 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1997. július 19.
(IX. évfolyam, 164. szám)
„Politikailag bírálhatónak" nevezte Adrian Severin külügyminiszter az Európai Bizottság országunkra vonatkozó jelentését, amelyben a testület nem ajánlja Románia bevételét elsô körben azon országok közé, amelyek az Európai Unióhoz való csatlakozásról folytatnak majd tárgyalásokat.
A román diplomácia vezetôje, aki ázsiai útján kíséri Emil Constantinescu elnököt, csütörtök este Jakartában nyilatkozott az AFP-nek. „Úgy gondolom, hogy az Európai Bizottság szerepének a jelölések értékelésére kellene szorítkoznia, és nem kellene kiterjednie a tárgyalások módjára vonatkozó ajánlásra" — mondta Severin, elismerve, hogy Romániát gazdasága nem teszi alkalmassá egyelôre az EU-hoz való csatlakozásra, de leszögezve, hogy „itt elvi kérdésrôl van szó" és hogy „nem fogadhatjuk el, hogy kizárjanak bennünket, még mielôtt elkezdtük volna a tárgyalásokat". A következô lépés az EU-jelentés elmélyült elemzése lesz, „és az EU miniszteri bizottságának téli tanácskozásán a hazánk számára legkedvezôbb döntést igyekszünk majd elérni" — mondta a román külügyminiszter.
Ezzel a címmel rendeznek tanácskozást július 18-19-én Kolozsváron a Babes,-Bolyai Tudományegyetem Társadalomkutatási Központjában. Szervezôi a Temesvári Interkulturális Intézmény, a Bukaresti Egyetem Újságírói és Kommunikációtudományi Kara, a Nyugati Egyetem Újságíró Kara és a Soros-alapítvány. A téma az Európa Tanács által kezdeményezett, a cigányság és a többségi lakosság közti kölcsönös bizalom erôsítését hivatott program része, Romániában tavaly nyáron indult kutatómunka tárgya, melynek eredményeit idén ôsszel egy nemzetközi szemináriumon fogják közölni.
Az elsô napon a tervnek megfelelôen fôként a hazai sajtónak a cigányságról alkotott képérôl kellett volna beszélni, de annál jóval többrôl esett szó. A romakérdés köztudottan súlyos, megoldatlan és bizonyos értelemben ellentmondásos. A cigányságot sok minden érinti hátrányosan: a nevelés, az életkörülmények (átlagéletkoruk 4-6 évvel kisebb a más lakossági rétegekénél), a szegénység (annak ellenére, hogy akadnak köztük ilyen-olyan maffiózók) és ami talán a legsúlyosabb — a társadalmi elôítélet. A tanácskozás egyik gyalui roma részvevôje nehezményezte, hogy a cigányság, bár szerinte számbelileg egyenlô a hazai magyarsággal, nagyon megosztott, és nincs arányosan képviselve a parlamentben. Az Európa Tanács nagy figyelmet fordít a kisebbségi ügyekre és ezen belül a cigányság meg nem oldott kérdéseire, nem véletlen, hogy Románia kimaradt a NATO és az Európai Unió bôvítésének elsô hullámából. Egy amerikai részvevô véleménye, hogy Romániában a cigányságról alkotott felfogás már a rasszizmus fogalmába illeszkedik be.
Ami a sajtóban mutatkozó megítélést illeti, Cãlin Rus temesvári kutató egy-egy marosvásárhelyi, konstancai, kolozsvári és temesvári, illetve három nagy példányszámú fôvárosi lapot követett huzamosabban figyelemmel. Következtetései a következôképpen összegezhetôk. Nagy az eltérés az egyes lapoknak a cigányság tükrözésében kialakult stílusában. Általában azonban elmondható, hogy a bûnözést „automatikusan" társítják a romákhoz. Sajnálatos módon gyakran a bôrszínt megbélyegzô jelzôként használják. A cigányságot érintô kérdéseket a lapok elôszerettel tálalják hírek formájában és mellôzik az igényesebb adatgyûjtést, a több utánajárást igénylô interjúkat, ankétokat. Aminek az az eredménye, hogy továbbra is kívülrôl szemléljük a cigánytársadalmat, általánosítunk, csak elôítéletekre alapozunk. A konferencián elhangzott egy észrevétel: '89 elôtt a sajtóban a cigányság szó ismeretlen, „tabu" volt, ôket csupán az „és más nemzetiségek" kategóriájába sorolták. '89 után a helyzet megváltozott: írnak, beszélnek róluk, csakhogy szinte kizárólag negatív értelemben. Mintha valakiknek ez érdekük lenne. Az igazi objektivitásra törekvô sajtó feladata korrigálni ezt a nézetet és észrevenni, közzétenni mindazt a jót is, ami a cigány lakosság soraiban tapasztalható. Az interetnikai súrlódásokat nem szabad a szenzációkeresés színvonalára lealacsonyítani.
Hogy valakiknek érdekük a cigányság befeketítése és megbélyegzetten tartása? Ez valószínûleg igaz. De talán ennél is elítélendôbb, hogy mi mindnyájan beleszülettünk egy „örökölt" elôítéletbe. Inkább az egész társadalom hibás ezért a világszemléletért. Ami pedig a romák jövôképét illeti, az egészen sajátos: nekik titkolt, vagy ösztönös törekvésük az államalkotó nemzetbe való beolvadás. Ôk az esélyegyenlôséget nem az önazonosság megôrzésével akarják elérni. A kolozsvári tanácskozás egyik roma részvevôjét idézve: „Mi románok vagyunk, csakhogy még beszélünk egy nyelvet pluszban. Míg a többi nemzeti kisebbségnek kivétel nélkül van anyaországa, nekünk ilyen nincs. Rajtunk ki segít?"
Talán mindenki, aki megpróbálja a különben is nagyon megosztott cigányságot kicsit „nonkonformista" szemmel látni, több megértéssel kezelni.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöksége tanácskozott a Megyei Képviselôk Tanácsának Állandó Bizottságával az augusztus 2-ra tervezett MKT elôkészületeirôl. Kitûzték a 150 fôs megyei küldöttgyûlés idôpontját, szeptember 6-át, amikor megválasztják a megye kongresszusi küldötteit. A jelenlegi SZKT-tagokon, a megyében tevékenykedô ifjúsági szervezetek, platformok küldöttjein, SZET-tagokon kívül Kolozs megye 17 választott küldöttel vesz részt a kongreszuson. A tanácskozáson eldöntötték, hogy a 17 helybôl ötöt elkülönítenek polgári szervezetek számára.
A megyei elnökség külön tanácskozott tíz megyei körzet elnökeivel a helyhatósági törvény módosításából fakadó helyzetrôl, a magyar nyelv használatáról a közigazgatásban, a kétnyelvû táblák kifüggesztésérôl, valamint arról, hogy az alpolgármesterek tanácsból való kilépése nyomán be kell vonni a tanács munkájába a listán következô jelölteket. Ezen a tanácskozáson ismertették a kitöltésre váró adatlapokat, amelyek segítségével adatbankot hoznak létre minden olyan településrôl, ahol magyarok is élnek. Az információk között szerepelnek a kontaktszemélyek, a település iskolai helyzete, egyházi, közmûvelôdési élete, a helyi vállalkozók névsora, a szociális, egészségügyi ellátás állapota, a postai szolgáltatás, a sajtó terjesztése. Összesítik a tavalyi két választás tanulságait is, hogy három év múlva a hibák ne ismétlôdjenek.
A városi tanács a nyári vakáció elôtti utolsó ülésén elmaradt határozattervezetek kerültek napirendre.
Ezen az ülésen többszöri próbálkozás után sikerült elfogadtatni a járdán parkolást tiltó határozatot. Az elképzelés azonban csak a központban lévô utcákban lesz érvényben. Az itt parkoló gépkocsi-tulajdonosokat 100 000 lejjel büntethetik. Csak azt nem lehet tudni, ki szerez érvényt a határozatnak. Vagy ez is újabb lehetôség a szelektív alkalmazásra? Ugyanez a határozat büntetést helyez kilátásba az engedély nélküli hirdetôtáblák elhelyezése (5 millió lej), és az engedély nélküli halászat (napi és személyenkénti 100 000 lej) esetében is. A határozatok jogerôre emelkedéséhez a prefektúra jóváhagyására is szükség van.
Ellenzéksikerként könyvelhetjük el, hogy a Tehnofrig gyár Rózsák parkjának ügye formailag rendezôdött, és így mûjégpályát is építhetnek a példásan gondozott szabadidô-parkban.
Érdemes tudni, hogy ahol nincs óra a parkírozóban, a díjszabás 200 lej negyedóránként, vagy 800 lej egy órára.
A temetôi sírhelyek megváltási díjának felemelését a tanács elvetette, de a kiépítésre vonatkozó díjat ezután meghatározott összegben kell kifizetni.
Többórás vita után sem született határozat a piacok licitálással történô bérbeadásáról.
Patthelyzet alakult ki az Albac utca 21. szám alatti épület bérbeadásának ügyében. Most egy humanitárius szervezet igényli a hajléktalanok, az utcagyerekek számára menedékhely és foglalkoztatási központ céljára. De egy építkezési vállalat, a szamosújvári börtön, s a zeneakadémia is felsorakozott az igénylôk sorába. A szükséges 21 szavazatot egyelôre egyik jelölt sem tudja elérni.
• A tiltakozásnak megvolt az eredménye
• Vastagh Feri „jár magát orrba veretni"
• Temesváron helyi magyar adás indul
Mint ismeretes, a Román Nemzeti Televíziótársaság bukaresti vezetôsége a nyári mûsorrácsot át szeretné szervezni. Ennek keretében drasztikusan csökkenteni szerették volna a területi tévéadók sugárzási idejét is. A területi adók képviselôi felutaztak Bukarestbe tiltakozni ez ellen: az akciónak megvolt az eredménye, így az adáscsökkentés nem olyan drasztikus, mint ahogy tervezték.
— A nyári mûsorráccsal kapcsolatos átszervezés-adáscsökkentés során ezen a héten már heti 15 perccel rövidebb lett a Kolozsvári Televízió magyar nyelvû mûsorának idôtartama — mondta Bardócz Sándor osztályvezetô. — Pillanatnyilag a következô a helyzet a magyar nyelvû adással: az eddigi heti 100 perc helyet csak 85 hangzik el magyarul. Tehát a veszteségünk 15 perc... Érdekesség: ahhoz képest, hogy mennyit csökkent a kolozsvári összadásidô, a mi adásidônk „nôtt": eddig az összadásidôbôl 20 százalék volt a miénk, most 24... Különben egyes területi tévéadók jól jártak ezzel az átszervezéssel: Temesváron például nôtt a nemzetiségi adások sugárzási ideje...
— Gondolom, nem hatott éppen ösztönzôen a kolozsvári tévésekre az, hogy az amúgy is kissé mostohán kezelt munkájukat bátorítás helyett adáscsökkentéssel „jutalmazza" Bukarest. Milyen most a munkahangulat a kolozsvári tévé magyar részlegén?
— Kezdetben mindenki meg volt szeppenve, sôt már a leépítésektôl is kezdtünk félni. Aztán érkeztek olyan hírek, hogy talán szeptembertôl beindul a területi szórás, és akkor nem csökkenni, hanem nôni fog adásidônk stb. Különben annyit változtatták már az adásidônket meg az idôzónát, hogy beleszoktunk már a változásokba. Túltettük magunkat...
***
Temesváron Graur Jánosnál, a temesvári Heti Új Szó fôszerkesztôjénél érdeklôdtünk a temesvári magyar adás sorsáról.
— Az elsô temesvári magyar adás egy bemutatkozó tévé-beszélgetés volt román nyelven arról, hogy a bukaresti 1-es mûsor temesvári adója ezentúl minden héten szerdán 11 és 12 óra között nemzetiségi mûsorral jelentkezik: magyar, német és szerb nyelvûvel. A magyar nyelvû adás 15 perces lesz.
— Mi lesz ebben a 15 percben? Hírek?
— Ebben az ügyben a legilletékesebb Bartha Csaba lenne, akivel éppen most készítettünk egy kis interjút. Bartha Csaba a Temesvári Rádió munkatársa, ô lesz a magyar nyelvû 15 perc vezetôje. A lapnak adott interjúban elmondotta, hogy szerdán például 11 óra tájt — immár a kolozsváriak is — láthatják a Körkép a végekrôl címû elsô magyar mûsort.
***
Örömünkben, hogy a Bánság és környéke magyarságának temesvári magyar nyelvû adás is rendelkezésére áll ezentúl, felhívtuk a resicabányai magyarság dolgait jól ismerô Makkai Botond szerkesztôt, lelkipásztort. Oda még nem jutott el a jó — televíziós — hír. Azt viszont elmondta, hogy Resicabánya mintegy négyezer magyarajkú lakosa biztosan örvendeni fog annak, ha a hír igaznak bizonyul. Arra a kérdésünkre, hogy van Vastagh Feri, a világhírû öklözô, nevetve azt válaszolta, hogy kicsi kora óta ismeri, de igen ritkán látja, mert hát állandóan „jár magát orrba veretni". Vastagh Feri édesanyja — mondta búcsúzóul — visszaköltözött a Szilágyságba...
Kelet-európai hídfôállásnak ajánlotta fel országát a távol-keleti üzletembereknek Constantinescu államfô, aki elôbb Japánban, majd Indonéziában tett látogatást. Románia fô célja az EU- és NATO-integráció maradt, de be akarjuk bizonyítani, hogy politikai stabilitása és reformjainak komolysága révén Románia érdekes partner lehet egy olyan gazdasági nagyhatalomnak, mint Japán — mondta a román küldöttség egy tagja.
Emil Constantinescu elégedetten könyvelhette el, hogy tokiói tárgyalópartnerei hajlandóságot mutattak nagyszabású romániai befektetésekre. Tokió jelezte, hogy négy tényfeltáró küldöttséget is indít Bukarestbe. A román delegáció két, együttesen 250 millió dollárra rúgó hitelt „akasztott le" Tokióban az infrastruktúra fejlesztéséhez. A küldöttség egy tagja kijelentette, hogy a Románia iránti növekvô japán érdelôdést bizonyító ajándékról van szó. Hasimoto Rjutaro japán kormányfô azt mondta, hogy Románia kulcsszerepet tölt be Japán számára Kelet-Európában.
A román elnök, aki olyan nagy konszernek vezetôivel tárgyalt, mint a Mitsui, a Mitsubishi vagy a Daiwa Securities, részvételre invitálta Tokiót olyan európai, sôt világjelentôségû fejlesztésekben, mint a konstancai szabadkereskedelmi övezet vagy új európai közlekedési folyosók kiépítése. Constantinescu Japán „megerôsített partneri együttmûködését" kérte a román hadiipar részleges privatizációjához is, s e téren 11 tervet terjesztett tokiói tárgyalópartnerei elé.
A kormány csütörtöki ülésén jóváhagyta Csóka Tibor Szilágy megyei alprefektus lemondását, és helyébe Fekete Szabó András Leventét nevezte ki.
hogy a polgármester beteg. Olyannyira beteg, hogy elutazott és ezért nem tudta fogadni a megbeszélt idôben a magyar fôkonzult. A polgármester egészségéért aggódó választói persze azt kérdezhetik: vajon mi baja? Akik nem tegnap léptek le a falvédôrôl, nagyon pontosan meghatározhatják a kórt, mégcsak a pszichológiai kar önkéntes diagnosztáira sincs szükség. Ezernyi megnyilatkozása utalt már súlyos bajára. Eddig is mondtuk, most ô maga ismeri be, hogy beteg. Vajon miért kínozzák akkor tovább?
Július 20-tól a Transilvania Üzletkötô Központ külkapcsolat építô tevékenysége az Continental szálló (Jókai utca 1.) 101-es szobájában berendezett irodájában zajlik. Telefonszámai: 195-405, 195-406, 191-443; fax: 195-406, 193-977.
A Gãinai leányvásár az idén is a hagyományoknak megfelelôen július 19-20-án tartják. A Fehér megyei prefektura és az Avram Iancu községi helyi tanács a népünnepély zavartalanságának biztosítására külön irányító munkacsoportot hozott létre.
Ki számíthat leginkább sikerélményre?
— Az, aki a hibákat keresi.
Csütörtök este hat órára hirdette a kedvelt rádióadó harmadik születésnapjának megünneplését. Áramszünet miatt csak két óra késéssel indult be a nagy buli.
A zömében iskolások szép számmal gyûltek össze a Sportcsarnok elôtt. A versenyzôk vizesebbnél-vizesebb blúzokat kellett kicsavarniuk, hogy a rádió megszokott kérdéseire válaszoljanak. Volt Miss Radio Contact szépsépverseny, illetve egyéni táncverseny. Ez utóbbi próba gyôztese egy hétvégi tengeri nyaralást nyert. A többi gyôztest a Camel cég díjazta színes pólókkal, kendôkkel, útitáskákkal. A sárga Camel-es lányok körbejárták a körülbelül 600 fônyi tömeget, cigarettát ajándékozva.
A jó hangulatot nem tudta megzavarni a kisebb-nagyobb szervezési hiba sem.
1997. július 25-31. között rendezi meg a KMDSZ Forrásligeten (Máramaros megye) A tematikus mûhelyek mellett különbözô kulturális programok megtárgyalják az önálló magyar felsôoktatás kérdését, az RMDSZ és az ifjúság viszonyát, a VII. Erdélyi Diáktalálkozót. A táborba a romániai magyar ifjúsági szervezetek képviselôit, illetve a magyarországi és nyugat-európai magyar ifjúsági szervezetek vezetôit várják. Szállás és étkezés napi 30 000 lej fejében. A jelentkezéseket július 19-ig várják a KMDSZ-irodába, a 064/195-700 telefonszámon.
Kolozsvári sorshúzásainkkal ellentétben, a Szabadság tordai nyereménysorolását szerdán este hosszasabb vita követte a lapról.
Szinte mindenki leszögezte, hogy elégedett az újsággal, és ezt nem a bókolás szándékával állítja, amit természetesen örömmel hittünk el. De mindjárt az elején elôbukkantak az allergia tünetei a személyeskedô vitáktól. Kérték a szerkesztôséget, ne engedjen teret a civakodásnak. A nevekkel való példálózás rég lezárt ügyekre engedett következtetni, és amikor ezt megjegyeztük, tordai olvasóink megnyugtattak: igen, tapasztalták, hogy az utóbbi idôben elmaradt a sárdobálás, a leckéztetés, ôk csak azért teszik szóvá, nehogy újra felüsse a fejét.
Megtudtuk, hogy sikere van a Levélbontó rovatnak, mindenkori szerkesztôje népszerû a leghûségesebb olvasók körében, és egyik legjobb, legtájékozottabb rovatnak tartják a napi sportösszeállítást. Megkérdezték, ki válogatja az irodalmi oldalon megjelenô verseket, és kérték, adjuk át a tordaiak üdvözletét, valamint elvárását, hogy közérthetôbb verseket is szeretnének olvasni. Gyakoribb tordai kiszállásra buzdították riportereinket, mert Tordán súlyos gondok vannak, például a tanügyben, amelyek tükrözésére alkalmi tudósítás nem elégséges. Alapos eszmecsere bontakozott ki együttmûködési lehetôségekrôl, a tordai és környékbeli tudósításokról, és a lapterjesztô magánvállalkozás megszervezésérôl Tordán is, mivel a posta szüntelenül javítja ugyan szolgáltatásait, de még távol áll az APEX gyorsaságától.
Visszahívják Tokayt? — teszi fel a kérdést az Erdélyi Napló legfrissebb, 29. számának címoldalán az SZKT kolozsvári ülésérôl szóló beszámolójában. Amint a helyszíni tudósításból kiderül, az RMDSZ minisztereit és államtitkárait beszámoltató SZKT-ülésen rájárt a rúd a kisebbségvédelmi miniszterre, akinek leváltását maga a szövetség tiszteletbeli elnöke kérte. Tokay munkájára vonatkozóan több kérdés is válasz nélkül maradt, mert a miniszter egyéb elfoglaltságaira hivatkozván távozott az SZKT-ról.
1997. augusztus 17-24. között elsô ízben rendezik meg az I. vajdaszentiványi tánc- és zenei tábort. Elsô évben a tábornak állandó jelleggel otthont adó Vajdaszentivány táncaival és zenéjével ismerkedhetnek meg az érdeklôdôk (vajdaszentiványi magyar, román és cigány táncok, hangszeres népzene). A napi tánc- és zeneoktatás mellett változatos programok várják az érdeklôdôket: viseletkészítés, népi kézmûvesség, táncház, vetélkedôk és tábortûz. Részvételi díj: 140 000 lej. Jelentkezési határidô: 1997. augusztus 1. Jelentkezni az alábbi címen lehet: 4269 — Voivodeni, Consiliul Local, str. Principalã nr. 160., jud. Mures,, Mózsi Sándor polgármester (tel.: 1, 8-14 óra között), vagy Mezô Palkó János mûvelôdési ház-igazgató, tel.: 168 (reggel 6-10 és este 8-10 óra között).
Köztudomású, hogy a Ciorbea-kormányban gyakran 8-tól 9-ig tart a munkanap. Úgy értve, hogy ma reggel 8-tól holnap reggel 9-ig... Csoda, hogy a hét hónap alatt nem került sor részleges kormányátalakításra néhány egyéni összecsuklás miatt.
Hasonló munkaütemet diktálnak maguknak a kormánykoalíció pártvezérei is, hiszen azoknak a gyökeres változásokat elôidézô kormányhatározatoknak politikai hátországot kell biztosítani. Azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy a kormányba delegált párttagoknak teljesen szabad kezet adtak az ügyintézésben.
Szóval, kemény munka folyik ebben a kormánykoalícióban, és ezen belül az RMDSZ „kormányfrakciójában", hiszen, mint kitûnt a kolozsvári SZKT-ülésen, csapatunk kisebbségben van a kormányzó többségben, minden vesszôért, írásjelért meg kell küzdenie.
De ha tekintetbe vesszük, hogy az ország megítélését romboló hét évnyi keserves erôlködéssel hozták létre a kisebbségi jogkorlátokat, és azok közül a legbántóbbaknak a lebontásához mindössze pár hónap elegendô volt, akkor a tollvonás könnyedségéhez hasonlíthatjuk a Ciorbea-kormány tevékenységét. Az Oktatásügyi Minisztérium elôtt tüntetô néhány Adrian Nãstase és a bemocskolt kétnyelvû marosvásárhelyi névtáblák ellenére a mostani kormányhatározatok azt bizonyítják, hogy a tömegellenállás egy nagy humbug. Ez a tömeg arra megy, amerre utat mutatnak neki. Évszázadok során elhangzott nagyon sokféle útmutatás miatt saját mágnestûje elvesztette delejességét.
Nem szorul bizonyításra, hogy ha holnap visszatérnek a hatalomba a nemzeti és szociális pártok (az árnyalatnyi megkülönböztetés érdekében nem nevezzük azokat nemzetiszocialista pártoknak), ugyanígy, vagy még könnyedébben, egyetlen tollvonással állítják vissza a helyhatósági és a tanügyi törvény korábbi változatát, mit sem izgulva amiatt, hogy azután épp úgy végérvényesen búcsút mondanak a NATO-nak és minden egyéb nyugati nyalánkságnak, mint Szlovákia. Mi több, a történelembôl ismert módon foknyival erôsítenének a megszorításokon. Például a multikulturálisból is újra monokulturálist csinálnának.
Hogyan lehetne kisimítani az idôszakos megszorítások végtelen oszlopát? Úgy, ha az ország népét nem lehetne tollvonásokkal kormányozni, ha a románságban tudatosulna, mi válik elônyére, és arról az útról többé nem hagyná magát eltéríteni.
Ehhez azonban szüksége volna egy alapos átnevelésre, mert ha vezetôi megvárnák, amíg magától döbben rá a helyes útra, messze lemaradna minden vonatról.
Most itt a nagy alkalom. Az utóbbi hetekben a világban többször elhangzott: Thank you, sir! És amikor világot mondunk, beleértjük Bukarestet is, mert Bill Clinton itt is elmondta. Aki most jót akar a román népnek, naponta többször hangsúlyozza, hogy a Thank you, sir azért jár ki az országnak, mert a magyar kisebbség olyan korszakot élhet meg, amelyben felszusszanhat. Ettôl minden normálisan gondolkodó, a saját nemzetének javát akaró román emberben megerôsödne a feltételes reflex: mihelyt egy felszusszanásban lévô magyar polgártársat lát, elönti a biztonságérzet és a nemzeti büszkeség.
Ilyen megfontolásból a bukaresti Adevãrul (amely a sokoldalúan fejlett szocialista újságírás vezérhajójából lett a nemzeti uszítás legnagyobb példányszámú szócsöve) legalább kétnaponta vezércikkben taglalhatná, hogy milyen üdvös lenne, ha a székelyudvarhelyiekkel nem mind erôszakoskodnának, legalább azt a városkát meghagynák a székelyeknek, mert ezért is kijárhatna néhány Thank you, sir. Roppant hatékony lenne, ha a marosvásárhelyi 1990-es események során gazdag népnevelési tapasztalatokra szert tevô Dorin Suciu arról cikkezne, hogyan fogadná Fãlticeni lakossága, ha a református egyház stratégiai céljaként tûzné ki megtelepedését abban a városban.
Persze, ettôl olyan messze vagyunk, hogy hasonlatért csillagászati mértékegységekhez kellene folyamodjunk. Mi több, újabban a közszolgálati tévében is mintha újra beleszólása lenne a mûsorszerkesztésbe Cornelius Ros,ianunak: az udvarhelyieket piszkálják amiatt, hogy Bukarestbôl nem visznek oda elegendô román könyvet.
Most is legalább öt-hat égtáj felé mutatnak tehát utat a románságnak, megkönnyítve az ellentétes tollvonást egy esetleges újabb hatalomváltás utánra. Nagy kár. Mert ezt nemcsak mi látjuk — és mivel egyebet nem tehetünk, imádkozunk a Ciorbea-kormány megmaradásáért —, hanem a Nyugat is érzékeli, és negatív elôjellel könyveli el a politikai stabilitás rubrikájában.
Teljes együttérzésem városunk polgármesteréé. Jóllehet régóta ismeretes, hogy betegeskedik, most úgy tûnik, elhatalmasodott rajta a kóros allergia. Olyannyira, hogy nehéz szívvel lemondani kényszerült egy elôre megbeszélt hivatalos találkozót. Aztán jött a másik csapás: a hír, hogy elutazott (ilyen súlyos állapotban!) és nem biztos, hogy jövô hét szerdájáig hazaérkezik. Merthát a fontos ember nem térhet ki a kíméletlen kötelesség elôl. Ráadásul sietett, de úgy, hogy reggel nem maradt ideje tájékoztató irodájával tisztázni: ô azon a napon voltaképpen miért nem fogadhatja bemutatkozó látogatáson a magyar fôkonzult és annak munkatársát. S mivel a bal kéz nem tudta, mit beszélt a jobb, mindketten egységesen csütörtököt mondtak.
Magától értetôdôen vetôdik fel az aggodalom: ott lehet-e a polgármester a szerdai hivatalos megnyitási ceremónián? Ha betegsége nem enyhül, aligha. Hiszen az eseményen magyar lesz az épület, rajta a zászló és a felirat, magyar lesz a bútorzat, az egyik külügyminiszter, a tokaji, a levegô stb., ami végzetessé fokozhatja azt az istenverte allergiát. Ha azonban tényleg elutazott, engem még éltet a remény, hogy végül csak megjelenik: ô tudniillik Cluj-Napoca polgármesterének vallja magát, a romániai magyar fôkonzulátus székhelye viszont Kolozsváron lesz. Ki tudja, hátha titokban éppen oda utazott.
... tûzvirág-gombolyag-nap ragyog az égen; liliom-békesség lengedezik kéken —, zsuzsukol a mezôtenger: zsong a búzatábla, peng a szíjas kender —, nagy tarka pillangó: lebeg a rét lomhán; szellôk himbálóznak apró fûszál-hintán —, töprengô kis bokrok szunyókálnak csendben —, mondikál a patak boldog-önfeledten -
jôdögélek szótlan végig az ösvényen: mintha jôdögélnek pázsit-puha fényen, csordultig a szívem csokros violákkal, csordultig a lelkem nefelejcs-virággal; mintha bolyhos-melegfényben, ringató tulipán ölelô kelyhében...
„A fônix... fészket csinál, mely a nap melegétôl / felgyulladván, az ô testét hamuvá változtatja, / melybôl aztán megújulván feltámad..." (Apáczai)
Az 1989. évi fordulat óta hálás tárgy a kommunizmus, a kommunisták elmarasztalása. Ezt teszi Nagy László is (Hiányos életrajzok, Szabadság 1997. július 12.). Minthogy a Kôbe írt Kolozsvár címû kötetnek, úgymond, bizonyos hiányosságait boncolgatja, kénytelen vagyok írásához néhány megjegyzést fûzni. Ami viszont meglehetôsen hálátlan feladat elé állít. Egyrészt azért, mert e munka egyik társszerzôje vagyok, másrészt azért, mert az általa szóba hozott Józsa Bélát és Gaál Gábort nyilvánosan nem ócsárolni manapság nem éppen divat. Sôt illetlen. Vagy éppenséggel gyanús.
N. L. pedig érzékeny erre. Már Rozsnyai Lászlónak a kötetrôl közölt ismertetôjét (Szabadság, 1997. május 15.) illetôen kifogásolta, hogy Józsa Béla miért antifasiszta harcos, mivel akkor lett kommunista, amikor a fasizmus meg sem született, ráadásul az 1920-1930-as években komoly magyar fasiszta mozgalom Romániában nem létezett (Szabadság, 1997. május 24.). A magyarázat egyszerû: R. L. annak a kötetben is szereplô emléktáblának a szövegébôl idézte az antifasiszta jelzôt, amelyiket a háború után a Pálffy János (Jean Jaurès) utca 11. szám alatti házon helyeztek el, ott, ahol J. B. lakott. Amiért viszont a fasizmus létrejötte elôtt lett kommunista, nem lehetett akadálya annak, hogy késôbb antifasiszta is legyen. Mert az 1920-as évek elején hatalomra jutott Mussolini után 1933-ban Németországban a nácik következtek, s eközben a szélsôjobb, ha nem is a romániai magyar, de a román egyre erôsödött — a nemzeti érzelmektôl fûtött szélsôjobboldali diákok Kolozsvárt már 1927-ben szétverték a zsidó üzleteket, s ezt, a magyarokról sem feledkezve meg, nemegyszer megismételték, 1938-ban pedig hatalomra került az elsô fasiszta kormány, a Goga-kormány —, 1936-ban Spanyolországban köztársaság-ellenes, szélsôjobb felkelés tört ki. Lehetôség volt tehát, s aki akart, már akkor antifasiszta lehetett.
Úgy látszik, májusi kifogásait N. L. nem tartotta elegendônek, ezért most újabbakkal jött elô. Szerinte a Kôbe írt Kolozsvárban közölt Józsa Béla-életrajzból „nem derül ki (csupán áttételesen), hogy kommunista aktivista volt".
Ezek után fölmerül a kérdés, belenézett-e egyáltalán N. L. ebbe a könyvbe? Úgy látszik, nem, mert ott ez áll: „A KRP (Kommunisták Romániai Pártja) kolozsvári szervezetének vezetôségi tagjaként a Szociáldemokrata Párttal alakítandó egységfrontot szorgalmazta. 1937 ôszén a KRP Erdélyi és Bánsági Területi Titkárságának tagjaként a MADOSZ munkáját is irányította (...). A királyi parancsuralom 1938. február 10-i bevezetése után, Kovács Katona Jenôvel a hitlerizmusellenes szellemi front szervezôje (...). 1940 után a KMP-ben (Kommunisták Magyarországi Pártja) tevékenykedett." (222. old.) Ebbôl az is kiderül, hogy legalább 1938-tól bekapcsolódott a fasizmusellenes mozgalomba.
Gaál Gáborral kapcsolatban N. L. ezt írja: „A Kôbe írt Kolozsvár szemérmes szerzôi is nyilván óvakodnak e jelzôtôl (kommunista), ezt »radikális«-sal helyettesítve." Ezzel szemben a kötetben csak ezt sikerült fölfedeznem: „Három évi frontszolgálat után 1917 nyarától kiképzôtiszt Budapesten. Ekkor eszmei és politikai radikalizálódása során közel került ahhoz az írócsoporthoz (Lukács György, Balázs Béla, Sinkó Ervin) (...)", „A Tanácsköztársaság kikiáltása után Lukács György népbiztos munkatársa a Közmûvelôdési Népbiztosságon. Az V. Vörös Dandár észak-magyarországi hadjáratában Lukács György politikai biztos politikai tanácsadója." Világos tehát, hogy kommunista volt. Különben nem lehetett volna politikai tanácsadó. Ugyanakkor sajnálom, hogy Nagy Lászlóhoz hasonlóan nem volt tudomásom arról, besúgó volt-e Gaál G. vagy sem, s ha igen, a Csekának, a GPU-nak, az NKVD-nek, a szigurancának vagy a szekunak dolgozott-e.
Ha N. L. csupán beleolvas, rájön, hogy a kötet célja természetszerûleg nem a kommunisták kommunistaságának, netán kommunistátalanságának a kihangsúlyozása vagy a megváltozott körülmények közepette — valamilyen titkos pártfeladatként, ne adj Isten, a moszkvai KGB annyira titkos utasítására, hogy még a három szerzônek sem volt tudomása róla — viselt dolgaik szemérmes vagy netán cinkos elhallgatása volt. Mivel az életrajzi adatok jelentôs részét magam írtam, hozzá kell tennem, nem volt, nem lehetett célom, hogy Nagy Lászlóhoz hasonlóan a kommunistaellenes gyûlölettôl elvakultan írjak. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a társadalmi megrázkódtatásokkal, véres eseményekkel járó felkelések, forradalmak nem ok nélkül törtek ki. A bolsevik sem. A kedvezôtlen vagy nyomorúságos anyagi helyzetben levôk nem kedvtelésbôl, élvezetbôl, hanem végsô elkeseredésükben ragadtak fegyvert. A jó anyagi helyzetben levôk ezt soha nem értették meg, soha nem tudták belátni, hogy az események mindig azért fajulnak el, mert fönt nem jönnek rá: az anyagi javak méltányosabb elosztásával megelôzhetik az elégedetlenségek kiélezôdését. Hiába szórunk most átkot a kommunistákra, ha tetszik, ha nem, a kommunista forradalom, akár a többi, akár az 1989. évi decemberi fordulat elkerülhetetlen történelmi szükségszerûség volt.
Az más kérdés, hogy hatalomra kerülésük után torz, egypárti rendszert hoztak létre, amelyiket csakis parancsuralommal, kezdetben meglehetôsen véres rémuralommal lehetett életben tartani, s amelyiket végül sajátos találmányuk, a konkurenciamentesített tervgazdaság ásott alá. A hatalomra nem került kommunistákat azonban meg kell különböztetnünk a hatalomra kerültektôl. Minthogy törvényen kívül, gyakran életük kockáztatásával a társadalmi igazságtalanság felszámolásárt, egy eszme — még ha téveszme is volt — gyakorlatba ültetéséért harcoltak, több volt köztük a tisztességes ember, mint utódaikban, s a hatalom birtoklása sem fertôzte meg ôket. Ezek között volt J. B. is. Mi értelme van tehát az olyan Nagy László-féle kérdésnek („vajon, mint egyszerû vöröskatonának, miért kellett szöknie? — a proletárdiktatúra leverése után, Romániába"), amelyik azt sugalmazza, hogy netán véres bûnök elôl menekült? N. L. talán nem tudja, hogy a Tanácsköztársaság leverése utáni fehér terror idején az egyszerû vöröskatona sem volt biztonságban? J. B. pedig, székely lévén, mi mást tehetett, hazaindult. Minthogy Erdély akkor már román fennhatóság alatt volt, jött, ahogy tudott.
És miért volt gengszter J. B., amint N. L. írja, vagyis köztörvényes bûnözô, bandita, bérgyilkos stb.? Talán azért, mert 1924-tôl a kolozsvári asztalosok szakszervezetének a tagja, mert 1928-tól a Munkássegély titkáraként négy éven át a munkanélkülieknek népkonyhát, a Dermata sztrájkoló munkásainak sztrájktanyát és sztrájkkonyhát, a külvárosokban több ingyenes orvosi rendelôt és napközi otthont szervezett, mert munkáslapot, illegális kommunista szépirodalmi lapot szerkesztett, mert a Brassói Lapok, a szociáldemokrata Elôre, a Bányavidék, a nagyváradi Friss Újság, az Erdélyi Magyar Szó munkatársa volt, mert verseket írt, mert tagja volt a Forradalmi Írók Csoportjának, mert Petôfi halálának 90. évfordulóján Petôfi és az 1848-1849-es magyar szabadságharc címen tanulmányt közölt? Talán mindeme tevékenysége során önös érdekeit szolgálta? Vagyont harácsolt? Lopott, rabolt, bérgyilkosokat irányított, vagy éppen gyilkolt?
Azt állítani, hogy Józsa Béla a Szovjetunió vértanúja, Gaál Gáborral együtt pedig ôsbolsevista, a Kominternre hivatkozni egyszerûen nevetséges. Ezekkel a náci propaganda szótárából vett kifejezésekkel rémisztgették egykor a jó polgárt. Ugyanúgy, mint a nácik kései szellemi örökösei manapság azzal, hogy az RMDSZ a magyarországi nacionalisták, irredenták pártja, eszköze, ötödik hadoszlopa, amelyik fel akarja szabdalni a haza szent testét, székhelye Budapesten van stb.
Amint fennebb szóba került, különbséget kell tennünk a hatalomra nem került és a szovjet csapatok jelenlétében hatalomra került, de különösen az ezután lett kommunisták között. Mert ez utóbbiak sztálini mintára elôször is félreállították a Józsa Béla-féléket — tudták, hogy a semmirevalók ezektôl nem jutnak elôre —, mert elvtelenül, csakis a saját érvényesülési és anyagi érdekükben lettek kommunisták, helyesebben párttagok, mert hûségesen tolták mindegyik pártvezérnek, legutóbb Ceaus,escunak a szekerét. Ezek közül kerültek ki azok is, akik 1989 után, a magyar hazafit játszva, igyekeztek ismét vezetô szerepre szert tenni.
Ne essünk hát át a ló túlsó oldalára.
A gyalogost joggal bosszantotta az az elviselhetetlenné fajult helyzet, hogy miután az átjárónak fenntartott helyeken is alig tud átjutni az úttesten, legújabban még a járdán sem tud nyugodtan közlekedni: vagy türelmetlenül rádudál egy leparkolni igyekvô autó, vagy egyszerûen el sem tud menni a szorosan az épület mellett parkoló kocsik miatt.
A járdán parkoló kocsik ügyét több városi tanácsülésen is megvitatták, a polgármester javaslatát azonban, amely 200 ezer lejes büntetést szabott ki ilyen esetekre, elvetették. A kormánypárti tanácsosok azzal érveltek, hogy alaptalan errôl tárgyalni mindaddig, ameddig a helyhatóság nem biztosít elegendô parkolóhelyet, arról nem is beszélve, hogy a közlekedési törvény is bünteti az ilyen jellegû kihágásokat. A szerdai tanácsülésen végül mégis elfogadták azt a határozatot, amelynek értelmében 100 ezer lejjel büntetik a következô (egyelôre csak központi) utcákban, tereken a járdán parkolást: Béke tér, Unió (Memorandumului) utca, Fôtér, Jókai (Napoca) utca, Egyetem utca, Dózsa György út, Széchenyi tér, Horea út, 1989. December 21. út, Hôsök útja, Avram Iancu tér, Honvéd (DorobanT,ilor) utca, Malom (Gh. BariT,iu) utca, Cuza Vodã utca, I. P. Voites,ti, Emil Isac utcák, Mócok útja, Majális (Gh. Bilas,cu), V. Babes, és Avram Iancu utcák, S,tefan cel Mare tér, Dacia utca, Pata (N. Titulescu) utca, Györgyfalvi (C. Brâncus,i) út, Szentegyház és Király (I. C. Brãtianu) utca.
A polgármesteri hivatal 25 ellenôre állítólag már a napokban elindul „érvényt szerezni" ennek a határozatnak, tehát megbüntetni a járdán parkolókat. A figyelmeztetô táblák elhelyezése nem került szóba...
Végre megjelent, tehát egyúttal érvénybe is lépett (és alkalmazható!) a kétéves gyermeknevelési szabadságról szóló 120. számú törvény (1997. július 11-i, 149. Hivatalos Közlöny), amely ugyanakkor hatálytalanítja az elôzô, 1 éves szabadságot szabályozó, 1990/31. törvényrendeletet.
Az állami társadalombiztosítási rendszerbe, a mezôgazdasági dolgozók biztosítási rendszerébe tartozó, valamint a katonaság kötelékében dolgozó nôk fizetett gyermeknevelési szabadságra jogosultak, a 112 napos szülési szabadságon kívül (1. szakasz). A gyermeknevelési szabadságot kérésre adják, vagy a szülési szabadság folytatásaként, vagy bármikor a gyermek kétéves koráig (2. szakasz). A katonaságnál dolgozó, valamint az állami társadalombiztosítási rendszerhez tartozó nôk erre az idôre fizetésük 85%-ra jogosultak, a mezôgazdasági dolgozók biztosítási rendszerének keretén belül pedig az utolsó 6 hónapra biztosított átlagjövedelem 80%-át fizetik pótlékként (3. szakasz).
A gyermek 2 éves koráig tartó gyermeknevelési szabadság munkában eltöltött idônek számít, jogfolytonosságot jelent. A törvény elôírásai egyaránt érvényesek azokra a (valamely, elôbb felsorolt biztosítási rendszerhez tartozó) nôkre is, akik kisgyermeket fogadtak örökbe, gyámnak nevezték ki ôket, vagy a törvény értelmében megbízták ôket gyermektartással és -neveléssel (4-5. szakasz). Újdonsága a törvénynek, hogy a szabadságot, amennyiben az anyukák lemondanak róla, az apukák is kérhetik (6. szakasz).
A törvény az elôbb felsorolt társadalombiztosítási rendszerektôl eltérô biztosítási rendszereknek is „javasolja" elôírásainak az alkalmazását.
A szélsôségesen nacionalista pártok álláspontjától függetlenül a Romániai Szociáldemokrata Párt támogatja a magyar kisebbség követeléseit, amelyek egy demokratikus államban jogosaknak tekinthetôk — nyilatkozta az AM PRESSnek Radu Gheciu képviselô, a párt fôtitkára. Szerinte az RMDSZ követelései nem ellentétesek az alkotmánnyal és a vonatkozó nemzetközi dokumentumokkal. Az RSZDP azt tanácsolja a kormányzásban partner RMDSZ-nek, hogy „bátran járjon el, rekessze ki azokat, akik egészében ássák alá a román társadalom szolidaritását".
A Petrom Rt. július 15-én javasolta az illetékes szerveknek, hogy a hazai kitermelésbôl nyert kôolaj tonnánkénti árát csökkentsék a hazai pénznem 5 dollárnak megfelelô összegére. A cseppfolyósított kôlajtermékek és a gazolin árának 9 százalékos csökkentését is javasolta a Petrom Rt.
Azzal kapcsolatban, hogy a Királyhágómelléki Református Püspökség 277 ingatlant követel vissza, a bukaresti Adevãrul „tárgyilagosan", címbetûvel jelzi, hogy ezekben az épületekben jelenleg 58 iskola, 7 líceum, 18 óvoda, 13 mûvelôdési otthon, 1 múzeum mûködik.
Na és? Egy bírósági tárgyaláson kit érdekel az eltulajdonított vagyontárgy pillanatnyi rendeltetése? Mentô körülmény lehet-e az autótolvaj számára, hogy bûncselekményének tárgyát nem tyúkketrecnek használja?
Egyébként az egyházi vagyon visszaigénylésében sehol sem szerepel az ingatlanok kiürítése. A tulajdonjog rendezése a cél. Hogy a jogtalan tulajdonos ne érezze örökre birtokon belül magát.
A halál sétál az utcán. Egyszer csak elrohan mellette valaki. A halál megpróbálja utólérni, de nem sikerül. Erre összeszedi minden erejét, rohan az ismeretlen után, míg végül nagy nehezen beéri. Lógó nyelvvel megkérdi tôle:
— Ki vagy te, hogy gyorsabb vagy a halálnál?
— Én vagyok a lóhalál.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |