1997. június. 2
(IX. évfolyam, 123. szám)

Bonyolódik a Székelyudvarhely területén lévô csereháti árvaház tulajdonjoga körül a svájci adományozó, a román és a svájci beruházók, illetve a görög katolikus egyház között az utóbbi két évben kialakult jogvita. A tulajdonjogi vita miatt a létesítményt mindmáig nem adták használatba. Tavaly novemberben történt leköszönése elôtt, miközben a város és a görög katolikus egyház között bírósági per folyt, a kormány a telket, amelyen az épület áll, a görög katolikusoknak adta, s ennek hatására a marosvásárhelyi táblabíróság is az egyház javára ítélkezett. A telekadományozást azonban az új kormány érvénytelenítette. Miután a svájci adományozó a városi tanács ülésén nem kívánt kompromisszumot kötni a helyhatósággal, szerdán a városban Bardóczy Csaba szakszervezeti vezetô és megyei tanácsos szervezésében nyilvános tiltakozásra került sor.

A többezres tömeghez a szervezôn kívül hegyi sándor református lelkész és Sófalvi László alpolgármester szólt, majd a tüntetôk az azóta is folyamatosan ôrzött épület köré élô láncot vontak, és kivezették belôle az oda illegálisan beköltözött négy görög katolikus apácát. Pénteken Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács elnöke sajtóközleményben foglalt állást az ügyben, és több ez idáig bizalmasan kezelt dokumentumot adott közre. Kolumbán szerint a bukaresti sajtó közléseivel ellentétben az ügynek nincs etnikai vagy vallási, hanem tulajdonjogi háttere, s ugyanakkor tisztázatlanok az építkezés pénzügyei. Mivel több cég is érdekelt az ügyben, a tanácselnök felkérte az illetékeseket, hogy ellenôrizzék az adomány és az építkezés költségvetését.

Bardóczy Csaba — a pénteki bukaresti Adevãrul szerint — kijelentette, annál, hogy az épület a görög katolikusok kezére jusson, az is jobb, ha a felháborodott lakosok a földig rombolják. Eugen S,erbãnescu kormányszóvivô pénteken kijelentette, hogy az RMDSZ kormánybeli képviselôi elhatárolták magukat bármilyen erôszakos cselekménytôl. A szóvivô emlékeztetett arra, hogy Szász Jenô udvarhelyi polgármester nem tagja az RMDSZ-nek, hanem függetlenként nyerte meg a választásokat.

Dézsi Zoltán Hargita megyei prefektus vezetésével bizottság alakult az események kivizsgálására, amelyben a belügyminisztérium és a helyi közigazgatási kormánytitkárság képviselôi is részt vesznek. Fôképp a bukaresti Adevãrul tudósításainak hatására, a Vatra Româneascã kolozsvári szervezete azt követelte szombaton, hogy a kormánybizottság büntesse meg a székelyudvarhelyi események felelôseit.

Az ezelôtt néhány évvel heves vitákra okot adó neptunfürdôi megbeszélések szervezôje, az amerikai PER (Project on Ethnic Relations — Etnikai Kapcsolatok Tervezete) nem kormányzati szervezet Marosvásárhelyen rendezett szombaton és vasárnap tanácskozást. A közigazgatási, honvédelmi, illetve kisebbségvédelmi és nemzetiségi minisztériumok képviselôin kívül a meghívottak között volt Patrick André de Hillerin, az Academia CaT,avencu hetilap részérôl, Horváth Andor kolozsvári egyetemi tanár, a Bolyai Társaság elnöke, valamint Maros, Hargita és Kovászna megyei vezetôk. A vasárnapi megbeszéléseken jelen volt Tokay György kisebbségügyi miniszter.

A résztvevôk az új helyhatósági törvény elôírásainak gyakorlati rendelkezéseivel járó kérdésekre kerestek választ. Hangsúlyt kaptak a törvény kétnyelvûségi elôírásai, és szó esett a többségi és a kisebbségi lakosságnak a rendelkezések életbe léptetésével kapcsolatos reményeirôl és félelmeirôl.

Allen H. Kassof, a PER elnöke, illetve Livia B. Placks ügyvezetô igazgató kifejtették, hogy a romániai tapasztalatokra sok, hasonló gondokkal küzdô ország odafigyel, ezért az itteni megoldások modell értékûeknek bizonyulhatnak.

Vasárnap indult el elsô útjára a Bukarestet Konstancával összekötô Fekete-tenger Intercity Express, Románia elsô magánvonata. A Bukarestbôl kiindult vonat utasai között ott volt Traian Bãsescu szállításügyi miniszter is, aki a konstancai állomáson rövid beszédet mondott. A vonat négy Aradon gyártott, korszerû, légkondicionált vagonból áll, s naponta háromszor teszi meg az utat a fôváros és a tengerpart között. Az utasok biztonságát a két óra tizenöt perces úton a Transval Corporation Security cég szavatolja. Egy útra a másodosztályú jegy 42 600 lejbe kerül.

Szombaton délután az Apáczai Csere János Líceum zsúfolásig megtelt dísztermében befejezôdtek a csütörtök óta tartó Apáczai-napok rendezvényei. Az egybegyûlt szülôket, diákokat, közéleti személyiségeket Wolf Rudolf igazgató köszöntötte. Bustya Dezsô, az Erdélyi Református Egyházkerület fôgondnokának beszéde Jézus gyermekkorának titkait helyezte elôtérbe, s azokat rávetítette a mai ifjúság életfelfogására.

Nagy taps közepette osztották ki az Apáczai-, valamint a különdíjakat, amelyeket az iskola kiemelkedô eredményeket felmutató diákjai vehettek át. A vidám szombati diákfórumot végzôs tanítóképzôsök Ferencz Mária irányította kórusának fellépése színezte. Az ünnepi mûsort a BUHU színjátszócsoport elôadása zárta. A folyosók zsibongása és a számos érdeklôdô jelenléte bizonyították az 1997-es Apáczai-napok sikerét.

A BUHU fellépese elôtt Tôkés Erika magyartanárt kértük meg, hogy szóljon az általa irányított színjátszócsoportról.

— Néhány lelkes diákommal együtt álmodtuk meg ezt a csoportot, amely 1991-ben alakult. Akkoriban ôk még kilencedikesek voltak, osztályukból azóta hárman — Kötô Áron, Diószegi Attila és Fodor Réka — bejutottak a színmûvészeti szakra. Nos, ôk képezték a BUHU magját, melléjük sorakoztak aztán a többiek. Kezdetben vígjátékokkal próbálkoztunk, majd fokozatosan áttértünk komolyabb darabokra. A színjátszás segítségével diákjaink beszédkészségét, mozgástechnikáját és a szép magyar beszédet fejlesztjük.

Kötô Áron, a BUHU rendezôje és vezetôje elmondta, legnagyobb sikerüket 1996 januárjában a Csíkszeredában megrendezett Országos Diákszínjátszó Fesztiválon aratták, ahol elnyerték az elsô díjat. Néhány nap múlva pedig Mrozek Károlyát mutatják be.

Mint arról a szombati román lapok beszámolnak, hamarosan a kormány elé kerül egy, a bukaresti prefektus vezetésével kidolgozott tervezet, amelynek értelmében visszaállítanák a harmincas években kialakult 18 megyét és 1700 települést. Ily módon a megyék száma a jelenlegi 41-rôl 59-re emelkedne.

A megszüntetett megyék helyreállítását külön társaság szorgalmazta az elmúlt években, de erre vonatkozólag semmiféle döntés nem született.

Az Adevãrul szombaton közölte az új megyebeosztás térképét. A tervezet értelmében Erdélyben is számos változásra kerülne sor. Hargita megye helyén újra létrejönne Csík és Udvarhely megye, Kovászna Háromszék megyének adná át helyét. Új megye lenne a Kis-Küküllô, a Nagy-Küküllô, Torda és Szamos megye is, Beszterce-Naszódból Naszód megye maradna, Kolozs, Maros és több más megye határai szûkülnének.

A megszüntetett megyék visszaállítása mindig vitatéma volt, a történelmi hagyományok tiszteletben tartása és a kisebb megyék könnyebb irányíthatósága mellettük szóló érv volt. Az átszervezés költségei, a jelentôs létszámigény ellenük szólt. A Székelyföldön korábban a történelmi megyék visszaállítása ellen érvelôk többek között azt hangoztatták, hogy ez jelentôs román adminisztrációt vinne Udvarhely megyébe. Az Adevãrul szombati száma, amely indulóanyagként számol be a tervezetrôl, címében azzal bírálja az elgondolást, hogy ,,miután a koalíció minden elképzelhetô posztot felosztott, a Ciorbea-kormány a pártklientúra javára újra fel akarja osztani az országot".

Az Alimentara Rt. kompromiszszumos javaslatot nyújtott be a városi tanácshoz az immár hónapok óta húzodó, elhíresült vásárcsarnok tulajdonjoga körüli, politikaivá duzzadt vita rendezésére.

Ennek értelmében az Alimentara Rt. az APO Rt.-vel és a városi tanáccsal közösen bérbe venné a piachoz tartozó szabadtéri részt, ahol, hat hónappal a munkálatok megkezdése után, egy országos szinten rangelsô, korszerû piacot hoznának létre. Ideiglenesen az Alimentara Rt. vállalná, hogy a városi tanácstól kölcsönzött különbözô belvárosi helyszíneken, összesen körülbelül ezer négyzetméteren kereskedelmi kisövezeteket hozna létre, ahol folytatódhatna a csarnok eddigi tevékenysége, az így elért bevételek pedig az új piaci beruházáshoz járulnának hozzá. A fentieket elôíró szerzôdések megkötése után az Alimentara kötelezi magát, hogy ideiglenes jelleggel átadja a magántermelôknek, azok termékeinek értékesítése céljából. A vásárcsarnok végleges kiürítése után az Alimentara Rt. hozzákezd a szupermarket építéséhez, melynek befejeztével és használatba adásával a belvárosi ezer négyzetméternyi kereskedelmi helyiség visszakerül a városi tanácshoz.

A városi tanácsban még nem vitatták meg ezt a javaslatot.

Pites,ti-en tartott tanácskozása után a Demokrata Párt képviselôi magyarázzák a helyzetet. Ennek a feladatnak tett eleget vasárnapi sajtóértekezletén Iuliu Pãcurariu is. Mint mondotta, fel sem tevôdik a koalíció megkérdôjelezése, mert anélkül kormányozhatatlan az ország. Petre Romant idézte: az 1996-os választásoknak nincs gyôztese, egyik párt sem ért el 51 százalékot. De éppen ezért egyik koalíciós párt sem szánhat társának olyan szerepet, hogy az csak szavazzon meg minden javaslatot. A pites,ti-i tanácskozáson ezt szögezték le, valamint azt, hogy a reform DP által elképzelt gyorsabb ütemét nem engedik visszafogni. A népszerûtlen intézkedéseket most kell meghozni, hogy azoknak gazdaságélénkítô hatása mielôbb beérjen. Csak vesztésre játszó párt halogatja elevenbe vágó intézkedéseit a mandátum utolsó évére. Példának a Bãsescu-díjat hozta fel, amely azért is jellemzô, mert a közlekedésügyi miniszter az egyetlen, aki megvalósította tárcája reformját: leépítette a centralizált ágazati szervezetet, megvalósította mindhárom közlekedésfajta magánvállalkozási rendszerét.

A koalícióban folyó viták lényegét Pãcurariu abban látja, hogy míg a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt a múlt felé nosztalgiázik, addig a DP a „jövô iránt érez nosztalgiát". Érdekes módon magyarázta a földtörvény módosításával kapcsolatos nézeteltéréseket is. Szerinte a parasztpárti és az RMDSZ-es képviselôk inkább érdekeltek egyénileg az 50 hektáros földtulajdonban. (Ezekben a pártokban több lenne a volt földbirtokos?) De a pártfegyelemmel nem lesz baj, amiben elôzôleg megegyeznek, arra a törvénytervezetre a Demokrata Párt parlamenti tagjai fenntartás nélkül szavaznak — hangsúlyozta Iuliu Pãcurariu.

A Házsongárd Hôsök temetôje alatti részén, több mint fél évszázad után is sok sírfeliraton az elhalálozási idôpont azonos.

A bombázások ezen a napon 9 óra 14 perckor értek a város fölé, és négy hullámban szórták le bombáikat. Mintegy 40 perc alatt összesen 459 személy pusztult el.

Ezeket az adatokat a Kolozsvári Szemle közölte polgármesteri jelentésben találjuk (III. évf. 2. sz., 1944). Ebbôl idézem: „...ennek során helyrehozhatatlanul súlyosan megrongáltak 327 földszintes, 58 emeletes, és esetleg helyrehozhatóan 792 földszintes, 68 emeletes házat. Ezenkívül bomba-telitalálat érte az Ortopéd Klinikát, a Magyar utcai Honvéd Élelmezô Raktárt, a Dermata gyár finombôrosztályát, a Gyufagyárat, az Államvasútak mûhelyeit, a Fermata Vasárúgyárat, az Albina közraktárt, a Marianum egyik szárnyát, és földig rombolták a Református Kórházat."

Nemcsak sok család gondolt ezen a napon elpusztult szeretteire, hanem az élô szemtanúk is kegyelettel emlékeznek a háború borzalmait felidézô napra.

Hivalkodásmentes, igényes mûsort állítottak össze Breazu Mircea emlékestjére volt tanítványai.

Sajnos, diákjainak csak kis hányada lehetett jelen ezen a hangversenyen. Volt azonban valami, ami magával ragadta a hallgatóságot, ami családiassá tette az est hangulatát. Az elôadók mintegy azt sugározták, amit tôle tanultak: a klasszikus mértéktartást, a harmónia arányosságát, a vitalitást, azt az erôfeszítést, ahogy emberközelbe hozta, megteremtette figuráit. Különös élmény volt, hogy tanítványai mindezt ezen az estén érzékeltették is.

A mûsor olyan számokat is tartalmazott, melyeket csak rádióból hallhattunk: részletet az André Chenier, Porgy és Bess operákból.

Az elôadók: Marton Melinda, Halmos Katalin, Zákányi Emôke, Nagy János, Mohácsi Lajos, Neunstein Frigyes, Tóth Katalin, Deák Mihály, Nádasdi János, Bancsov Károly elképzelése, elôadásmódja légkört teremtô volt. Babos Judit és Rónai István érzékeny zongorakísérônek bizonyult. Szép est volt. Köszönet érte.

A torockói múzeum kiállítótermében Hantz Lám Irén nyitotta meg a Brassai-hét záróakkordjaként rendezett fotókiállítást, amelyre látogatók jöttek Hargita és Szilágy megyébôl, Kolozsvárról, és megtisztelte jelenlétével Erdôs Tíbor kolozsvári képzômûvész is. A megnyitón Szabó Tünde brassais véndiák Áprily Lajos-, Kányádi Sándor- és Kosztolányi Dezsô-verseket szavalt. Gherbanovschi Sorin és Szabó Zsuzsa Jean-Marie Leclair két violára írt I. szonátáját, és Telemann Kánon szonátáját játszotta.

A képek alaphangulata szomorú, elégikus. Témájuk az erdélyi táj, az erdô. Bár az elmúlás gondolata több képben visszatér (Falevelek vízzel), az optimizmus sem hiányzik ezekrôl a képekrôl. Például ifjú Szabó Gyula Szél címû felvételén a mindent elsöprô szél, a károkat hozó vihar hókavarodásán áttündöklô napra figyelünk, vagy Paskucz László Tavasz a Székelykôn életfakadást ígérô képén idôzünk el. Kálmán László, sajnos, csak mûveiben lehetett jelen e tárlaton, a Székelykô arcaival saját emlékét köti az örök „tavaszváráshoz".

Kovács László egyetemi tanár képeivel többnyire a téli táj tisztaságának varázsát hozza elénk.

Nem meglepô, hogy ezeken a képeken szinte hiányzanak az emberek. Kivétel Takács Attilának az emlékidézô In memoriam c. téli felvétele. De ez a fotó sem kivétel az alól a közös érzés alól, amelyrôl a kiállítók maguk is vallanak. A tájjal való azonosulás kifejezôi ezek a képi vallomások. Az az örömteli életérzés, amikor az ember otthon van.

Kovács Zoltánnak, a Brassai volt fizikatanárának a képei az iskola összetartó és munkára nevelô erejének tárgyi bizonyítékai.

A Brassai polihisztorság a mélytudományokban ma már megvalósíthatatlan, ám a többsíkú tevékenység, a sokoldalú, az öntevékeny ember kis- és nagyközösségeink számára nemcsak hasznos, de nélkülözhetetlen is. Errôl vallanak Paskucz László felvételei, a vendéglátó Torockó egykori vasmûvességét pedig Szabó Tamás fotómûvész Fémvirág c. felvétele idézi.

— Üdvözlöm, barátom. Hogy van?

— Köszönöm kérdését, beteg vagyok. Nem is betegség ez, inkább elbizonytalanodás. Fogalomzavarban szenvedek. Minden fogalom a feje tetejére állt a fejemben. Érti?

— Nem.

— Hogy is magyarázzam, hogy megértse azt, amit én sem értek. Például a provokáció. Ha valaki a tv helyi magyar adásában felolvas egy Erdély magyar, illetve történelmi múltjáról írt témájú írást, ami nem egyezik a hivatalosan megállapított történelmi szemlélettel, akkor az: — fogózzon meg — provokáció.

— Lehetetlen. Az csupán demokrácia.

— Lehet, hogy az magának és másnak demokrácia, de nálunk provokációnak mondják. De, mondjuk, ezt már megszoktam. Amit végképp nem értek viszont: a tálalását ennek a bizonyos „provokációnak": úgy nyilatkozott egy helyi vezetô, hogy a mostani feszült etnikai helyzetben provokáció egy ilyen esszé, ami nem olyan esszé, mint amilyen esszék a román tankönyvekben vannak. Hogy jobban megértsen: illetô urat és egyáltalán az esszén felháborodottakat az nem zavarja, hogy állandó etnikai feszültség van, hogy azt nem esszéírók szítják, feszítik stb. egyfolytában. Nem, dehogy, annak úgy kell lenni. De ha valaki belerondít ebbe a boldog feszültségbe egy kis történelmi igazsággal — az provokáció. Az nem magyarságellenes provokáció, hogy egy magyar szenátorral a polgrármester milyen rém szellemesen szórakozik, nem biztosít neki fogadószobát, telefonhasználatot stb., úgyhogy a szenátor az ügyefeleit Kolozsvár utcáján fogadja a békés etnikai feszültség jegyében, de ez nem zavarja a provokációra érzékeny demokratákat. Holott a törvény...

— Ki ne ejtse a száján, hogy törvény. Maga meggondolatlan.

— De miért?

— Mert az is provokáció.

— Törvényrôl beszélni nem provokáció, hanem demokrácia, igaz, attól függ, ki beszél a törvényrôl. Ha én beszélek róla, vagy maga, vagy egy esszé — az provokáció. Ha nekem koppintanak az orromra a törvényre hivatkozással, az provokáció, ami tôlem ered. Istenem, ez a provokáció de csodálatos fogalom. Ha összeírnám magának, hogy az elmúlt 70 évben Erdély területén mi minden számított provokációnak, körberöhögne, és azt hinné: provokálom magát.

— Ne írja össze — tudja, én tudom, hogy nem provokál —, de azért mégse írja nekem össze.

— Látom, azt képzeli, provokálom. Ezért barátilag megátkozom: éljen bezárva egy szûk szobában az anyósával, igyanak kolozsvári csapvizet tavaszi áradáskor, és tegyék ezt mindaddig, amíg román történészek nem követelik román demokraták kérésére, hogy üljön össze már végre az a sokat elhallgatott magyar, román, angol, német stb. történészekbôl álló történészbizottság, és döntsék ôk el objektíve: kik is építették a magyarok által épített várakat? A törökök? Az etruszkok? A rómaiak? Netán a...

— Uram, az átka rettenetes volt. Én is visszaátkozom magát: csak rövidebben. Kívánom, hogy a maga udvarát olasz cég aszfaltozza.

— Ne gúnyolódjon az olasz aszfaltozási módszeren. Az egyenesen nekünk készült aszfalt. Elônye: szállítható, mert felgöngyölíthetô. Képzelje, ha bevezetik az útadót végre, akkor nagyon egyszerûen lehet megbüntetni azokat a provokátor autósokat, akik nem fizették ki az útadót.

— Hogyan büntetné ôket?

— Felgöngyölíteném elôttük az aszfaltot, aztán zötyöghetnének a régi, 15 éve újonnan épített útroncson.

— Igaz, hogy az útadót — ha már említi — csak fémpénzben lehet majd befizetni?

— Miért fémpénzben?

— Hogy az útadó bekerüljön a gödörbe és betömje azt. A papír-pénzt elfújja a gödörbôl a szél. Jut eszembe: ha formalinra van szüksége, szóljon. Tudok egy jó forrást.

— Köszönöm. Cserébe elárulom, hol tankolhat ingyen egy föld alatti vezetékbôl. Lefúr egy kis lyukat...

— Rendes ember maga. Látom, kedvel engem.

— Igen. Akár a polgármesterünk a magyarokat. Egyfolytában kedvez nekik.

— Na, ez azért túlzás, de hogy érti?

— Nézze, a polgármester úr szerint az itteni és a külföldi, a kicsi és a nagy, az élô és a halott magyar fô foglalkozása a bocsánatkérés kellene legyen, nem pedig a nehéz fizikai és még nehezebb szellemi munka. Bocsánatkéréssel kellene kezdjük a napot, mint a kínaiak egykor Mao Ce Tung-imával. Reggel 6-tól 10-ig bocsánatot kérnénk úgy általában. Aztán volna — bocsánat az igényességért, de az erônlétért történik, hogy tovább kérhessük a bocsánatot — egy kis evésszünet. Utána újult erôvel és tele hassal kérnénk du. 4-ig bocsánatot, aztán hazamennénk, és ettôl olyan jó és gazdag és demokratikus lenne hazánk, hogy... Vasárnap bocsánatkérés szünet volna, kivéve, ha mondjuk március 15. pont vasárnapra provokálja magát.

— Bocsásson meg, de nem egészen értem ezt a bocsánatosdit.

— Ezzel nincs egyedül, ezért megmagyarázom. Az erdélyi magyarság bocsánatot kell kérjen, hogy 1848-ban szabadságharcot mert kezdeményezni, amivel kivívta, ha nem is saját szabadságát, de az egész akkori haladó világ tiszteletét. Kossuthot tudja, hogy fogadták Amerikában? Idézek egy, a szabadságharc 50 éves évfordulóján megjelent megemlékezésbôl. „A szabad Amerika oriási ünnepélyekkel fogadta a hontalan magyart. Százezrek dörgô hurrája és száz ágyúlövés hangja mellett szállt partra New Yorkban. Washingtonban a szenátus elnöke nyílt ülésen bevezette Kossuthot, jobbjára ültette s a szenátorok felállással üdvözölték. Ilyen kitüntetés még csak Lafayettet érte."

— Aztán itt elkezdôdött más képen értelmezôdni a dolog, úgy-hogy a vége az, hogy helyi szokás szerint bocsánatot kérünk, hogy hôsök mertünk lenni akkor. Aztán Frunda György úr is bocsánatot kellett volna kérjen, mint elnökjelölt, hogy magyarul elmondott néhány szót a román tévében, aztán következik most Göncz Árpád a bocsánatkéréssel.

— Már megbocsásson — de ez hihetetlen. Mit mûvelt Göncz Árpád úr, az istenért?

— Ó, mondjuk, ha bebocsánatkérezi magát Kolozsvárra, talán nem növeli a békés etnikai feszültséget, azt csak az esszék zavarják, szóval akkor rendbe is lenne a dolog. Göncz Árpád úr bocsánatot fog kérni. Legyen.

— Ne legyünk kicsinyesek — most jön a java, bocsánattal legyen mondva —, ami eddig volt, az lópurc.

— Elnézést a stílusáért — hogy érti ezt?

— Beindul a bocsánatkérés, meglátja. Jelcin bocsánatot kell kérjen, hogy felszabadította hazánkat a német megszállás alól, a németek bocsánatot kell kérjenek, hogy hagyták felszabadulni hazánkat. Clinton bûnbánóan átússza majd az óceánt, hogy bocsánatot kérjen, amiért az 1848-as menekülteket Amerika olyan tisztelettel fogadta, amilyennel fogadta ôket. Aztán bocsánatot kérnek a németek, hogy vízumot kérnek, aztán a franciák, hogy hazatoloncoltak néhány száz útlevél nélküli román állampolgárt, akiket a francia kultúra vonzott Franciaországba... De nem sorolom. Legyen egy meglepetés. Még csak annyit, jaj a törököknek!

— Ne mondja. Ôk is bocsánatot fognak kérni?

— Azt csak szeretnék a törökök, ha megúsznák egy kis bocsánatkéréssel. Mi, bár a hazai filmgyártás folyamán szinte egyfolytában hôsi harcokban legyôztük a törököket és egyebeket, ennek ellenére évszázadokig adót kellett fizessünk nekik. Aranyban. Na, most visszaköveteljük az önként fizetett hûbéradót a töröktôl, kamatostól.

— Na, ez jó hír. Én ugyanis gyûlölöm a törököket. 150 évig rabszolgasorsban tartották Magyarországot.

— Nem.

— De.

— Nem.

— De.

— Nem.

— De.

— Nem.

— Meggyôzött. Valóban, nem volt itt török soha.

— De, volt itt török. Legyünk tárgyilagosak. A múlt héten láttam egy TIR-sofôrt. Török volt, tehát volt török nálunk. Apropó: nem tart velem?

— Hová megy?

— Szalámit nézni a gyerekkel. Friss szebeni szalámi érkezett, azt nézzük a családdal egy negyed órát. Aztán elviszem a gyereket a Central áruházba mozgólépcsôzni, kapott egy 10-est, megérdemli. Délután a piacra megyek egy kis primôr zöldségillatot szívni.

— Szívesen magával tartanék — de elôbb tisztázzuk: mikor kapják meg bizonyos fogalmak, dolgok, elnevezések a valódi értelmüket, mikor lesz a demokrácia — demokrácia, a provokáció — provokáció, az államfôi ígéret — államfôi ígéret, a törvény — törvény, egyszóval mikor lesz — ahogy egy pesti vicc mondja: 2x2: négy? És nem hat, vagy 15, vagy egy?

— Egyszer talán minden fogalom letisztul, különválik. Egyszer talán, mint a mesében, minden egyszerû, természetes, magától értetôdô módon mûködik majd. És mit gondol, ha 50 év múlva esetleg még emlegeti a mi generációnkat valaki, emleget minket, akik itt és most éltünk — el fogja hinni ennek a kornak az igaz történetét?

— Bocsásson meg — de nem tudok válaszolni a kérdésére.

— Bocsásson meg, hogy ilyet kérdeztem.

— Maga bocsásson meg...

— Jó, mindketten bocsássunk meg egymásnak.

Nincs olyan ország a világon, ahol a politikusok ne elsôsorban önmagukra gondolnának — véli az évszázadosan megalapozott polgári demokráciába beleszületett idegen. Akit a riporter arról faggat, elítélendônek tartja-e, hogy a román parlament tagjai többmilliós juttatásokat szavaztak meg saját maguk részére, miközben az átlagpolgártól elvárják: lakjon jól a jobb jövô ígéretével, korgó gyomorral is mosolyogjon, a flekkenszagú, reformparadicsomos beteljesülés felé. Mert a nyugati polgár nem elsô generációs reformpolitikusokban gondolkodik, akiktôl az utopista szocializmusból átmenekített, gyermekmeséken nevelkedett közvélemény elvárja, hogy szegények legyenek, mint a templom egere, sôt talán még annál is szegényebbek, ha már egyszer beléjük helyezte a bizalmát, és megválasztotta ôket. A jól megalapozott polgári demokráciákban nem az számít hitelrontásnak, ha egy politikus hétvégi házat épít magának, hanem esetleg éppen az, ha nincsen neki, vagy átlagon aluli nyaralóban fogadja külföldi sorstársait. De, persze, ahány ház, annyi szokás, s nálunk biztos nagyobb elismerésben részesíti majd a lakosság azt a parlamenti képviselôt, aki felháborítónak tartotta, hogy kemény milliókat költsenek egy-egy szenátori iroda fenntartására, miközben az átlagpolgár átlagfizetése annyi, amennyi. Mi tagadás, a populista szöveg számomra sem volt éppen ellenszenves, bár jól tudom, hogy nem ezeken a plusz milliókon áll vagy bukik a román nemzetgazdaság. Sôt, azt is, hogy propagálóját, Emil Tocaciot milyen rugók mozgatták, és kinek a malmára hajtotta a vizet, miközben sorstársaival együtt ô is vígan élvezi majd a többletjuttatásokat. Nyugati mércével mérve, persze, a világ legtermészetesebb dolga, hogy az ország ügyeit irányító politikusok átlagon felüli életmódot folytathassanak ott, ahol az átlagpolgárnak sincsenek kimondottan anyagi gondjai. A mi átlagon aluli átlagpolgárságunk viszont, a jelek szerint, egyelôre még ugyancsak megszabja politikai elittje mozgásterét. Nem csoda, hogy a megfeszített munkát és puritán életvitelt ígérô kormányfô akkora népszerûségre tett szert a mindenféle panamák, csúsztatások és sötét ügyletek fertôzte légkörben. Abban a közegben, ahol a feddhetetlen múlt és a becsületesség önmagában is elôny az érvényesülésben. Csakhogy mindez nem elegendô a sikeres kormányzáshoz. Bár az ország külföldi imázsa a kormányváltással egyszeribôl ragyogóvá vált — a fénykép is gyakorta sokkal szebb a valóságnál —, idebenn a hatalom nincs éppen rózsás helyzetben. Félévi kormányzás után a miniszterelnök szükségét érezte annak, hogy hosszasan magyarázza a bizonyítványát. Joggal. Hiszen a beígért reformcsomagot elkezdték ugyan bontogatni, törvényeket, rendeleteket, határozatokat is hoztak, egyesek szerint talán többet is a kelleténél, a konkrét eredmények azonban a jószándéknál egyebet, egyelôre, még nemigen mutatnak. A világbanki támogatás reményében a kormány úgy egyensúlyoz, ahogy tud a külföldi elvárások és a fokozódó belsô elégedetlenség meredélyén. A kikényszerített bizalmi szavazás némi haladékot nyújt ugyan, de nem fékezheti meg a romló életkörülmények és fokozódó munkanélküliség okozta feszültségeket. Gyors javulás pedig nemigen várható, hiszen a gazdaság átszervezése, a termékstruktúra átállítása éveket vehet igénybe. A kormány nem teljesen kockázatmentes lépésével az ellenzék vitorlájából akarta kifogni a szelet. Hogy sikerült-e, rövidesen elválik. Addig is folyik a propagandahadjárat pro és kontra. Érvek és ellenérvek csapnak össze olykor maximális vehemenciával az írott, de fôként az elektronikus sajtóban. S hogy Victor Ciorbeának mihez lenne legnagyobb szüksége reformpolitikája gyakorlatba ültetéséhez? Elmondta: néhány jó tollú újságíróra. Majd a szemrehányások egész sorát zúdította a sajtóra, amiért az nem vált reformprogramjának egyértelmû dicsôítôjévé. Az europèer Ciorbea itt átlagon alulinak bizonyult. Egyszerre két lépést tett hátrafelé. Jó nagyot kell hát dobbantania. Várjuk. S a baki ellenére is bízunk benne.

Ünnepi díszbe öltözött templom fogadta szombat délután Mészkôn az Aranyosszékrôl és Kolozsvárról összesereglett egyházi méltóságokat, közéletünk jeles képviselôit, a számos vendéget, akik Balázs Ferenc immár legendássá vált életútjának végállomásán, ebbe a dombra kapaszkodó, barátságos aranyosszéki faluba jöttek emlékezni az erdélyi magyar kisebbségi önszervezôdés nagy alakjára. A csípôs, hideg szél, a szemerkélô esô nem szegte kedvét senkinek. Az öt órakor kezdôdô istentiszteletre a zsúfolásig telt templomban már sem ülô-, sem állóhely nem maradt.

Dr. Szabó Árpád unitárius püspök istentisztelete nyitotta meg a mészkôi megemlékezést. A Máté evangéliuma 5. részének 13-16. verseire alapuló ünnepi beszéde Balázs Ferenc kiemelkedô életútját, ránk testált szellemi örökségét méltatta. Arra próbált a püspöki istentisztelet választ keresni, idôszerû-e ma az az evangélium, amelyet Balázs Ferenc magáénak tudott? Idôszerû-e ma reményeket tûzni magunk elé, vagy ha úgy tetszik, az álmok szalmáját csépelni azért, hogy az utánunk jövôknek más, igazabb életük legyen? Ezekre a fölvetett kérdésekre nyílván csak igennel lehet válaszolni, hiszen az emberi élet feladata az, hogy nyomot, valami maradandót hagyjon az utókorra. Balázs Ferenc fény volt a maga idejében, olyan fény, amely önmagát nem láthatta, de amely másoknak világosságot, utat mutatott.

Errôl az önfeláldazó életútról beszélt, egyben követendô példát állítva a mai ember elé Cseke Péter író. Hogy kortársai mennyire elismerték, mennyire tisztelték Balázs Ferencet, az is jelzi, hogy temetésén, ezelôtt hatvan évvel, 1937. május 24-én, az erdélyi szellemi élet nagyjai búcsúztatták. Az elôadó a búcsúbeszédek közül talán a legjellemzôbbet, a Tamási Áronét idézte: „Akiket vala temettünk, Te azok közül a legtisztábban mutattad meg, hogy ezen a földön miként kell élnünk és meghalnunk. Alulról jöttél, mint tiszta forrás vagy az éltetô növény. Nem voltál délszaki virága Erdélynek; nem díszítetted ezt a földet, hanem gazdagítottad. Zord éghajlat és elûzô keleti szélben Te itt megkapaszkodtál, mint a hegyi fa messzelátó sziklán."

Nagy méltatója, László Dezsô szintén az önszervezôdés terén maradandót alkotó lelkész szellemiségét hangsúlyozza: a világkörüli út fáradhatatlan vándora mészkôi küldetése után indult csak el igazi nagy útjára. A korokat, ideológiai áramlatokat, politikai és társadalmi rendszereket túlélô közösségépítés példázatának örök érvényû — mert krisztusian megszenvedett — felmutatójaként, mondotta Cseke Péter.

Az elôadó Balázs Ferenc A rög alatt címû könyvének egyik kulcsfejezetébôl, az Isten völgyébôl idézett, amelyben a szerzô korántsem utópisztikus tervben képzelte el Aranyosszék gazdasági, mûvelôdési jövôjét, amelyben a gazdákat oktató-tanító népfôiskolának kulcsfontosságú szerepet tulajdonított. A terv terv maradt, aktualitása azonban vajmi keveset vesztett idôszerûségébôl: az elképzelés változatlanul megvalósításra vár! A mészkôi kísérlet, az aranyosszéki Vidékfejlesztô Szövetkezet kiépítése termékeny hatásúnak bizonyult Erdély-szerte. A háború, majd a kommunista rendszer a kezdeményezést derékbe törte. Napjaink emberére vár, hogy az elôdök által kitaposott ösvényeken újra kezdje a gazdasági önszervezôdést is.

Balogh Ferenc mûépítész elôadásában a mészkôi unitárius templom építészettörténeti értékeirôl szólt. A templom alapjai részben a XIII. századból származnak, amelyre 1783-ban épült az új templom. 1931-ben Debreczeni László a fedélzetet és a berendezést kicserélte. A nagy építész mészkôi munkájáról szólva, az elôadó Balázs Ferencet idézte, aki így emlékezett az együttmûködésre: „A templom magyarságát, többek között, a templombelsô díszítésének arányában látom, mert pontosan Debreczeni László hívta fel a figyelmemet arra, hogy a magyar népi ízlés sajátossága a díszítés tömörségében és a díszítetlen részek arányában rejlik. Nem szükséges a túldíszítés, mert az már keleti jellemzô. A magyaros díszítés lényege a mértéktartás." Debreczeni László és Balázs Ferenc templomának belsô térformája, a trapéz formájú emelt csarnoktér, a szerkezet megmutatása és az asztalosmunkáknál szokásos kidolgozás, valamint a díszítés súlyszimmetrikus megvalósítása újítást jelentenek, és lényegében az egyszerû ácsszerkezetet a megmunkálással emelik mûvészi szintre, összegezte az elôadó, jelezve ugyanakkor, hogy ez az építészettörténeti érték olyan népi ornamentikán alapuló szeceszsziós templom, amely nemzetközi megbecsülésre érdemes.

A templomi megemlékezés után avatták föl Balázs Ferenc mellszobrát a cínteremben. A szobor talpazatát, elhelyezését Starmüller Géza tervezte, a szobrot ifj. Stalmüller Géza készítette. A mészkôi kapcsolat 1958-ban kezdôdött, amikor Debreczeni László biztatására a fiatal mûvész a mennyezet megrongálódott kazettáinak festését vállalta el. 1990-ben vetôdött fel Balázs Ferenc mellszobrának az elkészítése. Erre bizottság alakult, amelynek tagja lett Starmüller Géza, aki fiával közösen fogott hozzá a szobor elkészítéséhez. A munkában 11 mészkôiatyafi vállalt oroszlánrészt, akik napi rendszerességgel segédkeztek.

A népes vendégsereg a szoboravatás után a temetôbe vonult, ahol megkoszorúzták Balázs Ferenc kopjafáját. Koszorút helyezett el az unitárius egyház, az EMKE és a Romániai Magyar Népfôiskola képviselôje. Székely Miklós kövendi unitárius esperes rövid istentiszteletet tartott. Elhangzott Balázs Ferenc hitvallása, mészkôi fiatalok Balázs Ferenc-verseket szavaltak. A tordai, az alsó- és felsôszentmihályi vegyes dalárda egyházi mûveket adott elô.

A református egyházat Geréb Zsolt professzor, a Teológiai Intézet rektora, a Kolozs megyei RMDSZ-t Boros János és Barazsuly Emil, a Romániai Magyar Népfôiskolát Révész Erzsébet, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Társaságot Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Kárpát Egyesületet Ajtay Ferenc képviselte.

A rendezvény megszervezésért a köszönet elsôsorban a mészkôi magyar közösséget illeti, akik minden szempontból kitettek magukért, mindent elkövettek, hogy a résztvevôk valóban a lélek ünnepének érezhessék a találkozót. A mészkôi unitárius közösség mindössze 112 lelket számlál, kis egyház, Fülöp Dénes lelkipásztor vezetésével azonban immár hét éve bizonyítja: méltó módon tud emlékezni a nagy elôdre. Ha a két világháború között a faluban 6 évig szolgáló Balázs Ferenc szövetkezeti elgondolásaiból 1990 óta még nem sikerült igazából semmit újrakezdeni, az nem az itteni kis közösség „bûne". A hazai gazdasági és politikai viszonyok az erôteljesebb kezdeményezéseket is megbéklyózták. Ami fontos, az az, hogy a mészkôi élô emlékezet bármikor kezdetét jelentheti a megálmodott Isten völgye kiépítésének.

Balázs Ferenc halálának 60. évfordulója alkalmából az unitárius egyház, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület és a Romániai Magyar Népfôiskolai Társaság emlékezô rendezvénysorozatot szervezett. A megnyitó ünnepségre vasárnap délelôtt az unitárius egyház imatermében került sor. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök üdvözölve a jelen lévô hallgatóságot és elmondotta: Balázs Ferenc példáját követni kell, mert a falvaknak nagy szüksége van unitárius lelkészekre és közösségszervezôkre. Dr. Egyed Ákos történészprofesszor, a Romániai Magyar Népfôiskola Társaság elnöke köszöntô beszédében hangsúlyozta, hogy a rendezvény célja nemcsak az egyszerû múltidézés, hanem Balázs Ferenc szellemiségében a továbbképzés lehetôségeinek a megtalálása. „Az emlékezésnek csak akkor van igazán értelme, ha mind a jelenben, mind a jövôben követni fogjuk Balázs Ferenc példáját" — mondotta. Dávid Gyula , az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület elnöke rámutatott: hinnünk kell abban, hogy a társadalom megérti az állandó tanulás és a „szövetkezés" szükségességét, mert az elmúlt negyven év alatt bebizonyosodott, hogy tájainkon az egyén csak a közösségben érvényesül.

A megnyitó beszédeket követôen tudományos elôadások keretében emlékeztek Balázs Ferencre, az unitárius lelkészre, a faluszervezôre, a szövetkezeti gazdaság követére és a népfôiskola kezdeményezôjére. Dr. Rezi Elek unitárius fôjegyzô Balázs Ferenc teológiája címû elôadásában arra kereste a választ, hogy beszélhetünk-e egyáltalán Balázs Ferenc teológiájáról, munkájában nyomon követhetô-e valamilyen teológiai koncepció. Gúzs Ferenc közgazdász Balázs Ferencrôl, a falufejlesztôrôl beszélt, aki mészkôi tevékenységével új fejezetet nyitott az erdélyi magyar szövetkezeti mozgalom történetében. Különösen érdekes volt Keszeg Vilmos egyetemi tanár elôadása, aki hangszalagra rögzített vallomások alapján mutatta be, milyennek látták Balázs Ferencet azok az aranyosszékiek, akik a mészkôi templom padjaiból figyelhették ôt. Az emlékezôk ilyennek jellemezték ôt: a szülôföld szerelmese, a nemzet napszámosa, a nép nevelôje, az internacionalista, a szamaritánus, a puritán, az önfeláldozó, a nagyvilági kapcsolatok kamatozója, a világjáró, az író stb. A tudományos értekezlet Vallasek Júlia egyetemi hallgató Száz nap India — Balázs Ferenc Indiából írt levelei menyasszonyához címû elôadásával ért véget. Rövid szünet után a résztvevôk Sebesi Karen Attila színmûvész irodalmi összeállítását Balázs Ferenc mûveibôl, és Vásárhelyi Géza Balázs Ferencrôl írt drámájának részleteit hallgathatták meg.

A rendezvénysorozat délután Mészkôn folytatódott, ahol Balázs Ferenc életének utolsó hat évét töltötte.

Nyugodtan állíthatjuk, hogy állandó érdeklôdésre számíthat, milyen javakat vihetünk ki vagy hozhatunk be az országba vámmentesen, utazáskor mennyi élelmiszert vehetünk magunkhoz, külföldön letelepedô személyek milyen javakat vihetnek ki vámmentesen, milyen vámdíjszabást alkalmaznak, és melyek a vámértékek. A magánszemélyek esetében alkalmazandó vámrendszert egy régebbi, az 1990/685. kormányhatározat szabályozza, amelyet az utólagos módosításokkal az 1997. februári, 25. számú Hivatalos Közlönyben közöltek újra. Terjedelménél fogva nem közölhetjük a határozat teljes szövegét, csupán az általunk közérdekûbbnek vélt mellékleteket.

*

Feltételek és korlátok, amelyek között magánszemélyek behozhatnak az országba vagy innen kivihetnek javakat

Javak behozatala az országba

Magánszemélyek vámmentesen hozhatnak be az országba javakat, a következôk kivételével: a) személygépkocsik, lakófülkés autók, motorkerékpárok, robogók, minirobogók, lakókocsik, utánfutók, motoros vízi jármûvek, valamint az ezekhez szükséges pótalkatrészek és kellékek; b) bármilyen bútorzat; c) rádió-vevô készülékek; d) filmezôgépek; e) videokamerák; f) film- vagy videovetítô gépek; g) videofelvevô és -lejátszó gépek; h) egybeépített videokészülékek (legalább egy video- és egy televíziókészülékbôl, illetve monitorból álló); i) antennák és erôsítôk a mûholddal közvetített televízióadások vételére, valamint azok alkotóelemei és tartozékai; j) zeneszekrények (legalább három, egybeépített készülékbôl álló); k) hangkiegyenlítôk; l) hangerôsítôk; m) hangfalak; n) bármilyen hangszer; o) másoló és sokszorosító, valamint a másolatok távközvetítésére szolgáló készülékek; p) légkondicionáló készülékek; r) bármilyen méretû szônyegek és padlószônyegek; s) vadász- vagy céllövészeti fegyverek, valamint ezekhez lôszerek, csakis a törvény által elôírt engedély felmutatásával; t) a 250 000 ezer lej értéket meghaladó egyedi javak; u) egynemû javak, amelyeknek összértéke meghaladja a 250 000 ezer lejt.

Az a-t alpontokban foglalt javak mindegyikébôl a vámilleték kifizetésével csak egy darabot, készletet, garnitúrát, az u) alpontban foglalt javakból pedig csak egymillió lej összértékig lehet behozni. Amennyiben meghaladják ezeket a határértékeket, a következô feltételek betartásával lehet javakat importálni: import-export mûveletekkel foglalkozó vállalkozó tulajdonát képezzék; nemzetközi áruszállításra engedélyezett szállítóeszközökkel szállítsák; nyújtsák be értük a vámnyilatkozatot a kötelezô kísérô iratokkal együtt.

A külföldi lakhelyû utasok a következôket hozhatják be ideiglenesen az országba vámilleték-garancia és minden egyéb formaság nélkül: 1 videokamerát és két filmkazettát; 2 fényképezôgépet és 24 kazettát vagy 10 filmtekercset minden egyes készülékhez; 1 távcsövet; 1 hordozható rádiókészüléket, televíziókészüléket és kazettás megnetofont; 1 gyermekkocsit, sátrat, táborozási felszerelést, valamint más használatos sportcikkeket, a vízi jármûveket is ideértve; 1 kerékpárt és hordozható írógépet.

A kishatárforgalom, valamint az egyszerû (alkalomszerû) határátlépések keretében a román vagy külföldi utasok vámmentesen behozhatják az országba a következôket: a) az utazás idején feltétlenül szükséges ruházatot, lábbelit és bármilyen más, kis értékû tárgyat, valamint személyi használatú gyógyszereket; b) az 1. pont a-u alpontjaiban foglaltaktól eltérô javakat 25 000 lej összértékig. Az a-u alpontokba foglalt javakat vámilleték kifizetésével is csak 25 000 lej összértékig lehet behozni a kishatárforgalom keretében. Az országba havonta több alkalommal belépô, vagy csak 24 órát itt tartózkodó romániai és külföldi utasok tekintetében is a kishatárforgalmi vámrendszert alkalmazzák.

A Romániában letelepedô személyek a vámkezelésre bemutatott összes javakat vámilletékmentesen hozhatják be az országba. Ez a mentesítés egyszer igényelhetô, a lakhely végleges megállapításától számított 6 hónapon belül. A romániai lakhelyû, az 1995/83. kormányhatározat alapján legalább 24 hónapon át állandó jellegû külföldi küldetést teljesítô személyek, küldetésük lejárta után vámilletékmentesen személyes, családi használatra szolgáló javakat hozhatnak be az országba, mint amilyenek a következôk: hûtôszekrény, mosógép, porszívó, televízió, zeneszekrény, videokészülék, számítógép, videokamera, mikrohullámos sütô, egyszerû vagy kettôs rádiókazetofon, beleértve egy személygépkocsit is. A személygépkocsik abban az esetben mentesítettek a vámilleték fizetése alól, ha az országba való behozataluk elôtt legalább 6 hónappal szerezték. Ezeket a személygépkocsikat csak a bejegyzésüktôl számított 2 év után lehet elidegeníteni. Amennyiben az elidegenítés hamarább történik, ki kell fizetni a behozatal idôpontjában érvényes, az állami költségvetést megilletô valamennyi járandóságot.

Javak kivitele az országból

Turistaként, vámilleték-garancia nélkül ideiglenesen az alábbi javakat vihetjük magunkkal: a) az utazás idejére szükséges ruházatot és egyéb személyes cikkeket, gyógyszereket; b) 1 videokamerát 2 kazettával, 2 fényképezôgépet és mindegyikhez 24 kazettát, illetve 10 filmtekercset, valamint egy keskenyfilmfelvevô gépet és 10 filmtekercset; c) egy távcsövet; d) 1 hordozható rádiókészüléket és rádiókazetofont; e) egy hordozható televíziókészüléket és videokazetofont; f) egy hordozható hangszert; g) egy gyermekkocsit; h) egy sátrat és más táborozási felszerelést, használatos sportcikket, vízijármûvet, kerékpárt, 2 vadászfegyvert és mindegyikhez száz töltényt; i) egy hordozható írógépet; j) a nálunk levô poggyászokban egy naptári év folyamán egyszer 50 ezer lej összértéket meg nem haladó javakat. Amennyiben turistaként az 1. pont b-u alpontjaiban feltüntetett javak valamelyikét visszük ki az országból ideiglenesen, a vámszervek vámnyilatkozatot adnak e javak vámmentes behozatala érdekében, a nyilatkozatot pedig bejegyzik a határátlépési iratokba.

A turisták egy naptári év folyamán egyszer vámilleték-fizetéssel kivihetnek az országból 250 000 lej összértéket meg nem haladó javakat. A többször kiutazó turisták vámilletékmentesen 25 000 lej összértékû, vámilleték-fizetéssel pedig ugyancsak 25 000 lej összértékû javakat vihetnek ki. A kishatárforgalom, valamint az alkalomszerû (egyszerû) határátlépés keretében a román vagy külföldi utasok vámilletékmentesen kivihetnek az országból: a) az utazás idôtartamára feltétlen szükséges ruházati cikkeket, lábbelit és más, kis értékû tárgyakat, valamint személyi használatú gyógyszereket; b) egyéb javakat 25 000 lejt meg nem haladó összértékben. Vámilleték-fizetéssel szintén 25 000 lej összértékben lehet javakat kivinni kishatárforgalom keretében, és ez a vámrendszer alkalmazandó a havonta többször kiutazók esetében is.

A más országban letelepedô személyekegyetlen alkalommal a következô javakat vihetik ki vámilleték mentesen: a) kísért poggyászban ruházatot és az utazás ideje alatt szükséges egyéb cikkeket, drágakô nélküli aranyékszereket, 10 g súlyig minden 16 évet betöltött személyre és személyenként 20 grammot meg nem haladó ezüsttárgyakat; b) kíséret nélküli poggyászban személyi, családi vagy háztartási használatú javakat, a szakma gyakorlásához szükséges szerszámokat és eszközöket, a foglalkozást igazoló bizonylat alapján. (A pénzügyminiszter szabályokat állapíthat meg az elôbbi javaknak az országból történô elutazás elôtti egyszeri feladását illetôen.)

Magánszemélyek írásos bejelentési kötelezettség nélkül és vámilletékmentesen behozhatják vagy kivihetik személyes használatú ékszereiket, ez alatt a nemesfémbôl készült, drágaköves vagy drágakô nélküli tárgyakat értik, az alábbi határok között: férfiaknál 1 jeggyûrû, 2 gyûrû, egy óra karkötôvel, 1 medalion lánccal, 1 nyakkendôtû, 1 pár kézelôgomb, 1 ceruza-töltôtollkészlet, 2 szemüveg; mindez a nôkre is érvényes, ôk a jeggyûrûn és gyûrûkön kívül 2 láncot, 2 pár fülbevalót, 2 karkötôt, 1 melltût, 1 nyakéket és 2 szemüveget vihetnek magukkal. 16 éven aluli személyekre ez a következôképpen érvényes: 1 gyûrû, 1 óra karkötôvel (vagy anélkül), 1 karkötô, 1 medalion lánccal, 2 szemüveg, 1 pár fülbevaló a lányoknál. A kishatárforgalom keretében 1 gyûrû, egy jeggyûrû, nôknél 1 pár fülbevaló. (Kísért poggyász alatt azokat a javakat értik, amelyeket valamely személy magával visz ugyanazon a szállítóeszközön, vagy amelyeket ugyanaz a szállítóeszköz szállít, kíséret nélküli poggyász alatt pedig a feladott, ugyanazon szállítási iratokba beírt javakat értik.)

Élelmiszertermékek kivitele és behozatala

A romániai lakhelyû utasok vámilletékmentesen kivihetik az országból az utazás idejére szükséges élelmiszertermékeket, ideértve 2 liter (22 fokosnál erôsebb) szeszes italt, 2 liter bort vagy sört és 200 cigarettát. Nem vihetôk ki az országból vámilleték-fizetéssel élelmiszertermékek. A kishatárforgalom vagy a szomszédos országokkal az alkalmi határátlépésekre negkötött megállapodások keretében közlekedô személyek, valamint az országba havonta többször belépô, illetve Romániában 24 óránál rövidebb ideig tartózkodó külföldi turisták nem vihetnek ki az országból élelmiszerterméket. Postacsomagokban sem küldhetôk ki élelmiszerek. Szeszes italok és cigaretták vámilleték mentesen a következô mennyiségben hozhatók be: 2 liter, 22 fokosnál erôsebb szeszes ital, 4 liter bor vagy sör, 200 darab cigaretta. Amennyiben meghaladják ezeket a korlátokat, vámilletéket kell fizetni, de összértékük nem haladhatja meg a 100 000 lejt. (Az elôbbi elôírások nem érvényesek a 16 éven aluliakra, a korlátozásokat pedig személyekre alkalmazzák.)

Vámdíjszabás

Az országból kivitt vagy az országba behozott javak esetében a vámilleték a vámérték 20%-a (a személygépkocsik kivételével, ahol a vámérték 30%). A vámértéket a pénzügyminiszter állapítja meg a „Termékenkénti vagy termékcsoportonkénti egységes vámértékek jegyzéke" révén. Azon javak esetében, amelyek vámértékét nem állapította meg az értékjegyzék, a hasonló javak értékét veszik figyelembe a vámszervek. A romániai vagy külföldi lakhelyû személyek lejben vagy valutabeváltásból származó lejben fizethetik ki a vámilletéket. Az országba behozott román eredetû javak esetében azonban nem alkalmaznak vámilletéket.

Az áprilisi 71. számú Hivatalos Közlönyben három kormányhatározat jelent meg, amelyek az új személyazonossági igazolványokat, ingatlankönyveket, lakosság nyilvántartását szabályozzák. A 112. határozat értelmében az új igazolványok korszerû, hitelkártya méretûek (105x74 mm) lesznek, és rendre, 5 éven belül fogják felváltani a régieket, a következô sorrendben: a) az 1972. december 31. után született személyek, b) az 1956. január 1-1972. december 31. között született személyek, végül c) az 1948. január 1-1955. december 31. között született személyek igazolványát cserélik ki. A rendôrség lakosságnyilvántartó osztálya a sajtón keresztül köteles értesíteni a lakosságot, hogy mikor, milyen körülmények között kerül sor az új igazolványok kibocsátására.

A kormányhatározat kapcsán a kolozsvári rendôrség több fontos dologra hívja fel a lakosság figyelmét. Mindaddig, ameddig nincsenek meg a szükséges feltételek az új igazolványok kibocsátására, érvényben maradnak a régiek. A rendôrség egyelôre tehát továbbra is a mostani személyi igazolványokat bocsátja ki, és mindenki, aki valamilyen formában érintett, köteles a törvényes idôben jelentkezni a személyazonossági igazolvány kibocsátásáért, meghosszabbításáért, változások beíratásáért, kicseréléséért. Az új igazolványok kibocsátása tehát egy távlatibb dolog, semmivel sem befolyásolja, nem szünteti meg az elôbb felsorolt kötelezettségeket. Következésképpen felhívjuk olvasóink figyelmét az alábbiak pontos betartására a jövôben is.

Az 1996/105. törvény (a lakosságnyilvántartásról és személyazonossági igazolványokról) értelmében mindazok, akiknek az igazolványában nem szerepelt a személyi szám, kötelesek voltak azt február elsejéig beiratni. Ennek elmulasztását 20 000 -40 000 lejjel bírságolják.

15 nappal a 14. életév betöltése, illetve a személyazonossági igazolvány érvényességének a lejárta elôtt kötelezô kérelmeznie az érintettnek vagy törvényes képviselôjének az igazolvány (második esetben a meghosszabbított vagy új igazolvány) kibocsátását. Amennyiben valaki (esetleg a szülôk) megváltoztatta a nevét, megrongálódott, tönkrement, elvesztette vagy ellopták, illetve érvénytelenítették a személyazonosságiját, lejárt a bizonyos helységekben való tartózkodását tiltó idôszak, jelenlegi kinézése eltér az igazolványbeli fényképtôl, 15 napon belül kötelezô jelentkezni egy új igazolvány kibocsátásáért. A személyazonossági ellopását annál a rendôrségnél kell 24 órán belül jelenteni, ahol a lopás történt, a megrongálódást vagy elvesztést az illetô lakóhelyének lakosságnyilvántartó osztályán. Ezeknek az elôírásoknak a be nem tartását a kihágásokért járó 25 000-50 000 lej közötti pénzbírsággal büntetik.

Lakhelyváltoztatás esetén ugyancsak 15 napon belül kötelezô kérelmezni az új lakcím beírását, abban az esetben pedig, amikor valaki 45 napnál többet tartózkodik a lakhelyétôl eltérô címen, köteles jelentkezni az ideiglenes lakhely beírásáért. Mindezek be nem tartását 75 000 -tôl 150 000 lejig terjedôen bírságolják. Az 1996/105. törvény bûncselekménynek minôsíti megtévesztô (állandó vagy ideiglenes) lakhely bevallását, és a büntetô törvénykönyv elôírásainak megfelelôen bünteti, mint hamis nyilatkozattételt.

A közlemény felhívja továbbá a lakosság figyelmét az 1968/32. törvény elôírásaira is, amelynek értelmében a kihágásról minden esetben jegyzôkönyvet állítanak ki, és az ott feltüntetett bírságot kötelezô kifizetni. Nincs lehetôség tehát arra, hogy nyugta ellenében a legkisebb büntetés felét helyben kifizessék. Felmérésekbôl kitûnik, hogy az elôzô évekbôl több mint 5000 személy nem kérte a lakhelyváltoztatást (1000-nél többrôl még adatok sincsenek), és az elôzô évekbôl körülbelül 1500, 1997-ben pedig 850 14 évet betöltött fiatal nem jelentkezett még az újabb személyazonossági igazolványáért.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]