országszerte kisebb újságíróképzô központokat támogattunk, az újságírók számára elegendô és a lehetô legjobb tananyagot biztosítottuk így. Egy csereprogramot is elvezettünk, így az amerikai diák megismeri a romániai egyetemeket, és fordítva. Általában 30-40 embert utaztatunk minden évben.
Van egy irodalmi újság, mely folyton vissza-visszatér, mint Piszkos Fred, a kapitány, vagy mint Vanek úr a szekrénybôl a légióba. A hasonlatok azért helyénvalóak, mert az Elôretolt Helyôrségrôl van szó. Egyéves szünet után a lap új lendülettel kezdi a harmadik évfolyamot. Az újramegjelenés örömére a szerkesztôség szendvicses fogadást adott a Heltai Kávéházban múlt szombaton. A számot, kicsit csipkelôdve, Szôcs István értékelte. Ez alkalommal beszélgettünk Orbán János Dénessel, a lap fôszerkesztôjével.
- Mi a magyarázata ennek a folytonos újrakezdésnek?
— Nagyon egyszerû. Az irodalomhoz is ugyanaz a három dolog kell, mint a háborúhoz, pénz, pénz és pénz. Eddig anyagi lehetôségeink korlátozottak voltak. Reméljük, most sikerül ezt rendezni, ezért hoztuk létre a Fiatal Irodalomért Alapítványt, s így a lap borsos nyomda- és egyéb költségeit kéthavonta fedezni, valamint folytatni a megkezdett könyvsorozatot.
— A bemutatóban elhangzott, hogy ezzel a számmal indulna az anyagi alap megteremtése.
— Igen, Szôcs István fel is emlegette a szám semlegességét, hogy nem támadunk senkit, nem irányulunk senki ellen. Ez különben is jellemzô ránk, de most különösen fegyelmezetten szerkesztettük. Ezen sok fog múlni. A lap jövôje, szerintem, ezen az elsô számon fordul meg.
— Szôcs István azt is említette, hogy újságot mindig valaki ellen és valaki (vagy valami) mellett érdemes szerkeszteni. Mi volt a Helyôrség koncepciója?
— Kezdjük a gyökerektôl. Mi mindig is törekedtünk a polgárpukkasztásra, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, de nem emlékszem, hogy valaha valakit is támadtunk volna, mert nem volt miért. Politikába nem avatkozunk, az öregek részérôl pedig támogatást kaptunk. Egy jó írás magáért beszél, és ez nem háború.
A koncepció mindenekelôtt az volt, hogy a korábbi számokkal ellentétben rendszerezzük a lapot, különítsük el a kritika-rovatot, a fordítás rovatot. Az elsô részben a kortárs, javarészt erdélyi szerzôk mûveibôl válogattunk. A szempont az, hogy jó legyen az írás. Az Ôrszem-rovatban szeretnénk bemutatni négy részben a kortárs román irodalomból azt, amit már nem fordítottak le a nyolcvanas évek kötelezô fordítói programjai keretében. A Nyolcvanizmus irányzatáról van szó. Ebben a számban az úgynevezett nyelvgenerátor-költôk szerepelnek. Az interpretátor rovatban esszék és kritikák találhatók. Sajnos, az erdélyi irodalomra jellemzô, hogy a kritika-írás nagyon gyenge a magyarországihoz viszonyítva, annak ellenére, hogy szépirodalomban bármely generáció fölveheti a versenyt velük.
— Terveztetek-e elôre? Milyen lesz a második szám?
— A második még ehhez hasonló lesz. A harmadik dupla szám lesz, ahol a régi Echinoxból, Serény Múmiából és a Helyôrségbôl válogatjuk össze a legjobb írásokat. Az évi hat lapszám közül kettô lesz tematikus.
— Az állandósítás az arculaton is látszik...
— Szakértô képzômûvész tervezte a lap grafikáját. Ebben is törekedtünk arra, hogy a magyarországi irodalmi lapok szintjére emelkedjünk. A Nappali Házra és a Törökfürdôre gondolok, ezek a legszebb irodalmi lapok Magyarországon.
— A hátoldalon a 3000 lej mellett szerepel a 120 forint is. Van-e egyáltalán piaca a kortárs erdélyi irodalomnak Magyarországon?
— Igen, igénylik, de nem lehet azt mondani, hogy különösebben. Valószínûleg az az ok, hogy nemigen ismernek bennünket, mert eddig a lap idôszakosan jelent meg. Nagyon kevesen tudják, hogy még létezünk. Viszont százötven olvasóra biztosan lehet számítani.
A címbeli intézmény Kolozsváron létesült 1992-ben. Kezdetben több tanszéke volt, de ezek nagy részét az 1995-ös akkreditációs bizottság felszámolta (például a bölcsészkart, a szociológia és újságírás kart). Amelyek ideiglenes mûködési engedélyt kaptak, a következôk: testnevelés, gyógypedagógia és filozófia-antropológia (ez utóbbi nevében még megôrizte a szociológia-újságírást is, de csak filozófia-antropológia szak létezik).
1992-ben szociológia-újságírás szakon kezdtem, '95-ben már filozófia-antropológia szakon folytattam tanulmányaimat. 4 éves a képzés a filozófia-antropológia szakon, a licenciátusi vizsgát a Babes,-Bolyai Tudományegyetemen fogjuk letenni. IV. éven kb. 60 ember tanul, s ebbôl nem biztos, hogy mindenki leteszi az államvizsgát. Az I. és II. év már jobb minôségû; a felvételi is keményebb volt, ôk kb. 120-an vannak egy-egy éven. A tandíj elég borsos, bár nem a legmagasabb, kb. 1 millió lej évente.
És mit kapunk ezért a pénzért? Vannak számítógépeink, amiken gyakorolhatunk, s nemsokára lesz egy konzultációs terem is. Az órákat délután tartják az Emil RacoviT,ã Líceumban. A tanárok nagy része a BBTE-rôl jött. Könyvtár is van. A gyógypedagógia szak külön, jól felszerelt épülettel rendelkezik.
A diákok fele nem jár órákra, nem is olvas. Így nyilván végezni sem fog. Néha elmaradnak elôadások, vagy valami megzavarja azokat. Keveset olvasunk, csak a szemináriumokra böngészünk át egy-egy fejezetet. Este nehéz is tanulni.
A filozófia tanszék dékánja, egyben az egyetem rektora, Achim Mihu szociológus. Ô tartja mindenért a hátát. Az idén nyáron a Sebes (Dregán)-völgyben rendezett antropológiai-néprajzi tábort az elsôévesekkel. Professzionális videomagnót is vett az egyetem, hogy az audiovizuális elôadásokat érzékletesebbé tegyék (vágni is lehet a készülékkel).
Az egyetem jelképe Kolozsvár régi magyar címere, a három bástyával és a rácsos várkapuval. Egyébként a filozófia tanszéket Lucian Blagáról nevezték el.
A rektor eléggé jobboldali, gyakran dicsôíti a Kapitányt (C. Zelea Codreanut), Csurka és Le Pen csókjára hívja fel a figyelmet. '89 elôtt párttikár volt. Egy fiatal filozófus, Vali Mures,an ugyancsak a Vasgárdára esküszik, hogy az tiszta, bûntelen társaság volt, csak világos parancsra gyilkolt. Meg hogy erkölcsösek voltak, igazi hazafiak.
Meglepô, hogy a magyarokat még egyáltalán nem érte támadás a tanárok részérôl. Van néhány sovén diák, de ez nem jelentôs. Kb. 7-8% a magyarok aránya.
Tény, hogy a színvonal gyengébb, mint az állami egyetemen, itt kevesebbet olvasnak az emberek. És még nincs kialakult hagyomány. De az idén már volt gólyabál, a már említett kirándulás, különbözô szociológiai felmérésekben részt vesznek a diákok, sokan bedolgoznak az írott vagy elektronikus sajtóba, sôt, idén már szociális és érdemösztöndíjat is adtak a jobbaknak, illetve rászorulóknak (ez annyit jelent, hogy nem kell fizesse a tandíjat).
Kár, hogy nincs kapcsolat a Babes,-Bolyai Egyetemmel, a KMDSZ-szel, amely nem hajlandó tudomást venni rólunk, és általában sokan leértékelnek. Pedig Japánban ez a legfejlettebb oktatási forma, és itt is lesznek még meglepetések. A tehetséges fiatalok ne kallódjanak!
A kolozsvári útlevélosztály tavalyi, tavaly elôtti zsúfoltsága mára elmúlt: folyamatosan négy-öt ember állingál az ablakok elôtt, az ügyintézés viszonylag gyors. Buda Liviu alezredes, a megyei útlevélosztály parancsnoka szerint idén is átlagban 150 ember jön becserélni útlevelét naponta. Új, számítógépes ügyintézésük azonban lényegesen lerövidíti a várakozási idôt: ma már 1-2 nap alatt új útlevélhez lehet jutni, biztonságképpen azonban rendszerint 3 nap határidôt mondanak az ügyfélnek.
Megnehezíti az osztály munkáját a rengeteg elveszett útlevél, ugyanis sokan jönnek ilyen indokkal új utazási igazolványért. Sokszor kiderül azonban, hogy az illetônek azért „veszett" el az útlevele, mert történetesen kiutasították egyik vagy másik országból. Úgy gondolja, ha majd újat kap, ezzel minden rendben, pedig valamennyi külföldi kiutasítást, az ott-tartózkodás hivatalos megszüntetését az illetô ország belügyi szervei leküldik a bukaresti Belügyminisztériumnak, ahonnan minden megye pontos információt kap a maga embereirôl. Ha a kiutasított bûncselekményt követett el, és a külföldi rendôrség keresi, mire hazaérkezik, már az itthoni belügyi szervek is várják... A parancsnok szerint a nemzetközi információáramlás meggyorsulásával nálunk is jelentôs elôrelépések történtek hasonló esetekben.
Az új román útlevél biztonsági szempontból megfelel a nemzetközi normáknak, nem lehet hamisítani, legalábbis hamisított változatával még nem találkoztak a szakemberek. Az is kizárt, mondja vendéglátónk, hogy valaki ismeretségek vagy kapcsolatok útján az útlevélosztály emberein keresztül hamis utazási okmányhoz jusson. A komputertechnikának köszönhetôen erre rövid idô alatt rá tudnak jönni.
Egyre több a nyugati országokból kiutasított román állampolgárok száma. Így Kolozs megyébôl is sok „utassal" van gondja a belügyi szerveknek. Magyarországról, a nyugatiakhoz képest, viszonylag kevés a kiutasítás.
A megye területén tartózkodó 3000 külföldi állampolgár többsége arab vállalkozó, kereskedô, van azonban nyugat-európai vendég is, és nyilván sok diák. A tavaly 25 külföldi állampolgárt utasítottak ki Kolozs megyébôl a hazai törvények áthágása miatt.
Igazából nem csökken a kivándorlási hullám sem. Tavaly 2128-an telepedtek ki külföldre, megôrizve egyben a román állampolgárságot is. Az egykori tortúra mára a múlté, a kivándorlás román részrôl viszonylag könnyen megtörténhet, ha a külföldi ország befogadó határozata rendben van.
Az egykori magyar konzulátus épületében tevékenykedô útlevélosztály fônökét arról kérdeztük távozóban: esélyt lát arra, hogy ebbe az épületbe kerüljön majd vissza a magyar diplomácia kolozsvári kirendeltsége?
Buda Liviu szerint az épületet 1990-ben a Belügyminisztérium hivatalosan magára táblázta, tehát ma már az ô tulajdonát képezi. Nyilván a konzulátus kap majd egy önálló épületet Kolozsváron, ez az ügyben illetékes állami szervek dolga, nyugtatott meg a parancsnok.
Markó Béla szövetségi elnök kedden az RMDSZ bukaresti székházában fogadta a stockholmi székhelyû International Institute for Democracy and Electoral Assistance (IDEA) nevû rangos nemzetközi politikai intézet küldöttségét.
Az IDEA a demokrácia meghonosítása és a demokratikus választások elômozdítása terén végez kutatásokat és ad konzultációs segítséget, vezetôségének tagja többek között Thornvald Stoltenberg volt norvég külügyminiszter és Sir David Steel brit képviselô, a Liberális Internacionálé volt elnöke. Az RMDSZ-székházba látogató küldöttség tagjai voltak Jerzy Osiatynski lengyel képviselô, a Mazowiecki-kormány volt gazdasági minisztere, Svante Renstrom, a stockholmi polgármesteri hivatal munkatársa, választási rendszer-szakértô, Karin Rudebeck stockholmi önkormányzati szakértô, Herman Schwartz, a washingtoni The American University alkotmányjogi professzora, Jacques Rupnik, a Párizsi Egyetem politológiatanára, Christine Merkel, az UNESCO németországi biztosa, Maria Martin spanyol kisebbségkutató, a finnországi svéd egyetem munkatársa, Tania Petovar, az IDEA vezérigazgatója és Anette Andersson, az IDEA programszervezôje.
A találkozón az RMDSZ koalíciós kormányzati szerepérôl, kisebbségvédelmi elképzeléseirôl, önkormányzati és aktuális bel- és külpolitikai kérdésekrôl folyt eszmecsere.
A megbeszélésen jelen volt Vajda László, a szövetségi elnök politikai tanácsosa.
A romániai kisebbségi törvénytervezetek közlése mellett a dokumentumokkal kapcsolatos tanulmányokból is válogat a kolozsvári Magyar Kisebbség címû nemzetpolitikai szemle ez évi elsô száma. A három havonta megjelenô lap elmúlt évi, utolsó két számát szerdán mutatták be a szerkesztôk a Magyarok Világszövetségének budapesti székházában.
Tamás Sándor fôszerkesztô, az RMDSZ parlamenti képviselôje elmondta, hogy az 1922-ben útjára indult lap — több mint ötven évnyi szünet után — tavaly született újjá. Az azóta megjelent hat szám közül az elsô három a nemzetközi jogi viszonyokat, valamint a romániai kisebbségek alkotmányos, illetve politikai helyzetét tekintette át. A negyedik kiadvány az egyéni és kollektív jogokról szólt, a következô pedig teljes listát közölt az 1989 utáni választások eredményeirôl.
Az elmúlt év telén napvilágot látott, Alapszerzôdések címû hatodik szám többek között magában foglalja Magyarország Romániával és Szlovákiával kötött jószomszédi szerzôdéseinek szövegét, valamint a Horvátországgal, Ukrajnával és Szlovéniával írásban rögzített együttmûködési dokumentumok részleteit. A Fórum rovatban többek között Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökhelyettesének „Kisebbség és stabilitás" címû írása, továbbá Tôkés László királyhágómelléki református püspök román alapszerzôdéssel kapcsolatos értekezése olvasható. A „Határok nélkül" címû fejezet a kárpátaljai magyar politika jelenségeit elemzi, de helyet kapnak a lapban Románia NATO-integrációjával és a nemzetközi egyezményekkel kapcsolatos írások is.
A képviselôház külügyi bizottsága, amelynek élén Victor Bos,tinaru demokrata párti képviselô áll, szerdán sajtóértekezleten ismertette fô céljait, és az elkövetkezô hónapok alapvetô feladataként a NATO-betagolódás elôsegítését jelölte meg. Erre két eszközt ismertettek: a NATO-országok parlamentjei külügyi bizottságaival való megbeszélések szervezését, illetve a román diaszpórával való kapcsolatok javítását, erre valamilyen állandó testület létrehozását, például a Határon Túli Magyarok Hivatalának mintájára. A bizottság titkára, Dorin Dorian, a zsidó nemzeti kisebbség parlamenti képviselôje az izraeli és zsidó lobby támogatását is kívánatosnak tartotta az ország NATO-betagolódásának elôsegítésére, ennek egyik példájaként említette Tom Lantos amerikai képviselô látogatását, illetve az Alfred Moses amerikai nagykövettel lezajlott találkozót.
A külügyminisztérium konzultációk sorozatát kezdeményezte a NATO-országokkal Románia integrációs szándékáról, pénteken és szombaton Ottawában tárgyal errôl Lazar Comãnescu külügyi államtitkár.
Múlt hét végén Bukarestben rendkívüli ülést tartott Románia Árubörzéinek Szövetsége. Az ország különbözô helységeiben mûködô árutôzsdék képviselôinek óhaja az volt, hogy a kormány számára olyan javaslatcsomagot készítsen, amely által növelni lehet a tranzakciók áttekinthetôségét, hatékonyságát és az irántuk érzett bizalmat, megteremtve ezáltal a korszerû és biztonságos árutôzsde feltételeit, kiirtva a korrupció lehetôségét.
A szövetség alapító tagjain — az aradi általános és mezôgazdasági, a konstancai hajózási és általános, valamint a bukaresti és temesvári általános árutôzsdén — kívül jelen volt a közgyûlésen az állandó taggá fogadott brãilai, szebeni, a Piatra NeamT,i-i fa- és a kolozsvári Transilvania árutôzsde is. A javaslatok ugyanakkor a szövetség munkájának eredményességét, valamint az árubörze szabályozására vonatkozó törvény kidolgozását kívánják elôsegíteni. Az ülés résztvevôi elhatározták egy vezetôtanács megalakítását Ioan Bara, a brassói, Mircea Filipoiu, a bukaresti és Gicã Morariu, a konstancai árubörze tagjainak vezetésével.
Február 1-jétôl a 26 éven aluli fiataloknak 20-50 százalék közötti árkedvezményt nyújtanak a nemzetközi vasúti forgalomban B. I. V. igazolványokkal — közli a Román Vasútak Országos Társasága (RVOT).
A B. I. V. igazolvány két hónapig érvényes, névre szóló, nem átadható, és csakis II. osztályra állítják ki.
Ezek az igazolványok a következô városok menetjegyirodáiban vásárolhatók meg: Bukarest, Ploies,ti, Konstanca, Krajova, Pites,ti, Galac, Brãila, Jászvásár, Suceava, Bakó, Brassó, Szeben, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Nagybánya, Szatmárnémeti, Arad, Temesvár és Déva.
Alexandru Fãrcas, prefektus szintén kérni fogja a Megyei Korrupcióellenes Bizottságot, újítsák fel a vizsgálatokat a Caritas-ügyben. A prefektus szerint a leköszönt hatalomnak semmi érdeke nem volt megtudni az igazságot, és az egész Caritas-per csak afféle színlelés volt.
Ana Potcoavã, a Caritas-vesztesek Ligájának vezetôje a Mediafaxnak elmondta, a kárvallottak nevében kérni fogja a pilótajátékon meggazdagodottak vagyonainak elkobzását. Véleménye szerint a néptôl a Caritas útján eltulajdonított pénzen sikerült nagyon soknak a hatalom egykori képviselôi közt magánvállalkozást indítaniuk. Ana Potcoavã szerint Stoica börtönbüntetése (alig két év) édeskevés volt azokhoz a bûnökhöz képest, amelyeket elkövetett.
A romániai közkönyvtárak igazgatóinak tanácsa hevesen tiltakozik Iosif Gheorghe Bercannak, Románia Nemzeti Könyvtára igazgatójának leváltása ellen. A gesztus, amelyet vele szemben elkövettek, a Mûvelôdésügyi Minisztériumot minôsíti — állítja a szerkesztôségünkbe eljuttatott tiltakozás —, mert Gh. I. Bercant tekintélye, szakmai hozzáértése, és nem politikai hovatartozása tette a könyvtár igazgatójává.
Románia stratégiai partnerséget akar létrehozni Magyarországgal — jelentette be szerdai strasbourgi sajtóértekezletén Adrian Severin külügyminiszter.
A politikus — aki az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének e heti ülésszakára látogatott el a francia városba — az MTI tudósítójának kérdésére elégedetten szólt a Bukarest és Budapest közötti kapcsolatok alakulásáról, az elmúlt hónapokban bekövetkezett kedvezô változásokról. Ami pedig a stratégiai partnerséget illeti, itt úgy vélte, hogy ezt a célt jól szolgálja a két ország közötti vegyes bizottság megalakítása, amely a gazdasági kapcsolatoktól a határátlépések megkönnyítésén keresztül a katonai együttmûködésig az élet szinte minden területével foglalkozik majd. Ez utóbbi témakör kapcsán Severin bejelentette: tanulmányozzák annak lehetôségét, hogy miként lehetne egy közös magyar-román katonai egységet létrehozni.
A külügyminiszter szavaiból egyébként kitûnt, hogy a bukaresti vezetés nem pusztán Magyarországgal, de Lengyelországgal és Ukrajnával is szorosabbra akarja fûzni kapcsolatait: mint Severin elmondta, Románia Lengyelországgal és Ukrajnával háromoldalú együttmûködést akar létrehozni. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy ebbôl a kapcsolatrendszerbôl természetesen Budapest sincs kizárva, sôt, ,,Magyarország együttmûködésére mindig is szükség van". Ugyanakkor az elôbbi, hármas jelleget azzal indokolta, hogy eleinte nem szabad túlkomplikálni a dolgot túl sok ország bekapcsolódásával, s így ôk a lengyel-ukrán együttmûködés már meglévô tapasztalataira akarnak építkezni.
Severin végezetül leszögezte, hogy Románia egyik legfontosabb céljának tartja a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozást. Bár elismerte, hogy a NATO kibôvítését Moszkva ellenzi, ô maga úgy vélte, hogy az euroatlanti struktúrák tagjává váló Románia Oroszország számára is biztosabb partnert jelentene, s hogy Moszkvát meg kell gyôzni ezen érv helyességérôl, a NATO-bôvítés elfogadásáról.
Hat év leforgása alatt, 1990 júliusától 1996 júliusáig Románia lakossága 600 ezer fôvel csökkent. A lélekszám apadását nagymértékben erôsítette a kivándorlás, amely 1989 elôtt etnikai és mindenekelôtt politikai okokra, ma pedig gazdasági megfontolásokra vezethetô vissza. A célországok között szerepel Magyarország is — írta egyebek között az Adevãrul címû bukaresti napilap.
A Rompres által ismertetett írás szerint a hivatalos adatok arról tanúskodnak, hogy a 600 ezres népességcsökkenés 39,8 százaléka a kivándorlásnak tulajdonítható. 1980-ban még csak 24,7 ezren távoztak Romániából véglegesen és törvényes keretek között, számuk azonban az évtized során, 1989-re 41,4 ezerre nôtt. Az 1989-es forradalom után, amikor liberalizálták a polgárok utazási lehetôségeit, a kivándorlók száma példátlan növekedésnek indult. A végsô külföldi letelepedés érdekében távozók száma 1990-ben „tetôzött", 97 ezer fôvel, de 1994-re lényegesen csökkent. 1995-ben azonban ismét megugrott, mivel az elôzô évinél 50 százalékkal többen távoztak.
A migráció okairól szólva az Adevãrul hozzátette: míg 1989 elôtt a kivándorlás etnikai, mindenekelôtt politikai indíttatású volt, ma nyilvánvaló gazdasági kivándorlásnak lehetünk a tanúi. S mivel Romániában az életszínvonal javulását illetôen semmilyen biztató elôjel sincs, nem kizárt az emigrálás folytatódása. A lap riasztónak tartja, hogy a kivándorlók között a 18-40 évesek aránya eléri a 46,8 százalékot, s hogy az 1990-1995 között külföldre távozottak 52 százaléka nô volt.
A román állampolgárok 1990 után alapvetôen Németországba, az Egyesült Arab Emírségekbe, Kanadába, Magyarországra és Ausztriába emigráltak — írta az Adevãrul.