1997. május 10.
(IX. évfolyam, 104. szám)

Pénteken délután 2 és 4 óra között szokatlan látványban volt részük a járókelôknek a polgármesteri hivatal épülete elôtti járdán: egy asztal, három szék és több tucatnyi sorára várakozó ember. Nem valamiféle anyagi segélyért álltak, hanem Eckstein-Kovács Péter szenátor osztotta szaktanácsait. Az RMDSZ-es honatya szokásos heti fogadóóráját kényszerült a szabad ég alatt megtartani. Miért? Hadd mondja el ô:

— Törvény írja elô, hogy a helyi tanácsnak, illetve a prefektúrának egy hetven négyzetméteres szenátori irodát kell biztosítania. Lévén közismert a polgármesterrel való nem túl jó viszonyom, én kezdettôl fogva a prefektus úrhoz fordultam, hogy biztosítsa számomra a berendezett irodát. A prefektus tudomásomra hozta, hogy nekik nincs erre megfelelô helyiségük. Én '97 januárjában hivatalos megkereséssel fordultam a polgármesterhez, aki két hónap múlva válaszolt beosztottja révén, hogy a kérést nyilvántartásba vették, és majd, ha lesz rá lehetôség, intézkednek. Így gyakorlatilag fél éve nem tudom ellátni egészében mandátumomat, mivel a szenátus szabályzata szerint jogom van három alkalmazotthoz, akiket különben felvettem, és egy irodához. A szenátus fizetne lakbért, telefont, egy csomó juttatást. Ezenkívül a választási kampány során én azt is ígértem, hogy olyan szenátusi irodát fogok fenntartani, amely a hét öt napján az ügyes-bajos dolgaikkal bajlódó, kérdéseket feltevô emberek rendelkezésére áll. Ellenérvként elhangzott, hogy a honatyák egy része pártszékházakban kapott helyiséget. A mi esetünkben, mivel a két képviselônk ezt már megtette, nekem erre fizikailag nincs lehetôségem. Azonkívül meggyôzôdésem, hogy a szenátori irodának a város egy forgalmas pontján kell lennie, ahol sok olyan ember is megfordul, akinek fenntartásai vannak egy pártszékhellyel kapcsolatban. Én ragaszkodom jogomhoz, és kénytelen voltam ehhez a módszerhez folyamodni.

Eckstein-Kovács Péter figyelemfelhívásnak szánta akcióját, és ez, a látottak alapján — lásd képünk —, sikerült is. Tisztában van azzal, hogy ügyének rendezése elhúzódik, ezért következô fogadóórájának továbbra is az RMDSZ székházában szorít helyet. Pénteken a helyi önkény elleni tiltakozás gyönyörû napsütésben, érdemleges rendbontás nélkül zajlott le.

Ördög I. Béla

Szokványos telekkoncessziók, lakásügyek, bizonyos összegek kiutalása a helyi költségvetésbôl alaposan indokolt esetekben — ilyen kérdések uralták a péntek délutáni városi tanácsülés napirendjét. Élénk vitát váltott ki viszont az a határozattervezet, melynek értelmében a helyi tanács tíz évre társult volna a Diákmûvelôdési Házzal. A polgármesteri megokolásban olyan látványos érv szerepelt, minthogy ez az egyetlen lehetôség a negyvenéves épület javítási költségeinek a fedezésére. Az ellenzék elvetette a javaslatot, mondván, hogy az épület a tanügyminisztérium tulajdona, a város nem rendelkezhet felette, s az egységpártiak célja különben sem a diákok vagy a mûvelôdési élet megsegítése, hanem az, hogy ily módon jussanak a terem használatához. Még egy említésre érdemes, zátonyra futott javaslat: az állatklinika szomszédságában húszéves bérlettel olyan központ létesítése, ahol a kóbor kutyák ivartalanítását vagy sterilizálását végeznék. Viszont elfogadták a lóversenypálya létrehozásának az ötletét. Az ügetôversenyek színhelye a Györgyfalvi negyed végében lesz, és a fogadások nyereményébôl természetesen a helyi tanács is részesedik majd. A központi piaccsarnok tulajdonlása körül hetek óta dúló „háború" állásának és fejleményeinek vitáját a szerdai ülésre halasztották.

Ö. I. B.

Idén másodszor vesznek részt magyarországi üzletemberek nemzeti standdal kolozsvári kiállításon. A közös üzletembertalálkozók, szemináriumok, az immár 1800 román-magyar vegyes vállalat — amelybôl közel 400 mûködik megyénkben — jól jelzi: a román-magyar gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok lendületesen fejlôdnek, egyre több területen jön létre tartós együttmûködés.

A kollaboráció lehetôségeirôl a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, Tóth Imrét kérdeztem, aki népes üzletembercsoport élén érkezett Kolozsvárra, a közfogyasztási cikkek nemzetközi vásárára.

— Kolozsvár és környéke gazdasági fejlôdésében nagy lehetôségeket látunk. Ez egy olyan régió, ahova a magyar üzletemberek szívesen eljönnek, itt könnyen áthidalhatók a nyelvi korlátok. Kolozsvárott és környékén olyan szellemi kapacitás van, amely a fejlettebb gazdasági viszonyok eléréséhez szükséges. A két iparkamara történetileg is rokon szervezet: a budapesti kamarát 1850-ben, a kolozsvárit ugyanazzal a rendelettel, 1851-ben alapították. Jelenleg 180 ezer vállalkozást tömörítünk, s ilyen értelemben kamaránk a térség legnagyobb gazdasági szervezete — ehhez hasonló csak Milánóban és Münchenben van.

— Önök hogyan látják a romániai gazdasági változásokat?

— A magyar üzletemberek egyre inkább ráéreznek arra, hogy Romániában üzleti lehetôségek vannak. Ez összefügg az alakulóban lévô kedvezôbb gazdasági viszonyokkal, és természetesen a jobb politikai légkörrel, habár a kamarák, az üzletemberek szerencsére nem politizálnak... Romániában a kolozsvári a második legnagyobb kamara, így természetes, hogy megkerestük kolozsvári partnereinket, és szívesen eljöttünk a kiállításokra is. 21 magyar vállalkozó állított ki, amibôl 13 fôvárosi. Olyan híres cégek is eljöttek, mint a Caola, Orion, Pick szalámi, Bábolna, MOL Rt.

— Milyen típusú együttmûködésre törekednek szívesebben?

— A privatizáció és a Magyarországon idôközben kialakult tôkeakkumuláció immár lehetôséget nyújt arra, hogy a felhalmozódott tôke helyet keressen és találjon magának. A magyarországi tôke több szempontból is kedvezô helyzetben van önöknél: felkészült szellemi és fizikai munkaerôt lehet találni, és a munkabérek lényegesen alacsonyabbak, mint Magyarországon. Ez nyilván a román kollégák számára nem jó, de jelenleg ez a helyzet, ez a lehetôség, amit érdemes kihasználni. A tôke és az üzlet mozgása ezt mindig figyelembe veszi. Mi azonban tudunk segíteni a külföldi tôkebehozatalban is, hiszen Magyarországra évente mintegy 2,3 milliárd dollár tôke irányul. Az elmúlt öt évben a volt szocialista térség tôkebehozatalának az 50 százaléka Magyarországon realizálódott, ami ma 14,5 milliárd dolláros tôkenagyságot jelent.

— Kolozsvár és környéke viszonylatában milyen magyar érdekeltségû tôkeberuházást tart kivitelezhetônek a közeljövôben?

— A külföldi tôke egy része Budapesten a nagy bevásárló központokba irányult: eddig ötöt adtak át, és idén újabb nyolc épül. A prefektus úrral, a megyei tanács elnökével és a Kolozs megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara elnökével arról tárgyaltunk, hogy szívesen közremûködnénk és külföldi tôkét is behoznánk egy nagy bevásárlóközpont felépítéséhez. Nyilván, egyelôre a vásárlóerô alacsony, és nem biztos, hogy egy ilyen nagyméretû központot fönn tudna tartani, de 3-4 év alatt szerintünk lényeges változások lesznek Romániában, és a 23 millió lakos nagy lehetôségeket rejt magában. Egy ilyen bevásárlóközpont 300-500 embernek ad munkát; felépítésében román építôipari cégek is közremûködnének. A másik lényeges elônye a bevásárlóközpontok építésének az, hogy a román élelmiszeripari termékek jó részét is kínálja, forgalmazza. Iparkamaránk fô foglalatosságai közé tartozik mostani látogatásunk idején az üzletemberek közötti kapcsolat szorosabbá tétele, kiépítése. Azt szeretnénk elérni, hogy Budapest és Kolozsvár között jeletôsen lerövidítsük az utazások idôtartamát. A kamaránkhoz tartoznak az utaztató cégek is, mint a MALÉV, a MÁV és mások, így felvetôdött annak a lehetôsége, hogy Intercity-járatok induljanak Budapest-Kolozsvár között. Erre van igény, hiszen a gazdasági kapcsolatok élénkülésével egyre több lesz az utazás is. Bukaresti látogatásán a MÁV elnöke már szólt errôl. Pénzt is lehet szerezni már rá a PHARE és az Európai Fejlesztési Bank révén.

— Segíthet-e a budapesti kamara kolozsvári vállalkozóknak, hogy a piaci árnál valamivel kedvezményesebben kijussanak magyarországi kiállításokra?

— Magam is úgy érzem: sok román vállalatnak gond ez, s erre mi is gondoltunk. A budapesti Industrialexpo, a Hungexpo, illetve a BNV területén lehetôséget biztosítunk, hogy vállalkozóik elérhetô áron vegyenek részt. Különben nálunk is gond ez: a kis- és közepes vállalatok nehezen engedhetik meg maguknak az utazás és a kiállítás költségeit. Úgy érzem, ebben kölcsönösen tudjuk egymást támogatni.

Makkay József

A magyar nagykövetség részérôl még semmilyen hivatalos nyilatkozat nem hangzott el azzal kapcsolatban, hogy kiszemelték volna már a leendô kolozsvári fôkonzulátus számára a székhelyet. Annyi bizonyos, ajánlatokban nem szûkölködnek, hiszen — amint azt Pálfy Zoltán megyei RMDSZ-titkár elmondta — máris huszonkettôre emelkedett azon, többségükben román, kolozsváriak száma, akik saját tulajdonban levô ingatlanjaikat ajánlották fel a fôkonzulátus számára.

Ugyancsak homály fedi a leendô fôkonzul személyét is. A Szabadság kérdésére a magyar külügyminisztérium illetékesei tagadták, hogy bármiféle döntés született volna ez ügyben.

Mint ismeretes, a fôkonzulátus e hónap végére tervezett megnyitóján a tervek szerint jelen lesz Göncz Árpád köztársasági elnök is. Félô azonban, hogy a magyar államfô közelgô romániai látogatásával a kolozsvári polgármester részérôl elhangzott nyilatkozatok, a „leleményességükrôl" közismert „ellenrendezvények" megzavarhatják a terveket. Arról, hogy mindezt megelôzendô milyen „óvintézkedéseket" szándékszik hozni Kolozs megye prefektusa, Alexandru Fãrcas, röviden úgy nyilatkozott, hogy a polgármesteri zsörtölôdés csak „sok hûhó semmiért". Az elmondottak értelmében a prefektus egyáltalán nem kívánja figyelemre méltatni az efféle lecsengett, idejét múlt kijelentéseket, hibának tart bármiféle válaszadást, amivel csak fokozódnának a mesterségesen gerjesztett feszültségek. Fãrcas, különben nem tart attól, hogy a polgármester valamivel is szabotálni tudná Göncz Árpád esetleges kolozsvári látogatását.

Sz. K.

A Babes,-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozataként román tannyelvû gazdasági menedzsment szak indul ôsztôl Sepsiszentgyörgyön — jelenti az A. M. Press.

A hírügynökség idézi Kovászna megye prefektusát is, aki szerint máris sokan zúgolódnak amiatt, hogy az oktatás románul történne. Jelen pillanatban azonban egyetlen olyan tanár sincs, aki katedrát vállalna itt, sem a BBTE-rôl, sem Magyarországról.

A jelek szerint az említett szakon brassói tanárok fognak tanítani.

Habsburg Ottó, aki nemrég elszenvedett gépkocsibalesete miatt kénytelen volt május elejére tervezett romániai látogatását elhalasztani, felesége és két fia kíséretében jövô héten Marosvásárhelyre érkezik. Az eredeti tervek szerint a Páneurópai Unió elnökének alkalma lett volna Constantinescu államelnökkel, Ciorbea miniszterelenökkel és más jeles politikai személyiségekkel is találkozni. A jövô heti, alig néhány napra korlátozódó látogatás során a 84 éves politikus és családja részt vesz a csíksomlyói búcsún, majd az RMDSZ országos vezetôsége fogadja a vendégeket.

Birtalan Ákos idegenforgalmi miniszter kijelentése, miszerint lemond tisztségérôl, amennyiben a tanügyi törvény módosítása nem kerül a parlament nyári szünete elôtt napirendre — mint ismeretes —, szolidáris nyilatkozatokra késztette az RMDSZ más kormány-tisztségviselôjét is. Takács Csaba ügyvezetô elnök ezzel kapcsolatban lapunknak megjegyezte, a miniszter, illetve az államtitkár urak, amikor úgy ítélték meg, hogy lemondanak tisztségükrôl, amennyiben késik a tanügyi törvény módosítása, lényegében az RMDSZ álláspontjának adtak hangot. Az RMDSZ vezetôsége ugyanis több alkalommal kijelentette: amennyiben az anyanyelvi oktatás kérdése nem rendezôdik megnyugtatóan, az RMDSZ kilép a kormánykoalícióból.

— Elôre szeretném bocsátani azonban — mondotta Takács —, hogy a tárgyalások jelenlegi stádiumát tekintve a tanügyi törvény módosítására minden bizonnyal az RMDSZ igényeinek megfelelôen és az ígért idôben kerül sor. Az egyeztetések tehát folyamatban vannak, a koalíciós felek pedig mindannyian elfogadják annak az ütemtervnek a szükségességét, amely a koalíciós megállapodásban megfogalmazódott. Nagyon valószínûnek tartom, hogy a tanügyi törvény tárgyalása ennek a hónapnak a végén megtörténik. Az ezt elôkészítô tárgyalások pedig véleményem szerint pozitív irányba haladnak.

Azt viszont szeretném hangsúlyozni — tette hozzá az ügyvezetô elnök —, hogy a koalíciós partnereinkkel való egyezkedés során semmiképpen sem számíthatnak döntô érveknek a nyilvánosság elôtt tett fenyegetô kijelentések.

Sz. K.

Csütörtök délután tartották a BNW Systems kolozsvári kft. termékbemutatóját. A kicsinek bizonyult termet két hullámban töltötték meg az érdeklôdôk. Elôször az elektronika, az elektronikus nyomda célirányos bemutatóját tartották, majd a média képviselôit foglalkoztató kérdésekre kaphattak választ az érdeklôdôk. Virág Péter és Bálint Attila társtulajdonosoktól megtudtuk, hogy a Comprex Kft. 1993-tól az új formákhoz igazodva BNW Systems néven karolta fel egy új termék kidolgozását. Ráduly Csaba programozó négyévi munkával olyan hazai szoftver terméket hozott létre, amely nemcsak állja a versenyt a hasonló külföldi programcsomagokkal, hanem bizonyos megoldásaival túl is haladja azok teljesítményét és lehetôségeit. Belcini Bogdan kereskedelmi megbízottól megtudtuk, hogy az értékesítést az európai normákhoz igazították, és a szoftverek használatára is kiterjesztik a szerzôi jogvédelmet. A kalózprogramok használói június 15-ig rendezhetik helyzetüket. Eddig a határidôig alkalmazza a cég is a kedvezményes árszámítást. Áraik a nevesebb cégek által alkalmazottak töredéke.

A bemutatott imPRESSion-program kiválóan alkalmazható sajtótermékek elôállítására, grafikák szerkesztésére, szövegek bevitelére, a kép- és szövegelemek sokrétû átalakítására. A felhasználó felé nyitott menürendszere egyéni stílushoz idomítható. A végtermék megjeleníthetô lézerprinteren, levilágítón stb., a színfeldolgozás a modern nyomdatechnikákhoz alkalmazkodik, s ugyanakkor lehetôség van képernyôs egyeztetésre is.

A bemutatón meggyôzôdhettünk, hogy felzárkózásunk a modern világhoz nem lehetetlen. Versenyképes termékkel ismerkedtünk meg.

Y. Szabó Gyula

A legutóbbi városi tanácsülésen Kolozsvár polgármestere, akinek különben tetszés szerint botladozik a nyelve, egyik hozzászólásában, Bucur Ildikó RMDSZ-tanácsosra akarva hivatkozni, az illetôt Udéméré asszonynak nevezte meg. Mire az érintett, érezhetôen nem elôször a tanácsülési csetepaték történetében, kikérte magának: — Engem nem hívnak doámná Udémérének!

A kölcsönösség alapján íme, néhány megszólítási tipp, amelyekkel tanácsosunk visszalôhetne: kirúgott pártvezér, hont temetô, vátrastrázsa, szoborhalmozó... De a felsorolás folytatását inkább bízzuk a Bucur Ildikó éles fantáziájára és nyelvére.

Ö. I. B.

Miben reménykedtünk a gyôzelem 52. évfordulóján?

— Abban, hogy megsegít a legyôzött.

-fi

festômûvész kiállítása tekinthetô meg május végéig naponta a Bethlen Kata Diakóniai Központban (Ponorului utca 1. sz.). Megközelíthetô a 32-es és az áthúzott 32-es buszjárattal az utolsó elôtti megállótól, vagy a Három püspök tértôl 10 percnyi gyaloglással a Békási út felé.

pénzének visszaszerzésére alakult szervezet hétfô délután 5 óráig várja a Párizs utca 61. sz. alatt azoknak a jelentkezését, akiknek eddig nem sikerült beadniuk iratcsomójukat.

Az unitárius iskolarendszer és a Brassai Sámuel Elméleti Líceum fennállásának 440. évfordulóját ünnepli. Az iskola történetében az a 12 év, aminek során az elsô bogáncsos nemzedék Zurbolóvá nôtte ki magát, nem nagy idô. A Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló néptáncegyüttese Kolozsvár egyetlen felnôtt magyar néptáncegyüttese, és gyermekcsoportja szép eredményeket ért el. Különbözô táncfórumokon való részvételük a szakma elismerését bizonyítja. Táncosai már „kinôtték" az iskolát, de mégis vissza-visszatérnek, nekik köszönhetôen nemcsak újrasarjadt a Bogáncs, hanem kivirágzott: a 35 „kisbogáncsosból" és 23 nagyobb korú táncos gyermekbôl álló harmadik bogáncsos nemzedékben, valamint a 20 fôs Zurboló-utánpótlásban újult erôvel zeng a lélek. És mert a tánc nem élhet zene nélkül, a „zurbisok" gondot fordítanak a zenészképzésre is: jelenleg hat gyermeket tanítanak népzenét muzsikálni.

Ünnepelnek. Jókedvvel, ha nem is bôséggel. A Bogáncs és a Zurboló megpróbál most is, mint eddig annyiszor, az „érzelem tolmácsává" válni. Az 1997. május 10-i gálamûsor az Állami Magyar Operában része annak a rendezvénysorozatnak, amellyel Brassai Sámuel emlékének adóznak.

Tolna Éva

A rendezvénysorozat tegnap délelôtt kezdôdött, a költô nevét viselô Központi Egyetemi Könyvtár Ion Mus,lea Termében. Az ünnepélyes megnyitó után tudományos ülésszakot tartottak, amelyen Lucian Blaga költôi és filozófiai munkásságát elemezték az elôadók. 14 órakor megkoszorúzták a költô és Mihai Eminescu román színház elôtti szobrát. Délután a Blaga-szövegelemzés jelenlegi állapotáról és a jövôbeni feladatokról tartottak kerekasztal-megbeszélést. A tegnapi rendezvénysorozat a zeneakadémián tartott ünnepi mûvészi mûsorral zárult.

A hetedik alkalommal megrendezett Lucian Blaga-napokon a hazai szakembereken kívül számos külföldi meghívott is részt vett. A munkálatok ma a Kolozsvári Rádióstúdióban versmûsorral folytatódnak. Végezetül kiosztják az idei Lucian Blaga-díjakat.

(n)

Traian Bãsescu közlekedési miniszter azt állítja, nagy erôfeszítésekkel próbálja járhatóvá tenni az utakat. Erre pedig nem csupán a sokat vitatott úthasználati adót találta ki, hanem éppen a napokban íratta alá a SNCFR vezérigazgatójával a magyar-román vasúti szállítás korszerûsítésérôl szóló megállapodást, és Amerikába is elutazott, hogy a tengeren túliakat bevonja merésznek mondott terveinek kivitelezésébe.

A magyarokkal aláírt dokumentum szerint a MÁV és a hazai vasúti társaság partneri viszonyra lép a Majna-Frankfurtot Konstancával összekötô 4. számú európai fôvasútvonal fejlesztésében. A vontatóberendezéseket a magyar fél a világpiaci árnál jóval olcsóbban biztosítaná, a román partner pedig megígérte, hogy gördülékenyebbé teszi a vonatszerelvények útját, és csökkenti a vámban eltöltött idôt. Eredmény: a tizennégy órás Budapest-Bukarest vonatút nyolc órára zsugorodna.

Bãsescu Amerikában két vasúti magáncég képviselôivel is tárgyalt. Az amerikaiak megígérték, hogy beszállnak a román szállítás korszerûsítésébe, az infrastruktúra fejlesztésébe. A General Motors például amerikai pénzen új, 2100 lóerôs dízelmotorokkal fogja felszerelni a Krajován gyártott román mozdonyokat, amerikai bankok finanszíroznák az önálló vasúti villamos energia és kommunikációs hálózat kiépítését, továbbá nyolc Boeing 737-es repülôgép vásárlását. A Tarom légitársaság elôtt végre megnyitják az amerikai piacot, így nem kell majd évente kikönyörögni a légitársaság chicagói landolási engedélyét sem.

Annak ellenére, hogy az elmúlt héten Tordaszentmihályon sztrájkba léptek a hazai munkásai annak az olasz cégnek, amelyre a szállítási minisztérium a Kolozsvár-Nagyszeben országút javítását és kiszélesítését bízta, a kormány újabb autósztráda-építési terveket szövöget: ugyancsak a napokban hangzott el, hogy mielôbb meg kellene építeni a Budapestet Bukaresttel összekötô autópályát. Hogy milyen minôségû munkát végeznek a román útépítô cégek, azt régrôl tudjuk, mostanság egyre inkább azzal is kezdünk tisztában lenni, hogy a külföldiek sem sokkal jobbak. Az olasz cég sztrájkolóiról is el kell mondanunk, hogy sok tekintetben igazuk volt. Aki ezt nem hiszi, menjen végig a Kolozsvár-Torda között már elkészült útszakaszon, s azonnal rájön: a minôség távolról sem olasz. De a munkaeszközök sem kimondottan európai színvonalúak. S amennyiben a munkásokkal tényleg nem kötöttek munkaszerzôdést, és társadalombiztosítást sem fizetnek értük, azt jelenti, hogy valaki nagyon sok pénzt kapott azért, hogy ennek az olasz cégnek adja a munkát és, persze, a vele járó dollármilliókat. Akkor pedig ismét ott vagyunk, ahonnan elindultunk: a hazai módszereknél.

Kevesen értik azonban, hogy miért vált hirtelen ennyire fontossá ez a megállapodás a magyarokkal. Hiszen az elmúlt hét esztendôben hiába tettük szóvá számtalanszor a bennünket Budapesttel összekötô vasúti szerelvények dickensi körülményekre emlékeztetô állapotát, a két állami vasúti társaság által nyújtott szolgáltatások színvonaltalanságát. Pedig a magyarázat nagyon is kézenfekvô. Amerikai cégeknek a Kaszpi-tenger zónájában lettek olajérdekeltségeik az elmúlt két-három esztendôben. Ôket semmi sem érdekli pillanatnyilag jobban annál, hogy a konfliktusokkal terhelt keleti zónából hogyan és milyen útvonalon tudnák biztonságban kihozni a Kaszpi-környéki kôolajat. Legalább Európáig. Tessék megnézni a térképet, s azonnal érthetôvé válik a romániai országutak és vasutak fontossága. Meg azon román erôfeszítések célja, amelyekre már a két héttel ezelôtt Berlinben rendezett európai szállítási miniszteri konferencián felfigyelhettünk. Ahol Traian Bãsescu az európai fôútvonalakat meghatározó 1994-es krétai megállapodás felfüggesztését követelte, s azt, hogy Románia ne csak tranzitország legyen, hanem egyben végállomása is az európai útvonalaknak. Bãsescu szerint a Közép-Európát Isztambullal és Thesszalonikivel összekötô útvonalat meg kellene változtatni, mivel annak végállomásaként Konstanca a legalkalmasabb.

Szó sincs itt tehát a vasút kényelmünket és biztonságunkat növelô korszerûsítésérôl. Csupán arról, hogy az amerikai Kaszpi-olajat rajtunk keresztül fogják a bizonytalan zónából a legbiztonságosabban kimenekíteni. S ezért még valamicske kis pénzt is adnak. Hiszen nem lenne szerencsés olyan vasútra bízni a drága portékát, amelyrôl hetente kisiklik egy-egy vonat. Mint legutóbb, a múlt héten Kolozsbós és Apahida között a tövisi személy.

Távolról sem az amerikai pénzen végzett modernizációval van bajom. Csupán arra hívnám fel a figyelmet, hogy ha már ilyen lehetôség adódott, azt a saját érdekeinket szem elôl nem tévesztve kellene kihasználnunk. S mellékesen arra is, hogy a tervekbe valahogyan Kolozsvárt is be kellene építeni. Hogy végre megszûnjön az az elszigeteltségünk, amelyre Iliescuék ítéltek. Arra gondolok, hogy 1990 után rendre valamennyi olyan vonatot eltérítettek Kolozsvárról, amely városunkat közvetlenül Nyugat-Európával kötötte össze.

Egyszóval van rá esély, hogy világ végébôl, tranzitországból szárazföldi végállomássá váljunk, s a külföldi érdekeltséget kihasználva, valamivel maradjunk is az ügylet végén. Mondjuk, nem csupán olajút menti hotdogot, bigmeket, csipszet és Coca Colát áruló bisztrókkal, hanem néhány korszerû vasúttal és autópályával is. Ha csak el nem bãsescuzzuk ezt is, mint annak idején a tengeri hajóflottát.

Tibori Szabó Zoltán

— Nem készítenél nekem az erdélyi fejedelmekrôl egy kis táblázatot? — kérdi halálos komolyan egykori tanárkollégám.

Amikor látja, hogy fülig szalad a szám, szabadkozni kezd, hogy valóban, kicsit nevetséges, hogy ô, aki történelmet (is) végzett egykoron, egy amatôr történészhez fordul ilyenfajta segítségért. A mosoly viszont lehervad arcomról, amikor meghallom érveit. Amikor ugyanis ô végzett (jónéhány évvel ezelôtt), akkor Erdély történelmét — ellentétben Havasalfölddel és Moldvával — olyan „szökdécselve" tanulták, hogy boldog volt a diák, ha három erdélyi fejedelem szóba jött. Akkoriban Erdély történelme alig néhány nagyobb részbôl állt: a dákok kora stb., Mihai Viteazul stb., népi felkelések stb., elsô-második világháború stb. Az erdélyi fejedelemség lényegében csak akkor jött szóba, amikor könyvkiadásról és a görögkeleti egyházról volt szó. Természetesen magánszorgalomból lehetett foglalkozni a fejedelemség „másik" történetével, de hát az két évtizeddel ezelôtt volt. Most ellenben olyan iramban fokozódik az érdeklôdés a helyi és az erdélyi fejedelemség története iránt, hogy nem tud lépést tartani vele. Minden valószínûség szerint ôsztôl neki is oktatni kell a kisebbségek történelme nevû tantárgyat, és akkor mi lesz? Nem a diákoktól fél, hanem attól, hogy olyan kérdésekkel fordulnak majd hozzá kollégái, amelyekhez ô nem ért.

Mivel vigasztalhattam kollégámat? Fôleg azzal, nehogy azt higgye, hogy az erdélyi fejedelemség története valami nagy titok, aminek nem lehet soha nyitjára jutni: Ceaus,escu idejében ugyanis számos olyan történelmi tárgyú könyv jelent meg idehaza, melynek elô- avagy utószavából bárki kijegyzetelhette azt, hogy — mondjuk — mi történt 1594. augusztusának utolsó napjaiban Kolozsvár fôterén. Vagy azt, hogy miért gyôzött Mihai Viteazul Sellenberknél, esetleg azt, hogyan vészelte át a szerencsétlen Kolozsvár Székely Mózes fejedelem gyilkos ostromát.

Nem nagy titok tehát az erdélyi fejedelemség története; „titokzatos" mivoltához a legnagyobb mértékben az járult hozzá, hogy a román történészek és politikusok egy része annak akarja tekinteni továbbra is.

Különben a fejedelemség történetét nem lehet egyik napról a másikra megtanulni: egy életen át ôszintén érdeklôdni kell iránta! Ha az embert nem érdekli valóban a múlt, akkor hiába próbálja az évszámokat és a fejedelmek nevét bemagolni.

Bizalmas beszélgetésem egykori kollégámmal (többször is megmondta, hogy szakmabelihez szégyellt ilyen kéréssel fordulni) igencsak elgondolkoztatott, már csak azért is, mert az utóbbi években — olvasva szerény történelem népszerûsítô cikkeimet — többen is kérdezték, hogy milyen levéltárakban bukkantam rá bizonyos adatokra? És nem akarták elhinni, hogy a Dacia meg a Kriterion Könyvkiadónak a könyvesboltból vásárolt kiadványai képezik forrásmunkámat.

Ez is jelzi azt, hogy milyen fokú titokzatosságot feltételeznek az erdélyi fejedelemség történetével kapcsolatban: nem hiszik el, hogy bárki hozzáférhet — fôleg manapság — egy kis utánajárással.

Ôsztôl valószínûleg megkezdik az iskolákban nemzetünk történelmének oktatását, és biztos gond lesz, hogy vidéken és falvakon ki fogja tanítani ezt a tantárgyat. Jó jel tehát, hogy a leendô magyar történelemtanár-jelöltek — legalábbis egy részük — már most érdeklôdéssel fordulnak az új tantárgy kihívásai felé.

Mai elfásult világunkban pedig már maga az érdeklôdés is fél gyôzelemmel ér fel.

Szabó Csaba

Az átlagpolgár nálunk annyit tud a Nemzetközi Valutaalapról, hogy az valami pénzintézet, amely kölcsönnel kihúzza Romániát és más országokat a slamasztikából. Azt is sejti, hogy teszi ezt nem éppen önzetlenül, a kölcsönnek feltételei és kamatja is van, sajátos törvények, szabályok, melyeknek ismerete nem bárki számára hozzáférhetô, még az átlagon felüli polgárok többségének sem. Ezekre mintha információszûrés, ha nem információzárlat lenne, s a tömegtájékoztatásban látható-hallható-olvasható sürgés-forgásból sokan azt a következtetést vonták el, hogy nincs diktatúra, de ez az intézmény sok mindent diktál a független (de a pénzügyekben függô) országok kormányainak.

Honfitársaink többsége tehát nagyon hézagosan ismeri ezt az intézményt, akárcsak a Világbankot. S ha felvilágosulni óhajt, alig talál valami tájékoztatót, ismertetôt. Így meglepôdve olvashatja Jan von Helsing könyvét, melyet a nagyváradi ALMA Könyvkiadó nyomtatott 1996-ban OrganizaT,iile secrete s,i puterea lor în secolul XX címen — egyik fejezete ezeknek az intézményeknek a tevékenységét elemzi (a kolozsvári könyvkereskedôk e könyv magyarra fordításáról nem tudnak semmit).

Von Helsing szerint a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és a Bank of International Settlement (közös) célja: az egész világ gazdaságának kontrollja. E fejezetet egészében lefordítani hosszas lenne, s amíg „hivatalos" formában magyarul is olvasható lesz, néhány érdekesség az átlagpolgár számára:

A Nemzetközi Valutaalap tagjaitól befolyó tagdíj évente több milliárd dollárra rúg. Ténykedésének alapja a Ditchley-modell, ami a pénzügyi politika alárendelése az intézménynek, vétójog nélkül. Mint „pénzbehajtó bank" a kölcsönöket nem éppen humánus feltételekhez köti, s alapos tájékozódást követôen folyósítja. A feltételek között szerepelhet az import és különbözô más kiadások csökkentése, a szubvenciók megszüntetése, a nemzeti pénznem devalorizálása, a szociális segélyek csökkentése, a kamatok fizetése stb. A szerzô szerint a Nemzetközi Valutaalap 1980-1996 között 326 milliárd dollár kamatot hajtott be 109 országtól. Vagy még kifejezôbb így: a kezdeti 430 milliárd dollárért 658 milliárdot térítettek vissza!

Mivel a könyv nem mentes túlzásoktól, nehezen hihetô, sôt imitt-amott hihetetlen (misztikusnak is mondható) állításoktól, s a román fordításban akadnak hibák is, hasznos lenne, ha pénzügyi szakembereink alaposan és tárgyilagosan elemeznék e lényegében közérdekû kérdéseket, s a levont tanulságokról tájékoztatnák az átlagpolgárt is. Annál is inkább, mivel e könyvet egyre többen olvassák, többnyire kölcsönkérve azoktól, akik idejében megvették. Ugyanis elégtelen példányszámban jelent meg. Újrakiadása várható, s ha késik is — bizonyosra vehetô, hogy megjelenik (ha meg nem jelent eddig Magyarországon) magyar nyelven is. Maga a címe vonzó a kíváncsi és „rejtélyeket" kedvelô olvasók számára...

Veres József

Az ígéret, ha komoly ember ajkáról hangzik el, egyenlô a fogadalommal, vagy, ha úgy tetszik, akár az esküvel is. Az ígéret biztosít arról, hogy valami bekövetkezik, avagy valami nem fog megtörténni. Ígérhetem, hogy valamit megteszek, vagy azt is, hogy soha meg nem teszem. Olyan erôt képvisel ez a szó, hogy meg sem szabad kérdôjelezni! Így kellene viszonyulnunk az ígérethez! Jézus megígérte, hogy harmadnapon feltámad, és, íme, megdicsôülten kilépett a sírból. Megígérte a félô tanítványoknak, hogy elküldi a vigasztaló és erôsítô lelket, és azon az elsô pünkösdön betartotta szavát! A feltámadás ígérete szétárad, és még az egyre súlyosbodó szegénységben is a lélek örömét hirdeti népeinknek. A történelemben, és saját kicsi életünkben is számtalan jó és rossz ígéret hangzott már el. Emlékezzünk csak arra, hogy a történelem folyamán neves politikusok hányszor és hányszor ígérgettek nekünk emezt-amazt. És hányszor semmivé lettek ígéreteik! Magunkról se hallgassunk! A kellemetlen embert vagy helyzetet hányszor ráztuk le magunkról olyan ígérgetésekkel, melyekrôl elôre tudtuk, hogy semmi nem lesz belôlük. Igaz? Az ígérgetô lassan elveszti hitelét, nem veszik komolyan. A szülônek teljesítenie kell a gyermeknek megígért büntetést (persze, szigorral párosult szeretettel!). De a jutalmat is meg kell adnia, másképp a tekintélynek vége! Ígéretek hangzottak el kormányunk vezetôinek ajkáról a kisebbségek felé! Aztán gátakat vetettek, „óvatosan" sokszor magas állású magyar emberek is. Gondolok itt a Bolyaira. Így aztán megmaradtak — remélhetôleg ideiglenesen — a multikulturális megoldásnál. Pedig mégis lesz önálló Bolyai Egyetem. Miért? Mert elkerülhetetlen a kormány részérôl tett ígéret teljesítése az egyetemet illetôleg. Mivel mind Budapesten, mind Bukarestben ezt akarják, hisszük, hogy meg is lesz. Mert ha esetleg megint pórul járnánk, amitôl Isten mentsen, akkor elveszítjük hitünket azokban, akikbe oly nagy reménységet fektettünk. A számunkra megadott jogok csak hálát váltanak ki a magyarságból, és ôszinte barátságot román testvéreinkkel. Nincs szó itt türelmetlenségrôl! Nem kell oda politikusnak lennie senkinek, hogy lássa: Magyarország és Románia között a Bolyai Egyetem jelenti a „csúcs-kézfogást"!

A kétnyelvû feliratokra is van ígéret — vagy ez is csak ígérgetés lenne? Kitôl kellene most félnünk? A kormány akarja! Akkor ki nem akarja vajon? Kétnyelvû felirat, „hol késel az éji homályban"? Ez nem függ össze az éhezéssel, a munkanélküliséggel, a kis nyugdíjasok nyomorával... Akkor meddig kellene még várnunk? Valósítsák meg, amilyen gyorsan csak lehet, mert az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Mert az ígéretnek a valóság az arany fedezete!

Ples,a Vass Magda

• Genfben összeül az ENSZ leszerelési konferenciájának ez évi második ülésszaka (27-ig) • az Európai Parlament plenáris ülése Strasbourgban (16-ig) • Brüsszelben tanácskoznak az EU gazdasági és pénzügyminiszterei • Javier Solana NATO-fôtitkár Moszkvában Jevgenyij Primakov külügyminiszterrel tárgyal • Václav Havel cseh elnök Washingtonba látogat (18-ig) • Szerdán II. Erzsébet királynô trónbeszédet tart a felsôházban. Az új kormány elôterjeszti programját • Kofi Annan ENSZ-fôtitkár Moszkvába látogat (18-ig) • Jacques Chirac francia elnök Kínába látogat (18-ig) • Ion Ciubuc moldovai miniszterelnök Bukarestbe látogat (2 nap) • az európai régiók és városok vezetôi találkoznak Amszterdamban (2 nap) • Cape Canaveralbôl felbocsátják az Atlantis amerikai ûrrepülôgépet, amely 17-én találkozik a Mir orosz ûrállomással • Leonyid Kucsma ukrán államfô Washingtonba látogat • Chris Patten hongkongi kormányzó a brit kormány tagjaival tárgyal Londonban a Kínához való csatlakozás elôtti helyzetrôl • Kína és Hongkong között megindul a közvetlen vasúti forgalom.

A magyar fôkonzulátus megnyitásának lehetôsége és Göncz Árpád látogatása ,,eszeveszett" reagálásra készteti Gheorghe Funart — írja a România liberã kormánypárti napilap a kolozsvári polgármester Emil Constantinescu államfônek címzett legutóbbi magyarellenes kirohanását kommentálva.

A Funar-levelet a lap szerint a kolozsvári demokratikus értelmiségiek igen kínosnak tekintik. A levél, amely hevesen támadja Göncz Árpádot, a szélsôséges nacionalista szerzô két célját szolgálja: le akarja járatni a román-magyar alapszerzôdést és megpróbálja visszanyerni súlyosan kompromittált helyét pártjában, amelynek elnöki posztjáról leváltották — mutat rá a bukaresti lapban Virgil Lazãr, a tudósítás szerzôje.

A România liberã emlékeztet arra, hogy bár Funar ,,sohanapjára" helyezte kilátásba a magyar fôkonzulátus megnyitását, a város számos polgára ajánlott fel épületet az intézménynek bérletre. Eddig mintegy húsz ajánlat futott be, és bármennyire is kínos ez a polgármester számára, közülük sok román tulajdonosoktól érkezett.

A lap kolozsvári tudósítója rámutat, hogy Funar levele számos valótlanságot tartalmaz, nem igaz például az, hogy a városi tanács állást foglalt volna a magyar konzulátus újramegnyitása és Göncz Árpád látogatása ellen: ezt a javaslatot csak az RNEP és a Nagyrománia Párt tanácsosai támogatták, de nem kapott többséget — és a kérdés amúgy sem tartozik a tanács hatáskörébe.

A România liberã idézi Alexandru Fãrcas, kolozsvári prefektus véleményét, amely szerint Magyarország köztársasági elnökének kolozsvári látogatása — Emil Constantinescu államfô vendégeként — fontos esemény, amelynek bizonyára jó nemzetközi visszhangja lesz. Számos kolozsvári pedig úgy véli, hogy az olyan ostoba Funar-nyilatkozatok, miszerint a magyar elnök ,,nemkívánatos személy" , bumerángként hatnak és a nyilatkozóra ütnek vissza — írja a România liberã.

Nem mindennapi bûncselekményrôl értesültünk a vasúti rendôrségen: a tartományi vasútigazgatóság szóvivôje, Silviu Pes,tean alezredes egy szörnyû gyilkosság részleteit ismertette.

Hétfôn reggel, kevéssel háromnegyed 9 elôtt, a Nagybánya és Szatmárnémeti között közlekedô és Szinérváralján veszteglô 4316-os számú személyvonat kalauza egy nô holttestére bukkant az egyik fülkében. A helyszínre hívott törvényszéki orvosszakértô már csak a hölgy halálának beálltát jegyzôkönyvezhette, a rögtön riasztott vasúti rendôrség elsô vizsgálatai pedig kiderítették, hogy az áldozat Emilia Trif. A busági illetôségû, 51 esztendôs asszony a szinérváraljai vonalfelügyelôség anyagmozgatójaként dolgozott.

Pár óra múlva a nyomozók az áldozat felettese, Csillag András személyében azonosították a gyilkost. A máramarosi 5-ös számú vasúti körzet vezetôje elképesztô hidegvérrel vallott, mondván: ô szúrta szíven beosztottját.

A vallomással egy hosszabb ideje, gondosan kitervelt bosszú hátborzongató története elevenedett meg. A nemegyei születésû férfi szerint Emilia Trif szeretett árulkodni. Neki például a szebbik nem képviselôi iránt vélt érdeklôdése miatt keltette nemegyszer rossz hírét, de azt is besúgta a fônököknek, hogy felettese többször is ittasan jelentkezett munkahelyén, a fia pedig az állomás környékérôl gyûjtögette az ócskavasat. A helyzet elviselhetetlenné vált, s ezért elhatározta: végez az árulkodóval. Szándékát vasárnap este a feleségével is közölte, de az asszony nem tulajdonított különösebb jelentôséget a férfi kifakadásának. A bosszúállás gondolatától elvakult Csillag megtudta, hogy E. T. hétfôn reggel Szatmárnémetibe utazik. Követte a vonaton, és a fülkében háromszor is a mellkasába szúrta kését.

A 30 esztendôs, büntetlen elôéletû Csillag András nyugodtan várja a fejleményeket, bár elôre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésért 15 és 20 év közötti börtönbüntetés vár rá. Két kiskorú gyermekére pedig a társadalom örök bélyege: atyjuk gyilkos.

Turós-Jakab László

Miközben Ion Iliescu pártelnöki széke is inog, a volt államelnök tevékenységi kényszertôl hajtva május 10-én, amikor az ország ama másik része a király napját ünnepeli, Gyulafehérváron részt vesz a Történelmi Megbékélés Fórumának megalakulásán, ahol valószínûleg megválasztják elnöknek. Ugyanakkor részt vesz egy másik találmánya, a Harmónia Alapítvány égisze alatt megtartott eljegyzésen. A boldog pár: Gál Ildikó Enikô és Sas Mircea Cãlin. A menyasszony apjáról, Gál Ferencrôl a Ziua hírforrása megjegyzi, hogy valamikor kisebbségügyi kormányfelügyelô volt, napjaink történelmében pedig azzal vívott ki hírnevet magának, hogy állítólag ô a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt nem hivatalos megalapítója. Ennek a pártnak 30 000 szavazatot sikerült eloroznia az RMDSZ-tôl a legutóbbi választáskor.

A Svédország-Románia európai kulturális párbeszéd rendezvénysorozat keretében Kolozsvárra látogatott Ragner Ängeby, Svédország bukaresti nagykövete is. Ôexcellenciája péntek délelôtt részt vett az Irodalom, fordítások, könyvkiadás címû kerekasztal-megbeszélésen, majd a svéd építészetet bemutató kiállításon, délután pedig a Babes,-Bolyai Tudományegyetem újságíró szakán tanárokkal és diákokkal találkozott. A nagykövet hosszan érdeklôdött a tudományegyetemen kialakult helyzetrôl.

Jean-Luc Dehaene belga miniszterelnök országa támogatásáról biztosította Romániát a gazdasági szerkezetváltásban, s mint közölte, ebbôl a célból belga gazdasági küldöttség látogat ôsszel Romániába, Brüsszelben pedig szemináriumot szerveznek a romániai befektetések ösztönzésére.

Dehaene és Ciorbea közös sajtóértekezletén a belga kormányfô kijelentette, hogy országa állást foglal az Európai Unió kiterjesztése mellett. Fontos, mondta, hogy a tagságra jelölt államok, köztük Románia is, visszafordíthatatlan integrációs folyamat részesei, de hozzáfûzte: hiba lenne e folyamat felgyorsítása anélkül, hogy megfelelô csatlakozási feltételeket teremtenének ezeknek az országoknak a számára.

A NATO bôvítésére vonatkozólag a belga kormányfô hangsúlyozta, a bôvítést a teljes átláthatóság körülményei között kell megvalósítani egy, az európai biztonsági architektúrára vonatkozó globális elképzelés keretében. Aminek része Oroszország is. A belga vendég szerint a bôvítés elsô hullámának öt országra kell kiterjednie, köztük Romániára, amely, úgy érzi, megfelel a csatlakozási kritériumoknak.

A belga miniszterelnök délután a képviselôház és a szenátus elnökeivel találkozott, s a Cotroceni-palotában felkereste Emil Constantinescu államfôt, szombaton és vasárnap pedig ellátogat a híres moldvai kolostorokhoz.

A Románia és a Benelux-országok közötti párbeszéd a hét végén más színtéren is folytatódik: délután Victor Ciorbea miniszterelnök utazik küldöttség élén Luxemburgba.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]