1997. május 9.
(IX. évfolyam, 103. szám)

Victor Ciorbea miniszterelnök hivatalában fogadta Kozsokár Gábor és Puskás Bálint szenátort, illetve Birtalan Ákos minisztert és Márton Árpád képviselôt, Kovászna megye választottjait. A megbeszélés tárgya a Sepsiszentgyörgyön megkezdett laktanyaépítés vitatott ügye volt.

Az RMDSZ szerda esti tájékoztatása szerint a miniszterelnök ,,megértéssel vette tudomásul" a kovásznai parlamenti tagok elôterjesztését, amely dokumentumokkal alátámasztva érvelt a környezô lakótelepbe beékelôdô építkezés leállítása mellett.

Tisztázódott, hogy jelenleg csupán állagmegôrzô munkát végeznek a helyszínen, ugyanakkor körvonalazódott egy kölcsönösen elfogadhatónak ígérkezô kompromisszumos megoldás lehetôsége. Ennek részleteirôl nem ad tájékoztatást a szövetség közleménye, de az már biztosnak tûnik, hogy nem lesz szó ezer vagy több ezer csendôr befogadására alkalmas nagyobb laktanyáról, amirôl a Vãcãroiu-kormány idején terjengtek hírek. A sepsiszentgyörgyiek a legutóbb emlegetett 300 fôs létesítményt is sokallták.

Birtalan Ákos idegenforgalmi miniszter egy sajtótalálkozón megerôsítette: amennyiben a parlamenti vakáció elôtt nem kerülne sor az oktatási törvénynek a kormányprogramban elôírtak szerinti módosítására, lemond miniszteri tisztségérôl.

Az RMDSZ részvételével kidolgozott kormányprogram elôírja, hogy megszüntetik a kisebbségek anyanyelvû oktatását korlátozó elôírásokat. Az RMDSZ ennek megfelelôen az 1995. évi oktatási törvény több cikkének megváltoztatását, illetve törlését javasolta.

Az oktatási tárca korábban április 30-ra ígérte a módosítási törvényjavaslat benyújtását a kormányhoz, de erre eddig nem került sor, mert a tervezetrôl még folyik az egyeztetés. Virgil Petrescu oktatási miniszter korábban már a pártjával, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárttal egyeztetett, és ezután úgy nyilatkozott, hogy az RMDSZ javaslatait részben elfogadja a minisztérium, másokat ,,bizonyos árnyalatokkal" tart megfelelônek.

A miniszter hangsúlyozta: már most jelzi elhatározását, ne mondhassák adott esetben, hogy lépése ,,váratlan". Birtalan Ákos állásfoglalása elôtt Markó Béla RMDSZ-elnök már leszögezte: az oktatási törvény megfelelô módosítása feltételét képezi az RMDSZ kormányzati részvételének.

Csütörtökön az Expo Transilvania ötödszörre nyitotta meg a Közép-Kelet-Európa cégei számára rendezett Center East Euro Fair '97 nemzetközi általános fogyasztási vásárt. Az idei gazdasági seregszemlén is ruházati termékek, lábbelik, elektronikai cikkek, elektromos háztartási termékek, játékszerek, ékszerek, kozmetikumok, irodafelszerelések és papíráruk között válogathatnak az érdeklôdôk.

A vásáron a hazaiak mellett 21 magyar, köztük olyan neves cégek képviseltetik magukat, mint a MOL, Pick, Bábolna Bio, Chemo Caola és mások. Az ünnepélyes megnyitón Tóth Imre, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke elmondta, hogy jelenleg Romániában 1800 magyar-román vegyes vállalat mûködik, amelybôl több mint 350 Kolozs megyében. Szerinte a „vállalkozási házasság" jól halad a két ország között. Kerényi János, a Pécsi Kamara alelnöke a Románia CEFTA-tagságából származó elônyöket emelte ki. Robert Fischer, az Augsburgi Kamara részérôl a vásárok marketingszerepére hívta fel a figyelmet, valamint Kolozsvár kiegyenlítô vásárvárosi szerepének növekedésére a fôvárossal szemben. Halász János, a bukaresti magyar nagykövetség kereskedelmi attaséja szintén a két ország közötti javuló kapcsolatokra hivatkozott: a utóbbi négy hónapban 14 kormányközi megállapodás született, amire ötven éve nem volt példa. Mindezek elsôsorban a gazdasági szálak erôsödését szolgálják. Alexandru Fãrcas, prefektus a román-magyar kereskedelmi kapcsolatok fejlôdésérôl szólva kijelentette: a következô egy-két év kellemes meglepetéseket tartogat a nagyközönség számára. „Majd meglátják!" — titokzatoskodott.

Most viszont a általános vásár jelent látványosságot a csarnokban. Nyitva május 11-ig, naponta 10 és délután 6 óra között.

Ö. I. B.

Röviddel azután, hogy az ügyészség kilátásba helyezte a letartóztatott Sever Mures,an és Horea Mircea Hossu szabadon bocsátásának lehetôségét, a Kolozs megyei rendôrség gazdasági és pénzügyi bûncselekményekkel foglalkozó osztálya három, a Dacia Felix Bank vezetôségéhez, illetve annak bûvkörébe került személy újabb törvénybe ütközô cselekedetének bizonyító eljárására tett pontot.

A vádirat szerint Dan Mihail Nicolau, a kolozsvári Sfânta Maria Internat,ional Kft. 47 esztendôs ügyintézôje 15 millió dolláros csekket állított ki a bécsi ITC Holding javára, de mert a DF Bankban nyitott számlája korántsem tartalmazta a fenti összeget, kénytelen volt két vezetôségi tagot is bevonni az ügyletbe. Közülük a 43 éves Horea Mircea Hossu, a bank alelnöke bizonyult „segítôkészebbnek": két átiratot is küldött az osztrák cégnek, amelyben biztosította annak vezetôségét, hogy az összeg létezik az orvos számláján. A vizsgálat eddigi eredményei szerint Nicolau, Hossu és a bank 47 esztendôs igazgatója, Dumitru Viorel Galis,nak csinos kis összegért vállalta a csalás kivitelezését: a nyomozás adatai szerint S,tefan Mandel, a bécsi cég igazgatója félmillió dollár csúszópénzt ígért nekik.

Hossu ellen megvesztegetés elfogadása, fedezet nélküli csekk kiállításában való bûnrészesség és magánokirat-hamisítás, Galis, és Nicolau ellen pedig megvesztegetés elfogadása miatt indult bûnvádi eljárás, de az igazgató vádiratában fedezet nélküli csekk kiállításában való bûnrészesség, az orvoséban pedig az 1994/84-es törvény elôírásai megszegésének bûnténye is szerepel. Utóbbi kettô szabadlábon védekezhet, míg Hossut továbbra is elôzetes letartóztatásban vizsgálják.

Turós-Jakab László

A mezôgazdaság átalakítása pro és kontra vélemények sorozatát indította el, a kormány új agrárpolitikájával a kormányban részt vevô pártok képviselôi közül sem ért mindenki egyet. Az állami mezôgazdasági nagyüzemek fölszámolásos privatizációja jellegzetesen hazai jelenség, amelynek végkifejletét még nem lehet teljességében fölmérni.

Miként látják a mezôgazdaság helyzetét Bukarestben, a Versenytanács szintjén?

A kérdést Neményi József Nándor címzetes államtitkárnak tettem fel.

— Az utóbbi hét évben az agrárágazat rendkívül tragikus folyamatokon ment át. Elôször felbomlott a termelôszövetkezeti rendszer, amelynek legalább a felét, ha megmentik, ma lennének termelôkapacitások. Ezt követte az Agromec gépállomások fölszámolása — a gépállománynak jelenleg a 10 százaléka üzemképes. Most az állami mezôgazdasági vállalatok bomlanak, mennek tönkre. Az Avicola és a tejfeldolgozó vállalatok végnapjaikat élik... Ma olyan súlyos leépülés észlelhetô a mezôgazdaságban és élelmiszeriparban, amelynek társadalmi kihatásai túlhaladják a gazdaságiakat. Nyilván lehet korlátlan mennyiségben importálni élelmiszert, de ez azt jelenti, hogy nem foglalkoztatjuk a hazai olcsó munkaerôt.

— A mezôgazdaság átalakítása teljes szerkezetváltást jelent. Ennek milyen negatív hatásai lehetnek?

— Az agrárágazatot ezekben a hetekben nyolc halálos ütés éri. Az elsô az ártámogatások leépítése, ami a legsúlyosabb a sertés- és a csirkehúsnál. A második ütés a támogatott, 10-15 százalékos hitelek megszüntetése. Eddig három ilyen hitelkonstrukciót számolt föl a kormány. A harmadik lenne az ellenôrizetlen árliberalizáció: irreálisan fölemelték az üzemanyag, az energia, a távközlés, a szállítás, a közmûvesítés és a víz díját. A behozatali vámokat év végéig 30 százalék alá csökkentik, ugyanakkor megszûnik minden exporttámogatás. Oda fogunk jutni, hogy olyan külföldi termékek árasztják majd el piacainkat, amelyeket jó eséllyel idehaza is megtermelhetünk. A mai kormány mindent a piacra akar bízni, egy olyan fejletlen, beteg, rendezetlen piacra, amely távolról sem képes rendezni az árakat. A következô ütés az állami vállalatok tagosított földterületeinek a földarabolása lesz kisparcellákra, ami megszünteti a korszerû gazdálkodás lehetôségét. Az egyik legsúlyosabb baj a meggondolatlan vámcsökkentés: sertéshúsnál 400%, csirkehúsnál 230%, marhahúsnál 338%, vajnál 100%, sörnél 275%, tojásnál 275%, s a legnagyobb képtelenség, hogy kedvezményben részesítik a burgonyaimportot. Szabadon lehet ezután ásványvizet is behozni, hiszen a vámcsökkentés ez esetben 320 százalék. Nem azt állítom, hogy nincs szükség vámcsökkentésre, de ilyen mértékben alávetni magunkat a külföldiek szeszélyének — már bûn! Szinte megengedhetetlen lépésnek tartom azt a titkos megállapodást, amely szerint a kormány arra kötelezi magát, hogy a zöldség- és gyümölcsforgalmazásban a hozzáadott értékadót 9-rôl 18 százalékra emeli.

— Nyilván mindezt föl lehet fogni kemény reformintézkedésekként is, amelyek — kormányelképzelések szerint — meghoznák a várt eredményt. Vajon az állami mezôgazdasági vállalatok privatizációja megvalósítható-e az elképzelt ütemben?

— Ezzel kapcsolatban komoly kételyeim vannak. A versenytörvény mellett mûködôképes csôdtörvénynek kellene lennie. A felszámolás, a csôd három részbôl áll: csôdbejelentés, csôdadminisztrálás és a tulajdonképpeni felszámolás. A hazai mellett tanulmányoztam az egyesült államokbeli, a magyarországi csôdtörvényt, s ennek ismeretében mondhatom: a hazai változat nem alkalmazható. Az Avicola vállalat jogászával mi voltunk az országban az elsôk, akik ezelôtt két évvel bejelentettük a vállalat csôdjét. Háromlépcsôs jogi eljárás után kinevezték a csôdbírót, aki azóta sem tett semmit, mert nem volt meg hozzá a politikai akarat. Kemény akaratra továbbra is szükség lenne, s ez változatlanul „hiánycikk". A felsorolt „halálütések" miatt az állami mezôgazdasági vállalatok 70-80 százalékát föl kell számolni, mert már nem tudnak talpra állni. Én megkérdezném: valóban nincs szükség arra, hogy az ország mezôgazdasági területeinek 12-13 százalékán fönnmaradjanak ezek a nagyüzemek, és korszerû szervezéssel modern gazdálkodást folytassanak?

— Kolozs megyében mi a helyzet?

— Az utóbbi idôszakban 5 megyei állami vállalatnál fordultam meg, a helyszínen tanulmányoztam a lesújtó helyzetet. Voltam Apahidán, Bonchidán, Nagyiklódon, Szászfenesen és Alsózsukon. A legsúlyosabb a helyzet Bonchidán: ez a kombinát 150 hektáron dolgozik, 9 farmmal, és a felsorolt nyolc ütésbôl hatot már kibírt, de júniusig nagyon nehéz helyzetbe kerülhet. Apahidán az ámv lényegében két éve csôdös, de nem számolják fel, az Avicola 40 farmjából mindössze 3-4 mûködik...

— Tehát hibás a mai agárpolitika?

— Abból indul ki, hogy masszív élelmiszerimporttal megfelelô konkurenciát lehet teremteni a hazai mezôgazdaság és élelmiszeripar termelésének a serkentésére. Nekem egy kérdésem volna: mibôl fizetjük ki ezt az élelmiszerbehozatalt? A külkereskedelmi mérleghiány legutóbb 2,4 milliárd dollár volt, s ennek csökkennie kellene. Ha ez a rengeteg áru bejön az országba, még csökkenthetô-e a hiány?

— Milyen más választás létezik?

— Alternatíva mindig van! Én abból indulok ki, hogy a korszerû gazdálkodásra alkalmas és a komoly technológiai renddel rendelkezô nagyüzemeket támogatni kellene. Mibôl állna ez a támogatás? Elsôsorban hosszú lejáratú hitelekbôl, olyan hitelkonstrukcióból, amivel korszerûsíteni lehetne a termelést. Hitel nélkül nincs termelés, nincs gazdasági élet!

— És a külföldi befektetôk?

— Érdeklôdô van, tôkeerôs befektetô azonban nincs. Jönnek, nézelôdnek és elmennek. A felszámolásos privatizáció a mai kormányzat egyik képtelen elképzelése: teljesen lezüllesztett, tönkrement gazdasági egységeket eladni nem lehet. Ezt elôbb valami formában föl kellene javítani, majd ezt követôen keresni rá vevôt. A dolog fordítva nem mûködik, s ez teljesen megkérdôjelezi a privatizáció szerencsés kimenetelét.

Makkay József

Kiutalt szenátori iroda hiányában, Eckstein-Kovács Péter szenátor pénteken 14 órai kezdettel meghirdetett szokásos fogadóóráját a polgármesteri hivatal elôtt (Mócok útja 3.) az utcán tartja.

Kérik az RMDSZ szimpatizánsait, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg.

A Kolozs megyei rendôrkapitányság nyilatkozatában valótlannak és célzatosnak nevezi a közszolgálati televízió fômûsorának esti híradójában elhangzottakat, miszerint a kolozsvári rendôrség késleltette volna Anwar Al Tawil, a „kávékirály" ügyének kivizsgálását. Mint a közleménybôl kitûnik, az ügycsomó már 1995 júliusában elkészült a csempészésre, adócsalásra és csalásra vonatkozó per letárgyalására, de a kolozsvári törvényszék határozata nyomán a vádlottat kiengedték az elôzetes letartóztatásból, és az megszökött az országból, de a nyomozó szervek ettôl függetlenül folytatták a terhelô bizonyíték gyûjtését. 1996 decemberében a gyanúsított visszatért, és akkor megkezdôdhetett a törvényes eljárás. A kolozsvári törvényszék mellett mûködô ügyészség 1997 áprilisában emelt vádat Anwar Al Tawil ellen.

Birtalan Ákos bejelentette, hogy amennyiben a tanügyi törvény módosítási tervezete nem kerül napirendre a parlament nyári szabadsága elôtt, lemond miniszteri tisztségérôl. Ez magányos lépésnek ígérkezik, avagy számítani lehet az RMDSZ többi kormánytisztségviselôjének szolidaritására?

• Béres András oktatásügyi államtitkár: Teljes mértékben szolidaritást vállalok Birtalan Ákossal. Válaszom második része: tudomásom szerint egy ilyen lépésre nem lesz szükség, megvan a politikai szándék a kormányban a kisebbségi oktatás korlátozásainak felszámolására.

• Tokay György kisebbségügyi miniszter: Korántsem lehet szó magánjellegû akcióról, száz százalékig egyetértek vele, ezt a követelményt számos alkalommal én is hangoztattam, sôt nemcsak azt tartom fontosnak, hogy a módosítások tervezete határidôre a parlamentbe kerüljön, hanem hogy határidôre megszûnjenek a kisebbségi oktatás korlátozásai, ahogyan a kormányprogramban ezt lefektettük. Ha ez nem történik meg, nekem sincs mit keresnem ebben a kormányban. Ehhez hozzá kell tennem, hogy véleményem szerint a tanügyi törvényt módosító tervezet hamarosan a parlamentbe kerül, és szövetségeseink megértik a javasolt változtatások maradéktalan megvalósításának fontosságát, remélhetjük tehát, hogy a nyáron már új tanügyi törvényünk lesz.

• Kelemen Hunor mûvelôdési államtitkár: Nemcsak Birtalan Ákos, hanem az RMDSZ vezetôségébôl is többen jutottak erre az álláspontra. Markó Béla szövetségi elnök többször kijelentette, hogy a kisebbségi oktatás ügye a kormánykoalíció szakítópróbája lehet. Amennyiben az oktatási törvény módosítása valóban nem történik meg az említett határidôig, részemrôl szolidáris leszek Birtalan Ákossal, de a legfrissebb információk szerint erre valószínûleg nem kerül sor, vagyis a nyári parlamenti vakációig biztosan napirendre tûzik az oktatási törvény módosításának vitáját.

Március elsejétôl megváltoztak a háztartási energiafogyasztás-díjak. Az 1997/278-as kormányhatározat alapján a fogyasztók minden hónapban az elsô 50 KW-értg 73 lejt, a következô 50 KW-ért 172 lejt, az felül fogyasztott energiamennyiségért 358 lejt fizetnek kilowattonként.

A határozat értelmében havonta kell leolvasni a villanyórát-tudtuk meg a RENEL irodája fônökétôl, Balota I. Traiantól. Kolozs megyében a RENEL-nek 269 382 elôfizetôje van. Egyszerûen lehetelen megoldani, hogy minden hónap végén egyidôben ennyi fogyasztóhoz eljussunk, ezért a díjbeszedôk továbbra is a megszokott idôközönként jelentkeznek. Az energiafogyasztást maguknak a fogyasztóknak kell minden hónap elsô napján leolvasniuk, és rávezetniük egy típusnyomtatványra. Ennek alapján fizetnek majd a díjbeszedônek. Így korrektebb lesz a fizetési rendszer, a lakosság pedig követni tudja saját energiafogyasztását, ésszerûbben gazdálkodhat az árammal.

Változtak a RENEL szolgáltatási tarifái is. Mindazoknak, akik április 15. után kötöttek szerzôdést új hálózati bekötésre, bôvítésére vagy leválasztásra, az új díjszabás szerint kell fizetniük. Akik április 15. elôtt váltottak engedélyt, és szerzôdésük június 30-ig érvényes, még régi áron fizethetnek. Ha az említett idôpontig nem végeztetik el a munkálatokat. a RENEL érvényteleníti a szerzôdést.

szk,vk

rendez az Erdélyi Magyar Civil Társadalom Székelyföldi Csoportosulása május 10-én, a csernátoni Múzeumkertben. A fórum témája: Az erdélyi magyar nép joga az önrendelkezéshez. Király Károly, a Székely Faluért Alapítvány elnöke és Fábián Ernô filozófus, aki Pesszimizmus, félelem és optimizmus a magyar történelemben címmel tart elôadást. Vitaindítóul Király Károlynak az Erdélyi Napló 9. számában megjelent Félelem nélkül címû tanulmánya szolgál.

Szombaton, május 10-én zárul a huszonkettedik Zenélô Temesvár elnevezésû fesztivál. Az idei rendezvénynek az ad megkülönböztetett jelentôséget, hogy egybeesik a Bega menti város Bánság Filharmóniája megalakulásának fél évszázados jubileumával. A fesztivált az Állami Operaházban — igazgatója a hosszú ideig Kolozsvárott tanárként és karmesterként is munkálkodott Ion Iancu —, valamint a Ion Vidu Zenemûvészeti Gimnáziumban rendezték. A nyitóhangversenyt, amelynek mûsorán többek között Beethoven, Sztravinszkij és Popovici mûvei szerepeltek, a Temesvárról származó, de jó ideje Németországban élô Alexandru S,umski vezényelte. Rajta kívül több, jelenleg Jugoszláviában, Svájcban és Ausztriában élô egykori temesvári vendég lépett föl.

(L. F.)

A Magyar népdalok és a Magyar népzene címû gyûjtemények tizennyolc darabja szerepel Georgescu Mária énekmûvész (mezzoszoprán) és Buzás Pál zongoramûvész kamarazene-koncertjének mûsorán, amelyet szombaton (május 10-én), 12 órai kezdettel hallgathatnak meg az érdeklôdôk a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A Romániai Magyar Zenetársaság szervezte elôadás a Kodály-év zenei eseménysorozatát kiegészítve, a márciusban Kolozsváron megrendezett Kodályemléknapok programjaihoz is kapcsolódik.

„Sajnálatos tény, hogy Kodály munkássága itt, Erdélyben még mindig visszonylag kevéssé ismert; ennek okai-elôzményei köztudottak, ezen a helyzeten azonban mindenképpen változtatni kell. Ezért is határoztunk úgy, hogy a zenetársaság hangversenyévadja keretében bemutatunk egy »koncertnyi« összeállítást a hallgatóknak — mondotta Buzás Pál. — A Magyar népdalok címû, Bartók és Kodály által közzétett tíz-tíz népdalfeldolgozást tartalmazó gyûjtemény (1906) elôszavában a szerzôk már felhívják a figyelmet arra, hogy célkitûzésüknek tekintik a népdal bevonását a koncertterembe, jelezve ugyanakkor azt is, hogy ebben a folyamatban a népdal lényegének semmiképpen sem szabad kárt szenvednie. A Magyar népzene tíz füzetének (1924-1932) feldolgozásai már távol állnak a kísérletezéstôl: a zeneszerzô itt már nagy mennyiségû dallamanyagból válogatott, a népdalokat meghagyva természetes egyszerûségükben, ugyanakkor nagyon igényes zongorakísérettel kiteljesítve ôket."

Érdekes, hogy a mûvei keletkezésével kapcsolatos mûhelytitkokról többnyire zárkózottan hallgató Kodály az 50. születésnapján, a Nyugat-barátok körében 1932 decemberében megrendezett elôadásában kiemelte a népdalfeldolgozások jelentôségét az irodalmi ihletésû megzenésítések felé vezetô jelképes zeneszerzôi úton: „Akik megpróbáltak magyar dalt írni, majdnem legyôzhetetlen nehézségekkel találták magukat szemben. Az út hosszú volt: meg kellett írni és meg kellett tanulni a népdal formakincsét, és csak azután lehetett óvatosan megkísérelni nem magyar versformájú versre is olyan dallamot írni, amely nem ellenkezik a nyelv természetes dallamirányával. Így hát, bármilyen valószínûtlenül hangzik is, együgyû magyarok énekeibôl kellett elsajátítani, hogyan lehet megzenésíteni a magyar irodalom egy-egy alkotását."

Georgescu Mária és Buzás Pál Kodály-koncertjére szeretettel vár minden érdeklôdôt a Romániai Magyar Zenetársaság és a soros házigazda:

Benkô Judit

A kárpát-medencei általános iskolák, gimnáziumok, 8 osztályos zeneiskolák, zenelíceumok és szakközépiskolák II. budapesti találkozójáról kérdeztük Boér Máriát, a kolozsváriak szervezôjét, rendezôjét, mindenesét a rendezvényrôl, amelyen elôadások, nyílt leckék, népi ihletésû pedagógiai mûvek és díszhangverseny is elhangzott.

— Másodszorra rendeztük meg a kárpát-medencei zeneiskolák találkozóját, amelyet a Magyar Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Fôosztálya, személy szerint dr. Kulcsár Szabó Ernôné fôtanácsos, másrészt a Magyar Kultúra Alapítvány, a Soros-alapítvány és a Kodolányi-alapítvány finanszírozta.

— Kik vettek részt a rendezvényen?

— Kolozsvárról a zenelíceum, a 8 osztályos zeneiskola, a Waldorf Iskola, a Corvineum Alapítvány zeneóvodája, a kolozsvári Tücsök mellett a nagyváradi Mûvészeti Líceum, az Ungvári Csajkovszkij Zeneiskola, a Budapesti Bartók Béla Szakközépiskola és az Óbudai Népzenei Iskola. Bartók Béla népdalfeldolgozásait adtuk elô a magyar, román, szlovák, rutén, szerb népi forrásokkal együtt. Vokális eredetû feldolgozások esetében ez csak nemzetközi részvétellel lehetséges. Sikerült kapcsolatot teremtenünk az Óbudai Népzenei Iskolával, segítségükkel a jövôben lehetséges lesz Bartók gyûjteményébôl a török és arab hangszeres népzene bemutatása is. A népi forrásokat Lampert Vera: Bartók népdalfeldolgozásainak forrásjegyzéke címû munkája alapján idéztük.

— Kik készítették fel a résztvevôket?

— A kolozsváriakat Popescu Tier Enikô, Papp Tibor, Guttman Emese, Jidav Maria, Dan Judit, László Bakk Anikó, a nagyváradiakat Fekete Erzsébet, Rezig Gyöngyvér és Parlagi Ildikó.

— A húsz mûsorszámból álló program körültekintô, gondos válogatás eredménye. Folytatást feltételez... Hogyan tovább?

— Anyagiakon múlik. Sikerül-e úgy kiszélesíteni-bôvíteni a rendezvényt, hogy felnôttek is részt vehessenek rajta? Tanulás szempontjából is jó lenne vetélkedôt megszervezni a diákok között.

(Kóródy)

Beláthatatlan mélységekig örvénylik a vita a román-ukrán alapszerzôdés kapcsán, és amint várható volt, teljes pompázatában megmutatkozik a kétféle mérce alkalmazása. A román-magyar alapszerzôdés szerkesztése közben a magyar kisebbség részérôl elhangzottak, ugye, túlzott követelések, irredenta törekvések, rasszista megnyilatkozások, eszméletlenül radikális vágyálmok, és még folytathatnánk a jelzôk idézését, amelyeket a román politikai kaszt pufogtatott egészen az 1201-es ajánlás kiheréléséig. Most pedig ugyanazok vagy még igényesebb elvárások természetszerûek, sôt túl szerények ahhoz képest, hogy történelmileg mennyire jogos területi követelésrôl mond le a román kormány a békesség (és a NATO) kedvéért.

Adrian Severinnek nehéz a dolga ezekben a napokban. Még azok is, akik egyébként neki drukkolnak, a látszat kedvéért szúrós kérdésekkel támadják, amelyek között az enyhébbek az Ogyesszáig eltolható határt emlegetik. Az egyik éjszakai teleferében csak úgy szabadulhatott a szorító sarkából, hogy a külügyéri megfontoltságot félretéve, nevén nevezte a gyermeket: Uraim, manapság nem mûködnek azok az eszköközök, amelyekkel 1918-ban megvalósult a nagy Románia. Ma nem lehet szuronyt szegezni, hanem a diplomácia eszközeivel lehet célt elérni. Akkorát, amekkorát lehet...

És kifejtette, hogy mostanában nincsenek abszolút nyertesek és abszolút vesztesek, a tárgyalások addig folytatódnak, amíg a felek nagyjából egyformán nyernek, illetve veszítenek. Minden félnek adnia kell valamit ahhoz, hogy nyerjen valamit. A diplomáciának az a feladata, hogy a kompromisszumot optimalizálja: ne adjon többet a kelleténél, de kevesebbet sem, mert azzal nem ér el célt. A kelleténél kevesebb engedmény olyan mint a kidobott pénz. És szintén kidobott pénzhez hasonlítható az engedmény, ha megkésik. A várható nyereség lehetôsége közben elúszik.

Adrian Severin sokszor találja fején a szöget. (Pontosabban: ritkán üt mellé.) Ez az okfejtése pedig maximális telitalát. Tökéletesen illusztrálja a Bolyai Egyetem esetét is.

A teremtés kezdetén (1989 decemberében) létezett a sötétségbôl örökölt Universitatea din Cluj-Napoca. Ebbôl az akkori román diplomácia a világért sem engedett volna optimális jottányit sem az optimális idôben. Még annyit sem, hogy legalább visszatérjen a demokratikus ceaus,izmus kezdetén használt Babes,-Bolyai Egyetem nevére. Aztán jókora fáziseltolódással észbekaptak, hogy nyugati magyar körök adományokkal segítenék az egyetemet, ha annak némi magyar vonatkozása is volna, mire egybôl elôkerült a régi pecsét. Idôközben azonban az adományok elsinkófálása körüli botrányok világhírt öltöttek, és az adakozók erôsebb garanciákat kértek arra vonatkozóan, hogy küldeményeik nem siklanak mellékvágányra. Kellett volna egy olyan pecsétes fogadólevél, amelyen a Bolyai Egyetem neve szerepel.

Az optimális idôben meghozott optimális engedmény eredménye az lett volna, hogy most Kolozsvárnak lenne két, gazdagon felszerelt egyeteme: A Babes, és a Bolyai. És mindkettô a román államé lenne, mert hiszen a határon átvinni egy kémcsövet is képtelenség, ha az a kincstárhoz tartozik. (És mellesleg a romániai magyarság is vigyázna a Bolyai eszköztárára.) Az a hajó elúszott. A Babes,-Bolyai névhez való visszatérés tehát ablakon kidobott pénzhez hasonlítható, mert késôn jóváhagyott, túl kis engedmény volt.

Nemrégiben megpróbálták visszanyerni a veszteséget. A kolozsvári egyetem nevéhez hozzáragasztották a multikulturális jelzôt. Most felvetôdik a kérdés: ez az engedmény idejében történt-e, és kellôen nagy ahhoz, hogy elérje célját? Vagyis besegíti-e az országot az euroatlanti testületekbe?

Tartózkodjunk a jóslatoktól. Majd elválik Madridban. De abban bizonyosak lehetünk, hogy ha Románia felvételi vizsgája hely nélkül sikerül, akkor majd késedelem nélkül megmutatkozik a törekvés a kidobott pénz visszanyerésére, arra, hogy a Multikurális Babes,-Bolyai Egyetem mielôbb visszanyerje a sokoldalúan fejlett szocializmusban elnyert nevét: Universitatea din Cluj-Napoca. Mit sem törôdve azzal, hogy a Piripócsi Magdolnát elég körülményes Nyugaton bemutatni. És mellôzve Adrian Severin figyelmeztetését, amelybôl világosan kiszûrhetô a tanulság: elfogadhatóan jelentôs és a kellô idôben meghozott engedmény, például a Bolyai Egyetem névvel Madrid elôtt megrendelt pecsét nélkül a második hullám meglovagolása is kétségessé válik.

Nits Árpád

Felség, immár esztendônként, úgy tél végén Rád emlékezik a város, sôt, ahogy mondani szokás, még rá is tett egy lapáttal a mondásra, miszerint „Meghalt Mátyás — vele az igazság". Az ünnepségek ama bizonyos igazság körül folytanak, mert a város minden nemû, rendû, rangú és nyelvû polgára azt keresgéli és hajtogatja mindegyre. Keresik igazukat perlôs papírjaikkal a volt háztulajdonosok, még a telekkönyvi bizonylatok hamujával is. Az egyházak nem is házaikat kérik, hanem volt tulajdonukat, de a fohásznak nem akar foganatja lenni. Nagyon sok keresô, Felség, iskoláért hadakozik, hogy legalább annyi lenne nekünk alsó és felsô szinten, amennyi volt. A heves keresésében az igazságnak ramazuris, tülekedéses incidensek is megesnek annak okán, ki legyen az oskolamester, az RMDSZ vagy az RMPSZ?

Névnapod ünneplése, Felség, folyt a rádióban is, nem csak az újságban. Jóságodhoz híven a rádió színházjegyet ígért annak, aki eltalálja, mi a címe s ki jelenttette meg elôször nyomtatásban azt a históriát, miszerint megbüntetted bírónkat, mert ingyenért vágatta-hordatta a tûzifát még veled is. Ezt nem jól tetted, Felséges Uram, mert az népünnepély volt. A bíró akkor alkotta meg a közmunka fogalmát, általa a díjtalan fizetségét, aminek alkalmazása éveken át tengette mezôgazdaságunkat, ami a nagyipart tartotta fenn. Ó, kegyes Úr, ne szállj le talapzatodról megbüntetni az önzetlen, a lábaidnál sáncot hányó munkásokat. A sánc ugyanis nagynemzeti lövészároknak készült kincstári pénzeken. Ne büntesd a lapátoló munkásokat, mert ténykedésük egyszerû kenyérkereset, még a kiötlônek is. Ez utóbbi pátoszteremtô mûködésére névnapod alkalmából híreli városunk lapja az elismervényt: „az eddigit menesztették, az új elnök jöve". Hogy Te, Felség, össze tudtál mûködni még az RNEP-pel is?! Érthetô, Felség, hogy az események forgásában, nyomasztásában és ünneplésében elkerülte figyelmed szerkesztôtársunk hétköznapi cikke, mi nem csak városra, legalább megyére szóló. Az íratik benne: „Goia Ioan, a Piacfelügyelôség igazgatója szerint annak idején a városi tanács jóváhagyásának köszönhetôen születhetett meg az a rendkívül furcsa privatizáció, amely estérôl reggelre egy kereskedelmi társaságnak ingyen sok milliárdot érô épületet juttatott". Az ingyendíjról már szóltam neked, hogy annak okán megbüntetted a bírónkat. Most nem térek ki rá újfent. Lássad, Felség, a huncutságot; a Miklós-napi virgácsaidból az ülésezôk seprût kötöttek, amivel a mézet, tojást, túrót és szalonnát áruló pórnép a vásárcsarnokból kikotortatik. Igen, mert kell a hely a marketnek meg a kacsának, amit McDonaldsnak mondanak. Ne engedd, Felség, Csáky szalmájává tenni a zakotás pórnép vásárcsarnokát, tedd a süllyesztôbe a sánccal együtt.

Szentelj helyet nekünk, Felség, a város minden terét, parkját elôzönlô talpalatban, hogy közadakozásból teret hozzunk létre, melyen egy valóságos szimbólum, az akasztófa leend. Ezen turisztikai nevezetességünkön akár koplász színészek három mûszakban mutatványokkal kedveskednének valutás vendégeinknek. A lejre devalvált összeggel a pórnép orvosságot vásárolna a patikai ceh mián, s hogy utózöngém méltán döngedezzen városunk Rima együttesének húrjain.

Cserés Ferenc

...mintha csak egy magas torony ablakában... szédülô fejjel, hatalmas harangok zúgásában, és kéz nélkül, megkapaszkodni képtelenül, s vakon is mintha; és ötször, tízszer körbeforgatva, veszett harangzúgásban, a „Lépni!" parancsszónak már-már engedelmeskedve ösztönösen, ám -

a halálon még innen, de túl már egy embernyi élet felén, sokasodnak a kérdôjelek, csendesen, konokul; s ha van, minden egyes felelet újabb bizonytalansággal gyötör, szül újabb kérdôjeleket. Láttató fényes szelek futnak olykor át a tájon... mintha filmet néznék: lecsukott szemhéjaimra, belülrôl, rávetülnek arcok, ezüstös emlékek. Az elmúlt idôk szapora tüzei lobognak távolról felém, s egy-egy he-ves, fényes fellobbanásban már tisztán látom: megtett utam könyörtelenül szembejön velem...

hát így, a halálon még innen, de túl már egy embernyi élet felén, mintha csak magas torony ablakában, kapaszkodó kéz nélkül, szédülô fejjel, zúgó harangok között, ezerszer körbepörgetve, már lépésre emelt jobb lábbal... Így mindennap... Már mindennap csak így...

Molnos Lajos

Egy ország imázsát, hangulatát a sok ezer település összképe adja, az emberi környezet, amivel a látogató, a turista találkozik. A természeti adottságok nagy jelentôségûek, de az emberi tényezô hiánya a legcsodálatosabb látványt is elsilányítja. Turisztikai szakemberek szerint Románia, természeti adottságai alapján, Európa élvonalába emelkedhetne, ha bizonyos feltételeknek megfelelne. Itt olyan felsorolás következne, amelyet mindannyian ismerünk, s amelyet különbözô okok miatt az ország eddig nem tudott teljesíteni. Ez a települések tisztaságát, rendezettségét, civilizált arculatát jelenti, ami azt feltételezi, hogy mindennek gazdája legyen. Az önkormányzat valóban kormányozhassa szûkebb felségterületét, neki lehessen elsôdleges szava eldönteni, hogy mikor mennyi pénzre van szüksége...

Sokszor elhangzott már: Romániában nem mûködnek a helyi önkormányzatok. A mindenkori hatalom gondosan vigyázott arra, hogy a létezésüket biztosító pénzalapok Bukarestbôl érkezzenek, ott határozzák meg, hogy a megyék mekkora támogatásban részesüljenek. Az elmúlt hét évben a pénzelosztás kritériuma egyszerû volt: amelyik megye a nagyobb kormánypártra szavazott, az kapta a pénzt. A moldvai megyék vitték el a pálmát, az aprópénz Erdélynek jutott, itt is a Székelyföldnek a legkevesebb...

A közpénzek újraelosztása rendszerint gyanúra ad okot. Azok osszák, akiknek ehhez a legkevesebb közük van. A szabad választások után létrejött tanácsok, polgármesterek tanácsüléseken osztják a semmit, mert nekik már csak az jut. A polgármesternek nincs pénze útjavításra, szemételhordásra, beruházni nem tud. A falusi településeken levágják a közvilágítást, megszüntetik az autóbuszt. Ilyen körülmények között merô illúzió az adókkal kizsigerelt polgároktól várni a közadakozást, ha utat, hidat kell javítani, iskolát tatarozni... A nemzetgazdaság helyzete és az adóbevételek között nyilván szoros az összefüggés, ez viszont nem jelentheti azt, hogy a kevés pénzbôl az önkormányzatoknak jusson a legkevesebb, s az államháztartás ellenôrizetlenül túlköltekezzen.

Az új kormány egyelôre ilyen téren sem oldott meg semmit. Talán lesz annyi ereje, hogy immár a magyarok lakta települések is súlyukat megilletô módon kapjanak költségvetési támogatást, hogy a magyar polgármestert ne rúgják ki a megyei tanácstól, ha pénzért kilincsel. Közben továbbra is az állam a mindenes: ô szedi be a pénzt, és ô osztja a kártyát. Kinek jót, kinek rosszat... Abban sem lehet reménykedni, hogy a szükséges törvénymódosításokkal egybôl kialakul a helyi autonómia. A mai kormánypártok sem mondanak le egykönnyen a temérdek pénzrôl, az újraelosztás lázas örömérôl. Nehezen hihetô, hogy a megszerzett, zsíros minisztériumi állásokat önkéntesen visszamondanák az államháztartási reform elvárásai szerint, és elbocsátanák a túlméretezett szakminisztériumi hivatalnokgárdát, illetve úgy karcsúsítanák a közhivatalokat, hogy kevesebb, de jól felkészült emberrel eredményesebb munkát végezzenek. Az állami költekezés csökkentése nélkül — ide értendô a ráfizetéses állami vállalatok fölszámolása is — nem lehet pénzt megtakarítani, hogy több jusson a helyi önkormányzatoknak. Ha a kereskedelmi társaságok pénze helyben maradna, s csak bizonyos százaléka jutna föl Bukarestbe, egybôl meg lehetne oldani tengernyi olyan gondot, ami emberbaráttá tenné településeinket.

Románia imázsa a legeldugottabb faluban kezdôdik, ahol nincs ivóvíz, nincs járható út, nincs telefon... Ez az imázs nagyvárosaink szeméttengerében folytatódik, ahol a közterületnek, közintézménynek nincs gazdája. Mi még ott tartunk, hogy a miniszter próbálja megmondani, melyik faluba kell aszfaltút, holott ezt a helyi tanácsba megválasztott János bácsi összehasonlíthatatlanul jobban tudja. S nagyon örülne neki, ha a különbözô útadókat a kis sáros közök rendbetételére lehetne fordítani: ne Focs,ani fôterét aszfaltozzák aranyosszéki autósok adójából!

Ha a falusi polgármester és a miniszter is azzal foglalkozhatna, amire leginkább szükség van, nône mindkettôjük szavahihetôsége.

Makkay József

Drága mama!

Szerencsésen megérkeztünk, a tenger rázott, de nem jobban, mint a hazai utak. Mindannyiunkat ide délre, az arománok közé irányítottak. Akik igazi rokonokként fogadtak: rögtön azt kérdezték, van-e dolcsi, márka? Különben ezen a vidéken nagyon fejlett a magánkezdeményezés. Például teljesen privatizálták a fegyver- és municióraktárakat. A piacon legkelendôbbek Albano és az albán konyak. Utóbbiból jól tennéd, ha küldenél nekem néhány üveggel, mert sosem lehet tudni... De vigyázz, ne Napocát, mert mi itt most nem lehetünk latinok! Rengeteg a szkanderbégetô birka, nem is csodálom, hogy annak idején ôseink a nyájakkal innen egészen a Kárpátokig mendegéltek. Vissza csak mi jöttünk most, ezért a napi harminc dollárért. De a négermunka, amit végzünk, nincs megfizetve. Bezzeg a francia, az olasz, a spanyol nátósnégerek, hozzánk képest, valahol a békés északon vitáznak! Dolcsevitáznak. Nekik szabad, mert ôk... Na, de azért nem panaszkodom. Mert vagy lesz nekünk NATO, vagy lesz ná, tu! Addig is mindent hitelbe veszek. Csak a lélegzetet nem. Azt szaporán kapkodom, mert valakik megint golyós üzenetet küldtek ide, a sátrunkba! Erre illik sürgôsen válaszolni, bármennyire is smucigok azok a nyugatiak, és minden tölténnyel elszámoltatnak! Azért tartanak bennünket rövid gyeplôn, nehogy túl sokan akarjuk itt fenntartani a békét. Szóval, ha a következô levelem késik, az csak a töltényhüvelyek keresése miatt lesz. Azt a feladatot sem lehet félvállról venni, mert mi itt egy nációt képviselünk. Légy büszke rám, ölel fiad, Juon.

U.i.: Misszióm idején fedônevem: Ö. I. B. De ez maradjon köztünk!

Ilmenau csak egy keletnémet kisváros a többi közül. Mégis több mint egy hétre a világ közepévé vált. A mûszaki egyetemérôl és Goethérôl híres településen ugyanis harmadik alkalommal szervezték meg a Nemzetközi Diákhetet. Mivel a 300 résztvevô közül azok közé tartoztam, aki úgyis elaludtam a keddi workshopom kezdetét, a házigazdám, Oliver (nem Kiss) bentlakásbeli szuper számítógépén helyet kaptam egy rövidke cikk megírására, Oliver pedig örvend, hogy írok róla, annak ellenére, hogy nem sokat fog érteni az írásból.

Ilmenauba jövet már a vonaton találkoztam egy lengyel és egy ukrán képviselôvel. Kiderült, hogy közös kolozsvári ismerôseink vannak. Annak ellenére, hogy a diákhét már egy napja megkezdôdött, a szervezôk az állomáson „személy"(es) gépkocsival vártak. A „szegény" német diák hamar magyarra váltotta a szót: félig német, félig magyar családból származott. Mindenesetre „kemény" a magyar képviselet itt: az anyaországból, Erdélybôl és a Felvidékrôl kb. harmincan vagyunk.

A bejelentkezés simán ment, csak négyszer kellett nevemet, címemet és szülôországom nevét írásba adni. Ugyanakkor két kirándulásra, egy nemzetközi utcai partira, és egy maszkos játék estére iratkoztam csak fel. Viszont a vacsoráról elkéstem. A menza elôtt berendezett információs csomópont tarkállott a színes bôrû afrikai utcai zenészektôl, a kis növésû kínaiak izgatottan forogtak, az orosz lányokat pedig hamar fel lehetett ismerni hosszú szôke hajukról és kék szemükrôl. Az olajbogyó színével vetekedô lányt jól helyeztem el magamban földrajzilag: Libanonból érkezett. Sok a szôke, kék szemû, germán vagy szláv típusú ember. Róluk kiderül, hogy Fehéroroszországból, Finnországból, Hollandiából érkeztek. A portugálok pedig külön fejezetet érdemelnének. Fekete, bô lebernyeggel takart egyenruháját egyikük sem veti le. Csoportosan énekelnek és különcködnek. És sokat isznak, ahogy az késôbb kiderült.

A program zsúfolt, viszont mindig akad hely a bulizásra. És a campusban öt-hat klub, vagyis kocsma van. A hangulatosan berendezett helyiségeknek a tömbházak szerint adták az eléggé unalmas neveket. Így van BD, BC kocsma is. A sör pedig állandóan folyik, a DJ pedig minden kért zenét lejátszik. Egyik este például román zenére táncoltunk.

Amit viszont nehezen tudok megszokni, az a szuper fürdô. Nem is a fürdô, hanem a zuhanyozó. Ilyet Kolozsváron sem láttam, mármint szállodában, nemhogy a Hádesz büszkélkedhetne vele. El is határoztam: lefényképezem, s otthon kiakasztom egy bentlakásbeli fürdôszobában. Posztert készítek belôle, ha már az eredeti elérhetetlen.

Most mennem kell. Tizenkét óra, és nyit a kajálda. Remélem, nem kínai kaját fogunk kapni újra, rákkal és csigával fûszerezve.

Vass Enikô

A politika: egyfajta életmód — errôl gyôzôdhettem meg háromnapos fôvárosi látogatásom során, ahol hivatásos politikusokkal, szenátorokkal, képviselôkkel, sôt, magával az államelnökkel is találkozhattam.

Arról is meggyôzôdhettem, hogy a Cotroceni-palotába könnyebb bejutni, mint a parlament épületébe. Ahhoz pedig, hogy élôben láthassam Cataramã urat, vagy hallgathassam Dumitrescu honatya hôbörgéseit, ott-tartózkodásom idejére meg kellett válnom személyimtôl, fényképezôgépemtôl, riportermagnómtól, sôt, még kulcscsomómtól is (mese nincs, féltik az urakat). Volt alkalmam látni, hogy a szenátusban a hangulat olyan, mintha az urakat találomra az utcáról gyûjtenék be, s öltönybe öltöztetve odatennék ôket teljesen érdektelen szövegeket hallgatni. Ilyenkor segít egy kis szunyókálás, zenehallgatás, olvasás. Azt is hallottam, hogy vannak alkalmazottak, akiknek az a feladata, hogy az elôtérben lézengô és a büfé környékén traccsoló parlamenti tagokat betessékeljék a székek közé, hiszen ahhoz, hogy jogerôs legyen a szavazás, meg kell lennie az ötven plusz egy százaléknak.

A Cotroceni-palota egészen más: mindenki kedves, közvetlen és fiatal (35 éven aluli), minden szép és jó. A ház ura is egyenlô partnerként kezel, örül, hogy egyre több fiatalt vonz a politika, meg hogy az emberek kezdenek nyíltan beszélni a problémáikról. Végül is ez jelenti az igazi demokráciát — mondja ô, az államelnök. A kérdésre, hogy mi a véleménye az önálló Bolyai Egyetem újraindításáról, azt mondta, hogy kell is, de nem is. Azzal ugyanis tökéletesen egyetért, hogy egy olyan nagyszámú közösségnek, mint a romániai magyarság, kell egy önálló egyetem, de azt nem kedveli, hogy ezen követelésünkhöz erôszakosan ragaszkodunk, fôleg a történelmi múltra hivatkozva. A kolozsvári egyetem szétválasztását pedig egyáltalán nem tartja helyénvalónak.

Kell, de mégsem, mintha ez lenne a politika lényege.

Tófalvi Zselyke

A román-magyar határ menti együttmûködés támogatására irányuló több programról írt alá szerdán megállapodást Bukarestben Nicolae Noica közmunkaügyi és területfejlesztési miniszterrel Karen Fogg asszony, az Európai Unió bukaresti képviseletének vezetôje. A hét program összesen 5 millió ECU (mintegy 6 millió dollár) térítésmentes segélyt jelent, amelyet a román fél hasonló összeggel egészít ki. A terveket három év alatt, 1999. december 31-ig valósítják meg.

Ezek között szerepel a Szatmár megyei Pete községnél lévô határátkelôhely korszerûsítése, az áradások megelôzése a Körösök medencéjében, s egy tanulmány elkészítése a két ország közötti határ menti együttmûködésrôl. Egy további terv a román-magyar határ illegális átlépése közben elfogott idegen állampolgárok megfelelô elszállásolására szolgáló központ létrehozását irányozza elô Arad közelében. A román fél a rá háruló pénzügyi rész mellett biztosítja a kivitelezéshez szükséges személyzetet és felszerelést is.

A román-magyar határ menti együttmûködési program a maga nemében az elsô Romániában, és az Európai Unió azt reméli, hogy mintául és ösztönzésül szolgál majd más, nehezebb feladatok megvalósításához — mondta az aláíráskor Karen Fogg asszony. Nicolae Noica román közmunkaügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a kormány különleges figyelmet fordít a szerdán aláírt program megvalósítására, mivel a két ország közötti határ új lehetôségeket kínál mind a határ menti együttmûködésre, mind a térség gazdasági és szociális fejlesztésére.

A határon fizetendô 250 százalékos benzinilleték ellen a magyar külügyminiszterhez is beadvánnyal fordult Atzél Ferenc, az Erdélyi Magyarságért Alapítvány ügyvezetô titkára és dr. Kreczinger István, a Bocskai Szövetség elnöke. Válaszában Kovács László ismertette közbenjárását a román kormánynál, valamint azt, hogy az utóbbi idôben engedmény történt a benzinilleték kivetésében: évi négyszeri határátlépéskor eltekintenek tôle. Okos Márton, aki a Bocskai Szövetség elnöksége részérôl a magyar külügyminiszter válaszát szerkesztôségünknek elküldte, hozzáfûzte, hogy szerinte indokolt lenne az illeték csökkentése 100 százalékra, mert a benzin ára csak fele a nyugatinak, és csak azokat kellene sújtani vele, akik feltehetôen üzletelés céljából havonta többször átkelnek a határon.

A fôvárosi gépkocsivezetôk szakszervezete tüntetést jelentett be május 15-re, amelyben az útadó eltörlését követelik. A megmozdulásra akkor is sor kerül, ha a kormány közben visszavonja vagy enyhíti az intézkedéseket. A tüntetôk követelései között szerepel az is, hogy a hajtási jogosítványok érvényességét 20 évre állapítsák meg, továbbá az, hogy a szállításban dolgozókat sorolják a II. munkacsoportba.

A gépkocsivezetôk szakszervezete május 14-én dönt arról, hogy a tiltakozó megmozdulást más városra is kiterjesztik-e.

A tanügyi törvény és a földtörvény módosításait maximum három heten belül véglegesítik — mondotta Victor Ciorbea, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Vezetô, Koordinációs és Ellenôrzô Bürójának (VKEB) ülése után.

A bankokkal kapcsolatos törvénycsomagot illetôen a miniszterelnök rámutatott, hogy ezeket a vasárnapi kormányülésen vitatják meg, mivel még nem kapták meg a Törvényelôkészítô Tanács véleményezését.

Ugyancsak a vasárnapi kormányülésen fogadják el a reformmal kapcsolatos utolsó szabályozó rendelkezéscsomagot úgy, hogy ezek május 30-ig a parlament rendelkezésére álljanak.

A kormánykoalíció konzultatív tanácsának ülése után Victor Ciorbea kormányfô kijelentette, hogy nincs kizárva az RHSZ új igazgatójának megnevezése a hét végéig.

Hangsúlyozta, a titkosszolgálatokban eszközlendô változások úgy kell végbemenjenek, hogy ezek összeférhetôek legyenek a hasonló nyugati és fôleg a NATO tagállamaiban mûködô intézményekkel.

A kormányfô nem nevezett meg egyetlen személyt sem az RHSZ igazgatói tisztségére, rámutatva, hogy ennek kijelölése Románia elnökének a hatáskörébe tartozik.

Csütörtök délután háromnapos látogatásra Bukarestbe érkezett Jean-Luc Dehaene belga kormányfô. A repülôtéren tett nyilatkozatában a vendég, akit Victor Ciorbea kormányfô fogadott, azt hangsúlyozta, hogy Belgiumnak fontos szerepe lesz abban, hogy Romániát közelítse a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, amelyeknek Brüsszel a székhelye, és kifejezte reményét, hogy látogatása hozzájárul a kétoldalú kapcsolatok erôsítéséhez. Dehaene kiemelte, hogy látogatására az 1996. évi választásokat követô változások után került sor. Dehaene személyében 30 éve elôször jár belga kormányfô Romániában.

A hét elején Romano Prodi olasz kormányfô tett villámlátogatást Bukarestben, ugyancsak országa támogatásáról biztosította Románia törekvéseit a NATO-tagság mihamarabbi elnyerésére — olasz kormányfô is jóval a '89-es fordulatot megelôzô idôszakban járt utoljára Romániában.

A demokrata párti Corneliu Ruse kezdeményezésére a parlament hírszerzô tevékenységet ellenôrzô bizottsága albizottságot hozott létre, amely kivizsgálja Mãgureanu hét évi tevékenysége alatt kibocsátott rendelkezéseit és utasításait. Az albizottság elsôsorban arra kíváncsi, milyen szervezési utasításokat adott ki a hírszerzôk vezetôje, továbbá arra, hogy kiknek a lehallgatását rendelte el. A háromheti vizsgálat eredményérôl jelentésben számol be az albizottság.

A Rompress jelentése szerint nagy felháborodást váltott ki az egészségügyi miniszternek az a javaslata, hogy adózzák meg az orvosoknak adott hálapénzt. A miniszter indoklása szerint így nem kellene rettegni az orvosoknak a feljelentôktôl meg a rendôri zaklatástól.

Constantin Bãlãceanu-Stoinici akadémikus, a Nemzeti Liberális Párt Tiszteletbeli Tanácsának elnöke, a párt sajtóértekezletén nyílt levélben támadta a miniszter indítványát, mondván, hogy a hálapénz törvényesítésére még a fanarióták sem vetemedtek.

Az akadémikus másként látja megoldhatónak az egészségügy kérdését: emeljék az orvosok fizetését és dolgozzanak ki betegbiztosítási rendszert, különben nem lehet biztosítani a megfelelô betegellátást.

A hálapénzhez nyúlni hálátlan dolog.

A tanítóképzôk végzôsei nem kihelyezések, hanem versenyvizsga által foglalhatják el helyüket a tanügyben. A meghirdetett helyekre elsô sorban azok nyernek kinevezést, akik elérték a vizsgán a hetes osztályzatot; aztán kerülnek sorra azok a tanítóképzôt végzettek, akik vizsgaeredménye az ötös és hetes osztályzat között található, de abban a városban laknak, ahol betöltetlen tanítói-óvonôi állás található. A tanügyminisztérium ezzel a módszerrel próbálja drasztikusan lecsökkenteni az óvódai és elemi iskolákban tanító, csak érettségivel rendelkezô helyettesek számát — közölte csütörtöki sajtóértekezletén Florin Diaconescu tanügyi államtitkár.

A szenátus jóváhagyta azt a kormányrendeletet, amely ötven százalékos házépítési kedvezményt elôlegez azoknak, akik a Mócvidéken dolgoznak, és közép-, illetve felsôfokú végzettségûek. A kormányhatározat arra lenne hivatott — közli a Mediafax —, hogy a lehetôségekhez mérten megakadályozza az Erdélyi-szigethegység lakóinak elvándorlását.

Románia NATO-betagolódásának költségei évi 272 millió dollárba, 1999 s 2009 között összesen 2 994 millió dollárba kerülnek egy védelmi kutatóintézet csütörtökön, a fôvárosi Euroatlanti Központban ismertetett tanulmánya szerint.

Ebbôl az összegbôl 1866,4 millió dollár a katonai átszervezés költsége, a többi a NATO-költségvetéshez való hozzájárulás (330 millió dollár) és a megkövetelt teljesítmény eléréséhez szükséges kiadás.

Az egész katonai gépezet modernizálása ebben az idôszakban 8,87 milliárd dollárba kerül majd a felmérés szerint. A tanulmány szerint a csatlakozási költségeket részben a költségvetés, részben nemzetközi támogatás révén biztosítanák.

A Tanügyminisztérium benyújtotta a parlamentnek azt a javaslatcsomagot, amely a tanügyi törvény kisebbségeket érintô paragrafusainak módosítását irányozza elô. E javaslatcsomagból Béres András oktatásügyi államtitkár csütörtöki sajtóértekezletén — többek között — az alábbi témákra tért ki: az az egyetemre minden magyarul tanult tantárgyból anyanyelven lehet majd felvételizni; a szakiskolákban magyarul is lehet majd tanulni; a román nyelvet és irodalmat nemcsak az elemi iskolában, hanem öt-nyolcadik osztályban is a román osztályokétól eltérô, külön tanterv alapján fogják tanítani a kisebbségi tannyelvû oktatásban.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]