1997. július 12.
(IX. évfolyam, 158. szám)

Herédi Gusztáv
(1. old.)

Péntekre virradóra, 72 éves korában — hosszú betegség után — elhunyt
Herédi Gusztáv közíró, RMDSZ-politikus.

1944-45-ben diákként részt vett az antifasiszta harcokban a Börzsönyben, késôbb különbözô kolozsvári magyar lapok, folyóiratok munkatársa volt. Több regénye, novelláskötete jelent meg, legutóbb dokumentumregényben örökítette meg az 1989 decemberi véres kolozsvári eseményeket. Alapító tagja, városi tanácsosa volt az RMDSZ-nek, hozzájárult a demokratikus közélet alakításához.
Herédi Gusztávot az RMDSZ saját halottjának tekinti.

Kolozsváron ülésezik a Szövetségi Képviselôk Tanácsa
Mit várnak az SZKT-tól?

(1. old.)

(Folytatás elôzô lapszámainkból)

Mátis Jenô országgyûlési képviselô: A hét év ellenzékiség utáni hét hónap kormányzási szerepvállalás egyfajta mérlegét mindenféleképpen meg kell vonni. A miniszterek, az államtitkárok és a két parlamenti frakció beszámolója megfelelô képet fog nyújtani arról, hogy az utóbbi hét hónapban mi történt a politikai piacon. Ez annál is inkább sürgôs, mivel a visszajelzések alapján kiderült: a választókat, az RMDSZ-tagokat nem minden esetben tájékoztatták arról, hogy a különféle politikai lépéseknek mi volt az igazi motivációja. Éppen ezért ideje lenne rendet teremteni a kommunikációban, amely az elmúlt hónapokban valóban kissé elhanyagolódott.

A miniszterek és az államtitkárok beszámolóját azért is tartom lényegesnek, mert az államtitkárok tevékenysége, ellentétben a miniszterekével, nem annyira látványos. Az államtitkárok igen „kemény" munkát folytatnak, ami azonban kissé árnyékba szorult.

A választóknak és az RMDSZ-tagoknak ismerniük kell a kinevezett tisztségviselôinknek a munkáját. Úgy gondolom, hét hónap kormányzás után kötelességünk megvonni a féléves mérleget: mit hozott a sajátos kisebbségi kérdések megoldásában, az általános jellegû problémák orvoslásában, a vállalt és a megszavazott kormányprogram teljesítésében? Mi az, amit sürgôsen meg kell oldani? Hol vannak lemaradások?

Lényegesnek tartom az SZKT másik napirendi pontját: a szövetség idei költségvetésének az elfogadását, amit most feltétlenül meg kell ejteni. Nem tartom igazán szerencsés helyzetnek azt, hogy az SZKT a költségvetés elfogadásának késleltetésében még a román parlamenten is túltesz.

Molnos Lajos, az Országos Önkormányzati Tanács titkára, választott SZKT-tag: Gondolom, nemcsak a miniszterek és az államtitkárok fognak beszámolni tevékenységükrôl, hanem a prefektusok, az alprefektusok és a prefektúrai igazgatók is. Néhány héttel ezelôtt tartott tanácskozáson, amelyen az RMDSZ felsô vezetôi és a kormánytisztségviselôink vettek részt, kiderült, hogy a miniszterek és az államtitkárok felsôbb szinten valóban megpróbáltak élni a lehetôségekkel. Véleményem szerint a gondok a megyéktôl lefelé kezdôdnek. Ezért azt szeretném, ha az SZKT a fô hangsúlyt fôleg a megyékben zajló eseményekre helyezné. Mit tettek prefektusaink, alprefektusaink és prefektúrai igazgatóink, hogy minden lehetôséget kihasználjanak? Ennek függvényében kiderülhet: miért nincs az, ami egyébként lehetne... Miért mondott le például az RMDSZ a számunkra kiharcolt néhány vezetôi posztról?

Szeretném, hogyha az SZKT-n megbeszélnénk a módosított tanügyi törvény sürgôsségi kormányrendeletként való életbe léptetése utáni további terveinket. Jó volna, ha az SZKT-n konkrétan szó esne arról, mi az RMDSZ elképzelése és stratégiája az önálló magyar Bolyai Egyetem visszaállításával kapcsolatosan. Ezideig arra hivatkoztunk, hogy a törvény tiltja. Ez most megszûnt, és beszélnünk kell a kérdésrôl.

Fontosnak tartom a tisztségviselôink féléves tevékenységének kiértékelését. Az elmúlt hónapokban hol álltunk a helyzet magaslatán, hol nem?... Mi múlott rajtunk és mi nem? Elsôsorban azokat az ügyeket kellene számba venni, amelyek kimondottan tôlünk függtek.

Ugyanakkor érdekesnek ígérkezik a kongresszus kérdése is. Az SZKT-nak feltétlenül el kell döntenie, hogy lesz-e tisztújítás, vagy nem. Az SZKT-üléseken ezentúl olyan határozatokat kellene hozni, amelyek elôsegítenék: az RMDSZ, a magyarság, helyzetben maradjon, az RMDSZ megôrizze helyét a kormányban.

Papp Annamária

Bill Clinton bukaresti látogatása
Az elôkészületek

(1. old.)

Bukarest soha nem látott biztonsági intézkedések közepette és ellentmondásos érzésekkel készült fel Bill Clinton látogatására. Az amerikai elnök, mint Madridban hangsúlyozta, biztosítani kívánja Romániát arról, hogy a NATO és a Nyugattal való partnerség ajtaja nyitott marad, és az Egyesült Államok továbbra is segíteni kívánja Romániát, amennyiben kitart a szabadság és a reform útján. Bukarestben viszont sokan emlékeztetnek arra, hogy a látogatásra éppen azt követôen kerül sor, hogy az Egyesült Államok ellenezte és ezzel megakadályozta Románia elsô körbeli csatlakozását az euroatlanti szervezethez.

A Clinton-látogatást eltérôen kommentálták a politikai erôk és fôleg a lapok. Adrian Severin külügyminiszter hangsúlyozta, hogy nem „vigasztaló" látogatásról van szó. A kormánykoalíció üdvözölte a látogatást, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, a kormány vezetô ereje pedig külön felhívásban biztatta a bukarestieket a délutáni Egyetem-téri tömeggyûlésen való részvételre. Az ellenzék viszont fenntartásokat is megfogalmazott. Nicolae Vãcãroiu volt miniszterelnök például péntek reggel azt kifogásolta, hogy az amerikai vendég délután az Egyetem-téren találkozik a bukarestiekkel.

Az Egyetem-tér közismerten nemcsak az 1989 decemberi fordulatnak, a Ceaus,escu-rezsim bukásához vezetô felkelésnek a jelképe, hanem egyben az annak nyomán kormányra került, Ion Iliescu nevével fémjelzett vezetés elleni tiltakozásé is, amelybôl kinôtt az 1996. ôszi választásokat megnyerô jelenlegi hatalom. Emil Constantinescu államfô politikai pályafutása akkor kezdôdött, amikor megnyitotta az egyetem erkélyét a forradalom „kisajátítása" ellen tüntetô diákság képviselôi elôtt. Iliescu viszont akkor huligánoknak minôsítette a tüntetôket, akiket késôbb, júniusban, a harmadik „bányászjárás" résztvevôi vertek szét, feldúlva az egyetemet is.

A teret, amelyet a diákok annak idején „kommunizmustól mentes térségnek" minôsítettek, ezúttal már csütörtökön lezárták. Clinton és Constantinescu elnök a tér közepén ácsolt emelvényrôl beszél, golyóálló üveggel körülvett szónoki pulpitusról, amelynek építését pénteken reggel fejezték be.

Megbeszélések, fogadás

(1. old.)

A Cotroceni-palotában pénteken hivatalos tárgyalást folytatott Bill Clinton amerikai és Emil Constantinescu román államfô. A megbeszélésen amerikai részrôl részt vett Madeleine Albright amerikai külügyminiszter, román részrôl pedig Victor Ciorbea miniszterelnök, Adrian Severin külügy-, Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter, Zoe Petre asszony, elnöki tanácsos és más hivatalosságok. A megbeszélés témája a NATO bôvítésének problematikája és a kétoldalú stratégiai partnerség kialakítása volt.

Emil Constantinescu elnök ezt követôen fogadást adott a Cotroceni-palotában az amerikai vendégek tiszteletére. A mintegy 150 meghívott között volt Markó Béla, az RMDSZ elnöke, valamint Birtalan Ákos idegenforgalmi és Tokay György kisebbségvédelmi miniszter.

Markó Béla a találkozó után az MTI tudósítójának elmondta: a Bill Clintonnal folytatott rövid beszélgetés során köszönetet mondott az amerikai elnöknek a támogatásért, amelyet annak a kormánynak nyújt, amelyben részt vesz az RMDSZ is, illetve azért, hogy támogatja az országon belüli román-magyar együttmûködés modelljét. Ez a modell, fogalmazott a szövetségi elnök, ,,véleményünk szerint ezzel a segítséggel hatékony is lesz, és mûködni fog". Clinton elnök a maga részérôl elmondta, hogy nagyra értékeli és fontosnak tartja az RMDSZ részvételét a román kormánykoalícióban — közölte az MTI tudósítójával Markó Béla.

A fogadás után az amerikai elnök az Intercontinental Hotelbe hajtatott, ahol a délutáni nagygyûlés kezdetéig pihent, illetve elvégezte a balesete óta naponta ,,kötelezô" tornagyakorlatokat. Adrian Severin külügyminiszter délután Madeleine Albrighttal, amerikai kollégájával folytatott megbeszélést.

Az RMDSZ kolozsvári tanácskozása

(1. old.)

Szombaton reggel Kolozsváron, az Egyetemiek Házában összeül az RMDSZ ,,belsô parlamentje", a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT), hogy meghallgassa Markó Béla szövetségi elnök, valamint a kormányban az RMDSZ-t képviselô miniszterek és államtitkárok beszámolóját a koalíciós kormányzás eddigi idôszakáról, továbbá áttekintse az ôszi RMDSZ-kongresszus elôkészületeit és a szövetség idôszerû belsô kérdéseit.

A szövetség vezetése beszámolhat majd arról, hogy a kormányzás elsô fél évére elôirányzott vállalások sorában megvalósult a helyi közigazgatási törvény és az oktatási törvény módosítása, és a testület megvitathatja majd az alkalmazásukban jelentkezô feladatokat. Az oktatási törvény módosításáról szóló kormányrendelet sorsáról hétfôn dönt a szenátus.

A rendkívüli ülésszak napirendjére tûzték a sürgôsségi kormányrendelet parlamenti jóváhagyását, de — közölte Markó Béla szövetségi elnök, az RMDSZ szenátora az MTI tudósítójával — az, hogy sor kerül-e megvitatására és elfogadására, vagy esetleg ezt az ôszi ülésszakra halasztják, az magán az ülésen válik majd el.

A pénteki bukaresti lapok közül több is foglalkozik az oktatási törvény módosításával, amelyet az RMDSZ sikereként értékel vagy éppen sokall. A Curierul naT,ional például úgy vélekedik, hogy az RMDSZ a koalíció legsikeresebb pártja, amely ,,azt éri el, amit akar és akkor, amikor akarja".

A lap kifejti: feszültségek jelentkeznek a szövetségben. A ,,radikális szárny" például elégedetlen azzal, hogy az RMDSZ vezetése a csereháti ügyben megvonta támogatását a szövetség székelyudvarhelyi RMDSZ-tanácsosától, aki erôvel lépett fel egy apácarend tagjainak eltávolítására az elhíresült székelyudvarhelyi alapítványi épületnél. A székelyföldi RMDSZ-szervezetek továbbá keveslik képviseletüket az RMDSZ vezetô szerveiben, ezt a kongresszusi elôkészületek keretében kívánják napirendre tûzni a tanácskozáson.

A tanácskozás elôestéjén, már pénteken délután megtartja szokásos ülését az Egyeztetô Kerekasztal, amelyben az SZKT-ban képviselt különbözô RMDSZ-frakciók és platformok próbálják kidolgozni a tanácskozások politikai forgatókönyvét.

Sajtótájékoztató

(1. old.)

Tôkés László püspök sajtótájékoztatót tart ma, 12-én, 13 órakor a Protestáns Teológia dísztermében a jogtalanul elkobzott egyházi javak romániai helyzetérôl. Ez alkalommal bemutatják a témával kapcsolatos a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gondozásában megjelent Részünk és jogunk címû kötetet.

Bill Clinton látogatása Bukarestben
Nagygyûlés az Egyetem téren

(4. old.)

A bukaresti Egyetem téren mintegy 30 ezer fônyi tömeg ünnepelte lelkesen péntek délután Clinton amerikai és Constantinescu elnököt, amikor összefont kezüket magasba emelve megjelentek az ünnepi emelvényen. A hangszórókban közben az 1990. tavaszi demokráciamozgalom diákindulójának zenéje hallatszott. Amikor a zene elhallgatott, a tömeg ütemesen kiabálni kezdett: NATO! NATO! — utalva a románok NATO-tagságai törekvésére, amely Madridban nem kapott zöld utat már a bôvítés elsô körére vonatkozólag. A két himnusz után az ütemes Emil, Emil és Clinton, Clinton kiáltások után ismét a NATO nevét skandálta a tömeg.

Emil Constantinescu és Bill Clinton elnök nagyhatású beszédet mondott. A tömeg lelkesen éltette a két szónokot.

KRÓNIKA

Herédi Gusztáv
(1925-1997)

(2. old.)

Herédi Gusztáv — azaz: Guszti — a barátom volt. Nem a közös gyermekkor vagy iskolás, egyetemista éveinkben lettünk barátok, hanem érett férfikorban. Olyan korban és életkorban, amikor az ember már nehezen barátkozik. A vallott és vállalt elvek, célkitûzések, elképzelések, s nemkülönben a kemény viták, szócsaták, s az évekig közösen végzett fárasztó és idegôrlô munka hozott össze, tett barátokká s egyszersmind harcostársakká is. Tudatosan óhajtott és vállalt barátság volt ez. Ezért is fáj oly nagyon a halála.

Herédi Gusztáv kiváló prózaíró és legjobb publicistáink egyike. Egyéni, sajátságos színfolt irodalmunkban. Nevét feljegyezte és örökre megôrzi az irodalomtörténet. És ez, nyilván, nagy dolog. Méltó helyét kijelölik szellemi életünk gazdag panteonjában az irodalomtörténészek — ezért én, most e szomorú órán, nem arról akarok szólani, hogy mennyit és milyen jelentôset alkotott Herédi Gusztáv, az író.

Sajnos, még nincs olyan tudományág, „szakma", amely azt figyelné, lajstromozná és írná, szerkesztené okos könyvekbe, lexikonokba, hogy emberileg, emberség dolgában ki mire vitte rövid vagy hosszabb életében. A tudós könyvekbe csak az kerül be, kinek hány találmánya volt, mit fedezett fel, hány könyvet írt, milyen élfunkciókat töltött be emitt vagy amott. Pedig hát, vélem, nagyon fontos volna „jegyezni" kinek-kinek az emberségét is.

Nos, Herédi Gusztáv ebben a „mûfajban" a tôle telhetô legtöbbet adta. Nem véletlen tehát, hogy ezekben a zaklatott években is Kolozsváron alighanem neki volt a legtöbb barátja. Pedig hát róla igazán nem mondható el, hogy barátgyûjtésre törekedett mindenáron. Sôt! Ahogy mondani szokás: nehéz ember volt és makacs, nagytudású és félelmetes vitatkozó, olykor indulatos is. Ô mindig csak a romániai magyarság, nemzeti közösségünk hûséges és következetes szolgálója akart lenni — s tette a dolgát mindig hittel, meggyôzôdéssel. Szenvedélyes, makacs hit volt a Herédi Gusztáv hite, amely — akartuk, nem akartuk — lenyügôzött, hatalmába kerített, befolyásolt, lelkesített és erôt is adott. Észrevétlenül magától értetôdôen lettünk a barátai és a szó legnemesebb értelmében harcostársai. Anélkül, hogy Herédi Guszti mindenáron barátaivá akart volna „hízelegni" minket. Ezért volt, hogy az ô szájából a legkeményebb bírálatot, a fájóan ôszinte szót sem éreztük soha vádnak, vádaskodásnak, mely mögött „feltétlenül" valamiféle piszkos szándék, önös érdek rejtôzik. És ez, vallom, nagyon nagy dolog volt. Igen, mert mindig is hajlamosak voltunk és vagyunk — önmagunk mentségére, felmentéseként — az ôszinte, igaz szót, az elvszerû bírálatot vádaskodásnak, „fúrásnak" tekinteni.

Guszti egy kicsit a lelkiismeretünk is volt. Az örökkön éber, a mindenre odafigyelô — olykor ezért kényelmetlen is —, mely, ha kell, megnyugtat, ha kell, ösztökél, figyelmeztet. Herédi Gusztáv halálával e lelkiismeretnek egy darabkája ment el. Ôszinte, jókedélyû, mindig segítôkész barátot veszítettünk el, s a szigorú, nagytudású és bölcs nagyobbik testvérünket is.

A romániai magyar irodalmat és az újságírást nagy veszteség érte Herédi Gusztáv halálával — akitôl még könyvek sorát vártuk, de megírásukra, éppen ennek a közösségért tevô, közösségi ügyekben fáradhatatlan írónak nem futotta az idejébôl. Nekem ezek a hiányzó könyvek is nagyon fájnak. De mindennél jobban fáj az ôszinte barát, a szigorú nagyobbik testvér, a küzdôtárs ember elvesztése. Legfennebb az vigasztalhat csak némileg, hogy Herédi Gusztáv szellemisége, szenvedélyes hite, hangja, indulata, nevetése, embersége továbbra is itt marad velünk, ránkfigyelô-vigyázó szigorú lelkiismeretként.

Herédi Gusztáv — mindannyiunk Guszti barátja — azon kevesek közé tartozik, aki jó lelkiismerettel távozhatott el közülünk, mert íróként és közéleti emberként is hittel és meggyôzôdéssel elvégezte mindazt, amit felvállalt. És nagyon sokat felvállalt!

Nyugodjál békében, Guszti, kedves Barátunk! Harcodat derekasan megharcoltad, s emberségbôl példát mutattál nekünk.

Molnos Lajos

Barokk zene

(2. old.)

Nem panaszkodhatunk: nyáron sincs hiány koncertekben Kolozsváron. A svájci Fiori musicali barokkzene együttes hangversenye üde színfolt, mely megtöltötte a zeneakadémia stúdiótermét július 10-én. Az együttes nagyon szép, korabeli hangszereken játszik, így alkalmunk volt a viola d'amoret, a viola da gambat, a lantot úgy szólómûvekben, mint együttesben hallani.

Az együttes tagjai Maria-Iulia Lãzãrescu szoprán énekesnô, aki egyszersmind ismertette is az elôadott mûveket, Víg-Urbanetz Margit hegedû — persze hajlított barokk vonóval — és viola d'amore, Irene Klein és Christoph Urbanetz viola da gamba, valamint az együttest pengetô hangszerrel kiegészítô Werner Hader, aki nagyobbfajta lanton, theorbán játszik.

A mûsoron tíz barokk szerzô mûve szólalt meg, így két konvertária Tarquinio Merulatól (1590-1665), ugyancsak két ária híres kortársától Heinrich Schütztôl (1585-1672) Maria-Iulia Lãzãrescu stílusosan éneklô üde szoprán hangján.

Ignatz Biber (1644-1704) Ciaconája áthangolt hegedûre és basso continuora érezhetôen késôbbi mû az elôbbieknél, imitációk, fugatok színesítik a technikailag is igényes varációkat, melyeket Víg-Urbanetz Margit felkészült biztonsággal adott elô. A theorbán játszó Werner Hader ismeretlen szerzô XVI. századbeli darabját szólaltatta meg.

Henry Purcell (1659-1695) trio-szonátáján érezni, hogy ez már zseniális szerzô mûve, A fiatal Christoph Urbanetz: Tobias Hume mûvet játszott viola da gambán. Ugyancsak ezen a hangszeren a XVII-XVIII. századi nagyszerû francia szerzô Caix d'Herveloix g dúr szvitjét a szintén fiatal Irene Klein, aki nemcsak nagy biztonsággal és technikával kezeli hangszerét, hanem szinte mai gordonka hangot képes kihozni belôle. Megérdemelt nagy tapsot kapott.

A mûsorban elhangzott még egy Attilo Ariosti (XVII-XVIII.) kantáta, valamint a hangverseny befejezô száma, Händel két német áriája szoprán hegedû és basso continuora.

A barokk hangszerek hangja ugyan kisebb, mint az általunk megszokott utódaiké, nem érdektelen e régi muzsikát olyan formában meghallgatni, ahogy megírása idején hangzott.

Morvay István

Mi van a Fôtér gyomrában

(2. old.)

Több hónapos szünet után újra ásnak a Mátyás-szobor elôtt. A régészek buzgalmát látva arra lehet következtetni, hogy valami jelentôsre bukkanhattak. Amit a laikus is észrevesz: egy kb. 6x7 méteres négyszögû vörös felületet hálóztak be, hogy a leleteket pontosan tudják elhelyezni, amikor az ásatási naplót írják.

Ioan Piso, az Erdélyi Nemzeti Múzeum igazgatója büszkén számolt be arról, hogy valószínûleg egy szentély belsô udvarára bukkantak. A rómaiak Liber Pater boristennek ajánlották ezt a templomot, és az eddigi leletek között három olyan márványszobor-darabot találtak, melybôl arra következtetnek, hogy az állítólagos belsô udvar „tömve" lesz szebbnél-szebb relikviákkal.

A kolozsvári Bota és Vois,eanu régészeket dr. Alfred Schäfer rómaikori szakértô, a berlini egyetem archeológusa segíti. Egy-két hétre becsülik a feltáráshoz szükséges idôt, amirôl a Mûvelôdési Minisztériumba küldenek jelentést, amelyben felértékelik tudományos és pénzügyi szempontból a leletek jelentôségét.

Milyen alapból kezdtek újra ásni kérdésünkre a válasz: a minisztériumi kiutalásból és még maradt a helyi tanácstól kapott összegbôl.

Moldován Árpád Zsolt

Hallottuk

(2. old.)

— Miért jött Clinton Romániába?

— Felkészíteni a NATO-felvétel pótvizsgájára.

-fi

Turós László emlékkiállítása

(2. old.)

A mûvész halálának tizedik évfordulóján megnyílt emlékkiállítás nyitvatartási idejét, a nagy érdeklôdésre való tekintettel, július végéig meghosszabbították. A tárlat hétfô és kedd kivételével naponta 10 és 17 óra között látogatható.

Sikeres MADISZ-rendezvény:
Kövek, tájak, emberek

(2. old.)

A napokban zárul a Kolozs megyei MADISZ természetjáró-klubja és a filmstúdió szervezte Kövek, tájak, emberek rendezvény. Dénes Jutka MADISZ-elnököt arra kértem, összegezze benyomásait.

A természetjáró klub szerda esténként 8-tól mûködik — mondta. — A Kövek, tájak, emberek szimpózium célja: a civilizált természetjárás megismertetése a fiatalokkal. Kiváló alkalom tapasztalatcserére, ismerkedésre, hiszen különbözô természetjáró klubok, képzômûvészek, fotómûvészek vannak jelen. A szimpózium célja az is, hogy a lakosság megismerhesse a természetjáró klubok tevékenységét.

Kik jöttek el a rendezvényre?

A kiállítás iránt nagyszámú érdeklôdôn kívül, körülbelül 40 klub, magánszemély, kutatóintézet vesz részt ásványgyûjteményekkel, fényképekkel, grafikákkal, filmekkel. Íme néhány név: Viehmann Iosif, Xántus Gábor, Marius Tabacu, Kötô Zsolt, Ugron Gábor, Técsi Péter, Máthé János, Szilágyi Zoltán, Fazekas Ferenc, Paskucz László, Kövesdy György, Vremir Márton, Vajda Árpád, Wéber László, Turós László, Wéber Mária, Benkô Zoltán, Sánta Kinga, Szalma Rozália, Kiss Ildikó, Lengyel Enikô, Balogh Miklós, Misztrik László, Bitay Csaba, Burgya Erzsébet... Ennyi jut eszembe így hirtelen.

No, meg az Erdélyi Kárpát Egyesület, a Kolozsvári Barlangkutató Intézet, BBTE Földrajz-Geológia Kara, a Kolozsvári Amatôr Barlangász Klub, a „Cicloturism" Egyesület, az Erdélyi Barlangkutató Egyesület (SAS).

A rendezvény támogatói?

Többek között az Illyés Közalapítvány, az Ifjúsági Minisztérium, a Soros-alapítvány.

Szabó Csaba

VÉLEMÉNY

Képviselôházi palackposta
Mérleg és kegyelet

(3. old.)

Július 7., hétfô. A rendkívüli ülésszak második felvonásának elsô napján jórészt senki sem a napirendre tûzött törvénytervezetekkel foglalkozik. Jóllehet a bíróságok megszervezésének és mûködtetésének törvénye miatti vita szinte felrobbantotta az e heti teljes napirendet és magát a rendkívüli ülésszakot is. Az történt ugyanis, hogy Valeriu Stoica igazságügyminiszter és Adrian Nãstase között elvi vita folyt amiatt, hogy az Európa Tanács Románia monitorizálását felfüggesztô dokumentuma egyik passzusát különbözô módon értelmezték. A tételnek viszont elvi fontossága van, hiszen az Európa Tanácsa éppen azt ajánlja a román kormány figyelmébe, hogy az igazságszolgáltatás reformjához olyan törvények és intézkedések szükségeltetnek, melyek az államügyészséget mint negyedik hatalmi ágat megszüntetik, illetve a bíróságoknak rendelik alá, és nem például az igazságügyi miniszternek. A Valeriu Stoica által kezdeményezett törvénytervezet pedig éppen ezt teszi. És ebben a parlamenti koalíciós többség is segített neki kedden, július 8-án. Az ellenzéknek viszont demokratikus joga, hogy a törvényt emiatt az alkotmánybíróságnál megóvja.

A Madridból érkezô keddi és szerdai hírek viszont már fölkészülve érték mind a többségi, mind az ellenzéki képviselôket. Az, amit Románia a NATO-integrációba való versenyfutásban végül is elért — konkrét megfogalmazásában is —, messze felülmúlja azt, amit végül is megérdemelt. Hiszen Románia, miközben diplomáciai vonalon — az utóbbi fél évben csupán — mindent megtett azért, hogy a NATO-tömbhöz csatlakozhasson, éppen a társadalmi forma és a gazdasági mechanizmus dilemmáját nem oldotta meg kellôképpen. Márpedig ha a jelenlegi kormány konszolidációs és reformérvényesítô politikáját szeretné folytatni a továbbiakban — s a NATO-ba is bejutni éppen ezáltal —, akkor fel kell oldania azt a dilemmát, hogy miként viselkedjék az infláció, a munkanélküliség, a költségvetési hiány, valamint az ágazati és területi egyensúlytalanságok közepette, mert például egy felelôsséget megosztó magatartás a készülô konfliktusok mérséklését is elôidézheti. Ez mindenekelôtt a kormánykoalíció körein belül, ugyanakkor a gazdaságpolitika koncentrikus szintjein — az ellenzék megkeresésével is — volna lehetséges. Hiszen a piacgazdasági átalakulás évtizedekre is elhúzódhat, viszont a politikai és a gazdasági elitnek legalább egy részét összevonhatja, s az pedig egy markánsabb gazdaságpolitika mellett dönthetne. Különben hiába minden új biztonsági szükséglet — nemzeti és regionális szempontból egyaránt —, mert az új biztonsági ráfordítások továbbra is egyszerûen lehetetlennek bizonyulnak. Tény, hogy a madridi döntés is azt bizonyította, hogy Nyugat-Európa újabban Közép-Európa önállósulásától fél, ezért fûz eltúlzott reményeket a kelet-európai politikai és gazdasági rendszerek félszájjal is hivatalos reformretorikájához, s a látszólagos hivatali átszervezésekhez és átépítésekhez. Románia számára viszont az idôben kétéves halasztás olyan bizonyítási keretet jelenthet, melynek politikai lehetôségeit a kormánykoalícióban maradó RMDSZ is fel kell hogy mérje. Hiszen Nyugat-Európa békéje Kelet-Európa szabadságával van összekötve, s az erdélyi magyarságnak egyáltalán nem mindegy, hogy politikai szabadságával ô, vagy az a szabadság éppen ôvele kezd valamibe! Az emberi jogok filozófiája pedig mindig átlósan metszi a politikai érdekcsoportokat!

Július 10-én, csütörtökön egyértelmûvé vált, hogy az idei tavaszi ülésszak képviselôházi mérlege is elkészíthetô. A képviselôház 1997. február 3. és június 30., illetve július 10. között mintegy 58 alkalommal ült össze. Megvitatott 253 törvénytervezetet és törvénykezdeményezést, melyekbôl elfogadott 165-öt, 88-at pedig elutasított (ezek nagy részét az elôzô törvényhozó ciklusból örökölte).

Az elfogadott törvények kitételei a gazdasági reformot (4), a társadalombiztosítást (11), az igazságszolgáltatás átszervezését (4), a területi közigazgatás rendezését (2) célozzák, valamint törvényerôre emelik a kormány rendeleteit (31), sürgôsségi rendeleteit (25), és ratifikálják Románia nemzetközi egyezményeit (53), ugyanakkor más társadalomterületi tevékenység normáit is (35). Az elfogadott törvények közül érvénybe lépett (mert a köztársasági elnök is aláírta már) például a népbiztos (ombudsman) törvénye, a pénzügyi-kereskedelmi társaságok privatizációjának törvénye, a Gazdasági és Társadalmi Tanács megszervezésének és mûködésének törvénye, az 1997-es költségvetés és társadalombiztosítási költségvetés törvénye stb. Jóváhagyásra és érvénybe iktatásra vár például a tanügyi személyzet státusának törvénye, a kollektív munkaszerzôdések törvénye és más társadalombiztosítási és gyerekvédelmi törvénytervezet. Hasonló a helyzet az egészségügyi biztosítás s az alkotmánybíróság mûködésének törvényét módosító törvénytervezetekkel stb.

A képviselôház napirendjén szerepel továbbá mintegy 117 törvénykezdeményezés, melybôl 45-öt plénumon, 60-at pedig a szakbizottságok szintjén fognak majd a képviselôk az ôszi ülésszak keretében megtárgyalni.

A képviselôk mintegy öt ízben interpellálták a kormányfôt, 94 esetben a minisztereket és 140-szer kérdeztek rá a kormánytagokra, illetve más államhivatalnokokra. A kérdésekre és interpellációkra viszont csak mintegy 193 válasz érkezett. A szokásos kedd reggeli politikai állásfoglalások keretében a képviselôk mintegy 226 alkalommal szólaltak fel.

A román parlamentnek nem sikerült viszont olyan törvénytervezeteket kiviteleznie, amelyek például az 1991/69. sz. helyhatósági törvényt, illetve a tanügyi törvényt stb. módosították volna. Ezeket a kormány sürgôsségi rendelettel oldotta meg, mint legutóbb, szinte az utolsó pillanatban, a tanügyi törvény esetében, melyben az RMDSZ különösképpen érdekelt. Ezt a sürgôsségi rendeletét a kormány július 9-i, szerdai ülésén fogadta el, a parlament két házához viszont csak július 10-én, csütörtök késô délutánján futott be. Ha a Hivatalos Közlönyben is megjelenik, azonnal hatályba lép, s az 1997-98-as iskolai év a romániai magyar diákok, egyetemi hallgatók és tanárok, valamint a szülôk, de az erdélyi magyarság és a többi kisebbségek számára is úgy kezdôdhet, ahogyan a kormányprogramba bejuttatott RMDSZ-elképzeléseknek megfelelôen megfogalmaztuk. Az ellenzék máris kezdeményezte a rendkívüli ülésszak harmadik felvonásának megrendezését, nem titkolva abbéli szándékát, hogy éppen a tanügyi törvény módosítását szeretné azonmód meghiúsítani, s ha ez parlamenti úton nem sikerül, utcára mozgósítja majd híveit, így is tiltakozva a — szerintük nemzeti érdekeket sértô — kormányrendelet szándéka ellen.

Július 11., péntek. Bill Clinton bukaresti látogatásának napja. Korán ébredtem, negyed 6-kor kinézek a Bukarest Szálló ablakán. Szaporáz az esô, a fülledt levegô mégis mozdulatlan, s a Victoriei sugárút friss fekete burkolatán még fehérebbek a forgalmi jelzések. Csörög a telefon, és Kolozsvárról feleségem közli szomorúan, hogy hajnali öt órakor meghalt Herédi Guszti! Az esô még jobban szakad, a lombokban továbbra sincs mozdulat, és fölhív Guszti felesége is. Megtudom, hogy a már távozó barátom utolsó lázas szavai ezek voltak: „Írjatok, írjatok levelet az egész magyarságnak! Elvették 200 iskolánkat!"

Hogy Kolozsvár milyen messze van Bukaresttôl, azt most érzem igazán, távol otthonomtól, és távol barátom deszkába borítékolható földi maradványától is, akinek panaszos indulatát palackpostáim hétrôl hétre többé már nem kereshetik fel. És elsôként már ô sem kérheti számon ôket, ha idôben olykor meg-megcsúsznának.

Sorsunk legújabb égi nagykövete! Elhunyt barátom, Herédi Guszti! Köszönöm, hogy voltál! S hogy nemcsak szeretteidnek, de a kolozsvári, s egyben az erdélyi magyarság ügyének éltél. Rendületlenül! Nyugtasson meg hát téged is a megérdemelt házsongárdi panteon!

Kónya-Hamar Sándor

Hiányos életrajzok

(3. old.)

Mintegy fél éve a Lôwy Dániel—Asztalos Lajos-Demeter János szerzôhármas tollából Kôbe vésett Kolozsvár címmel átfogó munka jelent meg Kolozsvár emléktábláiról és más — kôbe vésett — írásos emlékeirôl. Hatalmas, dicsérni érdemes munka.

A kôbe vésett nevekhez a szerzôk rövidebb-hosszabb életrajzot is csatoltak, hadd tudja az olvasó, kirôl van szó.

Az elmúlt kommunista rendszer emléktáblát állított két ôsbolsevista-sztálinistának is (az egyiket eltávolították, a másikat nem), nyilván ezek is szerepelnek a könyvben, bizonyos életrajzzal együtt. Ez a két „neves" személyiség Józsa Béla és Gaál Gábor.

A lexikonok — legyenek azok polgáriak vagy kommunisták — a negatív történelmi személyiségek esetén nem kerülik el a jelzôket sem. Így lesz az 1936-os kiadású Révai Kislexikonban Nero császár „féktelen, kicsapongó, vérengzô" vagy VIII. Henrik angol király „vérengzô zsarnok". (A kommunista lexikonban Bethlen István meg nyilván „reakciós".) A fent említett polgári lexikon sokkal visszafogottabb a még élô (Sztálin), vagy nemrég elhunyt, történelmi távlattal nem rendelkezô személyek (pl. Lenin) esetében, már ami a jelzôket illeti. De a tényeket nem hallgatja el.

A fentiek szellemében senki sem kéri, hogy a fent említett bolsevisták életrajzát jelzôkkel fûszerezzék. De azt nyilván elvárhatjuk, hogy ezekben azok az életrajzi adatok is szerepeljenek (esetleg magyarázatok kíséretében), amelyek a kommunista könyvekben, mint dicsérni való dolgok ékesítik hôseink jellemrajzát — csupán közben ugyanezen adatok már nem képezik a dicsérhetô tettek tárgyát.

Hogy most csupán egy-egy példával szolgáljak, íme, mit ír az új Magyar Lexikon Józsa Béláról: „a Romániai Kommunista Párt harcosa, építômunkás, faszobrász, költô. Mint vöröskatona a Magyar Tanácsköztársaság védelmében a tiszai fronton harcolt. A proletárdiktatúra leverése után Romániába szökött (vajon, mint egyszerû vöröskatonának, miért kellett szöknie?), és bekapcsolódott a kolozsvári munkások mozgalmaiba. A húszas évek elején megszervezte a Vörös Segélyt. Ezért és illegális kommunista szervezômunkájáért többször letartóztatták..." A könyvbeli életrajzból viszont nem derül ki (csupán áttételesen), hogy kommunista aktivista volt, az még kevésbé (amely pedig Balogh Edgár, Nagy István, Demeter János emlékirataiból egyértelmûen kiderül), hogy cselekedeteit külsô hatalom, a Komintern irányította és pénzelte, amely tett — mint ma is — hazaárulásnak számított akár Romániában, akár Magyarországon (lásd Szálasi bebörtönzését is). A háttérmagyarázat nélküli dicsérgetéseknek se vége, se hossza (például a Vásárhelyi Találkozó szervezése, amely Komintern-parancsra a magyarság egységét lett volna hivatott megdönteni). Való igaz, hogy Józsa Béla a Szovjetunió mártírja, mert a magyar rendôrség vallatás közben megölte. De ez a mártírsors (hasonlóan Trockijhoz, Rajkhoz, Pãtrãs,canuhoz stb.) ôt nem menti fel. Az egyik gengszter által megölt másik gengszter halála után is gengszter marad.

Gaál Gáborról (csodálatos elôrelátás?) a lexikon nem írja, hogy igen fiatal korától kommunista volt, de Tóth Sándor 70-es években írt részletes könyve ezt nem tagadhatja. A Kôbe írt Kolozsvár szemérmes szerzôi is nyilván óvakodnak e jelzôtôl, ezt „radikális"-sal helyettesítve. Ugyanakkor Tóth könyvének néhány sora egyértelmûen arra utal, hogy 1942-44 közt Gaál besúgó lehetett, amelyet késôbb (1950) a kommunista hatóságok is szemére vetettek. Nem tudta magát tisztázni, szeretett Pártjából kitéve halt meg. Életrajza ezt sem tartalmazza.

Jó lenne felkérni Nagy Károlyt, hogy írja meg ôszintén, kihagyások nélkül, nagybátyja, Józsa Béla rövid életrajzát, tévedéseinek, hazavédônek vélt tetteinek sorát.

Gaál Gáborral kapcsolatban egy másik csoport igyekszik valódibb életrajzot írni. Sajnos, a dokumentumok csak Moszkvában, esetleg Budapesten tanulmányozhatók. Ki szán rá egy nem buta, de nem túl jelentôs újságíró igaz életrajzára ennyi energiát? Maradna tehát csak a szépítgetett változat?

Asztalos Lajostól ugyanis megkérdeztem, miért e hamis, kihagyásokkal telt, magyarázatok nélküli életrajzok? Azt válaszolta: más „hivatalos" nem volt. Márpedig ugyebár a többi csak találgatás. Aki pedig még tudna valamit, az felveszi a nyugdíját, és hallgat, hallgat.

Büszkék lehetünk reá, hogy Kolozsváron sohasem volt emléktábla, amely valamely náci személyiséggel foglalkozott volna. Pedig most érdekes lenne olvasni: ezek életrajzából is kimaradnak-e a tények meg a jelzôk? — már ha szerzôink következetesek.

Nagy László

Konyakízû Kolozsvár

(3. old.)

„Könnyû a macskát egérre szoktatni" — tartja egy közmondásunk, és minden bizonnyal igazat állít, amennyiben tényleg macskáról és egérrôl van szó, nem pedig olyan emberekrôl, akik visszautasítanak bárminemû szereposztást a jelenkori erdélyi macska-egér harcban, melyrôl mindenkinek ugyanaz juthat csak eszébe: a nemzeti kisebbségek beolvasztására, felszámolására megteremtett romániai „hagyományok" ápolgatása.

A nemzetállami álom megvalósításában alaptörekvésként jelentkezett az erdélyi magyarságnak céltáblául való minôsítése. A gyökértelenítô politika, mint az utóbbi évtizedek legkövetkezetesebben kivitelezett gyakorlata, nem téveszthetett szem elôl olyan területet sem, mint a településnevek meghamisítása. Így keresztelte át a Kárpátok Géniusza a '70-es években kincses városunkat Kluzsnapokára. És így szerepel a hivatalos okmányokban, többé-kevésbé rendszerességgel, immár két évtizede, ez a fikarcnyi logikát sem tartalmazó mesterkélt hibridnév, melyrôl szívesen hinnénk, hogy csupán megalomániás kommunista csökevény. Ha a pillanatnyilag még tisztségében levô polgármester és nacionalista hivatalnoki serege nem ragaszkodna körömszakadtáig hozzá. Mert indíték gyanánt többrôl van itt szó, mint az ôsi római eredet tüntetôleges bizonyítgatásáról. Ellenkezô esetben ugyanígy kellene eljárniuk más, római rokonságuk tudatában lévô újlatin népeknek is. De nem teszik, nekik már nincs szükségük az efféle ingyenreklámra. Gondoljuk el, mennyire nevetségesnek hatnának a nagyvilágban, a Cluj-Napoca mintájára, a következô közismert városnevek: Barcelona-Barcino, Alicante-Lucentrum, Zaragosa-Caesarea Augusta, Valencia-Valentia, Bordeaux-Burdigala, Paris-Lutetia Parisiorum, Milano-Mediolanum, Palermo-Panormus, Torino-Augusta Taurinorum, London-Londinium, Dubrovnik-Rausium stb.

Következésképpen nagyon megérett az idô arra, hogy az európai integrációs törekvést komolyan vevô bukaresti hatalom a hivatalos Kolozsvárt, miután az épp eleget vonszolta maga után konyakmárkájú utónevét, rátérítse az „elvonókúra" útjára. Különös tekintettel a 22-es kormányrendeletre, melynek gyakorlati alkalmazása elôbb-utóbb bekövetkezik ebben a sok megpróbáltatáson átment városban is. A terápia roppant egyszerû lenne, s ráadásul pénzbe sem kerülne, hiszen a hétköznapok itteni embere sosem vallotta magát napocainak. Csupán annyit kellene tenni, hogy a közigazgatásban, a hivatalos fórumokon, a sajtóban (ideértve a központi tévét is) hallgatólagosan, de egységesen megfeledkezzenek ennek a nyelvficamnak a szóbeli és írásos használatáról. A városszéli országúti táblákra, például, magától értetôdô természetességgel, ez kerülne: Cluj, Kolozsvár.

Állítólag könnyû a macskát egérre (vissza)szoktatni. Fôleg, ha az nem konyakízû.

Ördög I. Béla

NAPIRENDEN

Pacepa újabb leleplezése
Megbízhatatlan szekusok

(4. old.)

A kommunista korszakbeli román hírszerzés egykori fônöke úgy gondolja, hogy megszívlelendô tanácsokat tudna adni Clinton elnöknek és a NATO más vezetôinek. Például azt, hogy ne siessék el Románia felvételét.

Az AP jelentése szerint az Egyesült Államokban élô Ion Mihai Pacepa a héten egy interjúban és egy kommentárban arra figyelmeztetett, hogy a román titkosszolgálatok apparátusában még mindig nagy számban találhatók a régi rezsimbôl ottfelejtett káderek, akikre nem szabad NATO-titkokat rábízni.

A volt kémfônök szerint a román titkosszolgálatokban erôs ellenállás tapasztalható a reformokkal szemben, mert a vezetô pozíciók jelentôs részét változatlanul a régi gárda emberei foglalják el, akik mindig is az Egyesült Államokat tekintették a fô ellenségnek. Pacepa név szerint megemlíti közülük a továbbra is „óriási befolyással" rendelkezô Mihai Caraman tábornokot, az egyetlen olyan román hírszerzôt, akit annak idején a KGB kitüntetett „a NATO elleni harcban elért kiemelkedô eredményeiért".

Az amerikai hírügynökség idézi Michael Ledeent, az American Enterprise Institute nevû kutatóintézet munkatársát, aki egyetért Pacepának azzal a javaslatával, hogy Románia esetében a lassú elôrehaladás politikáját kell alkalmazni. „Romániában még mindig rengeteg olyan tisztségviselô van hatalmi pozícióban, aki annak idején meghatározó szerepet játszott a kommunista diktatúra fenntartásában és aki egész pályafutását a NATO megsemmisítéséért folytatott harcnak szentelte" — mondta Ledeen.

A The New York Timesnak adott interjújában Constantin Ionescu román védelmi miniszterhelyettes is elismerte: ahhoz, hogy Románia elfogadható legyen a NATO számára, „meg kell tisztítania" külföldi hírszerzô szolgálatát.

Varsóban fütyörésztek
Exkommunisták a NATO-hoz való közeledésben

(4. old.)

A lengyel elnök csütörtökön varsóiak ezrei elôtt közölte amerikai kollégájával, hogy Lengyelország „készen áll" a NATO-belépésre. Aleksander Kwasniewski egyúttal köszönetet mondott Bill Clintonnak, amiért beváltotta azt az ígéretét, hogy 1997-ben NATO-csatlakozási tárgyalásokra invitálják a tagjelöltek elsô csoportját.

„Tavaly októberben Detroitban Ön azt mondta, hogy 1997 kora nyarán a jövendô NATO-tagok elsô csoportja meghívást kap elôzetes tárgyalásokra. Ön állta a szavát. Köszönöm, elnök úr! Köszönjük, Amerika!" — mondta Kwasniewski mintegy húszezer varsói jelenlétében, akik a királyi palota elôtt sereglettek össze Clinton köszöntésére. Számos lengyel személyiség ült az elsô sorban, köztük Lech Walesa exelnök, a Szolidaritás alapítója.

A lengyel elnök felidézte a kommunizmus összeomlását, hangsúlyozva Lengyelországnak abban játszott szerepét. „Talán szerénytelenség a részemrôl, de igaz: Lengyelország nélkül, büszkeségünk, hazafiságunk és megtörhetetlen szellemünk nélkül ezek a változások nem következtek volna be" — fejtegette tapsot aratva.

Az exkommunista Kwasniewski felelevenítette a Szolidaritás szerepét, és méltatta Walesa, majd a miniszterelnökök érdemeit a NATO-hoz való közeledésben — a Szolidaritás soraiból kikerült kormányfôkét éppúgy, mint exkommunista utódaikét. (Az AFP szerint ez utóbbiak némelyikét a tömeg egy része füttyel fogadta, míg Walesát megtapsolták.)

Az amerikai elnök örömmel köszöntötte a lengyel népet — a magyarokkal és a csehekkel együtt — „a NATO következô tagjaiként és az Egyesült Államok következô szövetségeseiként. Végre beteljesítjük Lengyelország sorsát szabad nemzetként Európa szívében. Soha többé nem fognak mások dönteni az önök sorsáról" — idézte Clinton szavait az AP.

Az oktatási törvényhatározat értékelései

(4. old.)

• Nem mindenben az elvárások szintjén

• Multikulturális egységben

• Gondot okoz a tankönyvek és tanerôk biztosítása

Az oktatási törvényt kiegészítô és módosító sürgôsségi kormányrendelettel kapcsolatban az RMDSZ napi közlönye megállapítja: ,,eszerint — ha nem is mindenben az RMDSZ és a romániai magyarság elvárásainak szintjén — de megvalósulnak azok a törekvések, amelyekért szövetségünk következetesen kiállt, és vállalta a koalíciós kormányban való részvételt: a módosítások felszámolják a kisebbségi oktatást megszorító korábbi rendelkezéseket".

A törvénymódosítás volt Virgil Petrescu közoktatási miniszter csütörtöki sajtóértekezletének fô témája is. A miniszter elmondta, hogy a kisebbségi oktatásra a módosításoknak csak 10 százaléka vonatkozott. A román újságírók kérdéseire felelve hangsúlyozta, hogy a román nyelv elsajátítására a módosítás értelmében elegendô órát kell biztosítani a tantervben. A miniszter ismételten állást foglalt a kolozsvári Babes,-Bolyai Tudományegyetem multikulturális jellegének, egységének megôrzése mellett.

Virgil Petrescu és Béres András, többek között a kisebbségi oktatásért is felelô államtitkár idôben hosszabb folyamatként jellemezték a kisebbségi anyanyelvû oktatás új lehetôségeinek teljes érvényesítését — a magyar és más kisebbségek nyelvén ugyanis a tankönyvek jórésze csak a tanévkezdet után, az új tanév elsô féléve során vagy késôbb kerül a diákok kezébe. Különösen a kisebb nemzetiségek anyanyelvû oktatásában okoz gondot a tankönyvek és pedagógusok biztosítása.

Románia 1999-nél hamarabb is lehet NATO-tag

(4. old.)

Adrian Severin román külügyminiszter szerint az, hogy Romániát nem hívták meg a NATO-hoz való csatlakozásról folytatandó tárgyalásokra Madridban, elsôsorban egyes NATO-tagállamok ,,óvatosságának" tulajdonítható. Románia tehát nem érte el azt a célját, hogy már Madridban meghívják, de ezt nem lehet kudarcnak felfogni, mert ugyanakkor a tagállamok megerôsítették, hogy Románia versenyben marad és valószínûleg már 1999-tôl, vagy — Severin szerint — már elôbb maga is csatlakozhat.

Az utóbbi feltételezéssel kapcsolatban a külügyminiszter kifejtette, hogy 1999-et a legtávolabbi idôpontnak tekinti, de a madridi záróközleményben a bôvítési folyamat áttekintésére kitûzött 1999. áprilisi idôpontot akár elôre is hozhatják a tagállamok. Romániának Madrid után ,,hosszú távú erôfeszítésre" kell berendezkednie, amely ,,nem a látszat, hanem a realitások javítására" irányul. Folytatni kell a NATO-országokkal való kapcsolatok erôsítését és a belsô reformokat, a szomszédokkal való partneri kapcsolatokat és a háromoldalú (román-ukrán-moldovai, román-magyar-osztrák, stb) együttmûködéseket.

A NATO bôvítésére hozott döntést úgy jellemezte a külügyminiszter, hogy megkezdôdött Európa újraegyesítése. Fontosnak nevezte Adrian Severin, hogy a tizenhatok egyöntetûen elismerték a Románia által — különösen az utóbbi hét hónapban — elért haladást, hogy megnevezték Romániát a záróközleményben, és hogy kitûzték a bôvítési folyamat következô dátumát, 1999-et.

A külügyminiszter bejelentette, hogy Románia állandó missziót létesít a NATO mellett, és Bukarestben NATO-tájékoztató központot létesítenek.

Olasz lap-vélemények szerint
Egyelôre az EU-ból is kimaradunk

(4. old.)

Az Európai Unió hat országgal — Ciprussal, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Magyarországgal és Szlovéniával — kezdi meg a felvételi tárgyalásokat. A jelentkezôk közül így egyelôre kimarad Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Törökország, Málta pedig — a Munkáspárt választási gyôzelmét követôen — maga vonta vissza felvételi kérelmét — írták a pénteki olasz lapok az EU Bizottságának csütörtöki, zárt ajtók mögött tartott tárgyalásáról.

Az olasz lapok értesülései szerint a szakértôk korábban számos választási lehetôséget terjesztettek elô: kezdjék meg a tárgyalást valamennyi jelentkezôvel, és aztán a tárgyalások közben válogassanak; azt az öt országot hívják meg, amely a gazdasági feltételek alapján a legmegfelelôbb; csak Csehország, Lengyelország és Magyarország kerüljön be az elsô körbe Málta mellett, a NATO-bôvítés forgatókönyvéhez hasonlóan; kizárólag Csehországgal és Magyarországgal kezdôdjenek tárgyalások — állítólag ezek voltak a javaslatok.

Zöld utat végül hat ország kapott. A javaslatok közül az elsô variációt túl szélesnek, az utolsót meg politikai szempontokból szûknek találták, mivel Lengyelország kizárása elfogadhatatlannak tûnt. Lengyelország bevonása viszont tarthatatlanná tette Észtország és Szlovénia kizárását, mert ez a két kis állam gazdaságilag már közelebb jutott az EU-hoz, csatlakozásuk minden bizonnyal kevesebb problémával jár.

A hat országgal való bôvítés viszont újra felveti azt a gondot, amelyet az EU az amszterdami csúcson igyekezett elkerülni. A holland fôvárosban született megegyezés szerint, ha az EU taglétszáma meghaladja a húszat, azonnal rendkívüli kormányközi konferenciát kell összehívni, hogy újraszabályozzák a bizottsági helyek megosztását és a nagy, illetve kis tagállamok szavazatainak súlyozását. Errôl a kérdésrôl pedig az Amszterdammal befejezôdött kormányközi konferencia a tárgyalások másfél éve alatt sem tudott megegyezni — írták az olasz lapok.

Heti Hírmondó Magyarország NATO-csatlakozásáról

(4. old.)

Magyarország NATO-csatlakozása lesz a fô témája vasárnap a Duna Televízió Heti Hírmondó címû mûsorának.

Az adás vendégei egyebek mellett a következô kérdésekre keresnek választ: Mit jelent Magyarország számára a NATO-tagság és mennyibe kerül mindez nekik?, Hogyan érinti a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásukat, és hogyan befolyásolja reménybeli európai uniós tagságukat? Mennyiben változik Kelet-Európa biztonsága a NATO kiterjesztése után? A beszélgetés résztvevôi: Mécs Imre, az Országgyûlés Honvédelmi Bizottságának elnöke, Gyuricza Béla, az Országgyûlés Honvédelmi Bizottságának alelnöke és Gereben Ágnes politológus. A mûsor szerkesztô-vezetôje Tótfalusi András.

A oktatási törvénymódosítás 90 százaléka általános elôírásokat tartalmaz

(4. old.)

Már többször elhangzott, hogy az oktatási törvény módosítására vonatkozó kormányhatározatnak mindössze 10 százaléka vonatkozik a kisebbségi iskolahálózatra, a sajtóban — fôleg annak hangulatkeltô részében — megjelenô kommentárok 90 százaléka foglalkozik a magyaroknak kialkudott újabb „elôjogokkal".

Mire vonatkozik az a bizonyos 90 százalék, amely az oktatás általános reformját szolgálja? Többek között a képességvizsgára, amely román irodalomból, matematikából és általános mûveltségi vizsgából áll, az országos rendszerû érettségivel, amelyen hat tantárgyból vizsgáznak a végzôsök. Továbbá a középiskolában fokozzák a vizsgák versenyjellegét, és ennek nyomán lehetôvé válik a fôiskolára való bejutás felvételi nélkül. A módosított oktatási törvény értelmében az ôsztôl pénzügyi keretet létesítenek a folyamatos szakmai továbbképzéshez — jelezte sajtóértekezletén Virgil Petrescu tanügyminiszter.

A nyári mûsorvita gyûrûzése

(4. old.)

Stere Gulea, a Román Televízió ideiglenes igazgatója bejelentette: a közszolgálati televízió hétfôn életbelépô, erôsen vitatott nyári mûsorrendje miatt benyújtja lemondólevelét Emil Constantinescu elnöknek.

A tv-vezetô — aki különben neves rendezô — azért szánta el magát erre a lépésre, mert a nyári idôszakra bevezetett, fôleg kulturális jellegû programokat törlô mûsorszûkítés ellen élesen tiltakoztak a román kultúra vezetô személyiségei. Az Országos Audiovizuális Tanács, a közszolgálati televízió felügyeleti szerve maga is elutasította az új mûsorrendet.

Az Iliescu-kormányzat idején a tv-reform érdekében folytatott éhségsztrájkjaival ismertté vált Dumitru Iuga, szakszervezeti vezér bejelentette, hogy az új mûsorterv elleni tiltakozásként pénteken az alkalmazottak fél órára megszakítják az adást. Követeléseik között szerepel a törvényben elôírt igazgatótanács sürgôs kinevezése — erre a parlament jogosult, amelynek ülésszaka azonban pénteken véget ér.

Az új mûsorrend kedvezôtlen a román televízió eddig zömében hétfôn késô délután, közepes nézettségû idôben sugárzott magyar adása számára is, amely gyenge nézettségû, 17.10 óráig tartó sávokba került, több, legfeljebb egy órás szeletre osztva. Boros Zoltán fôszerkesztô ismételten tiltakozott az intézkedés ellen, rámutatva, hogy így a társadalom minden rétegét magában foglaló kétmilliós romániai magyar kisebbség aktív részének zöme nem láthatja a munkaidôben sugárzott mûsort.

Módosították a gazdasági társaságok törvényét

(12. old.)

• egyszerûsödött az eljárás

• a már bejegyzett társaságok egy éven belül egymillió lejre kell hogy emeljék alaptôkéjüket

A tevékenységüket valamilyen gazdasági (kereskedelmi) társaság formájában kifejtô jogi személyek számára igen fontos sürgôsségi kormányrendelet jelent meg (32. számú kormányrendelet, június 27-i 133. Hivatalos Közlöny), amely módosította az 1990/31. gazdasági társaságok törvényének több fejezetét. Mivel terjedelme miatt nem áll módunkban a kormányrendelet teljes szövegét közölni (a módosított törvényt egyébként újra megjelentetik a hivatalos közlönyben, a szakaszok átszámozásával), ezért csak az általunk közérdekûbbnek tartott részletekre térünk ki.

A romániai székhelyû gazdasági társaságokat román jogi személyeknek tartja a törvény. Nálunk a következô társasági formák léteznek: közkereseti társaság, betéti társaság, részvénytársaság, betéti részvénytársaság és korlátolt felelôsségû társaság. Valamely társaság megalakításához társulási szerzôdés és/vagy alapszabályzat szükséges, amelyet a törvény ezúttal egyszerûen csak alapító iratnak nevez. Ennek (a közkereseti, betéti és korlátolt felelôsségû társaságok esetében) a következôket kell tartalmaznia: a társak nevét és pontos adatait (beleértve a születési helyet, lakhelyet és állampolgárságot, jogi személy társak esetében pedig fel kell tüntetni az elnevezést, székhelyet és nemzetiséget); a társasági formát, elnevezést, székhelyet, adott esetben cégjelzést is; társasági alaptôkét (feltüntetve mindegyik társ hozzájárulását pénzben vagy természetben, ez utóbbi felértékelését, a befizetés határidejét); a céget képviselô személyeket; a társak hozzájárulását a nyereséghez és veszteséghez; a társaság képviseleteit, ügynökségeit vagy ezek utólagos létesítésének feltételeit; a társaság idôtartamát valamint a felszámolás, feloszlatás módszerét. (A részvénytársaság és betéti részvénytársaság alapító iratainak ennél valamivel több adatot kell tartalmazniuk.)

Fontos változást jelent a társasági alaptôke minimális összegének módosulása. Eszerint a részvénytársaságok és betéti részvénytársaságok alaptôkéje nem lehet kevesebb 25 millió lejnél, a korlátolt felelôsségû társaságok alaptôkéje pedig legalább 1 millió lej kell hogy legyen, amelyet egyenlô, legkevesebb 100 ezer lej értékû társasági részekre osztanak fel. A sürgôsségi kormányrendelet értelmében az elôbb felsorolt és már bejegyzett társaságoknak a kormányrendelet életbe lépésétôl számított egy éven belül ki kell egészíteniük alaptôkéjüket a megadott összegre. A gazdasági társaságok a vagyonuk kiegészítése helyett át is alakulhatnak, amennyiben ezt a megoldást választják, olyan jogi személlyé, amely esetében elegendô a már meglévô alaptôke összege. Az egyéves határidô túllépése esetén a törvényszék elrendeli a cég felszámolását. Indokolt esetekben azonban 6 hónapos haladékot is adhat. (A sürgôsségi kormányrendelet a hivatalos közlönyben való megjelenés utáni 30. napon lép életbe, vagyis július 27-én, tehát ettôl a dátumtól kell számítani az egy évet.)

A társaságok alapító iratainak, vagy ezek módosításának a bejegyzése leegyszerûsôdött azáltal, hogy kiiktatták a bírósági tárgyalás „útját". A sürgôsségi kormányrendelet értelmében az alapító iratok közjegyzôi hitelesítése után 15 napon belül kérni kell a társaság bejegyzését a székhelye után illetékes cégkönyvbe. Az összes okiratok törvényességi ellenôrzését a kereskedelmi kamara cégnyilvántartási részlegén egy (vagy több) megbízott bíró fogja végezni. A bírói határozatok ellen csupán felfolyamodással lehet élni. A társaság bejegyzésénél alkalmazott eljárás érvényesül az alapító iratok módosítása esetében is. Abban az esetben, amikor a módosítás nem érinti a székhelyet, az alaptevékenységet, társasági tôkét, a társaság idôtartamát, illetve nem vonatkozik a társaság felosztására, felszámolására, a cégnyilvántartási részleg igazgatójának döntése alapján történik a cégkönyvbe való bejegyzés. Ezekhez az egyszerûbb módosításokhoz tehát nem szükséges a megbízott bíró törvényességi ellenôrzése.

A sürgôsségi kormányrendelet elônye, hogy az eddigi idôigényes, nehézkesebb eljárást megkönnyíti, leegyszerûsíti, a társasági törvény azonban mindemellett továbbra is tartalmaz hiányosságokat, a gyakorlatban felmerülô problémákra nem minden esetben ad választ, megoldási lehetôséget. Valamely társaság bejegyzéséhez készülôdôk természetesen alaposan át kell hogy tanulmányozzák a 31. törvényt, a módosító kormányrendelettel együtt, cikkünk ugyanis csupán egy rövid ismertetô. Külföldi részvétellel alakított gazdasági társaságok esetében, az 1990/31. törvény mellett a külföldi befektetések törvényét alkalmazzák.

(újvári)

A szóbeszéd nyomában

(4. old.)

— Beszélik, hogy az idei érettségin sokan buktak meg a Brassaiban. Igaz ez? — kérdezem Cucu Imola igazgatónôtôl.

Igaz. 319 jelölt állt érettségire a világi iskolából a négy albizottság elôtt. Ezek közül 190 mai estis, 24 korábbi, 1992-96 között estibe járt végzôs volt, 107 pedig a nappali tagozaton végzett. Az estisek közül 94-nek, a régi végzettek közül 15-nek nem sikerült, de a nappalisok közül is akadtak fenn a rostán. Legtöbben a román nyelv és irodalom szóbelin, illetve írásbelin buktak meg, s meg kell mondanom, hogy ezen a két vizsgán fôleg a román és magyar estisek szerepeltek dicstelenül. Hasonlóképpen kritikus ügy volt a román esti tagozatosok és néhány nappalis diákunk számára a francia nyelvvizsga. Nyelvrokonság ide vagy oda, nem elegendô a román nyelvtudás ahhoz, hogy valaki sikeresen érettségizzen franciából. Volt bukó magyarból is, mert a bevágott, de meg nem emésztett tanári, vagy tankönyv-szöveg igényes vizsgáztató elôtt nem elegendô a sikeres érettségihez. Nálunk igényes vizsgáztatók voltak, és igényességükkel egyetértettünk.

Mi az estisek tömeges bukásának oka?

A gond nem csak egy tagozaté. „Mindenkit érhet baleset." A mostani nappalisok négy, az estisek öt évvel ezelôtt kerültek az iskolába, akkor, amikor az emlékezetes Brassai-ügyek zajlottak. Emiatt, illetve más okok miatt az általános iskolai évjárat kilencven végzettje közül mindössze 37 diákunk maradt az akkori nappali tagozat négy világi és egy unitárius osztályában. Az esti tagozaton sokak tudatában kísért elmúlt idôk emléke, amikor az okleveles munkások számát gyarapítandó, szinte elég volt beiratkozni ahhoz, hogy elôbb-utóbb érettségi oklevelet vágjanak a fiatalhoz. Rettenetesen sajnálom azokat, akik most éves késéssel, esetleg pótérettségi után, jövôre jutnak majd oklevélhez, de mi idejében szóltunk, hogy a diplomáért tanulni kell, tettünk is ezért, ám az idei évjáratban nem mindenki volt partner a tanuláshoz. Nagyon szeretném remélni, hogy ez az érettségi elégséges figyelmeztetôül szolgált mindenkinek, ízelítô volt abból, ami jövô ilyenkorra várja a végzôsöket. Az oktatás reformja elindult. Ennek velejárója a tisztességes záróvizsga, amelynek eredményével a fiatal közvetlenül mehet egyetemre. Aki nálunk az idén átment az érettségin, az megérdemelte az oklevelét, akármikor nyugodtan állhat újabb megmérettetések elé.

Beszéljünk egy kicsit arról, hogy ki marad és ki megy. Idén három osztály végezte a nyolcadikat a Brassaiban. Hány végzett maradt az iskolában?

Könnyebb megszámolni, hogy ki távozott. Két kislányunk tanítóképzôbe felvételizett, páran felekezeti iskolába mentek, tíz-tizenkét fiú inasiskolába, illetve szakiskolába iratkozott, a többiekkel ôsszel az informatika, a kémia-biológia, az angol intenzív humán, illetve reál osztályban, illetve az unitárius kilencedikben találkozhat. A profilváltáson túlvagyunk, az V-VIII. osztályok színvonalasak, tizenegyedikes lesz elsô informatika osztályunk, tizedikes az elsô intenzív angol humán, amely szakosítás egyébként ötödiktôl töretlenül mûködik, változatlanul jó a kémia-biológia osztály, amely évrôl-évre kitermeli az új brassais orvosnemzedékeket, és reméljük, beválik az intenzív angol reál. Szeretnék bízni abban, hogy az idei érettségivel az estiben is befejezôdött a hét szûk esztendô, talán onnan is kikopik az utolsó készreváró nemzedék. A többirôl pedig beszéljünk majd jövôre...

Nem tart attól, hogy ez az idei sikertelenség rossz fényt vet az iskolára?

Melyikre? Arra a Brassaira, amelyik 1948 óta muszájherkulesként, egyedül a kolozsvári magyar iskolák közül folyamatosan küszködik az estivel, még egy felemelkedési lehetôséget teremtve azoknak, akik egyébként végleg lekésnék a tanulás vonatát? Vagy arra a Brassaira, amely jeles személyiségek egész sorát nevelte ki az elmúlt félévszázadban, olyan személyiségeket, akik nem a messze távolból buzdítanak helytállásra, hanem itt vannak közöttünk?! Arra a Brassaira, amelyik szaklíceumi státuszból kapaszkodva vissza az elméleti líceumok közé, tavaly már a nappali tagozat végzettjei negyedét üdvözölhette akkreditált egyetemek frissen bejutott hallgatói között? No, nem! A város közvéleménye pontosan tudja, hogy milyen utat tettünk meg 1990 óta, s legfeljebb attól tart, hogy a folyamat megtorpan, vagy visszafordul. Az más kérdés, hogy negyedszázad berögzôdéseivel nagyon nehéz megküzdeni. De nagyon jólesett, amikor tavaly megkérdeztem egy eminens tanulónk édesapját, hogy miért éppen hozzánk íratta annak idején a gyerekét, és ô azt válaszolta, hogy „azért, mert úgy tapasztaltam, hogy itt önöknél nevelik is a gyermekeket".

Köszönöm a beszélgetést.

Pataki László


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1997 - All rights reserved -