1997. június 25.
(IX. évfolyam, 143. szám)

Románia, tiszteletben tartva mindazoknak az országoknak az állásfoglalásait és véleményét, amelyeknek szava van a Madridban a NATO bôvítésérôl meghozandó döntésben, folytatja erôfeszítéseit annak érdekében, hogy az elsô körben vegyék fel a szervezetbe — jelentette ki kedden, belgiumi és angliai látogatása elôtt Adrian Severin külügyminiszter.

Elutazása elôtt a bukaresti repülôtéren nyilatkozva a politikus hangsúlyozta: Románia nem nyugodott bele abba, hogy kimaradjon az elsô körbôl, ugyanakkor nem tekint tragédiának semmiféle döntést, ami Madridban születhet.

Severin kiemelte annak fontosságát, hogy a NATO döntése a 16 tagállam konszenzusát kell hogy képviselje, és mint mondotta, Románia nagy figyelemmel követi e konszenzus és egy esetleges kompromisszum kialakulását. Egy kompromisszumnak azonban tartalmasnak, nem csak felszínes megállapodásnak kell lennie, nem lehet olyan kompromisszum, amely vigaszdíjnak tûnik — mondotta Adrian Severin.

Severin kedden Brüsszelben, szerdán Londonban találkozik belga, illetve brit partnerével.

A szenátusban kedden kudarcot vallott egy, a kormánykoalíció vezetô pártjához tartozó honatya kezdeményezése arra, hogy csökkentsék a legfôbb ügyész hatáskörét.

Nicolae Cochinescu, a még Iliescu által kinevezett legfôbb ügyész az elmúlt hónapokban számos olyan bírósági ítélet ellen nyújtott be óvást, amely az államosított házak volt tulajdonosainak javára döntötte el a tulajdonjogot, míg a mai kormánypártok szerint a volt tulajdonosok érdekeit az eddigieknél hatékonyabb módon kell figyelembe venni. Még azelôtt, hogy a szóban forgó házakat, lakásokat az erre vonatkozó szabályozásnak megfelelôen eladnák a jelenlegi bérlôknek.

Miután Cochinescu, noha nyílt konfliktusa alakult ki az új igazságügy-miniszterrel, nem volt hajlandó lemondani, Corneliu Turianu parasztpárti szenátor, aki maga is bíró volt, 31 szenátortársával együtt törvényjavaslatot nyújtott be, amely megfosztotta volna a legfôbb ügyészt az óvásnak ettôl a jogi eszközétôl (semmisségi óvás), arra hivatkozva, hogy a bíróságok ítéleteit más módon is meg lehet támadni. A szenátus kedden heves vitát folytatott a kérdésrôl, de végül a törvényjavaslat nem érte el a szükséges 72 voksot: mindössze 58 szavazatot kapott, ellene pedig 39-en voksoltak, hat szenátor pedig tartózkodott.

A londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) belépett egy konzorciumba, amely 51 százalékot vásárol az Arctic hûtôszekrénygyárból. A privatizálást a múlt héten hirdették meg.

— A tárgyalások hamarosan befejezôdnek. Az EBRD rendszerint nem vásárol közvetlenül az államtól, de ezúttal kivételt tesz, mert ez az eset meggyorsítja a privatizációt Romániában — mondta az EBRD illetékese, Thomas Meier Bukarestben.

Az EBRD-illetékes elzárkózott a konzorcium többi tagjának megnevezésétôl.

Ez az ügylet lesz az elsô olyan román cég privatizálása az idén, amelynek a részvényei a legmegbízhatóbbak közé tartoznak a bukaresti értéktôzsdén. Februárban az EuroColumna román kereskedôház már megpróbált többségi részt vásárolni az ugyancsak tôzsdei éllovas Azomures, állami mûtrágya-gyártóból, de az ügyletet májusban törölték, mert az EuroColumna elmulasztott két fizetési határidôt.

A bukaresti értéktôzsde egy héttel ezelôtt húsz napra felfüggesztette az Arctic kereskedelmét, miután az állami privatizációs ügynökség bejelentette, hogy eladják a többségi részesedést. A felfüggesztéskor az Arctic részvényei 2800 lejt értek, az egy héttel korábbi 4700 lej helyett. Az Arctic részvényeit három hete vezették be a bukaresti tôzsdére.

Birtalan Józsefet, az RMDSZ gazdasági igazgatóját javasolja Takács Csaba ügyvezetô elnök a gazdasági fôosztály élére. Mint ismeretes, Náznán Jenô volt fôosztályvezetô, akit korábban a Maros megyei mezôgazdasági felügyelôség igazgatói tisztségével bíztak meg, néhány héttel ezelôtt lemondott az RMDSZ-ben betöltött funkciójáról. Birtalan Józsefet a Szövetségi Képviselôk Tanácsa július 12-13-i kolozsvári ülésén fogja megerôsíteni tisztségében.

Birtalan 1988-ban végzett a kolozsvári egyetem gépészmérnöki karán, majd 1993-1995 között a budapesti közgazdasági egyetemen szerzett képesítést. 1995 óta az RMDSZ ügyvezetô elnökségének gazdasági igazgatója.

Két magyar nyelvû birtoklevelet bocsátottak ki máris a Fehér megyei Magyarlapádon — tudjuk meg a Ziua napilapban. A „különös esetrôl" Neculai Popa, Fehér megyei RTDP-szenátor számolt be sajtóértekezletén a minap, elrettentô példaként lobogtatva az iratok fénymásolatát. Az iratokon szerepel a prefektus széljegyzete is, amivel a dokumentumok megsemmisítésérôl rendelkezik.

Severin külügyminiszter komolyan fontolgatja az amerikai román diaszpóra kérését, hogy függessze fel tisztségébôl Mircea Geoanãt, Románia egyesült államokbeli nagykövetét — nyilatkozta Gilda Lazãr szóvivô a Mediafaxnak. Az amerikai körúton tartózkodó Ciorbea miniszterelnökkel sorra került találkozójukon az Egyesült Államokban élô román közösség képviselôi elégedetlenségüknek adtak hangot a román nagykövetség tevékenységét és alkalmazottait illetôen, akik teljesen elhanyagolják a kapcsolatokat a diaszpórával. Többen kifogásolták, amiért jelenleg is ugyanazok a személyek jeleskednek, akik Ceaus,escu és Iliescu idejében. Mircea Geoanã pedig „személyes vonzerejét" felhasználva nem tesz mást, mint továbbra is Iliescu politikáját, érdekeit képviseli.

„A csángók — láncszem Erdély és Moldva között" címmel kiállítással egybekötött néprajzi estet rendeztek hétfôn a bukaresti Magyar Kulturális Központban. Nyisztor Ilona énekelt lírai dalokat, Tasnády Erika moldvai, klézsei balladákat adott elô, a Zerkula házaspár hagyományos hangszereken játszott, Ádám Gyula és Barabás Zsolt fotói, Pozsony Ferencnek, a Kriza János Néprajzi Társaság elnökének zabolai múzeumából moldvai csángó parasztkerámiák, lakást díszítô textíliák, viseletek érzékeltették a Moldvában élô, katolikus vallású, sok faluban ma is ôsi magyar nyelvjárást beszélô népcsoport életét, hagyományait.

A hétfôi rendezvény volt az utolsó a bukaresti Magyar Kulturális Központ 1996-97-es évadában. Általában hetente kétszer került sor valamilyen bemutatóra, kiállításra, koncertre, vitára, filmvetítésre a román fôváros kulturális életébe szervesen bekapcsolódó kulturális központban, amely nemcsak a fôvárosi és a romániai magyarság, hanem a román értelmiség körében is népszerû.

Az évad rendezvényein becslések szerint több ezer ember fordult meg, az itt lezajlott kulturális eseményekrôl széles körben beszámolt a romániai magyar sajtó és az elektronikus média, és több kiállításnak, találkozónak a román sajtóban, hírközlésben is jó visszhangja volt.

A Szent Család Alapítvány a görög katolikus egyház telkén, a Mócok útja 32. szám alatt díjmentes poliklinikát szándékszik építeni. A terv a franciaországi Nantes-i Szent Nôvérek Apácarend pénzügyi támogatásának örvend. A rendelôház alapjának tegnap délutáni felszentelési ünnepségén, a görög katolikus istentiszteleten jelen volt Alexandru Fãrcas, prefektus is.

A képviselôház kedden eljárásbeli vitákkal kezdte meg a földtörvény módosítására vonatkozó törvénytervezet vitáját.

Az ellenzék azt állította, hogy a dokumentumot nem vitathatják meg, mivel kiegészítô jelentésre van szükség a mezôgazdasági bizottságtól a pátriárka kérésével kapcsolatosan, miszerint adják vissza az egykor az egyház tulajdonában levô területeket. Ugyanakkor rámutattak, hogy a törvénytervezethez nem csatolták a kormány álláspontját és a törvényelôkészítô tanács láttamozását, s hiányzik a jogi bizottság érdembeni jelentése.

A kormánykoalíció képviselôi rámutattak, hogy a pátriárka kérése szerepel az érdembeni jelentésben, tehát nincs szükség kiegészítô jelentésre. Elmondták továbbá, hogy a törvényelôkészítô tanács láttamozása létezik, a módosításoknak pedig nem lesznek költségvetési kihatásaik, mivel ezek az összegek szerepelnek a büdzsében. A jogi bizottság érdembeni jelentésére nincs szükség, mivel a képviselôház plénuma elôzôleg jóváhagyta a törvénytervezet sürgôsségi eljárással történô megvitatását.

• Ion Iliescu azzal büszélkedik, hogy sikerült lebeszélnie Sergiu Nicolaescut arról, hogy az „ötök" példájára ô maga is kilépjen a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjából (RTDP) — jelenti az A. M. Press.

• Constantin NiT,ã, az RTDP brassói szervezetének elnöke szerint Teodor Meles,canu kilépése a pártból könnyen az RTDP más vezetô személyiségének a visszalépését vonhatja maga után. Noha Meles,canu számára is példamutató személyisége volt a pártnak, a brassói RTDP-elnök maga szándékszik lemondani. Ami a brassói szervezetet illeti, NiT,ã nem tud más kilépési szándékról, mint az Emil Stoica, a helyi szervezet volt ügyvezetô elnökének a lemondásáról.

• Cornel Manu, a szatmári RTDP egyik alapító tagja arra buzdítja tagtársait, hogy csatlakozzanak a pártból kilépett és Meles,canu nevével fémjelzett csoportosuláshoz. A helyi szervezet ülést rendelt el az ügy megvitatására.

• Az RTDP Szilágy megyei szervezete elnökének nyilatkozata értelmében a helyi szervezet 11 tagú végrehajtó bürójának 10 tagja társul a Meles,canu vezette csoporthoz. Színvallásra a hét végi büró-ülésen kerül sor.

Lapzártakor kaptuk a hírt: az állomás környékének több épülete is beleremegett abba a hatalmas robbanásba, amely a Libertatea bútorgyárban történt tegnap délután. A gyár vezetôségéhez hiába folyamodtunk részletekért. Meg nem erôsített források szerint a bútorfényezô mûhelyben történt a baleset, amelynek a jelek szerint több könnyû sérültje van. A mentôállomás szolgálatos orvosai szerint halálos áldozatok nem voltak. A tûzoltó parancsnokság a Szabadság kérdésére még semmiféle megnyugtató választ nem tudott adni, a robbanás okáról és a felbecsült kárról a mai nap folyamán ígértek részletes tájékoztatót.

Az American National Group engedélyezte a Dacia Felix Banknak, hogy a magánszemélyeknek — 37 502 személynek — 20 millió lejig kifizessék a befektetéseket és azok kamatát. A 20 millión felüli összegért 20 milliót fizetnek ki, a többit 60 napon belül törlesztik. A Mediafax szerint a bank a jövô héttôl fizet.

címû könyvrôl beszélgetnek az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában (Párizs utca 17.) 1997. június 26-án, csütörtökön du. 4 órától. Meghívottak a kötet szerkesztôi: Balázs Sándor és Schwartz Róbert.

háromhetes pozitív életmódról és egészséges táplálkozásról szóló, kurzusokkal egybekötött általános metafizikai ismeretterjesztô sátortábort szervez Csíksomlyón, július 21. és augusztus 16. között.

A táborban részt venni csak elôzetes jelentkezés alapján lehet a 066/114-556-os telefonon.

Részletes felvilágosítás érdekében ugyanezt a számot lehet hívni.

Vasárnap nagy tömeg gyûlt össze a Szent Péter-plébániatemplom elôtt. Mint megtudtuk, Oláh Dénes plébános vezetésével 26 római katolikus gyerek elsô áldozásának lehettek tanúi azok, akik a tömeg miatt nem szorultak kívülre.

— A 26 gyerek felkészítésére — mondta a plébános — egész kis hittaniskolát szerveztem: egy hétig minden délután együtt tanultunk a jelöltekkel. A felkészítés különben már az ôsszel elkezdôdött, komoly segítséget kaptam Muresan Mária kántornôtôl, valamint Elges Renátától, aki Magyarországról jött Kolozsvárra tanítani. Érdekes módon a nagy meleg ellenére a gyerekek nem „fáradtak bele" a hosszú felkészítésbe, sôt, nagyon élvezték azt. Különben nemcsak tanultunk, hanem játszottunk, meg tréfálkoztunk is: azt ellenben, amire készültünk — az elsô áldozást —, igen komolyan vettük.

— A plébános úr nem is olyan régen még a Zsíl-völgyében hirdette az igét. Ott is ilyen nagyszámú volt az elsô áldozásra készülôk száma?

— Szinte kétszer ekkora volt, de a negyven gyerek közül csak nyolc volt magyar anyanyelvû. Azért, hogy ne legyen gond az, hogy magyarul vagy románul énekelünk, úgy találtam a legjobbnak, ha latinul énekelünk... A Szent Péter-plébániatemplom esetében természetesen nem voltak ilyen gondok: a gyerekek igen szépen énekeltek.

— Még a Himnuszt is végigénekelték — tenném én hozzá. Amikor az elsô áldozók átvonultak a templomból a plébániára, megálltak az autók. Vajon jövôre is ilyen sokan lesznek a „szentpéteri" elsô áldozók?

— Egy-két évig azt hiszem igen. Reméljük, hogy a szülôk továbbra is bizalommal küldik majd hozzánk gyerekeiket. Szeretettel várunk minden fiatalt, aki úgy érzi, hogy a „szentpéteri" közösséggel könnyebben ismerkedik Istennel, a templommal és a világgal.

Szabó Csaba

Rejtély, hogy miként válhatott vadkacsakeltetô teleppé az igencsak forgalmas fekvésû és kis területû kolozsvári sétatéri tó. De tény, hogy a tavalyi nyár után az idén májusban is az aprócska szigeten költött ki nyolc tojást egy kissé fura ízlésû tojó. Az ifjú nemzedék, a parittyázó utcakölykök egy-két áldozatát leszámítva, lassan, de biztosan tollasodott, felcseperedett a tó vizén. Mígnem a múlt héten, amikor már a megjelent csónakok miatt a hápogó szárnyasok állandó szorongásban úszkáltak ide-oda, valami ökológus indíttatású széplélek, akárcsak tavalyi elôdeiket, összefogdosta, hogy a nekik jóval megfelelôbb Györgyfalvi negyedi tóba menekítse át ôket.

És eltûnésük után másnapra ismét legalább nyolc újszülött kiskacsa népesítette be a szigetet, a vizet! Anyjuk (talán ugyanaz, mint az elôbbieké) felügyelete mellett. A legfrissebb nemzedék tagjainak javát megint összefogdosta egy, remélhetôleg jószándékú kéz, hogy azokat is áttelepítse a biztonságosabb Györgyfalvi negyedbeli tóba. Ha így folytatódik, a már „hagyományos menetrend" szerint valamikor a nyár végén, fittyet hányva a tél közeledtére, vajon újabb récegeneráció felbukkanása várható?

Ö. I. B.

Földieper 3500-6000 lej kilója, cseresznye 6000, uborka 6000, karfiol 7000, vinetta 16000, káposzta 3500, zöldborsó 5000, paradicsom 4000-5000, szárazhagyma 6500, újkrumpli 2500-4000, retek 1000 lej kötése, sárgarépa 1000 lej, zöldhagyma 1000. Jóllehet a látszat azt mutatja, hogy a zöldségárak változatlanok, minôségük azonban sokat javult. A sárgarépa, zöldhagyma, karalábé sokkal fejlettebb s így gazdaságosabb. A gyümölcs se annyira vizenyôs már, viszont azok, akik eperdzsemet szeretnének eltenni, nem árt, ha odafigyelnek az áru minôségére.

H. Gy.

Nagy érdeklôdés közepette nyílt meg tegnap délben a Romániai Képzômûvészek Szövetsége Kolozsvári Fiókjának Szentegyház utcai galériájában a második országos hímzéskiállítás. Az egybegyûlteket Ioan Horvat-Bugnariu, a szövetség elnöke köszöntötte, majd dr. Gheorghe Arion professzor, mûvészettörténész méltatta a tárlatot, amelynek rangját emeli a jelentôs külföldi részvétel. Olaszországi, svájci, kanadai és magyarországi képzômûvészek állították ki munkáikat a fôvárosi és az ország minden részébôl egybegyûlt mûvészek mellett. A kolozsvári alkotók közül, többek között, Novák Ildikó, Mariana Gheorghiu, Károly Gyöngyi, Corina Horvat-Bugnariu, Dávid Ilona, Adriana Dobra hímzéseit tekinthettük meg. Külön meg kell említenünk Szabó Bokor Márta eredeti, fémszálas kompozícióit. Amelyek, akárcsak a kiállított munkák többsége, nem elsôsorban klasszikus értelemben vett hímzések, hanem mûfaji sajátosságok, a technika felhasználásával készült egyedi darabok.

(n. j.)

— Miért világították át Torgyánt?

— Lássák, honnan folyik belôle annyi szó.

-fi

Mikor megalakult a fiatal kommunista állam Oroszországban, az általános bizalmatlanság és gyanakvás légkörében egyetlen dolognak volt hitele: az egészséges származásnak. Ha valaki szegény paraszti vagy kétkezi munkás sorból eredt, az jó volt gépkezelônek vagy üzemvezetônek egyaránt. A szaktudás nem számított. Ha megállt a gép, mit tehetett a szerencsétlen be nem tanított munkás? Vette a nagykalapácsot és nagyot sújtott vele az egyik vaskerékre. Ettôl a gép ugyan nem indult meg, de a nyavalyást nyomban elvitték Szibériába — mint szabotôrt. Annyi baj legyen, volt emberanyag bôven a határtalan orosz pusztaságon...

Sok év kellett elteljen, amíg a „Párt" rájött arra, hogy az egészséges származás szükséges — de nem elégséges. „Kádereket" kell nevelni. Minél bonyolultabb a szerkezet amit munkáltatni kell, annál magasabb képzettségû kell hogy legyen a „káder". Tanultak hát a munkások inaszakadtáig. Nappal dolgoztak, este iskolába jártak és tanultak ahhoz, hogy lépést tarthassanak a követelményekkel, hogy megállhassák helyüket. Igen ám, de nem biztos, hogy akinek hivatalt ad az Isten, annak eszet is ad hozzá. Volt aki nem tudott lépést tartani a többivel. Az pedig végül megmaradt kétkezi munkásnak, vagy elment bányásznak. Nem könnyû mesterség, de azt is kell végezze valaki.

Napjainkban sem a ragyogó intellektusok mennek bányásznak. Pedig tisztességesen megfizetik munkájukat. Csakhogy ôk többet akarnak. Sokkal többet! Annyit, mint a legmagasabb képzettségû szakember. Megilleti ez ôket? Akkora fizetést követel magának, mint egy tapasztalt mérnök? Milyen alapon?

— Csak próbálná meg a kedves mérnök úr, milyen a levegôtlen forróságban izzadtan dolgozni és mellre szívni a szénport a tárnában!...

— A mérnök úr nem fogja megpróbálni, mint ahogy maga sem próbálna elboldogulni a rajzasztalnál, hogy kiszámítsa, mennyi súlyt bír el a vájat ahhoz, hogy rá ne szakadjon az ott dolgozó bányászra...

Hiába, a suszter maradjon a kaptafánál és ne próbáljon azon felülemelkedni. De ezt a bölcs latin tanácsot a suszterek sohasem tartották be. A következményeit viszont mi éreztük bôrünkön.

Kedves bányász cimbora (így titulálja magukat az egész mass-media = ortaci), engedje meg, hogy valami lényegesre felhívjam a figyelmét. Az a mérnök úr, aki — maga szerint — kényelmesen ül székén az irodában, míg maga verejtékezik a tárnában (vagy az utcán a napsütésben, miközben már ötödik napja tüntet), tehát az a mérnök úr, akit maga ösztönösen lenéz és megvet, az szintén komoly gondokkal küzd. Lehet, holnaptól leépítik, mert valahonnan le kell spórolni azt a tömérdek pénzt, amit maguk követelnek. A mérnök úr egy szakmai etika nevében le fog mondani fizetése felérôl vagy akár kétharmadáról, hogy sem ôt, sem pedig kollégáját ki ne tegyék állásából. Ugyanaz az etika tanítja a mérnök urat arra is, hogy ô ne álljon elô abszurd követelésekkel. Ô tudja, meddig lehet feszíteni a húrt. Maga nem. Magának még egy láda sör kell. Ô — ha muszáj — lemond arról az egy üvegrôl is, ami pedig megilletné.

Maga, bányász cimbora, a munka beszüntetésével legalább olyan durva és kegyetlen, mintha husáng vagy dorong lenne a kezében. Tisztában van vele, hogy „nemtevékenységével" megkötheti az egész ország kezét-lábát?! Hogy áramenergia hiányában nemcsak a villanyvilágítás áll le, hanem a kenyérsütés is? Feltételezhetô, hogy ez sem érdekli?

Az emberiség legnagyobb bûneit ebben az évszázadban csupa olyanok követték el, akik felelôsségre vonásukkor avval védekeztek: felsôbb utasításra cselekedtek. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy azok ott fent (mindegy, hogy kik), akik utasítják, kevesen vannak. Maguk vannak sokan, akik az utasítást végrehajtják, és maguknak áll módjukban az utasításokat nem végrehajtani. Megtagadhatják az engedelmességet egy jó ügy érdekében. Nem tudnám magának így nagyhirtelen megmagyarázni, mi az etika. Egyezzünk meg abban, hogy valami, ami a józan ésszel, emberséggel, lélekkel, barátsággal, szeretettel van összekötve. Valami, ami tudatosítja bennem, hogy nem vagyok egyedül a világon, hanem a másik is ember, és tekintettel kell lennem rá. Ma, mikor mindenki — kényszerbôl vagy meggyôzôdésbôl — egy lukkal összébb húzza a nadrágszíját, akkor maga a soknál is többet követel.

Cimbora, ma még nem késô visszakozni — holnapra már késô lehet!

Dániel Károly

Bill Clinton, az Egyesült Államok elnöke fél évszázadnyi késéssel bocsánatot kért a közép-kelet-európai népektôl, hogy annak idején Jaltában kiszolgáltatták ôket a Szovjetuniónak. A Szovjetunió ezeket, és északon a balti államokat, Berlintôl a Fekete-tengerig az európai felfogástól teljesen idegen módszerekkel akarta a maga képére idomítani.

A „nagy olvasztótégely" népeinek talán ezek a módszerek nem voltak annyira idegenek és elviselhetetlenek, mint a kiszolgáltatott közép-kelet-európai népeknek, hiszen a szovjet zsarnokságot megelôzte a módszereiben talán konzervatívabb, de nagyon visszataszító cári „Isten Királysága".

Nem érdektelen visszatekinteni a fél évszázaddal ezelôtt történt eseményekre, amelyek ezt a nagyon késôi bocsánatkérést eredményezték.

Winston S. Churchill a második világháborúról írt memoárjában leírja moszkvai útját, 1944. október 9-én Sztálinnal folytatott megbeszélését, miután alkalmasnak találta a pillanatot, hogy munkához lássanak:

Jussunk dûlôre a balkáni ügyekben. „Az önök seregei Romániában és Bulgáriában vannak. Nekünk érdekeltségeink vannak, ügynökeink dolgoznak itten, ne keresztezzük jelentéktelen ügyekkel egymás útját. Ami Nagy-Britannia és Oroszországot illeti, mit szólna hozzá, ha önöknek 90%-os túlsúlyuk lenne Romániában, nekünk ugyancsak 90%-os Görögországban (Oroszországnak 10% egyeztetve az Egyesült Államokkal, ezt az arányt Görögországot illetôen), Jugoszláviában 50-50%, Magyarországon 50-50%, Bulgáriában Oroszország 75%, a többiek 25%."

„Egy fél ív papírra írtam fel ezeket, s az asztalon odacsúsztattam Sztálin elé, aki közben meghallgatta a fordítást. Pillanatnyi szünet következett, akkor Sztálin fogta a kék ceruzát, vastagon kipipálta a feljegyzést, majd visszacsúsztatta a papírt felém. Az egész nem tartott idôben tovább, mint amennyi alatt most ezeket leírom."

„Természetesen mi hosszú és alapos megfontolás után, álláspontunkat csak rövid távon és a háború idejére szóló rendezéssel terveztük.

A nagyobb ügyeket mindkét fél késôbbre halasztotta, azt remélve, hogyha megnyerjük a háborút, ezeket majd megvitatjuk a béke asztalánál."

Az angol miniszterelnök, akinek a második világháborúban titkos szolgálata oly kiválóan mûködött, hogy a több száz ezres expedíciós hadsereg La Manche csatornán és Normandiában történt áthozását és partraszállását a németek képtelenek voltak lokalizálni, ne tudta volna, hogy mi vár majd a közép-kelet-európai kiszolgáltatott népekre a szovjet befolyási övezetekben?

A cári Oroszország terjeszkedô politikájának örököse a szovjet volt. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Oroszország csak a XVI. században szabadult fel teljesen a mongol domináció alól, s ez rányomta a bélyegét az orosz hódító politikára. Vízszintesen mindenfelé elônyomulni (a mongolok mindig friss legelôt kerestek nyájaiknak és ezért hódítottak). Az orosz cári politika irigyen tekintett az angol, francia, német gyarmatosítókra, és a kisebbrendûségi érzését próbálta leküzdeni olyan hódításokkal, amit megemészteni képtelen volt. Szibériát benépesíteni csak börtönök, fegyintézetek — ún. gulágok — szerencsétlen sorsú elítéltjeivel tudta úgy ahogy...

A második világháborút gyôzelmesen befejezô orosz-szovjet haderô óriási hadizsákmánnyal tért meg, a leszerelt gyárak százait, ezreit vitték haza, hogy egy részük orosz pályaudvarokon rozsdásodjék. Addig azonban Európa nyugati országai a Marshall-segély révén felépítettek egy sokkal modernebb ipart, amivel a szovjet-orosz ipar képtelen volt versenyezni.

Tehát a fél ív papírra írt megállapodás népek millióinak pecsételte meg a sorsát. Churchill az utókor elôtt saját szerepét azzal igyekszik csökkenteni, hogy nem hatalmi uralomváltás és szovjetizálásról állapodtak meg, hanem befolyási övezetekrôl. Ez a hatalmas tapasztalatú politikus — történészként sem mindennapi jelenség — elképzelhetetlen, hogy ne látta volna, mi következik.

Jaltában az amerikaiak teljesen Sztálin befolyása alá kerültek. Roosevelt hat hét múlva távozott az élôk világából, s tanácsadói dilettánsok, vagy ideológiailag nem voltak idegenek a marxi eszméktôl. Az amerikai elnök jóformán képtelen volt ekkor már hatalmas országa erejéhez mérten a dolgok befolyásolására.

Azt, hogy a Szovjetuniót felhasználta a Japán elleni háború szinte utolsó napjaiban, csak azzal vélem megmagyarázni, hogy az atombombában nem hitt teljes meggyôzôdéssel, és túlbiztosította magát, s már ekkor elvetette a kelet-ázsiai háborúk késôbbi magját, amelyekben sok ezer amerikai fiatal vesztette életét.

Igaz, az atombombát, ha nem tévedek, csak 1945 júliusának közepén próbálták ki. Megsemmisítô hatását azután augusztus 6-án és 9-én Japánra dobott két atombombával bizonyították a tudósok.

Jalta megpecsételte Közép-Kelet-Európának, illetve népeinek sorsát egy fél évszázadra. Civilizációhoz és európai jogrendhez szokott embermilliók lettek áldozatai a lenini kísérletnek, különös kegyetlenséggel végzett tömeges fizikai-lelki nyomorításnak, amelyet Moszkvában marxizmusnak neveztek. Az emberi természettel teljesen ellenkezô lenini laboratóriumban kikísérletezett társadalmat hoztak létre, oly kíméletlen következetességgel — a GPU, NKDV, KGB és más, ki tudná hányféle titkos és nem titkos elnyomó apparátussal —, ami kegyetlenségében és — valljuk be — eredményességében messze meghaladta elôdjének, az Ochranak, a cári titkosrendôrségnek az eredményeit.

Jaltában a ravasz és kétségtelenül tehetséges Sztálinnal szemben csak Churchill jöhetett volna számításba, aki viszont a háború vitelében és helytállásban Amerika függvényévé vált s szerepe leértékelôdött.

A vita Lengyelország körül alakult ki a Curson-vonal és a nyugati német területekkel történô kompenzáció körül, s hogy kik alakítsák meg a lengyel kormányt. Ekkor Sztálin még azt az érvet is elsütötte, hogy nincs módjában olyan kormányt elismerni, amely orosz tiszteket gyilkoltatott le. (Ô mondja, a katinyi tömegmészárlás kigondolója és elkövetôje.)

Churchill emlékirataiban elítélô szavakkal emlékezik Visinszkij orosz külügyminiszterre, aki minôsíthetetlenül viselkedik az I. Mihály román királlyal való tárgyaláson, ezt viszont nem közli Sztálinnal. Jaltában egyébként Roosevelt fia írásából ismerjük, az összezördülést Churchill és Sztálin között egy pohárköszöntô kapcsán. A sokadik pohár konyak után Sztálin arra toasztozott, hogy a fegyverszünet aláírásával párhuzamosan agyon kell lôni 50 000 náci fasisztát. Ez már sok volt az angol jogrenden felnôtt arisztokratának, és éles szavakkal kikelt a pohárköszöntô ellen, kifejtvén, hogy senkit agyonlôni nem lehet egy független bíróság jogerôs ítélete nélkül.

1945-ben azok az embermilliók, akik Berlintôl keletre éltek, nagy figyelemmel hallgatták a külföldi rádióadásokban Churchillnek mint magánembernek az év augusztusában az amerikai Fulton városában elmondott beszédét. Berlinben a „vasfüggöny legördült", száz és százezer ártatlan ember hunyt el börtönben. Végzetük beteljesedett ezután a jóslat után azoknak, akik osztályhelyzetüknél fogva kényelmetlenné váltak a „Pártnak".

A második világháború véget ért, létrejött az Egyesült Nemzetek Szervezete, a szomorú emlékû Népszövetség jogutódja, nem sokkal több eredménnyel, mint elôdje. A gyarmatbirodalmak lassanként megszûntek, az angol számára háború és vér nélkül, a franciák esetében azonban csak nehéz harcok árán. A szovjet retorika a népek felszabadítójaként ünnepelte önmagát, sajnos, ez a gyors felszabadulás különösen Afrikában nagyon szomorú következményekkel járt, ahol idegenlégiós ôrmesterekbôl lettek császárok és királyok, visszataszító és gyászos következményekkel (Bokassa, Idi Amin stb.). A nemes kísérlet megbukott. Ezekben az afrikai országokban nem volt egy olyan legalább valamirevaló középosztály, amely be tudta volna vezetni a sajnálatra méltó népeket a civil társadalomba, így ezeket évtizedek óta káosz és véres törzsi és hatalmi harcok emésztik.

A berlini faltól nyugatra esô részein Európának — hála a Marschall-segélynek — felépült a legkorszerûbb ipar, létrejött az új társadalom, a fogyasztásra és újratermelésre alapozva, amely eddig nem látott jólétet teremtett ezekben az országokban.

A szovjetizált elnyomott és szabadságjogaitól megfosztott népmilliók elôször 1953-ban Berlinben keltek fel, amit a szovjet tankok vérbe fojtottak. Utána következett a magyar ötvenhat vérbe fojtása, százak kivégzése és százezrek emigrációba kényszerülése. Majd követte ezt a prágai tavasz és annak 1968 augusztusában történt durva letörése.

Eközben a nyugati országokban a tôkefelhalmozás olyan méreteket öltött, hogy a kommunista országoknak dollármilliárdokat kölcsönöztek a különféle bankkozorciumok. A kommunista országok fizették mind a nagy kamatot, mind a tôkét.

S jött 1989-1990, amikor a szovjet visszavonulni kényszerült a fegyverkezési versenyben, amiben a Nyugat nagy üzletet csinált, a szovjet pedig alulmaradt.

Újra világtörténelmi helyzeteket hagytak ki a világ jelenleg vezetô hatalmai, amikor ezeket a nyomorból feltápászkodni igyekvô országokat ragyogó tanácsokkal látják el, s szinte 7 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a világ kétségtelenül vezetô hatalma, Észak-amerika bocsánatot kérjen Jaltáért ezektôl a kiszolgáltatott népektôl. S az észak-atlanti szervezetekbe bejutni törekvô államokat, úgy tûnik, szelektálva beveszik az Észak-atlanti Szövetségbe.

Szûkebb hazánk, Románia értékes éveket vesztegetett a felzárkózás idejébôl, s a hátralevô félô, hogy kevésnek bizonyul.

A szemlélô polgár, akit a pro NATO propaganda egészen hatalmába kerített, ha a bejutás nem sikerül, erôsen kiábrándult lesz.

Érthetetlen, hogy legalább a bocsánatkérés után a román politika — ami ezúttal nem posztkommunista — nem exponálta legerôsebb érvét. Azt, hogy Romániának I. Mihály király bátor lépése folytán sikerült a hitleri hadigépezetbôl kiválnia és fegyvereit ez ellen fordítania, megrövidítve az európai háborút hat-nyolc hónappal, és így megmenekült hozzávetôlegesen 1,8 millió emberélet.

Reméljük, hogy a rendelkezésre álló rövid idô alatt még sikerül valamit javítani államunk megítélésén, mivel Románia geostratégiai helyzete nélkülözhetetlenné válhat az Észak-atlanti Szövetségnek.

Podhrádszky László

1995. július 6-án a körösfôiek, Péntek László helyi RMDSZ-elnök kezdeményezésére, tiszteletük jeléül, kopjafát állítottak Vasvári Pálnak, és annak a több mint 400 szabadságharcosnak, akik 1849. július 6-án ezen a vidéken estek el. A kopjafaállítással egybekötve rendezték meg az elsô Vasvári-napokat is. A tavalyi esztendôben a magyarvalkói templomkertben is Vasvári-kopjafát avattak, bensôséges ünnepség keretében.

A körösfôi RMDSZ az idén is ünnepségsorozat keretében emlékezik meg „e nemes lelkû ifjak halálának szomorú évfordulójáról, akik a Rákóczi szabadcsapat katonáiként áldozták életüket Kalotaszeg védelmében". Az idei Vasvári-napok elsô színhelye Magyarvalkó, július 5-én: istentisztelet és koszorúzás. Délután 5 órától Körösfôn lesz a folytatás, a mûvelôdési házban. Elôadások hangzanak el, történelmi témájú vetélkedô lesz, kultúrmûsor. Másnap, július 6-án: Körösfôn ünnepi istentisztelet, koszorúzás és díjak átadása.

A Pro Iuventute Szociokulturális Egyesület díját — immáron négy esztendeje — az a végzôs magyar tanuló kapja, aki kitûnt közösségszervezô tevékenységével, a közért való cselekvésben. A díjazott oklevelet kap, értékes könyvcsomagot és készpénzt, elismerésként és köszönetként.

Az idei Pro Iuventute-díjakat a következô maturandusok kapták: Bodor Piroska a Brassai Sámuel Líceumból, Páll Elemér a Báthory István Líceumból, Mátyus Éva az Apáczai Csere János Líceumból és Sebestyén Zsombor az Unitárius Kollégiumból. Gratulálunk!

A Pro Iuventute Egyesület Elnöksége

Mit is írhatnék most,
tisztelt Barátom?
Éppen zubog az esô Kolozsváron:
füstöl a por, az aszfalt csattog,
mint mikor kukorica pattog
a forró plattenen —
Nincs ebben semmi rendhagyó.

*

A Béke téren béke van.
E békének is „foga van":
az a december felejtett rég-idô.
Az elsô sortûz ahol csattant,
ma víg kufárok valutáznak.
Koldusok lepik az utcát.
Mátyást, a régvolt igazságost,
galambok lepik s galambpiszok -
Nincs ebben semmi rendhagyó.
Mindenki marja. S van, aki bírja is.
És van, aki öngyilkos lesz,
ha már a golyó akkor nem ölte meg.
És van, aki egyszerûen csak meghal,
ahogy szokás —
Nincs ebben semmi rendhagyó.

*

A Szamos szennyes, szürke s lagymatag.
A Sétatéren kidöndül minduntalan
egy-egy százados gesztenyefa —
Nincs ebben semmi rendhagyó.

*

Egyébként:
A Szent Mihály-templom még a helyén.
A Mátyás-szobor még a helyén.
A Szamos, a Házsongárdi temetô
és a Farkas utca is még a helyén.
Lám, a nyár is még nyárára esik,
és Kolozsvár is még Kolozsváron található.
Akik maradtunk még, itthoni magyarok,
még mindig magyarok vagyunk,
s kibírjuk ezt is —
Gondolom, ebben sincs semmi rendhagyó.

Kolozsvár, 1993. július 16.

Molnos Lajos

A Néhány tudnivaló a Csendes-óceánról címen, a napokban megjelent kötetbôl.

Lassan egy hónapja már annak, hogy — 1997. május 29-én — megjelent az 1997/22-es sürgôsségi kormányrendelet (OrdonanT,a de urgenT,ã). Ebbôl a kormányrendeletbôl majdan törvény kell legyen, miután „átmegy" a parlament két házán. De függetlenül attól, hogy ez mikor következik be, attól a pillanattól kezdve, hogy a kormányrendelet letétetett a parlament valamelyik házának — jelen esetben a szenátusnak — az asztalára, és ezt követôen megjelent a Hivatalos Közlönyben is, nos, a kormányrendelet ettôl kezdve hatályba lépett, és mindenkire kötelezôként érvényes.

Mint köztudott, ez a kormányrendelet a 69-es közigazgatási törvény módosított változata, s jelentôs változtatásokat tartalmaz a nemzeti kisebbségek anyanyelvének közigazgatásban való használatát illetôen. Többek között garantálja — és egyben kötelezôvé is teszi — a kétnyelvû feliratok, névtáblák használatát azon helységekben, ahol valamely kisebbség lélekszáma meghaladja a legkevesebb 20 százalékot. Ezen helyeken a polgármesteri hivatalnak — kérésre — a tanácsülések napirendjét, valamint más közleményeket az illetô kisebbség (kisebbségek) nyelvén is közzé kell tennie mind a sajtóban, rádióban, mind pedig — adott esetben — plakátokon. Ugyancsak intézkednie kell az ügyben is, hogy a polgármesteri hivatal alkalmazottai közül megfelelô számban legyenek olyanok is, akik beszélik a 20 százaléknál nagyobb arányban élô kisebbség(ek) nyelvét. A kormányrendelet azt is lehetôvé teszi, hogy ilyen helységekben a kisebbséghez tartozók írásban is anyanyelvükön fordulhassanak a tanácshoz, illetve a polgármesteri hivatalhoz ügyes-bajos dolgaikkal, és hogy a választ is anyanyelvükön kapják meg. Ott, ahol a tanácsosoknak legalább egyharmada valamely kisebbséghez tartozik, ezek kérhetik, hogy a tanácsüléseken anyanyelvükön szóljanak, s a polgármesteri hivatal kötelessége levizsgázott fordítókat biztosítani ez esetekben is.

Kolozs megyében jó pár helység, köztük Kolozsvár is, e törvényerejû kormányrendelet hatálya alá esik.

Hogy Kolozsváron nem fog simán menni e rendeletnek érvényt szerezni, az nem vitás. „Hôn szeretett" polgármesterünk mindent meg fog tenni, hogy megakadályozza ezt. (Ez számunkra aligha meglepô, ismerve ötéves polgármesteri mûködését.) Lám, máris kiadott (1997. június 16-án) egy nyilatkozatot, amelyben gyakorlatilag megtagadja a végrehajtást azzal, hogy alkotmányellenesnek minôsíti a kormányrendeletet, és szükségesnek tartja az Alkotmánybírósághoz való fordulást, nyilván a kormányrendelet hatálytalanítása végett.

Az „érdekes" nem az, hogy hôn szeretettünk kézzel-lábbal tiltakozik minden morzsányi jog ellen, ami a magyaroknak juthat, hanem az, hogy miközben az Alkotmánybírósághoz akar fellebbezni, s miközben alkotmányellenesnek minôsíti a kormányrendeletet — ugyanakkor, valamiféle sajátos „logika" következményeként, az „alkotmányellenes" kormányrendeletnek egyes rendelkezéseit maradéktalanul és késedelem nélkül betartja! Például: a rendelet (azt is) kimondja, hogy ezután az alpolgármestereknek megszûnik a tanácsosi minôségük, nem rendelkeznek szavazati joggal; tanácsosi helyüket az illetô párt listáján következô jelölttel kell betölteni. S lám, mit ad isten, ezt a módosítást azonnal betartotta, minden kommentár nélkül. Logikus tehát a kérdésünk ôpolgármesterségéhez, hogy ti. alkotmányellenes-é, vagy sem ez a kormányrendelet? Ô azt mondja, hogy igen, s mégis egyes paragrafusait idôben és tiltakozás nélkül betartja. Nyilván, mert kedvére való az a cikkely. Más cikkelyek ellen hadba indul, mert azok a magyarságnak adnak vissza bizonyos jogokat, tehát ezek kedve ellen valók.

Hogy mi tetszik a polgármesternek és mi nem, az tényleg az ô dolga, viszont ez még nem jelentheti azt is, hogy azt a törvényt, cikkelyt, amely nem felel meg az ô „kényes ízlésének", azt nem kell (neki is) kötelezô módon betartania! Hogy ôpolgármesterségének e tekintetben — mármint a betartást illetôen — alighanem egészen sajátos a gusztusa és véleménye, ez szintén egy dolog. Lehet próbálkozni, ficánkolni, kibúvókat keresni — ám, a prefektusnak, a kormány megyei képviselôjének viszont az a dolga, hogy a „ficánkolásoknak" elejét vegye, miként a kibúvók, halogatások stb. megtalálásának is. Vagyis: felügyelje a törvényességet, és betartassa mindenkivel az érvényes törvényeket, kormányrendeleteket!

Prefektusunk, sajnos, e jogával és kötelezettségével ez idáig nem nagyon élt. Ô is mindenre talált magyarázatot, kibúvót. Lám, most sem arról beszél, nyilatkozik, hogy miként szerez érvényt Kolozsváron is a kormányrendeletnek, hanem arról siránkozik-forma, hogy polgármesterünk nem lesz hajlandó betartani a cikkelyeket, hogy milyen nehéz lesz betartatni stb. Úgy igaz, vannak dolgok, amelyeket nem könnyû véghez vinni, még ha nagyon akarjuk, akkor sem. Ám végül is azért vannak a törvények, hogy ez esetekben is segítsenek. A prefektusnak is rendelkezésére áll minden törvény, hogy a kormánytól kapott feladatait maradéktalanul teljesíteni tudja, s hogy érvényt szerezzen saját kormánya rendeletének Kolozsváron is!

Bizony, a prefektus úrnak jogában áll, sôt, kötelessége is, hogy bármely, a törvényességet, kormányrendeleteket be nem tartó polgármestert — mint törvénysértôt — felfüggesszen és leváltását kérje. És e téren aligha lehet különbség, mondjuk, a csajágaröcsögei és a kolozsvári polgármester között! Aligha minôsülhet a demokrácia oltárán feláldozott „mártírnak" az olyan polgármester, aki vét a törvényesség ellen!

Mindent lehet, csak akarni kell. Ha akarjuk, még a törvényességet is be lehet (maradéktalanul és határozottan!) tartani! Nos, várjuk — egyelôre még várjuk — a prefektus úr törvényfelügyelôi intézkedéseit. Véljük: polgármesterünk kiadott nyilatkozata, amelyet a nagyváradi Cris,ana címû lapban is közzétett (hogy miért Váradon és nem Kolozsváron, kolozsvári lapokban is?!), máris jó ok az elsô intézkedô lépések megtételére! Az ellenszegülés ténye ugyanis nem pletyka, nem szóbeli szövegelés, hanem fehéren feketével írva vagyon, pöcsétes papíron, polgármestrei kézjeggyel ellátva!

Tami Dániel

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]