1997. október 9.
(IX. évfolyam, 234. szám)

Szerdán délután a MALÉV menetrendszerû gépével nem egészen 24 órás, hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezett Kovács László magyar külügyminiszter. A politikus kollégájának, Adrian Severinnek meghívására viszonozza a román diplomácia fejének december végi budapesti útját.

A külügyminiszter a repülôtérrôl egyenesen a Külügyminisztériumba hajtatott, ahol Adrian Severin fogadta, majd együtt társelnökként megnyitották a román-magyar alapszerzôdés értelmében létrehozott kormányközi vegyes bizottság alakuló ülését. Ezen részt vettek a szerzôdés végrehajtására létrehozott testület kilenc szakbizottságának elnökei, köztük magyar részrôl Bagi Gábor helyettes külügyi államtitkár és Törzsök Erika, a HTMH elnöke, román részrôl Petru Cordos fôigazgató, akit éppen kedden erôsített meg budapesti nagykövetté történô jelölésében a román parlament két házának külügyi bizottsága, illetve Klaus Fabritius, a Kisebbségvédelmi Hivatal államtitkára.

A kormányközi vegyes bizottság alakuló ülésének elsô perceiben, miután Adrian Severin üdvözölte a vendégeket, Kovács László elmondta, hogy jelenlegi bukaresti tartózkodásának hármas célja van. Az elsô a vegyes bizottság munkájának elindítása román partnerével együtt, a másik a kétoldalú kapcsolatok áttekintése, Horn Gyula miniszterelnök közelgô látogatásának elôkészítése, és végül eszmecsere a két ország euroatlanti törekvéseirôl.

Kovács László a repülôtéri fogadtatáskor újságírók kérdésére kifejtette: ,,Nem a külügyminiszternek kell elégedettnek lennie a romániai magyar közösség jogi helyzetével, hanem magának a romániai magyarságnak. Ugyanez igaz a magyarországi nemzeti kisebbségekre is". A politikus hangsúlyozta: ,,Az elmúlt hónapokban nagyon jelentôs eredmények születtek a kétoldalú viszonyban. A leglényegesebbnek azt tartom, hogy a korábbi évekkel ellentétben most nem lefelé, hanem felfelé haladó spirál formájában alakulnak kapcsolataink. A magyar félnek határozott szándéka, hogy ezt a folyamatot tovább viszi, visszafordíthatatlanná teszi. Az elmúlt hónapok találkozói nyomán joggal feltételezem, hogy ez a készség a román félben is megvan" — mondta az újságíróknak a külügyminiszter.

Kovács Lászlót este a Cotroceni-palotában fogadta Emil Constantinescu államfô. Ma, csütörtökön a kormánypalotában Victor Ciorbea kormányfô fogadja a magyar külügyminisztert.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség külügyi államtitkári posztot és két minisztériumi vezérigazgatói tisztséget kap a kormányban eddig betöltött tisztségeken felül — határozták el a koalíciós egyeztetô bizottságban.

Az egyeztetés célja az volt, hogy pontosítsák a koalíciós arányoknak megfelelôen a miniszteri szint alatt lévô helyek elosztását. Az RMDSZ-nek eddig két minisztere és nyolc államtitkári posztja volt a kormányban.

Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetôje elmondta az MTI tudósítójának, hogy a döntés tükrözi az RMDSZ koalíciós súlyát abban is, hogy ezúttal két, államminiszter által vezetett minisztériumban is tisztséget kapott. A külügyi államtitkári poszton kívül a pénzügyminisztériumban és a vallásügyi hivatalban kapott vezérigazgatói tisztséget az RMDSZ.

Verestóy Attila hangsúlyozta, hogy az RMDSZ megfelelô jelölteket fog állítani e posztokra.

Az RMDSZ hét végi kongresszusán elfogadott alapszabályzat szerint a jelölés a szövetség legfôbb vezetôit magában foglaló Operatív Tanács feladata.

Két héttel ezelôtt, szeptember 24-én a Szabadság részletesen tudósított az Egeresi Bányavállalatnál kirobbant spontán sztrájkról. Az alkalmazottak azért szüntették be a munkát, mert a bukaresti Állami Tulajdonalap elhalasztotta a vállalat átszervezésérôl szóló tanulmány elfogadását. A megfáradt, kilátástalan helyzetükben elkeseredett munkások attól féltek, hogy miután hónapokon keresztül a fizetésüknek töredékét kapták csak kézbe, most még attól is megfosztják ôket, hogy a kormányrendeletben biztosított végkielégítéssel „új élethez" kezdjenek. Beszámolónkban kiemeltük a munkásoknak azt a véleményét is, hogy ha választani lehetne, a végkielégítés helyett inkább a rendes fizetést biztosító további munka mellett döntenének.

Ennek az ügynek legújabb fejleménye, hogy az Állami Tulajdonalap elfogadta az átszervezési tanulmányt. A kolozsvári Cominex központi vállalathoz 8 megye 9 kitermelési alegysége tartozik. Az átszervezés során — amint azt a tulajdonalap helyi kirendeltségétôl megtudtuk — a vállalat (a hozzá tartozó kilenc alegységbôl) körülbelül 1700 alkalmazottat bocsát el. A legkevesebb 5 év jogfolytonossággal rendelkezôk 12 havi, az 5-15 évet ledolgozottak 15, a 15 évnél több munkaévvel rendelkezôk pedig 20 havi, az ágazat átlagkeresetével egyenlô végkielégítést kapnak.

A munkaügyi igazgatósághoz eddig eljuttatott jegyzékek alapján, az Egeresi Bányavállalattól 620, a Kolozsvári Bányakitermeléstôl 150, a központi vállalattól pedig 60 embert bocsátanak el. Az érintettek körülbelül három hét után vehetik fel a takarékpénztártól a végkielégítés összegét.

(ú. i.)

Népes kísérettel érkezett szerda délben városunkba Victor Ciorbea miniszterelnök, aki a Prefektúra épületében elôbb a koalíciós pártok helyi vezetôivel, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorával és rektorhelyetteseivel folytatott megbeszéléseket, végül pedig a 4. Erdélyi Hadsereg parancsnokságán és a szamosfalvi katonai körzet egységeiben tett látogatást. A miniszterelnököt elkísérte útján Virgil Petrescu tanügyminiszter, Cãlin Popescu Tãriceanu kereskedelmi és ipari miniszter, Dudu Ionescu, a honvédelmi minisztérium államtitkára, valamint Constantin Degeratu, a nagyvezérkar fônöke.

A tárgyalásokat követôen — amelyek a nyilvánosság teljes kizárásával zajlottak — Alexandru Fãrcas prefektus elmondta: elsôsorban a reformfolyamat helyi szinten való akadályoztatásának okairól tájékoztatta a miniszterelnököt. Amíg ugyanis az önkormányzati testületeket Kolozs megyében az ellenzék vezeti, a város polgármestere pedig a Román Nemzeti Egységpárt egyik „kiemelkedô" tagja, a városi és a megyei tanács nagy része az ellenzéki pártok soraiból kerül ki, helyi szinten elképzelhetetlen a reformfolyamat megvalósulása. A prefektus kijelentette: ha az igazságszolgáltatásban, az ügyészségen, az ítélôtáblánál nem történnek meg sürgôsen bizonyos személycserék — több helyen ugyanis még mindig a Gheorghiu-Dej idején alkalmazott „káderek" tevékenykednek —, nem csoda, ha például a polgármestert terhelô adatokat tartalmazó ügyiratcsomó „elakad" valamerre.

A találkozón szintén jelen levô Boros János megyei RMDSZ-elnök lapunknak elmondta: felhívta a miniszterelnök figyelmét az elmúlt idôszakban ismét felerôsödött magyarellenes megnyilvánulásokra, a polgármester további feszültségkeltô akcióira. Boros elégedetlenségét fejezte ki, amiért a közelmúltban lezajlott Avram Iancu-megemlékezésen a magyarok ellen uszító kijelentésekre sem a kormány, sem a köztársasági elnök nem reagált annak ellenére, hogy a kormánykoalíció egyik tagját támadták a sovén nacionalista erôk. Mi több: a rendezvényen jelen volt a 4. Erdélyi Hadsereg parancsnokságának egyik magas rangú képviselôje is, aki szintén magyarellenes hangokat ütött meg felszólalásakor. Boros kijelentette: jóllehet a megyei RMDSZ elsôsorban azokban a helységekben kezdeményezte a kétnyelvû táblák kifüggesztését, ahol a magyar lakosság számaránya meghaladja az 50 százalékot, ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy — Fãrcas prefektus kijelentésével ellentétesen — megyegyezés született volna arról, hogy az RMDSZ mindaddig húzza-halasztja a kétnyelvû helységnévtáblák kifüggesztését, amíg a helyi közigazgatási törvényt a parlament jóvá nem hagyja. A Szabadság kétnyelvû cégjelzése miatt kirótt törvényellenes polgármesteri büntetéssel is példálózva Boros követelte Gheorghe Funar tisztségébôl való felfüggesztését. Sürgette a miniszterelnököt: küldje ki ismét a kolozsvári polgármesteri hivatalba a kormányfô mellé rendelt ellenôrzô testületet.

A sajtó nyomására rögtönzött sajtóértekezleten a miniszterelnök kijelentette: mindaddig, amíg nincsenek konkrét bizonyítékok arra nézve, hogy Funar polgármester törvénysértést követett volna el, és nincs ellene folyamatban bûnvádi eljárás, aligha merülhet fel tisztségébôl való felfüggesztése. Erre csakis abban az esetben kerülhet sor, amikor bûnösségéhez nem fér kétség. Ciorbea szerint a helyi önkormányzatok autonómiájának tiszteletben tartása egy percig sem jelenti azt, hogy bármiféle törvénysértést megtûrnek. Ezért azoknak, akik a hatályos törvényrendeleteket nem tartják tiszteletben, felelniük kell tetteikért.

A Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetôségével sorra került találkozón sikerült megnyugtatóan rendezni a Marga rektor és Petrescu tanügyminiszter közt az utóbbi idôben kiélezôdött viszonyt a jogi karon jóváhagyott 50 póthellyel kapcsolatban: tekintettel a kolozsvári „sajátos" helyzetre, Marga rektor döntése nyert elismerést, miszerint az említett póthelyekre nem rendeznek külön felvételi vizsgát — mondotta a miniszterelnök. Újságírói kérdésre kijelentette: a kormány támogatja az anyanyelvû felsôfokú oktatást, de továbbra sincs szó a BBTE kettéválasztásáról.

A Szabadság kérdésére: hogyan vélekedik a miniszterelnök arról, hogy a polgármester ismét hadjáratot indított a kétnyelvû cégtáblák — jelen esetben szerkesztôségünk — ellen is, a miniszterelnök csak mosolygott. — Beláthatják — mondotta —, hogy ez törvénybe ütközik. A prefektúrának ez esetben meg kell tennie a szükséges lépéseket, hogy ilyenszerû törvénytelenségekre ne kerülhessen sor.

Székely Kriszta

A szenátus oktatási bizottsága véglegesítette véleményezését a tanügyi törvényt módosító kormányrendeletrôl. A Mediafax jelentése szerint minderre anélkül került sor, hogy megtörtént volna a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és az RMDSZ közti nézeteltérések egyeztetése. Mindez ellentmond a két kormánykoalíciós párt közti megegyezésnek, a KDNPP-RMDSZ vegyes bizottság ugyanis csak jövô héten ült volna össze. A véleményezést a bizottság kilenc tagja megszavazta, csupán Lôrinczi Gyula, a tanügyi bizottság RMDSZ-képviselôje ellenezte.

A hírt RMDSZ-forrásból lapzártáig nem sikerült megerôsíteni.

Az utcai pénzváltóknál a forint 39,5/40,5, a márka 4400/4450, a dollár pedig 7750/7850 lejbe kerül.

***

LISIEUX-I SZENT TERÉZ (1897-1997) halálának centenáriumi ünnepségét tartják október 11-én, szombaton délelôtt 10 órától a Jobbágy utcai (Györgyfalvi negyed, Ariesului u. 67. sz.) római katolikus templomban. Az ünnepség vezetôje: dr. Jakubinyi György, gyulafehérvári érsek.

MÛEMLÉKVÉDELEM, TELEPÜLÉSVÉDELEM, TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM AZ ÖNKORMÁNYZATOK SZINTJÉN címmel rendez háromnapos vitafórumot Kolozsváron a Kelemen Lajos Mûemlékvédô Társaság, az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Önkormányzati Fôosztálya és az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület. A megnyitó október 9-én reggel fél tízkor lesz a Ponorului utca 1. szám alatti Bethlen Kata Református Diakóniai Központban.

KORTÁRS NORVÉG ÉPÍTÉSZET 1990-1995 címmel nyílik kiállítás október 10-én déli 12 órakor az Akadémiai Könyvtárban, a Norvég Királyság nagykövetségének rendezésében.

VEKERDY TAMÁS magyarországi pszichológus, a Corvineum és Agapé Életvédô Alapítvány, valamint a Waldorf Társaság meghívottja Gyermekek, óvodák, iskolák — fejlôdés vagy teljesítmény? címmel tart elôadást a Német Demokrata Fórum termében ( Unió — Memorandumului 8., I. emelet) október 11-én, szombaton délután 5 órakor. Elôadás után kérdések, beszélgetések. Mindenkit szeretettel várnak!

BITAY CSABA ÉS ROLLINGER ÁGNES számol be az RMDSZ-kongresszus munkálatairól, csütörtökön du. 6 órától, a bel- és külmonostori körzet gyûlésén, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.

AZ ARCA HUMANITÁRIUS-MISSZIONÁRIUS EGYESÜLET vezetôsége értesíti aktív tagságát, hogy október 11-én, szombaton déli 12 órakor közgyûlést tartanak a Lomb utca 3. szám alatti székházban.

— Mit vártál az RMDSZ-kongresszustól?

— Semmit.

— Akkor mindent megkaptál.

-fi

Hetek óta koromsötétben kell hazabotorkálniuk a Györgyfalvi negyedi Scãrisoara sétány lakóinak — panaszolták olvasóink. Nem elég, hogy nyakig sárosan érnek a központba, még akkor is, ha ragyogóan süt a nap, mert a meleg víz csövek cseréjét végzô vállalat elfelejtett rendet teremteni, miután befejezte a munkálatokat, most még a közvilágítástól is megfosztották ôket. A sötétség csak a kocsitolvajoknak kedvez, azóta a legtöbb parkoló gépkocsit feltörték már.

Kérdésünkre a kolozsvári villamosmûvek illetékese elmondta: valószínûleg a föld alatti kábelek sérülhettek meg az elôzetes munkálatok miatt. A beszivárgó víz hatására a vezeték korrodálódott, ez okozhatja az áramkiesést. Egyébként a lakosság egy része is felelôtlen, rongálja a villanyoszlopokat, elemel minden ellophatót. A vállalat munkacsoportjai állandóan járják a várost, legtöbbször azonban kérésre szállnak ki a helyszínre. Ezért azt javasolják a hibát észlelôknek, hogy írásos beadványban jelezzék a rendellenességeket. A Scãrisoara 8. számú tömbház lakóbizottsága mindössze arról értesítette a vállalatot, hogy kiégett egy villanykörte, ezért nem intézkedtek eddig. Az égôket ugyanis a városháza szállítja a vállalatnak. Útbaigazítónk megígérte: holnap vagy holnapután szakcsoportot küld a helyszínre a hiba megállapítása végett.

Ezek szerint lesz még világosság a Györgyfalvi negyedben is, sôt, bizonyos dolgokra fény derülhet.

(németh)

Az Adevãrul de Cluj szombati számában olyan hír jelent meg, melynek értelmében az október 11-re kolozsvári színhellyel kiírt kutya szépségverseny, a rendezôk inkompetens volta, valamint egyéb technikai okok miatt elmarad. Vasile Maier, a Romániai Ebtenyésztôk Egyesülete Kolozs megyei fiókjának elnöke határozottan cáfolja az állítást, melyet egy velük szemben ellenségesen fellépô, és állítása szerint illegális, társszervezet kompromittáló kísérletének tekint. Az elnök úr birtokában a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által tavaly szeptemberében kibocsátott dokumentum, amely egyesületüket a szakterület jogos képviselôjeként ismeri el. Az ellenfélrôl annyit tudnak, hogy nem éppen tiszta módszerekkel dolgozik, fiókegyesülete van Kolozsváron is, és gyanús üzleteléseik árnyékában mindent megmozgatva ügyködnek a régi, hagyományos ebtenyésztô egyesület ellen. A két fél között Bukarestben bírósági eljárás van folyamatban. A szombatra kihirdetett verseny országos, de külföldi részvevôkre, összesen körülbelül kétszáz indulóra számítanak a szervezôk. Színhelye a központi strand. A nemzetközi bírák oklevéllel, kupával és táplálékcsomaggal díjaznak minden csoportgyôztest, és rajtuk kívül a három expo-elsôt is. Október 11-én tíz órától várják tehát a versenyzôket és az érdeklôdôket.

Ö. I. B.

Dicséretes kezdeményezésre hívom fel a figyelmet: havi melléklete van a lapnak. A szeptemberi számban vásárnaptár jelent meg, az októberi mellékletet a faluturizmusnak szentelték. Egyetlen mondatot idézek a mellékletbôl: „Hiteles adatok szerint egy vendégágy körülbelül annyi jövedelmet hoz, mint egy fejôstehén tartása" — írja Benkô Ildikó.

Az Erdélyi Gazda októberi számában lényegesen javult „a tálalás" színvonala. Már a színpompás fedôlap is felhívja magára a figyelmet. A vezércikket Kovács Adorján, a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkára jegyzi. Az egyesületi élet rovatban Sebestyén Csaba, Farkas Zoltán, Máthé László és Balta János közöl írást. Az Aporok földjérôl Jakab Márta, Habsburg Ottó kolozsvári látogatásáról Farkas Zoltán számol be.

Az agrártermelôk állami támogatásának, az értékszelvények (kuponok) kérdésének 2 oldalt szántak.

Az ôszi szántás nagyobb termés — írja dr. Varga András a búza mûtrágyázásáról, aki Sebôk M. Pétert köszönti. A csávázásról Orbán Sándor, a virágokról ismét Jablonovszki Elemér, míg a szôlôrôl M. Bartók Árpád közöl írást, az állattenyésztési rovatban, dr. Balogh Gábor, dr. Sikó Barabás András és dr. Filep K. Csaba állattenyésztési szaktanácsai mellett Tamási Áron a hatodik amerikai levelét hozza az októberi szám.

Barazsuly Emil

Október 12-ig még látogatható a Fôtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában Pócsai András festômûvész kiállítása.

Pócsai András kétszer-háromszor is részt vett magyarországi alkotótáborokban, eljutott Szlovákiába is, sôt, tavaly a németországi Passauban állított ki. Amit itt bemutat, az egy képsor a kolozsvári templomokról. Követi ezt egy szebeni rövid látogatás élménye, majd régi emlékek következnek rajztanári korszakából. Tanított a Szatmár megyei Túrterebesen, a Szilágyi megyei Nagyfaluban és Bagoson, majd Kolozsváron is. Ezeket a színhelyeket tájképek és élethû portrék — az öregség kiszolgáltatottságáról, lehangoltságáról, szomorúságáról szólóak — jelzik. Többségében telet ábrázoló és néhány ôszi hangulatú alkotás jellemzi a kiállított anyagot. A csendéletek már hangulatosabbak, vidámabbak. A megnyitón megfogalmazódott a mûvész hitvallása: „Úgy élek, azt teszem, amit szeretek — festek!"

S. Muzsnay Magda

Háromnapos rendezvénysorozattal emlékezik meg a Gheorghe Dima Zeneakadémia névadója születésének 150. évfordulójáról. A Transilvania Filharmóniával közösen szervezett mûsor október 9-én, csütörtök délután 4 órakor a zeneakadémia stúdiótermében tudományos tanácskozással kezdôdik. Gh. Dimának a korszerû román zeneoktatás megteremtésében játszott szerepérôl tárgyalnak. A megbeszélést pénteken és szombaton délelôtt 10 órakor folytatják. Mindhárom nap este fél hétkor hangverseny. Mûsoron: Beethoven-, Liszt-, Wagner- és természetesen Gh. Dima zenekari és kórusmûvek.

A Szuper-Suli-Buli — amelynek lényege az, hogy a sétatéri vendéglôben pénteken este hattól éjfélig magyar könnyûzenére (is) táncolhatnának a diákok — ügye nagyobb port kavart fel, mint azt bárki is gondolta volna. A szervezôk ötlete nem volt rossz, hiszen egy ilyen zenés fórumra már régen várnak a fiatalok. A Szuper-Suli-Buli diszkóval viszont mégis gond van...

Mint azt Vízi Imrétôl, a Báthory-líceum aligazgatójától megtudtuk, a szervezôk nem tárgyalták meg ezt az ügyet a magyar tannyelvû líceumok vezetôségével, és arra sem kértek engedélyt, hogy a Szuper-Suli-Buli plakátokat kiragasszák az iskolákban. — A szülôkben ez a Szuper-Suli-Buli megnevezés azt az érzést kelti — mondta az aligazgató —, hogy ezt a bulit a magyar líceumok szervezik, tehát van tanári felügyelet stb. Errôl szó sincs! Ki vállalja diákjainkért a felelôsséget egy olyan diszkóban — legyen az magyar, vagy nem magyar —, ahonnan éjszaka, a Sétatéren át kell hazajönni? Miért nem jöttek a szervezôk megbeszélni ezt a dolgot? Együtt talán találhattunk volna olyan megoldást, amely a magyar diákoknak és az iskoláknak egyaránt jó lett volna. Ily módon viszont nem ajánljuk ezt a suli-bulit diákjainknak, és a szülôi bizottságok egyetértenek velünk — jelentette ki Vízi Imre aligazgató.

Mivel a plakátokon Zilahi Csaba, a Kolozsvári Rádió ifjúsági mûsorai népszerû szerkesztôjének nevét is ott lehet olvasni, megkértük, szóljon hozzá a Szuper-Suli-Buli vitához.

— Gyôri Csabának, a diszkókat rendezô Discoland fôszervezôjének támadt az a különben rendkívül jó ötlete, hogy hozzunk létre egy olyan fórumot, ahol a magyar diákok magyar zenére táncolhatnak. Engem kértek fel arra, hogy lemezlovaskodjam, már csak azért is, mert immár hét éve vezetek a rádióban különbözô rock-mûsorokat, és a magyar könnyûzene terjesztéséért kardoskodom mindenhol, ahol lehet. Én ezt a lemezlovasságot örömmel elvállaltam. Sajnálom, hogy ez lett a dologból... Azzal különben, amit Vízi Imre aligazgató úr mondott — a plakátok kiragasztása stb. — egyetértek. Kicsit keserûen tapasztaltam viszont, hogy nem azok részérôl érkezett a támadás, ahonnan — a diszkó kifejezetten magyar jellege miatt — vártam, hanem a mi táborunkból. Még egyszer: sajnálom, hogy így történt...

***

Hihetetlen, hogy egy ekkora városban, mint Kolozsvár, ahol jó nevû magyar líceumok szép számban léteznek (ellentétben például Marosvásárhellyel), nyolc évvel a forradalom után még mindig nem létezik egy olyan magyar diszkó, ahol a magyar diákok ismerkedhetnének, magyar zenére táncolhatnának, énekelhetnének. Mindezek után csodálkoznak egyesek, hogy a belvárosi magyar líceumok diákjai román együttesek nevét festik táskájukra abban a városban, ahol nem is olyan régen még a Szekuritáté fogdosta össze azokat, akik este a Beatrice, Edda, Piramis, Illés, Omega zeneszámait énekelték a bulikon.

Mindenesetre ezt a magyar diszkót nem a jóindulatú pedagógusoknak, sem a rádió szerkesztôinek lenne hivatása létrehozni, hanem azoknak, akiknek ez a dolga, azaz, akik hivatalból a kolozsvári magyar ifjúság érdekeit képviselik. Például a MADISZ-nak, vagy az RMDSZ Ifjúsági Fôosztályának. Kitûnô alkalom lenne tehát az RMDSZ Ifjúsági Fôosztályának a magyar suli-buli (magyar diszkó) megszervezése — mondjuk, minden péntek délután valamelyik iskolánk udvarán-dísztermében-tornacsarokában — arra, hogy bebizonyítsa, nem sóhivataljaink számát gyarapítja immár nyolcadik éve.

Szabó Csaba

A hazai magyarság lélegzetét visszatartva figyelte az utóbbi két hét nagy horderejû politikai eseményeit. Gondolok itt az SZKT-ülésre és a szövetség V. kongresszusára. Az elôbbi fölösleges volta és az utóbbira be- és kiharangozott puccskísérlet közötti idôszak annyira lefoglalta választott vezetôink több mint értékes idejét, hogy egy sem tett eleget egy ismételt felkérésnek, miszerint a múlt heti Antena 1 által bemutatott talk-show-n vitapartnere legyen George Pruteanunak egy olyan „mellék-kérdésben", mint az anyanyelvi oktatás.

Nem is arra lett volna igényem, hogy személy szerint ôt gyôzze meg vélt vagy valós igazunkról, hanem azt a pár százezer nézôt, akik az adást látták és hallgatták.

Így, paradoxiális módon, Cornel Nistorescura hárult ez a feladat, akinek az empátiája kevés volt ehhez.

Ekkor született meg bennem az a gondolat, hogy ha én RMDSZ-vezetô volnék, és ha engem küldtek volna a stúdióba, mert jól beszélem a román nyelvet, akkor mit válaszoltam volna Pruteanunak?

Elmondtam volna, hogy ha jóindulattal áll az ügyhöz, akkor a mai napi politikában csakis a szélsôségesek malmára hajtja a vizet, ha pedig rosszindulatúan, akkor más párt színeiben kellett volna indulnia a választásokon. Az elsô esetben rosszul, az utóbbiban jól idôzítette renitenskedését.

Amikor szavazóira hivatkozik, akiket bûn volna elárulni, elfelejti, hogy listán indult és nem függetlenként: tudván, hogy ebbe már népszerûbb kiválasztottak is belebuktak.

Elmondtam volna, hogy a hobbi-ját nem ûzheti a politikai életben, mert hogy ma a hatalom részese ô is, azt ennek a kormánykoalíciónak köszönheti, nem csak olcsó népszerûséghajhászásának. (Különben tanulmányt érdemelne szerénytelensége, önimádata és magamutogatása.)

Megkérdeztem volna, hogy az az egy év történelem- és földrajzóra megoldaná-e az általa oly hôn védett magyar gyermekek román tudását és majdani tökéletes beilleszkedésüket a román társadalomba? Ha netán nem, akkor miért ez a nagy vehemencia? Mikor azt mondta, hogy számunkra a román nyelv nem idegen nyelv, megkérdeztem volna, hogy hány anyanyelve lehet egy embernek? Amikor vádként hozza fel, hogy a magyar nyelvû tankönyvekben bûnös felelôtlenséggel Alba Iulia az Gyulafehérvár, Munténia Havasalföld, Tîrgu Mures pedig Marosvásárhely, érdeklôdtem volna arról, hogy milyen sánta logika alapján íródnak a román nyelvû tankönyvekben Franta, Anglia, Grecia, Londra vagy Budapesta. Avagy el kellene felejtsük a magyar elnevezéseket?

Megkérdeztem volna, hogy amikor az általa interjúvolt románok 99,99%-a neki adott igazat, hány magyartól kérdezte ugyanazt, és hogy ez belefér-e a 0,01%-ba? Kérdezze meg a vállalkozókat, hogy akarnak-e adót fizetni, a képlet ugyanaz lesz. De ha megkérdezi ugyanezt egy költségvetésbôl élôtôl, például egy szenátortól, az mit fog válaszolni?

Toleranciájára jellemzô, hogy az ô véleményét képletbe foglalva 2 x 2 = 4 , a magyarságé pedig 2 x 2 = 6 , tehát övé az abszolút igazság, innen már kompromisszum nincs. Elmondtam volna, hogy azért mert 1931-ben (amikor is szerinte itt semmilyen etnikai feszültség nem volt) hasonló törvény volt, azért még 1997-ben be lehetne vezetni egy európaibbat, emlékeztetvén, hogy akkoriban orosz fagolyós „számítógépekkel" dolgoztak petróleumlámpa fényénél.

Elmondtam volna, hogy hasonlatai Franciaországgal és az Amerikai Egyesült Államokkal bôven sántítanak, ugyanis az utóbbi gyökértelen emigránsokból áll, akik az amerikai nemzeti lobogóba kapaszkodnak, az elôbbi kisebbsége pedig nagyrészt a volt afrikai gyarmatokról bevándorlók, és nem 1100 (nem 1000, ahogy G. P. mondta) éve ott élô országalapító nemzet.

Ha RMDSZ-vezetô lettem volna, és oda küldtek volna, még azt is megjegyeztem volna, hogy egy ilyen „fajtiszta" értelmiségi hogyan tud érvelni ennyi csúsztatással és gyerekes mellébeszéléssel? Így, hogy én a tv elôtt ültem, a többi nézô is csak az ô véleményét hallhatta.

Ui.: Vasárnap este a Duna tv-n Frunda György tudtunkra adta: a hiba ott van, hogy a megyei RMDSZ-vezetôk nem ültetik gyakorlatba az általuk (vezetés) kiharcolt jogokat. Azóta is az a gondolat foglalkoztat, vajon melyik megyei vezetô utasította vissza az Antena 1 meghívását?

Fehér László

A Mátyás király szülôházától jobbra, az úttest másik oldalán van a régi, emeletes Schilling-ház. Itt lakott dr. Schilling Ottó kiváló ügyvéd és még kiválóbb noszolyi sajt készítô (jártam valamikor a sajtot érlelô alagút-pincéjében). A földszinten a magyar opera kantinja mûködött évtizedekig, a padláson pedig Bustya Endre szemináriuma, több mint egy esztendeig.

A Mátyás király szülôházában székelt akkoriban (1946-47-ben) a Bolyai Demokratikus Diákszövetség, és ez az épület volt a székhelye a Móricz Zsigmond Kollégiumnak is. Régen volt ez. Akkor, amikor Fodor Sándorral a diákszövetségben dolgoztunk, Bajor Andorral pedig a padlásszemináriumra jártunk. De mit keresett Bustya azon a padláson? Ennek története van. A történet pedig úgy és ott kezdôdött, hogy Bandi a vásárhelyi érettségi után feljött Kolozsvárra, de lakást nem kapott. Kapott viszont egy jó kolleginát, az ügyvéd leányát. És a padlásuk egy részében kis szoba ásított üresen a Móricz Zsigmond Kollégiumra. No, ide hordta fel cókmókját Bustya, aki magyart, esztétitkát és filozófiát hallgatott az egyetemen. Benedek Marcell, az esztétika professzora, sokat beszélt nekünk az akkor már nem éppen szalonképes Benedetto Croce meg Windelband esztétikájáról, Ortega y Gasset ekkor már veszedelmesnek számító könyvérôl, A tömegek lázadásáról. Ezek még megvoltak a Magyar Irodalomtörténeti Intézetben, és mert én ott György Lajos professzor könyvtárosa voltam, hát átvittem egyenként a könyveket oda, a padlásra, ahol megvitattuk az azokban olvasottakat. Késôbb, negyedéven, a „verifikáláson", a fejemre is olvasták nagy marxista kollégáim — akik meglehetôsen sokan voltak —, hogy én mind tiltott könyveket böngészek, de, szerencsémre, csak Zilahy Lajos, Tamási Áron, Nyírô József, Gulácsy Irén, Makkai Sándor regényeivel vádoltak. Azoknak az íróknak a könyvei miatt róttak meg, akiket késôbb, két év múlva, a katedrára került Nagy István sorra „kinyírt" a Nézzünk hát szembe sorozata nyomán. Errôl készített László Gyula professzor szellemes rajzot, amelyen az inkriminált szerzôk fejelcsapásra ítéltetnek, bûnös mûveik pedig a szemétládába kerülnek. Igaz, ugyanez a Nagy István jelentette ki az említett „tetemrehíváson", hogy aki nem csak középiskolás fokon akar a magyar irodalommal foglalkozni, annak el kell olvasnia annak minden termékét, legyenek azok „ellenséges alkotások" is. És már csak azért is megvédett Nagy István, mert nem szerette ezeket a marxistákat, akiknek semmi közük sem volt a hatalomra kerülô munkásosztályhoz. De annak a nevében beszéltek és fôleg ítélkeztek.

Egyik szemináriumon — Jancsó Elemér professzornál — két diák Ady Endrérôl szóló dolgozatot olvasott fel. Bustya egy hétre eltûnt az Egyetemi Könyvtárban, és ott kibányászta Ady lapokban, folyóiratokban megjelent, és kötetekbe fel nem vett novelláit. Ekkor kötelezte el egy életre magát az Ady-kutatás mellett. Négy év múlva meg is jelent kötetben Földrengés elôtt címmel, Ady 25 kiadatlan novellája az ô szerkesztésében. Ekkor én már rádiós voltam, és kapcsolataink a mikrofon elôtt egyre gyakoribbá váltak. De Bandi néha eltûnt, majd ismét megjelent. Egyszer Vásárhelyen, mint a Teleki Téka bibliográfusa. Késôbb ismét Kolozsváron. 1957-ben megjelenteti két kötetben Ady Endre novelláit. Kapok tôle egy tiszteletpéldányt. Böngészem a második kötet végén a jegyzeteket. A következô mondatokra figyelek fel: „A Földrengés elôtt kiadása után a megkezdett gyûjtés idôközben félbemaradt (...) A félbeszakadt gyûjtés folytatása csak öt év múltán vált lehetségessé."

Mit csinált ez alatt az öt év alatt, és hol volt ô? Szénbányában dolgozott, föld feletti fizikai munkásként majd tisztviselôként kereste a kenyerét. De errôl ô nem szeretett beszélni. Csak mosolygott ibolyakék szemével, amikor ezekrôl az évekrôl faggattam. Egyszer, már 1990 után, amikor a Kolozsvári Rádió is öt esztendei bezártság után újra beszélni kezdett, az Ady-kutató Bustya Endrérôl készítettem mûsort. Ekkor mondta: „A rádiót azért szeretem, mert itt hallom is az Ady-szöveg szépségét, a szavak csengését, dallamát, a gondolatok megszólaltatott mélységeit". Szeretett Ady-verset hallgatni Kovács György, László Gerô, Csíky András elôadásában. Egy ilyen szöveghallgatás közben említettem neki a Schilling-házat és annak padlásszobáját. Sokáig hallgatott, majd ezt mondta: „Életem talán legszebb éve volt az a kolozsvári diákév... És onnan, arról a padlásról indultam meg az Egyetemi Könyvtár felé újságokba rejtôzködött Ady-írásokat felkutatni."

1997. január 17-én írtam róla a Szabadságban: „Szeretett kis elôadásokat rögtönözni, ami valójában gyakorlat volt a szemináriumi sikeres szereplésekre". Hát ezekre a felkészülésekre jártunk mi a Schilling-ház padlására.

Kovács Ferenc

...gyermekkorom, ó, te gyönyörû, vidám, színes papírsárkány! Milyen kár, istenem, milyen nagyon kár, hogy röptetô s itt-tartó vékonyka köteled oly régen elszakadt!...

•

...mint aprópénzek, fabatkák, piculák: szétgurultak picinyke örömeim. Ki megtalálja, annak adom.

•

...és aztán az is kiderült: nem ama JÁSZOLBAN születtem.

•

...számolgatom éveimet, mint zsugori kupec a pénzét. Huzat fut át a szívemen — s zörögnek, zörögnek sápadtan a haszontalanná lett aprócska érmék...

•

...boldog vagyok és könnyû, mint...

(mint például kövek a vízfenéken)

•

Hát igen, szürke hétköznapok szobáiban lakom. Ablakaim közül nem nyílik egy sem kies ligetre, csipkézett könnyû tájra: szomszéd hétköznapok lakásaiba bukik be mindig a tekintetem. Kívülrôl tudom már az életüket, s a magamét lassacskán már el is felejtem...

Molnos Lajos

Adrian Severin a közvélemény szolidaritását kérte zaklatottságában. Egyes politikusok és sajtóvezérek a tettlegességig fokozzák hajszolását, amióta kimondta, hogy közülük némelyek idegen hatalmak beszervezett vagy önkéntelen ügynökei.

Mi késedelem nélkül biztosítjuk teljes együttérzésünkrôl. Ugyanis lapunk holtbiztosan nem szolgál idegen érdekeket pénzért, mert akkor nem lennénk a templom egeréhez hasonlatos állapotban, vagyis abban a helyzetben, hogy ha kifizetnénk a polgármester amiatti büntetését, hogy magyarul írtuk ki a bejáratra a Szabadság nevét, akkor egy hónapra úszna a fizetésünk. Önkéntelen ügynökök pedig nem lehetünk, annyira nem butultunk el, ezt azzal is bizonyíthatjuk, hogy nincs cédulánk és nem vagyunk Rudotel-fogyasztók. Egyszóval biztosak lehetünk abban, hogy nem vagyunk a Severin-listán, akkor pedig miért ne szolidarizáljunk vele.

De ennél komolyabb okunk is van Severin buzdítására, hogy az istenért, le ne mondjon, mert akkor is igaza van, ha véletlenül nem tudja bizonyítani állítását. Semmi szükség olyan nyomok felkutatására, hogy bizonyos pártvezérek belgiumi vagy más külföldi bankokba milyen származású dollárokat helyeznek el. Elég csak a feltételezés második részét bizonyítani, és azzal el lehet hallgattatni a paprikajancsikat. Vagyis azt, hogy egyes politikusok és sajtómágnások nemcsak anyagi haszonból, hanem tudtukon kívül is szolgálhatnak idegen érdekeket.

Mi nem kell messzire menjünk példáért. Itt van közismert polgármesterünk, aki nemrég még pártvezéri minôségében is óriási szolgálatokat tett Magyarországnak. Sosem fogjuk megtudni, hogy ezért kapott-e valami ellenszolgáltatást, mert az ilyesmit roppant diszkréten intézik — lám, a svájci bankbotrányok csak a fasizmus fölötti gyôzelem 50. évfordulója után pattantak ki —, de az biztos, hogy Funar jelentôsen hozzájárult Magyarország gyorsabb euroatlanti betagolódásához és feltöltéséhez nyugati tôkével. Mert elég egy-két Funar-idézettel szemléltetni a romániai állapotokat, és az érdeklôdés menten megtorpan az Alföld keleti határánál.

Ugyanaz érvényes a Vadim-idézetekre is. Például arra, amikor kifejtette, hogy ha a székelyek sokat követelôznek, akkor ôk elveszik tôlük az áramot, a gázt és a levegôt. Vagyis fizikailag megsemmisítik a székelyeket, ami már nem szabad véleménynyilvánítás, hanem népirtási módszertan kifejtése, ez pedig éppen olyan fasiszta cselekmény, mint a kormányrendeletben rögzített kétnyelvû helységnévtáblák bemocskolása.

Az egyelôre titkos Severin-lista sajtófôvezérei között sem kellene akkora sértôdöttség uralkodjon, hogy állítólag az egész brancsot gyanúba keverték. Aki úgy érzi, hogy nem rá céloztak, szemlélje derûsen a fejleményeket, ahogyan mi. Aki ellenben érdekbôl vagy önkéntesen idegen érdeket szolgált, az vállalja tetteit. Mindenki felméri cselekedetei következményeit, aki képes összefüggésekben gondolkozni. Ez a kategória vagy változtasson sajtópolitikáján, vagy ügyesebben ûzze tovább az eszét, ha neki megéri. Piacgazdaságban úgysem lehet teljesen megtiltani az erkölcstelen pénzhajszolást.

Nem biztos, hogy bizonyos lapok ellentmondásos tevékenységükért külföldrôl honoráriumot kapnak. Valószínûtlen, hogy most, amikor néhány évre eldôlt a NATO-ba lépés ügye, valamely idegen hatalomnak érdeke fûzôdne távoltartásunkhoz. De saját olvasótáborukkal is megfizettethetik azt, hogy, úgymond, nemzeti érdekeket védelmeznek, sôt, nacionalisták, ellenben harsány magyar- és cigányellenességükkel azt a látszatot keltik Nyugaton, hogy itt csak a szikra hiányzik egy újabb balkáni puskaporos hordó robbanásához. Csoda-e, ha az Adevãrul és a National olyan hangosan követeli Adrian Severin lemondását?

Nits Árpád

Egyre nagyobb érdeklôdés övezi Kolozsváron ezekben a napokban is az aradi vértanúk történetét, a tiszteletükre rendezett megemlékezéseket. Kevésbé ismert azonban az a tény is — mint azt Oláh Dénes, a Szentpéteri-templom plébánosa elmondta —, hogy a tizenhárom aradi vértanú közül kettôt, Schweidel Józsefet és Török Ignácot az a minorita atya gyóntatta meg a kivégzés elôtt, aki késôbb a Szentpéteri-plébániatemplomban szolgált 19 évig. Erre és természetesen a szamosfalvi emlékmû közelségére való tekintettel ez évtôl ebben a templomban fogják megtartani az 1849-es kivégzésekre való emlékösszejöveteleket. Az elsô ökumenikus gyászmisére hétfôn, október 6-án került sor. Jó érzés volt látni, hogy az érdeklôdôk zsúfolásig megtöltötték a templomot — mondta a plébános.

A Szamosfalva határában meghúzódó emlékmûvel kapcsolatban is egyre többet cikkeznek helytörténészeink; hétfôi számunkban teljes oldal áll rendelkezésére azoknak, akiket az emlékmû története érdekel. Kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy egy század eleji kis szakkönyvben (A Kolozsvári Országos Történelmi Ereklye Múzeum Mûködése és Szabályzatai, 1891-1901, összeállította: Kuszkó István a közvélemény elôtt kevésbé ismeretes történéseket is feljegyeztek. Ezek szerint „A honvéd vértanú emléket Kolozsvárt idôzô két szász diák (egyik ev. luth. papjelölt, a másik pedig tanárjelölt) a felállítás után nem sokára megrongálta. Felmásztak ápril. 19-én, vasárnap este 9 órakor a talapzatra, és az egyenkint több métermázsa súlyú kôgömböket vastag kôdarabokkal addig ütötték, míg a kôcsapok eltörtek s aztán lehengerítették a gömböket a völgybe.

A rongálás ügye a kir. törvényszéknél tárgyalás alatt áll. A rongálást helyre állítatta Smiel Dávid, az emlék felállítója. Az emlékre ez a felirat vésetett:

VÉRTANÚK EMLÉKE

A HAZÁÉRT

ÉS A NEMZET JOGAIÉRT

1849. OKTÓBER 18-ÁN

A BITÓFÁN VÉRTANUHALÁLT

SZENVEDETT

TAMÁS ANDRÁS ALEZREDES

SZ. CSIKMÁDÉFALVÁN 1784. X/16,

SÁNDOR LÁSZLÓ TÁBLABÍRÓ

NEMZETÔR TISZT

SZ. CSIK-TAPOLCZÁN 1776."

E tábla szerint tehát nem 1796-ban született Sándor László, mint azt az emlékoszloppal foglalkozó cikkekben olvasható, hanem 1776-ban.

Érdemes felidézni 1896 májusának idevágó eseményeit is, hiszen egy hónappal a szász diákok rongáló munkája után, „május 25-én a nyári színtársulat több tagja oda kivonult a kegyelet adóját leróni. Május 28-án pedig a tornavivodában dísz elôadást is rendezett ennek javára a Makróczy-Bánfalvi társulata a mi 54 forint 05 krajczárt jövedelmezett az emlék fenntartására."

Most, hogy a kolozsváriak figyelme egyre gyakrabban fordul a Szentpéteri-plébániatemplom és a szamosfalvi honvédemlékmû felé, talán a templom körüli szoboralakokat és a csonka honvédemlékmûvet is felújítják majd illetékeseink. Talán lesz, ki elôteremtse az ehhez szükséges „krajczárokat" is. Ez lenne erôsödô nemzeti öntudatunk egyik legjobb példája.

Szabó Csaba

A román kormánykoalíció egyeztetô bizottságának kedd esti ülésén tudomásul vették, hogy a külügyminiszter átadta a két román hírszerzô szolgálatnak azokat az okmányokat, amelyek közlése szerint bizonyítják belpolitikai vihart kiváltó kijelentéseit, és az okmányok elemzésére adtak megbízást a két testületnek.

Severin, mint ismeretes, két és fél hete egy interjúban azt mondta, hogy két-három politikai párt vezetôje és két lapfôszerkesztô fizetett külföldi ügynök — de azóta nem volt hajlandó megnevezni, kirôl van szó. Ez, mondotta, az illetékes szervek feladata.

Victor Ciorbea közölte, hogy a SRI és a SIE, a Román Hírszerzô Szolgálat és a katonai hírszerzés a jövô hétig elemzi majd az adatokat, és a koalíciós egyeztetô tanács következô ülésén Adrian Severin jelenlétében tekintik át az ügyet, hogy módot adjanak számára álláspontjának személyes kifejtésére. Amennyiben a miniszter állításai nem igazolódnak be, a kormány megteszi a szükséges intézkedéseket — mondta a miniszterelnök.

Budapesti tudósítójának jelentése alapján a Mediafax hírügynökség részletesen ismerteti országos hálózatában a Magyar Hírlap értékelését az RMDSZ marosvásárhelyi kongresszusáról. A lap kiemeli, hogy az RMDSZ-nek sikerült megôriznie jelenlegi politikai státusát, míg a többi szomszédos államban a magyarok szervezeteit belsô ellentétek ôrlik. A Magyar Hírlap a Mediafax tudósítója szerint bátor tettnek nevezi az RMDSZ bentmaradását a kormánykoalícióban, annak ellenére, hogy egyes küldöttek követelték a helyváltoztatást, vagyis az átülést az ellenzék padsoraiba.

Érdekes. Akik végigülték a kongresszust, egyetlen ilyen követelést sem jegyeztek fel.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Ügyvezetô Testülete, dr. Bartha András, dr. Borboly István, Gazda István, Katona Ádám, dr. Újvári Ferenc tiltakozást juttatott el szerkesztôségünknek amiatt, hogy az RMDSZ V. kongresszusán két alkalommal is megakadályozták a platform határozati javaslatának felolvasását, amely így hangzott volna: „Az RMDSZ arra törekszik, hogy a romániai magyar nemzeti közösség valamennyi tagja — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelôen — kettôs állampolgárságot nyerhessen, egyidejûleg lehessen román és magyar állampolgár. Ennek a célkitûzésnek elérése végett elsô lépésként az RMDSZ V. kongresszusa azzal a kéréssel fordul a Magyar Köztársaság kormányához, hogy az vállaljon védôhatalmi státust a romániai magyar nemzeti közösség fölött."

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]