1997. május 22.
(IX. évfolyam, 113. szám)

Júniustól a kormány számottevôen csökkenti az adókat — jelentette a Rompres Mircea Ciumara pénzügyminiszterre hivatkozva.

A személyi jövedelemadó legmagasabb kulcsát 60 százalékról 40 százalékra mérsékelik, és a jövedelmek 300 ezer lejtôl lesznek csak adókötelesek. A visszaforgatott profit is adómentes lesz.

Az adók csökkentése a tavaly megválasztott parlamenti többség politikai platformjának egyik alaptétele — írta a Rompres.

Hegedûs Lóránt, Tôkés László református püspök, Tempfli József katolikus megyéspüspök részvételével, Botlik József, Katona Szabó István írók, Faragó József etnográfus, akadémikus, Incze Miklós történész, Lipcsey Ildikó tudományos kutató, Fikker János, Gehér József, Kincses Elôd, Zétényi Zsolt jogászok közremûködésével 1997. május 24-én, szombaton 9.30 órakor vitafórum lesz a Ráday Kollégium dísztermében (Bp. Rádey u. 28.), melynek tárgya a szomszédos országok területén a kommunista diktatúra idején jogtalanul elkobzott magyar egyházi és intézmény és a magántulajdonok sérelmére vagyonfosztások kérdése. A vitaülés után megalakul a Magyar Érdekvédelmi Szövetség. A szövetség alapítói a szomszédos országokból elszármazottak, akiknek családja vagyoni és más jogsérelmet szenvedett a kommunista uralom idején. Az alapításban részt vesz a határon túli magyarság ügyével foglalkozó szervezetek egy része. A szövetség célkitûzése között szerepel a kifosztottak, jogsérelmet szenvedtek jogigényeinek felmérése, megfogalmazása és annak képviselete hazai és nemzetközi fórumokon, együttmûködésben hasonló célú, külföldön már létezô román, német, zsidó és más szervezettel.

Vasárnap 14 és 18 óra között a ROMEXPO bukaresti elôadótermében Románia-Magyarország Üzleti Fórumot rendez a Román Kereskedelmi Kamara és a Magyar Köztársaság nagykövetsége. A fórum megnyitásán részt vesz Emil Constantinescu és Göncz Árpád. Magyar részrôl elôadásokat tartanak minisztériumi vezetôk, privatizációs és bankszakemberek, román részrôl miniszterek mondják el véleményüket az együttmûködés bôvítésének lehetôségérôl, majd az üzletemberek kétoldalú tárgyalásaira kerül sor. A fórumon 45 magyarországi üzletember lesz jelen a következô területekrôl: telefonközpont, pénzintézet, autóbuszgyártás, romániai városi építkezések hitelezése, gördülôanyag, hûtéstechnika, biztonsági berendezések, távközlés, számítástechnika, modulos rendszerek, gépipar, gabonakereskedelem, vegyipar, mûszaki-tudományos együttmûködés, villamos hálózatok, bútor, üvegipar, petrolkémia, ásványvíz, szállítás, faipar, polgári építkezés.

Erdély-szerte templomok, parókiák, árvaházak, aggmenházak épültek az utóbbi hét esztendôben, az Erdélyi Református Egyházkerületben. Több mezôgazdasági társaság is mûködik az egyház felügyelete alatt. Olyan gazdasági önszervezôdésnek lehetünk tanúi, amelyhez hasonlót sem az RMDSZ, sem a társszervezeteiként mûködô különbözô gazdasági érdekeltségû egyesületek, szövetségek nem tudtak megvalósítani. A legtöbb faluban egyedül az egyház az az intézmény, amelytôl az emberek gondjaik orvoslását várják.

Az egyházi javak törvényes visszaszolgáltatásának az egyházakra új gazdasági, oktatási és közmûvelôdési feladatok várnak. Az egyház az a jól szervezett és pontosan mûködô intézményrendszer, amelytôl a romániai magyarság jelentôs rétege vár megoldást jellegzetes kisebbségi gondjainkra. Errôl a kérdéskörrôl beszélgettünk az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével, dr. Csiha Kálmánnal.

— Fôtiszteletû püspök úr! Rövidesen a törvényhozás elé kerül a módosított tanügyi törvénytervezet, amely többek között anyanyelven is szavatolja az egyházi oktatást. Milyen tervei vannak ennek kapcsán a református egyháznak?

— Ez jelentôs változást ígér. Mi az államtól eddig is azt kértük, hogy amennyit ma költenek egy gyerekre az állami iskolákban, ugyanezt biztosítsák a felekezeti iskolák számára is. Ez a költségvetés szempontjából többletkiadást nem jelent. Ez a politikai jog viszont kijár a romániai magyarságnak. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az állami támogatás nem fogja fedezni a felekezeti iskolák fenntartásának valamennyi költségét — ma sok támogatást kapunk a helyi önkormányzatoktól is. A tervezéshez azonban több mindent kellene ismernünk. Ma még nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen mértékben kapjuk vissza épületeinket? Majd ha ezeket visszaszolgáltatják, nyomban hozzá kell látnunk följavításukhoz. Remélhetôleg egy hónap múlva már tisztábban látjuk a helyzetünket. A földtörvény módosítása értelmében olyan elképzelés is van, hogy az egyház visszakapja 50 hektárig földjeit, erdôit. Ha ez megtörténne, akkor egy szilárdabb gazdasági háttér kidolgozásán gondolkozhatunk. Ma már nem elég az, hogy a mezôgazdaság csekélyke jövedelmébôl tartsuk fenn egyházi intézményeinket.

— Ez a gazdasági önszervezôdésnek egy újabb stációja. Elképzelhetônek tartja azt, hogy a jövô református egyháza egy gazdálkodó egyház legyen?

— Az egyházi földtulajdon visszaszerzése önmagában még nem elegendô karitatív intézményeink fönntartására. Ha a búzatermô föld termését veszem alapul — nekünk meg kell szereznünk a közbeesô láncszemeket is: a malmot, a pékséget, a kereskedelmet. Hogy az új tulajdont gazdaságosan mûködtetni lehessen, föl kell építenünk a teljes láncot. A gondnokok kollégiuma már letárgyalta: minden egyházmegyében megalakítjuk a gazdasági tanácsot, majd ezt követné a kerületi gazdasági tanács létrehozása. Sajnos, nincs elegendô szakember. A jó kereskedelmi érzékkel megáldottak többnyire saját vállalatot alapítottak. Nekünk olyan gazdasági menedzserek kellenek, akik nem csak a fizetést veszik föl: saját elképzelésük, saját ötleteik is legyenek!

— Ilyen téren mit tehet például a kolozsvári teológia? Miért hiányzik az oktatás folyamatából legalább az alapfokú menedzserképzés?

— Feltétlenül szükséges a lelkésznek is ilyen képzésben részesülnie. A harmincas években a teológián az utolsó év a mezôgazdasági képzés éve volt, hiszen az egyháznak mindenhol megvoltak a földjei. Nyilván, ma már nem ugyanezt kell tenni. Azóta az élet változott. Ma arra kell vigyáznunk, hogy ennek a gazdasági önszervezôdésnek a lelkipásztor irányítója legyen ugyan, de ne csupán ez foglalja le az idejét. A lelkész elsôsorban maradjon meg lelkipásztornak, de legyen olyan gazdasági rálátása, érzéke is, amivel mozgósítani tud megfelelô embereket és erôket. A teológián ma nincs kimondottan menedzserképzéssel, gazdasági ismeretekkel kapcsolatos tantárgy. Ezt a szakterületet egy-egy órán olyan lelkipásztorok adják elô, akik mindennapi munkájukban valamivel kitûntek: ifjúsági, nôszövetségi vagy gazdasági ténykedéssel. Szerintem nincs is szükség külön gazdasági tanszékre. A fontos az, hogy a gazdasági érzékkel rendelkezô teológusokat kellô módon fel tudjuk vértezni mások tapasztalatait hasznosítva.

— Az eldugottabb, kisebb falvakban, ahol rendszerint a lelkész az egyetlen értelmiségi, az emberek gazdasági téren is tôle várják a segítséget. Meg tud-e felelni az egyház az ilyen irányú elvárásoknak?

— Tudjuk, hogy ez a lelkésznek nagy erkölcsi felelôssége is. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy mi itt tulajdonképpen beugrunk: ahogy az RMDSZ vitte a Kossuth-vonalat a politikában — aminek ma, ugye, az az eredménye, hogy koalícióban, kormányzásban van —, ugyanúgy kellett volna érvényesíteni a Széchenyi-vonalat is. Jó gazdasági szervezeteket kellett volna létrehozni, ilyen téren azonban lemaradtunk. Mi sok esetben beugrunk, gazdasági dolgokban is segíteni szeretnénk, de ez tulajdonképpen nem a lelkipásztor feladata. Erre jól kiképzett szakembergárdája kellene legyen az RMDSZ-nek, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének. Ha gazdasági szervezeteink jól dolgoznának, a lelkipásztoré a katalizátor szerepe volna: felhívni az emberek figyelmét rá, tekintélyével odatoborozni ôket. Egy lelkipásztor nem tudja magára vállalni azt, hogy ô adjon szakszerû mezôgazdasági, kereskedelmi tanácsokat, hiszen nem erre van kiképezve.

— A kisebb településeken, a szórványvidéken, ahol megmaradásunk szempontjából nagy szerep jut az egyháznak, biztosítottak-e a feltételek, hogy mindenütt lelkész szolgálhasson?

— Lélekszám szerint a gyülekezetek befizetnek bizonyos összeget a központba, amibôl a kisebb gyülekezeteket segítjük. A gyülekezet fönntartása adakozás kérdése: ha jó a lelkipásztor, akkor ragaszkodnak hozzá a hívek, s mi a fönntartás anyagi támaszát meg is pótoljuk. Azt is el kell mondanom: nekünk nagy erkölcsi és anyagi segítségünk 300 külföldi testvérgyülekezet. Ôk sokat segítettek az építkezésekben. Az elmúlt hét év alatt az Erdélyi Református Egyházkerületben 126 új épületet építettünk. Ebbôl 31 a templom: van öregotthon, árvaház, gyermekfalu, parókia, ifjúsági, egészségügyi és gyülekezeti központ. Ahol a lelkipásztornak gazdasági érzéke volt és a testvérgyülekezet segített, ott az egyháznak malma, tejüzeme, asztalosmûhelye van.

— Az árvaházakat, az öregek otthonait jelentôs külföldi segítségbôl építették. Nem jelent gondot üzemeltetésük, fönntartásuk önerôbôl?

— Eddig az állam nem adott semmiféle támogatást. A kolozsvári diakóniai központ is teljesen önfenntartó: a kapott adományokat úgy osszuk be, hogy az a karitatív tevékenységét biztosíthassa. Külföldön ezek a karitatív szervezetek mindenhol kapnak támogatást, és ezt mi is kértük a román államtól. Remélem, fogunk kapni, hiszen ezzel a tevékenységgel tulajdonképpen levesszük a terhet az állam válláról. A támogatást a személyek arányában képzeljük el: amennyit intézményekben költ az állam az öregekre és árvákra, fejenként ugyanezt az összeget kérnénk, amit természetesen kipótolunk. A hollandok négy év óta segítenek bennünket, hogy intézményesítve oldjuk meg az elhagyott, beteg öregek gondozását. Azt ígérték, hogy öt évig segítenek. Ez már úgy kiépült, hogy több mint háromszáz beteget gondozunk. A támogatásra beígért öt év idén jár le. A gondozottak között vannak tehetôsebbek is, úgyhogy most már sikerül szinte önfenntartónak lennünk. Az öregotthon mûködését úgy képzeljük el, hogy a gazdagabbak többet fizetnek, amibôl a szegényekre is tudunk fordítani. Ezek az intézmények nem fognak nyereséget termelni, de önfenntartók lesznek.

— Az egyház mai gondjai közül sok minden megoldódna, ha elvett épületeit visszakapná. Ön erre milyen reális esélyt lát?

— Ez nem oldódhat meg egyik napról a másikra. Egy nap el lehetett venni, de egy nap alatt ezt a vagyont nem tudják visszaadni. Sok épületbôl egyszerûen nincs hova menjenek a benne lakók — ezt csak részletekben tudják visszaszolgáltatni. A külföldi példák is azt bizonyítják, hogy erre csak lépcsôzetesen kerülhet sor. Magyarországon például megszabtak 10 évet, ez idô alatt az egyház rendre átveszi ingatlanjait. Nálunk az erre vonatkozó törvény ôsszel kerül a parlament elé, a vallásügyi törvénytervezettel együtt. Idôközben az államnak gondoskodnia kell arról, hogy a volt egyházi ingatlanokban található intézményeit elhelyezze, vagy kárpótolja az egyházat. S közben az egyház is felnô oda, hogy ezt a vagyont átvegye és mûködtetni tudja.

— Magyarországon, Nyugat-Európában az utóbbi évtizedekben a történelmi egyházak teret veszítettek. Erdélyben miként látja a hitélet, a református egyház jövôjét?

— Erdélyben, szûkebb értelemben a mi egyházkerületünkben a hitélet mindig erôsebb volt. Ezt erôsíti nyilván az is, hogy nálunk a magyarság és az egyház megmaradásának ügye egybeesik. Az egyház jövôje minden gazdasági vonatkozáson túl ettôl a hitélettôl függ, és a lelkipásztorok felkészültségétôl. Az a fontos, hogy lelkészeink szeressék népünket, a gyülekezetüket és elsôsorban, természetesen, szeressék Istent. Ha ez a szeretet, a gyülekezetért való égés meglesz bennük, akkor közösségeink élni fognak. Példa erre, hogy volt olyan gyülekezet, amelyre azt mondottuk: ez elsorvad. S akkor jött egy lelkipásztor, s minden felvirágzott, és a gyülekezet tovább él.

Makkay József

Nagy Lajos hetvenévesen nem akármilyen tettel vívta ki a pünkösdöt ünneplô magyarság csodálatát: Kolozsvárról gyalog indult el Csíksomlyóra, méghozzá toronyiránt.

— Régi álmom volt, hogy megtegyem ezt az utat. Az Erdélyi Kárpát Egyesületnél tevékenykedve megpóbáltam az egyesület évi tervébe is beiktatni ezt az utat, de nem nagyon akadt útitárs... Az indulásig sokan voltak, akik szerettek volna velem jönni, de amint az lenni szokott, az indulás pillanatának közeledtével egyre fogyott a számuk, oly módon, hogy végül egyedül maradtam — válaszolta érdeklôdésünkre Nagy Lajos. — Kolozsról indultam, nem Kolozsvárról, hogy kerüljem ki a városhatár nagy forgalmát. Az elsô éjszakát Magyarfráta közelében, egy lakatlan kaszáló-házban töltöttem, a másodikat Maros megyében, Mezôkölpényben. A negyedik napra már Nagyernyén ébredtem.

— Végig toronyiránt?

- Egy kitérôt is tettem Szabéd irányába, ahol emléktábla-avatás volt. Hogyan boldogultam a Marossal? Sáromberkénél értem el a folyót, és szerencsémre halászokra bukkantam, akik csónakkal vittek át a túlsó partra. Iránytû segítségével mentem: a Hargita 110 fokra északkeletre van Kolozsvártól. Következô szálláshelyem Kibéden volt, majd Korondon.

— Elôre értesítette szállásfogadóit, hogy mikor érkezik?

— Dehogy! Kopogtam, és bekéreztem... Mindenhol szívesen fogadtak. Kolozsváron egyházi ajánlólevelet kaptam, amelyben bizonyították, hogy mi járatban vagyok. Ahány plébánián jelentkeztem útközben, mindenhol segítettek. Korond után Ivópataka következett, a Hargita-hegység aljában. Másnap felmentem a Madarasi Hargitára, ahol két napot szerettem volna eltölteni, de ez nem sikerült, ugyanis akkora volt a gerincen a hó, hogy megváltoztattam a tervem.

— Milyen érzés volt a nagy hôségbôl hirtelen a hóba kerülni?

— Már Ivópatakán — amikor az út mentén kapaszkodtam — éreztem a hideget. Két kilométerre a Hargita lábától már hó volt.

— Rövidnadrágban gyalogolt?

— Nem, ôrizkedem az ilyesmitôl, hiszen a hosszú gyaloglás alatt csúnyán leégett volna a lábam. Végig bakancsban mentem! Az aszfaltos utat mindenhol kerültem, csak Szentegyházasfalu és Csíkszereda között kényszerültem rá. Három napot pihentem a szelterszi egykori menedékháznál. Ezután az utolsó nap következett, talán a legnehezebb: 38 kilométer Csíksomlyóig.

— Hogyan bírta a meleget?

— Jól... Hozzá vagyok szokva, hiszen nagyon sokat kirándultam életemben. Mit tettem a fejemre a tûzô napsugarak ellen? Dehogy szalmakalapot! Van egy „turistasapkám", amely még nem hagyott cserben. Azzal gyalogoltam. Csíksomlyón nagyon kedvesen fogadtak. Amikor megmutattam ajánlólevelem az egyik ferences atyának, azonnal elszállásolt a kolostorban.

— Hetvenévesen vágott neki ennek az útnak. Nem félt, hogy történik valami... baj?

— Mitôl féltem volna?

— A család?

— A lányom és az unokám autóbusszal jött Csíksomlyóra. Velük jöttem haza Kolozsvárra. Hány napig tartott zarándokutam? Hétfôn indultam... igen, kiszámítottam: 15 napig! Naponta átlagban 25 kilómétert gyalogoltam...

— Jövôre is megpróbálja? Vagy talán még nagyobb gyalogtúrát tervez 1998-ra?

— Ha egészséges leszek, és az Isten is megsegít, akkor újra nekiindulok ennek a zarándokútnak. Nagyobb utat nem tervezek... Tagja voltam a Kárpát-koszorú Expedíciónak is, amelyben kísérôként vettem részt. Akkor két és fél hónapot voltam távol otthonomtól. Részvételemért kitüntetést is kaptam, amelyet Kuncze Gábor magyar belügyminiszter személyesen adott át.

Szabó Csaba

Ma 7 és 19 óra között (vagyis reggel 7-tôl este 7-ig) a városra 10 000 állat tüntetésének veszélye leselkedik. A polgármester állítása szerint „nincs törvényes alapja annak, hogy ne engedélyezzen egy ilyen tiltakozást". Ezek szerint ezer állat csatangolása a városban nem veszélyezteti a közrendet, vagyis nem szolgáltat jogalapot az egyébként törvénytisztelô polgármester közbelépésére, aki a tegnapi tanácsülés napirendjére tûzte a megállapodást az ôstermelôi érdekeknek megfelelôen a vásárcsarnok megnyitásáról. Ha eléri célját az élelmiszerkereskedelmi vállalat igazgatójával vívott csatározásában, akkor elejét veszi az ôstermelôk eredeti tüntetésének. Ha nem, akkor az ô keze meg van kötve, a lakosság pedig számíthat az elôzônél nagyobb méretû környezetszennyezôdésre és forgalomakadályozásra.

Lapzártáig nem dôlt el, hogy a polgármesteri zsarolás mennyire eredményes.

• a magyar államfô látogatásának megítélése nem a tanács dolga

• hétfôn kikiáltják Erdély autonómiáját — állítja a polgármester

• a szép Fôteret ortodox templommal akarják szebbé tenni

Rendkívüli ülésre hívta össze a városi tanácsot a polgármester, a következô napirendi pontokkal: egy ortodox templom fôtéri építésének megvitatása, határozattervezet készítése a vásárcsarnok tulajdonjogának átruházásáról a városi tanácsra, a tanács állásfoglalása Göncz Árpád magyar államfô látogatásáról, valamint üzlethelyiségek bérbeadása. Deac Ioan liberális tanácsos mindjárt az ülés elején javasolta, hogy a magyar államfô látogatásának megtárgyalását töröljék a napirendrôl, és ennek jogosságát több tanácsos azzal az érvvel támasztotta alá, hogy a külpolitika nem tartozik a helyi tanács hatáskörébe, kijelentéseivel a polgármester csupán feszültséget szít. A gyors felszólalás hirtelen érte Funar hû tanácsosait, és zajos közbeszólásaikkal sem tudták megakadályozni a napirendi pontok megváltoztatásának megszavazását. Bár bombahírnek szánta, a polgármester azon kijelentése, hogy a magyar államfô itteni látogatásakor ki fogja kiáltani Erdély autonómiáját, hangos derültséget váltott ki a jelenlevôkbôl, és többen megkérdezték, hogy talán a pontos órát is tudja. A tény, hogy a 25 jelen levô tanácsosból 15-en ennek a napirendi pontnak a kiiktatása mellett szavaztak, azt bizonyítja, hogy a kormánypárti tanácsosok felkészültek erre az ülésre, jól összehangolták álláspontjukat. Emellett még egy napirendi pontot kiiktattak: egyes üzlethelyiség kedvezményes bérbeadását. Itt a polgármester azzal próbált a tanácsosok lelkére hatni, hogy megígérte, ezekben az üzletekben a szegény nyugdíjasok olcsóbban vásárolhatnak majd. A szívhez szólás nem hatott, mivel szavazáskor ugyancsak 15 tanácsos úgy vélekedett, hogy a jelenlegi szabadpiaci törvények szerint az üzlettulajdonosnak nem lehet kívülrôl megszabni, milyen árakat alkalmazzon, a bérbeadás tehát nem lehet kedvezményes.

A rendkívüli tanácsülés egy görögkeleti templom építésének megvitatásával folytatódott, amelynek a helyét Bartolomeu Anania kolozsvári ortodox érsek éppen a Fôtéren képzelte el, a Szent Mihály-templom és a Mátyás-szobor szomszédságában, a románság kontinuitásának bizonyítékaként és a testvériség jelképeként. Szerinte a templom felépítése a feltétele annak, hogy a Minorita-templomot visszaszolgáltassák a görög katolikus híveknek. A szándékos felekezetközi összeugratás nem sikerült, ugyanis több görög katolikus tanácsos a központi építkezés ellen érvelt, építkezési, esztétikai nehézségekre is hivatkozva. Romulus Zamfir, a Polgári Szövetség Pártjának tanácsosa, valamint Bucur Ildikó szakemberként szólaltak fel, kiemelve, hogy a Fôtér régészetileg és urbanisztikailag védett övezet, ezért itt egyetlen szakemberekbôl álló bizottság sem engedélyezheti az építkezést. Mivel ez a téma csupán megvitatás céljából szerepelt a napirenden, a tanács semmilyen határozatot nem hozott. Lapzártakor az ülés még folytatódott egyéb napirendi pontokkal.

(újvári)

Az Ír Presberiánus Egyház külügyi megbízottját fogadta kedden dr. Csiha Kálmán , az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Az ír egyházat elôször 1991-ben látogatta meg a kolozsvári püspök. A kiépülô kapcsolatok keretében erdélyi ösztöndíjasok tanulnak az írországi teológián; 2-3 hónapos idôtartamra több erdélyi lelkipásztort fogadtak tapasztalatcserére. Az ír testvéregyház jelentôs adománnyal támogatja a kolozsvári püspöki székhely újjáépítését, bôvítését. Szintén az ô segítségükkel készül beindítani a református egyház Kolozsváron az utcagyerek-missziót. Az írek egyházi segélyeket adnak az erdélyi karitatív munkára.

Az ír vendégek meglátogatták a zsoboki árvaházat és a készülô öregotthont.

A pénteki pedagógus-fórumnak — ahol a magyarul mûködô módszertani körök sikeresen megalakultak — a vártnál gyorsabb kézzel fogható eredményei voltak, ugyanis a kilenc körnek már a felelôseit is megválasztották. Elindult tehát egy olyan folyamat a megyében, amelynek hivatása igen komoly: általuk kell megoldódjanak azok a sajátos oktatási gondok, amelyek csak a szaktanárok aktív, felelôsségteljes munkájával oldhatók meg. A módszertani körök vezetôi a következôk: matematika: Sebestyén Árpád (Báthory), fizika: Török Zoltán (Nagykapus), kémia: Csuka Róza (Báthory), földrajz-biológia: Soós Lenke (5-ös Számú Ált. Isk.), német: Szász Andrea (Báthory), francia: Balázs Katalin (Zenelíceum), angol: Boldizsár Zeyk Zoltán (Tordaszentlászló), zene: Major Julianna (Unitárius Gimnázium), rajz: Székely Géza (Apáczai). Hátra van még a román nyelv és irodalom, történelem, testnevelés és más körök megalakulása.

Sz. Cs.

„Nem elôször történik, hogy Illyés Kinga elôadómûvészete lappangó kincseket, szellemi erôforrásokat hoz felszínre. Ezúttal megint telitalálat Márai hullámhosszán szólítani meg a szintézist, kérdezni, kérni egy választ. Szokás szerint és lehetôség szerint a legvégsôbb kérdésekre. A Márai-szöveg akár széppróza, akár napló, akár fikció, akár elemzô értekezés — mûfajok feletti, az értelemnek abból a madártávlatából, az eszméletnek abban a hetedik mennyországában láttatja minden árnyalatát az emberi létnek, ami valami EGÉSZ-ség jellemzôje. Az ilyen egésznek részlethatása is mindig teljes.

Ebben a mindent tudó és szenvedô fölényben képes csak igazán elállni a lélegzet a részletek kiszolgáltatottsága felett. Van ilyen elszorulása a szívnek! — mondja ki Márai szövegével Illyés Kinga..."

Lászlóffy Aladár

*

Márai Sándor (Kassa, 1900 — San Diego, 1989), a XX. századi magyar irodalom kiemelkedô személyisége San Gennaro vére címmel írta meg azt a regényt, amelybôl Illyés Kinga egy monodrámányi szöveget állított össze és állított színpadra, azaz pódiumra. Az 1965-ben New York-ban megjelent Márai-mû megrázó önvallomás az emigráns sorsról. Illyés Kinga elôadása, amelyet a kolozsvári nézôk vasárnap du. 6-kor és este 8-kor láthatnak a magyar színházban, nagy sikert aratott, nem csupán Marosvásárhelyen, hanem az országhatárokon túl is. Emlékezetes élményre számíthat a San Gennaro vére nézôje városunkban is.

A hiba az ön készülékében van — gyôztek meg udvarias mosoly kíséretében tegnap délelôtt a Central áruház kongó élelmiszer részlegén az elárusítók. Márminthogy az orrom valamit félreszagolt, azért éreztem enyhén romlottnak az éppen megvásárolt és kifizetett sonkaszalámit. Mellesleg hosszas szemrevételezés után sikerült — pechemre — kiválasztanom a bôséges kínálatból azt az egyetlen árut, ami még megôrizte rózsaszín árnyalatát. A többi „friss felvágott", párizsi- és virsliféleségek aszottbarnán figyelmeztettek az idô múlására és az idônap elôtti nyárra. A fölöttébb kedves elárusítók döntô érve egyébként éppen az volt: hasonlítsam össze a többi termékkel, hát nem látom, hogy ez mennyire más! És különben is, csak tegnap kapták. Ebben a hôségben a lehetô legtermészetesebb a hentesáru színeváltozása.

És hagytam magam meggyôzni.

Félórája már, hogy elfogyasztottam a sonkaszalámit, de az én színeváltozásom még nem következett be. Ugyanolyan nyáriasan barnás rózsaszín vagyok, mint evés elôtt, s mint a Central-beli hentesáru. A sárgaság lappangási ideje ugyanis több egy félóránál. De én született optimista vagyok!

N. J.

Brassai halála után többen is érdeklôdtek a nagy polihisztor születési bejegyzése iránt. Ô maga ugyanis egyszer az 1800. január-június közti idôszakot, egyszer 1797. június 15-ét jelölte meg, de különbözô lexikonok révén e két dátum közé esô idôpontokat is közöltek. Úgy tûnik, maga Brassai is kutatott az adat után. Sokáig az is kérdéses volt, hogy Torockó vagy Torockószentgyörgy a születés helye. Ez ma már nagy valószínûséggel az utóbbi javára eldönthetô. Brassai édesapja torockói iskolamester volt, édesanyja, Koncz Krisztina a torockószentgyörgyi unitárius lelkész lánya. S minden bizonnyal a lány a szülôi házban hozta világra második gyermekét. De épp így történhetett meg, hogy sem az illetôségi helyen (Torockón), sem a születés tényleges helyén nem anyakönyvezték. A torockói anyakönyvet többen is forgatták, abban nincs Brassai születésére vonatkozó bejegyzés, a torockószentgyörgyi anyakönyv Fitz József 1911-es kötete szerint a templommal s a papi lakkal együtt 1820 körül tûz martalékává vált. Boros György 1927-es Brassai-monográfiája így ír: az anyakönyvek „épen vannak, de néma mindenik". Tény, hogy ezek után aligha lesz valakinek olyan szerencséje, hogy perdöntô adatot találjon Brassai születésére vonatkozóan.

Brassai betegsége, 1897. március 27-i kórházba vonulása, viszketéses bôrkiütései, jobb vagy rosszabb állapota állandóan foglalkoztatta a kolozsvári sajtót, semmilyen titokzatosság sem lengette körül. Ismerve azonban a korabeli halotti anyakönyvek rovatrendszerét, arra gondoltunk, nézzük meg, mit jegyeztek fel Brassai haláláról. Eddig még e feljegyzéseket senki sem közölte. Pedig ma meglehetôsen sok utánajárással sikerül hozzájuk jutni. Perdöntô adatot egyikben sem találtunk, sôt az átlagosnál is kevesebbet jegyeztek fel róla.

I. A kolozsvári Nemes Unitaria Anyasz[ent] Ecclesia Temetési Jegyzô Könyve (IV. kötet. Kezdette Jánosfalvi Sándor István 1833-ban) ma az Állami Levéltárban a 71/81 jelzetet viseli. Ennek 140. lapján az 1897/23. szám alatt a következô a rovatok sorrendjében a beírás:

Temetés ideje: jún[ius] 26.

A halott körülírása, állapota: Nyugalmazott egyetemi tanár, nôtlen. Sz[ületési] h[elye]: Torockó-Szentgyörgy. Lakás: Kolozsvár [a cím hiányzik].

Neve: dr. Brassai Sámuel.

Kora: 100 év.

Betegség neve: végelgyengülés.

Halál ideje: Jún[ius] 24.

Temetô lelkész: Ferencz József püspök.

Jegyzés: A templomból temettetett. Sírjánál beszédet tartottak a M[agyar] Tud[ományos] Akadémia, Ferenc József T[udomány]egy[etem], [Erdélyi] Múz[eum] E[gylet] részérôl.

II. A kolozsvári városháza anyakönyvi hivatalának a „Registru pentru mort,i" (halottak nyilvántartása) feliratú IV. kötetének 278. lapján 515. szám alatt nincs kitöltve a sok rovatos, számos aprólékos adatot igénylô nyomtatott ív, helyette a megjegyzések rovatban ennyi olvasható:

„Kelt Kolozsvárt 1897. (ezernyolcszázkilencvenhetedik) évi június 25. (huszonötödik) napján.....

A Vörös Kereszt Kórház igazgatósága Kolozsvárt 1897. évi június hó 24-én, 1. szám alatt kelt bejelentésében bejelentette, hogy Doctor Brassai Sámuel unitárius vallású 100 (száz) éves torockószentgyörgyi születésû kolozsvári lakos, nôtlen, egyetemi nyugdíjas tanár, néhai Brassai Sámuel földbirtokos és neje, néhai Kuncz Krisztina fia — 1897. (ezernyolcszázkilencvenhetedik) évi június hó 24. (huszonnegyedik) napján délelôtt 7 (hét) órakor végelgyengülés következtében meghalt.......

Orbán Lajos, anyakönyvvezetô helyettes "Mi sem természetesebb: mindkét bejegyzés a 100 éves kort és a torockószentgyörgyi születést erôsíti meg. Sajnos, még az utolsó lakcím rögzítését is elmulasztották; a szülôkre vonatkozó adatok felületesek, mert az apa inkább a lelkész minôsítést kaphatta volna, az anya családneve pedig K o ncz volt.

Gaal György

A kormány által valamikor régen megígért kenyérpénz — amely összegét tekintve akár mellényzsebpénznek is nevezhetô, de a kicsi is jól jön alapon, ennek is örvendünk — végre megjelent, egyelôre még csak törvény formájában. A kenyérár liberalizálása következtében, a megnövekedett kiadások kiegyenlítésére, az április-szeptember idôszakra havonta 13 500 lej pótlékot — vagyis kenyérpénzt — kapnak a következôk: a) azok az egyéni munkaszerzôdéssel alkalmazottak, akiknek a havi bruttó keresetük nem haladja meg a 600 ezer lejt, b) akiknek munkanélküli segélyt, támogatási pótlékot vagy beilleszkedési segélyt folyósítanak, c) a társadalombiztosítási és katonai nyugdíjrendszer keretében azoknak az öregségi és rokkant nyugdíjasoknak, akiknek a nyugdíja nem több havonta 450 000 lejnél, d) utódlási nyugdíjban részesülôk (társadalombiztosítási és katonai nyugdíjrendszer), e) IOVR-nyugdíjasok, a nyugdíjtörvény alapján megállapított szociális segélyben részesülôk, az 1990/42. törvény kedvezményezettjei, f) az 1995/67. törvény kedvezményezettjei (társadalmi segélyben részesülôk), illetve az 1992/53. (a rokkantak különleges védelmérôl szóló) törvény 7. szakasz 2. bekezdése a) pontjának és a 8. szakasz 1-2. bekezdésének kedvezményezettjei, g) szociális ösztöndíjban részesülô diákok és egyetemisták.

Az említett idôszakra (vagyis április-szeptember) csupán 9000 lej kenyérpénzt adnak: a) a mezôgazdaságban dolgozók nyugdíjrendszere keretében nyugdíjazott öregségi és rokkantnyugdíjasok, b) azok a mezôgazdaságban dolgozott utódlási nyugdíjasok, akik nem részesülnek más nyugdíjban az elôbb említett nyugdíjrendszer keretében.

(Az elôzô két, c) és d) pontok elôírásait a más rendszerben nyugdíjazottakra is alkalmazzák.)

Abban az esetben, amikor az egyéni munkaszerzôdéssel alkalmazott személy a fizetése mellett valamelyik elôbb felsorolt nyugdíjban is részesül, a kenyérpénzt az illetô nyugdíjának alapján határozzák meg, tehát csak egy pótlékra jogosult. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik (például) két különbözô nyugdíjrendszer alapján nyugdíjhalmozásra jogosultak, tehát egy kenyérpénzt kaphatnak, amelyet a társadalombiztosítási (öregségi, rokkant vagy utódlási) nyugdíj összege után állapítanak meg.

A kenyérpénz adómentes, elkülönítve tüntetik fel, nem veszik figyelembe a járandóságok megállapításánál, és minden esetben hivatalból állapítják meg. Ezt a pótlékot egyszerre fizetik az alapjövedelemmel mindazoknak, akik az április-szeptember idôszakban, az adott hónap elsején járandóságra voltak jogosultak.

Az egyéni munkaszerzôdéssel alkalmazottak esetében a kenyérpénzzel járó költséget a munkáltató jogi személy a társadalombiztosításba fizetendô tartozásaiból vonja le. Tehát magáncég nem hivatkozhatik arra, hogy nincs lehetôsége ilyen pótlékot fizetni, hiszen az összeg nem jelent kiadást a számára. (A kenyérpénzt szabályozó 73. törvény a májusi, 87. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg, és hatályba lépésétôl számított 15 napon belül a kormány alkalmazási utasítást fog kidolgozni.)

(-ri)

Segesvári Miklós Hunyad megyei RMDSZ-es alprefektus tisztségében való megerôsítését kérik a helyi írott és elektronikus sajtó képviselôi. Mint ismeretes, a Cuvîntul liber dévai napilap „leleplezô" cikket közölt a volt alprefektus viselt dolgairól, akit prostituáltakkal fenntartott kapcsolatai miatt immoralitással, a prostitució, kerítés támogatásával vádolt meg. Segesvári, az RMDSZ becsületére való tekintettel, rögtön benyújtotta lemondását, amit az ügyvezetô elnök nyomban el is fogadott.

Az RMDSZ hírnevének meghurcolása azonban nemhogy elmaradt, de a közvélemény a lehetô legváratlanabbul reagált a történtekre. Hunyad megye többi román lapjában ugyanis jó néhány olyan cikk látott napvilágot, amiben a szerzôk ôszinte elismerésüket fejezték ki Segesvárinak a — szó szoros és átvitt értelmében is — „férfias" viselkedéséért, aki a botrány kirobbanásakor azonnal becsületesen felajánlotta tisztségérôl való lemondását. Ami — állapítják meg a lapok — a romániai politikai életben meglehetôsen újdonságszámba megy. Lapvélemények szerint Segesvári huncut kilengései különben is azokból az idôkbôl származnak, amikor még nem volt jeles közéleti személyiség, igazságtalanság tehát emiatt megfosztani tisztségétôl, aki nem „sötét folt, hanem szimpatikus rózsaszín pötty az RMDSZ-képben" — írták. A lapok egyöntetûen elítélik a Hunyad megyei rendôrséget indiszkréciója — és egyben inkompetenciája miatt —, amiért kiszívárogtatta Segesvári nyilatkozatát az örömlányokkal való kapcsolatairól. A dévai prostituáltak elleni vizsgálatot folytató rendôrök különben beismerték, Segesvári nyilatkozatát különbözô rendôri trükkökkel negatívan befolyásolták. Sôt, a nyilatkozat kicsikarásakor, amit Segesvári mint tanú, és nem mint vádlott tett a múlt évi dévai botrány alkalmával, a rendôrfelügyelôk azt is megígérték, hogy soha nem használják fel hivatalosan.

A Hunyad megyei román sajtó — szám szerint húsz — képviselôje nyilatkozatot bocsátott közre, amelyben kérik az RMDSZ országos vezetôségét, bírálja felül döntését, ami az alprefektus tisztségébôl való lemondásának az elfogadását illeti. Az aláírók hosszan ecsetelik, milyen példátlanul jó együttmûködés alakult ki az elmúlt öt hónapban az alprefektussal. A közlemény szerint Segesvári viselt dolgai az alprefektus magánügye, amelynek semmiképp sem lehetnek kihatásai politikai és szakmai karrierjére. Lemondásának gesztusa nemhogy immoralitásra, hanem becsületes kiállásra, felelôsségteljes, tisztességes magatartásra vallanak. (Mindez néhány hónappal azután történik, hogy az RMDSZ-t hevesen támadták amiatt, hogy nem átallt alprefektusi széket követelni a parlamenti választások alkalmával elért silány négy százalékával.)

Hasonló nyilatkozatot juttatott el a szigorú országos vezetôségnek az RMDSZ Hunyad megyei szervezete, illetve a Szociáldemokrata Párt, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja, a Romák Országos Szervezetének helyi vezetôsége is.

Sz. K.

A legutóbbi napokban arról értesülhettünk, hogy Románia kormánya rövidesen a parlament elé terjeszti a tanügyi törvény módosítására vonatkozó javaslatait. Hír szerint a kormány indítványai eleget tesznek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség e téren támasztott követelményeinek. Markó Béla szövetségi elnök véleménye szerint a módosító tervezetben benne találhatók mindazok a követelések, melyeket az RMDSZ múlt év decemberi kormányba lépésekor megfogalmazott. Ezek között szerepeltek — többek között — az anyanyelvû egyetemi felvételi vizsgák és szakoktatás engedélyezése, a történelem és a földrajz anyanyelvû oktatása, valamint az önálló magyar nyelvû felsôoktatás helyreállítása.

Anélkül, hogy a kilátásba helyezett kedvezô változtatásokat lebecsülnénk, világosan le kell szögeznünk, hogy a tanügyi törvény módosításának igazi tétje a romániai magyarság számára nem ez vagy az a jobbítás vagy könnyítés, hanem az RMDSZ-nek az az önálló kiegészítô törvénytervezete , melyet 1995 nyarán közel félmillió magyar nemzetiségû adófizetô román állampolgár saját kezû aláírásával támogatott, s mely — jogellenes módon — azóta sem kerülhetett a román törvényhozás napirendjére.

Saját kezdeményezéséhez híven, illetve a példás nemzeti egyetértésrôl tanúságot tevô aláírók százezreinek a politikai akaratnyilvánítása értelmében, az RMDSZ felelôs vezetôségének nem volna szabad az általa képviselt választók közösségi törvénytervezetét részkövetelményekre leszûkülô módosító javaslatokra felcserélnie.

Másfelôl, saját programja szellemének és betûjének megfelelôen, szövetségünknek továbbra is maradéktalanul ragaszkodnia kell tanügyi autonómiára irányuló eredeti célkitûzéseihez.

Ugyanez érvényes a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem tekintetében. Az RMDSZ programja egyértelmû módon a törvénytelenül betiltott magyar egyetem helyreállítását irányozza elô.

Következésképpen, az RMDSZ saját programjával és politikai irányvonalával kerül ellentétbe, hogyha eredeti célkitûzéseit megmásítja, az önálló Bolyai Tudományegyetem helyett beéri egy magyar tagozattal, tanügyi törvénytervezetét pedig módosítványokra cseréli.

Szövetségünk a napirenden lévô, fôbenjáró kérdések kezelése terén azt a kisebbségi alárendeltségbôl fakadó, rossz emlékezetû politikai magatartást idézi, mely jogok helyett beérte engedményekkel .

Jelenlegi magatartásával az RMDSZ azt a veszélyt kockáztatja, hogy a kicsikarható engedmények árán maga is feladja a román-magyar alapszerzôdés által tételesen megrövidített autonómiaprogramját .

Könnyû belátni, hogy a kormány által ígért engedmények nem föltétlenül indokolják az RMDSZ kormányzati koalícióban való részvételét. Ennyiért nem volt érdemes a kormányba belépni. Kisebb-nagyobb enyhítéseket — a fennálló kedvezô európai konstellációban — megalkuvás nélkül is elérhettünk volna. Az engedmények ára túl nagy. Az „alku" nem mutatkozik kifizetôdônek.

Bármely megalkuvásban fogant kisebbségi rendezés a romániai magyarság további pusztulásának status quó ját szentesíti.

A határok szerzôdésben biztosított sérthetetlenségéhez hasonlóan a romániai magyarság teljes körû jogainak sérthetetlenségéhez is következetesen ragaszkodnunk kell.

Milyen az a kormányszövetség, mely kevesebbre jogosít, mint amennyit a megelôzô, kisebbségés magyarellenes kormánytól méltán megköveteltünk? Mit ér az a barátság, mely kevesebbet nyújt, mint amennyit politikai ellenfeleinktôl joggal elvártunk? Milyen az az RMDSZ-politika, mely szövetségesei részérôl kevesebbel beéri, mint amennyit egy ellenséges hatalomtól hat évig következetesen megkívánt?

Tôkés László

*

Az MTI-nek nyilatkozó Markó Béla „az RMDSZ vezetése elleni súlyos támadásként" minôsítette a Tôkés-állásfoglalást. A részletekre visszatérünk.

A Galéria 32 Alapítvány székházában, a Szentegyház utca 32. szám alatt nyílt meg hétfôn délután Benczédi Sándor és Carol Ples,a szobrászati, illetve festészeti tárlata. A két mûvész neve olyan vonzerô, amely ezúttal is megmozgatta Kolozsvár mûvészetkedvelô közönségét. A Ples,a-szobrok díszítette kellemes udvar és a hangulatos kiállítótermek megteltek érdeklôdôkkel. A szokványos megnyitó helyett a mûvészek fogadták vendégeiket, s a kellemes környezet különösképpen kedvezett a baráti beszélgetéseknek. Egyébként a Galéria 32 Alapítvány célkitûzéseinek egyike, a pályakezdôk támogatása mellett, a mûvészek és a közönség közti kapcsolat elmélyítése, a mûértôk és mûvészetpártolók táborának a kiszélesítése. Amire ez a mostani rendezvény jó alkalmat szolgáltatott.

A mûvek ám beszéljenek önmagukért — vélte az alapítvány elnöke, Carol Ples,a, amikor némelyek hiányolták az elmaradt megnyitóbeszédet. A kiállított munkákhoz azonban valóban fölösleges lett volna az ajánlás.

Benczédi Sándor alkotási periódusa különbözô szakaszaiból válogatott munkái mellett fôként az újabbakat, a feleki kövek természet adta gömbölyûségét, és az ôsi termékenység-mítoszt idézô, kerekded alakjait, vagy szögletesített változatukat mutatta be. S a mester ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. A mindegyre újabb és újabb formákkal és anyagokkal kísérletezô Benczédi Sándor ars poeticáján mit sem változtatott. Munkáit kirobbanó életkedv és derû ragyogja be. Az apró emberi gyöngeségek és fonákságok következetes lereagálása és formába öntése kitûnô emberismeretre, a gunyoros megközelítés ellenére is emberszeretetre vall. Karikírozó képessége, jóízû humora, sajátosan egyéni formanyelve utolérhetetlen és utánozhatatlan. A mûvész most kiállított alkotásai méreteikben igazodnak a barátságos, de nem túl nagy kiállítóhelyiséghez.

A galéria belsô termében Carol Ples,a festményei láthatók. A rendkívül sokoldalú mûvész — az udvaron régebbi munkáit, a fa- és márványszobrokat tekinthetik meg az érdeklôdôk — festôként is változatos teljesítményt nyújt. Lankás tájakat ábrázoló, rendkívüli színgazdaságról árulkodó tájképei akár idillikus hangvételûek is lehetnének, ha nem robbannának be a képbe az erôteljes, drámai feszültséget sugalló kékek. A mûvész érzelmileg viszonyul a tájhoz. Költôiség és drámaiság együttesen van jelen munkáiban. Vetélkedésükbôl, ritkábban bár, de olykor a lirizmus kerül ki gyôztesen. Ez esetben a színek is lágyabbak. A klasszikusabb hangvételû tájképektôl elütnek a rendkívül kifejezô, festôiségük mellett akár lélektani tanulmánynak is beillô, sötét tónusú, maszkokat ábrázoló kompozíciói. Amelyek valamelyest a szobrász Carol Ples,át juttatják eszünkbe. A mûvésztôl a nonfiguratív ábrázolásmód sem idegen. Példa rá a geometriai idomokból komponált, a színek játékára épülô alkotása.

A két neves mûvész munkái merôben más fogantatásúak. Ami mégis közös bennük, az alkotóik életigenlése, a mûvészet és az ember iránti mélységes tisztelete, megbecsülése és szeretete.

A kolozsvári Szentegyház utca a galériák utcájává nôtte ki magát. A 32-es szám alatti Galéria 32 pályafutásának kezdetén áll még. A sikeres indulás azonban alapot teremthet a további tevékenységhez. A mérce magas, ehhez kell igazodni a jövôben is. Várjuk a folytatást.

A kiállítás naponta 11 és 17 óra között tekinthetô meg.

(németh)

— Hogyan látja a kenyérsütöde jövôjét Székely József, az elsô szászfenesi magánpékség tulajdonosa?

— Volt és lesz jövôje a pékségnek. Igaz, hogy nehezen megy, mert rettenetes drága az energia és a nyersanyag is, de napról napra csökken a vásárlóerô. Kevesebb kenyeret vesznek, meg kell húzni a nadrágszíjat. Azonban kenyér kell, s még mindig ez az legolcsóbb alapélelem. Nehezen, de tovább kell dolgozni, még akkor is ha nyereség nélkül kell termelni.

— Nemrég élelmiszerboltot is nyitottatok. Régi terved, a vágóhíd és húsfeldolgozó kisüzem csupán álom marad?

— Semmiképpen sem mondunk le errôl. De ehhez sok-sok millió kell. Elôteremteni nem egyszerû. Ennek is kell jövôje legyen. Amint a kenyérre, a húsra is szükség van. Biztos vagyok, hogy hazai termékeinket fogyasztjuk a jövôben is. Nem hiszek abban, hogy a külföldi hús elárasztja a hazai piacot. Ehhez az kellene, hogy az állam támogassa a kis és közép élelmiszeripari vállalkozókat. Ha már az állami üzemeket halálra ítélték. Minduntalan azt halljuk, nincs pénz sem erre, sem arra. Sorra buknak be a butikok. Szászfenesen bezárt már egy húsfeldolgozó, és megbukott egy magánpékség is. Remélem, mi még tovább fogunk élni és termelni.

Barazsuly Emil

Közel egy esztendôvel ezelôtt szûnt meg a Kolozsvár közmûvelôdési életéhez szorosan fûzôdô Sonic Rádió magyar adása. A még mindig búvópatakként fel-felbukkanó sötét erôket városunk valamennyi józanul gondolkodó polgára igencsak megismerhette a sok port kavart idôszak híradásaiból. Fittyet hányva az ország valamennyi írott és íratlan törvényének, nemzeti közösségünket ismételten arcul csapva e rádió újraindította ez év februárjában mûsorait, az Országos Audiovizuális Tanács hozzájárulásával — magyar adások nélkül.

A közelgô szomorú egyéves évforduló kapcsán, mely július elsô napjára esik, e jelenséget, ennek következményeit és az okok feltárását olyan érdeklôdôk jelenlétében szeretnôk elemezni, akik fontosnak tartották és tartják az alternatív magyar, és egyáltalán kisebbségi rádiózást itt, Kolozsváron.

Ahhoz, hogy minél átfogóbb képet nyújthassunk errôl a nemkívánatos jelenségrôl, felkérjük mindazokat a polgártársainkat, akik valamilyen formában adatokkal, vallomásokkal, felvételekkel, fotókkal, felmérésekkel stb. tudnának szolgálni egy készülô „Volt egyszer egy magyar adás..." kiadványhoz, maradéktalanul tegyék meg. Ennek a kiadványnak kettôs szerepe lesz: megörökíteni egy jelenséget, és átadni hazai, nemzetközi illetékes fórumoknak és nem utolsósorban, az ügyészségnek.

A cím, melyre elküldhetik anyagaikat: 3400, Kolozsvár, Lunii u. 8/20, vagy az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetéhez: Pavlov u. 21. sz. Ugyanakkor a kiadvány megjelentetéséhez szükséges anyagi támogatásokat is elfogadunk.

A kezdeményezôk nevében,

Sebesi Karen Attila

A Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ is saját képviselôjét látná szívesen a Román Hírszerzô Szolgálat igazgatóhelyettesi székében. S bár erre elôzetes egyezség nem született, Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-képviselô szerint elvben be kellene tartani a koalíciós pártok közti politikai megállapodást. Ion Diaconescu parasztpárti elnök ugyanis ellenzi a koalíciós igényeket és a hírszerzés politikamentességének a híve. Ugyanakkor pártjának a jelöltje, Mircea Gheordunescu parasztpárti tagság után vált pártonkívülivé. Az RMDSZ Szabó Károly szenátort, a Demokrata Párt Radu Berceanu képviselôt javasolja a titkosszolgálat vezetôségébe. A Nemzeti Liberális Párt elnöke, Mircea Ionescu-Quintus is a politikai egyezkedés híve. Szerinte olyan népszerû személyeknek kellene a fontos vezetô beosztásokba jutniuk, akik egyúttal jó szakemberek is.

Az egységpárti Victor Romulus Constantinescu professzor, a kolozsvári Mûszaki Egyetem dékánja és szenátusának tagja meg van gyôzôdve arról, hogy a kolozsvári Mûszaki Egyetem szenátusa soha nem fogja elfogadni magyar tagozatok megnyitását.

Szerinte az orvosi, mérnöki, jogi és gazdasági szakokat az ország hivatalos nyelvén kell elvégezni, mert szükség van a helyes terminológia elsajátítására. A mesterséghez való jog bárhol a világon feltételezi az állam hivatalos nyelvének tökéletes ismeretét — tette hozzá a dékán.

A szenátus gazdasági bizottsága negatívan véleményezte az úthasználati díjra vonatkozó rendeletet új megfogalmazásában is.

Viorel Cataramã bizottsági elnök azzal indokolta a „Bãsescu-rendelet" elutasítását, hogy ez növelné az adóterhet. Rámutatott egyben, hogy a bizottság nem fog egyetérteni a kormány egyetlen olyan intézkedésével sem, amely az adóteher növekedéséhez vezethet.

A múlt héten a bizottság elutasította a rendeletet elsô megfogalmazásában is.

Súlyos következményekkel járó közúti balesetet elôzött meg tegnap reggel az a suceavai kamionsofôr, aki a szembôl szabálytalanul elôzô vîlceai kisteherautó elôl Körösfô elôtt a sáncba menekült. Az ütközés így sem volt elkerülhetô, de az oltyán gépkocsivezetô megúszta könnyebb sérülésekkel, kocsija viszont összetört.

Az Academia Cat,avencu legfrissebb számából megtudjuk, hogy Cristian Tudor Popescu, annak az Adevãrulnak a fôszerkesztôje, amely a kisebbségi jogok korlátozásáért vívott harc élvonalában küzd elsôsorban a magyarok és a cigányok ellen, Iulian Vlad kommunista titkosrendôr-tábornok (szekustörzstiszt) unokaöccse. Hja, az alma nem esik messzire a családfájától. Vajon a lap olvasói tudják ezt az „apróságot"?

A Kolozsvári U FC kevéssel lapzárta elôtt befejezôdött rendkívüli igazgatótanácsi ülését követôen a „fociguruk" rohantak, amerre a szemük látta, így a közel két órán át várakozó firkászhadnak csak az ismét készséggel szereplô Ioan Maját sikerült a ma déli hivatalos sajtótájékoztatót „lekörözôen" szóra bírnia.

Az alelnök elmondta, hogy a három napirendi pont — a csapat utóbbi idôben tapasztalt gyenge teljesítménye, az anyagi helyzet és a jövôbeli tervek — megvitatása után a jelenlévôk csak abban egyeztek meg, hogy a szombati, Chindia CF elleni bajnoki mérkôzést követôen, azaz hétfôn vagy kedden ismét összeülnek. Ma egyfajta utolsó figyelmezetésben kívánják részesíteni a lázadás nem a legszokványosabb, non-combat formáját választó játékosokat, akiknek a hét végére a nyugodt bajnoki hajrát szavatoló legalább egy pont begyûjtését tûzték ki kötelezô célul. Legfrissebb hírekkel a fekete-fehárek házatájáról holnapi lapszámunkban jelentkezünk.

( turós )

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]