1997. május 5.
(IX. évfolyam, 99. szám)
Emil Constantinescu államfô szerint az egyházi javakkal kapcsolatos felekezetközi vitákra elsôsorban a helyi közösségek szintjén lehet megoldást találni. A 16 romániai egyház vezetôivel péntek este lezajlott többórás találkozó után — amely az elsô volt a maga nemében az elmúlt fél évszázadban — a politikus közölte, hogy ösztönözni fogja a parlamentet a törvényes keretek, szabályozások megteremtésére.
A felekezetközi viták elsôsorban abból adódnak, hogy a diktatúra idején államosított, elkobzott egyházi javak jó része a többségi ortodox — görögkeleti — egyház birtokába jutott, amely nem siet azok visszajuttatásával. A Cotroceni-palotában lezajlott találkozó nem oldotta fel az ellentéteket, elsôsorban a görög katolikus érsek, Lucian Mures,an hangoztatta, hogy csalódást keltett a találkozó, s további külön megbeszélésre lesz szükség az államfôvel.
A pénteki találkozó után Emil Constantinescu nagy nyomatékkal szólt a felekezetközi konfliktusok veszélyeirôl. Mint fogalmazott, figyelembe kell venni, hogy a román társadalom maximális feszültségben él, egyensúlya törékeny, az emberek magas árat fizetnek a szükséges reformért, és a feszültségek bármiféle növelése az egyensúly megbomlására vezethet, zûrzavarba döntheti az országot. Az államfô ugyanakkor állást foglalt az egyházi és közösségi javak fokozatos visszaszolgáltatása mellett, amit véleménye szerint azokkal kell kezdeni, amelyeket már jelenleg is a zsidó, német és magyar vallási közösségek használnak, illetve amelyeket a görög katolikus egyház igényel. Az elnök bejelentette, hogy a párbeszéd folytatódik az egyes egyházak képviselôivel tervbe vett külön találkozóin.
A magyar sajtó tudósítóinak nyilatkozva Jakubinyi érsek hangsúlyozta, hogy konkrétumokról akkor lesz majd szó, amikor Constantinescu elnök ígéretének megfelelôen külön fogadja majd a magyar történelmi egyházak képviselôit, ahogy azt eredetileg is kérték az erdélyi történelmi magyar egyházak.
Jakubinyi György elmondta: a 16 egyház képviselôivel folytatott megbeszélésen az államfô kifejtette, hogy a magyar történelmi egyházak vagyonának visszaadása külön sajátos problémát jelent, mivel nemcsak a kommunisták által elvett javakról van szó, hanem 1918-ig nyúlik vissza a probléma, amelyet a két világháború közötti kormány sem oldott meg. Constantinescu elnök fontosnak nevezte azt, hogy az egyházi vagyonok visszaszolgáltatásának megkezdésével Románia bizonyítsa a világ elôtt: európai úton jár. Ugyanakkor szavaiból kitûnt, hogy nem fogják a történelmi egyházak minden követelését teljesíteni, csak részmegoldást ígért — mondta az érsek.
Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta: az államfô igen bonyolult kérdésnek nevezte az egyházi javak visszaszolgáltatását, amit nehezen lehet megoldani. A magyar egyházak külön hangsúlyozták az iskola, az oktatás kérdését. Válaszában az államfô külön szólt arról a problémáról is, hogy a korábban birtokukat képezô épületekben a városközpontban ma más hivataloknak adnak sok esetben otthont. Nem zárkózott el az elôl, hogy ezeket visszaadják, de jelezte, hogy ez további megbeszéléseket igényel. Olyan megoldást kell keresni, hogy az egyházak birtokába jussanak vagyonuknak, de az ott mûködô intézmények a megoldásig ott maradhassanak, s erre meg kell teremteni a törvényes kereteket.
A magyar egyházak minden szinten, mindenfajta felekezeti iskola létesítésének lehetôvé tételét sürgették, beleértve például az ipariskolákat is, méghozzá állami támogatással.
Ukrajna és Románia külügyminisztere szombaton este Kijevben ellátta kézjegyével a két ország között megkötendô alapszerzôdés véglegesített szövegét.
A barátságról, jószomszédságról és együttmûködésrôl szóló szerzôdés parafálása után tartott sajtókonferencián Hennagyij Udovenko, az ukrán diplomácia vezetôje elmondta: az alapszerzôdés értelmében a két fél sérthetetlennek ismeri el a jelenlegi államhatárokat, és tartózkodni fog minden jövôbeni határmódosítási törekvéstôl.
A hivatalos látogatásra Kijevbe érkezett Adrian Severin külügyminiszter pedig azt közölte, hogy Kijev és Bukarest a kétoldalú szerzôdésben kötelezi magát a Helsinki zárónyilatkozatban és egyéb nemzetközi dokumentumokban rögzített, a határok tiszteletben tartásáról szóló elvek betartására.
A szerzôdésbe bekerült a totalitárius és a katonai-diktatórikus rendszerek cselekedeteinek elítélése, amely cselekedetek hatást gyakoroltak a két ország viszonyára. Ezen cselekedetek közé tartozik — mondta Udovenko — a Molotov-Ribbentrop-paktum megkötése, ami a fasiszta Németország és a Szovjetunió megállapodása volt az érdekszférák elhatárolására. (A paktum következményeként választották le Észak-Bukovina és Besszarábia egy részét Romániáról.)
Udovenko továbbá elmondta: román kérésre belevették az alapszerzôdésbe azt az Ukrajna által vállalt kötelezettséget, hogy nem helyez el támadó fegyverzetet a fekete-tengeri Kígyó-szigeten.
Újságírók kérdésére válaszolva Severin visszautasította azt a feltételezést, hogy az alapszerzôdés megkötésére irányuló román törekvés az ország NATO-csatlakozási szándékához kapcsolódik.
A Kígyó-szigetet körülölelô, kôolajban és földgázban gazdag tengerfenék gazdasági kiaknázásáról — pontosabban a talapzat felosztásáról — a felek két éven belül fognak megegyezni.
Anton Butejko, az ukrán külügyminiszter elsô helyettese azt mondta, hogy nem lát nehézséget a dokumentum kijevi törvényhozás által történô hivatalos megerôsítését illetôen.
A helyi média képviselôi és üzletemberek elôtt lapunk régi barátja, a Consus Travel utazási ügynökség péntek délután ismertette idei ajánlatát, és ezzel lényegében útnak is indította „nyári vakációs kampányát".
Amint azt Liliana Chibacu igazgató köszöntô beszédében elmondotta, a nevével az egyetértésre, vagy divatosabb nevén konszenzusra utaló Consus Travel utazásokra és nem csak nyári üdülésekre szakosodott. Az iroda azon kevesek közé tartozik, akik gyakorlatilag bármilyen úticél repülôjáratára képesek helyet foglalni, sôt az utazási iratokat is helyben tudják kiállítani. A nagy nemzetközi légitársaságokkal — KLM, Swissair, British Airways és MALÉV, hogy csak párat említsünk — létesített kapcsolatokat mától egy új szolgáltatás teszi teljesebbé. A MALÉV és a Dac Air közremûködésével légi úton — Temesváron át — Kolozsvárról is elérhetô mintegy 30 európai, sôt 3 fontosabb tengeren túli és 2 távol-keleti úticél is!
A turisztikai irodák behatárolt hatásköre egyelôre nem teszi lehetôvé a vízumtranzitálási tevékenységet, így idén az üdülés színhelyéül elsôsorban Tuniszt, ezenkívül Görögországot és Törökországot választották. Újdonság Srí Lanka, és a felejthetetlen egzotikus kalandot ígérô, korallzátonyon eltöltendô vakáció.
A közeljövô elképzelései közt házigazdáink a külföldiek Kolozsvárra csalogatásának tervét említették. A tömegérdeklôdés hiányában a Consus az egyéni kirándulások megszervezésének hálátlan feladatát is vállalja. A cég vezetôségének meggyôzôdése, hogy a faluturizmus országos egyesületének (ANTREC) bevonásával új távlatok nyílnak, amelyek lehetôvé teszik a helyi hagyományokból élô vásárok színes forgatagának és régi mesterségek megismerésének egyedi élményét a külföldi érdeklôdôk számára.
Gyönyörû napfényes idô fogadta szombaton a Riszeg-tetôre érkezô vendégsereget. A legjobban sikerült majálisok hangulatára emlékeztetô kalotaszegi népünnepély a Körösfô fölötti hegyen kiváló szorakozást jelentett hazai és külföldi turistáknak egyaránt, RMDSZ-elnök, parlamenti képviselô, újságíró egyformán jól érezte magát.
Az Asztalos István istápolta hatvanas évekbeli Napsugár-ünnepségtôl a mostani népünnepélyig hosszú az út, a körülmények és a hangulat évrôl évre változtak, ennyire felszabadult közösségi rendezvényrôl azonban ritkán tudósíthat szerkesztôségi csapat.
Az ünnepség szervezésében oroszlánrészt vállaló Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület és a Rákóczi Kulturális Egylet számos kisvállalkozást, magáncéget keresett meg, hogy a nagyméretû rendezvénynek biztosítani lehessen az anyagi hátterét. A jó szervezésnek köszönhetôen a népes közönség tartalmas mûsorszámoknak tapsolhatott. A népünnepélyt Vasas Samu, a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg, üdvözölve a vendégeket. Ezt követôen Ferencz László körösfôi lelkész, kalotaszegi esperes hirdetett igét.
Az iskolások számára szervezett népdalverseny kalotaszegi elôadói több jutalomban részesülhettek. Az elsô díjazottak: Fodor Lilla Dorottya, I. osztály, Nagykapus; Lovász Szabolcs, V. osztály, Kalotaszentkirály; Albert Melinda, VIII. osztály, Kolozsvár; a Nagykapusi Általános Iskola VVIII-os tanulóinak énekkara. Dicséretben részesült a kolozsvári V. Számú Általános Iskola énekcsoportja, a zenetársaság nagydíját és az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének különdíját Takács Mária Katalin kolozsvári IV. osztályos tanuló kapta, míg a Pro Iuventute szociokulturális egyesület különdíját a körösfôi V. és VIII. osztályos dalcsoport.
A közönség gyûrûjében elkezdôdtek a sportvetélkedôk, a zsákbafutás és a kötélhúzás. Mindenki érdeklôdéssel várta a tiszavasvári fúvószenekar és a majorettcsoport megérkezését. A testvérváros vendégei hosszú utazás után, dél körül értek ki a Riszeg-tetôre. A fúvószenekar népdal- és operettfeldolgozásai, a magyar és német indulók, polkák, könnyûzene és a majorettcsoport szabadtéri táncmûsora osztatlan közönségsikert aratott. Cicás Ferenc karvezetô elmondta, hogy a zenekar három éve alakult, jelenleg negyvennyolc számot adnak elô. Az együttes tagjai zeneiskolásokból kerültek ki: a huszonnégy fiatal mellett húsz felnôtt tagja is van. Kezdetben a környéken léptek fel, késôbb több városba is eljutottak, s tavaly show-kategóriában nemzetközi arany minôsítést kaptak. A majorettcsoporttal közösen idénre már több külföldi meghívásuk van, Olaszországba és Franciaországba várják a nyáron ôket. Az együttes vezetôje szerint náluk ilyen hangulatú népünnepély nincs, a vendégeket megragadta az emberek kedvessége, vendégszeretete. Örültek, hogy eljöhettek.
A helyi önkormányzat, az egyház és a tiszavasvári vendégek részvételével koszorúzásra került sor a Vasvári Pál kopjafánál. A jelenlévôk itt is meghallgathatták a tiszavasvári fúvószenekar elôadását.
A népünnepélyen részt vevô szervezôket, közéleti személyiségeket és magyarországi vendégeket arról kérdeztük, hogy milyen közösségformáló ereje van a hasonló rendezvényeknek? Egy ilyen összejövetel milyen mértékben mozgósítja a hely emberét, s jelenthet-e ez követendô példát önkormányzataink számára?
Boros János, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke: „A Riszeg-tetôi találkozó a kalotaszegi magyarság legfontosabb rendezvénye. Az a jó benne, hogy itt a fiatalság a fôszereplô. Ezek a népünnepélyek az adott régió magyarságának közösségtudatát erôsítik. A vidék mellett képviseltetik magukat a testvértelepülések is, a külföldrôl érkezettek magukkal viszik a rendezvény egyedi hangulatát."
Mátis Jenô parlamenti képviselô: „Népünnepélyeinkrôl három lényeges jelzôt tudnék elmondani: fontosak, hasznosak és kiemelkedô a közösségmegtartó erejük. A mindennapi elfoglaltságuk mellett az embereknek nagyon fontos, hogy idônként egy-két napot el tudjanak tölteni a szabadban, összekapcsolva a hasznost a kellemessel. A néphagyományok újjáélesztésének elsôsorban a fiatalok számára van különleges jelentôsége: örömmel tölt el, hogy a jelenlevôk többsége fiatal. Rohanó világunkban az ilyen népünnepély ideális alkalom arra, hogy magyar találkozzon a magyarral, és a politika mellett meg tudja beszélni a hétköznapok dolgait is."
Sebesi Karen Attila, a Kolozs megyei RMDSZ közmûvelôdési alelnöke: „Sajnálkozva figyelem, hogy az elmúlt évekhez képest a tömeg egyre jobban apad. Szervezôként azonban tudom, hogy az ilyen találkozásokra szükség van. '89 elôtt az emberek mindig azt mondták, hogy csak templomban és temetésen van alkalmuk találkozni, elbeszélgetni. Mára nyilván a helyzet gyökeresen megváltozott. A szervezôknek meg kell próbálniuk felkutatni minden közönségmozgósító lehetôséget. Ahogy itt elnézem sok a középkorú ember, de örvendetes, hogy mégis több a fiatal. Ez magában hordozza a nagyobb horderejû találkozók megszervezésének a lehetôségét.
Vasas Samu, a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület elnöke: „A Riszeg-tetôi ünnepség a riszeg virág nyílásához kötôdik, ami az idén kissé megkésett. A múlt évekhez viszonyítva mintha kevesebben lennénk: több évben is esett az esô, s ilyenkor nehéz megközelíteni a helyszínt. Idén kedvezett az idôjárás, a gyönyörû napsütés mintha meghálálta volna a szervezôk áldozatos munkáját."
Sulyok József, Tiszavasvár polgármestere: „Körösfôvel a kapcsolatfelvétel úgy történt, hogy a Vasvári Pál kopjafaavatásra tiszavasvári küldöttség érkezett: a neves forradalmár ugyanis városunk szülöttje. Ezzel kezdôdött el szorosabbá fûzôdô barátságunk, amit azóta sikerült évrôl évre tartalmasabbá tenni. Iskoláink közös vetélkedôt szerveznek, mi, polgármesterek rendszeresen találkozunk, keressük a kollaboráció további lehetôségeit kulturális, egyházi és a sporttevékenységek terén."
Antall János, Körösfô polgármestere: „A helyi önkormányzat kezdettôl fogva támogatta a népünnepély megszervezését. Úgy érzem, hogy sikerült mozgósítanunk a falu embereit, erre is készülôdve nagytakarítást végeztünk, megpróbáltuk a községközpontot turistacsalogatóvá alakítani. Szerintem ez sikerült, a helyi tanács mindenben támogatott."
A közönség elégedett volt a rendezvénnyel. Körkérdésünkre válaszolva a megkérdezettek többsége a következô években is szívesen eljön a Riszeg-tetôre, nagyra értékeli a szervezôk munkáját. A jó hangulatot fokozta a lacikonyha: volt bôven sült kolbász, mititej, sör. Az erdôben immár szabadon énekelték a székely himnuszt, több helyen is rotyogott az üstökben a krumpligulyás. A dombtetôrôl Zsobokot, Farnast és Bánffyhunyadot csodálhatta a turista. Az idô a gyalogtúráknak is ideális volt.
Mind Emil Constantinescu, mind pedig vendéglátója, Petar Stoianov bolgár államfô merénylet áldozatai lehettek volna a román elnök április 30-i szófiai látogatása alkalmával. A bolgár Trud napilap szerint ugyanis azon az úton, amely a szófiai repülôtérrôl az elnöki rezidenciához vezet, azelôtt egy órával, hogy a két elnököt szállító Mercedes elhaladt volna, a bolgár rendôrség robbanóanyagot talált. A nagy erôsségû robbanószerkezetet egy kanyarban rejtették el. Mivel nem volt távirányítóval ellátva, a feltételezések szerint egy „kamikaze-terroristának" kellett volna a kocsira hajítania. Elképzelések szerint az akciót a kurd terroristák szervezték, akik Constantinescu elnök életének kioltásával a román hatóságoknak a kurd munkáspárt romániai tevékenysége ellen hozott intézkedéseket kívánták megbosszulni. A lap természetesen nem zárja ki a lehetôségét annak, hogy a bomba a bolgár maffia-harcoknak egyik „kelléke", s egészen másoknak szánták.
A román nagykövetséget hivatalosan nem értesítették az ügyrôl. A bolgár rendôrségnek mindmáig nem sikerült a robbanószerkezet elhelyezôinek nyomára bukkani, illetve bebizonyítani, hogy a két államfô lett volna a merénylet célpontja.
Dnaba ou Le Premier Silence a címe annak a táncszínházi produkciónak, amelyet ma este láthatunk a sétatéri színházban. A Francia Kulturális Központ szervezésében sorra kerülô elôadás koreográfusa és elôadója Hervé Diasnas — egy klasszikus felkészültségû, de kísérletezôkedvû mûvész, aki táncolt már vízben, börtönben, táncot oktatott vakoknak, süketnémáknak...
Most egy duettet ad elô: társa egy marionettfigura. Az ember bábú általi megkettôzôdése révén a táncos a mozdulatlanságból, a merev pózból és a villódzó gesztusokból teremt mûvészi egységet. Ez az „elsô csend" nem más, mint a feszültség, a koncentrálás, a testi kifejezés lehetôségeit kitágító mûvész készenléti állapota.
„A rajzórák legfôbb célja a képi közlô, kifejezô, képi megismerô képességek fejlesztése, a gyerek vizuális kommunikációs képességeinek fejlesztése, melyen belül fejlôdik a memória, a megfigyelô képesség, az önálló gondolkodás. Egy gyerekrajzon ott van a környezetrôl, világról alkotott képe. Az is, ami ô benne van, az is, ami körülötte történik..." A fentebbi idézet a Báthory-napok alkalmával megnyílt diákképzômûvészeti kiállításon hangzott el. A kiállított alkotások magas színvonala késztetett arra, hogy néhány kérdést intézzek Bordy Margit rajztanárnôhöz, aki az iskolai képzômûvészeti kört vezeti.
— Mi a haszna a rajzórákon túlmenôen a köri tevékenységnek?
— A továbbfejlesztése annak a gondolatnak, ami rajzórán belül születik, vagy ami ezen kívül foglalkoztatja képzômûvészeti szempontból a diákokat abban a fejlôdésben, amit a képi közlés igényel.
— Milyen az érdeklôdés a diákok részérôl?
— Elég nagy, több mint 20 gyerek jár rajzkörre.
— Ilyen alkalmakkor a korosztályok keverednek?
— Igen. Ugyanazon a tevékenységen részt vesznek elsô osztályosok és tizedikesek is. Ez nem zavarja ôket a munkában, sôt tanulnak egymástól. A nagyok a kicsiktôl a spontaneitást tanulják el, ugyanakkor a kicsik a kivitelezést.
— Milyen anyagi támogatást nyújt az iskola az ilyen köri tevékenységekhez?
— Sajnos csak a minimálisat, mert az anyagi keretek korlátozottak. Éppen ezért igényeltünk az idén a Soros-alapítványtól támogatást, amit rögtön meg is kaptunk. A kapott összegbôl festékeket, egyéb anyagokat és képzômûvészeti albumokat vásároltunk, melyeknek nagy hasznát vesszük a mûvészettörténeti óráinkon.
— Milyen nyilvános bemutatkozási lehetôségeik vannak a gyermekeknek?
— A Báthory-napok a legkimagaslóbb esemény, ahol bemutathatjuk éves munkánk eredményét. Az idén is több mint negyven diákot részesítettünk jutalomban. Ez csak a Röser könyvesbolt, a Glória nyomda, a Gy. Szabó Béla Galéria és a Napsugár szerkesztôség támogatásával történhetett meg.
— Milyen további terveik vannak?
— Legközelebbi kiállításunkat a Gy. Szabó Béla Galériában rendezzük a gyermeknap alkalmából. A közeljövôben pedig nagyon szeretnénk összehozni egy nyári alkotótábort.
Miért az újabb alapszerzôdés?
— Azért, hogy a NATO-felvételkor legyen mivel ukrándozni.
Annak ellenére, hogy több alkalommal is ünnepélyesen bejelentették Bukarestben az elkerülhetetlenségét, mind a mai napig egyetlen ráfizetéses nagyvállalatot sem zártak be. Azt mondták, majd a költségvetés elfogadása után, amikor meglesz rá a jogi meg az anyagi keret. Nos, a parlament elfogadta a költségvetést — mi tagadás, rekordidô alatt —, de az ügyben azóta sem tapasztalható haladás. Pedig a szóban forgó vállalatok milliárdokat emésztenek fel naponta a befizetett adónkból. Merthogy a költségvetés jövedelem oldalán az összegek mintegy háromnegyedét a kivetett adók teszik ki.
Amikor az elsô tíz felszámolandó vállalat kijelölése megtörtént, olyan útlezárási akciók sorozata indult el országszerte, Brassóból, Focs,ani-on át, egészen Kolozsvárig, amely azonnal „jobb belátásra" bírta a kormányt, s az meghátrált. Új terveket dolgoznak ki most, átütemezést végeznek, s közben kiderül, hogy ezek közül az iparmamutok közül egyetlenegy sem mûködött veszteségben. Csakhogy ez a kormány teljesen ki akarja szolgáltatni Nyugatnak az országot. Hogy az utóbbi hét évben ezek a kifizetôdô üzemek miért emésztették fel az ország minden tartalékát, arról nem esett szó. A pénzpocséklás tehát folytatódik.
Amire azonban Bukarestben is sokkal jobban oda kellene figyelni, az a kis- és középvállalatok helyzete. Nyugat-Európában, sôt Amerikában is felfigyeltek ezen romániai vállalkozások potenciáljára, és kínálják is nekik, itt helyben, az ottani kamatláb kétszereséért a dollárhiteleket. Csak éppen idehaza nem törôdik senki sem azzal, hogy ezek a magánkezdeményezések a Ciorbea-csomag miatt a csôd szélére jutottak.
Vegyünk egy példát, mert azonnal érthetôbbé válik az, amire a figyelmet szeretném felhívni. Termelési tevékenységet folytató közepes nagyságú vállalat tulajdonosa panaszkodott nekem a napokban ekképpen:
— Csak azt mondja meg, mi haszna lesz ennek az államnak, ha az üzemem, amelyik százegynéhány alkalmazottnak biztosított eddig munkahelyet és keresetet, s ilyen-olyan címen tavaly félmilliárd lejt fizetett be az állami költségvetésbe, szóval ha ez a gyár csôdbe megy? Mert a gáz és a villanyáram árának növekedése miatt mi is kénytelenek voltunk megemelni termékeink árát, s ennek következtében eladásaink annyira csökkentek, hogy április végén a gyárat kénytelenek voltunk leállítani. A munkásokat hazaküldtük, fizesse ôket a társadalombiztosítás, hiszen valamennyien munkakönyvesek.
Tucatjával sorolhatnám a fenti példához hasonlókat, hogy mondanivalómat alátámasszam. A mostani helyzet kialakításában kétségtelenül nagy szerepet játszott a kormány kamatpolitikája is, amely a termelôknek semmiképp sem elônyös. Ki lesz bolond évi — legyünk optimisták — húsz százalékos rentabilitással, s annak minden kínjával-bajával foglalkozni, amikor minimálisan havi tíz százalékot kap a pénze után bármelyik banktól anélkül, hogy reggeltôl estig rohangálna, vagy akár a kisujját megmozdítaná. Szerintem valahol ebben a zónában, a nyersanyag-árak és a kamatlábak környékén kell a kis és közepes vállalatok csôdjének okait keresni.
Mert amennyiben a veszteséges nagyüzemek bezárásáról senki sem képes dönteni, legalább az országot a vállukon hordozó kis- és közepes vállalkozások megmentésére kellene koncentrálni. Persze, pillanatnyilag a legtöbb erôt a NATO-csatlakozás befolyásolása köti le Bukarestben. Ennek ellenére sort kellene mielôbb keríteni arra is, hogy ezeket a kérdéseket a legkomolyabban megvizsgálják.
Naponta észrevesszük, hogy boltok tûnnek el, kistermelôk teszik le a lantot, vállalkozások sora megy tönkre. Fôképp most, hogy májusban újabb árnövekedéssel kell számolnunk, ami szintén ebben az irányban követel majd áldozatokat, orvosolni kellene a jelenséget. Vagy jó ez így: hogy a nagy nem számít, a kicsire meg nem adunk?
A Ciorbea-kormány az utóbbi napokban több fontos intézkedést hozott a külkereskedelem területén is. Például Románia is tagja lesz 1997. július 1-jétôl a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország, a Szlovák Köztársaság és Szlovénia mellett a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Egyezménynek, azaz a CEFTA-nak. Ez a tagság elôírja a részt vevô országok közötti kereskedelmi vámok teljes felszámolását az elkövetkezendô években. Továbbá a kormány csökkentette minden országgal szemben a behozott alapvetô élelmiszerek vámját. Az utolsó intézkedés pedig egy szabadkereskedelmi egyezményre vonatkozik, amelyet Románia Törökországgal kötött, és ez szintén a vámok kölcsönös csökkentését írja elô.
Felvetôdik a jogos kérdés: milyen következményekkel fog járni a termelôk valamint a fogyasztók számára a fentemlített intézkedések megvalósítása? Erre a kérdésre a külkereskedelem fôbb forrásainak a felsorolásával megpróbálunk válaszolni.
A külkereskedelem legfôbb mozgatórugója, forrása a komparatív elôny törvénye, amelynek lényege abban áll, hogy megvizsgáljuk az egyes termékek közötti cserearányokat, azt, hogy egy terméket milyen mennyiségben cserélnek ki egy másik termékre a hazai piacon akkor, amikor még nem indult be az országok közötti kereskedelem. A szemfüles kereskedô hamar észreveszi, hogy a termékek közötti cserearányok országonként különböznek egymástól, és az áruját oda viszi, abba az országba, ahol számára jobbak a cserearányok, mivel ott többet fog kapni a másik termékbôl mint a saját országában.
De vizsgáljuk meg ezt a kérdést egy példa segítségével is. Tételezzük fel, hogy Romániában tíz egységnyi élelmiszert három egységnyi kôszénre lehet kicserélni — természetesen a pénz segítségével —, Lengyelországban viszont tíz egységnyi élelmiszert már hat egységnyi kôszénre. Ebbôl következik, hogy a romániai kereskedôknek érdemes élelmiszert szállítaniuk Lengyelországba, onnan pedig kôszenet hozni Romániába. De a lengyel kereskedônek is érdemes kôszenet szállítania Romániába, mivel ott több élelmiszert kap egy egységnyi kôszénért, mint odahaza. Tehát Lengyelországban egy egységnyi kôszenet 1,66 egységnyi élelmiszerre lehet kicserélni (10:6), Romániában pedig egy egységnyi kôszénért 3,33 egységnyi élelmiszert lehet kapni (10:3).
Természetesen a lengyel és a román kereskedôk között beindul a versengés a piacokért. A konkurencia hatása következtében kialakul egy közös ár, amely a két cserearány között fog mozogni mind a lengyel, mind a romániai kereskedôknek elônyt biztosítva. Tehát Romániának elônyös, hogy felszámolja a kôszénkitermelését, és erôforrásait az élelmiszergyártásra fordítsa, Lengyelországnak viszont elônyös széntermelésének a növelése.
A komparatív elôny törvénye a relatív költségeket, a cserearányokat veszi figyelembe, és nem abból indul ki, hogy milyen abszolút költségekkel gyártottak egy terméket. Éppen ezért a külkereskedelem minden ország számára hasznos, lehet az fejlett vagy fejlôdô, kicsi vagy nagy, ipari vagy mezôgazdasági ország. Ha a külkereskedelem a komparatív elôny elve alapján van megszervezve, akkor az országok lakói többet tudnak fogyasztani, mint az a mennyiség, amelyet egy ország termelési lehetôsége megenged. Tehát a külkereskedelem hozzájárul a reálbérek és a fogyasztás növekedéséhez minden országban.
A külkereskedelem másik forrása a volumengazdaságosság , amely a növekvô hozadék és a csökkenô költségek alapjait képezi. Ha két vagy több állam megegyezik abban, hogy melyikük mit termeljen, akkor ez a tény növeli a termelést és érvényesülhetne a volumengazdaságosság is.
Románia számára a CEFTA-tagság sok elônnyel járhat a volumengazdaságosság területén is. A tagországok lakóinak, illetve fogyasztóinak száma majdnem 90 millió, ami hatalmas piacot jelent, és ennélfogva a specializáció nagy lehetôségeket hordoz magában. A tagországok fogyasztóinak a száma a következô: Lengyelország 38,5; Románia 22,7; Cseh Köztársaság 10,3; Magyarország 10,3; Szlovák Köztársaság 5,3 és Szlovénia 2,0 millió. Románia tehát a második helyet foglalja el.
A külkereskedelem harmadik lehetséges oka az ízlés, vagyis a kereslet különbségei . Sok fogyasztó külföldi árut vásárol, mivel megszokta azt, s ez szintén lényegesen növelheti a kivitt és behozott árumennyiséget.
Ahhoz, hogy a külkereskedelem által nyújtott elônyök maradéktalanul megvalósuljanak, a vámok teljes leépítésére volna szükség. A behozott termékekre kirótt vám mindig növeli az illetô termékek árát, a magasabb árak pedig csökkentik a fogyasztást. A magas áron kínált külföldi termékek úgyszintén lehetôséget biztosítanak a kevésbé hatékony és magas költségekkel dolgozó gazdasági egységeknek a megmaradáshoz, sôt, hogy jövedelmezôek legyenek. Mégis a vámok fokozatos leépítése nemcsak nálunk, hanem szerte a világon sok akadályba ütközik.
Sok közgazdász, de fôleg politikus a vámok mellett kardoskodik, a protekcionizmus hívei nagy hangon hirdetik, hogy meg kell védeni a hazai mezôgazdaságot, ipart az olcsó külföldi termékek özönétôl. Ezek a hazafiak legtöbbször nem gazdasági érvekkel bizonyítják igazukat, hanem a nemzet érdekeit emlegetik. Hamis érvelésük hátterében többnyire korrupt üzleti körök állnak, amelyek magas költségekkel termelnek és igen nagy jövedelemre tesznek szert. Tehát ôket kell megvédeni és nem a hazai ipart.
A Ciorbea-kormány a külkereskedelem terén megtette az elsô lépéseket, de szükség van a további intézkedésekre is, amelyek már sokkal nehezebbek. Meg kell vizsgálni, ugyanis, hogy melyek azok a gazdasági ágak, alágak és termékek, amelyek biztosítják az igazi gazdasági növekedést. Kiválasztásuk pedig csak úgy lehetséges, ha figyelembe vesszük a külkereskedelembôl származó elônyöket is.
Kelet-Európa kommunista rendszerei az ideológiailag gyûlölt arisztokrácia jelképének tekintették a kastélyokat. Nem érték be ezek államosításával, hanem a fôúri rezidenciáknak emelt épületek fizikai megsemmisítésüket elôsegítô hasznosítást szántak. Erdélyben az osztályellentétek etnikai elemekkel egészültek ki. Így az egykori gazdagság, pompa és mûveltség otthonai a romlás, rombolás, mûveletlenség, a fizikai és szellemi szegénység jelképeivé váltak.
Az 1994-ben készült felmérés 150 kastélyt érintett Erdély 15 megyéjében. A felmérést a kolozsvári Utilitas kft. vezetôje, dr. Szabó Bálint kezdeményezte és koordinálta. Minden kastélyról írott, rajzolt és fényképes anyagot gyûjtöttünk. Íme, néhány következtetés.
A kastélyok közel kétharmada a XVIII., illetve a XIX. században kezdett épülni. A XII-XV. században emelt épületek nagy része erôdített jellegû várkastély, vagy olyan korai vár, amelyet késôbb kastéllyá alakítottak. Az épületegyüttesek 56%-a a XIX. században nyerte el végleges formáját. A XVII. századtól nem változott hangsúlyosan az épületek 4%-a és csak két kastély ôrizte meg XVI. sz.-i állapotát: az egeresi és a diódi. Ma mindkettô romos. A legjelentôsebben (41%-ban) képviselt stílus a barokk, az épületek 28%-át pedig a reneszánsz stílus határozza meg. 20%-uk eklektikus (neoreneszánsz vagy neobarokk), 15%-uk romantikus (neogót), 7,3%-uk klasszicista és 2,6%-uk gótikus.
Az épületek jelenlegi állapotát használatuk határozza meg. Ilyen tekintetben több csoportot különítettünk el. Az elsôbe tartoznak azok, amelyek üresen, elhagyatottan állnak (21%). „Rossz" használatként értékeljük az ipari, kisipari, mezôgazdasági és kultúrotthon funkciót. A kastélyok 7,3%-a jutott ilyen sorsra. „Közepesnek" tekinthetôk a kórház-szanatórium, iskola, iroda funkciók. Ezekben az esetekben (24%) az épületeket folyamatosan használják, és legalább szerkezeti szempontból valamennyire karbantartják. 8%-ukat a viszonylag „jó" használatban levô, múzeumi vagy egyéb vendéglátóipari célokat szolgáló épületek alkotják.
A károsodások két nagy csoportba sorolhatók: építészeti, esztétikai és mûemléki, valamint szerkezeti károsodások. Sajnos sok a nagyon romos kastély, egyeseknek az állapota hétrôl hétre romlik, sok esetben a környék épületanyag-bányaként kezeli a gazdátlanul álló épületet... Elmondható, hogy az erdélyi kastélyok egyötöde válságos állapotban van: vagy már menthetetlenek, vagy megmentésük hatalmas erôfeszítésbe kerülne. A maradék négyötöd valamennyire menthetô. Ideális lenne egy olyan adatbank létrehozása, amely tartalmazná a történeti és mûvészettörténeti adatok mellett a teljes felmérést és egy gazdag fényképes dokumentációt.
Furu Árpád,
Transsylvania Trust Alapítvány
Még néha-néha végigsöpör a fagyos szél a Vigyázó (Vlegyásza) hófedte csúcsa felôl, de a tövében meglapuló kalotaszegi kis falvakba visszafordíthatatlanul beköszöntött a tavasz. Az elolvadt hó nyomában, a bokrok tövében, patakparton megjelentek a kora tavaszi kis virágok és velük együtt a mindenütt szétszórt, a tél folyamán felgyülemlett szemét, amelynek látványa megkeseríti lelkünket az ujjongó tavaszvárás közepette. Vannak emberek, akiknek szívügyük, sôt kötelességük a szemételtakarítás azért, hogy városunk és a Kalotaszeg falvai tisztán, rendezetten fogadják a tavaszt. Errôl a munkáról kérdeztem meg néhány kalotaszegi település vezetôjét:
Chis, Nicolae, Bánffyhunyad polgármestere arról a hetek óta megkezdett munkáról tájékoztatott, amelynek során traktorok és tehergépkocsik bevetésével takarítják az évek óta felgyülemlett szemetet a Sebes-Körös partjáról, kertek végébôl. Az út mentén felelôtlen egyének felhalmozta szemétkupacokat szintén összegyûjtik. Felkér mindenkit, hogy csakis a kijelölt helyre öntsék a szemetet, hiszen így elkerülhetô lenne az ilyen kampányszerû nagytakarítás, amely az önkormányzatnak súlyos millióiba kerül.
Kisjancsi József, Kalotaszentkirály-Zentelke polgármestere szerint hiába minden évben a felszólítás, a kérés, a falu lakóinak egy része nem érti meg a tisztaság szükségét: idén is a polgármesteri hivatal dolgozói házról házra járva mozgósítják a lakosságot a tavaszi nagytakarítás elvégzésére. Új szeméttárolóra nincs pénz, ezért mindenki a kijelölt ideiglenes szemétgyûjtôbe helyezi el a szemetet. Remélik, jövôre nem lepi el a szemét a Kalota partját, ahol Ady Endre azt a szép verset írta e táj lakóiról.
Antal János, Körösfô polgármestere azt vallja: „szeretem a rendet és a tisztaságot, ezért már az ôsztôl, amióta a község vezetôjévé választottak, szívügyemnek tartottam, és mindent megteszek a község tisztaságáért. Sajnos, egyes embereknek a szép szó nem volt elég, és valóságos szemétteleppé változtatták az utcák végén a sáncokat, a Körös partját, a kertek végét, ezért a kolozsvári környezetvédôktôl kaptam »zsebbevágó prémiumot«. Munkatársaimmal többfelé szemetelést tiltó táblát helyeztünk el, megszerveztem a rendszeres szemétgyûjtést, amelyet egy bánffyhunyadi kft. végez kéthetenként: személyenként havonta 1500 lejért összeszedik a házaktól a felgyûlt szemetet. Aki ezt nem tudja megfizetni, az elviheti a hulladékot a Kôvágásra, ahol egy elhagyott bányában jelöltünk ki helyet a szeméttárolásra. A lehetôség adott, most már csak az embereken múlik, hogy kitakarítják a portájukat, a környezetüket, amelyet az elkövetkezôkben szigorúan ellenôrizni fogunk. Ha szép szóval nem megy, akkor a törvényeknek megfelelôen, szigorúan büntetni fogjuk a szemetelôket. Azt szeretném elérni, hogy a mandátum lejártáig rendezett, tiszta legyen a falu és a Sebes-Körös vize, miután elhagyja a falut, iható legyen."
A tordatúri református templomban április 26-án vallásos tárgyú szavalóversenyt rendeztek aranyosszéki tanulók, fiatalok részvételével. A verseny egy rendezvénysorozat részét képezte, melyet immár harmadik éve szerveznek a tordai és Torda környéki iskolások számára, különbözô alapítványok támogatásával. Évente kerül sor rajzpályázat meghirdetésére, ének- és szavalóversenyre, sportvetélkedôkkel egybekötött torockói sátortáborra, honismereti vetélkedôre. Vallásos tárgyú szavalóversenyt elôször szerveztek az idén a Soros-alapítvány támogatásával. A rendezvény indítványozója Péter István tordatúri református lelkész, aki elmondta: — Szavalóversenyeket gyakran szerveznek, de inkább hazafias vagy szerelmes témájú verseket választanak. Az egyházi témák háttérbe szorultak, pedig ezeknek megvan a mindennapi hasznuk és szépségük is. A tanulók három kategóriában versenyezhettek, két bírálóbizottság vizsgáztatta ôket. A zsûri úgy döntött, hogy elkülöníti az I-II., illetve III-IV. osztályosokat. Két elsô díjat osztottak tehát: Kômûves Tímea II. osztályos tanuló az aranyospolyáni iskolából és Kondor Kinga aranyosgerendi IV. osztályos részesült jutalomban. Az öttagú zsûri elnöke, Kiss Magdolna aranyosegerbegyi magyar szakos tanárnô szerint a kicsiknek mindenekelôtt a helyes kiejtésre és hangképzésre kell ügyelniük.
Az V-VIII. osztályosokat és a 14 éven felülieket egyazon bírálóbizottság hallgatta meg. Elsô díjat nyert Korondi Ágnes várfalvi VIII. osztályos, a másik kategóriában pedig Szigeti Margit, az újtordai református egyházközség szavalója. Bálint Mátyás várfalvi magyar szakos tanár a versenyzôk elbírálásának szempontjairól így szólt: „Azt vettük figyelembe, hogy a versmondónak mennyire sikerült visszaadnia a versbeli érzelmeket, gondolatokat, s mennyire volt elôadásjellegû a szavalat". A tanár úr szerint az V-VIII. osztályosok felkészültsége sokkal alaposabb volt a nagyobbakénál. A versválasztás szempontjából, sajnos, néhány olyan versenyzô is akadt, akinek szövege nem felelt meg az elvárásoknak. Bálint Mátyás ezt azzal magyarázza, hogy jó néhány éve nem nyomtattak vallásos tárgyú versgyûjteményt, illetve azok, amelyek megjelentek, még nagyon frissek, nem juthattak el mindenkihez.
A bírálóbizottság tagjai irodalom szakos tanárok, aranyosszéki tanítók, lelkészek közül kerültek ki. A versenyen 64 tanuló vett részt: a két tordai általános iskolából, Aranyosgyéresrôl, Aranyosgerendrôl, Aranyosegerbegyrôl, Várfalváról, Harasztosról, Bágyonból, Kövendrôl, Detrehemteleprôl jöttek el versenyezni a gyerekek.
Hogyan viszonyultak mindehhez a tordatúriak?
„Összesen egy szülô volt itt, meg egy öreg néni, pedig azért szerveztem, hogy a falu számára is ünnep legyen a mai nap, amikor sok gyerek van itt sok szép verssel. Sajnos, a közömbösség miatt nem jöttek el. Remélem, hogy a jövôben ezt más irányba sikerül majd befolyásolni, hogy a falusiak is kivehessék részüket az ilyen rendezvényekbôl" — mondotta Péter István.
A tanév végéig a program még további vetélkedôket tartogat a gyerekek számára.
Szamosújváron tett körutunk alkalmával az itt élô magyarság mindennapos gondjait és életkörülményeit próbáltuk felkutatni. E célból kerestük meg elsôként Major Melindát, a szamosújvári RMDSZ elnökét, akit „lyukas" óráján faggattunk az RMDSZ tevékenységérôl és a magyarság helyzetérôl.
— Az RMDSZ a kezdetektôl fogva tevékenyen bekapcsolódott a város magyarságának a kulturális életébe. Március 15-én a templomokban gyûltünk össze, hogy megemlékezzünk a márciusi ifjakról. Az istentisztelet után, mivel más mûemlékünk nincs, Rózsa Sándor sírjánál koszorúztunk. Ezenkívül gyakran szervezünk a fiatalok számára szavaló- és mesemondó versenyeket. Nemrég Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátor és Boros János Kolozs megyei RMDSZ-elnök tartott fogadóórát. Néhány nappal ezelôtt találkoztunk franciaországi testvérvárosunk képviselôivel, akik Szamosújvárra látogattak.
— Tudomásom szerint a város mûvelôdési életében szerepet játszik a Téka Ifjúsági Alapítvány és az Emmaus Gyülekezeti Ház...
— A két „házban" mindennap zajlik valamilyen tevékenység. A Tékába fôleg fiatalok, a táncházasok járnak, míg az Emmausba inkább az idôsebbek. Az Emmausban gyakran rendezünk szavalóversenyeket és író-olvasó találkozókat. Legutóbb Kányádi Sándort, elôtte pedig Lászlóffy Aladárt láttuk a vendégül. A tervek szerint nemsokára Zörgô Éva pszichológus elôadását hallgathatják meg az érdeklôdök.
— Milyen az RMDSZ kapcsolata Szamosújvár egységpárti polgármesterével?
— Magáról a polgármesterrôl azt kell mondanom, hogy velünk szemben nem rosszindulatú. Például a Téka Ifjúsági Alapítvány felavatásakor reggeltôl estig velünk volt. Amint RMDSZ-es tanácsosaink mondják, nézetkülönbségek inkább szavazáskor jelentkeznek.
— Jelenleg milyen gondokkal küszködik a város magyarsága?
— Pedagógusként azt tudom mondani, hogy a legnagyobb probléma az oktatás területén jelentkezik a magyar tanárok hiánya miatt. A Petru Maior Líceumban jelenleg összesen négy magyar osztály van. Csupán két magyar tanárnak — a magyar és a kémia szakos tanárnônek — van állandó állása. Ugyanakkor az iskola mindhárom igazgatója — a fôigazgató és a két aligazgató — román nemzetiségû. Miért nem lehetne legalább az egyik aligazgató magyar? A román diákokat nemegyszer Franciaországba vitték kirándulni, a négy magyar osztályból még véletlenül sem hívtak el legalább egy tanulót. A 2-es számú iskolát „magyar" iskolának szokták nevezni, mert a gyermekek kétharmada magyar, és csak egyharmada román anyanyelvû. Ennek ellenére a tantestület nem eszerint oszlik meg, az itt tanító tanárok nagy része román nemzetiségû. A gyerekeknek így alkalmuk nyílik jól megtanulni románul, de véleményem szerint nevelni igazán csak anyanyelven lehet.
— A környezô falvakban hogyan sikerül megoldani a magyar nyelvû oktatást?
— Melegföldváron például ebben az évben négy gyerekkel sikerült újraindítani a tizenöt éve megszûnt magyar iskolát. A tanfelügyelô ígérete szerint Szépkenyerûszentmártonban szintén beindul hamarosan a magyar nyelvû oktatás.
Kabai Ferenc szamosújvári református lelkipásztor szerint a városban élô magyarság számára a legnagyobb gondot a munkahelyek hiánya jelenti. Az egyház a külföldrôl kapott segélyekbôl próbálja támogatni a többgyermekes családokat, de, sajnos, nem kellô mértékben.
— Három évvel ezelôtt Sitta von Eckardstein bárónô segítségével sikerült felépítenünk az Emmaus gyülekezeti házat, ahol mindennap zajlik valamilyen tevékenység: szônyegszövés, kötô-, varró és fôzôkör, bibliaóra, filmvetítés stb. Ezenkívül még egy házat vásároltunk azzal a céllal, hogy a szórványvidéken élô magyar gyermekek számára bentlakást biztosítsunk. Sajnos, a javításhoz szükséges összeget egyelôre még nem sikerült elôteremtenünk.
— Körülbelül hány fiatal látogat el rendszeresen az Emmaus gyülekezeti házba?
— Naponta több mint huszonöten gyûlnek össze, hogy együtt töltsék szabadidejüket. De szép számba jönnek el vasárnap délelôttönkét az istentiszteletekre. Ilyenkor általában megtelik a templom, de ha a statisztikai adatokat nézzük, akkor kiderül, hogy a gyülekezet alig tizenöt százaléka jár renszeresen a templomba.
— Úgy tudom, hogy az idôsebbek sokat köszönhetnek a szamosújvári Református Nôszövetségnek...
— Valóban így van. A Református Nôszövetségnek jelenleg több mint száz tagja van. Ôk gyakran felkeresik a betegeket és az öregeket, a lehetôségek szerint megpróbálnak segíteni rajtuk. Külön gondot jelent számunkra a szamosújvári börtönben lévô közel százötven — hetvennyolc református, hatvannégy római katolikus, egy-két unitárius és lutheránus — magyar fogoly lelki gondozása, amelyet a dési ferences atyával végzünk hetente kétszer. A „hatalom" most már engedményeket tett a börtönlátogatás terén, tudniillik az elôzô igazgató nem engedélyezte a magyar nyelvû prédikációt. A neoprotestánsok az igehirdetést a kultúrteremben tartják, a kápolnába csak az ortodoxokat engedik be. Minden egyes alkalomkor beviszem nekik a magyar újságokat és az egyházi lapokat. Ünnepekkor pedig, mint például karácsonykor, a Református Nôszövetség Sitta von Eckardstein bárónô adományaiból ajándékcsomagokat készített a rabok számára, húsvétkor pedig piros tojással és kaláccsal lepték meg ôket.
— Mióta tartják a kapcsolatot Sitta von Eckardstein bárónôvel?
— A bárónô több mint húsz éve segíti a város szegényeit, függetlenül attól, hogy az illetô milyen vallási felekezethez tartozik. Az ô támogatásával épült fel az Emmaus gyülekezeti ház, a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központ és a zsoboki Bethesda Gyermekotthon és Szórvány-iskolaközpont. Éveken át közel hatvan ifjút, gyülekezeti tagokat vitt Németországba tanulmányi útra. „Erdély angyalának" tudnám nevezni.
Aki átutazik Szamosújváron, a fôtér impozáns templomáról a Szamos menti városka örmény múltja jut eszébe. Ma már a közvélemény keveset tud errôl a roppant szorgalmas, nagy múltú néprôl, amely napjainkra jobbára csak emlékeibôl él, nyelvét nem ismeri, nem beszéli. Az anyaországgal nincs, vagy alig létezik kapcsolata. Az 1748-ban elkezdett szamosújvári templom 50 éven át épült, s jól jelzi, milyen hatalmas életerô volt az itt élô örmény közösségben.
Sáska Jenô örmény katolikus lelkész szerint az elsô világháború táján már nem tanították meg a családok gyerekeiket örményül azért, hogy a kiskereskedések, kisvállalkozások titkait ne tudják elmondani játszótársaiknak. Akkor a szülôk még nem tudták, hogy ezzel a meggondolatlan döntéssel mire ítélték közösségüket.
A lelkész azt is elmondotta: egyházától öregotthont, fiú- és leányiskolát, középületeket, kerteket vettek el, olyan vagyont, amit az egyház jogosan visszakövetel. A statisztikából kitûnik, hogy az utóbbi száz évben az örmény lakosság folyamatosan csökkent: 1882-ben 1549, 1913-ban 1200, 1931-ben 541, 1946-ban 405 lélek volt, s ezek az adatok azóta az eltûnés irányába változnak... Új körülményeink között újra lehetne kezdeni az örmény nyelv tanítását, s ezt a fiatalok szívesen vállalnák is, ha lesz hozzá szakképzett tanerô. A visszatérô gond itt is a gyerekhiány, a fiatal családok egy-két gyereket vállalnak, ami a születések és elhalálozások arányának negatív növekedéséhez vezetett.
(makkay)