1997. október 7.
(IX. évfolyam, 232. szám)

— Tisztelt Bálint Géza polgármester úr, Zilah felôl érkezve meglepetéssel vettük tudomásul, hogy a csak román nyelven kiírt Cehul Silvaniei mellett található különálló kétnyelvû táblán a Szilágycseh feliratot fekete festékkel leöntötte valaki. Mit tudnak a tettesrôl?

— Igen, ez kellemetlen ügy — válaszolta kérdésünkre a szilágycsehi polgármester. — Úgy három hete tettük ki a kétnyelvû helységjelzô táblákat, rá két napra az egyik tábla mindenestôl eltûnt, késôbb összevissza görbítetten találtak rá. Szilágycseh másik bejáratánál — összesen négy ilyen van — a magyar feliratot lekaparták... A harmadik esetben fekete festékkel öntötték ezt le „jóindulatú" személyek. Lényegében tehát egyetlen kétnyelvû táblánk maradt meg épen, érdekes módon éppen az, amelynek határában egy tiszta román település földjei kezdôdnek. Mi természetesen újrakészíttettük a kétnyelvû táblákat, a napokban újra kihelyezzük ezeket.

— S ha újra befestik ezeket?

— Akkor újra kitesszük. Egyszer csak meg fogják unni a befestést-lekaparást... Nagyobb gondunk az, hogy nyakunkon a tél, és nincs még fûtôanyagunk. Ha nem lesz fûtés a 900 tömbházi lakásban... — bizony nehezen bocsátanák meg ezt a szilágycsehiek. De reméljük, megoldódik ez a kérdés is. A vízellátásunk javult, reggel és délután 5-6 óra között tudjuk biztosítani a vizet, az állandó vízszolgáltatásra viszont még várni kell, nem utolsósorban azért, mert az ehhez szükséges energia annyira drága, hogy nehezen tudná a lakosság megfizetni. Különben bízunk a magyar többségû kisváros, Szilágycseh jövôjében.

Szabó Csaba

Hétfôn a Fôtér 9. szám alatt (a régi nemzetközi vasúti jegyiroda átalakított helyiségében) megnyílt az Autotema Aquila Kft. boltja, amely a világhírû United Colors of Benetton készruháit, kötöttáruit, gyermekruháit forgalmazza. A reklámszakmában is nagy elismerésnek örvendô svájci központú konszern Brassó után most Kolozsváron „vetett horgonyt", és itt remél sikeres üzleti jövôt magának. Termékeinek minôsége, mint azt az érdeklôdôk már az elsô napon tapasztalhatták, valóban világszintû. Természetesen hozzá igazodó árakkal.

Jövô év február elsejétôl életbe lép a nemzeti kisebbségek védelmérôl rendelkezô európai konvenció, miután Finnország is ratifikálta azt. Ezzel vált lehetôvé a valóban nagy jelentôségû, kötelezô elôírások sorát tartalmazó konvenció érvénybe lépése, aminek az volt a feltétele, hogy a 40 ET-tag közül legalább 12 ratifikálja az egyezményt.

Ezt eddig a következô államok tették meg: Ciprus, Dánia, Észtország, Németország, Finnország, Magyarország, Macedónia, Moldova, Románia, San-Marinó, Spanyolország és Szlovákia. Ôk, valamint a további ratifikálók 1999 februárjában kötelesek az Európa Tanácsot részletesen tájékoztatni, hogy milyen intézkedéseket hoztak a konvenció teljesítéséért, és ezeket alaposan megvizsgálja majd az ET Miniszteri Tanácsa. Az Európa Tanács többi tagja közül az óriási többség már aláírta a konvenciót, és várhatóan hamarosan ratifikálja is. Az aláírástól eddig Belgium, Bulgária, Andorra és Törökország tartózkodott, valamint Franciaország, amely a konvenció által rendezni kívánt kérdésben nem tartja magát érintettnek. A francia alkotmányra hivatkozva Párizs szerint az országban nem élnek kisebbségek, ezért érdekeiket és nemzetiségi nyelvüket sem szükséges védeni.

Az európai konvenció megvalósulása valóban áttörést hozhat a nemzeti kisebbségek védelme terén, hisz ratifikálói kötelezettséget vállaltak a nemzeti kisebbségek sokoldalú támogatásáról és védelmérôl. Így például fellépnek mindenfajta diszkrimináció ellen, teljes körû és valódi egyenjogúságot teremtenek, létrehozzák annak feltételeit, hogy a nemzeti kisebbségek megôrizzék és fejleszthessék nemzeti kultúrájukat, indentitásukat. A csatlakozók kötelesek szavatolni nemzeti kisebbségeik számára a gondolati, társulási, lelkiismereti, vallási és egyéb szabadságjogaik gyakorlását, hozzáférésüket a médiához.

Különösen részletesen foglalkozik az európai konvenció a nemzeti kisebbségek nyelvének szabad használatával mind saját közösségeikben, mind a köz- vagy hivatalos életben, az oktatásban és az adott ország határain túllépô kapcsolattartásban. Külön cikk írja elô, hogy saját nyelvük kiejtése szerint használhatják nevüket, és a csatlakozók „erôfeszítéseket tesznek, hogy kisebbségi nyelven is megjelenítsék a földrajzi elnevezéseket".

Az ET képviselôi arra számítanak, hogy a hét végén Strasbourgban tartandó második Európa-csúcson, ahol minden tagország állam- vagy kormányfôi szinten képviselteti magát, jelentôsen bôvül a nemzeti kisebbségeket védô európai konvenció ratifikálását bejelentôk száma.

Hétfôn, 13 óra 50 perckor Keleti György magyar honvédelmi miniszter elhelyezte a megemlékezés koszorúját a 13 kivégzett honvédtábornok aradi emlékhelyén, az úgynevezett vesztôhelyen. Személyében elôször koszorúzta meg magyar honvédelmi miniszter az aradi emlékmûvet a vértanúk emléknapján.

Az eredetileg 16, majd 14 órára meghirdetett ünnepélyes szertartásra a már a tényleges idôpontig összegyûlt 200-300 ember elôtt Dan Zaharia román nemzetvédelmi államtitkár, Ioan Horhat megyei prefektus, Bognár Levente alprefektus, valamint számos helyi vezetô és katonai személyiség, veterán tábornok jelenlétében került sor. Egy román katona szólaltatta meg a gyászkürtöt, két magyar katona vitte a koszorút. Az elhelyezés rövid ünnepélyes pillanata után a jelenlévôk közül sokan üdvözölték a magyar minisztert, aki a helyi sajtó kérdéseire elmondta, nagy örömére szolgált, hogy nemcsak turistaként, hanem ezúttal elôször hivatalos minôségében is koszorúzhatott, és hangot adott annak a véleményének, hogy néhány év múlva ez természetes lesz.

Ezt követôen az aradi román hôsi emlékmûnél elôbb Dan Zaharia koszorúzott Keleti György és a magyar hivatalosságok jelenlétében, majd — a házigazdák meglepetésére — Keleti György is elhelyezte a megemlékezés koszorúját a második világháborús román hôsök emlékmûvénél.

Elôzôleg az aradi prefektúrán Ion Horhat prefektus és Dan Zaharia, valamint a megye és város különbözô vezetôi fogadták a magyar küldöttséget.

A prefektus üdvözölte a vendégek jelenlétét a magyar nemzet és lélek számára oly fontos ünnepen, és annak fontosságát hangsúlyozta, hogy azokat a történelmi vonatkozásokat emeljék ki a megemlékezéseken, amelyek az összetartozást erôsítik, és nem azokat, amelyek szétválasztanak. Zaharia tábornok tolmácsolta a gyógykezelése miatt Párizsban tartózkodó Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter üdvözletét.

Keleti György köszönetet mondva a fogadtatásért kiemelte, hogy ez a nap Románia számára nagy lépést jelent az euroatlanti és európai integrációs erôfeszítések keretében, és a magyar közvélemény számára is érzékelteti a román nép erôfeszítését a román-magyar barátság szorosabbra fûzésére. Megjegyezte, hogy a két ország hadseregei mindig élen jártak a közeledésben, ezt mutatják a nap rendezvényei is, és ebben az értelemben jelképesnek nevezte, hogy aradi látogatása a közös békefenntartó zászlóaljba kijelölt román katonák laktanyájában kezdôdött. Mint, a házigazdák megjegyzésére is reagálva mondta, ebben a térségben béke csak úgy lehetséges, ha megértik és figyelembe veszik a másik nép érzéseit és tiszteletben tartják a múltat. A magyar miniszter utalt a hadisírok ápolásáról szóló egyezmény megkötésének idôszerûségére is, amivel Zaharia tábornok egyetértett. A prefektúrán Keleti Györgyöt köszöntô személyiségek között nem volt jelen Tokay György kisebbségvédelmi miniszter, aki az újságírók kérdésére elmondta, hogy nem volt hivatalos az eseményre, viszont a koszorúzást követôen a Neumann-villában rendezett fogadáson a miniszter megjelent.

Keleti György aradi tartózkodásának elején, Arad határában rövid látogatást tett a 191. gyalogos-zászlóalj laktanyájában, ahol Florin Mancu dandártábornok, az 5. román hadtest parancsnoka, valamint Moise Iercosan ezredes, a zászlóalj parancsnoka fogadta katonai tiszteletadással.

A 191. gyalogoszászlóalj a tervezett román-magyar békefenntartó zászlóalj román részlegét fogja adni, méghozzá Florin Mancu dandártábornok parancsnoksága alá tartozik majd. Keleti György elmondta, hogy magyar részrôl a kíséretében lévô Fodor Lajos altábornagy, a vezérkari fônök helyettese felügyeli majd a közös zászlóalj magyar oldalon történô elôkészítését, és késôbb jelképesnek is nevezte azt, hogy látogatása éppen itt kezdôdött, mivel ez is mutatja a két ország és a két hadsereg közötti közeledést.

Délután négykor kezdôdött az egykori vesztôhelyen az RMDSZ által rendezett gyászünnepség, amelyen beszédet mondott Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Tokay György kisebbségvédelmi miniszter, Arad megye parlamenti képviselôje.

A Külföldi Hírszerzô Szolgálat (SIE) vezetôje közölte, hogy Adrian Severin külügyminiszter átnyújtotta a külföldi ügynöki tevékenységgel gyanúsított lapigazgatókra és politikai pártvezérekre vonatkozó információit és anyagait.

A bukaresti Mediafax hírügynökségnek nyilatkozó Cãtãlin Harnagea SIE-igazgató elmondta, hogy a külügyminisztertôl átvett anyagok alapján a vezetése alatt álló szolgálat nyomban nekilát az adatok ellenôrzésének.

Több parasztpárti politikus — elsôsorban Ion Caramitru mûvelôdési miniszter és Radu Vasile pártfôtitkár — lemondásra szólította fel Adrian Severint. Fenntartásokkal bár, de hasonló álláspontra helyezkedett a Nemzeti Liberális Párt elnöke, Ionescu-Quintus is. Ezzel szemben demokrata párti politikusok Severin védelmére keltek. Maga Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke a kérdésrôl a BBC román adásának nyilatkozva árnyaltan fogalmazott. Hangoztatta: ha Severin nem bizonyítja megfelelôen állításait, a kérdést a koalíció pártvezetôi elé viszik és velük egyeztetve döntenek az ügyben.

A szamosfalvi '49-es emlékmû mostoha sorsáról tegnapi számunkban szóltunk már. Az október 6-i megemlékezô ünnepség résztvevôi azonban szomorúan tapasztalták, hogy a valóságban a rongálás és elhanyagoltság méretei kétségbeejtôek. Ennek ellenére tegnap délután a Kolozs megyei RMDSZ és az EMKE szervezésében bensôséges hangulatú koszorúzásra került sor az omladozó obeliszk tövében.

Boros János megyei elnök ünnepi beszédében arra emlékeztetett, hogy a mártírok halála nem volt hiábavaló, bár „egyvalami fáj, az az óriási vérveszteség, nemzetünk színe-javának fiatal vére". Ezt követôen Balogh Béla református lelkész rövid imájában a vértanúkéhoz hasonló tetrekészséget, áldozatkészséget kért Istentôl a mai magyar közösség számára, majd a Szózat hangzott el, Boér Ferenc színmûvész elôadásában. Az ünnepséget a Himnusz zárta — de nem végleg. A megemlékezés a Szent Péter római katolikus templomban folytatódott, ökumenikus istentisztelettel és az Ôk tizenhárman... címû emlékmûsorral.

Antal Orsolya

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt üdvözli a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kongresszusának határozatait, amely szerint az RMDSZ megmarad a kormánykoalícióban — hangzott el a román kormánykoalíció fô politikai erejének szokásos hétfôi sajtóértekezletén. Radu Vasile parasztpárti fôtitkár az általa bölcsnek nevezett döntést méltatva hangoztatta: az RMDSZ bevonása a kormányzásba „nem társbérlet, hanem cselekvô együttmûködés". Véleménye szerint a kongresszusi határozat azt mutatja, hogy az RMDSZ megértette az Európa Tanács üzenetét a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban. Mint Radu Vasile kifejtette, a kontinentális fórum úgy értékeli, hogy Romániában a legmagasabb szinten oldották meg a nemzetiségi kérdést, így az RMDSZ minden további kisebbségi követelése politikai vakságnak tekinthetô — mondotta a parasztpárti politikus.

Beethoven IX. szimfóniájával nyitotta meg a Transilvania filharmónia az idei Zenei ôsz fesztivált. Azzal a zenemûvel, amely mindig telt házat biztosít.

Tizenegy év telt el a VIII. szimfónia megírása és a IX. megkomponálása között. Nehéz évek személyi-egészségi okokból, de a nyomasztó politikai helyzet folytán is. Ezekben az években születtek Beethoven nagy mestermûvei, a zongoraszonáták, vonósnégyesek, ám e hosszú idô alatt érett meg a IX. szimfónia gondolata. A szimfónia 1824-ben hangzott el elôször, ekkor 53 éves volt és már teljesen süket.

Schiller ódája Az örömhöz arra késztette Beethovent, hogy a szimfónia zárótételében elôször szélesítse ki a zenekari együttest kórussal és négy énekes szólistával. Az Örömóda az emberiség béke és örömre vágyásának halhatatlan dallama, a szimfónia igazi slágere, napjainkban a népek baráti összefogásának, testvériségének jelképe, az ENSZ himnusza lett.

Hôsi jellegû téma mesteri feldolgozása a szimfónia elsô tétele, melyet rendkívül gyors, motorikus scherzo követ, hogy egy mély érzésû adagio után Beethoven a béke-óda kantátájával zárja mûvét, amely hangjának éppen népdalszerû egyszerûségével éri el felemelô hatását. Egyedülálló az is a szimfóniában, hogy mielôtt rátérne az Örömóda recitativójára, felidézi az elôbbi tételek témáit, így tér rá aztán valami nagyobbra, ünnepélyesebbre.

A IX. szimfónia mindig komoly elôadói probléma, a filharmónia vezetôségének választása ezúttal a holland Jan Stulen karmesterre esett, aki az utóbbi idôben több nagysikerû hangversenyt vezényelt városunkban (gondoljunk csak a legutóbbi júniusi vokál-szimfonikus hangversenyre, ahol Mendelssohn Szent Iván éji álomja hangzott el).

Jan Stulen jól fogalmazta meg Beethoven alkotását, nem hiányzott a megkívánt feszültség, a hôsi akcentus, az adagiót nem formálta érzelgôssé, nagyszabású volt a befejezô rész. A filharmónia zenekara, a Cornel Groza által betanított kórus igazi fesztivál színvonalon szólaltatta meg a „kilencediket", de külön dicséret illeti meg a négy énekes szólistát: Teodora Ciucur szopránt, Elena Cassian mezzoszopránt, Serban Bãcilã tenoristát és Gheorghe Rosu basz-baritont, akik rendkívül kényes, hangszerszerûen megírt szólamaikat tiszta intonálással, nagy zenei precízitással úgy oldották meg, ahogy az csak ritkán sikerül. Jól kezdôdött a Zenei ôsz!

Morvay István

Kora ôsszel történt: borostás arcú, megfáradt oltyán bácsika kínálta késô délután a vinettát 2500 lejért. Azon melegében pakolták le a teherautóról, s miközben bent a piacon a többnyire viszonteladók négyezerért vesztegették, az ôstermelô meglehetôs siettséggel próbált szabadulni árujától. Véletlenül kérdeztem rá: alig érkezett meg, s máris haza készül? Legyintett: dehogy, csak nem mer többet maradni, mert megfenyegették. Nagybani áron, aprópénzért nem akarta terményét viszonteladóknak odaadni. Tudja ô: nem jó ezekkel ujjat húzni...

A minap immár a sokadik esettel találkoztam: a munkájából megélni akaró, piacoló ôstermelôt az egyre erôsödô maffia kiszorítja a piacon kívüli Malomárok szélére... A kicsalt, olcsón megvett árut busás haszonnal adják tovább. Van, aki egy-egy cég leple alatt feketézik: 50 kg-ot elkönyvelve, napi ezret ad el, mások mesteri módon kijátsszák a termelôi bizonyítványt ellenôrzô rendôröket: az igazolvány éppen nincs náluk, de 10 perc múlva jön vele az asszony. A rendôr pedig hisz az esküdözônek...

Jó két hónappal ezelôtt, egy interjúban megkérdeztem a piacfelügyelôség igazgatóját, tud-e a kolozsvári piaci maffiáról? Elképedve nézett rám: ilyen nem létezik Kolozsváron! Ha elvétve akad egy-kettô, azt nem lehet általánosítani. Talán Bukarestben is ezt válaszolta volna a piacfônök, mígnem Dejeu belügyminiszter kíséretébe szegôdve, a sajtó egy ellenôrzés során elképesztô dolgokat láthatott. Bizony Kolozsváron is elkelne egy hasonló razzia.

Az igazgató szerint tehát idehaza minden rendben. Mindössze egy kérésem lenne hozzá: kíváncsiságból ellenôrizze a virágárus asszonyok felhozatalát, az áru származását. Közülük vajon melyik kapált életében rózsát, kardvirágot, permetezett szegfût? Hamar kiderülne ugyanis: fogalmuk sincs, hogy földben vagy vízben terem a virág. Ettôl függetlenül ôk uralják a teljes kolozsvári virágpiacot, s az igazi termelô olyan ritka közöttük, mint a fehér holló. Ami, nyilván, senkit sem zavar. De vajon miért? Egy biztos: válaszért nem kellene a szomszédba menni...

(-zsef)

1997. október 8-12. között a marosvásárhelyi kultúrpalotában szervezik meg a fenti névre hallgató nemzetközi rövidfilmfesztivált. Az immár ötödik alkalommal sorra kerülô rendezvénynek rangját jelzi, hogy az idén 29 országból kb. 200 alkotást küldtek el, amibôl az elôzsûri kiválasztotta azt az 50-et, amely bekerült a fesztivál hivatalos programjába, de kérésre a többi film is megtekinthetô.

A zsûri elnöke és az ALTER-NATIVE fôvédnöke Ion Caramitru mûvelôdésügyi miniszter, ami jelzi, hogy a gyôri MEDIAWAVE fesztivál mellett a román hivatalos közegek is magukra vállalták a MADISZ bátor kezdeményezését. A zsûri további összeállítása: Simó Sándor, a budapesti Hunnia Filmstúdió igazgatója; Buglya Sándor, Hilke Doering, az oberhauseni filmfesztivál képviselôje és Cristina Corciovescu, a bukaresti PRO CINEMA hetilap fôszerkesztôje.

Mindent összevetve, olyannak ígérkezik az idei ALTER-NATIVE, amiért érdemes leutazni Marosvásárhelyre.

Moldován Árpád Zsolt

Ghisa Georgeta, a kolozsvári Agrosem Rt. mérnöke elmondotta: forgalmazott vetômagjaik kuponnal és készpénzzel egyaránt megvásárolhatók. Az Elit búzavetômag árát 2714 lejrôl 2596 lejre csökkentették. Az optimális ellátást faluhelyen úgy próbálják biztosítani, hogy agrárszakemberek kiviszik a településekre, kiosztják az igénylôknek, és a vetômag ellenértékét begyûjtik. Ezzel a módszerrel jutott idén ôsszel vetômag Magyarszovátra, Csúcsára, Alsókosályra, Katonába és Szarvaskendre. Jó tudni azonban, hogy az ôszi búza vetésének optimális ideje október 10.

A vetéssel egy idôben a megyei Növényvédelmi Központ községközpontokban megszervezte a csávázást. Egy kilogramm vetômag csávázásáért 250 lejt kell fizetni. Az egy hektárra szükséges búzavetômag kezelése összesen 62 500 lejbe kerül.

Barazsuly Emil

Az utcai pénzváltóknál a forint 39/42, a márka 4370/4470, a dollár pedig 7700/7900 lejbe kerül.

Vasárnap délután az aranyosgyéresi református templomban ökumenikus istentisztelet keretében megemlékeztek az aradi vértanúkról. Az istentiszteletet követôen Péter Károly , a városi RMDSZ szervezet elnöke mondott megnyitó beszédet. Kerekes Gizella mûvelôdési felelôs az októberi ünnepek fontosságát — az aradi vértanúk és az 1956-os forradalom emlékét, valamint a hónap végi reformáció napját méltatta.

Deák József városi tanácsos összekötô szövegével a jelenlévôk színvonalas zenés-irodalmi mûsort tekinthettek meg. Nagy Csongor, Fodor Dóra, Bükkei Melinda, Meizenbach Melinda, Páll Judit, Nyitrai Appolónia és Finna Enikô szavalatain jól érzôdött Kerekes Gizella rendezôi munkája. A református énekkar Kodály Zoltán Magyarokhoz címû mûvét és a Szózatot adta elô.

A bensôséges hangulatú ünnepség záróakkordjaként a résztvevôk elénekelték a Himnuszt.

Schmidt Jenô

Újra indul az Egyetemista bibliaóra. Minden szerdán este 7 órától a Farkas utcai templom gyülekezeti termében várjuk az érdeklôdôket. Október 8-án Visky Péter lelkipásztor tart bevezetôt.

— Mikor fejezôdött be a római hódítás?

— Amikor betiltották a dák nyelvû feliratokat, és a történelmet meg a földrajzot rómaiul oktatták.

-fi

• Egy halálos áldozatot és kilenc sérültet jegyeztek a hét vége Kolozs megyei közúti balesetei során.

• A bukaresti magyar nagykövetség Audijába szombaton délben egy ARO rohant bele. A balesetért Iulian Bâlc 27 éves jósikafalvi munkanélkülit terheli felelôsség: a CJ-03-EBE rendszámú terepjáró vezetôje durván megsértette az elônyszabályt. Ez volt az egyedüli ütközés, amely nem követelt áldozatot.

• Figyelmetlenségéért életével fizetett viszont Eugen Mocan. A 38 éves törzsôrmester pénteken délután 3 órakor Désen haladt át 6-TM-7215 rendszámú személygépkocsijával, és összeütközött a szembôl szabályosan közeledô Audi 100-zal. Utóbbi 28 esztendôs dési vezetôje, Remus Moldovan súlyosan megsérült, az 1300-as Dacia sofôréért viszont már semmit sem tehettek az orvosok.

• Hídfônek vezette neki személygépkocsiját Adriana Aurora Giurgiu kolozsvári egyetemi hallgató. A szombat délelôtti, tordatúri baleset következtében a 30 éves gépkocsivezetô elvesztette a jobb lábát, a kocsi pedig majd totálkárossá rongálódott.

• A vétlen fél húzta a rövidebbet a csütörtök reggeli, kapusi balesetben: a 27 éves Nicolae Lupu SJ-01-PUU rendszámú jármûvébe a figyelmetlenül elôzô András Pál BH-01-TVE rendszámú kocsija rohant bele. A szilágysági gépkocsivezetô megsérült.

• Súlyosan megsérült Csengery Krisztián palatkai lakos is: a nem a gyalogosok számára kijelölt helyen átkelni próbáló 18 éves fiút a CJ-02-LCJ rendszámú kocsi gázolta el. Ennek 32 éves vezetôje, Aleodor Rus semmit sem tehetett a baleset elkerüléséért.

• Elaludt a kormánynál Teodor Sângeorzan kolozsvári csendôr, aki péntek este a Szamosújvár felé vezetô úton haladt. Az 1-CJ-7316 rendszámú 1300-as Dacia sofôre könnyebb sérüléssel úszta meg a kisodródást.

• Ökrös szekér hátuljába futott bele pénteken reggel Kis Lukács 2-CJ-3640 rendszámú jármûve. A gépkocsivezetô figyelmetlenségébôl eredô baleset következtében a 34 éves Cornel Alb és a 42 éves Sever Lãcãtus többrendbéli csonttöréssel került kórházba, az egyik jószágon pedig már nem lehetett segíteni.

• Tegnaptól lezárták a Törökvágás gépjármûforgalmát . A polgármesteri hivatal közleménye szerint az intézkedést az október 29-ig tartó javítási munkálatok indokolják.

( turós )

Kolozsvári Papp László a szerzôje a Holló úr címû prózakötetnek, melyet az Erdélyi Szépmíves Céh jelentetett meg és melyet hétfôn délután mutattak be a Heltai-alapítványnál. Szôcs Géza felelôs kiadó elöljáróban említést tett a mai hazai könyvkiadás nehézségeirôl, amely része értékeink sajnálatosan devalválódó folyamatának. „Ennek ellenére Erdély legszebb kötetét sikerült megjelentetni" — állítja Szôcs Géza.

Tizenkét novelláról van szó, melyekben a kolozsvári születésû szerzô a fiatalsága emlékeibôl merített történeteket az erdélyi fôváros legendáiként ôriz és tálal az olvasó elé. Mindezt egy-egy fantasztikus sztori, az elsô és az utolsó történet foglalja keretbe. Az ötven-hatvan évvel ezelôtti Kolozsvár, lakóival, iskoláival, templomaival, a felrobbantott Vashíddal, a letarolt Kétvízközzel, a Diána-fürdôvel, a Capitol mozival mind-mind izgalmas és képzeletszôtte mesékben, novellákban bukkannak elô. A könyvbemutatón Kolozsvári Papp László síkraszállt a klasszikus irodalmi kifejezômód mellett, visszautasítva azt a jelenkori látszatot, hogy a mozgó kép és a hadaró beszéd tartósan és büntetlenül uralhatja az emberiséget.

Tegnap ugyancsak a Heltai pinceklubban mutatták be Németh Tünde Jéghegy a magyar-magyar csúcson címû interjúkötetét. Mindkét ESZC-kiadvány kapható a Röser könyvesboltban.

Ö. I. B.

Mi a véleménye a kormánykoalícióról? — tettük fel a kérdést több közéleti személyiségnek az RMDSZ V., marosvásárhelyi kongresszusa szüneteiben.

(3. old.)

TÖRZSÖK ERIKA, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke:

— 1996. november 17-én Kisinyovban voltam és figyeltem a választási eredményeket. Örültem annak, hogy Romániában az a választási eredmény alakult ki. Figyeltem az RMDSZ kampányát és munkáját, tisztában voltam azzal, hogy 1996. november 18-án a romániai társadalom nem egy másik társadalomként fog felébredni, hanem egy hosszú, keserves útra indulhat el hétéves késéssel és hosszú évtizedek elôítéleteivel a lelkében. Bár az RMDSZ kampánya során egy nagyon fontos lelki gát áttörése megtörtént akkor, amikor az RMDSZ jelöltjét, Frunda György szenátort Románia elnökjelöltjeként el tudták fogadni. Ennek a kampánynak a során olyan eredmény jött létre, ahol az RMDSZ az új román kormányban a mérleg nyelvének szerepét töltheti be, amit tulajdonképpen a politológia mindig is ajánl a kisebbség számára, csak hogy itt, Kelet-Európában a gyakorlatban még nem láthattuk. Éppen ezért gondolom, hogy mindenki járatlan utat követ, amikor ezen a pályán elindul. Ugyanakkor azt láthatjuk, hogy a Ciorbea-kormányban az RMDSZ valóban a mérleg nyelvének szerepét tölti be, és egy olyan jó értelemben vett technokrata proficsapat kezd kialakulni, amely képes arra, hogy a legkeservesebb pillanatokban a szimbolikus, szélsôséges megfogalmazásokból az adott kérdéseket visszavigye a gyakorlat talajára, és szakmai kérdésként kezelje. Ezt még akkor is úgy gondolom, ha mind az oktatás, mind a közigazgatás bennünket nagyon közelrôl érintô területe e pillanatban még nincs véglegesítve. Látjuk az utóbbi hetek nagyon keserves diverzióit, hangulatkeltését a román belpolitikában és sajtóban, médiában. Úgy hiszem, itt a hagyományos eszköztár felvonultatásáról van szó, amit az itt élôk különösen jól ismerhetnek. Szélsôséges csoportok — még a vezetô pártokon belül is — részérôl voltak olyan politikai szándékok, hogy a kongresszus elôtt az RMDSZ-t a kormányból kisodorják. Az a fajta mértékletesség és szakmai felkészültség, amirôl már beszéltem, az RMDSZ-t továbbra is abban a helyzetben tartja, hogy érdemben tud beleszólni az itt élô magyarság sorsába. Ahogy ezt nyugaton is megítélik, modellértékû a jelenség. Pillanatnyi indulatoknak és szubjektív megítéléseknek helye lehet egy kongresszuson, de végsô eredményét tekintve már az éjszakai munka során úgy vélem, hogy korrekt és tárgyilagos válaszokat adott minden RMDSZ-vezetô a munkájáról, ami meggyôzhet bárkit, aki elfogulatlan szemlélôje a történéseknek. Világos, hogy Romániában kisebbségként élni változatlanul nagyon sok gonddal jár, de ahogy az országban járok, mindenütt azt mondják, hogy összehasonlíthatatlanul kisebb a nyomás, amely a mindennapokban az emberekre nehezedik. Ezt rendkívül fontos jelenségnek tartom.

CSOÓRI SÁNDOR, a Magyarok Világszövetségének elnöke:

— Azt gondolom, hogy a románságnak már elég hosszú ideje látható, érzékelhetô nemzeti stratégiája volt és van. Ennek a stratégiának a része volt ez a koalíciós igény, mert nemcsak a magyaroknak, hanem nagymértékben a románoknak volt erre szüksége. Tudják, hogy a magyarok nélkül ôk az európai közösségbe sehogy sem léphetnek be. Sem az erdélyi magyarok nélkül, ha annak életét, sorsát nem intézik, sem a magyarországi magyarság nélkül. Úgy gondolták, hogy a legfontosabb nemzeti érdekük valóban az Európai Közösségbe és esetleg a NATO-ba jutás. Akkor mindenképpen, még ha kényszer, akkor is vállalják, mert a nemzeti igény, stratégia így kívánja. Az itteni magyarság nem tehette volna meg, hogy ne fogadja el ezt a felajánlott kényszert, mert az ilyen belépés az ô számára is kényszer, hiszen ha az autonómiát célozhatta volna meg, akkor ezt a viszonyt tisztázza. Viszont ha a magyarok nem vállalják el ezt a kényszert, akkor azt mondják, hogy lám, nem lehet velük semmire sem menni, csak arra jók, hogy dacoljanak, a nehézségeket fogalmazzák és testesítsék meg. Ez a vád nem érheti az itteni magyarságot, mert bebizonyította, hogy cselekvôképes akar lenni és demokráciát akar építeni. Csakhogy ez sehol sem olyan könnyû, nemcsak ott, ahol kétféle kultúrát kellene egyeztetni, hanem bárhol a demokráciákban, ahol többség és kisebbség viszonyát kell ütköztetni. Ez tulajdonképpen még nem is tisztázott kérdés. Tegnap, amikor hallottam, hogy az RMDSZ bejelenti, miszerint „lemondunk az ellenzékiségrôl", mert benn vagyunk a kormányban, akkor én azt mondtam, hogy jó lett volna elôbb filozófiailag tisztázni, hogy a kisebbségnek milyen helyzete van a demokrácián belül. Tudniillik, hosszú évek óta, aki a birtokon belül van, annak elég igent vagy nemet mondani, nem kell nagyon árnyalni a dolgokat. A kisebbségnek kell mindig zseniálisnak lennie, s ebbe a zsenialitásba rengeteg dolog belefér. Úgy gondolom, hogy egyáltalán nem tisztázódott a demokrácia egész gondolatkörén belül, hogy hogyan lehet demokráciát képviselô több nemzetiségû államban élni a kisebbségnek. Mert a nyugat-európai demokráciákat nem lehet az ittenivel azonosítani. Ott ugyanis egészen más a társadalom felépítése, mûködtetése. Ezt tehát még ki kell dolgozni, és akkor kevesebb lesz a feszültség a kisebbségen belül is. Vagyis az alapvetô dolgokban nem, csak az árnyalatokban lesz különbség. Amíg filozófiai értelemben nem tisztázott ennek a kérdésnek a háttere, mint egyébként bármely más ügynek, addig feszültségek lesznek.

DOMOKOS GÉZA, 1989-1992 között az RMDSZ elnöke:

— Gondolom, hogy nemcsak minden pártnak, de minden ilyen jellegû szervezetnek is, mint az RMDSZ-nek a célja végsô fokon az, hogy hatalmi helyzetbe kerüljön, tehát olyan pozíciót foglaljon el a politikai életben vagy a társadalomban, amely lehetôvé teszi számára azt, hogy az elképzeléseit megvalósítsa. Ha elfogadjuk ezt a szabályt, akkor szerintem egészen érthetô dolog, hogy az RMDSZ, amikor a választásokon elért sikerei eredményeként a román ellenzékkel való többéves együttmûködése kapcsán élt ezzel a lehetôséggel és belépett a kormánykoalícióba. Ami a gyakorlati dilemmákat, csapdahelyzettôl való irtózást és az összegyûlt rossz tapasztalatokat illeti, a helyzet bonyolultabbá válik. Megítélésem szerint a szövetség testületei, az SZKT, amely végül is jóváhagyta az operatív tanácsnak ezt a döntését, hogy kormányzati felelôsséget vállal az RMDSZ, elfogadom és ésszerûnek tartom a belépést. Mert tegyük fel, hogy ez nem történik meg. Teljesen különállóvá válik vagy valamiféle ellenzéki tömörülésbe kerül, amitôl az isten ôrizzen, hiszen az már teljesen lejáratta magát az elmúlt hét évben, sôt most már teljesen sovén, nacionalista erôk vannak benne. Ezt persze nem vállalhatta volna. Egyetértek azokkal, akik azt mondták, hogy hét-nyolc hónap után nagyon nehéz levonni ennek a részvételnek, ennek a teljesen egyedi tapasztalatnak a tanulságait, számba venni az eredményeit vagy a kudarcait. Egy folyamatban vagyunk, és érdeklôdésünkkel aktív tagjai lettünk ennek a folyamatnak. Én falun élek, és olyan emberek között, akik nem értenek a politikához, hiányosak az ismereteik, megfigyeltem, hogy ez számukra elégtételt, valami biztonságot jelent. Büszkeséget az, hogy az RMDSZ a kormányban van. Az, hogy ebben illúziók is vannak és éppen a dolgok nagyon komplikált voltának a felismerésébôl is származik, az más kérdés. Szerintem nyugodtan kell dolgozni, kritikai szemmel kell nézni azokat, akiket az RMDSZ a feladatok elvégzésével megbízott, akik egyébként derék emberek, de lehet, nem illenek a kijelölt funkcióba, nem felelnek meg az elvárásoknak, azoktól — természetesen civilizáltan, ahogyan ez a demokráciában szokott történni — meg kell válni. Amiben egyszer döntött a szövetség, azt nem kell újra és újra elôszedni, felülvizsgálni, amíg másik döntés nem születik. A másik döntéshez pedig most már pontos felmérésre van szükség, egyértelmû konklúzióra. Addig én ezt a játékot lebegtetni, megkérdôjelezni, okoskodni — nem tartom helyesnek. Hogy aztán mit hoz a jövô, azt majd meglátjuk.

SZÔCS GÉZA, 1990-1993 között az RMDSZ fôtitkára, majd elnöke:

— Megítélésem szerint 1920 óta a legnagyobb esélyt puskáztuk el, ugyanis most volt egy pillanatig a kezünkben egy helyzetnek a kulcsa, és ez a helyzet Romániának a Nyugat felé történô legitimálása volt. Annak a legitimálása, hogy új helyzet van Romániában, új szándékok, új erkölcsök. Ezt az RMDSZ elmulasztotta azzal a milliós nagyságrendû szavazattal rendelkezve, amelyet 1990 óta a romániai magyarság ismételten leadott, és mindig rosszul sáfárkodott vele. Az RMDSZ-vezetés nem volt képes konvertálni ezt az erôt a szavazatot leadó közösség érdekében. Elmulasztotta azt, hogy papírra vetett, számonkérhetô megegyezést kössön, botorul belement minden homályos és számonkérhetetlen ígéretbe, amirôl aztán maga sem gondolta komolyan, hogy betarthatóvá vagy kikényszeríthetôvé válik. Az RMDSZ, amióta a koalícióban van, csak sodródik, kapaszkodik hol ebbe, hol abba, kapkod, a fejekben káosz van. Nem látják át az RMDSZ programját, nem tudják, hogy képesek-e teljesíteni, olyan helyzetbe jutott, hogy most, amikor kevésbé van rá szükség, kifelé áll a szekere rúdja a kormányból. Ennek az lesz az eredménye, hogy a román erôk vagy felismerik az RMDSZ gyengülô erejét, és egyre inkább visszaélnek vele — ahogy Tamás Gáspár Miklós írta az SZDSZ-rôl, hogy a koalícióból lerugdossák a cselédlépcsôn —, vagy pedig ott fog kullogni a maradék három évben, önérzetében megsértve, a koalíció után, mindig kapkodva, mindig lekésve. A kormánybalépésnek híve vagyok és voltam. Nekem az fáj, hogy akkor, olyan helyzetben sokkal többet lehetett volna elérni, kiharcolni. Itt nem arról van szó, hogy megvalósítottuk választóink akaratát, hanem arról, hogy elherdáltuk a választóink megvalósítható akaratának egy jó részét. Azzal, hogy részvételünk árát nem fogalmazták meg. 1992-ben, amikor Petre Roman kormánya megbukott, és Teodor Stolojant kérték fel kormányalakításra, ô tárgyalt az RMDSZ-szel, és a szövetségnek volt olyan ereje, hogy feltételeket fogalmazzon meg, amelyekhez határozottan ragaszkodott, ám azokat az akkori politikai konstellációban nem lehetett megvalósítani. De éppen ettôl maradt az RMDSZ érintetlen, ezért tudott most dicsôségesen, emelt fôvel belépni 1996-ban a kormányba.

Lejegyezte: Szabó Piroska

— A romániai magyar értelmiség soraiban sokan olvassák szívesen az Önök lapját. A kongresszus munkálatainak hallgatója és megfigyelôjeként, miként látja a kormánykoalíció és ebben az RMDSZ tevékenységét?

— Ahogyan az itt, a kongresszuson is elhangzott, a kormánykoalíció legszembetûnôbb sikere az RMDSZ belépése volt, amelynek következtében az ország nemzetközi megítélése jelentôsen javult. Ezt, gondolom, valamennyien elismerik, és nem kellene róla megfeledkezniük. Ugyanakkor nem vagyok olyan türelmetlen a kormánykoalíció eddigi eredményeit illetôen, mint sok szakmabeli kollégám, mert a választás gyôztesei a koalíciók koalíciójaként természetesen mûködési zavarokkal küzd. Lehet, késôbben kezdte el a reformot, mint gondolták, de hatalmas, valóságos nehézségekkel kell szembenéznie. Ennek ellenére hiszem, hogy nem remélt sikert ért el a „bányászbomba" hatástalanításával, tekintettel arra, hogy június tizenharmadikán a bányászok még azzal fenyegetôztek, hogy ismét Bukarestbe jönnek, és most már a bányászövezetek átszervezési lehetôségeivel foglalkoznak. Az elkövetkezô három évben ebbôl adódóan még sok gondja lesz a kormánynak ezeken a településeken, mert a bányászok elköltözésével az intézményeknél, például az iskoláknál gyermekek hiányában mások is munkanélkülivé válnak. Én úgy gondolom, hogy ha a Ciorbea-kormányt leváltják, az ôt követô kabinet is áldozati kormány lesz, nem csupán a rendkívüli gazdasági bajok, hanem a szükséges új törvények miatt is. Ennek az idôszaknak valamennyi kormányát áldozatnak tekintem.

— Mit gondol az oktatási törvényt módosító sürgôsségi kormányrendelet további sorsáról?

— Úgy gondolom, hogy a kormányprogramba foglaltakat a jövô hetekben érvényre juttatják, és a Pruteanu-ügyet is megoldják. Az ô érvei ugyanis nem meggyôzôek, a tét pedig nagyon nagy. Az ô pártja, úgy látom, igen határozott ebben a kérdésben, a koalíció stabilitását pedig elsôrendû követelménynek tekinti.

Ugyanakkor úgy vélem, az RMDSZ-nek nem kellene magát annyira beskatulyáznia csakis az oktatási kérdéskörbe. Szerintem hozzáértését máshol is érvényesítenie kellene, fôként a gazdaságban. A magyar tisztségviselôknek nagyobb mértékben kellene beavatkozniuk az általános gondok megoldásába, valamiképpen ki kellene lépniük a csupán etnikumi körbôl, mert mindnyájunkat képviselnek, és mert ténylegesen óriási nehézségekkel állunk szemben.

— A gazdasági helyzet javulása megoldaná a jelenlegi konfliktusokat, beleértve esetleg pont az interetnikaiakat is?

— Részben igen. És úgy vélem, a sajtó egy része is letisztulna ezáltal. Gondolok itt fôként a román újságokra, hiszen a magyart nem ismerem, és nem tudom, hogy tartalmaz-e ugyanolyan meg nem felelô válaszokat, mint a román, amelyben sokszor taglalnak szakmai hozzáértés nélkül dolgokat, eseményeket. Ez utóbbiakból gyakran csak azt választják ki, amibôl botrány lehet; vagy szemmel láthatóan rosszhiszemûen tálalnak történéseket, amelyekkel igen könnyen befolyásolják az olvasókat. Nem hivatkozom Severin úr sikertelen esetérôl, és nem keresek magam is kémeket, de hiszem, hogy egyesen mögött okkult politikai érdekek állnak, amelyek koalíció- és reformellenesek, és még mindig komoly anyagi eszközökkel rendelkeznek. Teljes mértékben egyetértek Constantinescu államfô kijelentésével: megnyertük a választásokat, de a gazdasági hatalmat még nem. Úgy gondolom tehát, hogy ha a magyar közösség legsürgôsebb elvárásai — az oktatás és a nyelvhasználat — teljesülnek, figyelmüket kiterjesztenék ezekre a rendkívül veszélyes jelenségekre is, amelyekbôl a fent említett bombák származnak.

— Elképzelhetô, hogy a koalíció gazdasági helyzetét megoldaná a korrupció elleni hadjárat sikere, vagy legalábbis enyhítene rajta?

— A korrupció elleni harcot szerintem rendkívül komolyan kéne venni, bár rengeteget ironizálnak fölötte. Constantinescu úr szerint vissza lehetne nyerni ezáltal egy részét a hatalmas pénzügyi veszteségeknek. Lehet, hogy ezzel csak egy nagyon szegény vagy elszegényedett réteg elôtt kívánt népszerûvé válni, de néhány nagy pénzösszegre vonatkozó pert mindenképpen meg kellene nyerni, hogy az igazságszolgáltatás visszakapja presztízsét.

Sz. P.

A Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara a kolozsvári kiállításokat szervezô Expo Transilvania cég képviselôivel közösen tegnap délelôtt sajtótájékoztatón ismertették legújabb kiállításuk tematikáját, mûsorrendjét. Az október 10-13. között megrendezésre kerülô Medica és Info '97 nevû szakkiállítás a tavalyi hasonló fórumnál nagyobb területen és több cég részvételével fogadja majd az érdeklôdôket. Idén több mint 1 000 négyzetméteres kiállítási felületen lesz megtekinthetô a felhozatal. Az is újdonság, hogy a kiállítást fokozott külföldi érdeklôdés övezi. Fôleg a magyarországi cégek jelenléte erôsödött, és ez elmondható a legtöbb, Erdélyben megszervezett szakkiállításról.

A Iuliu Haþieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemmel közösen a kiállításszervezôk orvosi és gyógyszerészeti tudományos ülésszakokat szerveznek a seregszemle ideje alatt. Az egyetem prorektora a sajtótájékoztatón elmondotta: tavaly a tanintézet 400 000 dollár értékben vásárolt korszerû orvosi technikát. Ezzel párhuzamosan a Megyei Egészségügyi Igazgatóság is befektetett a kolozsvári kórházak, mûtôk, járóbeteg-gondozók mûszaki ellátásába. A vezérigazgató azonban hozzáfûzte: a csúcstechnika hazai bevezetésére sok területen még várni kell, a krónikus pénzhiányt helyi szinten nem lehet orvosolni. A kiállításon megtekinthetô korszerû külföldi berendezések azonban a jövôbe mutatnak, a fejlôdés irányába, amit elôbb-utóbb nekünk is el kell érnünk, hangzott a szakemberek véleménye.

A kiállítás info-standjain szintén világhírû cégek felhozatalával ismerkedhet az érdeklôdô. A ROMTELECOM idén napi rendszerességgel szervez versenyeket, a szerencsés résztvevôk telefonkészülékeket nyerhetnek.

A két szakterületet övezô egyre nagyobb érdeklôdésnek köszönhetôen jövôtôl az egészségügy és az informatika számára külön szakkiállításokat szerveznek majd.

(m. j.)

A Babes-Bolyai Egyetem jogi karának hallgatói nyílt levelet intéztek Virgil Petrescu hoz, amelyben felszólítják a tanügyminisztert: bírálja felül korábban hozott döntését. Mint ismeretes, a miniszter álláspontja szerint az az 50 póthely, amire a jogi kar igényt tartott az idei felvételi után — és meg is kapott —, csakis újabb vizsgák kiírásával tölthetô be. Ezzel ellentétben Andrei Marga rektor úgy véli, hogy az említett helyek azokat a felvételizôket illetik meg, akik szeptemberben már bizonyítottak a felvételi vizsgán.

A jogászhallgatók — Marga rektorral egybehangzóan — alaptalannak minôsítik a miniszter álláspontját az újabb vizsgák kiírásával kapcsolatban, és azzal vádolják Petrescut, hogy ezzel a hozzáállásával megalázza és megfosztja autonómiájától a BBTE-t. A hallgatók folyamodványa szerint a tanügyminiszter pozitív diszkriminációt alkalmaz azokkal a magyar diákokkal szemben, akik lényegesen kisebb jegyáltalánossal jutottak be a jogi karra. Azoknak a román tanulóknak pedig, akiknek jóval magasabb volt a médiájuk, helyhiány miatt a vonal alá csúsztak, most nem ismerik el a korábban elért eredményeiket.

A hallgatók — a helyzet megnyugtató rendezéséig — hétfôtôl sztrájkot hirdettek.

Funar polgármester az államelnöknek címzett újabb nyílt levelében ismételten az RMDSZ megszüntetését szorgalmazza. Fôleg afelett kesereg, hogy Emil Constantinescu levéllel tisztelte meg az RMDSZ-kongresszust, míg a Vatra Româneascã évfordulós ünnepségeire nem volt „hivatalos". Szombat délutáni, kolozsvári sajtótájékoztatóján elverte a port Ion Gavra egységpárti képviselô fölött is: a pártból történô kizárását követelte, mivel a politikus magaviselete állítólag lejáratja az egységpártot.

Victor Ciorbea kormányfô a kormánykoalíció fô erejét képviselô Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Konstanca megyei szervezetének hét végi értekezletén kijelentette: ha Gheorghe Pruteanu szenátor továbbra is szembeszegül a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó cikkelyeivel, azoknak a koalíciós megegyezések szerinti módosításával, akkor a párt kizárja ôt soraiból.

A parlamentbe éppen Konstanca megye színeiben bekerült parasztpárti Pruteanu — az eredeti koalíciós megállapodással ellentétben — nyíltan hangoztatja: nem ért egyet azzal, hogy a Ciorbea-kabinet által sürgôsségi kormányrendelettel a kisebbségek javára módosított jogszabály elôírása szerint Románia történelmét és földrajzát a nemzetiségek nyelvén kell tanítani az iskolákban. A nyelvész-politikus — pártja álláspontjával szembehelyezkedve — a két tantárgy román nyelvû oktatását szorgalmazza a nemzetiségi, köztük a magyar tannyelvû iskolákban is. Ebben a törekvésében a szenátus illetékes szakbizottsága elnökeként az ellenzéki nacionalista szenátorokkal szövetkezve akadályozza a vonatkozó törvénycikkelyek parlamenti megerôsítését.

A hétfôi bukaresti lapok az RMDSZ kongresszusának zárónapjáról és a tanácskozás határozatairól szóló beszámolóikkal egyidejûleg kommentárokban foglalkoznak az eseménnyel. Az Adevãrul azt emeli ki, hogy az RMDSZ liberális hangsúlyokat tartalmazó egységes gazdasági programmal rukkolt elô annak bizonyítékaként, hogy nem csak etnikai kérdések foglalkoztatják a szövetséget. A lap az ugyancsak nagy példányszámú Evenimentul zilei vezércikkéhez hasonlóan ezt úgy értelmezi, hogy gazdasági programjának hangsúlyozásával a kongresszus mintegy válaszolt Constantinescu elnök üzenetére, amely felszólította a magyar szervezetet: erôit és hozzáértését állítsa az ország általános kérdései megoldásának a szolgálatába és ne csak kisebbségi ügyekkel foglalkozzon.

A lap szerint a kongresszus egészében véve csak itt-ott hozott változást az RMDSZ életében és mûködésében. De más bukaresti napilapokhoz hasonlóan az Adevãrul is kiemeli, hogy Markó Béla ezen a kongresszuson újabb jogosítványokra tesz szert, amennyiben még a tiszteletbeli poszton megmaradt Tôkés László is csak a szövetségi elnök felhatalmazásával nyilatkozhat a szervezet nevében.

A Curierul national a kongresszus ,,nagy újdonságának" azt tartja, hogy „csaknem semmi újdonságot sem hozott" a szervezet életében. Ez a lap is kiemeli Markó Béla megnövekedett hatáskörét.

A már említett Evenimentul zilei „Markó Béla nyeregben!" címû vezércikkében nem annyira a szövetségen belüli erôviszonyok alakulását, mint inkább az RMDSZ-nek a mai kormánykoalícióban elfoglalt és kulcsfontosságúnak ítélt szerepét taglalta. A cikk szerzôje, Cornel Nistorescu lapigazgató az RMDSZ követelôzô politikájának rovására írja a román nacionalista támadások megújulását, befejezésül pedig így vélekedik: „Ha az RMDSZ gazdasági kérdésekre koncentrál, ez azt jelenti, hogy a kétnyelvû feliratokkal és a román nyelvvel kapcsolatos követelései, illetve kifogásai a jelenlegi koalíció számára aggasztó határokig mentek el".

A lapok hangvételére és szempontjaira jellemzôen még a kormányhoz közel állónak tekintett România liberã is azt emeli ki a kongresszusról írott cikkének címében, hogy a tanácskozás „Magyarország állami himnuszának hangjaival zárult!!!"

Ami pedig a mérsékeltek és a radikálisok közötti küzdelmet illeti, a National címû napilap például úgy véli: „Az RMDSZ kongresszusa elérte célját, mert a mérsékeltek úgy tettek, mintha mérsékeltek lennének, a radikálisok pedig megmaradtak radikálisoknak". Hasonló módon értékeli ebbôl a szempontból a tanácskozást a Libertatea címû napilap vendégkommentátora is. Ion Cristoiu csúfondáros hangon veti a közszolgálati televízió szemére, hogy világgá kürtölte a mérsékeltek gyôzelmét a radikálisok fölött. A szerzô véleménye szerint ugyanis létrejötte óta az RMDSZ-nek nem volt egyetlen olyan kongresszusa sem, ahol ne ugyanezt a komédiát játszották volna el. A tanácskozások elôtt fulmináns nyilatkozatokban rendszerint azt a benyomást keltették, hogy most kerül sor a mérsékeltek és a radikálisok döntô összecsapására. A közvéleménynek azt próbálták bemagyarázni, hogy a mérsékeltek félreállításával az RMDSZ vezetését a radikálisok veszik át. De a mérsékeltek minden alkalommal talpon maradtak. A románok fellélegeztek, s közben nem ismerték fel, hogy a mérsékeltek gyôzelme sokkal veszélyesebb a radikálisokénál. Tôkés radikálisai legalább ôszinték, nyíltan megmondják, mit akarnak: helyi autonómiát, az európai normákat meghaladó jogokat. A mérsékeltek nem mondanak semmit, hallgatnak és cselekszenek, hogy miután elaltatták a románok éberségét, megvalósítsák a radikálisok céljait — véli Cristoiu.

A Grove család Braunschweigból (Németország) hétfôn a kolozsvári polgármester vendége volt. A polgármesteri hivatal tükörtermében tartott sajtóértekezleten a Grove család, amely egyébként Kolozsvár díszpolgára, az elmúlt nyolc évben kifejtett humanitárius munka nehézségeirôl tájékoztatta az újságírókat. A családfô és felesége elsôsorban a román vámnál a technikai ellenôrzés nyomán egyre gyakrabban jelentkezô gondokra hívták fel a figyelmet. Ugyanis a hét végén megalázó fogadtatásban részesültek, és a segélyek technikai ellenôrzése körül jelentkezô gondok miatt az árvaháznak és az onkológiai intézetnek szállított játékokat és segélycsomagokat csupán a kolozsvári polgármester közbenjárásával sikerült a címzettekhez eljuttatniuk. Gheorghe Funar polgármester megígérte, hogy ezentúl mindent megtesz a megalázó és kellemetlen helyzetek elkerülése érdekében.

P. A. M.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]