1997. október 1.
(IX. évfolyam, 227. szám)

Az RMDSZ-t Verestóy Attila, a szenátusi frakció elnöke, Frunda György szenátor, Tokay György kisebbségvédelmi miniszter, Béres András, az oktatási minisztérium államtitkára és Asztalos Ferenc, a képviselôház oktatási bizottságának alelnöke képviseli abban a vegyes bizottságban, amelyet a magyar érdekképviselet és a Kereszténydemokrata Nemzeti Paraszpárt hozott létre a két politikai alakulat közötti nézeteltérések megoldására. A KDNPP, a román kormány vezetô pártja színeiben Virgil Petrescu oktatási miniszter és négy parasztpárti képviselô vesz részt a várhatólag a hét közepén sorra kerülô tárgyaláson.

A bizottság megalakítására azt követôen kerül sor, hogy a parasztpárti George Pruteanu szenátor az ellenzékkel összefogva elérte az oktatással kapcsolatos sürgôsségi kormányrendeletben a kisebbségek javára megfogalmazott, koalíciós egyezséget teljesítô elôírások legnagyobb részének visszavonását, az RMDSZ pedig tiltakozásul kivonult a szenátus oktatási bizottságából. A szövetség jelezte, hogy amennyiben a partnerek nem teljesítik vállalásaikat, kétségessé válik a magyarság képviseletének további részvétele a koalícióban.

A vita közvetlenül az RMDSZ pénteken Marosvásárhelyen összeülô rendkívüli kongresszusa elôtt robbant ki.

Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke sajtónyilatkozatban leszögezte, hogy a szövetség szerint a sürgôsségi kormányrendelet érvényben van, és alkalmazni kell. A történelem és a földrajz anyanyelvi oktatása a szakmai oktatás anyanyelvisége, a magyar nyelvû oktatás minden szinten való biztosítása tekintetében — szögezte le Lászlóffy —, az RMPSZ további kompromisszumra nem hajlandó, hiszen a sürgôsségi kormányrendelet önmagában is kompromisszum volt. További engedmények az elvek, az anyanyelvi oktatásért folytatott küzdelem feladását jelentenék — mondotta Lászlóffy Pál.

A költségvetés hiánya a hazai össztermék, a GDP 2,5 százalékával lesz egyenértékû jövôre, az idénre várt 3,5 százalék helyett — nyilatkozta a sajtónak Mircea Ciumara pénzügyminiszter.

— Nagyobb deficitre nincs lehetôség az adósságkorlát miatt, már így is 2,5 milliárd dollárt kell törlesztenünk 1999-ben — mondta a miniszter.

Tavaly a hiány, beleértve az állami vállalatok adósságát is, a GDP 12,5 százaléka volt. Az 1998-as költségvetést október közepe felé terjesztik a parlament elé. Ez újdonság, miután az utóbbi években a költségvetés szerkesztése mindig megkésett. A költségvetés elfogadása idôben egybeesik majd az IMF tárgyalóküldöttségének érkezésével — mondta Ciumara.

Egy tavaszi megállapodás nyomán Románia 430 millió dollár készenléti hitelt kap az IMF-tôl. Cserébe a kormány vállalta a költségvetési és a fizetési mérleghiány csökkentését, a privatizáció meggyorsítását és a veszteséges állami vállalatok átalakítását vagy bezárását.

Kormányforrásból az is kitudódott, hogy hamarosan 400 milliárd lejjel (57 millió dollárral) növelik a hadsereg kiadási keretét. Az összeg felébôl a hazai kiadásokat fedezik, a másik felébôl a hadsereg albániai küldetését finanszírozzák. Jelenleg a közel 1 milliárd dolláros román katonai kiadások a GDP 2,36 százalékának felelnek meg. A kiadási keretet augusztusban még 10 százalékkal, 750,2 milliárd lejjel (107 millió dollárral) csökkentették.

Victor Babiuc védelmi miniszter tiltakozott a gazdasági érvekkel indokolt csökkentés ellen, mondván, hogy az zavarja Románia közeledését a NATO-hoz.

Ion Iliescu volt államfô, a legnagyobb ellenzéki párt jelenlegi vezetôje a bányászjárások igazi szerzôje — jelentette ki Miron Cozma volt zsil-völgyi bányászvezér perének hétfôi tárgyalásán. Hozzáfûzte, hogy a vádlottak padján lenne a helye a volt elnöknek is.

A hét eleji tárgyaláson Cozma ügyvédei ismét kérelmezték, hogy védencük szabadlábon védekezhessen. A bíróság keddre ígért választ. A következô tárgyalási napot október 13-ára tûzték ki, és tanúként beidézték Iliescu pártjának egyik szenátorát, Iosif Bodát, aki annak idején az elnök tanácsadója volt, valamint Adrian Severin külügyminisztert. A két politikus már korábban idézést kapott a bíróságtól, de ennek nem tett eleget. A bíróság most kilátásba helyezte, hogy rendôrrel fogja elôvezettetni ôket.

Az ítélôtábla elutasította kedden Cozma letartóztatási parancsa visszavonásának kérését.

A Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége a román sajtóhoz eljuttatott közleményben tiltakozik a magyar tanulóknak a jogtudományi szakon elkülönített 30 hely körüli hangulatszítás ellen. A lapunkban már felsorolt érvek mellett a KMDSZ felhívja a figyelmet arra, hogy a 30 helyet csak júniusban hirdették meg. Addig — a korábbi években gyakorolt negatív diszkriminációt látva — kevés magyar fiatal fûzött terveket a joghoz, a 30 helyre pályázók közül többen az utolsó pillanatban határoztak, a „hegy alatt abrakoltak", ezért értek el kisebb jegyeket. A KMDSZ határozottan elítéli Gheorghe Funar és pártja hangulatkeltését, amellyel román diákokat magyar kollégáik ellen uszít, és kifejezi reményét, hogy az egyetemen helyreállnak a normális állapotok.

Petre Roman, a Demokrata Párt elnöke a sajtónak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy Adrian Severin külügyminiszter az Amerikai Egyesült Államokból való hazatérése után kijelentései miatt, miszerint egyes pártvezérek és lapszerkesztôk külföldi ügynökök lennének, igazolnia kell magát a párt politikai tanácsadó testülete elôtt. Petre Roman megjegyezte: a külügyminiszter nem értesítette a párt vezetôségét arról, hogy bármilyen dokumentummal rendelkezne, illetve a párt vezetôi közül valakinek is tudomása lenne errôl.

Eckstein-Kovács Péter szenátor, Molnos Lajos városi tanácsos védôügyvédje tájékoztatott arról, hogy a polgármester által még a helyhatósági választások után rágalmazás vádjával indított per hétfôi tárgyalásán bírósági döntés alapján elnapolták az ügyet, és ugyanakkor más bírói tanácshoz utalták át. Eckstein-Kovács Péter cáfolja a sajtóban megjelent azon állításokat, miszerint az ügyet az alperesek kérésére helyezték volna át egy másik bírói tanácshoz. Az alperesnek a legfelsôbb törvényszékhez intézett kérése az volt, hogy az ügyet a kolozsvári bírósághoz hasonló szintû bírósággal rendelkezô helységbe helyezzék át, ugyanis a kolozsvári bíróság — maga a polgármester lévén a sértett fél — ennek befolyása alatt állhat. A kérést azonban elutasították. „Ezúttal nem mi kértük az ügy áthelyezését, a bíróság vezetôsége rendelkezett így. Hogy kinek a kezdeményezésére, nem tudom" — vélte Eckstein-Kovács Péter.

Gheorghe Funar polgármester 20 milliárd lej erkölcsi kártérítést követelt az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének egykori elnökétôl. Értesüléseink szerint a polgármester születésnapja alkalmával hajlandó volt 1 lejt elengedni a 20 milliárdból...

P. A. M.

Alig szusszant csöppet Nagyszalonta lakossága Sinka István mellszobrának felavatása után, ismét a történések középpontjába került, ezúttal azonban semmi oka az ünneplésre. A szeptember 28-ról 29-re virradó éjjel ugyanis ismeretlen személyek kidöntötték a város Nagyváradi úti kétnyelvû helységnévtábláját, amelynek magyar feliratát az elmúlt héten, két másik hasonló táblával együtt, már bemázoltak. Ekképpen csupán egy tábla maradt érintetlenül a négy közül, amelyeket éppen a Sinka-ünnepség alkalmából rakott ki — másfél millió lejes költséggel — a helyi tanács, élve a kormány erre vonatkozó rendeletével. Tódor Albert , Nagyszalonta polgármestere felhívást intézett a város rendôrparancsnokához, Hava Ioan századoshoz, amelyben kijelenti: nem lehet tovább tolerálni a város hírnevének befeketítését, és kéri az elkövetôk mihamarabbi kézre kerítését. A polgármester érdeklôdésünkre elmondta, semmiképpen sem számított effajta vandalizmusra éppen Nagyszalontán, ahol köztudomásúan békésen élnek egymás mellett magyarok és románok, s a városi tanácsban senki sem ellenezte a táblák kitételét. „- A táblákat lefestve hagyjuk, hátha jó példája leszünk annak, hogy így nem lehet Európába jutni" — mondotta Tódor Albert.

A helyszínelést folytató rendôrôrnagy eközben saját hipotézisét próbálta felállítani az újságírók elôtt, amely szerint a tábla kidöntésének és árokba kerülésének oka nem más, mint egy közúti baleset. Véleménye szerint erre utalnak a tábla egyik állványán látható horzsolásnyomok, amelyek „a kanyar miatt kisodródó, a szokványosnál szélesebb, s valoszínûleg utánfutóval ellátott gépjármûvel történô ütközésbôl" származhatnak. Hegyesi Imre alpolgármester viszont furcsa egybeesésnek tartja a mostani esetet a mázolásokkal, kijelentve, hogy aki ilyet tesz, az nem lehet más, mint elmebeteg.

Frissen kiadott nyilatkozatában mélységesen elítéli a történteket a város négy pártot — RMDSZ, Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, Nemzeti Liberális Párt, Demokrata Párt — tömörítô Politikai Egyeztetô Tanácsa, amely egyben felkéri a lakosságot: próbáljon gátat vetni a hasonló soviniszta, huligán megnyilatkozásoknak.

Rostás Szabolcs

Alig gyûlt össze tizenhat kolozsvári tanácsos kedd délután a Polgármesteri Hivatal üvegtermében. Egyik ok talán az lehet, hogy a legutóbbi tanácsülést csütörtökön tartották, és függetlenül az ülések számától, fizetni csak havi ötöt fizetnek választottjainknak. Legtöbben a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és az RMDSZ-tanácsosok körébôl hiányoztak. Mivel nem jelentek meg legalább 21-en, a tanácsosok elhalasztották azon napirendi pontokat, amelyek abszolút többséget igényeltek volna.

Lapzártáig megvitatásra került a kiigazított helyi költségvetés, az állami alapból kiutalt lakások helyzete, valamint a kiutalási kritériumok és ezek pontos maghatározása, az államosított lakások visszaigénylése, az iskolák tatarozására kiírt árverés, valamint az el nem végzett munkálatok kérdése.

K. O.

Az étolaj hiánya miatt hirtelen megemelt árakat a kormány befagyasztotta: október 31-ig ennek változatlannak kellett volna maradnia. Most azonban úgy döntöttek, hogy már szeptember 30-ától felszabadítják az étolaj árát. A napraforgómag 1200-1400 lejes kilogrammonkénti felvásárlási árához viszonyítva az olaj literét 9400-10 300 lejre becsüli az élelmezésügyi minisztérium. Ez az összeg tartalmazza a 9%-os értéknövekedési adót és 15%-os kereskedelmi árrést is.

A Megyei Tanács által megszavazott állami támogatásból a Máramaros utcán és a környezô utcákban összesen 10,35 km hosszúságú szennyvízelvezetô fôvezeték készül, az elôzetes tervek szerint 2-3 év alatt. A munkálatokat lebonyolító Csatorna- és Vízmûvek Vállalat beruházási osztályának, Pop Iuliana mérnöknek a véleménye szerint a munkálatok elôreláthatólag tovább tartanak, mert a beígért állami támogatás rapszodikusan érkezik. A jóváhagyott beruházási tervek szerint költségvetési támogatás a fôvezetékre igényelhetô: a szennyvízcsatornák bekötése a házakhoz önköltséges. És ez okozza a legtöbb gondot: a vállalat munkacsoportja vállalta, hogy a lakásokhoz bevezeti a kanálist, az elkért összeget azonban kevesen tudják fizetni. A folyóméterenkénti 600 0001 000 000 lejes tarifa sokak számára megfizethetetlen, így van, aki saját szakállára ássa ki a sáncot és önerôbôl fekteti le a csöveket. Ezt törvényes rendelkezések ugyan nem akadályozzák meg, azonban a vállalat illetékesei figyelmeztetnek: ha nem szakvállalat végzi a munkálatokat, nem szakember adja át a közmûvesítést, könnyen megeshet, hogy a kanális egy-két évig fog tartani... Ráadásul a korszerûsítés elôtt álló Máramaros utcát aszfaltozás után kell majd feltörni...

A Máramaros utcai fôvezetéket már átadták, a lakások bekötése most folyik. Pénz hiányában azonban a munkálatok lassan haladnak. Közben elkezdôdött a környezô utcák közmûvesítése is. A Máramaros utcába kapocsolódó, illetve a vele párhuzamos 22 utca felásása a téli fagyokig tart. Elôbb mindenhol a fôvezetéket adják át, és miután ezt elföldelték, azután kerülhet sor az elágazások, bekötések kiásására. Ez a furcsa munkamódszer külön állami rendelkezés: a közismert hazai viszonyaink között az illetékesek szerint csak így akadályozható meg, hogy az állami támogatás a fôvezeték mellett „becsorogjon" a portákra is...

A Máramaros utca folytatásaként rövidesen elkezdôdik a Maxim Gorkij utca közmûvesítése is. Hogy a forgalmat ne akadályozzák, a városból kivezetô fôút két oldalán ássák ki a sáncokat, és fektetik majd le a csöveket. A munkálatok befejezése után kerülhet sor az utak aszfaltozására. A polgármesteri hivatal a Máramaros utcát az elterelendô nehézforgalom számára akarja kialakítani vastag beton- és aszfaltréteggel. Hogy erre mikor kerül sor, még nem lehet tudni. Eddig a Romgaz, a Romtelecom, illetve a villamosmûvek nem jelezte, hogy a földben haladó vezetékeiket kicserélnék, vagy javítanák. A végleges aszfaltozási munkálatokat mindenképpen csak ezek függvényében kezdhetik el.

(m. j.)

• Jószágai közt érte utól a halál B. F. juhászt. Az 56 esztendôs férfi holttestét egy Bálványosváralja melletti legelôn találták meg, s a halál okának felderítésére boncolást igényeltek.

• Csalásért indult hétfôn bûnvádi eljárás Ilie Sandru, a tordai Technics Super Kft. tulajdonosa ellen. A 37 esztendôs férfi tavaly december 28-án 11 672 000 lejrôl szóló csekket állított ki, amellyel a nagylaki Ciocanul vállalattól átvett árut kellett volna kifizetnie. A nagylakiak azonban mind a mai napig nem kapták meg a teljes összeget, a hátralék 6 millió lej.

• Akasztott emberre leltek szombaton a Bükkben. Az 57 éves, kolozsvári I. F. személyében azonosított holttest esetében elrendelték a boncolást.

• Lopásért körözik a képen látható három férfit : Lazãr Marius Mogát (Aranyosgyéres, Calea Turzii 4.), Ioan Precupot (Torda, Gh. Lazãr u. 4) — ellene letartóztatási parancsot bocsátottak ki — és Petru Ioan Satmar (Pecsétszeg, Kolozs megye) — utóbbit minôsített lopásért.

( turós )

Immár három éve örvendeztet meg bennünket a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány negyedévenként megjelenô lapja. Elôhírnökei távoli történelmi múltunkra tekintenek vissza. Hiszen a ferences szerzetespap, Kájoni János, már a XVII. században „könyvsajtót" létesített Csíksomlyón, amelynek célja a vallásos népnevelés, valamint a gyakorlati ismeretek terjesztése volt.

Kolozsváron 1906-ban — tehát kereken 90 esztendeje — a híres hitszónok és író, Trefán Leonárd atya megalapította a kolostorban a Szent Bonaventura Nyomdát, mely áldásos tevékenységének (mint annyi minden másnak) a kommunista rendszer vetett véget.

Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy mindkét nyomda termékei nemcsak vallásos, hanem közmûvelôdési jellegûek is voltak. Egy okkal több arra, amiért Erdély népe mindenkor „barátoknak" nevezte a ferenceseket, akik a legviszontagságosabb idôkben is hûségesek maradtak az ôsi röghöz és szükebb pátriánk gyermekeihez.

Az augusztus 31-én sorra került ünnepélyes fogadalomtételek kapcsán (után) ötlött fel bennem a gondolat, hogy a Magnificat újságnak a jellegzetesen ferences szerénységgel elhallgatott, „csendes évfordulója" is a rendhagyó események közé sorolható, hiszen az eltelt ötven esztendô folyamán, az ismert „korlátok" miatt, ilyen kiadvány nem jelenhetett meg.

Mindannyiunk örömére szolgál, hogy a nagy ferences elôdök útján járva, 1994-ben megszületett Kolozsváron ez a tartalmában igen gazdag és tanulságos, szép kivitelezésû-grafikájú lap. A Magnificat szeptemberi száma sem csak Szent Ferenc rendjérôl és egyházmegyéink életérôl szól, hanem népünk történelmével kapcsolatos és más, közérdekû eseménnyel gazdagítja az olvasót.

Mindezért fontos, hogy a Magnificat minél nagyobb példányszámban jusson el a legtávolabbi helységekbe is, így gazdagítva lelki életünket és ismereteinket. Megvásárolható az ország ferences templomaiban. AD MULTOS ANNOS!

Muzsi Nemes Jolán

Az európai integrációt elôsegítô romániai liga (LINIE) az ország megyéi számára, a prefektúrák bevonásával, pályázatot hirdet megvalósítandó ötletekre olyan témákban, mint: magántulajdonú gazdaság térhódítása, árukivitel, rentabilitás, beruházások, idegenforgalom, infrastruktúra, civilizált szállítás, egészségügy, oktatás, kultúra, sport, közrend, szemétszállítás, kereskedelem, más társadalmi-gazdasági tevékenységek. A liga felkéri a prefektúrákat, hogy 1998. február 15-ig küldjék el címére pályázataikat: Kolozsvár, Kogãlniceanu 1., Universitatea Babes-Bolyai. Az akciót támogató vállalatok, valamint a versenyben díjazott megyék és egységek névsorát legkésôbb jövô év március 15-ig népszerûsítik a sajtóban. A legjobb eredményekkel a Román Akadémia, a parlament, a minisztériumok, a megyefônökségek és az egyetemek fognak foglalkozni. A LINIE számlája: CEC, kolozsvári fiók, 45.11.09.186. Bôvebb felvilágosítás a 064/165-279-es telefonon (fax: 191-906).

A MARIANUMI ÖREGDIÁKOK

október 2-án, csütörtökön du. 4 órára szeretettel várják társaikat szokásos összejövetelükre.

AZ EMKE FELHÍVÁSA FIATALOKHOZ!

IDEGENVEZETÔI ÉS HONISMERETI TANFOLYAMOT SZERVEZ újból az EMKE keretén belül mûködô honismereti kör. A megnyitót 1997. október 4-én de. 10 órakor tartják az Apáczai Csere János Líceumban, az elôadásokra szombatonként kerül sor ugyanitt. Jelentkezést helyben a megnyitón fogadnak el, vagy a 139-192-es telefonszámon.

XANTUS JÁNOSRÓL tart elôadást Mártis János nyug. tanár a Kolozsvár nagyjai sorozat keretében október 2-án, csütörtökön du. 4 órai kezdettel az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában (Párizs utca 17.).

SÁNTA FERENC képzômûvész alkotását a Katolikus Nôszövetség által szeptember 26-án rendezett sorshúzáson a 36-os (harminchat) szám nyerte meg. Kérik a sorszám tulajdonosát, jelentkezzen a Szentegyház utca 6. szám alatt, 5-ös lakás, de. 10-12 óra között.

A rangos rendezvényt a hagyományoknak megfelelôen az egyetemi évnyitást követô elsô hét végén, az idén október 4. és 6. között, az Egyetemiek Házának elôcsarnokában, immár ötödik alkalommal, láthatják az érdeklôdôk Kolozsváron. Az egyik részvevôtôl, Hadnagy Árpád gyûjtôtôl, kaptunk bôvebb felvilágosítást:

— Az esemény rendezôje az AMPGAR, a romániai amatôr mineralógusok, paleontológusok és gemológusok egyesülete. Védnöke a Babes-Bolyai Tudományegyetem és az idén Kolozsváron megalakult Féldrágakô-tudományi Intézet. Nyugaton nagy népszerûségnek örvend ez a gyûjtôszenvedély, bennünket is sok kapcsolat fûz európai és amerikai testvérszervezetekhez. Az idén több, mint száz meghívást küldtünk szét a nagyvilágba.

— Milyen többletet jelenthet az idei seregszemle?

— Egy év alatt mindig akad valaki, akinek sikerül újdonságokkal elôrukkolnia. De ez csak magán a kiállításon, ahogyan nálunk nevezik, az ásványszalonban, Nyugaton pedig az ásványbörzén derül ki. A gyûjtôk számára igen jó alkalom a csereberélésre, akár a bélyeggyûjtôk vagy más hobbinak hódolók esetében. A látogatók pedig kedvükre nézelôdhetnek és vásárolhatnak. Az idén Romániában hasonló rendezvényt tartottak Buzãuban, Besztercén és Nagybányán. Az utóbbi annyira jól sikerült, hogy már elhatározták: ezután hagyományt teremtenek belôle. Ott láttam egy bukaresti cég nagyon látványos bemutatóját, amely zene- és fényhatásokkal társította a korongon forgó ásványt. Nagyon szép, és tegyük hozzá, költséges volt. Sajnos, (vagy szerencsére?) ôk most nem jönnek ide el. Az ásványszalont, a botanikus kert támogatásával, virágkiállítással kötjük egybe, amelynek anyaga viszont nem vásárolható meg.

Pénteken a ritka attrakció a nagyközönség által 12 órától látogatható. Hivatalos megnyitó aznap délutánján. Szombaton és vasárnap pedig teljes gôzzel, délelôtt 10 és este 6 óra között tart nyitva.

Ö. I. B.

Az október 4-én délelôtt 11 órakor ökumenikus istentisztelettel kezdôdô rendezvényre szívesen várják a Kidébôl elszármazottakat és a környezô falvak népét. Délután 4 órakor ökrös szekéren, lóháton és gyalog járják be a falut az egybegyûltek, természetesen énekszóval, muzsikával. Este 8 órakor a csôszök táncbemutatójával kezdôdik és másnap délelôtt 11 óráig tart a szüreti bál.

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület rendezésében Szinden is megtartják október 4-én a hagyományos szüreti bált. A szervezô Prezensky Tibor. A magyar színháztól reggel 8 órakor mikrobusz indul. Akik gyalog tesznek meg egyes útszakaszokat, a Bethlen-bástyánál találkoznak reggel 9 órakor. Vissza másnap, gyalog jönnek (30 km) Tóthpál Tamás vezetésével.

Október elsejétôl elkezdôdik-e a fûtés a tömbházakban?

— A Távfûtési Mûvek megtagadta a választ. Pedig ettôl csak a kedélyek hevülnek fel, nem a fûtôtestek. Becsületesebb eljárásnak tartottuk volna, ha elmondják: szegény az eklézsia, nincs mivel fûteni. S ha netalán még hozzáfûzik: ez csak pillanatnyi üzemzavar, az esetleges novemberi forró fûtôtesteknek már a gondolatától is megmelegszünk.

Az utcai pénzváltóknál a forint 40/41, a márka 4400/4450, a dollár pedig 7700/7800 lejbe kerül.

— Mikor lesz szélsôséges a kisebbségi?

— Amikor részt követel a hatalomból.

— És a többségi?

— Amikor kiszorul belôle.

-fi

„A kollektív-agresszív lelkesedést kiváltó izgalmi szituáció egyik hatásos kulcsingere lehet a megvédendô értékek fenyegetettsége. A demagóg nagyon jól tudja, hogy az ilyen ellenségkép akkor is betölti funkcióját, ha légbôl kapott." ( Konrad Lorenz: Ember voltunk hanyatlása , Cartafilus Kiadó, Budapest, 1997.)Egyes hivatásos politikusok, tisztségviselôk (méltóságok, tekintélyek a maguk megítélésében) tevékenységét tekintve egy kívülállónak úgy tûnhet, nálunk nincsenek komoly gazdasági, társadalmi problémák, mivel ezek többnyire csip-csup, elôszeretettel groteszk kérdésekre pazarolják energiájukat. Mintha számukra nem lenne probléma a nemzetgazdaság pangása, az infláció, semmiképp sem feladatuk törôdni a meglévô vállalatok életképességének fenntartásával, új munkahelyek létesítésével, a munkanélküliség csökkentésével, megállapítani a további elszegényedést, megoldani a nyomorgó gyerekek és öregek kérdését stb. Számukra fontosabb a parkok padjainak nemzeti színekre festése, zászlótolvajok hazafias díjazása, a kétnyelvû helységnévtáblák bemázolása és levétele, a hagyományos magyar helységnevek torzítása, a kisebbségek anyanyelve használatának korlátozása, az idegengyûlölet szítása és vészmadárkodás elképzelt veszélyekrôl. Mi is ez? Megkülönböztetô képesség hiánya a dolgok fontosságának értékrendjében? Demagógok önzô érdekeinek tükrözôdése? Civilizációs, szellemi eltorzulások? Atavizmus a viselkedésben? Meggondolkoztathatnak valóságunk visszásságai, melyek mérgezik a hasznos emberi tevékenységet, valamint az infantilizmus (elgyerekesedés) és indoktrináció jelenségeinek erôsödése, ami az emberi szellem satnyulását eredményezi egyre szélesebb körben, s amelyek legveszélyesebbje a szélsôséges nacionalizmus.

„A politikai reklám... jól kihasználja az embernek egy eredetileg a faj fennmaradását szolgáló viselkedési normáját, amely a modern tömegtársadalomban különösen veszélyes lehet: a kollektív-agresszív lelkesedést" — írja Konrad Lorenz Nobel-díjas etológus fentebb jelzett könyvében. „E viselkedés eredeti célja a saját csoport, a család védelme volt, s a megfigyelések szerint az embereknél jelentkezô atavisztikus maradvány tükrözi (...) legközelebbi zoológiai rokonunk, a csimpánz egészen bizonyosan homológ viselkedési formáját."

A demagógok régóta tudják, hogy a tömegek befolyásolásának, manipulálásának az alapja az indoktrináció, aminek legfôbb eszköze a kollektív-agresszív lelkesedés szítása rendezvények, gyûlések s a tömegtájékoztatás lehetôségeinek kihasználásával. „Az ilyen lelkesedés pszicho-fiziológiai állapotát az teszi különösen veszélyessé, hogy ilyenkor az ember számára minden elveszti értékét, egyet kivéve, azt, amelyért éppen lelkesedik", és „...más viselkedési normái háttérbe szorulnak. Sajnos, mindenekelôtt azok az ösztönös gátlások veszítenek sokat erejükbôl, amelyek tiltják embertársainak bántalmazását vagy megölését." A demagógok propagandaakcióik során számolnak azzal, hogy „a befolyásolandó tömegek nagyagya mélyen hallgat". Az etológus azt is megállapította, hogy „...egy egész etnikai csoport agresszívvá válása egy másikkal szemben institucionális és kultúrfüggô". Az indoktrináció az értékfelfogás visszaszorításával valósítható meg. S hogy az agresszív lelkesedés, melynek „példaképei" maguk a szítóik, mennyire atavisztikus, az etológus a szabadon élô csimpánzok viselkedésével illusztrálja, Jane Lawick-Goodall megfigyelései alapján, aki többek között valódi hadi vállalkozások meglétét állapította meg. „Ezek során a háborús uszítók (»war mongers«) olyan kifejezô mozgásokat végeznek, amelyek pontosan megfelelnek a fentebb ábrázolt emberieknek: kölcsönösen »lelkesedésbe« hozzák, azaz kollektív agresszivitásra ingerlik egymást, aztán zárt alakzatban megtámadnak egy szomszédos csimpánzhordát..."

Az indoktrináció veszélye abban rejlik, hogy a „doktrína foglya" nem érzi, hogy kényszerzubbonyt húztak rá, hogy elveszítette konstruktív gondolkodását, no meg abban, hogy „a szociálisan legérzékenyebb, legjobb szívû és legtisztességesebb emberek különösen védtelenek az indoktrináló demagógok merényleteivel szemben".

A konstruktív gondolkodás bénulását, az értékfelfogás visszaszorítását jellemzi, hogy a kollektív-agresszív lelkesedés tárgya lehet egy futballegyesület is, vagy akár egy elvont, fontosságára nézve jelentéktelen dolog, mint nálunk a xenofóbia (pontosabban hungarofóbia) szításában a nyelvhasználat, a több- és kétnyelvû helységnévtáblák, a hagyományos helységnevek torzított „vissza-lefordítása", ami már nevetséges, de ez nem akadályozza a többségi amatôr filológusokat, hogy indoktrináltan abban a hitben, hogy az erdélyi magyar helységnevek mind az Osztrák-Magyar Monarchia és a „Horthy-korszak" szüleményei, próbálják tömni fejünket kitalációikkal, agyficamaikkal. Hallani sem akarnak arról, hogy helységneveink sokkal ôsibbek, s a románok is észázadok óta használják sajátos kiejtéssel, s ennek tulajdonítható, hogy a két világháború közötti románosítás során is megmaradt Borsec, Tusnad, Biborteni, Hateg, és hosszan sorolhatnánk tovább. Hogy lehet ezeket másképp „lefordítani"? Esetleg torzítani, mint ahogy egy (különben „békés", de a „magyarveszélytôl" tartó nyugdíjas ismerôsöm okoskodik: Hateg az nem a magyar Hátszeg román változata, s így tényleg nincs megfelelôje a román nyelvben, de a román hãtag szóból ered, ezért a kétnyelvû tábla lehetne Hateg-Liget is. Szamosújvár? A Gherla értelmezhetô románul, hát magyar változata lehetne Tömlöc vagy Börtön. No és: mi legyen a szláv eredetû helységnevekkel, melyeknek semmi közük az Osztrák-Magyar Monarchiához? Ne legyen Beszterce a magyar változat, hanem Sebesvíz? Óradna meg Ôsrokon? És nem gondolnak a tipikusan szláv eredetû helységnevek románosítására, mint Cernavoda, Ilfov, Snagov, Prahova, Craiova stb.? Ezek nem jelentenek „szlávveszélyt" (oroszt vagy bolgárt)? Meggyôzôdtem, hogy e logikus kérdések felhergelik vitapartnereimet az indoktrináció mélysége arányában, s hasztalan bizonygatom, ilyen csip-csup kérdések csak elterelik a figyelmet a létkérdésekrôl — a demagógok hasznára s az állam kárára. Mint Sergiu Nicolaescu szenátor úr javaslata Erdély militarizálását a „magyarveszély" ellen, ami csak súlyosbítaná a jelenlegi pauperizálódást, s nem válna az ország hasznára nemzetközi viszonylatban sem. A demagógoknak azonban csak a saját haszon a fontos, élni nem hasznos tevékenységbôl, hanem kitalációik ismétlésébôl, ami nem igényel különösebb szellemi erôfeszítést.

Szükségesnek és hasznosnak tartom idézni ezeket az etológiai megállapításokat, társítva egyes hazai (és nem csak) torz jelenségekkel, tekintettel arra, hogy a napi egyre súlyosbodó gondok (sokkterápia) közepette egyre kevesebben olvasnak valamit a napilapokon kívül, és különösen Nobel-díjas tudósok írásait, amelyek pedig hozzásegítenek bizonyos társadalmi jelenségek megértéséhez, gyökereik felismeréséhez, ami erôsíthetné az indoktrinációra hajlamos egyének reakcióját a demagógok propagandafogásai ellen, megértve, hogy a kollektív-agresszív lelkesedés nem éppen emberi, sôt... Hasznos lenne, ha többségi honfitársaink is megismernék ezeket az etológiai megállapításokat, s ne hagynák befolyásolni magukat elsôsorban a sovén „triumvirátus" dühkitörései által. Melyet láthattunk tévéinterjúban, eltorzított hazafias megemlékezésként álcázott uszító rendezvényeken, s a parlamentben más „komoly" szenátorok gyûlölettôl vörös arcain, értelmetlen hôbörgések közepette. A kormány, az államelnöki hivatal nem lép fel határozottan a fasisztoid megnyilvánulások ellen, ami megkérdôjelezi az ország jogállamiságát. Pedig egyben ember voltunk hanyatlása ellen lépne fel.

Veres József

Ami természetesnek tûnt a közel egy év elôtti választások, a kormánykoalíció megalakulása után, íme, most bonyolulttá válik. Az RMDSZ legfontosabb célkitûzéseinek a valóra váltásáról van szó. Nem valamennyirôl egyszerre. Egyikrôl se mondunk ugyan le, ám belátjuk: amint az ország demokratizálásához idô kell (meg kell ám tanulni a demokráciát, és nem csak nekünk, a környezô hasonló múltú országok állampolgárainak is), természetes jogainkat is fokozatosan (bár belátható idôn belül) érvényesíthetjük. Idô kell ahhoz is, hogy az évtizedek figyelemelterelô szándékú, hazug propagandájával félrevezetettek tudomásul vegyék: anyanyelvi iskolahálózatunk, mûvelôdési intézményeink, szabad nyelvhasználatunk a közéletben nem jelentenek merényletet Románia területi egysége ellen, semmiben sem korlátozzák-csorbítják a többségi román nemzethez tartozó állampolgárok, a románság jogait.

Senki se vádolhat azzal, hogy türelmetlenek lettünk volna.

Bíztunk a koalíciós pártokban, abban, hogy tiszteletben tartják egyezségünket, bíztunk és továbbra is bízunk Victor Ciorbea miniszterelnök úrban, az ország talán egyetlen vezetô politikusában, aki mindeddig semmit sem engedett a (sajnos, nem csupán ellenzéki) nacionalista erôk nyomásának.

A koalíciós tárgyalásokban megállapodottak fokozatos érvényesítése azonban — mintha megtorpant volna. Nem is annyira az ellenzéki, a nagyobb népszerûség kedvéért nacionalista-sovén jelszavakat hangoztató erôk nyomására, amelyek végsô kicsengésként ezzel riogatják a román népet: a magyarok Erdélyt akarják! A kormánypártok egyes (vezetô) politikusai, jelesül Pruteanu szenátor úr és Dejeu belügyminiszter úr tettei, egyes kijelentései maradnak számomra érthetetlenek.

Miért ne teljesítené ugyanis a kormányzat azt, amiben a koalíciós tárgyalások során már megállapodtak az egymással szövetséget kötô román pártok az RMDSZ-szel?

Miért csodálkozik belügyminiszter úr azon, hogy a színmagyar faluba helyezett román rendôr gyermeke magyarul is megtanul? Mert arra, amitôl a gyermek aggódó édesanyja tart, hogy ez elfelejti anyanyelvét, semmi esély, mihelyt (legalább) szüleivel románul beszél: az iskolában (a magyar gyermekeknek is) tanítják a románt, a román nyelvet. Ezért az egy szem — s néhány hasonló — román gyermekért kellene felszámolni az anyanyelvi oktatást Székelyföldön, az országban?!

Egyáltalán: mi ez az állandó harangfélreverés (fôleg az ellenzéki pártok részérôl) a fenyegetô magyar veszedelem miatt, azok után, hogy Magyarország (is) aláírta országunkkal az alapszerzôdést, vállalva és betartva az abban foglaltakat? Vagy lenne épeszû ember, aki komolyan gondolja, hogy a magyar honvédség csak az alkalomra les, és megindul „elôre, az ezeréves határokig!" jelszóval?

Nem tartozom ugyan a minden bokorban ellenség vagy ellenséges szándék után szimatolók közé, ám lehetetlen arra nem gondolnom, hogy vannak olyan külsô erôk, amelyeknek egyáltalán nincs ínyükre a megbékélés, a békesség Európának ezeken a tájain. A NATO-bôvítéssel, az euroatlanti csatlakozással lenne kapcsolatos? A gyûlöletkeltô uszításnak az a célja, hogy a térség országai között feszültség támadjon — és maradjon meg? Hiszen nyilvánvaló, hogy Magyarország (mindenkori) kormánya se tapsolhat annak, ha a szomszédos országok bármelyike nem teljesíti az alapszerzôdésekben, nemzetközi megállapodásokban vállaltakat a kisebbségek irányába. A megoldatlan, vagy megoldástól távol lévô kisebbségi gondok pedig — bármely országban — belsô feszültséget eredményezhetnek és eredményeznek is.

Kinek, milyen erôknek érdeke ez?

Ha tudnám — megmondanám.

Egy bizonyos. Severin külügyminiszter úr közelmúltban tett kijelentése, miszerint egyes pártvezérek és nagy példányszámú napilapok fôszerkesztôi-igazgatói idegen szolgálatba szegôdtek volna, idegen hatalmak pénzelnék ôket, talán hozzásegítene ahhoz, hogy a fenti kérdésre valami válaszfélét találjunk. Amennyiben...

Amennyiben országunk külügyminisztere tényekkel is bizonyítja állítását, ha megnevezi azokat, akiket idegen zsoldban állóknak tart. A következô napok minderre némi fényt deríthetnek, hacsak nem születik meg valamiféle színfalak mögötti kompromisszum az érintettek között, és a dolog el nem simul, anélkül hogy bármit is megtudnánk.

Nem szeretnék ugyan paranoid módon minden országos gondot a nemzetiségi-kisebbségi kérdéssel kapcsolatba hozni, erre leegyszerûsíteni, de az ellenünk folyó uszító kampányt (más, az ország érdekeinek keresztbe tévô szándékok és akciók mellett), attól tartok, nem innen, nem az országból, hanem kívülrôl irányítják, bátorítják. Most elsôsorban azért, hogy az RMDSZ-t rázzák ki a kormánykoalícióból, vagy váljék meg önként szövetségeseitôl. Mert igencsak fenyeget ez a lehetôség is, amiben a szomorú mindössze annyi, hogy a Ciorbea-kormánnyal szemben más lehetséges szövetségesünk nincs.

De — mindez kinek válhat a javára?

Megannyi kérdôjel.

Hátha külügyminiszter úr a napokban választ ad egyik-másikra.

Fodor Sándor

Jubilált a szilágysomlyói Báthory-alapítvány: szeptember 26-28. között ötödik alkalommal rendezték meg a Báthory-napokat. Egyre jobban érzôdik, hogy már nem csak az RMDSZ tartja a nyírbátoriakkal a kapcsolatot, hanem a két város önkormányzata is, hiszen szeptember 28-án aláírták a testvérvárosi kapcsolat okiratait Petróczki Ferenc, Nyírbátor polgármestere, valamint Pop Ioan szilágysomlyói polgármester.

Elôször Nyírbátorban ünnepeltek szeptember 26-án, ahol a rendezvénysorozat egyik legkitartóbb résztvevôje, társszervezôje, a Mûvelôdés folyóirat szerkesztôsége Nyírbátorban bemutatta Deák Ferencnek a Kriterion Könyvkiadó kiadványai számára készített illusztrációit és a folyóiratot.

A nyírbátori bemutatón jelen volt idei könyvújdonságaival a Kriterion Könyvkiadó is. A szilágysomlyói Református Gyülekezeti Ház pazar kiállítótermében Kós Károly grafikai kiállítás nyílt meg, ezzel párhuzamosan pedig könyvvásárt tartottak.

Délután a városi mûvelôdési ház nagytermében Joikits Attila közremûködésével a nyíregyházi dr. Szabó Géza hungarológus és Kiss András elôadásait hallgathatta meg a „telt ház". Este reneszánsz zenét és táncot adott elô az Amaryllis táncegyüttes, amelyhez a talpalávalót a nagykárolyi Collegium zenekar szolgáltatta. A katolikus templomban Tempfli József és Tôkés László püspökök hirdettek igét, majd koszorút helyeztek a templom falán levô kétnyelvû emléktáblára, amely azt hirdeti, hogy egykoron itt keresztelték meg Báthory István erdélyi fejedelmet, Lengyelország királyát.

Záróakkordként a nyírbátori ifjúsági fúvószenekar „várbeli koncertje" szolgált, amelynek elôadómûvészei régi ismerôsökként tértek ide vissza. Gratulálunk a szervezôknek!

Gáspár Attila
(Zilah)

Lapunk szeptember 24-i számában jelent meg az Interetnikus Párbeszéd Egyesület azon közleménye, amelyben elítéli az Avram Iancu ünnepségeken fôszereplô Gheorghe Funar, Corneliu Vadim Tudor és Adrian Pãunescu kijelentéseit. A közlemény záró része azonban „hazai és határon túli nacionalista, radikális, szélsôséges magyar erôket" emleget, anélkül, hogy ezeket megnevezné vagy konkrét tetteikre utalna. Ennek nyomán kereste fel a Szabadság szerkesztôségét az egyesület volt elnökének, Octavian Buracunak az özvegye, a szervezet alapító tagja, Buracu Ildikó, aki a következôket nyilatkozta: „Nem értek egyet az Interetnikus Párbeszéd Egyesület közleményének azon részével, amelyben a kedélyeket borzolja, de tényeket nem említ. Hogy lehet, hogy Funart, Vadim Tudort vagy Pãunescut egyszerre emlegeti a magyar »nacionalistákkal«. Egyáltalán kik azok a magyarok, akiket bármilyen formában össze lehet hasonlítani a román szélsôségesekkel? Ismernek talán olyan magyar közéleti személyiséget, aki nyilvánosan a románok ellen bujtogatott? Az egyesület célja (az alapszabályzat értelmében) az, hogy befolyásolja a közvéleményt olyan légkör megteremtéséért, amely szükséges az egyéni és kollektív demokratikus jogok biztosításához és valódi, szabad gyakorlásához, beleértve az összes etnikum azon jogát, hogy rendelkezzen iskolákkal, sajtóval, színházakkal, egyházi intézményekkel anyanyelvén. Ugyanakkor felhívja a döntéshozó tényezôk figyelmét az etnikumközi kapcsolatokra vonatkozó felforgató tevékenységre. Mindezek ellenére, férjem halála óta egyáltalán nem hallatta hangját sem a kétnyelvû táblák, sem a Bolyai Egyetem, sem a magyar konzulátus ügyében, mondhatni, teljes passzivitásba süllyedt ezen a téren. Fájdalmas, hogy mikor két év után elôször jelentet meg közleményt a sajtóban, akkor sem tudni kinek, mit akar üzenni".

Antal Orsolya

Bara Gyula, a munkaügyi minisztérium államtitkára részt vett azon a találkozón, amelyet a Kolozs megyei munkaügyi igazgatóságon tartottak kedden. Jelen volt még Buchwald Péter alprefektus, a munkaügy igazgatója és aligazgatója, valamint a szakszervezetek megyei vezetôi és képviselôi. Mivel a találkozó — amelyet nevezhetnénk tárgyalásnak, vagy akár párbeszédnek is — témáját a munkaügy és társadalomvédelem körüli jelenlegi problémák képezték, a szakszervezetek (amelyek egyébként e téren a gondok tolmácsolásában a legilletékesebbnek érzik magukat) nagyon sok kérdést intéztek az államtitkárhoz, emellett pedig törvénytervezet- és törvénymódosító javaslatokkal is elôálltak. Kérdéseiket már sokszor és különbözô szinteken feltették, de választ rájuk sosem kaptak. Emiatt a szakszervezeti vezetôk úgy érzik, nemcsak elvesztik, de fölöslegessé is válik azon vállalt szerepük, hogy megfékezzék az elégedetlen munkásokat. A kérdések között elhangzott: van-e határideje a végkielégítést szabályozó kormányrendeletnek, az ott meghatározott pénzösszeget miért nem adták inkább a gazdasági vállalatoknak, amelyek ezáltal alkalmazhatták volna az állásuk nélkül maradtakat (a kormány így elkerülhette volna azt is, hogy a dologtalanság megfizetésével vádolják), miért nem hosszabbítják meg a munkanélküliségi státust 9 hónapról legalább 12-re, miért nem teszik kötelezôvé a fizetésindexelést a magánvállalatok számára is, az egészségügybôl elbocsátott 27 ezer ember miért nem jogosult végkielégítésre, miért nem emelik a fizetésekhez hasonlóan az állami gyermekpénzt is, az államtitkár szerint mit lehet vásárolni egy gyermeknek 50 ezer lejbôl, mibôl fog megélni egy család a téli hónapokban akkor, ha a fizetésük a közköltségek megtérítésére sem elég, mibôl telik a kormány alkalmazottainak és a honatyáknak hétvégi nyaralók építésére, melyek, fôleg Kolozs megyei viszonylatban, a fejlôdô ipari vállalatok, és szándékában áll-e a kormánynak újabb itteni üzemeket bezáratni?

A munkanélküliséget, társadalmi kérdések megoldását fôleg elméleti síkon megközelítô, a gazdasági helyzetet országos viszonylatban elemzô válaszokkal a szakszervezetisek egyáltalán nem voltak elégedettek. Mint mondották, számokat, statisztikai adatokat hallottak eleget az elmúlt rendszerekben is, tisztában vannak a nehéz gazdasági helyzettel, mindez azonban nem oldja meg a tél elôtt álló emberek gondjait. „A kormány által elnézett szegénység a biológiai megsemmisülés felé taszítja a lakosságot, gyermekeink éhesek, gyengén öltözöttek." A találkozó témáját azonban valóban nem lehetett igen-nem válaszokkal kimeríteni. A jelenlévôk megtudhatták, hogy a társadalombiztosítási alapnak 1800 milliárd lej a hiánya, évtizedekre visszamenôleg próbálják meg kideríteni, mi lett, hová tûntek az ebbe az alapba befizetett összegek (teljesen más célra használták fel ezeket), olyan kereskedelmi maffia alakult ki, amelyik úgy alakítja az árakat, hogy bármilyen jövedelemnövelés az ô zsebükbe folyik, vannak — enyhén fogalmazva — erkölcstelen szakszervezeti vezetôk is, és általában az ország jóval többet költ, mint amennyit termel. Az államtitkár ugyanakkor megígérte, hogy ellenôrzi majd, hol akadtak el a munkaügyi minisztériumhoz küldött szakszervezeti beadványok.

A jelen levô szakszervezeti képviselôk részérôl javaslatként elhangzott még, hogy a munkaügyi igazgatóság vállaljon nagyobb, sôt, döntéshozói szerepet a munkaügyekben, létesítsenek egy kizárólag munkaügyekkel foglalkozó bíróságot, hogy lerövidítsék a sok esetben évekig húzódó különbözô munkaügyi pereket, és módosítsák a szakszervezetek, illetve a kollektív munkaszerzôdés törvényét olyan értelemben, hogy a vállalatok igazgató tanácsának gyûlésein kötelezô módon vehessen részt a képviselôjük, a kollektív munkaszerzôdés pedig csak a szakszervezeti tagokra nézve legyen érvényes, csak nekik nyújtson érdekvédelmet. Mindezek a javaslatok világosan és érthetôen a szakszervezetek szerepének és befolyásának erôsítését célozták.

(újvári)

Amint arról múlt pénteki lapszámunkban tájékoztattunk, szeptember 25-én a fellegvári Transilvania Szállóban a Kolozsvári Kereskedelmi, Mezôgazdasági és Iparkamara ünnepély keretében kiosztotta a legeredményesebb cégeinek járó elismerô oklevelet. A díjazottakat meleg elismerô szavakkal Mircea Costin , a kamara elnöke köszöntötte. Costin ugyanakkor megköszönte a sajtó folyamatos érdeklôdését a megye üzleti életének alakulása iránt. A díjazott cégek kiválasztási kritériumait Ioan Muresan alelnök ismertette. Eszerint a cégek közötti verseny eredményeit, az 1996-os üzleti eredmények alapján, a kamara számítógépe állapította meg. Tizenkét iparágazatban osztották ki a tavalyra járó okleveleket, s ezen felül díjazták a legjobb exporteredményeket elért tíz vállalatot is.

A toplista a cégek közötti konkurencia élénkítésére szolgál, s összeállításának módszerét maga a kamara dolgozta ki. A hazai gazdasági élet jellegzetességeire összpontosítva, a listát úgy állították össze a cégek által benyújtott könyvelési mérlegek alapján, hogy az a valós helyzetet tükrözze.

Az ünnepélyes díjátadást szórakoztató mûsorral társították. A Transilvania Szálló Madrigal Termében adott fogadáson megjelentek a kolozsvári Transilvania-kvartett kamarakoncertjét hallgatták meg. Fellépett Cornel Udrea humorista, Dorel Visan színmûvész, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója, valamint Ernesto, a bûvész és Dumitru Fãrcas tárogatómûvész.

De lássuk az eredményeket. A mezôgazdasági vállalatok közül az elsô helyet a bonchidai Agroconsuin Rt. kapta a nagyvállalatok kategóriájában, ôt követi a Roba Service Horticol Import-Export Kft. Désrôl; elsô a kolozsvári Bizo Import-Export Kft. a kis cégek közül, azt a Lubimex Prodagro dési Kft. és a tordai Agrarus Prod. Kft. követik; élen jár a kolozsvári Nutrex Rt. a közepes vállalatok sorában, a további díjakat pedig a kolozsvári Meteora Impex Kft. és a szászfenesi Avicola Rt. kapták; szintén elsô a kolozsvári Avimar Prod. Kft. mint mikrovállalat, s ebben a kategóriában második a páncélcsehi Agrozootehnica Kft., harmadik pedig a tordai Agroimpex Service Rt. A legsikeresebb külkereskedelmi kiscégek elsô helyezettje a kolozsvári LM Trinomus Import-Export lett, a mikrovállalatok közül pedig a Wood Star Import-Export (Kolozsvár). Legjobb eredményeket kereskedelmi téren az alábbiak értek el:

• nagyvállalatok: Alcom Rt. Kolozsvár (I. hely), Peco Rt. Kolozsvár (II. hely), Central Rt. Kolozsvár (III. hely);

• kisvállalatok: Alsifcom Intermed Kft. (I. hely), Amircom International Kft. (II. hely), Iongroupe Import-Export Kft. (III. hely) — valamennyi Kolozsvárról;

• közepes vállalatok: Romcattel Gaz Rt. (I. hely), Hipparion Editura Comert Kft. (II. hely), Napofarm Farmaceutica Rt. (III. hely) — valamennyi Kolozsvárról;

• mikrovállalatok: Prodigital Impex Kft. (I. hely), Bucari Compexim Kft. (II. hely), Promod Import-Export Kft. (III. hely) — ugyancsak kolozsvári cégek.

Az építôipari vállalatok toplistája a következôképpen alakult:

• nagyon nagy vállalatok: ACI Cluj Rt. (I. hely), Építô- és Szerelôipari Tröszt Rt. (II. hely), ELM Electromontaj Cluj Rt. (III. hely) — valamennyi Kolozsvárról;

• nagyvállalatok: Acomin Rt. Kolozsvár (I. hely), ACSA Aranyosgyéres (II. hely), Napoca Constructii Rt. Kolozsvár (III. hely);

• kisvállalatok: Tomsa Import-Export Kft. (I. hely), BT Instalatii Service Kft. (II. hely), Interplast 4M Constructii Kft. — valamennyien Kolozsvárról;

• mikrovállalatok: 3M AG Constructii Kft. (I. hely), Renamar Impex Kft. (II. hely), CH Transbeton Constructii Kft. (III. hely), ugyancsak valamennyien Kolozsvárról.

A gépipari óriásvállalatok rangsorát a kolozsvári Armãtura Rt. vezeti, azt a Tehnofrig Rt. és a Remarul Február 16. Rt. követik. Ebben az iparágban a nagyvállalatok közül a Fimaro Rt., Unimet CUG Rt., Mecanica Marius Rt. sorrend alakult ki, a kisvállalatoknál pedig Sistec Rt., Auto S Kft., Rollstar Prodexim Kft. A közepes vállalatok közül sorrendben a Sieta Rt., a Crior Kft. és a Perom Rt. emelkedtek ki, a mikrovállalatok közül pedig a Tramenas Impex Kft., a CBM Electronics Kft. és a Linetron Industrial Prod. Kft. Az iparág valamennyi díjazottja kolozsvári székhelyû cég.

Az élelmiszeripari sorrend óriásvállalati részlegében egyetlen cég, a Napolact Rt. kapott elsô helyet és a vele járó elismerô oklevelet. Díjazottak sorrendben az Ursus Rt., a Prodvinalco Rt. és a Napopan Rt. nagyvállalatok Kolozsvárról, a Silcomar Prodimpex Kft. Désrôl, a CIA Aboliv Kft. Tordaszentmihályról és a GS Procar Kft. kolozsvári kisvállalatok, a kisbácsi Malom Rt., a kolozsvári IND Maestro Prodcom Rt. és a tordai Poiana Dolha Kft. közepes vállalatok, illetve a Dostel Import-Export Panificatie Kft. és Lenox Prodcomimpex Kft., mindketten Kolozsvárról, és a szamosújvári Julrot Com. Kft. mikrovállalatok.

A kitermelô és feldolgozó ipar ban a legjobb eredményeket sorrendben az aranyosgyéresi Sodronyipar Rt., a Terapia Rt. és a Farmec Rt. óriásvállalatok, a Napochim Rt., a Kissebesi Kôbányák Kft. és a Libertatea Rt. nagyüzemek, a kolozsvári Dunapack Impex Kft., a dési Tiger Somes Impex Rt. és az aranyosgyéresi Chemical Independent Group Rt. kisvállalatok, a kolozsvári Novis Kiadó és Nyomda Kft., a szászfenesi Natex Kft. és a kolozsvári Tipoholding Rt. közepes méretû cégek, illetve az apahidai Westelemente Rt., a dési Mery Heart Prodexim Kft. és a kolozsvári Kovács SNC mikrocégek érték el.

A könnyûipari cégek közül sorrendben a Clujana Rt., az Argos Rt. és a Somesul Kötöttárugyár Rt. nagyon nagy vállalatok, a RO IT Prodservimex Kft. nagyvállalat, a szamosújvári Termomedica Kft., a kolozsvári Banini Impex Kft. és Raguse Starter Kft. kisvállalatok, az F LLI Campaolo Prodimex Kft., a Leotex Industries Rt. és a Jolidon Import-Export Kft. kolozsvári közepes vállalatok, illetve a kolozsvári Dunkler Impex Kft., a tordai Joel Prod. Kft. és a bánffyhunyadi Tricotaje Cordos SNC mikrovállalatok lettek az elsôk.

A nagyon nagy szolgáltató cégek közül az elsô és egyetlen díjat a kolozsvári Transgex Rt. nyerte. Az iparágban vezetnek a Salprest Rt., az ICPIAF Rt. és a Publirom Kft. kolozsvári nagyvállalatok, a NET Brinell Computers Kft., az Alpis Product Kft. és a Press Vitrina Com. Kft. megyeszékhelyi kiscégek, a IATSA Cluj II. Rt., a Vitrina Felix Media Rt. és a Spor Rt. kolozsvári közepes vállalatok, illetve a Microdata Computers Kft., a Pentium Kft. és az Europaexpeditie Kft. szintén kolozsvári székhelyû mikrocégek.

A szállítási iparban a toplistát a kolozsvári INT Transport E van Wijk Rt., a Rosiana Imprex Kft. és a Schnel Trans Rapid Kft. kiscégek, a szintén kolozsvári Logistic E van Wijk Kft., a Megam Comert Kft. és a Transcom Rt. közepes vállalatok, a kolozsvári Parcom Serv. Kft., a dési Celmar Romtrans Kft. és a kolozsvári Girona Trans Kft. mikrocégek vezetik.

A turizmus terén pedig a Turism Transilvania Rt. nagyvállalat, a GVP & Co. Import-Export Kft., a Vimpex Kft. és a Hotel Pax Rt. kisvállalatok, a Melody Central Rt. közepes vállalat, valamennyi kolozsvári cég, illetve a megyeszékhelyi Eximtur Rt. és Aviatica Travel Services Kft., meg a gyalui Ned Rom Impex Kft. jutottak a legjobb eredményeket elérô cégek listájára.

Fentieken kívül díjat kaptak még sorrendben az Astral Tv. Kft., a Storm Tv. Kft., a Tv. Cablu Kft., a Seltron Kft. és a Portal Kft. kábeltelevíziós cégek . Az exporttevékenységi toplistára sorrendben az Aranyosgyéresi Sodronyipar Rt., a dési Somes Rt., a Clujana Rt., a Terapia Rt., a dési Samus M Rt., az IRIS Rt., a Libertatea Rt., a Somesul Kötöttárugyár Rt., a Sanex Rt. és az ugyancsak kolozsvári Meteora Impex Rt. kerültek.

A nyerteseknek mi is gratulálunk.

A francia Lafarge csoport múlt szerdán felvásárolta a bukaresti Romcim cementipari vállalat részvényeinek 51 százalékát. Az üzlet 400 millió dollár értékû.

Mint Sorin Dimitriu, a privatizálásért felelôs Állami Tulajdonalap vezetôje elmondta: ez volt az idei legnagyobb szerzôdés, melyet Románia egy külföldi vállalattal megkötött.

A francia csoport vállalkozott további 200 millió dollár befektetésre a következô két évben energiatakarékos rendszerek létesítésével, s további 50 millióra környezetvédelmi programok megvalósításáért.

A bukaresti vállalatnál nyolcezren dolgoznak, és a Lafarge „kezdetben" nem bocsát el egyetlen alkalmazottat sem.

Romániába eddig 2,7 milliárd dollár külföldi tôke érkezett.

Hétezer dolgozót bocsátanak el a hazai hadiiparból, mert átszervezik a szektort — mondta Nicolae Staiculescu román iparügyi államtitkár a román parlament felsôházának védelmi bizottsága elôtt.

Staiculescu beszámolt arról, hogy az Armil haditechnikai cég átszervezési procedúrája a vége felé közeledik, s hogy folyik az Armitec — ugyancsak állami — vállalat létrehozása. Az Armitechez 15 kereskedelmi cég tartozik majd leányvállalatként, valamint egy független vállalat.

Együttmûködési megállapodást kötött egymással a bolgár, a görög, a macedóniai és a román szállítási dolgozók szakszervezete, nemzetközi szintre terjesztve ki érdekközösségét. A szerzôdést múlt csütörtökön Burgasban írták alá.

A szakszervezeti vezetôk megállapodtak abban, hogy nemzetközi szövetségüket Szállítási Szakszervezetek Balkáni Szövetségének keresztelik el.

Megállapodásuk célja a szállításban dolgozó munkások nemzetközi összefogással történô érdekvédelme.

Tájékoztatni fogják egymást az országaikban történô érdekvédelmi harcról, és arra törekszenek, hogy az összes balkáni állam társszakszervezetei bekapcsolódjanak a nemzetközi szövetség munkájába — tudatta Atanasz Tanev, a bolgár szállítási dolgozók szakszervezetének elnöke.

Akár találós kérdés is lehetne a következô azok számára, akik ismerôsek az Aranyos menti falvakban: ki ma Aranyosszéken a legjelentôsebb magyar agrárvállalkozó? Válasz csak egy lehet: Ádám István mezôgazdász.

Az agronómuscsaládból származó szentmihályi fiatalember Alsóés Felsôszentmihály, Sinfalva és Mészkô legjobb minôségû 600 hektárnyi termôföldjén dolgozik immár hat éve. Agrofarm nevû vállalkozása részére a gazdáktól bérelt földjeit maga válogatta össze. Lévén, hogy szavatartó ember hírében állt, mindig nagyobb volt a kínálat, mint az agrárvállalkozás földigénye. A környéken további két nagyvállalkozás is mûvel nagyüzemi szinten termôföldet, a pálmát azonban évek óta Ádám István viszi el.

A volt termelôszövetkezet viharvert telepén béreltek maguknak vállalati székhely gyanánt egy kis irodát, s mellé sikerült raktárakat bérelni, illetve vásárolni.

Hogyan is kezdôdött ez a nagy jövô elôtt álló agrárvállalkozás?

A fiatalember, a kezdetekre visszaemlékezve, elmondja: 1992-ben 50 hektár bérelt földdel és 10 millió lejes bankkölcsönnel indult. A hitelt szerencsésen visszafizette, és évrôl évre nôtt a bérelt területek nagysága. Mindig arra ügyelt, hogy géppel jól mûvelhetô, egy tagban lévô nagy parcellákat tudjon kialakítani. A tagosított területek nagysága 5-60 hektár között váltakozik. A mai 600 hektárnál megállt, mert ezt a területnagyságot tartja gépparkja számára optimálisnak.

Az elsô bankkölcsönt évrôl évre újak követték. A kormányrendeletekkel megjelent különbözô kedvezményes kamatú kölcsönökhöz mindig sikerült hozzájutnia, annál is inkább, mert a visszafizetéssel rendszerint nem voltak gondok. Idén 300 milliós hitelt kaptak a tavaszi munkálatokra a Beruházási Banktól. Ádám szerint a hazai jövedelmezôség alapján elképzelhetetlen nagyüzemi termelést kölcsönök nélkül lebonyolítani. A tavaszi újrakezdés az infláció miatt mindig nehézségekbe ütközik: ha nem lehetne kölcsönhöz jutni, az agrárvállalkozásnak ezen a szinten befellegezne. Vagy arra kényszerülnének, hogy évrôl évre csökkentsék a megmûvelendô területek nagyságát. Ezt azonban a földtulajdonosok miatt nem szívesen vállalnák. Ádám István cégétôl eddig évrôl évre 1000 kiló gabonát kaptak bérleti díj fejében hektáronként az emberek, ami hazai körülményeink között a legjobb fizetségnek számít. Fôleg ha azt vesszük figyelembe, hogy átlagosan 500-600 kg-ot osztanak manapság hektáronként. Idén a jégesô okozta tetemes károk miatt 700 kg-ra csökkentették a bérleti díjat. A vállalkozás veszteségei is tetemesek, hiszen agrárbiztosítást nem fizettek. A szakember szerint a biztosító által követelt összegeket nem éri meg kifizetni, annyira magasak.

Mai gépparkjuk évek kemény munkájával gyûlt össze, az öt kombájn, a hét traktor és a teljes mezôgépészeti felszerelés összértéke meghaladja az egymilliárd lejt. Két korszerû arató-cséplôt Franciaországból hoztak, hitelbe, amit hónapok múlva kellett törleszteni. A Klaas gépekkel igen elégedett, hisz ezeket Európa legjobb arató-cséplôiként tartják nyilván. Ilyen gépparkkal nem szorulnak bérmunkára, mi több, ôk aratnak másoknak. Jelenleg is a két Klaas kombájn a Bãrãganban dolgozik a napraforgó betakarításán.

Ádám Istvánnak nem voltak gondjai a termények értékesítésével. Közeli és távolabbi megyékben annyira ismerik a cégét, hogy házhoz jönnek a gabonáért, zöldségért. Idén, ha nem lett volna jégesô, búzából összejön az 5000 kg-os hektárátlag. Így a 330 hektáron 3800 kg-os átlagot sikerült elérni hektáronként. A felbecsült 25 ezer kilós krumplitermés ennél is jobb, de jóra sikeredik a paszuly- és a zöldségtermesztés is. A gyökérzöldségeket fôleg tordai bedolgozók vállalták el sorjára, ritkítni, kapálni, amiért fizetésként a termés 30 százalékát kapják. Az eke után összeszedett burgonya 12 százaléka a munkásoké. A kedvezô részesedés évi rendszerességgel biztosította a szükséges kézi munkaerôt is.

Ádám István szerint az értékesítés lényege az, hogy minôségi, jó árut termeljen az ember. A kiváló kenyérbúza 1000 lejért kelt el annak ellenére, hogy megyeszerte 800-900 lejért lehet vásárolni tonnaszámra búzát. A malmok mégis Szentmihályra jöttek, hisz jóízû, minôségi kenyeret nem lehet elôállítani bármilyen fajtájú és fôleg kezeletlen, üszkös búzából. A krumpliszedésre most kerül sor, de úgy gondolja, ha 1000 lejes nagybani áron lehet eladni, jó üzlete lesz, hisz a burgonya önköltsége nagyüzemi szinten kb. 600-700 lejbe került.

Azt kérdem véndéglátónktól, elégedett-e a vállalkozás hozamával, nyereségével. Int a fejével, hogy nem. Azért nem, mert ekkora munkával, ekkora befektetéssel más területen sokkal könnyebben lehetne boldogulni. Ma nem igazán üzlet a mezôgazdaság! Ennek ellenére mégis vállalja, mert ez a szakmája, igazából ehhez ért, ezt szereti. Ma már olyan szinten áll a vállalkozás, hogy komolyabb beruházásokra is gondolhat. Terményfeldolgozó kisüzemet szeretne, malmot, pékséget, így például a gabona és ezzel együtt a haszon útja a vállalkozásban kezdôdne, és ott is érne véget. Ha sikerül a köztes láncszemeket kiiktatni, a föld haszna helyben marad. A faluban, a családban. Az igazi üzletet ez jelentené!

(m. j.)

Jó pár mezôségi faluban megfordultam idén ôsszel. Sok helyen láttam learatatlan, megbarnult búzatáblát, gazban hagyott kukoricást. Tucatnyi parcellában gyomon kívül nincs semmi.

Akaratlanul is a kollektivizálás elôtti évek, évtizedek jutottak eszembe, amikor Erdély-szerte darabka mûveletlen földet sem látott az ember. A határ legeldugottabb részébe is kijártak a gazdák trágyázni, földet mûvelni, mi több, már akkor sokan termeltek korszerû, jó hozamú új fajtákat. Óhatatlanul feltevôdik a kérdés: mi történik manapság? A mai gazda ennyire nem ismeri a gazdálkodás dolgait, tudományát? Vajon hány falusi embernek van könyvtára, mezôgazdasági szakkönyve, hányan járnak gazdakörbe, vagy alakult-e egyáltalán a faluban gazdakör? Nem panaszkodhatunk, hogy nincs agrárszakember, hiszen a legtöbb községközpontban a polgármesteri hivatalok keretében találhatók állandó alkalmazásban.

Bizonyára a szervezetlenség számlájára írható a mai kelekótya helyzet. Sok faluban a helyi RMDSZ-szervezet kellett volna hogy kezdeményezze a gazdakör megalakulását, hogy hatékonyabban lehessen a gazdák között kapcsolatot tartani.

Nincs már messze az a késô ôszi, téli idôszak, amikor a gazdáknak hagyomány szerint téli szaktanfolyamokon kellene részt venniük. A két világháború között ez hétköznapi esemény volt, a kommunizmus idejében a szokás átöröklôdött, ha nem is eredeti formájában, a forradalom után azonban, kevés kivételtôl eltekintve, eluralkodott a közöny és a nemtörôdömség. És ennek az „eredményét" látjuk most lépten-nyomon faluhelyen.

Biztosra veszem, hogy ha szervezett keretben, némi támogatással, ezek a gazdakörök újraélednének, ha nem is egész évben, de a nyugalmasabb téli idôszakban tevékenyen dolgozhatnának, tanfolyamokat szervezhetnének. Sok fiatal is bekapcsolódna ebbe a mozgalomba. Millió dolog volna, amit meg lehetne, meg kellene beszélni, hiszen az utóbbi években csak a rombolás jelei látszanak. Szakemberek bevonásával lehetne ismertetni a nyugati gazdálkodás eredményeit, azokat a módszereket, amik számunkra (egyelôre) utolérhetetlenek, de a lemaradást kénytelen-kelletlen be kell pótolnunk. Tanulás nélkül azonban mindez merô illúzió!

Bödör András

Szél Gyulá tól, Harasztos alpolgármesterétôl kérdeztük:

— Igaz-e, hogy kényes helyzet alakult ki a faluban, mivel Leu mérnök, az egyik társulás vezetôje, bérlôként nem adta ki egyes földtulajdonosoknak az érvényes szerzôdésben rögzített adósságát, a gabonát? Van, aki tavalyra sem kapta ki a teljes mennyiséget. Ez ügyben nemrég az idôs, világtalan Bartha András harasztosi gazda keresett meg.

— Tudomásunk van errôl — mondja az alpolgármester. — Bartha András szerint több mint 400 000 lej értékû gabonával adós Leu mérnök. S ez a tavalyi tartozás. Többen is panaszkodtak a faluból, hogy az 1997-es évre esedékes gabonamennyiség egy részét nem kapták meg, és remény sincs arra, hogy kikapják, hiszen a raktár üres. Írásban azonban senki sem adott be hozzánk ilyen irányú reklamációt.

— Miért alakult ki ez a helyzet?

— Legjobban ezt Leu mérnök tudná megmondani, illetve a két alkalmazottja, akik a gabonát osztották, Szabó Ferkó vagy Chiorean Viorica. Egy dolgot elmondhatok: természeti csapás nem ért ezen a nyáron, se jégverés, se szárazság. Általában jó termésünk volt.

— Gabonából is?

— Gabonából különösen jó volt a termés. De más növény is jól termett. Nem dolgoztunk hiába.

— A Leu-társaságon kívül mások hogyan boldogulnak?

— Van a Rusu mérnök vezette társaság meg kisebb társulások is, ahol a gazdák együtt vetnek-aratnak, nagy táblákon dolgoznak, és ôsszel elosztják a közösen termett gabonát, napraforgót, burgonyát. A Rusu-társulás az idén több mint 600 hektár szántót bérelt a faluban. A tavaly kevesebb területet mûvelt, de az idén átvett több földet Leu mérnöktôl, aki sokat vállalt fel, s nem bírta megdolgozni. Rusuék jentôs gépparkkal rendelkeznek: traktorok, ekék, vetôgépek, termésbetakarítók állnak csatasorban tavasztól ôszig. A társulásokon kívül negyven család magángazdaként mûveli földjeit. Kisebb-nagyobb parcellákon próbálnak szerencsét, de lényegesen nehezebb nagy gépekkel boldogulni a szétszórt nadrágszíj földeken.

— Milyen volt az idei aratás?

— Az esôs idô miatt elég nehezen boldogultunk, de kár nem volt: sikerült komoly veszteség nélkül betakarítani a gabonát. Általában szép búzát vittünk haza. A magángazdák közül egyesek megjárták, mert a búzájuk üszkös lett, ezek száma elenyészô volt.

— Ezen az ôszön kicserélik a gazdák a vetômagot?

— A vetômag drága, de mégis ki kell cserélni legalább egy részét, különben könnyen csôdbe kerülhet az ember. A társulásokat szakemberek vezetik, akik tudják, miért kell magas biológiai értékû magot vetni.

— Mûtrágyát vásárolnak?

— Kinek hogyan futja a pénzébôl. Vásárhelyrôl szoktuk hozni: mindenki annyit rendel, amennyi pénze van. A kupont van, aki mûtrágyára költi, de a 130 ezer lejes értékjegy kevés az üdvösséghez. Egy zsák mûtrágya 100 ezer lejbe kerül, egy kiló vetômagért közel 3000 lejt kellett adni.

Barazsuly Emil

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]