1997. június 11.
(IX. évfolyam, 131. szám)

Hajdó Csaba a KMDSZ új elnöke

(1. old.)

Hétfô délután 6 órától az Apáczai Csere János Líceumban tartotta különleges közgyûlését a Kolozsvári Magyar Diákszövetség. Egyetlen napirendi pontot tárgyaltak: az elnökválasztást. A testület Hajdó Csabát, az Európai Tanulmányok Szakosztály vezetôjét, elsôéves egyetemi hallgatót (második egyetem) tette meg elnökké. Részletek a pénteki Campusban.

Ne hagyjátok a templomot,
és — kifestetlenül — az iskolát

(1. old.)

A napokban az iskolák tudomására hozták, hogy az 1997-es évre hány lejt utalt ki a helyi tanács a közületi költségek — gáz, villany stb. — fedezésére. Az Apáczai Csere János Líceum fôkönyvelôjétôl, Bodor Ferenctôl megtudtuk, hogy míg tavaly az iskola a javítási költségekre kért 31 millió lejt maradéktalanul megkapta, addig az 1997-es évre kért 98 millióból csak 8-at (!) hagyott jóvá a helyi tanács. — Ez a nyolcmillió még arra sem elég nekem — mondotta a fôkönyvelô —, hogy néhány osztályt kifestessek! A helyi tanácsnál azt mondták, hogy reklamáljunk, mert lehet, hogy a keretet kibôvítik.

Mivel tudomásunkra jutott, hogy más iskolák is jelezték már: a javításokra kért összegeknek csak elenyészô hányadát kapták meg, Boros János városi tanácsoshoz fordultunk felvilágosításért.

— Egyelôre még a helyi tanács költségvetését sem hagyták jóvá, így hát korai még nyilatkozni az ügyben, amely valószínûleg meg fog oldódni majd a közeljövôben — mondta biztatólag.

Különben a belvárosi magyar líceumok közül egyetlenegy sem kapta meg a javításokra kért teljes összeget, és ez általános tanácstalansághoz vezetett. Külön gond az is, hogy ezzel a kis pénzzel — függetlenül attól, hogy késôbb kipótolja-e ezt a tanács vagy sem — nem lehet elkezdeni az iskolák nyári felújítását, kifestését stb. Hiába jön meg ôsszel a pénz — ha megjön egyáltalán -: hogyan lehet majd szeptemberben, iskolakezdés után festeni? — kérdezte tôlünk az egyik felháborodott iskolai könyvelô. Az sem hat megnyugtatóan a magyar tannyelvû középiskolákra, hogy elterjedt a hír, miszerint egyes külvárosi iskolák megkapták a kért összegeket.

Reméljük, valóban úgy oldódik meg ez az ügy, hogy ne lássa majd kárát 1997-ben egyetlen iskola sem.

Szabó Csaba

Mûködô vidéki RMDSZ kell!

(1, 6. old.)

• Lehetne már — mégsincs kétnyelvû felirat

• Szeptemberre új polgármester Kolozsváron?

Az RMDSZ Kolozs megyei titkársága és elnöki hivatala állandó hírforrás lapunk számára. Az elsô kézbôl kapott értesülés hírértéke rendszerint többet ér hírügynökségi jelentéseknél. Máskor bosszúság forrása is lehet, hiszen nemegyszer derült ki: az információ hamarabb jutott el a román médiákhoz, mint Kolozsvár magyar napilapjához vagy a rádió magyar adásához. Bárhogy is legyen, egymásrautaltságunk nyilvánvaló.

A lapkészítés napi rohammunkájában az éppen idôszerû információ kipuhatolózásán túl ritkán jut idô nyugodtan elbeszélgetni az RMDSZ megyei elnökével. Pedig bôven akad kérdeznivaló. Fôleg az olyan ember számára, aki falujáróként, alulnézetbôl, a vidéki ember tengernyi gondját-baját közvetítheti. A kérdésfelvetés azért is aktuális, mert sok falusi ember számára nem tisztázott: mi fán terem az RMDSZ? Egyre szélesebb az a falusi réteg, amely évek óta nem olvas napi sajtót, nem informálódik a romániai magyar közélet történéseirôl. A növekvô pénztelenség, a terebélyesedô népnyomor szorításában mit tehet az RMDSZ a kisemberért, akinek szavazata továbbra is létfontosságú a szervezet fönnmaradásához?

A kérdésekre Boros János, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke válaszol.

- Falvainkat igazából ezelôtt három évvel kezdtem megismerni, amikor megyei önkormányzati alelnök lettem. Elsôsorban azok a települések érdekeltek, ahol helyi tanácsosaink voltak. Akkor láttam, hogy a falusi szervezetek nem mûködnek. 1990-ben, a nagy eufória idején ezek az alapszervezetek megalakultak, majd 1992-ben az akkori megyei elnökség végigjárta a falvakat, és újraélesztette a helyi szervezeteket, hiszen a jelöltállításhoz szervezet is kellett. Ezt követôen újabb kihagyás következett. Sok településre ismét négy év múlva, az 1996-os választások elôtt jutott el az RMDSZ... Ezt faluhelyen sokan nehezményezték. Nyíltan megmondták: az urak csak négyévenként jönnek ki, amikor szavazni kell! A helyhatósági és parlamenti választások alkalmával tavaly 30 kiszállásom volt, kb. 60 faluba jutottam el.

- Érezhetô, hogy az RMDSZ eddigi falupolitikája nem mûködôképes, nem tartja az állandó kapcsolatot választóival. Hol hibáztatok?

- A falusi szervezkedést elsôsorban a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete vállalta magára. Ahol tehette, gazdaköröket hozott létre. Ezek megalakultak ugyan, de jött egy olyan idôszak, amikor a vezetôség nem tartotta velük a kapcsolatot, az RMGE falumunkája érezhetôen alábbhagyott. A falusi ember elôtt a dolgok összemosódtak: számára az RMDSZ és az RMGE ugyanaz. Ô a gazdakör alakításakor elhangzott ígéretet várta. Ezek olyan támogatásokra vonatkoztak, amelyekbôl az RMGE azóta sem valósított meg semmit. Ezt késôbb falun rajtunk kérték számon. Tény, hogy a falvakkal nagyon sokat kell foglalkozni. Ezt az állandó és közvetlen kapcsolattartást a körzetesítés révén oldottuk meg. Mit jelent ez? A megyei városoknak, illetve a nagyobb községeknek vonzáskörzetük van. Létezik Torda, Aranyosgyéres, Szamosújvár, Dés és ezek vonzáskörzete, a hozzájuk tartozó falvakkal. Egeres, Tordaszentlászló és Bánffyhunyad vonzáskörzete szintén erôs szervezeteket foglal magába. A legtöbb gond azokkal a Kolozsvár környéki falvakkal van, amelyek egyetlen vonzáskörzethez sem tartoznak. Számukra szeretnénk létrehozni két különálló körzetet olyan RMDSZ-elnökökkel, akik a településekkel foglalkoznának. A megyei vezetôség nagy fehér foltja változatlanul a Mezôség. Ott a kezdetek óta próbálkoztunk a szervezkedéssel, látható eredményt azonban nem értünk el. Itt három körzet kialakítására volna igény, amit a jövôben szeretnénk létrehozni.

— Hogyan látod az RMDSZ-körzetek hatékonyságát? Mi a tulajdonképpeni feladatuk?

— Hogy milyen RMDSZ-tevékenység folyik a vonzáskörzetekhez tartozó falvakban, az nagyrészt attól függ, hogy a városi választmány tagjai, az elnök mennyire aktív, mennyire járják a falvakat. A visszajelzések szerint igenis járják, tartják a kapcsolatot a tagsággal. Igen aktív a szamosújvári, a tordai körzet... Mibôl is áll ez a tevékenység? Nyilván faluhelyen az embereket elsôsorban a gazdálkodással kapcsolatos gondok érdeklik. Én kezdettôl fogva arra törekedtem, hogy az elnökségben legyen egy agrárszakember is, aki szakavatott tanácsokat adhat a gyakran felmerülô kérdésekre. Ezt az alelnöki tisztséget Barazsuly Emil látja el: ô foglalkozik a faluszervezéssel és a mezôgazdasággal. A gazdálkodás kérdésein túl az RMDSZ természetesen minden más területen segíteni próbál a magyarság sajátos problémáinak a megoldásában. Ennek a munkának a hatékonysága nagyban függ a helyi körzet munkájától, a befektetett energiától. A megyei vezetés nem tudja állandóan járni a vidéket, részünkrôl ez a kapcsolattartás nehezebb.

Milyen az együttmûködés a gazdaszervezettel?

— A falumunkát karöltve tudjuk fölvállalni. A falusi emberek nagyon igénylik a szaktanácsadást, és ehhez szakemberek kellenek. Ilyen egyezségünk is van az RMGE-vel. Most mindenhol azt szorgalmazzuk, hogy a gazdák legalább annyira álljanak össze, annyira társuljanak, hogy közösen tudják beszerezni a gyomirtószereket, a növényvédô készítményeket, mûtrágyákat, közösen hozzanak létre gépparkot. A biztatás eredménye azonban csekély: nehéz kimozdulni a holtpontról... Vannak azonban már biztató kezdeményezések, és ezek a jó példák talán ragadósak lesznek. Mi azt szeretnénk, ha falvainkban hatékony gazdaszervezetek, jól mûködô gazdakörök alakulnának. Mellettük nyilván létjogosultsága van az RMDSZ szervezetnek is, amely elsôsorban a közmûvelôdés terén tevékenykedhetne sikeresen. Helyi tánccsoportot, színjátszócsoportot, kórust lehetne létrehozni. Azt szorgalmazzuk, hogy minden település teremtse meg az év bizonyos napján a saját ünnepét, amelyik rég elfeledett szokáshoz kapcsolódna, vagy a falu híressé vált szülöttjére emlékeztetne. Ez komoly szervezést igényel, sok utánajárásba kerül, ezért sem karolták fel többen az ötletet, de már itt is vannak követendô példák... A távolba szakadt falubeliek könnyebben találkoznának egymással. Mindenképpen segíteni lehetne a faluhelyen eluralkodott kiábrándultságon, letargián, az emberek ismét fontosnak éreznék közösségi létüket, a települést, ahol élnek.

Önkormányzataink háza táján sem igazán látszik a változás. Az emberek többet várnának el megválasztott vezetôiktôl. Sokukról kiderült, hogy képtelen közösségi munkára, vagy egyszerûen nincs tisztában, miért is választották meg községi tanácsosnak? Mit tehet az RMDSZ megyei szervezete?

— A megyei vezetôség igazából nem tud számon kérni ilyen esetekben. Ahonnan visszajelzések jönnek, hogy választóink elégedetlenek a helyi önkormányzat munkájával, ott nyilván segíteni próbálunk, egyeztetjük az érdekeket. A baj az, hogy sok tanácsos nincs tisztában azzal, milyen szerepe, hatalma van megválasztott községi elöljáróként. Nem olvasnak újságot, nem tájékozódnak semmirôl, nem ismerik a törvényeket. A polgármesterek tájékozottabbak: nekik ez a kötelességük, ismerniük kell a jogszabályokat.

— Hat hónapja vagyunk a kormánykoalícióban, magyar az alprefektusunk. Miért nincs a megyében szinte sehol magyar felirat, legalább a falvak, községek bejáratánál? Ma ezt ki tiltja meg?

— A koalíciós partnerekkel létezett egy megegyezés, hogy még a törvény megjelenése elôtt ki lehetett volna tenni a kétnyelvû feliratokat ott, ahol a lakosság többsége magyar. Mi ezt megbeszéltük az önkormányzatainkkal, de láttuk, hogy nagy a tehetetlenségi erô. A községekben ma is azt várják, hogy a megyétôl jöjjön a rendelkezés, a parancs, hogy megmondják, mikor mit kell tenni... Ma már érvényes jogszabály van erre, és mi betartását szorgalmazni fogjuk. A megjelent kormányrendelet mellé egy magyarázó jegyzetet készítünk, amelyet ha sikerül elfogadtatni, egy olyan kompromisszumos megoldás születhetne, amely a 20 százalék alatti számarányunknak megfelelôen, más településeken is megoldást javasolhatna gondjainkra... A polgármestereink, önkormányzati képviselôink számára kéthavi rendszerességgel tartunk egy találkozót abban a községben, amelyik ennek megrendezését elvállalja. Itt ismertetjük az idôszerû jogszabályokat, illetve ezek alkalmazását. Segítség és egyféle számonkérés is egyben az ilyen találkozó, ahol közösen próbálunk választ keresni felmerülô gondjaikra. Ilyen találkozókat tájegységenként is szervezünk, ahova a tanácsosokat, RMDSZ-elnököket is meghívjuk.

— Milyen az együttmûködés a román polgármesterekkel?

— A legutóbbi választások óta, amikor a volt RNEP-es mezôny megváltozott, és többnyire konvenciós polgármesterek kerültek a városok, községek élére, ez az együttmûködés jó. A Kolozs megyei kisvárosokban jó viszony alakult ki az önkormányzat tagjai között. Itt az RMDSZ is hatékonyabban dolgozik, a városokban jól mûködô közösségi élet van. Kiemelném a szamosújvári Téka munkáját, közösségformáló erejét. Tordán is számos rendezvényrôl lehetne beszámolni. Aranyosszéken különben az RMDSZ és az egyház szorosan kötôdik egymáshoz, a közös munkából egyformán részt vállalnak. Mi azt szeretnénk, ha a civil szféra annyira megerôsödne, hogy ezeket a rendezvényeket az RMDSZ helyett a különbözô szervezetek tudnák magukra vállalni.

— Magyarságunk számára Kolozsvár egy szélmalomharc-szerû rémálom, egy olyan betegség, amit mindenki orvosolni szeretne. Milyen esélyt látsz a szélsôséges polgármester, Gheorghe Funar törvényes eltávolítására?

— Abból indulnék ki, hogy a legutóbbi helyhatósági választások óta itt is sok minden átrendezôdött. Míg legutóbb 18:13 arányban álltunk szemben az RNEP-es többséggel, mára ez jelentôsen csökkent, hatalmuk ingataggá vált. Sokszor az Iliescu-párti képviselô is velünk szavaz. Ma már az abszolút többséget igénylô határozatok nemigen mennek át a helyi tanácsban. Elmúlt négyévnyi ténykedéséhez képest az utóbbi hónapokban Funar polgármester érdemben semmit nem léphetett. Ma már tény: a polgármester helyzete megérett arra, hogy menesszék! A koalíciós pártok, elsôsorban a Parasztpárt részérôl elkezdôdtek azok az elôkészületek, amelyek végkifejlete a polgármester leváltása lesz. A frontális támadás akkor indul meg Funar ellen, amikor bizonyossá válik: olyan törvénytelenség került felszínre, ami alapján a törvényszék biztosan elítéli. A prefektussal történt legutóbbi beszélgetéseim is megerôsítették a híreket, hogy a háttérben már komolyan dolgoznak a Gheorghe Funar elleni ügyiratcsomón... Az erdélyi magyarság nyugtalan, türelmetlen: nem érti, miért van még mindig a helyén a polgármester. A helyzet az, hogy jogállamban élünk, s ma már nem lehet leváltani valakit a régi pédészérés módszerekkel... Funarnak egyelôre nagy a tömegbázisa, és a mi „független" törvénykezésünk még a régi. Ennek ellenére bizakodó vagyok, és szinte biztosra veszem: szeptemberre új kolozsvári polgármestert választhatunk!

Makkay József

A magyar kormány nem kíván a kisebbségek feje fölött politizálni
Magyar Bálint Kolozsváron

(1. old.)

Ötnapos erdélyi körútjának utolsó állomására, Kolozsvárra érkezve Magyar Bálint magyar mûvelôdési és közoktatásügyi miniszter látogatást tett a Babes,-Bolyai Tudományegyetem rektoránál, Andrei Marga professzornál. A találkozón, amelyen jelen volt Wolfgang Breckner, Szilágyi Pál, Mircea Muthu és Nicolae Bocs,an rektorhelyettes, valamint Cs. Gyimesi Éva professzorasszony, Marga rektor röviden vázolta azokat a reformtörekvéseket, amelyek irányában a BBTE elkötelezte magát. A rektor elégedetten szólt a BBTE és az olyan magyarországi felsôfokú oktatási intézmények közt kialakult jó együttmûködési kapcsolatokról, mint amilyen a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem, illetve a pécsi, a szegedi és a debreceni fôiskolák. A magyar vendég röviden beszámolt Virgil Petrescu tanügyminiszterrel szombaton aláírt ekvivalencia-egyezményrôl, kiemelve azokat a felmerülô vitás kérdéseket, amelyekre megoldást — amint arról bukaresti sajtótájékoztatóján is szó esett — majd a megalakuló vegyes bizottság keres.

Marga rektor és Magyar miniszter ezután félórás négyszemközti beszélgetésen kerített sort az olyan kényes kérdések megvitatására, mint a Babes,-Bolyai Tudományegyetem keretében önállósuló magyar tagozat, illetve az egyetem esetleges szétválasztásának a problémája.

Magyar Bálint a bölcsészkar magyar és teatrológia tanszékén tett látogatása után — ahol köszöntötte ôt a bölcsészkar dékánja, Ion Pop is — az RMDSZ ügyvezetô elnökségével a felsôoktatási hálózat kiépítésérôl, a tanügyi törvény módosításáról, illetve az anyaországi támogatási rendszerekrôl folytatott rövid „tárgyszerû és tényszerû" eszmecserét. Ezt értelmiségi fórum követte a Bethlen Kata Diakóniai Központban.

A délutáni sajtóértekezlet alkalmával a Marga rektorral folytatott találkozót firtató kérdések kapcsán Magyar Bálint kijelentette: semmiféle megállapodásra nem került sor. A rektor ismertette álláspontját, miszerint igenis támogatja az egyetem keretében mûködô önálló magyar tagozat létrehozását, de mindkét fél számára károsnak tartja a BBTE kettéválasztását. Marga beszámolója szerint az erdélyi magyarság körében sincs nézetazonosság az önálló felsôoktatási intézmény ügyében. A kérdés különben a tanügyi törvény módosítási indítványainak a parlament általi elfogadásáig egyelôre lekerült az egyetem szenátusának napirendjérôl.

Magyar Bálint üdvözölte azoknak a módosításoknak az elfogadását kormányszinten, amelyek elhárítják a tanügyi törvénynek az anyanyelvi oktatást korlátozó intézkedéseit, illetve azt, hogy végre kimondatott a nemzeti kisebbségek joga az önálló felsôoktatási intézmény létrehozására. A miniszter igen fontosnak tartja a BBTE keretében az önálló magyar tagozatnak a kialakulását — elsô lépésként. Hiszen miközben örvendetesen bôvül a magyar nyelven hallgatható tantárgyak száma, az egyetem döntéshozói, szakmai irányítói mechanizmusában is meg kell teremteni az intézményes garanciák rendszerét.

Hangsúlyozta: a romániai magyar felsôoktatás jogát a tanügyi törvény módosítása rendezi. Ennek szerkezete, jellege és formája alapvetôen az erdélyi magyarság saját ügye. A magyar kormány eddig sem és ezután sem óhajt a nemzetiségek feje fölött egyezkedni. A szakmai és politikai kérdések rendezésének felelôssége ebben az ügyben elsôsorban az RMDSZ-t terheli. Amikor pedig a román törvényhozás a tanügyi törvény módosító indítványainak elfogadásakor hitet tesz amellett, hogy a magyar kisebbségnek joga van önálló felsôoktatási hálózatot kiépíteni, magának állít erkölcsi és szakmai mércét. „Az elmúlt évtizedek politikája után valóban nagyon nehéz a görcsöket és félelmeket feloldani. Meg vagyunk gyôzôdve ugyanakkor, hogy a magyar felsôoktatás kiteljesedése az egész romániai kultúra érdekeit szolgálja" — mondotta Magyar Bálint.

Körútja tapasztalatait összegezve a miniszter elmondta: a két nemzet lelki közeledése ritka pillanatának lehetünk tanúi. A Bukarestben aláírt ekvivalencia-egyezmény, amelynek aláírására csakis ilyen bizalmi légkörben kerülhetett sor, „szellemi útlevél", amely biztosítja, hogy az állampolgárok szerzett ismereteiket könnyen elismertessék a másik országban is. Amikor pedig egyik ország elismeri egy másik ország diplomáját, oktatási rendszerét, ezáltal elismeri azt is, hogy az, amit a másik ország oktatási rendszerében tanítanak, érték a maga számára is.

Székely Kriszta

Elvettétek Gabriel Bivolaru mentelmi jogának megvonását

(1. old.)

A képviselôház 182 szavazattal és 107 ellenszavazattal elvetette az igazságügyi minisztérium ama kérését, hogy a parlament megvonja Gabriel Bivolaru RTDP-képviselô mentelmi jogát. A mentelmi jog megvonásához kétharmados többség szükséges, vagyis a 342 helyes parlament 228 igenlô szavazata. Bivolarut csalással vádolják, és azzal, hogy két társával együtt 75 milliárd lejjel károsította meg a Román Fejlesztési Bankot. A képviselô ártatlannak vallotta magát.

KRÓNIKA

„Erdéj székej"

(2. old.)

Külön járat , hirdeti peckesen a HR jelzésû, azaz Hargita megyei autóbusz szélvédôje. Ezen a hosszú, forró tavaszon többször is fogtam nevettemben a hasamat a Székelyföldön az ilyenforma helyesírási hibáktól hemzsegô kétnyelvû feliratokat látva. Sajnos, ezek a rettenetes magyar helyesírással megszerkesztett feliratok évek óta díszelegnek a székelyföldi üzleteken: úgy látszik, az emberek boldogok, hogy magyar feliratokat látnak, és azt már túlzásnak tartják, hogy például a szó végi ó-t hosszúnak írják. — Magyar az rövid o-val is — mondta életbölcsességtôl duzzadó székely barátom. — Jobb lenne, ha csak románul lenne kiírva?

Én erre — békítôleg — elmondtam, hogy Kolozs megye egyik színmagyar községének központjában azt írták ki, hogy színes és fechete -fehér filmek... Ehhez képest a Külön járat semmi.

Ezen aztán remekül szórakoztunk székely komámmal.

Azon viszont már egy kicsit meghökkentem, hogy a külön járat poros, hátsó ablakára valaki azt írta fel, hogy Erdéj székej!

Szabó Csaba

A CARITAS-KÁRVALLOTTAK

(2. old.)

nyugtáinak átvételét tervezi a Románia Megmentéséért országos egyesület, június 12-én, csütörtökön 10 órára a polgármesteri hivatal elôtt. Ez alkalomból aláírásgyûjtést is kezdeményeznek a polgármester leváltása érdekében.

Faliújság

(2. old.)

A kolozsvári Panegrano kenyeresboltok némelyikében újdonságok jelentek meg a polcokon — és velük egy idôben a falakon. Az utóbbiakon ugyanis hatféle új péktermék ismertetôi olvashatók: tartalom energiából, fehérjébôl, zsírból, szénhidrátból, rostokból, és kiknek javallott. Kiderül, hogy bármilyen korosztálynak csak az egészségét szolgálják ezek a nálunk most „úttörômisszióra" indított kenyérféleségek. Név szerint az Omega, a Cereal mix, a 3S, az Ultravita, a Supermix és a Superproteica.

A piaci verseny eredménye, hogy új árufajtákkal keresik a vevôt, és ehhez kell a helyi kis reklám. S talán az is jótékony következmény, lassan meghonosodó (?) új szellemet sejtet, hogy az érdekeltek rájöttek: többet illik törôdni a vásárlóval.

Ö. I. B.

Próbababák a kirakatban

(2. old.)

Mindig odapillantok a Szentegyház utcai ruhanemûüzlet kirakatára, hogy lássam, milyen divatos ruhakölteménnyel próbálják becsalogatni az embereket. Ezúttal az üveg mögött egy lány és egy fiú állott — kirakatrendezôk, könyvelem el magamban. De amikor megláttam a következô kirakatot is, amelyet szintén fiatalok „díszítettek", kissé meghökkentem: élô próbababák? Nem értettem, hogyan bírják ilyen komor arccal, semmibe veszô, személytelen pillantással. Mégis sajnáltam, hogy nem egy forgalmasabb helyen „dolgoznak". Elvégre számukra a figyelemfelkeltés, a sok kíváncsi pillantás jelenthetné a sikerélményt, az elismerést.

Ahogy távolodtam a kirakattól, egyre szomorúbb lettem, rosszkedvemet az újdonsággal próbáltam magyarázni. De az is lehet, sohasem fogom megszokni a próbababák ilyen életre-keltését.

(-ri)

Piaci árak

(2. old.)

Kizöldült a piac. Rengeteg zöld terményt lehet kapni. A melegházi zöldségek lassan kiszorulnak.

Az árak azonban majdnem változatlanok. Zöldkáposzta kilója 2500-3000 lej, egres 7 000, spenót 4500, paradicsom 8 500-10 000. Itt megjegyezzük, hogy kapható az aranyosgyéresi üvegházi paradicsom, ami ízesebb és olcsóbb, mint az import termék. Az újkrumpli kilója 6 000, a régié 1000-1400 lej. Az idei sárgarépa 8 000, az uborka 8 000. A zöldhagyma kötése 700-1000 lej, egy fej saláta 500-1000 lej, a retek csomója 1000-1500 lej, a karalábét még mindig darabszámra, 1300 lejért kínálják. A húsospaprika darabja 800-1000 lej. A gyümölcs ára változatlanul rázós, 1 kiló eper 6-10 000 lej, 1 kiló cseresznye 8 000.

H. Gy.

Tizenkét fafaragó kiállítása Bánffyhunyadon

(2. old.)

A bánffyhunyadi Magyar Mûvelôdési Központban június 7-én Kudor István fafaragó nyitotta meg a kalotaszegi népi alkotók 1997. évi kiállítását (naponta 12-18 óra között tart nyitva). A megnyitón Gál Ernô sárvásári nyugalmazott tanító Kalotaszeg népmûvészetérôl, Tamkó Albert, az RMNSZ országos elnöke a szövetség szerepérôl, Bandi Dezsô, az RMNSZ tiszteletbeli elnöke az igazi népmûvészet és a giccs közötti különbségrôl, Laskai Sándor az EMKE szerepérôl tartott elôadást. Kudor Tünde kalotaszegi népdalokat énekelt. Rövid szakmai elôadást Bálint Ágnes sárvásári író asszony és Máthé Ferenc vargyasi neves fafaragó tartott.

Péntek László

Gyermeknap Aranyosgyéresen

(2. old.)

A nemzetközi gyermeknap alkalmából, az l989-es események után elsô alkalommal, idén érdekes és színvonalas rendezvényen vehettek részt az aranyosgyéresi gyerekek. A Demokrata Párt helyi szervezetének ifjúsági osztálya vállalta az ünnepély megszervezését. Kellemes idôtöltésben volt része annak a több száz gyermeknek és szülônek, aki eljött a Sodronyipari Stadionba.

Nicolae Bustan, a Demokrata Párt ifjúsági szervezetének elnöke elmondotta: az aranyosgyéresi gyermekotthon és a városka 3 általános iskolájának egy-egy tanuló-csoportja verses-zenés mûsorral szórakoztatta az egybegyûlteket. Volt zsákbafutás, tésztaevés, tojásfutás, az eldugott ajándékok megkeresése. A 10 magánvállalat által felkínált édességet és sok-sok más ajándékot kaptak a nyertesek.

A rendezvény osztatlan sikeréhez a polgármesteri hivatal is hozzájárult, s ezúttal is jó szervezônek bizonyult.

Schmidt Jenô

Gyilkos ház

(2. old.)

Gyilkos ház lett a Horea úti Uránia-palota. Még ki nem derített okokból a homlokzatot díszítô méteres márványlapok napok óta válnak le az épületrôl, veszélyeztetve a járókelôk testi épségét. Eddig az épület bomlásának egy halálos áldozata és több könnyebb sérültje volt. Az útszakaszt lezárták, de a házban lakók testi épsége továbbra is veszélyben van. Arról, hogy emiatt kik a felelôsek, még sehonnan nem kaptunk kielégítô választ.

VÉLEMÉNY

Gyôzelem?

(3. old.)

Pénteken, június 6-án a parlament együttes ülése elutasította az ellenzék elsô bizalmatlansági indítványát. Úgy, olyan szavazattöbbséggel, amely szerint több mint egy tucatnyi ellenzéki képviselô is az indítvány elfogadása ellen szavazott. A Ciorbea-kormány tehát — amint ez várható volt — nem bukott meg. Ezek szerint gyôztünk volna?

Alig hiszem. Akkor nevezhetnôk talán az eredményt gyôzelemnek, ha a bizalmatlansági indítvány benyújtásával az ellenzék tényleg meg akarta volna buktatni a kormányt. Errôl azonban nincs szó. Egy átgondolt stratégia elôcsatározásának, taktikai mozzanatának voltunk a tanúi mindössze. Az ellenzék — amelynek vezetôi között igencsak okos politikusok is vannak olcsó demagógok mellett — elôre tudta, hogy javaslata megbukik a szavazásnál. Lépésével mindössze jelezni kívánt valamit, fôleg külföld felé. Azt, hogy Romániában a belpolitikai helyzet távolról sem olyan szilárd, hogy indokolná az ország felvételét az euroatlanti szervezetekbe, már az elsô menetben.

Talán a legerôsebb ellenzéki politikai párt, az RTDP ellensége lenne ennek a csatlakozásnak? Szó sincs róla. Csakhogy ôk szerették volna felvétetni az országot a NATO-ba, az Európai Unióba. Erre — kormányzásuk alatt — sok kilátás nem mutatkozott, mert az RTDP a közeledô választások reményében inkább szônyeg alá söpörte, vagy csupán maga elôtt tolva duzzasztotta a sürgôs megoldásra váró gazdasági és egyéb gondokat, amire nyilvánvalóan felfigyeltek a nyugat-európai országok is. A reformokat a választások utánra halasztották, remélve, hogy a népszerûtlen intézkedések odázgatásával szavazóik túlnyomó többségét megtartják. Nos, nem így történt. Távozniok kellett a hatalomból. Az új kormányzat, amely valóságos gazdasági csôdtömeget örökölt, olyan eréllyel látott az elodázott reformok megvalósításához, hogy ezzel az európai, egyáltalán a „nyugati"-nak mondott demokráciák elismerését és kivívta magának, ami által Románia elôtt ismét felvillant a lehetôség, hogy elsôk között vegyék fel a NATO-ba.

Nos, ez az, aminek az ellenzék nem tapsol. Mert úgy tûnik, hogy politikai ellenfelének sikerül megtennie az Európához való csatlakozás döntô lépését.

A szigorú gazdasági intézkedések, megszorítások jótékony eredménye csak a jövô esztendôkben mutatkozhat meg, így idehaza nem tették népszerûbbé az új kormányt — sôt. Vannak már hangok, kiváltképpen a nehéz sorsra jutott, a munkanélküliség közvetlen fenyegetésével farkasszemet nézni kénytelen ipari munkásság körében, amelyek visszasírják nem is az Iliescu-, de a Ceaus,escu-korszakot, amikor a betévô falat úgyszólván mindenki számára biztosítva volt, és dolgozni se kellett érte túlságosan sokat. Csak azt felejtik el, akik visszakívánnák a diktatúrát, hogy annak utolsó két évében már elkezdôdtek a tömeges „leépítések", a „restrukturálások", mert az országot már akkor válságba sodorta a világon sehol eredményesnek nem bizonyult gazdasági-politikai rendszer. Egy szó mint száz: a számottevô tömegek elégedetlensége tagadhatatlan. Ha ehhez még egy komoly politikai kudarc is hozzájárulna, abba akár bele is bukhatnék a kormány: ilyen lenne, ha július folyamán Madridban úgy döntenének, hogy elhalasztják Románia felvételét a NATO-ba.

A bizalmatlansági indítvány mellett, az ellenzék demagóg szólamokkal próbálja maga mellé állítani a lakosság, az állampolgárok nagy részét, amelyek közül nem hiányoznak a magyar, jelesül az RMDSZ-ellenes kirohanások sem, hiszen ne feledjük: szinte évszázados hagyománya van annak, hogy a magyarellenesség szépen csengô muzsika sokak fülében.

Ciorbea miniszterelnök úr azonban imponáló nyugalommal, derûvel, de határozottan felelt meg a vádakra. Nyíltan vállalta nemzetiségi politikáját, emlékeztetve arra, hogy nem elég bizonyos nemzetközi dokumentumokat aláírni, kötelezettségeket vállalni, de be is kell tartani, teljesíteni is kell azokat (szemben az Iliescu-Meciar-féle, kommunista politikából fakadó gyakorlattal, mely szerint mindent aláírunk, és — lehetôleg — semmit se tartunk be).

A bizalmatlansági indítványnak nyilvánvalóan zavart keltô célja volt. Meggyôzôdésem, hogy a kormányt megbuktatni kívánó erôk nem érik be ennyivel. Etnikai zavarkeltéssel is próbálkoznak majd, hisz ennek is vannak bizonyos jelei. Vigyáznunk kell tehát, nehogy bedôljünk a provokációknak, amelyek célja, hogy jelezzék: Romániában (még) válsággal fenyegetô etnikai konfliktusok is támadhatnak, egy okkal több, hogy az ország euroatlanti integrációját elhalasszák.

Jósolni nem tudok, nem merek. De ha kimaradnánk az újonnan felvételre számító NATO-tagok elsô csoportjától, az igen lesújtónak bizonyulna mind a Ciorbea-kormány egésze, mind a román nemzet, mind pedig a romániai magyarság számára, függetlenül attól, hogy mi lenne a halasztás oka: a késôn elkezdett reformok-e, vagy (ami ennél rosszabb) más, nagyhatalmak közötti suba alatti egyezkedés. Amit tehetünk: támogatni az ország kormányát, ennek politikáját. Kizárni a lehetôségét annak, hogy ellenségeink az ország egyensúlyának a veszélyeztetésével vádolhassanak.

A pénteki parlamenti szavazást tehát korai lenne gyôzelemnek tekintenünk. Egy — különféle utakon induló — kormányellenes támadássorozat kezdetét jelenti csupán. Kétségtelen: számunkra nem lehangoló kimenetelû kezdetet.

Fodor Sándor

Jugoszlávia és a Varsói Szerzôdés

(3. old.)

Szatmári Tibor a Szabadság május 26-i számában közölt NATO-bôvítés címû írásában azt írja, hogy „1950-ben megalakult a Varsói Szerzôdés". Ez azonban tévedés, mert ez a szövetség 1955-ben jött létre. Tehát Görögország és Törökország 1952-ben nem ettôl való fenyegetettségében lett az Észak-atlanti Szövetség tagja, amint azt Sz. T. írja. Az viszont tény, hogy Görögország, az 1946 és 1949 között az ország északi részén a kommunista Markosz tábornok hadserege ellen vívott háború megismétlôdését, a kommunizmus terjeszkedését akarta egyszer s mindenkorra elkerülni. És ez nyilvánvalóan egybeesett a Nyugat érdekeivel is, nehogy Görögország kommunista kézre jutása esetén a Szovjetunió kiterjessze uralmát a Földközi-tenger onnét szemmel tartható medencéjére. Törökország társulása ugyancsak egybeesett a nyugati hatalmak érdekeivel, különösen azért, mert közös határa volt szovjet területekkel, másrészt mert ily módon sakkban tarthatták a Szovjetunió esetleges közel-keleti befolyását, ennek növekedését. S hogy ebben még biztosabbak legyenek, 1955-ben Törökország, Irak, Pakisztán, valamint Nagy-Britannia részvételével, és ez utóbbi irányításával, létrehozták a Bagdadi Szerzôdést.

Szatmári Tibor azt is említi, hogy Jugoszlávia, rövid ideig ugyan, de a Varsói Szövetség tagja volt. Ilyesmirôl azonban szó sem volt. Egyszerûen szó sem lehetett. Mert amikor a szovjet csapatok jelenlétének köszönhetôen, s a szovjetek közvetlen segítségével és messzemenô támogatásával 1948-ban a kelet-európai országokban a kommunisták kerültek hatalomra, a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonya rendkívül kiélezôdött, kifejezetten ellenségessé vált. Ugyanis Tito nyíltan szembehelyezkedett Sztálin nagyhatalmi politikájával, és nem volt hajlandó beadni a derekát. Annak ellenére, hogy a náci hadsereg elleni küzdelemben a Szovjetunió hathatós segítséget nyújtott neki. Igaz, ha kisebb mértékben, a Nyugat is támogatta ôt. Szembefordulhatott a Szovjetunióval, mert egyrészt Jugoszláviában nem tartózkodtak szovjet csapatok, másrészt a második világháborúban a nácik ellen nem más, hanem a jugoszláv partizánhadsereg harcolt, s ez a háború során jól képzett, elszánt hadsereggé vált, amelyikkel nyilvánvalóan Sztálinnak sem igen lett volna kedve kikezdeni. Az idô tájt a Szovjetunió és hûséges szövetségesei hisztérikus jugoszlávellenes propagandaháborút indítottak. Annak ellenére, hogy Tito is kommunista volt. 1948 után Romániában és Magyarországon a szovjet csapatok jelentôs része közvetlenül a jugoszláv határ közelében állomásozott. Romániában Temesvár volt a központjuk. A határon, a magyar, a román és a bolgár oldalon határzárat, amolyan vasfüggönyt építettek ki, és itt évekig állandó csetepaté, lövöldözés folyt. 1949 szeptemberében a Szovjetunió felmondta a Jugoszláviával 1945-ben kötött barátsági szerzôdést. 1953 és 1957 között Jugoszlávia 1,5 milliárd dollár — fele hadi, fele gazdasági — segítséget kapott az Egyesült Államoktól. 1954. augusztus 9-én Görögországgal és Törökországgal politikai és kölcsönös védelmi szerzôdést kötött. Ez volt az ún. Balkáni Szerzôdés. 1960-ban szûnt meg.

Csak jó két évvel Sztálin halála után, 1955 nyarán, Hruscsovnak köszönhetôen szûnt meg a szovjet-jugoszláv, s ezzel egyidejûleg a magyar-jugoszláv és a román-jugoszláv szembenállás. A bolgárokkal más volt a helyzet, ugyanis Macedónia — másképp Makedónia — kérdésében a két ország nem tudott megegyezni. Az elsô és a második Balkán-háború során Macedónia legnagyobb része — a mai, független Macedónia — szerb kézre került, holott egykor itt ringott a bolgár állam bölcsôje, s a bolgárok szerint a macedónok valójában bolgárok. Hogy ebben mégiscsak van valami, arra abból is következtethetünk, hogy a második Balkán-háború, majd az elsô világháború után a macedónok Jugoszlávia-ellenes partizánháborút folytattak, a második világháború idején pedig Macedónia Bulgária része volt. A jugoszláv-bolgár határon, ha kisebb mértékben, mint azelôtt, 1955 után is dörögtek a fegyverek, és Jugoszlávia nemegyszer felhánytorgatta, hogy a Bulgáriában élô negyedmilliónyi macedónt nem ismerik el macedónnak.

Katonai szempontból Jugoszlávia a kibékülés után sem közeledett a Szovjetunióhoz, nem lépett be a Varsói Szövetségbe. Ehelyett az 1955-ben, az indonéziai Bandungban létrejött el nem kötelezett országok mozgalmának egyik tagja lett és az is maradt. Tito nagyon ügyelt arra, hogy a Nyugattal kialakult nyitottsága, gazdasági kapcsolatai révén, ugyanakkor a Szovjetunióval is barátságban, megôrizze sajátos, hozzánk viszonyítva messzemenôen elônyös helyzetét, függetlenségét.

Albánia a Varsói Szerzôdés, azaz a Szovjetunió szempontjából igen értékes volt, ha nem egyébért, már csak azért is, mert a durresi — vagyis egy Olaszországhoz közeli, adriai — kikötôben a szovjet hadihajóknak, tengeralattjáróknak támaszpontjuk lehetett. Amikor Kína és a Szovjetunió közt mindinkább elmérgesedô viszony 1961-ben szakítással végzôdött, a Kína szövetségesévé vált Albánia, bár hivatalosan nem lépett ki a Varsói Szerzôdésbôl, gyakorlatilag megszûnt ennek tagja lenni.

Asztalos Lajos

Utószó a látogatáshoz

(3. old.)

Hetek óta töprengek a megbékélést hirdetô két államfô kolozsvári látogatásán, amely bizonyára nem csak bennem keltett ellentétes érzéseket. Olyan apró mozzanatok ragadtak meg ugyanis, amelyekrôl nehéz elhinnem, hogy az elnöki ceremóniamesterektôl származnak, s amúgy általában sem illettek bele mesterkélt visszafogottságukkal abba a hangulatba, amely a látogatás bukaresti vagy marosvásárhelyi epizódjait jellemezte. Noha a sajtóbeszámolók igyekeztek verôfényben feltüntetni mindent, Kolozsváron nem csupán az idô elôtt beköszönô negyven napi esôzés viharfelhôi vetettek árnyat az eseményekre.

A polgármesteri ellenakciókat, mint ismeretes, a megelôzô napon betiltották, s hogy azokat ennek ellenére is megtartották, az már a mi sajátságos couleur locale-unknak tulajdonítható, amely többnyire így ismétlôdött az évek folyamán: valamit nem hagynak jóvá, nem engedélyeznek, nem javallják, mégis véghez viszik. Késôbb legfennebb pereskednek felette, ám az erôszak érvényesül, elkövetôjét pedig nem vonják felelôsségre. Csak úgy mellesleg, a látszat kedvéért esetleg.

A magyar államfô megérkezéséhez tehát ez volt a bevezetô, azok után, hogy a várost már ezelôtt felkavarta és bepiszkolta az ideterelt juhnyáj. Ami után már csupán az érzékenyebbek tették szóvá, hogy a színházban percekig tapsoló közönséghez mindössze két rövidke mondat hangzott el az elnöki páholyból, és az sem békés jövônkre vonatkozott, majd, hogy az ezt követô fogadáson zavarttá tette a hangulatot a pohárköszöntôk hiánya. De túltettük magunkat rajta, mert reméltük, másnap, amikor Constantinescu elnök is jelen lesz, talán nyilvánosan, sok kolozsvári polgár elôtt hívják fel az etnikumok egymás ellen uszítóinak figyelmét arra, hogy most már más szelek fújdogálnak, ideje lenne bár a NATO-befogadásig másként viselkedni.

Most már tudjuk, hogy nem így történt. Ehelyett módosult a látogatás menetrendje, utolsó percekben dôlt el, hogy az ortodox katedrális megtekintését is programba iktatták, s így a belváros megtelt ide-oda rohangáló újságírókkal, akik kétségbeesetten próbáltak minden eseményre eljutni. Többek között a Prefektúrára is — ahol a két elnöknek találkoznia kellett —, és csodálkozva tapasztalhatták, hogy ott juhpásztorok sorfala várja a vendégeket a bárányhús eladásával kapcsolatos panaszlevelet szorongatván markukban. A szemközti járdán összegyûltek elôtt pedig fekete limuzin araszolt lassan, kényelmesen, s ablakából a város ura osztogatta mosolyogva a vendéglátásra vonatkozó utolsó utasításait. Nem volt ugyanis biztos abban, hogy az elôzô estén postaládákba dobott, jó magaviseletre szólító röpcédulái elérik-e a kitûzött célt. Pedig elérték. Mert lám, azt a bizonyos harmadik koszorút utolsó pillanatig rejtegették a kapualjban, s csak akkor tették a viszálykeltô táblára, amikor teljes volt a felfordulás. De odahelyezték mintegy jelezve: mi úgyis azt teszünk, amit akarunk. S hogy ez volt-e a látogatás elôtt lezajlott Constantinescu—Funar telefonbeszélgetésben rögzített megegyezés ára, avagy sem, sohasem fog kiderülni. Mint ahogyan az sem, hogy ki diktálta a kolozsvári látogatás menetrendjét, annak titokzatosan tartózkodó hangnemét, és azt, hogy pont ebben a városban, ahol az egyébként békés lakosságot mindegyre egymás ellen próbálják hangolni, miért nem hangzott el a mindenki által nagyon várt békéltetô nyilvános beszéd. Titok marad továbbá az is, hogy a NATO-nak fitogtatott jószomszédság miért retten vissza szemérmesen a legkisebb provokációtól, s vált át óvatosan settenkedô léptekre, amikor diadalmenetet várnak tôle? Avagy a látszat mindkét félnek kielégítô?

Szabó Piroska

NAPIRENDEN

Hogyan zajlott le a bizalmi vita?

(4. old.)

Victor Ciorbea miniszterelnök bevezetôben visszautasította az indítvány téziseit, majd az ellenzék képviselôi élesen bírálták a kabinet mérlegét, a koalíció képviselôi pedig az ellenzéket ostorozták. Az RMDSZ álláspontját, amely kiállt a koalíció reformprogramja mellett, Verestóy Attila, a szövetség szenátusi frakciójának vezetôje fejtette ki.

A koalíció képviselôi az ellenzék szemére vetették, hogy négy „egyszerû" indítvány (a bizalmatlansági indítvány enyhébb formája, amely a kormányt akkor sem kötelezi lemondásra, ha vereséget szenved) és két tényleges bizalmatlansági indítvány benyújtásával lényegében öncélúan akadályozta a kormányzati munkát. A vita végén Adrian Nãstase, a DP alelnöke, sértôdötten a kormányt tette felelôssé a koalíció és az ellenzék közötti kapcsolatok megromlásáért, véleménye szerint a kabinet túl sokféle (2000-ig szóló, hat hónapos és most az idei évre vonatkozó) reformprogramot terjesztett a törvényhozás elé az elmúlt fél évben.

Victor Ciorbea miniszterelnök a három és fél órás szópárbajt lezáró összefoglalójában rámutatott az ellenzéki szónoklatok ellentmondásaira. Ami a különbözô programokat illeti, a rövidebb távúak részét alkotják a hosszú távúnak, mutatott rá. Az „interetnikai feszültségekre" utaló felszólalásokra ironikusan azzal felelt a miniszterelnök, hogy „ez az Önök specialitása". Valeriu Tabãrã egységpárti vezetô ama vádjára, hogy az utóbbi évtizedek számos vívmányát rombolta le az új kormány, Ciorbea azzal válaszolt, hogy az új, demokratikus Románia felépítéséhez még számos ilyen „vívmányt" kell lerombolni. Befejezésül az ellenzék heves tiltakozása és a többség tapsa közepette kijelentette, akárhány bizalmatlansági indítványt nyújt be az ellenzék, a kormány eltökélten folytatja reformprogramjának végrehajtását.

A szavazás kimenetele a pénteki voksolás nagy kormánypárti fölénye után annyira bizonyos volt, hogy a házelnök el is halasztotta a voksolást a napirend egyéb pontjainak megvitatása utánra. Így a számszerû eredmény csak késôn vált ismeretessé. A bizalmatlansági indítvány 152 szavazatot kapott, 268-an ellene szavaztak.

Az Aranyos menti kertészek értékesítési gondjai
Lopnak a piacokon

(4. old.)

Kereki Pál aranyosszentmihályi gazdálkodó elmondta, hogy a zöldségtermesztésnek két alapvetô kérdése van: a termelési technológiák alkalmazása és az értékesítés, mert baj, ha valamilyen oknál fogva nem éri el azt a mennyiséget, amire számított, de sokkal nagyobb gondot jelent számukra manapság az értékesítés. A termelési költségek, elsôsorban a gépdíj behatárolja Aranyosszéken a zöldségtermesztést. Szerencsések azok, akiknek van fogatuk, de az alapvetô földmûvelési munkálatokat, például az ôszi szántást, csak traktorral érdemes végezni, és ez rengeteg pénzbe kerül, nem beszélve a növényvédô szerekrôl. Nagyon meg kell gondolja az ember, mit termeszt, hogy kifizetôdô legyen.

— Nálunk, Szentmihályon, nagy könnyebbséget jelent, hogy van két társulás, amely megoldja a fontosabb mûveleteket, különben szinte lehetetlen lenne jó terméseket elérni. A zöldségtermesztésben a szomszédos falvak is nagy hagyománnyal rendelkeznek. Elsôsorban Szentmihály, Sínfalva és Mészkô. Fôleg hagymát, murkot és petrezselymet, paradicsomot és paprikát termesztünk. Jó, hogy tudjuk öntözni ezeket a növényeket, mert jó részük vízigényes, a talajvíz aránylag magasan van, kis villanypumpákkal hozzuk felszínre. Az értékesítés több piacon történik: az idôsebbek Tordára viszik a zöldségeket, mások Kolozsváron, sôt, Déván, Vajdahunyadon próbálkoznak. Az elmúlt ôszön úgy nézett ki, hogy potom áron kell értékesítsék a hagymát és egyéb zöldségféléket, de tavaszra az árak emelkedtek, s ma már érdemes zöldségtermesztéssel foglalkozni. A befektetett pénz és munka — szerintem — megtérül. Összehasonlíthatatlanul jobban járunk, mintha, mondjuk, szalmásgabonát vagy kukoricát termesztenénk.

— Aki elmegy egy hétre a Zsíl völgyébe árulni, hogyan oldhatja meg a piacolás gondjait?

— Elég nehezen. Legalább középkorú embernek kell lenni. Szállást kell keresni — ez nem is könnyû —, és jó, ha piaccsarnok van, ahol az embert és az árut nem veri az esô. A mindennapi költség sem kevés, vámot kell fizetni, mérleget, az asztalt. Persze, ennivalót is kell venni, télen egy-egy deci pálinkát is. Tízezer lej nem elég egy napra.

— Lopnak a piacokon?

— Ahol árucsarnok van, ott nincs különösebb probléma, de például Tordán és Kolozsváron nagyon oda kell figyelni, mert többen jönnek — szervezetten —, akik közül az egyik elvonja az árus figyelmét, s ezalatt a többiek elemelnek, amit csak tudnak.

— Az uborkatermesztés sikerül errefelé?

— Várfalván és Csegezen sikeres a termesztés, ezek magasabban fekvô falvak. Szentmihályon, Sínfalván és Mészkôn csak az elsô termést szedik le. Annak ellenére, hogy négy-ötféle szerrel is permetezzük, ezután az uborka elsárgul és elpusztul. Az áprilisi korai vetésû jobb eredményt ad, a május elseje után vetett uborka termesztése szinte sikertelen. Szentmihályon piacra nem termelünk.

— Jó termés ígérkezik idén?

— A két társulásban a szalmásgabonák jó termést ígérnek, a kukoricavetés is jól sikerült, de a hosszú, esôs, hideg idôszak valószínûleg nagyon meghosszabbítja a vegetációt, és meglehet, a szeptember eleji dér lényeges kárt tesz a termésben. Ezt az emberek már észrevették, a sertések, s fôleg a malacok ára csökkent a vásárban. Ha nem mutatkozik jó kukoricatermés, nem lesz takarmány a sertések számára.

Barazsuly Emil

Észak-Nyugat-Erdélyi Tartomány?

(8. old.)

Hat észak-nyugat-erdélyi megye tanácsának elnöke, valamint pefektusi hivatalának képviselôje azt ajánlotta kedden a Kolozsvárra látogató Grigore Lãpus,eannak, a helyi közigazgatással foglalkozó államtitkárnak, hogy alakítsák meg az Észak-Nyugat-Erdélyi Tartományt. A Mediafax szerint Kolozs, Fehér, Szilágy, Beszterce-Naszód, Szatmár és Máramaros megye képviselôi a megyék közti együttmûködés javítását célzó területrendezési és fejlesztési tervezetet nyújtottak át az államtitkárnak, amely a megyei fejlesztési ügynökségek létrehozásáról is rendelkezne, és amelyet szeretnének kormányintézkedésként viszontlátni. Lãpus,ean egyetértett a tervezettel, és hangoztatta, hogy az pénzt hozhat külföldrôl.

Napirenden a görög katolikus templomok visszaadása

(8. old.)

Keddi ülésén a szenátus napirendre tûzte a görög katolikus templomok használatát szabályozó törvénytervezet megvitatását. Noha az ortodox egyház feje, Teoctist pátriárka levélben fordult a szenátus elnökéhez a vita elhalasztásáért mindaddig, amíg az ortodox egyház vezetôivel nem sikerül elôtte konzultálni, a jelenlevôk többsége úgy vélekedett, semmi nyomós okuk nincs a halasztásra. A törvénytervezet kezdeményezôje Matei Boilã Kolozs megyei parasztpárti szenátor. A tervezet értelmében azokon a településeken, ahol több — jelenleg az ortodox egyház tulajdonában levô — templom van, az egyikrôl mondjanak le a görög katolikus hívek javára. Boila szerint mindez csak „részbeni" visszaszolgáltatása azoknak a javaknak, amelyektôl az 1948-ban a kommunista rezsim megfosztotta a görög katolikusokat.

Matei Boilã a Mediafaxnak elmondta, az ortodox pátriárka levele nem más, mint újabb kísérlet arra, hogy végre törvényes megoldást nyerjen a görög katolikusok helyzete. Emlékeztetett: a múlt törvényhozásban a román ortodox egyháznak egyszer már sikerült egy, az elkobzott görög katolikus javakra vonatkozó törvénytervezet elutasítását kieszközölnie.

A törvénytervezet a parasztpárt képviselôin kívül a liberálisok és az RMDSZ támogatását is élvezi. A vita folytatására a szenátus csütörtöki ülésén kerül majd sor.

Bombariadó a Divatházban

(8. old.)

Kedden du. 3 óra körül ismeretlen telefonáló riasztotta a kolozsvári divatházban mûködô egyik céget, hogy bombát helyeztek el az épületben. A rendôrség mintegy két órára elterelte az épület körzetébôl a gyalogos és jármûforgalmat, és átkutatta az épületet.

A riasztás alaptalannak bizonyult, indítékát nem közölték.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1997 - All rights reserved -