1997. március 25.
(IX. évfolyam, 69. szám)

Az egységpárti exelnök hazai és nemzetközi ellenségei
Polgármesteri pozíciójában bizakodik

(1. old.)

Gheorghe Funar szombati leváltását követôen az RNEP elnöki tisztségébôl, a Kolozsvári Rádió hétfô reggeli hírmûsorában nyilatkozva elmondotta: leváltásának elôkészítése már tavaly nyáron elkezdôdött, amikor Ioan Gavra és Valeriu Tabãrã összehangolt munkával többször is megpróbálták eltávolítani tisztségébôl. Ez akkor nem sikerült, a kísérlet azonban tovább folyt, mindent elkövettek, hogy a választási kampányban csorbítsák esélyét.

A leváltás okairól szólva, Funar a párton kívüli, illetve a külföldi erôket vádolja, akik nagy nyomást gyakoroltak pártjának vezetôségére. A riporter többszöri kérdésére sem volt hajlandó ezeket az erôket megnevezni. Az ellene elindított sajtókampányt „a Soros-alapítványnak alárendelt lapok vonalvezetésével" magyarázza. Polgármesteri tisztsége nincs veszélyben, mondotta magabiztosan, hozzáfûzve: a két év múlva esedékes újabb rendkívüli kongresszus ismét támogatni fogja a polgármesteri székben.

Az Aranka György Nyelvmûvelô Verseny II. országos döntôje
Eredményhirdetés a széki református templomban

(1, 4. old.)

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, az Aranka György nyelvmûvelô kör, a Kolozs megyei magyartanárok módszertani köre és a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum az elmúlt hét végén megszervezte az Aranka György Nyelvmûvelô Verseny II. országos döntôjét. A verseny megnyitó ünnepségét pénteken a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központban tartották meg. Az Apáczai Csere János Líceum leánykórusa a Szózattal nyitotta meg a rendezvényt, majd Fodor Réka elsôéves színmûvészeti hallgató szavalatát hallgathattuk meg. Ezek után Zsigmond Gyôzô, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének az elnöke a „magyar beszéd ünnepén" üdvözölte a jelen lévô vendégeket, majd röviden vázolta az anyanyelvmûvelô mozgalom fô ismérveit. Dr. Péntek János professzor az anyanyelv ápolásának fontos szerepét emelte ki elôadásában, hangsúlyozta, hogy a mûveltség fontos részét képezi az anyanyelven való kifejezés képessége. Figyelmeztetett, hogy elsôsorban a magyar nyelven való beszélés félelmétôl kell megszabadulnunk. Sajnos, Bánffy György, a József Attila Színház mûvésze, a magyarországi Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke objektív okok miatt nem jöhetett el a rendezvényre, és így elmaradt a meghirdetett Széchenyi-monodráma. A nyelvmûvelô verseny II. országos szakaszára szombaton került sor. A versenyizgalmak alól feloldódást jelentett az a néhány óra, amelyet Lászlóffy Aladár költôvel töltöttek. A díjkiosztó ünnepséget másnap, a széki református templomban tartották, amelyre a márciusi havazás ellenére szép számban elzarándokoltak az érdeklôdôk. Dr. Péntek János professzor Széken, Aranka György szülôhelyén emlékezett a névadóra. A professzor, felelevenítvén Aranka György életének és pályafutásának néhány jelentôs mozzanatát, arra kereste a választ, hogy mi késztette a marosvásárhelyi jogászt arra, hogy 1791-ben tervezetet terjesszen az erdélyi országgyûlés elé nyelvmûvelô és akadémiai társaság felállításáról, amely 1793. december 3-án Marosvásárhelyen tartotta elsô ülését. Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelô Társaság — mondotta dr. Péntek János professzor — célul tûzte ki az egységes nemzeti nyelv megteremtését. Végül kiemelte, hogy a nyelv mûvelését manapság sem szabad elhanyagolni, hanem mindent meg kell tenni a nemzeti nyelv egységének a helyreállításáért. A koszorúzást követôen sor került a gyôztesek díjazására. A nyelvhasználati verseny tíz díjazottja közül I. díjban részesült Kosztándi Adél (székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzô), II. díjban Benkô Ildikó (sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnázium), III. díjban Sebe Gyöngyvér (kolozsvári Református Kollégium). A kiejtési verseny tíz díjazottja közül I. díjban részesült Mátyus Éva (kolozsvári Apáczai Csere János Líceum), II. díjban Mátyás Tünde (kolozsvári Református Kollégium) és Bálint Kinga (székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzô). Ezenkívül különdíjat kapott Sebe Gyöngyvér és Mátyus Éva a magyarországi Anyanyelvápolók Szövetsége, Keszeg Anna és Mátyás Tünde a Napsugár szerkesztôsége, Száll Anita és Balla Katalin a Duna tv részérôl. A tanárok jutalmazása után az ünnepség a kultúrotthonban folytatódott, ahol a széki néptáncegyüttes mûsorát tekinthettük meg. A rendezvényen jelen volt Boros János Kolozs megyei RMDSZ-elnök és Sebesi Karen Attila közmûvelôdési alelnök.

P. A. M.

Hitelprogram közepes nagyságú vállalatoknak

(1. old.)

Egy évvel ezelôtt indult a kolozsvári Transilvania Bank és az amerikai Southshore Bank által létrehozott Román-Amerikai Beruházási Alap kisvállalatokat hitelezô programja. Ennek során a mai napig mintegy 70 kisvállalkozás jutott olyan 1500 és 15 ezer közötti dollárösszegekhez, amelyek fejlôdését és konszolidációját lehetôvé tették — tudtuk meg a tegnap az alap amerikai és román képviselôi által a kolozsvári Transilvania Bank székhelyén tartott sajtóértekezletén. A program sikere arra késztette a bankárokat, hogy most a közepes nagyságú vállalatok hitelezését célzó új programmal jelentkezzenek.

Iosif Poptól, a Transilvania Bank igazgatójától megtudtuk, hogy alapítása óta az általa vezetett pénzintézet folyamatosan fejlôdött és terjeszkedett. Ma már 18 fiókjuk mûködik országszerte, mintegy 40 ezerre tehetô üzletfeleik száma, s több mint 300 milliárd lejnyi aktívummal rendelkeznek. A most induló új program az igazgató szerint szinte egy éve készül, s a bank szélesedô hitelpolitikáját is tükrözi.

Obie Moore, az alap amerikai alelnöke is jónak látja a Transilvania Bank helyzetét. Szerinte a TB olyan magánbank, amelynek egyelôre igencsak konzervatív és körültekintô politikája az adott gazdasági körülmények közepette érthetô. A Kolozsvárt egy éve mûködô CAPA-program tanulságaiból kiindulva, Moore alelnök úgy véli, városunkban nagyszerû képességû vállalkozói réteg mûködik.

Az új program beindulását Nathan Bluhm, az Egyesült Államok kolozsvári konzulja is köszöntötte. Újabb bizonyítéka a most induló program az egyre erôsödô amerikai-román kapcsolatoknak — mondotta üdvözlô beszédében. Bluhm konzul szerint nem véletlen, hogy annak idején a CAPA-program is Kolozsváron indult, s a mostaninak kiindulópontja szintén „a mi városunk".

A sajtónak tegnap bemutatott program 20 és 100 ezer dollár közötti hiteleket szándékszik kihelyezni közepes nagyságú vállalatokhoz, évi 15 százalékos kamattal. Érdemes megjegyeznünk, hogy a viszonylag magas hitel-kamatláb ellenére, hitelgaranciaként nem csupán ingatlanok jöhetnek szóba.

(t)

Marad a prefektus

(1. old.)

A kormány fôtitkára, Remus Opris, elutasította a Nemzeti Liberális Párt, a Demokrata Párt és az RMDSZ Kolozs megyei elnökének küldött válaszlevelében a három párt azon kérését, amelyben Alexandru Fãrcas, prefektus leváltását kérték. A fôtitkár szerint a Fãrcas, ellen felsorakoztatott vádak alaptalanok.

Vizsgálják a polgármester pénzügyi visszaéléseit

(1. old.)

A kormány keze elért a kolozsvári polgármesteri hivatalba is. Boros János megyei RMDSZ-elnöktôl megtudtuk, a kormány mellett tevékenykedô, rendszerint különleges esetekben kiszálló pénzügyi ellenôrzô bizottság rajtaütésszerû ellenôrzésre érkezett a városházára, a polgármesteri hivatal pénzügyi rendellenességeinek kivizsgálására. Noha semmilyen eredmény nem került nyilvánosságra, Boros Jánosnak mégsem kellett sokat gondolkodnia ahhoz, hogy Funar polgármesternek az elmúlt években folytatott piszkos pénzügyi manôvereit felsorolja. Hiszen múlt héten épp ô volt az, aki perrel fenyegette meg a polgármestert, amiért a közpénzeket pártja ügyintézésére használja. Mint ismeretes, a múlt heti tanácsülésen Boros János három olyan faxot is meglobogtatott, amely bizonyítékul szolgál arra, hogy Funar a városháza telefonköltségeit terheli, amikor RNEP-ügyben faxol. Mindez persze semmi amellett, amit a Caritas idején mûvelt a polgármester, amikor azokkal az adományokkal, amit a városháza kapott — bevallása szerint — saját kénye-kedve szerint rendelkezett, noha az efféle adományok sorsáról a tanács minôsített többségû jóváhagyása szükséges. (Amennyiben viszont ezek céladományok formájában érkeznek és a tanács nem ért egyet azokkal a tervekkel, amelyeket támogatni hivatottak, akár vissza is utasíthatja azokat.)

Az ellenôrzés kiterjedhetett az útjavításokra kiadott hatalmas pénzösszeg ellenôrzésére is — vélte Boros —, amit a polgármesteri hivatal a közterület fenntartó vállalatnak ellenôrizetlenül fizetett ki. Az említett vállalat igazgatója pedig nem más, mint Liviu Medrea, Funar kebelbarátja. Mondani sem kell, a drága pénzért végzett munkálatok nem kevés kívánnivalót hagynak maguk után. Egyes becslések szerint a polgármesteri hivatal több száz millió lejt fizetett ki útjavítás címén, anélkül viszont, hogy a munkát elvégeznék.

Boros emlékeztetett a telekkoncessziós panamákra is (Florilian-ügy, Van Dijk-botrány). Vagy a magánlakás-építésekre kiutalt telkek szintén megkérdôjelezhetô eljárására (lásd Mot,iu, Petrescu telekszerzési ügyletei). A demokratikus erôket képviselô városi tanácsosoknak volt gondjuk arra, hogy mindezekrôl a dokumentációt beszerezzék. Boros elmondta, a demokratikus pártok városi tanácsosainak feltétlenül szándékukban áll „felfrissíteni" az említett ügyeket, s az illetékes szerveket ellátni a megfelelô adatokkal. Ezúttal talán nagyobb sikerrel.

Sz. K.

A parasztpárt üdvözli az RNEP vezetôcseréjét

(1. old.)

Radu Vasile, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) fôtitkára úgy nyilatkozott, reméli, hogy a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) vezetô testületének a cseréjével a párt retorikája is mérséklôdni, csillapodni fog, és mentesülni a szélsôségesen nacionalista, xenofób megnyilvánulásoktól. Gabriel T,epelea, a párt elsô alelnöke is üdvözölte az RNEP-en belüli változásokat, a helyzet normalizálódását. Hiszen amint azt az új RNEP-elnök, Valeriu Tabãrã is elmondta, maguk mögött szeretnék tudni az agresszív megnyilvánulásokat, és meg akarnak szabadulni a volt nagyobbik kormánypárt további gyámkodásától. T,epelea szerint az RNEP választotta új út az „építô jellegû nacionalizmus", és emlékeztetett, a KDNPP is a felvilágosult nacionalizmust gyakorolja Iuliu Maniu szellemében.

Helyhatósági pótválasztások Erdélyben

(1. old.)

Több erdélyi helységben zárult le vasárnap a helyhatósági választások második fordulója, amelyet bizonyos polgármesterek lemondása, szomorúbb esetben elhalálozása tett szükségessé. Eszerint új polgármestere van Gyergyószentmiklósnak Pál Árpád (RMDSZ) személyében. A Szilágy megyei Váralmáson S,tefan Tiberiu Aurel független jelölt a polgármester. Ugyancsak Szilágy megyében, Szurdukon jövô vasárnap rendeznek újabb fordulót, mert a két jelölt — Wagner Ioan (Újrománia Párt) és Valentin Brie (RNEP) — közül egyik sem érte el a szükséges szavazatot.

KRÓNIKA

Pussi János emlékkiállítása

(2. old.)

Népes közönség elôtt került sor péntek délután a Gy. Szabó Béla Galériában az 1995-ben elhunyt Pussi János emlékkiállításának — amely egyben a mûvész elsô kiállítása is — ünnepélyes megnyitójára. Az egybegyûlteket Ferenczy Miklós, a Kolozsvár-Külsô Református Egyházmegye esperese köszöntötte, majd Cs. Erdôs Tibor és Abodi Nagy Béla festômûvészek méltatták Pussi János képzômûvészeti tevékenységét, ismertették pályájának alakulását. Dénes Gyula a megnyitó szövegének román változatát olvasta fel. A mûvészi mûsorban közremûködtek Vitályos Ildikó és Nagy Dezsô színmûvészek.

Az 1921-ben Aranyosgyéresen született Pussi János 1938-44 között Marosvásárhelyen Bordi András tanítványa volt, majd Budapesten egy évig Szônyi Istvántól tanult. Végül Kolozsvárott, a mûegyetemen szerzett almérnöki diplomát. „A mûvészethez nem elég a mesterség kifejlesztése: a mûvészet szenvedély, amit a jellem irányít. Ezen keresztül érte el azt a kérlelhetetlen önbírálatot, amely nem engedélyez önbecsapást, megalkuvást. Ez adott erôt, hogy egy-egy képén évekig dolgozzon, a látomás megragadásáig. Elvonultságában átlagon felüli mûveltsége, elsôsorban a magyar költészet teremtette meg azt a társaságot, amelyben otthon érezte magát" — írja a mûvészrôl a kiállítás rendkívül tetszetôs katalógusában Cs. Erdôs Tibor.

Pussi János rajzai és festményei egy hónapig tekinthetôk meg munkanapokon, a Fôtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában.

-eth

Gordonkások tavasza...

(2. old.)

A filharmónia legutóbbi, március 21-i hangversenyén újabb nagy tehetségû fiatal gordonkamûvészt ismertünk meg.

101 évvel ezelôtt, 1896-ban a szerzô vezénylésével mutatták be Londonban Antonin Dvorak Gordonkaversenyét, mely azóta is a mûfaj koronája.

A szólista Rãzvan Suma, a kolozsvári Zenelíceum abszolvense, jelenleg a bukaresti zeneakadémia másodéves diákja. A híre megelôzte Rãzvan Suma felléptét, hisz Románia számos városában nyert zenei versenyt, de fellépett már Franciaországban, Magyarországon és Ausztriában is.

Ha legutóbb a csodagyerek Mihai Maricaról számolhattunk be, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a fiatal Rãzvan Suma is teljes mértékben beváltotta a hozzá fûzött reményeket. Rãzvan Suma minden regiszterben ura hangszerének, egyforma hangminôségben szólaltatja meg. Technikai adottsága problémamentessé teszi számára a legnehezebb állásokat is. Mindehhez nagy muzikalitás járul, Dvorak Gordonkaversenyét magas színvonalon, hibátlanul adta elô.

A szûnni nem akaró vastapsot és az egykori kollégáktól kapott virágözönt a fiatal mûvész olyan ráadással hálálta meg, mely technika és kifejezés tekintetében még Dvorak versenymûvét is felülmúlja, ez pedig Bach utolsó szólószonátája. A rendkívül nehéz fekvésekben Suma nagy muzikalitással oldotta meg a visszhang-hatásokat.

Ez alkalommal fiatal karmester, Radu Popa mutatkozott be a zenekar élén. Radu Popa a bukaresti zeneakadémia karmester- és zeneszerzéstan abszolvense, jelenleg Bács Lajos vezeti továbbképzését. Több hazai versenyen nyert díjat.

Ha a Dvorak-csellóverseny kíséretében egyes helyeken túl erôsen szólt a zenekar és kevésbé tudott érvényesülni a szólóhangszer, a mûsor második felében, a Brahms I. szimfóniában kedvezôbb képet kaptunk a karmesterrôl. Radu Popa tehetséges fiatal karmester, aki ki tudta aknázni Brahms szimfóniájának szépségeit, amihez nagymértékben járult hozzá a zenekar jó teljesítménye. Kellô karmesteri rutin megszerzésével vezénylési technikája bizonyára még fejlôdni fog.

Morvay István

VÉLEMÉNY

A közös ló

(3. old.)

Egy kicsit túlmediatizálódott az az egyszerû kérdés, hogy kell-e önálló magyar egyetem vagy sem. S most már az is vitatéma, hogy önálló legyen-e, vagy a fokozatosság elve szerint elôbb tagozattá alakuljon, s majd (ha fagy) valamikor önállósodjon — már, ha lesz kinek és lesz minek, vagy ha idôközben, mint annyi minden és annyiszor, nem hull bele e téma is a feledés feneketlen kútjába. A beidegzôdések és a nagynemzeti vágyak szerint ez utóbbinak van a legnagyobb esélye — legalábbis ez derül ki számomra a többségiek többségének megnyilvánulásaiból. Hogy egyebet ne mondjak, a Babes,-Bolyai Egyetem egyik prorektora statisztikailag bizonyította be, hogy nekünk, mármint a magyaroknak az aránya ezen az egyetemen (16,47 százaléka a tanároknak és 17,24 százaléka a hallgatóknak) igen jó. Mi tagadás, nekem is úgy tûnt, hogy a fokozatosság elve a magyar egyetem megalakításában ésszerûnek látszik, de ez a prorektori statisztika az itt alkalmazott mindenkori statisztikák iránti gyanakvásomat támasztotta föl újra. Hiszen megéltem én már azt is, hogy a nemzeti kérdést százszázalékosan megoldottnak nyilvánították ezen a tájon, s a bôrömön éreztem e megoldottság mindennapos „áldásait", bár meglehet, prorektori magasságokból a megoldottságnak ez a megoldatlansága nem vevôdött észre... Lehet, persze, hogy a prorektor úrnak igen jó ez az arány, s lehet, nekem is úgy tûnhetne, ha nem venném észre a számokban rejlô csalafintaságot. Nevezetesen azt, hogy az ilyen statisztikák országos összesítésû átlaga mondhatna valamit és valamivel igazabbat ebben a témában. De ha ettôl az apróságtól el is tekintünk, attól aligha lehet, hogy egy emberi jog semmiképpen sem csak statisztika, vagy matematika! Az emberi jog az a furcsa valami, ami nem százalékosítható! Vagy van teljes egészében, vagy nincs. Még ebben a százalékokkal brillírozó országban sem százalékosítható, ahol lám, még egy prorektor is képtelen e játék varázsa alól kivonni magát, s tárgyilagosan, a valódi emberi jogok távlatából, egy picurka empátiával tekinteni erre a kérdésre. Nos, többek között ezért, az effajta viták és szemellenzôsségek megelôzéséért is szükségünk van önálló intézményekre! Mert ha a prorektor úr és annyian mások elfelejtik, mi, az érdekeltek és érintettek, a közös tálból cseresznyézôk nem feledhetjük el — a Cseresznyés Pál tanulságos esete mellett — az egyetemi évnyitókon nemzeti gôggel talpraugró jogtudor és kari dékán ki/betiltó hevületét a már akkor is „jó arányban" képviseltek megszólalási joga ellen! Van-e, lehet-e biztosítékunk rá, hogy a fokozatosság elve szerint létezô és mûködô magyar tagozattól nem vonják-e meg ugyanilyen hevületû urak a szót? Vagy nem ismerné a prorektor úr dicsô polgármesterünk és volt pártfônök sokezernyi provokatív kezdeményét minden ellen, ami az állam nyelvén túl megszólalhat? Ne tudná, hogy például a magyar opera és színház még ma sem hirdethet plakáton ebben a városban azon a nyelven, amelyen egyébként mûködik? Pedig ez a két intézmény még csak nem is tagozat!

Persze, persze, magam is tudom, hogy most más a helyzet és más az ábra is. De azt is tudom, hogy a régi reflexek még mindig dolgoznak, meg azt is, hogy mennyi galádságot követtek el ebben az országban a százalékosított „arányos elosztásnak" a paravánja mögött. S ha arra gondolok, hogy a kéttagozatosságra készülô intézménynek fontos vezetôje is csak az egyik tagozat érdekeit látja és képviseli... Világossá lesz újra: közös lónak túros a háta!

Márpedig, hogy ilyen vita ne legyen és ne lehessen ebben az Európa felé igyekvô, vállalásoktól, szerzôdésektôl, ígérgetésektôl gazdag országban, nos, ha másért nem is, de ezért — fokozatosan, nem fokozatosan — mindenképpen szükség van önálló magyar egyetemre!

Kiss János

Sokkterápia — hányadszor?

(3. old.)

A Szabadság vezércikket közölt 1990. november 1-jén e címmel: Sokkterápia!, elemezve az akkori árfelszabadítást, a pénz hígulását, a vásárlóerô csökkenését, a megtakarított pénzecskék füstbemenetelét. Írt a nehezedô életkörülményekrôl, feketepiacról, spekulánsokról, a reménykedésrôl az ígéretben, hogy lesz „szociális védôháló". Akkor, amikor az infláció még „szelíd" volt, amikor arról suttogtak, hogy a kávé kilója 900 lej lesz; az 50 lejes Victoria szalámi 320 lejre drágult, tehát nagyjából a hatszorosára, a mostani hiperinflációval az ára 26 ezer körüli, tehát az akkori 520-szorosa, az állami támogatás megvonásával és az újabb árfelszabadítással a tej ára az akkori 1000-szeresére emelkedett. Ezzel szemben például a nyugdíj, ha megadják a 30 százalékos növekedést („indexelést"), az akkorinak mindössze a százszorosa lesz. Ez tehát sokkterápia a „javából". Ez a sokkterápia nem az a sokkterápia, s az 1990-es sem volt az elsô — az idôsebb nemzedéket érték mások is az elmúlt 50-60 év alatt, egyénenként kisebb-nagyobb mértékûek — a kulákokat, a bebörtönzötteket, a szekuritátén vallatottakat, a sakkban és sokkban tartottakat. És voltak és vannak, akiknek alig volt vagy van részük sokkterápiákban, nem ôrölte fel és nem ôrli idegeiket a nyomukban kialakult stressz, ami sok esetben vezetett öngyilkossághoz, bûnözéshez — a nyomor nagy jellemrontó.

Hányadszor is esünk át sokkterápián, ami most nem olyan, mint máskor, ami szükséges egy jólét kialakulásához, mert nem igaz, hogy „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok"?

A sokkterápiáknak van valami pozitív eredménye is: edzi az embert, beleértve az idegeket is, és mintha optimistábbá nevel. Biztassuk hát egymást: túléljük ezt is!

Veres József

Innen?! Hova?!

(3. old.)

Politikai vicceken hahotáznak a rabok valahol Szibéria távol-keleti szegletében. Egyikük észbekap, és suttogva rimánkodik társainak, fejezzék be a szórakozást, mert ha valaki besúgja az esetet az ôrségnek, mindannyiukat elviszik. Mire a társaság leírhatatlan döbbenettel, kórusban felkiált:

— Elvisznek?! Innen?!

Ennél is nyakatekertebb politikai viccet produkál napjaink újabb fonáksága, amelyrôl szintén gulághangulat rohanja meg az embert.

A Funar pártelnöki tisztségébôl való menesztését követô sajtóvisszhangokat látva, elképzelhetjük a következô helyzetet:

Bréjnsztorming keretében összedugják a fejüket a gyûjtôtábor foglárjai, hogy a spanyolcsizma, a kultúrzóna, az etnikai olvasztótégely és sok egyéb találmányuk után újabb nöuháukat ötöljenek ki a maguk és kenyéradóik szórakoztatására. Hosszas (majdnem hét évi) tanakodás után kitalálják, hogy feláldozzák egyik legvérszomjasabb ôrmesterüket, aki többek között arról híres, hogy a tábort megtölti emléktábláival és az appelplatzon mélyfúrással keresteti a rabok életszínvonalát. Elôbb palotapuccsal felfüggesztik állásából, majd szabályos összgyûjtôtábori kongresszuson leszavazzák. Ezután felhívással fordulnak a rabokhoz, ôk is határolják el magukat attól a szélsôségesen radikális, megveszekedetten intoleráns, szemtelenül követelôzô társuktól, aki pisszenni merészelt a múltkor, amikor felolvasták a határozatot, hogy több rabnak fokozatosan, több lépcsôben börtönôrré kell válnia, mert nincs pénz újabb barakkok építésére.

Másnap a többségi lágerújságok túlnyomó többségében két név és két fénykép jelenik meg: az elcsapott börtönôré és a pellengérre állított rabé. A két szélsôséges, radikális, nacionalista, musszolinista, heroinista stb. pártvezér feláldozásával megnyílnak elôttünk a világ lágereinek kapui — nyilatkozza napiparancsában a börtönôrvezérkar, majd leszögezi, hogy a továbbiakban csak egészségesen rabellenes — értsd nacionalista — politikát fognak folytatni, de természetesen elvárják, hogy a Rabok Maradék Deheroizáló Szövetsége tovább mérsékelje magát.

A rabok természetes válasza az lenne, hogy arcukon leírhatatlan döbbenettel, kórusban felkiáltanának:

— Tovább?! Hova?!

Természetesen vannak, akik Funar és Tôkés egy napon emlegetésétôl egészen más képzettársításokra hajlamosak. Tôkés Lászlónak 1989. december 15-tôl kezdôdôen akadnak irigyei, ellenlábasai, sôt azelôttrôl is, ilyen például Papp László, az egykori kollaboráns püspök. Azok most élvezkednek, ugye. Mások pedig azt mondhatják, hogy most, a megváltozott helyzetben túlzás a lágerôrök és a politikai rabok közötti párhuzam felállítása. Ezt a szempontot érdemes szemügyre venni. Tényleg, a történelemben elôször elôállt az a helyzet, hogy az egykori „nemzetôr", aki nemcsak jogainkat, hanem létünket is kétségbe vonta, kisebbségbe, ellenzékbe szorult, sôt pártjában is pályaszéli kispadra került, ezzel szemben az egykori elnyomott kisebbség kormánytényezô lett. Csakhogy egyelôre semmilyen lényeges változás sem történt. Eltelt négy hónap, és még az „appelplatzot" sem tömték be, pedig nyilvánvaló, hogy az életszínvonalat nem ott kell keresni; a Funar börtönôri emlékét megörökítô táblák száma pedig tovább gyarapodott. Hogy az 1990-es marosvásárhelyi események bûnöseinek felelôsségre vonásáról ne is beszéljünk. Majd, ha a kisebbségi minisztérium nemcsak épül, hanem épít is, államtitkáraink pedig nemcsak ott vannak, hanem dolgoznak is, mégpedig eredményesen, a párhuzam érvényét veszti.

Nits Árpád

Pajzán sirató

(3. old.)

Már nyolc és fél hónapos koromban, születésem elôtt két héttel, elképzeltem, micsoda hacacáré lesz. Apám elôtt egy üveg bor az asztalon, a bal kezében egy üveg sör, a jobbjában egy rumosüveg vodkával. Inni nem tud, annyira dalolhatnékja van, azt se tudja, melyiket kezdje. Nem csak ezért: kidugja az ajtórésen a fejét a fehér munkaruhás, és tudomására hozza, három, majdnem négy kiló! Ne, ne búsoljon, lesz annak majd pötyörôje, tesznek neki! Odamegy hozzá a szülész fôorvos és aszongya: fel a fejjel apafejjel, mert lányból lesz az asszony, bimbóból a rózsa. Ejtik az öreget, nagyokat kuncogok a burokban. Micsoda hujujuj lesz, amikor megcsodálják az eszemaszta kis fityegômet. Egyelôre az apám sörös-boros-pájinkás hangulatában bambálok, hogy csipkebokorban jövök a világra. Folynék az elsô születésnapom minden rézsarkantyús taréj nélkül, mert a szülész fôorvos apám elôl megfújja a literes üveget, hogy neki jusson, nekem is maradjon.

A fenti változatot könnyû hazudtolni, mert apám épp Novojuszpenykában leledzik Gellért Sándorral. Hogy ne is engednék Sándor bátyámat el, ha eposzt és verset kell írjon a magyar mondákból, amit aztán Páskándi Géza úgy talál elolvasni, hogy még az Árpád lova is bemegyen a kollektív gazdaságba. Apámnak egyelôre zdrásztvujtye, nem engedik, képes lenne a készülô fegyverkorlátozás ellenére lövegelni. Apám egyelôre valami rangtalan fôkolompos és jó magaviseletû egyén a lágerlistán, békefenntartói feladatot kap: foldozza a szögesdrótot, nehogy nyulak lopakodjanak a táborba. Gyakorlati teendôi végzésére adtak neki egy csípôfogót, drótot nem. Azt mondta a csecsenföldi orosz sapkás, anélkül lehet a lágert tökéletesíteni. Apám a lágerben komszomolista lett, aztán civilen párttaggá ütötték, aztán elvette a Pelageja Nilovna unokáját dácsástól. Erre fittyet se hánytam, ahogy letelt a két hét, mindjárt megszülettem. Falunk irigy öregasszonyai orrdugó összejöveteleken próbálták meg felderíteni apám fizikai voltát és hollétét, hátha nekik is jutna, ha több nem, egy fityegésnyi vég. Apám a hegyi dácsában ül Marjuszával, miközben pimaszul megszületek. Esetemrôl elterjed a szeplôtlen fogantatás híre. A legények azt énekelték a Dudás Gyuri kocsmájában: „Ujujujj megellett a suta juh! / Nem kellett annak bába, / megellett az magába!" Hiába szépítgetem: pajtásaim elôbb fattyúnak, majd világiasabban brigantinak becéztek. Jön a nôvér az ajtón, három, majdnem négy kiló?! Meg se születtem.

Egy másik változat szerint nagy szárazság volt abban az esztendôben. Több nagycsaládosnak ajánlták meg sihedernek, menjenek a négy székbôl az ötödikbe. Aranyosszéken ha ruhát nem es, de enni kapnak. Így került az engem szülendô a negyvenhatos esztendôben oda. Kapott kenyeret, volt mit aprítani a tejbe. Nagyapám sok jó tanáccsal látta el leendô anyámat, amik lényege oda futott ki: vigyázz a becsületedre, míg hazajön András! Útközben anyám elveszített egy csomó jó tanácsot, többek között a becsületre vonatkozót. Nem vesztette el, úgy gondolta, megosztja mással, mert így több becsületes ember lesz a világon. Így került össze egy szép aratásos éjszakán egy Thuri Dani nevû legény duhajságával. Szó se volt ott a becsületrôl, Dani csak a kis micsodát akarta. Pont ez a kis micsoda vót a becsület. De jött egy csizmás-bajszos, becsületet áhító agglegény, s azt mondta, társuljanak. Nyugodtan születhettem már idô elôtt két héttel, ennyi az átlag korhatárban szinte meg se kottyan. A fentieknek ellentmond az aszályos esztendô, hogy még aratni se kellett.

Smafu ez az egész, de csoda-e, ha néha berendelnek az idegre? Kimondottan szeretek a váróban üldögélni, mert ott mindenféle rikító plakátok vannak. Az egyiken a borostás ott ül a pokol tégelyében, mert 5%-os alkoholszintnél elkezdôdött a halála — hat százaléknál kutya baja! Még borostája se lesz, ha pólyás korában a szint meghaladja a 2,5%-ot.

Mire eddig jutok az okoskodással, kilép az ajtón a fehér munkaruhás. Csicsija-bubája, s szépen a hónom alá nyúl, végül is az ô gyermeke lennék. Micsoda szerencséje van velem?! Ettôl a hónaptól a kormány minden újszülöttért ötvenezret ad.

Cserés Ferenc

NAPIRENDEN

Honfoglalás

(4. old.)

Krajovától alig 10 kilométerre az E 70-es nemzetközi út mellett üstös cigányok építkeztek — tudatja az A. M. Press. Nincs építési engedélyük, de ez nem gátolta meg ôket abban, hogy a közeli falu gazdáinak földjét elfoglalják. A fônyomócsövet megfúrták, és a higiéniai szabályok mellôzésével vizet csapolnak a krajovai hálózatból. Hasonló módon jutnak villanyáramhoz is. A Strehaiából elszármazott cigányoknak az Iliescu-rendszerben engedték meg az illegális építkezést, állításuk szerint aranyban fizetett csúszópénz ellenében. A romák azzal fenyegetôznek, hogy ha nem hagyják ôket nyugton az elfoglalt területeken, leleplezik a lefizetett hivatalnokokat.

Tiltakozás a pénzügyminiszteri cinizmus ellen

(4. old.)

Mint ismeretes, Mircea Ciumara pénzügyminiszter kijelentette: Olyan helyzetben vagyunk, mintha háború lenne, ezért jobb, ha mindjárt az elején meghal 1000 ember, mint késôbb egymillió. Radu F. Alexandru demokrata párti szenátor botrányosnak nevezte a pénzügyminiszter nyilatkozatát, és feltette a kérdést: családjából hány embert szándékozik felírni az ezres listára?

Búcsú a fekete ikrától

(4. old.)

A kormány takarékos költségvetését példázza a minisztériumok csökkentett protokoll-költsége. A Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztérium vezetôségének például egész évi reprezentációs költsége nem haladhatja meg a 3,52 millió lejt, amely mindössze 10 százaléka az Elisabeta-palotában korábban rendezett szerényebb, kevesebb fekete ikrát kínáló fogadás alkalmával elköltött nyalánkságok árának.

Napilapozó

Három- vagy többnyelvû feliratok a közigazgatásban?

(4. old.)

Gheorghe Funar RNEP-elnök leváltását, a hét vége szenzációját egyes román lapok összekapcsolták azzal a hírrel, hogy Tôkés Lászlót, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét nem hívták meg az Országos Önkormányzati Tanács konferenciájára. A két eseményt a szélsôségeseknek a politikai életbôl való kiszorulásaként köszöntötte a Ziua elsô oldalán. A Mesagerul transilvan elsô oldalas címe: Gheorghe Funar és Tôkés László kikerülnek a politika színpadáról.

• A România liberã három párt képviselôit idézi az RNEP-en belüli változásokkal kapcsolatban. Rãsvan Dobrescu (KDNPP) : „AKDNPP csak abban az esetben vizsgálja majd felül az RNEP-hez való viszonyulását, hogyha az lemond szélsôséges politikájáról, és demokrata magatartása lesz." Markó Béla (RMDSZ): „Egyelôre meg kell várni, hogy a jövôben megváltoztatják-e a programjukat, és ezzel egy idôben a magatartásukat is, hiszen eddig az egész pártnak kisebbség- és magyarellenes volt a magatartása." Viorel Hrebenciuc (RTDP): „A vezetôségbeli váltás és a programmódosítás tetszik nekem. Azt hiszem, ezek a dolgok a párt hírneve változtatásának igényébôl erednek."

• Az Evenimentul zilei „egyszerû RNEP-tagokat" is megszólaltat. Gheorghe Funar: „Pártunk lemond az értékes emberekrôl, egy kis csapat körvonalai kezdenek kirajzolódni, amely gyakorlatilag azt tesz majd a párton belül, amit akar. Ez azonban nem az én veszteségem, hanem a párté, amelybôl megtörténhet, hogy markáns alakok kiválnak majd. Én nem akarok a pártból kilépni. Remélem, hogy az RNEP a jövôben Corneliu Vadim Tudort fogja támogatni, mert ô az utolsó védôje a romániai románok jogainak". Ioan Gavra: „Funar félreállításával a párt egy malomkôtôl szabadult meg. Ami engem illet, én nem is akartam az újraválasztásomat."

• „A cigányok majdnem az egész ország területén kérni fogják a kétnyelvû feliratokat, hogyha a magyaroknak engedélyezik a magyar nyelvû feliratozást" — idézi a Ziua Mãdãlin Voicut, a romák parlamenti képviselôjét. Ezzel a kijelentésével Mãdãlin Voicu arra szeretné felhívni a kormány figyelmét, hogy a Romániában élô magyarok kevesebb mint egyharmada az itt élô cigányoknak, ezért amikor kisebbségekrôl, kisebbségi kérdésekrôl beszélnek, ne csak a magyarokra gondoljanak.

• Victor Ciorbeatól Kolozsváron jártakor kérdezte meg a Ziua riportere, nem gondolja-e, hogy etnikumközi feszültségeket szül majd a magyar nyelv bevezetése a közigazgatásba? A miniszterelnök válasza: „Mócként elég érzékeny vagyok a hazafiasságra, a románságomra, de nem szeretek átesni a ló túlsó oldalára. A magyar nyelvet a kommunizmusban is használták egyes perekben, és ez a büntetôjogi eljárást nem módosította."

H. A.

A dolgok nem változtak lényegesen
Románia NATO-esélyeirôl Helsinki után

(4. old.)

Továbbra is élénk a visszhangja a helsinki Clinton-Jelcin csúcstalálkozónak, amelyet elsôsorban Románia elsô körbeli NATO-csatlakozásának esélyeire feltételezett hatása szempontjából kommentáltak a politikusok és a lapok.

Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke úgy vélekedett, hogy Jelcin a jelek szerint valamicskét engedett, nem mondott határozott nemet Románia NATO-csatlakozására, mint ahogy az egykori Szovjetunió volt tagállamaival kapcsolatban tette. Ez azonban nem oldja meg Diaconescu szerint a problémát, mert még arra lenne szükség, hogy az Egyesült Államok és Németország is ugyanolyan határozottan támogassa Románia gyors felvételét, mint Franciaország.

Radu Vasile, a párt fôtitkára a KDNPP hétfôi heti sajtóértekezletén úgy nyilatkozott: tekintetbe kell venni azt a lehetôséget is, hogy Románia felvétele késôbbre halasztódik.

Adrian Nãstase, az RTDP elsô alelnöke szintén úgy vélekedett, hogy Románia számára a dolgok nem változtak lényegesen. Bekerülhet még egy szélesebb csoportba, amely az elsô csoportban csatlakozik, de esetleg megmarad egy szürke zónában, amely egy második hullámra vár, az orosz-amerikai viszony változásának függvényében.

Az Adevãrul hétfôi vezércikkében Dumitru Tinu fôszerkesztô is úgy vélekedik, hogy a találkozó után Románia esélyei gyakorlatilag változatlanok maradtak. A fôszerkesztô Kovács László magyar külügyminiszter nyilatkozatára is utal, és azt úgy foglalja össze, hogy „a magyar diplomácia vezetôjét zavarja az a gondolat, hogy felmerülhetne Magyarország és Románia egyidejû felvételének gondolata, holott a sokat dicsért alapszerzôdéssel együtt sincs idejük arra, hogy megvárjanak bennünket is". Ismertetve a cseh és a lengyel külügyminiszter prágai nyilatkozatát is, Tinu azt veti a román diplomácia szemére, hogy „az egyedüli, amely nem reagált".

Ugyanakkor több lap beszámol arról, hogy Gerald B. Solomon amerikai kongresszusi képviselô külön javaslatot terjesztett elô a washingtoni törvényhozásban Románia felvételének támogatására. A Rompres és több lap is közölte hétfôn a javaslat részletes szövegét.

Veszélyeztetett pénznemek

(4. old.)

A világ tíz leginkább veszélyeztetett valutája közül hét kelet-európai, de nincs köztük a forint, amelynek egy éven belüli jelentôsebb árfolyameróziójára nincs nagyobb esély, mint a japán jenére — közölte az DRI/McGraw-Hill amerikai értékforgalmi ház.

A tíz leginkább veszélyeztetett nemzeti valuta közül az albán lek áll az élen, amelynek legalább 25 százalékos veszteségére, egy éven belül a dollárárhoz képest, 75 százalék az esély a londoni elemzôk szerint. Ebbe a csoportba sorolta a DRI/McGraw-Hill országkockázati jelentése Bulgáriát és Romániát is 60, illetve 55 százalékos valutaleértékelôdési eséllyel, valamint Litvániát, 50 százalékos eséllyel.

Fenn kell tartani a lendületet
Adrian Severin és Kovács László brüsszeli megbeszélése

(4. old.)

Fenn kell tartani a román-magyar együttmûködés jelenlegi lendületét — értett egyet hétfôi brüsszeli megbeszélésén Kovács László magyar és Adrian Severin román külügyminiszter. Ennek érdekében a két ország további kétoldalú egyezményekre készül egyebek mellett a környezetvédelem, a szabadkereskedelem és a felsôoktatási diplomák kölcsönös elismerésének terén. További elôrelépést remélnek a kétoldalú viszonyban Göncz Árpád közelgô romániai látogatásától.

A két miniszter a társult államok és az Európai Unió külügyminisztereinek ülése után külön találkozott. Az alapszerzôdés utáni helyzetet értékelve Kovács László úgy fogalmazott, hogy végre összhangba kerültek a tettek a szavakkal. A magyar miniszter e kijelentésére példaként hozta fel március 15. romániai megünneplését, amely — mint mondta — már egy új típusú kapcsolat szellemében került megrendezésre.

A kétoldalú viszony három alapvetése közül Romániával kettô — az intézményes-jogi keret megteremtése és a politikai akarat kinyilatkoztatása — már teljesült, már csak a pszichológiai gátak köztük — az elôítéletek — leküzdése van hátra — folytatta Kovács László. Hozzátette azonban, hogy feltehetôen ez lesz a leghosszabb folyamat.

Szó esett a találkozón a két ország NATO-tagsági szándékairól is. Magyarország kívánatosnak tartaná, hogy a két ország egyidejûleg csatlakozzék a szövetséghez — mondta Kovács László.

Mindkettejük megítélése szerint elônyösebb lenne azonban, ha ez úgy történne, hogy mindkét állam az elsô körben kerüljön be a NATO teljes jogú tagjai közé.